JELENTÉS a fehérjenövények termesztésének ösztönzésére irányuló európai stratégiáról – a fehérje- és hüvelyes növények termesztésének ösztönzése az európai mezőgazdasági ágazatban

27.3.2018 - (2017/2116(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
Előadó: Jean-Paul Denanot

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a fehérjenövények termesztésének ösztönzésére irányuló európai stratégiáról – a fehérje- és hüvelyes növények termesztésének ösztönzése az európai mezőgazdasági ágazatban

(2017/2116(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „az EU-ban tapasztalható növényifehérje-hiányról: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi úgynevezett salátarendelet tervezetére, illetve a tervezet azon módosítására, amelynek értelmében a Bizottság felkérést kapna, hogy 2018 végéig tegyen közzé egy „fehérjetervet”[2],

–  tekintettel a Mezőgazdasági Tanácsban 2017. június 12-én Németország és Magyarország által előterjesztett, majd 14 tagállam által aláírt, a szójáról szóló európai nyilatkozatra[3],

–  tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a GATT keretében az olajos magvakról létrejött szándéknyilatkozat aláírásáról szóló, 1993. június 8-i 93/355/EGK tanácsi határozatra[4],

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című dokumentumra, és az abban szereplő 2., 12. és 15. fenntartható fejlesztési célokra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 68. ülésszakán hozott határozatra, amelynek értelmében a 2016-os évet hivatalosan a Hüvelyesek Nemzetközi Évének nyilvánította, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének égisze alatt[5],

–  tekintettel „A fehérjenövények környezeti szerepe az új KAP-ban”” című tanulmányra[6],

–  tekintettel az Európai Parlamentben tartott, „Európa fehérjenövényekkel való ellátásának javítása” című meghallgatásra,

–  tekintettel a Duna Szója Szövetség 2013. január 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0121/2018),

A.  mivel az állattenyésztési ágazat által támasztott magas kereslet miatt az Európai Unió továbbra is jelentős hiányt szenved növényi fehérjékben, ezért harmadik országokból származó takarmányimportra szorul, és mivel ez a helyzet sajnálatos módon csak igen csekély mértékben javult annak ellenére, hogy az elmúlt több mint 15 évben rengeteg szándéknyilatkozat és kezdeményezés hangzott el e kérdéssel kapcsolatosan, és hogy immár a bioüzemanyag-termelésből származó társtermékeket is felhasználnak a takarmánytermelésben; mivel az EU jelenlegi helyzete, amelyre a növényi fehérjék (főként szója) Dél-Amerikából származó importja nyomja rá a bélyegét, fenntarthatatlan, és azt mutatja, hogy energikusabban kell cselekednünk, különösen az említett import fenntarthatóságának fokozása érdekében;

B.  mivel alapvető fontosságú, hogy csökkentsük az Unió nagymértékű függőségét a főként takarmányozásra használt fehérjenövények behozatalától; mivel a szójatermesztő régiók környezeti hatásán túlmenően a jelenlegi helyzet jelentős kockázatokat hordoz különösen az uniós állattenyésztő ágazat számára, mivel a nemzetközi piacokon jelentősen megnőtt az árvolatilitás;

C.  mivel az Európai Parlament többször felszólalt a fehérjékkel és azzal kapcsolatban, hogy európai fehérjetervet kell bevezetni, de a kezdeményezéseit valójában nem követték olyan lépések, amelyek gyökeresen változtatni tudtak volna Európának a növényifehérje-ellátás terén kialakult függőségén;

D.  mivel a BSE-válság (a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma) kitörését követően helyénvaló európai uniós tilalom[7] lépett életbe a húsliszt takarmányokban való felhasználását illetően, amely azonban a latin-amerikai eredetű szójabehozatal erőteljes növekedéséhez vezetett;

E.  mivel az Európai Unió teljes fehérjenövény-termesztése ennek következtében a szántóterületek csupán 3%-át foglalja el, és a növényi fehérjék több mint 75%-át importálja, főként Brazíliából, Argentínából és az Egyesült Államokból;

F.  mivel az uniós állattenyésztő ágazat rendkívül érzékeny az árvolatilitással és a verseny torzulásával szemben, és a megfizethető és jó minőségű növényi fehérjék behozatalától függ, ami valós kihívás elé állítja az európai gazdaságokat;

G.  mivel az európai fehérjenövények olajtartamú melléktermékeket állítanak elő, amelyek hozzájárulhatnak a körforgásos gazdasághoz, és értékesek lehetnek emberi fogyasztás céljára, megújuló energiaként vagy zöld vegyszerek gyártására; mivel a fehérjék és a melléktermékek európai társtermelése lehetővé teszi, hogy csökkenjen a géntechnológiával módosított fehérjék és az erdőirtást okozó bioüzemanyagok behozatala;

H.  mivel a takarmányozásban használt növényi fehérjével kapcsolatos problémát gyakran kizárólag a fehérjében gazdag anyagok szempontjából vizsgálták, összekapcsolva azt a fehérjehiánnyal és az állati takarmányok kiegészítésére szánt alapanyagokra irányuló kutatásokkal;

I.  mivel az európai növényifehérje-kérdés átfogóbb elemzésére van szükség egy hosszú távú stratégia kidolgozásának céljából, valamint annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mozgásterünk legyen az importált növényi eredetű fehérjéktől való függőségünk hatékonyabb csökkentését illetően; mivel ez a stratégia hozzájárulhat a fenntarthatóbb agrár-élelmiszeriparra és mezőgazdasági termelési rendszerre való átálláshoz;

J.  mivel a fehérje – csakúgy, mint az energia – a táplálkozásunk alapvető eleme, amely növényi vagy állati formában vihető be;

K.  mivel a növényi fehérjék az (emberi és állati) élelmezésbiztonsággal és élelmiszer-önrendelkezéssel, a környezetvédelemmel, a globális felmelegedéssel és a megújuló energiákkal kapcsolatos kihívások központi elemét képezik; mivel a fehérjék nélkülözhetetlenek az élethez, jelen vannak az ember és állatok által fogyasztott valamennyi élelmiszerben és takarmányban;

L.  mivel a fehérjében gazdag növények európai össztermelése 24,2 millió tonnáról 36,3 millió tonnára nőtt (+50 %) 1994 és 2014 között, ugyanakkor viszont a teljes fogyasztás 39,7 millió tonnáról 57,1 millió tonnára emelkedett (+44 %); mivel az Unió teljes fehérjedeficitje (20,8 millió tonna 2014-ben) tehát növekvőben van; mivel a növényi eredetű fehérjék világpiaca, amely szorosan összefügg a szója és a szójapogácsa piacával, az elmúlt 50 évben komoly növekedésen ment át, és ezen alapanyagok fogyasztása valamennyi tagországban jelentősen nőtt, tekintve, hogy a szójafogyasztás az 1960-as 2,42 millió tonnáról napjainkra közel 36 millió tonnára emelkedett; mivel az uniós állattenyésztő szektor nagyban függ a harmadik országokból, különösen Dél-Amerikából érkező szójabab- és szójapogácsa-behozataltól; mivel a szója iránti uniós kereslet kielégítése majdnem 15 millió hektár földterületet vesz igénybe, amelyből 13 millió hektár Dél-Amerikában található;

M.  mivel a fehérjenövények termesztése jelentős hozzáadott értéket teremt a környezet számára, amelyet nem veszélyeztet a növényvédő szerek ezzel járó használata;

N.  mivel az elmúlt években Kína lett a világ legnagyobb szójaimportőre, és saját, nem átlátható stratégiát dolgozott ki ellátásának biztosítása céljából, amely mellőzi a hagyományos piaci mechanizmusokat, és a világ legnagyobb szójaszállítójával, azaz Brazíliával kötött termelési szerződéseken alapul annak révén, hogy a környezetet károsítva hatalmas helyi beruházásokat hajt végre Brazíliában a termelés, valamint a feldolgozó (sajtoló) és a kikötői szállítási infrastruktúrák terén; mivel ez a kínai agráripari ágazatok nemzetközi térhódítására irányuló stratégia hatást gyakorolhat a szintén Brazília jelentős vevőjének számító EU jelenlegi szója- és olajosmagpiaci ellátására, és veszélyeztetheti az uniós piacok stabilitását;

O.  mivel a – különösen Észak- és Dél-Amerikából – behozott szója nagy része géntechnológiával módosított növényekből származik és az európai fogyasztók körében bizalmatlanság tapasztalható e technológiával szemben; mivel egyre nagyobb az érdeklődés a helyi GMO-mentes termékek iránt, és egyre nagyobb aggályok fogalmazódnak meg az import szénlábnyomával kapcsolatban; mivel az EU-n belül sok szójababtermelő és -feldolgozó, takarmánytermelő, és az élelmiszeripar képviselői (hústermelők, tej- és tojástermelők és más szójabab-felhasználók), kereskedelmi lánc és más érintett intézmény támogatja az ellenőrzött származású, GMO-mentes szójabab fenntartható termelési rendszereit;

P.  mivel az EU élelmiszer-szükségletének biztosítása érdekében az európai mezőgazdaság – a KAP hatására – átalakult; mivel az európai mezőgazdaság intenzívebbé vált, a mezőgazdasági és alapanyag-piacok nyitottá váltak, ami fokozta az EU Észak- és Dél-Amerikából származó növényifehérje-importtól való függőségét; mivel a globalizáció a táplálkozási szokások és a mezőgazdasági termelés konvergenciáját eredményezte, aminek következtében jelentős mennyiségű inputanyagot – legyen szó akár nitrogéntartalmú műtrágyákról vagy az állatok takarmányozására használt fehérjében gazdag alapanyagokról – mozgatnak nagy távolságokra fehérje előállítása céljából, ami kihat a környezetre és az éghajlatra;

Q.  mivel a takarmánytermelési célú importra folytatott fehérjenövény- és különösen szójatermesztés sok nem európai régióban jelentős mértékben hozzájárul földhasználat megváltozásához és a globális erdőirtáshoz; mivel Európában a fehérjenövény-termesztés fokozása a mezőgazdasági nyersanyagokkal kapcsolatos, erdőirtástól mentes ellátási lánc támogatását célzó intézkedések jelentős kiegészítését jelentheti; mivel az erdőirtás és erdőpusztulás globális kihívásának kezelése egyre fontosabbá vált a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodás fényében;

R.  mivel a növények termesztéséhez és a növényi fehérjék előállításához szükséges nitrogént ma elsősorban szintetikus műtrágyák biztosítják, amelyek gyártása költséges és energiaintenzív, komoly víz- és levegőszennyezést okoz, és nagy ökológiai lábnyommal rendelkezik, mivel jelentős mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot használnak fel a termelési folyamat során; mivel ez nem járul hozzá a körforgásos gazdaság céljához és ahhoz, hogy hatékonyabban használjuk fel erőforrásainkat és a hulladékáramokat; mivel ezért az előállítási szakasztól a fogyasztásig terjedően át kell gondolni a fehérjekérdést a termelési és környezeti teljesítmény szempontjából, méghozzá egy jobban záródó nitrogénkörforgás biztosítása révén, ideértve a szerves nitrogénműtrágyák, például az állati trágyához hasonló hulladékáramokból származó újrahasznosított tápanyagok használatát és fejlesztését;

S.  mivel az EU növényi fehérjék behozatalától való függőségének csökkentése érdekében nem csupán a kérődzők és egyéb állatfajok szükségleteit kielégítő, magasabb fehérjetartalmú növénykultúrákra kell összpontosítani, hanem minden más növényre (többek között takarmánytermő és füves területekre) is, amelyek csekély fehérjetartalmuk ellenére jelentős területen termeszthetők az Unióban mindenütt; mivel számos előnye van a kérődzők legeltetésének, többek között csökkennek a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagok költségei;

T.  mivel a növényifehérje-termelés növeléséhez elengedhetetlen a fehérjenövények termesztésének nyereségessé tétele, és a fehérjeellátásra vonatkozó hatékony és ambiciózus stratégiai terv végrehajtására van szükség az európai mezőgazdaság fenntartható fejlődésének biztosításához; mivel egy ilyen tervhez az Unió több szakpolitikáját is mozgósítani kell, elsősorban a KAP-ot;

U.  mivel az Európai Unió az elmúlt évtizedekben három fő eszközt használt az európai fehérjetermesztés függetlenségének elérése érdekében, nevezetesen a fehérjenövények és olajos magvak termesztéséhez kapcsolódó önkéntes támogatásokat, a bioüzemanyagokra vonatkozó európai szakpolitikai intézkedéseket, valamint a közös agrárpolitika (KAP) legutóbbi reformja során bevezetett, a közvetlen kifizetésekre vonatkozó 30 %-os követelményt a „kizöldítési intézkedések” tekintetében, többek között azt kötelezettséget, amelynek értelmében a szántóföld 5%-át ökológiai jelentőségű területnek kell nyilvánítani, valamint lehetővé kell tenni a nitrogénmegkötő növények és a köztes kultúrák termesztését;

V.  mivel jelentősen megélénkült a gazdálkodók érdeklődése a nitrogénmegkötő fehérjenövények iránt, amiért ezek termesztésével könnyebben eleget tudnak tenni az ökologizálás keretében támasztott követelményeknek, és mivel ez arra ösztönzi a nemesítőket, hogy újrakezdjék vagy élénkítsék az ezekhez a növényekhez kapcsolódó tevékenységeiket;

W.  mivel a 2000–2013-as időszakban a KAP által bevezetett intézkedések önmagukban nem voltak képesek az európai fehérjenövény-termesztés visszaesésének vagy stagnálásának megfordítására, de mivel 2013-tól kezdődően e támogatások kombinálása a kizöldítési intézkedéssel – amely lehetővé tette a fehérjenövények ökológiai jelentőségű területeken történő termesztését – azt eredményezte, hogy az EU-ban jelentősen nőtt a fehérjenövények termesztése;

X.  mivel a KAP-pal kapcsolatban a Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2013-ban elért politikai megállapodás kilátásba helyezi a nitrogént megkötő növények termesztését az ökológiai jelentőségű területeken;

Y.  mivel kutatások szerint a takarmánygyártók gyakran a szükségesnél több fehérjét adnak a takarmányhoz, és mivel a célállatok számára szükséges fehérjetartalom pontosabb meghatározásával hatékonyságnövekedés lenne elérhető;

Z.  mivel az EU-ban termesztett fehérjenövények aránya rendkívül alacsony, a növényi fehérjékkel kapcsolatos kutatási programok száma, valamint a képzési, az innovációs és a gyakorlati tapasztalatok elsajátításának lehetősége is csökkenőben van; mivel fokozni kell az innováció hatékonyságát és a fehérjékre irányuló kutatási politikát, de mivel ez csak akkor lehet sikeres, ha közép- és hosszú távú politikai kötelezettségvállalások támasztják alá; mivel a fehérjékre irányuló kutatási politikának ki kell terjednie a helyi igényekre szabott, saját termesztésű hüvelyesekre is;

AA.  mivel a növénynemesítési tevékenységek támogatása fontos szerepet kap az új fehérjenövény-fajták kifejlesztésében, amelyek hozzájárulhatnak az EU fehérjetermelésének növekedéséhez; mivel a hatékony növénynemesítési tevékenységek egy megfelelően finanszírozott hosszú távú kutatáspolitikát és megfelelő, az innovációt ösztönző szabályozási környezetet követelnek meg;

AB.  mivel a Bizottság már számos ezzel foglalkozó projektet finanszírozott, és finanszíroz most is, köztük a „SFS-44-2016: Közös növénynemesítési program az EU és Kína fehérjebehozataltól való függőségének csökkentése érdekében” elnevezésű projektet; mivel biztosítani kell az ilyen projektek eredményeinek megfelelő kommunikálását, terjesztését és hasznosítását, hogy az ezen a területen a jövőben meghozandó politikai döntések tudományos eredményeken alapuljanak;

AC.  mivel a szója költsége reálértéken majdnem megkétszereződött 2007 óta;

1.  úgy véli, ideje kialakítani egy átfogó európai stratégiai tervet a növényi eredetű fehérjék előállítása és a fehérjékkel való ellátás biztosítása érdekében, amely az Unió egészében megtalálható valamennyi növénykultúra fenntartható fejlődésen alapszik; úgy véli továbbá, hogy ennek érdekében jelentős változtatásokat kell eszközölni termelési rendszereink terén, szem előtt tartva a mezőgazdasági termelők megélhetési követelményeit, valamint a körforgásos gazdaság és a fenntartható mezőgazdasági termelés követelményeit, amelyek például az agroökológia és egyéb környezetbarát gyakorlatok elvein alapulnak, ideértve a kérődzők takarmányozását alacsony nyersanyag-ráfordítással biztosító stratégiákat, amelyek az állandó legelőkön és a szántóföldeken kialakított ideiglenes gyepterületeken alapulnak;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen azonnali intézkedéseket annak érdekében, hogy elkerülje a fehérjenövények jelenlegi termelési szintjének bármilyen csökkentését, figyelembe véve a nitrogénmegkötő növények hagyományos termesztéséből eredő környezeti előnyöket az ökológiai jelentőségű területeken;

3.   megállapítja, hogy a fehérjenövények kedvező hatást gyakorolhatnak a környezetre azzal, hogy képesek megkötni a légkörben lévő nitrogént; hozzáfűzi továbbá, hogy a kedvező hatások közé tartozik a fosszilistüzelőanyag-alapú műtrágya használatának csökkentése, a talaj minőségének és termékenységének javítása, a vetésforgó révén a betegségek szintjének csökkentése a folyamatos monotermesztéshez képest, valamint a biológiai sokféleség védelme és erősítése is; hangsúlyozza továbbá, hogy e növények biológiai nitrogénmegkötése hozzájárulhat az alapanyagköltségek és a műtrágyák túlzott használatához kapcsolódó lehetséges negatív környezeti hatások csökkentéséhez;

4.  kéri egy olyan európai platform kialakítását, amely a szántóföldi növények piaca európai megfigyelőközpontjának támogatásával lehetővé teszi a következőket: az európai fehérjetermelő területek növénykategóriánkénti és elhelyezkedés szerinti azonosítását, az összes mezőgazdasági termelő számára elérhető technikai referenciák kidolgozását, a rendelkezésre álló európai fehérjetermelési kapacitások összegzését a forgalomba hozataluk elősegítése érdekében, valamint a fehérjékkel kapcsolatos állami és magánkutatások áttekintését;

5.  véleménye szerint valamennyi növényi fehérjeforrást a figyelem középpontjába kell állítani (azaz az élelmezési és takarmányozási célú kultúrnövényeket egyaránt), valamint szabályokkal kell támogatni az új növényi alapú fehérjék kifejlesztését és forgalmazását; úgy véli továbbá, hogy több kutatást kell végezni az alternatív fehérjeforrásokra vonatkozóan;

6.  elismeri, hogy a dél-amerikai szójatermelés a földhasználat megváltozásának egyik fő oka és számos ökológiai probléma előidézője, ilyen például a felszín alatti vizek növényvédőszer-szennyezettsége, a talajerózió, a vízforrások kimerülése és az erdők pusztulása, ezek ugyanis rendkívül súlyos veszteségeket okoznak a biológiai sokszínűség tekintetében; tisztában van azzal, hogy a szójatermelés a termelő országokban negatív társadalmi és egészségügyi következményekkel jár, amit tovább súlyosbít a földbirtoklási jogok gyengesége, a nagyarányú (rabló jellegű) földszerzés, a földekről való erőszakos elűzés és sok más emberi jogi visszaélés;

7.  emlékeztet arra, hogy a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma okozta, 1990-es évekbeli válság, valamint a 999/2001/EK rendelet szerinti, a feldolgozott, állati fehérjék takarmányban történő felhasználására vonatkozó tilalom növelte a növényi eredetű fehérjék iránti európai keresletet; megjegyzi, hogy az európai haltenyésztési ágazatban alternatív európai fehérjeforrásokat, például hallisztet, használnak;

A terv különféle célkitűzései

8.  úgy véli, hogy a tervnek maximalizálnia kell a fenntartható biomassza-termelést a megfelelő mezőgazdasági földterületen állandó növénytakaró kialakításával, amelynek egy része fehérjetermelésre szánható;

9.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell szentelni a hüvelyes takarmánynövények vagy olajos magvak termesztésére, e növénycsalád ugyanis különböző mezőgazdasági, gazdasági és környezeti előnyöket kínál, amelyek között a legfontosabb, hogy szimbiotikus rendszerének köszönhetően megköti a levegőben található nitrogént, ezért kevesebb nitrogéntartalmú szintetikus műtrágyát és csak minimális növényvédőszert igényel; hangsúlyozza, hogy a hüvelyes növények a nitrogén megkötésével kedvező talajszerkezetet biztosítanak a következő kultúra számára, ami 10–20% közötti többlethozamot eredményezhet; rámutat, hogy a vetésforgó kedvez a talajminőségnek, csökkenti a fertőzések szintjét és hozzájárul a biológiai sokszínűség fenntartásához;

10.  rámutat arra is, hogy a hüvelyes növényeket is magukban foglaló vetésforgó rendszerekben a kártevők és kórokozók reprodukciós ciklusai megszakadnak, ezáltal csökkentve a növényi betegségek előfordulási gyakoriságát és a növényvédő szerek alkalmazásának szükségességét; megjegyzi, hogy ennek további előnye, hogy az éves monokultúrák megszakításán keresztül növekszik a biológiai sokféleség;

11.  javasolja a szója EU-ban történő termesztésének támogatását különösen a közös agrárpolitika keretében, ezáltal jövedelmezővé és versenyképessé téve a szójatermesztést, hiszen az új fajták új, friss lehetőségeket kínálnak egyes régiókban, amelyek körülményeihez az adott növénykultúra alkalmazkodni képes, ugyanakkor hozzáfűzi, hogy a szójának nem szabad háttérbe szorítania más magvas fehérjenövények (csillagfürt, lóbab, borsó, csicseriborsó, mogyoró, disznóbab stb.) termesztését; úgy véli, hogy e rendkívüli változatosság lehetővé teszi azt, hogy a helyi éghajlati viszonyok függvényében Európa valamennyi régiójában a lehető legtöbb fehérjét lehessen előállítani;

12.  kéri, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a gyepkultúrák és a lóhere kezelésének, amelyek az érintett területek nagysága révén jelentős mértékben hozzájárulnak a takarmányozás támasztotta fehérjeigény kielégítéséhez (csak kérődzők számára); megjegyzi, hogy a hüvelyes növények, például a lóhere, jól fejlődnek a gyepterületeken;

13.  ajánlja a fehérjenövények, például a szója, a lóbab és borsó, valamint az olyan növények, mint a lucerna, a lóhere, a baltacim és más egyéb hüvelyesek termesztésének visszaállítását a nagyobb növénytermesztési rendszerekbe és takarmányozási rendszerekbe;

14.  szükségesnek tartja egyrészt a helyi és regionális szintű fehérjetermelési és -feldolgozási láncok kialakítását, csoportokba tömörítve a gazdákat és szoros kapcsolatot teremtve a gabonatermesztők és az állattenyésztők között (ellátási és kereskedelmi szerződések révén és a környezetbarát fehérjét hasznosító decentralizált kis- és közepes méretű bioüzemekre/finomítókra támaszkodva), másrészt a megfelelő hüvelyes fajtákra, vetésforgókra és talajokra vonatkozó ismeretek cseréjét; hasznosnak tartja ennek érdekében a fehérjealapú élelmiszer- és takarmánytermelés közvetlen ellátási láncaiba belépő üzleti szereplők kockázatvállalásának támogatását a KAP keretében; kiemeli a termesztők és az állattenyésztők közötti közvetlen szerződések fontosságát;

15.  véleménye szerint az európai fogyasztók részéről a GMO-mentes termékek iránt támasztott, egyre nagyobb kereslet kielégítése érdekében elő kell mozdítani a jó minőségű, változatos, növényi fehérjék előállításának támogatását, biztosítva azok nyomonkövethetőségét és címkézését (feltüntetve mind az előállítási hely megnevezését, mind pedig az előállítás során alkalmazott módszereket);

16.  úgy véli, hogy a kérődzőket és többgyomrúakat tenyésztő gazdaságok takarmányozási önellátását az egyes gazdaságok szintjén és regionális szinten egyaránt támogatni kell, többek között a takarmányok egyazon gazdaságban történő előállításának előmozdítása révén;

17.  úgy véli, hogy minimálisra kellene csökkenteni a betakarítás során keletkező veszteségeket, valamint a betakarítási, tárolási és feldolgozási rendszerek (szárítás, bálázás stb.) javításával fokozni kellene a tápértéket;

18.  úgy véli, hogy a növényifehérje-előállítás előmozdítása érdekében fokozni kell e növényfajták jövedelmezőségét és megfelelő gyakorlati módszereket kell kidolgozni – mint amilyen például a (legalább hároméves) vetésforgó vagy a hüvelyes növényekkel történő felülvetés –, és hogy a fenntarthatóbb agrár-élelmiszeripari rendszerre történő átállás érdekében növelni kell a fajták és kultúrák mag- (lóhere/repce, tritikálé/borsó stb.) és takarmányágazatbeli (fűfélék, hüvelyesek, kétszeres stb.) kombinációit, az EU-n belül és kívül egyaránt támogatva az áttérést a nyersanyagigényes növényi monokultúrákról egy diverzifikált agroökológiai rendszerre;

19.   felhív kutatási munkálatok megkezdésére a következő területeken: alkalmazhatóság vetésforgókban és vegyes növénytermesztésben; a mezőgazdasági termelőknek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban rugalmasságot biztosító új fajtaváltozatok és fajták kiválasztása; stressztűrő képesség; kultúrák keverése; a terméshozam fokozása; a takarmány (csíráztatott magvak, repcemag stb.) proteintartalma és emészthetősége; a növények betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozása; a kártékony növények csírázásbiológiája a gyomirtás szempontjából; takarmánykonverzió; és biostimulánsok; hangsúlyozza, hogy a gazdák számára átfogó eszköztárat kell biztosítani, amely irányítási gyakorlatokat, technikákat és növényvédő termékeket tartalmaz a kártevők, valamint a növénytermesztés hozamát és növekedését gátló egyéb tényezők leküzdése érdekében;

20.  felhív e növénykultúrák technikai teljesítményét fokozó jelentős beruházásokra, a fehérjenövény-kultúrák vonzerejének növelésére (ezek ugyanis alulmaradhatnak a más növényekkel elérhető árrésekkel való összehasonlításban), a hozamok növelése érdekében a rendelkezésre álló fajták számának gyarapítására, a fehérjenövény-termesztést korlátozó, sürgető agronómiai kérdések megoldására valamint az elegendő – az ágazatok és elosztási láncok felépítéséhez nélkülözhetetlen – mennyiségek garantálására; hangsúlyozza, hogy emellett az európai éghajlathoz jobban alkalmazkodó fehérjenövényeket is ki kell fejleszteni, és a kutatás megerősítése érdekében biztonságot kell szavatolni a befektetések számára;

21.  javasolja a precíziós mezőgazdaság még szélesebb körű alkalmazását (különösen a digitalizálás révén) annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban lehessen beállítani a növények tápanyagbevitelét és a takarmányadagolást, a pazarlás és bizonyos szennyezések csökkentése céljából; javasolja továbbá a precíziós mezőgazdaság gyakoribb alkalmazását a gépi gyomirtás területén;

22.  támogatja új ismeretek megszerzését, a tudástranszfert, az alap- és továbbképzést, valamint az emberi élelmiszerrel és takarmányokkal kapcsolatos innováció és az alkalmazott kutatás valamennyi formájának támogatását;

23.  felszólít az innováció és az alkalmazott kutatások minden formájának támogatására, a tapasztalatok és a tudás kölcsönös megosztása révén és különösen az innovatív megoldásokkal rendelkező helyi szereplőkre építve;

24.  fenntarthatósági kritériumok bevezetését kéri a takarmánybehozatalra annak érdekében, hogy biztosítsák a harmadik országokban a fehérjenövények fenntartható termesztését, amelynek nincsenek negatív környezeti és társadalmi hatásai;

25.  aláhúzza, hogy a helyes táplálkozásra való nevelés jelentős szerepet játszhat az élelmiszer-kereslet alakításában; hangsúlyozza az uniós vagy a tagállami szinten elfogadott táplálkozási irányelvek fontosságát, amelyek az egészséges táplálkozást hivatottak elősegíteni, valamint az élelmiszer-előállítással kapcsolatos környezeti aggodalmakra is kitérnek;

26.  úgy véli, hogy a magvas fehérjenövények és fehérjetartalmú takarmányok fenntartható termelésének előmozdítása érdekében feltétlenül meg kell erősíteni a mezőgazdasági termelők részére biztosított technikai segítségnyújtást és tanácsadást;

A terv eszközei

27.  úgy véli, hogy a terv szükségessé teszi több uniós szakpolitika mobilizálását és összhangba hozását: KAP; kutatáspolitika; környezetvédelem és éghajlat-politika; energiapolitika; szomszédságpolitika és kereskedelmi politika;

28.   fontosnak tartja, hogy a KAP támogassa a fehérjenövény-kultúrákat különböző intézkedések, például az önkéntes függő kifizetések révén – amelyek nem korlátozódhatnak a nehézségekkel küzdő kultúrákra és régiókra, hanem nagyobb mozgástérrel kell rendelkezniük –, valamint az ökologizáláshoz kapcsolódó kifizetések révén, továbbá a második pillér segítségével, például a biogazdálkodásra és a más típusú gazdálkodásra, a beruházásokra, a minőségre, a tanácsadásra és a képzésre irányuló agro-környezetvédelmi intézkedések révén, nem feledkezve meg az európai innovációs partnerség keretében megvalósuló innovációról; hangsúlyozza, hogy a termeléssel összekapcsolt önkéntes kifizetések bevezetése fellendítette a fehérjenövények termesztését néhány tagállamban;

29.  úgy véli, hogy a peszticidek ökológiai jelentőségű területen való használatának közelmúltban történő betiltásából hasznos tanulságokat lehet levonni, hiszen ezek 2016-ban az ökológiai jelentőségű területek 15%-át (nyolc millió hektárt) fedték le, és e területek majdnem 40%-a nitrogénmegkötő vagy köztes növénykultúra; úgy véli, hogy az összes használható mezőgazdasági területnek a növényifehérje-ellátás függetlenítésére irányuló tervben előirányzott általános bevonása keretében mind az integrált védelmet alkalmazó hagyományos mezőgazdaságban, mind az ökológiai gazdálkodásban az ökológiai jelentőségű területeket is be lehet vonni a fehérjetermesztésbe – integrált növényvédelem mellett, figyelembe véve, hogy az e növényeket ökológiai jelentőségű területen hagyományos mezőgazdasági módszerekkel termesztő gazdák nem mindig képesek hatékonyan reagálni a növényeket megtámadó betegségekre, mivel az uniós szójabehozatal kiváltása érdekében mintegy 17 millió hektáron kellene szóját termeszteni az EU-ban; úgy véli, hogy az ökológiai jelentőségű területekre egyébként elengedhetetlenül szükség van a veszélyben lévő biológiai sokféleség megerősítéséhez és az élelmezésbiztonságunkhoz, hiszen ez a biológiai sokféleség – különösen a beporzás javítása révén – 20%-kal is növelheti a szomszédos növényi kultúrák hozamát, ami a fehérjenövényeket is érintheti.

30.  javasolja az állandó gyepterületek fenntartására vonatkozó ökológiai átállás módjának oly módon történő kiigazítását, hogy egyes régiókban jobban figyelembe lehessen venni a több mint 5 éve fennálló ideiglenes gyepterületeken önmagában vagy fűfélékkel keverve lévő lucerna sajátosságát, mivel ezen időkorlát következtében a jogszabályban meghatározott állandó gyepterület kategóriájába kerülnek át, amelyek esetében a jogszabály ezen 5 éves időtartam után korlátozza a visszaállításukat, holott újbóli beültetésük sok fehérjetartalmú takarmány termesztését és az érintett gazdaságok jobb fehérje-önellátásának biztosítását tenné lehetővé;

31.  üdvözli, hogy a közös agrárpolitika salátajogszabály keretében történő felülvizsgálatának összefüggésében az Európai Parlament elérte a nitrogénmegkötő növények konverziós együtthatójának 0,7-ről 1-re történő átértékelését, cserébe a növényvédő szerek ökológiai jelentőségű területeken való használatának tilalmáért;

32.  véleménye szerint az európai fehérjestratégiának figyelembe kell vennie a megújulóenergia-irányelv átdolgozását, a fehérjék kettős felhasználását, valamint melléktermékeik, hulladékaik és maradványaik szerepét a körforgásos gazdaságban, továbbá támogatja a vetésforgót, a növénykultúrák diverzifikálását és a parlagon heverő területeknek a közös agrárpolitika keretében előírt kizöldítési intézkedésekkel összhangban álló felhasználását;

33.  fontosnak tartja, hogy a jövőbeli KAP figyelembe vegye a fehérjenövények termesztésének támogatására irányuló kiegészítő javaslatokat, például a hüvelyesek termesztését is magába foglaló hároméves vetésforgó alkalmazását a szántóföldi területeken; e tekintetben kiemeli, hogy azokban a tagállamokban, hogy esős időjáráshoz kapcsolódó betegségek vannak jelen, hosszabb vetésforgóra lehet szükség; ugyancsak rendkívül fontosnak tartja továbbá az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtott támogatásnál rugalmasabb ökoszisztéma-alapú kifizetést (elismerve a hüvelyes növények és az olajos magvak előnyeit a biodiverzitás, többek között a beporzók táplálása szempontjából), az innovációba kezdők kockázatait fedező eszközök létrehozását, továbbá egy fehérjével kapcsolatos alprioritás bevezetését a vidékfejlesztési politika területén;

34.  ragaszkodik új eszközök létrehozásához a növényi fehérje, különösen a szója kínálat növelésének támogatására és a méltányos végrehajtására valamennyi tagállamban;

35.  úgy véli, hogy a fehérjenövényekkel kapcsolatos stratégia terén jelenleg folyó kutatás szétaprózódott és nem célirányos; kéri a kutatási és fejlesztési erőfeszítések, és különösen az állami kutatás fokozását még kevésbé elterjedt – a magánbefektetőket egyáltalán nem vagy csak kis mértékben érdeklő –, de emberi fogyasztásra és takarmányozásra alkalmas fehérjenövény-kultúrák, valamint alternatív fehérjeforrások, például rovarok és algák tekintetében; nagyobb mértékű együttműködést szorgalmaz az állami és magántulajdonban lévő kutatóintézetek között; hangsúlyozza, hogy a nagyobb mértékű és versenyképesebb fehérjetermelés elérése érdekében olyan szabályozási keretre van szükség, amely támogatja a kutatási és innovációs programokat;

36.  azt ajánlja, hogy fektessenek be többet az ipari és mezőgazdasági kutatási projektekbe, amelyek az emberi fogyasztásra szánt funkcionális fehérjék minőségének és sokféleségének javítására helyezik a hangsúlyt;

37.  úgy véli, hogy gondoskodni kell szójaellátásunk önállóságáról, szorosabban együttműködve a szomszédos országokkal, és diverzifikálni kell az EU-n kívül előállított fehérjék behozatali forrásait, kiváltképpen az EU szomszédságában fekvő olyan származási országok bevonásával, amelyek Európához szeretnének tartozni, és ahonnan a megtermelt szóját a Dunán könnyen be lehet juttatni az Unióba; kéri, hogy az ilyen behozatalok ugyanazoknak a szociális és környezetvédelmi normáknak feleljenek meg, mint az Európán belüli termékek, és elismeri, hogy a fogyasztói igények kielégítése érdekében a GMO-mentes szójatermesztés üdvözlendő megoldás;

38.  elismeri, hogy a mai mezőgazdasági gyakorlatok szója nélkül elképzelhetetlenek, hogy e rendkívül fontos növény termesztése a közelmúltban csaknem teljesen megszűnt az EU-ban, és hogy a szójatermesztés az 1960-s 17 millió tonnás éves szintről 2015-re 319 millió tonnára emelkedett;

39.  felhív a KAP második pillérének módosítására annak érdekében, hogy jobban elismerjék és díjazzák azt, hogy ezek a növények hozzájárulnak a beporzók táplálásához az évszak kritikus időszakaiban (tavasszal korán virágzó növények), és hogy fontos szerepet játszanak a beporzók kihalása ellen vívott küzdelemben;

40.  támogatja az átlátható termékcímkézési rendszerek bevezetését, amelyek tanúsított termelési szabványokon, például a „Donau Soja” és az „Europe Soya” címke előírásain alapulnak;

41.  úgy véli, hogy bár az 1992-es Blair House megállapodások még hatályban vannak, de elavultak, és nem akadályozhatják az európai fehérjenövény-kultúrák fenntartható fejlődését;

°

°  °

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0084.
• [2]  Vélemény az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, valamint a 2012/2002/EK, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1305/2013/EU, az 1306/2013/EU, az 1307/2013/EU, az 1308/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU, a 283/2014/EU és a 652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, továbbá az 541/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról.
• [3]  A Tanács Főtitkársága (OR. en) 10055/17, Brüsszel, 2017. június 7.
• [4]  HL L 147., 1993.6.18., 25. o.
• [5]  az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), „A Hüvelyesek Nemzetközi Éve”: Tápláló magok a fenntartható jövőért.
• [6]  IP/B/AGRI/IC/2012-067 (PE 495.856).
• [7]  999/2001/EK rendelet.

INDOKOLÁS

I. A JELENLEGI HELYZET

Az elmúlt 15 évben az Európai Parlament több alkalommal is kifejezésre juttatta véleményét a fehérjékről, valamint annak szükségességéről, hogy európai „fehérjeterv” készüljön. Ezeket a kezdeményezéseket azonban sajnos sohasem követték pozitív lépések, így a növényi eredetű fehérjék iránti kereslet kielégítése tekintetében az Európai Unió továbbra is függő helyzetben van. A jelenlegi helyzet kedvezőbbnek látszik e kérdés újabb felvetéséhez, mivel most már az EP, a Tanács és a Bizottság is felvette a napirendjére, amit tükröz a Tanács 2017. júniusi „szójanyilatkozata”, valamint a Hogan biztos „proteinstratégiája” kapcsán tett bizottsági közlemény is.

A takarmányozásban használt fehérjével kapcsolatos problémát mindeddig kizárólag a fehérjében gazdag anyagok, illetve az Európában kialakult növényifehérje-hiány szempontjából vizsgálták, ezt kívántuk kiegészíteni főként a szójabehozatal vonatkozásával. Európa „fehérjehelyzetének” újragondolásához emlékeztetni kell a fehérje emberi táplálkozásban betöltött szerepére is.

A fehérjével összefüggő problémák szövevényesebbek, mint azt korábban gondolták. Ez a téma ugyanis egyszerre két nagy megoldásra váró kihívás középpontjában is áll: az egyik kihívás élelmezésbiztonsági, a másik pedig környezetvédelmi és éghajlati.

1.  A fehérje – két nagy kihívás középpontjában

a)   Élelmezésbiztonsági kihívás

A növényi eredetű fehérjék behozatala a haszonállatok takarmányozása miatt szükséges.

A fehérje világpiaca, amely szorosan összefügg a szójapogácsa piacával, az utóbbi években komoly változásokon ment át, és a jövőben valószínűleg feszültségeket okoz majd, mivel a világ bizonyos térségei részei nagy fehérjefogyasztókká váltak, és különösen a húsfogyasztásuk nagy.

A szójafogyasztás ugrásszerű fejlődése már több, mint 50 évre tekinthet vissza minden agrárgazdaságban, és a szója mint alapanyag a fehérje világpiacán mára már 45%-os részesedéssel rendelkezik. A szójafogyasztás Európában 1960-ban még csak 2,42 millió tonna volt, ma már azonban 36 millió tonna. Másutt – különösen Kínában – a szójafogyasztás növekedése a közelmúltban szó szerint robbanásszerűen következett be. Kína ma a világ legnagyobb szójaimportőre, és behozatala főleg a világ legnagyobb termelőjétől, azaz Brazíliából származik. És itt van valami, amire különösen oda kell figyelnünk. Kína, amely Brazília termelésének több, mint kétharmadát egymaga szívja fel, olyan stratégiát léptetett életbe szójaellátásának bebiztosítására, amely már a közeljövőben saját ellátásunk, valamint más szójavásárlók ellátását veszélyeztetheti.

Számítanunk kell tehát arra, hogy a szója ára jelentősen megemelkedik, és fennáll az ellátás megszűnésének vagy romlásának kockázata is.

b)   Környezetvédelmi kihívás

A növényi eredetű fehérjék nitrogén műtrágyák felhasználásával történő előállítása jelentős környezeti hatásokkal is jár, a dominóhatás miatt ugyanis a vízrendszerek szennyeződnek, és e műtrágyák gyártásakor üvegházhatást okozó gázok is keletkeznek. A jobban záródó nitrogénkörforgás biztosítása érdekében alapjaiban kell újragondolni mezőgazdasági és élelmiszer-termelő rendszereink fenntarthatóságát.

Láthatjuk, hogy a fehérjével összefüggő problémák egyúttal élelmezési modellünkkel és mezőgazdasági fejlődésünkkel kapcsolatban is kérdéseket vetnek fel. Élelmiszer-termelő és -ellátó rendszerünk már nem elégedhet meg azzal, hogy nitrogéntartalmú szintetikus műtrágyák tömeges gyártása mellett egyszerű kiigazításokkal oldja meg a fehérjében gazdag növényi alapanyagok iránti kereslet kielégítését, mivel e kiigazítások helyi egyenlőtlenségeket és nemzetközi feszültségeket vonhatnak maguk után. A helyzetet mélyen átgondolva olyan fenntartható élelmiszer-ellátási rendszerre kell áttérnünk, amelyben a fehérje a megfelelő helyére kerül, mert csak így keletkezhet elégséges mozgásterünk ahhoz, hogy csökkenthessünk a növényi eredetű fehérje ellátása terén kialakult függőségünket.

2.  Minden fehérjeforrás lehetőségét figyelembe kell venni

a)   A takarmányozás fehérjemérlege kiegyensúlyozatlan

Évente 477 millió tonna alapanyag áramlik állatok takarmányozásába, aminek mintegy 50%-a származik legelőkről és takarmánynövények termesztéséből, a fennmaradó részt pedig szántóföldi növények és importált termékek alkotják.

A fehérjenövények, közöttük a takarmánynövények iránti kereslet mértéke mintegy 45 millió tonna nyers fehérje évente. A kereslet 60%-át a liszt előállítása során keletkező melléktermékek, 40%-át pedig gabonafélék, olaj- és fehérjenövények fedezik.

A takarmányozásban felhasznált összes fehérjéhez viszonyítva az Európai Unió önellátási aránya 38%-os volt. A felhasznált összes szójapogácsához viszonyított önellátási arány mindössze 5%-os volt, ami különösen alacsony, hiszen a szója a fehérjeellátás mintegy egyharmadát képviseli.

b)   Létezik egy lehetőség

A nagyobb önállóság útjainak felkutatásához mindenekelőtt a magasabb fehérjetartalmú növénykultúrákra kell összpontosítunk, de nemcsak ezekre, hanem minden más növényre is, amelyek fehérjetartalma ugyan gyengébb, de az Unióban mindenütt nagy területeken termesztik őket. Ha figyelmünket kiterjesztjük valamennyi fehérjeforrásra, akkor Európa valamennyi térségében utat nyithatunk a fenntartható fejlődés előtt, csökkentve fehérjefüggőségünket.

E célra az Unióban a választékot a növényfajták széles skálája alkotja, többek között a magvas hüvelyesek, például az olajos magvak (repce, napraforgó, szója) és a fehérjenövények (borsó, csicseriborsó, bab, csillagfürt, lóbab). Az elmúlt években a bioüzemanyag-termelés fejlődésének következményeképpen jelentősen megnőtt a repcepogácsa termesztése. A szójabab termelése továbbra is szerény, de a jövőben az alkalmazkodóképesebb változatainak, a nagyobb terméshozamnak és a gabonafélékhez viszonyított gazdasági előnyeinek köszönhetően bízvást nagyobb érdeklődésre tarthat számot.

A szójabab emellett (szójatej és tofu formájában) az emberi táplálkozásban betöltött szerepe miatt hozzáadott értéket is kaphat. Nem hanyagolható el az egyéb magvas kultúrák, úgymint fehérjeborsó, csillagfürt, lóbab, csicseriborsó, csillagfürt, lóbab termesztése sem: a legújabb kutatások új növényfajtákat és a kártevők elleni küzdelem új módjait tárták fel. Meg kell továbbá említenünk a hüvelyes takarmánynövényeket, amelyek ritkábban kerülnek ugyan szóba, de akár önmagukban, akár más növényekkel együtt termesztve jelentős szerepet játszhatnak a gazdaságok függetlensége és a mezőgazdasági gyakorlatok javítása szempontjából. A fehérjemérleg alakulásában végül a gabonafélék minőségének javítását is figyelembe kell vennünk.

II. A FEHÉRJENÖVÉNYEK EURÓPAI TERMESZTÉSÉNEK FENNTARHATÓ FEJLESZTÉSÉRE IRÁNYULÓ NAGYRA TÖRŐ ÉS SZÉLES HATÓKÖRŰ STRATÉGIAI TERV

Az európai „fehérjeterv” kibontakoztatása érdekében a fehérjékre hatást gyakorló különböző közösségi politikákat mozgósítani kell, és azokat egymással össze kell hangolni.

a)  A KAP

A jelenlegi keretben

Helyénvalónak tűnik, hogy az első pillér eszközeiből közvetlen támogatást nyújtsunk a fehérjenövények termesztéséhez annak érdekében, hogy az egész Unióban lehetővé váljon a „fehérjeterv” végrehajtása.

A fehérjék előállításából hasznot hajthatnak az ökológiai átállás különböző módjai is, például a növénytermesztés diverzifikálása, az ökológiai gazdálkodás és a tanúsítási rendszerek, amelyek mind előmozdítják a fehérjenövények termesztésének és a vetési sokféleségnek kedvező mezőgazdasági termelési formákat. Esetleges kiegészítésként ökológiai jelentőségű területek is felhasználhatók fehérjenövények termesztésére, feltéve, hogy peszticidek alkalmazása nem szükséges.

Számos tagállam vette már igénybe az önkéntes függő kifizetéseket, és tapasztalataik fényében ez az eszköz a legmegfelelőbb a fehérjenövény-kultúrák kialakításához, ezért e gyakorlatot el lehetne terjeszteni azzal a feltétellel, hogy nem korlátozódhat a nehézségekkel küzdő ágazatokra és régiókra.

A vidékfejlesztési pillér számos támogatási lehetőséget kínál proteinek kifejlesztéséhez, többek között agrár-környezetvédelmi támogatások, gazdaságokban megvalósuló termelési és feldolgozási beruházások, minőségjavítás, tanácsadás, képzés, innováció és a biogazdaság ösztönzésére irányuló intézkedések formájában.

A KAP kiegészítése vagy reformja keretében

Egyes meglévő eszközök tekintetében van néhány kiigazító javaslatunk. Így például a környezetbarát megoldásokat előmozdító kifizetések esetében a vetésforgóra vonatkozó követelmény (a vetésforgó időtartamának legalább 3 évnek kell lennie) a termesztés változatosabbá tételére irányuló hasznos kiegészítésének bizonyulhat. Ez igen komoly agronómiai és környezetvédelmi előnyöket kínálna (az ültetvények kártevőivel szembeni sikeresebb küzdelem, a talajminőség javítása stb. formájában); A termesztett növényfajták termesztése is megfontolandó. A termeléstől függő támogatás odaítélésekor a továbbiakban nem kellene alkalmazni a „nehéz helyzetben lévő régió” kritériumot abban az esetben, ha a támogatás tárgyát fehérjenövények termesztése képezi: a rendszert rugalmasabbá kell tenni annak érdekében, hogy könnyebben ki lehessen használni a rendelkezésre álló pénzügyi kereteket.

A közös agrárpolitika (KAP) reformjának keretében más rendelkezéseket is fontolóra lehet venni: az első pillér ökoszisztéma-támogatást nyújt hüvelyes növények termesztéséhez, és egyedi kockázatvállalási támogatást kínál proteinláncok beindításához. Elképzelhető továbbá, hogy az összes ilyen mezőgazdasági támogatást ötvözzék az ERFA keretében nyújtott finanszírozással.

b)  A kutatáspolitika

Az Unió eddig még nem mutatott komoly és tartós eltökéltséget olyan kutatási tevékenységek lefolytatása iránt, amelyek tárgyát a növényi eredetű fehérje tekintetében tapasztalható függőségünk csökkentését célzó megoldások felkutatása képezte volna. A kutatáspolitikába történő befektetés rendkívül fontos olyan növénykultúrák vizsgálatához, amelyek iránt a magánszektor egyáltalán nem vagy kevéssé érdeklődik.

c)  A szomszédsági politika

Az Unió közvetlen közelében fekvő egyes térségek a szójatermesztéshez kedvező termelési és éghajlati körülményekkel rendelkeznek, többek között az erőteljesen agrárgazdaság Ukrajna, ahol a szója már most jelen van. A fehérjével kapcsolatos együttműködés Ukrajnával – amely a szomszédos Oroszországgal konfliktushelyzetbe került, és inkább Európa mellé állt – célszerű megoldás volna, hiszen e térségbél már most gabonafélék tonnáit hozzuk be, ami versenyt gerjeszt saját gabonatermelőinkkel szemben.

d)  A kereskedelempolitika

Az Európai Bizottság a 60-as években megkötötte a GATT-megállapodásokat, amelyek elősegítették harmadik országokból, különösen Amerikából származó fehérje nagy mennyiségű behozatalát azáltal, hogy megengedték ezen alapanyagok vámmentes behozatalát európai területre, ahol ugyanis szükség volt azokra. E megállapodásokat átvették át a 1992-es Blair House megállapodásokban is, de anélkül, hogy sor került volna a behozatali vámok kiegyenlítésére, jóllehet akkor óriási volt a gabonafelesleg Európában. Emellett ugyanebben az időszakban tárgyalások folytak az Egyesült Államokkal egy memorandum aláírásáról, amelynek célja az Európai Közösség által a közösségi termesztésű olajnövények számára nyújtható támogatás korlátozása volt. Jelentésemben egyúttal szeretném azt is kifejezésre juttatni, hogy ezek a megállapodások mára elavultak, a jelenlegi körülményeknek már nem felelnek meg, különösen, ha a globális környezetvédelmi kihívásokra és a globális felmelegedésre gondolunk, amelyek óhatatlanul arra késztetnek bennünket, hogy újragondoljuk termelési és fogyasztási szokásainkat.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (11.12.2017)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

A fehérjenövények ösztönzésére irányuló európai stratégia – A fehérje- és hüvelyes növények termesztésének ösztönzése az európai mezőgazdasági ágazatban
(2017/2116(INI))

A vélemény előadója: Hölvényi György

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.   mivel a fehérjenövények jelentős hiánya Európában történetileg a – különösen az Egyesült Államokkal megkötött – régi nemzetközi kereskedelmi megállapodásokra vezethető vissza, amelyek lehetővé tették az Európai Közösség számára gabonatermelésének védelmét, viszont ennek fejében megengedték a fehérjenövények és olajos magvak Unióba történő vámmentes behozatalát (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény és az 1992-es Blair–House megállapodás); mivel ez azzal járt együtt, hogy a harmadik országokban jelentősen fejlődött a fehérjenövény-termesztés hatékonysága, aminek eredményeként az uniós mezőgazdasági termelők versenyhátrányba kerültek, mert a fehérjenövény-termesztés gazdaságilag nem elég vonzó;

B.   mivel a Brazíliában, Argentínában és az Egyesült Államokban termesztett növényekre nem ugyanazok a környezetvédelmi, egészségügyi, szabályozási és a géntechnológiai kötöttségek vonatkoznak, mint az európai terményekre;

C.   mivel a jogbiztonság és az európai közpolitikák stabilitása és koherenciája minden, a fehérjéket érintő, hiteles hosszú távú stratégia létfontosságú eleme;

D.   mivel az Európai Unió az elmúlt évtizedekben három fő eszközt használt az európai fehérjetermesztés függetlenségének elérése érdekében, nevezetesen a fehérjenövények és olajos magvak termesztéséhez kapcsolódó önkéntes támogatásokat, a bioüzemanyagokra vonatkozó európai szakpolitikai intézkedéseket, valamint a közös agrárpolitika (KAP) legutóbbi reformja során bevezetett, a közvetlen kifizetésekre vonatkozó 30%-os követelményt a „zöld intézkedések” tekintetében, többek között azt kötelezettséget, amelynek értelmében a szántóföld 5%-át ökológiai jelentőségű területnek kell nyilvánítani, valamint lehetővé kell tenni a nitrogénmegkötő növények és a köztes kultúrák termesztését;

E.  mivel az EU-ban termesztett fehérjenövények aránya rendkívül alacsony, a növényi fehérjékkel kapcsolatos kutatási programok száma, valamint a képzési, az innovációs és a gyakorlati tapasztalatok elsajátításának lehetősége is csökkenőben van; mivel a kutatási politika csak akkor számíthat sikeres kilátásokra, ha közép- és hosszú távú politikai kötelezettségvállalásokon alapul;

1.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió teljes fehérjenövény-termelése a szántóterületek csupán 3%-át foglalja el, és a magas fehérjetartalmú, nagy részben géntechnológiával módosított növényeket tartalmazó takarmány mintegy 70%-át – főként Brazíliából, Argentínából és az Egyesült Államokból – importálja; hangsúlyozza, hogy a fehérjenövény-termesztés támogatása szükségszerű az EU importfüggőségének, valamint a mezőgazdasági termelés szén- és környezeti lábnyomának csökkentése érdekében;

2.  úgy véli, hogy a fehérjenövények vetésforgó részeként való termesztésének előmozdítása jelentős mértékben hozzájárul a fenntarthatóbb agrár-élelmiszeripar kialakításához, mivel elősegíti a szintetikus vegyipari termékeket nagymértékben használó, valamint erőteljes környezeti hatásokkal járó intenzív monokultúrától a sokrétű agroökológiai rendszerek felé való elmozdulást, és hozzájárulhat a kedvező környezet helyreállításához, valamint a beporzók táplálékforrásainak gazdagításához, amelyek a biológiai sokféleség lényegi elemei;

3.  hangsúlyozza, hogy a fehérjenövények termesztésére, kereskedelmére és az ezen növényeket érintő fogyasztói preferenciákra, a mezőgazdasági termelőknek a fehérjenövények termesztésére irányuló kezdeményezéseire, valamint a fehérjenövény-termesztésnek a környezetre, az egészségre és táplálkozásra gyakorolt hatására vonatkozó statisztikai adatok rendelkezésre állása kulcsfontosságú a fehérjenövény-termesztést ösztönző európai stratégia bevezetése, kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése tekintetében;

4.  rámutat arra, hogy nemcsak a szója, hanem a különböző agrár-éghajlati és termőföldviszonyok között, egész Európában termeszthető nagymagvú hüvelyesek és hüvelyes takarmányok is a fehérjenövényekhez tartoznak; megjegyzi, hogy a fehérjenövényeket az élelmiszerek és a takarmányok előállításához, valamint üzemanyagként használják fel; fontosnak tartja az őshonos fajták megőrzésének és termesztésének előmozdítását;

5.  emlékeztet arra, hogy a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma okozta, 1990-es évekbeli válság, valamint a 999/2001/EK rendelet szerinti, a feldolgozott, állati fehérjék takarmányban történő felhasználására vonatkozó tilalom növelte a növényi eredetű fehérjék iránti európai keresletet; megjegyzi, hogy az európai haltenyésztési ágazatban alternatív európai fehérjeforrásokat, például hallisztet, használnak;

6.  úgy véli, hogy az Európai Unióban meg kell teremteni az életképes és fenntartható belső fehérjeellátás feltételeit, amelyek nem csak a mezőgazdasági termelők, a takarmány- és élelmiszergyártók számára járnának gazdasági előnyökkel, hanem számos környezeti és éghajlattal kapcsolatos pozitív hozadékuk is lenne, ilyen például a légkörben található nitrogén megkötésének képessége, a szintetikus műtrágya kiemelten energiaigényes gyártásából adódó széndioxid-kibocsátás csökkentése, a hüvelyes fehérjenövény termesztése folyamán keletkező nitrogén-dioxid-kibocsátás mérséklése, a talajminőség, illetve a vízkészlet-gazdálkodás javulása, a folyamatos monotermesztésből adódó betegségek előfordulási gyakoriságának csökkenése, valamint a biológiai sokféleség védelme; megállapítja továbbá, hogy a gabona- és fehérjenövények azonos parcellában való termesztése – az ökológiai gazdálkodás bevett módszere – hasznosnak bizonyult, és a gyakorlatot nem szabad figyelmen kívül hagyni;

7.  rámutat arra, hogy a hüvelyes növényeket is magukban foglaló vetésforgó rendszerekben a kártevők és kórokozók reprodukciós ciklusai megszakadnak, ezáltal csökkentve a növényi betegségek előfordulási gyakoriságát; megjegyzi továbbá, hogy a biológiai sokféleség a monokultúrák felbomlásával is nő;

8.  megjegyzi, hogy a hüvelyes növények vonzzák a beporzókat, ám a növények permetezésére használt rovarölő szerek végzetesek lehetnek a beporzókra nézve;

9.  emlékeztet arra, hogy a szójabab mintegy 75%-át takarmányként alkalmazzák, és a géntechnológiával módosított szójabab-ültetvények világszerte több mint 90 millió hektárt tesznek ki, ami a szójatermesztésre szánt összterület 82%-ának felel meg; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államokban a genetikailag módosított szójabab aránya jóval meghaladja a 90%-ot;

10.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió a magas fehérjetartalmú takarmány-alapanyag – túlnyomórészt géntechnológiával módosított, gyomirtó szernek ellenálló szója – nagy mennyiségű behozatalára támaszkodik, ami nem kívánatos;

11.  hangsúlyozza, hogy az európai terményekhez képest más környezetvédelmi, egészségügyi és szabályozási normák hatálya alatt álló amerikai szója behozatalától való túlzott függőség és Kína szójafehérje iránti növekvő igénye – főképpen a globális népességnövekedésből és a megemelkedett húsfogyasztásból adódó megnövekedett kereslet összefüggésében – együttesen veszélyeztetik Európa ellátásbiztonságát;

12.  kiemeli, hogy ezek az importok jelentős szénlábnyomot hagynak maguk után, és súlyos környezeti problémákat okoznak a termelő országokban, például az erdőirtás, a biológiai sokféleség csökkenése, az ökoszisztéma leegyszerűsödése, – többek között a nem célfajokra gyakorolt – ökotoxikológiai hatások, a helyi munkavállalók egészségkárosodása, valamint a szójatermesztő vidékek földhasználatára gyakorolt negatív következmények formájában;

13.  megjegyzi, hogy az EU-ba importált, géntechnológiával módosított szója többsége ellenállóvá vált egy vagy több gyomirtó szerrel – például a glifozáttal – szemben, amelyek ennélfogva maradvány formájában megtalálhatóak a behozott élelmiszerekben és takarmányokban;

14.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak előnye származna a nagymértékű fehérjenövény-termesztésből, hiszen csökkenne a növényi fehérjehiány; elismeri a megfelelő hüvelyesek viszonylag alacsony hozamából és a behozott termékekhez képest kevésbé versenyképes árakból fakadó jelentős gátakat;

15.  megjegyzi, hogy a teheneknek és más kérődzőknek olyan hasznos baktériumokkal együtt folyt az együttfejlődése, amelyek képesek a füvet és egyéb növényeket fehérjedús élelmiszerforrássá alakítani; ezért megjegyzi, hogy környezetvédelmi, egészségügyi és gazdasági szempontból nem kívánatos távolról importált szójával táplálni ezeket az állatokat, tekintve, hogy a helyi takarmányforrások is használhatók;

16.  megjegyzi, hogy a kérődzők zöldtakarmány helyett importszójával és -kukoricával történő táplálása esőerdők, állandó gyepterületek, rétek és legelők megsemmisítéséhez vezetett, ami pusztító hatást eredményezett a biológiai sokféleség, valamint a földhasználat megváltoztatásából eredő szénveszteség tekintetében;

17.  úgy véli, hogy a túlnyomórészt a takarmányozásban felhasználásra kerülő importált szójától való függőség csökkentése érdekében Európában a legelőalapú takarmányozást kell ösztönözni és támogatni;

18.  megjegyzi, hogy az ideiglenes gyepterületeken a legelőalapú takarmányozáson kívül egyéb legeltetési és takarmányozási alternatívák is léteznek, mint például a fű- és herefélék keveréke és a hüvelyes növényekkel (például bükköny, farkasmag) és nagymagvú hüvelyesekkel (például lucerna) való felülvetés;

19.  támogatja a szójáról szóló európai nyilatkozat céljait, valamint a géntechnológiával nem módosított szója és más fehérjenövények európai termesztését fellendítő egyéb kezdeményezéseket, feltéve, hogy azokat a gyakorlatban felelősségteljesen hajtják végre, és tiszteletben tartják a fenntartható, társadalmilag igazságos és ökológiailag reziliens mezőgazdasági rendszerek fejlesztésére vonatkozó célkitűzéseket;

20.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők érdeklődését fel kell kelteni a fehérjenövények termesztése iránt;

21. megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termelők fehérjenövény-termesztésre való ösztönzése céljából a tevékenységnek pénzügyileg életképesnek kell lennie;

22.  felidézi, hogy a KAP meghatározó befolyást gyakorol a mezőgazdasági termelők fehérjenövény-termesztésre, illetve annak leállítására vonatkozó döntéseire, ezért – valamint a fehérjenövények és a hüvelyesek termesztésére vonatkozó, különböző nemzeti szintű kezdeményezésekkel összhangban – teljesen ki kell aknázni az európai fenntarthatósági célkitűzések tekintetében benne rejlő lehetőségeket;

23.  megjegyzi, hogy a fehérjenövény-termesztésre vonatkozó termeléshez kötődő önkéntes támogatás bevezetése hozzájárult a támogatást alkalmazó tagországok termelésének növekedéséhez, és felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben éljenek ezzel a lehetőséggel;

24.  úgy véli, hogy a KAP közelgő reformjának be kell iktatnia a hüvelyes fehérjenövényekért járó kifizetéseket, valamint a fehérjenövények termesztését ösztönző eszközöket megfelelőbb és célzottabb módon kell használnia, a büntető intézkedések helyett inkább az ösztönzőkre helyezve a hangsúlyt;

25.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőket támogatni kell abban, hogy megtermeljék gazdaságuk részére a fehérjetakarmányt, valamint legeltessék az állataikat, mert ez ahhoz vezetne, hogy függetlenebbé válnának, és az állatjóléti normák is javulnának;

26.  hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú, hogy a hüvelyes fehérjenövények termelése szempontjából egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre az Unióban, és ezért valamennyi tagállam mezőgazdasági termelőinek azonos esélyek álljanak a rendelkezésére;

27.  megjegyzi, hogy az EU-ban termesztett fehérjenövények jelenlegi alacsony mennyiségének ellenére a Blair–House megállapodás érvényben marad; úgy véli, hogy e megállapodás szükségességét újra kell gondolni, valamint megjegyzi azt is, hogy léteznek olyan, mentességre vonatkozó WTO-záradékok, amelyek szociális és környezetvédelmi támogató intézkedéseket tesznek lehetővé;

28.  úgy véli, hogy a peszticidek ökológiai jelentőségű területeken való használatának közelmúltban történő betiltásából néhány évvel a hatálybalépés után hasznos tanulságokat lehet levonni;

29.  megállapítja, hogy a peszticidek ökológiai jelentőségű területeken való használata betiltásának elsődleges feladata az, hogy a biológiai sokféleség fokozásával megerősödjenek az ökológiai folyamatok; megjegyzi tehát, hogy a peszticidek ökológiai jelentőségű területeken történő használatának betiltása összhangban áll a jogalkotási célokkal;

30.  emlékeztet arra, hogy az élelmiszergyártásból és a bioüzemanyag-előállításból származó melléktermékek, valamint bizonyos feldolgozott, állati eredetű fehérjék a takarmányok fontos, alternatív fehérjeforrásait képviselik, és ösztönözni kellene a használatukat; hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyagok a körforgásos gazdaság részét képezik, amennyiben melléktermékekből, hulladékból vagy maradékanyagból készülnek, a mezőgazdasági területek kis részét foglalják el, előnyösek a vetésforgó és a növénykultúrák diverzifikálása vagy a KAP „zöld” intézkedései keretében a parlagon heverő területek felhasználása tekintetében, és önmagukban nem vezetnek az élelmiszerárak növekedéséhez;

31.  kiemeli, hogy a feldolgozott, állati eredetű fehérjéket érintő jogi szabályozás gyakran elavult, és a kitűzött célokhoz kell igazítani azokat annak érdekében, hogy a keretszabályokon belül nagyobb lehetőség nyíljon az alternatív fehérjeforrások – mint például a rovarfehérje – használatának elősegítésére;

32.  megjegyzi, hogy a Bizottság GLOBIOM-tanulmánya a takarmány és a bioüzemanyag együttes termeléséből adódó, az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra gyakorolt jótékony hatásokat már számításba veszi az ajánlott, földhasználatból adódó, közvetett gázkibocsátási becsléseiben;

33.  kiemeli, hogy a hüvelyesek jelentős, növényi alapú fehérjeforrások, és ezért a fenntartható és egészséges emberi táplálkozás biztosításában is kiemelt szerepet játszanak; úgy véli, hogy a jó minőségű, géntechnológiával nem módosított, EU-ban termesztett fehérjenövények mennyiségét növelni kell annak érdekében, hogy a növényi alapú élelmiszerek iránti növekvő fogyasztói érdeklődést és keresletet ki lehessen elégíteni;

34.  aláhúzza, hogy a helyes táplálkozásra való nevelés jelentős szerepet játszhat az élelmiszer-kereslet alakításában; hangsúlyozza az uniós vagy a tagállami szinten elfogadott táplálkozási irányelvek fontosságát, amelyek az egészséges táplálkozást hivatottak elősegíteni, valamint az élelmiszer-előállítással kapcsolatos környezeti aggodalmakra is kitérnek;

35.  hangsúlyozza, hogy a globálisan alacsony fehérjeárak, a nehézséget jelentő éghajlati viszonyok, a magas ráfordítási költségek és az Európán kívülről érkező fehérjenövények által előidézett verseny mind megoldásra váró problémák;

36.  megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás fényében a hozamok stabilizálásával és a stressztűrő képességgel kapcsolatban folyó független tudományos kutatások különösen fontosak;

37.  emlékeztet arra, hogy annak érdekében, hogy a fehérjenövény-termesztés vonzóbbá váljon a mezőgazdasági termelők számára, a kutatásoknak a hozamra, a fehérje- és alkaloidszintekre, valamint a fenntarthatóbb növénytermesztési – különösen a fehérjenövények vetésforgóján alapuló – rendszerek kifejlesztésére is ki kell terjedniük;

38.  hangsúlyozza, hogy a meglévő struktúrák – például a mezőgazdasági tanácsadási rendszer és az európai innovációs partnerség – a vetésforgó témájára is kiterjedő fehérjenövény-termesztési tanácsokkal és képzésekkel segíthetné a mezőgazdasági termelőket;

39.  támogatja az átlátható termékcímkézési rendszerek bevezetését, amelyek tanúsított termelési szabványokon, például a „Donau Soja” és az „Europe Soya” címke előírásain alapulnak;

40.  felszólít a GMO-címkézés szabályainak kiterjesztésére annak érdekében, hogy a címkék a főként géntechnológiával módosított takarmánnyal táplált állatokból származó termékekre is érvényesek legyenek;

41.  megjegyzi, hogy az ismeretek terjesztése, a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a piacfejlesztés területén is égetően szükség van a befektetésekre; hangsúlyozza a talajjal és a megfelelő hüvelyes fajtákkal kapcsolatos helyi és regionális ismeretek fontosságát;

42.  hangsúlyozza az irányítási gyakorlatok és technikák innovációjának és fejlesztésének jelentőségét a gyomnövények, kártevők és egyéb olyan tényezők leküzdésének érdekében, amelyek negatívan befolyásolhatják a növénytermesztés hozamát és a növények növekedését;

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	7.12.2017
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	45 1 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marco Affronte, Balczó Zoltán, Ivo Belet, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Angélique Delahaye, Stefan Eck, Bas Eickhout, Karl-Heinz Florenz, Gerben-Jan Gerbrandy, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Urszula Krupa, Peter Liese, Norbert Lins, Susanne Melior, Rory Palmer, Piernicola Pedicini, Pavel Poc, John Procter, Julia Reid, Michèle Rivasi, Annie Schreijer-Pierik, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Jørn Dohrmann, Herbert Dorfmann, Luke Ming Flanagan, Martin Häusling, Krzysztof Hetman, Merja Kyllönen, Gesine Meissner, Nuno Melo, Ulrike Müller, Gabriele Preuß, Bart Staes, Claude Turmes
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Erdős Norbert, Sven Schulze

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

45	+
ALDE	Gerben-Jan Gerbrandy, Gesine Meissner, Ulrike Müller
ECR	Jørn Dohrmann, Arne Gericke, Urszula Krupa, John Procter, Jadwiga Wiśniewska
EFDD	Piernicola Pedicini
ENF	Sylvie Goddyn
GUE/NGL	Stefan Eck, Luke Ming Flanagan, Merja Kyllönen
NI	Balczó Zoltán
PPE	Ivo Belet, Angélique Delahaye, Herbert Dorfmann, Erdős Norbert, Karl-Heinz Florenz, Jens Gieseke, Françoise Grossetête, Krzysztof Hetman, Peter Liese, Norbert Lins, Nuno Melo, Annie Schreijer-Pierik, Sven Schulze
S&D	Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Susanne Melior, Rory Palmer, Pavel Poc, Gabriele Preuß, Damiano Zoffoli
VERTS/ALE	Marco Affronte, Bas Eickhout, Martin Häusling, Michèle Rivasi, Bart Staes, Claude Turmes

1	-
EFDD	Julia Reid

1	0
ECR	Julie Girling

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	20.3.2018
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	35 1 6
A zárószavazáson jelen lévő tagok	John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, José Bové, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Jacques Colombier, Michel Dantin, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Luke Ming Flanagan, Beata Gosiewska, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Ivan Jakovčić, Jarosław Kalinowski, Zbigniew Kuźmiuk, Norbert Lins, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, Ulrike Müller, Maria Noichl, Marijana Petir, Laurenţiu Rebega, Bronis Ropė, Ricardo Serrão Santos, Czesław Adam Siekierski, Marc Tarabella, Maria Gabriela Zoană
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Paul Brannen, Stefan Eck, Julie Girling, Elsi Katainen, Anthea McIntyre, Annie Schreijer-Pierik, Thomas Waitz

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

35	+
ALDE	Jan Huitema, Ivan Jakovčić, Elsi Katainen, Ulrike Müller
ECR	Beata Gosiewska, Zbigniew Kuźmiuk, Anthea McIntyre
ENF	Jacques Colombier, Philippe Loiseau
GUE/NGL	Luke Ming Flanagan
NI	Laurenţiu Rebega
PPE	Daniel Buda, Michel Dantin, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Julie Girling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Norbert Lins, Mairead McGuinness, Marijana Petir, Annie Schreijer-Pierik, Czesław Adam Siekierski
S&D	Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Paul Brannen, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Maria Noichl, Ricardo Serrão Santos, Marc Tarabella, Maria Gabriela Zoană

1	-
EFDD	John Stuart Agnew

6	0
GUE/NGL	Matt Carthy, Stefan Eck, Anja Hazekamp
Verts/ALE	Martin Häusling, Bronis Ropė, Thomas Waitz

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik