JELENTÉS Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 2017. évi bizottsági jelentésről – Csalás elleni küzdelem

10.1.2019 - (2018/2152(INI))

Költségvetési Ellenőrző Bizottság
Előadó: Marian-Jean Marinescu

Eljárás : 2018/2152(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A8-0003/2019
Előterjesztett szövegek :
A8-0003/2019
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 2017. évi bizottsági jelentésről – Csalás elleni küzdelem

(2018/2152(INI))

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 310. cikkének (6) bekezdésére és 325. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a „29. éves jelentés az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről (2017)” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2018. szeptember 3-i bizottsági jelentésre (COM(2018)0553) és az azt kísérő dokumentumokra ((SWD(2018)0381), (SWD(2018)0382), (SWD(2018)0383), (SWD(2018)0384), (SWD(2018)0385) és (SWD(2018)0386)),

–  tekintettel az OLAF 2017. évi jelentésére[1] és az OLAF Felügyelő Bizottságának tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2018. november 22-i 8/2018. sz. véleményére a 883/2013/EU, Euratom rendeletnek (OLAF-rendelet) az Európai Ügyészséggel való együttműködés és az OLAF vizsgálatai hatékonysága tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 23-i bizottsági javaslatról,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt,

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2], valamint annak 2017. október 2-i, a Bizottság által 2017. október 2-án közzétett félidős felülvizsgálatára (COM(2017)0589),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 irányelvére[3] (PIF-irányelv),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletre[4],

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5],

–  tekintettel a Bizottság által megrendelt, „A héabevétel-kiesés számszerűsítése és elemzése az uniós tagállamokban” című, 2015. évi jelentésre és a Bizottság 2016. április 7-i, „Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek” című közleményére (COM (2016)0148),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által a C-105/14. számú, a Taricco és társai elleni büntetőeljárás ügyben hozott ítéletre[6],

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által a C-42/17. számú, M.A.S. és M.B elleni büntetőeljárás ügyben hozott ítéletre[7],

–  tekintettel „A visszaélést bejelentő személyek szerepéről az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében” című, 2017. február 14-i állásfoglalására[8],

–  tekintettel a „Határozottabb fellépés a cigarettacsempészet és a dohánytermékek illegális kereskedelmének egyéb formái ellen – Átfogó uniós stratégia” című, 2013. június 6-i bizottsági közlemény (COM(2013)0324) végrehajtásáról készített, 2017. május 12-i előrehaladási jelentésre (COM(2017)0235),

  tekintettel „A korrupció elleni küzdelem az Európai Unióban” című, 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

–  tekintettel az OLAF által koordinált „Közbeszerzési csalás – figyelmeztető jelzések és helyes gyakorlatok gyűjteménye” című, 2017. december 20-án közzétett jelentésre, valamint az OLAF 2017. évi, „A megosztott irányítású alapokkal kapcsolatos szabálytalanságokról szóló jelentéstételről” szóló kézikönyvére,

  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/24/EU irányelvére a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről,

  tekintettel „Az EU pénzügyi érdekeinek védelme – A csalás révén harmadik országokba került pénzek és vagyonok visszaszerzése” című, 2018. október 25-i állásfoglalására[9],

  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, 2014. február 3-i jelentésére (COM(2014)0038),

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek az „Importeljárások: a jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire” című 19/2017. sz. különjelentésére,

  tekintettel a csalás elleni uniós program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 9/2018. sz. számvevőszéki véleményre,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett „Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret” című bizottsági közleményre (COM(2018)0321),

tekintettel a vámcsalások elleni küzdelemről és az Unió saját forrásainak védelméről szóló, 2018. október 4-i állásfoglalására[10],

  tekintettel a Számvevőszék 26/2018. számú, „A vámügyi informatikai rendszerek sorozatos késedelmei: mi okozott problémát?” című különjelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0003/2019),

A.  mivel a tagállamok és a Bizottság de jure közösen felelősek az Unió 2017. évi költségvetése 74%-ának végrehajtásáért; mivel azonban de facto a tagállamok költik el ezeket a forrásokat, és ellenőrzési mechanizmusain keresztül a Bizottság felelős azok felügyeletéért;

B.  mivel az állami kiadások megfelelő kezelésének és az EU pénzügyi érdekei védelmének központi helyet kell elfoglalniuk az uniós politikában a polgárok bizalmának növelése érdekében, pénzük hatékony és eredményes felhasználásának biztosítása által;

C.  mivel az EUMSZ 310. cikkének (6) bekezdése kimondja, hogy „Az Unió és a tagállamok a 325. cikk rendelkezéseivel összhangban küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen”;

D.  mivel a jó teljesítmény egyszerűsítési folyamatok révén való eléréséhez a bemenetek, a kimenetek, az eredmények és a hatások rendszeres teljesítményértékelésére van szükség;

E.  mivel a tagállamok jogi és adminisztratív rendszereinek sokféleségét megfelelően kell kezelni a szabálytalanságok leküzdése és a csalás elleni küzdelem érdekében; mivel ezért a Bizottságnak fokoznia kell erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy a csalás elleni küzdelem hatékonyabban valósuljon meg, valamint kézzelfoghatóbb és kielégítőbb eredményekkel járjon;

F.  mivel az EUMSZ 325. cikkének (2) bekezdése értelmében a „tagállamok az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek”;

G.  mivel az EU-nak általános joga van arra, hogy az EUMSZ által meghatározott kereteken belül fellépjen a korrupció elleni politikák terén; mivel az EUMSZ 67. cikke előírja, hogy az Unió, többek között a bűncselekmények megelőzése és leküzdése, illetve a büntető jogszabályok közelítése révén köteles garantálni a biztonság magas szintjét; mivel az EUMSZ 83. cikke a korrupciót is felsorolja a több államra kiterjedő vonatkozású, különösen súlyos bűncselekmények között;

H.  mivel az EUMSZ 325. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „a tagállamok összehangolják az Unió pénzügyi érdekeinek csalással szembeni védelmét célzó tevékenységüket”, és hogy „a Bizottsággal együtt megszervezik a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóságaik közötti szoros és rendszeres együttműködést”;

I.  mivel a korrupció minden tagállamban elterjedt és súlyos veszélyt jelent az Unió pénzügyi érdekeire nézve, ami viszont veszélyezteti a közigazgatásba vetett bizalmat;

J.  mivel a héa a nemzeti költségvetések fontos bevételi forrása, és a héa-alapú saját források a 2017. évi teljes uniós költségvetési bevételek 12,1%-át tették ki;

K.  mivel a korrupció elleni átfogó uniós szakpolitikáról szóló, 2005. április 14-i 6902/05. sz. tanácsi állásfoglalás felkérte a Bizottságot, hogy mérlegeljen minden működőképes lehetőséget, mint például a GRECO-ban vagy – a közös értékelési és nyomonkövetési mechanizmus kialakítása kapcsán – egy az uniós eszközök értékelését és nyomon követését szolgáló mechanizmusban való részvétel;

L.  mivel a bizonyos tagállamokban előforduló rendszerszintű és intézményesített korrupciós esetek súlyosan sértik az EU pénzügyi érdekeit, miközben a demokráciát, a jogállamiságot és az alapjogokat is veszélyeztetik;

M.  mivel a korrupcióról szóló 2017. decemberi Eurobarométer-különjelentés szerint a korrupció érzékelése és az ahhoz való viszonyulás 2013-hoz képest általánosságban meglehetősen stabil, ami azt mutatja, hogy az uniós polgárok intézményeik iránti bizalmának növelése terén nem sikerült konkrét eredményeket felmutatni;

A szabálytalanságok feltárása és jelentése

1.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2017-ben jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok teljes száma (15 213 eset) a 2016. évi adathoz (19 080 eset) képest 20,8%-kal csökkent, valamint hogy azok értéke 13%-kal, a 2016. évi 2,97 milliárd EUR-ról 2017-ben 2,58 milliárd EUR-ra csökkent;

2.  emlékeztet rá, hogy nem minden szabálytalanság csalárd jellegű, valamint hogy egyértelműen el kell különíteni a hibákat;

3.  tudomásul veszi a csalárdként jelentett szabálytalanságok számának 19,3 %-kos, az előző évihez képest jelentős csökkenését, ami a 2014-ben megindult tendenciát követi; reméli, hogy a csökkenés a csalások számának tényleges csökkenését tükrözi, és nem a feltárási hiányosságokból adódik;

4.  úgy véli, hogy az információcsere vonatkozásában a tagállamok közötti szorosabb együttműködésre van szükség annak érdekében, hogy mind az adatgyűjtés, mind az ellenőrzések hatékonysága javuljon;

5.  sajnálja, hogy a tagállamok több mint fele nem fogadott el csalás elleni nemzeti stratégiát; felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze ezeket a tagállamokat, hogy fogadjanak el csalás elleni nemzeti stratégiát;

6.  ismét felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egységes rendszert a tagállamokból származó, szabálytalanságokra és csalásokra vonatkozó összehasonlítható adatok gyűjtésére annak érdekében, hogy szabványosítsa a jelentéstételi eljárást és garantálja a szolgáltatott adatok minőségét és összehasonlíthatóságát;

7.  rámutat arra, hogy számos tagállamban nincsenek külön jogszabályok a szervezett bűnözéssel szemben, bár annak részvétele az EU pénzügyi érdekeit érintő, határokon átnyúló tevékenységekben és ágazatokban – ilyen például a csempészet és a pénzhamisítás – folyamatosan erősödik;

8.  aggodalmának ad hangot a közvetítők által kezelt pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ellenőrzésekkel és a kedvezményezettek székhelyének ellenőrzése során feltárt hiányosságokkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a közvetlen és közvetett hitelek nyújtását az országonkénti adó- és számviteli adatok közzétételétől, illetve a kedvezményezettek és a finanszírozási műveletekbe bevont pénzügyi közvetítők tekintetében a tényleges tulajdonosra vonatkozó adatok felfedésétől kell függővé tenni;

Bevételek – saját források

9.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság statisztikái alapján a héabevétel-kiesés 2016-ban 147 milliárd EUR-t tett ki, ami a várható teljes héabevétel több mint 12%-át jelenti, és hogy a Bizottság becslése szerint a Közösségen belüli héacsalások esetei évi 50 milliárd euróba kerülnek az Uniónak;

10.  üdvözli a Bizottság héára vonatkozó, 2016. április 7-i cselekvési tervét, amely a héa keretrendszerének reformjára irányul, valamint a Bizottság által 2016 decembere óta elfogadott 13 jogalkotási javaslatot, amelyek a végleges héaszabályozásra való átállással foglalkoznak, megszüntetik az e-kereskedelem előtt a héa terén fennálló akadályokat, felülvizsgálják a kkv-kra vonatkozó héaszabályozást, korszerűsítik a hozzáadottérték-adó mértékére vonatkozó politikát, és fellépnek a héabevétel-kieséssel szemben; megjegyzi, hogy a „végleges rendszerre” vonatkozó javaslat felszámolhatja a közösségen belüli, „eltűnő kereskedő” útján elkövetett csalást, azonban 2022 előtt nem lépne hatályba; felszólítja a tagállamokat, hogy rövid időn belül hajtsák végre a héarendszer reformját, és hozzanak azonnali intézkedéseket, hogy addig is megfékezzék a károkat, például az Eurofisc, az OLAF, az Europol és a jövőbeni Európai Ügyészség keretében;

11.  üdvözli az Európai Unió Bírósága által a C-42/17. számú M.A.S. ügyben hozott ítéletet, amely előírja a tagállamok számára, hogy az EUMSZ 325. cikke (1) és (2) bekezdésében előírt kötelezettségeiknek megfelelően gondoskodjanak arról, hogy hatékony és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal sújtsák az Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos héacsalás eseteit;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyságban előfordult vámcsalásokkal kapcsolatos, 2017-ben lezárt OLAF-vizsgálat az Egyesült Királyságon keresztül zajló importtal kapcsolatban jelentős héakikerülést derített fel, amely a héafizetés felfüggesztésével kapcsolatos visszaélés, az úgynevezett 42-es eljáráskódú (CP42) vámeljárás révén valósult meg; üdvözli a Bizottság által az Egyesült Királyság ellen 2018 májusában indított előzetes kötelezettségszegési eljárást; emlékeztet arra, hogy ezen kiesések – amelyek az uniós költségvetés számára is kiesést jelentenek – teljes összege a becslések szerint 3,2 milliárd eurót tesz ki a 2013 és 2016 közötti időszakra; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 904/2010/EU rendeletnek a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködés erősítését célzó intézkedésekre vonatkozó, újonnan elfogadott módosításai esetleg nem elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák a 42-es eljáráskódú vámeljárással kapcsolatos csalást, és felszólítja a Bizottságot, hogy gondoljon ki a 42-es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó áruk EU-n belüli nyomon követését szolgáló új stratégiákat;

13.  üdvözli a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU tanácsi rendelet 2018. október 2-án elfogadott módosítását, és reméli, hogy a szorosabb együttműködés hatékonyan fogja szabályozni a Közösségen belül eltűnő kereskedő útján elkövetett csalásokhoz hasonló, az egységes piacon elkövetett határokon átnyúló csalások főbb aspektusait;

14.  üdvözli az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló irányelv1a elfogadását, amely tisztázza a tagállamok, az Eurojust, az Európai Ügyészség és a Bizottság közötti, a héacsalás kezelésével kapcsolatos határokon átnyúló együttműködés és kölcsönös jogsegély kérdéseit;

15.  ennek kapcsán hangsúlyozza a nem teljesített héa-kifizetésekből adódó csalások okozta jelenlegi helyzet súlyosságát, különös tekintettel az ún. „körhintacsalásokra”; felszólítja az összes tagállamot, hogy vegyen részt az Eurofisc hálózatban, annak minden tevékenységi területén, a csalás elleni küzdelem szempontjából hasznos információk cseréjének megkönnyítése érdekében;

16.  emlékeztet arra, hogy a Bíróság több alkalommal – így legutóbb a Taricco ügyben (C-105/14) – megerősítette, hogy a héa az Unió pénzügyi érdekét képviseli; megjegyzi azonban, hogy az OLAF eszközök híján nagyon ritkán folytat vizsgálatot a héát érintő szabálytalanságok kapcsán; felszólítja a tagállamokat, hogy hagyják jóvá a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az OLAF a héával kapcsolatos esetek kezelése érdekében rendelkezzen például hozzáféréssel az Eurofischez, a héainformációcsere-rendszerhez vagy a bankszámla-információkhoz;

17.  tudomásul veszi a tradicionális saját forrásokhoz kapcsolódó csalárd és nem csalárd esetek bejelentett számának stagnálását (2016-ban 4647, 2017-ben 4636), valamint a szóban forgó összegeket (2016-ban 537 millió EUR, 2017-ben 502 millió EUR); megjegyzi azonban, hogy a szabálytalanságok a tagállamok között erősen megoszlanak: Görögország (7,17%), Spanyolország (4,31%) és Magyarország (3,35%) esetében a nem beszedett hagyományos saját források aránya messze az 1,96%-os uniós átlag felett van;

18.  mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy az utóbbi években fokozódott az Unióba irányuló dohánycsempészet, és ez a becslések szerint évi 10 milliárd EUR-s bevételkiesést jelent az EU és a tagállamok költségvetései számára, és egyúttal a szervezett bűnözés, ezen belül a terrorizmus egyik jelentős forrása; úgy véli, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell az említett jogellenes tevékenységek elleni küzdelmet, például azáltal, hogy javítják a tagállamok közti együttműködésre és információcserére szolgáló eljárásokat;

19.  úgy véli, hogy a különböző kimutatási módszerek (kifizetési ellenőrzések, a kifizetést követő ellenőrzések, a csalás elleni szolgálatok és más hatóságok általi ellenőrzések) kombinációja a leghatékonyabb a csalások feltárásához, és hogy az egyes módszerek hatékonysága az érintett tagállamtól, közigazgatásának hatékony összehangolásától és a tagállam releváns szolgálatainak az egymással való kommunikációra vonatkozó képességétől függ;

20.  aggasztónak tartja, hogy néhány tagállam rendszeresen nem jelent egyetlen csalási esetet sem; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt a helyzetet, mivel nem hiszi, hogy ezekben a tagállamokban egyáltalán nem fordul elő csalás; felszólítja a Bizottságot, hogy tartson véletlenszerű helyszíni ellenőrzéseket ezekben az országokban;

21.  megütközéssel veszi tudomásul, hogy az 1989–2017-es évek során bejelentett csalások esetében a behajtási arány csak 37%-os volt; felkéri a Bizottságot, hogy találjon megoldást e megdöbbentő helyzet javításár;

22.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy évente számoljon be az OLAF által megfogalmazott ajánlások nyomán behajtott uniós saját források összegéről, valamint hogy ismertesse a még visszafizetendő összegeket;

Csalás elleni uniós program

23.  üdvözli a csalás elleni uniós program létrehozását, amelyet az OLAF közvetlen irányításban hajt majd végre (COM (2018)0386), és kéri, hogy a támogatásokat 2019 júniusától kezdődően a Bizottság e-támogatáskezelési rendszerének segítségével, elektronikus úton kezeljék;

Az Európai Ügyészség és jövőbeni kapcsolata az OLAF-fal

24.  örömmel fogadja 22 tagállam arra irányuló döntését, hogy megerősített együttműködés keretében folytatják az Európai Ügyészség létrehozását; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az eddig vonakodó tagállamokat az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra;

25.  emlékeztet arra, hogy az OLAF és az Európai Ügyészség közötti együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell a kompetenciák egyértelmű elkülönítését annak érdekében, hogy az eljárások során elkerülhetőek legyenek az átfedési és késési problémák, valamint a joghézagok;

26.  üdvözli, hogy az Unió 2019. évi költségvetési tervezete első ízben tartalmaz előirányzatokat az Európai Ügyészségre, 4,9 millió euró összegben, és rámutat annak fontosságára, hogy az Ügyészség megfelelő költségvetéssel és személyzettel rendelkezzen; megjegyzi, hogy csak 37 álláshelyet irányoztak elő, ami azt jelenti, hogy a 23 európai ügyész álláshelyeinek levonása után csak 14 álláshely jut az adminisztratív feladatokra; úgy véli, hogy mindez nem reális, különösen azon két további tagállam tekintetében, amelyek a közelmúltban úgy döntöttek, hogy csatlakoznak az Európai Ügyészséghez; ezért kéri a 2020-re tervezett személyzeti emelés előreütemezését annak érdekében, hogy az Európai Ügyészség 2020 végéig teljes mértékben működőképes legyen a rendeletben előírt módon;

27.  üdvözli a Bizottság célzott javaslatát a 833/2013 rendelet felülvizsgálatára, amelynek oka eredetileg az Európai Ügyészség létrehozása volt; hangsúlyozza, hogy az OLAF és az Európai Ügyészség közötti jövőbeni együttműködésnek a szoros együttműködésen, a hatékony információcserén és a komplementaritáson kell alapulnia, elkerülve a párhuzamosságokat vagy a hatáskörbeli ütközéseket;

A korrupció elleni küzdelem

28.  üdvözli a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza, hogy az objektív és módszeres értékelés biztosítása érdekében a Bizottságnak több különböző mutató és független jelentések alapján rendszeresen közzé kell tennie egy a jogállamiságot az egyes tagállamokban fenyegető veszélyekről, többek között a rendszerszintű korrupcióról szóló értékelést;

29.  hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség létrehozása után az OLAF lesz az egyetlen hivatal, amely az EU pénzügyi érdekeinek védelméért felel azokban a tagállamokban, amelyek úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak az Európai Ügyészséghez; kiemeli, hogy a Számvevőszék 8/2018. számú véleménye szerint az OLAF-rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslat nem nyújt megoldást az OLAF igazgatási vizsgálatainak alacsony hatékonyságára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az OLAF továbbra is erős és teljes mértékben működőképes partner maradjon az Európai Ügyészség számára;

30.  sajnálja, hogy a Bizottság nem tartja szükségesnek a korrupcióellenes jelentés kiadását; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy a korrupcióellenes monitoringot az európai szemeszter gazdasági kormányzási folyamatába illeszti; úgy véli, hogy ez tovább csökkentette a Bizottság által végzett monitoringot, mivel az adatok csak nagyon kevés országnak állnak rendelkezésére; sajnálja továbbá, hogy ez a megközelítésbeli változás nagyrészt a korrupció gazdasági hatására összpontosul, és teljesen figyelmen kívül hagyja a korrupció egyéb vonatkozásait, mint amilyen például a polgárok bizalma a közigazgatás vagy akár a tagállamok demokratikus berendezkedése iránt; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy továbbra is tegye közzé korrupcióellenes jelentéseit; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy vegyen részt egy átfogóbb és következetesebb uniós korrupcióellenes politikában, ideértve az egyes tagállamok korrupcióellenes politikáinak mélyreható értékelését is;

31.  megismétli, hogy a „forgóajtó-jelenség” árthat az intézmények és az érdekképviselők közötti kapcsolatoknak; felhívja az uniós intézményeket, hogy e kihívás tekintetében dolgozzanak ki rendszerszintű és arányos megközelítést;

32.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem támogatta az EU részvételét a Korrupció Elleni Államok Csoportjában (GRECO); felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb indítsa újra a GRECO-val folytatott tárgyalásokat annak érdekében, hogy kellő időben értékelni tudja az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezményének (UNCAC) való megfelelést, és hozzon létre belső értékelési mechanizmust az uniós intézmények számára;

33.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokban tapasztalható korrupció szintjének mérésére és a tagállamok korrupció elleni politikáinak értékelésére a stockholmi programban meghatározott követelmények alapján dolgozzon ki egy szigorú mutatórendszert és könnyen alkalmazható, egységes kritériumokat; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki korrupciós indexet a tagállamok rangsorolása érdekében; úgy véli, hogy a korrupciós index olyan szilárd alapot biztosíthat, amelyre a Bizottság felépítheti országspecifikus ellenőrzési mechanizmusát az uniós források elköltésének ellenőrzése érdekében;

34.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság nem fér hozzá a tagállamok között kicserélt információkhoz a közösségen belüli, „eltűnő kereskedő” útján elkövetett csalás, közismert nevén „körhintacsalás” megelőzése és visszaszorítása érdekében; véleménye szerint a tagállamok közötti adatcsere jobb ellenőrzése, értékelése és tökéletesítése érdekében hozzáférést kell biztosítani a Bizottság számára az Eurofisc mechanizmushoz; felhív minden tagállamot, hogy vegyenek részt az Eurofisc hálózatban annak minden tevékenységi területén annak érdekében, hogy az Európai Számvevőszék ajánlásával összhangban megkönnyítsék és felgyorsítsák az igazságügyi és bűnüldöző hatóságokkal, így az Europollal és az OLAF-fal folytatott információcserét; felhívja a tagállamokat és a Tanácsot, hogy az együttműködés elősegítése, az adatok megbízhatóságának javítása és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem érdekében biztosítsanak hozzáférést a Bizottság számára ezekhez az adatokhoz;

Közbeszerzés

Digitalizáció

35.  megjegyzi, hogy az állami beruházások jelentős része közbeszerzéseken keresztül valósul meg (évi 2 billió euró); hangsúlyozza az e-közbeszerzés előnyeit a csalás elleni küzdelemben, úgymint a valamennyi fél számára előnyös megtakarításokat, a fokozott átláthatóságot, valamint a folyamatok egyszerűsödését és lerövidülését;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy valamennyi tagállam által alkalmazandó keretet az uniós politikák végrehajtási folyamatának (pályázati felhívások, pályázás, értékelés, végrehajtás, kifizetések) digitalizálásához;

37.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy csak néhány tagállam használ új technológiákat a közbeszerzési folyamat valamennyi fontos lépésére (e-bejelentés, az ajánlattételi dokumentumokhoz való elektronikus hozzáférés, e-benyújtás, e-értékelés, e-díj, e-megrendelés, e-számlázás, elektronikus fizetés); felszólítja a tagállamokat, hogy 2019 júliusáig tegyék online elérhetővé – számítógéppel olvasható formátumban – a közbeszerzési eljárások valamennyi űrlapját, valamint a nyilvánosan hozzáférhető szerződésnyilvántartásokat;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ösztönzőket az ajánlatkérő szervek elektronikus profiljának létrehozására azon tagállamok esetében, ahol ezek még nem állnak rendelkezésre;

39.  üdvözli a Bizottságnak az elektronikus közbeszerzés Unión belüli kiépítésére vonatkozó ütemtervét, és felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon ezt a menetrendet;

A megelőzés ás a pályázati eljárás korai szakasza

40.  úgy véli, hogy a megelőző tevékenységek nagyon fontosak az uniós pénzek elköltése során elkövetett csalások mértékének csökkentéséhez, és hogy az e-közbeszerzésre való áttérés jelentős lépés a csalás megelőzése, valamint az integritás és az átláthatóság előmozdítása felé;

41.  üdvözli a korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) létrehozását, és úgy véli, hogy a csalásmegelőzés terén a leghatékonyabb a projektek pályáztatásának korai szakaszában alkalmazott különböző felderítési módszerek (ellenőrzések) kombinációja, mivel lehetővé teszi a források más projektekhez való átcsoportosítását;

42.  üdvözli a csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF) által készített, a közbeszerzésekkel, valamint a szabálytalanságok bejelentésével kapcsolatos figyelmeztető jelzésekről és bevált gyakorlatokról szóló útmutatást;

43.  üdvözli az EU általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályok egyszerűsítését, és úgy véli, hogy a további egyszerűsítés növeli a hatékonyságot; reméli, hogy az uniós források más kedvezményezettjei nagyobb mértékben fognak részesülni az egyszerűsített költségelszámolási lehetőségek előnyeiből;

Importálási eljárások

44.  megjegyzi, hogy a kirótt vámok az uniós költségvetés 14%-át teszik ki, és úgy véli, hogy azok nem hatékony alkalmazása és a harmonizált szabályok hiánya negatívan hat az EU pénzügyi érdekeire;

45.  megjegyzi, hogy a vámjogszabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében a különböző tagállamok vámszervei információt cserélnek a feltételezett csalásokról (kölcsönös segítségnyújtás); úgy véli, hogy az ilyen kommunikáció könnyebb azokban az esetekben, amikor a feladó feltüntetése a behozatali vámáru-nyilatkozaton (SAD) kötelező, és felszólítja a Bizottságot, hogy 2019 júliusáig ezt minden tagállamban tegye kötelezővé;

46.  aggodalmát fejezi ki a vámellenőrzésekkel és az uniós költségvetés saját forrásának minősülő adók ehhez kapcsolódó behajtásával kapcsolatban; rámutat arra, hogy a tagállamok vámhatóságai végzik el azokat az ellenőrzéseket, amelyek célja annak megállapítása, hogy az importőrök betartják-e a vámokra és a behozatalra vonatkozó jogszabályokat, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU határain végzett ellenőrzések megfelelőek és összehangoltak legyenek, ezáltal szavatolva az EU biztonságát, védelmét és gazdasági érdekeit, és hogy kötelezze el magát különösen az illegális és hamisított áruk elleni küzdelem mellett;

47.  sajnálja, hogy a vámunióra vonatkozó új informatikai rendszerek végrehajtása számos késedelmet szenvedett, ami azt jelenti, hogy néhány kulcsfontosságú rendszer nem lesz elérhető az Uniós Vámkódexben meghatározott 2020-es határidőkön belül; hangsúlyozza, hogy a papírmentes vámkörnyezetre való gyors áttérés kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy a vámigazgatási szervek úgy dolgozzanak, mintha egyetlen egységet képeznének; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá az EU váminformációs rendszerének elkészültéhez és pénzügyi fenntarthatóságához;

48.  üdvözli az OLAF 11 közös vámműveletét, amelyek sikeresen kezeltek különböző fenyegetéseket, mint a bevételi csalás, a jogellenes készpénzforgalom, a termékhamisítás, a cigarettacsempészet és a kábítószerek; üdvözli továbbá az OLAF által kiadott kölcsönös segítségnyújtási értesítések nyomán egyes szabálytalanságok, különösen a napelemekkel kapcsolatos csalások feltárását;

49.  hangsúlyozza, hogy szükséges továbbá harmonizált és szabványosított vámellenőrzési eljárások alkalmazása valamennyi belépési ponton, mivel ha egyes tagállamok vámellenőrzési teljesítménye elmarad a többihez képest, akkor az hátráltatja a vámunió hatékony működését;

Kiadások

50.  üdvözli, hogy a vidékfejlesztés terén csalárdként bejelentett esetek száma jelentősen csökkent (a 2016-os 272-ről 2017-ben 133-ra), és hogy ebből következően a csalás értéke 47 millió euróról 20 millió euróra esett vissza; megjegyzi azonban, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott közvetlen támogatások esetén ez a trend ellentétes tendenciát mutat, mivel a csalárdként bejelentett szabálytalanságok értéke 11 millió EUR-ról 39 millió EUR-ra nőtt, és az átlagos pénzügyi érték 227% -kal nőtt; reméli, hogy ez nem marad így;

51.  arra számít, hogy az adminisztratív szabályok a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó közös rendelkezésekben tervezett egyszerűsítése lehetővé teszi a nem csalárd szabálytalanságok számának csökkentését, a csalárd szabálytalanságok észlelését és a kedvezményezettek uniós alapokhoz való hozzáférésének javítását;

52.  felkéri a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit a kiadásokkal kapcsolatos hibák nómenklatúrájának szabványosítása érdekében, mivel az adatok azt mutatják, hogy a különböző tagállamok ugyanazon hibákat különböző kategóriákba sorolják (SWD (2018)0386);

53.  hangsúlyozza, hogy a feltárás kulcselem a csalás elleni küzdelemben, és az hozzájárul az uniós költségvetés védelmét szolgáló rendszer hatékonyságához és eredményességéhez; üdvözli ezért, hogy a potenciálisan csalárd szabálytalanságok feltárása és bejelentése terén a legaktívabb tagállamok Lengyelország, Románia, Magyarország, Olaszország és Bulgária voltak, amelyek a 2013 és 2017 közötti időszakban a közös agrárpolitika területén csalárdként bejelentett szabálytalanságok 73%-át jelentették; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a bejelentések pusztán számokban kifejezett értékelése az ellenőrzések hatékonyságának hamis észleléséhez vezethet; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a tagállamokat abban, hogy az ellenőrzések száma növekedjen és minősége javuljon, továbbá arra hogy a csalás elleni küzdelem bevált gyakorlatai a tagállamok között megosztásra kerüljenek;

54.  megjegyzi, hogy a kohéziós és halászati politikában nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma (2017-ben 5129 eset) két év után visszatért a 2013-as és a 2014-es szintre (4695, illetve 4825 eset);

55.  rámutat, hogy alapvető fontosságú a kiadások elszámolásának teljes átláthatósága, különösen a közvetlenül uniós alapokból vagy pénzügyi eszközökkel finanszírozott infrastrukturális munkálatok esetében; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós polgárok számára biztosítson teljes körű hozzáférést a társfinanszírozott projektekkel kapcsolatos információkhoz;

56.  tudomásul veszi, hogy a bejelentett szabálytalanságok száma 2017-ben tovább csökkent, és hogy az előcsatlakozási programok fokozatos megszüntetésével a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma majdnem nulla volt;

Azonosított problémák és szükséges intézkedések

Jobb ellenőrzések

57.  támogatja a Herkules III programot, amely a minden euró legjobb felhasználását célzó megközelítés jó példája; reméli, hogy a 2020 utáni utódprogram még hatékonyabb lesz;

58.  reméli, hogy az Integrált Határigazgatási Alap részét képező, a vámellenőrzési berendezések pénzügyi támogatását szolgáló eszköz létrehozására irányuló új európai parlamenti és tanácsi rendelet a jobb uniós szintű partnerség révén tovább fogja javítani a vámhatóságok és más bűnüldöző hatóságok közötti koordinációt, valamint a finanszírozási célú együttműködést;

Transznacionális csalás

59.  hangsúlyozza, hogy egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy információt cseréljenek egymással, megkönnyítené a két vagy több tagállam között megvalósuló tranzakciókra vonatkozó számviteli nyilvántartások ellenőrzését, amelynek célja a strukturális és beruházási alapok tekintetében megvalósuló, határokon átnyúló csalások megelőzése, és ezáltal egy horizontális és teljes körű megközelítés kialakítása a tagállamok pénzügyi érdekeinek védelme terén; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról az európai finanszírozásnak azokon a területein, ahol erről nem született rendelkezés;

60.  aggasztónak tartja az OLAF által feltárt transznacionális csalások növekvő előfordulását és az ilyen csalások jelentette fenyegetés növekedését; üdvözli a csalás révén harmadik országokba került pénzek és vagyonok visszaszerzéséről szóló, 2018. október 25-i európai parlamenti jelentés elfogadását, valamint a Japánnal megkötött szabadkereskedelmi megállapodásba sikeresen belefoglalt csalás elleni záradékot; felhívja a Bizottságot, hogy tegye általánossá azt a gyakorlatot, miszerint az EU harmadik országokkal kötött megállapodásait csalás elleni záradékkal látják el;

A visszaélést bejelentő személyek

61.  üdvözli az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (COM(2018)0218); reméli, hogy jelentősen javítani fogja a visszaélést bejelentő személyek biztonságát az Unióban, ami az uniós pénzügyi védelem és a jogállamiság jelentős javulásához vezet majd; reméli, hogy az irányelv a közeli jövőben hatályba fog lépni; felszólítja az uniós intézményeket, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek legmagasabb szintű védelme érdekében a lehető leghamarabb hajtsák végre az irányelvben meghatározott előírásokat a saját belső politikáikban; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a lehető legszélesebb alkalmazási körrel hajtsák végre az irányelvet nemzeti jogrendszereikben;

62.  hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek szerepének fontosságát a csalások megelőzésében, felderítésében és jelentésében, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a személyeket meg kell védeni;

Oknyomozó újságírás

63.  úgy véli, hogy az oknyomozó újságírás kulcsszerepet játszik az Unióban és a tagállamokban a szükséges átláthatóság szintjének emelésében, valamint hogy azt jogi eszközökkel kell ösztönözni és támogatni mind a tagállamok, mind az Unió szintjén;

Dohánytermékek

64.  aggodalommal állapítja meg, hogy az OLAF becslései szerint a tiltott cigarettakereskedelem több mint 10 milliárd euró éves pénzügyi veszteséget okoz az Unió és a tagállamok költségvetéseinek;

65.  üdvözli, hogy a 2018. június 27-i 41. ratifikálást követően 2018. szeptember 25-én hatályba lépett a WHO a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyve; üdvözli, hogy 2018. október 8. és 10. között sor került a jegyzőkönyv részes feleinek első értekezletére; sürgeti azonban azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták a jegyzőkönyvet, hogy ezt mielőbb tegyék meg; felhívja a Bizottságot, hogy játsszon aktív szerepet annak érdekében, hogy átfogó jelentést készíthessen, amely meghatározza a bevált gyakorlatokat, valamint a részes államok nyomonkövetési rendszereivel kapcsolatos kísérleteket; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek aláírták a jegyzőkönyvet, de azt még nem ratifikálták, hogy tegyék ezt meg;

66.  emlékeztet a Bizottság azon döntésére, hogy nem újítja meg a 2016. július 9-én lejárt PMI-megállapodást; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament 2016. március 9-én arra kérte a Bizottságot, hogy lejártát követően ne újítsa meg, ne hosszabbítsa meg, vagy tárgyalja újra a szóban forgó megállapodást; úgy véli, hogy a többi három megállapodást (BAT, JTI, ITL) nem kell megújítani, meghosszabbítani vagy újratárgyalni; felhívja a Bizottságot, hogy 2018 végéig terjesszen elő jelentést a három fennmaradó megállapodás leállításának megvalósíthatóságáról;

67.  felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjessze elő a 2018 nyarának végére tervezett, az illegális dohánykereskedelem leküzdését célzó új cselekvési tervet és átfogó uniós stratégiát;

68.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a nyomonkövetési rendszer és a biztonsági eszközök, amelyeket a tagállamoknak a cigaretta és a cigarettadohány esetében 2019. május 20-ig, minden egyéb dohánytermék (mint a szivar, a szivarka és a füst nélküli dohánytermékek) esetében pedig 2024. május 20-ig kell bevezetniük, megfeleljenek a WHO a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyve függetlenségre vonatkozó iránymutatásainak, amelyeket az Európai Unió 2016. június 24-én ratifikált;

69.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy előzze meg az egyedi jelzéseknek a dohányipar által a párhuzamos piac ellátása érdekében végzett titkos klónozásával kapcsolatos kockázatokat;

70.  aggodalommal állapítja meg, hogy az OLAF igazságügyi ajánlásait a tagállamok csak rendkívül korlátozott mértékben hajtották végre; úgy véli, hogy ez a helyzet elfogadhatatlan, ezért sürgeti a Bizottságot egyrészt annak biztosítására, hogy a tagállamok maradéktalanul végrehajtsák az OLAF ajánlásait, másrészt pedig az OLAF által feltárt bizonyítékok elfogadhatóságának megkönnyítésére irányuló szabályok megalkotására;

Vizsgálatok és az OLAF szerepe

71.  üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy az OLAF rendelkezzen hatáskörrel a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos ügyek kivizsgálására; felszólítja a Bizottságot, hogy teremtse meg az OLAF jelentéseinek és ajánlásainak bizonyos fokú átláthatóságát az európai és nemzeti eljárások lezárása után; úgy véli, hogy az OLAF-rendelet az Európai Ügyészség létrehozásával kapcsolatos szükséges változtatásainak elfogadása után a Bizottságnak elő kell készítenie az OLAF jogi keretének alaposabb és átfogóbb korszerűsítését;

72.  sajnálattal veszi tudomásul az OLAF-jelentések terminológiájának következetlenségét, mint például a lezárt és elvégzett vizsgálatok fogalmát; felszólítja a Bizottságot és az OLAF-ot, hogy hozzanak létre egységes terminológiát, hogy a csalással kapcsolatos esetekre vonatkozó jelentések és azok helyreállítása terén az évek folyamán biztosított legyen az összehasonlíthatóság;

73.  tudomásul veszi az OLAF új tartalomkezelési adatbázisával (OCM) kapcsolatos folyamatban lévő ügyeket; sajnálatát fejezi ki különösen amiatt, hogy egyes esetek elvesztek az új adatbázisban; üdvözli, hogy ezt a problémát kiemelt prioritásként kezelik; felkéri a Bizottságot, hogy készítse el a Parlament számára az OCM informatikai projekt mélyreható értékelését, különös tekintettel a projekttervezésre, a teljes költségre, a végrehajtásra, a felhasználói tapasztalatokra és a feltárt problémák jegyzékére, az OLAF Felügyelő Bizottságának ajánlásai szerint[11];

74.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen biztosítsák, hogy az OLAF és a tagállamok vizsgálatai kiegészítsék egymást, hogy az OLAF egyenlő vizsgálati hatáskörrel rendelkezzen minden tagállamban, beleértve a bankszámlaadatokhoz való hozzáférést, és hogy az OLAF által gyűjtött bizonyítékok a bíróságok által elfogadható büntetőjogi bizonyítékoknak minősüljenek valamennyi tagállamban, mivel ez alapvető az OLAF-vizsgálatok hatékony nyomon követéséhez;

o

o  o

75.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) és az OLAF Felügyelő Bizottságának.

  • [1]  OLAF 2018: „Az Európai Csalás Elleni Hivatal tizennyolcadik jelentése, 2017. január 1–december 31.”
  • [2]  HL L 248., 2013.9.18., 1. o.
  • [3]  HL L 198., 2017.7.28., 29. o.
  • [4]  HL L 283., 2017.10.31., 1. o.
  • [5]  HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
  • [6]  Az Európai Unió Bíróságának (nagytanács) 2015. szeptember 8-i ítélete a 105/14 sz. Ivo Taricco és társai elleni büntetőeljárásról (ECLI:EU:C:2015:555).
  • [7]  Az Európai Unió Bíróságának (nagytanács) a 42/17. sz., M.A.S. és M.B elleni büntetőeljárás ügyben hozott 2017. december 5-i ítélete (ECLI:EU:C:2017:936).
  • [8]  HL C 252., 2018.7.18., 56. o.
  • [9]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0419.
  • [10]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0384.
  • [11]  Az OLAF Felügyelő Bizottságának 1/2018. számú véleménye az OLAF 2019. évi előzetes költségvetés-tervezetéről

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

13.12.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Inés Ayala Sender, Jonathan Bullock, Ryszard Czarnecki, Dennis de Jong, Tamás Deutsch, Martina Dlabajová, Luke Ming Flanagan, Ingeborg Gräßle, Arndt Kohn, Georgi Pirinski, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Petri Sarvamaa, Claudia Schmidt, Bart Staes, Marco Valli, Derek Vaughan, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Caterina Chinnici, Benedek Jávor, Marian-Jean Marinescu, Péter Niedermüller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Henna Virkkunen

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

20

+

ALDE

Nedzhmi Ali, Martina Dlabajová

EFDD

Marco Valli

GUE/NGL

Luke Ming Flanagan, Dennis de Jong

PPE

Ingeborg Gräßle, Marian-Jean Marinescu, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Petri Sarvamaa, Claudia Schmidt, Henna Virkkunen, Joachim Zeller

S&D

Inés Ayala Sender, Caterina Chinnici, Arndt Kohn, Péter Niedermüller, Georgi Pirinski, Derek Vaughan

VERTS/ALE

Benedek Jávor, Bart Staes

1

-

EFDD

Jonathan Bullock

2

0

PPE

Tamás Deutsch

ECR

Ryszard Czarnecki,

elmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. január 24.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat