JELENTÉS a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unión belüli megerősítéséről: az Európai Bizottság hetedik jelentése

5.4.2018 - (2017/2279(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Marc Joulaud


Eljárás : 2017/2279(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A8-0138/2018
Előterjesztett szövegek :
A8-0138/2018
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unión belüli megerősítéséről: az Európai Bizottság hetedik jelentéséről

(2017/2279(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 162., 174–178. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletre[1],

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3],

–  tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5],

–  tekintettel a Bizottság 2017. október 9-i, „Az én régióm, az én Európám, a mi jövőnk. Hetedik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról” című, a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hetedik jelentésére (COM(2017)0583),

–  tekintettel a városfejlesztési ügyekért felelős miniszterek 2016. május 30-i amszterdami nem hivatalos találkozóján elfogadott, uniós városfejlesztési menetrendről szóló Amszterdami Paktumra,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2015. december 15-i ítéletére[6],

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, melyet a Parlament, a Tanács és a Bizottság 2017. november 17-én Göteborgban hirdetett ki,

–  tekintettel a Tanácsnak a kohéziós politika polgáraink számára hatékonyabbá, relevánsabbá és láthatóbbá tételéről szóló, 2017. április 25-i következtetéseire[7],

–  tekintettel a Tanácsnak a 2020 utáni kohéziós politika területén alkalmazandó szinergiákról és egyszerűsítésről szóló, 2017. november 15-i következtetéseire[8],

–  tekintettel a Bizottság „Európa jövőjéről: A 27 tagú EU útja 2025-ig: gondolatok és forgatókönyvek” című fehér könyvére (COM(2017)2025),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európa szociális dimenziójáról szóló, 2017. április 26-i vitadokumentumára (COM(2017)0206),

–  tekintettel a Bizottságnak a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló, 2017. május 10-i vitaanyagára (COM(2017)0240),

–  tekintettel a Bizottságnak a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló, 2017. május 31-i vitaanyagára (COM(2017)0291),

  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló, 2017. június 28-i bizottsági vitaanyagra;

–  tekintettel a „Versenyképesség az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiókban: jelentés a fejlődésben lemaradó régiókról” című, 2017. április 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0132),

–  tekintettel a Bizottság „Miért fontos a regionális fejlesztés Európa gazdasági jövője érdekében” című munkadokumentumára (WP 07/2017)[9],

  tekintettel a 2020 utáni prioritások megvalósításának hatékony szolgálatában az Európai Unió új, korszerű többéves pénzügyi keretéről szóló, 2018. február 14-i bizottsági közleményre (COM(2018)0098),

–  tekintettel az EU legkülső régióival folytatott megerősített és megújított stratégiai partnerségről szóló, 2017. október 24-i bizottsági közleményre (COM(2017)0623),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának „A kohéziós politika jövője 2020 után – Erős és hatékony európai kohéziós politika 2020 után” című, 2017. május 11-i véleményére[10],

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című bizottsági közleményről szóló, 2016. május 25-i véleményére[11],

–  tekintettel a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházásokról: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Unión belüli előmozdításáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására[12],

–  tekintettel az uniós politikák városi dimenziójáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására[13],

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika új területfejlesztési eszközeiről: az integrált területi beruházásról és a közösségvezérelt helyi fejlesztésről szóló, 2016. május 10-i állásfoglalására[14],

–  tekintettel az Európa régiói számára megfelelő finanszírozási szerkezetről: az uniós kohéziós politikában a pénzügyi eszközök és támogatások egyensúlyáról szóló, 2017. május 18-i állásfoglalására[15],

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiákról szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására[16],

–  tekintettel az európai területi együttműködésről – bevált gyakorlatokról és innovatív intézkedésekről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására[17],

–  tekintettel a munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházásokról – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálásáról: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékeléséről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására[18],

–  tekintettel a 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemeiről szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására[19],

–  tekintettel a partnerek növekvő bevonásáról és az európai strukturális és beruházási alapok teljesítményének láthatóságáról szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására[20],

–  tekintettel az Unió legkülső régióiban a kohézió és a fejlődés előmozdításáról: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtásáról szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására[21],

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjével kapcsolatos vitaanyagról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására[22],

  tekintettel a lemaradó uniós régiókról szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására[23];

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására[24],

–  tekintettel az esb-alapok kedvezményezettjeit szolgáló egyszerűsítésekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0138/2018),

A.  mivel a kohéziós politika célja az Unió egésze és régiói harmonikus és egyenletes fejlődésének előmozdítása, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése révén, a szolidaritás és a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás mentén és a régiókon belüli és régiók közötti különbségek, valamint a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésével, a Szerződéssel összhangban;

B.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés azt mutatja, hogy a regionális egyenlőtlenségek ismét csökkennek, de a helyzet rendkívül egyenetlen, akár az egy főre eső GDP, a foglalkoztatás vagy egyéb mutatók alapján nézzük, és hogy bizonyos egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak, áthelyeződnek vagy növekednek a régiók és tagállamok között vagy azokon belül, többek között az euróövezeten belül is;

C.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés aggasztó megállapításokat tesz a munkanélküliségi ráta, így a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliségi ráta – amely sok régióban nem tért vissza a válság előtti szintre –, valamint a versenyképesség, a szegénység és a társadalmi befogadás tekintetében;

D.  mivel az európaiak 24%-a (csaknem 120 millió ember) él szegénységben, a szegénység veszélyének kitéve, súlyos anyagi nélkülözésben és/vagy nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban; mivel a szegénységben élő munkavállalók száma folyamatosan növekszik, a fiatal munkanélküliek száma pedig továbbra is magas;

E.  mivel a munkanélküliség és a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség az Unióban 2013 óta fokozatosan csökken, de 7,3%-os, illetve 16,1%-os szintjük (2017. decemberi adat[25]) még mindig meghaladja a 2008. évi szintet, és jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között és a tagállamokon belül, különösen a pénzügyi válság által leginkább érintett egyes uniós tagállamokban; mivel a regionális különbségek csökkenni kezdtek; mivel a munkanélküliségi ráták tagállamok közötti különbsége még mindig jelentős, a cseh köztársasági 2,4%-tól és a németországi 3,6%-tól a spanyolországi 16,3%-ig és a görögországi 20,9%-ig[26]; mivel a rejtett munkanélküliség mint jelenség – a dolgozni akaró, de munkát aktívan nem kereső munkanélküliek – aránya 2016-ban 18%-os volt;

F.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés kiemeli a régiók és területek jelentős sokféleségét, a meglévő régiókategóriákon belül is, azok sajátos feltételeitől (legkülső régiók, alacsony népsűrűség, alacsony jövedelem vagy alacsony növekedés stb.) függően, ami a megközelítés területi finomhangolását igényli;

G.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés egyik fő eredménye azoknak a régióknak a meghatározása, amelyek a közepes jövedelem csapdájába kerültek, és a lemaradás kockázata fenyegeti őket, stagnálnak vagy visszaesnek;

H.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés kiemeli az elszegényedett területek létezését, a területi széttagoltság kockázatát, valamint a szubregionális különbségek elmélyülését, beleértve a kedvezőbb helyzetben lévő régiókat is;

I.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés hangsúlyozza, hogy „a globalizáció, a migráció, a szegénység és az innováció hiánya, az éghajlatváltozás, az energetikai átállás és a környezetszennyezés által gyakorolt hatások nem csak a kevésbé fejlett régiókban érhetők nyomon”;

J.  mivel – miközben a kohéziós politika jelentős szerepet játszott az uniós gazdaság fellendülésében az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés ösztönzése révén – a közberuházások az Unión belül továbbra is elmaradnak a válság előtti szinttől, a válság által leginkább sújtott tagállamokban ráadásul jelentős hiányosságok mutatkoznak e téren, mivel a közberuházások GDP-hez viszonyított aránya a 2008. évi 3,4%-ról 2016-ra 2,7%-ra esett vissza;

K.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés egyértelműen bemutatja a kohéziós politika eredményeit a növekedés, a munkahelyteremtés, a közlekedés, az energiaügy, a környezet és az oktatás és képzés tekintetében, ahogy azt a 2014–2020 közötti programozási időszakban az 1,1 millió kkv-nak nyújtott támogatás jelzi, amely ezáltal közvetlenül 420 000 új munkahely megteremtéséhez vezetett, több mint 7,4 millió munkanélkülinek segített munkahelyet találni és ezenfelül több mint 8,9 millió embernek segített új képesítést szerezni, így e politikát az Európát összekovácsoló erővé téve;

A kohéziós politika hozzáadott értéke

1.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a kohéziós politika az új programozási időszakban továbbra is megfelelően kiterjedjen az összes európai régióra, és továbbra is az Unió legfőbb közberuházási eszköze maradjon hosszú távú stratégia és kilátások alapján, amelyhez a jelenlegi és új kihívásoknak megfelelő költségvetést kell rendelni, ily módon biztosítva e politika alapvető céljainak megvalósítását; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának kizárólag a legkevésbé fejlett régiókra való összpontosítása hátráltatná az egész Unió politikai prioritásaival kapcsolatos előrehaladást;

2.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika európai hozzáadott értéket biztosít azáltal, hogy hozzájárul az európai közjavakhoz és elsődleges célokhoz (többek között a növekedéshez, a társadalmi befogadáshoz, az innovációhoz és a környezetvédelemhez), valamint a köz- és magánberuházásokhoz, és hogy alapvető eszközt jelent a Szerződés azon céljának eléréséhez, amely az egyenlőtlenségek leküzdésére irányul az életszínvonal általános javítása és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentése érdekében;

3.  megismétli határozott elkötelezettségét a megosztott irányítás és a partnerség elve – amelyet 2020 után is fenn kell tartani és meg kell erősíteni –, valamint a többszintű kormányzás és a szubszidiaritás mellett, amelyek hozzájárulnak a kohéziós politika által teremtett többletértékhez; hangsúlyozza, hogy e politika többletértékét elsősorban az adja, hogy képes figyelembe venni a nemzeti fejlesztési igényeket, valamint a különböző régiók és területek szükségleteit és sajátosságait, és közelebb hozni az Uniót saját polgáraihoz;

4.  hangsúlyozza, hogy az uniós hozzáadott értéket erőteljesen tükrözi az európai területi együttműködés, annak valamennyi dimenziójában (határokon átnyúló, országok közötti és régiók közötti, mind belső, mind külső együttműködés), mivel hozzájárul a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljaihoz, valamint a szolidaritáshoz; emlékeztet azon felhívására, hogy növelni kell a kohéziós politika költségvetésében való részesedését, az átfedések elkerülése érdekében a különböző programok közötti koordináció javítása mellett; emlékeztet a makrogazdasági stratégiák végrehajtásának jelentőségére a kohéziós politika célkitűzéseinek elérésében;

5.  megjegyzi, hogy a kohéziós politika egy adott régión belüli végrehajtása externáliákat és közvetlen és közvetett áttételes előnyöket idézhet elő az egész Unióban többek között a megnövekedett kereskedelem révén, erősítve az egységes piacot; rámutat azonban, hogy ezek az előnyök tagállamonként jelentősen eltérnek egymástól különösen a földrajzi távolságtól és a tagállamok gazdasági szerkezetétől függően;

6.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament által „az európai egység hiányából fakadó költségek” tekintetében végzett munka példáját követve ki kell dolgozni a „kohéziós politika hiányából fakadó költségek” kiszámítására vonatkozó módszertant annak érdekében, hogy az további számszerűsíthető bizonyítékkal szolgáljon a kohéziós politika európai hozzáadott értékét illetően;

Területi dimenzió

7.  megjegyzi, hogy a városi térségekre egyszerre jellemzőek egyrészt a jelentős növekedési, beruházási és innovációs lehetőségek, másrészt a különböző környezeti, gazdasági és társadalmi kihívások, többek között az emberek koncentrációja és a szegénynegyedek létezése miatt, beleértve a viszonylag kedvező helyzetben lévő városokat is; ezért hangsúlyozza, hogy az egyik fő kihívást továbbra is a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye jelenti;

8.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika területi dimenziójának erősítésekor nagyobb figyelmet kell fordítani a városkörnyéki és vidéki kérdésekre, számítva a helyi hatóságok szakértelmével és különös figyelmet fordítva az egyes tagállamok közepes méretű városaira;

9.  hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a sokszínű vidéki térségek támogatása a bennük rejlő lehetőségek előtérbe helyezésével, a helyi gazdaságokat támogató projektekbe való beruházások ösztönzésével, a közlekedési összeköttetések javításával, az akadálymentesítéssel és nagy sávszélességű internetkapcsolat kialakításával, támogatva e térségeket abban, hogy megfeleljenek az előttük álló kihívásoknak, amelyek az elnéptelenedés, a társadalmi befogadás, a munkalehetőségek hiánya, a vállalkozást ösztönző kezdeményezések és a megfizethető lakhatás, a népességfogyás, a városközpontok kiürülése, az egészségügyi ellátás hiánya stb.; e tekintetben hangsúlyozza a KAP második pillérének jelentőségét a fenntartható vidékfejlesztés előmozdításában;

10.  felhívja a figyelmet arra, hogy a beruházási prioritások meghatározása során jobban figyelembe kell venni az olyan sajátos területi jellemzőket, mint az EUMSZ 174. cikkének (3) bekezdésében említett régiók, mint például a szigeti, hegyvidéki, vidéki, határ menti, legészakibb, part menti régiók és a peremterületek jellemzőit; hangsúlyozza, hogy e különböző régiók tekintetében testre szabott stratégiákat, programokat és fellépéseket kell létrehozni, vagy akár meg kell vizsgálni az uniós városfejlesztési menetrend és az Amszterdami Paktum példáját követve új egyedi menetrendek bevezetésének lehetőségét;

11.  emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók sajátos strukturális társadalmi és gazdasági helyzete az EUMSZ 349. cikkével összhangban indokolja az egyedi intézkedéseket, többek között az európai strukturális és beruházási alapokhoz való hozzáférésük feltételei tekintetében; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az ezen régiók strukturális hátrányainak ellensúlyozására szánt valamennyi eltérő intézkedést, valamint hogy javítani kell az e régiókra vonatkozó egyedi intézkedéseket, szükség esetén kiigazítva azokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Unió Bíróságának 2015. december 15-i ítéletére támaszkodva biztosítsák az EUMSZ 349. cikkének a strukturális alapokhoz való hozzáférés feltételei tekintetében történő tényleges alkalmazását; javasolja különösen a legkülső régiók számára elkülönített egyedi források kiterjesztését a szociális alkotóelemre, a jelenlegi uniós társfinanszírozási szint említett régiókon belüli fenntartását és a tematikus koncentráció jobb kiigazítását; hangsúlyozza a legkülső régiókban – mint például kísérleti projektek végrehajtása tekintetében előnyben részesített térségekben – rejlő lehetőségeket;

12.  úgy véli, hogy a fenntartható városfejlesztést célzó integrált stratégiák bevezetése pozitív tapasztalatot hozott, és ezért meg kell azokat erősíteni, valamint érdemes lenne más, szubregionális területeken is megvalósítani, például a tematikus célkitűzések mellett az integrált területi megközelítés bevezetésével, a tematikus koncentráció sérelme nélkül; hangsúlyozza a közösségvezérelt helyi fejlesztés fontosságát, amely erősíti a kohéziós politika azon képességét, hogy helyi szereplőket vonjon be; hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni az integrált területi stratégiák és az intelligens szakosodási stratégiák alapján elkészített nemzeti és regionális operatív programok bevezetésének a lehetőségét;

A „közepes jövedelmű régiók”: az ellenálló képesség ösztönzése és a veszélyeztetett területek lemaradásának megelőzése

13.  hangsúlyozza, hogy a „közepes jövedelmű régiókban” a növekedés nem volt ugyanolyan, mint az alacsony jövedelműekben (amelyeknek még mindig utol kell érniük az EU többi részét) vagy a nagyon magas jövedelműekben, mert e régiók a „közepes jövedelem csapdájában” találják magukat, mivel az előbbiekhez képest túl magasak a költségek, az utóbbiakhoz képest pedig túl gyengék az innovációs rendszerek; továbbá megjegyzi, hogy ezekben a régiókban meggyengült a feldolgozóipar, és kiszolgáltatottak a globalizáció és az abból következő társadalmi-gazdasági átalakulás hatásaival szemben;

14.  meg van győződve arról, hogy a jövőbeli kohéziós politika fő kihívása az lesz, hogy megfelelő támogatást nyújtson a közepes jövedelmű régióknak, hogy többek között beruházásbarát légkört alakítson ki, és hogy a kohéziós politikának csökkentenie kell a különbségeket és az egyenlőtlenségeket, ugyanakkor a különböző tendenciákat, dinamikákat és körülményeket figyelembe véve meg kell akadályoznia a veszélyeztetett területek lemaradását is;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az uniós átlaghoz képest alacsony növekedési arány által jellemzett, közepes jövedelmű régiók előtt álló kihívásokkal, hogy előmozdítsa az egész Unió harmonikus fejlődését; emlékeztet arra, hogy e régiók támogatása, valamint annak érdekében, hogy megoldást kínáljon e régiók problémáira, a jövőbeli kohéziós politikának a következő programozási időszakban kellően fedeznie és támogatnia kell őket, illetve ki kell terjednie rájuk, többek között testre szabott stratégiák, programok és fellépések kidolgozása és végrehajtása révén; ezzel összefüggésben emlékeztet a GDP-t kiegészítő mutatók jelentőségére, amelyek pontosabb képet festenek e sajátos régiók társadalmi-gazdasági helyzetéről; úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a gyenge pontok korai azonosítására, hogy a kohéziós politika támogatni tudja a régiók ellenálló képességének megőrzését és megakadályozza új különbségek kialakulását a régiók valamennyi típusában;

16.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság kísérleti projektet indított, amelynek célja, hogy testre szabott támogatást nyújtson az ipari átalakulás által érintett régiók egyedi kihívásaihoz; felhívja a Bizottságot, hogy vonja le a kísérleti projekt tanulságait, és elvárja, hogy a tervezett eredmények mielőbb megmutatkozzanak; úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiák lehetőséget kínálnak arra, hogy a szóban forgó régiókat jobban lehessen segíteni fejlesztési stratégiájuk terén, általánosságban pedig regionális szinten előmozdítsák a differenciált végrehajtást, de támogathatók a régiók közötti további együttműködéssel, illetve a tudás és a tapasztalatok megosztásával is; üdvözli a Vanguard-kezdeményezéshez hasonló fellépéseket, amelyek az Unión belül a kiemelt területek növekedésének fellendítését és az ipar megújulását célzó intelligens szakosodási stratégia használatára irányulnak;

17.  hangsúlyozza, hogy a szociális és adóügyi konvergencia hozzájárul a kohézió célkitűzéséhez, javítva az egységes piac működését; úgy véli, hogy e téren az eltérő gyakorlatok ellentmondhatnak a kohézió célkitűzésének, és még inkább kiszolgáltatottá tehetik a lemaradó vagy a globalizáció miatt leginkább veszélyeztetett területeket, továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a kevésbé fejlett régióknak folyamatosan arra kell törekedniük, hogy utolérjék az Unió többi részét; úgy véli, hogy a kohéziós politika pozitív ösztönzők biztosítása révén hozzájárulhat – a gazdasági és területi konvergencia mellett – a szociális és adóügyi konvergencia előmozdításához; kiemeli e tekintetben például a szociális jogok európai pillérére való támaszkodás lehetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében jobban vegye figyelembe ezt a szempontot a kohéziós politika gazdaságpolitikába való jobb integrálása érdekében, ugyanakkor megfelelően vonja be a helyi és regionális hatóságokat a folyamat hatékonyságának növelése és a folyamatban való szerepvállalásuk fokozása érdekében;

Cselekvési területek

18.  támogatja a főbb európai politikai célokhoz kötődő, korlátozott számú prioritásra való, erőteljes tematikus összpontosítást, nagyobb rugalmasságot biztosítva az irányító hatóságok számára ahhoz, hogy a partnerségi megállapodások előkészítése során helyi és regionális szintű, inkluzív konzultációt követően szükségleteik és lehetőségeik alapján dolgozzák ki saját területi stratégiáikat; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás (többek között a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség), a társadalmi befogadás, az innováció, a digitalizáció ösztönzése, a kkv-k és induló vállalkozások támogatása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a körforgásos gazdaság, valamint az infrastruktúra a jövőbeli kohéziós politika kiemelt területei;

19.  üdvözli a szociális jogok európai pillérének elfogadását, amely előrelépést jelent a szociális Európa kiépítése terén; ismételten hangsúlyozza az európai strukturális és beruházási alapok szerves részét képező ESZA, az ifjúsági garancia, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az Európai Szolidaritási Testület melletti elkötelezettségét, amelyek fontos szerepet töltenek be a foglalkoztatás, a gazdasági növekedés, a társadalmi befogadás, a tanulás és a szakképzés előtt álló kihívások leküzdésében;

20.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kohéziós politikának jobban kell összpontosítania a globalizáció (delokalizáció, munkahelyek megszűnése) és egyben az Unión belül végbemenő hasonló tendenciák által hátrányosan érintett lakosság és területek védelmére és támogatására; kéri a strukturális alapok és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap összehangolási lehetőségének megvizsgálását az érintett esetekben, többek között annak érdekében, hogy hatályuk az Unión belüli delokalizációra is kiterjedjen;

21.  megjegyzi, hogy az éghajlatváltozásnak való kiszolgáltatottság területenként jelentős eltéréseket mutat; úgy ítéli meg, hogy az esb-alapokat a lehető leghatékonyabban kell felhasználni annak érdekében, hogy hozzásegítsék az Uniót az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás (COP21) szerint vállalt kötelezettségeinek betartásához, például a megújuló energiaforrásokkal, az energiahatékonysággal vagy a különösen a lakhatási ágazaton belüli bevált gyakorlatok megosztásával kapcsolatban, valamint az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak figyelembevételéhez; kitart amellett, hogy természeti katasztrófák esetén a szolidaritási eszközöket az adott körülmények között a lehető leghamarabb, és minden esetben koordinált módon kell rendelkezésre bocsátani;

22.  kéri, hogy az esb-alapokat használják fel fenntartható módon az európai régiókat számos különböző módon érintő demográfiai kihívásokkal (az idősödéssel, a népességfogyással, a demográfiai nyomással, a megfelelő humán tőke odavonzására és megtartására való képesség hiányával) való szembenézéshez is; hangsúlyozza különösen, hogy egyes területek, például bizonyos legkülső régiók számára megfelelő támogatást kell biztosítani;

23.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 349. cikke értelmében a sajátosságaik miatt nagyobb migrációs nyomással szembesülő legkülső régiókban a migránsok integrációja céljából egy egyedi, a 2020 utáni időre szóló finanszírozási mechanizmust kell létrehozni, amely ezáltal segítené azok fenntartható fejlődését;

24.  úgy véli, hogy az uniós alapoknak tiszteletben kell tartaniuk a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, valamint továbbra is elő kell mozdítaniuk az intézményesítettség csökkentését;

25.  hangsúlyozza a kultúrába, az oktatásba, az örökségbe, az ifjúságba, a sportba és a fenntartható turizmusba való további beruházás komoly munkahelyteremtési lehetőségeket rejt magában, különösen a fiatalok számára létesített minőségi munkahelyek és a növekedés, továbbá a társadalmi kohézió javítása és egyszersmind a szegénység és a megkülönböztetés elleni küzdelem tekintetében, amely különös jelentőséggel bír például a legkülső, a vidéki és a távoli régiók szempontjából; támogatja a kulturális és kreatív ágazatok fejlesztését, amely szorosan összekapcsolódik az innovációval és a kreativitással;

A 2020 utáni programozási keret

26.  hangsúlyozza, hogy a kohézióról szóló hetedik jelentés kiemeli, hogy a támogatások odaítéléséhez és a társadalmi-gazdasági feltételekre vonatkozó, pontosabb kép megalkotásához a továbbra is a fő mutatóként szolgáló egy főre jutó GDP mellett figyelembe kell venni a kiegészítő mutatókat is, a feltárt kihívásoknak és szükségleteknek megfelelően, szubregionális szinten is; megjegyzi, hogy jó minőségű, megbízható, naprakész, rendszerezett és rendelkezésre álló adatokat kell alapul venni; kéri ezért, hogy a Bizottság és az Eurostat a lehető legrészletesebb adatokat és földrajzi bontást biztosítsa a kohéziós politika szempontjából lényeges statisztikákban, a programozási folyamatban a régiók szükségleteinek megfelelő figyelembevétele érdekében; támogatja társadalmi, környezetvédelmi és demográfiai kritériumok, különösen a munkanélküliségi ráta és az ifjúsági munkanélküliségi ráta figyelembevételét;

27.  támogatja az integrált megközelítések megerősítését, és nyomatékosan kiemeli, hogy az ESZA-nak jelentős kohéziós dimenziója miatt továbbra is az európai regionális politika szerves részét kell képeznie;

28.  hangsúlyozza, hogy a támogatásoknak a kohéziós politika fő finanszírozási eszközének kell maradniuk, elismeri azonban, hogy a pénzügyi eszközök hatékony ösztönzők lehetnek, és használatukat megfelelő előzetes értékelés alapján elő kell mozdítani, amennyiben hozzáadott értéket teremtenek; hangsúlyozza azonban, hogy használatuk nem válhat önmagában vett céllá, hogy hatékonyságuk számos tényezőtől (a projekt, a terület vagy a kockázat jellegétől) függ, és hogy minden régiónak – fejlettségi szinttől függetlenül – lehetőséget kell kapnia arra, hogy szabadon határozhassa meg a számára legmegfelelőbb finanszírozási módot; ellenezné a pénzügyi eszközök alkalmazására vonatkozó bármely kötelező célkitűzés előírását;

29.  kéri a pénzügyi eszközök használatára vonatkozó feltételek egyszerűsítését és a támogatásokkal való összehangolásuk előmozdítását a kiegészítő jelleg és a hatékonyság biztosítása és a területi realitások figyelembevétele érdekében; hangsúlyozza a kormányzás adminisztratív kapacitásának és minőségének és annak fontosságát, hogy a nemzeti fejlesztési bankoknak és intézményeknek kiegészítő szerepet kell játszaniuk a helyi igényekhez igazított pénzügyi eszközök végrehajtásában; úgy véli, hogy a pénzügyi eszközökre vonatkozó szabályokat – függetlenül azok kezelési módjától – lehetőség szerint össze kell hangolni; a kohéziós politika már meglévő pénzügyi eszközein felül javasolja a részvételen alapuló pénzügyi eszközök előmozdítását is;

30.  úgy véli, hogy a kohéziós politika, illetve a beruházásbarát környezetnek, a hatékonyságnak és a források megfelelő felhasználásának biztosítása közötti kapcsolat a kohéziós politika célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából is hasznos, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika célja nem az, hogy saját célkitűzéseihez nem kapcsolódó prioritásokat szolgáló eszközzé silányodjon; hangsúlyozza, hogy a ciklikus feltételekre, a strukturális reformokra és a kormányzati beruházásokra vonatkozó rugalmasság tekintetében a Stabilitási és Növekedési Paktumról elfogadott álláspontot kell alkalmazni; úgy véli, hogy többek között valamennyi érdekelt fél bevonásával alaposan meg kell vizsgálni azokat az intézkedéseket, amelyek összekötik az esb-alapok hatékonyságát a gondos gazdasági irányítással az 1303/2013/EU rendeletben foglaltaknak megfelelően; úgy véli, hogy a Bizottságnak kiigazításokat kellene fontolóra vennie a kohéziós politika és az európai szemeszter kapcsolódási módjaira vonatkozóan annak érdekében, hogy megerősítse utóbbi területi és szociális dimenzióját, és figyelembe vegye a kohéziós célkitűzésekhez hozzájáruló egyéb tényezőket, például a reálkonvergenciát; felszólítja a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben és az európai szemeszter keretében vizsgálja meg az esb-alapok keretében nyújtott regionális és nemzeti társfinanszírozást és annak a nemzeti államadósságra kifejtett hatását;

31.  kéri az intelligens szakosodási stratégiák fokozását, amely a technológia gyors változását és a globalizációt illetően új utat nyit a hosszabb távú növekedési potenciállal bíró beruházások megvalósítására; elismeri az előzetes feltételrendszerek hasznosságát, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a programozás kidolgozásában és elindításában bonyodalmat és késedelmet okoztak; tudomásul veszi a Számvevőszék által a 15/2017. sz. különjelentésében az előzetes feltételrendszerekkel kapcsolatban tett megállapításokat; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelő esetben vegye fontolóra az előzetes feltételrendszerek számának csökkentését, és e területen javítsa az arányosság és a szubszidiaritás elvének való megfelelést, a lehető legnagyobb mértékben felhasználva azokat a meglévő stratégiai dokumentumokat, amelyek megfelelhetnek a jövőbeli előzetes feltételrendszereknek; hangsúlyozza, hogy az előzetes feltételrendszereknek szorosan kell kapcsolódniuk a beruházások hatékonyságához, minden tagállam számára egyenlő bánásmódot biztosítva;

32.  megjegyzi, hogy a közigazgatás minősége és stabilitása, amelynek feltétele a megfelelő oktatás, képzés és a helyben rendelkezésre álló tanácsadási támogatás, továbbra is döntő fontosságú tényező a regionális növekedés és az esb-alapok hatékonysága szempontjából; hangsúlyozza, hogy javítani kell a kormányzás minőségét, és biztosítani kell elegendő technikai segítségnyújtás rendelkezésre állását, mivel ezek komoly hatást gyakorolnak a kohéziós politika megfelelő végrehajtására, és tagállamonként jelentős mértékben eltérhetnek, amint az különösen a lemaradó régiókban észlelhető; felhívja a Bizottságot különösen arra, hogy a jövőbeli JASPERS programot az Európai Számvevőszék ajánlásai alapján értékelje;

33.  támogatja a kohéziós politika oly módon történő átalakítását, hogy eredmény- és tartalomorientáltabbá váljon, a számvitel helyett a teljesítményre összpontosítson, és hogy a célkitűzések teljesítésének módja tekintetében nagyobb rugalmasságot hagyjon az irányító hatóságoknak, mindeközben tiszteletben tartva többek között a partnerség, az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvét;

34.  elengedhetetlennek tartja a csalás elleni küzdelem folytatását, a korrupció esetében pedig a zéró tolerancia alkalmazását szorgalmazza;

Egyszerűbb kohéziós politika

35.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslataiban vegye figyelembe a magas szintű munkacsoport egyszerűsítésre vonatkozó ajánlásait;

36.  hangsúlyozza, hogy olyan keretet kell biztosítani, amely egyszerű, egyértelmű és kiszámítható szabályok révén garantálja a jogbiztonságot, különösen az irányítás és az ellenőrzés tekintetében, a teljesítményre és az egyszerűsítésre vonatkozó célkitűzések közötti megfelelő egyensúly megteremtése érdekében; kéri, hogy a következő programozási időszakban csökkentsék a szabályok és az iránymutatások mennyiségét (elővigyázatosan, hogy az érdekelt felekkel szoros együttműködésben biztosítható legyen az érdekelt felek és az irányító hatóságok számára ismert szabályok és eljárások szükséges folytonossága); kéri, hogy a vonatkozó dokumentumokat fordítsák le az Unió valamennyi nyelvére, és a lehető legnagyobb mértékben kerüljék el a szabályok visszamenőleges alkalmazását és értelmezését; a határokon átnyúló projektekkel kapcsolatban egységes jogi keretet és iránymutatásokat szorgalmaz;

37.  ugyanakkor hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a túlszabályozást, és az operatív programokat igazi stratégiai dokumentumokká kell alakítani, amelyek tömörebbek és rugalmasabbak, és a programozási időszak alatt (például természeti katasztrófák esetében) szükségessé váló, célzott módosításuk esetén egyszerűsített eljárást kell alkalmazni a változó globális realitásokra és a regionális szükségletekre való megfelelő válaszadás érdekében;

38.  kéri, hogy az esb-alapokra vonatkozóan vezessenek be egységes szabályokat, ideértve az ugyanezen tematikus célkitűzés eléréséhez hozzájáruló eszközökre vonatkozó közös szabályok további harmonizálását is; szükségesnek tartja, hogy észszerűsítsék az esb-alapokhoz kapcsolódó közbeszerzéseket, és gyorsítsák fel az állami támogatási eljárásokat azon projektek esetében, amelyeknél ellenőrizni kell a megfelelést; támogatja a közvetlen irányítás alá tartozó európai alapok és a kohéziós politikai alapok állami támogatás tekintetében történő egységes, következetesebb kezelését, általánosságban pedig az ugyanazon kedvezményezetteknek szóló európai alapok szabályainak harmonizálását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kohéziós politika és a jövőbeli uniós kutatási program jobban kiegészítse egymást az alapkutatástól a piaci alkalmazásig tartó teljes ciklusra kiterjedően; úgy véli, hogy a különböző finanszírozási források közötti szinergiák projektszinten való lehetővé tétele érdekében meg kell őrizni a tematikus koncentrációt;

39.  tudomásul veszi a szubszidiaritással és az arányossággal foglalkozó munkacsoport létrehozását, és elvárja, hogy e munkacsoport konkrét javaslatokat tegyen e két elv megerősítésére a kohéziós politika keretében; támogatja ezen elvek alkalmazásának biztosítását a valódi többszintű kormányzás megteremtése érdekében, amely megfelelő szerepvállalást kíván meg mind a helyi és regionális önkormányzatok, mind pedig a többi érdekelt fél részéről;

40.  sajnálja, hogy a Bizottság nem készített egységesebb értékelést a horizontális politikákról, valamint nem számolt be a különböző európai politikák közötti szinergiákról sem; olyan nagyratörő stratégiákat, finanszírozást és fellépéseket szorgalmaz, amelyek növelik az egyéb uniós forrásokkal való szinergiákat, és kiegészítő pénzügyi támogatást vonzanak; hangsúlyozza, hogy tovább kell optimalizálni az esb-alapok és egyéb eszközök, többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) közötti, valamint a többi központilag kezelt programmal, például a kutatás és az innováció támogatása terén a kohéziós politikát kiegészítő Horizont 2020-szal való szinergiákat;

41.  kéri, hogy az esb-alapok programozási, végrehajtási és ellenőrzési követelményei a jövőben a differenciálás és az arányosság elvén, valamint átlátható és méltányos kritériumokon alapuljanak, a programokra megítélt összegektől, a kockázati profiltól, az adminisztratív végrehajtás minőségétől és a kedvezményezettek saját hozzájárulásának mértékétől függően;

42.  lényegesnek tartja, hogy a Bizottság és az irányító hatóságok közötti kapcsolat egyfajta „bizalmi szerződéssé” alakuljon; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a többszintű kormányzás esetében megfelelő és működőképes keretrendszerre van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el a közfinanszírozás jó irányítása terén eddig elvégzett munkát, és vezesse be a szabályok betartásának terén jól teljesítő irányító hatóságokat jutalmazó új címkézés elvét; kéri, hogy az ellenőrzés terén támaszkodjanak nagyobb mértékben azokra a nemzeti és regionális szabályokra, amelyek hatékonyságát már ellenőrizték és igazolták;

43.  kéri az egységes ellenőrzés elvének megerősítését, az e-kohézió végrehajtásának felgyorsítását, és az egyszerűsített és egységesített költségelszámolás általános elfogadását, mivel az többek között könnyebben végrehajthatónak bizonyult, és nem eredményezett hibákat; hangsúlyozza a nyomonkövetési és jelentéstételi tevékenységek tekintetében a digitalizálásban rejlő lehetőségeket; úgy véli, hogy meg kellene könnyíteni a szakértelem megosztását a bevált gyakorlatok cseréjét célzó tudásmegosztó portál létrehozásával;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a kohéziós politika váratlan eseményekre való reagálása javításának érdekében, és ebben az összefüggésben ismételten kéri egy olyan jellegű tartalék létrehozását, amely további rugalmasságot biztosítana a régióknak anélkül, hogy veszélyeztetné az operatív programok hosszú távú céljait;

Kihívások és lehetőségek

45.  rendkívüli aggodalmát fejezi ki a Bizottság által nemrégiben ismertetett forgatókönyvek miatt, amelyek a kohéziós politika költségvetésének csökkentését vetítik előre a következő többéves pénzügyi keretben, és amelyek számos régiót kizárnának a kohéziós politikából; nagyratörő költségvetést vár el, amely megfelel a régiók előtt álló kihívásoknak, és kéri, hogy a kohéziós politikát ne alakítsák kiigazítási változóvá; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament számára nem képezi alku tárgyát az, hogy a kohéziós politikának valamennyi régióra ki kell terjednie; hangsúlyozza, hogy a „gazdasági fejlődési csoportok” elmélete megerősíti a differenciált támogatás fontosságát az európai régiók egészében, beleértve a nagyon magas jövedelmű régiókat is, amelyeknek versenyképesnek kell maradniuk globális versenytársaikkal szemben;

46.  úgy véli, hogy a kohéziós politika hozzájárulhat az új kihívásoknak – például a biztonság vagy a nemzetközi védelem alatt álló menekültek integrációjának – való megfelelés érdekében szükséges fellépéshez; hangsúlyozza azonban, hogy a kohéziós politikától nem várható el az összes válság megoldása, és ellenzi a kohéziós politikai alapok felhasználását a hatókörén kívüli, rövid távú finanszírozási igények fedezésére, emlékeztetve arra, hogy e politika célja Európai Unió közép- és hosszú távú társadalmi és gazdasági fejlesztése;

47.  tudomásul veszi az ESBA pozitív eredményeit, megjegyezve, hogy az alapnak átláthatóbb és célzottabb módon kell végrehajtania beruházásait; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika és az ESBA különböző elgondolásokon és célkitűzéseken alapul, és ezek bizonyos esetekben kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik egymást, függetlenül a régiók fejlettségi szintjétől, különösen mivel az ESBA a strukturális alapoktól eltérően túlnyomórészt kölcsönökön alapul; emlékeztet arra, hogy megfelelő különbséget kell tenni az ESBA és a kohéziós politika között, valamint egyértelmű lehetőségeket kell feltárni a kettő ötvözésére;

48.  megismétli a hosszú távú programozási időszak melletti elkötelezettségét; úgy véli, hogy a jelenlegi 7 éves időszak egyetlen életképes alternatívája az 5+5 éves többéves pénzügyi keret lenne, félidős felülvizsgálattal; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű javaslatot, amely meghatározza az 5+5 éves többéves pénzügyi keret gyakorlati megvalósításának módszereit;

49.  kéri minden lehetséges erőfeszítés megtételét az új időszakra vonatkozó programozást érintő késedelmek elkerülése érdekében, megelőzendő a késedelmes kifizetéseket és a kötelezettségvállalások visszavonását, ami megakadályozza, hogy a kohéziós politika pozitív eredményeket érjen el; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jövőbeli jogi kerethez tartozó összes dokumentumot kellő időben az összes hivatalos nyelven nyilvánosságra hozzák a kedvezményezettek méltányos és időben történő tájékoztatása érdekében;

50.  az európai polgárokkal való kommunikáció javítását célzó intézkedéseket szorgalmaz, hogy a nyilvánosság jobban megismerje a kohéziós politika konkrét eredményeit; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a támogatások használatának eredményeivel kapcsolatos, helyi innovatív kommunikációt folytató irányító hatóságok és projektgazdák szerepét; hangsúlyozza, hogy nemcsak (az esb-alapok eredményeiről szóló) utólagos tájékoztatást és kommunikációt kell javítani, hanem a döntéshozatal korábbi szintjein lévő szereplőkkel (a finanszírozási lehetőségekről) folytatottat is, különösen a kis projektgazdák körében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre együttműködési mechanizmusokat és széles körű intézményesített együttműködési platformokat a jobb láthatóság biztosítása és a nyilvánosság figyelmének fokozottabb felkeltése érdekében;

51.  megjegyzi, hogy egyes európai régiók különösen kiszolgáltatottak a brexit következményeivel szemben; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kohéziós politikának minimálisra kell csökkentenie a brexit által a többi európai régióra gyakorolt negatív hatást, és kéri, hogy részletesen tanulmányozzák a partnerségek területi együttműködés keretében való folytatásának lehetőségét;

°

°  °

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

Az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban a „Bizottság háromévente jelentést nyújt be [...] a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése terén megvalósított előrehaladásról [...]”.

A kohézióról szóló hetedik jelentést az Európai Bizottság 2017. október 9-én, néhány hónappal a következő többéves pénzügyi keretről szóló javaslata és az európai strukturális és beruházási alapok 2020 utáni szabályozási keretére vonatkozó javaslatai előtt tette közzé.

Ebben a sajátos összefüggésben az előadó a Bizottság által közzétett jelentésből következtetéseket levonva kívánt konkrét javaslatokat tenni a jövőbeli kohéziós politikára vonatkozóan.

Manapság, amikor a hangsúly helyesen az „uniós hozzáadott érték” fogalmára kerül, az előadó véleménye szerint ez elsősorban a kohéziós politika azon képességében jelenik meg, hogy közelebb hozza az Európai Uniót saját polgáraihoz, a helyszínhez lehető legközelebbi végrehajtás és a szubszidiaritás elve révén, ez utóbbit pedig meg kell erősíteni. A kohéziós politikának tehát a konkrét és hasznos Európát kell megtestesítenie a régiókban.

A bizottsági jelentés hangsúlyozza, hogy a globalizáció, a migráció, a szegénység és az innováció hiánya, az éghajlatváltozás, az energetikai átállás és a környezetszennyezés által gyakorolt hatások nem csak a kevésbé fejlett régiókban érhetők nyomon. Az előadó egyetért ezzel a megállapítással, és úgy véli, hogy ezért alapvető fontosságú, hogy a jövőbeli kohéziós politika továbbra is valamennyi európai régióra kiterjedjen, a kihívásoknak megfelelő költségvetésnek köszönhetően.

Noha a szakpolitikának valamennyi régióra ki kell terjednie, a Bizottság jelentése egyértelműen bemutatja, hogy a régiók és azok szükségletei mennyire különböznek az Unión belül. Ezzel összefüggésben meg kell erősíteni a kohéziós politika területi dimenzióját annak érdekében, hogy a különböző területek kihívásainak való jobb megfelelés érdekében egyedi megközelítést lehessen biztosítani a városi, városkörnyéki, vidéki, szigeti, hegyvidéki vagy határ menti területeken. A legkülső régiók sajátos strukturális társadalmi és gazdasági helyzete miatt – a Szerződésekben meghatározottak szerint – egyedi intézkedéseket kell hozni, amelyeket szükség esetén javítani kell és ki kell igazítani.

Noha a kohézióról szóló hetedik jelentés azt mutatja, hogy a regionális egyenlőtlenségek ismét csökkennek, arra is felhívja a figyelmet, hogy a helyzet az egyes területek szerint vegyes képet mutat: bizonyos egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak, áthelyeződnek vagy növekednek a régiók között és azokon belül.

Ebben a tekintetben a kohézióról szóló hetedik jelentés egyik fő eredménye, az előadó szerint, azoknak a területeknek a meghatározása, amelyek a „közepes jövedelem csapdájába” kerültek, és a lemaradás kockázata fenyegeti őket. Ezeken a területeken a növekedés nem ugyanolyan, mint az alacsony jövedelműeken vagy nagyon magas jövedelműeken, mert az előbbiekhez képest túl magasak a költségek, az utóbbiakhoz képest pedig túl gyengék az innovációs rendszerek.

E helyzetre válaszul a kohéziós politikának nem csupán az egyenlőtlenségeket kell csökkentenie, hanem az ellenálló képességet is ösztönöznie kell, és meg kell akadályoznia a veszélyeztetett területek lemaradását, nagyobb figyelmet fordítva a tendenciák és a dinamika alakulására.

Végezetül, a Bizottság jelentése rávilágít az elszegényedett területek létezésére, a területi széttagoltság kockázatára, valamint a szubregionális különbségek elmélyülésére, beleértve a kedvezőbb helyzetben lévő régiókat is. Ez olyan probléma, amelyre különös figyelmet kell fordítani, például a tematikus célkitűzések mellett egy integrált területi célkitűzés kialakításával.

Ami a beavatkozási területeket illeti, az előadó támogatja a főbb európai politikai céloknak megfelelő, korlátozott számú prioritásra irányuló erőteljes tematikus koncentrációt, az irányító hatóságokra hagyva saját területi stratégiáik kidolgozásának feladatát. A foglalkoztatás, az innováció, a kkv-k támogatása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a körforgásos gazdaság ezért a jövőbeli kohéziós politika kiemelt beavatkozási területei.

Az e kihívásoknak való megfelelés érdekében a támogatások odaítélésekor figyelembe kell venni az egy főre jutó GDP mellett a kiegészítő mutatókat is. Ezeknek a mutatóknak összhangban kell lenniük az azonosított célkitűzésekkel és kihívásokkal, elsősorban a foglalkoztatás terén, ezért az előadó támogatja a szociális mutatók, különösen a munkanélküliségi ráta és a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliségi ráta figyelembevételét.

Az előadó egyetért az Európai Unió szociális dimenziójának erősítésére irányuló törekvéssel, és támogatja az ezt támogató eszközök jobb koordinációját, ezért úgy véli, hogy az Európai Szociális Alapnak továbbra is a kohéziós politika szerves részét kell képeznie. Ez az alap vitathatatlanul rendelkezik területi dimenzióval. Stratégiai hiba lenne a hatékonyság helyett előnyben részesíteni a kommunikációt, eltávolítva az alapot a kohéziós politikától.

A Szerződésekben foglalt indoklás alapján az előadó úgy véli, hogy a kohéziós politika célja nem az, hogy saját célkitűzéseihez nem kapcsolódó prioritásokat szolgáló eszköz legyen, valamint nem alkalmazható büntetőeszközként sem. Úgy véli azonban, hogy észszerű kapcsolatot teremteni a kohéziós politika és a beruházásbarát környezet, valamint az alapok hatékony és eredményes felhasználása között.

E tekintetben szükségesnek tartja, hogy tabuk nélkül megvitatásra kerüljön a kohézió, valamint a szociális és adóügyi konvergencia közötti kapcsolat, amennyiben a szociális és adóügyi konvergencia hozzájárul a kohézió célkitűzéséhez, emellett pedig javítja az egységes piac működését. Ezzel szemben az eltérő gyakorlatok ellentmondhatnak a kohézió célkitűzésének, és még inkább kiszolgáltatottá tehetik a lemaradó vagy a globalizáció miatt leginkább veszélyeztetett területeket, mint amilyenek a közepes jövedelem csapdájába került területek, amelyeket a bizottsági jelentés is bemutat.

A finanszírozási módszereket illetően ösztönözni kell a pénzügyi eszközöket, ha hozzáadott értéket képviselnek, de felhasználásukat egyszerűsíteni kell. Ezen túlmenően az irányító hatóságok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szabadon meghatározhassák a legmegfelelőbb finanszírozási módot, ezért el kell kerülni a pénzügyi eszközök kötelező alkalmazásának előírását.

Végezetül, az előadó úgy véli, hogy az egyszerűsítés a kohéziós politika reformjának központi kérdése. Manapság sok lehetséges kedvezményezett fordul el az európai finanszírozástól, így az európai fellépés hitelessége forog kockán. A hitelesség megtartása érdekében meg kell szüntetni a rengeteg és egyre nehezebben érthető szabályt. A különböző támogatásokra vonatkozóan egységes szabályzatot kellene kidolgozni, és biztosítani a közvetlen irányítás alatt álló és a kohéziós politika alá tartozó támogatások – nevezetesen az állami támogatások – egységes kezelését. Gyakorlatias megközelítés alkalmazására lenne szükség annak érdekében, hogy a jövőben a programozási és ellenőrzési követelmények a differenciálás és az arányosság elvén alapuljanak, az adminisztratív végrehajtás minőségétől és a programok összegétől függően.

VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (21.3.2018)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unión belüli megerősítéséről: az Európai Bizottság hetedik jelentéséről
(2017/2279(INI))

A vélemény előadója: Younous Omarjee

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika döntő szerepet játszik az Unióban a gazdasági társadalmi és területi konvergencia beteljesítésében és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak teljesítésében; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a gazdag és szegény régiók közötti egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak, a társadalmi-gazdasági különbségek pedig mélyülnek az állampolgárok különböző társadalmi csoportjainak jövedelme és az egészségügyi ellátás igénybevétele lehetőségének szempontjából; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2008. évi pénzügyi válság óta általános a régiók, köztük az átmeneti régiók elszegényedése; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika lehetőséget nyújt az európai gazdaságoknak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a technikai forradalomhoz, és képessé váljanak reagálni a népesség elöregedésére és az európai és globális piacok megnyitására; kiemeli, hogy az új technológiákba, korszerűsítésbe, új készségekbe és tudásba, innovációba, kutatásba és fejlesztésbe irányuló beruházásokat – amelyek elősegítik, hogy a legkevésbé fejlett régiók felfelé mozduljanak az értékláncban – határozottan támogatni kell a kohéziós politikán keresztül; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának sem a célkitűzéseit, sem az uniós költségvetés általi finanszírozását nem lehet csökkenteni semmilyen esetben sem; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának továbbra is valamennyi régiót szolgálnia kell;

2.  tudomásul veszi a pénzügyi tervezés és végrehajtás rendszerének hiányosságait, amelyek a kifizetési kérelmek és a kifizetések késedelméhez és a kifizetetlen számlák felhalmozódásához vezettek, ez pedig ellentétes a Szerződések szellemével; aggodalmát fejezi az operatív programok elfogadása és a kohéziós politika keretében az irányító, kifizető és igazoló hatóságok kijelölése terén tapasztalható jelentős késések miatt, amit súlyosbított a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret tárgyalásainak késedelmes lezárása és az európai strukturális és beruházási alapokról (esb-alapok) szóló rendeletek késedelmes elfogadása, és ami a jelenlegi programozási időszakban a kohéziós politikai források rendkívül alacsony felhasználási arányához vezetett, ami elsősorban magukat a projektgazdákat érintette hátrányosan; e tekintetben kéri, hogy fokozzák a 2016. január 1-je óta hatályos költségvetési rendelet[1] felülvizsgálatának keretében indított egyszerűsítést, nagyobb hangsúlyt helyezve különösen az utólagos ellenőrzésekre és az eljárások összehangolására, valamint nagyobb rugalmasságot biztosítva a következő többéves pénzügyi keretben; hangsúlyozza, hogy a kifizetési előirányzatok szintjének meg kell felelnie legalább a korábbi kötelezettségvállalásoknak; tudomásul veszi továbbá az európai strukturális és beruházási alapok kedvezményezettek számára való egyszerűsítésének nyomon követéséért felelős, független szakértőkből álló magas szintű munkacsoport ajánlásait;

3.  megállapítja, hogy az uniós költségvetés kohéziós politikára fordítandó becsült és tényleges kifizetései között minden évben óriási különbség tapasztalható, ezért felhívja az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben alakítson ki módszertant az uniós költségvetés végrehajtásának jobb tervezésére; hangsúlyozza, hogy az „e-kohéziós rendszer” létrehozása – amelybe a tagállamok adatokat vihetnének be a tervezett projektekről, a közbeszerzési tervek tervezett és tényleges pályáztatási, szerződéskötési és végrehajtási időpontjairól, valamint a számlákkal kapcsolatos pénzügyi és számviteli adatokról, a társfinanszírozásról, a kiadások támogathatóságról, stb. – fontos lépés lenne a kohéziós politika tagállamokbeli végrehajtásának jobb irányítása és nyomon követése, valamint az uniós költségvetésből történő kifizetések pontosabb becslése érdekében;

4.  hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politika terén a pénzügyi eszközök nem helyettesíthetik a támogatásokat és a közvetlen támogatásokat, és az előbbieket olyan kiegészítő eszközként kellene kezelni, amely kiterjeszti a projekt hatókörét, vagy azt a területet, ahol a projektek jövedelmet termelnek; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy az esb-alapokat és az ESBA-t különböző megközelítések szerint kezelik, és a két alap közötti együttműködés előnyös lehetne a nagy léptékű projektek esetében, ám az ilyen jellegű kapcsolat semmiképpen sem áshatja alá a stratégiai koherenciát, a területi koncentrációt és a kohéziós politikai programok hosszú távú kilátásait;

5.  sürgeti, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó jogalkotási javaslatokat a lehető leghamarabb terjesszék elő annak érdekében, hogy a következő időszak programozása ne szenvedjen késedelmet; úgy véli, hogy a kohéziós politika felső küszöbértékeinek a következő programozási időszakban a 27 tagú Unió számára ugyanazon a szinten kell maradniuk, ugyanakkor tovább kell javítani hatékonyságukat és egyszerűsíteni a velük kapcsolatos eljárásokat annak érdekében, hogy az Unió végre rendelkezzen a Szerződésekben előírt célkitűzéseinek és prioritásainak megfelelő valamennyi pénzügyi eszközzel; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika megvédi a lakosságot a globalizáció bizonyos hatásaitól, és pénzügyi támogatást nyújt a kis- és középvállalkozásoknak (kkv), támogatja a kutatási és együttműködési projekteket, előmozdítja a humán tőke fejlesztésére irányuló kezdeményezéseket, ezért továbbra is erősnek, hatékonynak és az állampolgárok számára láthatónak kell maradnia;

6.  kiemeli az irányítás minősége és a sikeres magán- és közberuházások, innováció és növekedés közötti kapcsolatot; örömmel veszi tudomásul a kohézióról szóló hetedik jelentésben a Bizottság által érvényesített holisztikus megközelítést, és kéri, hogy ezeket a kérdéseket teljes mértékben vegyék figyelembe a jövőbeli kohéziós finanszírozások során;

7.  úgy véli, hogy a kohéziós politikának továbbra is valamennyi uniós régiót szolgálnia kell, különösen a fejlődésben leginkább lemaradó régiókat, valamint a legkülső régiókat, a fejlettebb régiókon belül pedig a peremterületeket, a szegénységtől sújtott és a fejlesztés és foglalkoztatási lehetőségek szempontjából legkevésbé vonzó területeket különösen infrastruktúrára szánt támogatást nyújtva, az elszigeteltség megszüntetése érdekében;

8.  felhív a kohéziós politika és az egyéb uniós szakpolitikák – például a regionális politika keretében tett erőfeszítéseket aláásó kereskedelmi megállapodások – közötti koherencia javítására, az uniós konvergenciára irányuló célkitűzés elérése érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikát a következő többéves pénzügyi keret programozási időszakában folytatni kell és meg kell erősíteni; ellenez bármiféle, a költségvetés jelentős csökkentésére vagy a regionális politika torzítására tett kísérletet, mert a regionális politika marad továbbra is az Unió egyetlen jelentős szolidaritási politikája.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.3.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Jean Arthuis, Richard Ashworth, Gérard Deprez, Manuel dos Santos, André Elissen, Eider Gardiazabal Rubial, Ingeborg Gräßle, Iris Hoffmann, Monika Hohlmeier, John Howarth, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Liadh Ní Riada, Jan Olbrycht, Younous Omarjee, Urmas Paet, Pina Picierno, Răzvan Popa, Paul Rübig, Jordi Solé, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Indrek Tarand, Inese Vaidere, Daniele Viotti, Tiemo Wölken, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jean-Paul Denanot, Georgios Kyrtsos, Ivana Maletić, Tomáš Zdechovský

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

29

+

ALDE

Nedzhmi Ali, Jean Arthuis, Gérard Deprez, Urmas Paet

ECR

Zbigniew Kuźmiuk

GUE/NGL

Liadh Ní Riada, Younous Omarjee

PPE

Richard Ashworth, Ingeborg Gräßle, Monika Hohlmeier, Georgios Kyrtsos, Ivana Maletić, Jan Olbrycht, Paul Rübig, Patricija Šulin, Inese Vaidere, Tomáš Zdechovský

S&D

Jean-Paul Denanot, Eider Gardiazabal Rubial, Iris Hoffmann, John Howarth, Vladimír Maňka, Pina Picierno, Răzvan Popa, Manuel dos Santos, Daniele Viotti, Tiemo Wölken

VERTS/ALE

Jordi Solé, Indrek Tarand

4

-

ECR

Bernd Kölmel

ENF

André Elissen, Marco Zanni

NI

Eleftherios Synadinos

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

  • [1]  Hl L 286., 2015.10.30., 1. o.

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (22.3.2018)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unión belüli megerősítéséről: az Európai Bizottság hetedik jelentéséről
(2017/2279(INI))

A vélemény előadója: Marita Ulvskog

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felkéri a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A.  mivel a munkanélküliség és az ifjúsági munkanélküliség az Unióban 2013 óta fokozatosan csökken, de 7,3%-os, illetve 16,1%-os szintjük (2017. decemberi adat)[1] még mindig meghaladja a 2008. évi szintet, és jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között és a tagállamokon belül, különösen a pénzügyi válság által leginkább érintett uniós tagállamok közül néhányban; mivel a regionális különbségek csökkenni kezdtek; mivel a munkanélküliségi ráták tagállamok közti különbsége még mindig jelentős, a cseh köztársasági 2,4%-tól és a németországi 3,6%-tól a spanyolországi 16,3%-ig és a görögországi 20,9%-ig[2]; mivel a rejtett munkanélküliség – a dolgozni akaró, de munkát aktívan nem kereső munkanélküliek – aránya 2016-ban 18 %-os volt;

B.  mivel továbbra is létezik a tartós munkanélküliség, amelynek aránya egyes tagállamokban a teljes munkanélküliségen belül továbbra is több mint 50%, az Unióban átlagosan 46,6%, az euróövezetben pedig 49,7%; mivel a munkanélküliségi ráta csak azokat a személyeket tartalmazza, akiknek nincs állása, és a megelőző 4 hétben aktívan munkát kerestek, míg a tartós munkanélküliségi ráta a 15 és 74 év közötti, gazdaságilag aktív népességnek csak azt a részét méri, amelynek tagjai legalább 12 hónapja állás nélkül vannak;

C.  mivel az uniós foglalkoztatási arány négy egymást követő évben nőtt, és jelenleg 72,3%, amely meghaladja a 2008. évi értéket, ám a tagállamok felében még mindig nem éri el a válság előtti szintet[3]; mivel bár továbbra is hangsúlyos különbségek vannak a fejlettebb és a kevésbé fejlett régiók között a foglalkoztatási arány átlagát illetően, a regionális egyenlőtlenségek csökkenni kezdtek; mivel a foglalkoztatási ráta egyes tagállamokban messze elmarad az uniós átlagtól, például Görögországban 58%, Horvátországban 64%, Olaszországban 63% és Spanyolországban 66%, azonban Hollandiában, Dániában, az Egyesült Királyságban, Németországban a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Litvániában, Lettországban, Ausztriában és Svédországban meghaladja a 75%-ot[4]; mivel a foglalkoztatás az egy munkavállalóra jutó ledolgozott órák számában mérve az EU-ban 3%-kal, az euróövezetben pedig 4%-kal továbbra is elmarad a válság előtti szinttől[5]; mivel a fiatalokat egyre gyakrabban alkalmazzák nem szokványos és atipikus foglalkoztatási formákban[6]; mivel a részmunkaidős szerződésekkel való visszaélést el kell utasítani;

D.  mivel számos kevésbé fejlett régióban az egy főre jutó GDP a gyorsabb ütemű termelékenységnövekedésnek köszönhetően megközelítette az uniós átlagot, a foglalkoztatottság azonban visszaesett; mivel egyes tagállamokban a háztartások egy főre jutó, rendelkezésre álló bruttó jövedelme (GDHI) még mindig nem állt vissza a válság előtti szintre; mivel a bevételi egyenlőtlenségek fokozódása számos tagállamban a válság kitörése óta nem szűnt meg, és bizonyos helyzetekben még rosszabbodott is[7]; mivel az Unió különböző régiói között a munkanélküliségben és a jövedelemben tapasztalható különbségek arra sarkallják az embereket, hogy elköltözzenek, mivel máshol jobb lehetőségeket találhatnak; mivel a lakosság kiegyensúlyozatlan és gyors változása és az agyelszívás problémákat okoz, legfőképpen az EU13 vidéki térségeiben;

E.  mivel a foglalkoztatási egyenlőtlenségek csökkenése és az ezzel járó, az egy főre jutó GDP-ben mutatkozó különbségek csökkenése regionális szinten, Unió-szerte nyilvánvaló;

F.  mivel a nemek közötti foglalkoztatási különbség továbbra is 10 százalékpont felett van (11,6%): a férfiak foglalkoztatási rátája 76,9%, a nőké pedig 65,3%, a nem az Unióban született és a roma nők esetében pedig még nagyobb a különbség;

G.  mivel, jóllehet a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázata a válság előtti szintre esett vissza az Unióban, ez a szint továbbra is túl magas, ideértve a fejlettebb régiókat is, és messze elmarad az Európa 2020 stratégia szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos célkitűzésétől; mivel továbbra is nőnek az egyenlőtlenségek; mivel 2015-ben 118,8 millióan voltak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának – ami 1,7 millióval meghaladja a 2008-as szintet, és messze van az Európa 2020 stratégia azon céljától, amely szerint 20 millióval csökkenteni kell a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek számát; mivel a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek (0–17 évesek) aránya 2016-ban 26,4% volt, ami magasabb a felnőttekre (16–64 évesek) vonatkozó aránynál (24,2%, és csaknem 10 százalékponttal meghaladja az idősek (65+; 18,3%) arányát[8]; mivel a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek száma Európában továbbra is riasztóan magas: 2016-ban 24,8 millió[9]; mivel az összes unió stagállam elfogadta az ENSZ fenntartható fejlesztési céljait, amelyek egyike „a szegénység valamennyi típusának felszámolása mindenütt”;

H.  mivel a kohéziós politika fő célja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítése a regionális különbségek tagállamokon belüli és tagállamok közötti csökkentésével, javítva az uniós polgárok jóllétét, valamint egyenlő lehetőségeket nyújtva nekik a lakóhelyüktől függetlenül; mivel az elmúlt években a kohéziós politika fontos szerepet töltött be a pénzügyi, gazdasági és szociális válság hatásának kezelésében azáltal, hogy igen szükséges állami beruházási lehetőségeket tett lehetővé; mivel a jelenlegi pénzügyi időszakban a kohéziós politika várhatóan 1,1 millió kkv támogatását segít elő, 7,4 millió munkanélkülinek segít munkát találni, 8,9 millió embernek új képesítést szerezni, 16 milliárd eurót fektet be a digitális gazdaságba, és jelentős beruházásokat eszközöl a szociális infrastruktúrába;

I.  mivel egyre mélyülnek a régiókon belüli különbségek, beleértve a viszonylag virágzó, de elszegényedett területekkel rendelkező régiókat is; mivel a legvirágzóbb régiók kedvező hatással vannak a növekedésre;

J.  mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak bizonyítaniuk kell erősebb elkötelezettségüket az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. és 175. cikkének alkalmazása mellett;

1.  rámutat arra, hogy a kohéziós politika a felfelé irányuló társadalmi konvergencia és közös jólét biztosításának alapja az Unióban, és az olyan nagy társadalmi kihívásokra kell összpontosítania, mint az életkörülmények, a munkanélküliség, a bizonytalanság, a szegénység, a kirekesztés, a diszkrimináció, a migráció és az éghajlatváltozás; véleménye szerint a kohéziós politikát mint az Unió e célokat szolgáló fő közberuházási szakpolitikáját a jövőbeni többéves pénzügyi keretben legalább hasonló költségvetési szinten kell tartani;

2.  hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alapot (ESZA) jelentősen növelni kell mint a munkavállalók munkaerőpiaci beilleszkedését és újbóli beilleszkedését segítő, valamint a társadalmi befogadást, a szegénység és az egyenlőtlenségek elleni küzdelmet, illetve az egyenlő esélyek megteremtését támogató legfőbb eszközt, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre elkülönített finanszírozást pedig 20%-on kell tartani; úgy véli, hogy az ESZA egyetlen szociális beruházási alapba történő beolvasztásánal elképzelése veszélyt jelentene a kohéziós politika integritására nézve, ugyanis e politika Szerződésekben foglalt célkitűzése – a társadalmi kohézió – legnagyobbrészt az ESZA-támogatások révén érhető el; hangsúlyozza, hogy az ESZA-nak továbbra is a kohéziós politika szerves részét kell képeznie annak biztosítása érdekében, hogy a terepen is megvalósulhasson a szociális Európa újbóli fókuszba helyezése az Unió által;

3.  úgy véli, hogy az uniós regionális társadalmi fejlődés indexét a GDP-mutató lehetséges kiegészítő mutatójaként kell értékelni, tekintve, hogy az egy főre jutó GDP növekedése nem felel meg a foglalkoztatás ugyanolyan mértékű növekedésének minden régióban, és önmagában nem elégséges az uniós régiók közötti új típusú egyenlőtlenségek mérésére, illetve hogy a gazdasági növekedés nincs hatással a társadalmi fejlődés és befogadás bizonyos tényezőire; felszólítja a Bizottságot, hogy az új szociális kritériumokat is használja fel a szociális vonatkozású tematikus célkitűzések uniós finanszírozásának elosztása során, és törekedjen a kohéziós politika és az uniós fellépésre kiválasztott területek jobb integrálására; úgy véli, hogy az utólagos értékelés során a szociális mutatókat arra is fel kell használni, hogy értékeljék az uniós finanszírozás sikerességét a jobb társadalmi eredmények elérésében;

4.  emlékeztet rá, hogy a közberuházások az Unióban még mindig a válság előtti szint alatt vannak, így a régióknak és a tagállamoknak több támogatásra van szükségük a jelenlegi és a jövőbeni kihívásoknak való megfelelés érdekében; úgy véli, hogy az Unió-szerte tapasztalható egyre növekvő társadalmi különbségeket tekintve a szociális beruházási megközelítést kell a koherens szakpolitikai keret középpontjába állítani, egymáshoz igazítva az uniós irányítási keretet és költségvetését a szociális beruházás kényszerítő okával; hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú, hosszú távon megtérülő beruházások kulcsfontosságúak az uniós régiók jövőbeni versenyképessége szempontjából;

5.  tudomásul veszi a 7. kohéziós jelentésben megjelenő, a társadalmi helyzet általános javulásának jeleit mutató adatokat, melyek ugyanakkor a tagállamok közötti megmaradó társadalmi különbségeket is jelzik, amelyeket a gazdasági válság és az évekig tartó megszorító intézkedések hatása tovább mélyített; aggodalommal állapítja meg, hogy a pozitív jelek ellenére a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata továbbra is jelentős kihívás, és az egyenlőtlenségek számos tagállambeli növekedésével együtt a társadalmi kohézió egyik legfőbb kihívása;

6.  úgy véli, hogy a kohéziós politika programozásának mérhető Európa 2020 célkitűzésekhez – például a szegénység csökkentéséhez – történő hozzákapcsolása a 2014–2020-as programozási időszak egyik legfontosabb eredménye volt; úgy gondolja, hogy a 2020 utáni Európa stratégiájának fő célját az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójához való hozzájárulásnak kell képeznie a nemzetközileg elfogadott fenntartható fejlesztési célokra alapozva;

7.  ismételten hangsúlyozza, hogy szükség van az Unió költségvetésének a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmét figyelembe vevő hozzájárulásokra alapozott megerősítésére a nemzeti termelő ágazatokat támogató közberuházások előmozdítása, a strukturális függőség csökkentéséhez való hozzájárulás, a jogokkal történő foglalkoztatás és a színvonalas közszolgáltatások elősegítése, valamint a tagállamok globális potenciáljának maradéktalan kihasználásának érdekében;

8.  megállapítja, hogy Európa számos fontos problémáját a foglalkoztatási és szociális egyensúlyhiány és a társadalmi különbségek területén – mint például a munkaerőpiac szegmentációját, a bérszóródást és a gyermekszegénységet – nem oldották meg, sőt, ezek rosszabbra fordultak, ami bizonyítja, hogy a tagállami közpolitikák és az európai mechanizmusok elégtelenek az erősebb társadalmi kohézió és a méltányosabb európai munkaerőpiac létrehozásához; hangsúlyozza, hogy erősebb és átfogóbb uniós szakpolitikákra van szükség a tagállamok által jelenleg tett erőfeszítések kiegészítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a szociális jogok terén végzett szociális beruházás támogatása érdekében költségvetési rugalmasságra, valamint a szociális jogok európai pillérében rögzített alapelvek minden szakaszban történő érvényesítésére van szükség;

9.  hangsúlyozza a család és a karrier összeegyeztethetőségének fontosságát a régiók gazdasági fejlődése és kohéziója tekintetében;

10.  sajnálatát fejezi a 2014–2020 közötti időszak programjainak késedelmes végrehajtása miatt, hiszen 2017 júliusában a teljes finanszírozás mindössze 39%-át ítélték oda[10]; úgy véli, hogy a gyorsabb végrehajtásra, a programozási időszakok közötti zökkenőmentesebb átmenetre, egyértelmű célkitűzésekre, célértékekre és eredménymutatókra, tényleges egyszerűsítésre és kapacitásfejlesztésre van szükség;

11.  megjegyzi ebben a tekintetben a Bizottságnak az Európai Unió pénzügyeinek jövőjével kapcsolatos vitaanyagában[11] található javaslatát, amelynek értelmében a kohéziós politikára és más, ilyen típusú programokat és projekteket támogató finanszírozási eszközökre vonatkozó egységes szabálykönyv szintén javíthatná a koherenciát, erősebb komplementaritást biztosítva a kohéziós politika, az innováció, az infrastruktúrára fordított kiadások és a kedvezményezettek számára végrehajtott egyszerűsítés között; úgy véli, hogy az alapok hatékonyabb és rugalmasabb végrehajtása kulcsfontosságú lesz az új többéves pénzügyi keret időszakában;

12.  úgy véli, hogy mielőtt összekapcsolnák a szociális finanszírozást az európai szemeszter során a tagállamokkal közösen megállapított politikai prioritásokkal, be kell vonni a regionális hatóságokat, és változtatni kell a társadalmi fejlődési mutatókon a kohéziós politikában; hangsúlyozza, hogy az országjelentések és az egyes országokra vonatkozó ajánlások nem válhatnak az uniós beruházások helyszíni programozásának egyetlen referenciadokumentumává, különösen a szociális beruházásokat tekintve;

13.  kéri a Bizottságot, hogy vezessen be a demográfiai hanyatlás és a népesség szétszóródása elleni küzdelmet szolgáló szakpolitikákat; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikában a demográfiai hanyatlással szembenéző régiókra kell irányítani a figyelmet; ezért stratégiai beruházásra szólít fel ezekben a régiókban – különösen a szélessávú hozzáférés tekintetében – annak érdekében, hogy versenyképesebbé váljanak, és hogy javuljon ipari és területi struktúrájuk;

14.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós programok irányításában és ellenőrzésében az arányosság elvének kell érvényesülnie; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy online alkalmazás lehetőségeit, amely a projektek vezetői számára elősegítené az adminisztratív egyszerűsítést;

15.  hangsúlyozza, hogy az elkövetkező években az európai régiók előtt álló számos kihívás közül a társadalmi befogadás, a szegénység, a munkanélküliség, valamint az egyenlőtlenségek – a régiókon belül és között – különösen fontosak lesznek a kohéziós politikában; emlékeztet rá, hogy az egyenlőtlenségek veszélyeztetik az európai projekt jövőjét, aláássák legitimitását, és károsíthatják az Unióba mint a szociális fejlődés motorjába vetett bizalmat, valamint hogy az Unió fő prioritásai egyikének az egyenlőtlenségek csökkentését kell tekinteni, amint azt nemrégiben a Parlament is megállapította; alapvetően fontosnak tartja a szakpolitikai koordinációs folyamat nemztei szintű javítását az olyan kedvezőtlen tendenciák megfelelőbb nyomon követése, megelőzése és kiigazítása érdekében, amelyek fokozhatják az egyenlőtlenségeket és gyengíthetik a társadalmi kohéziót, illetve hátrányosan érintik a társadalmi igazságosságot, szükség esetén megelőző és kiigazító intézkedéseket léptetve életbe; hangsúlyozza, hogy a szegénység és a közösségeken belül társadalmi kirekesztődés elleni hatékony küzdelem érdekében alulról építkező megközelítésre van szükség, mivel ezek a problémák testre szabott választ, valamint a közvetlenül érintett kormányzati szint aktív részvételét igénylik;

16.  úgy véli, hogy az uniós alapok munkahelyteremtő képessége továbbra sincs megfelelően kiaknázva, ezért meg kell erősíteni hatékonyabb és eredményalapú szakpolitikai döntéshozatal és végrehajtás révén, és támogatni kell tényleges technikai segítségnyújtással, különös tekintettel a nettó minőségi munkahelyteremtő potenciállal rendelkező jövőorientált ágazatokra összpontosítva, különösen a zöld és körkörös gazdaságra, az ápolási ágazatra és a digitális szektorra; úgy véli továbbá, hogy egyszerűsíteni kell a finanszírozáshoz való hozzáférést, többek között a szociális gazdaság szereplői, a kkv-k, a nem kormányzati szervek, a kisebb önkormányzatok és az önálló vállalkozók számára;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az olyan készségekbe történő beruházásokat, amelyek javítják a gazdasági növekedést a készséghiány enyhítésével, valamint a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztődés csökkentésével; felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak több figyelmet azon vidéki régiókra, amelyek nem részesültek eléggé a gazdasági növekedés által nyújtott előnyökből;

18.  felhívja a tagállamokat, különösen az alacsony termelékenységi szinttel rendelkezőket, hogy indítsanak strukturális reformokat vagy folytassák a megkezdetteket a verseny, az üzleti környezet és a készségpotenciál javítása érdekében;

19.  hangsúlyozza, hogy az átlátható közbeszerzés elengedhetetlen a fejlődés és a tisztességes verseny előmozdításához; úgy véli, hogy a közbeszerzés a legalkalmasabb a társadalmi és környezeti szempontból kedvező beruházások előmozdítására;

20.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a színvonalas és inkluzív közoktatáshoz és -képzéshez – ideértve a felsőfokú képzést, a szakképzést és a munkaalapú tanulást –, valamint a készségek megszerzéséhez és a – különösen a digitális – készségek frissítéséhez való hozzáférés javítása, valamint a színvonalas és inkluzív foglalkoztatáshoz való hozzáférés javítása, különös tekintettel a fiatalokra, az alacsonyan képzettekre és az idősebb munkavállalókra; megemlíti e tekintetben az Új európai készségfejlesztési program és ezen belül különösen a kompetenciafejlesztési pályák kezdeményezés fontosságát; rámutat arra, hogy az ESZA keretében finanszírozott képzési programokat hozzá kell igazítani a munkavállalók és a munkanélküliek igényeihez, figyelembe véve a munkaerőpiaci lehetőségeket;

21.  megismétli, hogy aggályosnak tartja az alulfoglalkoztatottság és a rejtett munkanélküliség növekvő tendenciáját, a tartós munkanélküliség egyre krónikusabb természetét, valamint az ifjúsági munkanélküliség és tartós munkanélküliség szintjét; emlékeztet a tartós munkanélküliség csökkentését előtérbe helyező, a szakképzést és a személyre szabott útmutatást ötvöző tervekbe való beruházás fontosságára;

22.  felszólít a menekültek és bevándorlók fogadására és társadalmi befogadására irányuló tényleges válaszokat előmozdító költségvetési tételek megerősítésére;

23.  kiemeli, hogy a társadalmi és pénzügyi konvergencia hozzájárul a kohézió célkitűzéséhez, valamint hogy e téren az eltérő gyakorlatok még inkább kiszolgáltatottá tehetik a globalizáció miatt leginkább veszélyeztetett területeket;

24.  hangsúlyozza, hogy az iskolákat és az oktatási intézményeket a lakóhelyekhez közel kell megőrizni, és országos szakpolitika létrehozására szólít fel e tekintetben, amelyet lehetőség szerint az európai strukturális alapok támogatnak;

25.  azon a véleményen van, hogy az uniós támogatásoknak feltétlenül meg kell felelniük a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek, valamint továbbra is elő kell mozdítaniuk az intézményesítettség csökkentését.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.3.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

34

6

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Brando Benifei, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Michael Detjen, Lampros Fountoulis, Czesław Hoc, Danuta Jazłowiecka, Agnes Jongerius, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jean Lambert, Jeroen Lenaers, Thomas Mann, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Miroslavs Mitrofanovs, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Marek Plura, Dennis Radtke, Sofia Ribeiro, Robert Rochefort, Claude Rolin, Siôn Simon, Romana Tomc, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Renate Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Maria Arena, Georges Bach, Amjad Bashir, Lynn Boylan, Tania González Peñas, Sergio Gutiérrez Prieto, Paloma López Bermejo, Ivari Padar, Sven Schulze, Jasenko Selimovic, Tom Vandenkendelaere, Flavio Zanonato

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jytte Guteland

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

34

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Robert Rochefort, Jasenko Selimovic, Yana Toom, Renate Weber

EFDD

Laura Agea

PPE

Georges Bach, David Casa, Danuta Jazłowiecka, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Marek Plura, Dennis Radtke, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Sven Schulze, Romana Tomc, Tom Vandenkendelaere

S&D

Maria Arena, Guillaume Balas, Brando Benifei, Michael Detjen, Jytte Guteland, Sergio Gutiérrez Prieto, Agnes Jongerius, Ivari Padar, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Siôn Simon, Flavio Zanonato

VERTS/ALE

Jean Lambert, Miroslavs Mitrofanovs

NI

Lampros Fountoulis

6

-

PPE

Jeroen Lenaers

GUE/NGL

Lynn Boylan, Tania González Peñas, Paloma López Bermejo

ENF

Dominique Martin, Joëlle Mélin

5

0

PPE

Ádám Kósa

ECR

Amjad Bashir, Czesław Hoc, Anthea McIntyre, Ulrike Trebesius

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (20.3.2018)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unión belüli megerősítéséről: az Európai Bizottság hetedik jelentéséről
(2017/2279(INI))

A vélemény előadója: Mircea Diaconu

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  meggyőződése, hogy a kultúra, az oktatás, a fiatalok és a sport kulcsfontosságú szerepet játszanak a társadalmi kohézió előmozdításában és az Unió jövőjének alakításában, különösen az állampolgárok szolidaritás kötőereje révén sokféleségben egyesült közösségének megteremtése céljából, és rengeteg lehetőséget kínálnak, többek között az európai hozzáadott érték és a virágzó gazdaság megteremtésére az Unió valamennyi régiójában, különösen a kohéziós politika területén;

2.  emlékeztet a kultúra és kulturális örökség fontos szerepére, többek között a városok és régiók gazdasági jóléte szempontjából; ezért felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy ténylegesen meg tudják őrizni a materiális és immateriális kulturális örökséget, és ehhez használják fel a kohéziós politika keretében rendelkezésre álló összes eszközt; javasolja, hogy a programok következő generációjában a kulturális örökséget tekintsék horizontális prioritásnak a kohéziós politika összes pillére esetében, és vegyék figyelembe a 2018-ban, a kulturális örökség európai évében kiadott ajánlásokat és eredményeiket;

3.  hangsúlyozza, hogy esélyegyenlőséget kell biztosítani a fizikailag vagy földrajzi szempontból hátrányos helyzetben lévő embereknek, hogy egyenlő módon hozzáférjenek a kultúrához és az oktatáshoz;

4.  hangsúlyozza, hogy a kultúrába, az oktatásba, az ifjúságba és a sportba irányuló beruházások jelentősen javítják a társadalmi kohéziót az Unióban, különösen azáltal, hogy elősegítik az európai polgárok társadalmi integrációját;

5.  elismeri a természeti és kulturális örökség fenntartásának és a gazdaság hajtóerejeként bennük rejlő lehetőség kiaknázásának fontosságát;

6.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hetedik jelentése nem emeli ki a kultúrába irányuló beruházásokat, és nem tesz semmiféle mennyiségi vagy minőségi megállapítást – szektoronkénti bontásban – a kultúrához kötődő projektekről, amelyekre a kohéziós politikán belül az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) 11 milliárd eurónyi kiadást fordítottak a 2007–2013 és a 2014–2020 közötti programozási időszakban;

7.  megjegyzi, hogy az Unió kohéziós és vidékfejlesztési politikái fontos szerepet játszhatnak a kulturális örökség helyreállításának előmozdításában, a kulturális és kreatív iparágak támogatása, valamint a kulturális szakemberek kapacitásépítésének révén;

8.  hangsúlyozza az oktatáshoz, a képzéshez és a kulturális tevékenységekhez való egyenlő hozzáférés fontosságát a tényleges konvergencia megteremtése, valamint az európai régiók közti különbségek és a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

9.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is finanszírozza a kultúrát, az oktatást, a fiatalokat és a sportot, és építsen a programok előző két generációjának (2007–2013 és 2014–2020) pozitív eredményeire;

10.  kéri, hogy a következő programozási időszakra hozzanak létre a kultúra, az oktatás, az ifjúság és a sport támogatására irányuló lehetőségeket, az európai strukturális és beruházási alapokban (esb-alapok) e célra vonatkozó tematikus célkitűzések révén;

11.  kiemeli a fiatalok foglalkoztatása terén a kulturális és a kreatív iparágakban rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza továbbá, hogy a kulturális és kreatív ágazat további előmozdítása és az ebbe való beruházás jelentős mértékben hozzájárulhat a beruházások, a növekedés, az innováció és a foglalkoztatás javításához; felhívja ezért a Bizottságot, hogy mérlegelje a kulturális és kreatív iparágak összessége – beleértve a nem kormányzati szervezeteket és kisebb egyesületeket is – által kínált különleges lehetőségeket;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy a kultúrát és az oktatást illessze be a következő programozási időszak prioritásai és stratégiai célkitűzései közé mint hangsúlyos területeket és a regionális fejlesztési politikák horizontális dimenzióit;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy a kohéziós politika keretében dolgozzanak ki hosszú távú és fenntartható, a kultúra, az oktatás, a fiatalok és a sport területére vonatkozó stratégiákat, amelyek alapul szolgálhatnak a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó programozási időszak stratégiai beruházásaihoz;

14.  ismételten hangsúlyozza, hogy a kiválasztott projekteknek ki kell egészíteniük egymást, és kéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a szinergiát az esb-alapok, az Európai Beruházási Bank rendelkezésre álló pénzügyi eszközei (az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA)) és a 2014–2020 közötti programozási időszakra meghatározott, más európai programok között, különös tekintettel az Erasmus+-ra és a „Kreatív Európa” programra, az egész EU-ra kiterjedő jobb tájékoztatás biztosítása és a tagállamokban és régióikban történő, sokkal határozottabb végrehajtás révén; hangsúlyozza, hogy a támogatásoknak nemcsak az infrastruktúra fejlesztését, hanem a több összefüggő területet – például kulturális örökséget, kulturális és kreatív iparágakat, képzési programokat, kulturális turizmust és helyi művészetet és kézművességet – összekapcsoló „kulturális klaszterek” létrehozását is célul kell kitűzniük;

15.  kéri, hogy a következő programozási időszakban tegyenek lépéseket olyan egyedi intézkedésekre, amelyek a fizikai infrastruktúrára – például inkubátorházakra, digitális infrastruktúrára (pl. széles sávú infrastruktúrára), valamint nem kézzelfogható infrastruktúrára (oktatási, kulturális és kutatási testületekre) – és az ehhez szükséges erőforrások elkülönítésére vonatkoznak;

16.  úgy véli, hogy a 2020 utáni kohéziós politika kulturális és oktatási beruházásainak hatékonyabbnak és eredményesebbnek kell lenniük a végrehajtandó projektek minősége és a mennyisége tekintetében egyaránt;

17.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egyetemek, az oktatási, szakmai és kutatási szervek, valamint a kulturális intézmények közötti tudáspartnerségeket az új készségek iránti igény kielégítése és a kulturális és kreatív ágazatban egyre inkább szükséges átképzések érdekében;

18.  kéri az Európai Bizottságot, hogy a kohéziós politikáról szóló felülvizsgált rendeletbe foglaljon bele a kulturális örökséggel kapcsolatos beruházásokra vonatkozó minőségi mutatókat, ahogyan azt a Parlament „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalásában is kérte;

19.  emlékeztet a kulturális és kreatív iparágak szerepére, és ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a kulturális és a kreatív iparágakat nyilvánítsa horizontális prioritásnak; hangsúlyozza, hogy a régióknak bizonyított kapacitásuk van e téren a klaszterek és a határokon átnyúló együttműködés kialakítására, és felhívja a figyelmet a kulturális és kreatív iparágakon belüli intelligens szakosodás kedvező hatásaira, amiről az eddig tapasztalt jelentős eredmények tanúskodnak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák fenn és erősítsék meg a szakpolitikákat e téren, és hatékonyan használják fel az uniós programok és az esb-alapok keretében rendelkezésre álló támogatást;

20.  kéri, hogy a kulturális, audiovizuális és kreatív területeken erősítsék meg a közép és hosszú távú projektek elvi és gyakorlati lehetőségeit az esb-alapok és az ESBA kombinált használatának lehetővé tétele révén;

21.  kéri, hogy a kohéziós politikai intézkedések helyezzenek nagyobb hangsúlyt a kulturális és oktatási ágazatba irányuló beruházásokra, különösen a városi és távoli területeken, az átképzés és az inklúzió eszközeinek használata révén;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy aknázza ki az ERFA kapacitását a sportinfrastruktúrák fejlesztésének támogatása érdekében, valamint a fenntartható sport- és szabadtéri tevékenységeknek a regionális és vidékfejlesztés eszközeként való előmozdítása érdekében, továbbá az Európai Szociális Alapot a sportágazatban dolgozók készségeinek és foglalkoztathatóságának megerősítése érdekében;

23.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a kohéziós politikai támogatások egy részét különítsék el színvonalas kulturális és oktatási projektekre, amelyek – jóllehet támogatást érdemelnek – pénzügyi források hiányában mégsem részesülnek uniós támogatásban;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a kultúrára összpontosító integrált területi kulturális projekteket, például a kulturális útvonalakat, amelyek elősegítik a színvonalas területfejlesztést és a köz-magán partnerségeket a kulturális turizmus területén.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.3.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

0

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Mircea Diaconu, Jill Evans, María Teresa Giménez Barbat, Petra Kammerevert, Svetoslav Hristov Malinov, Curzio Maltese, Rupert Matthews, Morten Messerschmidt, Luigi Morgano, John Procter, Yana Toom, Sabine Verheyen, Bogdan Brunon Wenta, Theodoros Zagorakis, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Elena Gentile, Liliana Rodrigues, Algirdas Saudargas

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

John Howarth, Luděk Niedermayer

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

23

+

ALDE

Mircea Diaconu, María Teresa Giménez Barbat, Yana Toom

EFDD

Isabella Adinolfi

ENF

Dominique Bilde

GUE/NGL

Nikolaos Chountis, Curzio Maltese

PPE

Andrea Bocskor, Svetoslav Hristov Malinov, Luděk Niedermayer, Algirdas Saudargas, Sabine Verheyen, Bogdan Brunon Wenta, Theodoros Zagorakis, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver

S&D

Silvia Costa, Elena Gentile, John Howarth, Petra Kammerevert, Luigi Morgano, Liliana Rodrigues, Krystyna Łybacka

0

-

4

0

ECR

Rupert Matthews, Morten Messerschmidt, John Procter

Verts/ALE

Jill Evans

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

27.3.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

35

4

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Victor Boştinaru, Mercedes Bresso, Steeve Briois, Rosa D’Amato, Raymond Finch, Michela Giuffrida, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Marc Joulaud, Constanze Krehl, Martina Michels, Iskra Mihaylova, Andrey Novakov, Paul Nuttall, Younous Omarjee, Konstantinos Papadakis, Mirosław Piotrowski, Stanislav Polčák, Liliana Rodrigues, Fernando Ruas, Monika Smolková, Ruža Tomašić, Ramón Luis Valcárcel Siso, Ángela Vallina, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Derek Vaughan, Kerstin Westphal, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Elena Gentile, Elsi Katainen, Ivana Maletić, Tonino Picula, Bronis Ropė, Davor Škrlec, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Ricardo Serrão Santos

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

35

+

ALDE

Ivan Jakovčić, Elsi Katainen, Iskra Mihaylova, Matthijs van Miltenburg

ECR

Mirosław Piotrowski, Ruža Tomašić

GUE/NGL

Martina Michels, Younous Omarjee, Ángela Vallina

PPE

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Daniel Buda, Krzysztof Hetman, Marc Joulaud, Ivana Maletić, Lambert van Nistelrooij, Andrey Novakov, Stanislav Polčák, Fernando Ruas, Ramón Luis Valcárcel Siso, Joachim Zeller

S&D

Victor Boştinaru, Mercedes Bresso, Elena Gentile, Michela Giuffrida, Constanze Krehl, Tonino Picula, Liliana Rodrigues, Ricardo Serrão Santos, Monika Smolková, Derek Vaughan, Kerstin Westphal, Damiano Zoffoli

VERTS/ALE

Bronis Ropė, Davor Škrlec

4

-

EFDD

Raymond Finch, Paul Nuttall

ENF

Steeve Briois

NI

Konstantinos Papadakis

1

0

EFDD

Rosa D'Amato

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2018. április 13.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat