Eljárás : 2019/2134(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0032/2019

Előterjesztett szövegek :

A9-0032/2019

Viták :

PV 15/01/2020 - 20
CRE 15/01/2020 - 20

Szavazatok :

PV 16/01/2020 - 6.6

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0016

<Date>{18/11/2019}18.11.2019</Date>
<NoDocSe>A9-0032/2019</NoDocSe>
PDF 204kWORD 64k

<TitreType>JELENTÉS</TitreType>

<Titre>az európai ombudsman tevékenységéről – 2018-as éves jelentés</Titre>

<DocRef>(2019/2134(INI))</DocRef>


<Commission>{PETI}Petíciós Bizottság</Commission>

Előadó: <Depute>Peter Jahr</Depute>

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 LEVÉL az Alkotmányügyi Bizottság RÉSZÉRŐL
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az európai ombudsman tevékenységéről – 2018-as éves jelentés (2019/2134(INI))

 

Az Európai Parlament,

 tekintettel az európai ombudsman 2018. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. cikkére, 24. cikkének harmadik bekezdésére és 228. cikkére,

 tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának („a Charta”) 11., 41., 42. és 43. cikkére,

 tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UNCPRD),

 tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra[1],

 tekintettel a helyes hivatali magatartás európai kódexére, annak a Parlament által 2001. szeptember 6-án elfogadott formájában,

 tekintettel a Parlament és az európai ombudsman között 2006. március 15-én kötött együttműködési keretmegállapodásra, amely 2006. április 1-jén lépett hatályba,

 tekintettel az ombudsman OI/2/2017 számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalására[2],

 tekintettel a Petíciós Bizottság 2018-ban folytatott tanácskozásairól szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására[3],

 tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

 tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére és 232. cikkének (1) bekezdésére,

 tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság levelére,

 tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A9-0032/2019),

A. mivel az európai ombudsman 2018. évi tevékenységéről szóló éves jelentést 2019. október 2-án hivatalosan benyújtották a Parlament elnökéhez, és mivel az ombudsman, Emily O’Reilly jelentését 2019. szeptember 4-én, Brüsszelben ismertette a Petíciós Bizottság előtt;

B. mivel az EUMSZ 24. és 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére;

C. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (3) bekezdése értelmében „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében”, és „a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni”;

D. mivel az EUMSZ 15. cikke kimondja, hogy „a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el”, továbbá „bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni”;

E. mivel a Charta 41. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”,

F. mivel a Charta 43. cikke kimondja, hogy „bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek, hivatalainak vagy ügynökségeinek – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén”;

G. mivel az ombudsman 2018-ban 490 vizsgálatot indított (ezekből 482 alapult panaszon és 8 volt hivatalból indított vizsgálat) és 545 vizsgálatot zárt le (ebből 534 panasz alapján és 11 hivatalból indított vizsgálatot); mivel a vizsgálatok többsége a Bizottságot érintette (285 vizsgálat, azaz 58,2%), nyomában az uniós ügynökségekkel (43 vizsgálat, azaz 8,8%), a többi pedig a következőképpen oszlott meg: Parlament (30 vizsgálat, azaz 6,1%), Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) (23 vizsgálat, azaz 4,7%), Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) (23 vizsgálat, azaz 4,7%), Európai Beruházási Bank (16 vizsgálat, azaz 3,3%), Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) (14 vizsgálat, azaz 2,8%) és egyéb intézmények (56 vizsgálat, azaz 11,4%);

H. mivel az ombudsman által 2018-ban lezárt vizsgálatok által leginkább érintett három probléma a következő volt: átláthatóság, elszámoltathatóság, valamint az információkhoz és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés (24,6 %), szolgáltatási kultúra (19,8 %) és a mérlegelési jogkör megfelelő alkalmazása (16,1 %); mivel az egyéb problémák között szerepel az eljárási jogok, például a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása, az alapvető jogok tiszteletben tartása, a munkaerő-felvétel, az etikai kérdések, az uniós döntéshozatali folyamatokban, többek között a kötelezettségszegési eljárásokban való nyilvános részvétel, az uniós ajánlati felhívásokkal, támogatásokkal és szerződésekkel kapcsolatos hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az uniós személyzeti ügyek megfelelő kezelése;

I. mivel az ombudsman megfelelő ügyintézésre vonatkozó 2018. évi ajánlásai tekintetében az Európai Bizottság által elért 76 %-os megfelelési arány folyamatos romlást mutat a 2016. évi 82 %-os, illetve a 2017. évi 77 %-hoz képest;

J. mivel 2018-ban 17 996 polgár fordult segítségért az európai ombudsman hivatalához; mivel az ombudsman honlapján működő interaktív útmutatón keresztül 14 596 polgár kapott tanácsot; mivel 1220 kérelmet tájékoztatás céljából máshová továbbítottak; mivel az ombudsman 2180 beérkezett panasszal kapcsolatban járt el;

K. mivel az ombudsman hivatala 2018. évi stratégiai munkája során öt új stratégiai vizsgálatot indított, a fogyatékossággal élő személyek közös betegségbiztosítási rendszer keretében történő kezeléséről, a Bizottság honlapjainak a fogyatékossággal élő személyek általi hozzáférhetőségéről, az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) kérelmek benyújtása előtti tevékenységeiről, az uniós személyzetet érintő „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos helyzetek Bizottság általi kezeléséről, illetve a Tanács jogalkotási munkájának elszámoltathatóságáról; mivel 2018-ben az ombudsman tíz stratégiai kezdeményezést indított többek között a nyelvek uniós közszolgálatban való használatáról, az uniós közszolgálaton belül a zaklatás elleni politikákról, illetve a migráns gyermekek védelméről;

L. mivel az ombudsman döntő szerepet játszik abban, hogy az uniós döntéshozatali eljárások nyitottabbakká váljanak, és elszámoltathatóbbak legyenek a polgárokkal szemben annak érdekében, hogy az állampolgárok gyakorolhassák az Unió demokratikus életében való részvételhez való jogukat, és ezáltal bővüljön a polgárok szerepvállalása és bizalma;

M. mivel az ombudsman döntő szerepet játszik az uniós intézmények elszámoltathatóságának, valamint az uniós igazgatási és döntéshozatali folyamatok lehető legnagyobb átláthatóságának és pártatlanságának biztosításában, a polgárok jogainak védelme érdekében, így növelve az Unióba vetett bizalmukat, illetve az Unió demokratikus életében való szerepvállalásukat és részvételüket;

N. mivel az európai ombudsman fő prioritása annak biztosítása, hogy a polgárok jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák;

O. mivel az ombudsman 2018-ban új honlapot indított, amely a potenciális panaszosok számára felülvizsgált és felhasználóbarát felületet foglal magában; mivel az ombudsman dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó panaszok kezelésével kapcsolatos „gyorsított” eljárása az ombudsman azon kötelezettségvállalását tükrözi, hogy a segítséget kérők számára 40 napon belül segítséget nyújtson és döntést hozzon az Unió mind a 24 hivatalos nyelvén; mivel ez az új kezdeményezés a hivatala hatékonyságának növelését célzó stratégia része;

P. mivel az OI/2/2017/TE stratégiai vizsgálat során az ombudsman arra jutott, hogy a Tanács jogalkotási dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés, valamint a döntéshozatali folyamat – különösen az Állandó képviselők Bizottsága (COREPER) és a munkacsoportok szintjén végzett előkészítő szakasz során – nem átlátható; mivel miután a Tanács vonakodott végrehajtani az ajánlásait, az ombudsman 2018. május 16-án benyújtotta a Parlamentnek a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatóságáról szóló, OI/2/2017/TE. számú különjelentést; mivel a Parlament 2019. január 17-én elfogadta az ombudsman OI/2/2017. számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról szóló jelentését[4] (2018/2096(INI)), amely teljes mértékben támogatja az ombudsman ajánlásait; mivel a finn elnökség kifejezésre juttatta elkötelezettségét a Tanács nyitottságának és jogalkotási átláthatóságának fokozása iránt;

Q. mivel a Parlament 2019. február 12-én elfogadta az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (az európai ombudsman alapokmánya) és a 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti rendelet tervezetét[5], amelyért elsődleges jogalkotási felelősséggel rendelkezik; mivel ezt az új rendeletet a Tanács még nem hagyta jóvá;

R. mivel a tagállamok által a Tanácson belül képviselt álláspontokkal kapcsolatos nyitottság és átláthatóság fokozása növeli majd az Unióba vetett bizalmat, és mérsékli az euroszkepticizmust és a populizmust;

S. mivel az ombudsman 2018-ban zaklatás elleni stratégiát indított, amelynek keretében ellenőrzi az uniós közigazgatás zaklatásellenes politikáját; mivel 2018-ban az ombudsman úgy határozott, hogy levelet intéz 26 uniós intézményhez és ügynökséghez, arra kérve őket, hogy részletezzék politikájukat és annak végrehajtását;

T. mivel az ombudsman 2018-ban vizsgálatot indított az Európai Beruházási Bankon (EBB) belüli, nemi alapon történő megkülönböztetéssel és esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdésekről; mivel az EBB tiszteletben tartotta az ombudsman esélyegyenlőségre és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó ajánlásait és javaslatait;

U. mivel az ombudsman hivatala az UNCPRD végrehajtására létrehozott uniós keret részét képezi, amelynek feladata az egyezmény uniós intézmények szintjén történő végrehajtásának védelme, előmozdítása és ellenőrzése;

V. mivel 2018 márciusában konferenciát rendeztek az Ombudsmanok Európai Hálózata és az Európai Parlament Petíciós Bizottsága részvételével, és a vita egyik fő témája az volt, hogy az ombudsmanok miként fokozhatnák együttműködésüket;

1. üdvözli az európai ombudsman által a 2018-as évről előterjesztett éves jelentést;

2. elismerését fejezi ki Emily O’Reillynek az uniós igazgatás minőségének, valamint a polgároknak nyújtott szolgáltatások hozzáférhetőségének és minőségének javítására irányuló kiváló munkájáért és konstruktív erőfeszítéseiért;

3. hangsúlyozza az átláthatóság és a nyilvános hozzáférés fontosságát a Tanács dokumentumai tekintetében; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamatban létfontosságú a magas szintű átláthatóság, hogy a polgárok, a média és az érintettek számára elszámoltathatóak legyenek megválasztott tisztviselőik és kormányaik; elismerését fejezi ki az ombudsmannak az uniós intézmények és a polgárok közötti kapcsolattartásban és közvetítésben játszott értékes szerepéért; úgy véli, hogy a Tanácsnak felül kell vizsgálnia bizalmas kezelési politikáját; rámutat arra, hogy az ombudsman fontos munkát végez az uniós jogalkotási folyamat nyilvános elszámoltathatóságának fokozása érdekében;

4. hangsúlyozza a döntéshozatalban való aktívabb polgári részvétel és a közigazgatás működési módjával kapcsolatos átláthatóság fokozásának mint az uniós intézmények demokratikus legitimitásának erősítésére irányuló, a bizalom helyreállítását célzó intézkedések szükségességét és fontosságát;

5. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament számára kiemelten fontos és rendkívüli társadalmi és politikai, valamint erkölcsi jelentőséggel bír a polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmának helyreállítása;

6. hangsúlyozza, hogy az Unió szervei, intézményei és polgárai közötti párbeszéd mellett javítani és fokozni kell a szociális párbeszédet;

7. teljes mértékben támogatja az európai ombudsman Tanácshoz intézett ajánlásait, és nyomatékosan felhívja a Tanácsot, hogy minden szükséges intézkedést tegyen meg ezen ajánlások mielőbbi végrehajtása érdekében;

8. ösztönzi az ombudsmant arra, hogy szolgáljon további iránymutatással az uniós intézmények számára arról, hogy miként kommunikáljanak jobban a polgárokkal az Unió valamennyi hivatalos nyelvén; nyomatékosan kéri az ombudsmant, hogy nyújtson iránymutatást az intézmények számára arról, hogy miként fejlesszék nyelvi politikájukat oly módon, hogy a lehető legtöbb nyelven rendelkezésre bocsássák a vonatkozó tartalmakat és információkat;

9. üdvözli az ombudsman stratégiáját, amelynek célja a feladatkör hatásának és a láthatóságának növelése az uniós polgárok körében;

10. üdvözli az európai ombudsman honlapjának átalakítását, amelynek révén funkcionálisabb és a polgárok számára könnyebben hozzáférhető eszközzé válik;

11. kéri, hogy a Tanács mint társjogalkotó munkamódszereit a Szerződésekben előírtaknak megfelelően a parlamenti demokrácia normáihoz igazítsa, és ne úgy működjön, mintha diplomáciai fórum lenne, mivel nem az a funkciója; emlékeztet arra, hogy az ombudsman az OI/2/2017/TE. számú stratégiai vizsgálatát követően arra a következtetésre jutott, hogy a Tanács átláthatósággal kapcsolatos gyakorlatai hivatali visszásságnak minősülnek; nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy haladéktalanul hajtsa végre az ombudsman stratégiai vizsgálatából eredő valamennyi ajánlást, ideértve a Parlamentnek az ombudsman különjelentéséről szóló, saját kezdeményezésű jelentésében foglaltakat is; bátorítja az ombudsmant, hogy továbbra is kövesse nyomon a stratégiai vizsgálatával kapcsolatos eredményeket;

12. ismételten kéri a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jogi szabályozás aktualizálását, és szorgalmazza az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[6] felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az ombudsman könnyebben ellenőrizni tudja, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság biztosítja-e a dokumentumaikhoz való hozzáférést; sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács megakadályozta az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatát, és nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy újra nyissa meg a tárgyalásokat a Parlament második olvasatban elfogadott, az 1049/2001/EK rendelet holtpontra jutott felülvizsgálatáról szóló, 2013. június 12-i állásfoglalásban[7] (2013/2637(RSP)) foglalt álláspontjáról;

13. ismételten kéri az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatát, mivel az súlyosan elavult, és már nem tükrözi a jelenlegi jogi helyzetet, sem az uniós intézmények, hivatalok, szervek és ügynökségek által alkalmazott intézményi gyakorlatokat;

14. üdvözli a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos vizsgálatokra vonatkozó gyorsított eljárás hivatalos elindítását, és elismerését fejezi ki a panaszosok számára elért pozitív eredményekért;

 

15. határozottan hangsúlyozza, hogy az ombudsmannak továbbra is szorosan nyomon kell követnie a Bizottság átláthatóságát, és arról stratégiai vizsgálatokat kell folytatnia; megjegyzi, hogy tudatában van annak, hogy a forgóajtó-jelenség még mindig létezik, különösen az intézmények magas rangú tisztviselői körében; nyomatékosan kéri az ombudsmant, hogy folytassa a Bizottság „forgóajtó-jelenségre” vonatkozó, az ombudsman saját kezdeményezésű vizsgálata nyomán 2018 szeptemberében életbe lépett, felülvizsgált szabályainak végrehajtásával kapcsolatos nyomon követést;

16. hangsúlyozza, hogy az összeférhetetlenség kérdése szélesebb körű a „forgóajtó-jelenség” eseteinél, és kitart amellett, hogy további szabályokat és szigorúbb kritériumokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy egyértelműen garantálni lehessen, hogy a döntések és jogszabályok a polgárok érdekeit szolgálják;

17. emlékeztet arra, hogy a nyilvános hozzáférhetőség, a nyitottság és az átláthatóság elvei alapvető részei az Unió jogalkotási folyamatának annak érdekében, hogy lehetővé tegye a polgárok számára a jogalkotási cselekvéseket megalapozó szempontok megismerését, valamint, hogy ezáltal biztosítsa demokratikus jogaik gyakorlását[8]3b; elismeri, hogy az uniós döntéshozatali folyamat során átláthatóságra van szükség; támogatja, hogy a három intézmény egy közös jogalkotási portál létrehozásával fejlessze szolgáltatásait, amelynek célja, hogy felhasználóbarát csatornaként a nem szakértők számára hozzáférést biztosítson a folyamatban lévő jogalkotási eljárásokkal kapcsolatos információkhoz;

 

18. támogatja a háromoldalú egyeztetések dokumentumainak közzétételét; hangsúlyozza, hogy a Bíróság a (T-540/15. számú) De Capitani-ügyben, 2018. márciusban hozott ítélete szerint az intézmények „négyhasábos” dokumentumokban kifejtett álláspontjai nem tartoznak a közzététel megtagadása általános vélelmének körébe; megjegyzi, hogy a háromoldalú egyeztetések dokumentumaiban megjelenő téma érzékeny jellege önmagában nem tekinthető elegendő indoknak ahhoz, hogy a nyilvánosságtól megtagadják a hozzáférést; úgy véli, hogy a háromoldalú egyeztetések átláthatóságának biztosítása érdekében mindhárom intézmény hozzájárulására szükség van; elismeri, hogy a nyilvánosságnak az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési joga valamennyi uniós polgár védett és elidegeníthetetlen joga, amely közvetlenül a demokratikus elvből és a véleménynyilvánításhoz való alapvető jogból ered, így ennek megfelelően megállapítható az Unió megfelelési és elszámoltathatósági kötelezettsége; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság megfelelő intézményeit, például az ombudsman hivatalát továbbra is elő kell mozdítani, hogy az Unió eleget tegyen fenti kötelezettségének;

19. ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai Központi Bank (EKB) függetlensége biztosítja, hogy az igazgatóság tagjai – felelősen és a megfelelő elszámoltathatóság tiszteletben tartása mellett – szabadon dönthetnek többek között a szélesebb nyilvánosság számára nem nyitott fórumokon való részvételről, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az szükséges az EKB monetáris politikája legjobb teljesítményének biztosításához; tudomásul veszi az ombudsman 2018. július 5-i véleményét;

20. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal folytatott informális párbeszéd során különösen a beérkezett petíciókkal kapcsolatos EU Pilot- és kötelezettségszegési eljárások tekintetében biztosítson magas szintű átláthatóságot és a dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférést, valamint megfelelő módon teljes körű hozzáférést a már lezárt EU Pilot eljárásokhoz és kötelezettségszegési eljárásokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós jogsértések kivizsgálása tekintetében válasszon más megközelítést, és indítson olyan kötelezettségszegési eljárásokat, amelyek nem kizárólag az EU Pilot mechanizmuson alapulnak;

21. hangsúlyozza a kötelezettségszegési eljárásokban hozott határozatok átláthatóságának javítása érdekében hozott intézkedések fontosságát; emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2014-ben az Europa honlapon a kötelezettségszegésekre vonatkozó átfogó információkat tartalmazó, központi platformot hozott létre; rámutat arra, hogy a Bizottság az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló éves jelentéseiben tájékoztatást nyújt az Európai Parlament és a nyilvánosság számára az EU Pilot- és a kötelezettségszegési eljárásokról;

22. teljes mértékben támogatja az ombudsman arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy javítsa az uniós lobbitevékenységek átláthatóságát; támogatja a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy végrehajtsa a szakértői csoportokra vonatkozó, felülvizsgált horizontális szabályokat, többek között az átláthatóság és az összeférhetetlenségek tekintetében; hangsúlyozza, hogy az átláthatósági nyilvántartásban rögzíteni kell a magánérdekeket képviselő személyeket és szervezeteket, hogy a kinevezésekre a horizontális szabályokkal összhangban kerülhessen sor;

23. üdvözli az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti háromoldalú megállapodást, amely előrelépést jelent a lobbitevékenységekre vonatkozó jelenlegi szabályok szigorítása és a kiskapuk megszüntetése felé; úgy véli azonban, hogy az intézmények nem állhatnak meg itt, hanem valamennyi uniós intézményre és ügynökségre nézve kötelező erejű jogalkotási intézkedésekre kell törekedniük;

24. hangsúlyozza, hogy a lobbisták befolyására vonatkozó valamennyi információt díjmentesen, a nyilvánosság számára teljes mértékben érthető és könnyen hozzáférhető módon elérhetővé kell tenni, javítva az uniós átláthatósági nyilvántartásban szereplő adatok pontosságát; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell valamennyi érdekképviselő finanszírozásának teljes átláthatóságát, és kéri azon szervezetek felfüggesztését, amelyek megsértik a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos szabályokat;

25. hangsúlyozza, hogy az átláthatósági nyilvántartás teljes mértékben kötelezővé és valamennyi uniós intézményre, ügynökségre és harmadik félre nézve jogilag kötelező erejűvé tétele érdekében jogi aktust kell elfogadni, ezáltal biztosítva a lobbitevékenység teljes átláthatóságát; bátorítja az uniós intézményeket, hogy vegyék fontolóra, mely gyakorlati intézkedések vezethetnek gyors és hatékony megállapodáshoz;

26. fájlalja, hogy a nemi alapú megkülönböztetés és a nemek képviselete továbbra is problémát jelent uniós intézményekben; aggodalommal veszi tudomásul a 366/2017/AMF ügyben tett megállapításokat, és határozottan és nyomatékosan felhívja az EBB-t, hogy teljes mértékben tegyen eleget az ombudsman azon ajánlásainak, hogy a vezetői pozíciókban el kell érni a nemek kiegyensúlyozott képviseletét;

27. üdvözli, hogy az ombudsman 2018-ban vizsgálatot folytatott a Bizottság főtitkárának kinevezési eljárásával kapcsolatban, és elismeréssel szól a négy alkalommal észlelt hivatali visszásságot illető megállapításairól; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság nem hajtotta végre az ombudsman ajánlásait annak dacára, hogy a Parlament nagymértékben támogatta azokat; különös aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság nem alakított ki külön kinevezési eljárást, és kéri az új Bizottságot, hogy ezt tegye meg, biztosítva a legmagasabb szintű átláthatósági, etikai és jogállamisági normák érvényesítését;

28. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Bizottság csökkenő mértékben teljesíti az ombudsman ajánlásait, javaslatait és megoldásait; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza aziránti elkötelezettségét, hogy az ombudsman által a tevékenysége során feltárt hivatali visszásságok valamennyi esetét megoldja;

29. nyomatékosan kéri az ombudsmant, hogy kövesse nyomon a Parlament új eljárási szabályzatának végrehajtását a biztosjelöltek meghallgatásai tekintetében, különös tekintettel a VII. melléklet pénzügyi érdekeltségek vizsgálatára vonatkozó 2. cikkében foglaltak, az átláthatóság és az objektivitás fényében;

30. tudomásul veszi a Bizottság által 2018. január 31-én elfogadott, az Európai Bizottság tagjainak új magatartási kódexéről szóló javaslatot; úgy véli, hogy a kódex rendelkezéseit tovább kell szigorítani;

31. ismételten hangsúlyozza, és határozottan úgy véli, hogy az uniós intézményekben szigorú erkölcsi és etikai szabályokat és normákat kell alkalmazni a tisztességes magatartásra vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartása érdekében;

32. határozottan úgy véli, hogy az átláthatóság elengedhetetlen eleme a jogállamiságnak, és azt a jogalkotási folyamat során mindvégig tiszteletben kell tartani, mivel érinti a szavazati jog és a passzív választójog, illetve egy sor más jog, például a véleménynyilvánításhoz való jog, a szólásszabadság és a tájékoztatáshoz való jog tényleges érvényesülését; úgy véli, hogy az aktív uniós polgárság kialakításához szükséges volna a folyamat nyilvános ellenőrzéséhez, felülvizsgálatához és értékeléséhez való mozgástér, valamint az eredmény megtámadásának lehetősége is; hangsúlyozza, hogy ez elősegítené, hogy a polgárok jobban megismerjék a jogalkotási folyamat alapvető fogalmait, és ösztönözné az Unió demokratikus életében való részvételüket;

33. üdvözli az ombudsman arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy befolyást gyakoroljon az uniós intézményeken belüli változásra azáltal, hogy részt vesz a munkaterületét érintő nyilvános konzultációkon; üdvözli az ombudsmannak az uniós kockázatértékelési modell élelmiszerláncon belüli átláthatóságának javítását célzó javaslatait, többek között azt az ajánlást, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tegye közzé a kockázatértékeléssel kapcsolatos ülések napirendjét és jegyzőkönyveit;

34. arra ösztönzi az ombudsmant, hogy folytassa saját kezdeményezésű vizsgálatát az EMA és a gyógyszeripari vállalatok forgalombahozatali engedély iránti kérelem előtti előzetes kommunikációjának, valamint a 2019 januárjáig lezajlott nyilvános konzultáció átláthatóságát illetően;

35. üdvözli az ombudsman arra irányuló vizsgálatát, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) miként kezeli a biztonsági jelentéseket, amelynek nyomán az ügynökség megváltoztatta gyakorlatát, és a biztonsági jelentés érintettjei visszajelzést kapnak;

36. nyomatékosan kéri az ombudsmant, hogy továbbra is kövesse nyomon a közös betegségbiztosítási rendszer (JSIS) UNCPRD-vel való összeegyeztethetőségét; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy aktualizálja a JSIS működését szabályozó általános végrehajtási rendelkezések (GIP) szövegét a fogyatékossággal élő vagy súlyos betegségben szenvedő személyek orvosi költségei és a munkahelyi észszerű alkalmazkodáshoz kapcsolódó költségek tekintetében; kéri az ombudsmant, hogy biztosítsa az UNCPRD Európai Unió igazgatásának egésze általi, teljes körű végrehajtását;

37. üdvözli az ombudsmannak az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) kiválasztási eljárásainak látássérült jelöltek általi hozzáférhetőségére vonatkozó gyakorlati ajánlásait; felhívja az ombudsmant, hogy az online kiválasztási eljárások tekintetében kövesse nyomon az EPSO akadálymentességi követelményeknek való teljes körű megfelelését; felhívja az ombudsmant, hogy kövesse nyomon a világ bármely részén zajló számítógépes tesztek során a támogató technológiákra irányuló javaslatait;

38. támogatja az ombudsmant abban, hogy érzékenyebbé tegye az uniós intézményeket a szigorúbb zaklatás elleni politikák bevezetése iránt;

39. támogatja az ombudsmannak a #MeToo mozgalom nyomon követésére irányuló kezdeményezését, és kéri, hogy továbbra is vizsgálja, milyen zaklatásellenes politikákat alkalmaz az uniós igazgatás;

40. támogatja az ombudsman arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megkönnyítse a polgárok részvételét az uniós szakpolitikai döntéshozatalban; kéri az ombudsmant, hogy továbbra is kövesse nyomon az európai polgári kezdeményezés (ECI) eszközének használatát, ideértve a felülvizsgált ECI-rendelet végrehajtásának nyomon követését is;

41. rámutat arra, hogy az európai ombudsman szerepének hangsúlya a létrehozása óta a hivatali visszásságok megelőzéséről a megfelelő ügyintézés előmozdítására helyeződött át; úgy véli, hogy e tendencia logikus fejleménye a megfelelő ügyintézés és a helyes közigazgatási gyakorlatok tevékeny és időbeli elősegítésére irányuló erőfeszítések folytatása;

42. üdvözli az ombudsman megfelelő ügyintézésért járó díjra irányuló kezdeményezését, amely elismeri az uniós közszolgálatok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy innovatív módokat találjanak a polgárbarát politikák végrehajtására;

43. megismétli régóta hangoztatott, arra irányuló kérését, hogy a helyes hivatali magatartás jelenlegi kódexét valamennyi uniós intézményre, ügynökségre és harmadik felekre nézve kötelező érvényű szabályzat szintjére emeljék;

44. emlékeztet arra, hogy az ombudsman európai részről mindvégig igen magas szintű átláthatóság mellett kötelezte el magát az Egyesült Királyság Unióból való kilépéséről szóló megállapodásról folytatott tárgyalások során;

45. arra bátorítja az ombudsmant, hogy folytassa az együttműködést a nemzeti ombudsmanokkal az Ombudsmanok Európai Hálózatán keresztül; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a különböző nemzeti ombudsmanok közötti együttműködési formákat;

46. emlékeztet arra, hogy az európai ombudsman új alapokmányának a Parlament által a közelmúltban elfogadott tervezete egy olyan rendelkezést tartalmaz, amely szerint az európai parlamenti képviselők hároméves várakozási időt követően nevezhetők ki az ombudsman tisztségére;

47. ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy alapvetően fontos megőrizni az ombudsman függetlenségét és feddhetetlenségét, és biztosítani kell, hogy a hivatalt olyan személyek töltsék be, akik a nyilvánvaló pártpolitikai kötődésektől, az összeférhetetlenségektől mentesek, és határozott erkölcsi tartással rendelkeznek;

48. elismerését fejezi ki az ombudsmannak és csapatának a Petíciós Bizottsággal folytatott kiváló és eredményes együttműködéséért;

49. elismerését fejezi ki az ombudsmannal annak megbízatása alatt folytatott kitűnő együttműködésért, és kéri a következő ombudsmant, hogy hasonlóképpen tartsa fenn a Petíciós Bizottsággal való együttműködés és strukturális párbeszéd e szintjét az uniós közigazgatás minőségének további javítása, valamint az általa a polgáraink számára kínált szolgáltatások hozzáférhetőségének és minőségének fokozása érdekében;

50. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy hasonló hatóságainak.

INDOKOLÁS

Az európai ombudsman 2018. évi tevékenységéről szóló éves jelentést[9] hivatalosan 2019. október 2-án nyújtották be az Európai Parlament elnökéhez, és az ombudsman, Emily O’Reilly jelentését 2019. szeptember 4-én, Brüsszelben ismertette a Petíciós Bizottság előtt.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. és 228. cikke foglalja magában az ombudsman megbízatását.

Az EUMSZ 24. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 43. cikke rögzíti az európai ombudsmannál történő panasztételhez való jogot.

Az EUMSZ 228. cikke szerint a bármely uniós polgártól vagy valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személytől érkező, az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok— kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát— tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére az Európai Parlament által megválasztott ombudsman jogosult.

A hivatali visszásság nem megfelelő vagy sikertelen ügyintézést jelent. Akkor következik be, ha egy intézmény nem a jogszabályoknak megfelelően jár el, nem tartja tiszteletben a megfelelő ügyintézésre vonatkozó elveket, vagy megsérti az emberi jogokat.

A Szerződések jelenlegi változatának kulcsfontosságú, az ombudsman tevékenységeihez szorosan kapcsolódó aspektusát az EUMSZ 15. cikke foglalja magában. Az EUMSZ 15. cikke ugyanis kimondja, hogy a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el. Arról is rendelkezik továbbá, hogy bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni.

Az ombudsman szerepéhez különösen kapcsolódó másik alapot az Alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdése jelenti, amely hangsúlyozza, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék”.

2018-ban 17 996 polgár fordult az ombudsmanhoz segítségért, akik közül 14 596 fő részére az ombudsman honlapján található interaktív útmutató segítségével nyújtottak tanácsot, míg a fennmaradó kérelmek közül 1220 tájékoztatási kérelmet az ombudsman szervezeti egységei válaszoltak meg, 2180 kérelmet pedig az ombudsman panaszként kezelt.

Az ombudsman által 2018-ban feldolgozott 2180 panasz közül 880 tartozott az ombudsman megbízatása körébe, és 1300 esett azon kívül.

Az ombudsman 2018-ban 490 vizsgálatot indított (ezekből 482 alapult panaszon. és 14 volt hivatalból indított vizsgálat) és 545 vizsgálatot zárt le (534 panasz alapján, illetve 11 hivatalból indított vizsgálatot). A vizsgálatok többsége a Bizottságot érintette (285 vizsgálat, azaz 58,2 %), nyomában az uniós ügynökségekkel (43 vizsgálat, azaz 8,8 %), a Parlamenttel (30 vizsgálat, azaz 6,1 %), az Európai Személyzeti Felvételi Hivatallal (EPSO) (23 vizsgálat, azaz 4,7 %), az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) (23 vizsgálat, azaz 4,7 %), az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) (14 vizsgálat, azaz 2,8 %) és egyéb intézményekkel (56 vizsgálat, azaz 11,4 %).

Az ombudsman a 2018-ben lezárt vizsgálatok során leginkább a következő három problémával foglalkozott: átláthatóság, elszámoltathatóság, valamint az információkhoz és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés (20,6 %), szolgáltatási kultúra (16,8 %) és az eljárási jogok tiszteletben tartása (16,5 %). Ezeken túl a problémák között szerepelnek még a következők: etikai kérdések, az uniós döntéshozatali folyamatokban való nyilvános részvétel, az alapvető jogok tiszteletben tartása, a mérlegelési jogkör megfelelő gyakorlása többek között a kötelezettségszegési eljárásokban, az uniós ajánlati felhívásokkal, támogatásokkal és szerződésekkel kapcsolatos hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, a munkaerő-felvétel, valamint az uniós személyzeti ügyek megfelelő kezelése.

Az ombudsman hivatala 2018. évi stratégiai munkája során öt új stratégiai vizsgálatot indított, a fogyatékossággal élő személyek közös betegségbiztosítási rendszer keretében történő kezeléséről, a Bizottság honlapjainak a fogyatékossággal élő személyek általi hozzáférhetőségéről, az Európai Gyógyszerügynökség kérelmek benyújtása előtti tevékenységeiről, az uniós személyzetet érintő „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos helyzetek Bizottság általi kezeléséről, illetve a Tanács jogalkotási munkájának elszámoltathatóságáról.

Az ombudsman emellett 10 stratégiai kezdeményezést indított többek között a nyelvek uniós közszolgálatban való használatáról, az uniós közszolgálaton belül a zaklatás elleni politikákról, illetve a migráns és visszatérő gyermekek védelméről, valamint a különböző uniós intézmények és szervek „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos szabályairól.

Az előadó hangsúlyozza, hogy az ombudsman által 2018-ban kezelt ügyek legnagyobb hányadát (20,6 %-át) még mindig az átláthatósággal és elszámoltathatósággal kapcsolatos vizsgálatok, többek között az információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos vizsgálatok tették ki.

Ez az év az ombudsman által nem gyakran alkalmazott hatáskörök egyikének gyakorlása tekintetében is kiemelkedett: különjelentést nyújtott be az Európai Parlamentnek az Európai Unió Tanácsának elszámoltathatóságáról.

Az Unióról alkotott közvélekedést részben a „Brüsszel hibáztatása” kultúra formálta. Az előadó úgy véli, hogy az uniós demokrácia és a tájékozott nyilvános viták szempontjából fontos, hogy e közvélekedés megváltozzon, és hogy a nyilvánosságnak joga van tudni, hogy kormányuk milyen módon járulnak hozzá az uniós jogszabályok megalkotásához. Az előadó ezért támogatja a Tanácson belüli jogalkotási átláthatóság javítására irányuló javaslatot. Az ombudsman egy sor ajánlást fogalmazott meg az Európai Unió Tanácsának, amelyek lehetővé tennék a nyilvánosság számára, hogy könnyebben nyomon kövessék az uniós jogalkotási folyamatot:

a) rendszeresen rögzítse a tagállami kormányok kilétét, amennyiben állást foglalnak a Tanács előkészítő szerveiben folytatott megbeszélések során;

b) világos és nyilvánosan hozzáférhető kritériumokat dolgozzon ki arra vonatkozóan, hogy az uniós jogszabályokkal összhangban miként láthat el dokumentumokat „LIMITE” megjelöléssel;

c) rendszeresen vizsgálja felül a dokumentumok „LIMITE” besorolását korai szakaszban, a jogalkotási aktus végső elfogadása előtt, így mielőtt az informális tárgyalások, az úgynevezett háromoldalú találkozók megkezdődnek, amikorra a Tanács a jogalkotási javaslat tekintetében kialakítja elsődleges véleményét;

Az előadó üdvözli az ombudsman és a Petíciós Bizottság közötti lényeges és gyümölcsöző párbeszédet, amely hatékony rendszer a nyilvánosság iránymutatásra és segítségnyújtásra irányuló panaszainak kezelésére: míg az ombudsman az uniós intézmények, szervek és ügynökségek elleni panaszokkal foglalkozik, a Petíciós Bizottság az Unió Európa-szerte folytatott tevékenységeit érintő petíciókat vizsgálja.


 

 

LEVÉL az Alkotmányügyi Bizottság RÉSZÉRŐL

Dolors Montserrat

Elnökség

Petíciós Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: <Titre>Vélemény az európai ombudsman tevékenységéről – 2018-as éves jelentés</Titre> <DocRef>(2019/2134(INI))</DocRef>

Tisztelt Elnök Asszony!

Bizottságának „Az európai ombudsman tevékenységei – 2018-as éves jelentés” című saját kezdeményezésű jelentésével (2019/2134(INI)) kapcsolatban fordulok Önhöz. 2019. november 12-i ülésén az Alkotmányügyi Bizottság véleményt fogadott el levél formájában (a vélemény előadója: Paulo Rangel, ENP), amelyet ezúton továbbítok Önnek.

Az ülésen[10] a bizottság úgy határozott, hogy felkéri a Petíciós Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy az állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat.

Az Alkotmányügyi Bizottság üdvözli, hogy az európai ombudsman szoros kapcsolatot alakított ki az Európai Parlamenttel, és különösen annak egyes bizottságaival, köztük az Alkotmányügyi Bizottsággal, amellyel számos alkalommal nyílt és gyümölcsöző párbeszédet folytatott.

Az Alkotmányügyi Bizottság nagyon elégedett az európai ombudsman által a referencia-időszakban (2018) végzett tevékenységekkel, és szorgalmazza fellépésének további fejlesztését az éves jelentésében említett kulcsfontosságú területeken:

 az uniós döntéshozatal elszámoltathatósága;

 lobbitevékenységek átláthatósága;

 a dokumentumokhoz való hozzáférés;

 alapvető jogok;

 etikai kérdések;

 uniós ügynökségek és más szervek;

 uniós szerződések és támogatások;

 a polgárok részvétele az uniós politikák kialakításában. 

Az Alkotmányügyi Bizottság többek között nagy jelentőséget tulajdonít a Tanács mint jogalkotó szerv munkamódszerei átláthatóságának, és az Ön bizottságával együtt jelentést készített az ombudsman vonatkozó stratégiai vizsgálatáról, amelynek fő üzenete ezúton megerősítést nyer[11].

Az Alkotmányügyi Bizottság nagyra értékeli, hogy az európai ombudsman határozottan támogatja az európai polgári kezdeményezés programot, és üdvözli, hogy az ombudsman hivatala nyomon fogja követni az európai polgári kezdeményezésről szóló új jogszabály végrehajtását[12].

Végül, de nem utolsó sorban az Alkotmányügyi Bizottság tudatában van annak, hogy a 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat, nevezetesen az európai ombudsman a szerv feladatainak ellátására vonatkozó alapokmánya 1994-ben lépett hatályba, és azt legutóbb 2008-ban módosították[13]. A bizottság ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ombudsman alapokmányát a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése óta nem igazították az új jogi kerethez. Az ombudsman alapokmánya frissítésének szükségessége annál is inkább sürgető, mivel az EUMSZ 228. cikk (4) bekezdése lehetővé teszi az Európai Parlament számára, hogy a Bizottság véleményének kikérését követően és a Tanács egyetértésével rendeleteket fogadjon el az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről.  Az Alkotmányügyi Bizottság ismételten hangsúlyozza a 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat hatályon kívül helyezésének és egy, a jelenleg alkalmazandó jogalapnak megfelelő rendelettel való felváltásának fontosságát és sürgősségét. Az Alkotmányügyi Bizottság emlékeztet arra, hogy 2019 elején kezdeményezte az új alapokmány[14] létrehozását, de még mindig várja a Tanács jóváhagyását.

Hálás lennék, ha bizottsága figyelembe venné a fenti véleményt.

Tisztelettel:

 

 

Antonio Tajani

 


 

 

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

12.11.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

28

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Alex Agius Saliba, Andris Ameriks, Anna-Michelle Asimakopoulou, Margrete Auken, Martin Buschmann, Eleonora Evi, Emmanouil Fragkos, Mario Furore, Peter Jahr, Radan Kanev, Jude Kirton-Darling, Cristina Maestre Martín De Almagro, Dolors Montserrat, Ulrike Müller, Lefteris Nikolaou-Alavanos, Frédérique Ries, Alfred Sant, Nico Semsrott, Cristian Terheş, Yana Toom, Marie-Pierre Vedrenne, Loránt Vincze, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jarosław Duda, Alexis Georgoulis, Sylvie Guillaume, Ádám Kósa, Andrey Slabakov, Rainer Wieland, Stefania Zambelli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk (7) bekezdés)

Sophia in ‘t Veld, Monica Semedo, Eugen Tomac

 


 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

28

+

ECR

Emmanouil Fragkos, Andrey Slabakov

GUE/NGL

Martin Buschmann, Alexis Georgoulis

NI

Eleonora Evi, Mario Furore

PPE

Anna-Michelle Asimakopoulou, Jarosław Duda, Peter Jahr, Radan Kanev, Ádám Kósa, Dolors Montserrat, Eugen Tomac, Loránt Vincze

RENEW

Sophia in 't Veld, Ulrike Müller, Frédérique Ries, Yana Toom, Marie-Pierre Vedrenne

S&D

Alex Agius Saliba, Andris Ameriks, Sylvie Guillaume, Jude Kirton-Darling, Alfred Sant, Cristian Terheş

VERTS/ALE

Margrete Auken, Nico Semsrott, Tatjana Ždanoka

 

1

-

RENEW

Monica Semedo

 

1

0

ID

Stefania Zambelli

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

[1] HL L 113., 1994.5.4., 15. o.

[2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0045.

[3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0114.

[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0045.

[5] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0080.

[6] HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

[7] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0271.

[8] C-39/05 és C-52/05 P egyesített ügyek, Svéd Királyság és Maurizio Turco kontra Európai Unió Tanácsa, Európai Bírósági Határozatok Tára 2008 I-04723.

[9]  https://europa.eu/!hh96tm

[10]A zárószavazáson jelen voltak: Antonio Tajani, (elnök), Gabriele Bischoff, (alelnök), Charles Goerens, (alelnök), Giuliano Pisapia, (alelnök) Paulo Rangel, (vélemény előadója), Danuta Maria Hübner, Alexander Alexandrov Yordanov, Sven Simon, Trócsányi László, Richard Corbett, Domènec Ruiz Devesa, Catherine Bearder, Pascal Durand, Laura Huhtasaari, Geert Bourgeois.

[11] lásd az Európai Parlamentnek az ombudsman OI/2/2017 számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalását (2018/2096(INI)) (előadók: Jo Leinen és Yana Toom).

[12]Lásd az Európai Parlament és a Tanács az európai polgári kezdeményezésről szóló (EU) 2019/788 rendeletét (2019. április 17.) (HL L 130., 2019.5.17., 55. o.)

[13]Lásd az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatot (HL L 113., 1994.5.4., 15. o.).

[14]Lásd az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalását az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (az európai ombudsman alapokmánya) és a 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló javaslatról (2018/2080(INL)2019/0900(APP)) (Vélemény előadója: Paulo Rangel).

Utolsó frissítés: 2019. december 4.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat