JELENTÉS az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában

30.11.2017 - (2017/2069(INI))

Petíciós Bizottság
Előadó: Beatriz Becerra Basterrechea
A vélemény előadója (*):
Sógor Csaba, Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában

(2017/2069(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 25. cikke alapján készült jelentésre a hatékony uniós polgárság irányába történő 2013–2016 közötti előrehaladásról,

–  tekintettel az uniós polgárságról szóló, a Bizottság által lefolytatott 2015. évi nyilvános konzultáció eredményeire, valamint az Eurobarométer választójogról és uniós polgárságról szóló 2015. évi felméréseinek eredményeire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 6. és 9–12. cikkére és az EUMSZ 18–25. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11., 21. és 39–46. cikkére,

–  tekintettel a jogállamiság tiszteletben tartásának az EUSZ 2. cikkében rögzített elvére,

–  tekintettel az EUSZ 3. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja a személyek szabad mozgáshoz való jogát,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikkében foglalt petíciós jogra,

–  tekintettel az EUSZ 165. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 227. cikkében foglalt petíciós jogra,

–  tekintettel az EUMSZ nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az EUMSZ-hez csatolt, a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Tanácsnak az egységes piaci stratégiáról szóló 2016. február 29-i következtetéseire[1], és különösen a SOLVIT központok 2015. szeptember 18-án Lisszabonban tartott informális ülésének eredményeiről szóló dokumentumra[2],

–  tekintettel 2014. március 12-i állásfoglalására az uniós polgárságról szóló 2013. évi jelentésről: Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője[3],

–  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló 2016. február 2-i állásfoglalására[4],

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi jelentés” című, 2016. október 6-i állásfoglalására[5],

–  tekintettel a Bizottságnak szóló, az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusaira vonatkozó ajánlásokat tartalmazó 2017. február 2-i állásfoglalására[6],

–  tekintettel az „Európa a polgárokért” program végrehajtásáról szóló 2017. március 2-i állásfoglalására[7],

–  tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (átdolgozás) (COM(2016)0411),

–  tekintettel a gyermekjóléti kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának tevékenységeiről szóló jelentésére, és különösen annak következtetéseire[8],

–  tekintettel a Petíciós Bizottság 2015. évi tevékenységeiről szóló 2016. december 15-i állásfoglalására[9],

–  tekintettel a Petíciós Bizottságnak, illetve az Alkotmányügyi Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló európai bizottsági jelentésre vonatkozó 2017. február 23-i véleményére[10], illetve 2017. június 1-jei véleményére[11],

–  tekintettel a Petíciós Bizottság által 2016-ban és 2017-ben szervezett nyilvános meghallgatásokra, és különösen a LIBE, a PETI és az EMPL bizottságok által közösen szervezett, „Az uniós polgárok helyzete és jogai az Egyesült Királyságban” című, 2017. május 11-i nyilvános meghallgatásra; „Az uniós polgárok belső piacon történő szabad mozgásának és munkavállalásának akadályai” című, 2016. október 11-i nyilvános meghallgatásra; „A megkülönböztetés elleni küzdelem és a kisebbségek védelme” című, 2017. május 4-i nyilvános meghallgatásra; „Az uniós polgárság a gyakorlatban” címmel, az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága és az Európai Parlament LIBE, PETI, AFCO és JURI bizottságai által közösen szervezett, 2016. március 15-i nyilvános meghallgatásra; a LIBE és a PETI bizottság által közösen szervezett, hontalanságról szóló 2017. június 29-i együttes meghallgatásra,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság „Az Európai Unió Alapjogi Chartája hatókörének kibővítése (51. cikk?)” című 2016. február 22-i meghallgatására, az „Átláthatóság és információszabadság az uniós intézményekben” című 2016. június 21-i meghallgatására, „A polgárok európai integrációba vetett bizalmának helyreállítása” című 2017. június 22-i meghallgatására, valamint a jelenlegi jogalkotási ciklus korábbi szakaszában szervezett, a petíciós jogról (2015. június 23.) és az európai polgári kezdeményezésről (2015. február 26.) szóló meghallgatásaira,

–  tekintettel az Európai Parlament „C” Tematikus Főosztálya által a Petíciós Bizottság kérésére 2016-ban és 2017-ben megrendelt tanulmányokra: „Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályok”, „A beérkező petíciókban felmerülő megkülönböztetés(ek)”, „A brexit hatása a petíciós jog és a Petíciós Bizottság hatásköre, feladatai és tevékenysége szempontjából” és „A Petíciós Bizottság védelmező szerepe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásával összefüggésben”,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0385/2017),

A.  mivel az uniós polgárság fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat a Maastrichti Szerződés vezette be 1992-ben, majd azokat továbbfejlesztette a 2009. decemberben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája is;

B.  mivel az állampolgári jogok gyakorlásának előfeltétele valamennyi emberi jog szavatolása és megléte, különös tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokra;

C.  mivel az Európai Unióról szóló-szerződésben rögzített célkitűzések – mint a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi haladás – elérésének holisztikus megközelítése alapvető fontosságú az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok és szabadságok valódi gyakorlásához;

D.  mivel az uniós polgárság alapfeltétele a valamely tagállamban szerzett állampolgárság, amelyet a nemzeti törvények szabályoznak; mivel ugyanakkor e jogintézményből olyan jogok és kötelezettségek erednek, amelyeket az uniós jog határoz meg a tagállamoktól függetlenül; mivel a fenti okok miatt ugyanakkor az is igaz, hogy e jogok és kötelezettségek indokolatlanul nem korlátozhatók a tagállamok részéről, az állami szint alatti hatóságaikat is beleértve; mivel a tagállami állampolgárság megadása tekintetében a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk az uniós jogelveket, például az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét, amelyek alaposan ki vannak dolgozva az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában; mivel a Szerződések értelmében az uniós intézmények számára minden egyes uniós polgár egyformán fontos;

E.  mivel az uniós polgárok bíznak abban, hogy a tagállamok – az állami szint alatti hatóságaikat is beleértve – a közösségi jogot és a nemzeti jogszabályaikat egyaránt alkalmazzák, ami elengedhetetlen feltétele az őket megillető uniós polgárságból eredő valamennyi jog tényleges gyakorlásának;

F.  mivel az uniós polgárság érvényesítése szorosan kapcsolódik az uniós szintű demokrácia minőségi javulásához, az alapvető jogok és szabadságok tényleges gyakorlásához, valamint a polgároknak az Unió demokratikus életében való részvételének lehetőségéhez;

G.  mivel egy tagállam határainak bármiféle egyoldalú módosítása sérti legalább az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkét, 3. cikkének (2) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését, amellett, hogy veszélyezteti az uniós polgárságból eredő jogok összességének gyakorlását;

H.  mivel a Lisszaboni Szerződés megerősítette az uniós polgársággal járó elidegeníthetetlen jogokat és garanciákat, többek között az Unión belüli szabad mozgást, munkavállalást és tanulmányok folytatását, az európai politikai életben való részvétel lehetőségét, az egyenlőség előmozdítását, a sokféleség tiszteletben tartását és a hátrányos megkülönböztetés – kivált az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés – elleni védelmet; mivel az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog egyre elterjedtebb gyakorlása az elmúlt évtizedekben azzal a következménnyel járt, hogy különböző nemzetiségű családtagokból álló, gyakran gyermekekkel is rendelkező vegyes családok jelentek meg; mivel bár ez kedvező trend az uniós polgárság önálló intézményként történő megszilárdulása szempontjából, egyúttal sajátos igényeket is támaszt, és kihívásokat jelent különböző területeken, többek között jogi szempontból;

I.  mivel az Egyesült Királyság Európai Unióból való, küszöbön álló kiválása („brexit”) rávilágított az uniós polgársággal járó jogok jelentőségére és azok kulcsfontosságú szerepére az uniós polgárok millióinak mindennapi életében, és EU-szerte ráébresztette az embereket, hogy a brexittel bizonyos jogoktól mindkét oldalon eleshetnek az érintettek, különös tekintettel az Egyesült Királyságban élő 3 millió uniós polgárra és az Egyesült Királyságnak az Unióban élő 1,2 millió állampolgárára;

J.  mivel az Egyesült Királyságban bekövetkezett fejleményeket követően a humanitárius menekültválság, a megszorító politikák pusztító társadalmi és gazdasági hatása, a nagyfokú munkanélküliség és szegénység, valamint az idegengyűlölet és a rasszizmus Európai Unión belüli erősödése megrendítette az uniós rendszerbe és az európai integráció egészébe vetett bizalmat;

K.  mivel a szabad mozgáshoz való jog és annak gyakorlása központi jelentőséggel bír az uniós polgárság nyújtotta jogok között, és kiegészíti az uniós belső piacon élvezett egyéb szabadságokat; mivel a szabad mozgás – mely az uniós polgárok körében általában véve is az EU legismertebb és legnépszerűbb vívmányának számít a béke szavatolása után – az európai fiatalok számára különösen nagy jelentőséggel bír;

L.  mivel számos beérkezett petíció alapján több tagállam megsértette a szabad mozgáshoz való jogot és annak gyakorlását azzal, hogy európai polgárokat kiutasítottak a területükről, vagy kiutasítással fenyegettek meg;

M.  mivel a petíciók, valamint a Bizottsághoz eljuttatott és a SOLVIT-hálózaton keresztül benyújtott panaszok azt mutatják, hogy az uniós polgárok jelentős nehézségekkel szembesülnek az alapvető jogok és szabadságok gyakorlásában a nagymértékű gazdasági és foglalkoztatási problémák miatt – melyeket tovább fokoztak az uniós és tagállami szintű megszorító intézkedések –, a tagállamokban tapasztalható adminisztratív terhek és bürokrácia miatt, valamint a tagállami hatóságok általi félretájékoztatás és/vagy e hatóságok együttműködő készségének hiánya okán;

N.  mivel a nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai tulajdonságokon, nyelven, valláson vagy személyes meggyőződésen, politikai vagy más nézeteken, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyoni helyzeten, születésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalma, melyet az EU Alapjogi Chartájának 21. cikke is rögzít, az uniós polgárság elsődleges elve; mivel ez egyúttal a szabad mozgás tényleges gyakorlásához is nélkülözhetetlen, amint az a petíciókból kiderül;

O.  mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapértéke a Szerződésekben foglaltakkal összhangban; mivel az EU polgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-uk regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel a kisebbségek tényleges védelmét meg kell erősíteni;

P.  mivel a polgárok jogainak és a demokratikus intézményeknek a megerősítése magában foglalja a megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelmet, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

Q.  mivel a nők alulreprezentáltak a döntéshozatali pozíciókban, különösen a politikai életben és a vállalatok igazgatótanácsában, ami akadályozza a képességfejlesztést, és gyengíti a nők részvételét az Unió demokratikus életében;

R.  mivel a nők politikai döntéshozatalban való részvételét és vezető szerepét továbbra is különböző akadályok nehezítik, például a nemi sztereotípiák, valamint a közelmúltbeli gazdasági válság következményei és negatív hatása a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ügyekre;

S.  mivel Unió-szerte továbbra is jelentős különbségek vannak a nemi alapú erőszak és családon belüli erőszak áldozatainak védelme terén a határokon átnyúló családi vitákban;

T.  mivel a nőket Unió-szerte érő megkülönböztetés akadálya az egyenlőségnek; mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak mind szavazóként, mind vezető pozíciókban, úgy a választott tisztségekben, a közszolgálatban, a tudományos életben és a médiában, ahogy a magánszektorban is; mivel a nők széles körben szembesülnek halmozott megkülönböztetéssel, és a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel küzdők között is aránytalanul magas a nők száma, mindez pedig akadályozza, hogy maradéktalanul élhessenek állampolgári jogaikkal;

U.  mivel az Európai Parlamenthez intézett petícióhoz való jog – amelyet az EUMSZ 20. és 227. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke is rögzít – az uniós polgárság egyik alappillére, mely közismertség tekintetében a második helyen áll az uniós polgársággal járó jogok közül, és amelynek összeköttetést kell biztosítania a polgárok és az uniós intézmények között egy nyílt, demokratikus és átlátható eljárás keretében;

V.  mivel az uniós polgárok alapvető jogait biztosítani lehetne az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezését érintő új megközelítés révén;

W.  mivel az Európai Parlament közvetlenül képviseli az európai polgárokat, akiknek demokratikus joguk, hogy induljanak és szavazzanak az európai választásokon, még akkor is, ha egy másik tagállamban élnek; mivel nem minden tagállam segíti és mozdítja elő egyformán a szabad mozgási jogával élve más tagállamban letelepedett uniós polgárok azon jogának gyakorlását, hogy lakóhelyükön szavazhassanak az európai és helyhatósági választásokon; mivel különböző petíciók azt mutatják, hogy bürokratikus akadályok és adminisztratív vagy egyéb jellegű hiányosságok megnehezítik a más tagállamban élő polgárok számára, hogy a származási országuk nemzeti vagy regionális választásain gyakorolhassák szavazati jogukat; mivel egyes polgároknak csorbul ez a demokratikus joga, így például a fogyatékossággal élő személyeknek azon tagállamokban, amelyek ratifikálták ugyan a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, de nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy választási jogszabályaikat kiigazítva lehetővé tegyék a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy éljenek szavazati jogukkal;

X.  mivel a polgároknak jogukban áll, hogy valamennyi tagállam uniós polgáraival összefogva európai polgári kezdeményezést (ECI) indítsanak vagy támogassanak, amely révén elvileg lehetőségük nyílik befolyásolni az EU jogalkotási napirendjét; mivel az ECI a közvetlen demokrácia fontos eszköze, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy tevőleg részt vegyenek az európai politikák és jogszabályok alakításában; mivel az ECI-nek átláthatónak és eredményesnek kell lennie; mivel e joggal eddig a vártnál kevesebb alkalommal éltek;

Y.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozta az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredményének tekinthető; mivel az Európai Unió Tanácsa 2011. június 9-i 9166/3/11. és 9167/3/11. számú következtetésében Bulgária és Románia esetében megerősítette az értékelési folyamat sikeres lezárását, valamint a schengeni térséghez való csatlakozáshoz szükséges technikai felkészültségüket;

Z.  mivel a biztonság az egyik legfontosabb kérdés az uniós polgárok számára; mivel az EU-nak el kell érnie, hogy polgárai érezzék, hogy szabadságukat megvédik és biztonságukat garantálják az EU területén, miközben biztosítja, hogy polgárai szabadságát és jogait is tiszteletben tartsák és megvédjék; mivel a terrorizmus globális fenyegetést jelent, amelyet az európai polgárok biztonságának garantálása érdekében helyi, nemzeti és uniós szinten is hatékonyan kezelni kell;

AA.  mivel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről szóló 2015. április 20-i 2015/637/EU tanácsi irányelvet[12] kísérő bizottsági hatásvizsgálat szerint csaknem hétmillió uniós polgár utazik vagy él olyan Unión kívüli országokba(n), ahol a saját országa nem rendelkezik nagykövetséggel vagy konzulátussal; mivel a képviselettel nem rendelkező uniós polgárok száma 2020-ra várhatóan legalább 10 millió főre nő; mivel az olyan nem uniós ország területén élő uniós polgárok, ahol a származásuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel jogosultak bármely másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni, mint az adott tagállam állampolgárai;

1.  tudomásul veszi a Bizottság uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentését, amely tartalmazza az egyes tevékenységi területek következő évekre vonatkozó új prioritásait; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok helyes alkalmazása a tagállamok és az uniós intézmények megosztott felelőssége; kiemeli e tekintetben azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a Bizottságnak mint a Szerződések őrének kell betöltenie az EUMSZ 258–260. cikkének végrehajtása során; szükségesnek tartja, hogy a prioritások hatékony választ adjanak a polgárok aggályaira, és úgy véli, hogy a következő három évben pontosan meghatározott és konkrét vállalásokra és intézkedésekre van szükség; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az uniós jogszabályok érvényesítésére vonatkozó szakpolitika végrehajtásának ütemét valamennyi elérhető eszköz és mechanizmus igénybevétele révén;

2.  megjegyzi, hogy a petíciós jog, az európai ombudsmanhoz fordulás joga és a dokumentumokhoz és nyilvántartásokhoz való hozzáférés joga az uniós polgárság létfontosságú és kézzel fogható elemei, és fokozzák a döntéshozatal átláthatóságát; ezért kifejezi azon óhaját, hogy az uniós polgárságról szóló bizottsági jelentés ezeket a jogokat kulcsfontosságú elemekként szerepeltesse és mozdítsa elő, és szenteljen nekik megfelelő figyelmet;

3.  kiemeli, hogy könnyebbé vált a petíciós jog hatékony gyakorlása a petíciók Európai Parlament általi javított feldolgozásának, valamint annak köszönhetően, hogy 2014 végén működésbe lépett a Petíciós Bizottság internetes portálja, amely lehetővé teszi petíciók egyszerű benyújtását és hatékonyabb feldolgozását, amint azt a Petíciós Bizottság megfelelő éves jelentései máshol említik; felszólít a projekt következő lépéseinek terv szerinti, késedelem nélküli végrehajtására, mivel ez lehetővé teszi a petíciók benyújtói és támogatói számára a petíciós eljárás sokkal interaktívabb nyomon követését;

4.  hangsúlyozza, hogy a polgári jogok sikeres gyakorlásának előfeltétele, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített valamennyi jogot és szabadságot; felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratikus és részvételen alapuló kormányzás, a lehető legmagasabb szintű átláthatóság és valamennyi polgár közvetlen bevonása a döntéshozatali folyamatokba mind megerősíti az uniós polgárságot; felszólítja a tagállamokat, hogy jobban tájékoztassák az uniós polgárokat jogaikról és kötelezettségeikről, és segítsék elő e jogok egyenlő hozzáférhetőségét és tiszteletben tartását úgy a polgárok származási országában, mint az összes többi tagállamban; rámutat, hogy egyes tagállamok önkéntesen kívül maradnak az uniós szerződések egyes részeiből, ami de facto különbségekhez vezet a polgárok jogai tekintetében;

5.  határozott sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mai napig – csaknem egy évtizede – nem történt jelentős előrelépés az uniós szintű megkülönböztetésellenes irányelv elfogadása terén; felszólítja az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy a lehető legsürgősebben indítsák újra az erre irányuló tárgyalásokat; tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy aktívan támogatja e tárgyalások lefolytatását;

6.  sajnálja, hogy a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló 2008. évi javaslat kérdésében hosszú ideje nem történt előrehaladás; megismétli a Tanácsnak szóló felhívását, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a javaslatot;

7.  úgy véli, hogy fokozni kell a megkülönböztetés elleni uniós politikák hatékonyságát és fel kell számolni a fennmaradó akadályokat; javasolja, hogy a Bizottság tegye naprakésszé az első két megkülönböztetésellenes irányelvet, nevezetesen a 2000/43/EK és a 2000/78/EK tanácsi irányelveket annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája hatályos szövegével;

8.  kéri egy olyan hatékony jogalkotási keret, valamint uniós és tagállami szintű összehangolt intézkedések alkalmazását, amelyek magas szintű szociális védelmet, valamint stabil és megfelelően jövedelmező munkahelyeket biztosítanak; úgy véli, hogy ez a fajta megközelítés létfontosságú az uniós polgársághoz kapcsolódó alapvető jogok és szabadságok megerősítésében;

9.  hangsúlyozza, hogy az uniós és tagállami szintű megszorító intézkedések felerősítették a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, súlyosan korlátozva az uniós polgársághoz kapcsolódó alapvető jogok és szabadságok tényleges gyakorlását;

10.  újra hangsúlyozza a termékekhez és szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférés követelményeire, többek között a különböző szállítási módokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló átfogó irányelvről szóló állásfoglalását és a Bizottság erről szóló javaslatát; javasolja a jogalkotóknak, hogy gyorsítsák fel az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag elfogadására irányuló tevékenységeiket; üdvözli a marrákesi szerződésnek az uniós szerzői jogban való végrehajtására vonatkozó intézményközi megállapodást, melyet a Petíciós Bizottság 2011 óta szorgalmazott, és ismételten kéri, hogy az Unió és tagállamai mihamarabb ratifikálják a marrákesi szerződést; felszólítja valamennyi tagállamot, hogy ratifikálja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD), és írja alá a hozzá csatolt jegyzőkönyvet; támogatja a kölcsönösen elismert európai uniós fogyatékossági igazolvány használatának minél több tagállamra történő kiterjesztését; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a fogyatékossággal élő és funkcióképességükben korlátozott személyek mobilitását az EU-ban; hangsúlyozza, hogy folytatni kell az uniós honlapok akadálymentesítését a fogyatékossággal élő személyek számára;

11.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen aktívabb lépéseket az LMBTI személyekkel szembeni megkülönböztetés és a homofóbia elleni küzdelem terén, a nemzeti és európai szinten végrehajtandó konkrét intézkedések meghatározása révén; ezzel egyidejűleg kéri az uniós intézményeket, hogy szorosan kövessék nyomon az LMBTI-személyek jogainak érvényesülését, és mozdítsák elő az EU-ban az LMBTI-személyek és családtagjaik határokon átnyúló jogainak elismerését;

12.  emlékeztet arra, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség kizárólag a nemek közötti esélyegyenlőség valamennyi uniós politikában való stratégiai érvényesítése révén érhető el, ideértve a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamban segítse elő a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és a nőkre vonatkozó – a nemi sztereotípiákat erősítő – diszkriminatív kijelentések EU-ban történő felszámolása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy be kell ruházni az állampolgári ismeretek és a nemek közötti egyenlőség oktatásába Európa-szerte; felhívja a figyelmet a bérek és a nyugdíjak terén az Unióban a nemek között fennálló egyenlőtlenségre, amely aláássa több millió nő gazdasági autonómiáját; hangsúlyozza a fiatalok, különösen a nők és a lányok politikai részvételének fontosságát, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a részvételük ösztönzése érdekében;

13.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy az EU írja alá az Isztambuli Egyezményt, és zárja le a csatlakozási folyamatot; sajnálja ugyanakkor, hogy a két területre, nevezetesen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdésekre, illetve a menedékjogra és a visszaküldés tilalmára való korlátozás jogbizonytalanságot szül az Unió csatlakozásának hatókörét illetően; sürgeti a tagállamokat az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával és végrehajtásával kapcsolatos tárgyalások felgyorsítására; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mielőbb ratifikálják az egyezményt, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot a nők elleni erőszak felszámolása tárgyában; örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság előterjesztette a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló csomagot, és kéri az összes intézményt, hogy a lehető leghamarabb döntsön ezekről az intézkedésekről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők vezető beosztásokba való bejutását és ottani képviseletét, valamint hozzanak konkrét intézkedéseket – például megfelelő stratégiák révén – az interszekcionális többszörös megkülönböztetést elszenvedő, kiszolgáltatott emberek helyzetének javítására, annak érdekében, hogy ezek a polgárok is gyakorolni tudják állampolgári jogaikat; felszólítja a Tanácsot, hogy fokozza erőfeszítéseit a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv előtt álló akadályok elhárítása érdekében; megismétli a Bizottsághoz szóló felhívását, hogy közlemény formájában fogadja el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2019 közötti időszakra szóló stratégiai szerepvállalását;

14.  emlékeztet arra, hogy a hagyományos kisebbségek évszázadokon keresztül együtt léteztek a többségi kultúrákkal az európai kontinensen; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek figyelemfelhívó rendezvények, szemináriumok és állásfoglalások előmozdítása, valamint az intézményeken belül konkrét igazgatási intézkedések megtétele révén aktívabb szerepet kell vállalniuk a kisebbségek védelme terén; véleménye szerint az EU-nak magas szintű elvárásokat kell támasztania a kisebbségek védelme terén, kezdve a nemzetközi jogi eszközökben rögzített olyan standardokkal, mint az Európa Tanács által megfogalmazottak, és ezeket az elvárásokat szigorúan be kell építeni a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az EU egészében garantáló jogi keretbe; ösztönzi valamennyi azon tagállamot, amely ezt még nem tette meg, hogy további késedelem nélkül ratifikálja a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményt és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, valamint jóhiszeműen hajtsák végre a Szerződéseket; emlékeztet arra is, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani; elítél minden olyan retorikát, amely az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetésre ösztönöz; arra ösztönzi a tagállami kormányokat, hogy keressenek tartós megoldásokat, és mozdítsák elő a nyelvi sokszínűség kultúráját valamennyi tagállamban és az EU egészében, a hivatalos uniós nyelvek kereteit túllépve, mivel mind a Szerződések, mind az Európai Unió Alapjogi Chartája tartalmaznak hivatkozásokat a nemzeti kisebbségek védelmére és a nyelv alapján történő hátrányos megkülönböztetésre;

15.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nagyon sok európai roma válik diszkriminatív anyakönyvezés áldozatává, akik ezért nem rendelkeznek személyazonosító okmányokkal, a tartózkodási helyük szerinti országokban nem jutnak hozzá alapvető szolgáltatásokhoz, és következésképp az Unióban sem tudnak élni semmilyen jogukkal; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hozzanak ezzel kapcsolatban kiigazító intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék az érintettek számára alapvető emberi jogaik és az uniós polgárság által biztosított jogaik gyakorlását; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon a tagállami helyzetet és kezdeményezze jogilag kötelező érvényű jogszabály létrehozását az olyan személyek azonosítása és védelme érdekében, akik nem rendelkeznek elismert állampolgársággal és személyazonosító okmányokkal;

16.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő konkrét intézkedéseket a szabad mozgás előtt álló akadályok felszámolására az Európai Parlamentnek az uniós polgárok szabad mozgása és a belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról szóló, 2017. március 15-i állásfoglalása[13] és a gyermek mindenek felett álló érdekének az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján történő uniós védelméről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalása[14] nyomán;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen ellenőrizze a 2004/38/EK irányelv tagállamokban történő alkalmazását, és hozza meg a megfelelő intézkedéseket ahhoz, hogy felszámolja a szabad mozgást korlátozó esetleges akadályokat; üdvözli az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogára vonatkozó e-tanulási eszközt, amely abban segíti a helyi közigazgatási szerveket, hogy jobban megértsék a szabad mozgással járó jogokat és kötelezettségeket;

18.  nyugtázza a Bizottság azon törekvését, hogy több tájékoztató és segítségnyújtó felület – például a Europe Direct hálózat, az „Európa Önökért” portál és az e-igazságszolgáltatási portál – rendelkezésre bocsátásával hozzáférhetőbbé tegye az Európai Unióval és az általa a polgárokra ruházott jogokkal kapcsolatos információkat, hogy megkönnyítse az uniós polgároknak az őket megillető jogok gyakorlásával kapcsolatos tájékozódást; elismeri a Bizottságnak az egységes digitális ügyfélkapura vonatkozó javaslatát annak érdekében, hogy egyszerű online hozzáférést biztosítsanak a polgároknak a tájékoztatáshoz, a segítségnyújtáshoz és a problémamegoldási szolgáltatásokhoz a jogaik egységes piacon belüli gyakorlásával kapcsolatban;

19.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a SOLVIT-hálózatot a szolgálatai és a nemzeti központok közötti együttműködés javítása révén annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni a megoldatlan és ismétlődő ügyeket, és szorosabban össze lehessen hangolni a különböző uniós jogérvényesítési eszközöket, mint az EU Pilot és a CHAP; ezzel egyidejűleg felkéri a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a SOLVIT hálózatot és annak szolgáltatásait, valamint az egyéb jogorvoslati és állampolgári részvételi mechanizmusokat az uniós polgárok körében, mind uniós szinten (a Parlament Petíciós Bizottsága, az európai ombudsman és az európai polgári kezdeményezések stb.), mind nemzeti szinten (regionális vagy helyi ombudsman, petíciós bizottságok, valamint jogalkotási célú lakossági kezdeményezések stb.);

20.  támogatja a Bizottságnak az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésben tett, arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy uniós szintű tájékoztató és figyelemfelhívó kampányt rendezzen az uniós polgársággal járó jogokról annak érdekében, hogy segítsék a polgárokat az őket megillető jogok jobb megértésében; rámutat, hogy a polgárok számára hozzáférést kell biztosítani valamennyi, az európai polgárság tényleges megerősítéséhez szükséges információhoz, valamint hogy ezt az információt világos és érthető módon kell ismertetni annak érdekében, hogy a polgárok a szükséges információk birtokában dönthessenek a Szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogaik gyakorlása kérdésében; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy az állampolgári jogok gyakorlásának alapvető aspektusait érintő megállapodásokról, például a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) és az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról (CETA) folytatott tárgyalások nem átláthatóak; ajánlja az átláthatóság és a proaktív konzuli segítségnyújtás leginkább célravezető eszközökként való előmozdítását, valamint az újonnan érkezők letelepedésének megkönnyítéséhez szükséges információk megfelelő közzétételét;

21.  emlékeztet rá, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a szociális biztonsági rendszerek összehangolása és a szakmai képesítések más tagállamokban való elismerése olyan területek, ahol az uniós polgárok gyakran nehézségekbe ütköznek, és határozott jogérvényesítésre szólítja fel a Bizottságot ezen helyzetek orvoslása érdekében;

22.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a megszorító politikák, valamint a jogok és szabadságok megnyirbálása következtében a polgárok körében egyre nő a politikával kapcsolatos elégedetlenség; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni az idegengyűlölettel, a rasszizmussal, a megkülönböztetéssel és a gyűlöletbeszéddel szembeni küzdelmet, mivel ezek erősödése többek között éppen az említett megszorító politikákra és a jogok és szabadságok megnyirbálására vezethető vissza;

23.  elismeri, hogy az európai választásokon való részvétel növelésére irányuló fellépés az Unió és a tagállamok közös felelőssége; ösztönzi az utóbbiakat a demokratikus részvétel előmozdítására azáltal, hogy különböző csatornákon keresztül és közérthető nyelven megfelelőbben tájékoztatják a polgárokat a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon való indulási és szavazati jogukról, illetve hogy felszámolják a részvételük előtt álló akadályokat, így a gazdasági, társadalmi vagy nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetést, a tisztességtelen gyakorlatokat vagy a korrupciót; sürgeti a tagállamokat, hogy számolják fel a fogyatékossággal élő polgárok előtt álló hozzáférési akadályokat, és hogy könnyítsék meg a szavazást minden választás során a szavazókörzetüktől távol élő, dolgozó vagy tanuló állampolgárok számára például elektronikus azonosítási és szavazási módozatok bevezetésével;

24.  úgy véli, hogy a választási törvény reformja lehetőséget kínálhatna az Unió demokratikusabbá tételére; felhívja a figyelmet arra, hogy sok ezer európai polgár osztja ezt a nézetet; emlékeztet rá, hogy az európai szintű politikai pártok láthatóságának növelésével ösztönözni kell az európai választásokon való részvételt, valamint hogy az európai parlamenti választások európai jellegének megerősítése az EU és tagállamai közös feladata; ösztönzi a Tanácsot, hogy a fent említett jogszabály felülvizsgálata alkalmával illesszen be a nemek közötti egyenlőséget érvényesítő és a nemek szempontjából kiegyensúlyozott listákat; kéri a Bizottságot, hogy kezelje a szavazati jog európai és helyhatósági választásokon való gyakorlására vonatkozó panaszokat, dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet az elektronikus szavazás európai parlamenti választásokon a lehető legkorábbi időpontban történő bevezetésére, valamint hogy tegye a rendszert nyitottabbá valamennyi uniós polgár számára; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent az uniós tagállamokban élő, hontalan státuszú személyek a fogadó tagállam állampolgárságának felvételére való ösztönzésére, hogy e személyek teljes körű európai uniós polgári jogokkal rendelkezzenek; úgy véli, hogy azon uniós polgárok számára, akik másik uniós tagállamba költöznek és ott lakóhellyel rendelkeznek, biztosítani kell, hogy gyakorolhassák a származási országuk nemzeti választásán történő szavazáshoz való jogukat; felhívja azon tagállamokat, amelyek más tagállamban tartósan élő állampolgáraikat megfosztják választójoguktól, hogy e polgáraik számára könnyítsenek a feltételeken és tartsák fenn a nemzeti választáson történő szavazáshoz való jogukat; sürgeti a Bizottságot, hogy hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek bármifajta hátrányos megkülönböztetés nélkül élhessenek szavazati jogukkal; támogatja az európai személyi igazolvány a nemzeti azonosító okmányok kiegészítéseként való bevezetésének lehetőségét;

25.  felszólítja az európai politikai pártokat, hogy találjanak hatékony megoldást a szavazók csökkenő részvételi szintje, valamit a polgárok és az uniós intézmények közötti szélesedő szakadék jelentette problémákra; úgy véli, hogy az európai parlamenti képviselői helyek egy részének betöltését célzó jelöltállításra vonatkozó nemzetközi jegyzékek bevezetése kedvezően járulna hozzá az uniós polgárság fogalmának előmozdításához; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet az elektronikus szavazás a 2019. évi európai parlamenti választásokig történő bevezetésére; úgy véli, hogy a valódi európai nyilvános közéleti tér kiépítése szempontjából fontos előrelépés az, hogy az európai politikai pártok európai szintű jelölteket állítottak a Bizottság elnökének tisztségére, ugyanakkor meggyőződése, hogy a választási kampány európai szintűvé tételének célja csak páneurópai tevékenységek és a helyi és országos médiát – különösen a közszolgálati médiát (rádió, televízió, szemináriumok és az internet) – összekapcsoló hálózatok révén valósítható meg;

26.  tudomásul veszi a Bizottságnak az európai polgári kezdeményezésről szóló legfrissebb közleményét (COM(2017)0482), amely javasolja a 2011. február 16-i 211/2011/EU rendelet működésének javítása céljából történő felülvizsgálatát; reméli, hogy a rendelet felülvizsgálata eredményeként olyan, az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó eszköz jön létre, amely átláthatóbb, hatékonyabb és fokozottan felhasználóbarát, ugyanakkor biztosítja a polgárok demokratikus és szélesebb körű részvételét az európai vitában és a menetrend meghatározásában; hangsúlyozza a Parlament jövőbeli jelentős jogalkotási szerepét és a Bizottsággal való jó együttműködés fontosságát a rendelet felülvizsgálata során; felszólítja a Bizottságot, hogy a foglaljon bele az európai polgári kezdeményezés jogi elfogadhatóságára vonatkozó feltételek, a bejegyzési előírások és a vizsgálati eljárások felülvizsgálatát célzó rendelkezéseket;

27.  úgy véli, hogy az uniós polgárság érdekében a Bizottságnak fel kell lépnie az európai kulturális dimenzió megerősítése érdekében; szorgalmazza, hogy az „Európa a polgárokért” program finanszírozzon innovatívabb és rendszerszintű hatást elérni képes projekteket; javasolja az „Ismerjük meg Európát” program az „Európa a polgárokért” program mellett, illetve azt kiegészítve történő kialakítását;

28.  az uniós polgárság és annak gyakorlása megerősítése céljából javasolja, hogy a Bizottság ösztönözze európai kérdésekért felelős települési tisztviselők helyi önkormányzatok általi kijelölését, mivel ez a szint van a legközelebb a polgárokhoz;

29.  javasolja, hogy a Bizottság valamennyi székhelyén – a tagállami képviseleteket is beleértve – hozzon létre érkeztetési nyilvántartást, hogy a polgárok személyesen és megfelelő garanciák mellett fordulhassanak írásban bármely uniós intézményhez;

30.  javasolja, hogy a Bizottság az egyetemes szolgáltatási kötelezettség alá tartozó postai szolgáltatásokkal együttműködve vezessen be olyan üzenetküldő rendszert, amelynek keretében biztosított a dátum és a feladó mellett a tartalom igazolása is, hogy a polgárok személyes eljárás nélkül fordulhassanak igazolt módon írásban az európai intézményekhez;

31.  hangot ad azon meggyőződésének, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. cikkében rögzített, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való alapvető jog, a szabad média és a társadalomban, valamint a médiában a különböző véleményekhez való hozzáférés az egészséges demokrácia elengedhetetlen elemei, és ezért az uniós tagság alkotmányi alapját képezik az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 6. cikkében foglaltak szerint; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meghatározott uniós szakpolitikára van szükség az Európa-ellenes propaganda és a félretájékoztatás kezelése, valamint az állami közmédia kormányoktól való függetlenségének elősegítése érdekében; azt javasolja, hogy valamennyi tagállam közmédiájában szánjanak adott, minimális időt az uniós ügyekkel foglalkozó tartalmaknak; azt javasolja, hogy az uniós intézmények folytassák valamennyi tagállamban és valamennyi hivatalos nyelven sugárzott európai televíziós csatornák létrehozását, valamint a polgárok médiaműveltségének már a korai évektől kezdődő fejlesztését; támogatja a sajtó- és multimédiás termékek terjesztését az Unió valamennyi hivatalos nyelvén; e tekintetben hangsúlyozza, hogy szükség van az európai újságírók nagyobb mértékű tájékoztatására;

32.  kitart amellett, hogy a nyelvi sokszínűség és az átláthatóság kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a polgárok közelebb kerüljenek az EU-hoz, és részt vegyenek annak tevékenységeiben; megjegyzi, hogy az európai ombudsman által 2016-ban lezárt vizsgálatok tárgyának 30 %-át a dokumentumokhoz való hozzáférés teszi ki, ezért ajánlja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának előmozdítását és a lehető legtöbb dokumentum valamennyi hivatalos uniós nyelvre történő lefordítását; támogatja a polgárokkal folytatott párbeszéd fokozását és nyilvános viták ösztönzését annak érdekében, hogy az uniós polgárok jobban megértsék, milyen hatást gyakorol az Unió a mindennapi életükre, és lehetőséget kapjanak a véleménycserében való részvételre különböző célközönségek számára készült televíziós programok keretein belül; felszólít a visszaélések bejelentésére vonatkozó horizontális irányelv létrehozására, amely megfelelő csatornákat és eljárásokat határoz meg az esetek bejelentésére;

33.  támogatja a közszolgáltatási kultúra előmozdítását az EU és a nemzeti intézmények között, és úgy véli, hogy az EU-nak jó példával kell elöl járnia a legmagasabb szintű igazgatási és átláthatósági normák alkalmazásában, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkével összhangban; javasolja, hogy a tagállamokban működő helyi uniós kirendeltségeket alakítsák át egyablakos ügyintézési pontokká, melyek átfogó szolgáltatásokat kínálnak az uniós polgárok számára, a bürokrácia, illetve a bürokrácia az uniós polgársággal járó jogok gyakorlását akadályozó hatásainak csökkentése érdekében; kiemeli az egyszeri adatszolgáltatás elvéhez kapcsolódó projekt fontosságát, amely leveszi azokat a szükségtelen terheket az európai vállalkozások válláról, melyek miatt a határokon átnyúló tevékenységeik során kénytelenek ugyanazokat az adatokat és dokumentumokat ismételten benyújtani a különböző hatóságoknak;

34.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető oktatás létfontosságú szerepet játszik a jövőbeli polgárok jogaikról való tájékoztatásában; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ program révén elő kell mozdítani a transzverzális készségek fejlesztését, amelyek növelik az interkulturális megértést és az aktív részvételt a különböző társadalmakban; ösztönzi a tagállamokat, hogy iskolai kerettanterveikben biztosítsanak nagyobb teret az állampolgári ismeretek oktatásának, különös tekintettel az uniós polgárságra és az uniós ügyekre, és a tanárképzést ennek megfelelően módosítsák; emlékeztet rá, hogy támogatást kell nyújtani az oktatóknak és nevelőknek abban, hogy az uniós jogokról és polgárságról szóló információk az általuk nyújtott oktatás szerves részévé váljanak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az online platformok további népszerűsítésének és fejlesztésének szükségességét, annak érdekében, hogy az oktatás területén dolgozó szakemberek hozzáférhessenek olyan, innovatív többnyelvű oktatási anyagokhoz, amelyek segítik őket abban, hogy ösztönzést és motivációt adjanak a diákoknak az Unióval kapcsolatos tudnivalók elsajátításához; sürgeti a Bizottságot, hogy indítson el egy olyan, az európai polgársággal kapcsolatos oktatásra vonatkozó stratégiát, amely ajánlott iránymutatásokat foglal magában olyan tanterv kidolgozására, amelynek részét képezhetnék uniós intézményekbe tett látogatások;

35.  emlékeztet rá, hogy az uniós jog jelen állása szerint egy tagállam az Unióból való kiválása állampolgárainak uniós polgárságtól való megfosztását vonja maga után; sajnálja, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése lesz az első olyan alkalom az EU történetében, hogy a polgárok elveszítik az uniós szerződések révén megszerzett jogaikat; hangsúlyozza, e jogok elvesztése várhatóan súlyos hatással lesz mindennapi életükre; hangsúlyozza, hogy bármely megállapodásnak az egyenlőség, a szimmetria, a tisztességes bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvén, valamint az uniós jog integritásának maradéktalan tiszteletben tartásán kell alapulnia, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját és annak végrehajtási keretét; sürgeti a tárgyaló feleket, hogy kezeljék kiemelten az érintett polgárok ügyét és szavatolják jogaikat; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően a lehető legnagyobb mértékben tartsák fenn az összes származékos szociális, gazdasági és családi jogot, és különösen az egészségügyi ellátásra vonatkozó jogokat;

36.  javasolja, hogy május 9-ét nyilvánítsák európai munkaszüneti nappá az európai családhoz tartozás európai tudatának megerősítése érdekében;

37.  sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti jogszabályaik kellően világosak és részletesek legyenek, garantálva a polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz való jogának tiszteletben tartását, továbbá hogy biztosítsák az illetékes nemzeti hatóságok ezzel kapcsolatos megfelelő képzését, valamint hogy kellő pontossággal juttassanak el helytálló információkat az érdekelt felekhez, valamint ösztönözzék a jó együttműködést és a gyors információcserét az egyéb nemzeti hatóságokkal, különösen a határokon átnyúló biztosítási és öregséginyugdíj-ügyek esetében; hatékonyabb együttműködésre szólít fel a befogadó tagállamok és az érintett konzulátusok között, ami biztosítja a megfelelő segítségnyújtási hálózatot és a méltányos bánásmódot a határokon átnyúló esetekben, különösen a gyermek feletti felügyeletet érintő ügyekben; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az örökbefogadást engedélyező határozatok határokon átnyúló elismeréséről;

38.  felhívja az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy tegyék lehetővé a szükséges technikai kritériumoknak megfelelő valamennyi ország számára a schengeni térséghez történő csatlakozást, hogy ezáltal az uniós polgárok gyakorolhassák a határellenőrzések által nem akadályozott szabad mozgáshoz való jogukat;

39.  emlékeztet rá, hogy a biztonságra vonatkozó uniós jogszabályoknak naprakésznek, hatékonynak és eredményesnek kell lenniük a biztonságot veszélyeztető változó fenyegetések megelőzése, felderítése és az azokra adott válaszok tekintetében; felszólít az európai biztonsági stratégia sürgős végrehajtására, a meglevő vonatkozó uniós jogi eszközök jobb érvényesítésére, valamint a tagállamok és az uniós ügynökségek közötti információcsere és koordináció hatékonyabbá tételére; üdvözli a Bizottság a tagállamok közötti biztonsági együttműködés megerősítésére irányuló kezdeményezéseit; hangsúlyozza az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartásának fontosságát a terrorizmus elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok hatékony védelméhez kulcsfontosságú a biztonság területén végrehajtott belső és külső uniós fellépés harmonizációja;

40.  felhívja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy fokozzák a valós és hatékony, a terrorfenyegetés valamennyi dimenzióját kezelő biztonsági unió kidolgozására irányuló erőfeszítéseiket;

41.  véleménye szerint a deradikalizációnak és a radikalizálódás megelőzésének abszolút prioritást kell élveznie az EU-ban, és határozottan fellép az oktatást, az önkéntes és kulturális tevékenységet és az ifjúsági munkát célzó egyedi, ágazatokon átívelő programok és a deradikalizációs programok az intézményekben, helyi közösségekben, civil társadalomban, vallási közösségekben és regionális önkormányzatokban való megerősítése érdekében; véleménye szerint e téren az átfogó szakpolitikát az igazságügyi szférában hosszú távra szóló proaktív deradikalizációs folyamatokkal kell kiegészíteni; hangsúlyozza a társadalmi befogadással kapcsolatos stratégiák és a diszkrimináció elleni küzdelmet szolgáló politikák kidolgozásának szükségességét; felhívja a tagállamokat a radikalizálódás holisztikus kezelésére és arra, hogy hasznosítsák a Bizottság kezdeményezésére létrehozott uniós radikalizálódástudatossági hálózat tapasztalatait; hangsúlyozza, hogy a radikalizálódás megelőzését az uniós programok, például az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 vagy az „Európa a polgárokért” program által finanszírozott fellépések révén is lehet támogatni;

42.  felhív az (EU) 2015/637 irányelv teljes és tényleges végrehajtására az uniós polgárok konzuli védelmének biztosítása érdekében olyan harmadik országokban, amelyekben tagállamaik nem rendelkeznek képviselettel;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy az uniós sürgősségi úti okmány vonatkozásában tegyen javaslatot egy új, biztonságosabb formátumra az EU-n kívül élő, képviselettel nem rendelkező azon uniós polgárok számára, akiknek az útlevelét ellopták, az elveszett, megsemmisült vagy átmenetileg nem áll rendelkezésre, ezáltal biztosítva e polgárok biztonságos hazautazását;

44.  hangsúlyozza, hogy a bűncselekmények és a terrorizmus áldozatai számára az egész EU-ban megkülönböztetés nélkül megfelelő szintű jogokat kell garantálni, továbbá tisztelettel és méltó módon kell velük bánni, és egyéni szükségleteikhez és családjuk szükségleteihez mérten is meg kell kapniuk a megfelelő támogatást; hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan európai polgár, aki nem a saját hazájában szenvedett el terrortámadást, ezért sürgősen felszólít arra, hogy a tagállamokban dolgozzanak ki olyan eljárásmódokat, amelyek révén a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2015/0281/EU irányelvre irányuló javaslattal összhangban terrortámadás esetén segítik az adott tagállamban nem állampolgár uniós állampolgárokat; hangsúlyozza a terrorizmus áldozatainak védelméről szóló külön irányelv szükségességét;

45.  sajnálatának ad hangot a határokon átnyúló polgári vagy szociális ügyek – mint például családi jog, vagy nyugdíjak – tekintetében fennálló akadályok kapcsán, amelyek számos polgárt akadályoznak abban, hogy maradéktalanul éljenek az uniós polgársággal járó előnyökkel;

46.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a különélés vagy válás esetén a szülők és a gyermekek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek nem minden tagállamban azonosak, aminek következtében több száz európai szülő vette fel a kapcsolatot a Petíciós Bizottsággal azt szorgalmazva, hogy rendkívül korlátozott hatásköre ellenére tanúsítson aktívabb magatartást ezen a területen;

47.  kéri a tagállamok közötti együttműködés megerősítését a nemi alapú erőszak áldozatai védelmének biztosítására, valamint annak érdekében, hogy a határon átnyúló családjogi viták esetében a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe;

48.  üdvözli a fiatal európai polgárok érdekeit szolgáló Európai Szolidaritási Testület létrehozását, és kéri e kezdeményezés megfelelő finanszírozását, hogy a minőségi munkahelyeket ne helyettesítsék nem fizetett önkéntes tevékenységgel;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be koordinációs és együttműködési intézkedéseket a kettős adóztatás és az adózás terén tapasztalható megkülönböztetés problémáinak határokon átnyúló összefüggésben való hatékony kezelése, valamint a határokon átnyúló munkavállalói mobilitás realitásainak jobb figyelembevétele érdekében; úgy ítéli meg, hogy a kettős adózással kapcsolatos kérdéseket nem rendezik kielégítő módon, amennyiben ezeket kétoldalú adóegyezmények vagy a tagállamok egyoldalú fellépései révén kezelik, és hogy ezek esetében összehangolt és jól időzített, uniós szintű fellépésre volna szükség;

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1]  6622/16 tanácsi dokumentum
• [2]  14268/15 tanácsi dokumentum
• [3]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0233.
• [4]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0106.
• [5]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0385.
• [6]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0013.
• [7]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0063.
• [8]  PE 601.177v04-00.
• [9]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0512.
• [10]  PE 597.698v03-00.
• [11]  PE 603.107v02-00.
• [12]  HL L 106., 2015.4.24., 1. o.
• [13]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0083.
• [14]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0142.

INDOKOLÁS

Az uniós polgárságról szóló harmadik bizottsági jelentés – pár hónap késéssel – épp 25 évvel azután látott napvilágot, hogy az uniós polgárság fogalmát bevezette az 1992-es Maastrichti Szerződés. Ezenkívül egy mindenki számára újszerű kihívást jelentő helyzetben jelent meg: azt követően, hogy az Egyesült Királyságban tartott 2016. június 23-i népszavazás nyomán egy tagállam kiválik, és ez döntően befolyásolja az uniós polgársággal járó jogok gyakorlását. E két mérföldkő arra emlékezteti az EU-t, hogy elérkezett az ideje az eddig elért legfontosabb eredmények és az előttünk álló kihívások alapos kiértékelésének. Itt az idő, hogy azonosítsuk azokat a területeket, amelyeken további munkára van szükség, és megállapodjunk abban, hogy mi legyen az uniós polgárság fogalmának hétköznapi, tényleges és tényszerű jelentése, annak érdekében, hogy a polgárok teljes mértékben élhessenek az ezzel együtt járó jogokkal és kiváltságokkal: az uniós polgárság kiegészíti a nemzeti állampolgárságot, ugyanakkor bizonyos esetekben ugyanazokat a jogokat erősíti meg, melyeket a nemzeti rendelkezések is garantálnak.

Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés[1] egy jövőbe tekintő dokumentum, amely meghatározza a Bizottság 2017–2019 közötti időszakra vonatkozó prioritásait, és követi az EP Petíciós Bizottsága által a Bizottság megfelelő jelentéseire válaszul készített 2010. és 2013. évi jelentéseket. E jelentés előkészítése során a Bizottság egyeztetett a civil társadalommal, egy kifejezetten az uniós polgárságról szóló konzultáció és két külön felmérés, valamint a kiemelten érintett szereplők részvételével zajló számos rendezvény – többek között az EP PETI, AFCO és JURI bizottságaival közösen szervezett, 2016. március 15-i nyilvános meghallgatás – megszervezése révén.

Az uniós polgárságra irányuló politikák végső célja, hogy valamennyi uniós polgár otthon érezhesse magát, bárhol is van az EU-ban, és élvezzék az európai polgári jogállás előnyeit, akkor is, ha a saját országuk területén élnek (az Európai Polgári Akciószolgálat egy tanulmánya szerint mindössze az európaiak mintegy 20%-a él az EU-n belüli határokon átnyúló utazások lehetőségével). Ez az uniós polgárok jogainak megerősítését kívánja, és annak biztosítását, hogy az uniós polgárok ténylegesen érvényesíteni tudják ezeket a mindennapi életben. Maga után vonja továbbá a közös európai értékek előmozdítását: az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet, a polgárok részvételét az Európai Unió demokratikus életében, valamint a biztonság, béke és tartós jólét jellemezte európai közéleti találkozóhely létrehozását, ahol a polgárok kifejezésre juttathatják aggályaikat és elképzeléseiket az EU fejlődésével kapcsolatban.

E jelentéstervezet a 2014–2016 közötti referencia-időszak során a Petíciós Bizottsághoz beérkezett petíciók szemszögéből vizsgálja az Európai Bizottság által javasolt fellépéseket. A petíciók a polgároktól érkező közvetlen visszajelzések a különféle szakpolitikák végrehajtásáról. Megbízható mutatók, melyeken lemérhető az Európai Unióval való megelégedettség mértéke, ezért a Bizottság használja őket az uniós jog tagállami alkalmazásának nyomon követése során.

A Bizottság megfigyelése szerint az elmúlt években javult az uniós polgárok tájékozottsága a polgári jogaikkal kapcsolatban. E jogok egyike a petíció benyújtásához való jog is, amelyet a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta is rögzít, és a felmérések eredményei alapján úgy tűnik, hogy a személyek szabad mozgáshoz való jogával együtt a legközismertebbek közé tartozik. 

A különböző formákban megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés a petíciók visszatérő tárgya: pl. a nemen, állampolgárságon, szexuális irányultságon, életkoron, nyelven, etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés. Itt hangsúlyozni kell a nemek közötti egyenlőség és a kisebbségi jogok védelmének (állampolgárság elvesztése, oktatás, nyelvhasználat, választójog gyakorlása) témakörét. Egy másik visszatérő téma az LMBTI párok által a tagállamok közötti helyváltoztatásaik során tapasztalt problémák, mivel a tagállamok továbbra is maguk dönthetnek arról, hogy a saját területükön jogilag elismerik-e az azonos neműek közötti kapcsolatot (és különösen arról, hogy engedélyezik-e az azonos nemű párok közötti házastársi és/vagy bejegyzett élettársi kapcsolatokat), valamint az ilyen kapcsolatok – pénzügyi és egyéb – következményeinek meghatározásáról, különös tekintettel a szülői jogokra. A Petíciós Bizottság számos petíciót kapott a fogyatékossággal élő személyek által a mindennapi élet valamennyi területén tapasztalt megkülönböztetésből eredő nehézségekkel kapcsolatban: munkahelyi megkülönböztetés, mobilitási problémák (többek között a közlekedési eszközök és épületek akadálymentes használhatósága, utasok jogai), egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférés, az intézményi elhelyezések számának csökkentése, a jogállás elismerése, nyugdíjak, parkolási engedélyek, európai fogyatékossági igazolvány (jelenleg még kísérleti szakaszban), szociális juttatások, választójog, a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, és végül a marrákesi szerződés Unióban történő végrehajtásához kapcsolódó ügyek. A megkülönböztetés elleni horizontális irányelv ügye nem halad előre, és ez az EU egész területén nyilvánvalóan érezteti hatását. Hasonlóképp ideje volna felülvizsgálni az EU Alapjogi Chartájának 51. cikkét, hogy a PETI bizottság megfelelően tudja kezelni a hozzá beérkező alapjogi tárgyú petíciókat.

- A kisebbségek tekintetében különösen sok tennivalója van még az EU-nak ahhoz, hogy biztosítani tudja ezen értékek hatékony védelmét a kisebbségek esetében. Például az őshonos nemzeti kisebbségek esetében az EU nem tudta szankcionálni vagy megakadályozni az e csoportokhoz tartozó személyek nyelvhasználatát és kultúráját negatívan befolyásoló diszkriminatív gyakorlatokat. Bár az ilyen kisebbségek jogait elsősorban a tagállamoknak kell biztosítaniuk, az Unió polgárai nagyobb erőfeszítéseket várnak el európai szinten, amit többek között az e tárgyban az Európai Parlamenthez benyújtott számos petíció is igazol.

- Figyelembe véve, hogy az uniós jog jelen állása szerint egy tagállam kiválása az állampolgárainak uniós polgárságtól való megfosztását vonja maga után, továbbá hogy az Egyesült Királyság egyes tartományai nem folytathatnak külön tárgyalásokat az EU-ban való bennmaradásukról, hisz az ilyen tárgyalások az adott tagállam egészére vonatkoznak, nyilvánvaló, hogy a brexit hatalmas kihívást jelent a polgárok jogai tekintetében. Az uniós intézményeknek az uniós polgárok számára a legkedvezőbb módon kell leküzdeniük e kihívást a brexitről folyó tárgyalások keretében. A Petíciós Bizottsághoz nagy számú petíciót nyújtottak be a brexit ügyében (147 petíció 2016. január és 2017. június között), melyek foglalkoztak az uniós polgárok jövőbeli helyzetével az Egyesült Királyságban, a brit állampolgárok helyzetével az EU-ban és az olyan otthon élő brit állampolgárok helyzetével, akik meg kívánják tartani a Szerződésből eredő jogaikat. E petíciók túlnyomó többsége az uniós polgársággal kapcsolatos: felpanaszolja a saját szándékától függetlenül bekövetkező jogvesztést, aggodalmakat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakorlati következményei lesznek a brexitnek az Egyesült Királyságban vagy az EU-ban élő családokra, valamint a nyugdíjasokra nézve, és javasolja, hogy a kiválást követően is tartsák fenn a brit állampolgárok uniós polgári jogállását és az ebből eredő jogaikat vagy ezen állampolgárok számára vezessenek be különleges szabályozást az EU-ban.

- Gyakori petíciós témakör az Unió demokratikus életében való részvétel és a választói jogok másik tagállamban élő uniós polgárok általi gyakorlása, nem utolsósorban azért, mert e jogok érvényesítése közös erőfeszítést igényel az uniós és a helyi hatóságoktól. Ugyanakkor a petíciók felvetik az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés eseteit; a külföldön élő állampolgárok szavazásban való részvételét lehetővé tévő tagállami eljárással kapcsolatos nehézségeket; a fogadó tagállamok helyi jogszabályainak bonyolultságát, amelyek további alaki követelményeket vagy feltételeket írnak elő az uniós polgároknak a helyi választásokon való szavazáshoz. A polgárok szavazati jogtól való megfosztása több tagállamban többször is vitatéma volt a Petíciós Bizottság – és más parlamenti bizottságok – ülésein, amelyek erőfeszítéseket tesznek a választási törvény felülvizsgálatára azokban a tagállamokban, ahol az európai parlamenti választásokkal kapcsolatban merültek fel problémák. Az európai polgári kezdeményezést – amely az uniós polgárok európai intézményi életben való aktív részvételét előmozdító kulcsfontosságú uniós vívmány – már több ízben rosszul alkalmazták, és miután az Európai Unó Bíróságának több határozatot kellett hozni ilyen ügyben, folyamatban van az Európai Bizottság általi felülvizsgálata.

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata megerősítette az európai polgárság státuszát, és előtérbe helyezte a szabad mozgást mint olyan alapvető jogot, amelyből további lényeges jogok tág köre fakad. A szabad mozgás az EU legjelentősebb vívmányainak egyike, és az egyik legszélesebb körben ismert és elismert jog, mivel lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy más uniós országokba utazzanak, ott tanulmányokat vagy üzleti tevékenységet folytassanak, munkát vállaljanak és letelepedjenek. Az elmúlt években egyre több olyan petíciót vettek nyilvántartásba, amelyek tárgyát a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolni kívánó uniós polgárok által tapasztalt problémák képezték. Statisztikai kimutatások szerint a szabad mozgáshoz kapcsolódó panaszok az összes beérkezett petíció mintegy 25%-át teszik ki. A petíciókban felmerült problémák főként a következő területeket érintik: szociális jogok és a munkavállalói felelősség kibővítése az Unióban; fogyasztói jogok a digitális belső piacon, ahol az európai fogyasztók a szállítás, a csalások és a garanciák tekintetében továbbra is nehézségekkel küzdenek a határokon átnyúló uniós online vásárlásaik során; a szakmai képesítések elismerése; a munkavállalók jóléti és szociális jogainak hordozhatósága az Unión belül – elmélet és gyakorlat; és az uniós polgárok szociális juttatásokhoz való hozzáférésének akadályai (támogatások, felhalmozott juttatások, valamint a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való jog). Az európaiak továbbra is nehéznek érzik a más uniós országba való átköltözést vagy letelepedést, főként a hosszadalmas vagy nem átlátható közigazgatási eljárások, a tájékoztatás hiánya és a magánszolgáltatásokhoz való nehézkes hozzáférés miatt. A polgárok számára nehézséget jelent továbbá a határokon átívelő multimodális – több közlekedési módot igénybe vevő – utazásaik tervezésekor az állami hatóságokkal való kapcsolatfelvétel és a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés.

- A fentiekre tekintettel nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy mielőbb megoldást találjunk ezekre a problémákra, mivel itt nem pusztán a Szerződésekben és az EU Alapjogi Chartájában biztosított jogok gyakorlásáról van szó, de olyan kérdésekről, melyek közvetlenül határozzák meg az EU polgárok általi megítélését, megbecsültségét és elfogadottságát, ugyanis közvetlenül befolyásolják érdekeik érvényesülését és mindennapi életüket. Tekinthetünk erre végső soron lehetőségként az európai projektbe vetett bizalmuk visszanyerésére, mely az elmúlt években megrendülni látszott, amint azt a választási eredmények az egész kontinensen tükrözték.

Összegezve, a jelentés felöleli az Európai Bizottság által tárgyalt kérdések hosszú listáját, ugyanakkor feltűnően nélkülözi a tényszerű diagnózist és a konkrét és kiegyensúlyozott célokat, vagy a jól meghatározott kötelezettségvállalásokat a következő három évre vonatkozóan. Bármennyire is értékeljük az elért eredményeket, és bizakodunk a következő lépések sikerében, meg kell jegyeznünk, hogy a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli projekteket és politikai prioritásokat felsoroló jelentés szövege azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy a szerzők tettrekészsége valahogy függetlenedett az uniós polgárok akaratától. Lehet, hogy eredményesség szempontjából hatékonyabb lenne e felsorolást konkrét, hatékony és eredményes intézkedésekkel helyettesíteni.

• [1]  „Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában”, COM(2017)0030 végleges/2.

MELLÉKLET: AZON SZERVEZETEK ÉS SZEMÉLYEK FELSOROLÁSA, AMELYEKTŐL ÉS AKIKTŐL AZ ELŐADÓ ÉSZREVÉTELEKET KAPOTT

Szervezet és/vagy személy
Európai Polgári Akciószolgálat (ECAS)
Az Európai Parlament Kutatószolgálata

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (9.11.2017)

a Petíciós Bizottság részére

az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában
(2017/2069(INI))

A vélemény előadója(*): Csaba Sógor

(*)  Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Petíciós Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel a demokratikus polgársággal és emberi jogokkal kapcsolatos oktatásról szóló chartára,

–  tekintettel az uniós polgárságról szóló, az Európai Bizottság által lefolytatott 2015. évi nyilvános konzultáció eredményeire, valamint az Eurobarométer választójogról és uniós polgárságról szóló 2015. évi felmérésének eredményeire,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó Jogok, egyenlőség és polgárság program létrehozásáról szóló 1381/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a koppenhágai kritériumokra, valamint azon uniós szabályokra (vívmányokra), amelyeket a tagjelölt ország teljesíteni köteles, ha csatlakozni kíván az Unióhoz,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság által 2016-ban és 2017-ben szervezett meghallgatásokra, nevezetesen a LIBE és EMPL bizottságokkal „Az uniós polgárok helyzete és jogai az Egyesült Királyságban” címmel 2017. május 11-én közösen szervezett közös nyilvános meghallgatásra, „Az uniós polgárok szabad mozgása és belső piacon történő munkavállalása előtt álló akadályokról” címmel 2016. október 11-én szervezett nyilvános meghallgatásra, „A megkülönböztetés elleni küzdelem és a kisebbségek védelme” címmel 2017. május 4-én szervezett nyilvános meghallgatásra, valamint a Bizottsággal (Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság) és a LIBE, AFCO és JURI bizottságokkal „Uniós polgárság a gyakorlatban: közös értékeink, jogaink és a demokratikus részvétel” címmel 2016. március 15-én közösen szervezett közös nyilvános meghallgatásra,

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelvre,

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya megbízásából a LIBE és a PETI bizottság kérésére 2016-ban és 2017-ben készített„Az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga előtt álló akadályok” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2011. június 9-i 9166/3/11. és 9167/3/11 számú következtetésére az értékelési folyamat lezárásáról, valamint Bulgáriának és Romániának a schengeni térséghez való csatlakozással kapcsolatos technikai felkészültségéről,

–  tekintettel az Egyesült Királyság miniszterelnöke által az Európai Tanácsnak 2017. március 29-én az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése alapján eljuttatott értesítésre,

–  tekintettel az Egyesült Királysággal az Európai Unióból való kilépésére vonatkozó bejelentése nyomán kezdődő tárgyalásokról szóló 2017. április 5-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára,

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya megbízásából a LIBE bizottság kérésére 2016-ban készített „A kisebbségek védelmét szolgáló átfogó uniós rendszer felé” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény),

–  tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott, az EU által 2010. december 23-án ratifikált ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című, 2010. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2016)-0636),

–  tekintettel a romák integrációjáról szóló bizottsági közleményekre (COM(2010)0133, COM(2012)0226, COM(2013)0454, COM(2015)0299, COM(2016)0424), beleértve a „Nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című közleményt (COM(2011)0173) is,

–  tekintettel a Bizottság „Az európai biztonsági stratégia megvalósítása a terrorizmus elleni küzdelem és a hatékony és valódi biztonsági unió előkészítésének érdekében” című, 2016. április 20-i közleményére (COM(2016)0230),

–  tekintettel a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről és a 95/553/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2015/637 irányelvre,

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés komoly előrelépéseket hozott az Unió polgárai számára azáltal, hogy megerősítette az uniós polgársághoz kapcsolódó jogokat és biztosítékokat, jogi értékkel ruházta fel az Európai Unió Alapjogi Chartáját, és a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget az uniós jogalkotás területére helyezte;

B.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés rögzíti, hogy az Uniónak ki kell alakítania a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget polgárai számára;

C.  mivel az emberi jogok európai chartájának 21. cikke értelmében tilos bármilyen, nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai tulajdonságokon, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, politikai vagy más nézeteken, nemzeti kisebbséghez tartozáson, tulajdonon, születésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés;

D.  mivel politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Európai Uniónak küzdenie kell mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen; mivel a megkülönböztetésmentesség elve az uniós polgárság elsődleges kifejeződése;

E.  mivel az egyenlő bánásmódhoz való jog az Európai Unió egyik alapelve és minden ember egyik alapvető joga; mivel az uniós polgárság létrehozásával az EUSZ 9. cikke határozottan kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét, továbbá hogy az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítenek; mivel az uniós tagállamok állampolgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-uk regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel nincs olyan uniós jogi keret, amely garantálná kisebbséghez tartozásukból eredő jogaikat, és a lakóhelyük szerinti tagállamtól függően eltérő bánásmódban részesülhetnek; mivel különbség van a kisebbségek védelme és a megkülönböztetés elleni politikák között; mivel az egyenlő bánásmód nem kiváltság, hanem valamennyi polgár alapvető joga;

F.  mivel az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés szerint 2012 óta az emberek növekvő számban számolnak be ilyen vagy olyan megkülönböztető gyakorlatról;

G.  mivel az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervek kiemelt szerepet játszanak a megkülönböztetés elleni küzdelemben, valamint az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályok tényleges végrehajtásában; mivel hiányzik egy olyan európai norma, amely biztosítaná a nemzeti esélyegyenlőségi szervek számára, hogy kellően széles körű felhatalmazással, valamint a feladataik ellátásához szükséges anyagi és szervezeti függetlenséggel rendelkezzenek;

H.  mivel az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot; mivel az EUMSZ 20. cikke előírja, hogy a valamely tagállam állampolgárságával rendelkező bármely személy egyúttal az Unió állampolgára is, mindazon jogokkal és kötelezettségekkel, amelyeket a Szerződések és az Alapjogi Charta rögzítenek;

I.  mivel a szabad mozgás az EU négy alapvető szabadságának egyike, amelyet a Szerződések az európai integráció talpköveként rögzítettek, és amely egyike az uniós polgárok által leginkább becsült jogoknak;

J.  mivel a szabad mozgáshoz való jog és annak gyakorlása az uniós polgárság központi eleme; mivel az EU polgárai még mindig több állandó vagy új akadályt tapasztalhatnak a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogaik gyakorlása során, mint például a túlzott iratbemutatási követelmények, a tartózkodási jog megszerzésére irányuló nehézkes eljárások, az egészségügyi ellátás igénybevételének nehézségei vagy a munkaerőpiachoz való hozzáférés megszerzésére, illetve a szakképesítés elismerésére irányuló hosszadalmas eljárások; mivel néhány európai uniós állampolgárt az Unión belül kiutasítottak vagy kiutasítási végzést adtak ki ellenükben;

K.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok uniós keretrendszerbe foglalása nagymértékben fokozza az EU-n belüli mozgás szabadságát, és az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredménye; mivel az Európai Unió Tanácsa 2011. június 9-i 9166/3/11. és 9167/3/11. számú következtetésében Bulgária és Románia esetében megerősítette az értékelési folyamat sikeres lezárását, valamint a schengeni térséghez való csatlakozásukoz szükséges technikai felkészültségüket;

L.  mivel a biztonság az uniós polgárok egyik kiemelt gondja; mivel az EU-nak biztosítania kell polgárai számára, hogy érezzék: szabadságuk védelemben részesül, biztonságuk pedig garantált a terület egészén, ugyanakkor gondoskodnia kell arról, hogy szabadságaik és jogaik egyenlő tiszteletben és védelemben részesülnek, miközben a terrorizmus olyan globális fenyegetést jelent, amely ellen az európai uniós polgárok biztonságának garantálása érdekében hatékony küzdelmet kell folytatni helyi, nemzeti és uniós szinten;

M.  mivel a Bizottság (EU) 2015/637 irányelvet kiegészítő hatásvizsgálata szerint mintegy 7 millió uniós polgár utazik vagy él az Unión kívül olyan helyeken, ahol saját országuk nem rendelkezik nagykövetséggel vagy konzulátussal; mivel a képviselettel nem rendelkező uniós polgárok száma 2020-ra várhatóan legalább 10 millió főre nő; mivel az olyan nem uniós ország területén élő uniós polgárok, ahol a származásuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel jogosultak bármely másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni, mint az adott tagállam állampolgárai;

N.  mivel a Lisszaboni Szerződés megerősítette az uniós polgárságot, például az európai polgári kezdeményezés bevezetésével, amelynek segítségével a polgároknak lehetőségük nyílik uniós fellépés kérvényezésére; mivel az európai polgári kezdeményezés gyakorlati és jogi nehézségek elé állítja a szervezőket, nem váltotta be a jogalkotásra gyakorolt hatásával kapcsolatos reményeket;

O.  mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a csatlakozás előtt álló országok inkább hajlandóak tiszteletben tartani a demokráciával, jogállamisággal és alapvető jogokkal kapcsolatos koppenhágai kritériumokat, továbbá javítani a kisebbségek helyzetét; mivel jelenleg nincs olyan megfelelő keret, amely biztosítaná e kritériumok csatlakozás utáni teljesítését, és megvédené az uniós polgárokat a koppenhágai kritériumok megszegésének hatásaitól;

P.  mivel jelenleg a kötelezettségszegési eljárásokat leszámítva az EU csak mérsékelten hatásos eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy reagáljon a kisebbségek elleni hátrányos megkülönböztetés, rasszizmus és idegengyűlölet rendszeres és intézményes megnyilvánulásaira; mivel a kötelezettségszegési eljárások nem vonatkoznak az EU másodlagos jogának hatályán kívül eső fenyegetésekre;

Q.  mivel az EU roma polgárai képezik az EU-ban a legnagyobb és leginkább kiszolgáltatott kisebbségi csoportot; mivel a romák Európában többrétű diszkriminációval és társadalmi kirekesztettséggel szembesülnek; mivel az EU puha jogi eszközei, mint például a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere, csupán korlátozott szerepet játszanak annak biztosításában, hogy a tagállamok betartsák a kisebbségek védelmével kapcsolatos alapvető emberi jogi előírásokhoz fűződő kötelezettségeiket, valamint a diszkrimináció intézményes megnyilvánulásai elleni küzdelemben;

R.  mivel a fogyatékossággal élő európai polgárok továbbra is számos akadályba ütköznek a munkaerőpiachoz, az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés során, sokkal inkább ki vannak téve az elszegényedés és a társadalmi kirekesztettség veszélyének, mint nem fogyatékos polgártársaik, és nehezen tudnak teljes mértékben részt venni a társadalomban és élvezni jogaikat;

S.  mivel a nők elleni erőszak az EU-ban még mindig széles körben elterjedt; mivel az EU-nak és a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk, hogy támogassák és védjék a nők jogait;

T.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 25. cikke szerint „az Unió elismeri és tiszteletben tartja az idősek jogát a méltó és önálló élethez, a társadalmi és kulturális életben való részvételhez”;

U.  mivel a választójog elvesztése akadályt állíthat a származási országukból más tagállamba költöző állampolgárok elé más tagállamba költözésükhöz és az ottani letelepedéshez való joguk gyakorlása tekintetében;

V.  mivel a nemzetközi jog határain belül minden államnak szuverén joga eldönteni, hogy kik az állampolgárai; mivel a hontalan személyeket gyakran a fogva tartás és a nélkülözés veszélye fenyegeti; mivel szoros az összefüggés az uniós polgárság és a hontalanság között, mivel a tagállamokban élő hontalan személyek, akik tagállami állampolgárságot kapnak vagy akiknek tagállami állampolgárságát visszavonták, uniós polgársághoz juthatnak, de el is veszíthetik azt;

W.  mivel az Egyesült Királyság Európai Unióból való várható kilépésének egyik legfontosabb következménye az Európai Unióban élő brit állampolgárok, illetve az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok jogállásával, jogaival és kötelességeivel kapcsolatos, a kilépés hatálybalépésének pillanatától kezdődően;

X.  mivel több millió polgár, akik éltek azzal a joggal, hogy az Egyesült Királyságban és az EU 27 tagállamában éljenek, családot alapítsanak, dolgozzanak, tanuljanak és nyugdíjba vonuljanak, és e jogok alapján az életüket meghatározó döntéseket hoztak, most a jövőjükkel kapcsolatban komoly bizonytalansággal és nyugtalansággal szembesülnek;

1.  felhívja az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy tegyék lehetővé a technikai kritériumoknak megfelelő valamennyi ország számára a schengeni térséghez történő csatlakozást, hogy ezáltal az uniós polgárok élvezhessék a határellenőrzések által nem akadályozott szabad mozgáshoz való jogot;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen ellenőrizze a 2004/38/EK irányelv tagállamokban történő alkalmazását, és hozza meg a megfelelő intézkedéseket ahhoz, hogy felszámolja a mozgás szabadságának esetleges akadályait; üdvözli az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó e-tanulási eszközt, amely abban segíti a helyi közigazgatási szerveket, hogy jobban megértsék a szabad mozgással járó jogokat és kötelezettségeket;

3.  emlékeztet rá, hogy a biztonságra vonatkozó uniós jogszabályoknak naprakésznek, ténylegesnek és hatékonynak kell lenniük a biztonságot veszélyeztető változó fenyegetések megelőzése, felderítése és a rájuk való válaszadás terén; felszólít az európai biztonsági stratégia minél előbbi végrehajtására, a függőben lévő jogszabályok véglegesítésére, a meglevő vonatkozó uniós eszközök érvényesítésére, valamint a tagállamok és az uniós ügynökségek közötti információcsere és koordináció hatékonyabbá tételére; üdvözli a Bizottság azon kezdeményezéseit, amelyek a tagállamok közötti biztonsági együttműködés megerősítésére irányulnak, és teljes mértékben támogatja a tagállamok közötti és az uniós ügynökségekkel történő hatékonyabb információcserét; hangsúlyozza az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartásának fontosságát a terrorizmus elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok hatékony védelméhez lényeges a biztonság területével kapcsolatos belső és külső uniós fellépés harmonizációja;

4.  felhívja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy fokozzák a valós és hatékony biztonsági unió kidolgozására irányuló erőfeszítéseiket, kitérve a terrorfenyegetés valamennyi dimenziójára;

5.  véleménye szerint a deradikalizációnak és a radikalizálódás megelőzésének abszolút prioritást kell élveznie az EU-ban, és határozottan fellép az oktatást, az önkéntes és kulturális tevékenységet és az ifjúsági munkát célzó egyedi, ágazatokon átívelő programok és a deradikalizációs programok megerősítésére az intézményekben, helyi közösségekben, civil társadalomban, vallási közösségekben és regionális önkormányzatokban; véleménye szerint e téren az átfogó szakpolitikát az igazságügyi szférában hosszú távra szóló proaktív deradikalizációs folyamatokkal kell kiegészíteni; hangsúlyozza a társadalmi befogadással kapcsolatos stratégiák és a diszkrimináció elleni küzdelmet szolgáló politikák kidolgozásának szükségességét; felhívja a tagállamokat a radikalizálódás holisztikus kezelésére és arra, hogy hasznosítsák a radikalizálódás felismerésével foglalkozó – a Bizottság kezdeményezésére létrehozott – hálózat tapasztalatait; hangsúlyozza, hogy a radikalizálódás megelőzését az uniós programok, például az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 vagy az „Európa a polgárokért” program által finanszírozott fellépések révén is lehet támogatni;

6.  hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok védelme olyan kulcsfontosságú dimenzió, amely lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy teljes mértékben részt vegyenek az Unió demokratikus életében; emlékeztet az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalására, amely a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló uniós paktum létrehozására[2] tett javaslatot, amely kiegészítő eszközként szolgálhat az emberi jogok – többek között az állampolgári jogok – védelmének és érvényesítésének fejlesztése, valamint a polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmának növelése terén;

7.  megjegyzi, hogy az uniós polgároknak jogukban áll az európai ombudsmanhoz fordulni, ami az európai polgárság által biztosított egyik legfontosabb jog;

8.  emlékeztet rá, hogy az európai ombudsman által 2013. január 1. és 2016. június 30. között kapott panaszok nagy része az átláthatóság állítólagos hiányára vonatkozott, amint azt a Bizottság „A hatékony uniós polgárság irányába történő 2013–2016 közötti előrehaladásról” című, 2017. január 24-i jelentésében kiemelte (COM(2017)0032); meg van győződve arról, hogy az uniós intézmények átláthatósága és integritása alapvető feltétele az uniós polgárok irányában a bizalom és a megbízhatóság kiépítésének, a polgárok és az EU közötti távolság csökkentésének, valamint annak, hogy a polgárok teljes mértékben élvezhessék és gyakorolhassák állampolgári jogaikat; rámutat, hogy a polgárok számára biztosítani kell a hozzáférést minden szükséges információhoz, és az információkat a legvilágosabb és legérthetőbb módon kell rendelkezésükre bocsátani; felkéri az összes uniós intézményt és szervet, hogy a fennálló hiányosságokat többek között az EUSZ 9. cikkében és 10. cikke (3) bekezdésében, az EUMSZ 15. cikkében, valamint az Alapjogi Charta 41–42. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban kezeljék;

9.  megjegyzi, hogy az állampolgári ismeretek oktatása és az interkulturális párbeszéd révén a polgárok jobban megértik a társadalmi és politikai részvétel jelentőségét, míg az emberi jogokkal kapcsolatos oktatás a jogaikra vonatkozó tudatosságukat növeli és megtanítja őket mások jogainak tiszteletben tartására; ösztönzi a tagállamokat, hogy a demokratikus állampolgársággal és az emberi jogokkal kapcsolatos oktatást illesszék be az iskolai tantervekbe, hogy a tanulókat ne csak ismeretekkel, tudással és hozzáértéssel ruházzák fel, hanem felkészítsék őket az emberi jogok, a demokrácia és jogállamiság védelme és előmozdítása terén történő cselekvésre is a társadalomban;

10.  felhív az (EU) 2015/637 irányelv teljes és tényleges végrehajtására az uniós polgárok konzuli védelmének biztosítása érdekében olyan harmadik országokban, amelyekben nincsenek tagállami képviseletek;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy az uniós sürgősségi úti okmány esetében tegyen javaslatot egy új, biztonságosabb formátumra az EU-n kívül élő, képviselettel nem rendelkező azon uniós polgárok számára, akiknek az útlevelét ellopták, az elveszett, megsemmisült vagy átmenetileg nem érhető el, ezáltal biztosítva, hogy e polgárok valóban hazautazhassanak;

12.  hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezés az Európai Unióban a részvételi demokrácia egy innovatív eszköze, amelynek segítségével az állampolgároknak lehetőségük nyílik arra, hogy hangot adjanak törekvéseiknek, és alakítsák az uniós politikák kidolgozását; rámutat azonban, hogy az európai polgári kezdeményezés működésében jelentős hiányosságok tapasztalhatók, amelyeket kezelni kell annak érdekében, hogy javuljon a kezdeményezés eredményessége; aggodalmát fejezi ki a sikeres kezdeményezések Bizottság általi nyomon követésével kapcsolatban;

13.  hangsúlyozza, hogy a bűncselekmények és a terrorizmus áldozatai számára az egész EU-ban megkülönböztetés nélkül garantálni kell jogaik megfelelő szintjét, továbbá tisztelettel és méltó módon kell velük foglalkozni, és egyéni szükségleteikhez mérten és családjuk számára is meg kell kapniuk a megfelelő támogatást; hangsúlyozza, hogy egyre több az olyan európai polgár, aki nem a saját hazájában szenvedett el terrortámadást, ezért sürgősen felszólít arra, hogy a tagállamokban dolgozzanak ki olyan eljárásmódokat, amelyek révén a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2015/0281/EU irányelvvel összhangban terrortámadás esetén segítik az adott tagállamban nem állampolgár uniós állampolgárokat; hangsúlyozza a terrorizmus áldozatainak védelméről szóló külön irányelv szükségességét;

14.  véleménye szerint az EUMSZ 2., illetve 9. cikkében a kisebbségekre és valamennyi uniós állampolgár egyenlőségére vonatkozóan megfogalmazottak gyakorlatba történő átültetése érdekében, valamint az uniós polgárságban rejlő potenciál kihasználása céljából az EU-nak fokoznia kell erőfeszítéseit az EU alapvető értékeit és a kisebbségek jogait illető védelem garantálása tekintetében;

15.  kiemeli, hogy az európai nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek évszázadok óta élnek a többségi kultúrákkal együtt és azok mellett; úgy véli, hogy ha az EU betartja az EUSZ-ben foglalt, Európa kulturális és nyelvi sokszínűségének tiszteletben tartására, megőrzésére és fokozására irányuló követelményt mind a tagállamokon belül, mind azok között, az nagy mértékben erősítené a polgárok és az európai projekt közötti kapcsolatokat; véleménye szerint az EU-nak magas szintű elvárásokat kell támasztania a kisebbségek védelme terén, kezdve a nemzetközi jogi eszközökben rögzített olyan standardokkal, mint az Európa Tanács által megfogalmazottak, és ezeket az elvárásokat szigorúan be kell építeni a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az EU egészében garantáló jogi keretbe; ösztönzi valamennyi azon tagállamot, amely ezt még nem tette meg, hogy további késedelem nélkül ratifikálja a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményt és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, valamint jóhiszeműen hajtsák végre a Szerződéseket; emlékeztet arra is, hogy az EBESZ keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani;

16.  sajnálja, hogy a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló 2008. évi javaslat kérdésében hosszú ideje nem történt előrehaladás; megismétli a Tanácsnak szóló felhívását, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a javaslatot;

17.  megállapítja, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Jogok, egyenlőség és polgárság” program létrehozásáról szóló uniós rendelet kimondja, hogy az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott célkitűzés eléréséhez a programnak támogatnia és óvnia kell a gyermekek jogait;

18.  úgy véli, hogy a roma polgárok ellen hazájukban rendszeresen elkövetett hátrányos megkülönböztetés, valamint a szabad mozgáshoz és a másik tagállamban való tartózkodáshoz való joguk gyakorlása során történő kilakoltatások és kiutasítások ellentétesek az etnikai származáson alapuló megkülönböztetés tilalmával, valamint a szabad mozgáshoz és a másik tagállamban való tartózkodáshoz való joggal, és az uniós polgársághoz fűződő jogok alapját kérdőjelezik meg; felhívja a tagállamokat, hogy a születések anyakönyvezését megkülönböztetés nélkül végezzék, és haladéktalanul hozzanak korrekciós intézkedéseket valamennyi állampolgár azonosíthatóságának biztosítása érdekében annak elkerülése céljából, hogy a roma közösség tagjaitól megtagadják a valamennyi lényeges alapszolgáltatáshoz való hozzáférést; felhívja a tagállamokat, hogy helyi hatóságaik közvetítésével tevékenyen lépjenek fel minden egyes gyermek anyakönyvezésének biztosítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon a tagállamokban fennálló helyzetet, ossza meg a bevált gyakorlatokat az olyan személyek azonosításával és védelmével kapcsolatban, akik nem rendelkeznek elismert állampolgársággal és nem kaphatnak személyazonosító okmányokat, továbbá indítson figyelemfelhívó kampányokat a születési anyakönyvezés fontosságáról;

19.  üdvözli, hogy az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentés prioritásként hangsúlyozza az állampolgárok részvételének fokozását és javítását; ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy a jelentés nem tesz említést a petíciós jogról, az európai ombudsmanhoz fordulás jogáról, sem a dokumentumokhoz való hozzáférés jogáról, sem pedig e jogok megerősítésének módjáról;

20.  elítéli a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek irányában tanúsított megkülönböztetés és erőszak minden formáját; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a homofóbiát és a transzfóbiát elítélő törvényeket és politikákat; ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki menetrendet az egyenlő jogok és lehetőségek biztosítása érdekében a szexuális irányultság és a nemi azonosság alapján, ugyanakkor tiszteletben tartva a tagállamok hatásköreit;

21.  hangot ad azon véleményének, hogy a média szabadsága és a nyílt internethez való szabad hozzáférés a demokrácia lényegi elemei;

22.  üdvözli, hogy 2017. június 13-án aláírták az EU csatlakozását az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményéhez; sajnálja azonban, hogy ez két területre korlátozódik – a büntetőügyekkel kapcsolatos igazságügyi együttműködésre, valamint a menedékjogra és a visszaküldés tilalmára –, ami jogi bizonytalanságot eredményez az uniós csatlakozás tekintetében; sürgeti a tagállamokat az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával és végrehajtásával kapcsolatos tárgyalások felgyorsítására; hangsúlyozza, hogy az eredményesség érdekében a nők elleni erőszak elleni intézkedéseket a nők anyagi függetlenségét elősegítő fellépésekkel kell kiegészíteni; felhívja a Bizottságot, hogy a továbbiakban is foglalkozzon a nemi alapú gazdasági egyenlőtlenségekkel, valamint a munka és magánélet közötti egyensúllyal;

23.  elismeri, hogy az EU egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabályai megkövetelik nemzeti esélyegyenlőségi testületek létrehozását; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamoknak szóló iránymutatásokra arra vonatkozóan, hogy e testületek miképpen működjenek, illetve hogyan garantálható függetlenségük, hatékonyságuk, hatáskörük és forrásaik – ideértve az EQUINET-et is –, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy képesek legyenek a megkülönböztetés eseteit kezelni és az egyenlő bánásmódot előmozdítani; felhívja a nemzeti esélyegyenlőségi testületeket és az EQUINET-et, hogy hajtsák végre feladataikat és erősítsék együttműködésüket a megkülönböztetés felszámolása és az egyenlő bánásmód előmozdítása terén; emlékeztet a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Jogok, egyenlőség és polgárság” program fontosságára, amely további lehetséges támogatást adhat az alulról szerveződő diszkriminációellenes tevékenységek számára; felhívja a Bizottságot, hogy közleményben fogadja el „Stratégiai szerepvállalását a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)”; emlékeztet rá, hogy az EU a nők és férfiak közötti egyenlőség elvén alapul, és hogy ezt az elvet csak akkor lehet érvényesíteni, ha valamennyi uniós szakpolitikában stratégiai alapon megjelenítik; megállapítja, hogy a többrétű megkülönböztetés aránytalanul érinti a nőket; ösztönzi a tagállamokat, hogy a megkülönböztetés különböző okai és a nemek közötti metszéspontok fokozott figyelemmel kísérése érdekében működjenek együtt a regionális és helyi önkormányzatokkal, a bűnüldöző szervekkel, az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szervekkel és a civil társadalmi szervezetekkel;

24.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat – mint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény aláíróit –, hogy az uniós jogszabályokban juttassák érvényre az akadálymentességgel, a részvétellel, a megkülönböztetésmentességgel és az esélyegyenlőséggel kapcsolatos szempontokat annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő európai polgárok társaikkal azonos alapon élvezhessék alapvető jogaikat;

25.  felhívja a Bizottságot és tagállamokat, hogy használjanak fel valamennyi rendelkezésre álló pénzügyi, jogszabályi és támogató eszközt az idősbarát társadalom és az európai polgárok aktív időskorának előmozdítása érdekében, többek között befogadó munkaerőpiacokkal, innovatív és rugalmas munkaszervezéssel, minőségi egészségügyi ellátás biztosításával, valamint e-egészségügyi termékek és szolgáltatások bevezetésével;

26.  tudomásul veszi az Európai Szolidaritási Testület kezdeményezést, amely lehetőséget teremt a fiatalok számára, hogy saját hazájukban vagy külföldön önkéntes tevékenységet folytassanak vagy projektekben dolgozzanak, valamint üdvözli az Európai Segítségnyújtási Önkéntesség kezdeményezést, amelynek keretében az európaiak világszerte részt vehetnek a humanitárius segítségnyújtási programokban;

27.  úgy véli, hogy azon polgárok számára, akik másik uniós tagállamba költöznek és ott rendelkeznek lakóhellyel, biztosítani kell, hogy gyakorolhassák a származási országuk nemzeti választásán történő szavazáshoz való jogukat; felhívja azon tagállamokat, amelyek más tagállamban tartósan élő állampolgáraikat megfosztják választójoguktól, hogy e polgáraik számára könnyítsenek a feltételeken és tartsák fenn a nemzeti választáson történő szavazáshoz való jogukat;

28.  megismétli azon álláspontját, hogy a 27 EU-tagállam Egyesült Királyságban élő vagy korábban ott élt állampolgárai, valamint az Egyesült Királyságnak a 27 tagú EU-ban élő vagy korábban ott élt állampolgárai jogainak védelmét a kilépésről rendelkező megállapodásról szóló tárgyalások során abszolút prioritásként kell kezelni; úgy véli továbbá, hogy az Egyesült Királyság és az EU ezzel kapcsolatos kötelezettségeinek a kölcsönösségen, egyenlőségen, szimmetrián, megkülönböztetésmentességen, tisztességes bánásmódon, valamint az uniós jog integritásának tiszteletben tartásán kell alapulniuk, beleértve az Alapjogi Chartát és annak végrehajtási keretét.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	6.11.2017
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	44 6 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Asim Ahmedov Ademov, Gerard Batten, Monika Beňová, Malin Björk, Michał Boni, Daniel Dalton, Rachida Dati, Raymond Finch, Kinga Gál, Ana Gomes, Sylvie Guillaume, Monika Hohlmeier, Filiz Hyusmenova, Sophia in ‘t Veld, Dietmar Köster, Barbara Kudrycka, Cécile Kashetu Kyenge, Juan Fernando López Aguilar, Monica Macovei, Roberta Metsola, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Marie-Christine Vergiat, Udo Voigt, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström, Kristina Winberg, Auke Zijlstra
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Carlos Coelho, Anna Maria Corazza Bildt, Pál Csáky, Miriam Dalli, Gérard Deprez, Marek Jurek, Jeroen Lenaers, Elly Schlein, Barbara Spinelli, Axel Voss
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Max Andersson, André Elissen, György Hölvényi, Karin Kadenbach, Peter Kouroumbashev, Julia Reda, Sofia Ribeiro, Bart Staes, Julie Ward, Wim van de Camp

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

44	+
ALDE	Gérard Deprez, Filiz Hyusmenova, Sophia in ‘t Veld, Cecilia Wikström
ECR	Helga Stevens
GUE/NGL	Malin Björk, Barbara Spinelli, Marie-Christine Vergiat
PPE	Asim Ahmedov Ademov, Michał Boni, Carlos Coelho, Anna Maria Corazza Bildt, Pál Csáky, Rachida Dati, Kinga Gál, Monika Hohlmeier, György Hölvényi, Barbara Kudrycka, Jeroen Lenaers, Roberta Metsola, Sofia Ribeiro, Csaba Sógor, Traian Ungureanu, Wim van de Camp, Axel Voss
S&D	Monika Beňová, Miriam Dalli, Ana Gomes, Sylvie Guillaume, Karin Kadenbach, Dietmar Köster, Peter Kouroumbashev, Cécile Kashetu Kyenge, Juan Fernando López Aguilar, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Elly Schlein, Birgit Sippel, Julie Ward, Josef Weidenholzer
VERTS/ALE	Max Andersson, Julia Reda, Judith Sargentini, Bart Staes

6	-
EFDD	Gerard Batten, Raymond Finch, Kristina Winberg
ENF	André Elissen, Auke Zijlstra
NI	Udo Voigt

3	0
ECR	Daniel Dalton, Marek Jurek, Monica Macovei

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

• [1]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0102.
• [2]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.

VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (23.10.2017)

a Petíciós Bizottság részére

az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában
(2017/2069(INI))

A vélemény előadója: Krystyna Łybacka

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Petíciós Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza az oktatás, a képzés, a kultúra és a sport szerepét az uniós polgársághoz fűződő jogok, az aktív polgárság és a szolidaritás előmozdításában, valamint közös európai értékeink megerősítésében, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikke, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 9. cikke alapján; elismeri, hogy az uniós programok – például az Erasmus+, a „Jogok, egyenlőség és polgárság” program, az „Európa a polgárokért” és a Kreatív Európa – hozzájárulnak az említett célok teljesüléséhez;

2.  hangsúlyozza, hogy az „Európa a polgárokért” program elősegíti a polgárok jogainak és kötelezettségeinek jobb megértését az Unióban; javasolja ezért, hogy a program következő generációját olyan jogalappal fogadják el, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy a Tanáccsal egyenrangú társjogalkotóként vegyen részt, valamint hogy több humán és pénzügyi erőforrással rendelkezzen a támogatott projektek számának növelése érdekében;

3.  hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ program révén elő kell mozdítani a transzverzális készségek fejlesztését, amelyek növelik az interkulturális megértést és az aktív részvételt a különböző társadalmakban;

4.  emlékeztet rá, hogy folyamatos erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy növekedjék az uniós polgárok jogtudatossága, illetve ahhoz, hogy ezek a jogok az egész EU-ban egyformán érvényesülhessenek, kiemelve az EU-hoz tartozással járó lehetőségeket; hangsúlyozza az oktatási intézmények szerepét abban, hogy fokozódjon a fiatalok uniós jogokkal kapcsolatos tudatossága és erősödjék az aktív polgárság; felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy létesítsen közös keretet az uniós ismeretek iskolai elsajátítása céljából, és biztatja a tagállamokat arra, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy egy ilyen keret valóban az iskolai oktatás részévé váljon; osztja a Bizottság véleményét is, mely szerint az uniós polgársághoz fűződő jogokkal kapcsolatos tudatosság előmozdításához európai, nemzeti, regionális és helyi szintű együttműködésre van szükség; hangsúlyozza ezért, hogy minden – és különösen regionális és helyi – szinten megfelelő és konkrét képzésre van szükség;

5.  véleménye szerint annak biztosításához, hogy valamennyi uniós polgár számára ténylegesen garantálhatók legyenek ugyanazon jogok, az oktatási rendszereknek megfizethetőeknek és inkluzívaknak kell lenniük, különös tekintettel a leghátrányosabb helyzetű és a legkiszolgáltatottabb csoportokra, és olyan magas színvonalú oktatást kell nyújtaniuk, amely aktív polgárságra és egész életen át tartó, a gazdasági és társadalmi igényeknek megfelelő tanulásra ösztönöz;

6.  emlékeztet rá, hogy támogatást kell nyújtani az oktatóknak és nevelőknek abban, hogy az uniós jogokról és polgárságról szóló információk az oktatás szerves részévé váljanak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az olyan online platformok további népszerűsítésének és fejlesztésének szükségességét, mint amilyen a School Education Gateway (az iskolai oktatás európai online felülete), a Teacher Academy (a tanárok akadémiája) és az Open Educational Europe (európai nyitott oktatás), annak érdekében, hogy az oktatás területén dolgozó szakemberek hozzáférhessenek az innovatív többnyelvű oktatási anyagokhoz, többek között a speciális igényű diákok számára kidolgozott anyagokhoz, amelyek segítik őket abban, hogy ösztönzést és motivációt adjanak a diákoknak az Unióval kapcsolatos tudnivalók elsajátításához;

7.  hangsúlyozza a mobilitásnak a fiatalok személyes fejlődésében betöltött szerepét a tanulás és a kulturális kapcsolatok megerősítése révén, így elősegítve az aktív polgári szerepvállalás és annak gyakorlatának jobb megértését; ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a mobilitást elősegítő uniós programokat;

8.  értékeli a kultúra, a művészet és a tudomány mint az aktív uniós polgári szerepvállalás szerves alkotóelemeinek jelentőségét; hangsúlyozza szerepüket a polgárok közös Uniónkhoz való tartozása érzésének erősítésében, egymás kölcsönös megértésében és az interkulturális párbeszéd előmozdításában;

9.  arra ösztönöz, hogy a formális, nem formális és informális oktatás segítségével a tanulók valamennyi korosztályában felhívják a figyelmet az európai értékekre és az Európai Unióban a polgárok jogaira a kultúrák közötti megértés és az európai szolidaritás megerősítése érdekében;

10.  meggyőződése, hogy fontos az európai kultúra és értékek megértésének a migránsok körében történő előmozdítása integrációjuk megkönnyítése érdekében, valamint a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása a migránsok származási országa kultúrájának népszerűsítése és a migránsok elsődleges állampolgári kulcskompetenciáinak megerősítése révén;

11.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy erősítse a polgárok politikai elkötelezettségét az Unió demokratikus életében; ösztönzi a demokratikus részvétel előmozdítását azáltal, hogy erősítik a polgárok párbeszédét, elősegítik, hogy a polgárok jobban lássák az uniós jogalkotás mindennapi életükben betöltött szerepét, és tudatosítják bennük, hogy aktív és passzív szavazati joguk van a helyi és az európai választásokon, bárhol is éljenek az Unión belül; e tekintetben felkéri a Bizottságot a közösségi média és a digitális eszközök kiaknázására, különös hangsúlyt helyezve a fiatalok és a fogyatékossággal élők fokozottabb bevonására; a polgároknak az Unió demokratikus életébe való közvetlenebb bevonása érdekében felszólít az e-demokrácia olyan eszközeinek fejlesztésére és megvalósítására, mint például az online platformok, ezáltal növelve a polgárok elkötelezettségét;

12.  emlékeztet a polgárok jogaival kapcsolatos strukturált párbeszéd kiterjesztésének és elmélyítésének fontosságára, melynek révén azonosíthatók lehetnének az e jogok gyakorlása során a polgárok által tapasztalt akadályok, valamint javítható volna az e területre vonatkozó uniós programok és kezdeményezések figyelemmel kísérése és eredményessége;

13.  hangsúlyozza a média és az információs társadalom szolgáltatásai által betöltött szerep fontosságát, ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy, a média sokszínűségét és függetlenségét, valamint a polgárok objektív információhoz való hozzáférését előmozdító jogi keret létrehozására;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét kritériumokat – különös tekintettel az oktatási szempontokra – az aktív polgári szerepvállalást előmozdító európai programok végrehajtásának és teljesítményének értékelése érdekében;

15.  hangsúlyozza, hogy szükséges arról gondoskodni, hogy a fogyatékossággal élő, illetve kiszolgáltatott helyzetű polgárok teljes mértékben élhessenek az uniós polgársággal járó jogaikkal és lehetőségeikkel; ösztönzi valamennyi uniós tagállamot az európai fogyatékossági igazolvány bevezetésére a fogyatékossággal élő személyek mobilitásának elősegítése céljából az EU-ban; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az uniós honlapok akadálymentesítését a fogyatékossággal élő személyek számára;

16.  támogatja az európai polgári kezdeményezés felülvizsgálatát a hozzáférés és az akadálytalan használhatóság javítása céljából; hangsúlyozza, hogy szükség van az európai polgári kezdeményezés működésének és nyilvánosság előtti ismertségének javítására annak érdekében, hogy kihasználható legyen az állampolgári részvétel és a demokratikus vita támogatására vonatkozóan benne rejlő összes lehetőség;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a 2016 és 2018 közötti időszakra vonatkozó uniós ifjúsági munkatervet, összpontosítva az aktív polgárság előmozdítására, támogatva a fiatalok társadalomba való beilleszkedését és az EU demokratikus és állampolgári életében való részvételét;

18.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség magas aránya és a bizonytalan jövőbeli lehetőségek továbbra is súlyos aggodalommal töltik el Európa ifjúságát; ezzel összefüggésben emlékeztet a Pozsonyi Nyilatkozatban és Ütemtervben meghatározott célkitűzésekre, melyek szerint „mindenki számára ígéretes gazdasági jövőképet kell teremteni, meg kell őrizni életformánkat, és jobb lehetőségeket kell biztosítani a fiatalok számára”; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen továbbra is erőfeszítéseket a fiatalok támogatására azáltal, hogy új lehetőségeket biztosít számukra az oktatás, képzés és foglalkoztatás terén;

19.  hangsúlyozza a szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések a tekintetben betöltött szerepét, hogy segítenek a tanulóknak és a végzetteknek gyakorlati ismereteket és szakmai tapasztalatot szerezni; ezzel összefüggésben támogatja egy egységes és központosított platform létrehozását a határokon átnyúló szakmai gyakorlatokra és tanulószerződéses gyakorlati képzésekre vonatkozóan, a nyilvános konzultációban javasoltaknak megfelelően;

20.  hangsúlyozza az önkéntesség fontosságát, mert az lényegi összetevője az aktív polgárságot előmozdító programoknak; ösztönzi az oktatásra és a polgári vállalásokra vonatkozó tartalmakat is magukban foglaló tantervek kidolgozását, valamint az önkéntesség beszámítható tevékenységként való elismerését;

21.  hangsúlyozza, hogy az önkéntesség nem helyettesítheti a fizetett foglalkoztatást, valamint azt az alapgondolatot, hogy a fizetett munkahelyek biztosítják a közösséghez tartozás érzését, a közéletbe való bevonást és az abban való részvételt, valamint végső soron a közéleti szerepvállalást;

22.  hangsúlyozza a sport szerepét, különösen helyi szinten, mert az a kölcsönös megértés és tisztelet ösztönzésével hozzájárul az aktív polgársághoz, egyidejűleg erősítve az uniós értékeket és elveket; ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a sporttal kapcsolatos azon kezdeményezéseket, amelyek elősegítik az aktív polgárság és az állampolgári értékek gyakorlását, ekképpen hozzájárulva az összetartozás érzésének kialakulásához.

23.  ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a polgárok jogait és az aktív polgári szerepvállalást előmozdító intézkedéseket és kezdeményezéseket; kiemeli, hogy az e területre vonatkozó új kezdeményezéseknek ki kell egészíteniük a már létező kezdeményezéseket, és nem lehetnek hatással a jelenlegi programok költségvetésére;

24.  üdvözli az arra irányuló bizottsági kezdeményezést, hogy a helyi és a regionális önkormányzatok számára e-tanulási eszközt vezet be a szabad mozgásra vonatkozó szabályok jobb megértésének és megfelelő végrehajtásának elősegítése érdekében, valamint létrehoz egy „egységes digitális ügyfélkaput”, amelynek révén online tájékoztatást biztosít a polgárok és az uniós egységes piacon működő vállalkozások számára; megjegyzi, hogy ezeknek az eszközöknek következetes és felhasználóbarát tájékoztatást kell biztosítaniuk a polgárok uniós jogait, valamint azok gyakorlati érvényesítését illetően; rámutat, hogy ezeket az eszközöket össze kell kapcsolni az olyan, e területen már meglévő eszközökkel, mint például a Europe Direct és az Európa Önökért;

25.  hangsúlyozza a bevált gyakorlatok cseréjének és terjesztésének fontosságát az uniós polgárok jogaival kapcsolatos ismeretek előmozdítása és a polgárok közéletbe és politikai életbe való bevonása érdekében az Európai Unió egészében;

26.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EP képviselői és más kiemelkedő európai személyiségek felhívják a figyelmet – különösen a fiatalok körében – az uniós polgársággal járó jogokra;

27.  támogatja azon sajtó- és multimédiás termékek előállítását és terjesztését az Unió valamennyi hivatalos nyelvén, amelyek az uniós polgárok jogaikkal kapcsolatos tudatosságának fokozására összpontosítanak és megerősítik a polgárok arra vonatkozó képességét, hogy eredményesen érvényesítsék ezeket a jogokat;

28.  egyetért azzal, hogy az uniós polgárság hozzájárul a nagyobb kohézióval rendelkező európai társadalom létrehozásához, támogatva ezáltal egymás kölcsönös megértését, az interkulturális párbeszédet és a nemzetközi együttműködést.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	10.10.2017
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	24 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Mircea Diaconu, Damian Drăghici, Angel Dzhambazki, María Teresa Giménez Barbat, Svetoslav Hristov Malinov, Curzio Maltese, Rupert Matthews, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Michaela Šojdrová, Helga Trüpel, Sabine Verheyen, Julie Ward, Theodoros Zagorakis, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Krystyna Łybacka
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Michel Reimon, Remo Sernagiotto
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)	Miltiadis Kyrkos, Jarosław Wałęsa, Patricija Šulin

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

24	+
ALDE	Mircea Diaconu, María Teresa Giménez Barbat
ECR	Angel Dzhambazki, Remo Sernagiotto
EFDD	Isabella Adinolfi
GUE/NGL	Nikolaos Chountis, Curzio Maltese
PPE	Andrea Bocskor, Svetoslav Hristov Malinov, Michaela Šojdrová, Patricija Šulin, Sabine Verheyen, Jarosław Wałęsa, Theodoros Zagorakis, Bogdan Andrzej Zdrojewski
S&D	Silvia Costa, Damian Drăghici, Miltiadis Kyrkos, Krystyna Łybacka, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Julie Ward
Verts/ALE	Michel Reimon, Helga Trüpel

2	-
ECR	Rupert Matthews
ENF	Dominique Bilde

0	0

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (16.11.2017)

a Petíciós Bizottság részére

az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: a polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában
(2017/2069(INI))

A vélemény előadója: Cristian Dan Preda

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Petíciós Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a Bizottság arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy biztosítsa az uniós polgársággal járó jogok fenntartását, és ösztönzi azok további védelmét az Európai Unió Alapjogi Chartája rendelkezéseinek és az uniós szerződések vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása révén; emlékeztet, hogy az EUSZ 9. cikke és az EUMSZ 20. cikke szerint uniós polgár mindenki, aki a tagállamok valamelyikének állampolgára; meggyőződése, hogy az uniós polgárok csak akkor lesznek képesek maradéktalanul gyakorolni jogaikat, ha tudnak azokról, és ha a tagállamok és az uniós intézmények határozottan kötelezettséget vállalnak azok megvédésére; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözzön olyan politikákat és hajtson végre olyan kampányokat és tevékenységeket, melyek célja a polgárok jogaival és az azok gyakorlásához rendelkezésre álló eszközökkel kapcsolatos ismeretek bővítése;

2.  elkötelezett az európai választások demokratikus dimenziójának a jelenlegi európai választási jogszabály reformja révén történő fokozása mellett, hogy erősítse a polgárok részvételét és az EU demokratikus rendszerébe vetett bizalmát; úgy véli, hogy a fokozott átláthatóság, a tudatosság, az információkhoz való tényleges és megkülönböztetésmentes hozzáférés, valamint a demokratikus gyakorlatok megújítása, az új szavazási rendszerek, többek közt az e-demokrácia eszközei és a digitális infrastruktúra tekintetében a tagállamok közti kisebb mértékű digitális szakadék elősegíti egy valódi európai nyilvános tér kialakulását; meggyőződése, hogy az európai politikáról és az uniós szabályozásnak a polgárok mindennapi életére gyakorolt hatásáról szóló jobb és célirányosabb tájékoztatás javítaná az európai választásokon való részvételi arányt; emlékeztet, hogy az európai szintű politikai pártok láthatóságának növelésével ösztönözni kell az európai választásokon való részvételt, és hogy az európai parlamenti választások európai jellegének megerősítése az EU és tagállamai közös feladata;

3.  felhívja a figyelmet az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok és az EU-ban élő brit állampolgárok jogait érintő lehetséges jogbizonytalanságra, amely az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése nyomán merül fel; véleménye szerint az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodásban és az EU és az Egyesült Királyság közötti leendő kapcsolatokról szóló megállapodásban biztosítani kell minden oszthatatlan jogot, és mielőbb megállapodásra kell jutni ezekről és más jogokról, például az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésről; hangsúlyozza, hogy minden megállapodásnak a kölcsönösség és a megkülönböztetésmentesség elvén kell alapulnia; e tekintetben emlékeztet az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szándékáról szóló értesítést követő tárgyalásokról szóló 2017. április 5-i állásfoglalására[1],

4.  emlékeztet, hogy az európai ombudsman által 2013. január 1. és 2016. június 30. között kapott panaszok nagy része az átláthatóság állítólagos hiányára vonatkozott, amint azt a Bizottság „A hatékony uniós polgárság irányába történő 2013–2016 közötti előrehaladásról” című, 2017. január 24-i jelentésében[2] kiemelte; meggyőződése, hogy az uniós intézmények részéről megvalósuló teljes átláthatóság és feddhetetlenség alapfeltétele az uniós polgárokkal szembeni bizalom kiépülésének, és lehetővé teszi számukra, hogy maradéktalanul élvezzék és gyakorolják a polgársággal járó jogaikat; felszólít minden uniós intézményt és szervet, hogy többek közt az EUSZ 9. cikke és 10. cikkének (3) bekezdése, az EUMSZ 15. cikke, valamint az Alapjogi Charta 41. és 42. cikke rendelkezéseivel összhangban orvosolják a továbbra is fennálló hiányosságokat;

5.  tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy működésének javítása céljából felülvizsgálja az európai polgári kezdeményezésről szóló rendeletet; felszólítja a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben és a szükséges technikai módosítások mellett felülvizsgálatába foglaljon bele az európai polgári kezdeményezés jogi elfogadhatósági feltételeinek és a kezdeményezések nyilvántartásba vételi követelményeinek felülvizsgálatára, továbbá a kezdeményezések vizsgálati eljárásaira vonatkozó rendelkezéseket, kiindulási pontként tekintve a Törvényszék által a „Minority SafePack” (T-646/13) és a „Stop TTIP” (T-754/14) ügyekben hozott ítéleteit; határozottan támogatja a rendeletet mint a részvételi demokrácia fontos eszközét, amely – az általa nyújtott lehetőség maradéktalan kihasználása esetén – fokozhatja a polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmát és hozzájárulhat egy befogadóbb Európai Unió kiépítéséhez;

6.  úgy véli, hogy tekintettel az online univerzum és a közösségi média polgárok életére gyakorolt egyre növekvő hatására, az európai intézményeknek továbbra is dolgozniuk kell azon, hogy olyan új mechanizmusokat és közpolitikákat dolgozzanak ki, melyek célja az, hogy véleménynyilvánítási szabadságukra, magánéletük tiszteletben tartásához való jogukra és jó hírnevük, személyes adataik és személyes képük védelméhez való jogukra összpontosítva megvédjék az egyének, és különösen a kiskorúak alapvető jogait a digitális környezetben;

7.  véleménye szerint az uniós polgárok biztonságának és a terrorizmus elleni küzdelemnek az EU legfontosabb prioritásának kell lennie; üdvözli az EU által a biztonsági unió megerősítésére tett lépéseket; a biztonsággal, a migrációval és a határigazgatással kapcsolatos uniós informatikai rendszerek interoperabilitásának mielőbbi megvalósítására szólít fel, amely rendszerek mindegyikének meg kell felelnie az uniós adatvédelmi elveknek; emlékeztet, hogy megfelelő egyensúlyt kell találni a biztonság és az alapvető jogok védelme között; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok hatékony védelméhez és ahhoz, hogy a polgárok bízzanak abban, hogy az EU képes biztosítani biztonságukat, lényeges a biztonság területével kapcsolatos belső és külső uniós fellépés összehangolása; emlékeztet, hogy az ilyen védelem külföldön való biztosításához kulcsfontosságú a konzuli védelem, és úgy véli, hogy a Bizottság ajánlásaival összhangban további lépéseket kellene tenni az ideiglenes úti okmányokra vonatkozó szabályok összehangolása és modernizálása céljából;

8.  megismétli azon felhívását, hogy a Bizottság indítsa újra az EU-nak az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozási folyamatát az EUSZ 6. cikkéből eredő kötelezettségével összhangban, feltárva az Európai Unió Bíróságának 2014. december 18-i véleményében kifejtett ellenvetések orvoslására irányuló megoldásokat; véleménye szerint az EU egyezményhez való csatlakozása jelentősen javítaná az uniós polgárok alapvető jogainak védelmét és segítene megvalósítani az emberi jogok európai védelmének koherens rendszerét.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	28.9.2017
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	14 5 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Michał Boni, Mercedes Bresso, Elmar Brok, Pascal Durand, Danuta Maria Hübner, Diane James, Ramón Jáuregui Atondo, Alain Lamassoure, Morten Messerschmidt, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Markus Pieper, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Claudia Țapardel
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Gerolf Annemans, Pervenche Berès, Jérôme Lavrilleux, Cristian Dan Preda, Jasenko Selimovic, Rainer Wieland

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

14	+
ALDE	Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jasenko Selimovic
PPE	Michał Boni, Elmar Brok, Danuta Maria Hübner, Alain Lamassoure, Jérôme Lavrilleux, Markus Pieper, Cristian Dan Preda, György Schöpflin
S&D	Mercedes Bresso, Ramón Jáuregui Atondo, Pedro Silva Pereira, Claudia Țapardel

5	-
ECR	Morten Messerschmidt
ENF	Gerolf Annemans
GUE/NGL	Barbara Spinelli
NI	Diane James
VERTS/ALE	Pascal Durand

0	0

Megjegyzés: Pervenche Berès (S&D) bejelentette, hogy ő is a véleménytervezet mellett szavazott.

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

• [1]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0102.
• [2]  COM(2017)0032.

A NŐJOGI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI BIZOTTSÁG MÓDOSÍTÁSOK FORMÁJÁBAN MEGFOGALMAZOTT ÁLLÁSPONTJA (26.9.2017)

a Petíciós Bizottság részére

az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentésről: a polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában

(2017/2069(INI))

Előadó: Ángela Vallina

MÓDOSÍTÁS:

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri a Petíciós Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy vegye figyelembe az alábbi módosításokat:

Módosítás    1 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 a bevezető hivatkozás (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   – tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (átdolgozás) (COM(2016)0411),

Módosítás    2 Állásfoglalásra irányuló indítvány A a preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   Aa. mivel a polgárok jogainak és a demokratikus intézményeknek a megerősítése magában foglalja a megkülönböztetés és a nemek közötti szakadék elleni küzdelmet, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

Módosítás    3 Állásfoglalásra irányuló indítvány H a preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   Ha. mivel a nők alulreprezentáltak a döntéshozatali pozíciókban, különösen a politikai életben és a vállalatok igazgatótanácsában, ami akadályozza a képességfejlesztést, és gyengíti a nők részvételét az Unió demokratikus életében;

Módosítás    4 Állásfoglalásra irányuló indítvány H b preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   Hb. mivel a nők politikai döntéshozatalban való részvételét és vezető szerepét továbbra is különböző akadályok nehezítik, például a nemi sztereotípiák, valamint a közelmúltbeli gazdasági válság következményei és negatív hatása a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekre;

Módosítás    5 Állásfoglalásra irányuló indítvány H d preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   Hd. mivel Unió-szerte továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók a nemi alapú erőszak és a családon belüli erőszak áldozatainak védelme terén a határokon átnyúló családjogi vitákban;

Módosítás    6 Állásfoglalásra irányuló indítvány J a preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   Ja. mivel a nőket Unió-szerte érő megkülönböztetés akadálya az egyenlőségnek; mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak mind szavazóként, mind vezető pozícióban, akár választott tisztségben, közszolgálatban, a tudományos életben és a médiában, akár a magánszektorban; mivel a nők széles körben szembesülnek halmozott megkülönböztetéssel, és a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel küzdők között is aránytalanul magas a nők száma, mindez pedig akadályozza, hogy maradéktalanul élhessenek állampolgári jogaikkal;

Módosítás    7 Állásfoglalásra irányuló indítvány 1 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás 1. tudomásul veszi a Bizottság uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentését, amely tartalmazza az egyes tevékenységi területek prioritásait; kételkedik abban, hogy ezek a prioritások hatékony választ adnak a polgárok problémáira; sajnálattal állapítja meg, hogy a következő három évre a Bizottság nem tesz jól körülhatárolt, konkrét kötelezettségvállalásokat; 1. tudomásul veszi a Bizottság uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentését, amely tartalmazza az egyes tevékenységi területek prioritásait; kételkedik abban, hogy ezek a prioritások hatékony választ adnak a polgárok problémáira; sajnálattal állapítja meg, hogy a következő három évre a Bizottság nem tesz jól körülhatárolt, konkrét kötelezettségvállalásokat; úgy véli, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a nemek közötti egyenlőség prioritásként való megjelölésére, mivel csak másodlagos elemként jelenik meg az utolsó, „A biztonság megszilárdítása és az egyenlőség előmozdítása” című témában;

Módosítás    8 Állásfoglalásra irányuló indítvány 4 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás 4. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mai napig – csaknem egy évtizede – alig történt előrelépés az uniós szintű megkülönböztetésellenes irányelv elfogadása terén; felszólítja az uniós intézményeket, hogy a lehető legrövidebb időn belül folytassák le a szükséges tárgyalásokat; 4. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mai napig – csaknem egy évtizede – alig történt előrelépés az uniós szintű megkülönböztetésellenes irányelv elfogadása terén; felszólítja az uniós intézményeket, hogy a lehető legrövidebb időn belül folytassák le a szükséges tárgyalásokat, kellő figyelmet fordítva a nemek közötti egyenlőség szempontjaira;

Módosítás    9 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6b. üdvözli a Bizottságnak az Unió isztambuli egyezményhez való csatlakozásának aláírására és lezárására irányuló javaslatát, és ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az EU messzemenő és fenntartások nélküli csatlakozását az isztambuli egyezményhez; kéri, hogy javítsák az adatoknak az erőszak valamennyi, az egyezményben szereplő formája szerinti bontásban történő gyűjtését a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével együttműködésben az adatbázisok és elemzések összevetése közös módszertanának megtervezése érdekében; felhívja mindazon államokat, amelyek még nem tették meg, hogy mielőbb ratifikálják az isztambuli egyezményt; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a nők elleni erőszakról szóló irányelvre;

Módosítás    10 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 c bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6c. felhívja a Tanácsot, hogy fokozza erőfeszítéseit a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv előtt álló akadályok elhárítása érdekében;

Módosítás    11 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 d bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6d. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket az olyan, kiszolgáltatott helyzetben lévő állampolgárok szükségleteinek kielégítésére, akik interszekcionális és halmozott megkülönböztetéssel küzdenek – például a fogyatékossággal élő nők, etnikai kisebbségek, bevándorló és menekült nők és a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülők –, ami megakadályozza őket jogaik gyakorlásában és a társadalmi életben való teljes körű részvételben;

Módosítás    12 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 e bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6e. ismételten hangsúlyozza, hogy annak biztosítása, hogy az interszekcionális és halmozott megkülönböztetéssel küzdők – például a fogyatékossággal élő nők és lányok – gyakorolhassák állampolgári jogaikat, holisztikus megközelítést igényel, célzott politikák alkalmazásával az interszekcionális adatgyűjtéstől az oktatási programokon át a társadalmi befogadást elősegítő intézkedésekig; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és tegyenek közzé az interszekcionális megkülönböztetés ellen irányuló stratégiákat;

Módosítás    13 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 f bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6f. hangsúlyozza, hogy a nőket és lányokat, valamint az LMBTI-személyeket a politikai és a szélesebb értelemben vett közéletben érő, nemi alapú erőszak – többek között az internetes zaklatás és megfélemlítés – ellen fel kell lépni;

Módosítás    14 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 g bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6g. megismétli a Bizottsághoz szóló felhívását, hogy közlemény formájában fogadja el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2019 közötti időszakra szóló stratégiai szerepvállalását; emlékeztet rá, hogy az Unió a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvén alapul, és hogy ezt az elvet csak akkor lehet megvalósítani, ha az összes uniós szakpolitikában általánosan érvényesítik;

Módosítás    15 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 h bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6h. örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság előterjesztette a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló csomagot, és kéri az összes intézményt, hogy a lehető leghamarabb döntsön ezekről az intézkedésekről;

Módosítás    16 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 j bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6j. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák jobban elő az együttműködést azokban a helyzetekben, amikor a munkavállalók különböző uniós tagállamokban kapnak juttatásokat és fizetnek járulékokat, megerősítve a különböző társadalombiztosítási intézmények közötti, határon átnyúló információcserét annak érdekében, hogy minden járulékot kellőképpen figyelembe lehessen venni a nyugdíjjogosultságok kiszámításakor; felhívja a figyelmet a bérek és a nyugdíjak terén az Unióban a nemek között fennálló egyenlőtlenségre, amely – a megszorító intézkedésekkel és a közszféra-beli csökkentésekkel ötvözve – aláássa többmillió nő gazdasági autonómiáját;

Módosítás    17 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 k bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6k. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség erősítésének eszközeként aktívan használják fel az uniós támogatásokat; kiemelten kéri a nemek közötti egyenlőség érvényesítését a közös agrárpolitikán és a vidéki kohéziós politikákon belül;

Módosítás    18 Állásfoglalásra irányuló indítvány 6 l bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   6l. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a nemek közötti egyenlőség érvényesítését valamennyi uniós szakpolitikában, kiemelt figyelmet szentelve a jogszabályok és szakpolitikák hatásvizsgálatának és utólagos értékelésének;

Módosítás    19 Állásfoglalásra irányuló indítvány 9 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   9a. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folyamatosan mozdítsák elő a nők vezető pozíciókban, különösen a politikai döntéshozatalban és a vállalatok igazgatótanácsában való képviseletének ügyét, és segítsék elő a nők vezető szerepbe kerülését a nemi sztereotípiák felszámolásával és a nők munkahelyi képzésben való részvételének ösztönzésével, valamint egyéb szakpolitikai eszközökkel, például a magánélet és a munka közötti egyensúllyal annak érdekében, hogy a nők maradéktalanul gyakorolhassák az uniós polgárként őket megillető jogokat;

Módosítás    20 Állásfoglalásra irányuló indítvány 9 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   9b. hangsúlyozza, hogy az állampolgári ismeretek színvonalas oktatása – legyen szó formális, informális vagy nem formális oktatásról – alapvetően fontos a demokratikus állampolgári jogok magabiztos gyakorlásához és a demokratikus társadalom működéséhez, valamint a megkülönböztetés, az előítéletek és a nemek közötti különbség leküzdése érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy be kell ruházni az állampolgári ismeretek és a nemek közötti egyenlőség oktatásába Európa-szerte;

Módosítás    21 Állásfoglalásra irányuló indítvány 9 c bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   9c. kiemeli a gyermekek és fiatalok, különösen a nők és gyermekek politikai részvételének fontosságát; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek több fellépést a gyermekek jogainak biztosítása és részvételük ösztönzése érdekében;

Módosítás    22 Állásfoglalásra irányuló indítvány 10 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   10a. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a nők összes politikai, kulturális és társadalmi területhez való igazságos és egyenlő hozzáférésének mint az állampolgári jogok Unió-beli tényleges gyakorlásához szükséges előfeltételnek a biztosítására;

Módosítás    23 Állásfoglalásra irányuló indítvány 11 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás 11. úgy véli, hogy a választási rendszernek a Parlament jogalkotási javaslatán alapuló reformja olyan lehetőséget kínál az Unió demokratikusabbá tételére, melyet nem szabad elszalasztani; felhívja a figyelmet arra, hogy sok ezer európai polgár osztja ezt a nézetet, amint azt a „Let me Vote” elnevezésű európai polgári kezdeményezés is bizonyítja, melynek célja, hogy lehetővé tegye a polgárok számára a lakóhelyükön való szavazást; ajánlja a Bizottságnak, hogy tárja fel, milyen lehetőségeik vannak a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolva más uniós országban letelepedett, de ott állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak arra, hogy az adott ország nemzeti választásain szavazzanak; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet az elektronikus szavazás 2019-es európai parlamenti választásokig történő bevezetésére; 11. úgy véli, hogy a választási rendszernek a Parlament jogalkotási javaslatán alapuló reformja olyan lehetőséget kínál az Unió demokratikusabbá tételére, melyet nem szabad elszalasztani; felhívja a figyelmet arra, hogy sok ezer európai polgár osztja ezt a nézetet, amint azt a „Let me Vote” elnevezésű európai polgári kezdeményezés is bizonyítja, melynek célja, hogy lehetővé tegye a polgárok számára a lakóhelyükön való szavazást; ajánlja a Bizottságnak, hogy tárja fel, milyen lehetőségeik vannak a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolva más uniós országban letelepedett, de ott állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak arra, hogy az adott ország nemzeti választásain szavazzanak; felszólítja a Tanácsot, hogy az európai választási jogszabályok következő felülvizsgálata alkalmával illesszék be a nemek szempontjából kiegyensúlyozott, nő és férfi jelölteket felváltva szerepeltető listákat; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet az elektronikus szavazás 2019-es európai parlamenti választásokig történő bevezetésére;

Módosítás    24 Állásfoglalásra irányuló indítvány 12 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás 12. hangot ad azon meggyőződésének, hogy a szabad média és a társadalomban, valamint a médiában a különböző véleményekhez való hozzáférés az egészséges demokrácia elengedhetetlen eleme; hangsúlyozza, hogy határozott uniós szakpolitikára van szükség az Európa-ellenes propaganda és a félretájékoztatás kezelése érdekében; azt javasolja, hogy az uniós intézmények fogjanak hozzá egy valamennyi tagállamban sugárzott európai televíziós csatorna létrehozásához; 12. hangot ad azon meggyőződésének, hogy a szabad média és a társadalomban, valamint a médiában a különböző véleményekhez való hozzáférés az egészséges demokrácia elengedhetetlen eleme, valamint hogy a médiaműveltség alapvetően fontos, és fiatalkorban fejlesztendő; hangsúlyozza, hogy határozott uniós szakpolitikára van szükség az Európa-ellenes propaganda és a félretájékoztatás kezelése érdekében; azt javasolja, hogy az uniós intézmények fogjanak hozzá egy valamennyi tagállamban sugárzott európai televíziós csatorna létrehozásához;

Módosítás    25 Állásfoglalásra irányuló indítvány 12 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   12a.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a nőkre irányuló diszkriminatív kijelentések és a nemi sztereotípiák elleni küzdelem érdekében;

Módosítás    26 Állásfoglalásra irányuló indítvány 15 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   15a. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének megfelelő eszközeit, szorosan működjenek együtt a helyi hatóságokkal és közösségekkel a jogsértések megelőzése és kivizsgálása, valamint annak érdekében, hogy a szexuálisan kizsákmányolt, hátrányosan megkülönböztetett és a munkaerőpiacon marginalizálódott nőknek gondozást és segítséget nyújtsanak;

Módosítás    27 Állásfoglalásra irányuló indítvány 15 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   15b. kéri a tagállamok közötti együttműködés megerősítését a nemi alapú erőszak áldozatai védelmének biztosítására, valamint annak érdekében, hogy a határon átnyúló családjogi viták esetében a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe;

Módosítás    28 Állásfoglalásra irányuló indítvány 15 c bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány Módosítás   15c. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a nők és lányok olyan uniós programokban való részvételi lehetőségeinek növelésére, amelyek a diákok, tanárok és kutatók határokon átnyúló mobilitását támogatják;

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	25.9.2017

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	22.11.2017
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 2 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marina Albiol Guzmán, Margrete Auken, Beatriz Becerra Basterrechea, Heinz K. Becker, Andrea Cozzolino, Pál Csáky, Eleonora Evi, Peter Jahr, Rikke Karlsson, Jude Kirton-Darling, Svetoslav Hristov Malinov, Notis Marias, Marlene Mizzi, Cristian Dan Preda, Gabriele Preuß, Laurenţiu Rebega, Virginie Rozière, Yana Toom, Jarosław Wałęsa, Cecilia Wikström, Tatjana Ždanoka
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Michela Giuffrida, Demetris Papadakis, Julia Pitera, Sven Schulze, Igor Šoltes, Ángela Vallina
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Martina Anderson, Inés Ayala Sender

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

23	+
ALDE ECR PPE   S&D   VERTS/ALE	Beatriz Becerra Basterrechea, Yana Toom, Cecilia Wikström Rikke Karlsson Heinz K. Becker, Pál Csáky, Peter Jahr, Svetoslav Hristov Malinov, Julia Pitera, Cristian Dan Preda, Sven Schulze, Jarosław Wałęsa Inés Ayala Sender, Andrea Cozzolino, Michela Giuffrida, Jude Kirton-Darling, Marlene Mizzi, Demetris Papadakis, Gabriele Preuß, Virginie Rozière Margrete Auken, Igor Šoltes, Tatjana Ždanoka

2	-
ECR ENF	Notis Marias Laurenţiu Rebega

4	0
EFDD GUE/NGL	Eleonora Evi Marina Albiol Guzmán, Martina Anderson, Ángela Vallina

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás