Eljárás : 2018/2094(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0427/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0427/2018

Viták :

PV 11/02/2019 - 20
CRE 11/02/2019 - 20

Szavazatok :

PV 13/02/2019 - 8.16
CRE 13/02/2019 - 8.16
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0098

JELENTÉS     
PDF 282kWORD 95k
5.12.2018
PE 625.528v02-00 A8-0427/2018

az Európa jövőjéről szóló vita állásáról

(2018/2094(INI))

Alkotmányügyi Bizottság

Előadó: Ramón Jáuregui Atondo

A vélemény előadója (*):Ivana Maletić, Gazdasági és Monetáris Bizottság

(*) Társbizottság – az eljárási szabályzat 54. cikke

EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről
 MELLÉKLET: A JOGI BIZOTTSÁG LEVELE
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európa jövőjéről folytatott vita állásáról

(2018/2094(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződésre, amelyet 2007. december 13-án írták alá,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi chartájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára, valamint annak kiegészítő jegyzőkönyvére és felülvizsgált változatára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 295. cikkére,

–  tekintettel 27 állam- és kormányfő 2016. június 29-i nem hivatalos találkozójára,

–  tekintettel a 27 tagállam 2016. szeptember 16-i pozsonyi nyilatkozatára és ütemtervére,

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségekről szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Bizottság 2017. március 1-jei fehér könyvére és az azt követő öt vitaanyagra (COM(2017)2025, COM(2017)0206, COM(2017)0240, COM(2017)0291, COM(2017)0315, COM(2017)0358),

–  tekintettel a 2017. március 25-i Római Nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szándékáról szóló, 2017. március 29-i bejelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az Európai Bizottság Európa jövőjéről szóló fehér könyvéről és kapcsolódó témákról szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának az Európai Bizottság „Európa jövője – A 27 tagú EU útja 2025-ig: gondolatok és forgatókönyvek” című fehér könyvéről szóló, 2017. május 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a nemzeti parlamentek az Európa jövőjéről szóló bizottsági fehér könyvvel és vitaanyagokkal kapcsolatos különböző észrevételeire,

–  tekintettel a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek az Unió helyzetét értékelő 2018-as beszédére,

–  tekintettel a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek az Unió 2017-es helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i beszédére, illetve az egységesebb, erősebb és demokratikusabb Európát célzó, 2017. október 24-i ütemtervére (COM(2017)0650),

–  tekintettel Emmanuel Macron francia elnöknek a párizsi Sorbonne egyetemen 2017. szeptember 26-án tartott, „Kezdeményezés Európa számára: úton a szuverén, egyesült és demokratikus Európa felé” című beszédére,

–  tekintettel az európai állam- és kormányfők 2017. szeptember 29-én, Tallinnban tartott nem hivatalos találkozójára,

–  tekintettel az Európai Tanács 2017. október 19–20-i ülésén elfogadott vezetői ütemtervre,

–  tekintettel a Tanács, a Parlament és a Bizottság 2017. november 17-i intézményközi nyilatkozatára a szociális jogok európai pilléréről,

–  tekintettel a Bizottság az európai gazdasági és monetáris unió (GMU) mélyítésére vonatkozó, 2017. december 6-i ütemtervére (COM(2017) 821), különös tekintettel az Európai Valutaalap létrehozására vonatkozó rendeletre (COM(2017) 827), arra a javaslatra, hogy a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés tartalma az Európai Unió jogi keretének részévé váljon (COM(2017) 824), valamint az európai gazdasági és pénzügyminiszterre vonatkozó közleményre (COM(2017) 823),

–  tekintettel az Európai Tanács 2017. december 14–15-i ülésére, valamint az azt követő vezetői és Eurosummit ülésekre,

–  tekintettel a 20 tagállam 26 nemzeti parlamentje által megfogalmazott, a Tanács döntéshozatali folyamatainak átláthatóságára vonatkozó, 2017. december 20-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió déli tagállamainak (Ciprus, Franciaország, Görögország, Olaszország, Málta, Portugália és Spanyolország) csúcstalálkozóján elfogadott, „Az EU fellendítése 2018-ban” című, 2018. január 10-i nyilatkozatra, a Visegrádi országok (a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) 2018. január 26-án tartott csúcstalálkozóján elfogadott, Európa jövőjéről szóló nyilatkozatra, valamint Finnország, Dánia, Észtország, Írország, Lettország, Litvánia, Hollandia és Svédorszá pénzügyminisztereinek 2018. január 26-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság „Eredményesen működő Európa: Intézményi lehetőségek az Európai Unió munkájának hatékonyabbá tételére” című, 2018. február 13-i közleményére (COM(2018)0095),

–  tekintettel a Bizottság a 2019. évi európai parlamenti választások európai jellegének és hatékony lebonyolításának elősegítésére vonatkozó, 2018. február 14-i (EU) 2018/234 ajánlására(9),

–  tekintettel a 27 állam- és kormányfő 2018. február 23-i, nem hivatalos találkozójára,

–  tekintettel a „az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2016)” című, 2018. március 1-jei állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2018. április 19-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bizottság a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre vonatkozó, 2018. május 2-i javaslatára (COM(2018) 322),

–  tekintettel a Bizottság az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra vonatkozó, 2018. május 2-i javaslatára (COM(2018)0325),

–  tekintettel a 2018. május 17-i EU—Nyugat-Balkán csúcstalálkozóra,

–  tekintettel az európai ombudsman a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatósága kapcsán végzett, OI/2/2017/TE számú stratégiai vizsgálatról szóló, 2018. május 16-i különjelentésére,

–  tekintettel a 2018. június 19-i Mesebergi Nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2018. június 28–29-i ülésére,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „Gondolkodjunk Európáról: a helyi és regionális önkormányzatok hangja az Unióba vetett bizalom helyreállítása érdekében” című, 2018. október 9-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Parlament által tartott, az állam- és kormányfők részvételével az Európa jövőjéről folytatott vitákra,

–  tekintettel a Jogi Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0427/2018),

A.  mivel az Európai Unió a nemzetek feletti integráció egyedülálló példája, amely az 1950. május 9-i korszakalkotó Schuman-nyilatkozat óta tartós biztonságot, fellendülést és jólétet biztosított; mivel az Unió törekvéseinek és fellépéseinek középpontjában a közös biztonság, valamint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az európai népek jóléte áll;

B.  mivel a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad áramlása, az egységes valuta, az Erasmus program, a regionális, mezőgazdasági és kohéziós politikák és a Horizont 2020 program – egyebek mellett – az Unió alapvető vívmányai, amelyek hozzájárulnak az európai polgárok jólétéhez; mivel az Uniónak megfelelő hatáskörökkel és forrásokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy megbirkózhasson a XXI. század kihívásaival;

C.  mivel az elmúlt években az Uniót számos válság sújtotta próbára téve ellenálló képességét, illetve azon képességét, hogy határozott, egységes módon cselekedjen;

D.  mivel a 2014 és 2017 közötti időszak szociális szempontból már kiegyensúlyozottabb volt, a monetáris és makrogazdasági szakpolitikák – az Európai Központi Bank nem szokványos politikái, a rugalmas stabilitási és növekedési paktum, valamint az európai beruházási terv – hatékonyabban működtek, hozzájárulva az EU gazdasági és társadalmi talpraállásához;

E.  mivel annak ellenére, hogy Európa képes volt kezelni és részben megoldani a pénzügyi és gazdasági válság legkritikusabb pillanatait, uniós és tagállami szinten egyaránt további fontos és sürgős reformokat kell még végrehajtani a gazdasági kormányzás területén általában és az euróövezet terén különösen, valamint meg kell erősíteni az egységes piacot, a jóléti állam szociális normáit pedig helyre kell állítani és tovább kell fejleszteni;

F.  mivel az instabil és bonyolultan összetett globális világban az Unió előtt álló sokrétű jelenlegi és jövőbeli belső és külső kihívások – közöttük különösen a migrációval, a demográfiai hanyatlással, a terrorizmussal, a biztonsággal, az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel, a multilaterális világrend megóvásával, a gazdasági és monetáris unióval, a globalizációval, a szabad, tisztességes és szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelemmel, a külügyekkel és a védelemmel, a szociális pillér fejlesztésével, valamint a populista EU-ellenes politikák, az intolerancia és az embergyűlölet leküzdésével kapcsolatos kihívások – szükségessé teszik, hogy az EU az EUSZ 2. és 3. cikke, valamint az Alapjogi Charta értelmében előmozdítsa a tagállamai közötti együttműködés és szolidaritás megújult szellemiségét, miközben tevékenységeit továbbra is az Európa népei közötti egyre szorosabb egység kiépítésére vonatkozó, a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott célkitűzésnek kell vezérelnie az európai integráció további megerősítése és a fent nevezett kihívások hatékony leküzdése érdekében;

G.   mivel a Parlament igen aggasztónak tartja a populista, idegengyűlölő és Európa-ellenes mozgalmak térnyerését Európában; mivel az Uniónak és tagállamainak fokozniuk kell az európai integráció alapját képező demokratikus értékek, elvek és célkitűzések védelmére és előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket;

H.  mivel az Egyesült Királyság a 2016-ban tartott népszavazás következményeképpen 2017. március 29-én bejelentette az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát, még intenzívebbé téve az Unió jövőjéről folytatott vitát; mivel az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való tervezett kilépésével kapcsolatos tárgyalások során fény derült a tagállamok nagyfokú kölcsönös függőségére, valamint arra, hogy mindannyian jelentős mértékben támaszkodunk a közös eszközökre és politikákra, és bármely kilépés súlyos kiadásokkal jár;

I.  mivel az Európa jövőjéről szóló vita fokozódását nemcsak a Parlament Európa jövőjéről szóló 2017. február 16-i állásfoglalásai tükrözik, hanem a pozsonyi nyilatkozat és ütemterv, a Bizottság Európa jövőjéről szóló fehér könyve, a Római Nyilatkozat, az Európai Tanács által 2017 októberében elfogadott vezetői ütemterv, önálló tagállamok vagy tagállam-csoportok, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága által tett hozzájárulások, illetve az Európa jövőjéről folytatott számos egyéb vita is, amelyekre állam- és kormányfők jelenlétében az Európai Parlament plenáris ülésein, parlamentközi bizottsági üléseken, valamint különböző intézmények, szervek és tagállamok által szervezett civil párbeszédek és konzultációk keretében került sor;

J.  mivel a Parlament a 2018. szeptember 26. és 8. között végzett közvéleménykutatásának eredményei szerint a válaszadók 62%-a tekinti országa uniós tagságát jó dolognak, és 68%-a véli úgy, hogy az uniós tagság országa előnyére válik, ami az 1983 óta mért legmagasabb pozitív arany;

K.  mivel az Unió alapját képező értékeket és elveket minden európai polgár magáénak vallhatja, függetlenül a nemzeti identitásához kapcsolódó politikai vagy kulturális különbségektől;

L.  mivel a közelgő európai parlamenti választások lehetőséget kínálnak az Európa jövőjéről folytatott vita tanulságainak levonására, többek között az új ciklusban az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács által követendő legfőbb intézményi prioritások tekintetében is;

M.  mivel az EU előtt álló kihívások természetére és nagyságrendjére tekintettel az uniós integrációs folyamat különösen fontos időszak előtt áll, és mivel e kihívások csak közös munkával és a tagállamok közötti integráció és szolidaritás fokozásával kezelhetők, maradéktalanul kiaknázva a Lisszaboni Szerződés jelenlegi rendelkezéseit, illetve az intézményi döntéshozatal javítása és a hatáskörök megfelelő egyensúlyának biztosítása érdekében később meg is reformálva az alapszerződéseket;

N.  mivel az intézményi reformoknak arra kell irányulniuk, hogy a döntéshozatali folyamatok demokratikusabbá váljanak, valamint fokozódjon a döntéshozatal átláthatósága és az Unió és intézményei elszámoltathatósága; mivel eljött az idő, hogy e célok elérése érdekében előmozdítsuk a polgárok érdemi részvételét az európai projektben, konzultációkat szervezve és az EUSZ 11. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban bátorítást nyújtva a polgárokkal és képviseleti egyesületekkel folytatott rendszeres párbeszédhez;

O.  mivel a jelenlegi és jövőbeli kihívások leküzdése érdekében a Parlament által biztosított demokratikus ellenőrzés fokozása mellett meg kell erősíteni az Unió kormányzásának szerkezetét; mivel az uniós intézmények és szervek átláthatósága és integritása elengedhetetlen a polgárok bizalmának kiépítéséhez;

P.  mivel a francia-német Meseberg-nyilatkozat számos gondolatot és javaslatot tartalmaz az európai együttműködés megerősítésére, különösen a gazdasági kormányzás területén;

Q.  mivel a kultúra és az oktatás európai dimenziójának előmozdítása létfontosságú az európai polgári öntudat megerősítése szempontjából, figyelembe véve, hogy az Unió tudáshiánnyal küzd, ami azt jelenti, hogy a fiatalabb generációk az Unió sikerei mögött nem látják a komoly erőfeszítéseket;

1.  emlékezet arra, hogy a Parlament az Európa jövőjéről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalásában hangsúlyozta az egységes intézményi keret és a közösségi módszer jelentőségét, és számos olyan, az európai integráció szempontjából különösen fontos javaslatot és kezdeményezést tett, amelyek hozzájárulhatnak Európa jövőjének építéséhez;

2.  hangsúlyozza, hogy a jövő kihívásainak kezelése érdekében az Uniónak fokoznia kell a politikai integrációt és együttműködést, valamint maradéktalanul tiszteletben kell tartania és elő kell mozdítania az emberi jogokat, az alapvető szabadságokat és a demokratikus elveket; hangsúlyozza, hogy a polgárok olyan Európát kívánnak, amely a megosztott szuverenitás alapján megvédi jogaikat, jólétüket és az európai társadalmi modellt, ez pedig megfelelő politikai integrációt igényel; felhívja az állam- és kormányfőket, hogy a szolidaritás és az együttműködés megújult szellemében haladjanak tovább ezen az úton;

3.  rámutat, hogy azok az állam- és kormányfők, akik hozzájárultak az Európa jövőjéről a Parlament plenáris ülésén folytatott vitákhoz, valamennyien elismerték, hogy a jövő kihívásait közös erővel kell leküzdeni, és hogy e cél elérése érdekében javítani kell a jelenlegi állapotokon;

4.  megismétli azt a meggyőződését, miszerint a differenciált integráció lehetőségének a jövőben is nyitva kell állnia minden tagállam előtt, és továbbra is a mélyebb európai integráció és szolidaritás módszereként kell működnie, amelyet nem szabad összekeverni az „à la carte Európa” elképzelésével; megerősíti, hogy a differenciált integrációról jelenleg folyó vita során el kell kerülni minden olyan felfogást, amely első és másodosztályú uniós tagállamok kialakulásához vezethetne az Unióban;

5.  ismételten emlékeztet arra, hogy a differenciált integrációnak nem szabad visszavetnie a politikai integráció folyamatát;

6.  hangsúlyozza, hogy a válság miatt az Unió főbb intézményei között felborult az egyensúly, és hogy az Európai Tanács a Bizottság kezdeményezési jogának kárára gyakorolja saját kezdeményezési lehetőségeit, a kormányközi módszert erősítve meg; úgy véli ezzel szemben, hogy az Unió működésének biztosítására a közösségi módszer a legmegfelelőbb; emlékeztet a Parlament által ezzel összefüggésben elfogadott számos állásfoglalására, és ismételten felszólítja az Európai Tanácsot arra, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben jogköreinek határait, különösen az EUSZ 15. cikkében rögzített rendelkezéseknek megfelelően;

7.  megismétli, hogy a Szerződések által bizonyos alapvető kérdésekben megkövetelt egyhangúság majdhogynem áthidalhatatlan akadályt jelent fontos pillanatokban és döntések meghozatalában, éppen ezért amellett érvel, hogy a döntéshozatali eljárásokban a Tanács éljen a minősített többségi szavazás elvével, és a jogszabályok megalkotásakor minden területen, ahol csak lehetséges, a rendes jogalkotási eljárást alkalmazza; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi Szerződések értelmében ez az ún. „passerelle” klauzulák alkalmazásával érhető el, vagy – megerősített együttműködések esetében – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 333. cikkének érvényesítésével;

8.  üdvözli ezzel összefüggésben, hogy a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker elnök az Unió helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i beszédében bejelentette, hogy javasolni fogja a minősített többségi szavazás használatát a Tanácsban bizonyos szakpolitikai területeken, ugyanakkor azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet nem szerepel e területek között;

9.  üdvözli különösen, hogy a Bizottság javasolta a minősített többségi szavazás alkalmazását a közös kül- és biztonságpolitika hatálya alá eső egyes területeken, így az emberi jogokkal kapcsolatban nemzetközi fórumokon képviselt álláspontok, a szankciós eljárásokra vonatkozó döntések és a külföldön bekövetkezett válságokkal foglalkozó polgári missziók indítására vagy végrehajtására vonatkozó határozatok vonatkozásában, tekintettel a döntéshozatal meggyorsításának és hatékonyabbá tételének fontosságára, valamint az Unió egyetlen, közös hangon történő véleménynyilvánításának szükségességére;

10.  ismételten javasolja a Tanácsnak a Parlamenttel maradéktalanul egyenrangú, valódi törvényhozási kamarává való átalakítását, amint azt „Az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javítása” című, 2017. február 16-i állásfoglalásában kifejtette, valamint ismételten felhív a Tanácsban alkalmazott döntéshozatali eljárás átláthatóságának fokozására; felhívja a figyelmet ezzel összefüggésben az ombudsman különjelentésére a Tanács jogalkotási eljárásának átláthatóságáról, valamint a COSAC-küldöttségek 2017. december 20-i levelére, amely a Parlament e téren tett hasonló kéréseivel összhangban a szakpolitikai döntéshozatal átláthatóságának fokozására szólítja fel az uniós intézményeket, különösen a Tanácsot és a nem hivatalos szerveket, például az eurócsoportot;

11.  úgy véli, hogy a Bizottság munkáját többféle módon is élénkebbé lehetne tenni, változtatva a biztosi testület szerkezetén és munkamódszerein, például bizonyos szakpolitikai területek csoportjaival foglalkozó alelnököket jelölve ki, illetve „szenior” és „junior” biztosok közötti különbségtétel révén;

12.   emlékeztet arra, hogy jóllehet a Parlamentnek a jelenlegi alapszerződések értelmében hivatalosan nincsen joga jogalkotási kezdeményezést tenni, azonban felkérheti a Bizottságot bármely jogalkotási javaslat előterjesztésére olyan területeken, amelyeken a megítélése szerint az alapszerződésekben rögzített célkitűzések megvalósításához uniós fellépésre van szükség, továbbá emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás(12) 10. cikkével összhangban a Bizottság köteles gyorsan és alaposan fontolóra venni az uniós jogalkotási aktusok előterjesztésére vonatkozó kéréseket; emlékeztet továbbá arra, hogy a fent említett intézményközi megállapodás rendelkezéseket tartalmaz éves és többéves intézményközi programozás tekintetében is, ami kiegészítő eszközt szolgáltat a Parlament számára a jogalkotási ütemterv szervezése során;

13.  emlékeztet arra a javaslatára, amely szerint a Szerződések esetleges jövőbeli felülvizsgálata esetén a jogalkotási kezdeményezéshez való jogot a Parlamentnek is meg lehetne adni, mivel a Parlament az uniós polgárok közvetlen képviselője;

14.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a Parlament ellenőrzési jogkörét és különösen vizsgálati jogát, valamint hogy konkrét, valódi és egyértelműen körülhatárolt hatáskörökkel kell rendelkeznie;

15.  tudomásul veszi a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoport 2018. július 10-i jelentését, amelyben ajánlásokat fogalmaz meg a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos új munkamódszerekre vonatkozóan; úgy véli, hogy ezen ajánlások közül sok – különösen a nemzeti parlamentek Unión belüli szerepével és a korai előrejelző rendszer megreformálásának célszerűségével kapcsolatos ajánlások – jelentőségét a Parlament már korábban is kiemelte; emlékeztet arra, hogy a munkacsoport szerint az uniós fellépés valamennyi meglévő területén tapasztalható a hozzáadott uniós érték létrejötte, ezért nem is jelölt meg a Szerződésben foglalt egyetlen olyan uniós hatáskört vagy szakpolitikai területet, amelyet részben vagy egészben végérvényesen át kellene ruházni a tagállamokra;

16.  üdvözli a különböző intézmények arra irányuló ajánlásait, hogy aktívabb szerepet kell biztosítani a nemzeti parlamentek számára, különösen kormányaik európai intézményekben folytatott tevékenységeinek ellenőrzésében; emlékeztet továbbá a helyi hatóságok és különösen a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek alapvető szerepére;

17.  hangsúlyozza az intézményközi szinten folytatott együttműködés fontosságát – tiszteletben tartva az egyes intézmények Szerződésekben rögzített előjogait –, amelynek új keretet adott a 2016. április 13-i, a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás, továbbá hangsúlyozza, hogy a jelenleg folyó egyszerűsítés célja az uniós szintű folyamatok és eljárások érthetőbbé tétele, biztosítva, hogy valamennyi érdekelt fél véleményét figyelembe vegyék, és végső soron megkönnyítve a polgárok részvételét az Unió működtetésében;

18.  üdvözli, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló, 2017 novemberében a svédországi Göteborgban tartott szociális csúcstalálkozón közösen magáévá tette a szociális jogok európai pillérét; rámutat, hogy a pillér megvalósításához szükséges hatáskörök és eszközök főként a helyi, regionális és nemzeti hatóságok, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom kezében vannak, míg az európai szemeszter keretet biztosít a tagállamok e téren elért teljesítményének nyomon követéséhez; emlékeztet továbbá ebben az összefüggésben arra, hogy a szociális párbeszéd nélkülözhetetlen eszköznek bizonyult az uniós politikák és jogalkotás fejlesztéséhez és társadalmi legitimációjának megerősítéséhez;

19.  megjegyzi, hogy a szociális pillér nem kötelező jellegéből fakadóan nem képes arra, hogy az EU-t a gazdasági, belső piaci és költségvetési szempontokra összpontosító politikákról átállítsa a szociális célok követésére; rámutat arra, hogy az EUMSZ 9. cikkében rögzített horizontális szociális záradék előírja az EU számára, hogy szociális szereplőkkel a kellő konzultációt folytatva gondosan vizsgálja meg a szociális normákra és a foglalkoztatásra vonatkozó uniós jogszabályok hatását;

20.  hangsúlyozza, hogy a környezet állapota folyamatosan romlik, ezért a környezetvédelemnek az EU kiemelt prioritásának kell lennie, és érvényesülnie kell az Unió valamennyi szakpolitikájában és fellépésében; hangsúlyozza, hogy az EU-nak hatékony intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és a Párizsi Megállapodásban meghatározott célkitűzések eléréséhez szükséges mértékben növelje a megújuló energiák részarányát az energiaszerkezetben és az energiamegtakarításban;

21.  ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják a felülvizsgált Európai Szociális Chartát és a szociális biztonságról szóló európai egyezményt (ETS 78. sz.);

22.  aláhúzza, hogy fontos folytatni a gazdasági és monetáris unió mélyítését és kiteljesítését a közös valuta stabilitásának megőrzéséhez, valamint a gazdaság-, fiskális és munkaerőpiaci politika és a szociális normák tagállamok közötti konvergenciájának növeléséhez való hozzájárulás érdekében; megismétli, hogy – az önkéntes kívülmaradás miatt – Dánia kivételével minden egyes tagállam köteles átvenni az eurót; támogatja a további lépéseket az Európai Stabilitási Mechanizmus fejlesztése terén;

23.  hangsúlyozza e tekintetben, hogy szilárd politikai elkötelezettségre, hatékony kormányzásra és demokratikus elszámoltathatóságra van szükség uniós és nemzeti szinten egyaránt, különösen az euróövezet gazdasági és pénzügyi irányításának az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek megerősített szociális, gazdasági és demokratikus legitimitásán alapuló ellenőrzésére az európai szemeszter különböző szakaszaiban, továbbá javítani kell az uniós ajánlások nyomon követését;

24.  ismételten hangot ad az Európai Unió jelenlegi intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalásában már kifejtett azon véleményének, hogy a költségvetési és gazdaságpolitikának z Unió és a tagállamok „megosztott hatáskörévé” kell válnia;

25.  tudomásul veszi, hogy az euróövezet költségvetési kapacitását illetően Franciaország és Németország álláspontja közeledett egymáshoz; ismételten hangot ad azon véleményének, hogy e kapacitást uniós kereten belül kell továbbfejleszteni;

26.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság európai beruházásstabilizáló eszközre vonatkozó tett javaslatot, és mérlegeli új stabilizációs költségvetési eszközök bevezetését;

27.  tudomásul veszi a Bizottság reformtámogató programra irányuló javaslatát; hangsúlyozza, hogy nem szabad csorbítani a Parlament együttdöntési és felügyeleti hatásköreit az uniós pénzügyi támogatások odaítélése tekintetében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 2011 és 2017 közötti időszakban az országspecifikus ajánlásoknak csupán 9%-át hajtották végre maradéktalanul; tudomásul veszi a konvergenciatámogató eszközt, amely ösztönzőként szolgál majd, és segíti az euróövezeten kívüli – fenntartható fiskális és gazdaságpolitikát folytató –tagállamokat a reformok végrehajtásában és az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítésében;

28.  üdvözli a jövőbeli InvestEU programot, és hangsúlyozza, hogy az alapnak továbbra is csökkentenie kellene az uniós beruházási hiányt; támogatja a tárgyi eszközökre és immateriális javakra – többek között a kulturális örökségre – irányuló beruházásokat annak érdekében, hogy előmozdítsák a növekedést, a beruházásokat és a foglalkoztatást – elsősorban a kkv-k, a kis és közepes piaci tőkeértékű vállalatok és a szociális vállalkozások esetében –, ezáltal hozzájárulva a jólét fokozásához, a méltányosabb jövedelemelosztáshoz és a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz az Unióban;

29.  tudomásul veszi az európai gazdasági és pénzügyminiszteri tárcáról szóló bizottsági közleményt; rámutat, hogy a Bizottság gazdasági ügyekért felelős alelnöki és az eurócsoport elnöki posztjának összevonása javíthatja az európai szintű parlamenti elszámoltathatóságot;

30.  úgy véli, hogy az EU jövőbeni költségvetésének a társadalmi-gazdasági hatásokhoz kapcsolódóan elő kell mozdítania az uniós hozzáadott értéket, támogatnia kellene az uniós szakpolitikák modernizálását, biztosítania kell az új kihívásokhoz szükséges pénzügyi eszközöket, továbbra is hozzá kell járulnia a tagállami, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi konvergenciához és kohézióhoz annak érdekében, hogy fokozható legyen – többek között a Párizsi Megállapodásban foglalt uniós kötelezettségek fényében – az európai szolidaritás, stabilitás, egyenlőség és intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, ezenkívül biztosítania kell az EUSZ 2. és 3. cikkében megfogalmazott alapvető értékek tiszteletben tartását és előmozdítását, valamint a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport eredményeit figyelembe véve új saját forrásokat kell magában foglalnia;

31.  üdvözli, hogy a saját forrásokra vonatkozó bizottsági javaslat a Parlament kérésének megfelelően valóban bevezet új saját forrásokat, de sajnálja, hogy más lehetséges bevételi forrásokat viszont nem vezetett be; aggodalmát fejezi ki a 2021–2027-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre vonatkozó bizottsági javaslat miatt, mert az nem tartalmaz pénzügyi kötelezettségvállalást az EU előtt álló jelenlegi és jövőbeli kihívások kezelésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok nem hajlandók több forrást biztosítani az EU számára, jóllehet valamennyien elismerték, hogy új kihívásokkal kell szembenézniük és új kötelezettségeket kell teljesíteniük, amihez természetesen több pénzügyi forrásra van szükség; rámutat arra, hogy az uniós szintű kiadásoknak köszönhetően nemzeti szinten takarítható meg pénz, mert nem kerül sor párhuzamos költségekre és a méretgazdaságosság érvényesül;

32.  kiemeli, hogy biztosítani kell a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciát az európai szemeszter során; elismeri a szociális jogok európai pillére létrehozásának fontosságát; megjegyzi, hogy az európai szemesztert megerősítették és egyszerűsítették, hangsúlyozza azonban, hogy a nemzeti parlamentek tágabb körű bevonása elősegítené a nemzeti felelősségvállalást, ami az országspecifikus ajánlások jobb végrehajtását, és ezzel együtt az európai szemeszter folyamatának javítását eredményezné; megjegyzi, hogy elsődlegesen a tagállamok felelőssége a megfelelő és fenntartható fiskális és gazdaságpolitikák megválasztása;

33.  sajnálja, hogy a mai napig nem követték kézzelfogható intézkedések az együttdöntési eljárás keretében elfogadandó, a gazdaságpolitikai koordináció számára hatékonyabb keretet biztosító konvergenciakódexre vonatkozó felhívását; emlékeztet továbbá arra, hogy a Parlament elismerte ugyan, hogy az európai szemeszter észszerűsítése már lezajlott, mégis felhívott intézményközi megállapodás megkötésére annak érdekében, hogy jelentősebb szerepet kapjon az európai szemeszterben; emlékeztet ezzel összefüggésben, és a Szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló állásfoglalásával összhangban arra, hogy a folyamat során mindvégig jobban össze kell hangolni a nemzeti és európai szintű költségvetési ütemterveket annak érdekében, hogy mind az Európai Parlamentet, mind a nemzeti parlamenteket hatékonyabban be lehessen vonni az európai szemeszter munkájába;

34.  kiemeli a bankunió kiteljesítése iránti elkötelezettség fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy minden, a bankunióban részt vevő tagállam számára biztosítva legyen a nyitottság és az egyenlő bánásmód; emlékeztet arra, hogy folytatni kell a bankunió kiteljesítését – az európai betétbiztosítási rendszert és az Egységes Szanálási Alap költségvetési védőhálóját is beleértve –, valamint a kockázatcsökkentési intézkedéseket;

35.  üdvözli a Bizottság által a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) vizsgálatának keretében előterjesztett, pénzmosás elleni javaslatokat; ösztönzi a Tanácsot, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt a Parlamenttel közösen zárják le a jogalkotási tárgyalásokat, mivel ahhoz, hogy a jövőben elkerülhető legyen, hogy bizonyos esetekben a pénzügyi intézmények aktívan elősegítsék a pénzmosást, szigorítani kell a pénzmosás elleni szakpolitikákat;

36.  felkéri a Bizottságot, hogy az európai felügyeleti hatóságok segítségével azonosítsa és szüntesse meg a belső piacot érintő akadályokat, és segítsen biztosítani a fogyasztók védelmét; úgy véli, hogy a Bizottságnak az uniós jogszabályok hatékony alkalmazását az egyik legfontosabb piroritásnak kell tekintenie;

37.  kéri a Bizottságot, hogy a széttagoltság és annak elkerülése érdekében, hogy a felügyeleti hatóságoknak különböző nemzeti rendszerekkel kelljen foglalkoznia – amennyiben lehetséges – eseti alapon az irányelvek helyett a rendeleteket részesítse előnyben a bankunió és a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok jogalkotási eszközeként;

38.  hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell teljesíteni a tőkepiaci uniót; kiemeli, hogy a mély és integrált tőkepiacok kiegészítik a bankuniót a magánszektorbeli kockázatmegosztáshoz, a gazdasági konvergencia növeléséhez, a jövőbeli sokkok enyhítéséhez, valamint – ahol szükséges – a pénzeszközök jobb elosztásának lehetséges előmozdításához való hozzájárulásuknak köszönhetően; kéri egy átfogó vizsgálat elvégzését arra vonatkozóan, hogy mi lenne a legmegfelelőbb keret a pénzügyi szolgáltatások gyorsan fejlődő voltának jobb figyelembe vétele tekintetében; kiemeli, hogy nagyban segítené az induló innovatív vállalkozásokat és a kkv-kat, ha egyszerűbben juthatnának több finanszírozási forráshoz, ami előmozdítaná stabil növekedésüket és fenntartható fejlődésüket;

39.  üdvözli az eddig elért eredményeket, és szükségesnek tartja a héára vonatkozó meglévő jogszabályok átfogó felülvizsgálatának folytatását; hangsúlyozza, hogy keményebben kell fellépni az adócsalás, az adókikerülés és -kijátszás ellen; tudomásul veszi a Bizottságnak a digitális gazdaság méltányos adóztatása érdekében tett erőfeszítéseit;

40  felkéri valamennyi uniós intézményt és szervet, köztük a Bizottságot, az Európai Központi Bankot, az Európai Beruházási Bankot és az egységes felügyeleti mechanizmust, hogy még nagyobb mértékben fokozzák kommunikációs erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy jobban megértessék munkájukat az uniós polgárokkal, és bővítsék a nekik nyújtott információkat;

41.  hangsúlyozza, hogy Európa pozitív erőt képvisel a világban, és továbbra is az értékei, a multilateralizmus és a nemzetközi jog fenntartásával kell megvalósulnia; emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamai a nemzetközi fejlesztési támogatás legnagyobb hozzájárulói;

42.  üdvözli a Tanács döntését, amellyel létrehozta az állandó strukturált együttműködést (PESCO), a koordinált éves védelmi szemlét (CARD) és az európai védelmi alapot, amelyek fontos lépések a közös védelempolitika felé, és megjegyzi, hogy egyes tagállamok javaslatot tettek egy uniós biztonsági tanács és egy európai beavatkozási kezdeményezés létrehozására vonatkozóan; emlékeztet arra a felhívására, amelyben javasolja, hogy a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elnökletével, állandó jelleggel működjön a Védelmi Miniszterek Tanácsa, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy ezen a területen megfelelő, demokratikus elszámoltathatóság mellett szülessenek döntések, illetve annak szükségességét, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között szoros együttműködés álljon fenn;

43.  üdvözli az európai polgári védelmi mechanizmus megerősítését, és ismételten felszólít az Európai Polgári Védelmi Hadtest létrehozására, tekintettel arra, hogy a meglévő Szerződések jó alapot biztosítanak ehhez;

44.  emlékeztet arra, hogy az Unió még nem csatlakozott az emberi jogok európai egyezményéhez; kéri továbbá, hogy az Euratom-Szerződés rendelkezései képezzék az EUSZ és az EUMSZ részét;

45.  sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok között nincs egyetértés az európai szintű, átfogó bevándorlási politika prioritásaival és bevezetésével kapcsolatban, amely lehetővé tenné egyebek mellett a migrációs áramlatok szervezését és szabályozását, a külső határok hatékonyabb felügyeletét, a származási és tranzitországokkal kialakított együttműködést, és a migránsok és menedékkérők alapvető jogainak biztos tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy a tagállamok nyilvánvaló érdekellentéteit és a polgárok kifejezésre juttatott elégedetlenségét meg kell szüntetni, mert ezek veszélyeztetik az európai integrációs projektet, amely a migráció kérdését a maguk javára kihasználó euroszkeptikus pártok összehangolt támadásának tárgyát képezi;

46.  emlékeztet a dublini rendszer felülvizsgálatára vonatkozó álláspontjára; hangsúlyozza továbbá az Afrikával való partnerség megerősítésének fontosságát, és tudomásul veszi a Bizottság „Az Európába jutás legális útvonalainak javítása: a migráció legális csatornáit megteremtő kiegyensúlyozott és átfogó migrációs politika nélkülözhetetlen eleme” című közleményét (COM (2018) 0635);

47.  hangsúlyozza a jól megalapozott költségvetés által támogatott közös agrárpolitika (KAP) jelentőségét; emlékeztet arra, hogy a KAP központi szerepet játszik az Unió történetében; megjegyzi, hogy a KAP-nak alapvető szerepe van a dinamikus vidéki térségek és a biztonságos élelmiszer-ellátás fenntartásában; megjegyzi, hogy a KAP közelgő reformja lehetőséget ad arra, hogy a KAP célkitűzéseinek megvalósítása támogatást kapjon; kiemeli, hogy a KAP az egyik legrégebbi szakpolitika, és továbbra is az egyik legfontosabb és leginkább integrált szakpolitikának kell maradnia, valamint arra, hogy továbbra is hozzájárul Európa jövőjének alakításához a nagyobb integráció és a környezet védelme révén, valamint az uniós polgárok élelmezésbiztonságához és élelmiszerbiztonságához; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakpolitikák jelentős mértékben hozzájárulhatnak a közjavak biztosításához; hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság létfontosságú szerepet játszik a bolygó élelmezésében és 46 millió ember számára ad munkahelyet; kiemeli a KAP szerepét a talaj, a víz és más természeti erőforrások állapotának és minőségének fenntartásában; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió azon prioritásai kapcsán, amelyek célja az éghajlatváltozás hatásának enyhítése és a fenntartható fejlődés előmozdítása; hangsúlyozza a szilárd alapokkal rendelkező és megreformált KAP fontosságát annak érdekében, hogy képes legyen kezelni azt a sok kihívást, amellyel az Unió a jövőben szembesülni fog; kiemeli, hogy a KAP nem egyszerűen a gazdálkodást és a mezőgazdasági termelőket érinti, hanem az ezek működésének helyszínéül szolgáló tágabb vidéki közösségek segítését és fejlesztését is;

48.  hangsúlyozza, hogy a közös kereskedelempolitikának továbbra is az uniós külpolitika alapvető pillérének kell lennie, mivel közvetlen hatással van a polgárok életére, és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Unió képes legyen alkalmazkodni új szerepéhez a nemzetközi színtér számos vezéralakja között; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy működjenek együtt az alábbi területeken:

a)  a közös kereskedelempolitika megszilárdítása annak szélesebb politikai keretbe való ágyazásával; multilaterális és kétoldalú szinten vezető szerep vállalása a globális kereskedelempolitikában;

b)  nyitott, szabályokon alapuló, tisztességes, fenntartható és fejlődésorientált globális kereskedelmi rendszer védelmének irányítása, valamint annak biztosítása, hogy az uniós vállalkozások egyenlő feltételek, kiszámítható szabályok, tisztességes verseny és meghatározott kötelezettségek mellett tevékenykedhessenek globális szinten, és többek között tevékeny fellépés az ENSZ kormányközi tárgyalásain képviselendő, az emberi jogok megsértésével kapcsolatos felelősséggel kapcsolatos közös uniós álláspont kialakítása, valamint a kellő gondosság elvén alapuló kötelező kötelezettségeknek a szállítási és termelési láncokban való előmozdítása érdekében;

c)  a Parlament teljes körű és azonnali tájékoztatása a tárgyalásokat és a Tanács megbízatását illetően, valamint a nemzetközi megállapodások végrehajtása során, annak biztosítása érdekében, hogy képes legyen hatáskörét és előjogait gyakorolni; a tárgyalási folyamatok egyszerűsítése és lerövidítése, valamint a Parlament által végzett ellenőrzés megerősítése; az átláthatóság fokozása az uniós polgárok felé azáltal, hogy a kereskedelmi megállapodások tárgyalási irányelveit (meghatalmazásokat) a tárgyalások megkezdése előtt közzéteszik; a Szerződés rendelkezéseinek és a közelmúltbeli uniós ítélkezési gyakorlat maradéktalan tiszteletben tartása, amely a közös kereskedelempolitikát az Unió kizárólagos hatásköreként határozza meg;

d)  a digitális kereskedelemről, a kkv-król, a kötelező erejű és érvényesíthető kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezések szisztematikus beépítése a kereskedelmi megállapodásokba, továbbá vezető szerep vállalása a többoldalú tárgyalások során e kérdésekben; az uniós polgárok adatainak védelme;

e)  a közös kereskedelempolitika, illetve a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), az európai fejlesztési politika és az éghajlat-politika közötti koherencia erősítése az EUSZ 3. cikkének (5) bekezdésében, valamint az EUMSZ 21., 207. és 208. cikkében meghatározott értékek és célkitűzések biztosítása érdekében, a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus teljes körű betartása mellett;

49.  úgy véli, hogy az Uniónak folytatnia kell a nemzetközi kereskedelem előmozdítását, de ezzel párhuzamosan meg kell oltalmaznia a szociális, munkaügyi és környezetvédelmi normákat is; óva int a kereskedelmi háborúktól, ezeknek ugyanis csak vesztesei lehetnek, és növelik a politikai és biztonsági feszültségeket;

50.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkének (7) bekezdése értelmében „az európai parlamenti választásokat figyelembe véve és a megfelelő konzultációk lefolytatását követően az Európai Tanács minősített többséggel javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnöki tisztségére”; eltökélten síkraszáll amellett, hogy a Bizottság következő elnökének megválasztására is a Lisszaboni Szerződéssel összhangban álló Spitzenkandidaten-eljárással kerüljön sor, és üdvözli az e tekintetben a Bizottság és egyes tagállamok által nyújtott támogatását; hangsúlyozza, hogy a Bizottság elnökének beiktatására irányuló folyamat során rendkívül fontos a Parlamenttel folytatott megfelelő konzultáció, mivel a választásokat követően a Parlament határozza meg azt a jelöltet, aki a képviselők többségének támogatását élvezi, és a Parlament e belső határozatának eredményét továbbítja az Európai Tanácsnak; emlékeztet arra, hogy a jelöltnek valamelyik európai szintű politikai párt Spitzenkandidat-jának (csúcsjelöltjének) kell lennie, és az európai választások kampányidőszakában kampányolnia kell a Bizottság elnöki posztjáért; véleménye szerint e gyakorlat meggyőzően bizonyította létjogosultságát, megerősítve az európai választások társadalmi legitimitását, és kidomborítva az európai polgári tudatot és az európai demokráciát megtestesítő Európai Parlament nemzetek feletti szerepét. ismételten figyelmeztet arra, hogy a Bizottság elnökének beiktatási eljárása során a Parlament készen minden olyan jelölt elutasítására, akit az európai parlamenti választások kampányidőszakában nem jelöltek ki Spitzenkandidat-ként;

51.  sajnálatát fejezi ki azon gyakori és elterjedt kísérletek miatt, amelyek minden népszerűtlen döntésért „Brüsszelt” teszik felelőssé, ezáltal felmentve a nemzeti hatóságokat felelősségeik és politikájuk alól, mivel ez az igazságtalan és opportunista hozzáállás káros Európára nézve, elősegíti az Európa-ellenes nacionalizmust és rontja az uniós intézmények hitelét; úgy véli továbbá, hogy ezek a hamis vádak ellentétesek azzal az elengedhetetlen követelménnyel, hogy a kormányok elszámoltathatók legyenek saját tetteikért; hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazása és érvényesítése alapvetően fontos az uniós szakpolitikák végrehajtásához és az Unió, a tagállamok és a polgárok közötti kölcsönös bizalom megerősítéséhez, és aggodalmát fejezi ki azon tagállamok intézkedései miatt, amelyek szándékosan nem tettek eleget ennek;

52.  hangsúlyozza, hogy alaposabban meg kell vizsgálni az uniós politikák társadalmi és környezeti következményeit, szem előtt tartva az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségeket (az ún. „cost of non Europe” szempontját);

53.  hangsúlyozza, hogy fokozott figyelmet kell fordítani az uniós közigazgatási jogra, a 2016. június 9-i állásfoglalásának megfelelően(13), amelyben hangot adott a nyílt, hatékony és független európai uniós közigazgatás iránti igénynek;

54.  hangsúlyozza, hogy az európai közszféra nemzetek feletti demokratikus mozgásteret jelent, amelyet meg kell erősíteni; hangsúlyozza, hogy az Európa előtt álló nagy kihívásokat nem csak nemzeti, hanem európai nézőpontból is meg kell vizsgálni és vitatni, maradéktalanul érvényre juttatva az EUSZ 10. és 11. cikkében foglalt rendelkezéseket; rámutat, hogy az európai demokráciának ezért meg kell erősítenie a célok és a kihívások nemzetek feletti dimenzióját, előmozdítva a közös értékeken alapuló európai polgári tudatot az Európai Unióban, szélesítve az intézményi szintű európai oktatást, a polgárok szabad döntésein és nagyobb részvételén alapuló szociális kereteket biztosítva, valamint inkább „európai”, mint pusztán nemzeti kérdésekre összpontosító kampánnyal készülve a 2019-es európai parlamenti választásokra;

55.  üdvözli az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból történő szabályos kilépésével kapcsolatos jelenlegi tárgyalások során követett uniós megközelítést, és hangsúlyozza az uniós intézmények és tagállamok figyelemre méltó egységét; megjegyzi, hogy a tárgyalások rámutattak az ilyen jellegű döntések rendkívüli összetettségére;

56.  ismételten hangsúlyozza, hogy sem a nemzeti szuverenitás, sem a szubszidiaritás nem jogosít fel egyetlen tagállamot sem arra, hogy szisztematikusan elutasítsa az Európai Unió, az európai szerződések bevezető cikkeiben foglalt, alapvető értékeinek való megfelelést, amelyeket a tagállamok önkéntesen elfogadtak, és tiszteletben tartásukra elkötelezték magukat; hangsúlyozza továbbá, hogy ezen értékek fenntartása alapvető fontosságú az európai kohéziónak, az európai polgárok jogainak és a tagállamok közötti kölcsönös bizalomnak a szempontjából; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő olyan javaslatot, amelyben eleget tesz a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i európai parlamenti állásfoglalásban megfogalmazott kéréseknek;

57.  emlékeztet arra, hogy a Bíróság szerint (ld. a C-8/15 P és C-10/15 P egyesített ügyeket)(14) az európai intézményeknek akkor is tiszteletben kell tartaniuk és érvényre kell juttatniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseit, ha az uniós jogi kereten kívül járnak el;

58.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Európa jövőjéről szóló viták során meg kell fontolni, hogyan lehetne megreformálni az uniós költségvetési rendszert úgy, hogy megfelelő költségvetést biztosítson a tervezett politikák finanszírozásának garantálására, jobb egyensúlyba kerüljön a kiszámíthatóság és a reakcióképesség, valamint hogyan biztosítható az, hogy az átfogó finanszírozási mechanizmusok ne legyenek összetettebbek annál, mint amennyi feltétlenül szükséges az uniós szakpolitikai célok megvalósításához, valamint az elszámoltathatóság biztosításához; úgy véli, hogy a politikák előzetes feltételrendszerét szükség esetén és a programok működőképességének kockáztatása nélkül meg kell erősíteni azzal a céllal, hogy az uniós források elköltése hatékony és eredményes pénzgazdálkodás keretében történjen;

59.  hangsúlyozza, hogy a figyelmet a finanszírozás hatékonyabb felhasználására és az uniós költségvetés demokratikus ellenőrzési mechanizmusaira kell összpontosítani; felhív minden uniós intézményt, hogy javítsa az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló eljárásait és gyakorlatait, és tevőlegesen járuljon hozzá egy eredményorientált mentesítési folyamathoz; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy a mentesítési eljárás az Unió polgáraival szembeni demokratikus elszámoltathatóság elengedhetetlen eszköze, és emlékeztet a Tanács együttműködésének hiánya miatt visszatérően tapasztalt nehézségekre; kitart amellett, hogy a Tanácsnak is éppoly elszámoltathatónak és átláthatónak kell lennie, mint a többi intézménynek; hangsúlyozza, hogy ez alól nem lehetnek kivételek;

60.  felhívja a figyelmet a korrupció jelenségére, amely jelentős pénzügyi következményekkel jár, és súlyos fenyegetést jelent a demokráciára, a jogállamiságra és a közberuházásokra; rámutat arra, hogy meg kell védeni az uniós adófizetők pénzét a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységekkel szemben;

61.  ismételten felhívja a figyelmet arra, az integrációs projekt jelenlegi helyzetében az EU-nak a Lisszaboni Szerződés maradéktalan végrehajtásának biztosítása érdekében minden rendelkezésre álló eszközzel élnie kell; rámutat arra, hogy a Szerződések ezt követő felülvizsgálatának közös egyetértésen kell alapulnia, amelynek kialakítása során a képviseleti szerkezet révén garantálni kell a befogadó jelleget és platformot kell biztosítani az érdekelt felekkel és polgárokkal folytatott egyeztetéshez azzal a céllal, hogy az Európa jövőjéről az Európai Unió intézményei és más szervei által szervezett közös gondolkozáshoz adott különféle hozzájárulásokat, valamint állam- és kormányfők, nemzeti parlamentek és a civil társadalom által, valamint a polgárokkal folytatott konzultációkon előterjesztett javaslatokat meg lehessen vitatni és azokból következtetéseket lehessen levonni;

62.  hangsúlyozza, hogy az Európa jövőjéről folytatott gondolkodás az uniós reformokkal kapcsolatban a Parlament, az Európai Tanács és a Bizottság által elfogadott különböző álláspontok alapján már megkezdődött; sajnálja, hogy a fent nevezett álláspontok ellenére csak csekély jelentőségű tényleges reformok előirányozására került sor; hangsúlyozza, hogy az újonnan megalakuló Parlamentnek és Bizottságnak a megelőző jogalkotási ciklusban elvégzett munkára támaszkodva mihamarabb el kell kezdenie az előterjesztett javaslatok kidolgozását;

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL C 215., 2018.6.19., 162. o.

(2)

HL C 242., 2018.7.10., 24. o.

(3)

HL C 252., 2018.7.18., 215. o.

(4)

HL C 252., 2018.7.18., 201. o.

(5)

HL C 252., 2018.7.18., 235. o.

(6)

HL C 263., 2018.7.25., 125. o.

(7)

HL C 345., 2017.10.13., 11. o.

(8)

HL C 306., 2017.9.15., 1. o.

(9)

HL L 45., 2018.2.17., 40. o.

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0056.

(11)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0189.

(12)

HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(13)

HL C 86., 2018.3.6., 126. o.

(14)

A Bíróság (nagytanács) 2016. szeptember 20-i ítélete, Ledra Advertising Ltd és mások kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (EKB), ECLI:EU:C:2016:701.


INDOKOLÁS

A 2017-es Római Nyilatkozat lezárta azt a politikai mérlegelési folyamatot, amely a brit népszavazás eredményeként 2016. szeptember 16-án kezdődött Pozsonyban. A célja következő évek közös szemléletének és ütemtervének megfogalmazása volt. A tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy dolgoznak:

•  egy biztonságos és védett Európáért, amelyben biztosított az állampolgárok szabad mozgása, a külső határok védelme és a hatékony migrációs politika;

•  egy virágzó és fenntartható Európáért, amely egy erős közös piac által támogatja a tartós és fenntartható fejlődést;

•  egy szociális Európáért, amely küzd a munkanélküliség, a diszkrimináció, a szociális kirekesztés és a szegénység ellen;

•  egy globális szinten erős Európáért, amely fejleszti a már meglévő szövetségeit, és törekszik új kapcsolatok kialakítására, és amely készen áll a közös biztonság és védelem megerősítésére.

Az élet nem áll meg, és az események – minden területen – gyors egymásutánban követik egymást. Ebben a globális és egyre inkább összefonódó világban minden mindennel kapcsolatban áll, és ez ránk is hatással van. Emiatt Európa is új kihívások elé néz, amelyek új döntések követelnek meg, miközben az ehhez rendelkezésre álló intézményi rendszer nem elég hatékony, nem elég gyors, és nincs összhangban a felmerülő problémák nagyságrendjével vagy jelentőségével. Számos, az elmúlt években felmerült, súlyos probléma még csak közelít a megoldás felé és még távolról sincs megoldva. A migráció továbbra is problémát jelent, és csak egy újszerű politika tenné lehetővé annak kezelését. Az euró válsága rámutatott a közös pénznem irányításának sürgősségére. A gazdasági válság erősebb konvergenciát és újszerű politikákat követel meg. A Brexitre csak hosszú és bonyolult tárgyalások árán kerülhet sor. És az új kihívások sora folytatódik: protekcionizmus és kereskedelmi háborúk, nemzetközi politika és védelem sokpólusú zavarok közepette, biztonság az esetlegesen hosszú távú terrorizmussal szemben, adatvédelem és a demokrácia védelme az internetes támadások és manipulációk fényében stb.

E kihívások jelentős része globális szintű, és nemzeteken felüli, a jelenleg meglévő nemzetközi intézményeket is bevonó tetteket kíván meg. Talán a klímaváltozás ügye a legjobb példája a nemzetközi összefogás szükségességének, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok sajnálatos módon visszalépett a Párizsi Egyezménytől. A migrációs jelenségeket, a kibervédelmet, a nemzetközi kereskedelmet, a humanitárius válságokat, a világjárványokat, az emberi jogokat, a fejlesztési együttműködést vagy az adócsalás és az adóparadicsomok elleni küzdelmet az egyes országok, de még Európa sem képes egymaga kezelni. Ez az oka annak, hogy az európai politikai többség kéri, hogy az eddigi erőfeszítéseket a jövőben közösen tegyük, és hogy az Európát fenyegető veszélyekkel közösen vegyük fel a harcot.

Egyes képviselők „Európa újragondolását” javasolják. Általános jellegűek azok az európai szemléletű kérelmek, amelyek a fennálló bizonytalanságok fényében az intézményi rendszer javítására irányulnak. A „védelmet nyújtó Európa” egyike volt azoknak a szlogeneknek, arra irányultak, hogy Európa újra önmagára találjon, és betöltse egyéni és kollektív védelmet nyújtó szerepét. „Mi szeretnénk dönteni” szól egy másik európai jelmondat – mi, nem az események és nem mások –, kérve ezzel az európai szuverenitást a világ többi országával szemben, illetve a digitális forradalommal, az energetikai kihívásokkal, a demokrácia válságával, a szociális modellel, a nemzetközi multilateralizmussal vagy a geopolitikai egyensúlyokkal kapcsolatban.

Kétségkívül az egyik legjelentősebb vita a nemzet és Európa ellentétéből, a nemzeti valóság és a nemzetek fölött álló építmények különbségéből adódik, mintha azok nem lennének összeegyeztethetők. Ez a vita az utóbbi években már túlmutat olyan technikai aspektusokon, mint a szubszidiaritás, az arányosság vagy a hatáskörök megosztása. Az újszerű, gyakorta nyíltan Európa-ellenes nacionalizmus azt vallja, hogy az állam vagy a nemzet a demokrácia egyetlen valódi színtere, és ezáltal tagadja az európai projekt nagyszerűségét, illetve magát az európai demokráciát. Meg kell találni az egyensúlyt az egyéni hatáskörök gyakorlásában, és kizárólag az uniós feladatokat kell Európára hagyni, biztosítva, hogy a kormányköziség ne korlátozza ezen feladatok végrehajtásában.

Meg kell erősíteni az európaiságot azáltal, hogy a politika, az oktatás és a kultúra révén megteremtünk egy európai ”démoszt”. El kell kerülni, hogy Európa széttagolódjon, hogy az Unió meggyengüljön, és hogy nacionalista populista irányzatok a jogok és szabadságjogok eltiprásával veszélybe sodorják az állampolgárokat. Fontos észben tartani, hogy Európa különféle identitások és népek összessége, ahol a történelem óriási érzelmi töltetet hordoz, és ahol ezért a különböző népek provokálása és egymás ellen fordítása felér egy öngyilkossággal.

A migráció jelensége hatalmas jelentőségre tett szert az európai vitákban. A mediterrán térségben zajló események erkölcsi normáinkat teszik próbára. A közel-keletihez hasonló rendkívül vitatott helyzetek rámutattak külpolitikánk súlyos hiányosságaira. Nem vagyunk képesek hatékonyan felügyelni külső határainkat, és a bevándorlási kvóták elosztására irányuló közösségi döntések nyílt ellenállásba ütköztek. A legsúlyosabb talán az a tény, hogy számos európai társadalomban elutasítást és idegengyűlöletet váltott ki a bevándorlás. Ezek az érzések könnyen manipulálhatók és felhasználhatók a szélsőjobboldali politika, illetve az Európa-ellenes populizmusok javára. Éppen ezért elengedhetetlenül fontos és sürgős az európai migrációs politika újragondolása. Ez az Unió egyik legnagyobb feladata, nem csak demográfiai szempontból, hanem elsősorban az Unió alapját képező, az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt elvek és értékek érvényesítéséért.

A gazdasági és pénzügyi válság, illetve annak a gazdasági és monetáris unió által történő kezelése számos tapasztalattal tett bennünket gazdagabbá, és rávilágított az intézmények működési hiányosságaira nem csupán a gazdasági és monetáris politika tekintetében. Az Európai Parlament több jelentése is rámutatott arra, hogy az utóbbi években az Európai Tanács tartotta kezében a politikai és gazdasági döntéshozatal túlnyomó részét, háttérbe szorítva más intézményeket; hogy számos esetben nem reprezentatív technikai szervek nyomására csorba esett a demokratikus döntéshozatalon; hogy az eurózóna irányításának intézményi rendszere nem megfelelő, és sürgős reformokra van szüksége; hogy a szerződések által előírt egyhangú szavazás csaknem leküzdhetetlen akadályt jelent fontos döntések meghozásában; hogy fejleszteni kell az uniós kül- és védelempolitika döntéshozatalát és erőforrásait; valamint hogy egységesíteni kell az Unió nemzetközi képviseletét. Általánosságban elmondható, hogy az említett jelentésekben szereplő javaslatok a Bizottság, a Parlament és a Tanács intézményi működésének javítását célozzák meg az átláthatóság, illetve az uniós döntéshozatal hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében.

Számos előttünk álló reform és döntés nagyobb mértékű európai politikai integrációt kíván meg, különösen, ami a gazdasági és monetáris irányítás területét illeti. A demokratikus legitimitás értelmében végrehajtásuk egyedül így lehetséges.

A szerződések módosítása lehetne végső soron az integráció elérésének legmegfelelőbb módja, de ez a jelen pillanatban nem tűnik javasoltnak. Ennek a döntésnek a megfontolása és esetleges kivitelezése a következő hivatali időszakra vár. Addig is, az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalásának megfelelően lehetséges és szükséges rövid távú, a szerződéseket nem érintő reformok bevezetése, különösen, ami az eurózóna költségvetési kapacitását illeti. A megerősített együttműködések továbbra is fontos szerepet töltenek be például a védelempolitika területén. A „többsebességű Európa” azonban nem egyenértékű az „à la carte” Európával.

Ugyanakkor a politikai integráció az európai polgárok és intézmények közeledését is megkívánja. Az állampolgárok nemzetek fölött álló, európai politikai identitása még mindig gyenge. Hiányzik a bizalom, és minimális az összefüggés az európai polgárok a választásokon kifejezett óhajai és az uniós politikai irányvonalak között. Juncker elnök, az európai föderalisták, az államfők és természetesen az Európai Parlament javasolták és mérlegelték az európai polgárok és intézmények közötti kapcsolat javítását, illetve a Bizottság és a Parlament működésének a nemzeti parlamenti rendszerekéhez hasonlóvá tételét. Ezeket a célokat illetve a nagyobb politikai átláthatóságot szolgálná – többek között – a Parlament által megreformált európai választási törvény, a Spitzenkandidaten-rendszer, az európai politikai pártok megerősítése, a Bizottság tevékenységét támogató parlamenti többségek és a nemzeti parlamentekkel fenntartott jó viszony.

Az Európa jövőjéről szóló vita folyamatosan jelen volt a jelenlegi hivatali időszakban, és tovább erősödött annak vége felé. A Bizottság által, a 2017. év első félévében kidolgozott öt lehetséges forgatókönyv alapján az intézmények, illetve európai kutatók és szakértők számos további észrevételt fogalmaztak meg. Különösen fontos volt az állam- és kormányfők hozzájárulása, akiket az Európai Parlament kért fel, hogy fejtsék ki az Európa jövőjével kapcsolatos véleményüket 2018-ban.

E jelentés célja, hogy a 2019-es választások előestéjén összefoglalja a jövőre vonatkozó kérdéses témákat, és hogy útmutatást nyújtson Európa integrációja felé. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelentésnek nem célja a különböző alternatívákat megítélni vagy azok közül választani, hanem a problémák és kihívások, illetve az európai politika és a választásokból kikerülő képviselők számára fennálló lehetőségek megfogalmazását tartja szem előtt.

Az integrációt lehetővé tévő jogalkotási módszerek és reformok részletes leírását sem tartalmazza ez a jelentés. Ezt a feladatot már ellátta az Európai Parlament, amikor elfogadta a következő állásfoglalásokat:

–  az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról,

–  az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kiaknázása révén történő javításáról,

–  az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az euróövezet költségvetési kapacitásáról.

Ezek és a már korábban felsorolt jelentések alapot nyújtanak az Európa által az elkövetkező években megoldandó, irányítási problémák kezeléséhez szükséges reformokhoz és fejlesztésekhez.

A jelentés legfőbb célkitűzése, hogy a 2018. év végén, a 2019. májusi választásokat megelőző politikai vita kezdetén naprakész összefoglalást nyújtson az átfogó európai témakörökről – ideértve a kihívásokat és az azokkal szemben felhasználható eszközöket. A szavazások eredményeként születő új intézményekre, illetve az újonnan választottak döntéshozatali jogára való tekintettel nem szándékunk a megoldások meghatározása. Egyedül az a célunk, hogy a jelenlegi politikai valóság és a különböző európai intézmények és tagállami vezetők által megfogalmazott jelentések, nyilatkozatok és javaslatok figyelembevételével felállítsunk egy olyan politikai ütemtervet, amely elősegíti, hogy Európa geopolitikai, kereskedelmi, klímavédelmi, gazdasági, élelmezési és diplomáciai hatalommá váljon.


VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (22.11.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európa jövőjéről szóló vita helyzetéről

(2018/2094(INI))

A vélemény előadója (*): Ivana Maletić

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  tudomásul veszi az Európa jövőjéről szóló plenáris vitákon elhangzott véleményeket; úgy véli, hogy az EU jövőbeni költségvetésének a társadalmi-gazdasági hatásokhoz kapcsolódóan elő kellene mozdítania az uniós hozzáadott értéket, támogatnia kellene az uniós szakpolitikák modernizálását, biztosítania kellene az új kihívásokhoz szükséges pénzügyi eszközöket, továbbra is hozzá kellene járulnia a tagállami, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi konvergenciához és kohézióhoz annak érdekében, hogy fokozható legyen – többek között a Párizsi Megállapodásban foglalt uniós kötelezettségek fényében – az európai szolidaritás, stabilitás, egyenlőség és intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, ezenkívül biztosítania kellene az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkében megfogalmazott alapvető értékek tiszteletben tartását és előmozdítását, valamint a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport eredményeit figyelembe véve új saját forrásokat kellene magában foglalnia;

2.  kiemeli a bankunió kiteljesítése iránti elkötelezettség fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy minden, a bankunióban részt vevő tagállam számára biztosítva legyen a nyitottság és az egyenlő bánásmód; emlékeztet arra, hogy folytatni kell a bankunió kiteljesítését – az európai betétbiztosítási rendszert és az Egységes Szanálási Alap költségvetési védőhálóját is beleértve –, valamint a kockázatcsökkentési intézkedéseket;

3.  üdvözli a Bizottság által a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) vizsgálatának keretében előterjesztett, pénzmosás elleni javaslatokat; arra ösztönzi a Tanácsot és a Parlamentet, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt zárják le a jogalkotási tárgyalásokat, mivel ahhoz, hogy a jövőben elkerülhető legyen, hogy bizonyos esetekben a pénzügyi intézmények aktívan elősegítsék a pénzmosást, szigorítani kell a pénzmosás elleni szakpolitikákat;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy az európai felügyeleti hatóságok segítségével azonosítsa és szüntesse meg a belső piacot érintő akadályokat, és segítsen biztosítani a fogyasztók védelmét; úgy véli, hogy a Bizottság számára az egyik legfontosabb kérdés az uniós jogszabályok hatékony alkalmazása kellene, hogy legyen;

5.  kéri a Bizottságot, hogy a széttagoltság és annak elkerülése érdekében, hogy a felügyeleti hatóságoknak különböző nemzeti rendszerekkel kelljen foglalkoznia – amennyiben lehetséges – eseti alapon az irányelvek helyett a rendeleteket részesítse előnyben a bankunió és a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok jogalkotási eszközeként;

6.  hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell teljesíteni a tőkepiaci uniót; kiemeli, hogy a mély és integrált tőkepiacok kiegészítik a bankuniót a magánszektorbeli kockázatmegosztáshoz, a gazdasági konvergencia növeléséhez, a jövőbeli sokkok enyhítéséhez, valamint – ahol szükséges – a pénzeszközök jobb elosztásának lehetséges előmozdításához való hozzájárulásuknak köszönhetően; kéri egy átfogó vizsgálat elvégzését arra vonatkozóan, hogy mi lenne a legmegfelelőbb keret a pénzügyi szolgáltatások gyorsan fejlődő voltának jobb figyelembe vétele tekintetében; kiemeli, hogy nagyban segítené az induló innovatív vállalkozásokat és a kkv-kat, ha egyszerűbben juthatnának több finanszírozási forráshoz, ami előmozdítaná stabil növekedésüket és fenntartható fejlődésüket;

7.  aláhúzza, hogy fontos folytatni a gazdasági és monetáris unió mélyítését és kiteljesítését a közös valuta stabilitásának megőrzéséhez, valamint a gazdaság-, fiskális és munkaerőpiaci politika és a szociális normák tagállamok közötti konvergenciájának növeléséhez való hozzájárulás érdekében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy szilárd politikai elkötelezettségre, hatékony kormányzásra és demokratikus elszámoltathatóságra van szükség uniós és nemzeti szinten egyaránt, különösen az európai szemeszter különféle szintjein zajló parlamenti ellenőrzés érdekében; megismétli, hogy – az önkéntes kívülmaradás miatt – Dánia kivételével minden egyes tagállam köteles átvenni az eurót; támogatja a további lépéseket az Európai Stabilitási Mechanizmus fejlesztése terén; tudomásul veszi a Bizottság európai beruházásstabilizáló eszközre vonatkozó javaslatát, és stabilizációra irányuló új költségvetési eszközöket vitat meg;

8.  tudomásul veszi a Bizottság reformtámogató programra irányuló javaslatát; hangsúlyozza, hogy nem szabad csorbítani a Parlament együttdöntési és felügyeleti jogát az uniós pénzügyi támogatások odaítélése tekintetében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 2011 és 2017 közötti időszakban az országspecifikus ajánlásoknak csupán 9%-át hajtották végre maradéktalanul; tudomásul veszi a konvergenciatámogató eszközt, amely ösztönzőként szolgál majd, és segíti az euróövezeten kívüli, megfelelő fiskális és gazdaságpolitikájú tagállamokat a reformok végrehajtásában és az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítésében;

9.  kiemeli, hogy biztosítani kell a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciát az európai szemeszter során; elismeri a szociális jogok európai pillére létrehozásának fontosságát; megjegyzi, hogy az európai szemesztert megerősítették és egyszerűsítették, hangsúlyozza azonban, hogy a nemzeti parlamentek tágabb körű bevonása elősegítené a nemzeti felelősségvállalást, ami az országspecifikus ajánlások jobb végrehajtását, és ezzel együtt az európai szemeszter folyamatának javítását eredményezné; megjegyzi, hogy elsődlegesen a tagállamok felelőssége a megfelelő és fenntartható fiskális és gazdaságpolitikák megválasztása;

10.  üdvözli a jövőbeli InvestEU programot, és hangsúlyozza, hogy az alapnak továbbra is csökkentenie kellene az uniós beruházási hiányt; támogatja a tárgyi eszközökre és immateriális javakra – többek között a kulturális örökségre – irányuló beruházásokat annak érdekében, hogy előmozdítsák a növekedést, a beruházásokat és a foglalkoztatást – elsősorban a kkv-k, a kis és közepes piaci tőkeértékű vállalatok és a szociális vállalkozások esetében –, ezáltal hozzájárulva a jólét fokozásához, a méltányosabb jövedelemelosztáshoz és a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz az Unióban;

11.  üdvözli az eddig elért eredményeket, és szükségesnek tartja a héára vonatkozó meglévő jogszabályok átfogó felülvizsgálatának folytatását; hangsúlyozza, hogy keményebben kell fellépni az adócsalás, az adókikerülés és -kijátszás ellen; tudomásul veszi a Bizottságnak a digitális gazdaság méltányos adóztatása érdekében tett erőfeszítéseit;

12.  felkéri valamennyi uniós intézményt és szervet, köztük a Bizottságot, az Európai Központi Bankot, az Európai Beruházási Bankot és az egységes felügyeleti mechanizmust, hogy még nagyobb mértékben fokozzák kommunikációs erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy jobban megértessék munkájukat az uniós polgárokkal, és bővítsék a nekik nyújtott információkat.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

40

7

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Hugues Bayet, Pervenche Berès, David Coburn, Thierry Cornillet, Esther de Lange, Markus Ferber, Jonás Fernández, Giuseppe Ferrandino, Stefan Gehrold, Sven Giegold, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Petr Ježek, Barbara Kappel, Wolf Klinz, Georgios Kyrtsos, Philippe Lamberts, Werner Langen, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Marisa Matias, Costas Mavrides, Alex Mayer, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Sirpa Pietikäinen, Pirkko Ruohonen-Lerner, Anne Sander, Alfred Sant, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Andrea Cozzolino, Jeppe Kofod, Paloma López Bermejo, Michel Reimon, Joachim Starbatty, Lieve Wierinck

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Pilar Ayuso, Elmar Brok, Helga Stevens

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

40

+

ALDE

Thierry Cornillet, Petr Ježek, Wolf Klinz, Ramon Tremosa i Balcells, Lieve Wierinck

ENF

Barbara Kappel

PPE

Pilar Ayuso, Elmar Brok, Markus Ferber, Stefan Gehrold, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Georgios Kyrtsos, Esther de Lange, Werner Langen, Ivana Maletić, Luděk Niedermayer, Sirpa Pietikäinen, Anne Sander, Tom Vandenkendelaere

S&D

Hugues Bayet, Pervenche Berès, Andrea Cozzolino, Jonás Fernández, Giuseppe Ferrandino, Roberto Gualtieri, Jeppe Kofod, Olle Ludvigsson, Costas Mavrides, Alex Mayer, Alfred Sant, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Paul Tang, Jakob von Weizsäcker

VERTS/ALE

Sven Giegold, Philippe Lamberts, Michel Reimon, Ernest Urtasun

7

-

ECR

Bernd Lucke, Joachim Starbatty

EFDD

David Coburn, Marco Valli

GUE/NGL

Paloma López Bermejo, Marisa Matias, Miguel Viegas

3

0

ECR

Stanisław Ożóg, Pirkko Ruohonen-Lerner, Helga Stevens

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (5.11.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európa jövőjéről folytatott vita állásáról

(2018/2094(INI)(INI))

A vélemény előadója: José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a közös kereskedelempolitikának továbbra is az uniós külpolitika alapvető pillérének kell lennie, amely közvetlen hatással van a polgárok életére, és amelynek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Unió képes legyen alkalmazkodni új szerepéhez a nemzetközi színtér számos vezéralakja között; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy e célból működjenek együtt az alábbi területeken:

a)  a közös kereskedelempolitika megszilárdítása annak szélesebb politikai keretbe való ágyazásával; multilaterális és kétoldalú szinten vezető szerep vállalása a globális kereskedelempolitikában; az együttműködés megerősítése a kétoldalú, stratégiai és regionális kereskedelmi partnerekkel, valamint az olyan multilaterális szervezetekkel, mint az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ( ILO) és különösen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), aktív szerepet vállalva a WTO szükséges reformjában, hogy hatékonyabbá váljon és reagálni tudjon az új globális kihívásokra, többek között a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásra, valamint növelje legitimitását; az Unió vezető szerepének és az EU kereskedelempolitikájának megerősítése az értékalapú kereskedelempolitika előmozdításában az emberi jogok dimenziójának a kereskedelemben való megerősítésével és a legmagasabb európai normák alkalmazásával;

b)  egy nyitott, szabályokon alapuló, tisztességes, fenntartható és fejlődésorientált globális kereskedelmi rendszer védelmének irányítása az európai vállalatok versenyképességének előmozdítása érdekében, a nemzetközi normák és megállapodások – például a környezetvédelemre és éghajlatváltozásra vonatkozó megállapodások, az ILO-egyezmények, valamint a korrupcióellenes rendelkezések és a pénzügyi átláthatóságra, a pénzmosás elleni és adóügyi együttműködésre vonatkozó megállapodások – hatékony végrehajtásán keresztül; annak biztosítása, hogy az uniós vállalkozások egyenlő feltételek, kiszámítható szabályok, tisztességes verseny és meghatározott kötelezettségek mellett tevékenykedhessenek globális szinten, és többek között tevékeny fellépés az ENSZ kormányközi tárgyalásain képviselendő, az emberi jogok megsértésével kapcsolatos felelősséggel kapcsolatos közös uniós álláspont kialakítása, valamint a kellő gondosság elvén alapuló kötelező kötelezettségeknek a szállítási és termelési láncokban való előmozdítása érdekében;

c)  a Parlament teljes körű és azonnali tájékoztatása a tárgyalásokat és a Tanács megbízatását illetően, valamint a nemzetközi megállapodások végrehajtása során, annak biztosítása érdekében, hogy képes legyen hatáskörét és előjogait gyakorolni; a tárgyalási folyamatok egyszerűsítése és lerövidítése, valamint a Parlament által végzett ellenőrzés megerősítése; az átláthatóság fokozása az uniós polgárok felé azáltal, hogy a kereskedelmi megállapodások tárgyalási irányelveit (meghatalmazásokat) a tárgyalások megkezdése előtt közzéteszik, ezáltal növelve a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot a gazdasági szereplők számára, lehetővé téve számukra, hogy jobban és kellő időben használják ki az EU által kínált lehetőségeket; a Szerződés rendelkezéseinek és a közelmúltbeli uniós ítélkezési gyakorlat maradéktalan tiszteletben tartása, amely a közös kereskedelempolitikát az Unió kizárólagos hatásköreként határozza meg;

d)  a kereskedelempolitika hozzáigazítása az automatizálás, a digitalizálás, a szolgálatosodás, a globális értékláncok felemelkedése, valamint az árucikkek és szolgáltatások kereskedelmének összekapcsolódása globális tendenciáihoz olyan megfelelő rendelkezések kétoldalú és többoldalú kereskedelmi megállapodásokba való beépítése révén, amelyek biztosítják az adatátvitelt, a közbenső áruk versenyképes árait és a szolgáltatások liberalizált kereskedelmét;

e)  a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatása, hogy teljes mértékben élvezzék a közös kereskedelempolitika előnyeit; a kutatásra, technológiai fejlesztésre és innovációra irányuló beruházások növelése, különös tekintettel gazdaságunk dekarbonizációjára; az európai vállalkozások támogatása annak érdekében, hogy az ágazat globális szinten vezető szerepet töltsön be, növelve ezáltal a versenyképességet és a munkahelyteremtést; annak hangsúlyozása, hogy a fenntartható fejlődést nem szabad a beruházások akadályának tekinteni; a nemzetközi együttműködés és egy nemzetközi részvételi folyamat hangsúlyozása, különösen az afrikai kontinensre vonatkozóan, amely regionális szinten elősegítheti a fenntartható gazdasági ciklusokat, új munkahelyek teremtéséhez vezethet, és hozzájárulhat a szociális védelmi politikák fejlődéséhez;

f)  a digitális kereskedelemről, a kkv-król, a kötelező erejű és érvényesíthető kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezések szisztematikus beépítése a kereskedelmi megállapodásokba, továbbá vezető szerep vállalása a többoldalú tárgyalások során e kérdésekben; az uniós polgárok adatainak az Unió általános adatvédelmi rendeletében ((EU) 2016/679 rendelet) rögzített teljes körű védelme, valamint a fogyasztóvédelemre, az adatvédelemre és a piacra jutásra vonatkozó uniós normák megerősítésének előmozdítása; törekvés egy globális szövetség létrehozására és a tagállami hatóságok támogatása a határokon átnyúló kiberbűnözés elleni küzdelemben; egy olyan uniós digitális stratégia kidolgozása, amely magában foglalja az egész társadalom javát szolgáló digitális infrastruktúrába és digitális vállalkozásokba történő beruházásokat;

g)  az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap pályázati eljárása és az Alaphoz való hozzáférés megkönnyítése a javak és szolgáltatások kereskedelmének fokozatos és kölcsönös liberalizációjával járó hatások figyelembevétele érdekében;

h)  a közös kereskedelempolitika, illetve a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), az európai fejlesztési politika és az éghajlat-politika közötti koherencia erősítése az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (5) bekezdésében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 21., 207. és 208. cikkében meghatározott értékek és célkitűzések biztosítása érdekében, a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus teljes körű betartása mellett;

i)  annak elismerése, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások szélsőséges átpolitizáltsága gátolhatja a kereskedelmet;

j)  egy konstruktív szomszédságpolitika kialakítása stratégiai jelentőségének hangsúlyozása az Unió keleti és déli szomszédságának gazdaságaival való tisztességes kereskedelmi kapcsolatok és gazdasági együttműködés kialakítása révén, ezen országok gazdasági és társadalmi jóléte, illetve a munkahelyteremtés előmozdítása érdekében;

k)  a brexit hatásainak előrejelzése, és javaslatok megtétele az Uniót és polgárait, valamint az EU-ban jelenleg élő brit állampolgárokat érő negatív gazdasági következmények enyhítése érdekében;

l)  a közös kereskedelempolitika kommunikációs stratégiájának javítása a vonatkozó tárgyalási irányelvek (megbízatás) elfogadását megelőzően az új kereskedelmi szerződések potenciális hatásairól szóló több nyilvános és átfogó elemzés készítése révén; a kereskedelem kínálta lehetőségek jobb kommunikálása a polgárok és a vállalkozások felé; az átláthatóság növelése és a párbeszéd elmélyítése a szakmai és szociális partnerekkel és a civil társadalommal annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő mértékben részt vegyenek a kereskedelmi megállapodások nyomon követésében és végrehajtásában, különösen a kereskedelmi megállapodások hazai tanácsadó csoportjaival folytatott közös párbeszéd, valamint e mechanizmusok számára több erőforrás elkülönítése révén; az uniós polgárok és a gazdasági szereplők támogatása abban, hogy jobban megértsék a globális gazdasági kapcsolatok szerkezetének változó egyensúlyát és jobban alkalmazkodjanak ehhez.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

5.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

30

3

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Arena, Tiziana Beghin, David Borrelli, Salvatore Cicu, Christofer Fjellner, Eleonora Forenza, Karoline Graswander-Hainz, Christophe Hansen, Heidi Hautala, Nadja Hirsch, Yannick Jadot, France Jamet, Jude Kirton-Darling, Patricia Lalonde, Bernd Lange, David Martin, Emmanuel Maurel, Anne-Marie Mineur, Sorin Moisă, Alessia Maria Mosca, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Tokia Saïfi, Helmut Scholz, Joachim Schuster, Adam Szejnfeld, Iuliu Winkler

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Sajjad Karim, Sander Loones, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jarosław Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Georges Bach, Norbert Lins

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

30

+

ALDE

Nadja Hirsch, Patricia Lalonde

ECR

Sander Loones

EFDD

Tiziana Beghin

GUE/NGL

Helmut Scholz

NI

David Borrelli, Emmanuel Maurel

PPE

Georges Bach, Salvatore Cicu, Christofer Fjellner, Christophe Hansen, Norbert Lins, Sorin Moisă, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Tokia Saïfi, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Adam Szejnfeld, Jarosław Wałęsa, Iuliu Winkler

S&D

Maria Arena, Karoline Graswander-Hainz, Jude Kirton-Darling, Bernd Lange, David Martin, Alessia Maria Mosca, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Joachim Schuster

VERTS/ALE

Heidi Hautala, Yannick Jadot

3

-

ECR

Sajjad Karim

ENF

France Jamet

GUE/NGL

Anne-Marie Mineur

1

0

GUE/NGL

Eleonora Forenza

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (16.11.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európa jövőjéről folytatott vita állásáról

(2018/2094(INI))

A vélemény előadója: Petri Sarvamaa

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel Európa az európai döntéshozatallal kapcsolatos legitimitási válság miatt válaszút előtt áll;

B.  mivel az európai projektet közelebb kell hozni az uniós polgárokhoz, különös figyelmet fordítva szükségleteikre, életükre és elvárásaikra, elsősorban az Unió legitimitásának megerősítése, illetve az európai projekt iránti bizalom és lelkesedés helyreállítása érdekében, egy megújult uniós kormányzás révén;

C.  mivel a közkiadások parlamenti ellenőrzése a modern demokratikus rendszer alapvető eleme;

D.  mivel az Unióban a nagyobb fokú demokrácia nagyobb átláthatósággal, elszámoltathatósággal és integritással jár együtt, ezeket kell az uniós intézményeken belüli kultúra vezérelveivé tenni a hatékony kormányzás előmozdítása, valamint az Unió működése és az uniós döntéshozatali folyamat nagyobb nyitottságának biztosítása érdekében;

E.  mivel az EU minden intézményének átláthatónak és az uniós polgárok előtt elszámoltathatónak kell lennie az uniós intézményként rábízott pénzeszközök tekintetében;

F.  mivel az EU-27 vezetői 2017. március 25-én, a Római Nyilatkozat elfogadásával egyértelmű jelzést adtak az „egységről és szolidaritásról”;

G.  mivel az európai szintű tehetetlenség már nem működik, mivel az Unió – különösen a globalizációval, a migrációval, a megerősített együttműködésen alapuló védelemmel, a szociális kérdésekkel, az Európai Monetáris Unió kiteljesítésével és az új saját források megválasztásával kapcsolatban – jelentős kihívásokkal néz szembe;

H.  mivel az uniós költségvetés továbbra is értékes finanszírozási forrás marad a tagállamok számára;

1.  úgy véli, hogy a demokrácia, a minőségi kormányzás és a hatékony döntéshozatal szempontjából alapvető fontosságú a polgárok uniós intézményekbe vetett bizalma;

2.  hangsúlyozza, hogy túl kell lépni Európa egymásnak ellentmondó jövőképein, és össze kell egyeztetni az egymással versengő prioritásokat annak elkerülése érdekében, hogy az Unió darabokra szakadjon vagy meggyengüljön;

3.  elismeri, hogy a brexit nyomán sürgetőbbé vált az Unió intézményi és kiadási szerkezetén való alapos gondolkodás és az új uniós politikai dinamikák kialakítása;

4.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság azon döntése, hogy kilép az Unióból, összetett költségvetési következményekkel jár majd, és hátrányosan érinti az Unió költségvetését; kitart amellett, hogy a fennmaradó 27 tagú Uniónak az Unió előtt álló jelenlegi és jövőbeli kihívásokra való tekintettel a költségvetési reform tekintetében ambiciózusabbnak kell lennie;

5.  abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az uniós kereteken belül a demokratikus elszámoltathatóságon még mindig lenne mit javítani, nevezetesen a politikai legitimitást és az intézményi elszámoltathatóságot biztosító, erőteljes mechanizmusok kialakítása, illetve egyre összetettebb uniós kormányzási struktúrák észszerűsítése révén;

6.  emlékeztet arra, hogy az EU sürgős költségvetési és igazgatási reformjára van szükség, amely észszerűsítené a belső folyamatokat, valamint közelebb hozná és érthetőbbé tenné az EU-t a polgárok számára;

7.  emlékeztet arra, hogy az Unió struktúráján belül a meglévő szervekkel vagy új jogi személyek létrehozásával kapcsolatban bekövetkező további fejlemények esetében mindenkor figyelembe kell venni az uniós demokratikus elszámoltathatóság, a nyilvános ellenőrzési mechanizmusok és a tevékenységek hatékonyságának kérdéseit;

8.  úgy véli, hogy csökkenteni kell az Unióban az elszámoltathatóság tekintetében tapasztalható hiányosságokat, és együttműködőbb vizsgálati módok irányába kell előrelépni, amelyek ötvözik a demokratikus felügyeleti és ellenőrzési tevékenységeket, és egyúttal nagyobb átláthatóságot biztosítanak; kéri, hogy biztosítsák az Európai Beruházási Bank, az Európai Központi Bank és a jövőben felállítandó szervek, például az Európai Monetáris Alap esetében a teljes körű elszámoltathatóságot és a hatékony demokratikus felügyeletet;

9.  hangsúlyozza továbbá, hogy eljött az ideje, hogy pragmatikusan elgondolkodjunk arról, az Unió milyen módon éri el az eredményeit, megválaszolva az uniós politikák végrehajtásának legjobb módjára és a kézzelfogható eredmények Európája felé vezető megfelelő kormányzási modellekre vonatkozó fő kérdéseket;

10.  emlékeztet a hosszú távú uniós stratégiai jövőkép szükségességére; úgy véli, itt az ideje új európai narratívák előterjesztésének és az uniós politikák stratégiaibb jellegű megvalósításának, egyértelműen meghatározott és érthető uniós prioritások, kollektív célok és az olvashatóságot és hatékonyságot javító képességek alapján;

11.  hangsúlyozza, hogy az átfogó politikai célkitűzések kézzelfogható és látható tevékenységekre és eredményekre való átváltását rendszeres helyzetértékelésnek kell alávetni, ami elengedhetetlenné teszi a költségvetési ellenőrzés mint a demokratikus ellenőrzés alapvető elemének fenntartását;

12.  rámutat arra, hogy a demokratikus felügyeletnek és a parlamenti ellenőrzésnek nemcsak a készletek és a pénzmozgások hagyományos ellenőrzésére kell kiterjednie, hanem az ár–érték aránynak, a polgárok számára teremtett értékes és fenntartható hatásnak, valamint az uniós értékek és a jogállamiság tiszteletben tartásának alapos értékelésére is;

13.  úgy ítéli meg, hogy bármely új uniós pénzügyi szolidaritási forma meghatározásának demokratikus előfeltétele az alapvető értékek tiszteletben tartása és a jogállamiság védelme a tagállamokban, vagy valamely ökológiai feltételrendszer bevezetése; aggodalmának ad hangot a jogállamiság tiszteletben tartásának hiányával kapcsolatban néhány tagállamban bekövetkezett közelmúltbeli fejlemények miatt; ezzel összefüggésben nagyra értékeli a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. május 2-i bizottsági javaslatot (COM(2018)0324); hangsúlyozza, hogy az európai intézményeknek intézkedéseket kell hozniuk a jogállamiság védelme érdekében;

14.  kéri, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó jelenlegi keretet erősítsék meg független értékelés alapján a hiányosságokkal vagy a jogállamiság aláásására irányuló kísérletekkel arányban álló szankciók rendszerével, amelyek az uniós finanszírozás csökkentésétől a ismétlődő hiányosságok esetén a kifizetések és kötelezettségvállalások felfüggesztéséig terjednek; úgy ítéli meg, hogy ilyen esetekben a Parlamentnek a Tanács egyenrangú partnereként részt kell vennie az ilyen eljárásokkal és ezen intézkedések megszüntetésével kapcsolatos döntéshozatali folyamatban;

15.  emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani az európai hozzáadott értékre való törekvést, azaz az erőforrások európai szintű összevonásának eredményekkel kell járnia az összegek nemzeti szintű felhasználásához képest, amellyel összefüggésben nem tudnak az európai közjavak létrehozására összpontosítani;

16.  szükségesnek látja Unió-szerte jobb eszközök kifejlesztését a strukturális reformok számára jelentős európai közjavak biztosítása révén, a szubszidiaritás és az arányosság elve alkalmazásának megfelelő figyelembevételével;

17.  úgy véli, hogy a politikák előzetes feltételrendszerét szükség esetén és a programok működőképességének kockáztatása nélkül meg kell erősíteni azzal a céllal, hogy az uniós források elköltése hatékony és eredményes pénzgazdálkodás keretében történjen;

18.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Európa jövőjéről szóló viták során meg kell fontolni, hogyan lehetne megreformálni az uniós költségvetési rendszert úgy, hogy megfelelő költségvetést biztosítson a tervezett politikák finanszírozásának garantálására, jobb egyensúlyba kerüljön a kiszámíthatóság és a reakcióképesség, valamint hogyan biztosítható az, hogy az átfogó finanszírozási mechanizmusok ne legyenek összetettebbek annál, mint amennyi feltétlenül szükséges az uniós szakpolitikai célok megvalósításához, valamint az elszámoltathatóság biztosításához;

19.  helyénvalónak tartja olyan költségvetés biztosítását, amely valódi hozzáadott értéket nyújt az uniós polgárok számára;

20.  hangsúlyozza, hogy az elegendő pénzügyi eszközök biztosítása a saját eszközök rendszerének korszerűsítésével – nevezetesen a stabil, hatékony és valóban európai saját források biztosításával – párosítva kulcsfontosságú a beruházások és az Unió nemzetközi színtéren való törekvései és befolyása magas szintjének fenntartása szempontjából;

21.  hangsúlyozza, hogy az európai ügynökségek a saját területeiken képviselt szakértelmüknek köszönhetően, valamint az EU-nak a tagállamokban való képviseletében pótolhatatlan szerepet töltenek be, hangsúlyozza, hogy ezért elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a jövőben az ügynökségek munkája jól strukturált és szervezett legyen, hogy az ügynökségek által folytatott tevékenységek életképesek és mindenkor jól láthatók legyenek;

22.  hangsúlyozza továbbá, hogy a költségvetés széttöredezettségének elkerülése érdekében az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) be kell építeni az Unió költségvetésébe, amint az a 2021–2027 közötti időszakra szóló új többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatban is szerepel; rámutat arra, hogy az EFA uniós költségvetésbe való beépítése fokozza a mentesítésért felelős hatóság azon képességét, hogy ellenőrizze az uniós források felhasználását;

23.  felhív minden uniós intézményt, hogy javítsa az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló eljárásait és gyakorlatait, és tevőlegesen járuljon hozzá egy eredményorientált mentesítési folyamathoz; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a mentesítési eljárás az Unió polgáraival szembeni demokratikus elszámoltathatóság elengedhetetlen eszköze;

24.  rámutat arra, hogy meg kell védeni az uniós adófizetők pénzét a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységekkel szemben;

25.  emlékeztet az eddigi mentesítési eljárások során visszatérően tapasztalt nehézségekre, melyeket a Tanács együttműködésének hiánya okozott; kitart amellett, hogy a Tanácsnak is elszámoltathatónak és átláthatónak kell lennie, mint a többi intézménynek; hangsúlyozza, hogy ez alól nem lehetnek kivételek;

26.  úgy véli, hogy az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozása fontos mérföldkő az európai közszféra megvalósításában; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelő források biztosításával törekedjen az EPPO mielőbbi létrehozására;

27.  felhívja a figyelmet a korrupció jelenségére, amely jelentős pénzügyi következményekkel jár, és súlyos fenyegetést jelent a demokráciára, a jogállamiságra és a közberuházásokra; ismételten kéri a Bizottságot, hogy folytassa a korrupcióról szóló éves jelentés közzétételét;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) Tanácsával való együttműködés jövőbeli lehetőségeire, ideértve az Unió tagság iránti kérelmét is, valamint hogy a kérelem előrehaladásáról tájékoztassa a Parlamentet;

29.  kéri valamennyi uniós intézmény és ügynökség feddhetetlenségi politikájának és etikai keretének megerősítését a magatartási kódexek, a visszaélést bejelentő személyek védelme, az etikai elvek, az átláthatóság és az elszámoltathatóság jobb végrehajtása révén;

30.  ösztönzi a jövő Európája körvonalainak megrajzolását vezérelvek révén, egyensúlyt biztosítva a felelősség és az új szolidaritás között, valamint az Unió kormányzásának módszereként a kormányközi együttműködés használata helyett a közösségi módszert előnyben részesítve;

31.  úgy véli, hogy a legmagasabb intézményi szinten folytatni kell az Európa jövőjéről szóló vitát, különösen a finanszírozás hatékonyabb felhasználására és az uniós költségvetés demokratikus ellenőrzési mechanizmusaira összpontosítva.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

15.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Dennis de Jong, Tamás Deutsch, Martina Dlabajová, Luke Ming Flanagan, Ingeborg Gräßle, Arndt Kohn, Gilles Pargneaux, Georgi Pirinski, Petri Sarvamaa, Bart Staes, Derek Vaughan, Tomáš Zdechovský, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Caterina Chinnici, Marian-Jean Marinescu, Andrey Novakov, Julia Pitera, Richard Sulík

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

19

+

ALDE

Nedzhmi Ali, Martina Dlabajová

ECR

Richard Sulík

GUE/NGL

Dennis de Jong

EPP

Ingeborg Gräßle, Marian-Jean Marinescu, Andrey Novakov, Julia Pitera, Petri Sarvamaa, Tomáš Zdechovský, Joachim Zeller

S&D

Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Caterina Chinnici, Arndt Kohn, Gilles Pargneaux, Georgi Pirinski, Derek Vaughan

Greens/EFA

Bart Staes

1

-

GUE/NGL

Luke Ming Flanagan

1

0

EPP

Tamás Deutsch

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (14.11.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európa jövőjéről folytatott vita állásáról

(2018/2094(INI))

A vélemény előadója: Ivan Jakovčić

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az uniós mezőgazdasági termékek egyaránt hozzájárulnak az Unió gazdasági fejlődéséhez a termelés és feldolgozás terén, illetve élő kulturális és gasztronómiai hagyományaihoz, fokozzák a területi és társadalmi kohéziót, valamint gazdagítják a helyi és regionális hagyományokat; mivel a kiváló minőségű és hagyományos termékek iránti kereslet európai és globális szinten egyaránt növekedést mutat; mivel az Unió jövője többek között a virágzó, dinamikus vidéki területektől függ, beleértve a kiterjedt vidéki területeket;

B.  mivel a mezőgazdaság és az erdészet központi szerepet játszik abban a hatékony földgazdálkodásban, amely hozzájárul az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, a nemzetközi megállapodások tiszteletben tartása mellett, ugyanakkor védve a közegészség valamennyi szempontját;

C.  mivel az Uniónak fő kritikusai felróják, hogy szakadék tátong a javasolt uniós fellépések és azok nemzeti és helyi szintű megvalósítása között, és mivel az Egyesült Királyság kilépése jelentős hatással lesz az Unió jövőbeli finanszírozására;

D.  mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az élelmiszer iránti globális kereslet 2050-ig 70%-kal fog növekedni; mivel az új közös agrárpolitikának (KAP) gazdasági hozzáadott értéket kell biztosítania a mezőgazdaság számára, növelnie kell termelékenységét kevesebb elérhető erőforrás mellett, továbbá elő kell mozdítania a tisztességes versenyt, valamint az egészséges és jó minőségű, valamint elfogadható árú élelmiszerek termelését; Mivel a KAP fenti célkitűzéseinek Európa jövője szempontjából kulcsfontosságú elemeknek kell maradniuk;

E.  mivel a nemek közötti egyenlőség az EU és az uniós tagállamok egyik fő célkitűzése; mivel a vidéki területeken a nők sok olyan szerepet töltenek be, amelyek segítenek a gazdaságok életképességének és a vidéki közösségek dinamikájának megőrzésében; mivel a vidék elnéptelenedésének megakadályozását célzó erőfeszítések kapcsolatban állnak a nők és a fiatalok számára elérhető lehetőségekkel, és mivel a vidéki területeken a nők jelenleg számos kihívással szembesülnek;

1.  hangsúlyozza a jól megalapozott költségvetés által támogatott KAP jelentőségét; emlékeztet arra, hogy a KAP központi szerepet játszik az Unió történetében; megjegyzi, hogy a KAP-nak alapvető szerepe van a dinamikus vidéki térségek és a biztonságos élelmiszer-ellátás fenntartásában; megjegyzi, hogy a KAP közelgő reformja lehetőséget ad arra, hogy a KAP célkitűzéseinek megvalósítása támogatást kapjon; kiemeli, hogy a KAP az egyik legrégebbi szakpolitika, és továbbra is az egyik legfontosabb és leginkább integrált szakpolitikának kell maradnia, valamint arra, hogy továbbra is hozzájárul Európa jövőjének alakításához a nagyobb integráció és a környezet védelme révén, valamint az uniós polgárok élelmezésbiztonságához és élelmiszerbiztonságához;

2.  hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság létfontosságú szerepet játszik a bolygó élelmezésében és 46 millió ember számára ad munkahelyet; felhívja a figyelmet a nemzetközi kereskedelmi megállapodások és válságok okozta kihívásokra; megjegyzi, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésére törekvő uniós jogalkotási intézkedések célja, hogy a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók számára fenntarthatóbb élelmiszer-ellátási láncot biztosítsanak;

3.  megjegyzi, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakpolitikák jelentős mértékben hozzájárulhatnak a közjavak biztosításához; felhívja a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaság nem csak az élelmiszeripar és egyéb ágazatok számára biztosít nyersanyagokat és termékeket, hanem ugyanakkor jelentős hatással van a környezetre és a vidéki területekre is; ezért úgy véli, hogy az EU környezetminősége nagyban függ a gazdaságok szintjén megvalósuló erőforrás-gazdálkodástól és alkalmazott gazdálkodástól;

4.  támogatja a piacorientált, fenntartható, a versenyképességet fokozó és a mezőgazdasági termelők támogatásoktól való függőségét csökkentő európai mezőgazdaságba történő átmenet hosszú távú célkitűzését; sürgeti a KAP összehangolását a többi uniós szakpolitikával, és kiemeli az általában vett költségvetési fegyelem fontosságát; rámutat, hogy amikor egyes prioritások esetében a költségvetés növelésére van szükség, akkor mindenekelőtt más területeken kell csökkentéseket végrehajtani;

5.  hangsúlyozza, hogy szükség van a KAP tényleges egyszerűsítésére, amelynek célja olyan szakpolitika, amely inkább az eredményekre fókuszál, semmint a megfelelésre; úgy véli, hogy a KAP-nak piacorientáltabbnak kell lennie, hogy a mezőgazdasági termelők kevésbé függjenek az állami támogatástól és az ágazat versenyképessége növekedjen;

6.  rámutat arra, hogy a vidék elnéptelenedésének egyre súlyosabb problémáját célzott intézkedésekkel és az uniós szakpolitikák szinergiájával kell kezelni az európai mezőgazdasági ágazat fenntarthatóságának növelése – és ezen keresztül az e területeken élő fiatal mezőgazdasági termelők támogatása és ösztönzése – érdekében; emlékeztet arra, hogy a generációs megújulás kihívása számos tagállam mezőgazdasági termelőit érinti;

7.  kiemeli, hogy a KAP szerepet játszik a talaj, a víz és a többi természeti erőforrás állapotának és minőségének megőrzésében; rámutat arra, hogy az európai mezőgazdasági termelők elkötelezték magukat a jó mezőgazdasági gyakorlatok és az éghajlatváltozás kezelése érdekében meghatározott célkitűzések mellett;

8.  hangsúlyozza, az ökológiai termelés és a földrajzi jelzések, valamint ezek szinergiájának fontosságát, amelyek mind a termelők, mind a fogyasztók javát szolgálják; emlékeztet az innovációkhoz való hozzáférés és az élelmiszerlánc méltányos működésének fontosságára; felszólít arra, hogy az új KAP egyik pillérét fordítsák azokra a prioritásokra, amelyek biztosítják a munkahelyteremtést és az uniós mezőgazdasági termékek és élelmiszerek legjobb minőségét;

9.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió azon prioritásai kapcsán, amelyek célja az éghajlatváltozás hatásának enyhítése és a fenntartható fejlődés előmozdítása; emlékeztet arra, hogy a mezőgazdaságnak ennek kapcsán erős és megfelelő költségvetésre van szüksége;

10.  felhívja a figyelmet az uniós mezőgazdasági jövedelmeknek a termelési költségek és az áringadozás miatti csökkenésére, ami megnehezíti a mezőgazdasági termelők számára, hogy fenntartsák a termelést; kiemeli azokat a költségeket, amelyeket az európai mezőgazdasági termelőknek viselniük kell a világon a legmagasabb szintű élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, állatjólléti és munkaügyi normák betartása miatt; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelőknek a KAP-on keresztül kompenzációt kell nyújtani, mivel a társadalom számára közjavakat biztosítanak;

11.  hangsúlyozza, hogy a földrajzi jelzések uniós minőségrendszerei (oltalom alatt álló eredetmegjelölés, oltalom alatt álló földrajzi jelzés és hagyományos különleges termékek) védik a termékneveket a visszaélésekkel szemben, javítják ismertségüket, növelik értéküket a nemzetközi megállapodások keretében, és növelik a fogyasztók bizalmát e termékek iránt; hangsúlyozza, hogy az európai logó használata az exportra szánt mezőgazdasági termékek számára nagyobb ismertséget biztosít, valamint garantálja minőségüket, ahogy az eredet vagy a minőség megjelölése is a címkén;

12.  kitart amellett, hogy különleges elbánásban kell részesíteni azokat a mezőgazdasági termelőket, akiknek a magas értéket képviselő természeti területekhez (például a hegyvidéki területekhez, szigetekhez, a legkülső régiókhoz és más kedvezőtlen adottságú területekhez) kapcsolódó sajátos hátrányokból többletköltségei származnak; úgy véli, hogy e sajátos hátrányok következtében a KAP általi finanszírozás létfontosságú e térségek számára, és hogy a csökkentés bármely formája igen káros hatással lenne számos mezőgazdasági termékre; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és alkalmazzanak minősítő rendszereket, hogy az érintett termelőknek lehetőségük nyíljon azok gyors bevezetésére;

13.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2015-ben támogatta a földrajzi jelzések nem mezőgazdasági termékekre történő kiterjesztését; úgy véli, hogy e kiterjesztés kérdését komolyan meg kell fontolni az Európa jövőjéről szóló vita során, tekintettel arra, hogy e kiterjesztés képes támogatni a vidéki térségeket azzal, hogy hozzáadott értéket biztosít hagyományos termékek számára és munkahelyeket teremt; ösztönzi a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül terjesszen elő jogalkotási javaslatot az uniós földrajzi jelzések oltalmának kiterjesztéséről nem mezőgazdasági termékekre;

14.  rámutat arra, a mezőgazdaságban és az agrár-élelmiszeripari rendszerekben több beruházásra van szükség, valamint nagyobb összegeket kell fordítani a kutatás-fejlesztésre az innováció támogatása, a termelés fenntartható növelésének előmozdítása, valamint a problémák – például a vízhiány és az éghajlatváltozás – megoldását célzó jobb módszerek feltárása érdekében;

15.  kiemeli az európai élelmiszerek és ízek gazdagságát, valamint az európai konyha változatosságát; ezért hangsúlyozza, hogy a KAP eszközeivel – például a vidékfejlesztést támogató programokkal – meg kell őrizni a regionális és helyi hagyományos termékeket és ízeket;

16.  hangsúlyozza a szilárd alapokkal rendelkező és megreformált KAP fontosságát annak érdekében, hogy képes legyen kezelni azt a sok kihívást, amellyel az Unió a jövőben szembesülni fog; emlékeztet arra, hogy a KAP-nak hatékonyabb segítséget kell nyújtania a mezőgazdasági termelőknek abban, hogy megbirkózzanak a mezőgazdasági válságokkal; hangsúlyozza a jövőbeli KAP fontosságát az innováció és a kutatás-fejlesztés ösztönzése terén, emlékeztetve arra, hogy a KAP célkitűzéseit a jövőbeli Horizont Európa program összeállítása során figyelembe kell venni;

17.  kiemeli azt a szerepet, amelyet a fiatal mezőgazdasági termelők játszanak az európai mezőgazdaság jelenlegi és jövőbeni versenyképességében, valamint a garantált élelmiszer-termelésben; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság több puszta gazdasági tevékenységnél: a fenntartható EU létfontosságú eleme; hangsúlyozza, hogy a fiatalabb generáció fontos szerepet játszik Európa jövőjében;

18.  emlékeztet a nők vidéki területeken, vállalkozókként és a fenntartható fejlődés előmozdítóiként betöltött szerepére; hangsúlyozza, hogy a fenntartható mezőgazdaság és a vidéki térségek ellenállóképességének terén fejleszteni kell a nők potenciálját; sürgeti tehát a családi gazdaságok és a fiatal mezőgazdasági termelők fokozottabb támogatását, valamint a vidéki térségekben a mezőgazdaságban való munkavállalás támogatását, különös tekintettel a fiatal mezőgazdasági termelőkre;

19.  felhívja a figyelmet az innováció és a kutatás fontosságára, különösen a növénynemesítés és szelekció terén, ami azt szolgálja, hogy az Unió e területen képes legyen minden szempontból versenyezni a világ többi részével;

20.  hangsúlyozza, hogy a strukturális, kohéziós politikák és a KAP csökkentik az Unió és polgárai közötti szakadékot azáltal, hogy elősegítik a helyi szintű integrációt és a kiegyensúlyozott területi fejlesztést, különösen a vidéki, periferikus és a hátrányos helyzetű területeken. kiemeli ezért annak fontosságát, hogy a vidékfejlesztés és az ökológiai gazdálkodás továbbra is nagymértékű támogatást élvezzen a KAP-on belül;

21.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az EU mezőgazdaságának sokféleségét, megjegyzi, hogy ha a helyi piacokat friss és helyben előállított mezőgazdasági árukkal látják el, az környezeti szempontból fenntarthatóbb, és a kialakult gazdálkodó közösségeket támogatja; sürgeti a rövid ellátási láncok hatékonyabb előmozdítását;

22.  hangsúlyozza, hogy a KAP segít a kedvezőtlen adottságú területek – ideértve a hegyvidéki területeket – életképességének megőrzésében, és ezáltal kulcsszerepet játszik számos európai terület termelésből való kivonásának és elnéptelenedésének megakadályozásában.

23.  hangsúlyozza, hogy a vidékfejlesztés fontos szerepet játszik a multifunkcionális mezőgazdaság támogatásában, valamint a mezőgazdasági termelők, a helyi közösségek, a civil társadalom és a további vállalkozói tevékenységek közötti partnerségek előmozdításában, annak érdekében, hogy a változatos gazdasági tevékenységekkel jövedelmet generáljon;

24.  hangsúlyozza, hogy a vidéken jelenleg tapasztalható tömeges elvándorlás kapcsán a KAP eszközei és a kohéziós politika közötti kölcsönhatásra van szükség, amellyel vonzóbbá tehetők a vidéki területek;

25.  kiemeli, hogy a KAP nem egyszerűen a gazdálkodást és a mezőgazdasági termelőket érinti, hanem az ezek működésének helyszínéül szolgáló tágabb vidéki közösségek segítését és fejlesztését is; hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell erősítenie vidékfejlesztési politikáját, amely kérdések széles körére fókuszál, a vidéken működő induló innovatív vállalkozások támogatásától és a szélessávú hozzáféréstől kezdve a vidéki népesség által megtapasztalt sajátos környezeti vagy társadalmi kihívásokig;

26.  elismeri, hogy bolygónkat az éhínség aggasztó problémája sújtja, és ezért úgy véli, hogy az EU-nak erőfeszítéseket kell tennie az élelmiszerválságokkal szembeni ellenállás kialakítása érdekében, és ezzel az elegendő, tápláló és megfizethető élelmiszer biztosítása és az éhezéstől mentes világ megvalósításának előmozdítása érdekében;

27.  megerősíti, hogy az energianövények fenntartható termesztéséhez nyújtott jelenleg tervezett ösztönzők semmi esetre sem veszélyeztethetik az állampolgárok élelmezésének biztonságát;

28.  hangsúlyozza a vidékfejlesztés, ezen belül a LEADER kezdeményezés jelentőségét a multifunkcionális mezőgazdaság támogatásában és a kiegészítő vállalkozási tevékenységek és lehetőségek ösztönzésében, amelyek célja az agrárturizmusból való jövedelemszerzés és a közösségi támogatású mezőgazdaság, illetve a szociális jellegű szolgáltatások megvalósítása a vidéki területeken;

29.  felhívja a tagállamokat arra, hogy az együttműködés és az európai identitás megerősítése érdekében mozdítsák elő a bevált gyakorlatok megosztását az európai mezőgazdasági termelők között.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

12.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

8

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, José Bové, Daniel Buda, Matt Carthy, Jacques Colombier, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Luke Ming Flanagan, Karine Gloanec Maurin, Martin Häusling, Jan Huitema, Peter Jahr, Ivan Jakovčić, Jarosław Kalinowski, Zbigniew Kuźmiuk, Norbert Lins, Philippe Loiseau, Giulia Moi, Ulrike Müller, Maria Noichl, Marijana Petir, Maria Lidia Senra Rodríguez, Czesław Adam Siekierski, Tibor Szanyi, Maria Gabriela Zoană, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Franc Bogovič, Maria Heubuch, Anthea McIntyre, Momchil Nekov, Hilde Vautmans, Miguel Viegas, Thomas Waitz

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

25

+

ALDE

Ivan Jakovčić, Ulrike Müller, Hilde Vautmans

ECR

Anthea McIntyre

EFDD

Giulia Moi, Marco Zullo

NI

Diane Dodds

PPE

Franc Bogovič, Daniel Buda, Michel Dantin, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Norbert Lins, Marijana Petir

S&D

Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Paolo De Castro, Karine Gloanec Maurin, Momchil Nekov, Maria Noichl, Tibor Szanyi, Maria Gabriela Zoană

8

-

EFDD

John Stuart Agnew

GUE/NGL

Matt Carthy, Luke Ming Flanagan, Maria Lidia Senra Rodríguez, Miguel Viegas

VERTS/ALE

José Bové, Martin Häusling, Thomas Waitz

3

0

ALDE

Jan Huitema

ENF

Jacques Colombier, Philippe Loiseau

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


MELLÉKLET: A JOGI BIZOTTSÁG LEVELE

Danuta HÜBNER asszony

Elnök, Alkotmányügyi Bizottság

ASP 12E157

Brüsszel

  Tárgy: A Jogi Bizottság véleménye az Európa jövőjéről szóló vita állásáról – 2018/2094(INI)

Tisztelt Elnök Úr!

A nyári szünetet megelőzően az Alkotmányügyi Bizottság előadója, Ramón Jáuregui Atondo felkérte a bizottságokat, hogy juttassák el véleményüket az AFCO „Az Európa jövőjéről szóló vita állása” című saját kezdeményezésű nem jogalkotási jelentéséről. A Jogi Bizottság koordinátorai ennek megfelelően 2018. július 9-i ülésükön úgy határoztak, hogy a vélemény levél formájában készül el, összhangban az eljárási szabályzat 53. cikkével, szigorúan csak a bizottságunk hatáskörébe tartozó kérdésekkel foglalkozva. A vélemény megfogalmazójául engem jelöltek ki.

Előadóként szeretném egyetértésemet kifejezni az AFCO jelentéstervezetének megközelítésével, illetve az Európa jövőjéről szóló vitával kapcsolatos kérdések összefoglalásával, valamint az adott útmutatásokkal és pontosításokkal azokkal az irányokkal összefüggésben, amelyeket az európai integráció követhet a 2019. évi választásokhoz közeledvén. A jelentésnek tehát nem célja a különböző alternatívák közül választani, hanem a problémák és kihívások, illetve az európai politika és a küszöbön álló választásokból kikerülő képviselők számára fennálló lehetőségek megfogalmazását tartja szem előtt.

A JURI bizottságban a kérdésről 2018. szeptember 3-án eszmecserére került sor és a koordinátorok közötti írásbeli gondolatcsere után a bizottság 2018. október 10-i ülésén – 20 igen, 2 nem szavazattal, tartózkodás nélkül – elfogadta az alábbi véleményt(1).

A JURI bizottság felkéri az AFCO bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  Hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos kérdéseket egyértelműen kell megfogalmazni a polgárok számára, hogy látható legyen: az Európai Unió mindannyiuk érdekében dolgozik és a döntések meghozatalára a lehető legalacsonyabb szinten, a polgárokhoz közel kerül sor; ezenkívül hangsúlyozza azt is, hogy a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos kérdések az Unió, a tagállamok és valamennyi – az uniós jogalkotás és szakpolitikák előkészítésében és végrehajtásában bármely szinten részt vevő – intézmény közös felelőssségi körébe tartoznak; ösztönzi a Bizottságot, hogy a 2018. évi munkaprogramjában megfogalmazottaknak megfelelően adjon ki közleményt a szubszidiaritás és az arányosság további erősítéséről, valamint az Európai Unió napi működésének jobb szabályozásáról;

2.  hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazása és érvényesítése alapvetően fontos az uniós szakpolitikák végrehajtásához és a kölcsönös bizalom erősítéséhez az Unió, a tagállamok és a polgárok között;

3.  hangsúlyozza, hogy fokozott figyelmet kell fordítani az uniós közigazgatási jogra, a 2016. június 9-i állásfoglalásának megfelelően(2), amelyben hangot adott a nyílt, hatékony és független európai uniós közigazgatás iránti igénynek, és amely állásfoglalást az EPRS hatásvizsgálata és nyilvános konzultáció is követett;

4.  hangsúlyozza az intézményközi együttműködés fontosságát – tiszteletben tartva az egyes intézmények Szerződésekben rögzített előjogait –, melynek új keretet adott a 2016. április 13-i, a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás, továbbá hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés folytonos feladat, amelynek célja az uniós szintű folyamatok és eljárások érthetőbbé tétele és annak biztosítása, hogy valamennyi érdekelt fél véleményét figyelembe vegyék, végül pedig a polgárok részvételének megkönnyítése az Unió működtetésében;

5.  hangsúlyozza, hogy a legfontosabb globális jelenkori kihívások – így a digitalizáció, az automatizálás, a migráció, a terrorizmus és az éghajlatváltozás – továbbra is nyomást helyeznek az Európai Unió és a tagállamok igazságügyi rendszereire; meggyőződése, hogy ezekre a kihívásokra csak egy erős Európai Unió adhat választ olyan megtalálandó innovatív megoldások révén, amelyek tovább közelítik egymáshoz a nemzeti jogszabályokat, erősítik az igazságügyi együttműködést, előrébb viszik a meglevő Szerződések határain belül az Unió reformját, és a jövőben is nyomon követik az uniós jogszabályok alkalmazását;

6.  véleménye szerint minden, az új technológiákkal kapcsolatos jövőbeli szakpolitikának az emberekre és az emberek életére összpontosító erkölcsi elveken kell alapulnia.

Bízom benne, hogy a fentiek hasznos kiegészítést jelentenek az Alkotmányügyi Bizottság által megfogalmazott jelentéshez.

Tisztelettel:

Pavel Svoboda

(1)

A zárószavazáson jelen voltak: Pavel Svoboda (elnök és előadó), Jean-Marie Cavada, Mady Delvaux, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (alelnökök), Max Andersson, Joëlle Bergeron, Kostas Chrysogonos, Geoffroy Didier, Pascal Durand, Angel Dzhambazki, Rosa Estaràs Ferragut, Enrico Gasbarra, Sajjad Karim, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Gilles Lebreton, António Marinho e Pinto, Angelika Niebler, Virginie Rozière, József Szájer, Axel Voss, Tiemo Wölken, Francis Zammit Dimech, Tadeusz Zwiefka.

(2)

P8_TA(2016)0279


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

27.11.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

6

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Elmar Brok, Fabio Massimo Castaldo, Pascal Durand, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Diane James, Ramón Jáuregui Atondo, Alain Lamassoure, Jo Leinen, Morten Messerschmidt, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Markus Pieper, Paulo Rangel, Helmut Scholz, György Schöpflin, Barbara Spinelli, Claudia Țapardel, Josep-Maria Terricabras

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jasenko Selimovic, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Wajid Khan, Constanze Krehl


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

18

+

ALDE

Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jasenko Selimovic

PPE

Elmar Brok, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Alain Lamassoure, Markus Pieper, Paulo Rangel, György Schöpflin, Rainer Wieland

S&D

Ramón Jáuregui Atondo, Sylvia Yvonne Kaufmann, Wajid Khan, Constanze Krehl, Jo Leinen, Claudia Țapardel

VERTS/ALE

Pascal Durand, Josep Maria Terricabras

6

-

ECR

Morten Messerschmidt

EFDD

Fabio Massimo Castaldo

ENF

Gerolf Annemans

GUE/NGL

Helmut Scholz, Barbara Spinelli

NI

Diane James

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. február 5.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat