Eljárás : 2017/2039(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0406/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0406/2017

Viták :

PV 17/01/2018 - 17
CRE 17/01/2018 - 17

Szavazatok :

PV 18/01/2018 - 6.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0018

JELENTÉS     
PDF 783kWORD 97k
21.12.2017
PE 606.092v02-00 A8-0406/2017

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról

(2017/2039(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Előadó: Romana Tomc

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról

(2017/2039(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az 1304/2013/EU rendeletnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott operatív programokra folyósított kiegészítő kezdeti előfinanszírozási összeg tekintetében való módosításáról szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/779 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i ajánlására(3),

–  tekintettel „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2016)0646),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című, 3/2015. sz., 2015. márciusi különjelentésére,

–  tekintettel az „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című, 5/2017. sz., 2017. márciusi számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel „Az uniós ifjúsági garanciaprogramok kiadásainak ellenőrzése és költséghatékonyságuk nyomon követése” című, 2017. október 24-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel Költségvetési Tematikus Főosztályának 2016. február 3-i, „Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című mélyreható elemzésére,

–  tekintettel a Bizottság Készséggarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2016. június 10-i javaslatára (COM(2012)0382),

–  tekintettel a Több lehetőséget a fiataloknak kezdeményezésről szóló, 2012. május 24-i állásfoglalására(5),

  tekintettel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. március 10-i tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel az Európai Szociális Chartára, annak kiegészítő jegyzőkönyvére és 1999. július 1-én hatályba lépett, átdolgozott kiadására,

–  tekintettel az ENSZ által 2015-ben elfogadott és az egész világra, többek között az EU-ra is alkalmazandó, 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlesztési célokra, és különösen a folyamatos, inkluzív és fenntartható gazdasági fejlődés, teljes és produktív foglalkoztatás és tisztességes munka mindenki számára való elérésére törekvő 8. célra,

–  tekintettel a Jean-Claude Juncker és a szorosan együttműködő Donald Tusk, Jeroen Dijsselbloem, Mario Draghi, valamint Martin Schulz által készített, az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló, 2015. június 22-i jelentésre („az öt elnök jelentése”), az Európa szociális dimenziójáról szóló 2017. április 26-i bizottsági vitadokumentumokra, a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló, 2017. május 31-i vitaanyagra és az Európa jövőjéről szóló, 2017. március 1-jei bizottsági fehér könyvre,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének létrehozásáról szóló, 2017. április 26-i közleményre (COM(2017)0250) és a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. április 26-i (EU) 2017/761 bizottsági ajánlásra(6),

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EUROFOUND), az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) és az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI), az Európai Vállalkozói Szövetség (BusinessEurope), az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UEAPME), az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja (CEEP), a Eurocities és az Európai Ifjúsági Fórum által végzett munkára és kutatásokra,

–  tekintettel az Unió helyzetéről szóló, Juncker elnök által 2017. szeptember 13-án tartott beszédre, az „Ütemterv egy egységesebb, erősebb és demokratikusabb Unió megvalósítására” című dokumentumra (a Bizottság 2018-as munkaprogramjának tervezete), valamint a Bizottság Antonio Tajani elnöknek és Jüri Ratas észt miniszterelnöknek címzett, 2017. szeptember 13-i szándéknyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8–0406/2017),

A.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság, valamint az azt követő megszorító intézkedések miatt az ifjúsági munkanélküliség rátája a 2008-ban mért 15%-ról 2013 elejére 24%-os csúcsra emelkedett, és ezen átlag a különböző tagállamok és régiók közötti kirívó különbségeket rejt magában; mivel az ifjúsági munkanélküliség rátája 2013-ban 10% közelében maradt Németországban, Ausztriában és Hollandiában, míg Olaszországban, Spanyolországban, Horvátországban és Görögországban a 40%-os csúcsot is megközelítette vagy jelentősen túllépte;

B.  mivel a válság sújtotta országokban a közkiadások csökkentésére irányuló válságkezelő intézkedéseknek az oktatás, a képzés, a munkahelyteremtés és a támogató szolgálatok terén való megszorítása miatt már megjelentek annak közvetlen negatív hatásai, különösen a fiatalokra nézve;

C.  mivel a fiatalokat érintő szakpolitikák az érintett fiatalok és képviselőik bevonása nélkül kerültek kidolgozásra;

D.  mivel a tartós ifjúsági munkanélküliség azzal a kockázattal jár, hogy a fiatalok marginalizálódnak, kirekesztődnek a társadalomból és elszigetelődnek, továbbá ez „maradandó hatásokat” okozhat, vagyis megnöveli az újbóli munkanélkülivé válás és az alacsonyabb kereset valószínűségét, valamint előnytelenebb karrierkilátásokat eredményezhet; mivel a fiatalok háttérbe szorítása, a humán potenciál akadozó felhasználása és felhasználásának elmulasztása miatt, veszteséget képvisel a magán- és közberuházások számára egyaránt, és szélesebb körben elterjedtté teszi a bizonytalan foglalkoztatást és a készségek erózióját;

E.  mivel 2012-ben három európai munkavállalóból egy olyan munkát végzett, amelyben túl- vagy alulképzett volt(7), és mivel a fiatal munkavállalók általában nagyobb valószínűséggel hivatalosan túlképzettek, miközben az idősebb munkavállalóknál nagyobb valószínűséggel végeznek képzettségüknek kevésbé megfelelő munkát;

F.  mivel a fiatal munkavállalók sokkal inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy bizonytalan foglalkoztatási helyzetben találják magukat; mivel a többszörösen hátrányos helyzetbe kerülés esélye kétszer gyakoribb a 25 évnél fiatalabb munkavállalók esetében az 50 éves vagy annál idősebb munkavállalókhoz képest(8);

G.  mivel az iskolából a munka világába, illetve a munkanélküliségből a munka világába való sikeres átmenet és az első valódi munkahely önbizalmat ad és motiválja a fiatalokat, segít nekik személyes és szakmai készségeik fejlesztésében, hogy független, magabiztos állampolgárokká válhassanak, és ugyanakkor biztosítja gazdasági biztonságukat és pozitívan indítsák karrierjüket;

H.  mivel az EU 28 tagállamában az ifjúsági munkanélküliség szintje a 2013-ban elért 24%-os csúcs óta folyamatosan csökken, és 2017-ben kevesebb, mint 17%; mivel az ifjúsági munkanélküliség továbbra is magas, és csak néhány tagállamban (Ausztria, Cseh Köztársaság, Hollandia, Málta, Magyarország és Németország) alacsonyabb 11%-nál, továbbá a tagállamok között komoly egyenlőtlenségek mutatkoznak;

I.  mivel a teljes munkaidős és a részmunkaidős foglalkoztatás egész Európára kiterjedő, nemek szerinti bontásából kitűnik, hogy 2007 és 2017 között állandósult a nemek közötti szakadék, és a teljes munkaidőben foglalkoztatott 15 és 24 év közöttiek 60%-a továbbra is férfi, és ugyanezen korcsoportban a részmunkaidős foglalkoztatásban lévők körülbelül 40%-át változatlanul a férfiak teszik ki;

J.  mivel statisztikailag az ifjúsági munkanélküliség rátája sajnálatos módon rendszerint az általános munkanélküliség rátájának kétszerese a gazdasági növekedés és a recesszió időszakában is;

Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia

K.  mivel a Tanács 2013. április 22-én tanácsi ajánlás révén létrehozta az ifjúsági garanciát, amely a tagországok összességének arra vonatkozó kötelezettségvállalása, miszerint gondoskodnak arról, hogy minden fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon, további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül;

L.  mivel számos tagállam eddig nem ért el átütő sikert a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemben az eddigi szabályozással és lehetőségekkel, ezekben a tagállamokban nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az Európai Szociális Alap forrásainak és eszközeinek hatékony felhasználására;

M.  mivel 2013 februárjában a Tanács megállapodott az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) létrehozásáról, amely – az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) kapcsolva – fő uniós költségvetési eszközként segíti a tagállamok különösen magas ifjúsági munkanélküliséget tapasztaló régióit a probléma kezelésében, különösen ifjúsági garanciaprogramok bevezetése révén;

N.  mivel az ifjúsági garancia uniós szintű kötelezettségvállalás, azonban az IFK kizárólag a 25% feletti ifjúsági munkanélküliség által érintett tagállamokat és régiókat célozza, és 20 tagállam jogosult abban részben vagy egészében részt venni;

O.  mivel a források gyors mozgósítása érdekében az IFK költségvetését az IFK-ból finanszírozott intézkedések hatását maximalizálandó a 2014–2015-ös időszak elejére ütemezték; mivel a nemzeti és regionális szintű végrehajtás késedelmei miatt önmagában az időszak elejére való ütemezés intézkedésként elbukott; mivel 2015-ben az előfinanszírozási arányt feltételesen 1%-ról 30%-ra növelték és a jogosult tagállamok többsége sikeresen alkalmazta ezt az intézkedést;

P.  mivel az IFK és az ifjúsági garancia egyik fő célkitűzése a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) elérése, akik leginkább ki vannak téve a kirekesztés kockázatának, annak egyidejű figyelembevétele mellett, hogy a „NEET-fiatalok” kifejezés a fiatalok változatos szükségletekkel rendelkező, különféle alcsoportjaira terjed ki;

Q.  mivel az ifjúsági garancia célja a NEET-fiatalok fenntartható munkaerőpiaci integrációja, és ezért színvonalas állásajánlatot eredményező, egyénre szabott megközelítést alkalmaz, amely javítja a fiatal személy foglalkoztathatóságát, míg tágabb kontextusban támogatja a fiatalokat az iskolából a munka világába való átmenetben és segít kezelni a munkaerőpiac strukturális munkaerőhiányát; mivel e tekintetben a tagállamok megfelelő megkeresési stratégiáira van szükség;

R.  mivel az ILO 2015-ös becslése szerint az ifjúsági garanciának az EU 28 tagállamában történő végrehajtása 45 milliárd eurónyi kiadással járna; mivel az IFK számára a 2014–2020-as programozási időszakra szerény, 6,4 milliárd eurós költségvetést irányoztak elő, melynek célja a nemzeti finanszírozás kiegészítése, nem pedig annak helyettesítése;

S.  mivel a Bizottság a 2017–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának keretében 1 milliárd euró összegű növelést javasolt, amelyet 1 milliárd euró összegű ESZA-kötelezettségvállalás kísér; mivel a Parlament és a Tanács közötti megállapodást követően ezt az összeget 1,2 milliárd euróra emelték; mivel a Parlament 2017. szeptember 5-én elfogadta a 3/2017. sz. költségvetés-módosítás tervezetét, hogy 2017-ben további 500 millió eurót biztosítson az IFK számára, amelyet a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékból finanszíroztak, ugyanakkor sajnálta a 2017-es költségvetési eljárás késedelmét, amelynek oka az volt, hogy a Tanács blokkolta és későn hagyta jóvá a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát;

T.  mivel az ifjúsági garanciáról szóló első különjelentésében a Számvevőszék aggályokat fogalmazott meg a kezdeményezés (nemzeti és uniós) finanszírozásának megfelelőségével, a „színvonalas állásajánlat” meghatározásával, a világos mérföldköveket és célkitűzéseket tartalmazó stratégia hiányával, valamint a nyomon követéssel és az eredmények jelentésével kapcsolatban is; mivel a Számvevőszék aggályokat fogalmazott meg az ifjúsági garancia kidolgozása során a 2013. április 22-i tanácsi ajánlásban rögzített partnerségi alapon működő megközelítés sikeres alkalamzásának hiányával kapcsolatban is;

U.  mivel az ifjúsági garanciarendszerek végrehajtása során tapasztalt nehézségek megvitatása és megoldása érdekében valóban hatékony mechanizmusokra van szükség, a tagállamoknak az ifjúsági garancia teljes körű végrehajtására vonatkozó határozott elkötelezettségével együtt, különösen figyelembe véve a helyi sajátosságokat és lehetővé téve a készségek javítását, valamint megfelelő és rugalmas értékelési struktúrákat vezetve be;

V.  mivel a Számvevőszék ifjúsági garanciáról szóló különjelentése azonosított néhány közös kritériumot arra vonatkozóan, hogy mi képez „színvonalas állásajánlatot”, és Szlovákia jogilag kötelező érvényűvé is tette meghatározását, amely a minimális munkaidőre, az álláshelynek az IFK-támogatás befejezése utáni fenntarthatóságára, valamint a kedvezményezett egészségi állapotának figyelembevételére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz;

W.  mivel az IFK-ról és az ifjúsági garanciáról szóló, nemrégiben közzétett második különjelentésében, amely hét tagállamból álló mintán alapult, a Számvevőszék aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az összes adathoz való hozzáférés nehézségei miatt az ifjúsági garancia eddigi végrehajtása terén ez ideig csak korlátozott előrelépés történt, és az eredmények elmaradnak a várttól; mivel a gazdasági válságot követően még mindig az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia a fiatalok munkanélküliségére adott egyik leginnovatívabb és legambiciózusabb politikai válasz, és ez szükségessé teszi, hogy az európai, nemzeti és regionális intézmények az elkövetkező években is fenntartsák pénzügyi és politikai támogatásukat az eredmények elérése érdekében;

X.  mivel csak a műveletek megfelelő nyomon követése és megbízható és összehasonlítható adatok alapján és eredményorientált programokkal, és csak akkor biztosítható az IFK költséghatékonysága, és valósítható meg az ifjúsági garancia végső célja, a fiatalok hozzásegítése a tartós foglalkoztatáshoz, ha nem hatékony és túl költséges intézkedések észlelése esetén kiigazítást lehet tenni;

Y.  mivel több erőfeszítésre van szükség a tagállamok részéről a munkaerőpiacról leginkább kiszorult vagy onnan teljességgel kieső fiatalok, így például a fogyatékossággal élő fiatalok támogatása és elérése érdekében;

Z.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek és az ifjúsági garanciának központi szerepet szántak a szociális jogok európai pillérében foglalt fő elvek megvalósításában;

AA.  mivel az Unió helyzetéről szóló 2017-es beszédében az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker egyáltalán nem tett említést a még mindig riasztó európai ifjúsági munkanélküliségi helyzetről; mivel az Unió helyzetéről szóló 2017-es beszédet kísérő szándéknyilatkozatban elismerték, hogy az ifjúsági garancia szerepet játszhat az uniós munkahelyteremtés előmozdításában; mivel a munkanélküliség és különösen az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelmet továbbra is prioritásnak kell tekinteni az Unió fellépésében;

AB.  mivel késedelmeket jeleztek az IFK által finanszírozott intézkedések fiataloknak való kifizetésében, amelyek oka gyakran az irányító hatóságok kései felállítása vagy a nemzeti vagy regionális hatóságok elégtelen adminisztratív kapacitása volt;

AC.  mivel az IFK és az ifjúsági garancia intézkedéseinek, így például a szakmai képzéseknek és gyakorlati képzéseknek a munkaerőpiacra való belépést kell segíteniük, és soha nem helyettesíthetik a rendes munkaszerződéseket;

AD.  mivel a vidéken élő fiatal nők esetében a szabálytalan foglalkoztatási megoldások, illetve a munkanélküliség regisztrálásának elmulasztása pontatlanná teszi a statisztikákat, és egyenlőtlenségeket eredményez nyugdíjuk tekintetében; mivel ez a gyakorlat negatív hatással van a társadalom egészére és különösen a nők jólétére, valamint a társadalombiztosítás más formáira és az életpályaváltás esélyeire vagy a jövőbeli munkavállalási lehetőségekre;

AE.  mivel 16 millió NEET-fiatal lépett be az ifjúsági garanciarendszerekbe, és mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtott közvetlen támogatást EU-szerte;

AF.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés hatására a tagállamok több mint 132, fiatalokat célzó munkaerőpiaci intézkedést fogadtak el;

AG.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljes költségvetésének 75%-át lekötötték és 19%-át a tagállamok már be is fektették, amivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetésének végrehajtási aránya az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) közül a legmagasabbak között van;

AH.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról szóló számos jelentés szerint – a finanszírozás megfelelőségével és a szükséges összberuházásra vonatkozó becslésekkel kapcsolatos aggályok ellenére – a rendelkezésre álló forrásokat konkrét régiókat és kedvezményezetti csoportokat megcélozva sikeresen összpontosítják a regionális keresletre;

AI.  mivel az európai foglalkoztatási stratégia 1997. évi bevezetése óta a Bizottság számos intézkedést támogatott a fiatalok foglalkoztatásának és oktatási kilátásainak javítása érdekében(9); mivel a válság óta az EU erőfeszítései elsősorban az ifjúsági garanciára és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre összpontosítottak;

AJ.  mivel az ifjúsági garancia finanszírozása az ESZA-ból, a nemzeti költségvetésekből és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés terhére történik, az utóbbiból pedig finanszírozható a közvetlen foglalkoztatás, a szakképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzés vagy a folyamatos oktatás az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés célcsoportja számára a támogatásra jogosult régiókban; mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében a beavatkozásnak nincsen előre meghatározott időtartama, az ifjúsági garancia igénybevételének viszont feltétele, hogy négy hónapon belül állásajánlatra kerüljön sor;

AK.  mivel az ifjúsági garancia strukturális reformok megvalósításához vezetett a tagállamokban, amelyeknek éppen az volt a célja, hogy oktatási-képzési modelljeiket céljaik elérése végett hozzáigazítsák a munkaerőpiachoz;

AL.  mivel az ifjúsági garancia programjában meghatározott célkitűzések megvalósítása olyan külső tényezők függvénye, mint az egyes régiók gazdasági helyzete vagy termelési modellje;

Bevezetés

1.  úgy véli, hogy az ifjúsági garanciának az első lépést kell jelentenie a fiatalok foglalkoztatással kapcsolatos igényeinek jogi alapú megközelítése felé; emlékeztet rá, hogy a munkaadók kötelesek részt venni a fiatalok számára elérhető szakképzési programokat, kezdő állásokat és minőségi szakmai gyakorlatokat nyújtó folyamatokban;

2.  hangsúlyozza, hogy a fiataloknak kínált tisztességes munka minőségi vonatkozásával kapcsolatban soha nem köthető kompromisszum; nyomatékosítja, hogy a törekvések során mindig központi szempontnak kell lenniük az alapvető munkaügyi normáknak és a munka minőségéhez kapcsolódó egyéb normáknak, így például a munkaidőnek, a minimálbérnek, a társadalombiztosításnak, valamint a munkahelyi egészségvédelemnek és biztonságnak;

3.  megjegyzi, hogy az EU 28 tagállamának gazdasági teljesítményei között jelentős különbségek mutatkoznak a gazdaság és a foglalkoztatás növekedése tekintetében is, ami határozott szakpolitikai választ követel meg; elismeri, hogy egyes tagállamok lemaradtak a szükséges strukturális reformok végrehajtása tekintetében; megjegyzi, hogy a helyes gazdaságpolitika, foglalkoztatási és beruházási politika – amelynek kialakítása végső soron a tagállamok felelőssége – a foglalkoztatás növelésének záloga; aggodalmát fejezi ki az agyelszívást, a magasan képzett munkavállalók elvándorlását tapasztaló régiók gazdasági fejlődésére gyakorolt hosszú távú hatás miatt;

4.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak az IFK végrehajtási szabályainak értelmében választaniuk kell a program végrehajtásának különféle típusai (kizárólagos program, prioritási tengelyek egy meglévő operatív programon belül, vagy pedig több prioritási tengely részévé válni) között; megállapítja, hogy a különféle végrehajtási lehetőségek miatt és az elért eredmények alapján szükség van a bevált gyakorlatok cseréjére a program jövőbeli szakaszainak megkezdése céljából;

5.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék 5/2017. számú különjelentése szerint fennáll annak kockázata, hogy az uniós finanszírozás hozzáadott érték teremtése helyett egyszerűen felváltja a nemzeti finanszírozást; emlékeztet, hogy az addicionalitás elvével összhangban az IFK célja a nemzeti finanszírozás kiegészítése, nem pedig a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre irányuló tagállami politikák és finanszírozás felváltása; hangsúlyozza, hogy az IFK költségvetése önmagában nem alkalmas annak biztosítására, hogy minden fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon, továbbképzésben vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésben vegyen részt, illetve gyakornoki állást kapjon munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül, és ez soha nem is volt a célja;

6.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az IFK a szakpolitikai reform mozgatórugója legyen, különösen a foglalkoztatás és az oktatás jobb összehangolása terén, kiváltképp a magas ifjúsági munkanélküliséggel küzdő tagállamokban, amelyek ennek folyományaként olyan integrált, átfogó és hosszú távú megközelítéseket vezethetnek be az ifjúsági munkanélküliség kezelésére, amelyek hozzájárulnak a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához, jobb kilátásokat biztosítanak számukra és tartós foglalkoztatáshoz vezetnek, szemben a töredezett (jelenlegi) szakpolitikákkal; úgy véli, hogy az IFK és az ifjúsági garancia erőteljes eszköz a leginkább marginalizálódott fiatalok csoportjainak társadalmi kirekesztése elleni küzdelemben; fontosnak tekinti az Európa 2020 stratégia foglalkoztatással, iskolaelhagyással és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos célkitűzései megvalósítására való törekvést;

7.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlással összhangban hat iránymutatást határoztak meg az ifjúsági garancia rendszereinek alapjaként: partnerségen alapuló megközelítések kialakítása, korai beavatkozás és aktivizálás, a munkaerő-piaci integrációt lehetővé tevő támogató intézkedések, az uniós alapok felhasználása, a rendszer értékelése és folyamatos fejlesztése, valamint gyors végrehajtása(10); hangsúlyozza, hogy az értékelő jelentések szerint nagyon kevés tagállam adott át adatokat és teljes körű értékeléseket az említett szempontokról;

8.  hangsúlyozza, hogy mind a belföldi, mind a határokon átnyúló mobilitás terén többet kellene befektetni az ifjúsági munkanélküliség rátájának csökkentése és a strukturális munkaerőhiány kezelése érdekében; felszólít a munka és a készségek keresletének és kínálatának jobb összehangolására a régiók közötti (beleértve a határokon átnyúló régiókat is) mobilitás előmozdításának megkönnyítése révén; elismeri, hogy a tagállamoknak külön figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy jobban összekapcsolják az oktatási rendszereket és a munkaerőpiacokat a határokon átnyúló régiókban, például azáltal, hogy előmozdítják a szomszédos nyelveken való oktatást;

9.  emlékeztet arra, hogy a fiatalok magas munkanélküliségi rátájának az okai a következők: a gazdasági világválság munkaerőpiacokra gyakorolt következményei, a korai iskolaelhagyás megfelelő képesítés nélkül, a megfelelő készségek és a munkatapasztalat hiánya, a munkanélküliként eltöltött időszakokkal követett, rövid távú bizonytalan foglalkoztatási formák fokozódó elterjedtsége, a korlátozott képzési lehetőségek, továbbá az elégtelen számú vagy nem megfelelő munkaerőpiaci programok;

10.  úgy ítéli meg, hogy az IFK nyomon követését hiteles adatokkal kell alátámasztani; elégtelennek tartja a jelenleg rendelkezésre álló nyomon követési adatokat és eredményeket az IFK – mint az ifjúsági garanciaprogramok fő uniós finanszírozási eszköze – végrehajtásának és eredményeinek megfelelő értékeléséhez, különösen az operatív programok tagállamok általi létrehozása során tapasztalt kezdeti késedelmek miatt, valamint mivel ezek a programok még mindig viszonylag korai végrehajtási szakaszban járnak; kitart amellett, hogy az ifjúsági foglalkoztatást továbbra is az uniós fellépés egyik prioritásaként kell kezelni; aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszék közelmúltbeli jelentésével kapcsolatban, amelynek témája az IFK és az ifjúsági garancia – mint az ifjúsági munkanélküliséget kezelni hivatott uniós politikák – hatása, ugyanakkor figyelembe veszi a jelentés területi és időbeli korlátait;

11.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatás élénkítésének igazán hatékony stratégiája az érdekelt felek részvételével megszervezett fórumok létrehozása, amelyek során megvizsgálásra kerülnek az e stratégiát végrehajtó területek jellegzetességei, valamint amelyek a vállalkozások igényeinek, és ezzel egyidejűleg a fiatalok törekvéseinek és készségeinek megfelelni képes célzott képzést biztosítanak; hangsúlyozza, hogy ennek a stratégiának minőségi képzést és a képzési ügynökségeknek juttatott pénzügyi források teljes átláthatóságát kell biztosítania, többek között ezen pénzforrások felhasználásának szigorú nyomon követésén keresztül;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok úgy döntöttek, hogy csak tanácsi ajánlással, egy nem kötelező erejű eszközzel kötelezik el magukat; rámutat arra, hogy az ifjúsági garancia célját sok tagállamban még messze nem sikerült elérni;

A legkirekesztettebb fiatalok elérése

13.  megállapítja, hogy fennáll annak a kockázata, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok nem esnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia hatálya alá sem; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy igazítsák ki operatív programjaikat annak biztosítása érdekében, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretébe tartozó intézkedések ténylegesen hozzáférhetők legyenek valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, biztosítva az egyenlő hozzáférést a fogyatékossággal élő fiatalok számára és az egyének szükségleteinek való megfelelést;

14.  hangsúlyozza, hogy a NEET-fiatalok elérése jelentős és tartós erőfeszítéseket igényel a nemzeti hatóságok részéről, valamint megköveteli az ágazatok közötti együttműködést, tekintve a NEET-fiatalok szükségleteik és képességeik sokfélesége szempontjából heterogén csoportját; hangsúlyozza ezért, hogy pontos és átfogó adatokra van szükség a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő teljes lakosságra vonatkozóan, azzal a céllal, hogy az érintetteket nyilvántartásba lehessen venni és eredményesebben el lehessen érni, mivel a részletesebben – többek között régiónként – bontott adatok segítségével azonosítható, hogy mely csoportokat kell megcélozni, és hogyan lehet a foglalkoztatási kezdeményezéseket jobban az érintettek igényeihez igazítani;

15.  hangsúlyozza, hogy a fiatalokat érintő munkanélküliség okai nem redukálhatók a strukturális munkaerőhiány problémájára, mivel azok olyan kérdésekben gyökereznek, mint az új munkahelyeknek az európai ipari termelés leépítéséből eredő hiánya, a kiszervezés és a spekuláció, és a válság és a megszorító politikák által tovább súlyosbított helyzet; úgy véli, hogy csak az oktatás és képzés képes megoldani a fiatalokat érintő munkanélküliség problémáját;

16.  úgy véli, hogy az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nem helyettesítheti a makrogazdasági eszközöket és a fiatalok foglalkoztatását előmozdító más szakpolitikákat; rámutat arra, hogy az ifjúsági garancia megvalósításának és hatásainak értékelése során nem szabad figyelmen kívül hagyni a tagállamok eltérő költségvetési és makrogazdasági helyzetét; úgy véli, hogy hosszú távú strukturális reformprogramot kell felvázolni az ifjúsági foglalkoztatási program tekintetében, amennyiben a program időtartamát meghosszabbítják; hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok között egyértelműen eredményesebb koordinációra van szükség;

17.  támogatja az egyablakos ügyintézés kialakítását, amely biztosíthatja, hogy valamennyi szolgáltatás és útmutatás egy helyen, könnyen, ingyenesen elérhető és hozzáférhető legyen a fiatalok számára;

18.  aggodalmát fejezi ki azon kezdeti észrevételekkel kapcsolatban, melyek szerint valamennyi NEET-fiatal, különösen az inaktív és a nehezen integrálható NEET-fiatalok nyilvántartásba vételének és tájékoztatásának területén hiányosságok mutatkoznak; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő és testre szabott tájékoztatási stratégiákat a NEET-fiatalok eléréséhez, valamint olyan integrált megközelítés kialakításához, amely személyre szabott segítségnyújtást és szolgáltatásokat biztosít a többféle akadállyal szembenéző fiataloknak; sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a veszélyeztetett NEET-fiatalok szükségleteire, és szüntessék meg a velük szemben tanúsított előítéletes és negatív magatartást;

19.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az intézkedéseket a helyi igényekhez igazítsák annak érdekében, hogy növeljék hatásukat; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a fiatalok foglalkoztatását célzó egyedi intézkedéseket a vidéki térségekben;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul javítsák a fiatalok – különösen a munkaerőpiacról leginkább kiszorult csoportok – rendelkezésére álló meglévő támogatási programokkal kapcsolatos tájékoztatást, figyelemfelhívó kampányok révén, mind hagyományos, mind pedig modern médiacsatornák, például közösségi hálózatok felhasználásával;

Az állásajánlatok minőségének biztosítása az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében

21.  elismeri azt a felhívást, amely annak meghatározására irányul, hogy a ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében mit jelent a „színvonalas állásajánlat”; hangsúlyozza, hogy olyan átfogó, közösen elfogadott fogalommeghatározást kell kidolgozni, amely figyelembe veszi az Foglalkoztatási Bizottságban a Bizottsággal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az érintett érdekelt felekkel együttműködésben elvégzett munkát; rámutat arra, hogy a színvonalas állásajánlat többrétű intézkedés, amely a résztvevők számára fenntartható, igényre szabott munkaerőpiaci integrációhoz vezet a készségek fejlesztése révén, valamint arra, hogy annak a résztvevők képzettségi szintjéhez és profiljához kell igazodnia, és figyelembe kell vennie a foglalkoztatási igényeket; sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy a résztvevők tekintetében a vonatkozó szociális védelmet, a munkakörülményekre és a javadalmazási szintekre vonatkozó szabályokat alkalmazzák; felhívja a figyelmet a Bizottság által 2015-ben kiadott „Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelésére vonatkozó útmutatás” című dokumentumban említett minőségi standardokra, és arra, hogy a dokumentum meghatározza az állásajánlatok jellemzőit, azok relevanciáját a résztvevő szükségleteihez képest, az ajánlatok révén elért munkaerőpiaci eredményeket és az elutasított vagy idő előtt elhagyott állásajánlatok arányát jelöli meg a minőségi foglalkoztatás értékelésének érvényes mutatóiként;

22.  emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet meghatározása szerint a tisztességes munka „hasznos és tisztes jövedelmet, biztos munkahelyet és a családok szociális védelmét, a személyes fejlődés és a társadalmi integráció tekintetében jobb kilátásokat nyújt, az emberek számára szabadságot ad aggályaik kifejezésre juttatására, a szerveződésre és az életüket érintő döntésekben való részvételre, továbbá esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot garantál a nők és férfiak között”, valamint hogy e minimumkövetelmény továbbra sem teljesül a fiatalok foglalkoztatása terén;

23.  azon a véleményen van, hogy a kínálat minőségének nyomon követésébe a fiatalokat is be kell vonni;

24.  hangsúlyozza, hogy a szakmai gyakorlatra vonatkozó minőségi szerződésnek meg kell felelnie egy olyan minőségi keretrendszernek, amely tartalmazza a következő garanciákat: a gyakorlati időszaknak írásbeli szerződésre kell alapulnia, amelynek tartalmaznia kell a szerződő felek jogait és kötelezettségeit illető átlátható tájékoztatást és meg kell határoznia a konkrét célkitűzéseket és a minőségi képzés körvonalait; mentort vagy felügyelőt kell kijelölni, aki a szakmai gyakorlat végén értékeli a képzésben részesülő személy teljesítményét; a képzésnek meghatározott időtartamra kell szólnia, korlátozni kell az ugyanazon foglalkoztatónál eltölthető gyakorlati időszak hosszát, és a szerződésnek egyértelmű rendelkezéseket kell tartalmaznia a társadalombiztosításról és a javadalmazásról;

25.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozatosan frissítsék és dolgozzák át IFK operatív programjaikat a szociális partnerek és az ifjúsági szervezetek bevonásával, hogy a fiatalok és a munkaerőpiac tényleges szükségletei alapján finomhangolják fellépésüket;

26.  hangsúlyozza, hogy csak akkor állapítható meg, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetését megfelelően használták-e fel, és teljesül-e a kezdeményezésnek a fiatalok fenntartható foglalkoztatáshoz való hozzásegítésére irányuló végső célja, ha a műveleteket megbízható és összehasonlítható adatok alapján szorosan és átlátható módon nyomon követik, valamint ha ambiciózusabban lépnek fel azon tagállamokkal szemben, amelyek nem tesznek előrelépést; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen javítsák a nyomon követést, a jelentéstételt és az adatok minőségét, valamint biztosítsák, hogy a jelenlegi ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról megbízható és összehasonlítható adatokat és számadatokat gyűjtenek és kellő időben az Európai Szociális Alapról szóló rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében meghatározott éves jelentéstételi kötelezettségnél gyakrabban közzéteszik; felhívja a Bizottságot, hogy a Számvevőszék ajánlásával összhangban vizsgálja felül az adatgyűjtésre vonatkozó iránymutatásait, hogy minimálisra csökkentse az eredmények túlbecsülésének kockázatát;

27.  tudomásul veszi az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében a tagállamok által javasolt és kidolgozott különféle típusú programokat; úgy ítéli meg, hogy a célkitűzések és a megközelítések tekintetében számos tagállamban homályos a nemzeti szabályozás, annak megszövegezése nem egyértelmű, és csak korlátozott számban tartalmaz a foglalkoztatás elősegítésére irányuló opciókat; úgy véli, hogy a tág mérlegelési jogkör és az egyértelmű felügyeleti mechanizmusok hiánya alkalmanként ahhoz vezetett, hogy a munkahelyeket az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés szerinti állásajánlatokkal helyettesítették;

28.  aggodalmának ad hangot az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében finanszírozott intézkedések nem megfelelő alkalmazásáról szóló jelentések miatt, ideértve a fiataloknak történő kifizetések késedelmeit, vagy a szakmai gyakorlattal való visszaélést, többek között a gyakorlati képzés túlzott alkalmazását; kifejezi azon hajlandóságát, hogy az ilyen gyakorlatok ellen küzdjön; úgy véli, hogy az ifjúsági garancia ismételt igénybevétele nem állhat szemben a munkaerőpiacon való aktív részvétel szellemével és a munkaerőpiacra való tartósabb beilleszkedés céljával;

29.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák, osszák meg és terjesszék a szakpolitikák kölcsönös megismerésére és a tényeken alapuló szakpolitikák kialakítására és végrehajtására szolgáló bevált gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiac változásai és a gazdaság digitalizálása új megközelítést követel meg az ifjúsági foglalkoztatási politikák terén; rámutat arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek a fiatalok munkanélküliségének hatékony eszközökkel történő csökkentésére kell törekednie, és el kell kerülnie az eredménytelen foglalkoztatáspolitikák újrafelhasználását;

30.  ismételten hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlás az ifjúsági garanciaprogramok végrehajtása és a NEET-fiatalok megszólítása szempontjából kulcsfontosságúnak tartja a partnerségen alapuló megközelítéseket; felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak partnerségközpontú megközelítést, azaz tevékenyen azonosítsák és vonják be az érintett érdekelt feleket, és hatékonyabban népszerűsítsék az ifjúsági garancia programját a vállalkozások, különösen kkv-k és kisebb, családi vállalkozások körében; hangsúlyozza, hogy a program bevezetését megelőzően is az ifjúsági garanciához hasonló megközelítést alkalmazó tagállamok tapasztalatai azt mutatják, hogy az érdekelt felekkel való sikeres együttműködés kulcsfontosságú az eredményes végrehajtáshoz;

31.  ennek kapcsán hangsúlyozza az ifjúsági szervezetek azon fontos szerepét, hogy közvetítőként működnek a fiatalok és az állami foglalkoztatási szolgálatok között; ebben a tekintetben ösztönzi a tagállamokat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéssel kapcsolatos kommunikáció, tervezés, végrehajtás és értékelés terén, nemzeti, regionális és helyi szinten szorosan működjenek együtt az ifjúsági szervezetekkel;

32.  hangsúlyozza az állami foglalkoztatási szolgálatok által nyújtott szakszerű és modernizált szolgáltatások fontosságát a NEET-fiataloknak nyújtott testre szabott szolgáltatások biztosítása terén; felhívja a tagállamokat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtása során uniós szinten jobban koordinálják állami foglalkoztatási szolgálataikat az állami foglalkoztatási szolgálatok hálózatának keretében; ösztönzi az állami és a magánszférabeli munkaadók, a vállalkozások és az oktatási rendszerek közötti további szinergiák kialakítását; ösztönzi az e-kormányzat kiterjedt alkalmazását a bürokrácia csökkentése érdekében;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon országspecifikus becslést az egyes tagállamoknál az ifjúsági garancia eredményes végrehajtása kapcsán felmerülő éves költségre, figyelembe véve az ILO becslését;

34.  hangsúlyozza, hogy jelentősen fokozni kell az ifjúsági garancia keretében rendelkezésre álló tanulószerződéses gyakorlati képzések számát, mivel ezek az eddigiekben elfogadott állásajánlatoknak csak a 4,1%-át képviselik;

Záró megjegyzések

35.  kiemeli, hogy ki kell dolgozni egy olyan stratégiát, amely az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést válságkezelési eszközből egy állandóbb uniós finanszírozási eszközzé alakítja az ifjúsági munkanélküliség 2020 utáni kezelésére, miközben biztosítja a pénzeszközök gyors és bonyodalommentes felhasználását és társfinanszírozási kötelezettséget határoz meg a tagállamok elsődleges felelősségének hangsúlyozása érdekében; megállapítja, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés meghosszabbítása esetén figyelembe kell venni a Számvevőszék megállapításait; hangsúlyozza, hogy a program általános célja a fiatalok fenntartható munkaerő-piaci integrációja; kiemeli, hogy egyértelmű és mérhető célkitűzésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy ezeket az elemeket be kell illeszteni a következő többéves pénzügyi keretbe a folytonosság, a költséghatékonyság és a hozzáadott érték biztosítása érdekében;

36.  ismételten hangsúlyozza az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés iránti támogatását; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség kezeléséhez elengedhetetlenül szükség van további erőfeszítésekre, valamint a politikai és pénzügyi kötelezettségvállalások fenntartására; emlékeztet különösen annak fontosságára, hogy a 2018–2020-as időszakban a többéves pénzügyi keret félidős értékelése során született megállapodásnak megfelelően legalább 700 millió euró finanszírozást biztosítsanak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára; kéri emellett elégséges kifizetési előirányzatok kiutalását, hogy biztosított legyen az IFK megfelelő és kellő időben történő végrehajtása;

37.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretében nyújtott állásajánlatok minőségét, és felszólít arra, hogy folytassanak tárgyalásokat a jogosultsági korhatárról;

38.  úgy ítéli meg, hogy ahhoz, hogy a fiatalok foglalkoztatási minőségére vonatkozó keret életbe léphessen, lépéseket kell tenni az EUMSZ 292. és 153. cikkében foglalt rendelkezéseken alapuló ajánlás elfogadására, és számos tájékoztató intézkedést kell hozni, többek között létre kell hozni egy könnyen elérhető és az egyes tagállamok szakmai gyakorlatokra vonatkozó szabályaira irányuló releváns információkkal naprakésszé tett weboldalt;

39.   elismeri, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés egy olyan pénzügyi eszköz, amelyet a magas szintű ifjúsági munkanélküliség kezelésére irányuló tagállami kezdeményezések támogatása érdekében hoztak létre, és hogy a tagállamok fokozottabb erőfeszítéseire van szükség az oktatási rendszerek és a munkaerőpiacok hatékonyabb összekapcsolása érdekében, hogy a fiatalokat fenntartható módon integrálják a munkaerőpiacokba; üdvözli a munkaerő-kereslet és -kínálat közötti jelenlegi különbség kezelésére irányuló hatályban lévő intézkedéseket és szakpolitikákat; elismeri, hogy a készségek hasznosítása továbbra is kihívást jelent Európa-szerte, és ezért szükségesnek ítéli annak biztosítását, hogy a készségek kereslete és kínálata nagyobb összhangban legyen;

40.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia elengedhetetlen a szociális jogok európai pillérében foglalt alapelvek eredményes megvalósításához, különös tekintettel az oktatásról, képzésről és az egész életen át tartó tanulásról szóló 1. alapelvre; a foglalkoztatás aktív támogatásáról szóló 4. alapelvre; a biztonságos és rugalmas foglalkoztatásról szóló 5. alapelvre; a bérekről szóló 6. alapelvre; a szociális párbeszédről és a munkavállalói részvételről szóló 8. alapelvre; az egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezetről és az adatvédelemről szóló 10. alapelvre; a szociális védelemről szóló 12. alapelvre; az álláskeresési járadékról szóló 13. alapelvre; és a minimumjövedelemről szóló 14. alapelvre;

41.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kétszerezzék meg az ILO-val együttműködésben tett arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy személyre szabott információt nyújthassanak, és fokozhassák az ifjúsági garancia megvalósítására és értékelésére irányuló nemzeti kapacitást az alábbiak tekintetében: a kezdeményezés teljes körű és fenntartható végrehajtásának biztosítása, a nem regisztrált NEET-fiatalokkal és az alacsonyan képzett fiatalok elérésével kapcsolatos megközelítés javítása, továbbá az állásajánlatok kapacitásának és minőségének fokozása;

42.  megállapítja, hogy a tagállamoktól származó végleges adatok bizottsági közzétételéig az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezési programot befejező fiatalok számát 2015 végén 203 000 főre becsülték, ami a résztvevők 4%-ának felel meg; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy egyes tagállamokban az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben résztvevők közül nagyon sokan nem fejezik be a programot; meggyőződése, hogy fontos az olyan ösztönzők megerősítése, amelyek biztosítják, hogy a fiatalok hasznosnak tekintsék az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést;

43.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek pénzügyi támogatást kell nyújtania a NEET-fiatalok munkaerőpiaci integrációját elősegítő intézkedésekhez – ideértve a fizetett szakmai gyakorlatot, a gyakornoki helyeket és a tanulószerződéses gyakorlati képzést – de nem válhat a tényleges keresőtevékenységet helyettesítő eszközzé;

44.  javasolja egy, a fiatalok jogainak megsértése ellen küzdő uniós forródrót létrehozását, hogy a fiatalok az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretében végrehajtott intézkedésekben való részvételükkel kapcsolatos esetleges negatív tapasztalataikat közvetlenül megoszthassák a Bizottsággal, lehetővé téve ezzel az információk összegyűjtését és az uniós finanszírozású szakpolitikák megvalósítása során alkalmazott lehetséges visszaélésszerű gyakorlatokról szóló jelentések kivizsgálását;

45.  üdvözli, hogy az Unió helyzetéről szóló, Juncker elnök által tartott 2017-es beszédhez csatolt szándéknyilatkozat utalt az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozására irányuló javaslatra, amelynek célja a munkaerőpiaci hatóságok közötti együttműködés valamennyi szinten történő megerősítése és a határokon átnyúló helyzetek jobb kezelése lenne, továbbá utalt a tisztességes munkaerő-mobilitást támogató további kezdeményezésekre is;

46.  elismeri az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés sikerét az ifjúsági munkanélküliség csökkentése és a nemek közötti egyensúly biztosítása tekintetében, különösen azt az eredményt, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés elérte hozzávetőleg a férfiak 48%-át és a nők 52%-át;

47.  felhív arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében teljes mértékben hajtsák végre a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelvet és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2010/41/EU irányelvet;

48.  szükségesnek tartja, hogy a Bizottság és a tagállamok pozitív intézkedéseket terjesszenek elő annak garantálása érdekében, hogy a fiatal nők és lányok minőségi állásajánlatokat kapjanak, és ne dolgozzanak vagy rekedjenek meg korlátozott jogokat biztosító vagy jogok nélküli, bizonytalan, rosszul fizetett és átmeneti állásokban;

49.  felszólítja a tagállamokat, hogy állítsanak össze nemek szerint lebontott statisztikai adatokat annak érdekében, hogy a Bizottság az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának részletes értékelése és elemzése érdekében hatásvizsgálatot készíthessen a kezdeményezésről és arról, hogy milyen módon befolyásolta a nemek közötti egyensúlyt;

50.  felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén a nemek közötti egyenlőségnek, a szakmai előrelépésnek, a munka és a magánélet összeegyeztetésének, a gyermek- és felnőttgondozási szolgáltatásoknak a biztosítása, valamint a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának előmozdítása révén találják meg a fiatal nők munkaerőpiacra, az oktatásba vagy képzésbe való újbóli belépése támogatásának módjait;

51.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek több erőfeszítést az oktatási rendszer javítását célzó intézkedések terén, hogy a kockázatnak kitett fiatalok további védelmet élvezhessenek;

52.  aggodalommal állapítja meg, hogy a legfrissebb értékelő jelentések(11) rámutatnak, hogy a ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának első szakasza leginkább a magasan képzett NEET-fiatalokra összpontosított, nem pedig az alacsonyan képzett, inaktív és az állami foglalkoztatási szolgálatoknál nem regisztrált fiatalokra;

53.  felhívja a tagállamokat, hogy orvosolják az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának ezen jelentős hiányosságát és fejlesszenek ki többek között egyedi nyomon követési intézkedéseket, a tényszerűbb, hatékonyabb és fenntartható ifjúságpolitikák alkalmazása céljából;

54.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy jogszabályaik az azonosított korcsoportba tartozó minden fiatal számára tegyék lehetővé a regisztrációt és a ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben való tényleges részvételt(12);

55.  felhívja a figyelmet a nyílt piacon kínált szakmai gyakorlatok szabályozatlanságára, ami a munkára való felvétel átláthatóságát, időtartamát és annak elismerését illeti, és rámutat, hogy csupán néhány tagállam határozott meg minőségi minimumkritériumokat, többek között az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nyomon követésére;

56.  elismeri, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés révén megvalósított uniós költségvetési beruházások értek el hatást és felgyorsították a fiatalok munkaerőpiacának bővülését; úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés egyértelmű uniós hozzáadott értékkel rendelkezik, mivel számos ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést nem lehetett volna végrehajtani uniós kötelezettségvállalás nélkül;

57.  megjegyzi, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben eredetileg előirányzott pénzügyi pénzösszeg 6,4 milliárd euró volt, amely egy külön költségvetési sorból származó 3,2 milliárd euróból, valamint az Európai Szociális Alap ugyanekkora összegű hozzájárulásából tevődött össze;

58.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret félidős átdolgozása során egy további, 1,2 milliárd eurós forrás kapott politikai támogatást az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a 2017–2020-as időszakra, amelyhez az Európai Szociális Alap egy ugyanekkora összeggel járul hozzá; hangsúlyozza azonban, hogy a programra vonatkozó végleges előirányzat összegét a következő éves költségvetési eljárások során állapítják meg;

59.  üdvözli, hogy – az Európai Parlament határozott kérésére – a 2018-as uniós költségvetésről szóló egyeztetés folyamat eredményeként az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre eredetileg javasolt előirányzatokat 116,7 millió EUR összegű új forrásokkal növelték meg, ezáltal 350 millió eurós teljes összeget érve el 2018-ban; tudomásul veszi a Bizottság egyoldalú kötelezettségvállalását, miszerint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés finanszírozásának egy költségvetés-módosítás útján történő további emelését fogja javasolni, amennyiben a kezdeményezés forrásfelhasználása növelést tenne lehetővé;

60.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés általános költségvetése nem elegendő a tényleges igény és azon források fedezésére, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a program teljesíteni tudja célkitűzéseit; emlékeztet, hogy átlagosan a NEET-fiatalok 42%-át sikerült elérni, ám ez a arány számos tagállamban 20% alatti; felszólít ezért az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre elkülönített előirányzatok jelentős növelésére a következő többéves pénzügyi keretben, és felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti költségvetéseikben biztosítsanak előirányzatokat az ifjúsági foglalkoztatási rendszerekre;

61.  felhívja a Bizottságot az ifjúsági foglalkoztatási beruházások következetességének azáltal történő biztosítására, hogy ösztönzi a szinergiákat a rendelkezésre álló források között és holisztikus útmutatóba foglalt egységes szabályokat alakít ki a nagyobb hatás, szinergia, hatékonyság és egyszerűsítés helyszíni megvalósítása érdekében; emlékeztet arra a prioritásra, hogy csökkenteni kell az irányító hatóságok adminisztratív terhét; kiemeli az ifjúsági garancia finanszírozásáról szóló országspecifikus jelentések fontosságát, amelyek nyomon követik a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés közötti szinergiákat is, valamint azt, hogy jobb koordinációra és szorosabb együttműködésre van szükség a folyamatban részt vevő kulcsfontosságú érdekelt felek között;

62.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni ifjúsági foglalkoztatási beruházások tervezését javítsa az esb-alapok programozása során használt megközelítés maradéktalan alkalmazásával, ahol a finanszírozás előfeltétele, hogy a partnerségi megállapodások megkötése előtt átfogó előzetes tervezést és előzetes értékelést előzze meg; véleménye szerint ez a megközelítés fokozza az uniós költségvetés hatását; tudomásul veszi az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés sikeres végrehajtását azokban a tagállamokban, ahol külön operatív programokat hajtottak végre és a nemzeti és regionális költségvetésekből jelentős hozzájárulásokat folyósítottak;

63.  felszólítja ezenkívül a Bizottságot, hogy tervezze újra a jelenlegi értékelési mechanizmust úgy, hogy az éves és végleges jelentéstételi folyamatban az egységesített eredményességi kritériumokra és a teljesítmény-ellenőrzésekre összpontosít az uniós költségvetés hatásának jobb nyomon követése céljából; felszólít az olyan mutatók uniós szintű alkalmazására, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek az Unió által finanszírozott beavatkozások eredményeként az elsődleges munkaerőpiacra belépő résztvevőinek aránya;

64.  hangsúlyozza azonban, hogy a megreformált tervezés és jelentéstétel nem késleltetheti a költségvetés végrehajtását és nem róhat túlzott adminisztratív terhet az irányító hatóságokra, és különösen nem a végső kedvezményezettekre;

65.  elismeri, hogy a jelenlegi adminisztratív teher aláássa az uniós költségvetés beruházási képességét, különösen az olyan rövidebb végrehajtási időszakokkal rendelkező eszközök esetében mint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés; felszólít ezért egyszerűbb pályázati eljárásokra kidolgozására, amelyek az ajánlatok gyorsabb elkészítésére és a határozatok elleni rövidebb fellebbezési eljárásokra összpontosítanak; tudomásul veszi az egyszerűsített költségelszámolási módszerek pozitív hatását az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kiadásai tekintetében; felszólít az egyszerűsített költségelszámolási módszerek uniós szintű bevezetésére az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés projektjeiben a bürokrácia jelentős csökkentése és a költségvetési végrehajtás felgyorsítása érdekében;

66.  hangsúlyozza, hogy valamennyi európai strukturális és beruházási alap közül a pénzügyi végrehajtás tekintetében jelenleg az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljesít a legjobban;

67.  üdvözli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés intézkedései több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtottak támogatást, és hogy a tagállamok műveleteinek értéke meghaladta a 4 milliárd eurót;

68.  megállapítja, hogy ha egy tagállamban egy program lebonyolításának potenciális költsége nem ismert, előfordulhat, hogy a program nem jut a végrehajtásához és céljai eléréséhez elegendő forráshoz; felhívja a tagállamokat, hogy végezzenek előzetes elemzést és készítsenek áttekintést az ifjúsági garancia végrehajtásának költségeiről;

69.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a szükséges intézkedések megtételére annak érdekében, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében fennmaradt finanszírozás nyomon követése kisebb adminisztratív terhekkel járó és naprakészebb rendszerekben történjen;

70.  felszólít arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés eredményeit a tagállami programok alapján kialakított új szolgáltatásokkal és munkaerőpiaci támogató intézkedésekkel, valamint a felkínált állandó munkaszerződések számával kapcsolatos konkrét mutatók meghatározása révén állapítsák meg;

71.  úgy véli, hogy a rendszer hatékonyságának értékeléséhez valamennyi aspektust vizsgálni kell, beleértve a rendszer ár-érték arányát is; tudomásul veszi az ILO és az Eurofound korábbi becsléseit, és kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg vagy frissítse ezeket az előrejelzéseket;

72.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat reális és megvalósítható célok kitűzésére, a különbségek értékelésére, a programok végrehajtását megelőző piacelemzésre, a felügyeleti és értesítési rendszerek tökéletesítésére;

°

°  °

73.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 470. o.

(2)

HL L 126., 2015.5.21., 1. o.

(3)

HL C 120., 2013.4.26., 1. o.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0390.

(5)

HL C 264. E, 2013.9.13., 69. o.

(6)

HL L 113., 2017.4.29., 56. o.

(7)

A Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2013)” című, 2013. decemberi jelentése.

(8)

Az Eurofound „Foglalkozási profilok a munkakörülmények tükrében: a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok meghatározása” című, 2014. augusztusi jelentése.

(9)

Az egyéb hasonló intézkedések között találjuk a 2010 szeptemberében indított „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezést, a 2011 decemberében indított „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezést, valamint a 2012 januárjában indított, „Ifjúsági munkacsoportok” kezdeményezést.

(10)

HL C 120., 2013.4.26., 1. o.

(11)

Az Európai Számvevőszék 5/2017. sz. különjelentése az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról; Az Európai Bizottság A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának 2016. júniusi végleges jelentése az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés első eredményeiről; A Bizottság „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i közleménye (COM(2016)0646); Az Európai Parlament Kutatószolgálata „Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés: európai végrehajtási értékelés” című 2016. júniusi részletes elemzése.

(12)

Az egyes országok jogszabályi keretrendszerében bizonyos fiatalok, különösen a súlyos fogyatékossággal élők „munkavégzésre alkalmatlannak” minősülnek. Ők nem tudnak regisztrálni az állami foglalkoztatási szolgálatoknál, és így nem vehetnek részt az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben.


INDOKOLÁS

Bevezetés

A 2008-ban megkezdődött pénzügyi és gazdasági válság a munkanélküliség jelentős mértékű növekedését eredményezte. Különösen rosszul érintette a fiatalokat, akik jellemzően első munkahelyüket keresik, határozott idejű szerződéssel vannak foglalkoztatva vagy az „utolsó be, első ki” elbocsátási szabály miatt elsőként veszítik el munkahelyüket. Az ifjúsági munkanélküliség rátája a 2008-ban mért 15%-ról a 2013 elején emelkedett a 24%-os csúcsra, és ezen átlag a különböző tagállamok és régiók közötti kirívó különbségeket rejtett. Az ifjúsági munkanélküliség 2013-ban 10% közelében maradt Németországban, Ausztriában és Hollandiában, míg Olaszországban, Spanyolországban, Horvátországban és Görögországban a 40%-os csúcsot is megközelítette vagy jelentősen átlépte. Emellett a válság növelte a fiatalok kikerülését a munkaerőpiacról, 2013-ra 7,3 millió főre növelve a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) számát (az összes 15–24 éves fiatal 13%-a).

A helyzettel szembesülve a Tanács – válaszul a Bizottság javaslatára, valamint a Parlament sürgős fellépésre irányuló, ismételt felhívására – 2013. április 22-én tanácsi ajánlás révén létrehozta az ifjúsági garanciát, amely a tagországok összességének a kötelezettségvállalása, miszerint gondoskodnak arról, hogy minden fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon, további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül. Ezzel párhuzamosan 2013 februárjában az Európai Tanács megállapodott az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) létrehozásáról, amely – az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) kapcsolva – fő uniós költségvetési eszközként segíti a tagállamok különösen magas ifjúsági munkanélküliséget tapasztaló régióit a probléma kezelésében, különösen ifjúsági garanciaprogramok bevezetése révén.

Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó költségvetése 6,4 milliárd euró, ami egy új, külön költségvetési sorból származó 3,2 milliárd euróból, valamint az ESZA keretében nemzeti előirányzatokból származó 3,2 milliárd euróból tevődik össze. Az ifjúsági munkanélküliség gyors orvoslása érdekében az IFK költségvetését – kötelezettségvállalások tekintetében – a 2014–2015-ös időszak elejére ütemezték.

IFK-forrásokra jogosultak azon régiók, amelyekben az ifjúsági munkanélküliség rátája 2012-ben meghaladta a 25%-ot a 15–24 éves fiatalok körében, valamint azon tagállamok, amelyekben az ifjúsági munkanélküliség rátája 2012-ben meghaladta a 30%-ot vagy növekedő tendenciák mellett érte el a 20%-ot. Míg az ifjúsági garancia uniós szintű kötelezettségvállalás, az IFK kizárólag az ifjúsági munkanélküliség által leginkább érintett tagállamokat és régiókat célozza, 20 tagállamot érintve részben vagy egészében. Az IFK a legfeljebb 24 éves fiatalokat célozza, azonban lehetőséget nyújt a tagállamoknak, hogy e korhatárt akár 29 évre emeljék (e lehetőséggel 10 tagállam élt).

Jelen végrehajtási jelentés célja értékelni, hogy az IFK végrehajtása megfelel-e az ifjúsági garancia célkitűzéseinek megvalósításában fő uniós finanszírozási eszközként betöltött szerepének, valamint politikai ajánlásokat tenni az IFK jövőbeli működésének javítását illetően, figyelembe véve a kezdeményezés három évvel ezelőtti elindítása óta gyűjtött tapasztalatokat és adatokat.

Az előadó a jelentés elkészítésekor az alábbiakra alapozta következtetéseit: a Bizottság „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című 2016. október 4-i közleménye(1); az Európai Számvevőszék vonatkozó különjelentései; a Parlament tematikus főosztályai által megrendelt tanulmányok; az Európai Parlament Kutatószolgálatának belső végrehajtási értékelése; valamint a Tanács Foglalkoztatási Bizottságának jelentései. A jelentéstervezet kidolgozása során az előadó találkozott különböző érdekelt felekkel, beleértve a fiatalok képviselőit, szociális partnereket, tudományos szakértőket, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés vagy az ifjúsági garancia végrehajtásában részt vevő hatóságokat, valamint kiküldetéseken vett részt, például a szlovéniai és horvátországi tényfeltáró kiküldetésen.

Megállapítások

Az ifjúsági munkanélküliség jelentős mértékű növekedésének fényében az IFK fő célkitűzése az volt, hogy lehetővé tegye a források gyors mozgósítását a leginkább érintett régiókban. A gyors felhasználást elősegítendő, az IFK-projektek kiadásai 2013. szeptember 1-jétől támogathatóvá váltak, az IFK költségvetését pedig a 2014–2015-ös időszak elejére ütemezték. Tekintettel a vártnál lassabb végrehajtásra utaló jelekre, a Bizottság 2015 februárjában javaslatot tett az előfinanszírozási ráta jelentős, 1–1,5%-ról 30%-ra való növelésére, 1 milliárd eurót szabadítva fel azonnali finanszírozásra. A rendelkezésre álló adatok alapján meg kell jegyezni, hogy a források gyors mozgósítása csak öt tagállamban valósult meg (Görögországban, Olaszországban, Franciaországban, Portugáliában és Spanyolországban). A szakpolitikák kialakítása és megvalósítása, az érdekelt felek bevonása partnerségi alapon működő megközelítés céljából, valamint az egyéb kezdeti lépések a vártnál több időt vehettek igénybe, számos tagállam pedig késve végezte el a hatóságok kijelölését, amely feltétele a kiadások megtérítésének.

Az IFK és az ifjúsági garancia fő célkitűzése a NEET-fiatalok elérése, még ha éppen nem is aktív álláskeresők. A jelenleg rendelkezésre álló értékelések szerint a tagállamok nehézségekbe ütköznek a NEET-fiatalok (különösen az inaktív NEET-fiatalok) azonosítása és megcélzása során, ami arra sarkallhatja őket, hogy inkább a láthatóbb, könnyebben integrálható munkanélküli fiatalokat célozzák meg. A Számvevőszék legfrissebb jelentése, amely hét (az IFK esetében öt) tagállamban végzett teljesítmény-ellenőrzésen alapul, komoly aggodalmakat fogalmazott meg az IFK célcsoportjának meghatározására alkalmazott stratégiákkal kapcsolatban („felületesen és nagy vonalakban végezték el”).

Mivel az ifjúsági garancia átfogó célja a NEET-fiatalok fenntartható munkaerőpiaci integrációja, színvonalas állásajánlatot eredményező, egyénre szabott megközelítést alkalmaz, amely javítja a fiatal személy foglalkoztathatóságát, míg tágabb kontextusban ideális esetben segít kezelni a (regionális) munkaerőpiac strukturális munkaerőhiányát. Az IFK-források hatékony és eredményes felhasználásának záloga e feltételek összességének megvalósulása. A Bizottság közleménye szerint valamennyi irányító hatóság olyan gyakorlat alkalmazásáról számolt be, amelynek keretében az IFK-forrásokban részesülők számára személyre szabott cselekvési tervet dolgoznak ki. Ezzel ellentétben a Számvevőszék jelentése szerint csak egyetlen tagállam veszi szisztematikusan figyelembe a strukturális munkaerőhiányt, míg az összes többi (ellenőrzött) tagállam a NEET-fiatalokra vonatkozó profilalkotást alkalmaz – esetenként meglévő rendszerek használata, máskor újak bevezetése révén. Számos tagállam vezetett be saját definíciót arra vonatkozóan, hogy mi tekinthető színvonalas állásajánlatnak. A Számvevőszék egy korábbi jelentése azt javasolta, hogy az Európai Bizottság a Foglalkoztatási Bizottsággal közösen dolgozzon ki szabványokat a színvonalas állásajánlatokra vonatkozóan. Ez már önmagában is azt sugallja, hogy a részben az IFK által finanszírozott ifjúsági garancia állásajánlatainak minősége nem megállapítható.

Az ILO 2015-ös becslése szerint az ifjúsági garanciának az EU 28 tagállamában történő végrehajtása hozzávetőlegesen évi 45 milliárd eurónyi kiadással járna. Meg kell jegyezni, hogy a 2014–2020-as programozási időszakra 6,4 milliárd eurós költségvetéssel rendelkező IFK célja a nemzeti finanszírozás kiegészítése, nem annak helyettesítése. Ugyanakkor a végrehajtásra vonatkozó adatok alapján a Számvevőszék jelezte annak kockázatát, hogy az IFK-források kiválthatják a nemzeti finanszírozást – erre utal, hogy a vizsgált mintában az IFK-forrásokban részesülő intézkedések többsége már az ifjúsági garancia és az IFK bevezetése előtt is létezett. A Számvevőszék megjegyzi továbbá, hogy az elérhető források elosztását csak részben alátámasztó operatív programok (OP) tovább nehezítik az IFK-források hozzáadott értékének megállapítását.

Csak a műveletek szoros nyomon követésének és megbízható adatok gyűjtésének biztosítása által válaszolható meg a kérdés, hogy az uniós IFK-forrásokat megfelelően használták-e fel, valamint a munkaerőpiacról kiszorult fiatalokat valóban hozzásegítik-e a tartós foglalkoztatáshoz. Mivel az IFK-kiadások az ESZA-hoz kapcsolódnak, azokra érvényesek a műveletek nyomon követésére és a tagállami jelentéstételre vonatkozó követelmények, beleértve az azonnali és hosszú távú eredménymutatók kidolgozásának követelményét is. A Bizottság további gyakorlati útmutatásokat tett közzé a következetes és hatékony jelentéstétel biztosítása érdekében. A Számvevőszék – az általa vizsgált minta alapján – aggályokat vet fel azon adatok (időben történő) közzétételével és minőségével kapcsolatban, amelyek hiányában nem értékelhető megfelelően a jelentéstétel megbízhatósága.

Az előadó véleményei

Az IFK azért jött létre, hogy a kirívóan magas ifjúsági munkanélküliséggel és inaktivitással küzdő régiók pénzügyi támogatása révén segítse a munkanélküli fiatalokat. Az ifjúsági munkanélküliség ezáltal közös uniós politikai prioritássá vált, és a jövőben is annak kell maradnia.

Az egyes tagállamok között hatalmas különbségek mutatkoznak az ifjúsági munkanélküliség terén. Az ifjúsági munkanélküliség ezért továbbra is komoly kihívást jelent az Unió számára. Az előadó véleménye szerint alapvető fontosságú folyamatos erőfeszítéseket tenni.

Amellett, hogy az ifjúsági munkanélküliség kezelése sürgős prioritás, amelyre jelentős uniós és nemzeti forrásokat fordítanak, hangsúlyozni kell, hogy az első végrehajtási értékelések a rendelkezésre álló korlátozott információkon alapulnak.

Az IFK végrehajtásának tagállamok közötti egyenetlensége súlyosan akadályozza a nyomonkövetési és értékelési eljárást. Az IFK bizonyított eredményei és kimenetelei nem kellően átláthatóak. Az előadó sajnálatát fejezi ki a nyomon követés következetlenségével kapcsolatban, amely a látható eredmények hiányát vonja maga után.

Költséghatékonyság szempontjából nehezen mérhető az IFK sikere. Ennek megfelelően hangsúlyozni és javítani kell a nyomonkövetési és jelentéstételi rendszeren belül a források felhasználásának átláthatóságát. Az előadó e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az utánkövetési adatok rendelkezésre állását a kimenetelek hosszú távú fenntarthatóságának értékelése érdekében. Továbbá az előadó javaslata szerint a jelentéstételi követelményeket olyan módon kell végrehajtani, hogy a tagállamok összehasonlítható, részletes és megalapozott jelentéseket nyújthassanak be.

Ugyanakkor az előadó úgy véli, hogy az IFK a szakpolitika átalakításának ösztönzése által számos pozitív eredményt ért el az ifjúsági munkanélküliség terén. Ezért azt a továbbiakban is fenn kell tartani. Az IFK ezen felül arra ösztönözte a közigazgatási hatóságokat, hogy alkalmazzanak innovatívabb megoldásokat, és összpontosítsanak jobban az egyénre szabott megközelítésekre az ifjúsági munkanélküliség kapcsán. Az előadó úgy véli, hogy az IFK beteljesítheti a hozzá fűzött reményeket.

Az előadó szerint az IFK-nak a hosszú távú ifjúsági munkanélküliségre kellene összpontosítania, mivel az elszigetelődéshez és a fiatalok társadalommal való azonosulásának gyengüléséhez vezethet. Az előadót aggasztja, hogy az ifjúsági munkanélküliség jelentős veszteségeket okoz magán- és közberuházások tekintetében azáltal, hogy elmulasztja kiaknázni a munkanélküli fiatalok humántőkéjét.

Az IFK lefedettségéről rendelkezésre álló információk szerint a NEET-fiatalok csupán elenyésző hányadát sikerül elérni. Az előadó szerint a tagállamoknak komolyabb erőfeszítéseket kellene tenniük az inaktív és közigazgatásilag elszigetelt NEET-fiatalok azonosítása, valamint a megfelelő tájékoztatási stratégiák kialakítása céljából. Az IFK-nak elérhetőbbnek kell lennie minden fiatal számára, különös tekintettel az alacsony képzettségűekre és a hosszú távú munkanélküliség által érintettekre. Az előadó kéri, hogy törekedjenek határozottabban fokozottabb elérést kér a munkaerőpiactól leginkább elzárt fiatalok, például a fogyatékossággal élő fiatalok elérésére. E tekintetben az előadó hangsúlyozza a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának fontosságát. A határokon átnyúló, kultúrák közötti tapasztalatcsere kölcsönös tanulást eredményezhet, és ezáltal befolyásolhatja és javíthatja a kiszolgáltatott csoportok munkaerőpiaci aktivizálásának hatékonyságát. Az IFK keretében hozott minden intézkedésnek összhangban kell lennie a nemzeti szociális ellátórendszerrel.

A végrehajtásról szóló első adatok szerint az IFK és az ifjúsági garancia keretében kínált álláslehetőségek minősége gyakran megkérdőjelezhető. Továbbá a munkaerőpiac folyamatosan változó természete a stabil, tartós munkahelyek hiányát vonja magával. Minimumkövetelményeket kell szabni annak tekintetében, hogy mi nevezhető színvonalas állásajánlatnak. A Számvevőszék ajánlásaival összhangban a színvonalasnak tekintett állásajánlatoknak egyaránt meg kell felelniük a résztvevő profiljának és a munkaerőpiaci igényeknek. Csak így teremthető meg a fenntartható munkaerőpiaci integráció.

Az előadó szerint az ifjúsági munkanélküliség további csökkentése érdekében a finanszírozást célzottabbá kell tenni. Az előadó ennek megfelelően úgy véli, hogy meg kell vizsgálni, hogy a finanszírozás célzottabb és hatásosabb elosztásához vezetne-e, ha a munkanélküliséget a jelenleg alkalmazott NUTS2 régiók helyett a kisebb, NUTS3 régiók alapján mérnék. 

Az előadó továbbá úgy véli, hogy a sokféleség kulcsfontosságú a finanszírozás tekintetében, vagyis a problémát holisztikusan, helyi, regionális és nemzeti finanszírozási csatornákon keresztül kellene kezelni. Egyik szint sem zárhatja ki a többit, mivel a decentralizáció elengedhetetlen a fiatalok nagyobb számának elérése és megsegítésre céljából. Egy ilyen felépítés elérhetőbbé tenné a forrásokat.

Az IFK-nak továbbra is arra kell összpontosítania, hogy segítsen a jogosult régiókban élő minden fiatalnak megtalálni első állását, mivel az első állás megtalálása jelenti rendszerint a legnagyobb kihívást. Az IFK-nak továbbra is arra kell összpontosítania, hogy aktívan segítse az átmenetet az állandó foglalkoztatásba.

Az előadó megjegyzi, hogy az IFK azon eszközök közé tartozik, amelyek az uniós gazdaságok alulteljesítése esetén alkalmazandóak, és az ilyen eszközökre úgy kell tekinteni, mint amelyek további löketet adnak a munkahelyteremtés pozitív irányba történő elmozdításához. Az IFK semmilyen módon nem helyettesítheti a nemzeti finanszírozást és a meglévő nemzeti intézkedéseket, valamint figyelembe kell vennie a tényt, hogy a helyes gazdaságpolitika az egyetlen út a foglalkoztatás növekedéséhez. Az IFK-nak szorosan kapcsolódnia kell a gazdasági alapelvekhez és a munkaerőpiaci aktivizálás szelleméhez, és e tekintetben összhangban kell lennie a munkaerőpiac igényeivel.

Az előadó szerint az ifjúsági munkanélküliség területének nemzeti és uniós finanszírozásával kapcsolatban realisztikusabb elvárásokat kell támasztani és elérhetőbb célokat kell kitűzni. Az előadó úgy véli, hogy a folyamatban lévő intézkedéseket és a végrehajtási időszakot a 2020 utánra is ki kell terjeszteni.

(1)

COM(2016)0646.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (24.11.2017)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról

(2017/2039(INI))

A vélemény előadója: Andrey Novakov

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel 16 millió nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal (NEET-fiatal) lépett be az ifjúsági garanciarendszerekbe, és mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtott közvetlen támogatást EU-szerte; megállapítja, hogy még mindig elfogadhatatlanul magas (az EU28-ban 16,6%-os, az euróövezetben pedig 18,7%-os) a munkanélküli fiatalok aránya;

B.  mivel az ifjúsági munkanélküliség az EU-ban a 2014. évi 23,7%-ról 17%-ra csökkent 2017 második negyedévére, több mint 1,8 millióval kevesebb fiatalnak nincs munkája és több mint 1 millióval kevesebb a NEET-fiatal;

C.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés hatására a tagállamok több mint 132, fiatalokat célzó munkaerőpiaci intézkedést fogadtak el;

D.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljes költségvetésének 75%-át lekötötték és 19%-át a tagállamok már be is fektették, amivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetésének végrehajtási aránya az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) közül a legmagasabbak között van;

E.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról szóló számos jelentés szerint – a finanszírozás megfelelőségével és a szükséges összberuházásra vonatkozó becslésekkel kapcsolatos aggályok ellenére – a rendelkezésre álló forrásokat, konkrét régiókat és kedvezményezettek csoportjait megcélozva sikeresen összpontosítják a regionális keresletre;

1.  elismeri, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen keresztül történő uniós költségvetési beruházások máris hatást értek el és felgyorsították a munkaerőpiac kibővítését a fiatalok számára; úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés egyértelmű európai uniós hozzáadott értékkel rendelkezik, mivel számos ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést nem lehetett volna végrehajtani uniós kötelezettségvállalás nélkül;

2.  megjegyzi, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben eredetileg előirányzott pénzeszközök összege 6,4 milliárd EUR volt, amely egy külön költségvetési sorból származó 3,2 milliárd euróból, valamint az Európai Szociális Alap (ESZA) ugyanekkora összegű hozzájárulásából tevődött össze; emlékeztet, hogy mivel sürgősen kezelni kellett az ifjúsági munkanélküliséget, úgy határoztak, hogy a teljes összeget előre ütemezik 2014–2015-re;

3.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret félidős átdolgozása során egy további, 1,2 milliárd eurós forrás kapott politikai támogatást az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a 2017–2020-as időszakra, amelyhez az ESZA egy ugyanekkora összeggel járul hozzá; hangsúlyozza azonban, hogy a programra vonatkozó végleges előirányzat összegét a következő éves költségvetési eljárások során állapítják meg;

4.  üdvözli, hogy – az Európai Parlament határozott kérésére – a 2018-as uniós költségvetésről szóló egyeztetés eredményeként az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre eredetileg javasolt előirányzatokat 116,7 millió EUR összegű új forrásokkal növelték meg, ezáltal 350 millió eurós teljes összeget érve el 2018-ban; tudomásul veszi a Bizottság egyoldalú kötelezettségvállalását, miszerint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés finanszírozásának egy költségvetés-módosítás útján történő további emelését fogja javasolni, amennyiben a kezdeményezés forrásfelhasználása növelést tenne lehetővé;

5.  véleménye szerint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetése elmarad a tényleges igénytől és az annak biztosításához szükséges forrásoktól, hogy a program teljesíteni tudja célkitűzéseit; emlékeztet, hogy átlagosan a NEET-fiatalok 42%-át sikerült elérni, ám ez a szám egyes tagállamokban 20% alá esett; ezért felszólít az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre elkülönített előirányzatok jelentős növelésére a következő többéves pénzügyi keretben, és felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti költségvetéseikben biztosítsanak előirányzatokat az ifjúsági foglalkoztatási rendszerekre; úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés egy, a nemzeti rendszereket kiegészítő intézkedés, és véleménye szerint azt ki kell egészíteni növekedésserkentő intézkedésekkel és konkrét tevékenységekkel a tagállamokban;

6.  úgy véli, hogy a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszerének az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem fokozása céljából történő kidolgozása érdekében a strukturális alapokat célzottabban lehetne bevetni a szakképzési központok, valamint a tanulószerződéses gyakorlati képzések támogatását célzó minden releváns fellépés finanszírozása érdekében; úgy véli, hogy a fejlettség regionális szintjétől függően ez a támogatás jobb helyet foglalhatna el az ESZA beruházási prioritásai között (a gyakornokok által végzett munka ellentételezésére és a társadalombiztosítási fedezetre), valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alap beruházási prioritásai között a szakképzési központok infrastruktúrájának és felszerelésének biztosítása tekintetében;

7.  felhívja a Bizottságot az ifjúsági foglalkoztatási beruházások következetességének azáltal történő biztosítására, hogy ösztönzi a szinergiákat a rendelkezésre álló források között és létrehozza az egységes szabályok holisztikus útmutatóját nagyobb hatás, szinergiák, hatékonyság és egyszerűsítés elérése érdekében a helyszínen; emlékeztet arra a prioritásra, hogy csökkenteni kell az irányító hatóságok adminisztratív terhét; rámutat az ifjúsági garanciarendszerek finanszírozásáról szóló országspecifikus jelentések fontosságára, amelyek nyomon követik a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés közötti szinergiákat is, valamint arra, hogy jobb koordinációra és szorosabb együttműködésre van szükség a folyamatban részt vevő kulcsfontosságú érdekelt felek között;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni ifjúsági foglalkoztatási beruházások tervezését javítsa az esb-alapok programozása során használt megközelítés maradéktalan alkalmazásával, ahol a finanszírozást a partnerségi megállapodások előtt átfogó előzetes tervezés és előzetes értékelés előzi meg; véleménye szerint ez a megközelítés fokozza az uniós költségvetés hatását; tudomásul veszi az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés sikeres végrehajtását azokban a tagállamokban, ahol külön operatív programokat hajtottak végre és a nemzeti és regionális költségvetésekből jelentős hozzájárulásokat folyósítottak;

9.  véleménye szerint az ifjúsági foglalkoztatás finanszírozását a pénzügyi eszközök és a vissza nem térítendő hozzájárulások megfelelő egyensúlyának fenntartásával kell biztosítani;

10.  ezenkívül felhívja a Bizottságot, hogy tervezze újra a jelenlegi értékelési mechanizmust úgy, hogy az egységes eredményességi kritériumokra és a teljesítmény-ellenőrzésekre összpontosít az éves és végleges jelentéstételi folyamatban az uniós költségvetés hatásának javító szándékú nyomon követése céljából; felszólít az olyan mutatók uniós szintű alkalmazására, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek az Unió által finanszírozott beavatkozások eredményeként az elsődleges munkaerőpiacra belépő résztvevőinek aránya;

11.  hangsúlyozza azonban, hogy a megreformált tervezés és jelentéstétel nem késleltetheti a költségvetés végrehajtását és nem róhat túlzott adminisztratív terhet az irányító hatóságokra, és különösen nem a végső kedvezményezettekre;

12.  elismeri, hogy a jelenlegi adminisztratív teher aláássa az uniós költségvetés beruházási képességét, különösen az olyan rövidebb végrehajtási időszakokkal rendelkező eszközök esetében mint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés; ezért egyszerűbb pályázati eljárásokra szólít fel, az ajánlatok gyorsabb elkészítésére és a határozatok elleni rövidebb fellebbezési eljárásokra összpontosítva; tudomásul veszi az egyszerűsített költségelszámolási módszerek pozitív hatását az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kiadásai tekintetében; az egyszerűsített költségelszámolási módszerek uniós szintű bevezetésére szólít fel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés projektjeiben a bürokrácia jelentős csökkentése és a költségvetési végrehajtás felgyorsítása érdekében.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

5

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Richard Ashworth, Reimer Böge, Lefteris Christoforou, Gérard Deprez, Manuel dos Santos, José Manuel Fernandes, Jens Geier, Esteban González Pons, Ingeborg Gräßle, Iris Hoffmann, Monika Hohlmeier, John Howarth, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Siegfried Mureşan, Liadh Ní Riada, Jan Olbrycht, Urmas Paet, Răzvan Popa, Paul Rübig, Jordi Solé, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Indrek Tarand, Inese Vaidere, Daniele Viotti, Tiemo Wölken, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jean-Paul Denanot, Andrey Novakov

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jonathan Bullock, Javi López

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

29

+

ALDE

Gérard Deprez, Nedzhmi Ali, Urmas Paet

ECR

Zbigniew Kuźmiuk

GUE/NGL

Liadh Ní Riada

PPE

Andrey Novakov, Esteban González Pons, Inese Vaidere, Ingeborg Gräßle, Jan Olbrycht, José Manuel Fernandes, Lefteris Christoforou, Monika Hohlmeier, Patricija Šulin, Paul Rübig, Reimer Böge, Siegfried Mureşan

S&D

Daniele Viotti, Iris Hoffmann, Javi López, Jean-Paul Denanot, Jens Geier, John Howarth, Manuel dos Santos, Răzvan Popa, Tiemo Wölken, Vladimír Maňka

VERTS/ALE

Indrek Tarand, Jordi Solé

5

-

ECR

Bernd Kölmel, Richard Ashworth

EFDD

Jonathan Bullock

ENF

Marco Zanni

NI

Eleftherios Synadinos

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

11


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (28.11.2017)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról a tagállamokban

(2017/2039(INI))

A vélemény előadója: Derek Vaughan

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az európai foglalkoztatási stratégia 1997. évi bevezetése óta a Bizottság számos intézkedést támogatott a fiatalok foglalkoztatásának és oktatási kilátásainak javítása érdekében(1); mivel a válság óta az EU erőfeszítései elsősorban az ifjúsági garanciára (YG) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre (YEI) összpontosítottak;

B.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés célja, hogy segítséget nyújtson az oktatásban vagy szakmai képzésben nem részesülő vagy foglalkoztatásban nem álló fiatalok (NEET-fiatalok), a hosszú ideje állással nem rendelkező fiatalok, valamint olyan fiatalok számára, akik nem szerepelnek a munkakeresők nyilvántartásában és lakóhelyükön az ifjúsági munkanélküliség aránya 2012-ben meghaladta a 25%-t;

C.  mivel az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés különböző fellépésekre vonatkoznak, az előbbi a szerkezeti reformokat kívánja ösztönözni az oktatásban, az utóbbi pedig finanszírozási eszköz, amely rövid távú intézkedésként kíván fellépni az ifjúsági munkanélküliség ellen; mivel az ifjúsági garancia finanszírozása az ESZA-ból, a nemzeti költségvetésekből és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés terhére történik, az utóbbiból pedig finanszírozható a közvetlen foglalkoztatás, a szakképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzés vagy a folyamatos oktatás az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés célcsoportja számára a támogatásra jogosult régiókban; mivel az ifjúsági garancia mind a 28 tagállamra érvényes, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésből nyújtott támogatásra azonban csupán 20 tagállam jogosult; mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében a beavatkozásnak nincsen előre meghatározott időtartama, az ifjúsági garancia igénybevételének viszont feltétele, hogy négy hónapon belül állásajánlatra kerüljön sor; megállapítja, hogy egyetlen országban sem lehetséges garantálni, hogy valamennyi foglalkoztatásban, oktatásban vagy szakképzésben részt nem vevő fiatal lehetőséget kapjon a négyhónapos időszak során ajánlat elfogadására, és ennek elsődleges oka a költségvetés szűkössége;

D.  mivel az ifjúsági garancia strukturális reformok megvalósításához vezetett a tagállamokban, amelyeknek éppen az volt a célja, hogy oktatási-képzési modelljeiket céljaik elérése végett hozzáigazítsák a munkaerőpiachoz;

E.  mivel 2015-ben az IFK-fellépések mobilizálásának szándékával döntés született arról, hogy egymilliárd euróval meg kell emelni a kezdeményezés céljaira szolgáló forrásokat, ami a támogatásra jogosult tagállamok számára az eredetileg rendelkezésre álló 30%-os uniós támogatási részarány 1-1,5%-os emelését jelentette;

F.  mivel az ifjúsági garancia programjában meghatározott célkitűzések megvalósítása olyan külső tényezők függvénye, mint az egyes régiók gazdasági helyzete vagy termelési modellje;

G.  mivel az ifjúsági garancia végrehajtása mindeddig nem járt egységes eredményekkel, és bizonyos körülmények között nehéz volt a hozzájárulását azonosítani és értékelni;

1.  megállapítja, hogy az ifjúsági munkanélküliség – és különösen a sem foglalkoztatásban nem álló, sem oktatásban vagy képzésben nem részesülő fiatalok számaránya – egyes tagállamokban továbbra is elfogadhatatlanul magas; üdvözli ezért az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés 2020-ig történő kiterjesztését ; véleménye szerint a program folyamatosságának és költséghatékonyságának biztosítása érdekében az ifjúsági munkanélküliséget figyelembe kell venni a következő többéves pénzügyi keretben;

2.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés fő céljai a munkahelyteremtés fiatalok számára, valamint a tagállamok segítése a fiatalok szükségleteinek felmérésére alkalmas rendszerek és a megfelelő támogatás kialakításában; hangsúlyozza ezért, hogy az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés hatékonyságát a jövőben annak az előrehaladásnak az alapján kell értékelni, amelyre az iskolából a munkába való átmenetetmegélő fiatalokat támogató tagállami rendszerek létrehozása vagy javítása terén sor került; véleménye szerint az ifjúsági garancia megfelelő működése érdekében a helyi foglalkoztatási szolgáltatásoknak is hatékonyan kell működniük;

3.  üdvözli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést 2014-ben és 2015-ben teljes üzemmódba állították, és hogy az eredeti előfinanszírozás összegét megnövelték azzal a céllal, hogy biztosított legyen a források gyors mozgósítása; hangsúlyozza, hogy valamennyi európai strukturális és beruházási alap közül a pénzügyi végrehajtás tekintetében jelenleg az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljesít a legjobban;

4.  üdvözli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés intézkedései több mint 1,4 millió fiatalnak nyújtottak segítséget, és hogy a tagállamok támogató műveleteinek értéke több mint 4 milliárd euróra bővült;

5.  megállapítja, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtása késedelmet szenvedett a jelenlegi többéves pénzügyi keret és a jogi keret késedelmes elfogadása, valamint a kapcsolódó irányító hatóságok ebből következő kései kinevezése miatt; véleménye szerint ennek oka az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés jogalapjának hiányosságában keresendő, és a tagállamoknak ezt a finanszírozás támogatási időszak elejére történő ütemezésével gyorsan meg kell oldaniuk;

6.  megállapítja, hogy kívánatos lenne, ha azok a tagállamok, amelyek ezt eddig nem tették meg, kidolgoznák a „minőségi állásajánlat” meghatározását; nyomatékosan kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az említett fogalom közösen elfogadott jellemzőinek kidolgozása érdekében használják fel a meglevő hálózatokat, figyelembe véve a különböző meglevő forrásokat és együttműködve az érintett felekkel(2), és e jellemzők alapján az ajánlat feleljen meg a résztvevők képzettségi szintjének és profiljának, illetve a munkaerőpiaci szükségleteknek, kínáljon olyan munkalehetőségeket, hogy a belőlük származó jövedelem biztosítsa a megélhetést és nyújtson szociális védelmet, adjon esélyt a továbblépésre és tegye lehetővé a fenntartható, kiegyensúlyozott munkaerőpiaci integrációt;

7.  megállapítja, hogy a rendelkezésre álló szakképzettségek és a munkaerőpiaci igények közötti eltérés továbbra is sok tagállamban kihívást jelent; kéri a Bizottságot, hogy e kérdés kezelése érdekében az Európai Unió Foglalkoztatási Bizottsága (EMCO) keretében mozdítsa elő a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok és az érintett érdekeltek között, és összpontosítson azokra a kezdeményezésekre, amelyek megkönnyítik a fiatalok számára az átmenetet a munka világába;

8.  kéri, hogy a tagállamok állami foglalkoztatási szolgálatain belül alakítsanak ki célzott szakértelmet és képességet azok támogatása tekintetében, akik munkanélkülivé válásukat vagy hivatalos oktatási rendszerben való kilépésüket követően négy hónapon belül nem találnak munkát;

9.  megállapítja, hogy ha egy tagállamban egy program lebonyolításának potenciális költségéről hiányos az információ, az azzal járhat, hogy a program nem jut elég forráshoz, amely által megfelelően végrehajtható lenne és elérné céljait; hangsúlyozza ezért, hogy mutatók és intézkedések egész csomagját kell bevezetni mind a közmunkaprogramok, mind pedig az ifjúsági garancia hatékonyságának értékelése és nyomon követése céljából, mert bár ilyen rendszer kialakítására vonatkozóan kezdettől léteztek rendelkezések, még mindig sok a hiányosság e téren; felhívja a tagállamokat, hogy végezzenek előzetes elemzést és készítsenek áttekintést az ifjúsági garancia végrehajtásának költségeiről;

10.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ifjúsági garancia kedvezményezettjeire, felhasználására és eredményeire vonatkozó adatok gyérek és gyakran ellentmondásosak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a szükséges intézkedések megtételére annak érdekében, hogy az ifjúsági foglakoztatási kezdeményezés keretében fennmaradt finanszírozás nyomon követése kisebb igazgatási terhekkel járó és gyakrabban frissített rendszerekben történjen;

11.  kéri, hogy az ifjúsági foglakoztatási kezdeményezés eredményeit a tagállamokban bevezetett új munkaerőpiaci szolgáltatásokat és támogató intézkedéseket, a programnak köszönhetően elsajátított ismereteket és készségeket mérő konkrét mutatók meghatározása, valamint a felkínált állandó munkaszerződések száma alapján állapítsák meg;

12.  véleménye szerint a rendszer hatékonyságának értékeléséhez valamennyi aspektust vizsgálni kell, beleértve a rendszer ár-érték arányosságát is; tudomásul veszi a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Eurofund korábbi becsléseit, és kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg vagy frissítse ezeket az előrejelzéseket;

13.  megállapítja, hogy a tagállami reformok többségét még nem hajtották végre teljes mértékben, és hosszú távon jelentős erőfeszítésekre és nemzeti és európai finanszírozásra lesz szükség az ifjúsági garancia céljainak eléréséhez;

14.  kéri, hogy a többéves pénzügyi keret következő felülvizsgálatának keretében biztosítsák a finanszírozást a 2020 utáni időszakra;

15.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat reális és megvalósítható célok kitűzésére, a különbségek értékelésére, a programok végrehajtását megelőző piacelemzésre, a felügyeleti és értesítési rendszerek tökéletesítésére, valamint az eredmények tényleges mérhetősége érdekében az adatminőség javítására.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

28.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

12

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Zigmantas Balčytis, Martina Dlabajová, Ingeborg Gräßle, Jean-François Jalkh, Georgi Pirinski, Petri Sarvamaa, Claudia Schmidt, Bart Staes, Marco Valli, Derek Vaughan

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Caterina Chinnici, Julia Pitera, Miroslav Poche

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

12

+

EPP

S&D

ALDE

VERTS/ALE

EFDD

Ingeborg Gräßle, Julia Pitera, Petri Sarvamaa, Claudia Schmidt

Zigmantas Balčytis, Caterina Chinnici, Georgi Pirinski, Miroslav Poche, Derek Vaughan

Martina Dlabajová

Bart Staes

Marco Valli

1

-

EFDD

Jean-François Jalkh

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

az egyéb hasonló intézkedések között találjuk a 2010 szeptemberében indított „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezést, a 2011 decemberében indított „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezést, valamint a 2012 januárjában indított, „Ifjúsági munkacsoportok” kezdeményezést;

(2)

megemlíthető itt az európai szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszere, az európai szociális partnerek „Közös szemlélet kibontakoztatása a tanulószerződéses gyakorlati képzés tekintetében” című együttes nyilatkozata, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata a bizonytalan munkaviszonyt érintő ügyekben.


VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (28.9.2017)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról a tagállamokban

(2017/2039(INI))

A vélemény előadója: Momchil Nekov

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felkéri a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  rámutat az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI) kulcsszerepére az ifjúsági garancia (YG) végrehajtásának megkönnyítésében, és ezzel az ifjúsági munkanélküliség kezelésében Unió-szerte, mely a jelentések szerint mintegy kétszer magasabb az általános munkanélküliségi aránynál; üdvözli e tekintetben, hogy a YEI késedelmes elindulása ellenére 2016 októberére a munkanélküli fiatalok számában jelentős csökkenés következett be;

2.  emlékeztet rá, hogy a YEI legfőbb célkitűzése elérni mindazon fiatalokat, akik nem állnak foglalkoztatásban, nem vesznek részt képzésben vagy oktatásban (NEET-fiatalok), és ezért sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek több erőfeszítést az oktatást érintő intézkedések terén a sérülékeny fiatalok további védelme érdekében, valamint alkalmazzanak konkrét és hatékony intézkedéseket a teljes NEET-populáció felmérése és megcélzása érdekében, különösen ami a legsérülékenyebb – például fogyatékossággal élő – fiatalokat illeti, figyelembe véve az utóbbiak sajátos igényeit; felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak személyre szabott támogatást abból a célból, hogy valamennyi NEET-fiatalt el tudják érni regisztrálásuk céljából; ismételten hangsúlyozza, hogy minden célcsoport igényeit és akadályozó tényezőit külön kell értékelni, és ennek megfelelő intézkedéseket kell hozni;

3.  ennek kapcsán hangsúlyozza az ifjúsági szervezetek fontos szerepét a legkiszolgáltatottabb fiatalok elérésében, valamint azon képességüket, hogy közvetítőként tudnak működni a fiatalok és az állami foglalkoztatási szolgálatok között;

4.  ismételten rámutat az átfogó kommunikációs stratégiák, például figyelemfelhívó kampányok létrehozásának szükségességére, mind hagyományos, mind pedig modern médiacsatornák, például közösségi hálózatok felhasználásával;

5.  aggodalommal állapítja meg, hogy a legfrissebb értékelő jelentések(1) rámutatnak, hogy a YEI végrehajtásának első szakasza leginkább a magasan képzett NEET-fiatalokra összpontosított, nem pedig az alacsonyan képzett, inaktív és az állami foglalkoztatási szolgálatoknál nem regisztrált fiatalokra; megállapítja, hogy az Európai Számvevőszék adatai szerint a munkanélküli NEET-fiatalok száma csökkent, míg az inaktívaké változatlan maradt; emlékeztet ezért arra, hogy együttműködésre van szükség a helyi érdekelt felekkel, így az ifjúsági szervezetekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és a szociális partnerekkel az inaktív NEET-fiatalok jobb megcélzása és elérése érdekében;

6.  e tekintetben hangsúlyozza az Európai Szociális Alappal (ESZA) való szinergiák fontosságát a magas szintű posztgraduális képzések biztosításában, amelyek lehetővé teszik a YEI hatékony végrehajtását minden tagállamban;

7.  hangsúlyozza a YEI végrehajtása eredményei megfelelő értékelésének nehézségeit, tekintettel a jól működő monitoring- és jelentéstételi rendszer hiányára, ezért felhívja a tagállamokat, hogy orvosolják ezt a jelentős hiányosságot és fejlesszenek ki többek között egyedi nyomon követési intézkedéseket, célul kitűzve a mérhetőbb, hatékonyabb és tartósabb ifjúságpolitikák alkalmazását; ebben a tekintetben ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten szorosan működjenek együtt az ifjúsági szervezetekkel és az alulról építkező nem kormányzati szervezetekkel;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban meglévő rendszerek áttekintése alapján azonosítsa és terjessze a nyomon követés és a beszámolás bevált gyakorlatait;

9.  arra kéri a tagállamokat, hogy készítsenek áttekintést az ifjúsági garancia megvalósításának költségeiről, biztosítva a megfelelő finanszírozást és a program célkitűzéseinek jobb elérését;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony és könnyen elérhető „egyablakos” rendszereket annak érdekében, hogy a fiatalok egyetlen helyen juthassanak hozzá magas minőségű szolgáltatásokhoz és tanácsadáshoz; ismételten hangsúlyozza, hogy valamennyi intézkedést és eszközt mindenki számára, minden lehetséges kommunikációs csatornán elérhetővé kell tenni;

11.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy jogszabályaik az azonosított korcsoportba tartozó minden fiatal számára tegyék lehetővé a regisztrációt és a YEI-ben való tényleges részvételt(2);

12.  emlékeztet annak fontosságára, hogy javuljon a kínálat minősége; hangsúlyozza továbbá, hogy figyelmet kell fordítani a mentorálás és a coaching minőségére, a konkrét egyedi képzés, szakmai gyakorlat vagy munkakör minőségére és megfelelőségére, valamint az eredmény minőségére a kitűzött célok függvényében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a YEI-n belül biztosítani kell a már létező minőségi keretrendszerek, például az európai minőségi keret alkalmazását; azon a véleményen van, hogy a kínálat minőségének nyomon követésébe a fiatalokat is be kell vonni; emlékeztet arra, hogy a tekintetbe vehető korhatárt 25 évről 29 évre szükséges emelni, ami jobban megfelel a realitásoknak, hiszen sok egyetemet végzett és munkaerőpiacra belépő fiatal már a húszas évei végén jár;

13.  kiemeli, hogy igen fontos lenne jobb mechanizmusokat bevezetni annak érdekében, hogy a fiatalok jó minőségű ajánlatokat kaphassanak; felhívja a figyelmet a nyílt piacon kínált szakmai gyakorlatok szabályozatlanságára, ami a felvétel átláthatóságát, az időtartamot és az elismerést illeti, és rámutat, hogy csupán néhány tagállam határozott meg minőségi minimumkritériumokat, többek között az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nyomon követésére;

14.  hangsúlyozza, hogy a YEI-nek 2020 után is fenn kell maradnia, és a tartós eredmények elérése érdekében a következő többéves pénzügyi keretben is gondoskodni kell a megfelelő és folyamatos finanszírozásról, figyelembe véve a tényleges szükségleteket és a kezdeményezés céljainak eléréséhez szükséges forrásokat;

15.  hangsúlyozza továbbá, hogy a következő többéves pénzügyi keretben megfelelő finanszírozást kell biztosítani az Európai Szociális Alap (ESZA) részére.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

22.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Mircea Diaconu, Jill Evans, María Teresa Giménez Barbat, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Svetoslav Hristov Malinov, Curzio Maltese, Rupert Matthews, Morten Messerschmidt, Luigi Morgano, Momchil Nekov, John Procter, Michaela Šojdrová, Yana Toom, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Theodoros Zagorakis, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ian Hudghton, Monika Smolková

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

26

+

ALDE

Mircea Diaconu, María Teresa Giménez Barbat, Yana Toom

ECR

Rupert Matthews, Morten Messerschmidt, John Procter

ENF

Dominique Bilde

GUE/NGL

Nikolaos Chountis, Curzio Maltese

PPE

Andrea Bocskor, Svetoslav Hristov Malinov, Michaela Šojdrová, Bogdan Brunon Wenta, Theodoros Zagorakis, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver

S&D

Silvia Costa, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Krystyna Łybacka, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Monika Smolková, Julie Ward

Verts/ALE

Jill Evans, Ian Hudghton

-

-

1

0

EFDD

Isabella Adinolfi

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

Európai Számvevőszék: Az Európai Számvevőszék 5/2017. sz. különjelentése az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról; Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés első eredményei – végleges jelentés; Európai Bizottság: ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés: Európai végrehajtás-értékelés, 2016. október; EPRS: mélyreható elemzés, Jan Tymowski, 2017. június.

(2)

egyes országok jogszabályi keretrendszerében bizonyos fiatalok, különösen a súlyos fogyatékossággal élők „munkavégzésre alkalmatlannak” minősülnek; ők nem tudnak regisztrálni az állami foglalkoztatási szolgálatoknál, és így nem vehetnek részt az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben;


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (9.11.2017)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról

(2017/2039(INI))

A vélemény előadója: Vilija Blinkevičiūtė

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a legutóbbi pénzügyi és gazdasági válság – amely nem csak a fiatal nők gazdasági szerepvállalására és a fiatalok foglalkoztatására gyakorolt súlyos hatást, hanem mentális és testi jólétükre is, valamint általában munkakörnyezetükre, demográfiai helyzetükre, életkörülményeikre és oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésükre – leginkább a fiatalokat, különösen a fiatal nőket sújtotta;

B.  mivel az Unió egészében a nők továbbra is jelentősen alulreprezentáltak a munkaerőpiacon és a vezetői munkakörökben, és a nők foglalkoztatása összességében még mindig csaknem 12%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké;

C.  mivel a Bizottság a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumban prioritásként határozta meg „a nők és férfiak munkabére, keresete és nyugdíja közötti különbség csökkentését, és ezzel együtt a nők elszegényedése elleni küzdelmet”;

D.  mivel a dolgozó nők 31,5%-a részmunkaidőben dolgozik, szemben a dolgozó férfiak 8,2%-os arányával, és mivel csak a nők alig több mint 50%-a dolgozik teljes munkaidőben, összevetve a férfiak 71,2%-ával, ami 25,5%-os szakadékot jelent a teljes munkaidős foglalkoztatási arányok között;

E.  mivel a nemek egyensúlya olyan mutató, amelyet az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) célkitűzésein belül nem kezelnek megfelelően;

F.  mivel az EUMSZ 9. és 10. cikke kimondja, hogy az Uniónak politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során olyan befogadó és integrált munkaerőpiacot kell biztosítania, amely képes megoldást találni a munkanélküliség rendkívül súlyos hatásaira, és amely magas foglalkoztatottsági szintet nyújt; mivel az Uniónak méltó munkakörülményeket – a megfelelő béreket is beleértve – kell biztosítania az egész Unióban, emellett a munkaügyi előírások és a kollektív tárgyalások értelmében, valamint a szubszidiaritás elvével összhangban garantálnia kell a megfelelő szociális biztonságot és a magas szintű oktatást és képzést, továbbá küzdenie kell mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen;

G.  mivel eltérő a fiatal nők és férfiak helyzete és az okok, amelyek miatt nincs munkájuk, nem tanulnak vagy nem vesznek részt valamely képzésben (NEET-fiatalok);

H.  mivel a gondozási és családi feladatok nem kielégítő támogatásából származó nehézségek a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése tekintetében, valamint az apasági szabadság terén meglévő szakadék és a munkaerőpiacon ennek következtében tapasztalható nemek közötti megkülönböztetés továbbra is korlátozzák a nők lehetőségeit az oktatás tekintetében, megnehezítik munkaerőpiaci részvételüket és befolyásolják pályaválasztásukat és gazdasági tevékenységüket; mivel számos tagállamban a nők képviselik a bizonytalan, részmunkaidős vagy miniállásokban dolgozó munkavállalók elsöprő többségét; mivel mindez a jövőben negatívan befolyásolja béreiket és a nyugdíjjal összefüggő jövedelmüket;

I.  mivel a fiatal nők esetében a szabálytalan foglalkoztatási megoldások, illetve a munkanélküliség regisztrálásának elmulasztása pontatlanná teszi a statisztikákat, és eltéréseket eredményez nyugdíjuk tekintetében; mivel ez a gyakorlat hátrányos hatással van a társadalom egészére és különösen a nők jólétére, valamint a társadalombiztosítás más formáira és az életpályaváltás esélyeire vagy a jövőbeli munkavállalási lehetőségekre;

J.  mivel a NEET-fiatalok aránya csökken, de ez nem kizárólag az IFK érdeme;

K.  mivel a NEET-fiatalok heterogén csoportot alkotnak, amelynek szükségletei sokszínűek, ezért elsőrendű fontosságú intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy a nők, a fiatal lányok és a nemek közötti egyenlőség szempontjai az aktualizált IFK egészében láthatók legyenek;

L.  mivel az IFK-ra vonatkozó nemzeti értékelések szerint egyes tagállamokban nehézségekbe ütközik a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalok bevonása; mivel az irányító hatóságok 2015-ben elvégzett felmérése szerint a végrehajtás első szakaszában az IFK leggyakrabban a 15–24 évesek legfiatalabb kohorszát (77%), a fiatal férfiakat (51%), a legalább felső középfokú végzettséggel rendelkezőket (75%) és a munkanélkülieket (77%) érte el, és nem az inaktívakat;

1.  üdvözli, hogy 2013 óta csökken a munkanélküli fiatalok és a NEET-fiatalok száma az EU-ban; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az ifjúsági munkanélküliség sok tagállamban továbbra is alapvető probléma;

2.  hangsúlyozza, hogy kettős stratégiai megközelítésre és módszertanra van szükség, amely a nemek közötti egyenlőség érvényesítésén alapul és horizontálisan végrehajtják az IFK-val összefüggő valamennyi uniós kezdeményezés, szakpolitika és intézkedés keretében, különös figyelmet fordítva a fiatal nőkre és a lányokra;

3.  hangsúlyozza, hogy döntő fontosságú az IFK keretében nyújtott minőségi foglalkoztatásra vonatkozó minimumelőírások meghatározása és biztosítása, azokat minden olyan fiatal esetében meg kell védeni, aki (újra) belép a munkaerőpiacra, és nem lehet kizárólag a fiatal szakmai/foglalkoztatási profilját és a munkaerőpiaci keresletet figyelembe venni, hanem az előírásoknak ki kell térniük a következőkre: szerződésen alapuló foglalkoztatás, tisztességes munka- és életkörülmények, tisztességes fizetések, társadalom- és nyugdíjbiztosítási jogviszony, gyermekgondozási létesítményekhez való hozzáférés, szabadság, szabadnap és határozatlan idejű foglalkoztatás;

4.  elismeri az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés sikerét az ifjúsági munkanélküliség csökkentése és a nemek közötti egyensúly biztosítása tekintetében, különösen azt az eredményt, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés elérte kb. a férfiak 48%-át és a nők 52%-át;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy az IFK keretében teljes mértékben hajtsák végre mind a foglalkoztatási egyenlőségről szóló 2000/78/EK irányelvet, mind az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2010/41/EU irányelvet;

6.  szükségesnek tartja, hogy a Bizottság és a tagállamok pozitív intézkedéseket terjesszenek elő annak garantálása érdekében, hogy a fiatal nők és lányok jó minőségű állásajánlatokat kapjanak, és ne dolgozzanak vagy rekedjenek meg korlátozott jogokkal rendelkező vagy jogok nélküli dolgozókként bizonytalan, rosszul fizetett és átmeneti állásokban;

7.  elismerését fejezi ki az összpontosított, célzott megközelítésért, és amiért nagyobb hangsúly került az egyénre szabott segítségre, ami hozzájárult az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés általános sikeréhez, különösen a nemek közötti egyensúly sikeréhez, amely nagyobb hatással van a nők munkaerőpiaci részvételére; ösztönzi a nemi tudatosság népszerűsítését az állami foglalkoztatási szolgálatok által nyújtott iránymutatásokban és egész életen át tartó tanulásban, amelyek célja a nők munkaerőpiaci részvételének fenntartása és a karriermegszakítások utáni munkaerőpiacra való visszatérésük biztosítása;

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek nemek szerint lebontott statisztikai adatokat annak érdekében, hogy a Bizottság az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának részletes értékelése és elemzése érdekében hatástanulmányt készíthessen a kezdeményezésről és arról, hogy milyen módon befolyásolta a nemek közötti egyensúlyt;

9.  felszólítja a tagállamokat, – miközben hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek és más releváns szereplők fontos szerepét ezen a téren – hogy dolgozzanak ki új, innovatív és személyre szabottabb lehetőségeket azon inaktív NEET-fiatalok elérése érdekében, akik szegénységgel, társadalmi kirekesztéssel, fogyatékossággal vagy többszörös megkülönböztetéssel szembesülnek, valamint, hogy jelentősen javítsák a kommunikációt, amelyet könnyen hozzá lehet igazítani a különböző célcsoportokhoz, továbbá hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés és a szakmai előrelépés terén a nemek közötti egyenlőség garantálása, a munka és a magánélet összeegyeztetése, a gyermek- és felnőttgondozási szolgáltatások biztosítása, valamint a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának előmozdítása révén találják meg a fiatal nők munkaerőpiacra, az oktatásba vagy képzésbe való újbóli belépése támogatásának módjait;

10.  emlékeztet arra, hogy a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák eredményes felszámolása alapvető fontosságú a nők részvételének a munkaerőpiac valamennyi szegmensében történő növelésében; felszólítja az Uniót, hogy legyen a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák felszámolásának élharcosa, különösen az oktatás, a munka és a továbbképzés terén;

11.  hangsúlyozza, hogy a kínálatok minőségére és fenntarthatóságára kell összpontosítani; bátorítja az oktatásban, képzésben és a munkaerőpiacon tapasztalható nemi szegregáció felszámolására irányuló kezdeményezéseket; kiemeli, hogy célzott politikák révén fontos támogatni a lányok és a fiatal nők bevonását a gazdaság minden ágába, többek között a természettudományokba, a technológiába, a műszaki tudományokba és a matematikába, valamint a vállalkozásokba; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak olyan programokról, képzésekről és oktatásról, amelyek erősítik a fiatalok, különösen a nők és a vidéki és távoli térségekben élők e-képességeit és digitális készségeit annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak számukra a hosszú távú, fenntartható gazdasági függetlenség megvalósításához, és a foglalkoztatási lehetőségek aktív megteremtői váljanak belőlük;

12.  kiemeli, hogy az ifjúsági garanciához és az IFK-hoz hasonló programok különösen nehéz körülményekre adott válaszként jöttek létre; rámutat ugyanakkor arra, hogy nem tekinthető úgy, hogy ezek a programok kiváltják a tagállamokban tapasztalható nagyarányú ifjúsági munkanélküliség kezelésére irányuló rendszerszintű megoldásokat;

13.  felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák az IFK végrehajtását, egyúttal orvosolják gyengeségeit, és biztosítsák az IFK finanszírozásának folytatását a következő többéves pénzügyi keret időszakában;

14.  hangsúlyozza a nemi kvóták bevezetésének szükségességét az IFK tagállamok általi végrehajtása során, mivel ez a pozitív intézkedés bizonyítottan az egyik leghatékonyabb eszköz az egyenlőtlenségek, a megkülönböztetés és a nemek közötti egyensúlyhiány felszámolása terén;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással bevált gyakorlataikat, hogy tanulhassanak egymástól annak biztosítása érdekében, hogy az IFK maximális hatást érjen el;

16.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fiatalok foglalkoztatásának hosszú távú, fenntartható növelése tekintetében nyújtott hozzáadott értékük tükrében alaposan értékeljék és gondolják át az ifjúsági garancia és az IFK jövőbeli finanszírozását;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az érintett konkrét régióktól függően testre szabott megoldásokat, és kerüljék a terméketlen „egyenmegoldásokat”;

18.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy aktualizált javaslatot, amely nagyobb költségvetést irányoz elő az IFK és az ifjúsági garancia eszközei számára, miután a jelenleg is zajló európai és gazdasági válságok, valamint az ezek következtében fellépő gazdasági lassulás miatt a tagállamok továbbra is nehéz helyzetben vannak a magas munkanélküliség, az államadósság, az alacsony növekedés és az elégtelen beruházások, valamint az állami kiadások csökkentése miatt;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy vegyenek részt olyan tudatosságnövelő kampányokban, amelyek valamennyi érdekcsoportra irányulnak, különösen a távoli vagy vidéki térségben élőkre, akik esetében nagyobb annak a valószínűsége, hogy képzettségük és tájékozottságuk nem megfelelő.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

6.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Arena, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Maria Corazza Bildt, Arne Gericke, Mary Honeyball, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Angelika Niebler, Marijana Petir, Terry Reintke, Michaela Šojdrová, Anna Záborská, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Kostadinka Kuneva, Edouard Martin, Evelyn Regner, Jordi Solé, Marc Tarabella, Mylène Troszczynski, Julie Ward

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Ulrike Müller, Gabriele Preuß

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

19

+

ALDE

Ulrike Müller

GUE/NGL

Malin Björk, Kostadinka Kuneva

PPE

Anna Maria Corazza Bildt, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Angelika Niebler, Marijana Petir, Michaela Šojdrová, Anna Záborská

S&D

Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Mary Honeyball, Edouard Martin, Gabriele Preuß, Marc Tarabella, Julie Ward

VERTS/ALE

Florent Marcellesi, Jordi Solé, Terry Reintke

0

-

 

 

3

0

ECR

Arne Gericke, Jana Žitňanská

ENF

Mylène Troszczynski

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

4.12.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Enrique Calvet Chambon, Ole Christensen, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Arne Gericke, Marian Harkin, Agnes Jongerius, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Kostadinka Kuneva, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Dominique Martin, Elisabeth Morin-Chartier, Georgi Pirinski, Robert Rochefort, Claude Rolin, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Georges Bach, Krzysztof Hetman, Paloma López Bermejo, Edouard Martin, Rory Palmer, Anne Sander, Sven Schulze, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Tom Vandenkendelaere

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Olle Ludvigsson, Norica Nicolai, Tibor Szanyi, Lola Sánchez Caldentey


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

37

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Martina Dlabajová, Marian Harkin, Norica Nicolai, Robert Rochefort, Yana Toom

EFDD

Tiziana Beghin

ENF

Dominique Martin

GUE/NGL

Rina Ronja Kari, Kostadinka Kuneva, Paloma López Bermejo, Lola Sánchez Caldentey

PPE

Georges Bach, Krzysztof Hetman, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Elisabeth Morin-Chartier, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Romana Tomc, Tom Vandenkendelaere

S&D

Guillaume Balas, Brando Benifei, Ole Christensen, Agnes Jongerius, Jan Keller, Javi López, Olle Ludvigsson, Edouard Martin, Rory Palmer, Georgi Pirinski, Jutta Steinruck, Szanyi Tibor, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Marita Ulvskog

1

-

NI

Lampros Fountoulis

2

0

ECR

Arne Gericke, Ulrike Trebesius

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat