JELENTÉS az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtásáról az Unió intézményi keretében

30.1.2019 - (2017/2089(INI))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Barbara Spinelli


Eljárás : 2017/2089(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A8-0051/2019
Előterjesztett szövegek :
A8-0051/2019
Elfogadott szövegek :

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

Bevezetés

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) elfogadása fordulópontot jelentett az európai integrációs folyamatban. Az EU hivatalos felelősséget vállalt polgárai előtt arra, hogy gazdasági közösségből a jogállamiságon és az emberi jogokon alapuló unióvá alakul. A Lisszaboni Szerződés – az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése értelmében – alkotmányossá tette ezt a választást azáltal, hogy a Chartát a Szerződésekével azonos jogi értékkel ruházza fel.

A Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós intézmények Chartával szembeni magatartása képezi a fő hivatkozási pontot a Charta hatályának elemzéséhez és a Charta rendelkezései végrehajtásának értékeléséhez. A jelentés célja, hogy az EU intézményi perspektívájából értékelje a Chartának az elsődleges uniós jog forrásaként betöltött szerepével kapcsolatos jelenlegi helyzetet, és további javításokat javasoljon.

Tényfeltáró tevékenységek

A következő tényfeltáró tevékenységekre került sor:

– az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága C. Tematikus Főosztályának az Alkotmányügyi Bizottságban 2017.11.28-án, a Tanács az alapvető és az uniós polgársági jogokkal, valamint a személyek szabad mozgásával foglalkozó munkacsoportjának (FREMP) elnöke és az Európai Bizottság egy képviselője (Alapjogi Osztály) jelenlétében ismertetett tanulmánya[1];

– technikai ülések az alábbiakkal: az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) (2018.01.10.), az Európai Bizottság Alapjogi Osztálya (2018.02.22.), az Európai Szociális Charta Osztály vezetője, Európa Tanács (2018.03.13.), az európai ombudsman (2018.05.30.);

– az Alapjogi Ügynökségnek az Alkotmányügyi Bizottságban 2018.10.1-jén bemutatott jogi véleménye[2], amely többek között az uniós ügynökségek az Alkotmányügyi Bizottság elnöke által az összes ügynökségnek elküldött kérdőívre adott válaszaikon alapul.

A Charta szerepe az EU jogalkotási és döntéshozatali folyamataiban

Az uniós intézmények által a Chartának a jogalkotási és döntéshozatali eljárásokba történő integrálása terén elért releváns eredmények ellenére úgy tűnik, hogy az továbbra is egy olyan, alulértékelt eszköz, amelynek lehetőségeit nem aknázták ki teljes mértékben. Az általános tendencia az, hogy a benne rejlő lehetőségek maximalizálása helyett inkább megsértésének elkerülésére összpontosítanak[3], annak ellenére, hogy maga a Charta mondja ki egyértelműen az alkalmazásának előmozdítására vonatkozó kötelezettséget (51. cikk (1) bekezdés).

Az összeegyeztethetőség ellenőrzése és a hatásvizsgálatok – a Bizottság rendelkezésére álló fő eszközök, amelyek segítségével előzetesen értékeli, hogy javaslatai összeegyeztethetők-e az alapvető jogokkal, így a Chartával – ezt az utat követik, kiemelve a Chartával szembeni passzív, és nem proaktív hozzáállást. Különösen a hatásvizsgálat tekintetében, még ha az emberi jogok szerepe fokozatosan erősödött is, az elsődleges hangsúly a hagyományos normákra, nevezetesen a gazdasági, társadalmi és környezeti tényezőkre kerül. Időközben a bizottsági javaslatok jelentős mértékben változhatnak a jogalkotási folyamat során, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a hatásvizsgálatot, különösen az úgynevezett háromoldalú egyeztetések során, értelmetlenné teszik: e közös tárgyalások átláthatatlansága miatt rendkívül nehéz értékelni a döntéshozatali folyamat menetét, ugyanakkor a politikai és/vagy pártpolitikai megfontolások elsőbbséget élvezhetnek más problémákkal szemben. A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás lehetővé teszi a társjogalkotók számára, hogy további hatásvizsgálatokat végezzenek, azonban választható alapon. A társjogalkotók szintjén a Parlament jól bejáratott eszközökkel rendelkezik az alapvető jogok tiszteletben tartásának értékelésére, többek között egy, az eljárási szabályzatában (38. cikk) meghatározott olyan külön eljárással, amelyet ugyanakkor még soha nem alkalmaztak. Ugyanakkor, mint a Bizottság esetében, ezek főként a saját szervezeti egységei által végrehajtott belső eljárások. A Tanácsot illetően, annak ellenére, hogy belső iránymutatásokat fogadtak el annak ellenőrzésére, hogy a jogszabályok megfelelnek-e az alapvető jogoknak, nem létezik formális hatásvizsgálati mechanizmus. Ezen túlmenően, ahogyan arról az európai ombudsman a közelmúltban beszámolt[4], a jogalkotási folyamat átláthatóságának hiánya megnehezíti döntéshozatalának ellenőrzését.

Tevékenységi területükön az uniós intézmények teljes körű működőképességet biztosítanak a Charta rendelkezéseinek azáltal, hogy – a nemzetközi emberi jogi normák követelményeivel összhangban – tiszteletben tartják az azok által előírt mind negatív (tartózkodási), mind pozitív (cselekvési) kötelezettségeit. Ez a felelősség egyértelmű megerősítést nyer az EUSZ 2. és 6. cikkében, valamint az EUMSZ II. címének I. része szerinti általános hatályú rendelkezésekben foglalt hasonló kötelezettségekben. E cél elérése érdekében, az intézmények belső eljárásait is kiegészítve, további intézkedéseket lehetne előirányozni: strukturáltabb és szabályozott együttműködés előmozdítása külső független testületekkel, például az FRA-val, a jogalkotási javaslatok emberi jogi dimenziójának értékelése során; külön és jól elkülönülő alapjogi hatásvizsgálatok végzése; olyan mechanizmus létrehozása, amely megállapítja, hogy uniós szintű fellépés szükséges a Charta rendelkezéseinek érvényesítéséhez és betartásához, valamint ahhoz, hogy az uniós jog megfeleljen a nemzetközi emberi jogi jogszabályok előremutató jellegének. Emellett célszerű lenne további eszközöket létrehozni az uniós jogszabályok Chartával való összhangjának rendszeres, utólagos felülvizsgálatára, amely jelenleg az Európai Bíróság (EUB) csaknem kizárólagos hatáskörébe tartozik. E tekintetben kiindulópontot jelenthet egy a jogalkotási szövegekben szereplő emberi jogokon/Chartán alapuló jelentéstételi és felülvizsgálati záradék.

A Charta az uniós politikákban

A jelentés a Charta szerepét különösen az uniós szakpolitikai döntéshozatal két területén vizsgálja majd.

Először a külső tevékenységek tekintetében, beleértve kereskedelmi megállapodások harmadik országokkal való megkötését. A közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) egyedi területén a jelentés részletesen kitér majd azokra a korlátozott feltételekre, amelyek mellett az EUB joghatóságot gyakorolhat, így az emberi jogok megsértése esetén igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek hiányára, ami az e területen elfogadott határozatokból ered. Ugyanakkor az uniós intézményeknek a Chartával kapcsolatos belső magatartása jelzésértékű lesz a külső dimenzióban tanúsított magatartásuk tekintetében. Az EU azon képessége, hogy ténylegesen olyan KKBP-t alakítson ki, amely teljes mértékben megfelel az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdésében foglalt elveknek, attól függ majd, hogy befelé teljes mértékben megfelel-e ezeknek a követelményeknek.

Az átfogó kereskedelmi megállapodások különösen fontosak, mivel messzemenő következményeik lehetnek az emberi jogok tekintetében. A kereskedelmi megállapodások emberi jogi dimenziójának kezelését célzó jelentős gyakorlatok és iránymutatások elfogadása ellenére a jelentés javasolja majd a Bizottság által fenntarthatósági hatásvizsgálataiban jelenleg követett, úgynevezett „integrált megközelítés” meghaladását az európai ombudsman azon ajánlásainak[5] teljes mértékű támogatása révén, miszerint a kereskedelmi tárgyalások lezárását egyedi emberi jogi hatásvizsgálatoknak kellene megelőzniük.

Másodsorban a gazdasági kormányzás tekintetében: ez olyan terület, ahol az EU hatáskörei rendkívül kiterjedtek, és nagymértékben befolyásolhatják az emberi jogokat, de ahol a Chartát nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyják. Az EU elsődleges és másodlagos joga e területen nem jelöl ki semmilyen kifejezett feladatot a Charta számára, és alig említi meg annak rendelkezéseit. Az uniós gazdasági és monetáris politikát alakító számos eszközt az uniós kereten kívül fogadták el, kivonva ezzel az uniós intézményeket a politikai felelősségvállalás alól, ugyanakkor erős felügyeleti és végrehajtási szerepekkel ruházva fel azokat. Az emberi jogi dimenzió megfelelő értékelése nélkül hozott döntések és választások, valamint a makrogazdasági tényezők és a feltételesség teljes mértékű előtérbe helyezése már komoly következményekkel járt a polgári, gazdasági és szociális jogokra nézve, ahogy azt a Szociális Jogok Európai Bizottsága is kiemelte. Az előadó véleménye szerint az Európai Unió Bíróságának a Ledra Advertising ügyben hozott ítéletét kell vízválasztónak tekinteni a Charta az EU gazdasági kormányzási keretrendszerébe, valamint annak kormányközi dimenziójába való beépítése tekintetében, amely így az e területen javasolt és elfogadott intézkedések legitimitásának értékeléséhez szükséges referenciává vált.

Végül külön említést érdemel az eurócsoport. Még ha az EUB megerősítette is határozatai nem hivatalos és nem kötelező jellegét[6] – ebből következik az EUMSZ 263. cikke alóli mentesség – megállapításainak és következtetéseinek politikai hatása jelentős mértékben befolyásolta a szakpolitikai döntéshozatalt, megkerülve az uniós jog alaki követelményeit és csökkentve a döntéshozatal intézményesítettségét. Tekintettel erre a megnövekedett tényleges szerepre, időszerű lenne annak tisztázása, hogy milyen jelentőséggel bír a Charta szempontjából.

Jogok kontra elvek

A Charta egyedülálló, amennyiben egyetlen dokumentumban egyesíti a polgári és politikai, valamint a szociális és gazdasági jogokat, beleértve a „harmadik generációs emberi jogokat” is. Mindazonáltal a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében és 52. cikkében foglalt és a Charta magyarázatai által megerősített jogok és elvek közötti nem egyértelmű ellentét, valamint az ezeknek biztosított védelem eltérő szintje (tiszteletben tartandó jogok/elvek) veszélybe sodorhatja ezt a jellegzetességet. Ha elmozdulnánk a Chartában foglalt valamennyi cikknek az EU döntéshozatali és szakpolitikai döntéshozatali folyamatain belüli egységes fogalmi átvétele felé, kellő tekintettel arra, hogy az EUB elsődleges szerepet tölt be az uniós jog értelmezésében, ez hozzájárulna a Charta hatályának egységességének megerősítéséhez és hatályának megszilárdításához. A Charta és a többi emberi jogi eszköz közötti, valamint az illetékes felügyeleti szervek közötti szisztematikus szinergiák előmozdítása kölcsönösen előnyös lenne a benne foglalt rendelkezések és kötelezettségek megerősítése szempontjából. Az Európai Szociális Chartához való csatlakozás elengedhetetlen lépést jelent az EU részéről e tekintetben.

A Charta és az uniós ügynökségek

Minden uniós ügynökség – akárcsak bármely más uniós szervezet – köteles tiszteletben tartani és előmozdítani a Chartát. Ez a feladat különösen nagy jelentőséggel bír, tekintettel arra, hogy ezek az ügynökségek gyakran operatív összekötőként működnek az uniós és a nemzeti területek között azáltal, hogy a támogatják a tagállamokat és az érintett szereplőket az uniós jogból eredő kötelezettségeik teljesítése – adott esetben a Charta rendelkezéseinek konkrét végrehajtása – során. Az uniós ügynökségek jelenlegi körülményeit szemügyre véve kiderül, hogy a Charta belső ismertségének mértéke, valamint a benne foglalt rendelkezések hatékonyságát biztosító belső eljárások és/vagy eszközök kialakítása – az ügynökségek megbízatása és jellege függvényében – jelentősen eltér egymástól. Már számos bevált gyakorlat létezik, amely horizontálisan kiterjeszthető volna az összes uniós ügynökségre. További eszközök – mint például független alapjogi tisztviselők létrehozása – is hasznosak lennének e cél szempontjából. E folyamat kulcsfontosságú eleme az ügynökségek közötti együttműködés megerősítése és az érintett emberi jogi szereplőkkel folytatott strukturált párbeszéd kialakítása. Sürgős szükség van arra, hogy az uniós jogalkotó valamennyi ügynökség alapító rendeletébe a Chartára vonatkozó egyértelmű hivatkozásokat illesszen be.

A Charta nemzeti szintű végrehajtása

A Charta nemzeti dimenziója kiegészíti uniós dimenzióját. A Charta nemzeti szintű nem megfelelő végrehajtása aláássa a Charta általános következetességét és hatékonyságát. A Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint azonban a Charta rendelkezései csak az uniós jog végrehajtása során kötik a tagállamokat. Az EUB által végzett pontosítások ellenére a nemzeti gyakorlatok azt mutatják, hogy még mindig nehéz értékelni, hogy a gyakorlatban hogyan kell a Chartát alkalmazni. Érdekes módon előfordul, hogy a nemzeti bírák – még olyan esetekben is, amelyek nem tartoznak az uniós jog hatálya alá – a Chartát pozitív értelmezési forrásként használják. Általában véve azonban ez a kétértelműség, valamint a Chartával kapcsolatos tudatosság és az alkalmazását előmozdító nemzeti politikák hiánya a Charta rendkívül alacsony mértékű kihasználtságát eredményezi nemzeti szinten. Az uniós intézmények és ügynökségek fontos szerepet játszhatnak e hiányosságok megszüntetésében azáltal, hogy széles körű intézkedéseket és fellépéseket vezetnek be, amelyek célja a tagállamok e tekintetben való támogatása. Mindennél fontosabb az alkalmazási kör jobb tisztázása és a Charta 51. cikkének korlátozásoktól mentesebb értelmezése felé történő elmozdulás, megfontolva ugyanakkor a Charta hatályon kívül helyezésének lehetőségét is a Szerződések felülvizsgálata esetén.

  • [1]  „Az Alapjogi Charta végrehajtása az Unió intézményi keretében”, Prof. Olivier De Schutter (PE 571.397).
  • [2]  Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 4/2018. sz. véleménye – „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta végrehajtása kapcsán”, 2018. szeptember 24.
  • [3]  Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, 2017. évi alapjogi jelentés, 23. o.
  • [4]  Európai ombudsman, A Tanács jogalkotási eljárásának átláthatóságáról szóló OI/2/2017/TE stratégiai vizsgálat során hozott határozat, 2018.05.15.
  • [5]  Az európai ombudsman az 1409/2014/MHZ sz. ügyben az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás előzetes emberi jogi hatásvizsgálatának az Európai Bizottság általi elmulasztásáról, 2016.02.26.
  • [6]  A C 105/15 P – C 109/15 P sz. „Mallis és mások ” egyesített ügyekben 2016. szeptember 20-án hozott ítélet, 61. pont.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtásáról az Unió intézményi keretében

(2017/2089(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7., 9., 10., 11., 21., 23. és 49. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 9., 10., 11., 12., 15., 16., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24. Cikkére, 67. Cikkének (1) bekezdésére, valamint 258., 263., 267. és 352. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel a Velencei Bizottság véleményére és a jogállamiság kritériumait tartalmazó listájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel a szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény), valamint az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel „Az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban: a rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című, 2007. március 15-i állásfoglalására[2],

–  tekintettel az alapvető jogok Európai Unióban kialakult helyzetéről szóló éves állásfoglalásaira,

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására[3],

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására[4],

–  tekintettel az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására[5],

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6],

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre[7],

–  tekintettel „Az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban: a rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című, 2005. április 27-i bizottsági közleményre (COM(2005)0172),

–  tekintettel az Alapjogi Chartának való megfelelés rendszeres és szigorú ellenőrzésére alkalmazott módszertan gyakorlati működéséről szóló, 2009. április 29-i bizottsági jelentésre (COM (2009) 0205),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló, 2010. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

–  tekintettel az alapvető jogoknak a bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembe vételére vonatkozó gyakorlati útmutatásról szóló, 2011. május 6-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0567),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2011. december 12-i, „Emberi jogok és demokrácia az európai unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel a Tanács előkészítő szerveinek az alapvető jogoknak való megfelelés szempontjából történő vizsgálatához szükséges módszertani lépésekről szóló, 2015. január 20-i tanácsi iránymutatásokra,

–  tekintettel a tanácsi előkészítő szervek számára készült, „Az alapvető jogoknak való megfelelés” című iránymutatásokra,

–  tekintettel a Tanács elnökségének „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a nemzeti szakpolitikai keretek közötti alkalmazása” című, 2016. május 13-i szemináriumi jelentésére,

–  tekintettel a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezésekre irányuló hatásvizsgálatokban az emberi jogi hatások elemzésére vonatkozó 2015. május 19-i bizottsági irányelvekre,

–  tekintettel a Bizottság az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló éves jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság Éves Alapjogi Kollokviumaira,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) a Ledra Advertising Ltd kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (EKB) C-8/15 P – C-10/15 P sz. egyesített ügyekben 2016. szeptember 20-án hozott ítéletére[8],

–  tekintettel az EUB C-569/16. és C-570/16. sz. Stadt Wuppertal kontra Maria Elisabeth Bauer és Volker Willmeroth kontra Martina Broßonn egyesített ügyekben 2018. november 6-án hozott ítéletére[9],

–  tekintettel az EUB-nek az Európai Unió az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 2014. december 18-i 2/13. sz. véleményére[10],

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta megvalósítása kapcsán” című, 2018. szeptember 24-i 4/2018 sz. véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az alapvető jogokról szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a jog és a politikai döntéshozatal területén való, nemzeti szintű alkalmazása – Iránymutatás” című, 2018. októberi kézikönyvére,

–  tekintettel a minőségi jogalkotás eszköztárára, különösen a 28. számú eszközre („Alapvető jogok és emberi jogok”),

–  tekintettel eljárási szabályzata 38. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács főtitkárának a szociális jogok európai pillérének létrehozására irányuló uniós kezdeményezésről szóló, 2016. december 2-i véleményére,

–  tekintettel a COSAC holland küldöttségének az EU átláthatóságáról szóló, „Tárjuk ki a zárt ajtókat: az EU átláthatóbbá tétele a polgárok számára” című 2017 novemberi dokumentumára, valamint a COSAC-küldöttségeknek az uniós intézményekhez címzett, az Unión belüli szakpolitikai döntéshozatal átláthatóságáról szóló 2017. december 20-i levelére,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2016. november 22-én, 2016. február 15-én, illetve 2016. január 12-én közzétett „Az Alapjogi Charta végrehajtása az EU intézményi keretében”, „Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezése: a Charta szűkebb vagy tágabb alkalmazása a nemzeti intézkedésekre” és „Az Európai Szociális Charta az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtása kapcsán” című tanulmányokra[11],

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete a saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0051/2019),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés az uniós jogi kereten belül elsődleges jogi státusszal ruházta fel az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: a Charta), amely így a Szerződésekével azonos jogi kötőerővel rendelkezik;

B.  mivel ez a jelentés nem a Chartában foglalt, személyhez fűződő jogok mindegyikének értékelését végzi el, hanem inkább a Chartának, mint az elsődleges jog eszközének végrehajtását elemzi;

C.  mivel a szociális rendelkezések kulcsfontosságú részét jelentik a Chartának és az Unió jogi felépítésének; mivel fontos annak biztosítása, hogy az alapvető jogokat az Unió egészében tiszteletben tartsák, illetve rá kell mutatni e jogok jelentőségére;

D.  mivel az EUB szerint a Charta által elismert alapvető jogok az uniós jogi struktúra központi elemét képezik, és e jogok tiszteletben tartása bármely uniós jogi aktus jogszerűségének szükséges előfeltétele;

E.  mivel a Charta a nemzetközi emberi jogi normákkal és 51. cikkével összhangban mind a negatív (jogsértés tilalma), mind pozitív (aktív előmozdítás) kötelezettségeket magában foglal, amelyeknek egyaránt teljesülniük kell annak érdekében, hogy a Charta rendelkezései teljes mértékben működőképesek legyenek;

F.  mivel a Charta 51. cikke meghatározza a Charta hatályát a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében, figyelembe véve a tagállamok és az Unió hatásköreit, valamint tiszteletben tartva a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök határait;

G.  mivel a Charta 51. cikkének (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat;

H.  mivel az Unió intézményeit, szerveit, hivatalait és ügynökségeit folyamatosan köti a Charta, még akkor is, ha azok az uniós jogi kereten kívül járnak el;

I.  mivel a 51. cikk értelmében a Charta rendelkezései csak az uniós jog végrehajtása tekintetében kötik a tagállamokat; mivel azonban egy ilyen követelmény bizonytalan határai megnehezítik annak eldöntését, hogy konkrétan alkalmazni kell-e a Chartát, és ha igen, hogyan;

J.  mivel eddig nem használták ki megfelelően a Chartában lefektetett szociális és gazdasági jogokban rejlő lehetőségeket; mivel, emlékeztetve az Európa Tanács főtitkárának véleményére, a szociális jogok tiszteletben tartása nem csupán etikai kötelesség és jogi kötelezettség, hanem gazdasági szükségesség is;

K.  mivel az EUSZ 6. cikke azt is hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok, ahogyan azokat az EJEE biztosítja, az uniós jogrend részét képezik, mint annak általános elvei;

L.  mivel az (EUMSZ 151. cikke hivatkozik az alapvető szociális jogokra, amint azokat az Európai Szociális Charta meghatározza;

M.  mivel a Parlament 2016. november 22-én készített, „Az Alapjogi Charta végrehajtása az Unió intézményi keretében”[12] című tanulmánya többek között megvizsgálja a Charta relevanciáját az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM-Szerződés) keretében, valamint az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság által végzett tevékenységeket illetően; mivel az Unió gazdasági kormányzásában kevés figyelmet fordítanak a Chartában rögzített szociális jogokra; mivel ezeket a jogokat valódi alapjogoknak kell tekinteni;

N.  mivel az esélyegyenlőség, valamint a munkaerőpiachoz, a tisztességes munkakörülményekhez, a szociális védelemhez és a társadalmi befogadáshoz való hozzáférés területén a szociális jogok európai pillérében rögzített, az új és hatékonyabb jogok polgárok számára való biztosítása melletti elköteleződés tovább erősíti a Chartában foglalt jogokat;

O.  mivel a nemek közötti egyenlőség elve az EU alapvető értéke, amelyet az uniós szerződések és a Charta is rögzít; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezzel létrehozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

P.  mivel az uniós jogalkotási és döntéshozatali folyamatok átláthatósága a megfelelő ügyintézéshez való jog szükségszerű következménye, amint azt a Charta 41. cikke meghatározza, valamint alapvető előfeltétele annak, hogy a polgárok képesek legyenek a Charta uniós intézmények általi végrehajtásának értékelésére és megfelelő nyomon követésére;

Q.  mivel a Chartában foglalt – a polgári és a politikai jogoktól a társadalmi, gazdasági és harmadik generációs jogokig ívelő – jogok széles körének uniós intézmények, szervek és ügynökségek általi előmozdítása fontos lendületet adna az európai közszféra kialakításához, és kézzelfoghatóvá tenné az európai polgárság fogalmát, valamint az EU Szerződésekben rögzített részvételi dimenzióját;

R.  mivel az FRA „A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének területén uniós szinten”[13] című, valamint „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta végrehajtása kapcsán”[14] című véleményeiben számos ajánlást fogalmazott meg a Charta hatékony végrehajtása tekintetében;

S.  mivel a Charta 24. cikke meghatározza a gyermekek jogait, arra kötelezve a hatóságokat és a magánintézményeket, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét tekintsék az elsődleges szempontnak;

T.  mivel a Charta 14. cikke hangsúlyozza minden gyermek jogát a méltányos oktatáshoz;

A Charta jogalkotási és döntéshozatali folyamatokba való integrációjának megerősítése

1.  határozottan úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégia (COM(2010)0573) a Charta hatálybalépését követő kezdeti erőfeszítés volt, de azt sürgősen aktualizálni kell; üdvözli a Bizottságnak a Charta alkalmazásáról szóló éves jelentéseit, és felszólít a – 2010-ben kidolgozott – stratégia felülvizsgálatára azzal a szándékkal, hogy azt az új kihívásokat és intézményi realitásokat figyelembe véve – különösen a brexit után – naprakésszé tegye;

2.  elismeri, hogy az uniós intézmények számos fontos lépést tettek a Chartának az uniós jogalkotási és döntéshozatali folyamatokba történő beépítése érdekében; megjegyzi, hogy a Charta elsődleges célja annak biztosítása, hogy az uniós jogszabályok teljes mértékben megfeleljenek az abban foglalt jogoknak és elveknek, valamint elismeri az aktív előmozdításukkal és érvényre juttatásuk biztosításával kapcsolatos nehézségeket;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós jogszabályokra irányuló valamennyi javaslat tartsa tiszteletben a Chartában foglalt alapvető jogokat;

4.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények által a jogalkotási javaslatok Chartával való összeegyeztethetőségének értékelése céljából megállapított eljárások főként belső természetűek; felszólít annak a lehetőségnek a biztosítására, hogy a független alapjogi szakértők teljes körű bevonásával a konzultáció, a hatásvizsgálatok – köztük a külön nemi szempontú hatásvizsgálat – és a jogi ellenőrzés megerősített formái álljanak rendelkezésre; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az emberi jogi szervekkel, például az FRA-val, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE), valamint az Európa Tanács és az ENSZ érintett testületeivel, illetve az e területen működő társadalmi szervezetekkel folytatott strukturált és szabályozott együttműködést minden olyan esetben, amikor egy jogalkotási dosszié potenciálisan előmozdítja az alapvető jogokat, vagy negatív hatással van azokra;

5.  kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy vizsgálják felül a 168/2007 tanácsi rendeletet annak lehetővé tétele érdekében, hogy az FRA saját kezdeményezésére nem kötelező erejű véleményeket adhasson ki az uniós jogszabály-tervezetekről, és hogy rendszeres konzultációkat mozdítson elő az Ügynökséggel;

6.  felszólítja a Bizottságot, a többi uniós intézményt, valamint a tagállamok nemzeti kormányait és területi önkormányzatait, hogy konzultáljanak az FRA-val, ha alapvető jogokról van szó;

7.  elismeri az FRA alapvető szerepét a Chartának való megfelelés értékelése tekintetében és üdvözli az ügynökség munkáját; ösztönzi az FRA-t, hogy továbbra is nyújtson tanácsot és támogatást az uniós intézményeknek és a tagállamoknak annak érdekében, hogy Unió-szerte javuljon az alapvető jogok kultúrája; üdvözli az FRA közelmúltban elfogadott, a 2018–2022-es időszakra szóló stratégiáját;

8.  tudomásul veszi a CLARITY interaktív online eszközt, amelyet az FRA fejlesztett ki annak érdekében, hogy lehetővé tegye az emberi jogok terén hatáskörrel rendelkező legmegfelelőbb, nem igazságügyi szerv egyszerű azonosítását egy adott alapvető jogi kérdésben;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az átfogó hatásvizsgálatokat a gazdasági, társadalmi és környezeti következmények kiegyensúlyozott értékelése révén, valamint azon döntésének felülvizsgálatát, hogy az alapvető jogokra vonatkozó észrevételeit a jelenlegi három kategóriába – gazdasági, szociális és környezeti hatások – sorolja be, és hozzon létre két külön kategóriát „az alapvető jogokra gyakorolt hatás“ és a „nemi szempontú hatásvizsgálat” címmel annak biztosítása érdekében, hogy az alapvető jogok valamennyi szempontja értékelésre kerüljön;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen módszeres lépéseket a Charta rendelkezéseinek fenntartása és teljesítése érdekében, valamint gondoskodjon arról, hogy az uniós jogot hozzáigazítsák a nemzetközi emberi jogi jogszabályok jogi és bírósági téren bekövetkezett változásaihoz; e tekintetben megismétli továbbá a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i parlamenti állásfoglalás[15] nyomán nyújtson be javaslatot, amely lehetővé tenné az uniós intézményeken és szerveken belüli, valamint a tagállamokban tapasztalható olyan fejlemények rendszeres kiszűrését, amelyek miatt a Chartában rögzített jogok, szabadságok és alapelvek védelmében és maradéktalan érvényre juttatása érdekében fellépésre volna szükség; javasolja különösen, hogy a koppenhágai kritériumokban az alapvető jogokkal kapcsolatban meghatározott feltételeket ne csak egyszer, a csatlakozás előfeltételeként alkalmazzák, hanem azok alapján vessék rendszeres értékelés alá a tagállamokat;

11.  megjegyzi, hogy az ombudsman is fontos szerepet játszik az alapvető jogok biztosításában a Charta vonatkozásában, nemcsak magával a 41. cikkben foglalt megfelelő ügyintézéshez való joggal kapcsolatban, hanem figyelembe véve azt is, hogy a megfelelő ügyintézés a többi alapvető jog biztosításának kiindulópontja; emlékeztet az ombudsman által a többek között az átláthatóság és az információszabadság terén végzett kiemelkedő munkára, valamint az e parlamenti ciklus alatt készített, Frontexről szóló, különösen a menedékkérők és migránsok panasznyújtási jogára vonatkozó különjelentésre[16];

12.  tudomásul veszi, hogy az ítélkezési gyakorlat hatással lesz a Charta hatályára, és ezt figyelembe kell venni;

13.  felhívja az uniós jogalkotókat, hogy ismerjék el a Törvényszék 2018. március 22-i, a háromoldalú egyeztetések dokumentumaihoz való hozzáférésről szóló ítéletének[17] (T-540/15 sz. ügy) eredményeit, és ennek megfelelően járjanak el; kitart amellett, hogy az intézmények közötti hatékonyabb együttműködés – köztük az alapvető jogokkal kapcsolatos ügyekre vonatkozó elszámoltathatóság – kialakítása érdekében fokozni kell az átláthatóságot és a dokumentumokhoz való hozzáférést az uniós intézmények között; sürgeti a Tanácsot, hogy az európai ombudsman vonatkozó ajánlásaival összhangban haladéktalanul foglalkozzon döntéshozatali folyamata átláthatóságával és a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos aggályokkal;

A Charta beépítése az uniós szakpolitikákba

14.  emlékeztet arra, hogy az uniós szakpolitikai döntéshozatal az EUSZ 2., 3., 4., 5. és 6. cikkében meghatározott elvekre és célkitűzésekre támaszkodik, ugyanakkor teljes mértékben támogatva és végrehajtva az EUMSZ I. része II. címének általánosan alkalmazandó rendelkezéseiben foglalt követelményeket;

15.  megerősíti, hogy az Unió által elfogadott valamennyi jogi aktusnak teljes körűen meg kell felelnie a Charta valamennyi – többek között szociális – rendelkezéseinek; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az uniós gazdasági és monetáris politikát szabályozó jogi keretbe a Chartára vonatkozó egyértelmű hivatkozásokat illesszenek be; kiemeli, hogy a kormányközi megállapodások igénybevétele nem mentesíti az uniós intézményeket az ilyen eszközök uniós joggal, többek között a Chartával való összeegyeztethetőségének értékelésével kapcsolatos kötelezettségeik alól;

16.  döntő fontosságúnak tartja, hogy az Unió határozott lépéseket tegyen annak érdekében, hogy erősítse saját kötelezettségvállalásait a Chartában rögzített valamennyi jog – köztük a szociális jogok – érvényre juttatása terén;

17.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai szemeszter folyamata, köztük az országspecifikus ajánlások és az éves növekedési jelentés, összhangban legyenek a Chartában rögzített szociális jogok normatív elemeivel;

18.  támogatja erős és következetes alapjogi záradékok beillesztését az uniós alapokat létrehozó rendelettervezetek operatív szövegeibe;

19.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a makrogazdasági döntéseket az alapjogi értékelések figyelembevételével, és az európai és nemzetközi emberi jogi eszközök által garantált polgári, politikai és szociális jogok teljes skálája alapján hozzák meg;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy az Európai Unió csatlakozzon az Európai Szociális Chartához, és e célkitűzés elérésére érdekében javasoljon ütemtervet;

21.  emlékeztet arra, hogy a Szerződésekben meghatározott hatáskörök alapján elsősorban a tagállamok felelőssége, hogy a szociálpolitikát a gyakorlatba is átültessék, és ennélfogva a Charta által rögzített szociális rendelkezéseket eredményessé és kézzelfoghatóvá tegyék; megismétli ugyanakkor azt a javaslatát, hogy a Szerződések esetleges felülvizsgálata keretében szociális jegyzőkönyvet kell beilleszteni a Szerződésekbe annak érdekében, hogy a gazdasági szabadságok tekintetében megerősítsék az alapvető szociális jogokat;

22.  tudomásul veszi az eurócsoportnak az euróövezet gazdasági irányításában betöltött kétségtelenül kulcsfontosságú, de informális szerepét, valamint döntéseinek a politikai döntéshozatalra gyakorolt esetleges hatását, amelyet nem ellensúlyoznak megfelelő mechanizmusok a demokratikus elszámoltathatóság és a bírósági ellenőrzés biztosítására; emlékezteti tagjait az EUSZ 2. és 6. cikkéből és a Chartából eredő horizontális kötelezettségeikre;

23.  felhívja a Bizottságot és az Európai Központi Bankot, hogy teljes mértékben feleljenek meg a Chartának az Európai Stabilitási Mechanizmus szerinti feladataik teljesítése – köztük a hitelezési gyakorlat – során, tekintettel az EUB ítélkezési gyakorlatára;

24.  emlékeztet arra, hogy az Unió nemzetközi színtéren végrehajtott fellépését az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdésében rögzített elveknek kell vezérelniük; meggyőződése, hogy a Charta rendelkezéseinek Unión belüli teljes körű tiszteletben tartása és előmozdítása referenciaértékként szolgál az Unió nemzetközi kapcsolataiban – többek között az EUSZ 49. cikk szerinti bővítési folyamat keretében – tanúsított magatartása legitimitásának és hitelességének értékeléséhez;

25.  megállapítja, hogy az EUB korlátozott joghatósággal rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) területén, és óva int a Charta által biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog bármely esetleges korlátozásától;

26.  emlékezteti az uniós intézményeket a Charta hatálya alá tartozó emberi jogi kötelezettségeikre a kereskedelempolitika területén is; kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodások emberi jogi hatásvizsgálataira vonatkozó ENSZ-irányelvekre hivatkozva bármely kereskedelmi tárgyalás lezárása előtt végezzen egyedi emberi jogi hatásvizsgálatokat;

27.  emlékeztet arra, hogy mind a Szerződések, mind a Charta említi a nemzeti kisebbségek védelmét és a nyelvi alapú megkülönböztetést; az uniós intézményeken belül konkrét adminisztratív lépéseket sürget annak érdekében, hogy a tagállami kormányokat fenntartható megoldásokra ösztönözzék, valamint hogy az EU hivatalos nyelvein túl támogassák a nyelvi sokszínűség kultúráját tagállamukban;

28.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések rögzítik az EJEE-hez történő csatlakozásra irányuló kötelezettséget; kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a csatlakozási folyamat lezárását akadályozó jogi akadályok felszámolása érdekében, és terjesszen elő új megállapodástervezetet az Uniónak az EJEE-hez való csatlakozására vonatkozóan, amely pozitív megoldásokat kínál az Európai Unió Bírósága által a 2014. december 18-i 2/13 sz. véleményben megfogalmazott kifogásokra; úgy véli, hogy megvalósítása az uniós polgárok és lakosok alapvető jogait védő további biztosítékokat nyújtana, és egy, az emberi jogok érvényesítésére szolgáló további mechanizmust biztosítana, nevezetesen azt a lehetőséget, hogy panaszt tegyenek az EJEB-nél az emberi jogok az Európai Unió valamely intézménye vagy az uniós jogszabályokat végrehajtó tagállam intézkedéséből eredő megsértésével kapcsolatban, amelyre az EJEE hatálya is kiterjed; úgy véli továbbá, hogy az EJEB joggyakorlata – az EUB e téren alkalmazott joggyakorlatát kiegészítő – külön hozzájárulást nyújt az EU-nak az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartására és előmozdítására vonatkozó jelenlegi és jövőbeli fellépéséhez az állampolgári jogok, az igazságügy és a belügyek területén;

A Charta és az uniós ügynökségek

29.  kiemeli bizonyos uniós ügynökségek azon potenciálját, hogy támogatást nyújtsanak a tagállamoknak a Chartából eredő kötelezettségeik teljesítéséhez azáltal, hogy az uniós és a nemzeti szintek között gyakran operatív kapcsolatként működnek; rámutat, hogy ezt a feladatot csak úgy lehet hatékonyan ellátni, ha a bel- és igazságügy területén működő ügynökségeken belül és/vagy azon ügynökségeken belül, amelyek tevékenysége hatással lehet a Chartából eredő jogokra és elvekre, teljes körű emberi jogi gyakorlatot alakítanak ki, figyelembe véve az alapvető jogok védelmének és előmozdításának belső és külső dimenzióit is;

30.  felhívja az érintett uniós ügynökségeket, hogy fokozzák a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, Chartában rögzített elvek végrehajtására irányuló munkájukat, többek között annak biztosításával, hogy valamennyi uniós intézmény és ügynökség a zéró tolerancia politikáját követi a szexuális erőszak és a fizikai vagy pszichológiai zaklatás minden formája tekintetében; felhívja az összes uniós intézményt és ügynökséget a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalásának[18] teljes mértékű végrehajtására;

31.  tudomásul veszi a különböző ügynökségek által alapvető emberi jogi kötelezettségeik érvényre juttatása érdekében kidolgozott különböző politikákat és eszközöket, amelyek eltérő mértékű végrehajtást eredményeznek; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az uniós ügynökségek közötti együttműködést, valamint a független emberi jogi szakértőkkel folytatott strukturált párbeszédet, és a meglévő bevált gyakorlatokra kell építeni a közös és megerősített emberi jogi keret előmozdítása érdekében;

32.  felszólítja a bel- és igazságügy területén működő uniós ügynökségeket és/vagy azon ügynökségeket, amelyek tevékenysége hatással lehet a Chartából eredő jogokra és elvekre, hogy fogadjanak el belső, emberi jogi stratégiákat, és támogassák személyzetük rendszeres alapjogi és a Chartával kapcsolatos képzését minden szinten;

33.  sajnálja, hogy számos uniós ügynökség alapító rendeletéből hiányzik a Chartára való kifejezett hivatkozás; felhívja a társjogalkotókat, hogy az ügynökségeket létrehozó rendeletek vagy határozatok megszövegezésekor vagy felülvizsgálatakor szükség esetén pótolják ezt a hiányosságot, és az egyes ügynökségek mandátumának és sajátosságainak figyelembevételével gondoskodjanak további operatív mechanizmusokról, amelyek biztosítják a Chartának való megfelelést;

A tagállamok támogatása a Charta nemzeti szintű végrehajtásában

34.  emlékeztet arra, hogy a Charta uniós és nemzeti dimenziói elválaszthatatlanul összekapcsolódnak és kiegészítik egymást annak biztosítása érdekében, hogy az átfogó uniós jogi kereten belül következetesen alkalmazzák a Charta rendelkezéseit;

35.  kiemeli a Chartával, annak hatályával, valamint alkalmazásának szintjével kapcsolatos ismeretek terén a – Charta védelmét élvező – jogtulajdonosok és a jogi és emberi jogi szakértők körében továbbra is fennálló hiányosságokat, és sajnálatát fejezi ki az e hiányosságok orvoslására irányuló nemzeti intézkedések szűkössége miatt;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy a társadalmi szervezetek teljes körű bevonásával erősítse meg a Chartával kapcsolatos figyelemfelkeltő tevékenységeit, valamint hogy mozdítson elő és finanszírozzon a Chartával kapcsolatos, a nemzeti bírák, a jogi szakemberek és a köztisztviselők számára kialakított képzési modulokat az uniós szakpolitikák és az uniós jog ismeretének javítása érdekében is – beleértve többek között az anyagi és eljárási jogot, az uniós igazságügyi együttműködési eszközök használatát, az EUB vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, a jogi szaknyelvet, valamint az összehasonlító jogot is; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy biztosítson a tagállamok számára olyan gyakorlati iránymutatásokat, amelyek támogatják őket a Charta nemzeti szintű végrehajtásában; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy biztosítson teljes körű elérhetőséget az FRA által a közelmúltban kiadott, az Európai Unió Alapjogi Chartájának a jog és a politikai döntéshozatal területén való, nemzeti szintű alkalmazásáról szóló kézikönyvének;

37.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszeresen osszák meg egymással a Charta használatával, alkalmazásával és felügyeletével kapcsolatos információikat és tapasztalataikat, és építsék be tevékenységükbe a nemzeti szinten már kidolgozott legjobb gyakorlatok példáit; ösztönzi a tagállamokat, hogy a Charta szempontjából vizsgálják felül a törvénytervezetek jogi ellenőrzésére és hatásvizsgálataira vonatkozó eljárási szabályaikat; megjegyzi, hogy ezeknek az eljárásoknak kifejezetten hivatkozniuk kell a Chartára, hasonlóan a nemzeti emberi jogi eszközökre való hivatkozáshoz, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a Charta figyelmen kívül hagyásának kockázatát;

38.  rámutat arra, hogy az uniós jog tagállami átültetésének és megfelelő végrehajtásának joghézagai valódi hatással lehetnek az uniós alapvető jogok érvényesülésére; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Bizottság a szerződések őre, és ekképpen az alapvető jogok végső – ha nem elsődleges – védelméért felel, szükség esetén kötelezettségszegési eljárások révén is; felhív ezzel összefüggésben az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását biztosító céltudatosabb vezetésre;

A Charta következetesebb értelmezése felé

39.  meggyőződése, hogy a Charta rendelkezései alkalmazásának az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei, valamint a tagállamok általi eltérő értelmezései hátrányosan érintik a Charta által teremtett hozzáadott értéket, nevezetesen azt, hogy egy sor közös védelmi minimumszabályt képvisel, amelyeket horizontálisan kell alkalmazni valamennyi, az uniós szinthez kapcsolódó intézményi szereplő, politika és tevékenység esetében;

40.  hangsúlyozza, hogy a Charta beillesztése az elsődleges uniós jogba, jóllehet nem bővíti az Unió hatáskörét és figyelembe veszi az 51. cikkben rögzített szubszidiaritás elvét, új kötelezettségeket ró a döntéshozó és végrehajtó intézményekre és a tagállamokra az uniós jogszabályok nemzeti szintű végrehajtása során, és hogy a Charta rendelkezései így közvetlenül végrehajthatóak lettek az európai és nemzeti bíróságok által;

41.  arra ösztönzi az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a Charta egészének egyértelműbb alkalmazását;

42.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Lengyel Köztársaság és az Egyesült Királyság ez idáig nem döntött úgy, hogy visszalép a Szerződésekhez csatolt (30.) Jegyzőkönyvben való részvételtől, amely a Charta tekintetében önkéntes kívülmaradást biztosít a számukra;

°

°  °

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

  • [1]  HL C 337., 2018.9.20., 167. o.
  • [2]  HL C 301. E, 2007.12.13., 229. o.
  • [3]  HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
  • [4]  HL C 242., 2018.7.10., 24. o.
  • [5]  HL C 337., 2018.9.20., 120. o.
  • [6]  HL L 145., 2001.5.31, 43. o.
  • [7]  HL L 53., 2007.2.22, 1. o.
  • [8]  ECLI:EU:C:2016:701.
  • [9]  ECLI:EU:C:2018:871.
  • [10]  ECLI:EU:C:2014:2454.
  • [11]  „Az Alapjogi Charta végrehajtása az EU intézményi keretében”, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, C. Tematikus Főosztály, 2016. november 22.; „Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezése: a Charta szűkebb vagy tágabb alkalmazása a nemzeti intézkedésekre”, Belső Politikák Főigazgatósága, C. Tematikus Főosztály, 2016. február 15., valamint „Az Európai Szociális Charta az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtása kapcsán”, 2016. január 12.
  • [12]  „Az Alapjogi Charta végrehajtása az uniós intézményi keretben”, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, C. (Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi) Tematikus Főosztály, 2016. november 22.
  • [13]  FRA vélemény, 1/2017, 2017. április 10.
  • [14]  FRA vélemény, 4/2018, 2018. szeptember 24.
  • [15]  HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
  • [16]  Az Európai Parlament 2015. december 2-i állásfoglalása az európai ombudsmannak a Frontex kapcsán végzett, OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálatra vonatkozó különjelentéséről, HL C 399., 2017.11.24., 2. o.
  • [17]  A Törvényszék 2018. március 22-i, Emilio de Capitani kontra Európai Parlament ügyben (T-540/15) hozott ítélete ECLI:EU:T:2018:167.
  • [18]  HL C 346., 2018.9.27., 192. o.

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (5.12.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtásáról az EU intézményi keretében
(2017/2089(INI))

A vélemény előadója: Eduard Kukan

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a szociális rendelkezések kulcsfontosságú részét jelentik az Európai Unió Alapjogi Chartájának és az Unió jogi berendezkedésének; mivel fontos annak biztosítása, hogy az alapvető jogokat az egész Unióban tiszteletben tartsák, illetve rá kell mutatni jelentőségükre;

B.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Alapjogi Charta elsődleges jogforrás, amely elsősorban az Unió intézményeire és szerveire vonatkozik;

C.  mivel az Unió – ideértve az uniós intézményeket, testületeket, hivatalokat és ügynökségeket, valamint a tagállamokat – megbízatása ellátása során köteles oltalmazni az alapvető jogokat és biztosítani a Chartával való teljes megfelelőséget, a jogalkotási folyamat egésze és az uniós jogszabályok végrehajtása során mindvégig; mivel valamennyi szakpolitikai területen fontos a Charta szisztematikus alkalmazása;

D.  mivel ez a kötelezettség azt jelenti, hogy az uniós intézményeknek nem csak a Chartában foglalt jogok megsértésének elkerülésére kell törekedniük, hanem arra is, hogy fokozzák a Chartában rejlő lehetőségeket a Chartában foglalt jogoknak a jogalkotás, illetve a szakpolitikák kialakítása során történő aktív és szisztematikus beépítése révén;

E.  mivel a Tanácsnak és a Parlamentnek rendszerszerűen biztosítania kell, hogy a különböző mérlegelendő szakpolitikai lehetőségek közötti választási lehetőségeket értékeljék abból a szempontból, hogy az adott választási lehetőség milyen mértékben járul hozzá a Charta teljesítéséhez;

F.  mivel a szociális jogok európai pillérének kihirdetése tovább erősíti az egyenlő esélyek és a munkaerőpiachoz való hozzáférés, a tisztességes és méltó munkakörülmények, a szociális védelem és a társadalmi befogadás jelentőségét, szándéka szerint új és hatékonyabb jogokat biztosítva a polgárok számára és kibővítve a Chartában már rögzített jogokat;

1.  megerősíti, hogy az EU által elfogadott valamennyi jogi aktusnak teljes körűen magában kell foglalnia a Charta rendelkezéseit – többek között annak szociális, valamint a gazdasági kormányzást érintő rendelkezéseit –, és meg kell felelnie azoknak; hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályokat és szakpolitikákat rendszeresen értékelni kell a Chartának való megfelelésük tekintetében; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai szemeszter megfeleljen a Chartának, beleértve az éves növekedési jelentést és az országspecifikus ajánlásokat is;

2.  üdvözli a szociális jogok európai pillérével összefüggésben a munka és a magánélet közötti egyensúlyról, a kiszámítható és átlátható munkakörülményekről, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló bizottsági javaslatokat;

3.  úgy véli, hogy az ítélkezési gyakorlat hatással lesz a Charta hatályára, és ezt figyelembe kell venni;

4.  felhívja az Európai Uniót, hogy csatlakozzon az Európa Tanács Európai Szociális Chartájához;

5.  hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós szereplőnek egyforma figyelmet kell fordítania a szociális, illetve a gazdasági jogokra és elvekre, valamint a Chartában lefektetett többi alapvető jogra és elvre;

6.  felszólítja a Bizottságot, a többi uniós intézményt és a tagállamok nemzeti kormányait és regionális önkormányzatait, hogy az alapvető jogok kérdésében konzultáljanak az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével;

7.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak tovább kell erősítenie a Charta figyelembevételét mind nemzeti, mind uniós szinten az alapvető jogokra, értékekre és szabadságokra vonatkozó kommunikáció javításával, különös tekintettel a foglalkoztatási és szociális ügyekre és szakpolitikákra; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy még jobban elő kell mozdítani a polgárok alapvető jogait és szabadságait; felhívja az Unió intézményeit és ügynökségeit, különösen a foglalkoztatási és szociálpolitikával foglalkozó ügynökségeket, hogy gyakorlatukat egyeztessék jobban a Charta végrehajtásával; felhív rá, hogy állítsák középpontba a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásának megkönnyítését, valamint ellensúlyozzák a szakmai előmenetelükben számukra megmutatkozó hátrányokat; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy főigazgatóságot a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos ügyek intézésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy még nem aknázták ki teljes mértékben a Chartában rejlő lehetőségeket;

8.  hangsúlyozza az európai ombudsman fontos szerepét az uniós intézmények elszámoltathatóságában, valamint a helyes igazgatási gyakorlat előmozdításában; üdvözli az európai ombudsman által végzett munkát;

9.  üdvözli az Európai Bizottságnak az alapvető jogok területén végzett munkáját és az Alapjogi Chartában rögzített alapvető jogok és szabadságok alkalmazásáról szóló éves jelentéseit;

10.  üdvözli, hogy az EU fokozottan összpontosít az idősebb polgárok jogaira, és további előrelépéseket szorgalmaz az öregedéssel kapcsolatos, jogokon alapuló megközelítés keretében; hangsúlyozza az életkor alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelem fontosságát;

11.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a Charta szociális és gazdasági követelményeivel kapcsolatos kötelezettségeiket az uniós eszközöknek – így a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésnek és különösen a Stabilitási és Növekedési Paktumnak – való megfelelés teljesítése során; elvárja továbbá, hogy a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés értelmében a középtávú célkitűzéstől vagy a bejelentett kiigazítási pályától való eltérésre vonatkozó „kivételes körülmények” fogalmát (e szerződés 3. cikke (3) bekezdésének b) pontja) úgy értelmezzék, hogy az foglalja magában azt az esetet is, amikor egy ország nem tudja teljesíteni kötelezettségeit a Charta szociális rendelkezései szerinti kötelezettségeinek veszélyeztetése nélkül;

12.  elismeri az Alapjogi Ügynökség alapvető szerepét a Chartának való megfelelés értékelése tekintetében és üdvözli az ügynökség munkáját; ösztönzi az Alapjogi Ügynökséget, hogy továbbra is nyújtson tanácsot és támogatást az uniós intézményeknek és a tagállamoknak annak érdekében, hogy Unió-szerte javuljon az alapvető jogok kultúrája; üdvözli az Alapjogi Ügynökség közelmúltban elfogadott, a 2018–2022-es időszakra szóló stratégiáját;

13.  megerősíti, hogy a Charta szociális rendelkezései garantálják a megfelelő szociális és egészségügyi ellátást és védelmet minden munkavállaló számára, ideértve a platform-munkavállalókat is;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós jogszabályokra irányuló valamennyi javaslat tartsa tiszteletben a Chartában foglalt alapvető jogokat; kiemeli különösen az alapvető munkavállalói jogokra vonatkozóan, hogy az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy minden munkavállaló ugyanolyan alapvető jogokkal rendelkezzen, tekintet nélkül a vállalkozás méretére, a szerződés típusára vagy a munkaviszony jellegére;

15.  felhívja a Bizottságot és az Európai Központi Bankot, hogy teljes mértékben feleljenek meg a Chartának az Európai Stabilitási Mechanizmus szerinti feladataik teljesítése során, tekintettel többek között a Bíróságnak a hitelezési gyakorlatra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára is.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

3.12.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

35

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Brando Benifei, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Michael Detjen, Geoffroy Didier, Lampros Fountoulis, Marian Harkin, Agnes Jongerius, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Dennis Radtke, Terry Reintke, Robert Rochefort, Claude Rolin, Siôn Simon, Ulrike Trebesius

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Georges Bach, Heinz K. Becker, Deirdre Clune, Tania González Peñas, Alex Mayer, Jasenko Selimovic, Helga Stevens, Monika Vana

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Caterina Chinnici

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

35

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Marian Harkin, Robert Rochefort, Jasenko Selimovic

EFDD

Laura Agea

GUE/NGL

Tania González Peñas, Rina Ronja Kari, Patrick Le Hyaric

PPE

Georges Bach, Heinz K. Becker, David Casa, Deirdre Clune, Geoffroy Didier, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Dennis Radtke, Claude Rolin

S&D

Guillaume Balas, Brando Benifei, Caterina Chinnici, Michael Detjen, Agnes Jongerius, Jan Keller, Alex Mayer, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Siôn Simon

VERTS/ALE

Jean Lambert, Terry Reintke, Monika Vana

1

-

NI

Lampros Fountoulis

2

0

ECR

Helga Stevens, Ulrike Trebesius

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (11.1.2019)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtásáról az Unió intézményi keretében
(2017/2089(INI))

A vélemény előadója: Dennis de Jong

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 44. és 51. cikkére;

  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága C. Tematikus Főosztálya által 2016 februárjában közzétett, „Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezése: a Charta szűkebb vagy tágabb alkalmazása a nemzeti intézkedésekre” című tanulmányra;

  tekintettel 2016. október 25-i, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló állásfoglalására[1], és különösen annak (20) bekezdésére;

  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására[2], és különösen annak (45) bekezdésére;

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, 2007. december 12-én, Strasbourgban kiigazított, az uniós alapszerződésekkel megegyező jogi értékkel bíró szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket;

B.  mivel a Charta 51. cikke értelmében a Charta rendelkezéseinek címzettjei többek között az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei; mivel a Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta rendelkezései „csak az uniós jog végrehajtása során kötik a tagállamokat”;

C.  mivel továbbá a Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint az Unió intézményei és szervei „előmozdítják a Charta alkalmazását”; hangsúlyozza, hogy a Charta nem csupán tilalmak csomagja, hanem olyan intézkedési eszköznek is tekintendő, amely biztosítja a benne foglalt rendelkezések hatékony végrehajtását;

D.  mivel az EUSZ 6. cikke azt is hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) biztosítja, az uniós jogrend részét képezik, mint annak általános elvei;

E.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 151. cikke hivatkozik az alapvető szociális jogokra, amint azokat az Európai Szociális Charta meghatározza;

F.  mivel az EP 2017 novemberében készített, „Az Alapjogi Charta végrehajtása az Unió intézményi keretében” című tanulmánya[3] többek között megvizsgálja a Charta relevanciáját az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM-Szerződés) keretében, valamint az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság által végzett tevékenységeket illetően; mivel az Unió gazdasági kormányzásában kevés figyelmet fordítanak a Chartában rögzített szociális jogokra; mivel a jogokat valódi alapjogoknak kell tekinteni;

G.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) „A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének területén uniós szinten” című[4], valamint „Kihívások és lehetőségek az Alapjogi Charta megvalósítása kapcsán” című véleményeiben[5] számos ajánlást fogalmazott meg az Alapjogi Charta hatékony végrehajtása tekintetében;

1.  kinyilvánítja, hogy az Alapjogi Chartát az EJEE teljes tiszteletben tartásával kell alkalmazni, egyúttal elismerve az Európai Szociális Charta és a szociális jogok európai pillére fontosságát is, és felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az EU EJEE-hez való csatlakozására irányuló eljárást, és biztosítson nagyobb prioritást az EU Európai Szociális Chartához való csatlakozásával kapcsolatos lehetőségek megvizsgálásának;

2.  nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a 51. cikk hatályát, mivel a különböző értelmezések és ítélkezési gyakorlatok tovább erősítik a zavart, és megakadályozzák a Charta világos és kielégítő alkalmazását[6];

3.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a tagállamoknak arról, hogy az uniós jog végrehajtása során miként kell figyelembe venni az alapvető jogokat;

4.  hangsúlyozza, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése felszólít a Chartában foglalt jogok és elvek előmozdítására, továbbá rámutat az uniós értékek és a Charta, valamint a harmadik országok Unióhoz történő csatlakozására vonatkozó koppenhágai kritériumok közötti kapcsolatra az alapvető jogok garantálását illetően; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU mindmáig nem rendelkezik a Parlament által a 2018. november 14-i állásfoglalásában[7] is szorgalmazott, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét célzó, átfogó mechanizmussal, amely lehetővé tenné az uniós intézményeken és szerveken belüli, valamint a tagállamokban tapasztalható olyan fejlemények rendszeres kiszűrését, amelyek miatt a Chartában rögzített jogok, szabadságok és alapelvek védelmében és maradéktalan érvényre juttatása érdekében fellépésre volna szükség; javasolja különösen, hogy a koppenhágai kritériumokban az alapvető jogokkal kapcsolatban meghatározott feltételeket ne csak egyszer, a csatlakozás előfeltételeként alkalmazzák, hanem azok alapján vessék rendszeres értékelés alá a tagállamokat;

5.  aggodalommal állapítja meg, hogy az Alapjogi Charta csak akkor alkalmazandó a tagállamokban, amikor azok az uniós jogot hajtják végre, és felkéri a különböző uniós intézményeket, hogy a Szerződés következő felülvizsgálata során vegyék fontolóra a Charta hatályának kiterjesztését;

6.  felszólítja a Bizottságot, a többi uniós intézményt, valamint a tagállamok nemzeti kormányait és területi önkormányzatait, hogy rendszeresen konzultáljanak az FRA-val, ha alapvető jogokról van szó; kéri továbbá a Chartában foglalt rendelkezések tagállamok általi betartásának kötelező értékelését és felülvizsgálatát az európai szemeszter keretén belül;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatainak elfogadását megelőzően nem készít következetesen alapjogi hatásvizsgálatokat, és felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy valamennyi jogalkotási javaslat esetében végezzenek független és átfogó megfelelőségi ellenőrzéseket és alapjogi hatásvizsgálatokat, ezáltal az alapvető jogokat valamennyi releváns szakpolitikai területen érvényesítve;

8.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet olyan fórumok biztosítására, amelyeken általános értelemben az emberi jogokkal, és különösen az Európai Alapjogi Chartával kapcsolatos szakértelemmel rendelkező testületekkel és intézményekkel rendszeres konzultációt lehet folytatni; e tekintetben az FRA-ra, valamint az Európa Tanács és az ENSZ érintett testületeire is utal;

9.  emlékeztet a Bíróság azon ítéletére[8], amely szerint a Bizottságnak a Chartát az ESM-Szerződés értelmében rá ruházott feladatok során is teljes mértékben tiszteletben kell tartania, különösen az egyetértési megállapodások aláírásakor, továbbá emlékeztet arra, hogy ugyanez vonatkozik az európai szemeszter keretében tett országspecifikus ajánlásokra is; felhívja a Bizottságot, hogy az alapjogi hatásvizsgálatokat következetesen építse be az EU társadalmi-gazdasági kormányzásába, különös figyelmet fordítva a Charta szociális rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségre;

10.  rámutat arra, hogy az uniós jog tagállami átültetésének és megfelelő végrehajtásának joghézagai valós hatással lehetnek az uniós alapvető jogok érvényesülésére; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Bizottság a szerződések őre, és ekképpen felel az alapvető jogok végső – ha nem elsődleges – védelméért, szükség esetén kötelezettségszegési eljárások révén is; felhív ezzel összefüggésben az uniós – többek között a Charta 37. cikkében rögzített, a környezetvédelemhez való jogra vonatkozó – jogszabályok megfelelő végrehajtását biztosító elkötelezett vezetésre, körültekintőbb, következetes és alapos kötelezettségszegési eljárások révén; emlékeztet az Aarhusi Egyezmény igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos pillére mielőbbi bevezetésének és megfelelő végrehajtásának fontosságára;

11.  hangsúlyozza, hogy a Charta alkalmazása kiterjed az uniós ügynökségekre is; kijelenti ezért, hogy az ügynökségeket létrehozó rendeletek vagy határozatok megszövegezésekor vagy felülvizsgálatakor hivatkozást kell feltüntetni arra vonatkozóan, hogy az ügynökségeknek a feladataik ellátása során tiszteletben kell tartaniuk a Chartát és a nemzetközi emberi jogot; felszólítja valamennyi ügynökséget, hogy fogadjon el alapjogi stratégiát, többek között magatartási kódexet személyzete számára, valamint független mechanizmust az alapvető jogok megsértésének észlelésére és bejelentésére; ösztönzi különösen a Frontexet és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO), hogy nemcsak általános szakpolitikáik alkalmazása során, hanem az ügynökségek mellé rendelt határ- és parti őrségek és menekültügyi hivatalok mindennapos tevékenységei folyamán is maradéktalanul tartsák tiszteletben a Chartát;

12.  sürgeti a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális uniós irányelv[9] haladéktalan elfogadását annak érdekében, hogy konkrét uniós jogszabályok elfogadásával további alapvető jogokat biztosítson az Unióban, és ezáltal elkerülhető legyen a 51. cikkbe való jelenlegi beavatkozás;

13.  emlékeztet a szubszidiaritás elvének fontosságára, ugyanakkor arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az EJEE-vel összhangban maradéktalanul használják ki a Charta által biztosított lehetőségeket, valamint felszólít a bevált gyakorlatoknak a tagállamok, az Unió és az uniós ügynökségek közötti megosztására; emlékeztet a Charta nemzeti bírák általi pozitív értelmezésének és alkalmazásának értékére, és felhív annak előmozdítására;

14.  hangsúlyozza, hogy a Charta valószínűleg az uniós értékek védelmének, előmozdításának és megvalósításának fő eszköze azáltal, hogy konkrét szakpolitikák és politikai intézkedések keretében hajtják végre; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú, hogy az EU mind külső politikájában, mind belső politikájában tiszteletben tartsa ezeket az értékeket, növelve a Charta hatókörét a polgárok és a lakosok tekintetében, továbbá a menekültek és a migránsok befogadása során;

15.  hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Charta rendelkezései az összes uniós intézményre és az ügynökségekre és szervekre, köztük a Frontexre, illetve a tagállamokra egyaránt teljes mértékben kötelező erővel bírnak;

16.  emlékeztet arra, hogy mind a Szerződések, mind az Alapjogi Charta említi a nemzeti kisebbségek védelmét és a nyelvi alapú megkülönböztetést; az uniós intézményeken belül konkrét adminisztratív lépéseket sürget annak érdekében, hogy a tagállami kormányokat fenntartható megoldásokra ösztönözzék, valamint hogy az EU hivatalos nyelvein túl támogassák a nyelvi sokszínűség kultúráját tagállamukban;

17.  ösztönzi a nemzeti emberi jogi intézmények létrehozását és előmozdítását, amelyek hozzájárulnak annak biztosításához, hogy az alapvető jogok a politika kialakítása és végrehajtása során érvényesüljenek, valamint konkrét esetekben segítséget is nyújtanak az embereknek;

18.  felhívja a figyelmet arra, hogy harmadik országokban az üzleti élettel kapcsolatos alapvető jogok megsértésének áldozatai továbbra is nehézségeket tapasztalnak a jogorvoslati lehetőségekhez való hozzáférés tekintetében, és felhív olyan hozzáférhető, olcsó és igazgatási szempontból következetes mechanizmusok beépítésére az EU által kötött külső, különösen kereskedelmi és beruházási megállapodásokba, amelyek lehetővé teszik az áldozatok számára a jogsértések kezelését azokban az esetekben, amikor az érintett vállalat székhelye az EU területén található;

19.  hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok szerepe megnőtt a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett és 2012-ben végrehajtott európai polgári kezdeményezés révén, amely jogot biztosít az uniós polgárok számára ahhoz, hogy új uniós jogszabályra irányuló javaslat előterjesztését kérjék a Bizottságtól; megjegyzi, hogy eddig négy sikeres kezdeményezés született, és ezek közül három új jogszabály megalkotását eredményezte;

20.  kéri a Bizottságot, hogy külső megállapodások, különösen kereskedelmi egyezmények megkötése előtt rendszeresen készítsen emberi jogi hatásvizsgálatokat;

21.  hangsúlyozza, hogy meg kell határozni a tagállamokban a jogállamiság és az alapvető jogok tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméhez szükséges szabályokat; támogatja erős és következetes alapjogi záradékok beillesztését az uniós alapokat létrehozó rendelettervezetek operatív szövegeibe;

22.  elítéli Lengyelország példátlan és elszigetelt döntését, hogy az igazságügyi miniszterek 2018. október 11-i, luxembourgi ülésén szembefordult az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló tanácsi következtetésekkel;

23.  emlékeztet a fő uniós intézmények és a tagállamok közötti, az EJEE-hez való csatlakozásról szóló politikai megállapodásra; úgy véli, hogy a folyamat befejezése további biztosítékokat vezetne be az uniós polgárok és lakosok alapvető jogainak védelmére; kéri a szükséges lépések megtételét a csatlakozási folyamat lezárását gátló jogi akadályok megszüntetése érdekében.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

10.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

39

8

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Asim Ademov, Martina Anderson, Heinz K. Becker, Monika Beňová, Michał Boni, Caterina Chinnici, Rachida Dati, Frank Engel, Laura Ferrara, Romeo Franz, Kinga Gál, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Monika Hohlmeier, Sophia in ‘t Veld, Cécile Kashetu Kyenge, Monica Macovei, Roberta Metsola, Claude Moraes, Ivari Padar, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Marie-Christine Vergiat, Udo Voigt, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Dennis de Jong, Anna Hedh, Lívia Járóka, Marek Jurek, Jean Lambert, Jeroen Lenaers, Andrejs Mamikins, Angelika Mlinar, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Norbert Erdős, Fernando Ruas, Adam Szejnfeld

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

39

+

ALDE

Nathalie Griesbeck, Sophia in ‘t Veld, Angelika Mlinar, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Cecilia Wikström

ECR

Monica Macovei

EFDD

Laura Ferrara

GUE/NGL

Martina Anderson, Dennis de Jong, Marie-Christine Vergiat

PPE

Asim Ademov, Heinz K. Becker, Michał Boni, Rachida Dati, Frank Engel, Monika Hohlmeier, Jeroen Lenaers, Roberta Metsola, Fernando Ruas, Csaba Sógor, Adam Szejnfeld, Traian Ungureanu, Tomáš Zdechovský

S&D

Monika Beňová, Caterina Chinnici, Ana Gomes, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Cécile Kashetu Kyenge, Andrejs Mamikins, Claude Moraes, Ivari Padar, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy, Birgit Sippel, Josef Weidenholzer

VERTS/ALE

Romeo Franz, Jean Lambert, Judith Sargentini, Bodil Valero

8

-

ECR

Marek Jurek, Helga Stevens, Kristina Winberg

ENF

Auke Zijlstra

NI

Udo Voigt

PPE

Norbert Erdős, Kinga Gál, Lívia Járóka

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

  • [1]  HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
  • [2]  HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
  • [3]  „Az Alapjogi Charta végrehajtása az uniós intézményi keretben”, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, C. (Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi) Tematikus Főosztály, 2017. november.
  • [4]  FRA vélemény, 1/2017, 2017. április 10.
  • [5]  FRA vélemény, 4/2018, 2018. szeptember 24.
  • [6]  Lásd például a FRA 4/2018. számú, 2018. szeptember 24-i véleményének 2.3. szakaszát.
  • [7]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0456.
  • [8]  A Bíróság (nagytanács) 2016. szeptember 20-i ítélete, Ledra Advertising Ltd és mások kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (EKB), ECLI:EU:C:2016:701.
  • [9]  A személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2008)0426).

MÓDOSÍTÁSOK FORMÁJÁBAN MEGFOGALMAZOTT ÁLLÁSPONT a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (28.11.2018)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Unió intézményi keretében történő végrehajtásáról

(2017/2089(INI))

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről: Angelika Mlinar (Előadó)

Position

MÓDOSÍTÁS:

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság az Alkotmányügyi Bizottság mint illetékes bizottság részére az alábbi módosításokat fogalmazza meg:

Módosítás    1

Állásfoglalásra irányuló indítvány

1 a bevezető hivatkozás (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

– tekintettel az uniós kereskedelmi megállapodásokban a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására1,

_________________

1 Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0066.

Módosítás    2

Állásfoglalásra irányuló indítvány

1 b bevezető hivatkozás (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

– tekintettel az Európa Tanács nőkkel a szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény), valamint az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására1,

_________________

1 HL C 337., 2018.9.20., 167. o.

Módosítás    3

Állásfoglalásra irányuló indítvány

1 c bevezető hivatkozás (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására1,

_________________

1 HL C 346., 2018.9.20., 192. o.

Módosítás    4

Állásfoglalásra irányuló indítvány

1 d bevezető hivatkozás (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közös szolgálati munkadokumentumra, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (2016–2020) szóló, 2015. október 26-i tanácsi következtetésekre,

Módosítás    5

Állásfoglalásra irányuló indítvány

1 e bevezető hivatkozás (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

– tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

Módosítás    6

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G a preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

Ga.  mivel a nemek közötti egyenlőség elve az EU alapvető értéke, amelyet az uniós szerződések és az Alapjogi Charta 23. cikke is rögzít; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezzel létrehozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

Módosítás    7

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G b preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

Gb.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) feladata olyan módszertani eszközök kifejlesztése, elemzése, értékelése és terjesztése, amelyek segítik a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós politikába és az abból eredő nemzeti politikákba való integrálását, valamint támogatják a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését valamennyi uniós intézménynél és szervnél;

Módosítás    8

Állásfoglalásra irányuló indítvány

L a preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

La.  mivel a Charta 24. cikke meghatározza a gyermekek jogait, arra kötelezve a hatóságokat és a magánintézményeket, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekének tekintsék az elsődleges szempontnak;

Módosítás    9

Állásfoglalásra irányuló indítvány

L b preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

Lb.  mivel a Charta 14. cikke hangsúlyozza minden gyermek jogát a méltányos oktatáshoz;

Módosítás    10

Állásfoglalásra irányuló indítvány

1 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

1a.  elítéli, hogy túl könnyen tolerálják a nemi alapú erőszakot, és hangsúlyozza, hogy véget kell vetni a büntetlenségnek annak biztosítására, hogy az elkövetőket bíróság elé állítsák; felszólítja az EU-t, hogy állapodjon meg az isztambuli egyezmény ratifikálásáról, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó uniós stratégiát a nemi alapú erőszak valamennyi formája – többek között a nők és lányok elleni szexuális zaklatás és szexuális erőszak – ellen az e téren tett belső és külső uniós fellépések közötti koherencia biztosítása érdekében;

Módosítás    11

Állásfoglalásra irányuló indítvány

1 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

1b.  mély aggodalmát fejezi ki a migránsok, a menekültek és a menedékkérők, különösen a nők, a gyermekek és az LMBTI-személyek kiszolgáltatottsága miatt, és kéri a biztonságos és legális migrációs útvonalak sürgős javítását, a visszaküldés tilalma elvének teljes mértékű tiszteletben tartását, valamint a családegyesítési szolgáltatásokhoz, a lakhatáshoz, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférést az EU-ba való érkezésüket követően;

Módosítás    12

Állásfoglalásra irányuló indítvány

2 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

2.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények által a jogalkotási javaslatok Chartával való összeegyeztethetőségének értékelése céljából megállapított eljárások főként belső természetűek; hangsúlyozza, hogy a független alapjogi szakértők teljes körű bevonásával biztosítani kell a konzultáció, a hatásvizsgálatok és a jogi ellenőrzés megerősített formáit; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a független külső szervekkel, például az FRA-val és az e területen működő civil társadalmi szervezetekkel folytatott strukturált és szabályozott együttműködést minden olyan esetben, amikor egy jogalkotási dosszié potenciálisan előmozdítja az alapvető jogokat, vagy negatív hatással van azokra;

2.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények által a jogalkotási javaslatok Chartával való összeegyeztethetőségének értékelése céljából megállapított eljárások főként belső természetűek; hangsúlyozza, hogy a független alapjogi szakértők teljes körű bevonásával biztosítani kell a konzultáció, a hatásvizsgálatok – köztük a külön nemi szempontú hatásvizsgálat – és a jogi ellenőrzés megerősített formáit; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a független külső szervekkel, például az FRA-val és az e területen működő civil társadalmi szervezetekkel folytatott strukturált és szabályozott együttműködést minden olyan esetben, amikor egy jogalkotási dosszié potenciálisan előmozdítja az alapvető jogokat, vagy negatív hatással van azokra;

Módosítás    13

Állásfoglalásra irányuló indítvány

3 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

3a.  hangsúlyozza, hogy szoros együttműködésre van szükség az EIGE-vel a pontos módszertani eszközök terjesztésében játszott szerepében, valamint azzal a céllal, hogy hatékonyabban hajtsák végre a nemek közötti egyenlőség érvényesítését az Európai Unió jogalkotási és döntéshozatali folyamataiban;

Módosítás    14

Állásfoglalásra irányuló indítvány

4 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

4.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül azon döntését, hogy az alapvető jogokra vonatkozó észrevételeit hatásvizsgálatainak három fennálló kategóriájába – gazdasági, szociális és környezeti hatások – sorolja be, és hozzon létre külön kategóriát „az alapvető jogokra gyakorolt hatás“ címmel, biztosítva az alapvető jogok valamennyi szempontjának figyelembevételét;

4.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül azon döntését, hogy az alapvető jogokra vonatkozó észrevételeit hatásvizsgálatainak három fennálló kategóriájába – gazdasági, szociális és környezeti hatások – sorolja be, és hozzon létre két külön kategóriát „az alapvető jogokra gyakorolt hatás“ és a „nemi szempontú hatásvizsgálat” címmel, biztosítva különösen a kisebbségek és a kiszolgáltatott csoportok, mint például a nők, a gyermekek és az LMBTIQ+ személyek alapvető jogai valamennyi szempontjának figyelembevételét;

Módosítás    15

Állásfoglalásra irányuló indítvány

7 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

7a.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Charta 23. cikkével összhangban a kereskedelmi megállapodásokban mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályok, rendeletek és szakpolitikák hatékony elfogadására, fenntartására és végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalást, beleértve a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepvéllalásának erősítése valamennyi szinten történő előmozdításához szükséges aktív intézkedéseket;

Módosítás    16

Állásfoglalásra irányuló indítvány

8 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

8a.  sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését nem minden uniós tevékenység keretében hajtják végre következetesen, ami megakadályozza a nemi alapú megkülönböztetés elleni, illetve a nemek közötti egyenlőséget előmozdító intézkedések hatékony végrehajtását;

Módosítás    17

Állásfoglalásra irányuló indítvány

8 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

8b.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség mind belső, mind pedig az eredmények és hatások tekintetében történő elérése érdekében szemléletváltásra van szükség az intézményekben egy módszeres és strukturált szervezeti tanulási folyamat révén;

Módosítás    18

Állásfoglalásra irányuló indítvány

16 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

16a.  felhívja az érintett uniós ügynökségeket, hogy fokozzák a Chartában rögzített, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó elvek végrehajtására irányuló munkájukat, többek között annak biztosításával, hogy valamennyi uniós intézmény és ügynökség a zéró tolerancia politikáját követi a szexuális erőszak és a fizikai vagy pszichológiai zaklatás minden formája tekintetében; felhívja az összes uniós intézményt és ügynökséget a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalásának teljes mértékű végrehajtására;

Módosítás    19

Állásfoglalásra irányuló indítvány

20 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

20a.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a saját országukban és azon túl lépjenek fel az LMBTI-személyekkel szemben megnyilvánuló megkülönböztetés és erőszak minden formája ellen, a Chartában foglaltak szerint;

Módosítás    20

Állásfoglalásra irányuló indítvány

20 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

20b.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak átfogó és stratégiai intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy a határaikon belül reagáljanak a nők jogainak megsértésére, és biztosítsa az Alapjogi Charta aktív előmozdítását; ezzel összefüggésben ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy mihamarabb ratifikálják az isztambuli egyezmény minden részét;

Módosítás    21

Állásfoglalásra irányuló indítvány

20 c bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

20c.  hangsúlyozza, hogy a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget – beleértve a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartását és az azokhoz való egyetemes hozzáférést – az Alapjogi Charta és a nemzeti szintű szakpolitikák középpontjába kell helyezni;

Módosítás    22

Állásfoglalásra irányuló indítvány

24 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

24a.  elismeri, hogy a társadalmi kirekesztést a méltányoss oktatás hiánya idézheti elő, amelyet a megfélemlítés is súlyosbít; ösztönzi a nemzeti és helyi hatóságokat és iskolákat, hogy a Charta 34. cikkével összhangban fogadjanak el intézkedéseket a megfélemlítés áldozatainak segítésére és társadalmi kirekesztettségük megelőzésére;

Módosítás    23

Állásfoglalásra irányuló indítvány

25 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

25a.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a legkiszolgáltatottabb csoportokra (egyedülálló anyák, gyermekek, fogyatékossággal élők stb.) vonatkozó hatásvizsgálatok alkalmazását az oktatásra vonatkozó nemzeti jogszabályok kidolgozása során, elismerve ugyanakkor, hogy erre semmilyen jogszabály vagy charta nem vonatkozik, és jelentős joghézagot és eltérést jelent az uniós és a nemzeti jogszabályok között, ami akadályozza a nemek közötti egyenlőség Chartában meghatározott fejlesztését;

VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről (21.1.2019)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtásáról az Unió intézményi keretében
(2017/2089(INI))

A vélemény előadója: Josep-Maria Terricabras

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A.  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 44. és 51. cikkére;

B.  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága C. Tematikus Főosztálya által 2016 februárjában közzétett, „Az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének értelmezése: a Charta szűkebb vagy tágabb alkalmazása a nemzeti intézkedésekre” című tanulmányra;

C.  tekintettel „Az Európai Unió Alapjogi Chartája (51. cikk) hatáskörének kibővítése?” című, a Petíciós Bizottság 2016. február 23-i nyilvános meghallgatására;

D.  tekintettel 2016. október 25-i, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló állásfoglalására[1], és különösen annak (20) bekezdésére;

E.  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására[2], és különösen annak (45) bekezdésére;

1.  megerősíti, hogy a petíció benyújtásához való, az Alapjogi Charta 44. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikkében rögzített alapvető jog az uniós polgárság egyik alapvető pillére és a részvételi demokrácia fontos eleme, amely célja egy nyitott, demokratikus és átlátható eljárás révén közelebb hozni a polgárokat az Unióhoz;

2.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjog Chartájának 2009. decemberi hatályba lépését követően egyre több Parlamenthez benyújtott petíció hivatkozik jogalapként a Chartára az alapvető jogok állítólagos megsértésével összefüggésben; rámutat arra, hogy ezen petíciók bizonyíthatják mind uniós, mind pedig a jogszabályok tagállami végrehajtásának szintjén az alapvető jogokra épülő megközelítés súlyos, strukturális hiányát a jogszabályok kidolgozásában és a döntéshozatalban; úgy véli, hogy az uniós polgárok javára válhat a Petíciós Bizottság és az Alapjogi Ügynökség közötti megerősített együttműködés a petíciók konkrét kezelése tekintetében, mivel az ügynökség közvetlen visszacsatolást ad a petíciók benyújtóinak az alapvető jogok lehetséges megsértésére vonatkozó aggodalmaival kapcsolatban,

3.  megjegyzi, hogy az európai ombudsman is fontos szerepet játszik az alapvető jogok biztosításában a Charta vonatkozásában, nemcsak a 41. cikkben foglalt megfelelő ügyintézéshez való jog tekintetében, hanem figyelembe véve azt is, hogy a megfelelő ügyintézés a többi alapvető jog biztosításának kiindulópontja; emlékeztet az ombudsman által a többek között az átláthatóság és az információszabadság terén végzett kiemelkedő munkára, valamint a Frontex által az e parlamenti ciklus alatt készített, különösen a menedékkérők és migránsok panasznyújtási jogára vonatkozó különleges jelentésére[3];

4.  megjegyzi, hogy az Unió polgárai és lakosai szerint a Charta életbe lépése az egyik legfontosabb kifejeződése annak, hogy az Unió milyen hozzáadott értéket nyújt; meg van győződve arról, hogy az Unió reformja, illetve legitimitásának és értékességének az uniós polgárság szemében való fokozása elsősorban az alapvető jogok Chartában rögzített védelmének javításával érhető el; hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Charta ellensúlyozhatja a demokratikus deficitet, és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket áthidaló, a népek unióját teljes mértékben megvalósító, átfogó szociálpolitikák sarokkövét képezheti;

5.  aggódik amiatt, hogy az Alapjogi Charta rendelkezései csak annyiban kötik a tagállamokat, amennyiben az Unió jogát hajtják végre; megismétli, hogy számos polgár és lakos tartja ezt a végrehajtást érthetetlennek és elégtelennek; hangsúlyozza azonban, hogy a Charta nemcsak az intézmények, hanem a tagállamok számára is elsődleges uniós jog; emlékeztet arra, hogy az alapvető jogok tényleges gyakorlásának biztosításához a tagállamoknak érvényesíteniük kell a Charta rendelkezéseit, és hogy a korlátozott alkalmazhatóság nem ad szabad kezet a Charta jogainak megsértésére;

6.  úgy véli, hogy az alapvető védelem forrásainak (nemzeti, uniós és nemzetközi) sokfélesége és együttműködésük összetettsége nem szabad, hogy magát a védelmet gyengítse; hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Charta szigorúbb értelmezése és alkalmazása elegendő lenne az alapvető jogok védelmének és előmozdításának biztosításához az egész Unióban; úgy véli, hogy ennek a szélesebb értelemben vett értelmezésnek összhangban kell állnia az Európai Unió nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel, mivel azok a nemzetközi szokásjog és a nemzetközi közjog általános elveinek tiszteletben tartására irányuló uniós kötelezettségből erednek;

7.  úgy véli, hogy a legtöbb, petíciót benyújtó polgár Chartában foglalt jogaikkal kapcsolatos várakozásai magasak, és messze meghaladják azok jelenlegi hatályát; hangsúlyozza, hogy az 51. cikk túlságosan szűk vagy nem koherens értelmezése elidegeníti a polgárokat az Uniótól; felkéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a Charta alkalmazási körének szélesítésével erősítsék meg a Charta alkalmazását, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy az 51. cikk hatályának értelmezése a lehető legkoherensebbek és legszélesebb körű legyen, ami biztosítaná a Charta Unió-szerte és valamennyi polgár érdekében történő egyetemes és egységes végrehajtását; úgy véli, hogy a Charta egyetemes alkalmazása az európai polgárság előmozdításának és megszilárdításának, valamint a polgárok demokratikus folyamatokban való részvétele az EU területén történő megerősítésének feltétele;

8.  üdvözli az Európai Bizottságnak a nők hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit; emlékeztet arra, hogy a Charta 23. cikke kimondja: „A férfiak és nők közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell”; rámutat, hogy az egyenlőség elve nem akadályozza azt, hogy az alulreprezentált nemnek külön előnyöket biztosító rendelkezéseket tartsunk fenn vagy hozzunk;

9.  döntő fontosságúnak tartja, hogy a szabadságokra vonatkozó általános garanciák, valamint az egyenlőségi biztosítékok és a politikai jogok mellett az Unió határozott lépéseket tegyen annak érdekében, hogy kialakítsa a Charta szociális jogainak gyakorlását garantáló saját kötelezettségvállalásait; úgy véli, hogy ily módon a polgári és politikai jogok jelenlegi garanciái végül egyensúlyba kerülnek a gazdasági, társadalmi és kulturális jogokkal, ami összhangba hozza az Uniót az emberi jogok egyetemességével, elidegeníthetetlenségével, oszthatatlanságával, kölcsönös függőségével és kölcsönös összefüggésével; kifejezi azt a kívánságát, hogy az Európai Szociális Charta az Alapjogi Chartával megegyező státuszban szerepeljen a szerződésekben;

10.  ragaszkodik ahhoz, hogy a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló 472/2013(EU) rendelet[4] 7. cikkének (7) bekezdését, amely rögzíti, hogy a makrogazdasági kiigazítási programot követően szükséges költségvetési konszolidációs erőfeszítéseknek figyelembe kell venniük „az alapvető szakpolitikák – például az oktatás és az egészségügy – számára szükséges elegendő eszköz biztosítását”, a Charta szociális rendelkezéseinek és az Európai Szociális Charta elveinek követelményeivel összhangban értelmezzék;

11.  kéri egy, az Alapjogi Chartával összhangban lévő, minden alkalmazottra vonatkozó magatartási kódex kidolgozását és végrehajtását; olyan megfelelési mechanizmusok létrehozása szólít fel, amelyek biztosítják, hogy a jogsértéseket időben feltárják, jelentsék és feldolgozzák; úgy véli, hogy az állítólagos áldozat és a visszaélést bejelentő, érintett személyek személyes adatainak védelmét elidegeníthetetlennek kell tekinteni a folyamatban; felszólít képzések szervezésére az alkalmazottak számára a nemen, szexuális irányultságon, etnikai származáson vagy bármely más jogálláson alapuló megkülönböztetés és gyűlöletbeszéd megszüntetése céljából;

12.  sürgeti a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális uniós irányelv tanácsi elfogadását, mivel az garantálja a megkülönböztetés-mentesség Chartában foglalt elvének érvényesítését; elítéli, hogy az irányelv elfogadását hosszú ideje blokkolják, mivel elfogadása garantálná az Unióban az alapvető jogok konkrét érvényesülését, és kikerülné az 51. cikk jelenlegi hatását azáltal, hogy ezt a konkrét uniós jogszabályt a tagállamoknak át kellene ültetniük, és meg kellene felelniük a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez való csatlakozáskor az Unió által vállat kötelezettségeknek;

13.  ragaszkodik ahhoz, hogy döntő fontosságú a jelenlegi rendszer keretein belül az uniós polgárok és lakosok számára biztosított védelem hatékonyságának garantálása, különösen a gazdasági, szociális és kulturális jogok területén, de a polgári szabadságjogok, a megkülönböztetés-mentesség és a demokratikus részvétel tekintetében is, a Charta alkalmazásának kiterjesztése által; felszólítja a Bizottságot ennek kapcsán, hogy fogadjon el egy független, részvételi alapú és átlátható alapjogi hatásvizsgálatot minden új vonatkozó jogalkotási javaslat során az alapvető jogok hatékony kiterjesztése és védelme érdekében minden érintett szakpolitikai területen; javasolja az „Alapvető jogok tervezése” koncepciójának kidolgozását és alkalmazását, amelynek célja az alapvető jogok legmagasabb szintű normáinak a lehető legkorábbi szakaszokból történő beágyazása a szakpolitikai döntéshozatal folyamatába; hangsúlyozza, hogy egy ilyen cikk megléte de alkalmazásának hiánya - amilyen például az EUMSZ 9. cikke a magas szintű munkahely- és szociális védelemről - nem szolgálná az Unió és a tagállamok demokratikus természetét, hanem épp ellenkezőleg, csökkentené annak legitimizációját;

14.  kiemeli az Alapjogi Ügynökség (FRA) szerepét az intézményi keretben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ügynökség munkájának integrálása az alapvető jogok és a szakértelem rendszeres, az Unió belső és külső hatásköreihez kapcsolódó jogalkotási dossziékban való összeegyeztethetőségének értékelésében nem történt meg; megismétli, hogy az uniós intézmények valamennyi tevékenységi ágazatára vonatkozó összeegyeztethetőségi ellenőrzések szisztematikus előkészítésére szolgáló független és pártatlan szakértelem alapvető fontosságú; úgy véli, hogy e célból az érintett ügynökségek (a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, FRA) által nyújtott hozzájárulást rendszeressé lehetne tenni, továbbfejleszthető, jelentős mértékben hozzájárulva a jogalkotási intézményekhez és az operatív kompetenciákhoz; tudomásul veszi a CLARITY interaktív online eszközt, amelyet az Alapjogi Ügynökség fejlesztett ki annak érdekében, hogy lehetővé tegye az emberi jogok terén hatáskörrel rendelkező legmegfelelőbb, nem igazságügyi szerv egyszerű azonosítását egy adott alapvető jogi kérdésben;

15.  határozottan úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégia a Charta hatálybalépését követő kezdeti erőfeszítés volt, de sürgősen frissíteni kell; üdvözli az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtására vonatkozó éves bizottsági jelentéseket, és felszólít a 2010. évi stratégia felülvizsgálatára azzal a szándékkal, hogy a Chartát az új kihívásokat és intézményi realitásokat figyelembe véve – különösen a brexit után – naprakésszé tegye;

16.  hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Charta rendelkezései az összes uniós intézményre és az ügynökségekre és szervekre, köztük a Frontexre, illetve a tagállamokra egyaránt teljes mértékben kötelező erővel bírnak;

17.  emlékeztet arra, hogy mind a Szerződések, mind az EU Alapjogi Chartája említi a nemzeti kisebbségek védelmét és a nyelvi alapú megkülönböztetés gyakorlatát; az uniós intézményeken belül konkrét adminisztratív lépéseket sürget annak érdekében, hogy a tagállami kormányokat fenntartható megoldásokra ösztönözzék, valamint hogy az EU hivatalos nyelvein túl támogassák a nyelvi sokszínűség kultúráját tagállamukban;

18.  kiemeli, hogy a tagállamok jogalkotásuk során maguk is átültethetik, és erkölcsi kötelességük is átültetni a Charta rendelkezéseit saját jogrendjükbe, még abban az esetben is, ha nem közvetlenül uniós jogszabályt ültetnek át; sajnálja, hogy számos tagállamban romlik a helyzet a média szabadságát illetően; sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben, a Bizottságot pedig, hogy hozza meg a média szabadságának és pluralizmusának nyomon követéséhez és érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket; ösztönzi a nemzeti emberi jogi intézmények létrehozását és előmozdítását, amelyek hozzájárulnak annak biztosításához, hogy az alapvető jogok mind a szakpolitikai, mind a jogalkotási folyamatokban és azok végrehajtása során érvényesüljenek, valamint konkrét esetekben segítséget nyújtsanak az egyéneknek; úgy véli, hogy a rendőrség vagy más tagállami biztonsági szerveknek a békés gyülekezés elleni önkényes vagy túlzott mértékű erőszakos fellépése ellentétes a Charta rendelkezéseivel;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el bátrabb megközelítést, amikor a nemzeti hatóságok az alapjogi chartát érintő uniós jogi intézkedések nemzeti hatóságok általi végrehajtását követi nyomon, különösen akkor, ha ezeket nem feltétlenül garantálják az EU egészében;

20.  üdvözli a látássérültek megjelent művekhez való hozzáféréséről szóló marrákesi szerződés ratifikálását, mivel ez alapvető lépés a fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségére vonatkozó, a Charta 26. cikke tekintetében;

21.  tudomásul veszi a 0657/2016. számú petíciót, és hangsúlyozza, hogy a Charta 10. cikkét a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságról valamennyi tagállamban és a közéletben minden esetben és intézményben, különösen az oktatás területén kiemelt területként tiszteletben tartják;

22.  felszólítja a Bizottságot, a többi uniós intézményt és a tagállamok nemzeti kormányait, hogy rendszeresen konzultáljanak az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével, ha alapvető jogokról van szó; kéri továbbá a Chartában foglalt rendelkezések betartásának biztosítása érdekében a meglévő keretjogszabályok és a tagállami politikák kötelező értékelését és felülvizsgálatát az európai gazdasági kormányzás keretén belül; javasolja az alapvető jogok eredménytáblájának kidolgozását annak érdekében, hogy figyelemmel kísérje az alapvető jogok tiszteletben tartását a tagállamokban;

23.  úgy véli, hogy a Charta végrehajtása a belső vonatkozásaiban jelentős hiányt szenved, különösen amikor a tagállamok uniós hatásköröket gyakorolnak; felszólítja a Bizottságot, hogy őrködjön a Charta tagállamok általi teljes és következetes végrehajtása felett; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a végrehajtás felügyeletére vonatkozó integrált megközelítést az EUSZ 6. cikke és az EUMSZ 258–260. cikke tekintetében, és ez lehetővé tenné az emberi jogok és alapvető szabadságok megsértésének időben történő bejelentését, az arra való reagálást és azok megelőzését; emlékeztet a korábbi Bizottság arra vonatkozó ígéretére, hogy új eszközt hoz létre az EUSZ jelenlegi 7. cikkének utolsó alkalmazása mellett, amely túlmutat a jelenlegi kötelezettségszegési eljárásokon, amennyiben a Charta alapvető jogainak nyilvánvaló megsértésére vonatkozik, különösen amikor a tagállamok kormányai az érintettek;

24.  erősen eltér véleményében a Bizottságtól annak az 51. cikk (1) bekezdésről kialakított korlátozó értelmezésével számos Parlamenthez benyújtott petíció értékelése kapcsán, és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek minden körülmények között és valamennyi szerepkörük betöltése során tiszteletben kell tartaniuk a Chartát;

25.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a Charta tiszteletben tartását, különösen hogy annak szociális rendelkezéseit az európai szemeszter folyamatának valamennyi szakaszában, beleértve az éves növekedési jelentést is, érvényesítsék, az együttes foglalkoztatási jelentés egyidejű korszerűsítésével; felhív szociális referenciaértékek kidolgozására és nyomon követésére, amelyek az országspecifikus ajánlások integrált megközelítésének részét képeznék;

26.  kiemeli, hogy az uniós szinten és a tagállamok által elfogadott megszorító politikák óriási mértékben megnövelték a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket, és megakadályozták, hogy a polgárok konkrétan és teljes körűen érvényesítsék az alapvető jogaikat;

27. emlékeztet a főbb uniós intézmények és a tagállamok közötti politikai megállapodásra az emberi jogok európai egyezményéhez való hozzáférés érdekében; hangsúlyozza, hogy a csatlakozást az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése is előírja; úgy véli, hogy e folyamat sikeres lezárulása további biztosítékokat vezetne be az uniós polgárok és lakosok alapvető jogainak védelmében, és az emberi jogok európai védelmét szolgáló átfogó keretet hozna létre; kéri a Bizottságot, hogy számolja fel a csatlakozási folyamat jogi akadályait, szükség esetén olyan új csatlakozási szerződés kidolgozásával, amelyik, amely orvosolná az Európai Unió Bírósága által a 2/13. sz. véleményben kifejtett hiányosságokat;

28.  kéri az Unió különböző intézményeit, hogy a Szerződés következő felülvizsgálatakor vegyék fontolóra a Charta alkalmazási körének kiterjesztését, beleértve az 51. cikkének törlését.

29.  elégedetlenségétnek ad hangot az 51. és az 52. cikk értelmezésével kapcsolatban, amely mesterséges ellentmondást vezet be az elvek és jogok között, különös tekintettel a polgári és politikai jogokra, valamint a szociális és gazdasági elvekre; megismétli az Alapjogi Ügynökség 2017. évi alapjogi jelentésében képviselt álláspontját, miszerint „a Charta egyetlen dokumentumban és azonos státuszban egyesíti a polgári és politikai, valamint a szociális és gazdasági jogokat”; úgy véli, hogy a szociális és gazdasági jogok jelentős mértékben hiányoznak, és határozottan erősíteni kell őket az uniós jogban és a tagállamok alkotmányos rendjében azáltal, hogy jogilag kötelezővé teszik valamennyi intézmény és valamennyi tagállam számára az Európai Szociális Charta 20. alapelvét.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

11

8

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Margrete Auken, Andrea Cozzolino, Pál Csáky, Rosa Estaràs Ferragut, Eleonora Evi, Peter Jahr, Jude Kirton-Darling, Svetoslav Hristov Malinov, Ana Miranda, Gabriele Preuß, Jarosław Wałęsa, Cecilia Wikström

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Kostadinka Kuneva, Josep-Maria Terricabras

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

José Blanco López, Gabriel Mato, Francisco José Millán Mon, Massimiliano Salini, Barbara Spinelli

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

11

+

ALDE

EFDD

GUE

S-D

Verts/ALE

Cecilia Wikström

Eleonora Evi

Kostadinka Kuneva, Barbara Spinelli,

José Blanco López, Andrea Cozzolino, Jude Kirton-Darling, Gabriele Preuß

Margrete Auken, Ana Miranda, Josep-Maria Terricabras

8

-

EPP

Pál Csáky, Rosa Estaràs Ferragut, Peter Jahr, Svetoslav Hristov Malinov, Gabriel Mato, Francisco José Millán Mon, Massimiliano Salini, Jarosław Wałęsa

0

0

-

-

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

  • [1]  HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
  • [2]  HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
  • [3]  Az európai ombudsman 2013. november 7-i különjelentése a Frontex kapcsán végzett OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálatról
  • [4]  HL L 140., 2013.5.27., 1. o.

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.1.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

12

2

7

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Pascal Durand, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Jo Leinen, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Markus Pieper, Paulo Rangel, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Max Andersson, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jasenko Selimovic, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

José Blanco López, Michael Gahler, Stefan Gehrold, Theresa Griffin, Fernando Ruas

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

12

+

ALDE

Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jasenko Selimovic

GUE/NGL

Barbara Spinelli, Gabriele Zimmer

PPE

Danuta Maria Hübner

S&D

José Blanco López, Theresa Griffin, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jo Leinen, Pedro Silva Pereira

VERTS/ALE

Max Andersson, Pascal Durand

2

-

ENF

Gerolf Annemans

PPE

Markus Pieper

7

0

NI

Kazimierz Michał Ujazdowski

PPE

Michael Gahler, Stefan Gehrold, Esteban González Pons, Paulo Rangel, Fernando Ruas, György Schöpflin

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2019. február 8.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat