JELENTÉS A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások

24.5.2018 - (2017/2118(INI))

Halászati Bizottság
Előadó: Carlos Iturgaiz

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások

(2017/2118(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez” című közleményére (COM(2013)0229),

–  tekintettel az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló 708/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. március 9-i 304/2011/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1],

–  tekintettel a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló 98/58/EK irányelvre[2],

–  tekintettel a 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendeletnek a tenyésztett víziállatok és a tengeri moszat ökológiai termelésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. augusztus 5-i 710/2009/EK bizottsági rendeletre[3],

–  tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és a 1255/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. december 22-i 1/2005/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK bizottsági rendeletre[4],

–  tekintettel az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendeletre[5],

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6],

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[7],

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[8],

–  tekintettel a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról és a 199/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/1004 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[9],

–  tekintettel a kárókatonák által a halállományra, a halászatra és az akvakultúrára nézve okozott károk mérséklését célzó európai kárókatona-állomány gazdálkodási terv kidolgozásáról szóló, 2008. december 4-i állásfoglalására[10],

–  tekintettel az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégia új lendületéről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására[11],

–  tekintettel a közös halászati politika reformjának fényében a halászati és akvakultúra-termékek Európai Unióba való behozatalának rendszeréről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására[12],

–  tekintettel az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló 708/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel első olvasatban 2010. november 23-án elfogadott álláspontjára[13],

–  tekintettel a kék gazdaság innovációjában és kutatásában rejlő munkahelyteremtési és növekedési lehetőségek kiaknázásáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására[14],

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékeknek a vendéglátásban és a kiskereskedelemben való nyomonkövethetőségéről szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására[15],

–  tekintettel a víz-keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv akvakultúrával kapcsolatos alkalmazásáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0178),

–  tekintettel az „Áttekintő jelentés: Az úszós halak akvakultúrájára vonatkozó szabályok végrehajtása” című, 2005. évi bizottsági dokumentumra (DG(SANTE) 2015-7406 - MR),

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében alkalmazandó egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési tervről szóló, 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339),

–  tekintettel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által készített, az uniós akvakultúra-ágazatról szóló, 2016. évi gazdasági jelentésre,

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékekkel kapcsolatos fogyasztói szokásokról szóló Eurobarométer-felmérésre (2017) és a Halászati és Akvakultúra-termékek Piacának Európai Megfigyelőközpontja (EUMOFA) által készített kiegészítő elemzésre,

–  tekintettel a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportja által 2017 novemberében készített, „Az óceánokból származó élelmiszerek” című tudományos szakvéleményre,

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által kiadott, a felelős halászatról szóló magatartási kódexre,

–  tekintettel az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) Víziállat-egészségügyi Kódexére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a kohéziónak és a fejlődésnek az Unió legkülső régióiban történő előmozdításáról: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtásáról szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására[16],

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0186/2018),

A.  mivel az akvakultúra-ágazat – beleértve a tengeri és édesvízi halak, mészhéjúak, rákfélék és tüskésbőrűek tenyésztését, valamint a tengeri moszat termesztését – innovatív gazdasági ágazat, amely a leggyorsabban növekvő tevékenység az élelmiszergyártásban, valamint potenciálisan magas technológiai fejlettségű eszközökkel dolgozó, strukturális és kutatási beruházásokat, valamint hosszú távú működési és pénzügyi terveket igénylő ágazat;

B.  mivel a haltenyésztés és a külső vázas ehető vízi gerinctelenek tenyésztésének ágazata fontos és értékes gazdasági, foglalkoztatási, társadalmi és környezeti szerepet tölt be az Unió part menti és szárazföldi területein, valamint a legkülső régiókban az életminőség javítása szempontjából, továbbá hozzájárul az európai emberek táplálkozás- és élelmezésbiztonságához; mivel az akvakultúrás termelést többek között éghajlati és környezeti, legfőképpen pedig egyéb ragadozó állatfajok tevékenységéből adódó tényezők nehezítik; mivel – amint azt több tanulmány is alátámasztja – a ragadozókkal kapcsolatos probléma erőteljes hatással van a termelésre;

C.  mivel a „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez” című bizottsági közlemény az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadítása érdekében négy prioritási területet emel ki, amelyek a következők: adminisztratív eljárások, összehangolt területrendezés, versenyképesség különösen az ágazat és a tudomány összekapcsolásával és egyenlő versenyfeltételek;

D.  mivel ugyanez a közlemény azt ajánlja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki többéves nemzeti stratégiai terveket az akvakultúrára vonatkozóan, amelyekben elemzik a főbb hiányosságokat és azokat a kérdéseket, amelyeket meg kell oldani, meghatározzák a közös célkitűzéseket és – amennyiben lehetséges – az e célkitűzések megvalósításában elért eredmények mérésére szolgáló mutatókat;

E.  mivel a helyi ökoszisztémák és állományok fenntartásának alapvető és kiemelt célnak kell lennie, megelőzendő a helyi halászati és tenyésztési tevékenység máshová telepítését vagy tönkretételét;

F.  mivel minden jó szándék és erőfeszítés ellenére az akvakultúra stagnál az EU-ban, ellentétben az ágazatnak a világ más régióiban tapasztalható erőteljes növekedésével;

G.  mivel becslések szerint az EU-n belüli akvakultúrás termelés a halak iránti belső keresletnek csupán a 10%-át fedezi, és mivel a halászati termékek iránti kereslet több mint felét pedig a harmadik országokból származó behozatal fedezi;

H.  mivel az akvakultúra mezőgazdasági gazdálkodási formának tekintendő és ennek megfelelően kezelendő, különösen a halastavak esetében;

I.  mivel a legkülső régiók különösen el vannak maradva az akvakultúra fejlesztése tekintetében;

J.  mivel a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának Karmenu Vella biztos e csoporthoz intézett „Hogyan nyerhető több élelmiszer és biomassza az óceánokból anélkül, hogy megfosztanánk a jövő generációit az óceánok biztosította előnyöktől?” kérdésével kapcsolatban nemrégiben megfogalmazott véleménye a következő ajánlásokat tartalmazza: „Egy, a felelős tenyésztésen [...] alapuló »óceánokból származó táplálék« paradigma beemelése az uniós és globális rendszereket érintő, átfogó szakpolitikai menetrendekbe”; valamint: „Az európai tengeri akvakultúra fejlesztésének magasabb és még inkább stratégiai szintre emelése átfogó, összehangolt szakpolitikai keret révén – ez magában foglalja a tengeri akvakultúrával kapcsolatos követelményeknek a tengeri területrendezésről szóló, 2014. évi uniós irányelv végrehajtása során történő figyelembevételére vonatkozó iránymutatás kiadását, valamint a technológiai együttműködés kiterjesztését a tengeri akvakultúrára az EU és a déli partnerországok között fennálló fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében”;

K.  mivel egy akvakultúra-gazdaságnak az EU-ban történő létrehozásához vagy bővítéséhez különböző engedélyek beszerzése szükséges, és mivel az e hivatalos dokumentumok megszerzéséhez szükséges eljárás uniós szintű harmonizációja nem történt meg, és általánosságban lassú, bonyolult, továbbá nélkülözi a jogbiztonságot és a gazdasági kiszámíthatóságot; mivel ez a helyzet azzal a veszéllyel jár, hogy akadályozza az ágazat fejlődését, eltántoríthat az üzleti beruházástól és túlzott költségeket idézhet elő az ágazat számára, továbbá közvetetten ösztönzi a harmadik országokból származó behozatalt;

L.  mivel az akvakultúra-tevékenységel kapcsolatos eljárások közül azok a legösszetettebbek, amelyek a környezetvédelmi követelményekhez kapcsolódnak (környezeti hatásvizsgálatok, stratégiai környezeti vizsgálat és felügyeleti eljárások), azonban paradox módon ezen adminisztratív eljárások lassúsága és összetettsége nem biztosítja a környezet védelmét, sőt, épp ellenkezőleg, néha megnehezíti a társadalmi-gazdasági és környezeti szempontból fenntartható és színvonalas akvakultúra-gazdaságok létrehozását; mivel az édesvízi akvakultúra különbözik a tengeri akvakultúrától; mivel ebben az akvakultúra különböző alágazatai különböző módszereket tesznek szükségessé az állománygazdálkodás, a takarmányozás és a szaporítás tekintetében; mivel az uniós akvakultúrára vonatkozó rendeletek és különösen a fenntartható környezetvédelmi előírások megalkotása során megfelelően fegyelembe kell venni e különbségeket;

M.  mivel a bürokrácia okozta bonyolultság és késedelmek, különösen azok, amelyek az engedélyezéshez és a tervezéshez kapcsolódnak, a cselekvés hiányát jelentik, ami elkerülhetetlenül gazdasági és szociális-munkaügyi költségeket eredményez a potenciális beruházóknak azon területeken, ahol akvakultúra-gazdaságok jönnek létre, különös tekintettel a nők és a fiatalok foglalkoztatására;

N.  mivel a megfelelő területi tervezéshez figyelembe kell venni a különböző felhasználók különböző igényeit, a természet szükséges védelmével együtt, és erőfeszítéseket kell tenni ezek összehangolására; mivel a helyszínek hiányának, a megfelelő területi tervezés hiányának és a más gazdasági tevékenységekkel való összeegyeztethetetlenségnek egyes régiókban jelentős hatása van az uniós akvakultúra fejlődésére, mert előfordulhat, hogy az akvakultúra-ágazat kevesebb súllyal esik a latba, mint más „erős” ágazatok;

O.  mivel a területi tervezés az akvakultúra hosszú távú fejlesztésének egyik előfeltétele és az akvakultúra megfelelő helyszínei tervezésének szükséges eszköze, figyelembe véve a területen folytatott egyéb tevékenységeket;

P.  mivel az uniós környezetvédelmi jogszabályok irányelveken (a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv, a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv) alapulnak, ezért átültetésüket és bizonyos fokú mérlegelési jogkör szerint alkalmazásukat a tagállamokra és a helyi és regionális hatóságokra bízzák; mivel következésképpen a végrehajtás nem egységes az EU-ban, és ez jogbizonytalanságot eredményez a vállalkozások és a gazdaságok számára, kiszámíthatatlanságot a beruházók számára, valamint egyenlőtlen versenyfeltételeket hoz létre;

Q.  mivel az „Az óceánokból származó táplálék” című tudományos vélemény szerint a tápláléklánc alsó szintjén jelen lévő organizmusok – mint a tengeri moszatok és a kagylók – begyűjtése az egyetlen lehetséges módja annak, hogy az óceánból rövid idő alatt jelentősen több élelmet és biomasszát nyerjünk;

R.  mivel az akvakultúrára vonatkozó eltérő nemzeti és regionális jogi keretek oda vezethetnek, hogy a vállalkozásoknak különböző jogi követelményeket kell teljesíteniük akkor is, ha ugyanabban a tengeri medencében végzik tevékenységüket, ami viszont a verseny torzulásának veszélyével jár;

S.  mivel üdvözölni kell a környezetvédők és az ágazat közötti egyezményeken és megállapodásokon alapuló jó együttműködés példáit; mivel, jóllehet üdvözlendők azok a pozitív példák, amelyekben az akvakultúra hozzájárul a jó vízminőség és a vízi ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásához, ugyanakkor el kell ismerni az akvakultúra helyi környezetre és vízminőségre gyakorolt esetleges negatív hatásait, és törekedni kell ezek csökkentésére; ezért további innovációt és kezdeményezéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy biztosítsák az ágazat hosszú távú fenntarthatóságát és nyereségességét;

T.  mivel a kagylók tenyésztéséhez és a tengeri moszatok termesztéséhez a tápsók környezetbe való kiegyensúlyozott bevitelére van szükség;

U.  mivel – a fentiek tükrében – az ilyen típusú édesvízi halgazdaság egyúttal természetvédelmi szolgáltatásnak is minősül, amely megőrzi a víz minőségét és mennyiségét, és a jelenleginél sokkal több elismerést és támogatást érdemel az EU döntéshozói részéről;

V.  mivel az uniós termékeknek egy sor szigorú környezetvédelmi, állategészségügyi, állatjóléti és fogyasztóvédelmi szabálynak és előírásnak kell megfelelniük, amelyek kiterjednek az előállítási műveletekre, a takarmányra, a jólétre, a szállításra, a feldolgozásra és a foglalkoztatás szociális körülményeire. ami közvetlenül befolyásolja a termelési költségeket; mivel ez kiváló minőséget és fenntartható termékeket eredményez, amelyek drágábbak és ezáltal gyakran kevésbé versenyképesek lehetnek, mint azok az importált termékek, amelyek alacsonyabb áron érkeznek az uniós piacra a környezetvédelmi, szociális és munkaügyi szempontból nem fenntartható gyakorlatok miatt, és amelyek előállítása során hiányos állatjóléti és egészségügyi előírásokat alkalmaztak;

W.  mivel egyes akvakultúra-vállalkozások nagymértékben függenek az energiaforrásoktól, növelve ezzel az akvakultúrás termelés költségeit;

X.  mivel növelni kellene a halfogyasztást, mert a hal az emberi egészségre kedvező hatású fehérjéket, zsírsavakat, vitaminokat, ásványi anyagokat és mikroelemeket tartalmazó élelmiszer, és mivel az EU-ban előállított tengeri eredetű élelmiszerek kimagasló minőségének jelentős versenyelőnyt kellene biztosítania az uniós akvakultúrának;

Y.  mivel a globális halfogyasztás fokozatos növekedése párhuzamos a globális népességnövekedéssel;

Z.  mivel ezen túlmenően nincs mindig koherencia az uniós kereskedelmi, szociális és környezetvédelmi politikák között: az EU például az általános vámkedvezmény-rendszer szerinti (GSP és GSP+) státuszt biztosít a kiszolgáltatott fejlődő országoknak abból a célból, hogy lehetővé tegye számukra, hogy kevesebb vámot fizessenek vagy ne fizessenek vámot az EU-ba irányuló export után, és ezáltal létfontosságú hozzáférést biztosít számukra az uniós piachoz, valamint hozzájárul a növekedésükhöz; mivel ugyanakkor ezen országok közül több, például bizonyos ázsiai országok olyan akvakultúra-termékeket termelnek, amelyek nem felelnek meg azoknak a környezetvédelmi, álatjóléti, egészségügyi, szociális és munkaügyi előírásoknak, amelyeket az uniós gazdasági szereplőknek be kell tartaniuk, és amelyekhez bizonyos esetekben az emberi jogok megsértése is kapcsolódik;

AA.  mivel az EU az akvakultúrához szükséges takarmány terén is nagyban függ a harmadik országokból származó halászati importtól, és mivel a fenntarthatóbb, alternatív takarmányok kutatása és támogatása mindeddig nem kielégítő;

AB.  mivel az uniós külkereskedelem az akvakultúra terén hiányt mutat, valamint a harmadik országokból behozott akvakultúra-termékek és az uniós termékek között tisztességtelen verseny alakult ki, ami hátrányosan érinti az élelmiszerminőséget és a fogyasztók egészségét;

AC.  mivel akvakultúra lehetőséget kínál a harmadik országokbeli uniós beruházások számára;

AD.  mivel az európai fogyasztók nem érzékelhetik az európai és a harmadik országokból származó akvakultúra termékek között a minőség, a környezeti lábnyom, a szociális dimenzióval kapcsolatos magatartás és az állatjólét tiszteletben tartása tekintetében fennálló különbségeket, ha a termékekről elégtelen vagy pontatlan információt kapnak (különösen a származási országgal, a kiolvasztással vagy a fajok meghatározásával kapcsolatosan);

AE.  mivel az akvakultúra-termékekkel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásról szóló uniós jogszabályok egyértelműek, és mivel ellenőrzésük a tagállami hatóságok hatáskörébe tartozik; mivel mindazonáltal közismert, hogy mind a halkereskedők, mind pedig az éttermek elmulasztják ténylegesen megadni ezt az alapvető tájékoztatást; mivel a nem megfelelő végrehajtásból eredő helyzet aláássa az uniós akvakultúra versenyképességét;

AF.  mivel a fenntartható haltenyésztés egészséges állatok tenyésztésén alapul, ehhez pedig alapvetően szükséges a specifikus és innovatív állategészségügyi eszközök – különösen a vakcinák és antibiotikumok – kifejlesztése, amelyeket felelősségteljes és korlátozott módon kell használni, biztosítva az állatok és a fogyasztók egészségét és jólétét, valamint a biztonságos és tápláló akvakultúra-termékeket a környezet és a vadon élő fajok károsítása nélkül; mivel az állategészségügyre vonatkozó uniós előírásoknak figyelembe kell venniük az akvakultúra és a halfajok sajátosságait is, amikor a fertőzések és a betegségek kezelésével, valamint a termékminőségre gyakorolt hatással foglalkoznak;

AG.  mivel az egységes egészségügyi megközelítés szerinti, antimikrobiális rezisztencia elleni európai cselekvési terv (AMR) megállapítja, hogy az oltás útján történő immunizálás költséghatékony közegészségügyi beavatkozás az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben[17], és ez az akvakultúrára esetében is érvényes;

AH.  mivel az európai társadalom és fogyasztók által az akvakultúráról alkotott kép tagállamonként eltérő, de általánosságban nyilvánvaló, hogy lehet még javítani a helyzeten;

AI.  mivel – annak ellenére, hogy jobb módszerekkel mindig lehet javítani a helyzeten – az e tevékenységről kialakult kedvezőtlen kép nem mindig a valódi problémáknak (környezetvédelmi, minőségi vagy biztonsági szempontok), hanem a fogyasztók akvakultúrával kapcsolatos előítéleteinek tulajdonítható; mivel ez a helyzet jelentős részben az abbéli meggyőződésből ered, hogy az akvakultúrának az egyes harmadik országokban (fejlődő országok) tapasztalt valós hatásai az EU-t is érintik, ami nem igaz;

AJ.  mivel az akvakultúrával kapcsolatos rendkívül eltérő gyakorlatok jelentős különbségekhez vezetnek többek között a termékminőség, a környezeti hatás és az egészségügyi körülmények tekintetében, ami gyakran kétséget kelt a fogyasztóban az előállított terméket illetően; 

AK.  mivel az akvakultúra rossz híre hatással van a közigazgatási szervek általi irányítására (engedélyezés, tervezés stb.) és az értékesítési feltételeire is;

AL.  mivel fontos felhívni a figyelmet az édesvízi akvakultúrában, a szárazfölddel körülvett állóvizekben működő belvízi akvakultúrában, az integrált multitrofikus akvakultúrában és a városi területeken a recirkulációs rendszerekben vagy az akvapóniában rejlő lehetőségekre;

AM.  mivel a rákfélék és a puhatestűek, valamint a vízinövények, például az algák szintén fontos erőforrások az akvakultúra számára;

AN.  mivel a kutatás és az innováció alapvető szerepet játszik a fenntartható akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadításában; mivel a termelés fenntartható módon növelhető innováción alapuló bővítéssel, a vizek tisztításával és minőségük helyreállításával, a megújuló energiaforrások használatával, valamint energia- és erőforrás-hatékonysággal a környezeti hatások csökkentése és ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása mellett;

AO.  mivel nagyon fontos tudományos adatok tekintetében olyan uniós szintű egységes eljárásokat létrehozni, amelyek lehetővé teszik az irányítási és termelési gyakorlatok, valamint ezek környezeti és egészségügyi hatásának ellenőrzését és javítását;

AP.  mivel a környezeti hatások csökkentése és az akvakultúra fenntarthatóságának növelése érdekében a honos vagy endemikus fajok tenyésztésének kell elsőbbséget adni;

AQ.  mivel a hitelhez jutással kapcsolatos nehézségek és a beruházás és az első értékesítés közötti hosszú idő (általában legalább 3 év) elbizonytalaníthatja a befektetőket;

AR.  mivel a bankok és pénzügyi intézmények által kínált előfinanszírozási feltételek egyre szigorúbbak;

AS.  mivel a felhasználók számára az esetek többségében nem egyértelmű eljárások és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) nyújtott finanszírozás elnyerése érdekében benyújtandó dokumentumok nagy száma elriasztja a kérelmezőket; mivel a jelenlegi, 2014 és 2020 közötti, programozási időszakban rendelkezésre álló kb. 1280 millió euró nem elegendő az európai akvakultúra-ágazat fejlesztésére; mivel ugyanakkor a tagállamok részéről igen alacsony a felhasználási arány;

AT.  mivel a fenntartható akvakultúrának figyelembe kell vennie a vadon élő halállományokra és a vízminőségre gyakorolt lehetséges hatásokat, ugyanakkor a fenntartható akvakultúrának is egészséges halállományokra és kiváló vízminőségre van szüksége;

AU.  mivel a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint egyre nagyobb, a becslések alapján mintegy 8 millió tonnát kitevő szakadék tátong az EU-ban elfogyasztott tengeri eredetű élelmiszerek mennyisége és a halászat során kifogott halmennyiség között; mivel a fenntartható akvakultúra – a fenntartható halászattal közösen – hosszú távon hozzájárulhat az élelmezés- és táplálkozásbiztonsághoz – beleértve az uniós polgárok számára biztosítandó élelmiszerellátást, növekedést és foglalkoztatást –, továbbá hozzájárulhat a világ akvakultúrás élelmiszer iránti növekvő igényének kielégítéséhez, feltéve, hogy fenntartható takarmányforrásokat használnak az akvakultúra-tevékenységekhez és megelőzik a környezetkárosodást; mivel mindez hozzájárulhat az uniós fogyasztás és a tengeri eredetű élelmiszerek előállítása közötti szakadék megszüntetése általános céljának eljesítéséhez;

AV.  mivel az akvakultúrában egy kilogramm értéktelen hal egy kilogramm értékes hallá alakítható (ahogy például a kapellán nagy rombuszhallá, amely esetben a kilogrammonkénti érték 0,10 euróról 7 euróra emelkedik);

AW.  mivel a fiatalok kevesebb érdeklődést mutatnak az akvakultúra-ágazatban való munkavállalás, vagy az azzal kapcsolatos beruházás és fejlesztés iránt a hiányos tájékoztatás, valamint a pénzügyi perspektíva és a stabilitás hiánya miatt, aminek következtében az ágazat kevésbé vonzó a fiatalabb generációk számára;

AX.  mivel a közösség tulajdonában lévő és saját maga által irányított, fenntartható akvakultúra társadalmi és gazdasági szempontból előnyös lehet a part menti peremterületek számára, és pozitív szerepet játszhat a kék gazdaságban;

AY.  mivel az édesvízi akvakultúra az összeurópai ágazat teljesítményének húsz százalékát teszi ki, és mivel ennek az uniós támogatások arányában is meg kellene mutatkoznia; mivel az édesvízi akvakultúra eltérő természeténél fogva egyedi szabályokat, és így külön fejezetet igényel az EU közös halászati politikájáról szóló jogszabályokban;

AZ.  mivel a kutatás és az innováció rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy az akvakultúra-ágazat fenntarthatóbb és az uniós piacon versenyképesebb legyen;

AAB.  mivel az édesvíziakvakultúra-projektek is utófinanszírozott támogatásokkal valósulhatnak meg, ami a beruházóktól sokszoraránytalan erőfeszítést igényel, így a haltenyésztők sokszor bele se mernek fogni a projektekbe; mivel a támogatási intenzitás az esetek többségében nem megfelelő;

Az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadítása

1.  elismeri, hogy a fenntartható akvakultúra – a tengeri és édesvízi ágazat egyaránt – pozitív hatásokat gyakorolhat a foglalkoztatásra és általában az Unió gazdaságára, javítva part menti és szárazföldi területek életminőségét és termelékenységét; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az akvakultúra fejlesztését, diverzifikációját és innovációját, támogatva a halak, rákfélék, puhatestűek, algák és tüskésbőrűek magasabb szintű termelését, javítva e termékek versenyképességét (az unió akvakultúrás termelésének oly mértékű növelése érdekében, hogy öt éven belül elérje legalább az akvakultúra globális növekedésének jelenlegi szintjét) és növelve az említett termékek fogyasztását és hozzájárulásukat az uniós polgárok élelmezés- és táplálkozásbiztonságához; kiemeli, hogy mindezeket a tengeri ökoszisztémák megfelelő működésének megőrzése mellett kell végrehajtani, hogy folytatni lehessen a nyereséges akvakultúra-tevékenységeket, kereskedelmi halászatot és a tengeri környezet egyéb fenntartható kiaknázását;

2.  úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia kell termelését az akvakultúra-ágazatban, különösen abból a célból, hogy csökkentse a természetes halászterületek terhelését; véleménye szerint a hal alapú takarmányokat fenntartható forrásból kell előállítani, és nem veszélyeztethetik a közös halászati politika maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzéseit, valamint ellenőrizni kell a tápanyagterhelést; hangsúlyozza a kutatók, az akvakultúra-ágazat, a takarmánygyártók, valamint a környezetvédelmi szervezetek és a közigazgatás közötti együttműködés fontosságát; hangsúlyozza, hogy az uniós akvakultúrának figyelembe kell vennie a minőséget, a fenntarthatóságot, az élelmiszer-biztonságot, a környezeti tényezőket, valamint az állati és emberi egészséget, és e tekintetben követendő példaként kell szolgálnia; kedvezően értékeli a szárazföldi akvakultúrával kapcsolatos új kezdeményezéseket, különösen az érzékeny tengeri területeken és a zárt vizekkel rendelkező uniós területeken, és úgy véli, hogy határozottabb intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az akvakultúra hatékonyabb, gazdaságilag életképesebb, szociálisan felelősebb és környezetbarátabb ágazattá váljon, és ezáltal a haltermékek iránti európai kereslet nagyobb hányadát elégítse ki, csökkentve ezáltal Európa importfüggőségét;

3.  üdvözli a „Stratégiai iránymutatás az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez” című bizottsági közleményt és azt, hogy meghatározza azokat a területeket, ahol az erőfeszítéseket az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek felszabadítására kell összpontosítani annak érdekében, hogy az akvakultúra a fenntartható halászattal együtt hozzájárulhasson azon célkitűzés eléréséhez, hogy megszűnjön az uniós fogyasztás és a tengeri eredetű élelmiszerek előállítása közötti szakadék, méghozzá környezeti szempontból, társadalmilag és gazdaságilag fenntartható módon;

4.  hangsúlyozza, hogy az édesvízi akvakultúra továbbra sem kellően feltárt lehetőség az élelmezésbiztonság javítására és a vidéki térségek fejlesztésére;

5.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható növekedésnek a következőkön kell alapulnia: üzleti beruházások kiszámíthatósága és jogbiztonság, amely hatékonyabb adminisztratív keretek, az irányítás fokozott átláthatósága, az engedélyezésre vonatkozó egyértelmű, homogén és egyszerűsített uniós kritériumok, a betegségek kezelésére irányuló közös eljárások és a megfelelő, az állatok és az emberek egészségére nézve nem káros állategészségügyi kezelésekhez való hozzáférés, hatékony területi tervezés, iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció rendelkezésre állása, a bevált gyakorlatok cseréje, az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület által nyújtott támogatás, valamint megfelelő pénzügyi támogatás révén teremthető meg; hangsúlyozza, hogy ezek a tényezők hozzájárulhatnak a fenntartható növekedéshez;

6.  nagyra értékeli a 2017 novemberében készült, „Az óceánokból származó táplálék” című tudományos szakvéleményben szereplő, a tengeri, halászati és akvakultúra-politika kidolgozásával és a következő években való megvalósításával kapcsolatos következtetéseket és ajánlásokat, amelyek hozzájárulnak az óceánokból származó fenntartható élelmiszerek mennyiségének növeléséhez;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az ágazat arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a haltakarmány-előállítás tekintetében csökkentse a vadon élő halállományoktól való függőségét, többek között tengeri moszatok és egyéb algák fokozott felhasználása révén;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kialakulóban lévő, tengeri moszatokat termelő akvakultúra-ágazat továbbfejlesztését;

9.  elismeri az akvakultúrában rejlő lehetőségeket az uniós polgárok élelmezés- és táplálkozásbiztonságához való hozzájárulásra, valamint az egészséges és fenntartható étkezési szokások, az éghajlattudatos, az állatjóléti szempontokat figyelembe vevő és környezeti szempontból fenntartható élelmiszerrendszerek, az élelmiszerrendszerek körforgásának és erőforrás-hatékonyságának, az innováció ösztönzésének és a közösségek felelősségvállalásának szükségességét;

10.  ismételten hangsúlyozza, hogy az európai akvakultúra fejlesztésének kapcsolódnia kell az önellátó, biztonságos, tápláló és fenntartható élelmiszer-termelés iránti alapvető igényhez, és előkelőbb helyet kell kapnia az EU globális menetrendjében;

11.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy áldozzanak az innovatív, jövőorientált, környezeti szempontból felelősségteljes akvakultúrás gyakorlatokra irányuló kutatásra, tanulmányokra és kísérleti projektekre, ideértve az integrált multitrofikus akvakultúra-rendszereket (IMTA), az akvapóniát és a recirkulációs akvakultúra-rendszereket (RAS), amelyek csökkentik az akvakultúrás gazdaságok élőhelyekre, vadon élő állatok állományaira és vízminőségre gyakorolt hatását, ily módon pedig hozzájárulnak az ökoszisztéma-alapú megközelítéshez;

12.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést és biztosítsa a megfelelő nyomon követést a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának ajánlásai tekintetében;

13.  hangsúlyozza hogy a fenntartható akvakultúrára irányuló európai politikáknak figyelembe kell venniük az akvakultúrás termelés különböző típusainak sajátosságait és eltérő igényeit, valamint az ezekkel kapcsolatos kihívásokat, és olyan testre szabott intézkedéseket kell kidolgozniuk, amelyek tekintetbe veszik a földrajzi különbségeket és az éghajlatváltozás lehetséges hatásait is; felkéri ezért a Bizottságot, hogy a 2020 utáni közös halászati politikába illesszen be az egyes alágazatok jellemzői alapján kialakított, egyedi szabályokat;

14.  kiemeli az édesvízi akvakultúrában, valamint a szárazfölddel körülvett állóvizekben működő belvízi akvakultúrában, az integrált multitrofikus akvakultúrában és a városi területeken a recirkulációs rendszerekben vagy az akvapóniában rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy az édesvízi akvakultúra továbbra sem kellően feltárt lehetőség az élelmezésbiztonság javítására és a vidéki térségek fejlesztésére; ám fontos társadalmi szerepet játszik azáltal, hogy vidéki foglalkoztatási lehetőségeket kínál a legszegényebb térségekben, környezeti szempontból hozzájárul a vizes élőhelyek megőrzéséhez, valamint számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt, ami jóval túlmutat a gazdasági értékén;

15.  hangsúlyozza, hogy koordinációs eszközöket, munkacsoportokat és uniós tevékenységeket kell létrehozni azzal a céllal, hogy meghatározzák azokat az eseteket, amelyekben a puhatestűek tenyésztését jelentősen veszélyezteti az aranydurbincs (Sparus aurata) ragadozótevékenysége, és ennek megoldására környezetbarát és fenntartható megoldásokat keressenek;

16.  elismeri, hogy az akvakultúrában, valamint a haltermékek kiegészítő feldolgozásában és kivitelében mint honos ágazatban lehetőségek rejlenek a foglalkoztatás és a gazdasági haszon szempontjából, különösen a vidéki part menti és szigeti közösségek számára;

17.  kiemeli annak fontosságát, hogy a víz-keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv biztosítsa a puhatestűek tenyésztési területeinek védelmét, amint azt a puhatestűekről szóló, hatályon kívül helyezett irányelv korábban meghatározta;

18.  hangsúlyozza, hogy a tengeri moszat és a kagylók termelésére használt környezetben a jó környezeti állapot elérése érdekében szükséges táplálékbevitel-csökkentésnek figyelembe kell vennie a termesztett vagy tenyésztett organizmusok természetes kapacitását a csökkentésre;

Adminisztratív eljárások egyszerűsítése

19.  hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepet játszanak az európai akvakultúra fejlesztésében, többek között a tagállamok által meghatározott többéves stratégiai tervek végrehajtásában;

20.  hangsúlyozza, hogy az akvakultúra fenntartható növekedésének az üzleti beruházás kiszámíthatóságán és a jogbiztonságon kell alapulnia, amely a következők révén teremthető meg:

  a)  adminisztratív eljárások egyszerűsítése és felgyorsítása – kevesebb bürokrácia – uniós, tagállami és regionális szinten, az információs és kommunikációs technológiák lehető legnagyobb mértékű kihasználásával, a tengeri környezet további károsításának megakadályozása mellett;

  b)  fokozott átláthatóság és megfelelő tervezés;

c)  jobb koordináció az EU, a tagállamok és adott esetben a regionális és helyi hatóságok megosztott hatáskörei tekintetében;

d)  gyors, egyértelmű és átlátható engedélyezési eljárások és a megállapodásra vonatkozó rövidített határidők, ezáltal megakadályozva, hogy a beruházók elbátortalanodjanak;

  e)  a tagállamok többéves nemzeti stratégiai terveinek a Bizottság általi szoros nyomon követése;

f)  az (elsősorban környezetvédelmi és az egészség biztosítását, az ökoszisztémák és halászati tevékenységek károsításának megakadályozását célzó) uniós jogszabályok egységes alkalmazására irányuló nemzeti stratégiai tervekről szóló bizottsági iránymutatások;

g)  összehangolt jogi keret az ugyanazon vizeket használó különböző régiók és tagállamok között a tisztességes verseny és a hatékony környezetvédelmi politikák érdekében;

h)  szoros együttműködés a Bizottság és az illetékes (nemzeti, valamint helyi és regionális) hatóságok között az (elsősorban egészségügyi és környezetvédelmi) uniós jogszabályok végrehajtása során, valamint szükség esetén a nemzeti vagy regionális jogszabályok összehangolásának támogatása;

  i)  olyan mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a tagállamok között a vállalkozási biztonságra, az uniós vizekhez és területekhez való hozzáférésre és az engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítésére vonatkozó információk és a bevált gyakorlatok megosztását a nemzeti intézkedések nyitott koordinációs módszere révén;

  j)  közpénzből való megfelelő támogatás nemzeti és uniós szinten a fenntartható és felelős akvakultúrás termelés, innováció és fejlesztés számára;

  k)  az akvakultúrával és a halászattal kapcsolatos szempontok jobb beillesztése az Unió kereskedelmi megállapodásaiba;

21.  az adminisztratív rendszerben „egyablakos ügyintézési pont” mihamarabbi bevezetését javasolja, amely minden feladatot átvenne és gyakorolna, lehetővé téve, hogy a szükséges okmányokat egyetlen közigazgatási szervnek kelljen bemutatni; úgy véli, hogy ez megkönnyítené a felhasználók és a különféle szintű közigazgatási hatóságok közötti kapcsolatot;

22.  egyszerűsített vagy gyorsított engedélyezési rendszert javasol, melyben az illetékes hatóság ideiglenes igazolást ad, melynek birtokában az előre meghatározott feltételeknek megfelelő vállalkozók megkezdhetik a tevékenységüket; hangsúlyozza, hogy e feltételek alapja lehetne a kérelmező korábbi tevékenysége, vagy egy innováció és/vagy fenntarthatóság szempontjából úttörő akvakultúra-projekt beterjesztése, vagy akvakultúrával kapcsolatos használati jogokkal rendelkező területek létrehozása, ahol előzetesen meghatározzák a tevékenységgel összeegyeztethetetlen használati formákat;

Méltányosság más ágazatokkal kapcsolatban

23.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő területi tervezésnek figyelembe kell vennie valamennyi ágazatot (holisztikus megközelítés), a fenntarthatósági kérdéseket és az élelmezésbiztonságot anélkül, hogy az erős ágazatoknak kedvezne az akvakultúra kárára; hangsúlyozza, hogy bizonyos területeken a területi tervezés során nem kell feltétlenül különválasztani a tevékenységeket, inkább kiegyensúlyozottan össze kell egyeztetni őket, ami mindenki számára előnyös lehet;

24.  javasolja annak támogatását, hogy az akvakultúra-szervezetek és a helyi halászati akciócsoportok a regionalizáció révén kapjanak aktívabb és fontosabb szerepet és nagyobb részvételt a döntéshozatali eljárásban annak biztosítása érdekében, hogy minden egyes régió esetében a legjobb megközelítést alkalmazzák;

25.  hangsúlyozza, hogy az akvakultúra-ágazat érdekeit kellőképpen figyelembe kell venni és méltányosan kezelni, amikor más ágazatokkal lép kapcsolatba, például a területi tervezés során;

26.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki területi tervezési térképeket azon lehetséges területek kijelölése érdekében, ahol az akvakultúra- és egyéb tevékenységek együtt végezhetők;

27.  hangsúlyozza, hogy a területi tervezés és az engedélyezési feltételek a legvalószínűbb okai annak, hogy más fontos és erős ágazatok nem hajlandók osztozni a területeken;

28.  felhívja a figyelmet arra, hogy ahhoz, hogy a tengeri erőforrásokhoz való hozzáférés terén egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani, az akvakultúra-ágazat esetében előírt társadalmi-gazdasági és környezeti hatásvizsgálatoknak az akvakultúrával versenyben lévő valamennyi ágazatra is ki kell terjedniük, például a turizmusra vagy a nyersanyag-kitermelésre;

29.  sürgeti a tagállamokat és a nemzeti hatóságokat, hogy tartsák be a vízügyi, valamint a szennyezett területek helyreállítására és megtisztítására vonatkozó uniós jogszabályokat;

30.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályokat olyan konzultációt követően kell elfogadni, amelyben valamennyi érdekelt fél egyenlő feltételekkel vehet részt;

A jogszabályoknak az akvakultúra-ágazat igényeihez való hozzáigazítása

31.  hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóságnak együtt kell járnia a társadalmi és gazdasági fenntarthatósággal (a fenntarthatóságnak három pillére van), és megfelelő figyelmet kell fordítani az akvakultúrának az EU élelmezésbiztonságához való jelenlegi és potenciális hozzájárulására;

32.  üdvözli a bevált iparági gyakorlatokat és az önkéntes és egyéb megállapodásokon alapuló jó együttműködést a természetvédők és az ágazat között, ideértve a Natura 2000 területeit is; üdvözli az akvakultúra jó vízminőség fenntartásához való hozzájárulásának számos példáját; elismeri az ágazat által nyújtott vízi ökoszisztéma-szolgáltatásokat, és ösztönzi ezek megerősítését; hangsúlyozza, hogy az akvakultúrát érintő további jogi bonyodalmak bevezetése nem kívánatos a fenntarthatóság és a társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából;

33.  hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályokat jobban hozzá kell igazítani az akvakultúra valós jellemzőihez, sajátosságaihoz és igényeihez a közös halászati politika keretében és összhangban többek között az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, azzal a célkitűzéssel, hogy 2020-ig minden tengervíz esetében jó környezeti állapotot kell elérni, és figyelembe véve a nők és a fiatalok ágazatban történő foglalkoztatásának fontosságát;

34.  hangsúlyozza, hogy ha problematikus vagy következetlen az uniós jogszabályok végrehajtása, az értelmezésükre és a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat kell kiadni;

35.  hangsúlyozza, hogy az ágazatot jobban be kell vonni a döntéshozatalba;

36.  sürgeti a Bizottságot, hogy javítson azon a helyzeten, hogy az akvakultúrás termelés csekély mértékben járul hozzá a halak iránti belső kereslet kielégítéséhez ‒ becslések szerint 10%-ban ‒, és változtasson azon, hogy a hal iránti uniós kereslet több mint felét behozott termékek fedezik;

Az uniós akvakultúra-ágazat versenyképességének növelése határainkon belül és kívül

37.  kéri, hogy a behozott akvakultúra-termékeknek ugyanazon környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági követelményeknek kelljen megfelelniük, az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, mint amelyeknek az uniós termelőknek meg kell felelniük, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e területen még mindig nincsenek egyenlő versenyfeltételek, és hogy a verseny veszélyes torzulása súlyos problémát jelent az uniós termelők számára;

38.  kiemeli az európai tógazdálkodók jelenlegi helyzetét, akik a teljes állományuk jelentős mértékű elvesztésével küzdenek az olyan ragadózók miatt, mint a vidra, a gém és a kárókatona; hangsúlyozza, hogy ezek a ragadozók elpusztítják a fogas és a ponty ikráit is, és ennek következtében jelentősen korlátozzák az édesvízi halak tenyésztését és szaporítását; ezért arra kéri a tagállamokat, hogy alkalmazzák a meglévő eltéréseket a gémek és a kárókatonák esetében, továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a vidrák védettségi helyzetét, és szükség esetén tegye lehetővé az említett ragadozók eltávolítását és ellenőrzését;

39.  a behozott termékek esetében fokozottabb és hatékonyabb eredet- és határellenőrzést kér, uniós szinten pedig az ágazat belső fejlődését befolyásoló illegális vagy „rejtett” akvakultúrás módszerek elleni küzdelemre szólít fel;

40.  emlékeztet arra, hogy az EU-nak exportálnia kell a fenntarthatósági követelményeit és szakismereteit; úgy véli, hogy ez különösen az EU-ban tenyésztett fajokhoz hasonló fajokat tenyésztő szomszédos térségek és különösen azon harmadik országok esetében fontos, amelyeknek közös vízterületei vannak az EU-val;

41.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik partnerországokkal kötött kereskedelmi megállapodások az EU-ban alkalmazandókkal azonos fenntarthatósági és állatjóléti előírások betartásához kössék a preferenciális piacra jutást;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal folytatott közösségi együttműködési politika keretében mozdítson elő olyan támogatásokat és képzéseket, amelyek a fenntartható akvakultúra előmozdítását célozzák, és ezen országok akvakultúrás termelőinek beállítottságát a minőségi termékek és a magas szintű termelési előírások betartása irányába befolyásolják, különös tekintettel a környezeti, higiéniás és szociális előírásokra;

43.  hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni a harmadik országbeli akvakultúra-projektekbe történő uniós beruházások ösztönzésére;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítsa a behozatalra vonatkozó uniós szabályok betartását, többek között azon tenyésztési eljárások tekintetében is, amelyek megfelelnek az exportáló harmadik országokban a környezetvédelmi, higiéniás és szociális előírásoknak, a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében; ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a harmadik országbeli akvakultúra-eljárások felügyeleti eredményeinek döntő hatással kell lenniük az EU-ba exportálandó termékek kiviteli engedélyeinek megújítására;

45.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a brexit hatásait az akvakultúra terén;

A fogyasztók tájékoztatásának javítása

46.  ragaszkodik a címkézésről és a fogyasztók tájékoztatásáról szóló uniós jogszabályok teljes körű maradéktalan végrehajtásához mind a halpiacokon, mind pedig a szálloda- és vendéglátóipari ágazatban; úgy véli, hogy ez minden behozott és az EU-ban előállított halászati termék (és nem csak az akvakultúra-termékek) esetében fontos; úgy véli, hogy e célból módosítani és szigorítani kell az ellenőrzési rendeletet;

Az állatjólét biztosítása

47.  kéri az uniós fenntartható akvakultúrából származó termékek megkülönböztetéséhez egy külön címke létrehozását, és hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak átláthatóságra van szükségük a harmadik országokból behozott akvakultúra-termékekkel kapcsolatban is, a nyomon követhetőség megerősítése által;

48.  úgy véli, hogy a leölésre vonatkozó stratégiának annak biztosítására szolgáló javaslatokat kell tartalmaznia, hogy a halak kíméletes leölésének módjaira vonatkozó célravezető paraméterek kidolgozására irányuló eljárások összhangban legyenek az OIE és az EFSA iránymutatásaival, hogy a halak leöléséhez használt eszközök az említett paramétereknek megfelelően működnek, és hogy EU-szerte valóban a tenyésztett halak kíméletes leölését alkalmazzák, vizsgálják, értékelik és engedélyezik;

Az állatgyógyászati készítmények rendelkezésre állása

49.  emlékeztet arra, hogy az uniós állategészségügyi jogszabályokat jobban az akvakultúra tényleges jellemzőihez és igényeihez kell igazítani, figyelembe véve a különböző fajokat és a működésbeli különbségeket;

50.  hangsúlyozza, hogy az állatok és emberek egészséget védő vakcinák és más állatgyógyászati készítmények tényleges uniós közös piacára van szükség, különösen a kevésbé jelentős fajok esetében;

51.  megállapítja, hogy a széles körben használt antibiotikumokkal összehasonlítva a diagnózis, az antimikrobiális alternatívák és a vakcinázás viszonylag magasabb költségei sajnálatos módon akadályozzák a vakcinázásnak a cselekvési terv által óhajtott elterjedtebb alkalmazását és magasabb szintjét[18]; üdvözli, hogy a cselekvési tervben a Bizottság ösztönzőket jelentett be a diagnosztika, az antimikrobás szerek és vakcinák bevezetése érdekében[19];

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy az emberi egészséget és az ökoszisztémát érintő kockázatok miatt vezessen be a vakcinák és antibiotikumok akvakultúrán belüli használatára vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget;

53.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak gyakorlati ösztönzőket és intézkedéseket kell kidolgozniuk, beleértve a 2006/88/EK irányelv jobb végrehajtását vagy szükség esetén módosításait is annak érdekében, hogy előmozdítsa az AMR integrált, a teljes láncolatot tekintetbe vevő megközelítését és az antimikrobiális alternatívák, a diagnosztika és vakcinázás alkalmazását az akvakultúrában, és ezáltal költséghatékony módon elősegítse a víziállatokban előforduló betegségek és antibiotikum-rezisztencia megelőzését, ellenőrzését és felszámolását, és maximalizálja a víziállatok túlélését, növekedését és termelési hatékonyságát;

54.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a halak és a külső vázas ehető vízi gerinctelenek egészségével kapcsolatos európai és nemzeti programok keretében végzett tudományos kutatást, valamint a vízben élő fajok esetében új állategészségügyi készítményeket kell kifejleszteni;

55.  ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az antibiotikum-rezisztencia súlyos problémát jelent a humán- és állatgyógyászatban, és felhívja a Bizottságot arra, hogy az antibiotikumok használatát olyan helyzetekre korlátozza, amikor járványos állatbetegség veszélye áll fenn az akvakultúrás létesítményben, és nem pusztán megelőző intézkedésként, és értékelje a rezisztencia fogyasztókra való átterjedésének kockázatára gyakorolt hatásukat;

Hatékonyabb promóciós kampányok és jobb kommunikáció

56.  emlékeztet arra, hogy uniós szinten az akvakultúra és a halfogyasztás előnyeiről szóló hatékonyabb promóciós kampányokra és jobb kommunikációra van szükség;

57.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze azokat az erőteljes és hosszú távú, általános uniós kampányokat, amelyek elmagyarázzák az uniós akvakultúra-termékek fenntarthatósági eredményeit, előtérbe helyezve azok jó minőségét, az állatjólétet és a környezetvédelmi előírásokat a harmadik országokból behozott termékekkel összehasonlítva, mint például az „Az EU-ban tenyésztett” címke esetében;

58.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni és finanszírozni kell az 1151/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó regionális minőségrendszerekkel, mint például az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel kapcsolatos promóciós kampányokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve indítson az egész EU-ra kiterjedő tájékoztató kampányt általában véve az akvakultúrára vonatkozóan a fogyasztók és a vállalkozások számára, különös tekintettel az európai piacra vonatkozó szigorú és átfogó előírások és a harmadik országokból behozott termékek közötti különbségekre, különös hangsúlyt fektetve az Unióba behozott különösen ellenálló mikroorganizmusok és antimikrobiális rezisztencia (AMR) által az élelmiszer-biztonság és a közegészség területén okozott problémákra; hangsúlyozza a tenyésztett halak tenyésztés, szállítás és leölés közbeni jólétére vonatkozó uniós jogszabály kidolgozásának jelentőségét a fogyasztók elvárásainak teljesítése és az uniós előírások által garantált termékminőségnek a harmadik országból behozott termékekhez viszonyított reklámozása tekintetében;

59.  felkéri a Bizottságot, hogy különítsen el megfelelő összeget a halak és más halászati és akvakultúra-termékek népszerűsítésére az EU promóciós költségvetéséből; úgy véli, hogy kollektív intézkedésként, 80-100%-os támogatási intenzitással olyan átfogó, egységes elveken alapuló, az összes uniós tagállamra kiterjesztendő marketingkampányt kell indítani, amely fokozza az uniós akvakultúra-termékek elismertségét és elfogadottságát;

60.  támogatja az Európai Halászati Területek Hálózatának (FARNET) helyi halászati és akvakultúra-akciócsoportjait a tevékenységeik helyi, nemzeti és európai szintű népszerűsítésében;

A kutatás és az innováció támogatása

61.  emlékeztet arra, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), amely 1,2 milliárd EUR-t különít el az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztésére, valamint más finanszírozási források, mint például a Horizont 2020 keretprogram, lehetővé teszik az innovációt;

62.  hangsúlyozza a halászterületeken működő helyi akciócsoportok fontosságát, amelyek a helyi halászati erőforrások erősítésével, valamint a halászat és az akvakultúra területén való innováció és diverzifikáció ösztönzésével hozzájárulnak a halászat és az akvakultúra fejlesztéséhez egy adott területen;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az Ostreid herpeszvírus kutatását és az ellene való küzdelmet;

64.  aggodalmát fejezi ki bizonyos idegenhonos inváziós fajok európai akvakultúrára gyakorolt hatása miatt; hangsúlyozza az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló 1143/2014/EU rendelet tudományosan megalapozott, hatékony és arányos végrehajtásának fontosságát mind az európai akvakultúra, mind az őshonos fajok és ökoszisztémák védelme érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a kutatást és az innovációt a legproblematikusabb idegenhonos inváziós fajok elleni küzdelem céljából;

65.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az Ocenebra inornata elleni küzdelmet;

66.  hangsúlyozza, hogy a „Horizont 2020” keretprogramnak és a 9. kutatási keretprogramnak továbbra is támogatnia kell azokat az akvakultúrával kapcsolatos kutatási tevékenységeket, amelyek javítják az ágazat versenyképességét, valamint válaszokkal szolgálnak a Bizottság által 2016-ban szervezett, „FOOD 2030” elnevezésű konferencián és a tudományos tanácsadók magas szintű munkacsoportjának „Az óceánokból származó táplálék” című szakvéleményében kiemelt kérdésekre;

67.  úgy véli, hogy a Bizottságnak konzultálnia kellene az európai akvakultúra-technológiai és innovációs platformmal (EATIP) és az akvakultúra-ügyi tanácsadó testülettel a nemzeti stratégiai tervekbe való beillesztéssel kapcsolatos kiemelt témákról;

68.  szorgalmazza az ökoszisztémán alapuló akvakultúrás módszerekkel kapcsolatos kutatásba, tanulmányokba és kísérleti projektekbe történő beruházásokat, különösen a legkülső és a demográfiai hátrányban lévő régiók számára;

69.  emlékeztet arra, hogy meg kell erősíteni egyrészt a tudományos közösség, másrészt az akvakultúrás termelők, valamint a beszerzési piac és az értékesítési piac egyéb termelői közötti együttműködést;

70.  kéri, hogy a legjobb tudományos ajánlások alapján hozzanak létre uniós szintű egységes eljárásokat az akvakultúra-gazdálkodási és -termelési gyakorlatok ellenőrzésére és javítására vonatkozó, valamint a tengeri és az édesvízi halgazdaságokat egyaránt érintő társadalmi, egészségügyi, gazdasági és környezeti hatással kapcsolatos adatok gyűjtésére;

71.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az akvakultúra innovatív és környezetkímélő technológiáit, mint például az akvapóniát, hogy tartósan és az erőforrásokat kímélve állíthassanak elő élelmiszereket, és elkerüljék a környezetre való káros hatásokat;

72.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tengeri algákat/moszatokat felhasználó akvakultúra-ágazat továbbfejlesztésével kapcsolatos lehetőségek feltárását, amely ágazat ökológiai és gazdasági jelentőséggel bír a társadalmi és környezeti fenntarthatóság szempontjából;

A képzés és a foglalkoztatás ösztönzése

73.  felhívja a tagállamokat, hogy ‒ amennyiben hasznos, a Bizottság részéről nyújtott támogatással ‒ biztosítsák a megfelelő szakképzést az akvakultúra területén, és vegyék figyelembe a halászati ágazatban dolgozók átképzésének lehetőségét a vízi környezetet alternatív módszerekkel is kezelni képes szakemberekké, ezáltal is elősegítve foglalkoztatási lehetőségek megteremtését vidéki, part menti és elszigetelt területeken, a szigeteken, és különösen az olyan régiókban élő fiatalok számára, amelyek jelentős mértékben függenek a halászati és az akvakultúrával kapcsolatos tevékenységektől;

Az akvakultúra-ágazat fenntarthatóságának javítása az EU-ban

74.  hangsúlyozza, hogy a nők fontos szerepet töltenek be az akvakultúra-ágazatban, és azt, hogy a szabályozást a valósághoz kell igazítani, valamint figyelembe kell venni az akvakultúrához kapcsolódó egyéb tevékenységeket, például azokat, amelyeket többek között a halászháló-készítők vagy csomagolók fejlesztettek ki;

75.  megállapítja, hogy az európai piacon még nincs jelen kellő mértékben olyan innovatív rendszer, amely törekedne a halaknak az ökoszisztémához közel álló, természetes takarmánnyal való tenyésztésére; kéri az ilyen rendszerekhez szükséges körülmények javítását;

76.  úgy véli, hogy az akvakultúra-ágazatban rejlő lehetőségek kiaknázásának és az ágazat fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a környezetvédelemhez és a közjavak biztosításához beruházásokra van szükség, ezért felszólít a kutatás, az innováció és a minőségorientált, fenntartható termelési projektek finanszírozásának növelésére; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy még inkább egyszerűsítsék és csökkentsék az akvakultúra-ágazatot, többek között a tógazdálkodókat érintő bürokratikus terheket;

77.  hangsúlyozza, hogy az akvakultúra-ágazat terén folytatott kutatás és innováció, valamint a speciális egyetemi programok közötti együttműködés ösztönzése nyomán új ötletek fognak születni és nagyobb lesz az érdeklődés e gazdasági ágazat iránt;

Megfelelő finanszírozás az Európai Tengerügyi és Halászati Alapon (ETHA) és egyéb strukturális alapokon keresztül

78.  üdvözli a fenntartható és versenyképes akvakultúra előmozdítását, ami az ETHA egyik prioritása; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az Európai Számvevőszék által 2014-ben közzétett tanulmány következtetései szerint az ETHA elődje, az Európai Halászati Alap (EHA) nem támogatta hatékonyan az akvakultúra fenntartható fejlesztését; megállapítja, hogy európai szinten a támogatási intézkedések nem voltak kellően kidolgozva, azokat nem felügyelték megfelelően, és nem nyújtottak kellően egyértelmű keretet az akvakultúra fejlesztéséhez; megállapítja továbbá, hogy a tagállamok szintjén a támogatási intézkedéseket nem dolgozták ki és nem alkalmazták megfelelően, és a nemzeti stratégiai tervek és azok operatív programjai nem nyújtottak kellően egyértelmű alapot az akvakultúra fejlesztéséhez, és a helyzet nem igazán javult az ETHA által nyújtott támogatás révén;

79.  felhívja a figyelmet arra, hogy az oktatás és a megfelelő kommunikáció fiatalokat fog vonzani ebbe az ágazatba, biztosítani fogja annak jövőjét és versenyképességét és új technológiák és innovációs megoldások kifejlesztését fogja magával hozni;

80.  felkéri a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy a 2020 utáni halászati politikában emeljék meg 75%-ra mind a tengeri, mind az édesvízi akvakultúrába történő beruházások támogatásának intenzitását a beruházási kedv fellendítése és a haltenyésztők szükséges megsegítése érdekében; kéri a Bizottságot továbbá, hogy az akvakultúra-beruházásokhoz és a forgóeszköz-finanszírozáshoz az Európai Beruházási Bankkal közösen dolgozzon ki uniós szintű kamattámogatási rendszert;

81.  javasolja a jövőben is az akvakultúrához kapcsolódó kutatás-fejlesztés és innováció fokozott uniós támogatását, különös tekintettel a gazdasági fenntarthatóságot és a nemzetközi versenyképességet érintő területekre, mint pl. az energia- és erőforrás-hatékonyság, a biológiai alapok fejlesztése, a környezeti terhelés csökkentése, magasabb szintű ökológiai szolgáltatások nyújtása, stb.

82.  megállapítja, hogy az ETHA-rendelet és a tagállami operatív programok jóváhagyása terén tapasztalt késedelem miatt a vállalkozók legjobb esetben is csak 2016 végétől tudják majd ténylegesen felhasználni az ETHA-ból származó pénzösszegeket, ami közel hároméves késedelmet jelent;

83.  kéri az eljárások és az ETHA-ból kapott finanszírozás elnyerése érdekében benyújtandó dokumentumok egyszerűsítését;

84.  kéri minden olyan szabályozás támogatások szempontjából való felülvizsgálatát, amely akadályozná, hogy az akvakultúra egyéb uniós pénzügyi támogatásban (például az Európai Regionális Fejlesztési Alapból) részesülhessen;

85.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket, és biztosítsa a szükséges további segítséget ahhoz, hogy az ETHA felhasználói hozzáférhessenek a finanszírozáshoz;

86.  hangsúlyozza, hogy a termelői és ágazatközi szervezeteknek erőteljesebb támogatásra van szükségük ahhoz, hogy a közös piacszervezés pilléreivé váljanak;

A halászattal való harmonikus szimbiózis

87.  emlékeztet arra, hogy a halászat és az akvakultúra között nem állhat fenn ellentét, és mindkét ágazat teljes mértékben összeegyeztethető lehet egymással és kiegészítheti egymást, különösen azokban a part menti régiókban vagy szigeteken, amelyek nagymértékben függenek ezektől a tevékenységektől, és amelyekben kisüzemi halászat folyik; ezért felszólít a part menti akvakultúra-létesítmények további fejlesztésére;

88.  hangsúlyozza, hogy a tengeri akvakultúra a legkülső régiókban összeegyeztethető a part menti halászattal és kiegészíti azt, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a haltenyésztési és a fajtaszelekciós technikák kifejlesztését a trópusi és szubtrópusi területek meleg vizeiben; felszólítja a Bizottságot, hogy emelje ki a nők nem ipari part menti halászatban és minden ehhez kapcsolódó tevékenységben betöltött szerepét;

89.  felhívja a Bizottságot, hogy juttasson több finanszírozást a környezeti szempontból felelős akvakultúrás termelési módszerek, például a tengeri zárt elszigetelő akvakultúrás rendszerek (CCS) és a szárazföldi recirkulációs rendszerek (RAS) számára az akvakultúra élőhelyekre, vadon élő halállományokra és vízminőségre gyakorolt negatív hatásának csökkentése érdekében;

90.  ismételten hangot ad a kárókatonákra vonatkozó európai gazdálkodási terv kidolgozásáról szóló állásfoglalásában már kifejtett azon véleményének, hogy a kárókatonák és más ragadozó madarak által az akvakultúra-gazdaságoknak okozott károk csökkentése nagyon fontos tényező a termelési költségek, és ezáltal a gazdaságok fennmaradása és versenyképességük tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy a gémek és kárókatonák esetében alkalmazzák az érvényben lévő kivételeket, a Bizottságot pedig arra kéri, hogy vizsgálja felül a vidrák védettségi helyzetét;

91.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok bevonásával tegyen lépéseket a kárókatonák állományának olyan drasztikus mértékű csökkentésére, amely biztosítja a kárókatonák állományvédelmét, ugyanakkor nem jelent veszélyt más fajokra nézve, és megakadályozza az érintett akvakultúrák károsodását;

92.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  HL L 88., 2011.4.4., 1. o.
• [2]  HL L 221., 1998.8.8., 23. o.
• [3]  HL L 204., 2009.8.6., 15. o.
• [4]  HL L 250., 2008.9.18., 1. o.
• [5]  HL L 189., 2007.7.20., 1. o.
• [6]  HL L 354., 2013.12.28., 22. o.
• [7]  HL L 354., 2013.12.28., 1. o.
• [8]  HL L 149., 2014.5.20., 1. o.
• [9]  HL L 157., 2017.6.20., 1. o.
• [10]  HL C 21E., 2010.1.28., 11. o.
• [11]  HL C 236E., 2011.8.12., 132. o.
• [12]  HL C 351E., 2011.12.2., 119. o.
• [13]  HL C 99E., 2012.4.3., 177. o.
• [14]  HL C 316., 2017.9.22., 64. o.
• [15]  HL C 76., 2018.2.28., 40. o.
• [16]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0316
• [17] Európai Bizottság: Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében (2017. június 29.), 10. o.
• [18]  Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében, 15. o.
• [19]  Ugyanott., 12. o.

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS HÁTTÉR

Az európai haltermelésnek hozzávetőleg 20%-át teszi ki az akvakultúra-rendszerekben végzett haltenyésztés. Az uniós akvakultúra-ágazat körülbelül 85 000 embert foglalkoztat közvetlenül. Az ágazatot főként part menti és vidéki területeken működő kis- és középvállalkozások, illetve mikrovállalkozások alkotják. Az uniós akvakultúra-ágazat kiváló minőségű termékeket nyújt, szigorú fenntarthatósági és fogyasztóvédelmi előírások betartása mellett. 2000 óta az ágazat uniós összteljesítménye – mennyiségi szempontból – többé-kevésbé változatlan, a globális termelés ugyanakkor 7%-kal növekszik évről évre. 2009 és 2013 között a termelés mintegy 100 000 tonnával csökkent. A gazdasági válság és a harmadik országok jelentette egyre növekvő verseny miatt az akvakultúrás termelés volumene az elmúlt 10 évben visszaesett az Európai Unióban. Ez szerkezeti változásokat – elsősorban a kisvállalkozások összevonását és egyesülését – idézett elő az ágazatban, ami a tengeri akvakultúra-ágazatban a nagyvállalatok túlsúlyát és kevés új befektetőt eredményez. Mindazonáltal az uniós akvakultúra-ágazatot számukat tekintve elsősorban mikrovállalkozások alkotják.

A „kék növekedés”, az EU hosszú távú stratégiája, mely a tengeri és tengerhasznosítási ágazatok fenntartható növekedését hivatott támogatni, az akvakultúrát mégis azon ágazatok közé sorolja, amelyek a tengerparti turizmus, a tengeri biotechnológia, az óceánenergia és a mélytengeri bányászat mellett nagy potenciállal rendelkeznek a fenntartható munkahelyek és növekedés terén. A legfontosabb azonban az, hogy az akvakultúra alapvető szerepet tölt be társadalmunkban: az „akvakultúrának elő kell segítenie a fenntarthatóságon alapuló élelmiszertermelés képességének Unió-szerte történő megőrzését, hogy az uniós polgárok számára hosszú távon garantálni lehessen az élelmezésbiztonságot – az élelmiszerellátást, valamint a növekedést és foglalkoztatást is beleértve –, és ki lehessen elégíteni a világ növekvő élelmiszer-igényét a halak és a tenger gyümölcsei iránt” (a közös halászati politikáról szóló rendelet (53) preambulumbekezdése).

Azonban az uniós szinten megmutatkozó jó szándék ellenére, amely tükröződik a közös halászati politikáról szóló alaprendeletben és az Európai Bizottság vonatkozó közleményeiben – amelyek célja 2009-ben az volt, hogy új lendületet adjanak és fenntartható jövőt alakítsanak ki az akvakultúra számára, 2013-ban pedig az, hogy stratégiai iránymutatásokat és nemzeti/regionális/helyi szinten megvalósuló intézkedéseket javasoljanak –, ez nem felelt meg az ágazat elvárásainak, és a kezdeti lelkesedés gyorsan csalódássá és kishitűséggé alakult.

Az adminisztratív eljárások bonyolultsága és az engedélyezés átláthatóságának hiánya, az engedélyek kiadásának a helyi hatóságok általi megtagadása, gyakran a környezetvédelmi követelmények való meg nem felelés ürügyén, a vízhez és a területhez való hozzáférés nehézsége, amelyet valószínűleg tovább bonyolítanak a társadalmi igények (az akvakultúra-termékekkel és -tevékenységekkel kapcsolatos megfelelő fogyasztói tájékoztatás hiánya, az akvakultúráról kialakult negatív kép, a környezeti lábnyommal vagy az állatjólléttel kapcsolatos további fejlesztések iránti aránytalan igények), és súlyosbít a külső nyomás (éghajlatváltozás, betegségek), semmissé tette az uniós intézmények pozitív erőfeszítéseit.

Következésképpen az uniós akvakultúra nem tudott kihasználni számos lehetőséget, melyek az ágazat globális szintű fejlődéséből, a haltermékek iránti növekvő keresletből, az uniós termékek környezeti fenntarthatóságának és minőségének magas szintjéből, a szakismeretből és az uniós akvakultúra-ágazati vállalkozások innováció iránti folyamatos igényéből adódtak.

Az EU-n kívüli akvakultúra fejlesztésére irányuló nemzetközi együttműködési és fejlesztési intézkedések számos harmadik országban kiemelt szerepet kapnak, ahol európai szakértelmet keresnek – különösen az Unióban található egyetemeken és kutatóintézetekben, takarmány- és berendezésgyártóknál, valamint tanácsadó cégeknél. Az EU akvakultúrával foglalkozó termelőinek többsége inkább a túlélésre törekszik ahelyett, hogy a termelés növelése érdekében máshol ruházzon be, és gyakran bizalmatlan az ilyen politikákkal szemben.

Emellett az Európai Számvevőszék bírálta a 2017–2013 közötti időszakban az akvakultúra számára nyújtott uniós pénzügyi támogatást: „ a 2013-ig tartó időszakban az akvakultúrára irányuló támogatási intézkedések uniós és tagállami szintű kialakítása és végrehajtása nem zajlott megfelelően, és [...] az Európai Halászati Alap (a közös halászati politika pénzügyi eszköze) nem tudott kellő ár-érték arányt felmutatni, és nem támogatta hatékonyan az akvakultúra fenntartható fejlődését.”

Az új közös halászati politika célja többek között az, hogy új lendületet adjon az uniós akvakultúrának. A Bizottságnak a tenyésztett halak és külső vázas ehető vízi gerinctelenek 2020. évi termelésével kapcsolatos előrejelzése az akvakultúrára vonatkozó nemzeti stratégiai tervekről készült összefoglalója alapján mintegy 25%-os, évente akár 1,5 millió tonnás volumennövekedést mutat. A fenntartható akvakultúra-tevékenységek ösztönzését segítené az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) a finanszírozási időszak végéig nyújtandó, mintegy 1,2 milliárd euró összegű támogatás is. A programozási folyamat és a rendelkezésre álló ETHA-támogatás hatékony felhasználásának megkezdése azonban késedelmeket szenved. Az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület létrehozása is több mint két évet vett igénybe, mielőtt megkezdte működését, és csak a közelmúltban kezdett el ajánlásokat kidolgozni. Az akvakultúrával kapcsolatos környezetvédelmi irányelvekről szóló bizottsági iránymutatásokat tartalmazó új dokumentáció kiadására szintén a 2013. évi közleményben bejelentettnél két évvel később került sor.

Az uniós akvakultúrára vonatkozó nyitott koordinációs módszer félidős értékelése – különösen az engedélyezési eljárások fejlesztése és az akvakultúra számára történő területkijelölés vonatkozásában – 2018 elején indult el. A tagállamok felkérést kaptak, hogy (önkéntes alapon) számoljanak be az akvakultúrára vonatkozó nemzeti stratégiai terveik tekintetében elért eredményekről. Ezeket a jelentéseket az elemzésekkel és az esettanulmányokkal együtt figyelembe fogják venni a jelenlegi megközelítés hatékonyságának értékelése során annak érdekében, hogy az ágazatban csökkentsék az akadályokat és elősegítsék a növekedést. Az értékelés 2019 közepére fejeződik be.

AZ ELŐADÓ ÁLLÁSPONTJA

Az előadó úgy véli, hogy egy növekvő, dinamikus, fenntartható és innovatív uniós akvakultúra-ágazat megteremtése érdekében továbbra is elsődleges fontosságú az ismertetett akadályok felszámolása, amelynek során alapvető kérdés az egyenlő versenyfeltételek kialakítása az EU-ban és a nem uniós versenytársakkal szemben.

Az EU-nak ki kell használnia szakismereteit, szakértelmét és értékeit – fenn kell tartania azokat, miközben olyan harmadik országokba exportálja őket, amelyek hozzá kívánnak férni az EU tengeriélelmiszer-piacához.

Az Európai Bizottság 2009-ben elfogadott, az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégiája, valamint a 2013-ban javasolt stratégiai irányelvei ma is érvényesek, és a következők továbbra is kihívást jelentenek: az adminisztratív eljárások egyszerűsítése; az akvakultúra fenntartható fejlesztésének és növekedésének biztosítása összehangolt területi tervezés révén: az uniós akvakultúra versenyképességének fokozása; egyenlő versenyfeltételek kialakítása az uniós piaci szereplők számára versenyelőnyeik kihasználása révén.

Ebben az összefüggésben az előadó úgy véli, hogy a következők nélkül nem garantálható a vállalkozások biztonsága és az uniós akvakultúra-ágazat fenntartható fejlesztése: a bürokrácia csökkentése, fokozott átláthatóság és hatékony tervezés, jobb koordináció uniós és nemzeti szinten, nemzeti stratégia tervek, amelyek megvalósítják az uniós szinten meghatározott célkitűzéseket és teljesítik a közös halászati politikáról szóló alaprendelet követelményeit, a területi tervezés holisztikus megközelítése és az akvakultúra megfelelő figyelembevétele a hagyományos és erős ágazatok mellett, az érdekelt felek megfelelő bevonása, különösen az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület megerősítése révén, az akvakultúra-termékek behozatalára vonatkozó szigorúbb uniós jogszabályok és jobb határellenőrzés, a fogyasztókkal való jobb kommunikáció és megfelelő címkézés a termeléstől a fogyasztásig terjedő teljes láncon keresztül, valamint a vakcinák közös piaca.

A tudományos tanácsadási mechanizmus magas szintű tudományos tanácsadói munkacsoportjának „Az óceánokból származó táplálék – Hogyan nyerhető több élelmiszer és biomassza az óceánokból anélkül, hogy az megfosztaná a jövő generációit az óceánok biztosította előnyöktől?” című legutóbbi jelentése megerősíti, hogy „a globális szinten azonosított, a fejlődés szempontjából legnagyobb és leginkább kiaknázható potenciál a tengeri akvakultúrában rejlik.”

A jelentés többek között a következőket ajánlja: „Egy, a felelős tenyésztésen [...] alapuló »óceánokból származó táplálék« paradigma beemelése az uniós és globális rendszereket érintő, átfogó szakpolitikai menetrendekbe”; „Az európai tengeri akvakultúra fejlesztésének magasabb és még inkább stratégiai szintre emelése átfogó, összehangolt szakpolitikai keret révén – ez magában foglalja a tengeri akvakultúrával kapcsolatos követelményeknek a tengeri területi tervezésről szóló 2014. évi uniós irányelv végrehajtása során történő figyelembevételére vonatkozó iránymutatás kiadását, valamint a technológiai együttműködés kiterjesztését a tengeri akvakultúrára az EU és a déli partnerországok között fennálló fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében.”

Az előadó teljes mértékben egyetért a fent említettek mindegyikével. A problémák azonosítása megtörtént, a diagnózis helyes és az eddig javasolt megoldások nagyon találók. Amire még szükség van, az a politikai lendület. Továbbá az uniós intézmények és a tagállamok helyi és regionális közigazgatásai szerepének kölcsönös tiszteletben tartása mellett az uniós akvakultúra irányításához szükséges mértékű szubszidiaritást ötvözni kell a megerősített uniós szintű intézkedéssel, uniós célkitűzések megállapítása, valamint az akvakultúra helyi/regionális ágainak sajátosságaihoz igazított regionális célok kiválasztása révén. Bár a szubszidiaritás elve azt hivatott biztosítani, hogy a döntések a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten szülessenek meg, mégsem zárható ki az uniós intézkedés, ha az a nemzeti, regionális vagy helyi szinten elérhető lehetőségek tükrében indokolt.

A tudományos tanácsadási mechanizmus jelentése ezzel összhangban folytatódik: „Politikai szempontból a szubszidiaritást tiszteletben kell tartani [...]. Ennek ellenére helyénvaló nagyobb és arányos uniós szintű erőfeszítéseket tenni az egyenlő versenyfeltételek és az akvakultúrára irányuló fokozott figyelem, valamint az óceánokból származó táplálék egyéb aspektusainak támogatása érdekében – az agrárpolitikához és egy szélesebb körű élelmiszer-politikához hasonlóan.” „A politikai keretnek [...] hasznosítania kell a már megtett jelentős erőfeszítéseket (például az akvakultúrára vonatkozó 2013. évi uniós stratégia iránymutatások folyamatban levő végrehajtása), és azokat magasabb stratégiai prioritási szintre kell emelnie.”

Az alábbi közelgő lehetőségeket és határidőket nem mulaszthatjuk el annak érdekében, hogy az uniós akvakultúra megkapja az őt megillető helyet: Az Európai Bizottság 2018 végéig fogja értékelni az engedélyezési követelményekkel és az akvakultúra számára történő területkijelöléssel kapcsolatos helyzetet a tagállamoknak az akvakultúrára vonatkozó nemzeti stratégiai terveik tekintetében elért eredményekről szóló jelentései alapján. A tagállamoknak 2021-ig kell elfogadniuk a nemzeti tengeri területi tervezési terveket a tengeri területi tervezés keretének létrehozásáról szóló uniós irányelv előírásainak megfelelően. A jövőbeli közös halászati politikának szintén tartalmaznia kell a növekvő uniós akvakultúra-ágazat fenntartható fejlesztéséhez kapcsolódó intézkedéseket és a szükséges pénzügyi eszközöket.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások (2017/2118(INI))

Halászati Bizottság, előadó: Carlos Iturgaiz

Gabriel Mato által előterjesztett kisebbségi vélemény

Bolygónkon a halfogyasztás éppen most haladta meg a fejenkénti évi 20 kg-os átlagot, ami az 1960-as évek átlagos fogyasztási szintjének kétszerese. A mezőgazdasági termelést a jövőben világszinten növelni kell, ha századunk végére 2,5 milliárddal több embert akarunk élelemmel ellátni, különösen úgy, hogy ma az emberek kétszer annyi halat esznek, mint régebben, az óceánok és édesvizek természetes termelékenysége pedig korlátozott. Erre minden lehetőségünk megvan. Ezért az akvakultúra alapvető szerepet tölt be társadalmunkban: a lakosságot tápanyagban gazdag élelmiszerrel látja el, és a halászati ágazat által biztosított halmennyiség nélkülözhetetlen kiegészítője.

Az akvakultúra kapcsolata a vízzel ugyanaz, mint a mezőgazdaságé a földdel: minden a gazdálkodásról szól. Mégis van egy olyan tendencia, amely az élelmezésbiztonsági és táplálkozási kérdéseket többnyire a mezőgazdaság szemszögéből nézi, és az akvakultúra gyakran csekély figyelmet kap.

Az uniós akvakultúra-ágazat a fogyasztókat jó minőségű, fenntartható termékekkel látja el, és csak büszkék lehetünk az európai termelőinkre. Társadalmi, környezeti és állatjóléti normái a világon a legszigorúbbak közé tartoznak. Harmadik országok nem fenntartható, alacsony költségű termékei mégis elárasztják uniós piacunkat, és tisztességtelen versenyt teremtenek az ugyanezen a piacon értékesítő uniós termelőink számára.

Továbbá a kagylók és általában a külső vázas ehető vízi gerinctelenek tenyésztése értékes környezeti szolgálatot is tesz, mivel megszűrik és tisztítják a tenger vizét.

A fentiek miatt fokoznunk kell e fenntartható tevékenység fejlesztését.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások (2017/2118(INI))

Halászati Bizottság, előadó: Carlos Iturgaiz

Maria Lidia Senra Rodríguez által előterjesztett kisebbségi vélemény

Az akvakultúra nem jelent megoldást a túlhalászásra, továbbá nem kell ipari csalihalat engednünk a tengerbe ahhoz, hogy biztosítsuk a megfelelő étrendhez szükséges fehérjét.

Halászati intézkedéseink alapvető céljának a tengeri ökoszisztémák és a helyi állományok fenntartásának kell lennie, elkerülve a kisüzemi halászat kiszorulását és megszüntetését, valamint az iparág által érintett tengerparti környezetben a mezőgazdasági földterület megszűnését.

Az intenzív halgazdaságok nagy mennyiségben termelnek ürüléket, takarmánymaradványokat és gyógyszereket (többek között antibiotikumokat), amelyek szennyezik a vizeket, és súlyos negatív hatással járnak a folyók, a tengerek ökoszisztémájára és az egészségre. Továbbá az említett gazdaságok környezetében élő helyi fajokat érintik a gazdaságokból származó betegségek.

Az elővigyázatosság elve és az ipari csalihal által okozott negatív hatások (munkahelyek megszűnése a part menti területeken és összeegyeztethetetlenség az egészséges, biztonságos és fenntartható élelmiszerrel) alapján hangsúlyozzuk, hogy a halgazdaságok létrehozását nem szabad támogatni vagy engedélyezni az Unióban, mert az ökoszisztémákra gyakorolt következmények és hatások teljesen ellenőrizhetetlenek lesznek.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (21.3.2018)

a Halászati Bizottság részére

A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kilátások
(2017/2118(INI))

A vélemény előadója: Francesc Gambús

RÖVID INDOKOLÁS

Az Európai Bizottság 2013 áprilisában közzétette az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztésére vonatkozó stratégiai iránymutatását[1], amely tartalmazza a többéves nemzeti tervekre vonatkozó vázlatos tervezetet. A Bizottság 2016 májusában közzétette az akvakultúrára vonatkozó 27 többéves nemzeti terv összefoglalóját, amely a megújított közös halászati politika összefüggésében elemzi az akvakultúra-ágazat előtt álló, a 27 tagállam által a tervekben megállapított legfontosabb célokat és kihívásokat.

A világon tenyésztett halmennyiségnek mindössze 2%-át tenyésztik az EU-ban, azonban minőség és fenntarthatóság tekintetében az Unió vezető helyet foglal el. Az előadó véleménye szerint az EU megtarthatja és meg is kell tartania vezető pozícióját e téren, de a termelést is növelnie kell, hogy nagyobb részben fedezze az EU-ban jelentkező halfogyasztási keresletet. Jelenleg az uniós halfogyasztási kereslet 10%-át fedezi az akvakultúra, 30%-ot az uniós halászatok fedeznek és 60% harmadik országokból érkező behozatal. Az előadó úgy véli, hogy a színvonal csökkenése nélkül is van lehetőség az uniós akvakultúra növelésére, megőrizve a minőséget és a fenntarthatóságot. Az akvakultúra-ágazatban rejlő hatalmas lehetőség kihasználása érdekében csökkenteni kell az adminisztráció, például a jogosítványok, engedélyek és környezeti vizsgálatok (azaz hatás- vagy nyomonkövetési tanulmányok) bonyolultságát, és mindezt össze kell hangolni a biztonságos ágazatbeli beruházások iránti igénnyel és azzal, hogy az uniós piac esélyt kapjon a nagyobb versenyképességre. Az akvakultúra-ágazatban akár a kutatásba, a munkaerőbe, új gazdaságokba vagy bármely más területbe történő beruházások során az EU-nak továbbra is befolyásolnia kell a termelési színvonalat ahelyett, hogy az alacsonyabb szintű normákkal termelő harmadik országoknak engedi át a piacot. Emellett mivel az ágazat szinte kizárólag mikrovállalkozásokból áll, mindez biztonságot teremtene, garantálná és növelné a munkahelyek számát.

Ezért az előadó úgy látja, hogy az EU-nak meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy e téren kibontakoztassa potenciálját és mintaként szolgáljon nem pusztán a minőség és a fenntarthatóság tekintetében, hanem környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági szempontból is.

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Halászati Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza az EU arra irányuló jogi kötelezettségvállalását, hogy többek között a madárvédelmi irányelven, az élőhelyvédelmi irányelven és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelven keresztül biztosítsa a természetvédelmet;

2.  úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia kell az uniós akvakultúra-ágazat termelését, valamint meg kell őriznie és erősítenie kell a munkahelyeket és struktúrákat, figyelembe véve egyúttal a minőségi, fenntarthatósági, élelmiszer-biztonsági, állat- és emberi egészségügyi, valamint környezetvédelmi szempontokat és a természetes halászati környezeteket érő terhelést; úgy véli továbbá, hogy az EU-nak e tekintetben világszinten példaként kell szolgálnia; rámutat, hogy Európában az akvakultúra (úszós halak és külső vázas ehető vízi gerinctelenek tenyésztése és vízinövények termesztése) a haltermékek közel 20 %-át adja és jelenleg közvetlenül mintegy 85 000 embert foglalkozat;

3.  úgy véli, hogy szigorúbb intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az akvakultúra hatékonyabb, gazdaságilag életképesebb, szociálisan felelősebb és környezetbarátabb ágazattá váljon, és ezáltal a haltermékek iránti európai kereslet nagyobb hányadát elégítse ki, valamint csökkenjen Európa importfüggősége;

4.  hangsúlyozza, hogy az európai akvakultúra nem vezethet további túlhalászathoz, és megfelelő biztosítékokat kell bevezetni annak garantálása érdekében, hogy az akvakultúra-ágazaton belüli növekedés ne veszélyeztesse a közös halászati politika maximális fenntartható hozammal kapcsolatos célkitűzéseit;

5.  elismeri az akvakultúra társadalmi-gazdasági jelentőségét a part menti közösségek és szigetek szempontjából;

6.  megjegyzi, hogy a világ halfogyasztása az egyharmadával növekedett az elmúlt 20 évben, és a népességnövekedés még nagyobb nyomást fog gyakorolni a halállományra;

7.  megjegyzi, hogy az akvakultúra csak akkor elégítheti ki a haltermékek iránti megnövekedett keresletet, ha nem fog ki több halat az óceánokból, mint amennyit előállít;

8.  kéri a Bizottságot, hogy vezessen be biztosítékokat annak garantálása érdekében, hogy mind a haltermékeken alapuló, mind pedig az attól eltérő takarmányt fenntartható forrásokból állítsák elő;

9.  hangsúlyozza az új akvakultúra-telepek elhelyezésével kapcsolatos iránymutatás jelentőségét; kiemeli a tengeri területrendezés fontosságát, amelynek keretében figyelembe kell venni az eltérő hasznosítással kapcsolatos igényeket, ideértve például az energiát, a tengeri szállítást, a halászatot és az akvakultúrát, az idegenforgalmat, a szabadidős tevékenységeket, valamint a természet és a környezet megőrzését, védelmét és állapotuk javítását, továbbá úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni ezen igények összehangolására;

10.  megismétli, hogy a tápanyagterhelés csökkentése az akvakultúra egyik előfeltétele; hangsúlyozza a kutatók, az akvakultúra-ágazat, a takarmánygyártók, valamint a környezetgazdálkodási és környezetvédelmi szervezetek közötti együttműködés fontosságát;

11.  meggyőződése, hogy a helyi gazdaságok szövetébe beágyazódott és fenntartható víziállat-tenyésztő vállalkozásoktól származó különböző nemzetközi tapasztalatok felhasználása és a bevált környezetvédelmi – többek között a keletkező hulladékok fenntartható kezelésével, a helyi biológiai sokféleség megőrzésével és hasznosításával és a választott fenntartható takarmányozási módokkal kapcsolatos – gyakorlatok előmozdítása megerősítené az akvakultúrát, és segítené az összes tagállamot az akvakultúra-termelés fenntartható növelésében; rámutat arra, hogy a más régiók bevált gyakorlatai eltérő politikai és földrajzi feltételek mellett alakultak ki, amelyek nem feltétlenül hasonlítanak a tagállamokban uralkodó különféle feltételekhez;

12.  hangsúlyozza, hogy az édesvízi akvakultúra továbbra is egy nem kellően kiaknázott lehetőséget jelent az élelmezésbiztonság javítására és a vidéki térségek fejlesztésére;

13.  hangsúlyozza, hogy az édesvízi akvakultúra nem játszik pusztán fontos társadalmi szerepet azáltal, hogy vidéki foglalkoztatási lehetőségeket kínál a legszegényebb térségekben, hanem környezeti szempontból hozzájárul a vizes élőhelyek megőrzéséhez, valamint számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt, ami jóval túlmutat a gazdasági értékén;

14.  úgy véli, hogy a fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazathoz szükség van – különösen a nyílt tengeri haltenyésztés esetében – a környezet teherbíró képességét meghatározó független tudományos vizsgálatra, amely a helyek kijelölésének és a jogosultságok és engedélyek kiadásának, továbbá a környezetvédelmi jogszabályok tiszteletben tartása biztosításának legfőbb előfeltétele;

15.  üdvözli a környezetvédők és az ágazat közötti egyezményeken és megállapodásokon alapuló együttműködés jó példáit; üdvözli azokat a pozitív példákat, amelyekkel az akvakultúra hozzájárul a jó vízminőség és a vízi ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásához, egyúttal pedig elismeri és igyekszik csökkenteni az akvakultúra helyi környezetre és vízminőségre gyakorolt esetleges negatív hatásait; ezért további innovációt és kezdeményezéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy biztosítsák az ágazat hosszú távú fenntarthatóságát és nyereségességét;

16.  úgy véli, hogy a vadon élő és a tenyésztett halak kereszteződésének jelenségét ellensúlyozni kell, hiszen a tengerek genetikai örökségének veszélyes mértékű elszegényedéséhez vezet, valamint potenciális veszélyt jelent az ökoszisztémára nézve;

17.  kéri a tagállamokat, hogy az ökoszisztémán alapuló területrendezési megközelítés végrehajtása érdekében az akvakultúra-övezetek kijelölése előtt az akvakultúra-ágazat számára készítsenek és alkalmazzanak olyan térképeket, amelyen feltüntetik a védett fajokat és élőhelyeket;

18.  kéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre egységes eljárásokat az akvakultúrát érintő mérhető környezeti hatásokkal, egészségügyi és állat-egészségügyi körülményekkel és élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos adatok gyűjtésére annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő és független tudományos adatokat használjanak a termelési gyakorlatok nyomon követéséhez és irányításához; kéri a Bizottságot, hogy az egyes projektek időtartalmán is túlnyúló, hosszú távú tudományos nyomon követést vezessen be; hangsúlyozza a projektek és a tanulmányok nyomon követésének, valamint a tudományos munkatársak és az akvakultúra-ágazat – azon belül is a tógazdálkodók – közötti szoros együttműködés fontosságát;

19.  úgy véli, hogy a vegyi anyagok és antibiotikumok akvakultúrán belüli helytelen alkalmazása veszélyt jelent az akvakultúra-létesítmények körüli ökoszisztémákra és az emberi egészségre; felhívja a figyelmet a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az egységes egészségügyi megközelítés szerinti, antimikrobiális rezisztencia (AMR) elleni európai cselekvési tervről szóló, 2017. június 29-i bizottsági közleményre[2];

20.  hangsúlyozza, hogy az egységes egészségügyi megközelítés szerinti, antimikrobiális rezisztencia (AMR) elleni európai cselekvési terv megállapítja[3], hogy az oltás útján történő immunizálás költséghatékony közegészségügyi beavatkozás az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben, és ez az akvakultúrára esetében is érvényes;

21.  megállapítja, hogy a széles körben használt antibiotikumokkal összehasonlítva a diagnózis, az antimikrobiális alternatívák és a vakcinázás viszonylag magasabb költségei sajnálatos módon akadályozzák a vakcinázásnak a cselekvési terv által óhajtott nagyobb felhasználását és magasabb szintjét[4]; üdvözli azt, hogy a cselekvési tervben a Bizottság ösztönzőket jelentett be a diagnosztika, az antimikrobás szerek és vakcinák bevezetése érdekében[5];

22.  hangsúlyozza az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló 1143/2014/EU rendelet végrehajtásának fontosságát mind az akvakultúra-ágazat, mind az őshonos fajok ökoszisztémáinak védelme érdekében;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve indítson el egy az egész EU-ra kiterjedő tájékoztató kampányt általában véve az akvakultúrára vonatkozóan a fogyasztók és a vállalkozások számára, különös tekintettel az európai piacra vonatkozó szigorú és átfogó előírások és a harmadik országokból importált termékek közötti különbségekre, különös hangsúlyt fektetve az Unióba behozott különösen ellenálló mikroorganizmusok és antimikrobiális rezisztencia (AMR) által az élelmiszerbiztonság és a közegészség területén okozott problémákra;

24.  sürgeti a Bizottságot, hogy az új vízgyűjtő-gazdálkodási tervek értékelésénél vegye figyelembe a folyók menti akvakultúra-ágazati létesítmények, és – kiszolgáltatottságukra tekintettel – különösen az átmeneti vizeknél fekvő létesítmények vízhozammal és tápanyagokkal kapcsolatos egyedi szükségleteit;

25.  hangsúlyozza, hogy az Európai Halászati Alap keretében rendelkezésre álló támogatás fontos szerepet tölt be abban, hogy biztosítsák a halászati erőforrások fenntartható hasznosítását és előmozdítsák a környezetvédelmet és a vízi erőforrások megőrzését;

26.  úgy véli, hogy az akvakultúra-ágazatban rejlő lehetőségek kiaknázásának és az ágazat fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a környezetvédelemhez és a közjavak biztosításához beruházásokra van szükség, ezért felszólít a kutatás, az innováció és a minőségorientált, fenntartható termelési projektek finanszírozásának növelésére; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy még inkább egyszerűsítsék és csökkentsék az akvakultúra-ágazatot, többek között a tógazdálkodókat érintő bürokratikus terheket;

27.  véleménye szerint a Bizottságnak és a tagállamoknak konkrét ösztönzőket és intézkedéseket kell kidolgozniuk – beleértve a 2006/88/EK irányelv javított végrehajtását, illetve ha szükséges, módosítását – a vakcinahasználat növelése érdekében az akvakultúra területén, elősegítve ezáltal a vízi élőlényeknél előforduló betegségek és antibiotikum-rezisztencia megelőzését, ellenőrzését és költséghatékony felszámolását, valamint a vízi élőlények túlélésének, növekedésének és öko-hatékonyságának maximalizálásában;

28.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kutatásba, tanulmányokba és kísérleti projektekbe fektessenek be az innovatív, jövőorientált, környezeti szempontból felelősségteljes akvakultúrás gyakorlatok érdekében, ideértve az integrált multitrofikus akvakultúra-rendszereket (IMTA), az akvapóniát és a recirkulációs akvakultúra-rendszereket (RAS), amelyek csökkentik az akvakultúrás gazdaságok élőhelyekre, vadon élő állatok állományára és vízminőségre gyakorolt hatását, ily módon pedig hozzájárulnak az ökoszisztéma-alapú megközelítéshez;

29.  kéri a Bizottságot, hogy a támogatásokra és projektekre vonatkozó pályázati kiírásoknál tegyen különbséget az ipari akvakultúra és a kisüzemi, családi vállalkozások között tekintettel eltérő kiindulási helyzetükre, fejlesztési lehetőségeikre és céljaikra;

30.  sajnálatosnak tartja, hogy az Európában összesen elfogyasztott akvakultúra-termékek több mint felét importálják; elismeri, hogy az akvakultúra kedvező hatással lehet az EU-n belüli helyi közösségekre azáltal, hogy támogatja a helyi élelmiszer-termelés és -fogyasztás növelését;

31.  kedvezően értékeli a szárazföldi akvakultúrával kapcsolatos új kezdeményezéseket, különösen a zárt vizekkel rendelkező uniós területeken;

32.  elismeri, hogy az akvakultúra-gazdaságok létrehozása jelentős zavarokat okozhat az élőhelyek, köztük a tengeri madarak számára; kéri, hogy az akvakultúrával kapcsolatos valamennyi regionális és nemzeti tervbe kötelezően építsék be az érzékeny területek feltérképezését és a stratégiai környezeti vizsgálatok elkészítését annak érdekében, hogy azonosíthassák azokat a lehetséges akvakultúra-övezeteket, amelyek nem ütköznek uniós környezetvédelmi jogszabályokba;

33.  elismeri, hogy az akvakultúra lehetőségeket kínálhat a városi térségek számára, különösen az akvapónia tekintetében;

34.  megjegyzi, hogy az adatgyűjtési rendelet felülvizsgálatát követően minden tengeri halgazdaság köteles adatokat gyűjteni, ellenben az édesvízi gazdaságok ezt önkéntesen tehetik; kéri az ezzel kapcsolatos eljárások egységesítését;

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	20.3.2018
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	61 1 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marco Affronte, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Ivo Belet, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Miriam Dalli, Seb Dance, Angélique Delahaye, Mark Demesmaeker, Stefan Eck, Bas Eickhout, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Jytte Guteland, Anneli Jäätteenmäki, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Giovanni La Via, Jo Leinen, Peter Liese, Lukas Mandl, Valentinas Mazuronis, Susanne Melior, Rory Palmer, Massimo Paolucci, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, Julia Reid, Frédérique Ries, Michèle Rivasi, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Renate Sommer, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Ivica Tolić, Adina-Ioana Vălean, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Christofer Fjellner, Elena Gentile, Merja Kyllönen, Norbert Lins, Gesine Meissner, Ulrike Müller, Mihai Ţurcanu
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Fernando Ruas, Ruža Tomašić

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

61	+
ALDE	Gerben-Jan Gerbrandy, Anneli Jäätteenmäki, Valentinas Mazuronis, Gesine Meissner, Ulrike Müller, Frédérique Ries
ECR	Mark Demesmaeker, Arne Gericke, Urszula Krupa, Bolesław G. Piecha, Ruža Tomašić, Jadwiga Wiśniewska
EFDD	Piernicola Pedicini
ENF	Sylvie Goddyn
GUE/NGL	Stefan Eck, Kateřina Konečná, Merja Kyllönen
PPE	Pilar Ayuso, Ivo Belet, Birgit Collin-Langen, Angélique Delahaye, Christofer Fjellner, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Lukas Mandl, Fernando Ruas, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Ivica Tolić, Mihai Ţurcanu, Adina-Ioana Vălean
S&D	Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Seb Dance, Elena Gentile, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Jo Leinen, Susanne Melior, Rory Palmer, Massimo Paolucci, Pavel Poc, Daciana Octavia Sârbu, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Damiano Zoffoli
VERTS/ALE	Marco Affronte, Margrete Auken, Bas Eickhout, Michèle Rivasi, Davor Škrlec

1	-
EFDD	Julia Reid

0	0

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

• [1]  COM(2013)0229.
• [2]  Európai Bizottság, Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében, 2017. június 29. COM(2017)0339.
• [3]  Ibid., 10. o.
• [4]  Ibid., 15. o.
• [5]  Ibid., 12. o.

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	15.5.2018
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Clara Eugenia Aguilera García, Renata Briano, Alain Cadec, David Coburn, Linnéa Engström, João Ferreira, Sylvie Goddyn, Carlos Iturgaiz, António Marinho e Pinto, Gabriel Mato, Norica Nicolai, Liadh Ní Riada, Annie Schreijer-Pierik, Ricardo Serrão Santos, Ruža Tomašić, Peter van Dalen, Jarosław Wałęsa
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Norbert Erdős, Yannick Jadot, Verónica Lope Fontagné, Maria Lidia Senra Rodríguez
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Tim Aker, Nessa Childers

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

21	+
ALDE	António Marinho e Pinto, Norica Nicolai
ECR	Peter van Dalen, Ruža Tomašić
ENF	Sylvie Goddyn
GUE/NGL	João Ferreira, Liadh Ní Riada
PPE	Alain Cadec, Norbert Erdős, Carlos Iturgaiz, Verónica Lope Fontagné, Gabriel Mato, Annie Schreijer-Pierik, Jarosław Wałęsa
S&D	Clara Eugenia Aguilera García, Renata Briano, Nessa Childers, Ulrike Rodust, Ricardo Serrão Santos
VERTS/ALE	Marco Affronte, Linnéa Engström

2	-
EFDD	Tim Aker, David Coburn

0	0

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik