JELENTÉS a Tanácsnak az Európai Központi Bank igazgatósági tagságára történő jelölésre vonatkozó ajánlásáról

1.3.2019 - (05940/2019 – C8-0050/2019 – 2019/0801(NLE))

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Roberto Gualtieri

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

a Tanácsnak az Európai Központi Bank igazgatósági tagságára történő jelölésre vonatkozó ajánlásáról

(05940/2019 – C8-0050/2019 – 2019/0801(NLE))

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács 2019. február 11-i ajánlására (05940/2019)[1],

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amelynek megfelelően az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0050/2019),

–  tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló 4. jegyzőkönyvre és különösen annak 11.2 cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0144/2019),

A.  mivel az Európai Tanács 2019. február 14-i levelével konzultált az Európai Parlamenttel Philip R. Lane-nek az Európai Központi Bank igazgatóságági tagjává 2019. június 1-jétől nyolc évi időtartamra történő kinevezéséről;

B.  mivel az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek, valamint az EKB-nak a Szerződés 130. cikkéből következő teljes függetlensége követelménye szempontjából – a jelölt képességeit; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megismerhette a jelölt életrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C.  mivel ezt követően a bizottság 2019. február 26-án meghallgatás keretében találkozott a jelölttel, aki a meghallgatáson bevezető nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

D.  mivel a Parlament sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy az Európai Parlament számos alkalommal kérte a Tanácsot az EKB Igazgatóságában a nemek közötti egyensúly hiányának orvoslására, az Európai Tanács nem vette komolyan ezt a kérést, és kéri, hogy a következő kinevezés során vegyék figyelembe a kérést; mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak a banki és pénzügyi szolgáltatások terén betöltött vezetői pozíciókban; mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell végrehajtania a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Philip R. Lane Európai Központi Bank igazgatósági tagjává történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányának.

• [1]  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

1. MELLÉKLET: Philip R. Lane ÖNÉLETRAJZA

ÖNÉLETRAJZ: PHILIP RICHARD LANE, 2019. január

Személyes adatok

Születési idő:  1969. augusztus 27.

Állampolgárság:      Írország

Oktatás

PhD a közgazdaságtan területén, Harvard Egyetem, 1995.

Mesterfokozat a közgazdaságtan területén, Harvard Egyetem, 1993.

Bachelor fokozat (Mod.) (Econ.), „magna cum laude” minősítéssel és arany fokozattal, Trinity College Dublin, 1991.

Szakmai kinevezések

A Central Bank of Ireland elnöke, 2015-.

A Trinity College Whately politikai gazdasági professzora

Dublin, 2012–2015.

A nemzetközi makroökonómia professzora, Trinity College

Dublin, 2004–2012.

A közgazdaságtan docense, Trinity College Dublin,

2000–2004.

Közgazdaságtan oktató, Trinity College Dublin, 1997–2000.

A gazdaság és nemzetközi ügyek docense,

Columbia Egyetem, 1995–1997.

Egyes szakmai tevékenységek

Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) szakmai tanácsadó bizottságának elnöke,

2017-.

Az ERKT biztonságos eszközökkel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának elnöke, 2016–2018.

A Központi Statisztikai Hivatal gazdasági statisztikai felülvizsgálati csoportjának elnöke,

2016.

Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) tudományos tanácsadó bizottságának elnöke,

2015.

Az ATC-ASC-FSC ERKT alacsony kamatlábbal jellemezhető környezet makroprudenciális kérdéseivel és

strukturális változásaival foglalkozó közös munkacsoportjának társelnöke, 2015.

A Nemzetközi Makroökonómiai és Pénzügyi Program igazgatója, Gazdaságpolitikai Kutatóközpont (CEPR), 2015; CEPR tudományos munkatárs, 2002-; CEPR tudományos főmunkatárs, 1997-2001.

Az Irish Economics Association elnöke, 2012–2014.

A Royal Irish Academy tagja, 2007-.

A Nemzetközi Gazdaságpolitikai és Reformügyi Bizottság (CIEPR) tagja,

2012–2015.

A Bellagio csoport tagja, 2010–2015.

Az ESRI tanácsának tagja, 2010–2016.

Az Irish Economy Blog alapítója, 2008-.

A szlovák költségvetési tanács tudományos tanácsadó testületének tagja, 2013–2015.

A Nemzeti Statisztikai Hivatal tagja, 2009–2013.

Az EKB árnyéktanácsának tagja, Handelsblatt, 2005–2007.

Nemzetközi tudományos munkatárs, Kieli Világgazdasági Intézet, 2005 –.

A Külső Felülvizsgálati Bizottság tagja (Finn Nemzeti Bank 2004, Európai Központi Bank

2010/2011, Ír Központi Bank 2011/2012, Izraeli Nemzeti Bank 2012)

Tudományos szakértő (elsődleges tevékenység):

Európai Központi Bank (2006–2007, 2014–2016); Nemzetközi Fizetések Bankja (2015); Portugál Nemzeti Bank (2015); Nemzetközi Valutaalap (2014); Világbank (2006–2007, 2011, 2014–2015); Szingapúri Monetáris Hatóság (Monetary Authority of Singapore) (2013); Európai Bizottság (2012–2013); Szövetségi Tartalékalap (2013); Új-Zéland Államkincstára (2010–2011); Ázsiai Fejlesztési Bank (2009–2011);

A pénzügyi és közszolgáltatásokkal foglalkozó Oireachtas Vegyes Bizottság (2010); OECD (2009–2010); SIEPS (2009–2010); NESC (2009); ESRI-Japán (2007–2009);

Sveriges Riksbank (2005–2006); Az árak és a bérek versenyképességével foglalkozó nemzeti versenyképességi tanács (2004); Miniszterelnöki (Taoiseach) Hivatal (2002).

Eseti jogi tanácsadó; alkalmi szónok szakmai konferenciákon.

Egyéb kitüntetések, díjak és ösztöndíjak

Ír Királyi Akadémia: Társadalomtudományi érdemérem, arany fokozat, 2015.

Bhagwati-díj (Gian Maria Milesi-Ferrettivel közösen), 2010.

EKB Lámfalussy ösztöndíj, 2004–2005.

Német Bernacker-díj a monetáris közgazdaságtan területén, 2001.

Barrington-díj 1997–1998.

Az NSF által szponzorált Harvard-MIT Kutatási-képzési csoportjának pozitív

politikai gazdaságtani ösztöndíja, 1994-1995.

John F. Kennedy Fund ösztöndíj, 1994.

A Harvard Graduate Student ösztöndíj, 1991–1995.

Whateley és Bastable arany fokozatú díjak a közgazdaságtan területén, Trinity

College Dublin, 1991. Közgazdasági diplomával rendelkező laudabilis és kiváló besorolású hallgató.

Alapítványi ösztöndíj, Trinity College, Dublin, 1989. Kiváló besorolású hallgató az ösztöndíjprogramban.

Legjobb eredményt elért elsőéves hallgató, Trinity College, Dublin, 1987.

Ösztöndíjak: Irish Research Council, Institute for New Economic Thinking, Fondation Banque de France, NORFACE, Royal Irish Academy

Tudományos profil

Fő kutatási területek: nemzetközi makroökonómia; európai monetáris gazdaságtan; pénzügyi globalizáció; a költségvetési politika ciklikus viselkedése, az ír gazdaság.

Közzétéve: Journal of the Statistical and Social Inquiry Society of Ireland, Journal of International Economics, Pacific Economic Review, Fiscal Studies, Scandinavian Journal of Economics, International Journal of Central Banking, National Institute Economic Review, World Economics, Economic and Social Review, Open Economies Review, Journal of International Money and Finance, New Zealand Economic Papers, European Economic Review, Moneda y Credito, World Economy, Journal of Economic Perspectives, International Finance, IMF Economic Review, Nordic Economic Policy Review, American Economic Review, Journal of Money, Credit and Banking, Journal of the Japanese and International Economies, Review of Economics and Statistics, Economic Policy, ,The Economic Journal, Journal of Public Economics, NEER Macroeconomics Annual, Oxford Economic Papers, Canadian Journal of Economics, Journal of Development Economics.

2. MELLÉKLET: PHILIP R. LANE KÉRDŐÍVRE ADOTT VÁLASZAI

A.  Személyes és szakmai háttér

1.  Kérjük, emelje ki monetáris, pénzügyi és üzleti téren szerzett szakmai gyakorlatának fő vonatkozásait, valamint európai és nemzetközi tapasztalatainak fő ismérveit!

2015 vége óta vagyok az Ír Központi Bank elnöke. Az Európai Központi Bank (EKB) Kormányzótanácsában betöltött szerepemen túl egy mintegy 2000 fős szervezetet irányítok, amely felelős a nemzeti központi banki feladatokért és illetékes nemzeti hatóságként jár el a hitelintézetek, biztosítótársaságok és befektetési vállalkozások felügyelete terén, egyúttal értékpapírpiaci szabályozó hatóság és nemzeti pénzügyi magatartási hatóság. Az Ír Központi Bank egyben nemzeti makroprudenciális hatóság, nemzeti szanálási hatóság és a nemzeti betétbiztosítási rendszer működtetője. Ez a széles körű megbízatás azt jelenti, hogy központi banki feladataim mellett közvetlenül részt vettem szerteágazó szabályozási ügyekben is.

1995 és 2015 között tudományos közgazdász voltam, kutatásom középpontjában a pénzügyi globalizáció és az európai monetáris integráció állt. A kutatásom empirikus jellege és szakpolitikai irányultsága következtében az 1990-es évek közepe óta számos együttműködés és kapcsolat alakult ki a szakpolitikai intézményekkel, többek között az EKB-val, az Európai Bizottsággal, a Nemzetközi Valutaalappal, az OECD-vel és a Nemzetközi Fizetések Bankjával (BIS). 2001-ben az a megtiszteltetés ért, hogy az „európai monetáris közgazdaságtanhoz való kiemelkedő hozzájárulásért” elsőként megkaptam a Germán Bernácer-díjat.

Pályafutásom során részletesen tanulmányoztam a monetáris unió makroszintű pénzügyi vonatkozásait. Ennek keretében 1996 és 1998 között egy sor cikket írtam a monetáris unió keretében Írország előtt álló makrogazdasági kihívásokról; számos cikkem jelent meg a monetáris unió határokon átnyúló pénzmozgások és külső egyensúlyhiány növekedésére gyakorolt hatásáról; és két fontos áttekintő cikkem (2006, 2012) a Journal of Economic Perspectives című lapban, amely az Amerikai Közgazdasági Társaság kiemelt politikai folyóirata. A 2006. évi cikk felvázolta az euróövezet stabilitását fenyegető, a pénzügyi zavarok időszakából eredő kockázatokat, és meghatározta azokat a beavatkozásokat, amelyekre ilyen forgatókönyv esetén szükség lenne.

2.  Van bármilyen üzleti vagy pénzügyi érdekeltsége vagy egyéb kötelezettsége, amely esetleg összeférhetetlen lenne jövőbeni feladataival, és vannak-e olyan releváns személyes vagy egyéb tényezők, amelyeket a Parlamentnek az Ön kinevezése esetén figyelembe kellene vennie?

Nincs.

3.  Melyek lennének azok az irányadó célkitűzések, amelyeket az Európai Központi Banknál megbízatása során követne?

Szilárd meggyőződésem, hogy a monetáris unió erős platformot biztosíthat a stabilitás és a jólét számára egész Európában. Megbízatásának teljesítésével az EKB központi szerepet játszik a monetáris unió sikerének támogatásában. Az igazgatótanács tagjaként elsődleges célom annak biztosítása, hogy az EKB teljesítse az uniós szerződésekben foglalt megbízatását. Ezenfelül rendkívül fontos, hogy az ügyvezető igazgatósági tagok kialakítsák az EKB mint az európai közérdeket szolgáló intézmény iránti általános bizalmat. Az intézményen belül az igazgatótanács tagjainak olyan szervezeti kultúrát kel fenntartaniuk, amely előmozdítja a kiválóságot, és a személyzete számára megfelelő munkakörnyezetet biztosít.

B.  Az EKB monetáris politikája

4.  A jelenlegi makrogazdasági feltételek mellett az EKB-nak hogyan kellene folytatnia monetáris politikáját? Hogyan látja az EKB teljesítményét az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges célja tekintetében?

Az EKB-nak monetáris politikáját a jelenlegi makrogazdasági feltételek mellett kell végeznie, összhangban az euróövezeti árstabilitás fenntartására vonatkozó, a Szerződésben megállapított elsődleges megbízatásával. Operatív szinten ezt úgy határozták meg, mint „az infláció középtávon 2% alatti, de ahhoz közeli értéken történő fenntartása.” Az EKB e megbízatás teljesítésével stabil monetáris környezetben lehetővé teheti az európai polgárok számára, hogy gazdasági és pénzügyi terveket készítsenek, miközben biztosítja, hogy a vállalkozások és a befektetők a fő üzleti kihívásokra összpontosíthassanak anélkül, hogy a forrásokat a monetáris instabilitás kezelésére kellene fordítani.

Az EKB a standard monetáris politikai eszközeit alkalmazva a pénzügyi válság bekövetkeztéig nagyrészt sikeresen teljesítette árstabilitási megbízatását. Azóta e célkitűzés követése nem hagyományos intézkedések elfogadását is szükségessé tette. Értékelésem szerint a jelenlegi stratégia, amely összeköti: a) a negatív betéti kamatlábat mínusz 40 bázisponton; b) az eszközvásárlási programot; c) a kamatlábakra és a tőke-visszaforgatásokra vonatkozó előretekintő iránymutatásokat; és d) a célzott hosszú lejáratú refinanszírozási műveletekhez hasonló műveleteket, hatékonyan biztosította a monetáris alkalmazkodást, amely szükséges a gazdasági fellendülés elősegítéséhez, az inflációs elvárások tartósan alacsony szinten tartásához, a deflációs kockázat megszüntetéséhez és annak hosszú távú biztosításához, hogy az infláció fenntartható úton haladva támogassa az EKB célját.

A 2015. decemberi, 2016. márciusi, 2016. decemberi, 2017. októberi és 2018. decemberi intézkedések újrakalibrálásáról szóló határozatok a beérkező gazdasági és pénzügyi adatok elemzésén alapultak (az euróövezet és a tágabb globális gazdaság tekintetében egyaránt), a különböző lehetséges monetáris politikai eszközök hatékonyságának és korlátainak értékelésével együtt. A mennyiségi elemzés és a különböző szakpolitikai lehetőségek értékeléséhez szükséges gazdasági modellek együttes alkalmazása lehetővé tette a Kormányzótanács számára, hogy döntéseit szigorú, adatokon alapuló módon hozza meg, amelyet a piaci szereplők is jól megértenek. Az EKB-nak továbbra is ilyen módon kell folytatnia a monetáris politikát.

5.   Hogyan válaszolna az alacsony kamatlábakra és hatásaikra vonatkozó kritikákra? Hogyan látja az EKB kamatpolitikájának nem kívánt hatásai és a tervezett középtávú inflációs ráta irányába mutató konvergencia közötti egyensúlyt?

Az EKB középtávon továbbra is törekszik az árstabilitás fenntartására. Másfelől a vállalatok és a háztartások bizonytalanságának csökkentése révén a középtávú árstabilitás az erős gazdasági teljesítmény fontos alapját képezi.

A jelenlegi szakpolitikai csomag arányos választ jelent a válság utáni körülményekre, amikor a deflációs nyomás kialakulófélben van, és a válság mértéke már alacsony szintre nyomta le a kamatlábakat. Egyértelmű, hogy a pénzügyi stabilitási kockázatok tekintetében figyelemmel kell lenni az alkalmazkodó monetáris feltételek lehetséges mellékhatásaira. Ezenfelül az ilyen kockázatok visszafogására a makroprudenciális politikai eszköztár is rendelkezésre áll.

A jövedelem és a vagyon megoszlására gyakorolt hatás tekintetében rendkívül fontos a monetáris alkalmazkodás pozitív hozzájárulása a munkanélküliség csökkentéséhez (és a magasabb bérekhez). Ezen túlmenően, ahogy a monetáris alkalmazkodás fellendíti az eszközárakat, a monetáris szigorítás szakaszaiban kiegyenlítésre kerül, ezért fontos felismerni az átmeneti és az állandó eloszlásbeli eltolódások közötti különbséget.

6.  Hogyan látja a monetáris feltételek és a hitelhez jutás heterogenitását az euróövezetben és ennek az EKB egységes monetáris politikájára gyakorolt hatását?

A háztartások és a nem pénzügyi vállalkozások hitelezési aránya 2014 óta jelentősen csökkent. A hitelezési ráták országok közötti heterogenitása jelentősen csökkent. A hitelfelvételi feltételek továbbra is javulnak: a vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáféréséről készített felmérés (SAFE) azt mutatja, hogy a kkv-k továbbra is a külső finanszírozási források rendelkezésre állásának javulását jelezték, többek között a bankok nagyobb hajlandóságát a hitelek meghosszabbítására.[1]

Ezek a kedvezőbb finanszírozási feltételek viszont 2014 óta támogatják a hitelállomány-növekedést, amely a közelmúltban is folytatódott. A nem pénzügyi vállalatoknak (2018. decemberben évi 4 százalék) és a háztartásoknak nyújtott hitelek növekedése (2018. decemberben évi 3,3%) a monetáris politikai intézkedések elfogadását tükrözi[2]. A vállalkozások és háztartások hitelek iránti kereslete 2018 4. negyedévében is tovább nőtt, és folyamatosan elősegíti a hitelnövekedés fellendülését[3]. Ezt a növekedést elsősorban a kamatlábak, a készletek és a forgótőke alacsony általános szintje, az M&A tevékenység, a kedvező lakáspiaci kilátások és a fogyasztói bizalom vezérelte.

Összességében az elmúlt évek során a szerény adósságfinanszírozási növekedés, a stabil gazdasági növekedés és a monetáris alkalmazkodási politika révén is támogatott eszközállomány-fellendülés elősegítette a vállalati szektor hitelállományának szükséges leépítését az euróövezet szintjén. A nem pénzügyi vállalatok hitelállomány-leépítési folyamata azonban megakadt 2018-ban, amit a nem pénzügyi vállalatok tőkeáttételének kisebb mértékű növekedése tükröz, és a nagy adósságállomány továbbra is rányomja bélyegét az ágazatra[4].

Általánosabb szinten fontos felismerni, hogy a közös monetáris politika nem biztosít azonos hitelfeltételeket az egész euroövezetben. A hitelfeltételek inkább a helyi kockázati prémiumoktól, a hazai pénzügyi rendszer versenykényszerének helyi szintjétől és olyan intézményi tényezőktől függnek, mint például a jogrendszer képessége a problémás hitelek kezelésére.

7.  A GMU magja és perifériái közötti gazdasági teljesítmény egyenlőtlenségei az elmúlt évtizedben nőttek. Ami a jövőt illeti, számos uniós tagállam készül arra, hogy csatlakozzon az euróövezethez. Ön szerint a következő évtizedben hogyan kerülhetők el az euróövezeti tagállamok közötti további eltérések, tekintettel arra, hogy több tagjelölt ország is gyengébb gazdasággal rendelkezik? Mi az euróövezet bővítésének preferált gazdasági forgatókönyve?

Nincs külön gazdasági forgatókönyv az euróövezet bővítéséhez. Minden, kimaradási joggal nem rendelkező uniós tagállamnak előbb vagy utóbb el kell fogadnia az eurót. Hogy ez mikor következik be, az két tényezőtől függ: először is, az euró bevezetésére irányuló nemzeti stratégiáktól, másodszor pedig az uniós szerződésekben lefektetett konvergenciakritériumok alapján az euró bevezetésére való készségtől.

Az EKB és az Európai Bizottság rendszeresen értékeli az egyes euróövezeten kívüli tagállamoknak az euró bevezetéséhez szükséges, Szerződésen alapuló kritériumok teljesítése terén elért eredményeit, amelyekről a konvergenciajelentésekben számolnak be. Az egyik kritérium az adott tagállamnak az árfolyam-mechanizmusban (ERM), az ERM II-ben legalább két éve az euróval szembeni leértékelés nélkül fennálló részvételét érinti. Jelenleg konszenzus áll fenn arról, hogy minden egyes kérelmező tagállam esetében az ilyen részvételről három tényező alapján kell határozni: először is az euróövezeti válság tanulságainak megfelelő figyelembevétele; másodszor kellő figyelem arra, hogy az euró bevezetése egyben a bankunióhoz való csatlakozást is jelenti; harmadszor, valamennyi olyan országspecifikus szakpolitikai intézkedés végrehajtása, amely lehetővé teszi az ERM II-ben és később az euróövezetben való zavartalan részvételt.

Emellett fontos felismerni, hogy sok tanulság vonható le az euró első évtizedében tapasztalt konjunktúraciklusokból. Különösen fontos, hogy a nemzeti költségvetési és makroprudenciális politikák eltéréseket tartalmazzanak az országok pénzügyi ciklusai tekintetében.

8.  Hogyan látja a monetáris politika EKB általi normalizálásának ütemezését/időzítését tekintettel a nemzetközi összefüggésekre is? Mire számít, milyen hatással lesz az eszközvásárlási program tőke-visszaforgatási stratégiája a piacokra? Hogyan fogja ez befolyásolni a monetáris eszközök eszköztárát, ha az általános feltételek romlanak?

Ami a jövőbeli monetáris politikai lépéseket illeti, a kamatpolitikára és a tőke-visszaforgatásra vonatkozó előretekintő iránymutatásunk nagyon egyértelmű. Politikánk adatokon alapul, és az inflációs kilátásoktól függ. E tekintetben az alkalmazkodás mértékét az határozza meg, hogy mire van szükség ahhoz, hogy az infláció középtávon tartósan közelítsen a 2% alatti, de ahhoz közeli szinthez. A szakpolitikai eszközök hatékonyságának és hatásának értékelése során figyelembe vesszük mind a hazai, mind a nemzetközi gazdasági és pénzügyi adatokat.

A jelentős eszközállomány újbóli befektetése megerősíti a jelentős monetáris politikai támogatás folyamatos biztosítását a kamatlábakra vonatkozó előretekintő iránymutatásunkon keresztül. Folytatni fogjuk a tőke-visszaforgatási politikát mindaddig, amíg az szükséges annak biztosításához, hogy az infláció továbbra is fenntartható módon közelítsen a célkitűzésünkhöz.

A monetáris politikai eszköztárunkban elegendő választási lehetőség áll rendelkezésre ahhoz, hogy szükség esetén megfelelő monetáris ösztönző intézkedéseket hozhassunk.

9.  Miként fogja biztosítani az átláthatóságot az eszközvásárlási program végrehajtása tekintetében? Egyetért-e azzal, hogy nagyobb átláthatóságot lehetne biztosítani az eszközfedezetű értékpapír-vásárlási program (ABSP) és a harmadik fedezettkötvény-vásárlási program (CBPP3) esetében?

A monetáris politikai eszközök vagy a végrehajtásukra vonatkozó stratégia kialakításakor mindig egyensúlyba kell hoznunk a hatékonyságot és az átláthatóságot. Az ABSPP és a CBPP3 esetében az EKB már most is rendkívül átlátható és jelentős mennyiségű információt tesz közzé, többek között: az eurórendszer havi állományai, nettó vásárlások, valamint az elsődleges és a másodlagos piaci vásárlások közötti különbség.

A különböző programok keretében tartott értékpapírokra vonatkozó részletes adatok közzétételét a programok hatékonyságát aláásó negatív következmények alapján kell súlyozni. Egyes APP-programok esetében e következményeket várhatóan korlátozzák. Ezért a CSPP és a PSPP esetében jelenleg az átláthatóság igen nagy, figyelembe véve azt is, hogy az ilyen programok keretében vásárolt értékpapírok értékpapír-kölcsönzési célokra rendelkezésre állnak. Más programok esetében a további közzététel azt eredményezheti, hogy a piaci szereplők következtetéseket vonhatnak le az eurórendszer állományaival kapcsolatban, és így az információk alapján a résztvevők kiigazítják magatartásukat. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a további adatok közzététele torzíthatja a versenyt és veszélyeztetheti a piac integritását.

10.  Milyen feltételeket kell teljesíteni annak érdekében, hogy az állampapírokra és a piacokra gyakorolt bomlasztó hatás nélkül kezeljék a kamatláb-növekedést? Ezek közül mi tartozik az EKB feladatkörébe, és hol van a tagállamok és a piaci szereplők felelőssége?

Továbbra is arra számítunk, hogy az EKB kamatlábai a jelenlegi szinten maradnak legalább 2019 nyarán, és mindenképpen mindaddig, amíg erre szükség van az infláció folyamatosan fenntartott, középtávon 2% alatti, de ahhoz közeli szintű konvergenciájához. Igaz, hogy a beérkező információk a vártnál gyengébbek voltak a kisebb külső kereslet, valamint egyes ország- és ágazatspecifikus tényezők miatt. Monetáris politikai irányvonalunk azonban két okból is megfelelő. Egyrészt a rendkívül alkalmazkodó finanszírozási feltételek, a kedvező munkaerő-piaci dinamika és a bérnövekedés emelkedése továbbra is elősegíti a jelenlegi gazdasági bővülést és így az infláció kitűzött célunknak megfelelő, folyamatos konvergenciájába vetett bizalmunkat erősíti. Másrészt a monetáris politika továbbra is rendkívül alkalmazkodó a kamatpolitikára és a tőke-visszaforgatásra vonatkozó előretekintő iránymutatásunk révén.

A teljesítendő feltételek tekintetében megközelítésünk kettős. Alkalmazunk egy időpontalapú – „nyári” – elemet és egy állapotfüggő elemet – „ameddig az szükséges az infláció folyamatosan fenntartott konvergenciájának biztosításához”.

Ami a piaci szereplők szerepét illeti, a kamatlábakra vonatkozó előretekintő iránymutatásaink állapotfüggő eleme biztosítja, hogy a piacok értelmezzék a gazdaságot, és ennek megfelelően alakítsák ki a kamatpolitikára vonatkozó elvárásaikat. A kamatláb-várakozások ezen kiigazítása összehangolja a piaci kamatlábakat azzal, ahogy a piac értelmezi reagálási szerepünket. Az állapotfüggő elem azt is biztosítja, hogy a gyengülő kilátások támogatóbb határidős kamatlábakban és ezáltal kedvezőbb finanszírozási feltételekben tükröződjenek. A kamatlábakra vonatkozó előretekintő iránymutatást tovább erősíti a jelentős mennyiségű beszerzett eszköz újrabefektetése, mivel a tervezett újrabefektetési időtávot összekapcsoltuk a kamatemelés időzítésével. Ez erősíti az irányadó kamatlábra vonatkozó tájékoztatásunk pénzügyi feltételekre gyakorolt hatását, mivel az újrabefektetési időtávra vonatkozó piaci várakozások a kamatemelés időpontjára vonatkozó várakozásokkal összhangban alakulnak.

A tagállamok egyértelmű felelősségi körrel rendelkeznek többek között a nemzeti költségvetési politikák tekintetében, amelyek prudens igazgatása jelentős stabilizációs tényezőt jelenthet a visszaesés esetén, valamint az euró iránti elkötelezettségük és a GMU kiteljesítése tekintetében, ami biztosítja a valutába vetett bizalmat, és az euróövezetet ellenállóbbá teszi a megrázkódtatásokkal szemben.

11.  Véleménye szerint az EKB hogyan járulhat hozzá a gazdasági növekedéshez és a teljes foglalkoztatottsághoz, miközben teljes mértékben megfelel elsődleges céljának, az árstabilitás fenntartásának? Véleménye szerint melyek azok a kiegészítő monetáris politikai intézkedések, amelyek javítanák a monetáris politika által a reálgazdaságra gyakorolt pozitív hatásokat? Milyen szerepet játszanak a strukturális reformok a tagállamokban a monetáris politikák terén és fordítva?

Az eurórendszer és az egységes monetáris politika elsődleges célja az árstabilitás fenntartása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikke (1) bekezdésének megfelelően. A monetáris politika rövid távon befolyásolhatja a tényleges tevékenységet. Míg a rosszul végrehajtott monetáris politika túlzott volatilitást okozva károsíthatja a hosszú távú teljesítményt, a hosszú távú életszínvonal végső soron az olyan nem monetáris tényezőktől függ, mint a termelékenység.

Ez azt jelenti, hogy megbízatásunknak középtávon biztosítania kell az árstabilitást, a középtáv hosszát pedig az idővel a gazdaságot esetlegesen érő sokkhatások függvényében kell meghatározni. Ha a sokk az aggregált keresletet érinti, és a negatív sokk mind gazdasági zuhanást, mind pedig az infláció alábecslését okozza, az időtáv rövidebb, és stratégiánk az erőteljesebb monetáris politikai válaszlépés felé irányít minket. Az árstabilitás helyreállítása ebben az esetben a kibocsátási rés bezárásához is hozzájárul. Ha a sokk a kínálatot érinti – például energiaársokk miatt az infláció meghaladja a kitűzött célértéket és a teljesítmény hirtelen zuhan – az infláció és a növekedés között egymással ellentétes hatás alakul ki. Ebben az esetben a politikai szempontból közepes hosszúságú időtáv hosszabb és stratégiánk türelmet igényel. Ebből következik, hogy mind a gazdasági növekedést, mind a munkanélküliséget figyelembe vesszük, amikor monetáris politikai válaszunkat a gazdaság változó állapotához igazítjuk, annak ellenére, hogy elsődleges célkitűzésünk csak az árstabilitásra vonatkozik.

Az innovációt és a beruházásokat ösztönző, a gazdaság ellenálló képességét és növekedési potenciálját fokozó politikák fontosak az euróövezet gazdasága hosszú távú növekedési potenciáljának és a hosszú távú megtérülési rátának a meghatározásában. Ennek megfelelően egyértelmű kapcsolat áll fenn a gazdaság növekedési potenciálja és a kamatlábak megfelelő középtávú mértéke között.

Másrészről az árstabilitás sikeres középtávú megvalósítása csökkenti a bizonytalanságot, és lehetővé teszi a vállalkozások és a háztartások számára, hogy a növekedési potenciál maximalizálásához szükséges hosszú távú beruházásokat végrehajtsák, amit megfelelő, növekedésorientált szakpolitikai keretek támogatnak.

12.  Mi a véleménye a vállalati szektort érintő vásárlási programhoz (CSPP) kapcsolódó kockázatokról? Lát-e bármilyen versenytorzító hatást az egységes piacon? Véleménye szerint hogyan lehet minimalizálni a CSPP lehetséges torzító hatásait?

A CSPP megerősítette az eurórendszer monetáris politikai intézkedéseinek a reálgazdaságra gyakorolt hatását azáltal, hogy az euróövezetben hozzájárul a vállalkozások finanszírozási feltételeinek enyhítéséhez, ideértve a vállalati kötvények kamatkülönbözeteinek csökkenését, javította a vállalati kötvények elsődleges piacán a kínálati feltételeket, valamint helyettesítési mechanizmus révén növelte az olyan nem pénzügyi vállalatoknak, köztük kkv-knak nyújtott banki hitelezést, amelyek nem férnek hozzá a kötvényalapú finanszírozáshoz.

Az árstabilitás fenntartására irányuló célkitűzésének megvalósítása során az EKB felhatalmazást kapott arra, hogy a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban járjon el, elősegítve az erőforrások hatékony elosztását. Következésképpen az EKB célja az eszközvásárlási program piaci szempontból semleges végrehajtása, ezért a CSPP-vásárlásokat olyan referenciaérték szerint bonyolítják le, amely arányosan tükrözi az elfogadhatónak minősülő kötvények piaci értékét.

A vállalatikötvény-piac közkézhányada továbbra is viszonylag jelentős, ami enyhíti a programnak a piac működésére gyakorolt negatív hatásával kapcsolatos aggályokat. A piac folyamatosan hatékony működése a portfólió-kiegyensúlyozási csatorna következtében a hagyományosan egymással kapcsolatban álló piacokon zajló, megközelítőleg következetes kamatkülönbözeti mozgásokban is megnyilvánul. A piaci dinamika folyamatosan szoros nyomon követése során biztosítani kell, hogy az esetleges torzító hatások minimálisra csökkenjenek.

13.  Ön szerint integrálni kellene-e a Párizsi Megállapodást és a fenntartható fejlesztési célok célkitűzéseit, és milyen feltételeknek kellene teljesülniük ahhoz, hogy biztosított legyen az EKB megbízatásának és kockázatkezelési keretének való megfelelés? Mit kellene tennie az EKB-nak, hogy eszközállományát összhangba hozza az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó céljaival és a Párizsi Megállapodással?

Fontos, hogy minden állami és magánintézmény teljes mértékben ismerje el az éghajlatváltozás jelentette kihívást, és az azt kezelő szakpolitikák támogatása érdekében járjon el a hatáskörén és megbízatásán belül. Az árstabilitási megbízatás sérelme nélkül figyelembe lehet venni az Unió egyéb célkitűzéseit, köztük a környezetvédelmet.

Az EKB monetáris politikáját elsősorban az árstabilitási megbízatás vezérli. Az eszközvásárlási program végrehajtását a piaci semlegesség elve irányítja, és nem alkalmaz pozitív vagy negatív megkülönböztetést a környezetvédelmi vagy egyéb kritériumok alapján. Az eszközvásárlási program támogathatósági kritériumait szándékosan tágan határozták meg annak érdekében, hogy az adásvételre képes értékpapírok széles körét biztosítsák a program lehető legnagyobb hatékonyságának biztosítása és az egyes piaci szegmensek torzulásainak elkerülése érdekében. Annak ellenére, hogy monetáris politikájában nincs kifejezett környezetvédelmi célkitűzés, az EKB jelentős mennyiségű zöldkötvényt birtokol a közszférát és a vállalati szektort érintő vásárlási programjai keretében.

A monetáris politikai portfólión kívül lehetőség van a környezetvédelmi megfontolások integrálására is.

Helyénvaló, hogy az EKB a tavalyi évben csatlakozott a pénzügyi rendszer ökologizálásával foglalkozó hálózathoz. Úgy vélem, hogy különösen fontos, hogy a központi bankok és a felügyeletek közös felügyeleti és makroprudenciális gyakorlatokat dolgozzanak ki az éghajlati és környezeti kockázatok kezelésére. E tekintetben a fenntartható eszközök közös osztályozási rendszerének kialakítása igen fontos. Ezért üdvözlendő az Európai Bizottság közelmúltbeli kezdeményezése, valamint a javaslatok a fenntarthatósággal kapcsolatos információk közzétételének megerősítésére, amely információknak elő kell segíteniük a környezeti kockázatok jobb árazását.

14.  Ön nemrégiben előadást tartott az „Éghajlatváltozás és az ír pénzügyi rendszer” címmel, amelyben kijelentette, hogy a „központi bankok vezető szerepet töltenek be annak biztosításában, hogy az éghajlatváltozás stratégiai prioritás legyen a pénzügyi rendszer egésze számára”. Hogyan biztosítaná, hogy az EKB általánosságban betöltse ezt a vezető szerepet, és hogyan törekedne az Ön által ismertetett éghajlati kockázatok enyhítésére, különösen az EKB mérlegében?

A központi bankok és szabályozók szélesebb körű vezetői szerepet töltenek be a pénzügyi kockázatok azonosításában. Ez magában foglalja az éghajlatváltozásból eredő kockázatok megállapítását is, valamint egyértelmű keretet biztosít a pénzügyi mozgások irányváltásának támogatásához és ilyen kockázatok csökkentéséhez. Az egyértelmű szakpolitikai keret elengedhetetlen előfeltétele gazdaságunk környezetbarátabbá tétele finanszírozásának, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) kritériumok magán- és állami intézmények általi tágabb alkalmazásának.

A központi bankok alapos elemzést és kutatásokat nyújthatnak az éghajlatváltozás e dimenzióiról. Ez a szerep egyértelműen a központi bankok hatáskörébe tartozik, mivel az éghajlatváltozás befolyásolhatja a monetáris politika irányítását azáltal, hogy befolyásolja a gazdasági sokkok gyakoriságát és eloszlásait, és hatással lehet a középtávú inflációs várakozásokra is: (1) az éghajlatváltozással kapcsolatos gyakoribb sokkhatások egyre bizonytalanabbá tehetik a középtávú inflációs nyomás elemzését; (2) ha nő az extrém kockázatok okozta sokkok száma, akkor a kamatok a jövőben gyakrabban esnek vissza az alacsonyabb szintre; és (3) az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás gyorsaságát és hatókörét övező bizonytalanságok hatással lehetnek a középtávú inflációs várakozásokra. Az EKB monetáris politikáját elsősorban az árstabilitási megbízatás vezérli. A nem monetáris politikai portfóliók esetében azonban figyelembe kell venni az ESG-kritériumok beépítését.

15.  Hogyan értékeli, hogy jelenleg növekszik az elsődleges piacon a vállalati szektort érintő vásárlási program részesedése, miközben a közszektor eszközeinek másodlagos piacon történő megvásárlására irányuló program részesedése csökken?

Az eszközvásárlási program vége nem jelenti azt, hogy politikánk már nem lesz alkalmazkodó: előretekintő iránymutatásunk az EKB irányadó kamatlábaira vonatkozóan – amelyeket a beszerzett eszközök jelentős állományának újbóli befektetései is megerősítenek – továbbra is biztosítja a szükséges mértékű monetáris alkalmazkodást annak érdekében, hogy biztosítsa az infláció kitűzött célunknak megfelelő tartós konvergenciáját. 2018. júniusi ülésünkön kezdeményeztük szakpolitikai eszközeink rotációját az eszközvásárlási programból a monetáris politika hagyományosabb eszközei felé – az irányadó kamatlábak és a várható jövőbeli alakulásukra vonatkozó előretekintő iránymutatás irányába. Ez a rotáció hangsúlyozza, hogy az EKB irányadó kamatlábai és a várható jövőbeli alakulásukra vonatkozó előretekintő iránymutatás jelentik az elsődleges eszközt a monetáris politikai irányvonal kiigazításához.

Ezt megerősíti az újrabefektetésről szóló előretekintő iránymutatás, amelynek révén az újrabefektetési időtávot összekapcsoltuk a kamatemelés időpontjával. Ez az „összekapcsolt iránymutatás” megerősíti az irányadó kamatlábra vonatkozó tájékoztatásunk pénzügyi feltételekre gyakorolt hatását, mivel az újrabefektetési időtávra vonatkozó piaci várakozások összhangban lesznek a kamatemelés időpontjára vonatkozó elvárásokkal. A vállalatikötvény-piac közkézhányada továbbra is viszonylag jelentős, ami enyhíti a programnak a piac működésére gyakorolt negatív hatásával kapcsolatos aggályokat.

16.  Mi a véleménye a rendkívüli likviditási segítségnyújtás (ELA) végrehajtásáról? Mit lehetne javítani az ELA odaítélésének döntéshozatali eljárásában?

Jelenleg az ELA biztosításával kapcsolatos felelősség – ideértve a belőle eredő kapcsolódó költségeket és kockázatokat is – nemzeti szinten az érintett nemzeti központi bankokat terheli, tükrözve a vonatkozó nemzeti jogszabályokat. Az EKB szerepe tehát – a KBER alapokmányának 4.14. cikke alapján – annak biztosítására korlátozódik, hogy az ELA biztosítása ne befolyásolja a KBER feladatait és célkitűzéseit. A jövőben az ELA odaítélésére vonatkozó döntéshozatalnak a teljes bankunió kiépítésének ütemével összhangban kell alakulnia.

17.  Kell-e aggódnunk a Target egyensúlyhiányának jelenlegi szintje miatt?

Számos technikai elemzés alapján egyértelmű, hogy a Target-rendszer egyensúlyhiányának jelenlegi szintje elsősorban az eszközvásárlási programok mechanizmusát tükrözi. A monetáris politika decentralizált végrehajtása azt jelenti, hogy a nemzeti központi bankok végzik az eszközvásárlási program keretében megvalósuló beszerzéseket és újrabefektetéseket. Gyakran előfordul, hogy ezeket a beszerzésekre a nemzeti központi bankok országain kívül található partnerektől kerül sor. Amikor a központi bankok által a megvásárolt értékpapírok tekintetében teljesített kifizetéseket határokon átnyúló módon rendezik, az befolyásolja a TARGET2 egyenlegét. Mivel a nettó eszközvásárlások tavaly véget értek, a TARGET2 egyenlegei kevésbé valószínű, hogy a továbbiakban is jelentősen nőnek, bár egy ideig még mindig magasak maradhatnak, mivel folytatjuk a lejáró tőketörlesztések újrabefektetését. A rendszeren belüli egyenlegek a decentralizált monetáris unió szerves részét képezik. Összességében nem utal a pénzügyi piaci stressz növekedésére, sem a széttöredezettség növekedésére, sem a fizetési mérleg nem fenntartható alakulására.

18.  Milyen kockázatokat jelent a monetáris stabilitásra nézve a virtuális pénznemek, például a bitcoin kialakulása? Véleménye szerint az EKB-nak milyen szerepet kell játszania a virtuális pénznemek kezelésében?

Osztom a fennálló konszenzust, amely szerint a virtuális fizetőeszközök csak nagyon korlátozott szerepet játszanak. A kriptoeszközök általában nem jelentenek lényeges kockázatot az uniós pénzügyi rendszerre vagy a monetáris stabilitásra nézve. Mindazonáltal a kriptoeszközök folyamatos ellenőrzésére azért van szükség, hogy fel lehessen mérni azokat a kockázatokat, amelyeket a pénzügyi stabilitásra nézve jelenthetnek, valamint az euró alkalmazására, a monetáris politika folytatására, valamint a piaci infrastruktúrák és fizetések biztonságára és hatékonyságára gyakorolt esetleges káros hatásokat.

A technológiai innováció lehetőséget teremt a pénzügyi piacok hatékonyságának növelésére. Ha egyenlő versenyfeltételek állnak fenn, mind a pénzügyi technológiai vállalkozások, mind a bankok kihasználhatják a technológiai innováció nyújtotta lehetőségeket. Ebben az összefüggésben ébernek kell lennünk a harmonizáció szükségességével kapcsolatban is, hogy el lehessen kerülni a szétaprózódást a pénzügyi technológiára vonatkozó különböző szabályozási keretek elfogadása révén. Az EKB szerepét illetően a kriptoeszközök alkalmasak arra, hogy az EKB munkájának számos aspektusát érintsék, ezért indokolt a fejlemények szoros figyelemmel kísérése, hogy lépést lehessen tartani a releváns fejleményekkel, és elemezni lehessen a monetáris politikára gyakorolt lehetséges hatásokat és azokat a kockázatokat, amelyeket a piaci infrastruktúrák és fizetések zavartalan működésére, valamint a pénzügyi rendszer stabilitására jelenthetnek.

19.  Hogyan értékeli a fizetési rendszerek és a monetáris politika közötti kölcsönhatást? Mi legyen az EKB mint kibocsátó központi bank szerepe a központi szerződő felek felügyeletében? E tekintetben mely jogi rendelkezéseknek kell tartalmazniuk a KBER és az EKB alapokmánya 22. cikkének módosítását?

A központi elszámolás fontos előnyöket kínál a pénzügyi piacok stabilitásának javításához. Ugyanakkor a központi szerződő felek központi szerepe azt jelenti, hogy a szabályozói felügyelet alapvető fontosságú, ideértve a központi bankok fontos szerepét is. Az EMIR rendelet és szabályzat javasolt felülvizsgálata teljes mértékben összhangban áll az uniós központi bankok szerepének megerősítésére, valamint a monetáris politikai megbízatásuk teljesítésével kapcsolatos kockázatok nyomon követését és kezelését szolgáló megfelelő eszközök számukra történő biztosítására irányuló célkitűzéssel. Az is alapvető fontosságú, hogy a központi bankok rendelkezzenek minimális biztosítékokkal olyan központi szerződő felek tekintetében, amelyekre adott esetben szükségük lehet a likviditás biztosításához.

Ha az uniós jogalkotók elfogadják, a KBER/EKB alapokmány 22. cikkének javasolt módosítása lehetővé tenné az EKB számára, hogy betöltse szerepét azon kockázatok kezelésében, amelyeket a központi szerződő felek okozhatnak a monetáris politikai feladatai tekintetében. Fenntartja továbbá az EKB függetlenségét, és széles körű mérlegelési jogkörét monetáris politikája hatályának meghatározásában. Mint az EKB által végzett minden feladat esetében, a központi szerződő felekkel szemben végrehajtott ellenőrzések teljes körű bírósági felülvizsgálat tárgyát képezik majd, és az EKB-nak arányosan és a Szerződésen alapuló hatáskörei keretein belül kell eljárnia.

20.  Milyen kockázatokat hordoz a brexit a pénzügyi stabilitásra nézve?

Sok erőfeszítésre került sor a megállapodás nélküli brexittel kapcsolatos hirtelen kilengések kockázatainak kezelése érdekében. Ez magában foglalta a szabályozók nyomásgyakorlását annak biztosítása érdekében, hogy a cégek megtegyék a szükséges jogi lépéseket, amelyek garantálják, hogy az uniós ügyfeleket a brexit után ki lehessen szolgálni. Magában foglalta az Európai Bizottság által tett különböző lépéseket is, tekintettel az egyesült királyságbeli piaci infrastruktúrák ideiglenes elismerésének fontosságára azokban az esetekben, amikor rövid távon nem lehet áttérni az uniós alternatívákra.

Ennek megfelelően véleményem szerint a fő kockázatok a brexit brit gazdasági ciklusra, a font/euró átváltási árfolyamra, az egyesült királyságbeli eszközárakra gyakorolt makroszintű pénzügyi hatásával és az EU azon régióira gyakorolt járulékos hatással kapcsolatosak, amelyek a legnagyobb mértékben ki vannak téve az Egyesült Királyság gazdaságának. Bár e hatások helyi szinten jelentősek lehetnek, a brexit EU-27 szintjén jelentkező makroszintű pénzügyi hatása valószínűleg nem lesz jelentős, tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság mérete az EU-27-hez képest korlátozott.

21.  Hogyan látja az EKB szerepét abban az esetben, ha a növekedés a következő negyedévekben lelassul?

A beérkező információk a vártnál továbbra is gyengébbek a kisebb külső kereslet, valamint egyes ország- és ágazatspecifikus tényezők miatt. Az EKB Kormányzótanácsának legutóbbi értékelése megállapította, hogy továbbra is elengedhetetlen a jelentős monetáris politikai ösztönzők alkalmazása a belföldi ároldali nyomás további növekedésének és a fogyasztóiár-index alapján mért infláció középtávú alakulásának támogatásához. Ezt az EKB-nak a beszerzett eszközök jelentős állománya újrabefektetései révén megerősített, irányadó kamatlábaira vonatkozó előretekintő iránymutatásunk fogja biztosítani. A Kormányzótanács kijelentette továbbá, hogy készen áll arra, hogy adott esetben valamennyi eszközét kiigazítsa annak biztosítása érdekében, hogy az infláció továbbra is fenntartható módon a Kormányzótanács inflációs célja felé tartson. A visszaesésre adott teljes válasznak magában kell foglalnia a megfelelő reagálást a költségvetési politikák és más ösztönző politikák tekintetében.

22.  Ön szerint az EKB eszközei elfogytak-e arra az esetre, ha jelentős visszaesés következne be? Tudna-e az EKB új, nem szokványos monetáris politikai eszközöket kidolgozni?

Amint azt szakpolitikai kommunikációink mindig egyértelművé teszik, a Kormányzótanács egy jelentős visszaesésre olyan intézkedéscsomag révén tud reagálni, amely a szakpolitikai eszköztár különböző elemeire épül. Ahogy a jelenlegi stratégia is kihasználja a szakpolitikai csomag különböző jelenlegi elemei közötti komplementaritásokat, a jelentős visszaesésre adott megfelelő válasz kialakítása is számos választási lehetőségre támaszkodhat.

23.  Hogyan lehetne javítani a gazdaságirányítási keretet és különösen annak végrehajtását? Mire lenne szükség a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséhez? Ön szerint a beruházások, a strukturális reformok és az állami finanszírozás úgynevezett „bűvös háromszögének” magában kellene-e foglalnia olyan előremutató intézkedéseket is, amelyek újra foglalkoznak a tagállamok eltérő adózási rendszerei által okozott egyensúlyhiányokkal?

Az elmúlt években a GMU irányítási keretrendszere több dimenzió mentén alakult. Az egységes felügyeleti mechanizmus, az Egységes Szanálási Testület (SSM) és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) létrehozása és fejlesztése révén egy szinten jelentősen megerősödött a megosztott szuverenitás. A közös intézmények irányítása terén a közösségi módszer és a kormányközi megközelítés közötti egyensúlynak a tagállamok közötti pénzügyi aszimmetriák megszűnésével és a kölcsönös bizalom újjáépítésével összhangban kell alakulnia.

A GMU elmélyítése tekintetében a bankunió kiteljesítése sokat tehet a monetáris unió ellenálló képességének javítása érdekében, amit tovább erősíthet a tőkepiaci unió. Az is egyértelmű, hogy ha a legitimitás biztosítása érdekében megszületik a szükséges politikai konszenzus, a fiskális kockázatmegosztó mechanizmusok szintén segítséget jelentenének az ellenálló képesség javításához, különösen a nagy sokkok esetén. Számos lehetőség áll fenn az ilyen fiskális kockázatmegosztási rendszerek kialakítására a nemzeti adó- és társadalombiztosítási rendszerekre gyakorolt hatások tekintetében.

Ami az adópolitikát és annak a GMU-val kapcsolatos jelentőségét illeti, az adópolitika decentralizációjában mindig vannak kompromisszumok. Ez igaz a szövetségi rendszereken belüli regionális szinteken és nemzeti szinten az Európai Unión belül és világszerte egyaránt. Bár ezek a feszültségek jelen vannak a munkavállalók, az áruk és a szolgáltatások adóztatása terén, a leghevesebb vita a globális cégek adóztatásához kapcsolódik, különös tekintettel a tőke immateriális (és mobilis) típusainak és a digitalizációnak az együttes jelentőségére, ami a „szupersztár” cégek növekvő piaci részesedését eredményezte. Ez a jelenség jellemző a különböző valutazónákra, és annak megoldása a politikai vezetők, nem pedig a központi banki tisztviselők kezében van.

24.  Mi a véleménye az euróövezetben az állam- és magánszektor-adósság tartósan magas szintjéről folyó vitáról?

Fontos, hogy integrált kép alakuljon ki az ágazati mérlegekről. Például egy erősen eladósodott állam és egy erős nettó külső hitelezői pozíció kombinációjának (például Japán) kockázati profilja egyértelműen eltér az olyan „ikeradósság-helyzettől”, amelyben az állam és a nemzet nettó adósok.

Fontos az adósságszintek és a növekedési teljesítmény közötti visszacsatolási spirál elismerése is. Egyrészt az állami vagy magánszektorbeli hitelállomány túlzottan gyors leépítése túl sokba kerülhet a makrogazdasági teljesítményre gyakorolt kedvezőtlen hatás szempontjából. A magas adósságszintekhez kapcsolódó időbeli és állapotfüggő kockázati felárak ugyanakkor azt jelentik, hogy – különösen a kedvező szakaszokban – fontos fenntartani a túlzott adósságszint tartós csökkentését. Összességében ez az adósságszintek és a teljesítmény közös dinamikájának differenciált elemzését teszi szükségessé annak biztosítása érdekében, hogy a hitelállomány-leépítés sebessége optimális legyen.

25.  Mi a véleménye arról a bírálatról, miszerint az EKB fedezeti keretrendszere nem elég fokozatos, és túlságosan a külső hitelminősítő intézetekre támaszkodik? Úgy véli-e, hogy az Uniónak bizonyos eszközök minősítése céljából saját nyilvános hitelminősítő intézetet kellene létrehoznia?

Az eurórendszer jogszabályban előírt kötelezettsége annak biztosítása, hogy műveleteit megfelelő biztosítékkal fedezze. Ezért olyan fontos a stabil kockázatkezelési mechanizmusok megléte a műveleteihez kapcsolódó pénzügyi kockázatok csökkentése érdekében. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az eurórendszer a hitelműveletei során elfogadott biztosítékok értékelésekor nem kizárólag a hitelminősítő intézetekre hagyatkozik, hanem négy különböző forrásra támaszkodik: külső hitelminősítő intézetekre; a nemzeti központi bankok belső hitelminősítő rendszereire; a szerződő felek belső minősítésen alapuló (IRB) rendszereire; valamint harmadik fél szolgáltatók minősítési eszközeire;

A hitelminősítő intézet kilététől függetlenül a ciklikusság a hitelkockázat-értékelések elkerülhetetlen jellemzője: a kedvezőtlen makrogazdasági környezet rosszabb hitelkilátásokat mutat. Az egyes hitelminősítő intézetek egyedi értékeléseinek kockázatát a hitelminősítő intézetek csoportjának sokfélesége mérsékeli, és ezt rendszeresen nyomon kell követni. Általánosságban az EKB fedezetként való elfogadhatóságra vonatkozó szabályai kellően általánosak ahhoz, hogy eszközök széles körét ismertesse, a hitelezői veszteségek közötti megfelelő különbségtétellel.

26.  Úgy véli-e, hogy görög kötvényeket is be kellene és lehetne vonni a PSPP és a CSPP újrabefektetési szakaszába?

Görög államkötvények jelenleg nem vásárolhatók, mivel Görögország nem felel meg a minimális hitelkövetelményeknek, és már nem áll kiigazítási program hatálya alatt. Amennyiben a görög államkötvények az újrabefektetések eurórendszer általi végrehajtása alatt teljesítenék a feltételeket, elő lehetne irányozni egy görög állampapírokból álló állomány megfontolt felépítését.

27.  Miként értékeli az USD/EUR árfolyam jelenlegi alakulását?

Az euró árfolyama 2018 első negyedéve óta romlott az amerikai dollárhoz képest, ami bizonyos mértékben tükrözi az egyesült államokbeli makrogazdasági környezet javulását és a Federal Reserve által indított politikaszigorítási ciklust. Ugyanebben az időszakban azonban az euró árfolyama a többi fő kereskedelmi partner pénzneméhez viszonyítva nagyjából stabil maradt. Ez azt jelenti, hogy az euró nominális effektív értékcsökkenése sokkal mérsékeltebb volt. Ez összességében összhangban áll azzal a megállapítással, hogy az euró árfolyamváltozásai 2018 márciusa óta főként az amerikai tényezőket tükrözték.

28.  Miként értékeli a G20-csoport eredményeit? Mi a véleménye a fő központi bankok közötti koordináció szintjéről?

A G20-csoport a többoldalú párbeszéd és az együttműködésen alapuló megoldások keresésének fontos fóruma: a feltörekvő országok globális gazdaságban való részesedésének növekedése azt jelenti, hogy alapvetően fontos egy olyan erős intézményi keret megléte, amely a főbb fejlett és feltörekvő gazdaságok kormányait tömöríti. A G20-csoport által a Pénzügyi Stabilitási Tanács munkájához nyújtott iránymutatás fontosnak bizonyult a pénzügyi szabályozásra vonatkozó széles körű megközelítés globális szintű biztosítása szempontjából. Amint az 2009-2010 során bebizonyosodott, a G20-csoport súlyos globális sokkhatás esetén a közös válaszok kialakításában is fontos fórumként működhet.

A fő központi bankok erős multilaterális és kétoldalú kapcsolatokat tartanak fenn például a BIS, a G20, a G7, az IMF és az OECD keretében. A világgazdaság és a pénzügyi rendszer fokozódó integrálódása azt jelenti, hogy valamennyi központi banknak figyelembe kell vennie a hazai és a nemzetközi politikai intézkedések közötti továbbgyűrűző és visszavető hatásokat, ám továbbra is az egyéni megbízatások teljesítésére összpontosítva. A tudományos irodalom arra utal, hogy a független politikai döntések meghozatalából, ugyanakkor erőteljes multilaterális kapcsolatokon alapuló kontextusból álló, vegyes megközelítésnek általánosságban hatékonynak kell bizonyulnia.

29.  Kellene-e az EKB-nak konkrét lépéseket tennie az euró mint nemzetközi valuta fellendítésére?

Az euró nemzetközi szerepét az euróövezeten belüli, stabil gazdaságpolitikákra és a gazdasági és monetáris unió elmélyítésére és kiteljesítésére, többek között a bankunió kiteljesítésére és a tőkepiaci unió előmozdítására való törekvés is elősegíti. Ebben az értelemben az EMU felépítésének az euróövezet ellenállóképesebbé tétele általi kiteljesítése elősegíti majd az euró használatának vonzerejét. Azok a piaci infrastruktúrákra és kifizetésekre vonatkozó eurórendszeri kezdeményezések, amelyek a hatékonyság növeléséhez és az euróövezetbeli pénzügyi piacok integrációjához járulnak hozzá, szintén pozitív hatást érhetnek el. Amennyiben a globális befektetők az euróra mint biztonsági valutára kívánnak hagyatkozni, létfontosságú az alacsony kockázatú, euróban denominált eszközök kínálatának növelése.

30.  Mennyire tartja valószínűnek, hogy a JPY vagy a CNY veszélybe sodorja az euró mint második legfontosabb nemzetközi valuta szerepét?

Hosszú távon elképzelhető egy olyan többpólusú nemzetközi pénzügyi rendszer, amelyben egyetlen valutának sincs hegemóniája. Mivel mind az áruk, mind az eszközök kereskedelmében komoly gravitációs tényezők állnak fenn, kézenfekvő, hogy mind regionális, mind globális szinten egy vagy több ázsiai valuta kiemelkedőbb, határokon átnyúló szerepet fog játszani. Ez az ezen országok hazai pénzügyi rendszerének fejlődésében, a pénzügyi mérleg teljes liberalizálásában és a hazai irányultságú pénzügyi politikai rendszerekben elért eredményektől függ.

31.  Melyek az euró előtt álló fő kockázatok/lehetőségek?

A válság utáni intézményi reformok javították az euróövezet ellenálló képességét. Egységességét ugyanakkor a bankunió, a tőkepiaci unió és a fokozott kockázatmegosztás terén elért eredmények (a nemzeti politikák megerősítése mellett) tovább javítanák. Ennek megfelelően, különösen a válságkörnyezeten kívül a politikai döntéshozók előtt az a lehetőség áll, hogy nemzeti és területi szinten intézményi fejlődést érjenek el. Ezzel szemben az elsődleges kockázati tényező olyan alternatív politikai lehetőségek követése, amelyek fokozzák az instabilitást, és megkérdőjelezik az ellenállóképes euróövezet melletti közös kötelezettségvállalást.

32.  Indokolt-e az EKB-nak aggódnia az Egyesült Államokkal kialakuló esetleges „valutaháború” kockázata miatt? Fontolóra kellene-e vennie az EKB-nak az euró árfolyampolitikájával kapcsolatos, konkrétabb kommunikációs politika elfogadását?

Az euróövezet és az Egyesült Államok olyan hatalmas valutaövezetet alkotnak, amelyek hazai irányultságú monetáris stratégiákat követhetnek, tekintettel arra, hogy az euró, illetve a dollár domináns szerepet tölt be e gazdaságok és pénzügyi rendszerek működésében. Ennek megfelelően míg az árfolyam a monetáris politika számára fontos átviteli mechanizmus lehet, az árstabilitás biztosítása érdekében sem az EKB-nak, sem a Federal Reserve-nek nem kell az árfolyam szintjére összpontosítania. A jelentős és hirtelen valutamozgások ugyanakkor zavart okozhatnak, így a főbb központi bankok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy atipikus módon beavatkozzanak a devizapiacokba.

33.  Személyes véleménye szerint az EKB-nak több EBB-kötvényt kellene-e vásárolnia annak érdekében, hogy az EKB elsődleges és másodlagos célkitűzéseivel összhangban segítse az európai beruházások finanszírozását?

A szupranacionális kötvények (többek között az EBB-kötvények) az euróban denominált kötvények piacának fontos részét képezik, és az eurórendszer a PSPP keretében jelentős ilyen kötvényállománnyal rendelkezik. Ugyanakkor a szupranacionális kötvények világa túl kicsi ahhoz, hogy lehetővé tegye, hogy ezek a kötvények az eurórendszer piaci műveleteinek elsődleges célpontjaivá váljanak, és hozzájáruljanak a program monetáris politikai célkitűzéseinek eléréséhez.

Érdemes emlékeztetni arra, hogy a Szerződés 123. cikke értelmében az eurórendszer nem vásárolhat az EBB által kibocsátott kötvényeket. Ilyen kötvényeket tehát csak a másodlagos piacon lehet vásárolni, a vonatkozó feltételeknek, többek között kibocsátási és kibocsátói korlátozásoknak megfelelően.

34.  Úgy véli-e, hogy az új tagállami belépőknek további feltételeket kell teljesíteniük az euróövezet tagjává válás előtt, mint amilyen az egységes felügyeleti mechanizmuson keresztül a bankunióhoz való csatlakozás, a pénzmosási kockázatok hatékony ellenőrzése, az ingatlanpiacok viszonylagos stabilitásának bizonyítása, a korrupció hatékony ellenőrzése?

Elengedhetetlen, hogy az eurót bevezetni kívánó valamennyi ország a megfelelő útvonalat, módozatokat és időkeretet kövesse, ami magában foglalja azt, hogy legalább két éven át nehézség nélkül részt vegyen az ERM II-ben.

Ezzel együtt a bankunió létrehozását követően az eurót bevezető országok egyúttal a bankunióba is belépnek. Ebből eredően azoknak a tagállamoknak, amelyek be kívánnak lépni az euróövezetbe, készen kell állniuk arra, hogy részt vegyenek az egységes felügyeleti mechanizmusban és az egységes szanálási mechanizmusban. Ennek megfelelően elvárás, hogy a tagállamok szoros együttműködést alakítsanak ki az EKB-val, és hogy e folyamat részeként az EKB által folytatott bankfelügyelet átfogóan értékelje az országok bankjait.

35.  A közelmúltban a Federal Reserve és a Kanadai Bank bejelentette, hogy felülvizsgálja monetáris politikájának keretét. Húsz évvel az euró bevezetése után elérkezettnek látja-e az időt egy hasonló felülvizsgálat lefolytatására az EKB-nál?

Amint azt ezek a példák is jelzik, a monetáris politikai kereteket célszerű időnként felülvizsgálni. Biztos vagyok benne, hogy a Kormányzótanács kellő időben fontolóra fogja venni e kérdést.

36.  Milyennek látja a készpénzalapú műveletek jövőbeli szerepét a digitális tranzakciókhoz képest?

A digitális tranzakciók nyilvánvalóan komoly előnyökkel járnak. Ám mielőtt a digitális tranzakciókra való átállás tekintetében teljesen megnyugodhatnánk, bizonyos problémákat meg kell oldani (például meg kell találni az egyensúlyt a digitális tranzakciók névtelensége és nyomonkövethetősége között). A központi bankok a digitalizáció különböző szintjeihez igazodhatnak, és a központi bankok globális közössége szoros figyelemmel követi e fejleményeket.

37.  Mit gondol egyes nagycímletű bankjegyek korlátozásáról?

2016 májusában részt vettem az európai bankjegysorozat címletszerkezetével foglalkozó kormányzótanácsi felülvizsgálatban, és támogattam a határozatot. A Kormányzótanács akkor úgy határozott, hogy leállítja az 500 eurós bankjegyek gyártását, mivel egyes aggályok szerint megkönnyíthet bizonyos illegális tevékenységeket. Az 500 eurós bankjegy azonban továbbra is törvényes fizetőeszköz marad, és egyrészt a nemzeti központi bankokban mindenkor beváltható, másrészt megőrzi értékét.

C.  Pénzügyi stabilitás és felügyelet

38.  Hogyan tudjuk kezelni a válságból maradt örökséget, a nemteljesítő hitelállomány magas szintjét és a nemteljesítő hitelek áramlásában rejlő kockázatokat? Hogyan értékeli azt a problémát, hogy nemteljesítő hitelek szerepelnek közép- és kisméretű hitelintézetek mérlegében? Milyen intézkedéseket kellene tennie az EKB-nak/az egységes felügyeleti mechanizmusnak annak biztosítása érdekében, hogy a rossz hitelekre ne csak a legnagyobb bankok, hanem az euróövezet valamennyi bankja felkészüljön?

A nemteljesítő hitelek adott módon történő kezelése egyértelmű kérdés. A nem kezelt nemteljesítő hitelek konkrétan egy jövőbeli visszaesés esetén növelik a bankrendszer sérülékenységét, ezért fontos e problémát a pozitív gazdasági teljesítmény időszakában kezelni. Az EKB Bankfelügyeletének felügyeleti kezdeményezései kezdik meghozni gyümölcsüket. A nemteljesítő hitelek a jelentős intézmények esetében a 2015. eleji körülbelül 7,5 százalékról 2018 harmadik negyedévére 4,2 százalékra estek vissza.[5] Az EKB Bankfelügyelete által 2017 márciusában kiadott iránymutatás kiemeli, hogy a bankoknak a nemteljesítő hitelek állományának kezelésére a nemteljesítő hitelekre vonatkozó stratégiát kell végrehajtaniuk. Az iránymutatás az euróövezet valamennyi jelentős intézményére vonatkozik, és a 2018 márciusában közzétett kiegészítéssel bővült. Az 1. pillér alá tartozó nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozó uniós jogszabály további szükséges elemet jelent ahhoz, hogy kötelező tartalékképzést írjunk elő, és hogy a továbbiakban megerősítsük a nemteljesítő hitelek uniós bankok általi kezelését.

Míg a nagyobb bankok rendelkezésére álló eszközök (többek között a nemteljesítő hitelportfólió nem banki befektetőknek való értékesítése) nem állnak egyenlő mértékben a kisebb bankok rendelkezésére is, a pénzügyi stabilitás szempontjából leginkább a nemteljesítő hitelek összesített állománya mérvadó, tehát a kisebb bankok nemzeti felügyeleteinek is lépéseket kell tenniük e probléma kezelésének biztosítása érdekében.

39.  Hogyan értékeli a 2. és 3. szintű eszközök nagy arányát számos bank mérlegében? A jelenlegi felügyeleti keret megfelelően figyelembe veszi-e ezeket az eszközöket?

Az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) értékelte a bankok értékelési gyakorlatának megbízhatóságát az eredendő kockázatokkal kapcsolatos tudatosság növelése, valamint – a felügyeleti eszközök kombinációjának felhasználásával – prudens értékelési és kockázatkezelési megközelítések alkalmazása érdekében. Az egységes felügyeleti mechanizmus a felügyeleti eszközök teljes tárházát alkalmazta a bankok értékelési gyakorlatai megbízhatóságának biztosítása érdekében, és az SSM létrehozása óta jelentős forrásokat különítettek el a kérdésre, a 2014. évi átfogó értékelés részeként végzett eszközminőségi felülvizsgálattól kezdődően. Az SSM az összetett eszközök értékelésével kapcsolatos kockázatra vonatkozó megközelítése a fokozott ellenőrzések („mélymerülések”) és a helyszíni ellenőrzések elegyén alapul. Ezen ellenőrzések az értékelési keret megbízhatóságát és hatékonyságát, valamint a valós értékek előállítására használt árazási modellek ellenőrzését értékelik. A megbízatások különös hangsúlyt fektetnek a valós érték hierarchiájához kapcsolódó pozíciók megfelelő elhelyezésére (azaz helyes besorolására), és magukban foglalják speciális tranzakciók tesztelését is. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a valós értékű eszközök és kötelezettségek (1., 2. és 3. szint együtt) viszonylagos jelentősége az SSM-bankok esetében az elmúlt években jelentősen csökkent.

40.  Mi a véleménye a bankrendszeren kívüli hitelezést folytató szervezetek szabályozásáról? Az SSM-et kellene-e megbízni a bankrendszeren kívüli hitelezés felügyeletével? Véleménye szerint rövid távon mely szabályozási és felügyeleti joghézagokat kellene kezelni? A Fintech tekintetében milyen szerepet kellene játszania az SSM-nek?

A nem banki szolgáltatókra vonatkozó uniós szabályozási és felügyeleti keretrendszer megerősítése terén jelentős eredményeket értünk el. Különösen az értékpapírosításra, a pénzpiaci alapokra és a befektetési alapokra vonatkozó, a válság után alkotott szabályozási keret jelenti a sarokkövét a nem banki pénzügyi ágazatbeli kockázatok korlátozásának. Ugyanakkor a nem banki pénzügyi közvetítés részaránya Európában és globális szinten is nőtt, aminek a pénzügyi stabilitásra és a reálgazdaság finanszírozására nézve is lehetnek következményei. A befektetési alapok ágazat például az elmúlt tíz évben gyorsan bővül az euróövezetben, a 2008 végi 4,5 billió eurós eszközállomány 2018 végére 12,2 billió euróra emelkedett.[6] Az uniós kötvények fokozták a likviditás átalakulását, további hitel- és kamatkockázatot vállalva. A nem banki pénzügyi közvetítésből eredő új és felmerülő kockázatok kezelése érdekében szorosan nyomon kell követnünk az ágazatot, és általánosságban ki kell alakítanunk a befektetési alapokra és a nem banki pénzügyi ágazatra vonatkozó makroprudenciális eszköztárat. A hatalmas, összetett, egymással összekapcsolódó és banki jellegű tevékenységeket folytató és adott esetben rendszerszintű kockázatot jelentő befektetési cégek esetében biztosítanunk kell tehát, hogy szabályozásuk és felügyeletük a rendszerszintű banki intézményekéhez igazodjon. Észszerű lenne például, ha az SSM felügyelné a nagyobb bróker-kereskedő cégeket, mivel a brókerek-kereskedők és a bankrendszer tevékenységei szorosan összefüggnek egymással.

A FinTech-vállalkozások és a nem banki pénzügyi közvetítők által támasztott verseny megnehezítheti a bakok nyereségszerző képességét, ugyanakkor lehetőségeket kínálhat a bevételek diverzifikálására és a költségek csökkentésére. Egyértelművé kell tenni, hogy a felügyeleti szerveknek (köztük az SSM-nek) semlegesnek kell lenniük a hagyományos cégekkel és a FinTech-cégekkel szemben, mindkét csoport esetében ugyanazon szabályozási elvárásokat alkalmazva.

41.  Mi a véleménye az annak érdekében megteendő lehetséges lépésekről, hogy a bankuniót egy európai betétbiztosítási rendszerrel és egy fiskális védőhálóval egészítsék ki, beleértve a bankunióra vonatkozó meglévő jogszabályok szükséges végrehajtását, valamint a kockázatmegosztás és a kockázatcsökkentés terén folyó munkát is?

Az Egységes Szanálási Alap közös védőhálójáról létrejött megállapodás fontos lépés a bankunió kiteljesítése felé. A teljes bankunióból származó lehetséges előnyöket ugyanakkor csak akkor lehet kihasználni, ha még komolyabban és közösen elkötelezzük magunkat a pénzügyi stabilitás és az egységes betétbiztosítási rendszer mellett. Másfelől e magasfokú kockázatmegosztás természetesen az államok közötti aszimmetrikus kockázatok csökkentésével jár együtt. A bankszektor megbízhatóságának további erősítését célzó intézkedések mellett a bankrendszerek nemzeti állampapírokkal szembeni érzékenysége továbbra is akadályozza a teljes bankuniót. E potenciális ördögi kör gyengítésének egyik eleme a bankok által tartott államkötvényportfóliók hazai eszközökre való összpontosításának csökkentése. Ez különböző módokon érhető el, többek között olyan innovációk révén, mint amilyen az államkötvény-fedezetű értékpapírok (SBBS) megkönnyítése.

42.  A pénzügyi stabilitás szempontjából milyen kockázatokat lát a tőkeáttételes hitelekben?

Az elmúlt években a tőkeáttételes hitelek piacának bővülését alaposan tanulmányozzák a központi bankok és a pénzügyi szabályozók. Noha e hitelkategóriával kapcsolatban nyilvánvaló aggályok is felmerülnek, nem szabad elfelejteni, hogy e piac aránylag korlátozott méretű, és a kockázatok megoszlanak a végső befektetők különböző típusai között.

43.  Véleménye szerint milyen kihívások állnak az EKB előtt, ha az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) egy európai valutaalappá (EMF) alakítják át?

Az ESM megerősítését célzó megállapodás és az ESM-nek a feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi eszközökkel való ellátása pozitív fejlemény. A nyomon követés tekintetében két prioritást kell kiemelni. Először is fontos, hogy a megállapodás tiszteletben tartsa az uniós Szerződések és a másodlagos jog, többek között az SSM-rendelet révén létrejött különböző intézményekre ruházott szerepeket. Másodszor, az ESM-Szerződés megnyitása jó alkalmat jelent az ESM kormányzási keretének megerősítésére. Az IMF személyzetének függetlenségével kapcsolatos egyértelmű struktúra például jó mintául szolgál az ESM számára. E tényezőket részletesebben kifejti az EKB ezzel kapcsolatos, közelmúltbeli véleménye.[7]

44.  Hogyan értékeli az EKB részvételét a pénzügyi támogatási programokban? Véleménye szerint hogyan alakul a jövőben az EKB pénzügyi támogatási programokban és a kiigazítási programot követő felügyeletben való esetleges részvétele?

Az EKB a Bizottság szakértelmének kiegészítése céljából, a tagállamok kérésére részt vett a kiigazítási programokban. Az EKB részvételének egyértelműen a pénzügyi stabilitásra és a pénzügyi ágazati kérdésekre, illetve a költségvetési politika makrogazdasági dimenziójára kell összpontosítania. A megbízatása tekintetében helyénvaló, ha az EKB nem vesz részt mikrogazdasági kérdések, például egyes költségvetési tételek, a szociális védelmi rendszerek kialakítása, privatizációs programok, illetve munkaerő- és termékpiaci strukturális reformok kezelésében.

45.  Mi a véleménye arról, hogy szigorúan külön kell választani a monetáris politikát és a bankfelügyeletet, és mi a véleménye az ezt a különválasztást javító és támogató reformokról?

Támogatom a szétválasztás elvét, az egységes felügyeleti mechanizmus működése szempontjából jól működik a gyakorlatban. Ugyanakkor egyértelmű, hogy az egyazon szervezetben betöltött tagságnak köszönhetően fontos kölcsönös előnyök származnak a felügyelők és a központi banki tisztviselők számára. Egyfelől, az EKB központi banki személyzete kiterjedt makrogazdasági szakértelemmel rendelkezik, amellyel segíti a felügyeleti hatóságokat a hitelkockázatok értékelésében; másfelől az összesített banki adatok elemzése segíti a monetáris politikával foglalkozó tisztviselőket abban, hogy jobban megértsék a pénzügyi transzmissziós csatorna működését.

46.  Hogyan fokozhatja az SSM és az SRB az együttműködést?

Az egyetértési megállapodással összhangban az EKB és az Egységes Szanálási Testület (SRB) közötti együttműködés tovább javul, az információcsere rendszeres és eseti alapon egyaránt folytatódik. Ez a helyzet mind a napi tevékenységek, mind a válságkezelési helyzetek (pl. FOLTF-határozatok) esetében. Tisztában vagyok azzal, hogy az igazgatótanácsok között aktívak a munkakapcsolatok, és szoros az együttműködés technikai szinten is. Mivel az SSM és az SRB egyaránt kiforrott intézményi szerkezettel rendelkezik, biztos vagyok abban, hogy az együttműködés a jövőben még erősebbé válik.

47.  Mi a véleménye az EKB keretében létrejött Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) intézményi felépítéséről a makroprudenciális felügyelet terén elért konkrét eredményei fényében?

A makroprudenciális és monetáris politika kiegészíti egymást. Mivel a makroprudenciális politikák nemzeti és regionális szinten egyaránt mérséklik a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatokat, ez szabad kezet ad a monetáris politika számára, hogy figyelmét saját külön céljára, azaz az árstabilitás fenntartására összpontosítsa. Az ERKT (Igazgatótanács) és az EKB (Kormányzótanács) döntéshozatali eljárásait és szerveit az uniós jog egyértelműen elkülöníti. Nem látok tényleges összeférhetetlenséget az ERKT pénzügyi stabilitásának értékelése és az EKB monetáris politikai funkciója között. Sőt, tekintettel az EKB személyzetének szakértelmére, a hatékonyság rovására menne és költségeket gerjesztene, ha az ERKT titkársága és az EKB közötti együttműködés elé akadályok gördülnének.

48.  Mi a véleménye a bankszektor strukturális reformjáról, különös tekintettel „a csőd kialakulásához túl nagy vagy túlságosan összefonódott” intézményekre, a bankok megmentésére, az uniós bankszektor nyereségességének általános kérdésére, valamint az architektúrának a reálgazdaság és a hosszú távú finanszírozás szükségleteinek kielégítése érdekében történő jövőbeli továbbfejlesztésével kapcsolatos lehetőségekre?

Az euróövezeti bankok a működésük helye szerinti piacok ciklikus és strukturális jellemzői tekintetében egyaránt különféle kihívásokkal szembesülnek. Jóllehet a bankok jövedelmezőségével kapcsolatos ciklikus kihívások némelyikét sikerült mérsékelni, számos szerkezeti kihívás továbbra is jelentős, és visszafogja a jövedelmezőségi kilátásokat. A strukturális változás tekintetében nem létezik „egy kaptafás” megoldás az euróövezeti bankok számára annak biztosítása érdekében, hogy a maradéktalanul bankrendszer kielégítse a reálgazdaság szükségleteit. Az optimális stratégia számos tényezőtől függ, többek között olyan költségmegtakarítási lehetőségektől, mint az elosztási csatornák észszerűsítése, a költségek csökkentése és az informatikai rendszerek javítása, valamint a díjalapú bevételi források növelését célzó intézkedések. Sok banki üzleti modellt kell gyökeresen megújítani ahhoz, hogy válság utáni időszakokban a profitteremtés fenntartható módozatai álljanak rendelkezésre. A többletkapacitás és a nemzeti vonalak mentén jelentkező széttöredezettség bizonyos mértékben akadályozza egyes euróövezeti banki ágazatok nyereségességét. A banki ágazatban a kialakulófélben levő bankunió összefüggésrendszerében a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás, valamint az euróövezeti fúziók és felvásárlások mellett az álláshelyek csökkenése is szükséges.

49.  Miként lehet hatékonyabbá tenni a bankunió egészében a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával szemben vívott küzdelmet? Az EKB-nak/SSM-nek milyen szerepet kellene ebben játszania?

A pénzmosásban és a terrorizmus finanszírozásában való közreműködés jelentős kockázatot jelenthet egy bank számára, végső soron akár az életképességét veszélyeztetheti. Ezért az EKB a ráruházott felügyeleti feladatok ellátása keretében rendkívül komolyan veszi a pénzmosással kapcsolatos kockázatok prudenciális vonatkozásait. Az EKB azonban nem felelős a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásának biztosításáért. Ez továbbra is a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti hatóságok feladata. E kérdéseket kezelése hatékonyabbá tehető, ha ezen illetékes hatóságok a kellő időben és megbízható módon megkapják a felügyelt szervezeteket érintő kockázatokra, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem követelményeinek megsértésére vonatkozó információkat.

50.  Amikor a közelmúltban a máltai „Pilatus Bank” nevű bank elnökét márciusban az Egyesült Államokban letartóztatták pénzmosás és banki csalás állítólagos elkövetése miatt, az EKB a hitelezői engedély visszavonása során jogi akadályokba ütközött. A késedelem oka állítólag az volt, hogy a szabályok nem egyértelműek, valamint hogy a nemzeti felügyeletek túlságosan nagy mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. Hogyan értékeli az EKB azon képességét, hogy megelőzze a pénzmosást, és hogy a jövőben – a jelenlegi prudenciális hatásköre alapján – hatékonyan lépjen fel a fent említetthez hasonló esetekben?

Az EKB teljes mértékben a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti hatóságok által (közvetlenül vagy a nemzeti prudenciális felügyeleteken keresztül) nyújtott információkra kénytelen hagyatkozni. Az EKB, illetve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti felügyeleti hatóságok közötti megállapodás célja, hogy a részt vevő hatóságok között megkönnyítse és fokozza az információcserét a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos ügyekben. A megállapodás különösen részletesen rögzíti, hogy milyen eljárások alkalmazandók az információkérés és -szolgáltatás tekintetében (a kérésre és saját kezdeményezésre nyújtott tájékoztatás esetében egyaránt), és kapcsolattartó pontok létrehozását írja elő, amelyeknek bármikor az aláírók rendelkezésére kell állniuk.

51.  Az Unióban a közelmúltban előforduló botrányokat követően mit gondol, miként veheti figyelembe az EKB – a bankok pénzügyi stabilitásának értékelése során – a pénzmosással kapcsolatos kockázatokat? Egyetért azzal, hogy az EU-ban egyetlen ügynökség alá rendelve központosítani kell a pénzmosás elleni felügyeletet, ezzel párhuzamosan lehetővé téve az illetékes hatóságok számára, hogy a pénzmosás elleni küzdelem céljaira adózási adatokat is felhasználjanak?

A pénzmosás leküzdéséhez páneurópai megközelítésre van szükség. Mivel a pénzmosás gyakran határokon átnyúló jelenség, a jelenlegi keret legfeljebb annyira lehet hatékony, mint a leggyengébb nemzeti szintű tagállami végrehajtás. A pénzmosás elleni küzdelemről szóló irányelv legutóbbi felülvizsgálata nem feltétlenül elegendő az illetékes felügyeleti hatóságok közötti zökkenőmentes és mindenre kiterjedő együttműködés biztosításához. Fontolóra kell venni az alkalmazandó szabályok fokozott szintű harmonizációját. A szükséges értékelések elvégzése, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni uniós keret továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatok előterjesztése azonban elsődlegesen az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik.

52.  Az USA az euróövezettel összehasonlítva integráltabb pénzügyi ágazattal rendelkezik, ami a kedvezőtlen sokkhatások enyhítése (az ellenálló képesség) szempontjából alapvető fontosságú. A globális pénzügyi válság felhívta a figyelmet arra, hogy a pénzügyi hálózatok ellenállók – és mégis törékenyek: ugyanazok a jellemzők, amelyek bizonyos körülmények között ellenállóbbá teszik a rendszert, más helyzetekben a rendszerszintű kockázat és az instabilitás jelentős forrásaként működhetnek. A mélyebb pénzügyi integráció mindig összhangban áll-e a pénzügyi stabilitásra vonatkozó célkitűzéssel? Milyen célokat tűzzön ki maga elé a tőkepiaci unió?

A pénzügyi „hármas választási lehetőség” keretei között kidomborodik a pénzügyi integráció és a pénzügyi stabilitás sikeres összeegyeztetésének egyik alapvető követelménye. Különösen nagy szükség van közös szabályozási és felügyeleti keretre, és emellett olyan központi bankokra, amelyek válságkörülmények között képesek fellépni a pénzügyi stabilitás megoltalmazására. A monetáris unió első évtizedének tragédiája az volt, hogy a határokon átnyúló hitelezés gyors bővülésével nem párosult a pénzügyi felügyelet integrációja. A válságon túljutva, mostanra már rendelkezésünkre áll az egységes felügyeleti mechanizmus és a három európai felügyeleti hatóság (EBH, ESMA, EIOPA), amelyek hozzájárulnak a tőkekövetelményi jogszabálycsomagban előírt közös jogi kereten belüli közös felügyeleti megközelítést kidolgozásához. A pénzügyi rendszer integrációját kiegészítette az Egységes Szanálási Testület, az Egységes Szanálási Alap és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) bevezetésével is. Emellett a makroprudenciális politikák aktív alkalmazása is hozzájárulhat a pénzügyi integráció által gerjesztett, a pénzügyi stabilitást fenyegető potenciális kockázatok csökkentéséhez.

Fontos szem előtt tartani továbbá a pénzügyi integrációból származó lehetséges előnyöket is. Amellett, hogy a verseny fellendítése és a költséghatékonyság biztosítása érdekben meg kell erősíteni a hálózatot azon piaci szegmensekben, amelyek magas állandó költségekkel rendelkeznek, a földrajzi diverzifikáció is fontos szerepet játszik a befektetők és a fogyasztók országspecifikus kockázati kitettségének elhárításában. A bankunió és a tőkepiaci unió továbbfejlesztése tehát valamennyi tagállam stabilitását növelheti.

D.  Az EKB működése, valamint a demokratikus elszámoltathatóság és az átláthatóság érvényre juttatása

53.  A szociális párbeszéd milyen személyes megközelítését alkalmazná az EKB-nál?

A szociális párbeszéd az európai szociális modell alapvető alkotóeleme. Az EKB és a KBER szintjén egyaránt fontos, hogy közvetlen kapcsolat álljon fenn a vezetőség és a személyzet képviselői között. Tisztában vagyok azzal, hogy az EKB-nél a munkateher, a munkaidő és a rugalmasság terén az utóbbi időben előrelépés történt. Személyes meggyőződésem, hogy a személyzet képviselőinek hatékony bevonása és a velük folytatott eszmecserék, nézeteik maradéktalan meghallgatása és megértése a fenntartható és sikeres munkakörnyezet kiépítéséhez szükséges fontos elemek.

54.  Az EP jelentős szerepet játszik az EKB elszámoltathatóságában. Milyen következtetéseket von le más joghatóságokkal való összehasonlításból (pl. amerikai kongresszus/Fed vs. EP/EKB vs. Egyesült Királyság parlamentje/Bank of England)?

A függetlenség az érem egyik oldala; a másik pedig az elszámoltathatóság. Ha a központi bankokat nagyfokú függetlenséggel ruházzák fel, döntő fontosságú annak bizonyítása, hogy e függetlenséget megfelelően alkalmazzák.

Az Európai Parlament az uniós polgárokat képviselő intézményként alapvető szerepet játszik az EKB elszámoltatásában. Ezt biztosítják az EKB elnökének az ECON bizottságban és a plenáris ülésen tartott egyéb vitákon való rendszeres megjelenései, az éves jelentés bemutatása az ECON bizottságban, az európai parlamenti képviselők által feltett kérdésekre adott – és nyilvánosságra is hozott – írásbeli válaszok és más mechanizmusok. Az EKB érdeke, hogy teljes mértékben és kellő időben válaszoljon az európai parlamenti képviselők által e különböző fórumokon felvetett kérdésekre, mivel e kérdések általában a különböző tagállamokban a lakosság körében felmerülő aggályokat tükrözik. Ezen túlmenően az EKB által folytatott politikák általános ismertségének javítása egyben javítja e politikák hatékonyságát is, hiszen e politikák sikere jellemzően az intézkedéseik által célzott háztartásokra, cégekre és piaci szereplőkre támaszkodik.

Az EKB levonta a tanulságot más joghatóságok tapasztalataiból (és a független intézmények elszámoltathatóságáról folytatott széleskörű eszmecserék eredményeiből), és változtatott kommunikációján. Erre példa a Kormányzótanácsban folytatott megbeszélések közzététele, aminek köszönhetően az Európai Parlament képviselői, a piaci szereplők és a polgárok jobban megérthetik gondolkodásmódunkat. Az EKB számos kiadványt ad ki, ez szintén fontos annak biztosításához, hogy a politikai döntéshozatal folyamata a lehető legátláthatóbb legyen, amit az új közösségimédia-csatornákon keresztüli szerepvállalás is megerősít.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az EKB azon gyakorlata, hogy minden monetáris politikai szabályozás esetében sajtótájékoztatót tart, immár másutt is követendő példává vált.

Fontos fejlemény, hogy az új, például felügyeleti feladatok kijelölése mellett felülvizsgált elszámoltathatósági keret is bevezetésre került. Az EKB sajátos intézményi környezetben működik, és sikerült eleget tennie a fokozottabb ellenőrzéssel, átláthatósággal és elszámoltathatósággal kapcsolatos új igényeknek. Általánosságban bizonyos vagyok abban, hogy az EKB kommunikációs stratégiája a következő években továbbra is fejlődni fog.

55.  Véleménye szerint milyen intézkedések és jövőbeli reformok javítanák az EKB Európai Parlament előtti demokratikus elszámoltathatóságát?

Megfelelő figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy az EKB és az Európai Parlament jelenlegi (a fentiekben ismertetett) együttműködési modellje a lehető legjobban működjön. Az EKB-nak például mindig készen kell állnia arra, hogy reagáljon az európai parlamenti képviselők visszajelzéseire, és hogy az általuk feltett kérdésekre a megfelelő időben minőségi válaszokat szolgáltasson. Az EKB-nak ugyancsak nyitottnak kell lennie új típusú szerepvállalásokra is, tekintettel a kommunikációs médiában végbemenő fejlődésre és innovációra.

Amikor az Ír Központi Bank igazgatója voltam, az elszámoltathatóság és az átláthatóság központi szerepet játszott a bank stratégiájában: az a szemlélet vezérelt bennünket, hogy a polgárok bízzanak bennünk, és partnereink tiszteljenek. Az Ír Központi Bank a központi bankok díjai közül elnyerte az átláthatóságért járó díjat, ami a magas fokú átláthatóság és elszámoltathatóság elismerése volt. Hozzájárult ehhez az is, hogy komoly munkát végeztünk annak érdekében, hogyan kezeljük az információhoz való hozzáférés iránti kérelmeket, közzétettük a bank vezetőségének (igazgatótanácsának) beszámolóit és a nagyobb médiainterjúk szövegeit, valamint átláthatóságot biztosítottunk olyan tételekkel kapcsolatban, mint például az utazási költségek, a szervezési politikák és a fizetési besorolások. Mindig nyitottnak kell lennünk a tanulásra, a fejlesztésre és az innovációra.

56.  Konkrétan mit tud tenni az EKB, hogy a jövőben női jelöltek is legyenek az EKB vezető beosztásaiban, és általában hogyan javítható a nemi sokszínűség az EKB-ban? Személy szerint hogyan kívánja javítani a nemek közötti egyensúlyt az EKB-ban?

A nemek szerinti megoszlás (különösen a vezetői szinteken) makrogazdasági és pénzügyi szakterületeken egyaránt fontos téma nemcsak az EKB, hanem az egész az eurórendszer (az euróövezet központi bankrendszere) számára. Az Ír Központi Banknál a négy legmagasabb szintű szakpolitikai posztot (igazgató, két igazgatóhelyettes, pénzügyi főigazgató) két férfi és két nő tölti be. Általánosabban, az összes vezető 40% -a nő, a főosztályvezetők között pedig 46% a nők aránya. Nap mint nap tapasztalom a nemek szerinti megoszlás értékét a politikai döntéshozatalban és a szervezeti fejlesztésben.

A fenntartható és progresszív munkakörülmények kialakításának egyik fontos alapelve a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúly előmozdítása. Ez mind a férfiak, mind a nők számára előnyös, és megkönnyíti a vezető pozíciókat betöltő személyek számára a szakmai és a családi élet összeegyeztetését.

A második fontos alapelv annak biztosítása, hogy az előléptetési kritériumok inkább a jelöltek által kínált lehetőségekre, mintsem a szakmai önéletrajz hosszára összpontosítsanak. Ez a megközelítés változatosabb szakmai életutak bejárását segítheti elő.

A harmadik alapelv, hogy portfólióalapú megközelítés érvényesüljön a hierarchia különböző szintjein történő kinevezések során oly módon, hogy az egyes rétegek kollektív profilja megfelelően kiegyensúlyozott legyen.

57.  Véleménye szerint hogyan lehetne javítani az EKB működési hatékonysággal kapcsolatos elszámoltathatóságát az Európai Számvevőszékkel szemben?

A Szerződés a Számvevőszék feladatául azt írja elő, hogy vizsgálja meg az EKB irányításának működési hatékonyságát. Az elmúlt években az EKB együttműködött a Számvevőszékkel, és nagyra értékelte egyrészt a Számvevőszék által végzett munkát, másrészt azt, hogy a Számvevőszék hozzájárult az EKB irányítása operatív hatékonyságának további erősítéséhez.

Nyitott vagyok az együttműködés szélesítésére az Európai Számvevőszékkel, lehetséges volna például az információmegosztásra vonatkozó intézményközi megállapodásokat kötni a Szerződés keretein belül. Az EKB érdeke is, hogy a Számvevőszék hatékonyan tudja ellátni feladatait.

58.  Mi a véleménye arról, hogy korábban a Tanács egyszer figyelmen kívül hagyta az Európai Parlament véleményét egy igazgatósági tag kinevezésével kapcsolatban?

Az igazgatósági tagok kinevezési eljárásának kialakítását az uniós jogalkotókra kell bízni.

59.  Elfogadná-e az EKB Igazgatóságába történő kinevezését, ha az Európai Parlament ez ellen szavazna?

Megtiszteltetés számomra, hogy kormányom engem jelölt ki, és hogy a Gazdasági és Pénzügyi Tanács engem ajánlott az Európai Tanácsnak. Őszintén remélem, hogy az Európai Parlament ugyancsak kedvező véleményt fog nyilvánítani a tanácsi ajánlásról.

60.  MI a véleménye arról, hogy az EKB elnöke, Mario Draghi, tagsággal rendelkezik a „30-ak csoportjában” (G30)? Egyetért-e Ön az uniós ombudsmannal azon kérésével, hogy az EKB elnöke szüntesse meg a G30-tagságát annak érdekében, hogy megőrizze az európai intézmények egészének integritását?

Döntő fontosságú, hogy az EKB igazgatósági tagjai a hathatós átláthatóság és a jó kormányzás hívei legyenek.

Az EKB által az európai ombudsman határozatára adott válasz fenntartotta, hogy döntéshozó szerveinek tagjai csatlakozhatnak olyan fórumokhoz, amelyekben résztvevők – például felügyelt szervezetek képviselői – is részt vesznek, és hogy jelen lehetnek a kapcsolódó üléseken, amennyiben az ilyen találkozókat a központi bankok számára a megbízatásuk teljesítése szempontjából érdemlegesnek és hasznosnak ítélik meg, és feltéve, hogy fórumaik tagsága összeegyeztethető a jó kormányzás elveivel. Egyetértek ezzel az állásponttal. Ezenkívül üdvözlöm a G30-csoport által a közelmúltban tett lépéseket, amelyek célja az átláthatóság javítása az ülések napirendjének közzétételével és egyéb intézkedésekkel.

• [1]  Lásd „Survey on the Access to Finance of Enterprises in the Euro Area: April to September 2018,” EKB, 2018. november
• [2]  Lásd „Monetary Developments in the Euro Area: December 2018,” EKB, 2019. január
• [3]  Lásd „The euro area bank lending survey: Fourth quarter of 2018,” EKB, 2019. január
• [4]  Lásd Financial Stability Review, November 2018,” EKB, 2018. november
• [5] Lásd „Supervisory Banking Statistics: Third Quarter 2018”, EKB Bankfelügyelet, 2019. január.
• [6]  Forrás: A befektetési alapok mérlegstatisztikái, EKB Statisztikai Adattár.
• [7]  Lásd a CON/2018/20. számú EKB-véleményt.

ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím	Az Európai Központi Bank Igazgatósága egy tagjának kinevezéséről
Hivatkozások	05940/2019 – C8-0050/2019 – 2019/0801(NLE)
A konzultáció időpontja / Az egyetértésre irányuló kérelem időpontja	14.2.2019
Illetékes bizottság A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	ECON
Előadók A kijelölés dátuma	Roberto Gualtieri 11.2.2019
Vizsgálat a bizottságban	26.2.2019
Az elfogadás dátuma	26.2.2019
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	33 8 6
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Pervenche Berès, Esther de Lange, Markus Ferber, Jonás Fernández, Giuseppe Ferrandino, Sven Giegold, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Cătălin Sorin Ivan, Petr Ježek, Othmar Karas, Wolf Klinz, Werner Langen, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Gabriel Mato, Alex Mayer, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Ralph Packet, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Anne Sander, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Babette Winter, Sotirios Zarianopoulos
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Eric Andrieu, Nessa Childers, Bas Eickhout, Sophia in ‘t Veld, Jeppe Kofod, Aleksejs Loskutovs, Thomas Mann, Andreas Schwab, Lieve Wierinck
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)	Ole Christensen, Danilo Oscar Lancini
A benyújtás dátuma	1.3.2019