JELENTÉS a nőkről, a nemek közötti egyenlőségről és az éghajlati igazságosságról

    18.12.2017 - (2017/2086(INI))

    Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
    Előadó: Linnéa Engström

    Eljárás : 2017/2086(INI)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A8-0403/2017
    Előterjesztett szövegek :
    A8-0403/2017
    Elfogadott szövegek :

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    a nőkről, a nemek közötti egyenlőségről és az éghajlati igazságosságról

    (2017/2086(INI))

    Az Európai Parlament,

    –  tekintettel az 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ahhoz kapcsolódó emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

    –  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

    –  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995-ben elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, különösen annak K kritikus területére (Nők és a környezet),

    –  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) által kidolgozott, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló demográfiai kutatásra (DECA), amely a lakossági adatokat és az éghajlati veszélyek földrajzi adatait ötvözi, és így szakpolitikai eszközt kínál a katasztrófakockázatok csökkentéséhez,

    –  tekintettel az 1996 decemberében hatályba lépett, az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezményre (UNCCD), és különösen az általános intézkedések 5. cikkére,

    –  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) feleinek 18., a katari Dohában 2012. november 26. és december 8. között megrendezett konferenciájára (COP 18), a 23/CP.18 sz. határozatra,

    –  tekintettel a UNFCCC feleinek 20., a perui Limában 2014. december 1. és 12. között megrendezett konferenciájára (COP 20), és különösen A nemek közötti egyenlőségről szóló Lima munkaprogramra (18/CP.20 sz. határozat),

    –  tekintettel a UNFCCC feleinek 21., a franciaországi Párizsban 2015. november 30. és december 11. között megrendezett konferenciájára (COP 21),

    –  a Párizsi Megállapodás 8. cikkét figyelembe véve,

    –  tekintettel a UNFCCC feleinek 22., a marokkói Marrákesben 2016. november 7. és 18. között megrendezett konferenciájára (COP 22), és különösen a 2014-es, A nemek közötti egyenlőségről szóló Lima munkaprogramot kiterjesztő, a nemek közötti egyenlőségről és az éghajlatváltozásról szóló határozatára (21/CP.22 sz. határozat),

    –  tekintettel a 2015 szeptemberében elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amely 2016. január 1-jén lépett életbe, és különösen az 1., 4., 5. és 13. számú fenntartható fejlesztési célokra,

    –  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. június 22-i 35/20. sz., az emberi jogokról és az éghajlatváltozásról szóló állásfoglalására,

    –  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3,2. és 3,5. cikkére,

    –  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

    –  tekintettel a „Nemek közötti egyenlőség és a környezet: a döntéshozatal, a képesítések és a versenyképesség javítása az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló uniós politika területén” című, 2012. június 25-i tanácsi következtetésekre,

    –  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2020-as időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

    –  tekintettel az ENSZ Limában (Peru) megrendezendő 2014. évi éghajlat-változási konferenciájáról (COP 20) szóló, 2014. november 26-i állásfoglalására[1],

    –  tekintettel a Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlat-változási megállapodásról szóló, 2015. október 14-i állásfoglalására[2],

    –  tekintettel a nőkről és az éghajlatváltozásról szóló, 2012. április 20-i állásfoglalására (2011/2197)[3],

    –  tekintettel a Women and Gender Constituency szervezet „Position Paper on the 2015 New Climate Agreement” (Állásfoglalások a 2015-ös új éghajlatváltozási megállapodásról) című, 2015. június 1-jei dokumentumára[4],

    –  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) “Gender in environment and climate change”(A nemek közötti egyenlőség a környezet és az éghajlatváltozás keresztmetszetében) című, 2017. január 26-án kiadott jelentésére[5],

    –  tekintettel az emberi jogokról és az éghajlatváltozásról szóló genfi kötelezettségvállalásra,

    –  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

    –  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, továbbá a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0403/2017),

    A.  mivel az éghajlatváltozás globális szinten zajlik, de a globális felmelegedésért legkevésbé felelős országokra és közösségekre súlyosabb hatással van; mivel a megélhetésükhöz a természeti erőforrásoktól leginkább függő, és/vagy a természeti veszélyekre, például a szárazságokra, a földcsuszamlásokra, az áradásokra és a hurrikánokra való válaszadásra legkevésbé képes népcsoportokra nagyobb hatással van; mivel az éghajlatváltozás hatásai leginkább azokat érintik majd, akik a legkevesebb erőforrással rendelkeznek ahhoz, hogy alkalmazkodjanak, és ők fognak leginkább szenvedni;

    B.  mivel az éghajlatváltozás hatásait a nők és a férfiak eltérően élik meg; mivel a nők kiszolgáltatottabbak, és számos okból – az erőforrásokhoz, az oktatáshoz, az álláslehetőségekhez és a földtulajdon-joghoz való hozzáféréstől a társadalmi és kulturális normákig, illetve eltérő interszekcionális tapasztalataikig – magasabb kockázatokkal és akadályokkal kell szembenézniük;

    C.  mivel a nők társadalmi szerepük (amelynek részeként gyakran nekik kell gondoskodniuk a vízről, az élelmiszerekről és a tüzelőanyagokról családjuk számára, valamint nekik kell gondoskodniuk a többiekről) miatt különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozással szemben, és aránytalan mértékben viselik annak hatásait; mivel világszerte a nők felelősek a vízzel kapcsolatos házimunkák több mint 70%-áért és a vízkezelésért; mivel bár az éghajlatváltozás által leginkább sújtott régiókban az összes nő 70%-a a mezőgazdasági ágazatban dolgozik, mégis csak ritkán vesznek részt éghajlati projektek kidolgozásában;

    D.  mivel az ENSZ becslései alapján 781 millió 15 évesnél idősebb ember analfabéta[6], és azok majdnem kétharmada nő, így a nők autonómiájának biztosítása céljából kulcsfontosságú a megfelelő kommunikációs csatornákon keresztül az információhoz és a képzésekhez való hozzáférés, különösen természeti katasztrófa idején;

    E.  mivel Afrikában a mezőgazdasági ágazatban az alapvető élelmiszerek több mint 90%-át nők termelik, miközben a szántóterületek csupán mintegy 1%-át birtokolják;

    F.  mivel a természeti katasztrófák jelentős hatással vannak az oktatásra, az egészségre, a strukturális szegénységre és a népesség lakóhelyének kényszerű elhagyására;

    G.  mivel az ENSZ becslései szerint a világszerte 1,3 milliárd szegénységben élő ember 70%-a nő; mivel a szegények gyakrabban élnek árvizek, emelkedő tengerszint és viharok által veszélyeztetett marginális területeken; mivel a természeti katasztrófák során a nők és a gyermekek 14-szer nagyobb eséllyel halnak meg, mint a férfiak;

    H.  mivel az éghajlatváltozás hatásai fokozzák a nemek közötti egyenlőtlenséget a megkülönböztetés, az egészségügyi veszélyek, a megélhetés elvesztése, a lakóhely elhagyása, a migráció, a szegénység, az emberkereskedelem, az erőszak, a szexuális kizsákmányolás, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, illetve az infrastruktúrához és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében; mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő megközelítést kell alkalmazni, amely az éghajlatváltozás hatásainak elemzését a fogyasztási minták és ezeknek az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásai kritikus vizsgálatával köti össze;

    I.  mivel a nők döntéshozatalban és a munkaerőpiacon való egyenlőtlen részvétele következtében összeadódnak az egyenlőtlenségek, és ez gyakran megakadályozza a nőket abban, hogy teljes mértékben hozzájáruljanak az éghajlat-politikai döntéshozatalhoz, tervezéshez és végrehajtáshoz, illetve hogy részt vegyenek ezekben; mivel a nők nemcsak áldozatai, hanem a hatásenyhítési és alkalmazkodási stratégiák kialakításában a változás hatékony előmozdítói is a közösségekben, amelyeknek tagjai, illetve a döntéshozatali pozíciókban, ezért megfelelő hatáskörrel kell őket felruházni;

    J.  mivel az 1995-ös Pekingi Cselekvési Platform (BPfA) egyértelműen meghatározta a nemek közötti egyenlőség, a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés közötti kapcsolatot, és lefektette, hogy a nők stratégiai szerepet játszanak a fenntartható és környezetvédelmi szempontból megfelelő fogyasztási és termelési minták kialakításában, és megállapította, hogy feltétlenül szükséges, hogy a nők minden szinten egyenlően vegyenek részt a környezetvédelmi döntések meghozatalában;

    K.  mivel az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény (UNCCD) általános intézkedéseinek 5. cikkében elismeri a nők szerepét a vidéki közösségekben az elsivatagosodás és az aszály által leginkább érintett régiókban, ösztönözve a férfiak és a nők egyenlő részvételét az elsivatagosodás és az aszály hatásai elleni küzdelemben;

    L.  mivel a nemek közötti egyenlőség elérése és a nők folyamatokba való érdemi bevonása végső soron a nemek között fennálló egyenlőtlenségek strukturális alapjainak megváltoztatásától függ;

    M.  mivel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek tizennyolcadik Konferenciáján (COP18) a felek úgy döntöttek (23/CP.18. sz. határozat), hogy az Egyezmény és a Kiotói Jegyzőkönyv alapján létrehozott szervekben elfogadnak egy, a nemek közötti egyensúly elérésére irányuló célt, hogy fokozzák a nők részvételét, és hatékonyabb éghajlat-változási politikát ismertessenek, amely méltányosan foglalkozik a nők és a férfiak szükségleteivel, továbbá hogy a nemek sajátosságait figyelembe vevő éghajlat-politika előmozdítása során szem előtt tartsák a nemek közötti egyensúllyal kapcsolatos cél felé tett haladást;

    N.  mivel a nők az EU tagállamaiban nemzeti szinten még mindig alulreprezentáltak az éghajlatváltozással kapcsolatos döntéshozó testületekben, de nem a Bizottság illetékes főigazgatóságiban, például az Éghajlatpolitikai Főigazgatóságban és az Energiapolitikai Főigazgatóságban, hiszen ezeknél a pozíciók 40%-át nők töltik be;

    O.  mivel a COP 20 konferencián elfogadott, A nemek közötti egyenlőségről szóló Lima munkaprogram (18/CP.20 sz. határozat) az egyensúlyra szólítja fel a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban a feleket, és előmozdítja a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételét az éghajlat-politikák kidolgozása és végrehajtása során; mivel a feleket arra ösztönözzük, hogy támogassák a női és férfi küldöttek képzését, tudatosítva körükben a nemek közötti egyenlőséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket;

    P.  mivel a Párizsi Megállapodás előírja, hogy a megállapodás végrehajtásának során a felek kötelesek fontolóra venni kötelezettségeiket (többek között az emberi jogokat és a nemek közötti egyenlőséget illetően) az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységek kidolgozása során;

    Q.  mivel a veszteségek és károk vagy az éghajlatváltozással összefüggő kényszerű migráció rendezésére irányuló kárenyhítő és alkalmazkodási intézkedések finanszírozási mechanizmusai hatékonyabbak lesznek, ha teljes mértékben bevonják a nőket, beleértve az alulról jövő kezdeményezések képviselőit is, a tervezési folyamatba, a döntéshozatalba és a végrehajtásba; mivel ha figyelembe veszik a nők tudását, köztük a helyi és az őslakosok ismereteit, az előrelépéshez vezethet a katasztrófavédelemben, fokozhatja a biológiai sokszínűséget, javíthatja a vízgazdálkodást, növelheti az élelmiszerbiztonságot, megakadályozhatja az elsivatagosodást, megvédheti az erdőket, biztosíthatja a megújuló energiatechnológiák felé való gyors átmenetet, és támogathatja a közegészségügyet;

    R.  mivel a Párizsi Megállapodás részes felei elismerték, hogy az éghajlatváltozás az emberiség közös ügye; mivel az éghajlatváltozás kezelésére irányuló intézkedések során a Részes Feleknek tiszteletben kell tartaniuk, elő kell segíteniük, és figyelembe kell venniük saját kötelezettségeiket az emberi jogok, az egészséghez való jog, az őslakos népek, a helyi közösségek, a migránsok, a gyermekek, a fogyatékossággal élők, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogai, a fejlődéshez való jog, valamint a nemek közötti egyenlőség, a nők szerepének és a nemzedékek közötti méltányosság elvének megerősítése vonatkozásában;

    S.  mivel az éghajlati igazságosság összekapcsolja az emberi jogokat és a fejlődést, megvédve a legkiszolgáltatottabbak jogait, és biztosítva az éghajlatváltozás káros és jótékony hatásainak méltányos elosztását;

    T.  mivel a fenntartható fejlesztési célok elismerik a nemek közötti egyenlőség elérése és a valamennyi, köztük az éghajlatváltozásról szóló 13. fenntartható fejlesztési cél elérése közötti kapcsolatot, lehetőséget adva a nők gyengébb társadalmi-gazdasági helyzete kiváltó okainak kezelésére, és ezáltal erősítve az éghajlatváltozásnak való ellenálló képességüket;

    U.  mivel az éghajlatváltozás következményei olyan régiókban, mint a szubszaharai Afrika és Dél-Ázsia, 2030-ig több mint 100 millió embert kényszeríthetnek szélsőséges szegénységbe, konfliktusokat és a lakóhelyelhagyást okozva; mivel a UNCCD becslése szerint 2045-ig 135 millió ember kényszerülhet lakóhelye elhagyására az elsivatagosodás miatt; mivel az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete a bizonyítékok kiértékelése alapján megállapította, hogy noha a leggyakrabban 200 millió emberre vonatkoznak a becslések, 2050-ig 25 millió, vagy akár 1 milliárd ember is arra kényszerülhet, hogy elhagyja lakóhelyét az éghajlati hatások miatt;

    V.  mivel a nemek közötti egyenlőség, a társadalmi igazságosság és a fejlődéshez való jog az éghajlati igazságosság fogalmának szerves részét képezi; mivel bár a társadalom egészének kell viselnie az éghajlatváltozás hatásait, leginkább főleg a nőket sújtja az éghajlatváltozással összefüggő kényszerű migráció;

    W.  mivel az éghajlatváltozás súlyosabbá teszi a természeti katasztrófákat, ráadásul gyakoriságukat is növeli, ami vagyonvesztéshez, a jövedelemtermelő tevékenységek elvesztéséhez, a létfontosságú egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés elvesztéséhez és a nemi alapú erőszak fokozott kockázatához vezethet; mivel a fennálló egyenlőtlenségek gyakran megnehezítik a nők számára, hogy megbirkózzanak a természeti katasztrófák következményeként fellépő nehézségekkel; mivel az éghajlatváltozás tovább növelheti az ilyen egyenlőtlenségeket, és ezáltal a sebezhető pontokat és a kényszerű migrációt;

    X.  mivel e hatások közül sokat még meg lehet előzni egy olyan gyors, inkluzív és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő fejlesztési menetrend révén, amely a hatások mérséklésére összpontosít, és alkalmazkodik a változó éghajlati feltételekhez;

    Y.  mivel az éghajlatváltozás hatásai által előidézett kényszerű migráció az előrejelzések szerint olyan mértékben fog megnövekedni, hogy annak kezelését a jelenlegi nemzetközi keretrendszer paraméterei nem teszik lehetővé; mivel az éghajlatváltozással összefüggő kényszerű migráció kiemelkedően nagy kihívás, amely egy összetett és átfogó, az emberi jogok tiszteletén alapuló globális stratégiát tesz szükségessé;

    Z.  mivel „Az emberi jogokkal és az éghajlatváltozással kapcsolatos kulcsfontosságú üzenetek” című dokumentumnak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa általi 2017. évi elfogadása jelentős előrelépés, hiszen az emberi jogok teljes körű és hatékony alkalmazására gyakorolt negatív hatásokkal foglalkozik; mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és a Párizsi Megállapodás egy horizontális, normatív kiindulási alapot nyújt a világ vezetőinek egy ilyen keretrendszer kialakításához, amely az ENSZ meglévő eszközeire épülve tud hatékonyan foglalkozni az éghajlatváltozással összefüggő kényszerű migrációval;

    AA.  mivel az EU egyértelmű jogi keretrendszerrel rendelkezik, amely előírja számára a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartását és előmozdítását belső és külső politikáiban; mivel az uniós éghajlat-politika jelentős hatást fejthet ki az emberi jogok védelme, illetve a nemek közötti egyenlőséget elősegítő éghajlat-politikák világméretű előmozdítása során;

    AB.  mivel a Szerződések szerinti hatáskörén belül eljárva, az EU képes hatékonyan javítani az éghajlati igazságosságot támogató jogi és szakpolitikai feltételeket, és aktívan részt venni egy olyan nemzetközi keretrendszer kialakításában, amely védelmezi az éghajlati hatások miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek jogait, megjegyzi, hogy az EU és a tagállamok elkötelezték magukat a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesítése iránt a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó jövőbeli globális megállapodásban;

    AC.  mivel a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezmény nem tartalmazza a „klímamenekültek” kategóriáját;

    1.  elismeri, hogy a nemek közötti egyenlőség a fenntartható fejlődés elérésének és az éghajlati kihívások hatékony kezelésének elengedhetetlen feltétele; hangsúlyozza, hogy a nők nem csupán áldozatok, hanem nagy változások előmozdítói, akik teljes mértékű részvételük révén hatékony éghajlati stratégiákat és/vagy az alkalmazkodásra és a hatások mérséklésére irányuló megoldásokat képesek megfogalmazni és megvalósítani, továbbá az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet tudnak kialakítani, köszönhetően sok területre kiterjedő tapasztalatuknak és gyakorlati tudásuknak olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat, az energetikai infrastruktúrák és a fenntartható városok;

    2.  megjegyzi, hogy a nők munkaerőpiaci részvétele a vidéki térségekben magában foglalja a hagyományos mezőgazdaságon túlmutató munkakörök széles körét, és e tekintetben hangsúlyozza, hogy a vidéki térségekben élő nők a változás mozgatórugói lehetnek a fenntartható és ökológiailag megbízható mezőgazdaság felé történő előrelépésben, és fontos szerepet játszhatnak a zöld munkahelyek létrehozásában;

    3.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be olyan programokat, amelyek korszerű technológiák és know-how átadásával segíthetik a közösségeket és a fejlődő térségeket abban, hogy alkalmazkodni tudjanak az éghajlatváltozáshoz, és ebbe bevonják a nőket is, akik a veszélyeztetett országokban a mezőgazdasági munkaerő akár 70%-át is kitehetik;

    4.  meggyőződése, hogy kiemelten fontos a vidéki térségekben élő nők szerepvállalásának növelése a földhöz, a hitelhez, illetve az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia kialakításához szükséges fenntartható gazdálkodási módszerekhez való hozzáférés tekintetében, beleértve az ökoszisztémák, a vízkészlet és a talajtermelékenység védelmét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat e szempontok megvédésére a fejlesztési politikáikban, többek között állami beruházási terveken keresztül, illetve felelős magánberuházások támogatásával, olyan keretek használata révén, mint az ENSZ Globális Megállapodásnak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvek és a UNCTAD fenntartható fejlesztési célokba való beruházásra irányuló cselekvési terve;

    5.  rámutat, hogy a nők és a lányok ismerik legjobban saját körülményeiket és szükségleteiket, ezért minden velük foglalkozó kérdéssel kapcsolatban ki kell kérni a véleményüket; rámutat, hogy az EIGE szerint a nők statisztikailag magasabb arányban aggódnak az éghajlatváltozás miatt; rámutat, hogy a nők, mint újítók, vezetők, szervezők, oktatók és gondozók évszázadok óta nehéz helyzetekben is megtalálják a módját, hogy kielégítsék családjuk szükségleteit, valamint a jövőre nézve is jelentős innovációk forrásai lehetnek;

    6.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a kereskedelmi és külső fejlesztési politikája keretében általa folytatott politikák társadalmi és környezeti hatásait, ezen tevékenységek nőkre gyakorolt hatását is beleértve; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy tartson ki az általa tárgyalt kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteiben lévő társadalmi és környezetvédelmi normák kötelező erejűvé tétele mellett, és határozzon meg szankciókat arra az esetre, ha e normákat nem tartják tiszteletben;

    7.  rámutat, hogy a környezetvédelem mellett az egészségügy, az oktatás, és a társadalmi szerepvállalás növelése terén elfogadott fejlesztési irányvonalak is alapvető fontosságúak a fenntartható fejlődéshez és végső soron az éghajlatváltozás megoldásához; rámutat, hogy annak módja, hogy e politikákat hogyan építjük be az egyre dominánsabbá váló tendenciák (például az urbanizáció) kezelésébe, jelentős mértékben befolyásolni fogja az éghajlatváltozást;

    8.  rámutat, hogy a 13. fenntartható fejlesztési cél („Sürgős fellépés az éghajlatváltozás és annak hatásai elleni küzdelem érdekében”) is meghatároz egy célt a nők éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységekben való részvételére nézve (13b): „Az éghajlatváltozással kapcsolatos hatékony tervezés és szabályozás kapacitásait növelő mechanizmusok előmozdítása a legkevésbé fejlett országokban, beleértve a nők, a fiatalok és a helyi és marginalizált közösségek középpontba állítását”;

    9.  sajnálja, hogy a Részes Feleknek az UNFCCC keretében a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos munkához való valamennyi hozzájárulása önkéntes jellegű; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismételten fejezzék ki támogatásukat az UNFCCC részét képező, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (GAP) támogatása, elfogadása és finanszírozása iránt, amely tervet egy átfogó, többéves munkaprogram egészít ki, amely tartalmazza a finanszírozást, a kiemelt tevékenységi területeket, az ütemtervet, a fő eredménymutatókat, a felelős szereplőket, valamint a nyomonkövetési és felülvizsgálati mechanizmusokat;

    10.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mutassanak példát, és fogadjanak el konkrét célokat és határidőket az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye részt vevő küldöttségek nemi egyensúlyának elérésére vonatkozóan;

    11.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos, hogy ideiglenes, speciális intézkedéseket vezessenek be az Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) és a Kiotói Jegyzőkönyv alapján létrehozott formális és informális testületekben a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos célkitűzések megvalósítása érdekében, és szankcionálják azokat a regionális csoportokat és képviseleteket, amelyek nem tartják tiszteletben a paritás elvét a jelölések során;

    12.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőségre és az emberi jogokra vonatkozó uniós kötelezettségvállalásokkal összhangban, valamint az ezek alapján meghatározott nemzeti vállalásokba foglalják bele a következetes jelentéstétel kötelezettségét a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok dimenziójára nézve;

    13.  felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák be a nemek közötti egyenlőséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos, 21/CP.22. számú határozatot, amely „felhívja a Részes feleket arra, hogy jelöljék ki, illetve támogassák saját nemzeti, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartójukat az éghajlattal kapcsolatos tárgyalási, végrehajtási és nyomonkövetési feladatok ellátása során”, és biztosítsanak támogatást a harmadik országokban és/vagy partnerországokban működő, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartó pontok számára;

    14.  rámutat, hogy amellett, hogy a nők végzik el a fizetetlen háztartási és ápolási munka tetemes részét, ők hozzák a mindennapi fogyasztói döntések többségét is, ezért amennyiben pontos információkkal és lehetőségekkel látják el őket, választásaikon keresztül hatással lehetnek a fenntarthatóságra; megjegyzi, hogy kutatások igazolták például, hogy a fogyasztók a helyi élelmiszertermékek választása révén akár 5%-kal is csökkenthetik saját üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat;

    15.  emlékeztet a durbani éghajlat-változási konferenciáról (COP17) szóló, 2011. november 16-i állásfoglalására[7] és az abban szereplő azon kötelezettségvállalásra, amely szerint „[az EU] törekedjen arra, hogy a nők a vonatkozó [az éghajlattal kapcsolatos finanszírozással foglalkozó] testületekben legalább 40%-ban képviseltessék magukat”;

    16.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemek sajátosságait figyelembe vevő, emberi jogokon alapuló megközelítést az UNFCCC (COP 22) által megbízott, kényszerű lakóhelyelhagyással foglalkozó varsói munkacsoport munkája során, amelynek feladata integrált megközelítésekre vonatkozó ajánlások kidolgozása az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival összefüggő, kényszerű lakóhelyelhagyás megelőzése, minimalizálása és kezelése céljából, elismerve, hogy a nők és a lányok az éghajlatváltozással összefüggő kényszerű lakóhelyelhagyás által érintett legsebezhetőbb csoportok egyike, ezért különösen kiszolgáltatottak az embercsempészettel és a nemi alapú erőszakkal szemben;

    17.  felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozást minden szinten építse be valamennyi fejlesztési programba; továbbá szorgalmazza, hogy a vidéki és őslakos nőket nagyobb mértékben vonják be a döntéshozatali folyamatokba, a tervezésbe és a végrehajtásba, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos szakpolitikák és fejlesztési programok kidolgozásába;

    18.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést a Bizottságnak a katasztrófákkal összefüggő kényszerű lakóhelyelhagyással kapcsolatos platform (Nansen-kezdeményezés) kapcsán végzett munkája során, valamint azon ütemtervében, amelynek témája a más országba való költözésre kényszerülő személyek védelme a katasztrófák és az éghajlatváltozás tükrében;

    19.  felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az új, nagyobb összegű finanszírozási megoldásokat és további források felhasználását, különösen azon alkalmazkodási intézkedések tekintetében, amelyek közvetlen haszonélvezői a nők, akik kiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozás következményeivel szemben;

    20.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mutatószámokat és nemek szerinti bontásban gyűjtsék az adatokat az éghajlatváltozással kapcsolatos szakpolitikák, programok és projektek tervezése, végrehajtása, nyomon követése és értékelése során, olyan eszközöket alkalmazva, mint a nemek közötti összehasonlító elemzés, a nemi szempontú hatásvizsgálat, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés és a Környezetvédelmi és Esélyegyenlőségi Index (EGI), többek között a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) megerősítése révén;

    21.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodáshoz azzal a céllal, hogy biztosítsák az éghajlati igazságosságot (azáltal, hogy elismerik, hogy a migráció egyik forrása az éghajlatváltozás), részvételüket az emberi jogokra alapozzák, és a nemek közötti egyenlőséget a megállapodás egészének végrehajtása során érvényesítsék, összhangban az éghajlatváltozásnak köszönhetően elvándorolt emberek szükségleteivel;

    22.  emlékeztet a humanitárius csúcstalálkozón tett 4. alapvető uniós kötelezettségvállalásra, amely lefekteti, hogy a humanitárius programok tervezése során figyelmet kell fordítani a nemek közötti egyenlőségre; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ez a kötelezettségvállalás tükröződjön a katasztrófakészültségi ECHO-program (DIPECHO) és „A válság által sújtott országok rezilienciájára vonatkozó, a 2013 és 2020 közötti időszakra szóló cselekvési terv”, valamint a reziliencia-mutató végrehajtásában;

    23.  határozottan elítéli a lakóhelyüket elhagyó és migráns nők ellen elkövetett nemi erőszakot; úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani az útjuk során erőszakot elszenvedett migráns nőkre és lányokra, és gondoskodni kell arról, hogy hozzáférjenek a pszichológiai és orvosi segítséget nyújtó szolgáltatásokhoz;

    24.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a megfelelő programokat célirányosan a katasztrófa sújtotta területeken hajtsák végre, fokozzák erőfeszítéseiket e régiókban a helyszíni segítségnyújtás terén, és cselekedjenek a katasztrófák okozta problémák elhárítása érdekében, különös figyelmet fordítva a katasztrófák hatásaitól leginkább szenvedő nők és gyermekek helyzetére;

    25.  felszólít minden érdekelt felet arra, hogy segítsék elő a nők társadalmi szerepvállalásának és tudatosságának növelését, többek között az éghajlattal összefüggő katasztrófák előtti/alatti/utáni védekezéssel kapcsolatos ismereteik bővítésével, illetve a katasztrófákra való felkészülésbe, a korai figyelmeztető rendszerekbe és a kockázatmegelőzésbe való aktív bevonásukkal, mivel ez lényeges eleme a nők ellenálló képesség kiépítésében játszott szerepének katasztrófák esetén;

    26.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nők és lányok bármilyen jellegű zaklatásának elkerülése érdekében a helyi civil társadalmi szervezetekkel együttműködve támogassák, erősítsék meg, illetve vezessenek be ellenőrzési mechanizmusokat azokban a lakóhelyüket elhagyó vagy migráns személyeket befogadó központokban, ahol nem állnak fenn a nemi alapú erőszak megelőzéséhez szükséges minimális feltételek;

    27.  felhívja a Bizottságot, hogy a külső fellépésekre vonatkozó politikája keretében működjön együtt a civil társadalmi és emberi jogi szervezetekkel annak érdekében, hogy biztosítsa a menekültek és a lakóhelyüket elhagyó személyek emberi jogainak tiszteletben tartását, különös tekintettel a kiszolgáltatott nőkre és lányokra;

    28.  rámutat az éghajlatváltozás mérséklését, az ahhoz való alkalmazkodást, valamint a nők gazdasági szerepvállalásának növelését célzó célkitűzések egyesítésében rejlő lehetőségekre (különösen a fejlődő országok tekintetében); felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a vonatkozó projektek és mechanizmusok (például az erdőirtásból és az erdőpusztulásból származó kibocsátás csökkentését célzó ENSZ-program, az UN-REDD) keretében hogyan lehetne a nőket fizetett munkalehetőségként olyan környezetvédelmi feladatokkal megbízni, amelyeket jelenleg önkéntesek végeznek, ideértve például az erdők újratelepítését, a megművelt földek erdősítését és a természeti erőforrások megőrzését;

    29.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a nők UNFCCC-tárgyalásokban való képviseletének további ösztönzése érdekében biztosítsanak finanszírozást a női küldöttek képzésére és részvételére; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő és támogassa a női szervezetek és a civil társadalmi tevékenységek közötti kapcsolatépítést az éghajlatváltozással kapcsolatos szakpolitikák kidolgozása és megvalósítása kapcsán; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a nőket egyenrangú résztvevőként és kedvezményezettként kezeljék valamennyi éghajlatváltozással kapcsolatos, uniós támogatással szervezett nemzeti és helyi szintű konzultáció, program és finanszírozás során;

    30.  felszólítja a Bizottságot és a nemek közötti egyenlőségért, a fejlesztésért, az energiaügyért és az éghajlat-politikáért felelős főigazgatóságokat, hogy strukturált és szisztematikus módon építsék be a nemek közötti egyenlőséget saját éghajlat-változási és energiaügyi uniós szakpolitikáikba, és ne csupán a külső dimenzióra fókuszáljanak; ezen belül nyomatékosan kéri a Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóságot és a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóságát (DEVCO), hogy fokozzák a nemek közötti egyenlőséggel és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésével kapcsolatos tudatosságukat és munkájukat, mivel az az éghajlati igazságosságot is érinti; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság (CLIMA) forrásokat különítsen el a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartó pozíciójának betöltésére; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy dolgozzák ki az éghajlati igazságosság elvét; ismét hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással szembeni hatékony fellépésre való képtelenségünk legnagyobb igazságtalansága az volna, hogy a káros hatások a szegény országokat és lakosságot, különösen pedig a nőket sújtanák;

    31.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek jelentést a nemek közötti egyenlőséget és az emberi jogokat érintő hatásokról, továbbá az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának küldött egyetemes időszakos felülvizsgálati jelentésekben;

    32.  megjegyzi, hogy nőtt a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére irányuló uniós pénzügyi kötelezettségvállalások szintje, de a munkaerő-kapacitás nem bővült az ezzel járó többletmunka arányában; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az éghajlatváltozás kapcsán erős intézményi elkötelezettséget kell mutatnia a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése iránt, amint az a fejlesztési együttműködést szabályozó átfogó szakpolitikákban, nevezetesen a fenntartható fejlesztési célokban és az EU nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervében (GAP) szerepel;

    33.  sajnálatosnak tartja, hogy a nemek közötti egyenlőség és az éghajlatváltozás nem kiemelt területek az EU nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére vonatkozó II. cselekvési tervében; megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő mutatókat nem fejlesztették ki megfelelően, illetve nem építették be azokat az eredményekről szóló jelentéstételbe, továbbá a nemek közötti egyenlőséggel és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésével kapcsolatos belső elszámoltathatóság és finanszírozás eredményei továbbra is gyengék; megjegyzi, hogy az EU nemek közötti egyenlőségre vonatkozó II. cselekvési tervének 20. célkitűzése tekintetében történt a legkisebb előrelépés, amely arra vonatkozik, hogy a nők egyenlő jogokat élvezzenek az éghajlati és környezeti kérdésekkel foglalkozó döntéshozatali folyamatokban való részvétel és azok befolyásolása terén; emlékeztet arra, hogy az EU nemek közötti egyenlőségre vonatkozó II. cselekvési terve négy tematikus pillért határoz meg az EU külpolitikai menetrendje számára, köztük a horizontális pillért, amelynek célja a Bizottság szolgálatai és az EKSZ intézményi kultúrájának elmozdulása az uniós kötelezettségvállalások hatékonyabb teljesítése felé, a férfiak és a nők közötti egyenlőség elvének teljes körű betartása mellett;

    34.  elismeri, hogy a technikai útmutatás fejlesztése önmagában nem lesz elegendő, hogy változtasson az EU eredményességén a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése terén;

    35.  felszólít az éghajlati igazságosság fogalmának további meghonosítására a globális CO2-kvóták alapján, amelyeket személyekre lebontva kell meghatározni és nyomon követni egy olyan terv és mechanizmus segítségével, amelyek keretében a kvótát túllépő személyek kötelesek kompenzálni a kvótát ki nem használókat;

    36.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen kezdeményezést egy átfogó közlemény készítésére „A nemek közötti egyenlőség és az éghajlatváltozás – ellenálló képesség kialakítása és az éghajlati igazságosság előmozdítása a hatásenyhítési és alkalmazkodási stratégiákban” címmel, hogy kifejezze erős intézményi elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése iránt, és orvosolja az intézményi koordináció jelenlegi gyengeségeit;

    37.  felszólítja parlamenti bizottságait, hogy fokozzák a nemek közötti egyenlőség érvényesítését, amikor saját hatáskörükön belül az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés és az emberi jogok területét egyaránt érintő témákon dolgoznak;

    38.  hangsúlyozza, hogy mind az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, mind a kárenyhítés finanszírozásának elő kell segítenie a nemek közötti egyenlőséget; üdvözli a többoldalú finanszírozási mechanizmusok terén a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politika tekintetében elért friss előrelépést; üdvözli emellett a magánszektor arra irányuló kezdeményezéseit, hogy fokozzák a vállalati társadalmi felelősségvállalást a fenntarthatósági követelményeknek megfelelő – például a nők megélhetését és oktatási lehetőségeit előmozdító – projektekre nyújtott támogatás bevezetésével; megjegyzi ugyanakkor, hogy az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) szerint a világszintű összes támogatás mindössze 0,01%-a irányul olyan projektekre, amelyek mind az éghajlatváltozással, mind a nők jogaival foglalkoznak; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy gondoskodjanak arról, hogy éghajlatváltozási programjaik megfeleljenek a legmagasabb szintű nemzetközi emberi jogi normáknak, és ne áshassák alá a nemek közötti egyenlőséget;

    39.  úgy véli, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében elérhető három pénzügyi mechanizmusnak – az Éghajlat-változási Alap (GCF), a Globális Környezetvédelmi Alap (GEF) és a Kiotói Jegyzőkönyv Alkalmazkodási Alapja (AF) – további finanszírozást kellene biztosítania a nemek közötti egyenlőség szempontjait jobban érvényesítő éghajlat-beruházási politikák számára;

    40.  sürgeti különösen az Uniót, hogy az emberi jogi alapú kritériumok bevezetését szabja feltételként a fejlesztési támogatások nyújtásához, és állapítson meg új, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő éghajlatváltozás-politikai kritériumokat;

    41.  felhív a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő fellépésre annak biztosítása érdekében, hogy a nők ne csak mint az éghajlati cselekvés kedvezményezettjei jelenjenek meg, hanem úgy is, mint vállalkozók a tisztaenergia-technológia területén; üdvözli a Bizottságnak „A nők és a fenntartható energia” című pályázati felhívását, amely 20 millió eurót bocsát rendelkezésre a fejlődő országokban a fenntarthatóenergia-ágazat női vállalkozóit támogató tevékenységek végrehajtására, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a pályázat későbbi szakaszaiban emelje ezt az összeget;

    42.  felhív az uniós tisztviselőknek – különösen a fejlesztési és éghajlat-politikával foglalkozóknak – szóló, nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozó képzés biztosítására;

    43.  kéri az éghajlatváltozás okozta kényszerű migráció komolyan vételét; kész vitát folytatni a „klímamigránsokra” vonatkozó rendelkezések kialakítása érdekében; felszólít egy szakértői fórum létrehozására a kérdés nemzetközi szintű megvitatása érdekében, továbbá szorgalmazza, hogy a klímamigráció kérdésével nemzetközi fórumon foglalkozzanak; megerősített nemzetközi együttműködést szorgalmaz az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség kialakítása érdekében;

    44.  üdvözli az ENSZ nőkre vonatkozó vezérprogram-kezdeményezéseit és az éghajlatváltozás elleni globális szövetség projektjeit, illetve az olyan programokat, amelyek keresztirányú kapcsolatot alakítanak ki a nemek és az éghajlatváltozás között;

    45.  üdvözli az ENSZ emberi jogi és környezetvédelmi különleges képviselőjének és az ENSZ e területtel foglalkozó Emberi Jogi Tanácsának munkáját, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat e törekvések támogatására, beleértve a pénzügyi támogatás nyújtását is;

    46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

    VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (21.11.2017)

    a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

    a nőkről, a nemek közötti egyenlőségről és az éghajlati igazságosságról
    (2017/2086(INI))

    A vélemény előadója: Pier Antonio Panzeri

    JAVASLATOK

    A Külügyi Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

    –  tekintettel az 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

    –  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre (CEDAW) és a Pekingi Cselekvési Platformra,

    –  tekintettel a kényszerű nemzetközi migrációra vonatkozó 1998. évi ENSZ-irányelvekre, valamint arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2016 novemberében kinevezte a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges előadót,

    –  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. június 22-i 35/20. sz., az emberi jogokról és az éghajlatváltozásról szóló állásfoglalására,

    –  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, 

    –  tekintettel az ENSZ emberi környezetről rendezett, 1972. évi stockholmi konferenciájának nyilatkozatára, valamint az ENSZ környezetről és fejlődésről szóló, 1992. évi riói nyilatkozatára; 

    –  tekintettel az emberi jogokról és az éghajlatváltozásról szóló genfi kötelezettségvállalásra,

    –  tekintettel a közös Afrika–EU stratégiára,

    –  tekintettel az 2015. október 26-án elfogadott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2020-as időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

    –  tekintettel az ENSZ „védelmi felelősségről (R2P)” szóló doktrínájára, 

    A.  mivel az éghajlatváltozás káros hatásai migrációhoz vezethetnek; mivel a környezeti okokból belső menekültté váltak védelme nem kapott megfelelő figyelmet; mivel az éghajlatváltozás hatása azokat a legkevésbé fejlett országokat, legkiszolgáltatottabb közösségeket és érzékeny, szigeti régiókat sújtja a leginkább, amelyek a megélhetésükért a leginkább függnek a természeti erőforrásoktól, és a legkevesebb kapacitással és elégtelen eszközökkel rendelkeznek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, noha a világ leggazdagabb országait terheli a történelmi felelősség az éghajlatváltozás kialakulásáért;

    B.  mivel a nők kiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozással szemben, mivel a nők teszik ki a napi egy dollárnál kevesebbet kereső 1,2 milliárd ember 70%-át; mivel az éghajlatváltozás fokozza a nemek közötti egyenlőtlenséget, többek között az emberkereskedelem tekintetében; mivel a nők korlátozottan férnek hozzá a termelő erőforrásokhoz, illetve korlátozott rendelkezésük van azok fölött, továbbá a korlátozottabb jogok kevesebb lehetőséget adnak számukra a döntések alakításában és a politika befolyásolásában való részvételre, amint ezt a 2007-ben Baliban megrendezett 13. konferencia (COP13) óta hivatalosan elismertek;

    C.  mivel közvetlen kapcsolat van az éghajlatváltozás, a környezetkárosodásra gyakorolt hatása, az élelmiszer- és vízbiztonság, a természetes erőforrásokhoz való hozzáférés, az emberi egészség és a migráció között, és e jelenségek közvetlenül vagy közvetve fenyegetik az emberi jogok maradéktalan érvényesülését, ideértve az élethez, a vízhez és a megfelelő higiéniás körülményekhez, az ételhez, az egészséghez és a lakhatáshoz való jogot is; mivel az éghajlatváltozás gazdasági katasztrófához és politikai és társadalmi bizonytalansághoz vezethet, ami konfliktust válthat ki és az éghajlatváltozás okozta kényszerű migrációhoz és meneküléshez vezethet; mivel a kiemelt természeti területeken végzett nyersanyag-kitermelési projektek veszélyeztethetik a helyi közösségeket és az egyéb kiszolgáltatott csoportokat, így a nőket is, és súlyosbítják az éghajlatváltozás problémáját;

    D.  mivel az éghajlatváltozás negatív következményei veszélyeztetik egy ország fejlődési kilátásait, és fokozzák a (számos társadalmi-gazdasági, intézményi, kulturális és politikai meghatározó tényező révén) már meglévő, nemek között fennálló egyenlőtlenségeket; mivel az éghajlatváltozás a környezeti és humanitárius problémák kiváltó okának tekinthető, mivel annak káros hatásai közvetlenül kapcsolódnak a környezetkárosodáshoz;

    E.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió és tagállamai alapvető elve, előmozdítása pedig az Unió egyik legfontosabb célja; mivel az éghajlatpolitika kiemelt prioritást élvez, és a döntéshozók nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy figyelmen kívül hagyják az emberiség felének intellektuális és aktív szerepvállalását; mivel az éghajlatpolitikának közvetlen hatása van a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére, és a nőknek központi szerepe van az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében, illetve az azokhoz való alkalmazkodásban;

    F.  mivel az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete szerint 2050-ig 200 millió ember kényszerülhet lakóhelye elhagyására az éghajlatváltozás miatt; mivel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint Afrika és népessége különösen ki van téve az éghajlatváltozás okozta káros hatásoknak;

    G.  mivel a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezmény nem tartalmazza a „klímamenekültek” kategóriáját;

    1.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás fokozza a meglévő egyenlőtlenségeket és hogy a nők és a lányok az éghajlatváltozás által sújtott legkiszolgáltatottabb csoportok közé tartoznak; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban élő vidéki nők különösen kiszolgáltatottak, mivel gyakran függenek a természeti erőforrásoktól, ők végzik a mezőgazdasági munka nagy részét, főleg a családjuk élelmiszer-szükségletének előállítása, illetve a víz és az üzemanyag beszerzése során, és nagyon gyakran rájuk hárul a háztartásokon és a közösségeken belüli fizetetlen munka nagy részének elvégzése; mivel a mezőgazdaság közvetlenül függ a környezeti feltételektől; hangsúlyozza, hogy mivel a nők a frontvonalon állnak, az igazságtalansággal és a szegénységgel is nekik kell elsőként megküzdeniük;

    2.  úgy véli, hogy az innováció a mezőgazdaságban hozzájárulhat az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb mezőgazdasági növények termesztéséhez, jobb és jobban előre jelezhető hozamokat eredményezve, és magasabb bevételeket biztosítva a gazdálkodók, a háztartások és a helyi közösségek számára;

    3.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozásra a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő és az emberi jogokon alapuló választ kell adni; ösztönzi a nők hatékony részvételét a döntéshozatali folyamatok minden szintjén, ideértve a nemzetközi éghajlatvédelmi tárgyalásokat is, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő válaszok kidolgozása céljából, hogy küzdjünk a háttérben húzódó egyenlőtlenségek ellen; hangsúlyozza, hogy a gazdasági lehetőségek megteremtéséhez rendkívül fontos a lányok és nők oktatása a különböző tudományos területeken, továbbá pénzügyi támogatást kell nyújtani a nők nemzetközi döntéshozatali folyamatokban való részvétele elősegítéséhez;

    4.  rámutat, hogy a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának növelése kifejezett cél valamennyi fenntartható fejlesztési cél megvalósítása során; e tekintetben kitart amellett, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak aktívan támogatniuk kell a nők fokozott szerepvállalását az ilyen jellegű tárgyalások során; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy vegye figyelembe a nemi dimenziót és a nők speciális prioritásait a kezdeményezések finanszírozása és az éghajlatváltozás kezelését célzó új technológiák támogatása során. ezzel kapcsolatban teljes mértékben támogatja azokat a vállalkozói programokat, amelyek célja a nők teljes körű részvételének elősegítése;

    5.  hangsúlyozza, hogy a nőknek részt kell venni az környezetvédelmi politikák nemzeti és helyi szintű végrehajtásában és érvényesítésében, figyelembe véve, hogy a helyi nők ismeretét és tapasztalatát fel lehet használni a szakpolitikák hatékonyságának biztosítása érdekében;

    6.  aggodalommal állapítja meg, hogy az éghajlatváltozással összefüggő migrációra kényszerült lakosság körében a gyermekes nők és a fiatal lányok csoportja a legkiszolgáltatottabb, akiknek alapvető jogaik sérülhetnek; kéri az éghajlati okokból történő kényszerű migráció komolyan vételét; kész vitát folytatni a „klímamigránsokra” vonatkozó rendelkezések kialakítása érdekében; szorgalmazza egy szakértői fórum létrehozását a kérdés nemzetközi szintű megvitatása érdekében, továbbá szorgalmazza, hogy a klímamigráció kérdése kerüljön a nemzetközi figyelem középpontjába; megerősített nemzetközi együttműködést szorgalmaz az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség kialakítása érdekében;

    7.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítésről, amely biztosítja, hogy a nők jogai, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és az éghajlati igazságosság érvényesüljenek az országos és regionális stratégiai programjain, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési terven, valamint a harmadik országokkal az emberi jogokról folytatott párbeszédein keresztül, továbbá szorgalmazza a nemek kérdésének beépítését az éghajlat-felmelegedéssel kapcsolatos valamennyi szakpolitika általános és keresztirányú célkitűzéseibe;

    8.  üdvözli az ENSZ nőkre vonatkozó vezérprogram-kezdeményezéseit és az éghajlatváltozás elleni globális szövetség projektjeit, illetve az olyan programokat, amelyek keresztirányú kapcsolatot alakítanak ki a nemek és az éghajlatváltozás között;

    9.  üdvözli az ENSZ emberi jogi és környezetvédelmi különleges képviselőjének és az ENSZ e területtel foglalkozó Emberi Jogi Tanácsának munkáját, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat e törekvések támogatására, beleértve a pénzügyi támogatás nyújtását is.

    INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

    Az elfogadás dátuma

    21.11.2017

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    44

    5

    5

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Michèle Alliot-Marie, Francisco Assis, Petras Auštrevičius, Bas Belder, Mario Borghezio, Victor Boştinaru, Elmar Brok, Klaus Buchner, James Carver, Lorenzo Cesa, Javier Couso Permuy, Georgios Epitideios, Anna Elżbieta Fotyga, Eugen Freund, Michael Gahler, Sandra Kalniete, Manolis Kefalogiannis, Tunne Kelam, Janusz Korwin-Mikke, Eduard Kukan, Ryszard Antoni Legutko, Barbara Lochbihler, Andrejs Mamikins, Ramona Nicole Mănescu, Alex Mayer, David McAllister, Tamás Meszerics, Francisco José Millán Mon, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Ioan Mircea Paşcu, Tonino Picula, Julia Pitera, Cristian Dan Preda, Michel Reimon, Jean-Luc Schaffhauser, Alyn Smith, Jordi Solé, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, Charles Tannock, László Tőkés, Ivo Vajgl, Geoffrey Van Orden, Hilde Vautmans

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok

    Asim Ademov, Laima Liucija Andrikienė, Jo Leinen, Urmas Paet, Miroslav Poche, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Marietje Schaake, Janusz Zemke

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

    Ivica Tolić

    NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

    44

    +

    ALDE

    Hilde Vautmans, Ivo Vajgl, Marietje Schaake, Petras Auštrevičius, Urmas Paet

    GUE/NGL

    Javier Couso Permuy

    PPE

    Asim Ahmedov Ademov, Cristian Dan Preda, Dubravka Šuica, David McAllister, Eduard Kukan, Elmar Brok, Francisco José Millán Mon, Ivica Tolić, Jaromír Štětina, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Julia Pitera, Laima Liucija Andrikienė, Lorenzo Cesa, László Tőkés, Manolis Kefalogiannis, Michael Gahler, Michèle Alliot-Marie, Ramona Nicole Mănescu, Sandra Kalniete, Tunne Kelam

    S&D

    Alex Mayer, Andrejs Mamikins, Demetris Papadakis, Eugen Freund, Francisco Assis, Ioan Mircea Paşcu, Janusz Zemke, Jo Leinen, Miroslav Poche, Pier Antonio Panzeri, Tonino Picula, Victor Boştinaru

    VERTS/ALE

    Alyn Smith, Barbara Lochbihler, Jordi Solé, Klaus Buchner, Michel Reimon, Tamás Meszerics

    5

    -

    EFDD

    James Carver

    ENF

    Jean-Luc Schaffhauser, Mario Borghezio

    NI

    Georgios Epitideios, Janusz Korwin-Mikke

    5

    0

    ECR

    Anna Elżbieta Fotyga, Bas Belder, Charles Tannock, Geoffrey Van Orden, Ryszard Antoni Legutko

    Jelmagyarázat:

    +  :  mellette

    -  :  ellene

    0  :  tartózkodás

    VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (21.11.2017)

    a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

    a nőkről, a nemek közötti egyenlőségről és az éghajlati igazságosságról
    (2017/2086(INI))

    A vélemény előadója: Florent Marcellesi

    JAVASLATOK

    A Fejlesztési Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

    A.  mivel az ENSZ 2015. évi éghajlatváltozási konferenciáján létrejött Párizsi Megállapodás (COP21) részes felei az éghajlatváltozás elleni fellépésük részeként elkötelezték magukat az emberi jogok, nevezetesen a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartása és előmozdítása, valamint a nők társadalmi szerepvállalásának növelése mellett;

    1.  emlékeztet rá, hogy a nők kiszolgáltatottabbak az éghajlati kockázatok káros hatásaival szemben, mégpedig a társadalmi-kulturális és gazdasági akadályok (például a földhöz, hitelhez, közszolgáltatásokhoz és technológiához való hozzájutás terén), a szegénység, illetve a megélhetésükért a helyi erőforrásoktól való függőségük miatt; aggodalommal állapítja meg például, hogy a vizekre és az erdőkre mint erőforrásokra nehezedő éghajlati nyomás gyakran aránytalan mértékben befolyásolja a nők mindennapi tevékenységeit, behatárolva ezáltal a gazdasági kilátásaikat; ismét kijelenti, hogy létfontosságú növelni a nők autonómiáját és csökkenteni a megkülönböztető gyakorlatokat az éghajlatváltozás kihívásainak kezelése és a hatékony ellenálló képesség kialakítása céljából; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjait és az éghajlatváltozási programokat ezért a szakpolitikák és a programok központi elemévé kell tenni a fejlődő országokban;

    2.  aggodalommal állapítja meg, hogy egy ENSZ-tanulmány szerint a nőknek az éghajlati döntésekben és beruházásokban változást hozó szerepe és az ezekből való részesedésük mértéke ez idáig igen csekély volt[1]; különösen sajnálatosnak tartja, hogy a nők – mint szakképzett munkavállalók, szakértők vagy döntéshozók – alulreprezentáltak az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint az energia, a mérnöki tervezés, a közlekedés, az információtechnológia (IT) és a számítástechnika; úgy véli, hogy olyan paradigmaváltásra van szükség, amely a nemi szempontokat az éghajlat-irányítási erőfeszítések és beruházások középpontjába emeli; úgy véli, hogy az éghajlatot érintő döntéseknek és beruházásoknak ezért a társadalom minden részét be kell vonniuk, különösen a nőket és egyéb kiszolgáltatott csoportokat;

    3.  hangsúlyozza, hogy mind az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, mind a kárenyhítés finanszírozásának a nemek közötti egyenlőség jegyében kell történnie; üdvözli a többoldalú finanszírozási mechanizmusok terén a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politika tekintetében elért friss előrelépést; üdvözli emellett a magánszektor arra irányuló kezdeményezéseit, hogy fokozzák a vállalati társadalmi felelősségvállalást a fenntarthatósági követelményeknek megfelelő – például a nők megélhetését és oktatási lehetőségeit előmozdító – projektekre nyújtott támogatás bevezetésével; megjegyzi ugyanakkor, hogy az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) szerint a világszintű összes támogatás mindössze 0,01%-a irányul olyan projektekre, amelyek mind az éghajlatváltozással, mind a nők jogaival foglalkoznak; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy gondoskodjanak arról, hogy éghajlatváltozási programjaik megfeleljenek a legmagasabb szintű nemzetközi emberi jogi normáknak, és ne áshassák alá a nemek közötti egyenlőséget;

    4.  felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti környezetvédelmi politikák kidolgozása, végrehajtása, nyomon követése és értékelése, illetve az e politikákról való jelentéstétel során is érvényesítsék a nemek közötti egyenlőség szempontjait, és biztosítsák a nők teljes és egyenlő részvételét a döntéshozatal minden szintjén, különösen ami az éghajlatváltozási stratégiákat illeti; emellett arra is felszólít, hogy a nők részt vehessenek a természeti katasztrófák megelőzésére nyújtott támogatás elosztásában és az arról való döntéshozatalban;

    5.  úgy véli, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében elérhető három pénzügyi mechanizmusnak – az Éghajlat-változási Alap (GCF), a Globális Környezetvédelmi Alap (GEF) és a Kiotói Jegyzőkönyv Alkalmazkodási Alapja (AF) – további finanszírozást kellene biztosítania a nemek közötti egyenlőség szempontjait jobban érvényesítő éghajlat-beruházási politikák számára;

    6.  hangsúlyozza, hogy olyan programalapú megközelítéseket szükséges meghatározni és előmozdítani, amelyekről bebizonyosodott, hogy érvényesítik a nemek közötti egyenlőség szempontját; ilyenek például – többek között – a népességi, egészségügyi és környezetvédelmi programok, amelyek integrált megoldást nyújtanak az egészségügyi, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos és a környezeti kihívásokra, ideértve az éghajlatváltozásra adott válaszokat is, és amelyek hozzájárulnak a vonatkozó fenntartható fejlesztési célok eléréséhez;

    7.  emlékeztet rá, hogy a nők társadalmi szerepvállalásának növelése központi kérdés a fenntartható fejlesztési célok elérése szempontjából; aggodalommal állapítja meg, hogy az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó nemzetközi és nemzeti szakpolitikai döntéshozatalban nemi alapú akadályok állnak fenn; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a nők részvételét a döntéshozatali, tervezési és végrehajtási folyamatokban; sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a nemek közötti egyenlőség szempontjainak az éghajlat-politikáikban és fejlesztési együttműködéseikben való érvényesítése terén, mégpedig valamennyi kereskedelmi és beruházási keretrendszerben; sürgeti különösen az Uniót, hogy az emberi jogi alapú kritériumok bevezetését szabja feltételként a fejlesztési támogatások nyújtásához, és állapítson meg új, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő éghajlatváltozás-politikai kritériumokat;

    8.  emlékeztet rá, hogy a nemek szerint lebontott adatok és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése az első lépés, mielőtt az éghajlatváltozásról a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos megfelelő elemzés készül; megjegyzi viszont, hogy sok országban nincsenek nemek szerint lebontott statisztikák a környezetről; felhívja az Uniót, hogy fejlessze a kapacitásépítést a fejlődő országok nemzeti statisztikai rendszereiben, hogy a környezetről nemek szerint lebontott statisztikai adatokat lehessen gyűjteni az éghajlatváltozás eltérő következményeinek hatékonyabb értékelése és megoldása érdekében; felhívja különösen a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet (OECD), hogy javítsa az adatgyűjtést (például az ellenálló képességről és a katasztrófák utáni kiszolgáltatottságról szóló adatok esetében) és végezzen további nemi szempontú elemzést a Kiotói Jegyzőkönyv mechanizmusairól és hatásáról;

    9.  felszólít egy környezetvédelmi mutató létrehozására, amely lehetővé teszi a növekedési modellek, a fogyasztási módok és az életstílusok, illetve ezeknek az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának elemzését;

    10.  megjegyzi, hogy a nők gazdasági autonómiája feltételezi a társadalombiztosításhoz, a földhöz, illetve az alapvető szociális és közszolgáltatásokhoz való hozzáférést; aggodalommal állapítja meg ugyanakkor, hogy bár az UNDP szerint a világ élelmiszer-termelését többségében (50-80%) nők végzik, a földtulajdon kevesebb mint 20%-át birtokolják; megjegyzi továbbá, hogy a földtulajdon iránti növekvő kereskedelmi igény szintén megnehezíti a szegénységben élő nők számára, hogy biztonságos és méltányos módon szerezhessenek földtulajdont, illetve tarthassák meg azt;

    11.  kiemeli a nők kiszolgáltatottságát a vidéki ágazatban, amelyet különösen súlyosan érint az éghajlatváltozás; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a fenntartható mezőgazdaságot érintő, nemek szerint eltérő beruházási kockázatokkal; felhívja az Uniót, hogy segítse a fejlődő országokat azon jogszabályok megreformálásában és megkülönböztető gyakorlatok megszüntetésében, amelyek korlátozzák a nőket a termelési erőforrások és eszközök birtoklásában, illetve az azokhoz való hozzáférésben, beleértve a tanácsadói és pénzügyi szolgáltatásokat;

    12.  emlékeztet rá, hogy a fenntartható fejlesztési célok elfogadása során a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend középpontjába került; sürgeti az Uniót, hogy ezen elvek mentén alakítsa ki energiapolitikáját; aggodalommal jegyzi meg, hogy az EU-ban a fosszilis energiaforrásoktól való függőség és a közlekedési kibocsátás csökkentésére irányuló uniós intézkedések a bioüzemanyagok iránti kereslet növekedéséhez vezettek, amelyet csak a fejlődő országokból való import révén lehet kielégíteni; kiemeli, hogy ez olyan változásokat idézett elő a földhasználatban, amelyek hatással vannak a kiszolgáltatott emberekre, különösen a nőkre; felhívja az Uniót, hogy a megújulóenergia-irányelv (2009/28/EK irányelv) most zajló reformja során foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel;

    13.  üdvözli, hogy a Párizsi Megállapodás hivatkozik a nemek közötti egyensúlyra, és fenntartja, hogy csak úgy lehet segíteni az országokat az éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseik elérésében vagy a COP21 keretében nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásaik teljesítésében, ha társadalmaink valamennyi tagja, különösen a nők tudására, előrelátására, részvételére és cselekvésére építünk;

    14.  emlékeztet rá, hogy az erdők 1,6 milliárd ember megélhetését támogatják, a szárazföldi biológiai sokféleség 80%-át alkotják, és a széndioxid-kibocsátás 30%-át segítenek elnyelni;

    15.  emlékeztet rá, hogy az erdők kiemelt szerepet játszanak a biológiai sokféleség megőrzésében, az éghajlatváltozás káros hatásainak enyhítésében, az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásában és a megélhetés védelmében; megjegyzi azonban, hogy míg az erdőktől függő közösségekben élő nők jelentősen hozzájárulnak a fenntartható erdőgazdálkodáshoz, gyakran nem részesülnek az erdőkkel kapcsolatos beruházásokból, és kizárják őket a vonatkozó döntéshozatalból; felhív az őslakos népek, különösen a nők jogainak erősítésére; hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőségnek és a nők társadalmi szerepvállalása növelésének a REDD+ hosszú távú sikerében játszott alapvető szerepét; úgy véli, hogy a REDD+ programnak foglalkoznia kell a föld- és az erdőbirtoklás terén fennálló strukturális egyenlőtlenségekkel; kiemeli különösen azt, hogy a fejlődő országokban kezelni kell a birtoklási jogok tisztázatlansága és bizonytalansága körüli problémákat, különösen ami a nőket illeti, akik a földterületek felett gyakran csupán haszonélvezeti joggal rendelkeznek, ami kihatással van döntéshozatali jogukra a REDD+ folyamat irányítása vagy az abból való részesedés során;

    16.  megjegyzi, hogy az elsivatagosodás és a vízkészletek elvesztése jelentős hatással van a nők, különösen a női gazdálkodók mindennapi életére; felhív a nők földtulajdonhoz és földhasználathoz való jogának biztosítására, különösen a mezőgazdasági reformprogramok révén;

    17.  emlékeztet rá, hogy a decentralizált fenntarthatóenergia-technológiák egyre inkább a legköltséghatékonyabb energiaopcióvá válnak a szegények számára; felhív a női vállalkozások támogatására az energiaágazatban, hogy csökkenjen a nem fizetett háztartási és gondozási munkára fordított idejük;

    18.  hangsúlyozza a kistermelők, különösen a nők fontos gazdasági szereplőként való védelmének és elismerésének szükségességét, akiknek a földhasználati és földbirtoklási jogát kötelező érvényű jogi mechanizmusokkal kell megvédeni a nagyarányú földszerzéssel szemben;

    19.  emlékeztet rá, hogy bár a legtöbb fejlődő országban elsősorban a nők kezelik az energiát a háztartásokban, gyakran energiaszegénységgel néznek szembe, például alacsony égésű és egészségügyi kockázatot jelentő anyagokat használnak napi szinten, ami negatívan befolyásolja kilátásaikat az egészségügyi ellátás, az ivóvízhez való hozzájutás, a mezőgazdaság, a foglalkoztatási lehetőségek és egyebek tekintetében; hangsúlyozza, hogy mindezek alapján foglalkozni kell az energetikai beruházások nemek szerint eltérő kockázataival az energiához való egyetemes hozzáférés felgyorsítása érdekében; emlékeztet rá, hogy a klímaegyezmények hozzájárulhatnak a szegénység csökkentéséhez azzal, hogy ösztönzőket kínálnak a megújuló energiaforrásokon alapuló villamosításhoz; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy a nők a változás fontos mozgatórugói lehetnek a fenntartható energiára való átállásban; általánosságban arra hívja fel a fejlődő országokat, hogy a 7. fenntartható fejlesztési céllal összhangban olyan politikákat fogadjanak el, amelyek lehetővé teszik a gazdaságos, megbízható és modern energiaforrásokhoz való hozzáférést, és hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését bele kell foglalni az energiapolitikába és -programokba, javítva annak eredményességét és hatékonyságát;

    20.  felhív a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő fellépésre annak biztosítása érdekében, hogy a nők ne csak mint az éghajlati cselekvés kedvezményezettjei jelenjenek meg, hanem úgy is, mint vállalkozók a tisztaenergia-technológia területén; üdvözli a Bizottságnak „A nők és a fenntartható energia” című pályázati felhívását, amely 20 millió eurót bocsát rendelkezésre a fejlődő országokban a fenntarthatóenergia-ágazat női vállalkozóit támogató tevékenységek végrehajtására, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a pályázat későbbi szakaszaiban emelje ezt az összeget;

    21.  emlékeztet rá, hogy a nőket általában jobban sújtják az éghajlathoz kapcsolódó katasztrófák, mint a férfiakat, és hogy az ilyen katasztrófák növelik a nemek közötti egyenlőtlenségeket, például a menedékhelyek kiosztása során; hangsúlyozza, hogy katasztrófák utáni és válsághelyzetekben megfelelően gondoskodni kell a nők gazdasági, orvosi és pszichológiai igényeinek kielégítéséről; megismétli, tágabb összefüggésben, hogy a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény értelmében a tagállamok az éghajlatváltozás tükrében kötelesek konkrét lépéseket tenni a katasztrófák nemekhez kapcsolódó szempontjainak kezelésére, mégpedig célzott, országspecifikus szakpolitikák, stratégiák, jogszabályok és költségvetés elfogadása révén;

    22.  hangsúlyozza, hogy minden szinten figyelembe kell venni a meglévő klímafinanszírozási kereteket annak biztosítása érdekében, hogy a nemi szempontok a katasztrófakockázat-csökkentési és alkalmazkodási erőfeszítések részévé váljanak;

    23.  felhív olyan egyedi, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő stratégiák meghatározására és megerősítésére, amelyek támogatják a globális éghajlati hatóság, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által meghatározott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó és szociális dimenziókat, beleértve az önkéntes, jogokon alapuló családtervezést mint lehetséges alkalmazkodási stratégiát;

    24.  hangsúlyozza a környezetbarát technológia átadásának fontosságát, és különösen a COP 21 konferencián és az Éghajlatváltozási Alap keretében arra tett pénzügyi kötelezettségvállalások teljesítésének fontosságát, hogy lehetővé tegyék a fejlődő országok számára a szén-dioxid-mentes növekedési politikára való átállást;

    25.  felhív az uniós tisztviselőknek – különösen a fejlesztési és éghajlat-politikával foglalkozóknak – szóló, nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozó képzés biztosítására;

    26.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget az éghajlati igazságosság kapcsán a regionális segélyprogramokban, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervben, valamint a harmadik országokkal folytatott párbeszéd során;

    INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

    Az elfogadás dátuma

    21.11.2017

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    18

    1

    3

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Ignazio Corrao, Mireille D’Ornano, Enrique Guerrero Salom, Maria Heubuch, Arne Lietz, Linda McAvan, Norbert Neuser, Vincent Peillon, Maurice Ponga, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Eleftherios Synadinos, Eleni Theocharous, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Anna Záborská

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok

    Thierry Cornillet, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Brian Hayes, Florent Marcellesi, Paul Rübig

    NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

    18

    +

    ALDE

    Paavo Väyrynen, Thierry Cornillet

    EFDD

    Ignazio Corrao

    GUE/NGL

    Lola Sánchez Caldentey

    PPE

    Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Anna Záborská, Bogdan Brunon Wenta, Brian Hayes, Frank Engel, Maurice Ponga

    S&D

    Arne Lietz, Elly Schlein, Enrique Guerrero Salom, Linda McAvan, Norbert Neuser, Vincent Peillon

    VERTS/ALE

    Florent Marcellesi, Maria Heubuch

    1

    -

    EFDD

    Mireille D’Ornano

    3

    0

    ECR

    Eleni Theocharous

    NI

    Eleftherios Synadinos

    PPE

    Paul Rübig

    Jelmagyarázat:

    +  :  mellette

    -  :  ellene

    0  :  tartózkodik

    • [1]  Az ENSZ Szervezete a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért (UN Women) „Leveraging co-benefits between gender equality and climate action for sustainable development Mainstreaming Gender Considerations in Climate Change Projects” (A nemek közötti egyenlőség és az éghajlatváltozás elleni fellépés együttes hatásainak kihasználása a fenntartható fejlődés érdekében – A nemek közötti egyenlőség szempontjainak figyelembe vétele az éghajlatváltozással kapcsolatos projektekben) című kézikönyve.

    INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

    Az elfogadás dátuma

    4.12.2017

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    21

    1

    0

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Daniela Aiuto, Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Hedh, Mary Honeyball, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Angelika Mlinar, Maria Noichl, Marijana Petir, Ángela Vallina, Anna Záborská

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok

    Stefan Eck, Sirpa Pietikäinen, Evelyn Regner, Marc Tarabella, Mylène Troszczynski, Julie Ward

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

    Max Andersson, Jakop Dalunde, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Lambert van Nistelrooij

    NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

    21

    +

    ALDE

    Angelika Mlinar

    EFDD

    Daniela Aiuto

    GUE/NGL

    Stefan Eck, Ángela Vallina

    PPE

    Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Marijana Petir, Sirpa Pietikäinen, Lambert van Nistelrooij, Anna Záborská

    S&D

    Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Hedh, Mary Honeyball, Maria Noichl, Evelyn Regner, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Marc Tarabella, Julie Ward

    VERTS/ALE

    Max Andersson, Jakop Dalunde, Florent Marcellesi

    1

    -

    ENF

    Mylène Troszczynski

    0

    0

     

     

    Jelmagyarázat:

    +  :  mellette

    -  :  ellene

    0  :  tartózkodik