Eljárás : 2017/2253(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0263/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0263/2018

Viták :

PV 10/09/2018 - 26
CRE 10/09/2018 - 26

Szavazatok :

PV 11/09/2018 - 6.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0326

JELENTÉS     
PDF 521kWORD 57k
18.7.2018
PE 619.408v02-00 A8-0263/2018

a pénzügyi szolgáltatások szabályozása és felügyelete terén az EU és a harmadik országok között fennálló kapcsolatokról

(2017/2253(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Brian Hayes

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a pénzügyi szolgáltatások szabályozása és felügyelete terén az EU és a harmadik országok között fennálló kapcsolatokról

(2017/2253(INI))

Az Európai Parlament,

  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière által vezetett magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére,

–  tekintettel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatáról szóló, a Bizottsághoz címzett ajánlásokat tartalmazó 2014. március 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „A pénzügyi szabályozási program gazdasági felülvizsgálata” című, 2014. május 15-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0158),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (PFER) működéséről szóló, 2014. augusztus 8-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0509),

–  tekintettel az EU nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben betöltött szerepéről szóló 2016. április 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Véleményezési felhívás – a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályozási keret” című, 2016. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2012)0855),

–  tekintettel a „Pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út” című 2016. január 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az „Uniós egyenértékűségi határozatok a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakpolitikában: értékelés” című, 2017. február 27-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0102),

–  tekintettel az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló 2018. március 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0263/2018),

A.  mivel a pénzügyi válság óta több mint 40 új uniós pénzügyi jogszabályt fogadtak el, melyekből 15 tartalmaz „harmadik országokra vonatkozó rendelkezéseket”, amelyek mérlegelési jogkört biztosítanak a Bizottságnak arra, hogy az EU nevében egyoldalúan döntsön arról, hogy a külföldi joghatóságok szabályozási előírásai egyenértékűnek tekinthetők-e;

B.  mivel az egyenértékűség és a passzportálási jogok egyértelműen különböző fogalmak, amelyek különböző jogokat és kötelezettségeket biztosítanak a szabályozók, a felügyeleti hatóságok, a pénzügyi intézmények és a piaci szereplők számára; mivel az egyenértékűségre vonatkozó határozatok nem adnak „passzportálási jogokat” a harmadik országokban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmények számára, mivel ez a fogalom elválaszthatatlanul kapcsolódik a belső piachoz, és annak közös szabályozási, felügyeleti, végrehajtási és igazságügyi keretéhez;

C.  mivel egyetlen, az EU által kötött kereskedelmi megállapodás sem tartalmazott a határokon átnyúló kölcsönös hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket a pénzügyi szolgáltatások tekintetében;

D.  mivel nem létezik egységes, az egyenértékűségi határozatokat alátámasztó keret; mivel minden jogalkotási aktus célzott, a politikai célkitűzésekhez igazított egyenértékűségi rendszert határoz meg; mivel az egyenértékűségre vonatkozó jelenlegi rendelkezések különböző megközelítéseket kínálnak, amelyeknek a pénzügyi szolgáltatótól és a tevékenységi helye szerinti piactól függően számos lehetséges előnyük lehet;

E.  mivel az egyenértékűség többek között a nemzetközi szabályozási konvergencia előmozdításának eszköze, amely az Európai Unió belső piacán, egyenlő versenyfeltételek mellett, nagyobb versenyt eredményezhet, miközben megakadályozza a szabályozási arbitrázst, védi a fogyasztókat és a befektetőket, megőrzi az EU pénzügyi stabilitását és fenntartja a belső piacon belüli egységességet; mivel az egyenértékűség az uniós és a harmadik országbeli pénzügyi intézmények közötti tisztességes és egyenlő szabályozási és felügyeleti bánásmód biztosításának is az eszköze;

F.  mivel az egyenértékűségre vonatkozó határozatok az egységes uniós szabálykönyvön alapulnak, és technikai értékelés alapján születnek; mivel ennek ellenére azokat fokozott parlamenti vizsgálatnak kell alávetni;

G.  mivel a Bizottság az egyenértékűséget úgy határozza meg, mint „a fő eszköz, amelyet az EU a piaci szereplők határokon átnyúló tevékenységének stabil és biztonságos prudenciális környezetben történő hatékony kezeléséhez használ, olyan harmadik országbeli joghatóságok vonatkozásában, amelyek szigorúan betartják, végrehajtják és érvényre juttatják ugyanazokat a magas szintű prudenciális előírásokat, mint az Unió”;

H.  mivel az Egyesült Királyságnak az Unióból való közelgő kilépése jelentős hatást gyakorolhat a pénzügyi szolgáltatások szabályozására és felügyeletére, tekintettel a tagállamok között jelenleg fennálló szoros kapcsolatokra ezen a területen; mivel az Egyesült Királyságnak az Unióból történő kilépésére irányuló tárgyalások még folyamatban vannak;

I.  mivel az átmeneti időszakot is magában foglaló kilépésről rendelkező megállapodás elfogadása és ratifikálása esetén a pénzügyi intézményeknek hosszabb idejük lesz a brexithez való alkalmazkodásra; mivel átmeneti időszak hiányában a Bizottságnak és az európai felügyeleti hatóságoknak fel kell készülniük a pénzügyi stabilitás, a belső piac integritása és az uniós döntéshozatali autonómia védelmére;

J.  mivel az Unió pénzügyi stabilitása szempontjából teljes mértékben figyelembe kell venni a harmadik országok piacainak és az Unió egységes piacának összekapcsoltságát;

K.  mivel a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól szóló 2016. január 19-i állásfoglalásában a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy „javasoljon átfogó, következetes és konkrét keretet a harmadik országok egyenértékűségéről szóló döntésekhez, eredményalapú elemzés, illetve nemzetközi szabványok vagy megállapodások figyelembe vétele mellett”;

Kapcsolatok harmadik országokkal a válság óta

1.  megjegyzi, hogy a pénzügyi válság óta az EU széles körű reformok és nemzetközi szabványok végrehajtása révén továbbfejlesztette pénzügyi szabályozását; üdvözli a fokozott szabályozói és felügyeleti együttműködést az EU és harmadik országok között; elismeri, hogy ez hozzájárult a pénzügyi szabályozás globális egységességének javításához és az EU ellenállóbbá tételéhez a globális pénzügyi sokkokkal szemben;

2.  úgy véli, hogy az EU-nak elő kell mozdítania a rendszerszintű kockázat csökkentését és a pénzügyi stabilitás növekedését célzó globális pénzügyi szabályozási reformokat, és olyan nyitott, integrált, eredményes és reziliens pénzügyi rendszerre kell törekednie, amely támogatja a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a beruházásokat; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szabályozási és felügyeleti együttműködés minden keretének meg kell védenie az Unió pénzügyi stabilitását, és tiszteletben kell tartania annak szabályozási és felügyeleti rendszereit és normáit, valamint azok alkalmazását;

3.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a nemzetközi együttműködés egyre nehezebben valósítható meg a különféle a nemzeti érdekek és azon ösztönös törekvés miatt, hogy a kockázatokat más joghatóságokra hárítsák;

Uniós egyenértékűségi eljárások

4.  megjegyzi, hogy számos uniós jogalkotási aktus tartalmaz a harmadik országokkal folytatott szabályozási együttműködésre vonatkozó, a felügyeleti együttműködéssel és a prudenciális intézkedésekkel kapcsolatos különös rendelkezéseket;

5.  hangsúlyozza, hogy az egyenértékűség megadása az EU egyoldalú döntése, amely uniós szabványok alapján születik; úgy véli, hogy néhány egyedi esetben a nemzetközi együttműködést elősegíthetik az EU és harmadik országok közötti együttműködési megállapodások is;

6.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak ösztönöznie kell más joghatóságokat arra, hogy pénzügyi piacukhoz hozzáférést biztosítsanak az uniós piaci szereplők számára;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a pénzügyi szolgáltatások szabályozásával és felügyeletével kapcsolatban harmadik országokkal fenntartott kapcsolatai révén az EU-nak fokoznia kell a harmadik országokkal folytatott adóügyi együttműködést, a nemzetközi és uniós szabványokkal összhangban; meggyőződése, hogy az egyenértékűségi határozatokat az adókijátszás, az adócsalás, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos megfelelő harmadik országbeli szabályozás meglététől kell függővé tenni;

8.  elismeri, hogy az EU egyenértékűségi rendszere szerves részét képezi a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó számos szabályozási és felügyeleti jogi aktusának, és számos előnnyel járhat, mint például: fokozott verseny, megnövekedett tőkeáramlás az EU-ba, több eszköz és befektetési lehetőség az uniós vállalkozások és befektetők számára, erősebb befektető- és fogyasztóvédelem, valamint pénzügyi stabilitás;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy a legtöbb esetben az egyenértékűségi határozatok nem biztosítanak harmadik országokban székhellyel rendelkező pénzintézeteknek jogot arra, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtsanak az egész EU-ban; rámutat arra, hogy ezek a határozatok egyes esetekben a harmadik országbeli intézmények számára bizonyos termékek vagy szolgáltatások tekintetében korlátozott hozzáférést biztosíthatnak az egységes piachoz;

10.  hangsúlyozza ellenben, hogy az „uniós passzport” a vállalkozások számára az EGT egész területén biztosítja a pénzügyi szolgáltatások nyújtásához való jogot a székhely szerinti ország által kiadott engedély alapján és a székhely szerinti ország felügyelete alatt, és mint ilyen, nem áll rendelkezésre az EGT-n kívüli országokban letelepedett pénzügyi intézmények számára, mivel az uniós jog szerint harmonizált prudenciális követelményekre, valamint az engedélyek kölcsönös elismerésére támaszkodik;

11.  hangsúlyozza, hogy az uniós egyenértékűségi rendszer célja a nemzetközi szabályozási konvergencia előmozdítása és a felügyeleti együttműködés fokozása az uniós és nemzetközi szabványok alapján, valamint az uniós és a harmadik országbeli pénzügyi intézmények közötti egyenlő bánásmód biztosítása, az EU pénzügyi stabilitásának megőrzése, valamint a befektetők és a fogyasztók védelme mellett;

12.  úgy véli, hogy a jelenlegi állapot szerint az egyenértékűség megadására irányuló uniós eljárásnak előnyére válna az Európai Parlament felé meglévő nagyobb átláthatóság; meggyőződése, hogy a strukturált, horizontális és gyakorlati keretrendszer, valamint a harmadik országok felügyeleti keretrendszereinek elismerésére vonatkozó iránymutatások, valamint az ilyen keretrendszerek értékelésének megfelelő részletességi szintje javítaná az átláthatóságot;

13.  meggyőződése, hogy az egyenértékűségi határozatoknak objektívnek, arányosnak és kockázatérzékenynek kell lenniük, miközben fenn kell tartaniuk az uniós szabályozás magas szintjét; úgy véli továbbá, hogy az egyenértékűségi határozatokat az Unió, annak tagállamai és polgárai legjobb érdekeinek szem előtt tartásával kell meghozni, tekintettel az Unió, vagy egy vagy több tagállama pénzügyi stabilitására, a piac integritására, a befektető- és a fogyasztóvédelemre, valamint a belső piac működésére;

14.  úgy véli, hogy az egyenértékűségi értékelések technikai jellegűek, de megjegyzi, hogy az egyenértékűségi határozatok egyértelmű politikai dimenzióval rendelkeznek, és vélhetőleg különböző szakpolitikai célkitűzések kiegyensúlyozását szolgálják; kitart amellett, hogy a pénzügyi szolgáltatások területén az egyenértékűségnek egy harmadik ország számára történő megadására irányuló folyamatot a Parlamentnek és a Tanácsnak mindig ellenőriznie kell, és a nagyobb átláthatóság érdekében az ilyen határozatokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell meghozni, és szükség esetén kifogásról való korai lemondásra irányuló eljárással kell elősegíteni;

15.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2017. december 21-i határozata az egyenértékűségnek a MiFID/MiFIR-rendelet egyenértékűségi eljárása részeként történő megadásáról a svájci részvénykereskedési helyszínek számára – amely 12 hónapos időszakra korlátozódik, de meghosszabbítható, amennyiben a közös intézményi keret kapcsán elegendő előrelépés történik – egyértelműen politikai jellegű volt;

16.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak joga van egyenértékűségi határozatokat visszavonni, különösen lényegi szabályozási eltérés esetén, és meggyőződése, hogy egy ilyen visszavonási határozatot megelőzően a Parlamenttel megfelelő módon konzultálni kell; felszólít az egyenértékűségi határozatok elfogadására, visszavonására vagy felfüggesztésére vonatkozó átlátható eljárások bevezetésére;

17.  úgy véli, hogy a harmadik országok egyenértékű rendszerének folyamatos felügyeletére vonatkozó következetes keretet kell kidolgozni; úgy véli, hogy az európai felügyeleti hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy a Bizottságnak tanácsot adjanak, valamint hogy felülvizsgálják a harmadik országokban a szabályozás és felügyelet terén végbement fejleményeket, mivel az ilyen fejlemények az Unióra is hatással lehetnek a pénzügyi rendszer összekapcsoltsága miatt; követeli, hogy a Parlamentet tájékoztassák a harmadik országok folyamatban lévő szabályozási és felügyeleti felülvizsgálatairól; tudomásul veszi e tekintetben az európai pénzügyi felügyeleti rendszer felülvizsgálatára vonatkozó jogalkotási csomagot, amely az egyenértékűségi határozatot követően fokozott nyomon követést irányoz elő, ideértve a szabályozási kérdéseket, a felügyeletet és a végrehajtást, valamint a harmadik ország piacának helyzetét;

18.  úgy véli, hogy az EU jövőbeli egyenértékűségi keretrendszere révén a harmadik országoknak bármilyen nemzeti szabályozási fejleményről tájékoztatniuk kell az európai felügyeleti hatóságokat, és az egyenértékűségi határozatnak jó szabályozási és felügyeleti együttműködést és információcserét kell előírnia; úgy véli, hogy hasonlóképp a harmadik országoknak is szoros párbeszédet kell folytatniuk az EU-val;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és dolgozzon ki az egyenértékűségi eljárások átlátható, koherens és következetes alkalmazásához olyan egyértelmű keretet , amely javított eljárást vezet be az egyenértékűség meghatározására felülvizsgálatára, felfüggesztésére vagy visszavonására; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az egyenértékűség megadására vonatkozó kérelmezési eljárás harmadik országok esetében történő bevezetésének előnyeit;

20.  felszólít arra, hogy az illetékes európai felügyeleti hatóság folyamatosan kövesse nyomon az egyenértékűségi határozatokat, és ennek a nyomon követésnek az eredményeit hozza nyilvánosságra; kiemeli, hogy az ilyen nyomon követésnek ki kell terjednie az érintett harmadik országbeli vonatkozó jogszabályokra, a végrehajtási és felügyeleti gyakorlatokra, valamint a főbb jogszabály-módosításokra és piaci fejleményekre; felszólítja továbbá az európai felügyeleti hatóságokat, hogy végezzék el a harmadik országokban végbemenő fejlemények eseti értékelését a Parlament, a Tanács és a Bizottság indokolt kérelmei alapján;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jelenlegi egyenértékűségi rendszert, és értékelje, hogy hozzájárul-e az uniós és a harmadik országbeli pénzügyi intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek megvalósításához, megőrizve az Unió vagy annak egy vagy több tagállama pénzügyi stabilitását, a piaci integritást, a befektető- és fogyasztóvédelmet, valamint a belső piac működését; úgy véli, hogy ezt a felülvizsgálatot és – adott esetben – a javítást szolgáló javaslatokat közzé kell tenni;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy évente tegyen jelentést az Európai Parlamentnek minden egyenértékűségi határozatról, beleértve az egyenértékűséget megadó, felfüggesztő és visszavonó határozatokat is, és indokolja meg az említett határozatokat;

23.  emlékeztet az európai felügyeleti hatóságok jelentőségére a harmadik országok felügyeleti és szabályozási keretének elemzésében és nyomon követésében ellenőrzésében, és e tekintetben felszólítja az érintett európai felügyeleti hatóságokat, hogy alakítsák ki az adatok gyűjtéséhez, összevetéséhez és elemzéséhez szükséges kapacitásokat és hatásköröket; emlékeztet az illetékes nemzeti hatóságok szerepére azon pénzügyi intézmények engedélyezési eljárásában, amelyek portfóliókezelésük vagy kockázatkezelésük egy részét szolgáltatókra kívánják átruházni olyan harmadik országokban, ahol a szabályozási rendszer hasonló az EU rendszeréhez, emlékeztet továbbá a felügyeleti konvergencia fontosságára; tudomásul veszi az európai felügyeleti hatóságok folyamatos felülvizsgálatát, különösen pénzügyi intézmények felhatalmazási, kiszervezési és kockázatátruházási rendelkezéseinek felügyeletére vonatkozó javaslatokat; úgy véli, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak és az illetékes nemzeti hatóságoknak szorosan együtt kell működniük annak érdekében, hogy megosszák egymással a bevált gyakorlatokat, és biztosítsák a harmadik országokkal folytatott szabályozási együttműködés és tevékenységek egységes végrehajtását;

Az EU szerepe a pénzügyi szabályozásra vonatkozó globális szabványok kialakításában

24.  kiemeli az EU aktív szerepének fontosságát a globális szabványok meghatározása terén, amely olyan eszköz, amely előmozdítja a pénzügyi szabályozás nemzetközi egységességét, törekszik a pénzügyi stabilitás maximalizálására, csökkenti a rendszerszintű kockázatokat, védi a fogyasztókat és a befektetőket, megelőzi a joghatóságok közötti szabályozási hézagokat és egy hatékony nemzetközi pénzügyi rendszert alakít ki;

25.  felszólít az Unió és a pénzügyi szolgáltatások terén működő globális szabványügyi testületekben részt vevő tagállamok aktív szerepvállalására; emlékeztet az EU nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és szervekben betöltött szerepéről szóló jelentésében a Bizottság felé megfogalmazott kérésekre;

26.  felszólít e célból továbbá arra, hogy korszerűsítsék az EU és az Egyesült Államok közötti közös pénzügyi szabályozási fórumot, hogy a gyakoribb és következetesebb koordináció érdekében több rendszeres ülésre is kiterjedjen;

27.  rámutat arra, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén harmadik országokkal fennálló kapcsolatok javítását és az uniós tőkepiacok megerősítését nem szabad egymást kölcsönösen kizárónak tekinteni; hangsúlyozza ezért a tőkepiaci unióra irányuló projekt kapcsán elért előrelépés szükségességét;

o

o  o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0202.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0108.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0006.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0069.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

11.7.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

46

4

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Burkhard Balz, Pervenche Berès, Esther de Lange, Markus Ferber, Jonás Fernández, Giuseppe Ferrandino, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Petr Ježek, Barbara Kappel, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Philippe Lamberts, Werner Langen, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Fulvio Martusciello, Costas Mavrides, Alex Mayer, Bernard Monot, Caroline Nagtegaal, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Anne Sander, Alfred Sant, Martin Schirdewan, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Manuel dos Santos, Paloma López Bermejo, Luigi Morgano, Siegfried Mureşan, Joachim Starbatty, Romana Tomc, Lieve Wierinck

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Pilar Ayuso


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

46

+

ALDE

Petr Ježek, Caroline Nagtegaal, Ramon Tremosa i Balcells, Lieve Wierinck

ECR

Stanisław Ożóg, Pirkko Ruohonen-Lerner, Joachim Starbatty

EFDD

Bernard Monot, Marco Valli

ENF

Barbara Kappel

PPE

Pilar Ayuso, Burkhard Balz, Markus Ferber, Brian Hayes, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Esther de Lange, Werner Langen, Ivana Maletić, Fulvio Martusciello, Siegfried Mureşan, Luděk Niedermayer, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Anne Sander, Theodor Dumitru Stolojan, Romana Tomc

S&D

Pervenche Berès, Jonás Fernández, Giuseppe Ferrandino, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Olle Ludvigsson, Costas Mavrides, Alex Mayer, Luigi Morgano, Alfred Sant, Manuel dos Santos, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Paul Tang, Jakob von Weizsäcker

Verts/ALE

Sven Giegold, Philippe Lamberts, Molly Scott Cato, Ernest Urtasun

4

-

GUE/NGL

Paloma López Bermejo, Dimitrios Papadimoulis, Martin Schirdewan, Miguel Viegas

2

0

ENF

Gerolf Annemans, Marco Zanni

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. augusztus 29.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat