JELENTÉS a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

1.3.2018 - (COM(2016)0685 – C8-0472/2016 – 2016/0337(CNS)) - *

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Paul Tang


Eljárás : 2016/0337(CNS)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A8-0050/2018
Előterjesztett szövegek :
A8-0050/2018
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

(COM(2016)0685 – C8-0472/2016 – 2016/0337(CNS))

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0685),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0472/2016),

–  tekintettel a dán parlament, az ír képviselőház, az ír szenátus, a luxemburgi képviselőház, a máltai parlament, a holland felsőház, a holland alsóház és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0050/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás    1

Irányelvre irányuló javaslat

1 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. Idővel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek jogi alakiságait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. Bár az említett helyzetek olyan hiányosságokra hívják fel a figyelmet, amelyek jellegüket tekintve teljesen eltérőek, mindkét esetre igaz, hogy a belső piac megfelelő működését meggátló akadályokat hoznak létre. Az említett problémák orvoslására irányuló fellépésnek ezért a piaci hiányosságok mindkét típusát kezelnie kell.

(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. A globalizáció és a digitalizáció korában a pénzügyi és a szellemi tőke forrásalapú megadóztatása egyre nehezebben kereshető vissza, és könnyebben manipulálható. Idővel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek jogi alakiságait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. A gazdaság számos ágazata digitalizálódott és a digitális gazdaság rohamléptekkel fejlődik, ezért kérdéses, hogy megfelelők-e a hagyományos iparágakra tervezett uniós társasági adózási modellek, többek között az értékelési és számítási kritériumok tekintetében, amelyeket újra lehetne gondolni annak érdekében, hogy jobban igazodjanak a 21. század üzleti tevékenységekeihez. Bár az említett helyzetek jellegüket tekintve teljesen eltérő hiányosságokra hívják fel a figyelmet, az minden esetre igaz, hogy a belső piac megfelelő működését gátló akadályokat hoznak létre, valamint a nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozások közötti torzulások kialakulásához vezetnek. Az uniós társaságiadó-alapra vonatkozó új modellnek ezért foglalkoznia kell a piaci hiányosságok e típusaival, és egyúttal tartania kell magát a jogi egyértelműség, a jogbiztonság és az adósemlegesség hosszú távú biztosítására vonatkozó célkitűzésekhez. A nemzeti adórendszerek közötti nagyobb konvergencia jelentős mértékben csökkenti majd az Unión belül határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások költségeit és adminisztratív terheit. Az adóztatási politika nemzeti hatáskörbe tartozik, de az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikke egyértelműen kimondja, hogy a Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag irányelveket fogad el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a belső piac megteremtését vagy működését.

Módosítás    2

Irányelvre irányuló javaslat

2 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)  A belső piac megfelelő működésének támogatása érdekében az Unió társaságiadó-környezetét annak az elvnek megfelelően kell alakítani, hogy a vállalatok abban az (egy vagy több) joghatóságban fizessék meg az adóból méltányosan rájuk eső részt, ahol a nyereségük keletkezik. Ezért gondoskodni kell olyan mechanizmusokról, amelyek visszariasztják a vállalatokat attól, hogy az adókötelezettségük csökkentése érdekében kihasználják a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket. Ugyanennyire fontos, hogy a határokon átnyúló kereskedelem és vállalati beruházás megkönnyítésével ösztönözzék a növekedést és a gazdasági fejlődést a belső piacon. Ennek érdekében az Unióban egyszerre kell megszüntetni a kettős adóztatás és a kettős nem adóztatás veszélyét, amihez fel kell számolni a nemzeti társaságiadó-rendszerek kölcsönhatásában jelentkező különbségeket. A vállalatoknak ugyanakkor könnyen használható adózási és jogi keretre van szükségük a kereskedelmi tevékenységük fejlesztéséhez és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedéshez. Ezzel összefüggésben a megkülönböztetés még megmaradt eseteit is meg kell szüntetni.

(2)  A belső piac megfelelő működésének támogatása érdekében az Unió társaságiadó-környezetét annak az elvnek megfelelően kell alakítani, hogy a vállalatok abban az (egy vagy több) joghatóságban fizessék meg az adóból méltányosan rájuk eső részt, ahol a nyereségük keletkezik, és ahol a társaságok állandó telephellyel rendelkeznek. Figyelembe véve az üzleti környezetben lejátszódó digitális átállást, biztosítani kell, hogy azokat a vállalatokat, amelyek bevételt termelnek valamely tagállamban úgy, hogy ott csupán állandó digitális telephellyel rendelkeznek (de fizikai állandó telephellyel nem), ugyanúgy kell kezelni, mint azokat a vállalatokat, amelyek a tagállamban állandó fizikai telephellyel rendelkeznek. Ezért gondoskodni kell olyan mechanizmusokról, amelyek visszariasztják a vállalatokat attól, hogy az adókötelezettségük csökkentése érdekében kihasználják a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket. Ugyanennyire fontos, hogy a határokon átnyúló kereskedelem és vállalati beruházás megkönnyítésével ösztönözzék a növekedést és a gazdasági fejlődést a belső piacon. Ennek érdekében az Unióban egyszerre kell megszüntetni a kettős adóztatás és a kettős nem adóztatás veszélyét, amihez fel kell számolni a nemzeti társaságiadó-rendszerek kölcsönhatásában jelentkező különbségeket. A vállalatoknak ugyanakkor könnyen használható adózási és jogi keretre van szükségük a kereskedelmi tevékenységük fejlesztéséhez és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedéshez. Ezzel összefüggésben a megkülönböztetés még megmaradt eseteit is meg kell szüntetni. A konszolidáció a KÖTA-rendszer egyik lényeges eleme, mivel azok a főbb adózási akadályok, amelyekkel az azonos csoportba tartozó, az Unión belül határon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok szembesülnek, kizárólag a konszolidáció útján kezelhetők. A konszolidáció kiküszöböli a transzferárképzési követelményeket és a csoporton belüli kettős adóztatást.

Módosítás    3

Irányelvre irányuló javaslat

3 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)  Mint a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat7 rámutatott, egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját.

(3)  Mint a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat7 rámutatott, hogy egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Mihelyt valamennyi tagállamban végrehajtanák, a KÖTA biztosítaná, hogy az adókat ott fizessék meg, ahol a nyereségek keletkeznek, és ahol a vállalatok állandó telephellyel rendelkeznek. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját. A belső piac javítása a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésének kulcsfontosságú tényezője. A KÖTA bevezetése a vállalkozások közötti káros adóverseny mérséklése révén javítaná a gazdasági növekedést, és több munkahely létrejöttéhez vezetne az Unióban,

__________________

__________________

7 Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011) 121 végleges/2.

7 Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011) 121 végleges/2.

Módosítás    4

Irányelvre irányuló javaslat

3 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)  A Bizottság az „Igazságos és hatékony adórendszer az Európai Unióban a digitális egységes piac számára” című, 2017. szeptember 21-i közleményében úgy véli, hogy a KÖTA alapot kínál a digitális gazdaság által létrehozott adózási kihívások kezeléséhez.

Módosítás    5

Irányelvre irányuló javaslat

4 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)  Mivel gyors intézkedésre van szükség, hogy biztosított legyen a belső piac megfelelő működése egyrészt azzal, hogy a kereskedelem és a beruházás számára kedvezőbb feltételeket teremt, másrészt viszont ellenállóbb legyen az adókikerülési módszerekkel szemben, a nagyra törő KÖTA-kezdeményezést két különálló javaslatra kell felosztani. Első szakaszban a közös társaságiadó-alapra vonatkozó szabályokat kell meghozni, mielőtt a második szakaszban sor kerül a konszolidáció kérdésének megvitatására.

(4)  Mivel a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében gyors cselekvésre van szükség – egyrészt vonzóbbá téve a belső piacot a kereskedelem és a beruházás számára, másrészt fokozva ellenállását az adókikerülési módszerekkel szemben –, ezért rendkívül fontos annak biztosítása, hogy a közös társaságiadó-alapról szóló irányelv és a közös összevont társaságiadó-alapról szóló irányelv hatálybalépésére párhuzamosan kerüljön sor. Mivel a rendszer ilyen megváltoztatása jelentős lépés a belső piac megvalósítása felé, rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy a végrehajtás már a kezdeti szakaszban megfelelően valósuljon meg. Ennélfogva minden tagállamban be kell vezetni a KÖTA-t, hiszen a belső piac az összes tagállamot magában foglalja. Ha a Tanácsnak nem sikerül egyhangú határozatot hoznia a KÖTA létrehozására vonatkozó javaslatról, akkor a Bizottságnak új javaslatot kell előterjesztenie az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján, és az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás szerint fogadja el a szükséges jogalkotási aktusokat. Végső lehetőségként a pénznemként az eurót használó tagállamoknak megerősített együttműködést kell kezdeményezniük, amelynek az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében bármely későbbi időpontban is nyitva kell állnia a nem résztvevő tagállamok számára. Sajnálatos, hogy sem a közös társaságiadó-alapra, sem pedig a közös összevont társaságiadó-alapra vonatkozóan nem végeztek részletes hatásvizsgálatot, amely országonkénti bontásban figyelembe veszi a tagállamok társaságiadó-behajtásból származó jövedelmére gyakorolt hatásokat.

Módosítás    6

Irányelvre irányuló javaslat

5 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)  Az agresszív adótervezési struktúrák sok esetben jellemzően határokon átnyúló közegben jelennek meg, amiből következik, hogy a részt vevő vállalatcsoportok rendelkeznek egy minimális erőforrással. Ebből kiindulva, az arányosság okán a közös adóalapra vonatkozó szabályokat csak a jelentős méretű vállalatcsoporthoz tartozó vállalatok számára kellene kötelezővé tenni. Ennek érdekében az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó vállalatcsoportok összes konszolidált bevételén alapuló, méretfüggő küszöböt kell meghatározni. Emellett – a KÖTA-kezdeményezés két lépése közötti koherencia biztosítása érdekében – a közös adóalapról szóló szabályokat kötelezővé kellene tenni mindazon vállalatok számára, amelyek vállalatcsoportnak minősülnének, amennyiben a teljes kezdeményezés megvalósul. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a közös adóalapról szóló szabályokat opcionálisan az említett kritériumot nem teljesítő vállalatok számára is választhatóvá kell tenni.

(5)  Az agresszív adótervezési struktúrák sok esetben jellemzően határokon átnyúló közegben jelennek meg, amiből következik, hogy a részt vevő vállalatcsoportok rendelkeznek egy minimális erőforrással. Ebből kiindulva, az arányosság okán a közös adóalapra vonatkozó szabályokat kezdetben csak a jelentős méretű vállalatcsoporthoz tartozó vállalatok számára kellene kötelezővé tenni. Ennek érdekében az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó vállalatcsoportok összes konszolidált bevételén alapuló, kezdetben 750 millió euró összegű méretfüggő küszöböt kell meghatározni. Mivel ez az irányelv a társaságiadó-alap tekintetében az Unióban működő valamennyi vállalkozásra érvényes új standardot vezet be, a küszöbértéket legfeljebb hétéves időszak elteltével nullára kell csökkenteni. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a közös adóalapról szóló szabályokat az első szakaszban opcionálisan az említett kritériumot nem teljesítő vállalatok számára is választhatóvá kell tenni.

Módosítás    7

Irányelvre irányuló javaslat

6 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)  Definiálni kell az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephely fogalmát. A cél az, hogy az összes érintett adózó garantáltan egyforma értelmezést alkalmazzon, és ki legyen zárva az eltérő meghatározásokból eredő különbségek lehetősége. Ezzel szemben nem feltétlenül szükséges közös definíciót javasolni azokra az állandó telephelyekre, amelyek harmadik országokban találhatók, illetve az Unióban találhatók, de adózási szempontból harmadik országbeli illetőségű adózóhoz tartoznak. A nemzetközi megállapodásokkal való bonyolult kölcsönhatása folytán ezzel a dimenzióval inkább kétoldalú adóügyi szerződésekben és a nemzeti jogban kell foglalkozni.

(6)  Definiálni kell az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephely fogalmát. Multinacionális vállalatok túl gyakran kötnek egyezségeket annak érdekében, hogy nyereségüket adófizetés nélkül vagy nagyon alacsony adómérték mellett kedvező adórendszerekbe helyezzék át. Az állandó telephely elvének alkalmazása biztosítaná azon kritériumok pontos, kötelező erejű meghatározását, amelyeket egy adott országban a letelepedés bizonyítékaként a multinacionális vállalatoknak teljesíteniük kell. Ez rákényszeríti a multinacionális vállalatokat arra, hogy adóikat becsületesen befizessék. A cél az, hogy az összes érintett adózó garantáltan egyforma értelmezést alkalmazzon, és ki legyen zárva az eltérő meghatározásokból eredő különbségek lehetősége. Hasonlóképpen az is fontos, hogy közösen elfogadott definíció voantkozzon azokra az állandó telephelyekre, amelyek harmadik országokban találhatók, illetve az Unióban találhatók, de adózási szempontból harmadik országbeli illetőségű adózóhoz tartoznak. Ha a transzferárazás következménye alacsony adómértékű adójogrendszerbe történő nyereségátcsoportosítás, akkor inkább olyan rendszert kell alkalmazni, amely a nyereséget egy képlet alapján arányosan osztja fel. Az Unió ilyen rendszer elfogadása révén nemzetközi standardot hozhat létre a korszerű és hatékony társasági adózás tekintetében. A Bizottságnak iránymutatásokat kell kidolgoznia arra az átmeneti szakaszra vonatkozóan, amelyben a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok során a képlet szerinti arányos nyereségfelosztás még együtt él más felosztási módszerekkel, a folyamat végén azonban a képlet szerinti felosztásnak már az elosztás rendes módszerévé kell válnia. A Bizottságnak javasolnia kell olyan uniós adózási modellszerződés bevezetését, amely végül teljesen felválthatná az egyes tagállamok által kötött több ezer kétoldalú megállapodást.

Módosítás    8

Irányelvre irányuló javaslat

6 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(6a)  A digitális javak rendszerint immateriálisak, és erős mobilitás jellemző rájuk. Tanulmányok kimutatták, hogy a digitális ágazat az agresszív adótervezési gyakorlatok aktív résztvevője, mert számos üzleti modell esetében nincs szükség fizikai infrastruktúrára ahhoz, hogy lebonyolódjon az ügyfelekkel az ügylet, és nyereség jöjjön létre. Ez a legnagyobb vállalatok számára nullához közeli jövedelamadó fizetését teszi lehetővé. A tagállamok kincstárai több milliárd euró összegű bevételtől esnek el, mert a digitális multinacionális vállalatok jövedelme után nem képesek behajtani az adót. E kézzelfogható társadalmi igazságtalanság sürgős orvoslása érdekében a társasági adóra vonatkozó jelenlegi jogszabályok hatályát ki kell terjeszteni oly módon, hogy a jövőben a jelentős digitális jelenlét alapján megállapítható legyen a digitális állandó telephely fennállása. A digitalizáció összefüggésrendszerében keletkező kihívások megoldása érdekében a hasonló üzleti modellek számára egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni, a digitális ágazatban rejlő lehetőségek kiaknázásának akadályozása nélkül. E tekintetben különösen figyelembe kell venni a nemzetközi szintű átfogó szabályozási keret kialakítása érdekében az OECD-ben végzett munkát.

Módosítás    9

Irányelvre irányuló javaslat

8 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(8)  Az adóköteles jövedelmet csökkenteni kell a működés költségeivel és bizonyos egyéb tételekkel. Az elszámolható (levonható), az üzleti tevékenységgel összefüggő ráfordítások tartalmazzák az értékesítés teljes költségét, továbbá a jövedelemteremtéshez, -fenntartáshoz és -biztosításhoz kapcsolódó ráfordításokat. A gazdaságban folyó innováció támogatása és a belső piac korszerűsítése érdekében levonásokat, köztük többletlevonásokat kell biztosítani a kutatási-fejlesztési költségek után, és ezeket a felmerülés évében (az ingatlanvagyon kivételével) teljes mértékben elszámolhatóvá kell tenni. A kapcsolt vállalkozásokkal nem rendelkező, különösen innovatív induló kisvállalkozásokat (ebbe a kategóriába tartoznak mindenekelőtt az induló innovatív vállalkozások) szintén támogatni kell a kutatási-fejlesztési költségek utáni emelt többletlevonás útján. A jogbiztonság érdekében a nem levonható költségekről is listát kell készíteni.

(8)  Az adóköteles jövedelmet csökkenteni kell a működés költségeivel és bizonyos egyéb tételekkel. Az elszámolható (levonható), az üzleti tevékenységgel összefüggő ráfordítások tartalmazzák az értékesítés teljes költségét, továbbá a jövedelemteremtéshez, -fenntartáshoz és -biztosításhoz kapcsolódó ráfordításokat. A gazdaságban folyó innováció támogatása és a belső piac korszerűsítése érdekében levonásokat kell végrehajtani, és az adófizetők számára adójóváírást kell biztosítani a személyzeti jellegű, az alvállalkozókhoz, a kölcsönzött munkavállalókhoz, valamint a szabadúszókhoz kapcsolódó tényleges kutatási-fejlesztési költségeik után, és ezeket a keletkezés évében (az ingatlanvagyon kivételével) teljes mértékben elszámolhatóvá kell tenni. A levonásokkal való visszaélés elkerülése érdekében egyértelműen meg kell határozni a „tényleges kutatás-fejlesztési költségek” fogalmát. A jogbiztonság érdekében a nem levonható költségekről is listát kell készíteni.

Módosítás    10

Irányelvre irányuló javaslat

9 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(9)  A nemzetközi adózás közelmúltbeli fejleményei felhívták a figyelmet arra, hogy a globális adókötelezettségük csökkentése érdekében a multinacionális vállalatcsoportok egyre nagyobb mértékben vesznek részt az adókikerülésre szolgáló módszerekben, ami a túlzott kamatok révén adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezet. Ezért korlátozni kell a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát, hogy a vállalatokat visszariassza az ilyen módszerektől. Ezzel összefüggésben a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát csak akkor kell korlátozások nélkül engedélyezni, amennyiben az említett költségek ellentételezhetők az adóköteles kamat- (és más pénzügyi) bevételekkel. Az ezt meghaladó kamatköltségek levonhatóságát viszont korlátozni kell, és ennek a határát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredménye (EBITDA) alapján határozzák meg.

(9)  A nemzetközi adózás közelmúltbeli fejleményei felhívták a figyelmet arra, hogy a globális adókötelezettségük csökkentése érdekében a multinacionális vállalatcsoportok egyre nagyobb mértékben vesznek részt az adókikerülésre szolgáló módszerekben, ami a túlzott kamatok révén adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezet. Ezért korlátozni kell a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát, hogy a vállalatokat visszariassza az ilyen módszerektől. Ezzel összefüggésben a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát csak akkor kell korlátozások nélkül engedélyezni, amennyiben az említett költségek ellentételezhetők az adóköteles kamat- (és más pénzügyi) bevételekkel. Az ezt meghaladó kamatköltségek levonhatóságát viszont korlátozni kell, és ennek a határát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredménye (EBITDA) alapján határozzák meg. A tagállamok a még nagyobb szintű védelem biztosítása érdekében tovább korlátozhatnák a levonható kamatok (és más pénzügyi költségek) összegét.

Módosítás    11

Irányelvre irányuló javaslat

10 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(10)  Az a tény, hogy a hitelek után fizetett kamat levonható az adózó adóalapjából, miközben a nyereségfelosztás nem, egyértelműen előnyösebbé teszi a hitelből történő finanszírozást a saját tőkénél. Tekintettel arra, hogy ez maga után vonja a vállalatok eladósodását, feltétlenül rendelkezni kell olyan intézkedésekről, amelyek semlegesítik a saját tőkéből történő finanszírozás ellen ható rendszert. Ennek fényében az adózók a tervek szerint növekedési és beruházási kedvezményben részesülnek, amelynek értelmében az adózók saját tőkéjének növekedése bizonyos feltételek mellett levonható az adóalapból. Feltétlenül biztosítani kell ezért, hogy a rendszert ne sújtsa dominóhatás, és ennek érdekében ki kell zárni belőle az adózó kapcsolt vállalkozásokban való részesedésének adóértékét. Végezetül ahhoz, hogy a támogatási rendszer kellően szilárd legyen, adókikerülés elleni szabályokat is meg kell állapítani.

(10)  Az a tény, hogy a hitelek után fizetett kamat levonható az adózó adóalapjából, miközben a nyereségfelosztás nem, egyértelműen előnyösebbé teszi a hitelből történő finanszírozást a saját tőkénél. Tekintettel annak kockázatára, hogy ez maga után vonhatja a vállalatok eladósodását, feltétlenül rendelkezni kell a saját tőkéből történő finanszírozás ellen ható rendszert semlegesítő intézkedésekről, korlátozva annak lehetőségét, hogy a kölcsönök után fizetett kamatokat le lehessen vonni az adózó adóalapjából. E kamatlevonás-korlátozási szabály a szóban forgó cél szempontjából megfelelő és elégséges eszközt jelent.

Módosítás    12

Irányelvre irányuló javaslat

12 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(12)  Annak érdekében, hogy visszariasszon a magas adókulccsal adózó vállalatokból való passzív (főként pénzügyi) jövedelem átcsoportosításától, az ilyen vállalatoknál az adóév végén felmerülő veszteségről feltételezni kell, hogy nagyrészt megfelel a kereskedelmi tevékenység eredményének. Ebből kiindulva, az adózóknak lehetővé kell tenni, hogy időbeli korlátozás nélkül elhatárolják a veszteségeket a következő időszakra, az évente levonható összeg korlátozása nélkül. Mivel a veszteségnek a következő időszakra történő elhatárolása biztosítja, hogy az adózó valós jövedelme után adózik, semmi sem indokolja az elhatárolás időbeli korlátozását. Ami a veszteségek visszamenőleges, a megelőző időszakra vonatkozó elhatárolásának kilátását illeti, ilyen szabályt nem kell bevezetni, mivel ez viszonylag ritka a tagállamok gyakorlatában, és inkább túlbonyolítja a rendszert. Emellett meg kell állapítani egy visszaélés elleni rendelkezést, hogy megelőzze, meggátolja vagy leküzdje a veszteség levonhatóságára vonatkozó szabályoknak a veszteséges vállalatok felvásárlásával történő megkerülésére tett kísérleteket.

(12)  Annak érdekében, hogy visszariasszon a magas adókulccsal adózó vállalatokból való passzív (főként pénzügyi) jövedelem átcsoportosításától, az ilyen vállalatoknál az adóév végén felmerülő veszteségről feltételezni kell, hogy nagyrészt megfelel a kereskedelmi tevékenység eredményének. Ebből kiindulva, az adózóknak lehetővé kell tenni, hogy ötéves időszakban elhatárolják a veszteségeket a következő időszakra, az évente levonható összeg korlátozásával. Ami a veszteségek visszamenőleges, a megelőző időszakra vonatkozó elhatárolásának kilátását illeti, ilyen szabályt nem kell bevezetni, mivel ez viszonylag ritka a tagállamok gyakorlatában, és inkább túlbonyolítja a rendszert. Az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv1a a visszaélés ellen általános szabályt ír elő annak érdekében, hogy megelőzze, meggátolja vagy felszámolja a veszteség levonhatóságára vonatkozó szabályoknak a veszteséges vállalatok felvásárlásával történő megkerülésére tett kísérleteket. Ezen általános szabályt ezen irányelv alkalmazása során rendszeresen figyelembe kell venni.

 

_________________

 

1a A Tanács (EU) 2016/1164 irányelve (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (HL L 193., 2016.7.19., 1. o.)

Módosítás    13

Irányelvre irányuló javaslat

13 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(13)  A vállalkozások pénzforgalmi kapacitásának erősítése – például a vállalkozás indításakor az egyik tagállamban keletkező veszteség másik tagállamban keletkező nyereséggel való kompenzálása – és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedés ösztönzése érdekében az adózókat fel kell jogosítani arra, hogy a más tagállamokban található közvetlen leányvállalataiknál és állandó telephelyeiknél felmerülő veszteséget átmenetileg figyelembe vegyék. Ebből a célból a valamely tagállamban található anyavállalatnak vagy székhelynek lehetővé kell tenni, hogy egy adott adóévben levonja az adóalapjából a más tagállamokban található közvetlen leányvállalataiknál és állandó telephelyeiknél felmerülő veszteséget, a részesedése arányában. Az anyavállalatnak ezután az említett közvetlen leányvállalat vagy állandó telephely által termelt későbbi nyereséget újra hozzá kell adnia az adóalapjához, az előzőleg levont veszteség összegének figyelembevételével. Mivel a nemzeti adóbevételek megóvása létfontosságú, a levont veszteséget automatikusan újra be kell számítani az adóalapba, ha bizonyos számú éven belül erre nem került sor, vagy ha már nem teljesülnek a közvetlen leányvállalatnak vagy állandó telephelynek minősítés feltételei.

törölve

Módosítás    14

Irányelvre irányuló javaslat

15 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(15)  Feltétlenül rendelkezni kell az adókikerülés elleni megfelelő szabályokról, hogy megerősítsék a közös adóalapra vonatkozó szabályok ellenálló képességét az agresszív adótervezési módszerekkel szemben. A rendszernek konkrétan tartalmaznia kell egy általános, visszaélés elleni szabályt (GAAR), amelyet a kikerülés konkrét típusainak elkövetését megakadályozó intézkedések egészítenek ki. Mivel a visszaélés elleni általános szabályoknak az a funkciója, hogy kezeljék a célzott rendelkezésekkel külön még nem kezelt adóügyi visszaéléseket, ezek a hiányosságokat pótolják, ami nem érintheti az adókikerülés elleni egyedi szabályok alkalmazhatóságát. Az Unión belül a visszaélés elleni általános szabályokat kell alkalmazni azokra a megoldásokra, amelyek nem valódiak. Fontos biztosítani továbbá, hogy a GAAR a gyakorlatban a belföldi, az Unión belüli, határokon átnyúló helyzetekre és a harmadik országokban létrehozott vállalatokat érintő, határokon átnyúló helyzetekre egyformán vonatkozzon, hogy a hatályát és az alkalmazás eredményeit tekintve ne legyen különbség.

(15)  Feltétlenül rendelkezni kell az adókikerülés elleni megfelelő szabályokról, hogy megerősítsék a közös adóalapra vonatkozó szabályok ellenálló képességét az agresszív adótervezési módszerekkel szemben. A rendszernek konkrétan tartalmaznia kell egy szigorú és hatékony, általános, visszaélés elleni szabályt (GAAR), amelyet a kikerülés konkrét típusainak elkövetését megakadályozó intézkedések egészítenek ki. Mivel a visszaélés elleni általános szabályoknak az a funkciója, hogy kezeljék a célzott rendelkezésekkel külön még nem kezelt adóügyi visszaéléseket, ezek a hiányosságokat pótolják, ami nem érintheti az adókikerülés elleni egyedi szabályok alkalmazhatóságát. Az Unión belül a visszaélés elleni általános szabályokat kell alkalmazni azokra a megoldásokra, amelyek nem valódiak. Fontos biztosítani továbbá, hogy a GAAR a gyakorlatban a belföldi, az Unión belüli, határokon átnyúló helyzetekre és a harmadik országokban létrehozott vállalatokat érintő, határokon átnyúló helyzetekre egyformán vonatkozzon, hogy a hatályát és az alkalmazás eredményeit tekintve ne legyen különbség.

Módosítás    15

Irányelvre irányuló javaslat

17 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(17)  Figyelembe véve, hogy a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia hatása általában a kétszeres levonás (azaz mindkét államban történt levonás) vagy a jövedelem levonása az egyik államban anélkül, hogy a másikban hozzáadnák az adóalaphoz, az ilyen helyzetek egyértelműen érintik a belső piacot, mivel torzítják a mechanizmusait, és kiskapukat teremtenek az adókikerülési módszerek burjánzásához. Mivel a módszerek a gazdálkodó szervezetek vagy pénzügyi kifizetések bizonyos típusainak jogi besorolásában előforduló nemzeti különbségekből erednek, ezek rendes esetben nem fordulnak elő olyan vállalatok körében, amelyek az adóalapjuk kiszámítására a közös szabályt alkalmazzák. A közös adóalap keretrendszere és a nemzeti vagy harmadik országbeli társaságiadó-rendszerek közötti kölcsönhatásban az eltérések ennek ellenére fennmaradnának. Ahibrid struktúrából adódó diszkrepancia hatásainak semlegesítésére olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek értelmében az eltérésben érintett két joghatóság egyike megtagadja egy kifizetés levonását, vagy gondoskodik róla, hogy az ennek megfelelő jövedelem szerepeljen a közös adóalapban.

(17)  Figyelembe véve, hogy az ágazati és a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia hatása általában a kétszeres levonás (azaz mindkét államban történt levonás) vagy a jövedelem levonása az egyik államban anélkül, hogy a másikban hozzáadnák az adóalaphoz, az ilyen helyzetek egyértelműen érintik a belső piacot, mivel torzítják a mechanizmusait, és kiskapukat teremtenek az adókikerülési módszerek burjánzásához. Mivel a módszerek a gazdálkodó szervezetek vagy pénzügyi kifizetések bizonyos típusainak jogi besorolásában előforduló nemzeti különbségekből erednek, ezek rendes esetben nem fordulnak elő olyan vállalatok körében, amelyek az adóalapjuk kiszámítására a közös szabályt alkalmazzák. A közös adóalap keretrendszere és a nemzeti vagy harmadik országbeli társaságiadó-rendszerek közötti kölcsönhatásban az eltérések ennek ellenére fennmaradnának. Ahibrid struktúrából adódó diszkrepancia vagy az ezekhez kapcsolódó megállapodások hatásainak semlegesítése érdekében az (EU) 2016/1164 irányelv szabályokat ír elő a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra és a fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra vonatkozóan. E szabályokat ezen irányelv alkalmazása során rendszeresen figyelembe kell venni.

Módosítás    16

Irányelvre irányuló javaslat

17 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(17a)  Nem szabad megakadályozni, hogy a tagállamok további adókikerülés elleni intézkedéseket vezessenek be annak érdekében, hogy csökkentsék a nyereség olyan Unión kívüli, alacsony adókulcsú országokba történő átcsoportosításának kedvezőtlen hatásait, amelyek nem feltétlenül cserélik ki automatikusan az adóügyi információkat az uniós előírásoknak megfelelően.

Módosítás    17

Irányelvre irányuló javaslat

17 b preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(17b)  A tagállamoknak rendszert kell kialakítaniuk az ezen irányelvvel összhangban a nemzeti jognak megfelelően elfogadott nemzeti jogszabályok vállalkozások általi megsértése esetén alkalmazandó szankciók tekintetében.

Módosítás    18

Irányelvre irányuló javaslat

19 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(19)  Az irányelv kiegészítése vagy egyes, nem alapvető elemeinek módosítása érdekében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni, hogy jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: i. a tagállamok társasági formákra és társasági adóra vonatkozó törvénymódosításainak figyelembevétele és az I. és II. melléklet ennek megfelelő módosítása; ii. további fogalommeghatározások megállapítása; iii. részletes szabályok meghozatala az adókikerülés ellen, a növekedés és beruházás szempontjából releváns, megjelölt területeken; iv. a lízingelt eszközök jogi és gazdasági tulajdonjogának részletesebb meghatározása; v. a lízingfizetések tőke- és kamatösszetevőinek és a lízingelt eszközök értékcsökkenési alapjának kiszámítása; és vi. az értékcsökkenés alá tartozó befektetett eszközök kategóriáinak pontosabb meghatározása. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(19)  Az irányelv kiegészítése vagy egyes, nem alapvető elemeinek módosítása érdekében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni, hogy jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: i. a tagállamok társasági formákra és társasági adóra vonatkozó törvénymódosításainak figyelembevétele és az I. és II. melléklet ennek megfelelő módosítása; ii. további fogalommeghatározások megállapítása; iii. a lízingelt eszközök jogi és gazdasági tulajdonjogának részletesebb meghatározása; iv. a lízingfizetések tőke- és kamatösszetevőinek és a lízingelt eszközök értékcsökkenési alapjának kiszámítása; v. az értékcsökkenés alá tartozó befektetett eszközök kategóriáinak pontosabb meghatározása. és (vi) iránymutatások kibocsátása arra az átmeneti szakaszra vonatkozóan, amelyben a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok során a képlet szerinti felosztás még együtt él más felosztási módszerekkel. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

Módosítás    19

Irányelvre irányuló javaslat

19 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(19a)  A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie ezen irányelv egységes végrehajtását annak elkerülése érdekében, hogy az illetékes hatóságok minden tagállamban más rendszer szerint gondoskodjanak az alkalmazásról. Ügyelni kell ezen kívül arra is, hogy a számviteli szabályok uniós szintű összehangolása ne vezethessen az adótervezés és az arbitrázs új lehetőségeihez. A számviteli szabályok összehangolása ezért hozzájárulhat a közös rendszer megerősítéséhez, különösen, ha már minden uniós vállalkozás e rendszer hatálya alá tartozik majd.

Módosítás    20

Irányelvre irányuló javaslat

23 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(23)  A Bizottságnak a hatálybalépése után öt évvel felül kell vizsgálnia az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie a Tanácsnak. A tagállamok kötelesek megküldeni a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el,

(23)  Mivel ez az irányelv lényeges változást tartalmaz a társasági adózásra vonatkozó szabályokat illetően, a Bizottságnak a hatálybalépése után öt évvel átfogóan értékelnie kell az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E végrehajtási jelentésnek legalább az alábbi kérdésekre kell kiterjednie: az ezen irányelvben előírt adóztatási rendszer hatása a tagállamok bevételeire; a rendszer előnyei és hátrányai a kis- és középvállakozások szempontjából; a rendszer hatása az adóbehajtás tagállamok közötti igazságos megosztására; a rendszer hatása a belső piacra mint egészre, különös tekintettel az ebben az irányelvben megállapított új szabályoknak alávetett vállalatok közötti verseny esetleges torzulására; valamint az átmeneti időszakban a rendszer hatálya alá tartozó vállalkozások száma. A Bizottságnak az irányelv hatálybalépése után öt évvel felül kell vizsgálnia az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A tagállamok kötelesek megküldeni a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el,

Módosítás    21

Irányelvre irányuló javaslat

1 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)  Ez az irányelv bizonyos vállalatok adózásához alakít ki közös adóalaprendszert, és megállapítja az adóalap kiszámítására vonatkozó szabályokat.

(1)  Ez az irányelv bizonyos vállalatok adózásához alakít ki közös adóalaprendszert az Unióban, és megállapítja az adóalap kiszámítására vonatkozó szabályokat, ideértve az adókikerülés megakadályozására szolgáló szabályokat és a javasolt adórendszer nemzetközi dimenziójára vonatkozó intézkedéseket is.

Módosítás    22

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)  Ezen irányelv szabályai valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandók, a más tagállamokban lévő állandó telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:

(1)  Ezen irányelv szabályai a valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandók, a más tagállamokban lévő állandó és digitális állandó telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:

Módosítás    23

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 750 000 000 EUR-t;

c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 750 000 000 EUR-t. E küszöbértéket legkésőbb hétéves időszak elteltével nullára kell csökkenteni;

Módosítás    24

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)  Egy vállalat, amely eleget tesz az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeknek, de nem teljesíti az adott bekezdés c) vagy d) pontjának feltételeit, dönthet úgy, hogy – a más tagállamokban lévő állandó telephelyeire nézve is – öt adóévig az ebben az irányelvben megállapított szabályokat alkalmazza. Ez az időszak automatikusan meghosszabbodik további öt adóévvel, kivéve, ha az adózó a 65. cikk (3) bekezdése szerint értesítés mellett felhagy az alkalmazásával. Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeket minden hosszabbítás esetén teljesíteni kell.

(3)  Egy vállalat, amely eleget tesz az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeknek, de nem teljesíti az adott bekezdés c) vagy d) pontjának feltételeit, dönthet úgy, hogy – a más tagállamokban lévő állandó telephelyeire nézve is – az ebben az irányelvben megállapított szabályokat alkalmazza.

Módosítás    25

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – 4 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)  Az irányelv szabályai nem alkalmazandók a különleges adószabályok alá tartozó szállítmányozó vállalatokra. A különleges adószabályok alá tartozó szállítmányozó vállalatokat számításba kell venni azoknak a vállalatoknak a meghatározásakor, amelyek a 3. cikk szerint egyazon csoport tagjai.

törölve

Módosítás    26

Irányelvre irányuló javaslat

3 cikk – 1 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)  a szavazati jogok több mint 50%-át gyakorolhatja; és

a)  a szavazati jogokat 50%-ot meghaladó mértékben gyakorolhatja; és

Módosítás    27

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 12 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

12.  „hitelfelvételi költségek”: olyan, az adósság bármely formáját terhelő kamatráfordítások, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű egyéb költségek, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben felmerülő ráfordítások a nemzeti jog fogalommeghatározásával összhangban, ideértve különösen a nyereségrészesedésre jogosító hitelek után kifizetett összegeket, az átváltoztatható kötvények és a kamatszelvény nélküli kötvények után számított kamatok, az alternatív finanszírozási megoldások keretében felmerülő kifizetések, továbbá a pénzügyilízingdíj-fizetések költségeleme, a kapcsolódó eszköz mérleg szerinti értékébe beszámított tőkésített kamat, a tőkésített kamat amortizációja, transzferárazási szabályok alkalmazása esetén a finanszírozáson keletkező megtérülés, a származtatott eszközök esetében vagy a gazdálkodó szervezet hitelfelvételéhez kapcsolódóan alkalmazott fedezeti megoldások kapcsán számított névleges kamatösszegek, a nettó sajáttőke-növekedés meghatározott hozama az irányelv 11. cikkében említettek szerint, a hitelfelvételek kapcsán vagy a forrásbevonással összefüggő eszközökön keletkező árfolyamnyereségek és árfolyamveszteségek, a finanszírozási konstrukciókhoz kapcsolódó garanciadíjak, valamint a finanszírozás igénybevételéhez kapcsolódó ügyleti díjak és egyéb, hasonló költségek;

12.  „hitelfelvételi költségek”: olyan, az adósság bármely formáját terhelő kamatráfordítások, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű egyéb költségek, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben felmerülő ráfordítások a nemzeti jog fogalommeghatározásával összhangban, ideértve különösen a nyereségrészesedésre jogosító hitelek után kifizetett összegeket, az átváltoztatható kötvények és a kamatszelvény nélküli kötvények után számított kamatok, az alternatív finanszírozási megoldások keretében felmerülő kifizetések, továbbá a pénzügyilízingdíj-fizetések költségeleme, a kapcsolódó eszköz mérleg szerinti értékébe beszámított tőkésített kamat, a tőkésített kamat amortizációja, transzferárazási szabályok alkalmazása esetén a finanszírozáson keletkező megtérülés, a származtatott eszközök esetében vagy a gazdálkodó szervezet hitelfelvételéhez kapcsolódóan alkalmazott fedezeti megoldások kapcsán számított névleges kamatösszegek, a hitelfelvételek kapcsán vagy a forrásbevonással összefüggő eszközökön keletkező árfolyamnyereségek és árfolyamveszteségek, a finanszírozási konstrukciókhoz kapcsolódó garanciadíjak, valamint a finanszírozás igénybevételéhez kapcsolódó ügyleti díjak és egyéb, hasonló költségek;

Módosítás    28

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 30 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

30a.   „adózási szempontból nem együttműködő országok és területek”: olyan ország vagy terület, amelynek vonatkozásában a következők bármelyike fennáll:

 

a)  nem tesz eleget az átláthatósággal kapcsolatos nemzetközi előírásoknak;

 

b)  a területén potenciálisan kedvezményes rendszerek léteznek;

 

c)  adórendszere vagy egyáltalán nem, vagy csak a nullához közeli társasági adót tartalmaz;

Módosítás    29

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 30 b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

30b.  „gazdasági tartalom”: a digitális gazdaságra is érvényes tényszerű kritériumok, amelyek lehetővé teszik egy vállalkozás adóköteles jelenlétének meghatározását; ilyen lehet a gazdasági egység emberi és anyagi erőforrásainak megléte, igazgatási autonómiája, jogi ténylegessége, továbbá – adott esetben – pénzeszközeinek jellege;

Módosítás    30

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 30 c pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

30c.  „postafiókcég”: bármely típusú jogi személy, amelynek nincsen gazdasági tartalma, és amelyet tisztán adózási céllal hoztak létre;

Módosítás    31

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 30 d pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

30d.  „jogdíjköltség”: bármilyen olyan kifizetésből adódó költség, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos munka szerzői jogának felhasználásáért vagy felhasználása jogáért – beleértve a filmművészeti alkotások és szoftverek szerzői jogát is –, bármely szabadalom, védjegy, formaterv vagy minta, terv, titkos összetétel vagy eljárás használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért vagy más immateriális javakért teljesítenek; az ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatáért vagy használatának jogáért teljesített kifizetéseket jogdíjköltségeknek kell tekinteni;

Módosítás    32

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 30 e pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

30e.  „transzferárazás”: az az árazás, amely ellenében egy vállalkozás anyagi vagy immateriális javakat ad át, illetve amely ellenében szolgáltatásokat nyújt társult vállalkozásoknak;

Módosítás    33

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 31 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

31.  „hibrid struktúrából adódó diszkrepancia”: egy adózó és egy kapcsolt vállalkozás közötti olyan adóügyi helyzet vagy különböző adóügyi illetőségű felek közötti olyan strukturált jogügylet, amelynek keretében egy pénzügyi eszköz vagy gazdálkodó szervezet jogi megítélésének vagy az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét kezelésének eltéréséből fakadóan az alábbi eredmények valamelyike megvalósul:

31.  „hibrid struktúrából adódó diszkrepancia”: az (EU) 2009/2016 irányelv 2. cikkének 9. pontjában meghatározott, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia;

a)  ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség adóalapból való levonására sor kerül mind abban a joghatóságban, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteség keletkezik, mind pedig a másik joghatóságban („kettős levonás”);

 

b)  egy kifizetés adóalapból való levonására az annak forrása szerinti joghatóságban anélkül kerül sor, hogy sor kerülne ugyanazon kifizetésnek az ennek megfelelő adóztatási célú beszámítására a másik joghatóságban („beszámítás nélküli levonás”);

 

c)  az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét kezelésének különbségei esetén a jövedelem adóztatásának elmaradása a jövedelem forrása szerinti joghatóságban anélkül, hogy sor kerülne ugyanazon jövedelemnek az ennek megfelelő adóztatási célú beszámítására a másik joghatóságban („beszámítás nélküli nem adóztatás”).

 

hibrid struktúrából adódó diszkrepancia csak annyiban merül fel, amennyiben a két joghatóságban levont ugyanazon kifizetés, felmerült ráfordítás vagy elszenvedett veszteség meghaladja a mindkét joghatóságban beszámított és egyazon forrásnak tulajdonítható jövedelem összegét.

 

A hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákba beletartozik egy pénzügyi eszköz strukturált jogügylet keretében történő átadása egy adózó részvételével, ahol az átadott pénzügyi eszköz mögöttes hozamát adózási célból úgy kezelik, mintha a konstrukcióban részt vevő, adóügyi illetőség szerint eltérő joghatóságba tartozó felek közül egyidejűleg többnél keletkezne, ami az alábbi kimenetelek valamelyikével jár:

 

a)  a mögöttes hozammal összefüggő kifizetés levonása az ilyen kifizetés adóalapban való megfelelő feltüntetése nélkül, kivéve, ha a mögöttes hozam szerepel az egyik érintett fél adóköteles jövedelmében;

 

b)  az átadott pénzügyi eszközből származó kifizetés után levont forrásadóból való kedvezmény egynél több érintett fél részére;

 

Módosítás    34

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 32 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

32.  „strukturált jogügylet”: hibrid struktúrából adódó diszkrepanciával járó megállapodás, ahol az eltérés bele van árazva a megállapodás feltételeibe, vagy egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia elérésére kidolgozott megállapodás, kivéve, ha az adózótól vagy egy kapcsolt vállalkozástól észszerűen nem elvárható, hogy tudatában legyen a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciának, és nem részesedett a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciából eredő adómegtakarítás értékéből;

törölve

Módosítás    35

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 33 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

33a.   „digitális állandó telephely”: jelentős digitális jelenléttel rendelkező adóalany, amely a joghatóságban fogyasztók vagy üzleti vállalkozások számára szolgáltatásokat nyújt, az 5. cikk (2a) bekezdésében meghatározott kritériumokkal összhangban;

Módosítás    36

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 33 b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

33b.  „európai adóazonosító szám vagy TIN”: az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervet tartalmazó 2012. december 6-i bizottsági közleményben meghatározott szám;

Módosítás    37

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 66. cikknek megfelelően, hogy fogalommeghatározásokat állapítson meg.

A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 66. cikknek megfelelően, hogy naprakésszé tegye a jelenlegi fogalommeghatározásokat, vagy fogalommeghatározásokat állapítson meg.

Módosítás    38

Irányelvre irányuló javaslat

5 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)  Az adózó akkor minősül állandó telephellyel rendelkezőnek egy adóilletősége szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, ha e másik tagállamban rendelkezik olyan állandó hellyel, amelyen keresztül üzleti tevékenységének egy részét vagy egészét végzi, ideértve különösen a következőket:

(1)  Az adózó állandó telephellyel rendelkezőnek tekintendő – ideértve a digitális állandó telephelyet is – egy olyan tagállamban, ahol adózási szempontból egyébként nem honos, amennyiben ott állandó üzleti telephelye van vagy digitális jelenléttel rendelkezik, amelyen keresztül üzleti tevékenységének egy részét vagy egészét végzi, ideértve különösen a következőket:

Módosítás    39

Irányelvre irányuló javaslat

5 cikk – 1 bekezdés – f a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

fa)  kereskedelmi célzattal történő adatgyűjtésen és -felhasználáson alapuló digitális platform vagy bármely más digitális üzleti modell.

Módosítás    40

Irányelvre irányuló javaslat

5 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a)  Ha valamely adójogrendszerben illetőséggel rendelkező adózó digitális platformhoz, például elektronikus alkalmazáshoz, adatbázishoz, online piactérhez vagy tárhelyhez biztosít vagy kínál hozzáférést, illetve egy honlapon vagy elektronikus alkalmazásban keresőmotorokat vagy hirdetési szolgáltatásokat kínál, akkor úgy kell tekinteni, hogy a szóban forgó adózó vagy kapcsolt vállalkozás állandó digitális telephellyel rendelkezik az adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban abban az esetben, ha a fent említett digitális platformok által generált távoli műveletekből az adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban keletkezett bevételeinek teljes összege meghaladja az évi 5 000 000 eurót, és amennyiben az alábbi feltételek bármelyike fennáll:

 

a)  az adózó adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban állandó lakhellyel rendelkező regisztrált egyéni felhasználók száma havonta legalább ezer;

 

b)  az adózó adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban állandó lakhellyel rendelkező fogyasztókkal vagy felhasználókkal kötött digitális szerződések száma egy adózási évben legalább ezer;

 

c)  az adózó által egy adózási évben összegyűjtött digitális tartalmak mennyisége meghaladja a csoport összes tárolt tartalmának 10%-át.

 

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 66. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv módosítására abból a célból, hogy az e bekezdés a), b) és c) pontjában előírt tényezőket nemzetközi megállapodásokban elért előrelépések alapján kiigazítsa.

 

Ha az érintett tagállamban az e bekezdés első bekezdésében foglalt jövedelemalapú küszöbértéken túlmenően az e bekezdés a), b) és c) pontjában előírt három digitális tényező egyike vagy közülük több alkalmazandó, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adózó állandó telephellyel rendelkezik ebben a tagállamban.

 

Az adózó köteles az adóhatóságok rendelkezésére bocsátani az állandó telephely vagy a digitális állandó telephely ezen cikk szerint történő megállapítása szempontjából érdemleges valamennyi információt.

Módosítás    41

Irányelvre irányuló javaslat

9 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A (2) bekezdésnek megfelelően kutatási-fejlesztési költségekként levonható összegeken felül az adózó a befektetett tárgyi ingó eszközökkel kapcsolatos költségek kivételével adóévenként plusz 50%-ot levonhat az ilyen költségekből, amelyek az adott évben merültek fel. Amennyiben a kutatás-fejlesztési költségek meghaladják a 20 000 000 EUR-t, az adózó az e feletti összeg 25%-át vonhatja le.

A 20 000 000 EUR-t nem meghaladó személyzeti jellegű, többek között bérekhez, alvállalkozókhoz, kölcsönzött munkavállalókhoz és szabadúszókhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési költségekre az adózó a ráfordítások 10%-ának megfelelő adójóváírást kap.

Módosítás    42

Irányelvre irányuló javaslat

9 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az első albekezdéstől eltérve, az adózó 20 000 000 EUR összeghatárig plusz 100%-ot levonhat a kutatási-fejlesztési költségeiből, amennyiben az adózó eleget tesz a következő feltételeknek:

törölve

a)  50 főnél kevesebbet foglalkoztató, tőzsdén nem jegyzett vállalkozás, amelynek az éves forgalma és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 000 000 EUR-t;

 

b)  a bejegyzése legfeljebb öt évvel ezelőtt történt. Ha az adózó nem bejegyzésköteles, az ötéves időszak kezdetének azt kell tekinteni, amikor a vállalkozás megkezdi gazdasági tevékenységét, vagy amikor adókötelessé válik a tevékenysége után.

 

c)  nem összefonódás útján jött létre;

 

d)  nincsenek kapcsolt vállalkozásai.

 

Módosítás    43

Irányelvre irányuló javaslat

11 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

[...]

törölve

Módosítás    44

Irányelvre irányuló javaslat

12 cikk – 1 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)  a reprezentációs költségek 50%-a, az adóévben keletkezett bevételek [x]%-át nem meghaladó összegig;

b)  az adózó üzleti tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó vagy azzal összefüggő szokásos és szükséges reprezentációs költségek 50%-a, az adóévben keletkezett bevételek [x]%-át nem meghaladó összegig;

Módosítás    45

Irányelvre irányuló javaslat

12 cikk – 1 bekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

c)  az eredménytartalék áthelyezése a vállalat saját tőkéjének részét képező tartalékba;

c)  a szövetkezeti vállalatok és szövetkezeti konzorciumok tartalékába áthelyezett eredménytartaléktól eltérő eredménytartalék áthelyezése a vállalat saját tőkéjének részét képező tartalékba, a vállalat jelenlegi tevékenysége alatt és annak lejáratát követően egyaránt, a nemzeti adóügyi szabályokkal összhangban;

Módosítás    46

Irányelvre irányuló javaslat

12 cikk – 1 bekezdés – j a pont (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ja)  az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek (más néven: „adóparadicsomok”) európai uniós jegyzékében felsorolt országokban található kedvezményezettekkel kapcsolatos költségek;

Módosítás    47

Irányelvre irányuló javaslat

13 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A nettó hitelfelvételi költségek – abban az adóévben, amelyikben felmerülnek – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) legfeljebb 30%-áig vagy legfeljebb 3 000 000 EUR összegig vonhatók le, attól függően, hogy melyik összeg nagyobb.

A nettó hitelfelvételi költségek – abban az adóévben, amelyikben felmerülnek – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) legfeljebb 10%-áig vagy legfeljebb 1 000 000 EUR összegig vonhatók le, attól függően, hogy melyik összeg nagyobb.

Módosítás    48

Irányelvre irányuló javaslat

13 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

E cikk alkalmazásában, ha az adózó egy vállalatcsoport nevében jogosult vagy köteles eljárni, a nemzeti csoportos adózási rendszer erre vonatkozó szabályaiban meghatározottak szerint, az egész vállalatcsoportot adózóként kell kezelni. Ilyen esetben a nettó hitelfelvételi költségek és az EBITDA összegét az egész vállalatcsoportra nézve kell kiszámítani. A 3 000 000 EUR összeg szintén a vállalatcsoport egészére vonatkozik.

E cikk alkalmazásában, ha az adózó egy vállalatcsoport nevében jogosult vagy köteles eljárni, a nemzeti csoportos adózási rendszer erre vonatkozó szabályaiban meghatározottak szerint, az egész vállalatcsoportot adózóként kell kezelni. Ilyen esetben a nettó hitelfelvételi költségek és az EBITDA összegét az egész vállalatcsoportra nézve kell kiszámítani. Az 1 000 000 EUR összeg szintén a vállalatcsoport egészére vonatkozik.

Módosítás    49

Irányelvre irányuló javaslat

13 cikk – 6 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)  Egy adott adóévben nem levonható nettó hitelfelvételi költségeket időbeli korlátozás nélkül el kell határolni a következő időszakra.

(6)  Egy adott adóévben nem levonható nettó hitelfelvételi költségeket ötéves időtartamra el kell határolni a következő időszakra.

Módosítás    50

Irányelvre irányuló javaslat

14 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

14a. cikk

 

Különleges mentességek

 

A szövetkezeti vállalatok és konzorciumok tartalékába áthelyezett eredménytartalék a vállalat jelenlegi tevékenysége alatt és annak lejáratát követően egyaránt, valamint a szövetkezeti vállalkozások és szövetkezeti konzorciumok által saját tagjaik számára nyújtott juttatások levonhatók, amennyiben a nemzeti jog engedélyezi a levonhatóságot.

Módosítás    51

Irányelvre irányuló javaslat

29 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

29. cikk

29. cikk

A tőkekivonás megadóztatása

A tőkekivonás megadóztatása

(1)  Az áthelyezett eszközök kivonáskor fennálló piaci értékének az eszközök adómegállapításhoz használt értékével csökkentett összegét bevételnek kell tekinteni az alábbi körülmények bármelyikének fennállása esetén:

Ezen irányelv alkalmazásában a tőkekivonás megadóztatása tekintetében az (EU) 2016/1164 irányelvben előírt rendelkezések alkalmazandók.

a)  ha az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket;

 

b)  ha az adózó a valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az áthelyezés következtében az állandó telephely szerinti tagállamnak a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására;

 

c)  ha az adózó másik tagállamba vagy harmadik országba helyezi át az adóügyi illetőségét, kivéve az olyan eszközök tekintetében, amelyek továbbra is ténylegesen kapcsolódnak az első tagállamban található állandó telephelyhez;

 

d)  ha az adózó egy tagállamból egy másik tagállamba vagy harmadik országba helyezi át az állandó telephelye által folytatott üzleti tevékenységet, amennyiben az áthelyezés következtében az állandó telephely szerinti tagállamnak a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására.

 

(2)  Az a tagállam, ahová az eszközöket, az adóügyi illetőséget vagy az állandó telephely által folytatott üzleti tevékenységet áthelyezik, elfogadja azt az értéket, amelyet az adózó tagállama vagy az állandó telephely szerinti tagállam az eszközök adómegállapításhoz használt kiindulási értékeként megállapított.

 

(3)  Ez a cikk nem alkalmazandó az értékpapír-finanszírozáshoz vagy biztosítékként nyújtott eszközökhöz kapcsolódó ügyletekre, illetve az olyan helyzetekre, amikor az eszközök áthelyezésére prudenciális tőkekövetelmények teljesítése érdekében vagy likviditáskezelés céljából kerül sor, ha az említett eszközöknek 12 hónapon belül vissza kell kerülniük az áthelyező fél tagállamába.

 

Módosítás    52

Irányelvre irányuló javaslat

41 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)  Ezen irányelv ellenkező értelmű rendelkezéseinek hiányában, az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónál vagy az Unióban adóügyi illetőséggel nem rendelkező adózó állandó telephelyénél az adóévben felmerülő veszteség elhatárolható és levonható a későbbi adóévekben.

(1)  Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónál vagy az Unióban adóügyi illetőséggel nem rendelkező adózó állandó telephelyénél az adóévben felmerülő veszteség a későbbi adóévekben, legfeljebb öt adóév folyamán elhatárolható és levonható.

Módosítás    53

Irányelvre irányuló javaslat

42 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

42. cikk

törölve

Veszteség utáni adókedvezmény és utólagos megadóztatás

 

(1)  Egy az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó, amely a saját veszteségeinek a 41. cikk alapján történt levonása után még mindig nyereséges, a továbbiakban az ugyanabban az adóévben a 3. cikk (1) bekezdése szerinti közvetlen jogosult leányvállalatainál vagy más tagállamokban található állandó telephelyeinél felmerült veszteséget is levonhatja. Ez a veszteség utáni adókedvezmény e cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően korlátozott időre szól.

 

(2)  A levonás arányos az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónak a 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogosult leányvállalataiban való részesedésével, az állandó telephelyek esetében pedig a teljes összegre vonatkozik. Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó adóalapjából való levonás semmilyen esetben nem eredményezhet negatív összeget.

 

(3)  Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó a 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogosult leányvállalatainál vagy állandó telephelyeinél ezt követően keletkezett nyereséget a korábban veszteségként levont összegig újra hozzáadja az adóalapjához.

 

(4)  Az (1) és (2) bekezdés szerint levont veszteséget automatikusan újra be kell számítani az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó adóalapjába, ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül:

 

a)  ha a veszteség levonhatóvá válása utáni ötödik adóév végéig nem számítottak be nyereséget, vagy az újra beszámított nyereség nem felel meg a levont veszteség teljes összegének;

 

b)  ha a 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogosult leányvállalatot eladják, felszámolják vagy állandó telephellyé alakítják;

 

c)  ha az állandó telephelyet eladják, felszámolják vagy leányvállalattá alakítják;

 

d)  ha az anyavállalat már nem tesz eleget a 3. cikk (1) bekezdése követelményeinek.

 

Módosítás    54

Irányelvre irányuló javaslat

45 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

45a. cikk

 

Tényleges adóügyi hozzájárulás

 

Mindaddig, amíg a 2. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott küszöbérték érvényes, a tagállamoknak az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében figyelemmel kell kísérniük és közzé kell tenniük a kis- és középvállalkozások és a multinacionális vállalkozások bármely tagállamban befizetett, tényleges adóügyi hozzájárulását annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a hasonló társaságok számára az Unióban, valamint csökkentsék a kis-és középvállalkozások adminisztratív terheit és költségeit.

Módosítás    55

Irányelvre irányuló javaslat

53 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A 8. cikk c) és d) pontjától eltérve, az adózó nem adómentes az olyan külföldi jövedelem után, amelyet az adózó harmadik országbeli gazdálkodó szervezettől nyereségfelosztásként vagy egy harmadik országbeli gazdálkodó szervezetben való részvényeinek értékesítéséből származó bevételként kapott, ha az említett gazdálkodó szervezetre az adóügyi illetőség szerinti országban vonatkozó kötelező társasági adó kulcsa alacsonyabb, mint az adóügyi illetőség szerinti tagállamban az ilyen külföldi jövedelem után az adózóra vonatkozó kötelező társaságiadó-kulcs fele.

A 8. cikk c) és d) pontjától eltérve, az adózó nem adómentes az olyan külföldi jövedelem után, amely nem aktív üzleti tevékenységből származik, amelyet az adózó harmadik országbeli gazdálkodó szervezettől nyereségfelosztásként vagy egy harmadik országbeli gazdálkodó szervezetben való részvényeinek értékesítéséből származó bevételként kapott, ha az említett gazdálkodó szervezetre az adóügyi illetőség szerinti országban vonatkozó kötelező társasági adó kulcsa 15%-kal alacsonyabb az adóügyi illetősége szerinti tagállamban az ilyen külföldi jövedelem utáni adókulcsnál.

Módosítás    56

Irányelvre irányuló javaslat

53 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)  Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazandó, az adózó a külföldi jövedelem után adóköteles, de a harmadik országban befizetett adót le kell vonni az adóügyi illetősége szerinti tagállamban keletkező adókötelezettségéből. A levonás nem haladhatja meg a levonás előtt kiszámított adó összegét, amely az adó tárgyát képező jövedelemhez rendelhető.

(2)  Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazandó, az adózó a külföldi jövedelem után adóköteles, de a harmadik országban befizetett adót le kell vonni az adóügyi illetősége szerinti tagállamban keletkező adókötelezettségéből. A levonás nem haladhatja meg a levonás előtt kiszámított adó összegét, amely az adó tárgyát képező jövedelemhez rendelhető. A levonás igénybe vételéhez az adózó köteles bebizonyítania adóhatóságai előtt, hogy külföldi eredetű jövedelme aktív üzleti tevékenységből származik; e bizonyítás többek között történhet a külföldi adóhatóságok által e célra kiállított igazolás által.

Módosítás    57

Irányelvre irányuló javaslat

58 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

58. cikk

58. cikk

Visszaélés elleni általános szabály

Visszaélés elleni általános szabály

(1)  Az irányelv szabályai szerinti adóalap számításával összefüggésben a tagállamok figyelmen kívül hagyják az olyan jogügyleteket vagy jogügylet-sorozatokat, amelyek – mivel alapvető céljuk az irányelv tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése – az összes tény és körülmény mérlegelése alapján nem tekinthetők valódinak. Egy jogügylet több lépésből vagy részből is állhat.

Ezen irányelv alkalmazásában az (EU) 2016/1164 irányelvben előírt általános visszaélés elleni szabály alkalmazandó.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában egy jogügyletet vagy jogügylet-sorozatot annyiban kell nem valódinak tekinteni, amennyiben nem a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jött létre.

 

(3)  Az (1) bekezdés szerint figyelmen kívül hagyott jogügyletet vagy jogügylet-sorozatot az adóalap számításának alkalmazásában a gazdasági lényegére való hivatkozással kell kezelni.

 

Módosítás    58

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Azt a gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet, amelynek nyeresége a székhelye szerinti tagállamban nem adóköteles vagy adómentes, ellenőrzött külföldi vállalatnak kell tekinteni, az alábbi feltételek teljesülése esetén:

Az adózó tagállama köteles egy olyan gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet, amelynek nyeresége az adott tagállamban adómentes vagy nem adóköteles, ellenőrzött külföldi társaságként kezelni, ha a következő feltételek teljesülnek:

Módosítás    59

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)  a gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely által a nyeresége után ténylegesen megfizetett társasági adó összege alacsonyabb, mint a gazdálkodó szervezetnek vagy az állandó telephelynek a nyereség után az irányelv szabályai szerint fizetendő társasági adó és a gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely nyeresége után ténylegesen megfizetett társasági adó közötti különbözet.

b)  a gazdálkodó egység nyeresége után fizetendő társasági adó kulcsa 15%-nál alacsonyabb; az adóalap csökkentése céljából az adott országokban megállapított intézkedések alkalmazását megelőzően ezt az adókulcsot a nyereség alapján értékelik; az adókulcsot a világgazdasági helyzet alakulásának megfelelően minden évben újraértékelik;

Módosítás    60

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában, annak a társasági adónak a kiszámításakor, amelyet az irányelv szabályai szerint a gazdálkodó szervezet nyeresége után az adózó tagállamában kiszabtak volna, nem kell figyelembe venni a gazdálkodó szervezet olyan állandó telephelyének jövedelmét, amely az ellenőrzött külföldi vállalat joghatóságában nem adóköteles vagy adómentes.

törölve

Módosítás    61

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)  Ha egy gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely az (1) bekezdés szerint ellenőrzött külföldi vállalatnak minősül, a gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely fel nem osztott jövedelme annyiban adóköteles, amennyiben a következő kategóriákból származik:

(2)  Ha az adózó tagállama egy gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet az (1) bekezdés alapján ellenőrzött külföldi társaságként kezel, akkor az adóalapba beleszámítja a következőket:

 

a)  a gazdálkodó szervezetnek az a fel nem osztott jövedelme, illetve az állandó telephelynek az a jövedelme, amely a következő kategóriákból származik:

a)  pénzügyi eszközből származó kamat vagy más jövedelem;

i.  pénzügyi eszközből származó kamat vagy más jövedelem;

b)  szellemi tulajdonból származó jogdíj vagy más jövedelem;

ii.  szellemi tulajdonból származó jogdíj vagy más jövedelem;

c)  osztalék vagy részesedésértékesítésből származó jövedelem;

iii.  osztalék vagy részesedésértékesítésből származó jövedelem;

d)  pénzügyi lízingből származó jövedelem;

iv.  pénzügyi lízingből származó jövedelem;

e)  biztosításból, banki és egyéb pénzügyi tevékenységből származó jövedelem;

v.  biztosításból, banki és egyéb pénzügyi tevékenységből származó jövedelem;

f)  számlázási szolgáltatóktól származó olyan jövedelem, amely áruk és szolgáltatások kapcsolt vállalkozások számára való értékesítéséből, illetve tőlük való beszerzéséből származik, amennyiben e szolgáltatók nem vagy csak kis mértékben képviselnek hozzáadott gazdasági értéket.

vi.  számlázási szolgáltatóktól származó olyan jövedelem, amely áruk és szolgáltatások kapcsolt vállalkozások számára való értékesítéséből, illetve tőlük való beszerzéséből származik, amennyiben e szolgáltatók nem vagy csak kis mértékben képviselnek hozzáadott gazdasági értéket.

Az első albekezdés nem alkalmazandó a tagállamok valamelyikében vagy az EGT-megállapodásban részes harmadik országban rezidens vagy itt található ellenőrzött külföldi vállalatokra, ha az ellenőrzött külföldi vállalat a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jött létre. E cikk alkalmazásában az ellenőrzött külföldi vállalat tevékenysége akkor tükrözi a gazdasági valóságot, ha az említett tevékenységet ezzel arányos személyzet, felszerelés, eszközök és telephelyek támogatják.

Ez a pont nem alkalmazandó abban az esetben, ha a releváns tények és körülmények alapján az ellenőrzött külföldi társaság érdemi gazdasági tevékenységet folytat, és ehhez személyzettel, felszereltséggel, eszközállománnyal és helyiségekkel rendelkezik. Amennyiben az ellenőrzött külföldi társaságnak olyan harmadik országban van a székhelye, amely harmadik ország az EGT-megállapodásnak nem részes fele, a tagállamok eltekinthetnek attól, hogy alkalmazzák az első albekezdést, vagy

 

b)  a gazdálkodó szervezetnek vagy állandó telephelynek olyan, nem valódi jogügyletekből származó fel nem osztott jövedelme, amelyek elsődleges célja adóelőny szerzése.

 

Az e pont alkalmazásában egy jogügyletet vagy jogügylet-sorozatot annyiban kell nem valódinak tekinteni, amennyiben a gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely nem rendelkezne azokkal eszközökkel, illetve nem vállalta volna azokat a kockázatokat, amelyekből jövedelmének egy része vagy egésze származik, abban az esetben, ha nem állna egy olyan társaság ellenőrzése alatt, amelyben azokat a jelentős személyi funkciókat ellátják, amelyek az említett eszközök és kockázatok szempontjából lényegesek és az ellenőrzött társaság jövedelmének termeléséhez nagy mértékben hozzájárulnak.

Módosítás    62

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Egy gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely nem tekinthető az (1) bekezdés szerinti ellenőrzött külföldi vállalatnak, ha a gazdálkodó szervezetnél vagy állandó telephelynél keletkező jövedelem legfeljebb egyharmada tartozik a (2) bekezdés a)–f) pontja szerinti kategóriákba.

Ha valamely tagállam szabályai értelmében az adózó adóalapját a (2) bekezdés a) pontja alapján kell kiszámítani, akkor a tagállam választhatja azt a lehetőséget, hogy nem kezel az (1) bekezdés értelmében vett ellenőrzött külföldi társaságként egy gazdálkodó szervezetet, illetve állandó telephelyet, amennyiben a gazdálkodó szervezetnél, illetve állandó telephelynél keletkező jövedelemnek legfeljebb az egyharmada tartozik a (2) bekezdés a) pontja szerinti kategóriákba.

Módosítás    63

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A pénzügyi vállalkozások nem tekinthetők az (1) bekezdés szerinti ellenőrzött külföldi vállalatnak, ha a (2) bekezdés a)–f) pontja szerinti kategóriákból a gazdálkodó szervezetnél vagy állandó telephelynél keletkező jövedelem legfeljebb egyharmada származik az adózóval vagy kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletekből.

Ha valamely tagállam szabályai értelmében az adózó adóalapját a (2) bekezdés a) pontja alapján kell kiszámítani, akkor a tagállam választhatja azt a lehetőséget, hogy nem kezel ellenőrzött külföldi társaságként egy pénzügyi vállalkozást, amennyiben a gazdálkodó szervezet a (2) bekezdés a) pontja szerinti kategóriákból származó jövedelmének legfeljebb az egyharmada származik az adózóval vagy annak kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletekből.

Módosítás    64

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)  A tagállamok kizárhatják az (2) bekezdés b) pontjának hatálya alól azt a gazdálkodó szervezetet, illetve állandó telephelyet,

 

a)  amelynek számviteli nyeresége nem haladja meg a 750 000 EUR összeghatárt, nem kereskedésből származó nyeresége pedig nem haladja meg a 75 000 EUR összeghatárt; vagy

 

b)  amelynek számviteli nyeresége nem haladja meg az adott adómegállapítási időszakra elszámolt működési költségek 10 százalékát.

 

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a működési költségek nem tartalmazhatják a gazdálkodó szervezet adóügyi illetősége, illetve az állandó telephely elhelyezkedése szerinti ország határain kívül értékesített termékek költségeit, valamint a kapcsolt vállalkozások részére teljesített kifizetéseket.

Módosítás    65

Irányelvre irányuló javaslat

61 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

61. cikk

61. cikk

hibrid struktúrából adódó diszkrepancia

hibrid struktúrából adódó diszkrepancia

Amennyiben a tagállamok közötti hibrid struktúrából adódó diszkrepancia ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség kétszeres levonását eredményezi, a levonást csak abban a tagállamban kell megadni, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteség keletkezik.

Ezen irányelv alkalmazásában a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia tekintetében az (EU) 2016/1164 irányelv 9. cikkében előírt rendelkezések alkalmazandók.

Amennyiben egy harmadik országot érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség kétszeres levonását eredményezi, az érintett tagállam megtagadja az ilyen kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette.

 

Amennyiben egy tagállamok közötti, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli levonást eredményez, a kifizető tagállama a fizetés levonását megtagadja.

 

Amennyiben egy harmadik országot érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli levonást eredményez:

 

a)  ha a kifizetés forrása egy tagállamban található, a tagállam megtagadja a levonást, vagy

 

b)  ha a kifizetés forrása egy harmadik országban található, az érintett tagállam kötelezi az adózót, hogy az ilyen kifizetéseket vegye figyelembe az adóalapjában, kivéve, ha a harmadik ország már megtagadta a levonást, vagy előírta a kifizetés figyelembevételét.

 

Amennyiben egy tagállamok közötti, egy állandó telephelyet is érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli nem adózást eredményez, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam kötelezi az adózót arra, hogy az adóalapban vegye figyelembe az állandó telephelynek tulajdonított jövedelmet.

 

Amennyiben egy harmadik országban található állandó telephelyet érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli nem adózást eredményez, az érintett tagállam kötelezi az adózót arra, hogy az adóalapban vegye figyelembe a harmadik országbeli állandó telephelynek tulajdonított jövedelmet.

 

(4)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetést közvetve vagy közvetlenül beszámítanak olyan kifizetésbe, ráfordításokba vagy veszteségekbe, amelyek egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia folytán az Unión kívül két különböző joghatóságban is levonhatók, az adózó tagállama megtagadja az adózó által a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetés levonását az adóalapból, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta a két különböző joghatóságban levonható kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását.

 

(5)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített levonható kifizetés ennek megfelelő beszámítását közvetve vagy közvetlenül beszámítják olyan kifizetésbe, amelyet egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia folytán a kifizetés címzettje nem vesz figyelembe az adóalapjában, az adózó tagállama megtagadja az adózó által a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetés levonását az adóalapból, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta a nem beszámított kifizetés levonását.

 

(6)  Amennyiben egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia egy átadott pénzügyi eszközből származó kifizetés után levont forrásadóból való kedvezményt eredményez egynél több érintett fél részére, az adózó tagállama az ilyen kifizetéshez kapcsolódó nettó adóköteles jövedelemmel arányosan korlátozza az ilyen kedvezmény igénybevételét.

 

(7)  E cikk alkalmazásában a „kifizető” olyan gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet jelent, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteség keletkezik.

 

Módosítás    66

Irányelvre irányuló javaslat

61 a cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Adóügyi illetőség eltérése

Fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák

Módosítás    67

Irányelvre irányuló javaslat

61 a cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Amennyiben egy adóügyi illetőséggel egy tagállamban és egy harmadik országban is rendelkező adózó kifizetése, ráfordításai vagy veszteségei az említett tagállam és az említett harmadik ország jogszabályainak megfelelően mindkét joghatóságban levonhatók az adóalapból, és az említett kifizetés, ráfordítás vagy veszteség az adózó tagállamában beszámítható olyan adóköteles jövedelembe, amelyet a harmadik országban nem vesznek figyelembe, az adózó tagállama megtagadja a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását, kivéve, ha a harmadik ország ezt már megtette.

Ezen irányelv alkalmazásában a fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák tekintetében az (EU) 2016/1164 irányelv 9a. cikkében előírt rendelkezések alkalmazandók.

Módosítás    68

Irányelvre irányuló javaslat

65 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

65a. cikk

 

Európai adóazonosító szám

 

Az Európai Bizottság 2018. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújt be az összehangolt, közös európai adóazonosító számról, annak érdekében, hogy az Unión belül az adózás területén hatékonyabb és megbízhatóbb legyen az automatikus információcsere.

Módosítás    69

Irányelvre irányuló javaslat

65 b cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

65b. cikk

 

Az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere

 

A teljes átláthatóság és a jelen irányelv helyes alkalmazása érdekében az adóügyi információkat a 2011/16/EU tanácsi irányelvben előírtaknak megfelelően automatikusan és kötelezően meg kell osztani1a.

 

A tagállamok ezen irányelv teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében megfelelő személyzettel, szakértelemmel és költségvetési forrásokkal látják el nemzeti adóhatóságaikat, továbbá forrásokat biztosítanak az adóhatósági személyzet határon átnyúló adóügyi együttműködésre és automatikus információcserére irányuló képzésére.

 

____________

 

1aA Tanács 2011. február 15-i 2011/16/EU irányelve az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).

Módosítás    70

Irányelvre irányuló javaslat

66 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)  A Bizottságnak a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (6) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdődő hatállyal.

(2)  A Bizottságnak a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, az 5. cikk (2a) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdődő hatállyal.

Módosítás    71

Irányelvre irányuló javaslat

66 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (6) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, az 5. cikk (2a) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

Módosítás    72

Irányelvre irányuló javaslat

66 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)  A 2. cikk (5) bekezdése, a 4. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk (6) bekezdése, a 32. cikk (5) bekezdése és a 40. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónappal] meghosszabbodik.

(5)  A 2. cikk (5) bekezdése, a 4. cikk (5) bekezdése, az 5. cikk (2a) bekezdése, a 32. cikk (5) bekezdése és a 40. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónappal] meghosszabbodik.

Módosítás    73

Irányelvre irányuló javaslat

66 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

66a. cikk

 

Az adózási megállapodásokkal való visszaélések elleni intézkedések

 

A tagállamok az ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban módosítják kétoldalú adóügyi megállapodásaikat annak biztosítása érdekében, hogy e szerződések maradéktalanul tartalmazzák az alábbiakat:

 

a)   olyan záradék, amelynek értelmében a megállapodás mindkét részes fele intézkedések foganatosításával biztosítja, hogy az adót ott fizetik meg, ahol a gazdasági tevékenységet végezték, és ahol és az értékteremtésre sor került;

 

b)   olyan kiegészítés, amely szerint a kétoldalú egyezmények célja a kettős adóztatás elkerülése mellett az adócsalás és az agresszív adótervezési struktúrák elleni küzdelem;

 

c)   olyan záradék, amelynek fő célja általános adóelkerülés-ellenes szabály rögzítése a szövegben.

Módosítás    74

Irányelvre irányuló javaslat

68 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

68a. cikk

 

Nyomon követés

 

A Bizottságnak nyomon követi és közzéteszi az irányelv egységes végrehajtására vonatkozó megállapításait annak érdekében, hogy biztosítsa az irányelvben foglalt intézkedések tagállamok általi azonos értelmezését.

Módosítás    75

Irányelvre irányuló javaslat

69 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

69. cikk

69. cikk

Felülvizsgálat

Végrehajtási jelentés és felülvizsgálat

Az ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést készít a Tanácsnak ezen irányelv működéséről.

A Bizottság ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével értékeli ezen irányelv működését.

Az első albekezdés sérelme nélkül a Bizottság az irányelv hatálybalépését követő három év elteltével megvizsgálja a 11. cikk működését, és mérlegeli a növekedési és beruházási kedvezmény meghatározását és kalibrálását érintő esetleges kiigazításokat. A Bizottság alapos elemzést végez a tekintetben, milyen módon ösztönözheti a növekedési és beruházási kedvezmény az irányelv szabályainak alkalmazását választani jogosult vállalkozásokat arra, hogy a saját tőkén keresztül finanszírozzák tevékenységeiket.

A Bizottság a megállapításait végrehajtási jelentésben ismerteti az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. A jelentésnek tartalmaznia kell az alábbi vonatkozások mindegyikének elemzését:

 

a)  a rendszer hatása a tagállamok adóbevételeire;

 

b)  rendszer előnyei és hátrányai a kis- és középvállakozások szempontjából;

 

c)  az adóbehajtás tagállamok közötti igazságos megosztására gyakorolt hatás;

 

d)  a rendszer hatása a belső piacra mint egészre, különös tekintettel az ebben az irányelvben megállapított új szabályoknak alávetett vállalatok közötti verseny esetleges torzulására;

 

e)  az átmeneti időszakban a rendszer hatálya alá tartozó vállalkozások száma.

 

Az irányelv hatálybalépését követő 10 év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv működéséről.

A Bizottság megállapításairól tájékoztatja a tagállamokat annak érdekében, hogy azok e megállapításokat figyelembe vegyék a nemzeti társaságiadó-rendszerek kialakítása és végrehajtása során.

A Bizottság megállapításairól jelentésben tájékoztatja a tagállamokat és az Európai Parlamentet annak érdekében, hogy azok e megállapításokat figyelembe vegyék a nemzeti társaságiadó-rendszerek kialakítása és végrehajtása során, és adott esetben az irányelv módosítására irányuló jogalkotási aktusra tesz javaslatot.

Módosítás    76

Irányelvre irányuló javaslat

70 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok legkésőbb 2018. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

A tagállamok legkésőbb 2019. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Módosítás    77

Irányelvre irányuló javaslat

70 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ezeket a rendelkezéseket 2019. január 1-jétől alkalmazzák.

Ezeket a rendelkezéseket 2020. január 1-jétől alkalmazzák.

INDOKOLÁS

Bevezetés

2016 végén a Bizottság alapvető átdolgozásokat tartalmazó javaslatot terjesztett elő a társasági adózás szabályairól a közös társaságiadó-alap (KÖTA) és a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) tekintetében. A Bizottság egyúttal visszavonta a 2011-ben a KKTA tekintetében előterjesztett javaslatát, amelynek elfogadása a Tanácsban elakadt. A projektnek meg kell erősítenie a belső piacot azáltal, hogy megkönnyíti és olcsóbbá teszi a társaságok számára a határokon átnyúló működést az EU-ban, valamint hozzá kíván járulni a vállalatok agresszív adótervezési gyakorlatainak felszámolásához és a társasági adózás átláthatóságának növeléséhez az EU-ban.

A KÖTA egységes szabálycsomagot ír elő a társasági adóalap kiszámítására, a KKTA pedig konszolidációs elemet vezet be, amely a várakozások szerint lehetővé teszi majd a vállalkozások számára, hogy az egyik tagállamban keletkezett veszteségeiket ellensúlyozhassák egy másik tagállamban realizált nyereségükkel.

A vállalati adórendszerek uniós szintű harmonizációjának gondolata nem új, már a 1960-es évek elején felbukkan egyes szakpolitikai dokumentumokban. A Bizottság 1975-ban irányelvet javasolt a társasági adórendszerek és az osztalékokra vonatkozó forrásadó harmonizálására, ez a javaslat azonban a Tanácsban nem haladt előre, így a Bizottság 1990-ben végül visszavonta. A Bizottság ehelyett iránymutatásokat bocsátott ki a társasági adózásra vonatkozóan. 2001-ban a Bizottság tanulmányt tett közzé a társasági adózásról a belső piacon; a KKTA megvalósítására vonatkozó javaslat előterjesztésére azonban csak 2011-ben került sor.

Az Európai Parlament számos alkalommal kifejezésre juttatta, hogy támogatásában részesíti a KKTA projektet. Az EP 2008-ben üdvözölte a KKTA projekt beindítására vonatkozó bizottsági szándékot, és 2012-ben elfogadta Marianne Thyssen előadó jelentését, és felhívott arra, hogy a KKTA a lehető legrövidebb időn belül kerüljön bevezetésre, és minél több vállalat tartozzon a hatálya alá. A Parlament 2015-ben a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló állásfoglalásában (TAXE 1) kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap bevezetésére szólított fel, és ezt a felhívását 2016-ban újabb állásfoglalásában (TAXE 2) ismételten kifejezésre juttatta.

Háttér

A gazdasági társaságok tisztességes adózása a globális pénzügyi válság és számos pénzügyi botrány, többek között a LuxLeaks-kiszivárogtatások és a „panamai dokumentumok” következtében a nemzetközi napirend élére került. Az adóelkerülés elleni küzdelem jegyében az OECD elfogadta az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó kezdeményezést (BEPS). E kezdeményezés ajánlásait az EU-ban többek között az adókikerülés elleni, 2016 közepén elfogadott csomaggal („ATAD 1”), a hibrid struktúrákat alkalmazó adóelkerülési módszerekről szóló, ez év elején elfogadott „ATAD 2” csomaggal, az adómegállapításokra vonatkozó információcserére vonatkozó javaslattal („DAC4”) és az országonkénti jelentések bevezetésével („DAC5”) hajtották végre.

A KKTA a megbízható belső piac felépítményének fontos építőkockája és az adókikerülés elleni küzdelem hiányzó láncszeme. A KKTA kiszámíthatóságot hoz az adórendszerbe, világos és szilárd szabályozási keretet teremt, és erőteljes jogszabályokat vezet be az adóelkerülés ellen, előírva többek között a transzferárak eltörlését.

Javaslat

A globalizáció és a digitalizáció világában kihívást jelent a tagállamok számára annak biztosítása, hogy az üzleti jövedelmet ott adóztassák meg, ahol az érték keletkezik. Különösen a nagy multinacionális vállalatok képesek arra, hogy nyereségeiket könnyen olyan tagállamokba irányítsák át, ahol a társasági adó kulcsa alacsonyabb.

A Bizottság ebben a kérdésben két síkon kíván fellépni: egyrészt a konszolidáció mellett, másrészt a közös társasági adóalap meghatározása terén. Az első irányelv rendelkezéscsomagot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként kerüljön sor a társaságok nyereségének megadóztatására. A konszolidációról szóló irányelv értelmében minden nyereség és minden veszteség összesítésre kerülne, nettó nyereséget vagy veszteséget eredményezve az EU egész területére vetítve. Az előadó azonban úgy véli, hogy egyik fellépés sem létezhet a másik nélkül. Ezért a két törekvés közötti kapcsolatot meg kell erősíteni, összehangolva a két irányelv végrehajtásának időpontját: legkésőbb 2020-ig. Ennek következtében az átmeneti rendelkezéseket (a határokon átnyúló veszteségleírást) ki kell zárni.

A jelenlegi társaságiadó-rendszerek a múlt század gazdasági viszonyait tükrözik, amikor még a vállalkozások egyértelműen helyi piacokhoz kötődtek. A világgazdaság globálissá és digitálissá válása kihívásokat támaszt mind a piaci torzulások megelőzése, mind pedig az adókikerülés és az adócsalás felszámolása tekintetében. Az EU-ban fizikai telephely nélkül működő vállalkozásokat a fizikai telephellyel rendelkező vállalkozásokkal azonos módon kell kezelni. Az előadó ezért a digitális jelenlét meghatározása érdekében különböző tényezőkkel egészíti ki a másik tagállamban található állandó telephelyre vonatkozó cikket.

Az előadó úgy véli, hogy e rendszert a társasági adózás széles körben elfogadott, standard rendszerévé kell tenni. A Bizottság által javasolt 750 millió eurós küszöbérték nem felel meg a közös konszolidált társasági adóalap rendeltetésének. Az előadó alacsonyabb összegű, 40 millió eurós küszöbérték bevezetését javasolja, amely érvényes volna a határokon átnyúló tevékenységeket folytató társaságok többségére. Hosszabb távon (éspedig 5 éven belül) a küszöbértéket teljesen meg kell szüntetni, egyszerűsítve a rendszert mind a társaságok, mind pedig az adóhatóságok számára, valamint egyenlő versenyfeltételeket biztosítva a kkv-k és a multinacionális vállalatok között. Az előadó felkéri a Bizottságot, hogy az eltérések hatékonyabb elkerülése érdekében statisztikai mérésekkel állapítsa meg a multinacionális vállalatokra és a kkv-kre vonatkozó tényleges adókulcsokat.

A multinacionális vállalatok és a kkv-k közötti egyenlő versenyfeltételek kérdése aggodalomra ad okot, amire e jelentésben feltétlenül ki kell térni. A multinacionális vállalatok és a kkv-k által fizetendő adók közötti szakadék az elmúlt évtizedekben még tovább szélesedett. Ennek egyik oka, hogy a multinacionális vállalatok a kkv-ktől eltérően rendelkeznek az ahhoz szükséges erőforrásokkal, hogy üzleti tevékenységeiket alacsonyabb adókulcsot alkalmazó adójogrendszerekbe helyezzék át. A Bizottság javaslata nem elégséges e tendencia megfékezéséhez, mert nyitva hagyja a lehetőséget a tagállamok előtt, hogy a társaságiadó-kulcs megállapítása tekintetében versenyezzenek egymással. Ezért be kell vezetni a minimális adókulcs elvét.

Összefoglalás

Az előadó úgy véli, hogy a közös konszolidált társasági adóalapra vonatkozó javaslatok alapvetően a belső piac kiteljesítésének fontos építőkövei, és lehetőséget kínálnak az európai gazdaság növekedésének fokozására. Egy új keret tisztességesebb és jobban integrált belső piac előmozdítója lehet, és emellett hozzájárulhat más kiemelt projektek, például a tőkepiaci unió, a digitális egységes piac és az európai beruházási terv célkitűzéseinek megvalósításához is. Az előadó meggyőződése, hogy a közös konszolidált társasági adóalap válasz lehet a nemzetközi adózási környezetben jelenleg tapasztalható kihívásokra, és hathatós eszközként szolgálhat az agresszív adótervezés elleni küzdelem terén.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

az eljárási szabályzat 52.a cikkének (4) bekezdése alapján Esther de Lange, Brian Hayes és Gunnar Hökmark európai parlamenti képviselők részéről

1.  jóllehet az adózás tagállami hatáskörbe tartozik, az adókikerülés és az adócsalás elleni küzdelem jegyében egyertelmű, hogy fokozni kell az európai szintű együttműködést; a közös konszolidált társaságiadó-alapra vonatkozó javaslat azonban csupán csekély mértékben járul hozzá az adókijátszás és az adókikerülés problémájának megoldásához, ezzel szemben azonban a tagállamok gazdaságaira gyakorolt hatása rendkívül súlyos lesz, különösen azért, mert a javasolt konszolidációs kulcs nem képviseli megfelelően a gazdasági tevékenység szintjét;

2.  az országonként bontás szerinti hatásértékelést sem a közös társaságiadó-alap, sem pedig a konszolidált a közös társaságiadó-alap esetében nem folytatták le megfelelő mélységben, különösen a tagállamok adóbevételeire gyakorolt hatás szempontjából; a jelentésben javasolt további változtatások miatt még szükségesebb olyan új hatásvizsgálat készítése, amely egyértelmű számadatokkal mutatja ki a következményeket minden egyes tagállamra nézve;

3.  ezen kívül, a multinacionális vállalatok által alkalmazott agresszív adótervezés globális probléma; e problémát a legjobb módon nemzetközi szinten lehet kezelni az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítási (BEPS) kezdeményezésén keresztül;

4.  hét nemzeti parlament bocsátott ki indokolással ellátott kifogást a közös társaságiadó-alapra és a konszolidált a közös társaságiadó-alapra vonatkozó javaslatokkal szemben, mivel azok sértik a szubszidiaritás elvét és a tagállamok adóügyi szuverenitását; ezeket az aggályokat a jelentés egyáltalán nem vette figyelembe.

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (19.9.2017)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(COM(2016)0685 – C8-0472/2016 – 2016/0337(CNS))

A vélemény előadója: Evelyn Regner

RÖVID INDOKOLÁS

I. Bevezetés

E javaslat, a közös összevont társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslattal együtt (2016/0336 (CNS)), a vállalati adózás terén az EU-ban egységes konszolidált adóalap létrehozására irányuló 2011-es bizottsági kezdeményezés újraindítása. A két javaslat célja, hogy ezen a területen olyan uniós jogszabályt biztosítson, amely megfelel a globalizáltabbá, mobilabbá, és digitalizáltabbá vált gazdasági környezetnek, amelyben a tagállamoknak egyre nagyobb nehézséget okoz, hogy egyoldalú fellépéssel eredményesen küzdjenek az agresszív adótervezési gyakorlatok ellen, annak érdekében, hogy megvédjék a nemzeti adóalapot a szűküléstől és hogy fellépjenek a nyereségátcsoportosítással szemben.

II. A konszolidáció eredményes végrehajtása

A közös összevont társaságiadó-alap végrehajtása alapvetően fontos abban a küzdelemben, hogy adózási szempontból igazságos rendszert érjünk el az Európai Unión belüli és az Európai Unión kívüli vállalkozások között. Az igazságos adózást fenyegető egyik legfőbb tényező a nyereségátcsoportosítás széles körben elterjedt gyakorlata. Teljes mértékű végrehajtása esetén a közös összevont társaságiadó-alap lehetővé fogja tenni, hogy a jövedelmet oda rendeljék, ahol az érték képződik, egy olyan képlet segítségével, amely három olyan, azonos súlyozású tényezőn alapul, amelyek jobban ellenállnak az agresszív adótervezési gyakorlatoknak, mint a transzferárazás. Ilyen módon a nemzeti adórendszerek közötti joghézagokat – különösen a transzferárazást, amely az Európai Unióban az összes nyereségátcsoportosítás mintegy 70%-át teszi ki – meg lehetne szüntetni és jelentős lépést lehetne tenni egy tisztességes, hatékony és átlátható adórendszer kialakítása felé. Ezért a két javaslatra csomagként kell tekinteni és azokat egymással párhuzamosan kell végrehajtani az igazságosabb adózás elérése érdekében. A közös összevont társaságiadó-alapot 2020 végéig be kell vezetni.

Adórendszereink általános igazságosságát illetően, a társaságoknak viselniük kell a terhek rájuk eső részét, ezért fontos, hogy az új adómentességek ne csökkentsék az adóalapot. Támogatni kell az olyan intézkedéseket, amelyek ösztönzik a magánszervezetek reálgazdaságba történő beruházásait, mivel az európai unióbeli jelenlegi beruházási hiány az Unió gazdasági nehézségeinek egyik legfőbb forrása. Ugyanakkor a vállalatoknak nyújtott adókedvezményeket gondosan kell kialakítani, és csak azokban az esetekben kell őket bevezetni, amikor egyértelmű a foglalkoztatásra és a növekedésre gyakorolt pozitív hatás és kizárható annak kockázata, hogy új joghézagokat hoznak létre az adórendszerben. Ezért az innovációt és a beruházásokat inkább állami támogatásokkal kell előmozdítani, nem pedig adómentességekkel.

Annak érdekében, hogy eredményesen lehessen küzdeni az agresszív adótervezési struktúrák ellen, valamint hogy elkerülhessük, hogy egymással párhuzamosan két adórendszer legyen érvényben, a közös összevont társaságiadó-alapot az 1978. évi negyedik társasági jogi irányelv meghatározása szerinti kkv-k kivételével valamennyi vállalat számára kötelezővé kell tenni. Ennek megfelelően például a szomszéd mészáros vagy a különösen innovatív induló kisvállalkozások nem lesznek kötelesek bevezetni a közös összevont társaságiadó-alapot. Mivel a kkv-k nem rendelkeznek forrásokkal ahhoz, hogy a nyereség mesterséges átcsoportosítása érdekében postafiókcéges struktúrákba ruházzanak be, a multinacionális vállalatokhoz képest versenyhátrányba kerülnek. Az egészségesen működő egységes piac biztosítása érdekében méltányos, hatékony, átlátható és növekedést elősegítő közös társaságiadóalap-rendszert kell kialakítani, amely azon az elven alapul, hogy a nyereséget abban az országban kell megadóztatni, ahol az képződött.

Figyelembe véve az üzleti környezetben végbemenő digitális változást, meg kell határozni a digitális üzleti telephely fogalmát. Azokat a vállalatokat, amelyek anélkül tesznek szert bevételre valamely tagállamban, hogy az adott tagállamban fizikailag letelepedtek volna, ugyanúgy kell kezelni, mint azokat a vállalatokat, amelyek ott fizikai telephellyel rendelkeznek. Ezért a közös összevont társaságiadó-alapnak vonatkoznia kell a digitális társaságokra is.

III. Egy minimális társaságiadó-kulcs felvétele a javaslatba

A közös és igazságos minimális társaságiadó-kulcs bevezetése az egyetlen módja annak, hogy egyenlő és tisztességes bánásmódot alakítsunk ki az Európai Unióban üzleti tevékenységet folytató különböző alanyok között és az adóalanyok szélesebb körén belül. Amennyiben nem vezetünk be ilyen minimális adókulcsot, az csak olyan helyzetet fog eredményezni, amelyben a legalacsonyabb adókulcsokra irányuló verseny fokozódni fog. A közös összevont társaságiadó-alap megléte azt fogja jelenteni, hogy a tagállamok a továbbiakban már nem tudnak majd az adóalapok révén versenyezni, így növekedni fognak az arra irányuló gazdasági ösztönzők, hogy az adókulcsok révén versenyezzenek. Az Európai Unióban a társasági adó átlagos mértéke az 1990-es évekbeli 35%-ról mára 22,5%-ra csökkent. Annak érdekében, hogy véget vessünk a minél alacsonyabb társaságiadó-kulcsokra irányuló uniós szintű versenynek, 25%-os minimális társaságiadó-kulcsot kell bevezetni.

MÓDOSÍTÁSOK

A Jogi Bizottság felkéri a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy vegye figyelembe az alábbi módosításokat:

Módosítás    1

Irányelvre irányuló javaslat

1 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. Idővel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek jogi alakiságait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. Bár az említett helyzetek olyan hiányosságokra hívják fel a figyelmet, amelyek jellegüket tekintve teljesen eltérőek, mindkét esetre igaz, hogy a belső piac megfelelő működését meggátló akadályokat hoznak létre. Az említett problémák orvoslására irányuló fellépésnek ezért a piaci hiányosságok mindkét típusát kezelnie kell.

(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. Idővel az adótervezési struktúrák egyre agresszívebbek és kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek technikai részletszabályait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. Bár az említett helyzetek olyan hiányosságokra hívják fel a figyelmet, amelyek jellegüket tekintve teljesen eltérőek, mindkét esetre igaz, hogy a belső piac megfelelő működését meggátló akadályokat hoznak létre. A globalizáltabb, mobilabb és digitalizáltabb gazdasági környezetben az említett problémák orvoslására irányuló fellépésnek ezért a piaci hiányosságok mindkét típusát kezelnie kell az unióbeli társaságiadó-alap összehangolásával, valamint a vállalkozások működéséhez egy méltányosabb és koherensebb üzleti környezet megteremtésével.

Módosítás    2

Irányelvre irányuló javaslat

3 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)  Mint a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat1 rámutatott, egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját.

(3)  Mint a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat1 rámutatott, egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy az Unió a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Amennyiben valamennyi tagállamban végrehajtanák, a KÖTA biztosítaná, hogy az adókat ott fizessék meg, ahol a nyereségek keletkeznek. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját.

________________

________________

1Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011) 121 végleges/2.

1Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011)0121 végleges/2.

Módosítás    3

Irányelvre irányuló javaslat

4 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)  Mivel gyors intézkedésre van szükség, hogy biztosított legyen a belső piac megfelelő működése egyrészt azzal, hogy a kereskedelem és a beruházás számára kedvezőbb feltételeket teremt, másrészt viszont ellenállóbb legyen az adókikerülési módszerekkel szemben, a nagyra törő KÖTA-kezdeményezést két különálló javaslatra kell felosztani. Első szakaszban a közös társaságiadó-alapra vonatkozó szabályokat kell meghozni, mielőtt a második szakaszban sor kerül a konszolidáció kérdésének megvitatására.

(4)  Mivel gyors intézkedésre van szükség, hogy biztosított legyen a belső piac megfelelő működése egyrészt azzal, hogy a kereskedelem és a beruházás számára kedvezőbb feltételeket teremt, másrészt viszont ellenállóbb legyen az adókikerülési módszerekkel szemben, a nagyra törő KÖTA-kezdeményezést két különálló javaslatra kell felosztani. Az első szakaszban a közös társaságiadó-alapra vonatkozó szabályokat kell meghozni, mielőtt a második szakaszban sor kerül a konszolidáció kérdésének kezelésére. A közös társaságiadó-alap konszolidáció nélküli végrehajtása azonban nem kezelné a nyereségátcsoportosítás problémáját. Ezért fontos, hogy 2021. január 1-jétől valamennyi tagállamban alkalmazzák a konszolidációt.

Módosítás    4

Irányelvre irányuló javaslat

5 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)  Az agresszív adótervezési struktúrák sok esetben jellemzően határokon átnyúló közegben jelennek meg, amiből következik, hogy a részt vevő vállalatcsoportok rendelkeznek egy minimális erőforrással. Ebből kiindulva, az arányosság okán a közös adóalapra vonatkozó szabályokat csak a jelentős méretű vállalatcsoporthoz tartozó vállalatok számára kellene kötelezővé tenni. Ennek érdekében az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó vállalatcsoportok összes konszolidált bevételén alapuló, méretfüggő küszöböt kell meghatározni. Emellett – a KÖTA-kezdeményezés két lépése közötti koherencia biztosítása érdekében – a közös adóalapról szóló szabályokat kötelezővé kellene tenni mindazon vállalatok számára, amelyek vállalatcsoportnak minősülnének, amennyiben a teljes kezdeményezés megvalósul. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a közös adóalapról szóló szabályokat opcionálisan az említett kritériumot nem teljesítő vállalatok számára is választhatóvá kell tenni.

(5)  Annak érdekében, hogy eredményesen lehessen küzdeni az agresszív adótervezési struktúrák ellen, valamint hogy elkerülhessük, hogy egymással párhuzamosan két adórendszer legyen érvényben, a közös alapra vonatkozó szabályokat a kkv-k kivételével valamennyi vállalat számára kötelezővé kell tenni. A mikro-, kis-, közép- és nagyvállalkozásokra vonatkozó küszöbértékeket a 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv (a 4. társasági jogi irányelv) határozza meg1a. Mivel a kkv-k nem rendelkeznek forrásokkal a postafiókcég-struktúrákba történő beruházáshoz a nyereség mesterséges átcsoportosítása érdekében, versenyhátrányba kerülnek a multinacionális vállalatokkal szemben. A belső piac egészséges működésének biztosítása érdekében méltányos, hatékony, átlátható és a növekedést elősegítő közös társaságiadóalap-rendszert kell kialakítani, amely azon az elven alapul, hogy a nyereséget abban az országban kell megadóztatni, ahol képződött. Emellett – a KÖTA-kezdeményezés két lépése közötti koherencia biztosítása érdekében – a közös adóalapról szóló szabályokat kötelezővé kellene tenni mindazon vállalatok számára, amelyek vállalatcsoportnak minősülnének, amennyiben a teljes kezdeményezés megvalósul. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a közös adóalapról szóló szabályokat opcionálisan az említett kritériumot nem teljesítő vállalatok számára is választhatóvá kell tenni.

 

______________

 

1a A Tanács 78/660/EGK negyedik irányelve http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:31978L0660(1978. július 25.) a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról (HL L 222., 1978.8.14., 11. o.).

Módosítás    5

Irányelvre irányuló javaslat

6 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)  Definiálni kell az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephely fogalmát. A cél az, hogy az összes érintett adózó garantáltan egyforma értelmezést alkalmazzon, és ki legyen zárva az eltérő meghatározásokból eredő különbségek lehetősége. Ezzel szemben nem feltétlenül szükséges közös definíciót javasolni azokra az állandó telephelyekre, amelyek harmadik országokban találhatók, illetve az Unióban találhatók, de adózási szempontból harmadik országbeli illetőségű adózóhoz tartoznak. A nemzetközi megállapodásokkal való bonyolult kölcsönhatása folytán ezzel a dimenzióval inkább kétoldalú adóügyi szerződésekben és a nemzeti jogban kell foglalkozni.

(6)  Definiálni kell az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephely fogalmát. A cél az, hogy az összes érintett adózó garantáltan egyforma értelmezést alkalmazzon, és ki legyen zárva az eltérő meghatározásokból eredő különbségek lehetősége.

Módosítás    6

Irányelvre irányuló javaslat

6 a preambulumbekezdés (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(6a)  Figyelembe véve az üzleti környezetben végbemenő digitális változást, meg kell határozni a digitális üzleti telephely fogalmát. Azokat a vállalatokat, amelyek anélkül termelnek bevételt valamely tagállamban, hogy az adott tagállamban fizikailag letelepedtek volna, azonban ott állandó forgalmat bonyolítanak, ugyanúgy kell kezelni, mint azokat a vállalatokat, amelyek fizikai telephellyel rendelkeznek. Ezért a közös összevont társaságiadó-alapnak vonatkoznia kell a digitális vállalkozásokra is.

Módosítás    7

Irányelvre irányuló javaslat

8 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(8)  Az adóköteles jövedelmet csökkenteni kell a működés költségeivel és bizonyos egyéb tételekkel. Az elszámolható (levonható), az üzleti tevékenységgel összefüggő ráfordítások tartalmazzák az értékesítés teljes költségét, továbbá a jövedelemteremtéshez, -fenntartáshoz és -biztosításhoz kapcsolódó ráfordításokat. A gazdaságban folyó innováció támogatása és a belső piac korszerűsítése érdekében levonásokat, köztük többletlevonásokat kell biztosítani a kutatási-fejlesztési költségek után, és ezeket a felmerülés évében (az ingatlanvagyon kivételével) teljes mértékben elszámolhatóvá kell tenni. A kapcsolt vállalkozásokkal nem rendelkező, különösen innovatív induló kisvállalkozásokat (ebbe a kategóriába tartoznak mindenekelőtt az induló innovatív vállalkozások) szintén támogatni kell a kutatási-fejlesztési költségek utáni emelt többletlevonás útján. A jogbiztonság érdekében a nem levonható költségekről is listát kell készíteni.

(8)  Támogatni kell az olyan intézkedéseket, amelyek ösztönzik a magánszervezetek reálgazdaságba történő beruházásait, mivel az európai unióbeli jelenlegi beruházási hiány az Unió gazdasági nehézségeinek egyik legfőbb forrása. Ugyanakkor a vállalatoknak nyújtott adókedvezményeket gondosan kell kialakítani, és csak azokban az esetekben kell őket bevezetni, amikor egyértelmű a foglalkoztatásra és a növekedésre gyakorolt pozitív hatás és kizárható annak kockázata, hogy új joghézagokat hoznak létre az adórendszerben. Ezért az innovációt és a beruházásokat inkább mindenki számára egyformán elérhető állami támogatásokkal kell előmozdítani, nem pedig adómentességekkel.

Módosítás    8

Irányelvre irányuló javaslat

10 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(10)  Az a tény, hogy a hitelek után fizetett kamat levonható az adózó adóalapjából, miközben a nyereségfelosztás nem, egyértelműen előnyösebbé teszi a hitelből történő finanszírozást a saját tőkénél. Tekintettel arra, hogy ez maga után vonja a vállalatok eladósodását, feltétlenül rendelkezni kell olyan intézkedésekről, amelyek semlegesítik a saját tőkéből történő finanszírozás ellen ható rendszert. Ennek fényében az adózók a tervek szerint növekedési és beruházási kedvezményben részesülnek, amelynek értelmében az adózók saját tőkéjének növekedése bizonyos feltételek mellett levonható az adóalapból. Feltétlenül biztosítani kell ezért, hogy a rendszert ne sújtsa dominóhatás, és ennek érdekében ki kell zárni belőle az adózó kapcsolt vállalkozásokban való részesedésének adóértékét. Végezetül ahhoz, hogy a támogatási rendszer kellően szilárd legyen, adókikerülés elleni szabályokat is meg kell állapítani.

törölve

Módosítás    9

Irányelvre irányuló javaslat

14 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(14)  Annak elkerülésére, hogy a magasabb adókulcsú joghatóságokban szűküljön az adóalap azáltal, hogy a megnövelt transzferárak révén alacsonyabb adókulcsú országokba csoportosítják át a nyereséget, az adózó és a kapcsolt vállalkozása(i) közötti ügyletekre árkorrekciót kell végezni a szokásos piaci ár elvének megfelelően, amely elv általánosan alkalmazott kritérium.

(14)  Annak elkerülésére, hogy a magasabb adókulcsú joghatóságokban szűküljön az adóalap azáltal, hogy a megnövelt transzferárak révén alacsonyabb adókulcsú országokba csoportosítják át a nyereséget, az adózó és a kapcsolt vállalkozása(i) közötti ügyletekre árkorrekciót kell végezni a szokásos piaci ár elvének megfelelően, amely elv általánosan alkalmazott kritérium. Ilyen módon a nemzeti adórendszerek közötti joghézagokat – különösen a transzferárazást illetően, amely az Európai Unióban az összes nyereségátcsoportosítás mintegy 70%-át teszi ki – meg lehetne szüntetni, és jelentős lépést lehetne tenni egy méltányos, hatékony és átlátható adórendszer kialakítása felé.

Módosítás    10

Irányelvre irányuló javaslat

21 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(21)  Mivel az irányelv célkitűzéseit – nevezetesen a belső piac működésének a nemzetközi adókikerülési módszerek elleni fellépés révén történő javítását, valamint a vállalkozások Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedésének megkönnyítését – nem lehet a szükséges mértékben megvalósítani a tagállamok egyedi és önálló fellépéseivel, mivel a célkitűzések megvalósításához összehangolt intézkedésre van szükség, ezért amiatt, hogy az irányelv a belső piacot befolyásoló és a határokon átnyúló tevékenységtől visszariasztó eltérő nemzeti adószabályok közötti kölcsönhatásból eredő belső piaci hiányosságokat veszi célba, a célkitűzések uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lép túl azon a mértéken, amely e cél eléréséhez szükséges, különös tekintettel arra, hogy a kötelező hatálya a meghatározott méretet meghaladó vállalatcsoportokra korlátozódik.

(21)  Mivel az irányelv célkitűzéseit – nevezetesen a belső piac működésének a nemzetközi adókikerülési módszerek elleni fellépés révén történő javítását, valamint a vállalkozások Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedésének megkönnyítését – nem lehet a szükséges mértékben megvalósítani a tagállamok egyedi és önálló fellépéseivel, mivel a célkitűzések megvalósításához összehangolt intézkedésre van szükség, ezért amiatt, hogy az irányelv a belső piacot befolyásoló és a határokon átnyúló tevékenységtől visszariasztó eltérő nemzeti adószabályok közötti kölcsönhatásból eredő belső piaci hiányosságokat veszi célba, a célkitűzések uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lép túl azon a mértéken, amely e cél eléréséhez szükséges, különös tekintettel arra, hogy a kötelező hatálya a meghatározott méretet meghaladó vállalatcsoportokra korlátozódik. A tervezett intézkedések nem lépnek túl a társaságiadó-alap harmonizálásán, ami a belső piacot torzító, azonosított akadályok visszaszorításának előfeltétele. Ezenkívül egy ilyen szakaszos megközelítés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meghatározzák a költségvetési politikai céljaik eléréséhez szükséges adóbevételek összegét. Ugyanakkor nem érinti a tagállamok ahhoz való jogát, hogy maguk döntsenek saját nyereségadójuk mértékéről.

Módosítás    11

Irányelvre irányuló javaslat

1 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)  Ez az irányelv bizonyos vállalatok adózásához alakít ki közös adóalaprendszert, és megállapítja az adóalap kiszámítására vonatkozó szabályokat.

(1)  Ez az irányelv bizonyos vállalatok adózásához alakít ki közös adóalaprendszert, és megállapítja az adóalap kiszámítására vonatkozó szabályokat, ideértve az adókikerülés megakadályozására szolgáló, valamint a javasolt adórendszer nemzetközi dimenziójára vonatkozó intézkedéseket.

Módosítás    12

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)  Ezen irányelv szabályai valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandók, a más tagállamokban lévő állandó telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:

(1)  Ezen irányelv szabályai a valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandóak, a más tagállamokban lévő állandó és digitális üzleti telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:

Módosítás    13

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – c pont

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 750 000 000 EUR-t;

c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 40 000 000 EUR-t;

Módosítás    14

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ez az irányelv a harmadik országok joga szerint létrehozott vállalatokra is alkalmazandó az egy vagy több tagállamban található állandó telephelyük tekintetében, ha a vállalat megfelel az (1) bekezdés b)–d) pontjában megállapított feltételeknek.

Ez az irányelv a harmadik országok joga szerint létrehozott vállalatokra is alkalmazandó az egy vagy több tagállamban található állandó telephelyük tekintetében, valamint az egy vagy több tagállamban keletkező bevételükkel kapcsolatban, ha a vállalat megfelel az (1) bekezdés b)–d) pontjában megállapított feltételeknek.

Módosítás    15

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a)  Ez az irányelv a harmadik országok joga szerint létrehozott vállalkozásokra is alkalmazandó a valamely tagállamban található azon digitális üzleti telephelyeik tekintetében, amelyek kifejezetten valamely tagállambeli fogyasztók vagy vállalkozások kiszolgálását célozzák, vagy amelyek elsősorban valamely tagállamban folytatott tevékenységük révén szerzik bevételüket, ha a vállalkozás megfelel az (1) bekezdés b)–d) pontjában megállapított feltételeknek. Az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 1. fellépésének megfelelően annak megállapítása érdekében, hogy egy digitális üzleti telephely kifejezetten valamely adott tagállam fogyasztóinak vagy vállalkozásainak kiszolgálását célozza, az áruk vagy szolgáltatások fogyasztóinak vagy felhasználóinak, illetve szállítóinak vagy nyújtóinak fizikai hollétét kell figyelembe venni. Ha ez nem állapítható meg, azt kell tekintetbe venni, hogy a digitális üzleti telephely a tagállam vagy pedig az Unió felső szintű domainje alatt végzi-e üzleti tevékenységét, illetve a mobilalkalmazáson alapuló vállalkozások esetén a digitális üzleti telephely valamely mobilalkalmazás-terjesztési központnak az adott tagállamot kiszolgáló részlegén keresztül forgalmazza-e alkalmazását, vagy az üzleti tevékenységet egy olyan domain alatt végzik-e, amely – például tagállamok, régiók vagy városok neveinek használata eredményeképpen – egyértelművé teszi, hogy a digitális üzleti telephely egy adott tagállam fogyasztóinak vagy vállalkozásainak kiszolgálását célozza, vagy az üzleti tevékenységre kifejezetten az Unióra vagy valamely tagállamára alkalmazandó általános szerződési feltételek vonatkoznak-e, vagy a digitális üzleti telephely internetes felülete kifejezetten valamely tagállam fogyasztóit és vállalkozásait célzó hirdetéseknek nyújt-e felületet.

Módosítás    16

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – 33 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

33a.  „digitális üzleti telephely”: az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 1. fellépésének megállapításait figyelembe véve olyan telephely, amely kifejezetten valamely adott tagállam fogyasztóinak vagy vállalkozásainak kiszolgálását célozza, kellően figyelembe véve az áruk vagy szolgáltatások fogyasztóinak vagy felhasználóinak, illetve szállítóinak vagy nyújtóinak fizikai hollétét. Ha ez nem állapítható meg, azt kell tekintetbe venni, hogy a telephely a tagállam vagy pedig az Unió felső szintű domainje alatt végzi-e üzleti tevékenységét, illetve a mobilalkalmazáson alapuló vállalkozások esetén valamely mobilalkalmazás-terjesztési központnak az adott tagállamot kiszolgáló részlegén keresztül forgalmazza-e alkalmazását, vagy az üzleti tevékenységet egy olyan domain alatt végzik-e, amely – például tagállamok, régiók vagy városok neveinek használata eredményeképpen – egyértelművé teszi, hogy a telephely egy adott tagállam fogyasztóinak vagy vállalkozásainak kiszolgálását célozza, vagy az üzleti tevékenységre kifejezetten az Európai Unióra vagy valamely tagállamára alkalmazandó általános szerződési feltételek vonatkoznak-e, vagy a vállalkozás internetes felülete kifejezetten valamely tagállam fogyasztóit és vállalkozásait célzó hirdetéseknek nyújt-e felületet.

Módosítás    17

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – 33 b pont (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

33b.  „tényleges társaságiadó-kulcs”: az a társasági adó, amelyet valamely vállalat pénzügyi beszámolójában feltüntetett eredmény és nyereség után fizetnek.

Módosítás    18

Irányelvre irányuló javaslat

5 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)  Az adózó akkor minősül állandó telephellyel rendelkezőnek egy adóilletősége szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, ha e másik tagállamban rendelkezik olyan állandó hellyel, amelyen keresztül üzleti tevékenységének egy részét vagy egészét végzi, ideértve különösen a következőket:

(1)  Az adózó akkor minősül állandó telephellyel rendelkezőnek egy adóilletősége szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, ha e másik tagállamban rendelkezik olyan állandó vagy virtuális hellyel, amelyen keresztül üzleti tevékenységének egy részét vagy egészét végzi, ideértve különösen a következőket:

Módosítás    19

Irányelvre irányuló javaslat

5 cikk – 1 bekezdés – f a pont (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

fa)  digitális üzleti telephely.

Módosítás    20

Irányelvre irányuló javaslat

9 cikk – 3 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)  A (2) bekezdésnek megfelelően kutatási-fejlesztési költségekként levonható összegeken felül az adózó a befektetett tárgyi ingó eszközökkel kapcsolatos költségek kivételével adóévenként plusz 50%-ot levonhat az ilyen költségekből, amelyek az adott évben merültek fel. Amennyiben a kutatás-fejlesztési költségek meghaladják a 20 000 000 EUR-t, az adózó az e feletti összeg 25%-át vonhatja le.

törölve

Az első albekezdéstől eltérve, az adózó 20 000 000 EUR összeghatárig plusz 100%-ot levonhat a kutatási-fejlesztési költségeiből, amennyiben az adózó eleget tesz a következő feltételeknek:

 

a)  50 főnél kevesebbet foglalkoztató, tőzsdén nem jegyzett vállalkozás, amelynek az éves forgalma és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 000 000 EUR-t;

 

b)  a bejegyzése legfeljebb öt évvel ezelőtt történt. Ha az adózó nem bejegyzésköteles, az ötéves időszak kezdetének azt kell tekinteni, amikor a vállalkozás megkezdi gazdasági tevékenységét, vagy amikor adókötelessé válik a tevékenysége után.

 

c)  nem összefonódás útján jött létre;

 

d)  nincsenek kapcsolt vállalkozásai.

 

Módosítás    21

Irányelvre irányuló javaslat

10 a cikk (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

10a. cikk

 

A levonások tilalma

 

Nem megengedettek olyan mértékű levonások, amelyek az adómentes bevételekkel csökkentett bevétel 20%-ánál alacsonyabb tényleges társaságiadó-kulcsot eredményeznének.

Módosítás    22

Irányelvre irányuló javaslat

11 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

[...]

törölve

Módosítás    23

Irányelvre irányuló javaslat

12 cikk – 1 bekezdés – j a pont (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ja)  az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek (adóparadicsomok)1a európai uniós jegyzékében felsorolt országokban található kedvezményezettekkel kapcsolatos költségek;

 

______________

 

1a Az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek a Tanács által kidolgozandó, jelenleg kialakítás alatt lévő európai uniós jegyzéke: http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-14166-2016-INIT/hu/pdf

Módosítás    24

Irányelvre irányuló javaslat

42 cikk – 4 a bekezdés (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a)  A 2020. december 31-ét követően felmerülő veszteségek tekintetében nem kerülhet sor az (1) bekezdésben említett veszteségek további levonására.

Módosítás    25

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 2 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)  Ha egy gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely az (1) bekezdés szerint ellenőrzött külföldi vállalatnak minősül, a gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely fel nem osztott jövedelme annyiban adóköteles, amennyiben a következő kategóriákból származik:

(2)  Ha egy gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely az (1) bekezdés szerint ellenőrzött külföldi vállalatnak minősül, a gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely fel nem osztott jövedelme adóköteles.

a)  pénzügyi eszközből származó kamat vagy más jövedelem;

 

b)  szellemi tulajdonból származó jogdíj vagy más jövedelem;

 

c)  osztalék vagy részesedésértékesítésből származó jövedelem;

 

d)  pénzügyi lízingből származó jövedelem;

 

e)  biztosításból, banki és egyéb pénzügyi tevékenységből származó jövedelem;

 

f)  számlázási szolgáltatóktól származó olyan jövedelem, amely áruk és szolgáltatások kapcsolt vállalkozások számára való értékesítéséből, illetve tőlük való beszerzéséből származik, amennyiben e szolgáltatók nem vagy csak kis mértékben képviselnek hozzáadott gazdasági értéket.

 

Az első albekezdés nem alkalmazandó a tagállamok valamelyikében vagy az EGT-megállapodásban részes harmadik országban rezidens vagy itt található ellenőrzött külföldi vállalatokra, ha az ellenőrzött külföldi vállalat a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jött létre. E cikk alkalmazásában az ellenőrzött külföldi vállalat tevékenysége akkor tükrözi a gazdasági valóságot, ha az említett tevékenységet ezzel arányos személyzet, felszerelés, eszközök és telephelyek támogatják.

Az első albekezdés nem alkalmazandó a tagállamok valamelyikében vagy az EGT-megállapodásban részes harmadik országban rezidens vagy itt található ellenőrzött külföldi vállalatokra, ha az ellenőrzött külföldi vállalat a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jött létre. E cikk alkalmazásában az ellenőrzött külföldi vállalat tevékenysége akkor tükrözi a gazdasági valóságot, ha az említett tevékenységet ezzel arányos személyzet, felszerelés, eszközök és telephelyek támogatják.

Módosítás    26

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A pénzügyi vállalkozások nem tekinthetők az (1) bekezdés szerinti ellenőrzött külföldi vállalatnak, ha a (2) bekezdés a)–f) pontja szerinti kategóriákból a gazdálkodó szervezetnél vagy állandó telephelynél keletkező jövedelem legfeljebb egyharmada származik az adózóval vagy kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletekből.

A pénzügyi vállalkozások nem tekinthetők az (1) bekezdés szerinti ellenőrzött külföldi vállalatnak, ha a (2) bekezdés a)–f) pontja szerinti kategóriákból a gazdálkodó szervezetnél, állandó telephelynél vagy digitális üzleti telephelynél keletkező jövedelem legfeljebb egyharmada származik az adózóval vagy kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletekből.

Módosítás    27

Irányelvre irányuló javaslat

69 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést készít a Tanácsnak ezen irányelv működéséről.

Az ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést készít a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek ezen irányelv működéséről.

ELJÁRÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRAFELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

Cím

Közös társaságiadó-alap

Hivatkozások

COM(2016)0685 – C8-0472/2016 – 2016/0337(CNS)

Illetékes bizottság

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

24.11.2016

 

 

 

Véleményt nyilvánított

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

JURI

24.11.2016

A vélemény előadója

       A kijelölés dátuma

Evelyn Regner

28.11.2016

Vizsgálat a bizottságban

3.5.2017

 

 

 

Az elfogadás dátuma

7.9.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Kostas Chrysogonos, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Gilles Lebreton, António Marinho e Pinto, Julia Reda, Evelyn Regner, Axel Voss, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Sergio Gaetano Cofferati, Luis de Grandes Pascual, Angel Dzhambazki, Rainer Wieland, Tiemo Wölken

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Gabriel Mato, Andrey Novakov

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

19

+

ALDE

ENF

GUE/NGL

PPE

S&D

VERTS/ALE

Jean-Marie Cavada, António Marinho e Pinto

Marie-Christine Boutonnet, Gilles Lebreton

Kostas Chrysogonos

Gabriel Mato, Andrey Novakov, Axel Voss, Rainer Wieland, Tadeusz Zwiefka, Luis de Grandes Pascual,

Sergio Gaetano Cofferati, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Evelyn Regner, Tiemo Wölken

Max Andersson, Julia Reda

1

-

ECR

Angel Dzhambazki

1

0

EFDD

Joëlle Bergeron

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím

Közös társaságiadó-alap

Hivatkozások

COM(2016)0685 – C8-0472/2016 – 2016/0337(CNS)

Az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció dátuma

21.11.2016

 

 

 

Illetékes bizottság

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

24.11.2016

 

 

 

Véleménynyilvánításra felkért bizottságok

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

IMCO

24.11.2016

JURI

24.11.2016

 

 

Nem nyilvánított véleményt

       A határozat dátuma

IMCO

5.12.2016

 

 

 

Előadók

       A kijelölés dátuma

Paul Tang

24.11.2016

 

 

 

Vizsgálat a bizottságban

30.8.2017

10.10.2017

6.11.2017

 

Az elfogadás dátuma

21.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

39

12

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Burkhard Balz, Hugues Bayet, Udo Bullmann, Thierry Cornillet, Esther de Lange, Markus Ferber, Jonás Fernández, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Cătălin Sorin Ivan, Petr Ježek, Wolf Klinz, Georgios Kyrtsos, Werner Langen, Sander Loones, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Gabriel Mato, Costas Mavrides, Alex Mayer, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Anne Sander, Alfred Sant, Martin Schirdewan, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Matt Carthy, Bas Eickhout, Ramón Jáuregui Atondo, Alain Lamassoure, Paloma López Bermejo, Thomas Mann, Luigi Morgano, Laurenţiu Rebega, Joachim Starbatty, Romana Tomc, Lieve Wierinck

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Alberto Cirio

Benyújtás dátuma

1.3.2018

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

39

+

ALDE

Thierry Cornillet, Petr Ježek, Wolf Klinz, Ramon Tremosa i Balcells, Lieve Wierinck

ECR

Pirkko Ruohonen-Lerner

PPE

Burkhard Balz, Alberto Cirio, Markus Ferber, Georgios Kyrtsos, Alain Lamassoure, Werner Langen, Ivana Maletić, Thomas Mann, Gabriel Mato, Luděk Niedermayer, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Anne Sander, Theodor Dumitru Stolojan, Romana Tomc

S&D

Hugues Bayet, Udo Bullmann, Jonás Fernández, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Cătălin Sorin Ivan, Ramón Jáuregui Atondo, Olle Ludvigsson, Alex Mayer, Luigi Morgano, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Paul Tang, Jakob von Weizsäcker

VERTS/ALE

Bas Eickhout, Sven Giegold, Molly Scott Cato, Ernest Urtasun

12

-

ECR

Sander Loones, Stanisław Ożóg, Joachim Starbatty, Kay Swinburne

ENF

Marco Zanni

GUE/NGL

Matt Carthy, Miguel Viegas

PPE

Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Esther de Lange

S&D

Costas Mavrides, Alfred Sant

5

0

EFDD

Marco Valli

ENF

Bernard Monot, Laurenţiu Rebega

GUE/NGL

Paloma López Bermejo, Martin Schirdewan

 

Szavazathelyesbítések

+

 

-

Laurenţiu Rebega

0

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. március 8.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat