JELENTÉS a differenciált integrációról

27.11.2018 - (2018/2093(INI))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Pascal Durand
A vélemény előadója (*):Doru-Claudian Frunzulică, Gazdasági és Monetáris Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

Eljárás : 2018/2093(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A8-0402/2018
Előterjesztett szövegek :
A8-0402/2018
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a differenciált integrációról

(2018/2093(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló, „A 27 tagú EU útja 2025-ig: gondolatok és forgatókönyvek” című, 2017. március 1-i bizottsági fehér könyvre (COM(2017)2025), valamint az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről, az európai védelem jövőjéről, a gazdasági és monetáris unió kiteljesítéséről, a globalizáció előnyünkre fordításáról és Európa szociális dimenziójáról szóló, azt kísérő vitaanyagokra,

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló 2017. február 16-i állásfoglalására[2],

–  tekintettel az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására[3],

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügy Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0402/2018),

A.  mivel a differenciált integráció több jelentésű koncepció, amely a jelenségeket politikai és technikai szempontból is vizsgálja;

B.  mivel az EU-ban végbemenő integrációs folyamatokat az elsődleges és másodlagos jogszabályok összefüggésében a differenciált integrációval járó helyzetek gyorsan növekvő száma és sokfélesége jellemzi;

C.  mivel a differenciált integráció politikai megítélése a nemzeti kontextustól függően jelentősen eltér; mivel néhány olyan tagállamban, amely hosszabb ideig az Unió tagja volt, a differenciált integráció pozitív megítélés alá eshet és egy a gyorsabb és mélyebb integrációt előmozdító „úttörő csoport” létrehozásának elképzeléséhez kapcsolódhat, míg a közelmúltban az Unióhoz csatlakozott tagállamokban arra sokszor az Unió első osztályú és másodosztályú tagállamainak kialakításához vezető útvonalként tekintenek;

D.  mivel a differenciált integráció nagyon eltérő mechanizmusokat is magában foglal, amelyek nagyon eltérő hatást gyakorolhatnak az európai integrációra; mivel különbséget lehet tenni az időbeli differenciálódás (a többsebességű Európa) – ahol a célok azonosak, de az azok eléréséhez szükséges sebességek különbözőek –, továbbá a módozatok között: Európa à la carte és a térbeli különbségek (amelyet gyakran változó geometriaként említenek);

E.  mivel a differenciálódás az európai integráció régóta meglévő eleme – nem csak az uniós kompetencia alá tartozó területeken, hanem máshol is –, amely az EU elmélyülésével és bővítésével egyidejűleg alakult ki; mivel ennek következtében nem lehet számon kérni a differenciálódást és az integrációt, és a differenciálódásra az Unió jövőjére nézve innovatív útvonalként sem lehet tekinteni;

F.  mivel bár a differenciált integráció az európai integráció előmozdításának gyakorlati megoldása lehet, azt módjával és szűken meghatározott korlátok között kell alkalmazni, tekintettel az Unió és annak intézményi kerete széttagolódásának kockázatára; mivel a differenciált integráció végső célja a befogadás előmozdítása, nem pedig a tagállamok kizárása;

G.  mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kölcsönös függés előmozdítja az integrációt, míg az átpolitizálás gyakran akadályozza azt; mivel ennek következtében a legmélyebben integrált uniós szakpolitikai területek – például a belső piac harmonizációja és szabályozása – rendszerint a legkevésbé átpolitizáltak, míg a differenciált integráció leginkább a politikai szempontból nagyon polarizált területeken jelentkezik, amint arra példa a monetáris politika, a honvédelem, a határellenőrzés, az alapvető jogok vagy az adózás;

H.  mivel a tagállamok közötti politikai kapcsolatok és a kölcsönös függőség jelentősen hozzájárulnak az Unión belüli integrációjukhoz;

I.  mivel a Szerződések lehetőséget biztosítanak a tagállamok számára, hogy különböző integrációs utakat hozzanak létre, nevezetesen megerősített együttműködés (EUSZ 20. cikk) és állandó strukturált együttműködés révén (EUSZ 46. cikk) ám az európai integráció hosszú távú célkitűzéseként vagy elveként nem tartalmaznak rendelkezéseket a tartós rugalmasságra vagy a differenciált integrációra vonatkozóan; mivel ezeket a különböző integrációs utakat csak korlátozott számú politika esetében szabad alkalmazni, annak érdekében, hogy valamennyi tagállam részt vehessen, és azok nem áshatják alá az EUSZ 1. cikkében előírt, egyre szorosabb Unió létrehozásának folyamatát;

mivel továbbá a közös biztonság- és védelempolitika keretében folytatott megerősített együttműködés mára valósággá vált, ami hozzájárul egy érdemi uniós védelmi unió létrehozásához;

J.  mivel a pénzügyi tranzakciós adó kivételével a differenciált integráció valamennyi létező esetét a Tanács minősített többségi szavazással fogadhatta volna el, amennyiben az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 329. cikkének (2) bekezdése egyhangúság helyett ezt írná elő;

K.  mivel a differenciált integráció egyes formái centripetális hatást fejthetnek ki, és később több tagállamot vonzhatnak a kezdeményezéshez;

L.  mivel a differenciálódás folyamata az uniós jogi kereten belüli kezdeményezésekhez és néhány rugalmasabb kormányközi jogi megállapodáshoz vezetett, amelyek egy összetett és a polgárok számára érthetetlen rendszer kialakulását eredményezték;

M.  mivel a differenciált integráció potenciális szereplői nem csupán a tagállamok; mivel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendelet már lehetővé teszi a közös érdek alapján folyó nemzetközi együttműködést;

1.  ragaszkodik ahhoz, hogy a differenciált integrációról folyó vita ne a differenciálódás mellett és ellene szóló érvekről szóljon, hanem az uniós intézményi kereteken belüli – a gyakorlatban már létező – differenciált integráció gyakorlati megvalósításának legjobb módjairól, az Unió és polgárai érdekeit szem előtt tartva;

2.  emlékeztet azon következtetésére, hogy a kormányközi döntéshozatali struktúrák és folyamatok fokozzák az intézményi felelősségi körök komplexitását, csökkentik az átláthatóságot és a demokratikus elszámoltathatóságot, és hogy az Unió működése szempontjából a közösségi módszer a legjobb;

3.  úgy véli, hogy a differenciált integrációnak tükröznie kell azt az elgondolást, hogy Európa nem törekszik a mindenkire ráhúzható megközelítés kialakítására, és alkalmazkodnia kell polgárainak szükségleteihez és kívánságaihoz; úgy véli, hogy esetenként differenciálásra lehet szükség az új európai projektek megkezdéséhez és a közös projektektől független nemzeti politikai körülményekből fakadó patthelyzet feloldásához; úgy véli továbbá, hogy a differenciálódást pragmatikus módon alkotmányos eszközként kell alkalmazni a rugalmasság biztosítása érdekében anélkül, hogy aláásná az Unió általános érdekeit, valamint a polgárok jogainak és lehetőségeinek egyenlőségét; megismételi, hogy a külön út csak átmeneti lépésként fogadható el a hatékonyabb és jobban integrált uniós politikai döntéshozatal felé vezető úton;

4.  úgy véli, hogy az Európai Tanácsnak úgy kell az európai menetrendet kialakítania, hogy az tükrözze a közös fellépések előnyeit, és meggyőzze a tagállamokat az azokban való részvétel előnyeiről; kiemeli, hogy a differenciált integráció minden elfogadott formája csak második legjobb megoldás lehet, nem pedig stratégiai prioritás;

5.  5. ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy az EUSZ 46. és 20. cikk előírtak szerint továbbra is nyitva kell állnia a differenciált integrációnak, amely minden tagállam előtt nyitva áll, és továbbra is példát kell mutatnia az elmélyültebb európai integráció számára ott, ahol egyetlen tagállam sem marad ki hosszú távon, és nem tekinthető olyan eszköznek, amely elősegíti à la carte megoldásokat, amelyek veszélyeztetik az uniós módszert és az EU intézményi rendszerét;

6.  megerősíti, hogy minden olyan differenciálódási kezdeményezés, amely első és másodosztályú uniós tagállamok létrehozását eredményezné, jelentős politikai hiba lenne, és káros következményekkel járna az uniós projektre nézve;

7.  felszólít arra, hogy a differenciált integráció minden későbbi modelljét úgy alakítsák ki, hogy ösztönözze és teljes mértékben támogassa a részt venni kívánó tagállamokat arra irányuló gazdasági fejlődési és átalakítási törekvéseikben, hogy észszerű időkereten belül megfeleljenek a szükséges kritériumoknak;

8.  úgy véli, hogy a rugalmas eszközök szükségességére adandó megoldás a probléma egyik gyökerének megoldásában rejtőzhet; ezért kéri, hogy a tanácsi szavazások során még többször használják a minősített többségi szavazást az egyhangúsággal szemben, amint arra a „passerelle” (az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdés) lehetőséget biztosít;

9.  úgy véli, hogy a differenciált integrációt mindig a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően kell megvalósítani, fenntartva az uniós intézmények egységét, és hogy az nem vezethet párhuzamos intézményi megoldásokhoz; amelyek közvetve ellentétesek az uniós jog szellemével és alapvető elveivel, hanem ehelyett adott esetben lehetővé kell tenniük meghatározott szervek létrehozását, az uniós intézmények hatásköreinek és szerepének sérelme nélkül; emlékeztet arra, hogy a rugalmasság és a nemzeti, regionális vagy helyi sajátosságokhoz való alkalmazkodás a másodlagos jog rendelkezései révén is biztosítható;

10.  hangsúlyozza, hogy a differenciált integráció nem vezethet olyan összetettebb döntéshozatali eljárásokhoz, amelyek aláássák az uniós intézmények demokratikus elszámoltathatóságát;

11.  a brexitet lehetőségnek tekinti arra, hogy a „kívülmaradási” modellektől elmozdulás történjen a megkülönböztetéstől mentes, támogató jellegű „részvételi” modellek felé; hangsúlyozza, hogy ezek a „részvételi” modellek nem korlátoznák az „egyre szorosabb unió” felé történő elmozdulást egy egyenmegoldás legkisebb közös nevezőjére, hanem lehetővé tennék a fejlődéshez szükséges rugalmasságot, egyúttal nyitva hagyva az ajtót a szükséges kritériumoknak megfelelni kívánó és tudó tagállamok előtt;

12.  kéri, hogy a Szerződések következő felülvizsgálata során rendezzék a differenciált integráció jelenlegi formáit oly módon, hogy megszüntetik az állandó kívülmaradási lehetőségeket és az egyes tagállamokra vonatkozó, az elsődleges uniós jogszabályok alóli kivételeket, mivel ezek az elsődleges uniós jogon belüli hátrányos megkülönböztetéshez vezetnek, illetve általában véve torzítják az uniós jog egységességét és veszélyeztetik az EU társadalmi kohézióját;

13.   elismeri azonban, hogy szigorúan kivételes, ideiglenes és eseti alapon egy átmeneti időszak szükséges lehet az új tagállamok számára; ragaszkodik ahhoz, hogy egyértelmű és végrehajtható jogszabályokat vezessenek be az átmeneti időszak állandósításának elkerülése érdekében;

14.   ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós tagság valamennyi szakpolitikai területen követelje meg az elsődleges uniós jog teljes körű betartását, és hogy azok az országok, amelyek nem hajlandóak arra, hogy kötelezettséget vállaljanak az elsődleges jognak való teljes körű megfelelésre, illetve amelyek nem kívánnak vagy nem képesek az EU-hoz csatlakozni, valamilyen partnerségi formátumban működjenek közre; úgy véli, hogy egy ilyen partnerséget olyan, a kapcsolódó jogoknak megfelelő kötelezettségeknek kell kísérniük, mint például az uniós költségvetéshez való hozzájárulás, és hogy azt az Unió alapvető értékeinek, a jogállamiságnak és – belső piaci részvétel esetén – a négy szabadságnak a tiszteletben tartásához kell kötni;

15.  hangsúlyozza, hogy az EU alapvető értékeinek tiszteletben tartása és védelme az Európai Unió – mint a tagállamokat összekötő értékeken alapuló közösség – sarokkövét képezi; ezért úgy véli, hogy a differenciálás nem engedhető meg az EUSZ 2. cikkében rögzített meglévő alapvető jogok és értékek tiszteletben tartása tekintetében; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy a differenciálódás nem engedhető meg azon szakpolitikák terén sem, ahol a részt nem vevő tagállamok negatív külső hatásokat, például gazdasági és szociális dömpinget teremthetnek; kéri, hogy a megerősített együttműködésre vonatkozó javaslat kidolgozása során a Bizottság gondosan vizsgálja meg a potenciális centrifugális hatásokat, többek között hosszú távon is;

16.  emlékeztet azon ajánlására, amelyben javasolta partnerség kialakítását annak érdekében, hogy létrehozzák az államok egy olyan partneri csoportját az EU körül, amely nem képes vagy nem kíván csatlakozni az Unióhoz, ugyanakkor szoros kapcsolatot kíván fenntartani az EU-val[4];

17.  javasolja egy olyan különleges eljárás bevezetését, amely egy bizonyos számú évet követően lehetővé tenné, hogy a Tanácsban minősített többséget képviselő több tagállam által indított megerősített együttműködést az Európai Parlament egyetértését követően beépítsék az uniós vívmányokba;

18.  hangsúlyozza, hogy a rugalmasság és a differenciálódás mellett a kulcsfontosságú területeken meg kell szigorítani a közös szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy a differenciálódás ne vezessen politikai fragmentációhoz; ezért úgy véli, hogy a jövőbeli uniós intézményi keretnek tartalmaznia kell a politikai, gazdasági, szociális és környezetvédelmi jogokról szóló európai pillért is;

19.  elismeri, hogy a regionális együttműködés fontos szerepet játszik az uniós integráció megerősítésében, és úgy véli, hogy további fejlődése komoly lehetőséget kínál az integráció megszilárdítására és elmélyítésére, hozzáigazítva azt a helyi sajátosságokhoz és az együttműködési hajlandósághoz;

20.  javasolja, hogy az uniós jog és a költségvetés keretein belül dolgozzanak ki olyan eszközöket, amelyek a határokon átnyúló kezdeményezések vizsgálatára irányulnak olyan kérdések tekintetében, amelyek olyan uniós érdeket képviselnek, amely végül jogalkotási javaslatokat vagy megerősített együttműködés tárgyát képezhetné;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

  • [1]  HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
  • [2]  HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
  • [3]  HL C 468., 2006.12.15., 176. o.
  • [4]  HL C 252., 2018.7.18., 207. o.

INDOKOLÁS

Az uniós differenciált integráció számos formát ölthet: kívülmaradási opció, megerősített együttműködési kezdeményezések, állandó strukturált együttműködés és kormányközi formációk a Szerződésen kívül. A gyakorlatban a rugalmas megoldások köre, amelyek lehetővé teszik egyes tagállamok számára, hogy egy bizonyos szakpolitikai területen elmélyítsék az integrációt, olyannyira változatossá vált, hogy egyre nehezebb azonosítani a differenciált integráció valamennyi esetét, és nem csak az európai polgárok, hanem a politikai döntéshozók számára is.

A differenciált integráció nem új jelenség. A differenciált integráció lehetőségéről folytatott megbeszélések már az 1970-es évek elején elkezdődtek, és az 1990-es években felgyorsultak. A differenciálódás egyik fő példája a gazdasági és monetáris unió létrehozása volt 1993-ban. Azóta a rugalmas megoldások köre exponenciálisan bővült, és azok jelenleg öt fajta kívül maradási lehetőséget biztosítanak[1]: két egyeztetett megerősített együttműködés van érvényben[2], három újabb jelenleg áll kidolgozás alatt[3]: létezik még az EUSZ 46. cikke szerinti állandó strukturált együttműködés, valamint egy kormányközi együttműködés az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet és az Európai Űrügynökségben.

A differenciált integráció jó eszköznek tekinthető a különböző európai politikai vélemények közötti szakadék áthidalásához, ám fontos politikai, jogi és intézményi kérdéseket is felvet. Az első az, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a rugalmas megoldások és az Unió egysége között. A második a kormányközi és rugalmasabb jogi megállapodások közötti választás, valamint az uniós jog homogenitása. A harmadik kérdés az, hogy külön intézményeket kell-e létrehozni a differenciált integrációhoz, vagy meg kell-e őrizni az EU intézményi egységét.

Bár a differenciált integráció a jelenlegi politikai légkörben pozitív eszköznek tekinthető az európai integráció legmegfelelőbb ütemben és formában történő előrehaladásához, annak használatát és módozatait a demokratikus legitimitás javítása érdekében egyszerűsíteni kellene.

A differenciált integráció fogalmának tisztázása

A differenciált integráció fogalma számos technikai és politikai jelentéssel bír. Technikailag különbséget tehet az időbeli differenciálódás (a többfokozatos Európa: ugyanazon célok, de különböző sebességgel), a módozatbeli differenciálódás (Európa à la carte, amely a szakpolitikákban való részvételt jelenti, a cél elérésének kényszere nélkül), valamint a területbeli differenciálódás (változó geometria, amely hosszabb ideig tarthat és inkább földrajzi jellegű) között. Mindezek a „differenciálódás” eszközei, ám nagyon eltérő hatást gyakorolnak az EU-ra.

A differenciálódásra vonatkozó politikai retorika is különböző mintákat követ. Ha a viszonylag népesebb tagállamok vagy az Unió régebbi tagállamai használják, akkor általában olyan megítélés alá esik, hogy azt a tagállamok az uniós integrációs folyamat elmélyítése érdekében teszik, mivel ezek az országok az „úttörő” tagállamok. Épp ellenkezőleg, ha a differenciált integrációt az EU-hoz nemrégiben csatlakozott tagállamok használják, azt az első osztályú és másodosztályú uniós tagság kialakulásához vezető útnak tekintik.

Az előadó úgy véli, hogy a differenciált integrációnak tükröznie kell azt az elgondolást, hogy Európa nem törekszik a mindenkire ráhúzható megközelítés kialakítására, és alkalmazkodnia kell polgárainak szükségleteihez és kívánságaihoz. Ezért a differenciálódást olyan alkotmányos eszközzé kell tenni, amely szükség esetén a teljes politikai rendszer és a polgárok közötti egyenlőség veszélyeztetése nélkül biztosítja a rugalmasságot.

A differenciálódás szükségessége

•  A differenciált integráció is integráció:

Különböző tanulmányok bizonyítják, hogy a differenciálódás hozzájárult az uniós integráció elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez. Valójában a differenciálódás az EU hatáskörének, a szakpolitikák hatókörének és a tagállamok számának növekedésével párhuzamosan fokozódott és megszilárdult. Ezért bár gyakran és hibásan a politikai konvergencia felé vezető pragmatikus és átmeneti lehetőségnek nevezik, a valóságban nem a kivétel, hanem az uniós integráció velejárója.

A vitát ezért nem a differenciálódás előnyeiről és hátrányairól kell folytatni, hanem arról, hogy az EU-n belül hogyan működhet a differenciálódás, melyek az elfogadható mechanizmusok, milyen feltételek mellett és milyen területeken.

•  A nagymértékben átpolitizált területeken fennálló akadályokra sokszor a differenciált integráció volt a válasz

A szakpolitikai területeket és a differenciálódás terén mutatkozó különbségeket vizsgálva megfigyelhetjük, hogy a kölcsönös függőség az integráció hajtóerejeként működik, míg a politikai befolyásoltság gyakran akadályozza az integrációt. Ennek az a következménye, hogy a nagyfokú egymásrautaltság és a nagyfokú politikai befolyásoltság esetén megjelenik a differenciálódás.

Ez azt is megmagyarázza, hogy az EU-n belüli differenciálódás típusai idővel hogyan alakultak. Az 1980-as évek előtt nagyobb volt vertikális differenciálódás (bizonyos szakpolitikai területeken, de az EU egész területén), a horizontális jellegű (a központosítás mértéke, de annak a területnek a változása, amelyre a politika vonatkozik) pedig nem volt jellemző. A horizontális integráció a témák átpolitizáltságával és az EU bővítésével párhuzamosan nyert teret.

Ennek eredményeként az EU nagyon integrált politikát folytat a kevéssé átpolitizált területen, mint például az áruk és a piaci szabályozás harmonizációja, és nagyon differenciált politikát folytat az olyan alapvető szakpolitikai területeken, mint a monetáris politika, a honvédelem és a külügyek, az alapvető jogok, az adózás, a szociális ügyek stb.

A differenciált integráció kihívásai

1) A differenciálás szükségessége gyakran a Tanács egyhangú határozatának szükségességével magyarázható. A pénzügyi tranzakciós adó kivételével a megerősített együttműködés minden egyéb esetében minősített többséggel lehetett volna szavazni. Érdemes megjegyezni, hogy néhány esetben a megerősített együttműködésre két tagállam vétójogának elkerülése érdekében van szükség (az európai egységes szabadalom 26 tagállam részvételével működik!).

2) A differenciálódás az átpolitizáltabb területekre jellemző: alapvető jogok, Schengen, az euróövezet és a pénzügyi tranzakciós adó. A kevésbé átpolitizált területeken integráltabb szakpolitikák alakultak ki (belső piaci szabályok stb.), azonban egy egymástól függő, egymással összefüggő és demokratikus politikai szervezetben – az EU-ban – a differenciálódás nem fogadható el minden területen.

3) A differenciálódás egyes formái centripetális hatást gyakoroltak, és ahhoz több tagállam később csatlakozik, míg más formák centrifugális hatást gyakorolnak, és a részt nem vevő tagállamok negatív hatást gyakorolnak a részt vevő tagállamokra.

4) A differenciálódás folyamata egyes eszközök létrehozását eredményezte a Szerződés keretrendszerén belül (megerősített együttműködési kezdeményezések, a versenyképességi és innovációs kezdeményezés stb.), de a Szerződésen kívül is (kormányközi megoldások). Ez összetett és a polgárok számára nehezen követhető rendszerekhez vezetett, ami miatt egyre nehezebb biztosítani a határozatok elszámoltathatóságát. Az Európai Unióról szóló szerződés keretén kívüli kormányközi megállapodások hátterében meghúzódó problémák között a parlamenti ellenőrzés hiánya áll fenn, mivel a Parlament részvétele elengedhetetlen a demokratikus legitimitás biztosításához.

A további teendők

A Szerződések módosítása nélkül:

1) A probléma gyökereinek megoldására és a differenciált integráció szükségességének csökkentésére irányuló első lépés az egyhangú döntés valamennyi lehetséges területen történő eltörlése. Ezt az áthidaló klauzula (az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése) révén lehet megvalósítani, melynek lehetővé teszi, hogy a Tanács az egyhangú szavazásról átálljon a minősített többségi szavazásra azokban az esetekben, amelyekben a Szerződések jelenleg egyhangú határozathozatalt írnak elő.

2) A Szerződés rendelkezéseinek hatálya alól való kimaradás ne legyen lehetséges, mivel az hátrányos megkülönböztetést eredményez. Míg a tagállamok egy csoportja élen jár az uniós integrációban, a kívülmaradás lehetővé teszi más tagállamok számára, hogy egyre kevésbé integrálódjanak. Ezért a kimaradási lehetőséget meg kell szüntetni.

3) Bár az integrációért fizetendő ár olykor a differenciálódás, a demokráciát soha nem szabad feláldozni a differenciálódás oltárán. Ezért a differenciálódás nem vezethet olyan összetettebb döntéshozatali eljárásokhoz, amelyek aláássák az uniós intézmények elszámoltathatóságát. Ezt egyebek mellet úgy lehet biztosítani, hogy a differenciálódás mindig a Szerződések keretein belül valósuljon meg, vagy a megerősített együttműködés (EUSZ 20. cikk), vagy az állandó strukturált együttműködés (EUSZ 46. cikk) révén.

4) A differenciálódásnak a tagállamok közötti heterogenitást kell szolgálnia, és nem vezethet a közös érdekek aláásásához. Bár a felkészültség elégtelen szintje (például az euróövezethez vagy a schengeni övezethez való csatlakozás kritériumai) indokolhatja az ideiglenes többsebességű megoldásokat, a hajlandóság hiánya nem elfogadható indok minden területen, különösen ha negatív hatással van a többi tagállamra vagy az EU egészére.

Emellett a differenciálódásra lehetőséget adó szakpolitikai területek jól mutatják, hogy hogyan képzeljük Európa jövőjét. Mivel az EU a közös értékeken és célkitűzéseken alapuló demokratikus térség, az előadó úgy véli, hogy a meglévő alapvető jogok és értékek tekintetében nem lehet különbséget tenni, valamint az olyan területeken sem, ahol a részt nem vevő tagállamok – például szociális és gazdasági dömping formájában – negatív külső hatás gyakorolnak a többi tagállamra.

5) A rugalmasságnak és a differenciálódásnak – a megerősített együttműködés vagy a jogalkotás révén (amikor például egy rendelet vagy egy irányelv keretében figyelembe vesznek bizonyos sajátosságokat) – együtt kell járnia a közös szabályok megerősítésével az olyan alapvető területeken, mint például a jogállamiság.

6) A differenciált integráció során fenn kell tartani az uniós intézmények egységét, és az nem vezethet párhuzamos intézményi megoldásokhoz; Közelmúltbeli állásfoglalásaiban a Parlament rámutatott, hogy a differenciált integrációnak nyitottnak kell maradnia valamennyi tagállam számára, és továbbra is példát kell mutatnia a mélyebb európai integráció, és nem pedig az „à la carte” megoldások lehetőségeként[4].

A Szerződések módosításával:

1) A Szerződés jelenlegi korlátozásait meghaladó lépésként az előadó hasznosnak tartja az uniós tagság két fajtájának bevezetését: a teljes jogú tagság és a társult tagság. A teljes jogú tagság azt jelentené, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartani az elsődleges jogot és a megerősített együttműködés megindításának lehetőségéből kizárt politikákat. A társult tagok csak bizonyos politikákban vennének részt, és nem lennének teljes mértékben integrálva az EU döntéshozatali eljárásaiba.

2) Amennyiben a Tanácsban minősített többséget képviselő tagállamok megerősített együttműködést indítanak el, különleges eljárást kell kialakítani annak érdekében, hogy az néhány év elteltével könnyen beilleszthető legyen az uniós vívmányokba.

3) A tagállamok nem tekinthetők a differenciálódás és a rugalmasság iránti igény kizárólagos forrásának az EU-ban. Ezért az előadó úgy véli, hogy amennyiben a hatáskörök kiosztása ezt lehetővé teszi, a régiók és a tagjelölt országok számára lehetővé kell tenni, hogy részt vegyenek a megerősített együttműködésben.

4) A Szerződésekben rendelkezni kell a potenciálisan megerősített együttműködést eredményező határokon átnyúló kezdeményezések kipróbálásáról, és arról, hogy azt a tagállamok és/vagy a régiók kezdeményezhessék. Ezeket a lehetőségeket kezdetben néhány tagállam/régió előtt nyitnánk meg. Ha az eredmények pozitívak, a Bizottság jogalkotási javaslatot tehetne. Ez lehetővé tenné a határokon átnyúló kezdeményezések kipróbálását (és finanszírozását) az uniós kereteken belül.

5) Létre kell hozni a polgári, gazdasági, szociális és környezeti jogok európai pillérét, amelytől nem lehet eltérni.

6) A jogszabályok egymástól való átvételén keresztül történő differenciálódás egyéb formáit – például az ausztrál szövetségi modellben megfigyelt helyes gyakorlatok átvételét – is el lehet képzelni.

  • [1] az Egyesült Királyság és Írország a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségből, az Egyesült Királyság és Dánia a közös valutából, az Egyesült Királyság és a Cseh Köztársaság a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról, az Egyesült Királyság, Írország és Dánia Schengenből, és Dánia a közös biztonság- és védelempolitikából marad ki.
  • [2]  az egységes európai szabadalmi jog, valamint a válásra vonatkozó jog.
  • [3]  az Európai Ügyészség, a pénzügyi tranzakciós adó és a vagyonjogi rendszerekre vonatkozó szabályok.
  • [4]  A 2017. február 16-i állásfoglalás az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kiaknázása révén történő javításáról (P8_TA-PROV(2017)0049), és a 2017. február 16-i állásfoglalás az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról. (P8_TA-PROV(2017)0048)

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (15.11.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a differenciált integrációról
(2018/2093(INI))

A vélemény előadója (*): Doru-Claudian Frunzulică

(*)  (Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke)

JAVASLATOK

1.  emlékeztet azon következtetésére, hogy a kormányközi döntéshozatali struktúrák és folyamatok fokozzák az intézményi felelősségi körök komplexitását, csökkentik az átláthatóságot és a demokratikus elszámoltathatóságot, és hogy az Unió működése szempontjából a közösségi módszer a legjobb;

2.  felszólít arra, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) integrálják az EU jogi keretébe; várakozással tekint a Bizottság azon kezdeményezése elé, hogy azonosítja a minősített többségi szavazás területeit, hogy az adózás területén biztosított legyen a hatékonyabb jogalkotás; felszólítja a Bizottságot arra, hogy jelöljön ki a gazdasági és monetáris unióért (GMU) felelős alelnököt; költségvetési sor létrehozására hív fel az euróövezet számára a többéves pénzügyi keret részeként, mely támogatná az euróövezeti politikák végrehajtását;

3.  üdvözli az utóbbi pár évben a bankunió tekintetében végzet munka előrehaladását; emlékeztet, hogy folytatni kell a bankunió kiteljesítésére irányuló tárgyalásokat, hogy sikeresen lehessen csökkenteni a kockázatokat és hogy az Egységes Szanálási Alap (SRF) számára költségvetési védőháló jöhessen létre; felszólít arra, hogy az ESM-et alakítsák át úgy, hogy az Egységes Szanálási Alap költségvetési védőhálójaként szolgálhasson; e tekintetben üdvözli a 2018. június 29-i euróövezeti csúcstalálkozón tett azon nyilatkozatot, mely megerősítette, hogy az ESM közös védőhálóként fog szolgálni az SRF számára, és még inkább meg lesz erősítve; üdvözli és határozottan támogatja néhány tagállam azon kezdeményezését, hogy fontolóra veszik a bankunióhoz történő csatlakozást;

4.  a demokratikus elszámoltathatóság megerősítése érdekében kéri az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének megerősítését a megújult gazdasági kormányzási keretrendszerben;

5.  a brexitet lehetőségnek tekinti arra, hogy a „kívülmaradási” modellektől elmozdulás történjen a megkülönböztetéstől mentes, támogató jellegű „részvételi” modellek felé; hangsúlyozza, hogy ezek a „részvételi” modellek nem korlátoznák az „egyre szorosabb unió” felé történő elmozdulást egy egyenmegoldás legkisebb közös nevezőjére, hanem lehetővé tennék a fejlődéshez szükséges rugalmasságot, egyúttal nyitva hagyva az ajtót a szükséges kritériumoknak megfelelni kívánó és tudó tagállamok előtt;

6.  felszólít arra, hogy a differenciált integráció minden későbbi modelljét úgy alakítsák ki, hogy ösztönözze és teljes mértékben támogassa a részt venni kívánó tagállamokat arra irányuló gazdasági fejlődési és átalakítási törekvéseikben, hogy észszerű időkereten belül megfeleljenek a szükséges kritériumoknak;

7.  kiemeli a kohéziós és a strukturális alapok konvergenciájának jelentőségét, és tudomásul veszi az olyan programokat, mint például a reformtámogató program, melyek elvileg segítik a tagállamok euróövezethez való csatlakozását és fizetőeszközükként az euró bevezetését; kiemeli a beruházási alapok és az EBB jelentőségét az európai uniós beruházási hiány megszüntetésében, a kapacitásépítés támogatásában és abban, hogy további erőfeszítéseket és forrásokat biztosítanak a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti társadalmi-gazdasági konvergencia megvalósítására; emlékeztet arra, hogy az egységes piac kiteljesítése az azt alkotó tagállamok gazdasági integrációjának és konvergenciájának katalizátora; felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb juttassa érvényre a jelenlegi jogszabályokat, és gyorsítsa fel az egységes piac kiteljesítése előtt álló akadályok felszámolásával kapcsolatos munkát.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

12.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

31

10

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Hugues Bayet, Pervenche Berès, Markus Ferber, Jonás Fernández, Giuseppe Ferrandino, Stefan Gehrold, Sven Giegold, Brian Hayes, Danuta Maria Hübner, Petr Ježek, Barbara Kappel, Othmar Karas, Werner Langen, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Gabriel Mato, Alex Mayer, Bernard Monot, Caroline Nagtegaal, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Anne Sander, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Jakob von Weizsäcker, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Mady Delvaux, Doru-Claudian Frunzulică, Alain Lamassoure, Paloma López Bermejo, Thomas Mann, Luigi Morgano, Joachim Starbatty, Lieve Wierinck

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

31

+

ALDE

Petr Ježek, Ramon Tremosa i Balcells, Lieve Wierinck

PPE

Markus Ferber, Stefan Gehrold, Brian Hayes, Danuta Maria Hübner, Othmar Karas, Alain Lamassoure, Werner Langen, Thomas Mann, Gabriel Mato, Dariusz Rosati, Anne Sander, Theodor Dumitru Stolojan

S&D

Hugues Bayet, Pervenche Berès, Mady Delvaux, Jonás Fernández, Giuseppe Ferrandino, Doru-Claudian Frunzulică, Olle Ludvigsson, Alex Mayer, Luigi Morgano, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Paul Tang, Jakob von Weizsäcker

VERTS/ALE

Sven Giegold, Molly Scott Cato, Ernest Urtasun

10

-

ECR

Bernd Lucke, Pirkko Ruohonen-Lerner, Joachim Starbatty, Kay Swinburne

EFDD

Bernard Monot, Marco Valli

ENF

Gerolf Annemans, Barbara Kappel, Marco Zanni

GUE/NGL

Paloma López Bermejo

1

0

ALDE

Caroline Nagtegaal

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (6.11.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a differenciált integrációról
(2018/2093(INI))

Előadó: Charles Goerens

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  úgy véli, hogy a demokratikus elszámoltathatóság elválaszthatatlan a költségvetési elszámoltathatóságtól; rámutat, hogy az uniós költségvetés körül az uniós politikai célkitűzések támogatására alapok és eszközök valóságos galaxisa alakult ki, amelyekben a tagállamok változó mértékben vesznek részt, és amelyekhez eltérő döntéshozatali és elszámoltathatósági eljárások kapcsolódnak[1];

2.  a demokratikus elszámoltathatóság megerősítése érdekében kéri az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének megerősítését a megújult gazdasági kormányzási keretrendszerben;

3.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a költségvetési egységesség elvét; hangsúlyozza az összes uniós kiadás feletti parlamenti felügyelet biztosításának szükségességét;

4.  úgy látja, hogy a fent említett „galaxis” megfékezésének következő lépése szükségszerűen a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rendes jogalkotási eljárás révén történő elfogadása, és ezáltal az alkalmazandó döntéshozatali eljárás hozzáigazítása az Unió többéves programjai és az Unió éves költségvetése esetében alkalmazotthoz; úgy véli, hogy az egyetértési eljárás megfosztja a Parlamentet az éves költségvetések elfogadása tekintetében gyakorolt döntéshozatali jogkörétől, és az egyhangúság szabálya a Tanácson belül azt jelenti, hogy a megállapodás a legkisebb közös nevező, attól az igénytől vezérelve, hogy elkerüljék egy tagállam vétóját; ezenfelül abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a Tanácson belül az egyhangúsági szabályt a minősített többségi szavazásnak kellene felváltania;

5.  támogatja a differenciált integráció észszerűsítését és működőképessé tételét; hangsúlyozza, hogy ha az uniós problémákra időszűkében részben vagy teljes egészében az uniós intézményi berendezkedésén kívül születnek ad hoc megoldások, az szükségtelen többletköltségeket is eredményez;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy az Unió általános költségvetéséhez kapcsolódóan készítsen éves jelentést, amely összesíti a rendelkezésre álló nem bizalmas információkat a tagállamoknál a megerősített együttműködés keretében felmerült kiadásokra vonatkozóan, amennyiben azok nem szerepelnek az Unió általános költségvetésében.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

5.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

6

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean Arthuis, Reimer Böge, Lefteris Christoforou, Gérard Deprez, André Elissen, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Ingeborg Gräßle, Monika Hohlmeier, John Howarth, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Jan Olbrycht, Paul Rübig, Eleftherios Synadinos, Indrek Tarand, Isabelle Thomas, Inese Vaidere, Daniele Viotti, Tiemo Wölken, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Karine Gloanec Maurin, Alain Lamassoure, Janusz Lewandowski, Ivana Maletić, Andrey Novakov, Marco Valli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

Michael Detjen, Stefan Gehrold

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

24

+

ALDE

Jean Arthuis, Gérard Deprez

PPE

Reimer Böge, Lefteris Christoforou, José Manuel Fernandes, Stefan Gehrold, Ingeborg Gräßle, Monika Hohlmeier, Alain Lamassoure, Janusz Lewandowski, Ivana Maletić, Andrey Novakov, Jan Olbrycht, Paul Rübig, Inese Vaidere

S&D

Michael Detjen, Eider Gardiazabal Rubial, Karine Gloanec Maurin, John Howarth, Vladimír Maňka, Isabelle Thomas, Daniele Viotti, Tiemo Wölken

VERTS/ALE

Indrek Tarand

6

-

ECR

Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk

EFDD

Marco Valli

ENF

André Elissen, Marco Zanni

NI

Eleftherios Synadinos

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

  • [1]  „The European Budgetary Galaxy”, European Constitutional Law Review, 13: 428–452, 2017.

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mercedes Bresso, Elmar Brok, Richard Corbett, Pascal Durand, Danuta Maria Hübner, Ramón Jáuregui Atondo, Jo Leinen, Morten Messerschmidt, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Markus Pieper, Paulo Rangel, Helmut Scholz, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Enrique Guerrero Salom, Jérôme Lavrilleux, Georg Mayer, Jasenko Selimovic, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Pavel Svoboda

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

20

+

ALDE

Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jasenko Selimovic

GUE/NGL

Helmut Scholz, Barbara Spinelli

NI

Kazimierz Michał Ujazdowski

PPE

Elmar Brok, Danuta Maria Hübner, Jérôme Lavrilleux, Markus Pieper, Paulo Rangel, György Schöpflin, Pavel Svoboda, Rainer Wieland

S&D

Mercedes Bresso, Richard Corbett, Enrique Guerrero Salom, Ramón Jáuregui Atondo, Jo Leinen, Pedro Silva Pereira

VERTS/ALE

Pascal Durand

2

-

ECR

Morten Messerschmidt

ENF

Georg Mayer

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. január 8.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat