Eljárás : 2019/0817(NLE)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0049/2019

Előterjesztett szövegek :

A9-0049/2019

Viták :

PV 16/12/2019 - 16
CRE 16/12/2019 - 16

Szavazatok :

PV 17/12/2019 - 4.10
CRE 17/12/2019 - 4.11

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0093

<Date>{06/12/2019}6.12.2019</Date>
<NoDocSe>A9-0049/2019</NoDocSe>
PDF 474kWORD 126k

<TitreType>JELENTÉS</TitreType>

<Titre>az Európai Központi Bank igazgatósági tagságára történő jelölésre vonatkozó tanácsi ajánlásról</Titre>

<DocRef>(C9‑0149/2019 – 2019/0817(NLE))</DocRef>


<Commission>{ECON}Gazdasági és Monetáris Bizottság</Commission>

Előadó: <Depute>Irene Tinagli</Depute>

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT
 1. MELLÉKLET: FABIO PANETTA ÖNÉLETRAJZA
 2. MELLÉKLET: FABIO PANETTA KÉRDŐÍVRE ADOTT VÁLASZAI
 ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

az Európai Központi Bank igazgatósági tagságára történő jelölésre vonatkozó tanácsi ajánlásról

(C9‑0149/2019 – 2019/0817(NLE))

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Tanács 2019. október 10-i ajánlására (12451/2019)[1],

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amelynek megfelelően az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel (C9‑0149/2019),

 tekintettel az uniós gazdasági és monetáris ügyekkel kapcsolatos pozíciók jelöltjei közötti nemi egyensúlyról szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására[2],

 tekintettel eljárási szabályzata 130. cikkére,

 tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0049/2019),

A. mivel az Európai Tanács 2019. október 16-i levelében konzultált az Európai Parlamenttel Fabio Panettának az Európai Központi Bank igazgatósági tagjává 2020. január 1-jétől, nyolcéves hivatali időre történő kinevezéséről;

B. mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága ezután értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek, valamint az EKB-nak a Szerződés 130. cikkéből következő teljes függetlensége követelménye szempontjából – a jelölt képességeit; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megkapta a jelölt önéletrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C. mivel a bizottság a továbbiakban – 2019. december 3-án – meghallgatta a jelöltet, aki a meghallgatáson nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

D. mivel az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagjaiból és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak tizenkilenc elnökéből áll, amelyek pénzneme az euró; mivel ez utóbbiak eddig mindig férfiak voltak;

E. mivel a Parlament többször hangot adott elégedetlenségének az Európai Központi Bank Igazgatósága tagjainak kinevezési eljárásával kapcsolatban, és e tekintetben az eljárások javítására szólított fel; mivel a Parlament kérte, hogy kellő időben kapja meg az előválogatott jelöltek legalább két nevet tartalmazó, a nemek közötti egyensúlynak eleget tevő listáját;

F. mivel a Parlament 2019. szeptember 17-én kedvező véleményt adott a Tanács azon ajánlásáról, hogy Christine Lagarde-ot nevezzék ki az Európai Központi Bank első női elnökévé;

G. mivel a nők továbbra is alulreprezentáltak az Európai Központi Bank Kormányzótanácsában; mivel a Parlament sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok nem vették komolyan ezt a kérést, és felszólítja a nemzeti és uniós intézményeket, hogy a következő jelölések során aktívan törekedjenek a nemek közötti egyensúly elérésére;

H. mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell tennie a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;

1. kedvező véleményt nyilvánít Fabio Panettának az Európai Központi Bank igazgatósági tagjává történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról;

2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányának.

 


 

1. MELLÉKLET: FABIO PANETTA ÖNÉLETRAJZA

Fabio Panetta

KAPCSOLAT

Banca d’Italia

Via Nazionale 91 — 00184, Róma, Olaszország

E-mail-cím: fabio.panetta@bancaditalia.it

 

 

 

Született Rómában, 1959. augusztus 1-jén. Nős, három gyermeke van.

FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGEK

1996

1984

1982

 

Közgazdaságtan és pénzügy, PhD-fokozat (London Business School).

Monetáris közgazdaságtan, MSc-fokozat (London School of Economics).

Kitüntetéses közgazdasági diploma (LUISS Egyetem, Róma).

 

Szakmai tapasztalat és betöltött főbb tisztségek

Jelenleg:

 

 

 

 

 

 

 

 

Korábbi tisztségek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Olasz Nemzeti Bank vezető elnökhelyettese. Az elnököt helyettesíti annak távolléte vagy munkaképtelensége esetén.

Az olasz biztosításfelügyeleti hatóság (IVASS) elnöke. E minőségben tagja az Európai Rendszerkockázati Testület igazgatótanácsának. 

A Nemzetközi Fizetések Bankja igazgatóságának elnökhelyettese.

A G7-csoport és a G20-csoport Olaszországot képviselő póttagja.

Az OECD 3. munkacsoportjának tagja. 

A genfi Monetáris és Banki Tanulmányok Nemzetközi Központja (ICMB) igazgatóságának és az Einaudi Gazdasági és Pénzügyi Intézet (EIEF) kormányzótanácsának tagja.

Az Olasz Köztársasági Érdemrend tiszteletbeli főtiszti fokozatával tüntették ki.

 

2004-től 2017-ig a Banca d’Italia elnökének kísérője és helyettese az Európai Központi Bank Kormányzótanácsában (elnökök: Antonio Fazio, Mario Draghi, Ignazio Visco).

2014-től 2019 júliusáig az egységes felügyeleti mechanizmus felügyelőbizottságának tagja az Európai Központi Banknál.

2012-től 2019 májusáig az Olasz Nemzeti Bank irányító testületének tagja és elnökhelyettese.

A Nemzetközi Fizetések Bankja igazgatósági tagja (2013-ban és 2015-től 2018-ig).

2003-tól 2019 júniusáig a Nemzetközi Fizetések Bankja globális pénzügyi rendszerrel foglalkozó bizottságának tagja.

2013-tól a biztosításfelügyeleti hatóság (Ivass) igazgatósági tagja.

 

1985-ben csatlakozott az Olasz Nemzeti Bank kutatási osztályához. Később előléptették vezetővé (2000), a monetáris és pénzügyi részleg ügyvezetőjévé és igazgatójává (2004), a gazdasági kilátásokkal és a monetáris politikával foglalkozó részleg vezetőjévé és igazgatójává (2007), majd az eurórendszerért és a pénzügyi stabilitásért felelős ügyvezető igazgatóvá (2011).

A római Tor Vergata Egyetem „Európai gazdaság és nemzetközi pénzügyek” elnevezésű mesterképzésén a „Versenyhelyzet és teljesítmény az európai pénzügyi rendszerben” című kurzust oktatta (2004–2005).

A római Tor Vergata Egyetem gazdasági karán „A pénzpiacok elmélete és gyakorlata” című PhD-kurzust oktatta (1995–1996).

Ökonometriai kutatási asszisztens a római LUISS Egyetemen (1982–1983).

 

EGYÉB TISZTSÉGEK

2010-12:

2005-11:

 

1999-2007:

 

2010-11:

 

 

2005-06:

 

 

2000-01:

 

 

 

1999-2002:

 

1998-2000:

Az olasz nemzeti bank pénzügyi stabilitásról szóló jelentésének főszerkesztője.

Az International Journal of Central Banking igazgatóságának tagja.

Az olasz nemzeti bank éves jelentése és gazdasági hírlevele pénzről, hitelezésről és pénzügyekről szóló fejezeteinek szerkesztője.

A globális pénzügyi rendszerrel foglalkozó bizottság (Nemzetközi Fizetések Bankja) közvetlen irányítása alatt működő, szuverén kockázattal és bankfinanszírozási feltételekkel foglalkozó munkacsoport elnöke.

A globális pénzügyi rendszerrel foglalkozó bizottság (Nemzetközi Fizetések Bankja) közvetlen irányítása alatt működő, a pénzpiacok volatilitását tanulmányozó csoport elnöke.

A G10-országok pénzügyminiszterei és jegybankelnökei által támogatott, a banki és pénzügyi ágazat konszolidációs folyamatával kapcsolatos felmérés keretében a hatékonysággal, versennyel és hiteláramlással foglalkozó munkacsoport elnöke.

Az olasz nemzeti bank képviselője az OECD monetáris szakértőket tömörítő magas szintű csoportjában (Párizs).

A G10-országok jegybankelnökei által létrehozott, részvénypiacokkal foglalkozó munkacsoport tagja.

Gazdasági és pénzügyi témájú szemináriumokat tartott az alábbi intézményeknél: American Economic Association, a Federal Reserve System Kormányzótanácsa, Federal Reserve Bank of Chicago, Nemzetközi Fizetések Bankja, De Nederlandsche Bank, Federal Deposit Insurance Commission, Borsa di Milano, Associazione Bancaria Italiana, olasz gazdasági és pénzügyminisztérium, Consob, Európai Doktori Intézet (Firenze), London Business School, London School of Economics, Università Bocconi, Bank of Canada, Sapienza Egyetem, Tor Vergata Egyetem, Center for International Studies, Istituto per la Ricerca sociale, az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPR), Monte Titoli S.p.A., Università di Pavia, Bank of England, Associazione per gli Studi di Banca e Borsa, LUISS Egyetem, Università Cattolica di Milano, Università di Ancona, Università di Sassari, Università di Verona, Autorità Garante per la Concorrenza, Associazione Prometeia, Institute for Law and Finance (Frankfurt), Banque Centrale du Luxembourg.

Az olasz gazdasági szövetség, az amerikai pénzügyi szövetség (American Finance Association) és az amerikai gazdasági szövetség (American Economic Association) tagja. Számos olasz és külföldi folyóiratban tett közzé banki és pénzügyi témájú tanulmányokat (lásd a mellékelt listát).

Többek között az alábbi olasz és külföldi folyóiratok szakértője volt: American Economic Review, Quarterly Journal of Economics, Journal of Money, Credit and Banking, Review of Economics and Statistics, Journal of Financial Intermediation, Journal of Banking and Finance, Journal of Development Economics, Journal of the European Economic Association (JEEA), Open Economies Review, Journal of Development Economics, International Review of Economic and Finance, Economic Modelling, Economic Notes, Rivista di Politica Economica, Moneta e Credito, Politica Economica.

DÍJAK ÉS ÖSZTÖNDÍJAK

2006

 

1985

 

1983

 

A legjobb közgazdasági szerzőnek járó „Premio Giornalistico Internazionale Santa Margherita Ligure per l’Economia díjjal tüntették ki.

Az olasz nemzeti bank külföldi közgazdasági tanulmányokat támogató „Paolo Andreini” ösztöndíjában részesült.

Az Oktatási Minisztérium külföldi politikai gazdaságtani tanulmányokat támogató ösztöndíjában részesült.

LEGFONTOSABB PUBLIKÁCIÓK

 

NEMZETKÖZI FOLYÓIRATOKBAN MEGJELENT FONTOSABB CIKKEK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KÖNYVEK ÉS MONOGRÁFIÁK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EGYÉB CIKKEK és beszédek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Munkadokumentumok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Are Mergers Beneficial to Consumers? Evidence from the Market for Bank Deposits”, társszerző: D. Focarelli, The American Economic Review, 93. kötet, 4. szám, 2003. szeptember (szintén megjelent itt: Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 448. szám, 2002. július).

„The Interaction between Capital Requirements and Monetary Policy” (2014), társszerzők: Paolo Angelini és Stefano Neri, Journal of Money, Credit and Banking, 46. kötet, 6. szám, 2014. szeptember.

„Do Mergers Improve Information? Evidence From the Loan Market”, társszerzők: Fabiano Schivardi és Matthew Shum, The Journal of Money, Credit and Banking, 41. kötet, 4. szám, 673–709. o., 2009 (szintén megjelent itt: 4961. sz. munkadokumentum, CEPR, London).

„Why do companies go public? An Empirical Analysis”, társszerzők: M. Pagano és L. Zingales, Journal of Finance, LIII. kötet, 1. szám, 1998.

„The Coordination of Micro and Macro-Prudential Policy in Europe” (2015), társszerző: Piergiorgio Alessandri, European Economy, 2015.3.

„Consolidation and Efficiency in the Financial Sector: A Review of the International Evidence”,társszerzők: D. Amel, C. Barnes és C. Salleo, Journal of Banking and Finance, 28. kötet, 10. szám, 2004 (szintén megjelent itt: Working Paper 2002-47, Board of Governors, Federal Reserve System).

„The Stability of the Relation between the Stock Market and Macroeconomic Forces”, Economic Notes, 2002, 3. szám (szintén megjelent itt: Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 393. szám, 2003).

„Will A Common European Monetary Policy Have Asymmetric Effects?”, társszerzők: L. Guiso, A. Kashyap és D. Terlizzese, Economic Perspectives, Federal Reserve Bank of Chicago, 56. szám, 2000 (szintén megjelent itt: Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 325. szám, 2000).

„Why do Banks Merge?”, társszerzők: D. Focarelli és C. Salleo, Journal of Money, Credit and Banking, 34. kötet, 4. szám, 2002. november (szintén megjelent itt: Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 361. szám, 1999).

„The Performance of Italian Equity Funds”, társszerző: Riccardo Cesari, Journal of Banking and Finance, 26, 2002 (szintén megjelent itt: Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 325. szám, 1998).

„The stock market as a source of capital: some lessons from initial public offerings in Italy”, társszerzők: M. Pagano és L. Zingales, European Economic Review, 40. szám, 1996.

 „Les interactions négatives entre banques et états”, társszerzők: Paolo Angelini és Giuseppe Grande, Revue d’économie financière, 111. szám, 2013. szeptember.

  Supplementary pension schemes in Italy: Features, development and opportunities for workers”, társszerzők: Riccardo Cesari és Giuseppe Grande, Giornale degli economisti e annali di economia, 67. kötet, 1. szám, 21–40. o., 2008.

 

 

„The impact of sovereign credit risk on bank funding conditions”(2011),megjelent itt: CGFS Papers 43. szám, Nemzetközi Fizetések Bankja, Basel (a globális pénzügyi rendszerrel foglalkozó bizottság szuverén kockázattal és bankfinanszírozási feltételekkel foglalkozó munkacsoportjának jelentése).

 

„Financial Sector Pro-cyclicality: Lessons from the Crisis” (2009), koordinátor (társszerző: Paolo Angelini), Banca d’Italia, Questioni di Economia e Finanza (Occasional Papers) 44. szám, április.

 

Geneva Reports on the World Economy, No. 9: International Financial Stability, (2007) (társszerzők: Roger Ferguson, Phillip Hartman és Richard Portes), közzétette azInternational Center for Monetary and Banking Studies (ICMB) és a CEPR.

Il sistema finanziario e il Mezzogiorno. Squilibri reali e divari finanziari (2006),szerkesztő, társszerző: Luigi Cannari, Cacucci Editore, Bari

Il sistema bancario italiano negli anni novanta. Gli effetti di una trasformazione (2004), Il Mulino, Bologna.

La previdenza complementare in Italia: caratteristiche, sviluppo e opportunità per i lavoratori,társszerzők: Riccardo Cesari és Giuseppe Grande, Banca d’Italia, Questioni di Economia e Finanza (Occasional Papers) 8. szám, 2008. május.

„The Recent Behaviour of Financial Market Volatility”, Nemzetközi Fizetések Bankja, BIS Economic Papers 29. szám, 2006. augusztus (a globális pénzügyi rendszerrel foglalkozó bizottság tanulmányozócsoportjának jelentése). 

Le nuove regole sulla liquidità e la politica monetaria (2014), megjelent itt: Liquidità e nuove regole sulle banche: calibrazione e impatti (ARIME sorozat), Franco Angeli, Milano.

 

 

Central banking in the XXI century: never say never (a „Central banking and monetary policy: Which will be the new normal?” című konferencián elhangzott beszéd), Università Cattolica, Milánó, 2016. április.

21st Century cash: Central banking, Technological innovation and digital currencies, in: Do we need Central Bank Digital Currency? Economics, Technology and Institutions, Larcier, a SUERF konferencia anyaga, 2018.

Why do banks securitize their assets? Bank-level evidence from over one hundred countries in the pre-crisis period, társszerző: A.F. Pozzolo, Banca d’Italia, Tema di discussione (munkadokumentumok) 1183. szám, 2018.

The Distributional Consequences of Monetary Policy, a DNB 18. éves kutatási konferenciája: „Distributional implications of the crisis and policy responses”, Amszterdam, 2015. november 20.

On the special role of macroprudential policy in the euro area, in: Putting Macroprudential Policy to Work, DNB Occasional Studies, Vol. 12-7 (2014).

Finanza, rischi e crescita economica (a Bocconi Egyetem „Benchmarking the UK market: A way to create an efficient and effective capital market in Italy?” című konferenciáján elhangzott beszéd), Milánó, 2016. január.

Prudential policy at times of stagnation: a view from the trenches, társszerző: P. Alessandri, Questioni di Economia e Finanza della Banca d’Italia (Occasional Papers), 300. szám, 2015. december.

 „Why banks and supervisors must act now”, társszerző: Mark Carney, Financial Times, 2011. július 11.

La transizione verso un sistema finanziario più stabile, Quaderni dell’Associazione per lo Sviluppo degli Studi di Banca e Borsa, 287. szám, 2015. március.

The European Banking and Capital Markets Unions: Challenges and Risks, a Foundation for European Progressive Studies és a Fondazione Italianieuropei nemzetközi konferenciáján elhangzott beszéd, Róma, 2015. február 6.

Crescita economica e finanziamento delle imprese, Rivista AIAF online, 2015, 94. szám.

La nuova vigilanza bancaria europea e l’Italia, a „Le Banche Popolari dal XX al XXI Secolo” című konferencián elhangzott beszéd, Róma, 2014. június 19.

Imprese: una finanza diversa è possibile, SACE MAG, 2. szám, 2014.

The negative feedback loop between banks and sovereigns, társszerzők: P. Angelini és G. Grande, Questioni di Economia e Finanza della Banca d’Italia, (Occasional Papers) 213. szám, 2014. január.

Un sistema finanziario per la crescita, az„Il risparmio degli italiani è al sostegno della crescita?” című konferencia anyaga, The Adam Smith Society, Milánó, 2014. január 27.

Il credito e il finanziamento delle imprese, a „Reload Banking. La banca del domani per un nuovo sviluppo dell’Italia” című konferencián elhangzott beszéd, Federazione delle Banche di Credito Cooperativo Lazio Umbria Sardegna, Róma, 2013. június 21.

Macroprudential tools: where do we stand?, a 2013. évi Financial Stability Review bemutatása alkalmából elhangzott beszéd, Banque Centrale du Luxembourg, 2013. május 14.

Banche, Finanza, Crescita, Quaderni dell’Associazione per lo Sviluppo degli Studi di Banca e Borsa, 273. szám, 2013. március.

Pro-cyclicality of capital regulation: is it a problem? How to fix it?, társszerzők: P. Angelini, A. Enria, S. Neri és M. Quagliariello, Questioni di Economia e Finanza della Banca d’Italia (Occasional Papers), 74. szám, 2010. október.

„Domanda e Offerta di Credito in Italia durante la crisi finanziaria”, társszerző: Federico Maria Signoretti, Banca d’Italia, Questioni di Economia e Finanza (Occasional Papers) 63. szám, 2010. április.

An assessment of financial sector rescue programmes, társszerzők: T. Faeh, G. Grande, C. Ho, M. King, A. Levy, F.M. Signoretti, M. Taboga és A. Zaghini, Questioni di Economia e Finanza della Banca d’Italia (Occasional Papers), 47. szám, 2009. július.

„Evoluzione del sistema bancario e finanziamento dell’economia nel Mezzogiorno”, Moneta e Credito, LVI. kötet, 222. szám, 2003. június (szintén megjelent itt: Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 467. szám, 2003. március).

„La trasformazione del sistema bancario italiano e i suoi effetti sulle imprese e sui risparmiatori”, társszerző: D. Focarelli (a „Quarant’anni di Economia a Verona” című konferencián elhangzott előadás), Banche e Banchieri, 4. szám, 2002.

„Il sistema bancario italiano nell’area dell’euro”, társszerzők: L. Gambacorta és G. Gobbi, Bancaria, 57. kötet, 3. szám, 2001.

„Determinanti e conseguenze delle acquisizioni e fusioni bancarie”, társszerzők: D. Focarelli és C. Salleo, Banca Impresa Società, 1. szám, 1999.

„La congiuntura creditizia in Italia”(a Sadiba 26. konferenciáján elhangzott előadás) Quaderni dell’Associazione per lo Sviluppo degli Studi di Banca e Borsa, 198. szám, 2003. március.

„Le banche e i servizi finanziari alle imprese” (a Sadiba 25. konferenciáján elhangzott előadás), Quaderni dell’Associazione per lo Sviluppo degli Studi di Banca e Borsa, 185. szám, 2002. március.

„Is There an Equity Premium Puzzle in Italy? A Look at Asset Returns, Consumption and Financial Structure over the Last Century”, társszerző: Roberto Violi, Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 339. szám, 1999.

„Portafogli gestiti e tassi di rendimento: alcune considerazioni”, társszerző: Riccardo Cesari, Bancaria, 1. szám, 1998.

„Innovazioni strutturali nel mercato azionario: gli effetti della contrattazione continua”, társszerzők: C. Impenna és P. Maggio, in: Rapporto IRS sul mercato azionario, Istituto per la Ricerca Sociale, Milano (szintén megjelent itt: Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 248. szám, 1995).

„La volatilità dei corsi dei CCT e i coefficienti patrimoniali del Comitato di Basilea”, társszerző: F. Drudi, il Risparmio, 3. szám, 1994.

„I tassi d'interesse reali: l'esperienza degli ultimi trent'anni (1960-1992)”, társszerző: A. Levy, in: L'alto prezzo del danaro, P. Ciocca és G. Nardozzi (szerk.), Laterza, Bari, 1993 (szintén megjelent itt: Bancaria, 4. szám, 1994).

Privatizzare: come? Spunti da una ricognizione comparata dei casi inglese e francese, társszerző: S. Chiri, Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 197. szám, 1993.

„Rischio di tasso d'interesse e coefficienti patrimoniali: un'applicazione di modelli multifattoriali”, társszerző: F. Drudi, Finanza, Imprese e Mercati, il Mulino, 3. szám, 1992.

„Rischio di tasso d'interesse e coefficienti patrimoniali: un'analisi dei regolamenti SIM”, társszerző: F. Drudi, Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 180. szám, 1992.

„Il mercato finanziario italiano nel processo di integrazione economica europea”, Il Risparmio, 5. szám, 1992. szeptember-október.

„Gli effetti della quotazione internazionale: il caso delle azioni italiane a Londra”, Finanza, Imprese e Mercati, Il Mulino, 3. szám, 1991. december (szintén megjelent itt: Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 156. szám, 1991).

„La struttura fattoriale del mercato azionario italiano”, in: Ricerche applicate e modelli per la politica economica, Banca d'Italia, II. kötet, 1991.

„Evoluzione e performance dei fondi comuni mobiliari italiani”, társszerző: E. Zautzik, Il rischio azionario e la Borsa, szerk.: Centro Baffi dell'Università Bocconi (szintén megjelent itt: Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 142. szám, 1990).

„Organizzazione ed efficienza del mercato azionario”, Economia, società e istituzioni, 1989. október.

Evoluzione recente del sistema finanziario italiano: effetti sull'allocazione del risparmio e sulla struttura dell'intermediazione finanziaria, az „I gruppi plurifunzionali nelle strategie di mercato delle banche e delle assicurazioni” című konferencia anyaga, Trieszt, 1989. november.

„Recent Changes in the Organization and Regulation of Capital Markets in Italy”, társszerzők: C. Caranza és R. Pepe, in: Changes in the Organization and Regulation of Capital Markets, Nemzetközi Fizetések Bankja, 1987. április.

 

 

„Monetary Policy and Macroprudential Policy”, társszerzők: Paolo Angelini és Stefano Neri, Banca d’Italia, Temi di Discussione (munkadokumentumok) 801. szám, 2011. március. Szintén megjelent itt: Európai Központi Bank, 1448. sz. munkadokumentum, 2012. július.

Why Do Banks Securitize their Assets? társszerző: Alberto Pozzolo. Mimeo, Banca d’Italia.

The Causes and Consequences of Going Public, társszerzők: Andrea Generale és Federico Signoretti, mimeo, Banca d’Italia.

How Interest Sensitive is Investment? Very (when the data are well measured), társszerzők: Luigi Guiso, Anil Kashyap és Daniele Terlizzese, mimeo, Banca d’Italia.

 


 

2. MELLÉKLET: FABIO PANETTA KÉRDŐÍVRE ADOTT VÁLASZAI

Kérdőív a következő tisztségre pályázó jelölt számára:

Az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagja

(Fabio Panetta)

 

 

A. Személyes és szakmai háttér

 

1. Kérjük, emelje ki monetáris, pénzügyi és üzleti téren szerzett szakmai gyakorlatának fő vonatkozásait, valamint európai és nemzetközi tapasztalatainak fő ismérveit!

Egész eddigi szakmai pályafutásom során központi banknál dolgoztam. 1985-ben csatlakoztam az olasz nemzeti bankhoz, ahol 2012-ben igazgatósági taggá és elnökhelyettessé neveztek ki. Jelenleg a vezető elnökhelyettesi tisztséget töltöm be. Emellett az olasz biztosításfelügyeleti hatóság (IVASS) elnöke vagyok, és e feladatkörömből adódóan tagja az Európai Rendszerkockázati Testület igazgatótanácsának is.

Az olasz nemzeti bank irányító testületének többi tagjával együtt, vezető elnökhelyettesként felelős vagyok a napi ügymenet irányításáért, valamint az intézmény stratégiai orientációjának meghatározásáért számos különféle kérdésben. Az olasz nemzeti bank feladatai többek között az alábbiak: hozzájárul az euróövezet monetáris politikájára vonatkozó döntésekhez és végrehajtja azokat Olaszországban; felügyeli mind a banki (az egységes felügyeleti mechanizmuson belül), mind a nem banki közvetítőket; felügyeli az olasz állampapírpiacokat és az olasz piaci infrastruktúrákat; felügyeli és biztosítja az olasz pénzforgalmi rendszer zökkenőmentes működését, és az euróövezetbe irányuló pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújt (TIPS, Target2 és Target2 Securities);[3] makroprudenciális politikákat fogad el. Továbbá az olasz nemzeti bank felelősségi körébe tartozik a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem is.[4]

Pályafutásom során mélyreható tapasztalatot szereztem a központi banki tevékenységek széles körében, és vezető szerepet játszottam az újonnan felmerülő problémák kezelésében. 1985-ben csatlakozottam az olasz nemzeti bank kutatási osztályához, 2007-ben pedig a gazdasági kilátásokkal és a monetáris politikával foglalkozó igazgatóság vezetője lettem. 2011-ben ügyvezető igazgatóvá neveztek ki azzal a feladattal, hogy koordináljam a bank eurórendszerhez és pénzügyi stabilitáshoz kapcsolódó tevékenységeit. Az irányító testületben többek között a monetáris politikával kapcsolatos műveletek és a bankfelügyelet tartozott a felelősségi körömbe.

2004 óta vettem részt az EKB Kormányzótanácsának ülésein, először kísérői, majd helyettesi minőségben. Ezáltal kiváltságom volt közelről megtapasztalni az egységes monetáris politika első néhány meghatározó évét. A pénzügyi és államadósság-válságok kihívásokkal teli időszakában mindvégig részt vettem a szakpolitikai döntéshozatalban. Aktívan közreműködtem a bankunió létrehozásában az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) felügyelőbizottságának tagjaként, amely tisztséget az SSM 2014-es létrehozásától 2019 júliusáig töltöttem be.

A nemzetközi fórumokon való részvétel lehetővé tette számomra, hogy első kézből tapasztalhassam meg a nemzetközi együttműködés jelentőségét. Tagja voltam többek között a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) globális pénzügyi rendszerrel foglalkozó bizottságának, az EKB makroprudenciális fórumának (a felügyelőbizottság tagjaként) és a BIS igazgatóságának (amelynek jelenleg egyik póttagja vagyok). A G7-csoport és a G20-csoport pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek ülésein póttagi minőségben képviselem Olaszországot.

Tagja vagyok a genfi székhelyű International Center for Monetary and Banking Studies (ICMB) igazgatóságának is.

Amellett, hogy a politikai kérdések területén jelentős múlt és sokrétű tapasztalat áll mögöttem, tudományos háttérrel rendelkezem: számos monetáris és banki kérdésekről szóló publikációm jelent meg nemzetközi folyóiratokban.

 

2. Van-e bármilyen üzleti vagy pénzügyi érdekeltsége vagy egyéb kötelezettsége, amely esetleg összeférhetetlen lenne jövőbeli feladataival, és vannak-e olyan releváns személyes vagy egyéb tényezők, amelyeket a Parlamentnek az Ön kinevezésének mérlegelésekor figyelembe kellene vennie?

 

Nincsenek. Az olasz nemzeti bank irányító testületének tagjaként magas szintű elvárásoknak kell megfelelnem az összeférhetetlenség, a titoktartás, a külső megbízatások, az ajándékok és egyéb juttatások elfogadása, valamint a pénzügyi befektetések tekintetében, összhangban a bank alapértékeivel, amelyek a függetlenség, a pártatlanság, az őszinteség és a diszkréció. A felügyelőbizottság korábbi tagjaként aláírtam és betartom az EKB döntéshozó szerveire vonatkozó etikai kódexet, átláthatósági követelményeket és befektetésekkel kapcsolatos korlátozásokat. Olaszország biztosításfelügyeleti hatóságának (IVASS) elnökeként tiszteletben tartom az IVASS magatartási kódexét és átláthatósági követelményeit.

Nem vagyok tagja egyetlen magánszervezetnek sem. Nincsenek befektetéseim és nem közreműködöm semmiféle pénzügyi vagy egyéb vállalkozásban.

 

3. Melyek lennének azok az irányadó célkitűzések, amelyeket az Európai Központi Banknál megbízatása alatt követne?

 

Az EKB azzal tud a leginkább hozzájárulni egy erősebb, ellenállóbb, virágzóbb és méltányosabb Európa megteremtéséhez, ha határozottan törekszik az árstabilitás fenntartásához kapcsolódó feladata teljesítésére. Az első számú vezérelv valamennyi igazgatósági tag számára jelenleg és a jövőben is annak biztosítása, hogy az EKB teljesítse megbízatását az uniós szerződésekkel összhangban.

Ugyanakkor az EKB-nak folyamatosan oda kell figyelnie a pénzügyi rendszer stabilitását szolgáló politikái esetleges nem kívánt következményeire, különösen amikor új eszközöket alkalmaz. Ilyen körülmények között nagyfokú éberségre van szükség, hogy az ilyen hatásokat a lehető legkorábban észlelhesse: a gazdasági és pénzügyi feltételeket minden irányban folyamatosan vizsgálni kell, bármiféle kizárás vagy elfogultság nélkül. 

Ami az EKB belső működését illeti, a legjobban egy olyan szervezeti kultúrával lehet megvalósítani ezeket a célkitűzéseket, amely ösztönzi egy pragmatikus, adatvezérelt és nyitott hozzáállás meghonosítását az intézmény valamennyi szintjén. Ha kineveznek az Igazgatóságba, folyamatosan arra fogok törekedni, hogy még tovább fejlesszem ezt a kultúrát.

Amint azt a későbbi válaszaimban világosabban is kifejtem, az Igazgatóságba való kinevezésem esetén igyekezni fogok kialakítani egy még erőteljesebb, felhatalmazásra és esélyegyenlőségre épülő kultúrát, amely nem tesz különbséget nem, nemzetiség vagy egyéb tényezők alapján.

 

B. Az EKB monetáris politikája

 

4. Az Ön véleménye szerint a jelenlegi makrogazdasági feltételek mellett hogyan kellene folytatnia az EKB-nak monetáris politikáját? Milyennek látja az EKB teljesítményét az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges céljának elérése tekintetében?

 

Az EKB fellépését továbbra is azon elsődleges célkitűzésének kell vezérelnie, hogy fenntartsa az árstabilitást az euróövezetben. E tekintetben a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az inflációs kilátások elmaradnak a Kormányzótanács 2% alatti vagy azt megközelítő célértékétől, így laza monetáris politikát tesznek szükségessé: a beérkező információk (mind a tényszerű, mind a szubjektív adatok) azt jelzik, hogy a növekedés lassulása tovább fog tartani, mint amire akár néhány hónapja számítottunk. Ennek oka a nemzetközi kereskedelem folyamatos gyengélkedése és a tartósan fennálló globális bizonytalanságok, amelyek különösen a gyártási ágazatban és általánosságban a vállalatok bizalma és befektetési hajlandósága területén éreztetik a hatásukat. A múltbeli tapasztalatok rendre azt mutatják, hogy a gyártási ágazat hosszan tartó lassulásának hatásai hajlamosak továbbterjedni a gazdaság más kulcsfontosságú részeire, így például a szolgáltatási ágazatra.

Egy lassuló gazdaságban mind a jelenlegi, mind a várható infláció visszafogott marad, ami nincs összhangban az EKB Kormányzótanácsának céljával. Ennél is fontosabb, hogy a háztartások és a vállalkozások inflációs várakozásai így lefelé tolódhatnak, ami – ha nem ellensúlyozzák – megnehezítheti az árstabilitás elérését. Ez azt jelenti, hogy támogatásra van szükség a monetáris politika részéről annak érdekében, hogy a finanszírozási feltételek kedvezőek maradjanak, és így erősíthessék a befektetéseket, a bizalmat, a foglalkoztatást és ezáltal a bér- illetve árnövekedést.

 

Úgy vélem, hogy az EKB nagyrészt sikeresen teljesítette első számú célkitűzését. Az árak felfelé hajtására irányuló nyomást mindig sikerült megfékezni. A válság során az euróövezet a defláció példátlan kockázatával szembesült, és az EKB-nak a szokásos szakpolitika kereteit meghaladó eszközökhöz kellett folyamodnia. A helyzet által támasztott kihívásokat az EKB monetáris politikája megfelelően kezelte, hiszen megakadályozta a deflációs kockázatok materializálódását és megállította az inflációs várakozások lefelé tolódását, ezzel támogatva a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást. A gazdasági elemzések, illetve más országok múltbeli tapasztalatai arra utalnak, hogy a defláció egy nehezen felszámolható, ártalmas betegséghez hasonlít, amely a gazdaságot a keresletcsökkenés, a gazdasági tevékenység visszaesése, a munkanélküliség növekedése és a pénzügyi instabilitás ördögi körébe kényszerítheti, különösen ha a gazdaságot magas adósságszint jellemzi.

 

5. Mit gondol az EKB Kormányzótanácsának szeptember 12-i ösztönző csomagjáról és az előretekintő iránymutatásról szóló döntésről? Hogyan vélekedik e határozat meghozatalának módjáról, különös tekintettel arra, hogy az EKB Kormányzótanácsának néhány tagja a határozatot követően nyilvánosan ellenezte azt? Általánosabban hogyan vélekedik a monetáris politikára vonatkozó döntések meghozatalának eddigi módjáról, és véleménye szerint kell-e változtatni ezen, és ha igen, hogyan?

 

Az EKB Kormányzótanácsa által szeptemberben elfogadott intézkedéscsomag arányos és megfelelő válasz volt arra a makrogazdasági helyzetre, amelyet az előző válaszomban jellemeztem. Az EKB-nak az árstabilitás fenntartására vonatkozó elsődleges megbízatásával összhangban a döntés célja azon kockázat kiküszöbölése volt, hogy a gazdaság gyengülése révén kialakuló, tartósan alacsony infláció az inflációs várakozások hosszú távú csökkenéséhez vagy akár a defláció veszélyének újbóli megjelenéséhez vezessen. A Kormányzótanács által elfogadott szakpolitikai csomag biztosítja a szükséges támogatást a gazdasági tevékenység és az infláció tekintetében.

Számomra – többek között a nyilvános vitából is – az derült ki, hogy a Kormányzótanács egyhangúlag megfelelőnek tartotta a laza monetáris politikát mint követendő irányvonalat. Ugyanakkor a vélemények megoszlottak azokat a konkrét monetáris politikai eszközöket illetően, amelyekkel jobban biztosítható a növekedési és inflációs kilátások szükséges támogatása. Ez nem meglepő, hiszen ebben a szakaszban nyilván nagyfokú és általános bizonytalanság van az egyedi, nem szokványos eszközök relatív hatásaival kapcsolatban. Én ezt az őszinte és konstruktív vita jelének tartom.

Tapasztalataim szerint a Kormányzótanács a monetáris politikát érintő döntéseit mindig a hazai és globális gazdasági és pénzügyi feltételek, valamint a különböző lehetőségek előnyeinek és hátrányainak alapos elemzése alapján hozza meg. Ez lehetővé teszi, hogy a Kormányzótanács valamennyi tagja kifejezhesse véleményét, és lehetőség szerint konszenzusra jussanak. Nézetkülönbség esetén megfelelő eljárás áll rendelkezésre a következtetések levonásához. Egy nagy döntéshozó szervnél elkerülhetetlen – és szerintem egészséges is –, hogy eltérjenek a vélemények. A jelenlegi irányítás nem csupán az érdemi vita lehetőségét biztosítja, hanem azt is, hogy a Kormányzótanács mindig le tudja vonni az operatív következtetéseket. Mindent egybevetve az empirikus elemzések arra utalnak, hogy az EKB Kormányzótanácsa által hozott intézkedések eddig eredményesen támogatták a belső keresletet és az inflációt.

 

6. Hogyan értékeli az alacsony kamatlábak hatásait?

 

Az általam ismert bizonyítékok azt mutatják, hogy az alacsony vagy akár negatív kamatlábak jelentős és pozitív hatást gyakoroltak a gazdaság egészére. Az EKB alacsony vagy akár negatív kamatlábainak a vállalkozások és háztartások finanszírozási feltételeiben való érvényesítése jól haladt, és ezt tovább erősítették a kamatláb-várakozásokban megnyilvánuló jelzések is.

Ugyanakkor továbbra is fennáll a kockázat, hogy az alacsony és negatív kamatlábaknak nem kívánt mellékhatásaik lesznek, ha hosszabb időn át érvényben maradnak. Aggodalomra ad okot, hogy egy bizonyos szinten túl a negatív irányadó kamatlábak kedvezőtlen hatással lehetnek a háztartások megtakarítási és fogyasztási magatartására, a bankok hitelezési politikájára és a pénzügyi közvetítők nyereségességére. A Kormányzótanács által szeptemberben bevezetett kategóriarendszer célja, hogy enyhítse ezeket a problémákat (segítsen a bankoknak kezelni a jegybanki számláikon mutatkozó, negatívan jövedelmező többletlikviditás birtoklásának közvetlen költségét), aminek célja a monetáris politika transzmissziós mechanizmusának fenntartása.

Az alacsony kamatlábak azzal is támogatják a gazdasági tevékenységet, hogy ösztönzik a gazdasági kockázatvállalást. Másrészről aggodalmak vannak azt illetően, hogy egyes piaci szegmensekben a megnövekedett kockázatvállalás fenyegetheti a pénzügyi stabilitást. Fontos, hogy az EKB továbbra is folyamatosan figyelemmel kísérje ezeket a kockázatokat. A legtöbb esetben azonban ezeket a kockázatokat más szakpolitikai ösztönzőkkel lehet a legjobban kezelni, különösen ha azok adott országokban vagy piacokon fordulnak elő. Az eszközár-dinamika esetleges kilengéseinek kezelésére a legalkalmasabbak a makroprudenciális politikák, amelyeket az egyes országok vagy ágazatok (pl. ingatlanpiac) körülményeihez lehet igazítani.

A jelenlegi helyzetben az EKB intézkedéseiből származó előnyök, beleértve a negatív kamatlábakat is, még mindig meghaladják azok lehetséges mellékhatásait. Ahhoz azonban, hogy ez az állítás később is megállja a helyét, a helyzetet folyamatosan nyomon kell követni. A Kormányzótanács a jövőben felülvizsgálhatja a hatályban lévő intézkedéseket, és dönthet azok további enyhítéséről, amennyiben úgy ítéli meg, hogy egyes intézkedések nettó előnyei csökkennek.

 

7. Húsz évvel az euró bevezetése után Ön szerint eljött-e az ideje az EKB monetáris politikára vonatkozó keretrendszere felülvizsgálatának?

 

Tudomásom van arról, hogy Lagarde elnök asszony már jelezte – mind az Európai Parlamentnek adott válaszaiban, mind pedig egy nemrég tartott beszédében –, hogy a közeljövőben stratégiai felülvizsgálat kezdődik.

Véleményem szerint a jelenlegi keretrendszer nagyrészt sikeresnek bizonyult. A felülvizsgálat azonban sok szempontból helyénvaló és szükséges, tekintve, hogy a gazdasági és monetáris unió kezdete óta a makrogazdasági környezet megváltozott (nem csupán az euróövezetben, hanem globális szinten is), és fontos, hogy a pénzügyi válságból levonjuk a megfelelő tanulságokat. Más központi bankok rendszeres időközönként szakpolitikai felülvizsgálatokat végeznek; az EKB-nál erre utoljára 2003-ban került sor, tehát itt az ideje egy újabb felülvizsgálatnak.

Egy alapos áttekintés révén biztosítható, hogy az EKB monetáris politikára vonatkozó keretrendszere továbbra is összhangban álljon az Európai Unió működéséről szóló szerződésben az EKB-ra ruházott megbízatással. Ha kineveznének az Igazgatóságba, az elnökhöz hasonlóan nyitottan állnék az ilyen jellegű megbeszélésekhez. Javasolnám, hogy vegyék figyelembe a monetáris politikával kapcsolatos újabb gondolatokat és az utóbbi nagy jelentőségű években gyűjtött európai és külföldi tapasztalatokat. Biztos vagyok abban, hogy a Kormányzótanács valamennyi tagja – a személyzet támogatásával – konstruktívan, elkötelezetten és lelkesen járulna hozzá ehhez a feladathoz saját tapasztalatával, amint ez a múltban is történt.

 

8. Miként fogja biztosítani az átláthatóságot az eszközvásárlási program végrehajtása tekintetében? Egyetért-e azzal, hogy nagyobb átláthatóságot lehetne biztosítani az eszközfedezetű értékpapír-vásárlási programnak és a harmadik fedezettkötvény-vásárlási programnak?

Az EKB-nak közintézményként felelőssége, hogy a lehető legátláthatóbb módon működjön. Az átláthatóság – többek között a monetáris politika végrehajtásának szempontjait illetően is – segít abban, hogy a nyilvánosság megérthesse az EKB monetáris politikáját. A nyilvánosság jobb tájékozottsága révén a szakpolitikai döntések hitelesebbé és hatékonyabbá, az EKB pedig elszámoltathatóbbá válik. Ez különösen igaz azokra a kivételes esetekre, amikor a nem szokványos szakpolitikai intézkedéseket érthetően el kell magyarázni a nyilvánosságnak, folyamatosan hivatkozva az EKB árstabilitással kapcsolatos megbízatására.

Ami az eszközvásárlási program (APP) végrehajtását illeti, úgy gondolom, hogy az átláthatóság már most is meglehetősen nagyfokú. Az EKB részletes információkat tesz közzé honlapján a havi vásárlásokról, a teljes állományról és az APP egyes alprogramjaiban esedékessé váló visszaváltásokról, és nyíltan közli a vásárlásokat meghatározó elveket is. Az eszközfedezetű értékpapír-vásárlási program esetében például az EKB azt is megadja, hogy egy kibocsátás mely ügyletrészsorozatai (senior, mezzanine vagy equity) vásárolhatók meg, egy megvásárolható ügyletrészsorozatnál mekkora a kint levő összeg maximális aránya, és mely eszközök szerepelhetnek a mögöttes eszközök halmazában.

Mindezzel együtt úgy vélem, hogy nem szabad túl messzire menni a központi bankok átláthatóságát illetően, mivel egyes esetekben a túlzott átláthatóság alááshatja a monetáris politika intézkedéseinek hatékonyságát. Például jó oka van annak, hogy az EKB nem teheti közzé bizonyos vásárlási programok esetében az egyes értékpapírok pontos állományát, és nem engedheti, hogy partnerei nyilvánosságra hozzák az általa vásárolt értékpapírok összegét és típusát. Ezen információk birtokában ugyanis a piaci szereplők megpróbálhatnak a központi bank ügyletei ismeretében saját ügyletet kötni (front running), ami potenciálisan súlyos zavarokat okozhat bizonyos értékpapírok árfolyamában, növelheti az eurórendszer költségeit, és csökkentheti a program hatékonyságát. Üdvözlendők lennének az olyan javaslatok, amelyek ilyen negatív mellékhatások nélkül növelnék az átláthatóságot, és ha kineveznének az EKB Igazgatóságába, akkor elkötelezetten törekednék e javaslatok gondos értékelésére.

 

9. Mi a véleménye a vállalati szektort érintő vásárlási programhoz (CSPP) kapcsolódó kockázatokról? Hogyan értékeli, hogy jelenleg növekszik az elsődleges piacon a vállalati szektort érintő vásárlási program részesedése, miközben csökken a közszektor eszközeinek másodlagos piacon történő megvásárlására irányuló program részesedése?

 

Az EKB a CSPP keretében vállalati kötvényeket vásárol az elsődleges és másodlagos piacon a kibocsátások és kibocsátók részarányára vonatkozó előre meghatározott elfogadhatósági kritériumok és korlátok szerint, amelyek figyelembe veszik az egyes ágazatokhoz kapcsolódó kockázatokat. Ezeket a szabályokat előzetesen gondos átvilágítás, majd a vásárlást követően a kockázatok csökkentése érdekében folyamatos nyomon követési folyamat egészíti ki. A nem megfelelő kockázatkezelés befolyásolhatja a központi bank hitelességét és hírnevét.

Az eurórendszer a CSPP-vásárlásait a piaci feltételekhez igazítja, figyelembe véve a másodlagos piacok likviditását. A vásárlások figyelembe veszik a kibocsátás szezonális mintáit is, és bizonyos kiegyenlítő mechanizmusok vonatkoznak rájuk. A vásárlásokhoz használt referenciaérték arányosan tükrözi az összes  forgalomban lévő, elfogadható kibocsátott kötvényt. Így a piaci kapitalizáció adja meg az egyes kibocsátó joghatóságok súlyát a referenciamutatóban.

A CSPP hatékonynak bizonyult az euróövezeti nem pénzügyi vállalkozások finanszírozási feltételeinek javításában. Bár a vállalati kötvények vásárlása valamivel magasabb kockázattal jár, mint a központi bankok által hagyományosan birtokolt egyéb eszközök, a CSPP kockázathatékonynak bizonyult, ha a vállalt kockázatot annak a szakpolitikai célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásával kapcsolatban értékeljük. Az eszközfedezetű értékpapírok és fedezett kötvények megvásárlásával együtt a CSPP maximalizálhatja az eszközvásárlási program reálgazdaságra gyakorolt közvetlen hatását.

Tekintettel az államkötvény-állományok korlátaira és a PSPP megvalósíthatósági korlátaira, a magánszektorbeli komponens viszonylag nagyobb hozzájárulása javítja az eszközvásárlási program általános rugalmasságát (és potenciális hatókörét). Hozzájárul továbbá a PSPP-állományok tőkekulcstól (a PSPP-vásárlások különböző országok közötti elosztásához használt referenciaértéktől) való esetleges eltéréseinek mérsékléséhez.

Mindenesetre a másodlagos piacon történő államkötvény-vásárlások továbbra is az eszközvásárlási program fő elemét képezik.

 

10. Véleménye szerint az EKB hogyan járulhat hozzá a gazdasági növekedéshez, az ökológiai átmenethez és a teljes foglalkoztatottsághoz, miközben teljes mértékben követi elsődleges célját, az árstabilitás fenntartását? Véleménye szerint elképzelhetők-e olyan kiegészítő monetáris politikai intézkedések, amelyek javítanák a reálgazdaságra gyakorolt pozitív hatásokat?

 

A Szerződés kimondja, hogy az EKB – az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges céljának sérelme nélkül – az Európai Unió általános gazdaságpolitikáját is támogatja célkitűzései elérésében. Ezek közé tartozik a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatottság, valamint a környezet minőségének védelme és javítása.

Az elmúlt évek tapasztalatai megerősítették, hogy az EKB az árstabilitás fenntartásával hozzájárul az euróövezet jólétéhez. Az inflációs kilátásokat fenyegető kockázatok nem elszigetelten jelentkeztek, hanem alacsony növekedéssel, alacsony foglalkoztatással és stagnáló bérekkel, növekvő egyenlőtlenségekkel és a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyekkel jártak együtt. A laza monetáris politika révén az EKB intézkedései támogatják a fogyasztói kiadásokat és az üzleti beruházásokat, ezzel támogatva a növekedést és a foglalkoztatást az euróövezetben, és javítva az inflációs kilátásokat. Az EKB intézkedései hozzájárultak az euróövezet munkaerőpiacának megerősítéséhez, ahol 2013 közepe óta mintegy tizenegy millió új munkahely jött létre, és amely továbbra is ellenállóképes.

Az egész bolygó számára létfontosságú kihívás az éghajlatváltozás kezelése – amely veszélyezteti a növekedést, a jólétet és a pénzügyi rendszer stabilitását –, valamint a rendelkezésre álló természeti erőforrások fenntarthatóbb felhasználásához való hozzájárulás. Bár a központi bankok nem a környezetvédelmi politikai fellépéshez legközelebb álló intézmények, kivehetik és ki is kell venniük abból a részüket (lásd még a következő kérdésre adott választ).

Az Olasz Nemzeti Banknál ebbe az irányba haladunk. A beruházási bizottság elnökeként nyugdíjalapunk befektetési politikáját úgy alakítottam, hogy ezeket az aggodalmakat beépítsük eszközeink elosztásába, kizárva az olyan ágazatokban működő vállalatokat, amelyek nem felelnek meg az ENSZ Globális Megállapodása kritériumainak, és előnyben részesítve a legjobb környezeti, társadalmi és irányítási eredményekkel rendelkező vállalatokat. Összességében az új kritériumok eredményeként javulni fog az Olasz Nemzeti Bank részvényportfóliójának környezeti lábnyoma a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás (23%-os csökkenés, ami 0,76 millió tonnának felel meg), az energiafogyasztás (30%-os csökkenés, ami 7,67 millió gigajoule-nak felel meg) és a vízfogyasztás (17%-os csökkenés, ami 6,95 millió köbméternek felel meg) terén. A részvényportfólió környezeti lábnyomának e javulása egyenértékű mintegy 140 ezer háztartás éves energiafogyasztásával és több mint 123 ezer háztartás vízfogyasztásával. Az eredmények az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében is jelentősek: a csökkenés mértéke 185 ezer háztartás kibocsátásának felel meg. A pénzügyi oldalt tekintve ez a megközelítés nem eredményezett rosszabb hozamot vagy magasabb kockázatot.

Az Olasz Központi Bank – az EKB-hoz hasonlóan – aktívan részt vesz a pénzügyi rendszer környezetbarátabbá tételét célzó hálózat munkájában – amelynek célja, hogy a központi banki közösségben növelje az éghajlatváltozás kockázataival kapcsolatos tudatosságot –, valamint az éghajlattal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó nemzeti és nemzetközi technikai csoportok munkájában.

A központi bankoknak a pénzügyi közvetítőket is ösztönözniük kell, hogy döntéshozatali folyamataikba építsék be az éghajlattal kapcsolatos és társadalmi kockázatokat annak érdekében, hogy javítsák az ilyen kockázatok árazását, és oly módon módosítsák a pénzügyi források elosztását, hogy az jobban figyelembe vegye ezeket a kérdéseket.

A reálgazdaság javítását célzó további intézkedések tekintetében az EKB szeptemberi határozatai hozzájárultak és hozzájárulnak a vállalkozások és a háztartások számára kedvező pénzügyi feltételek biztosításához, támogatva a beruházásokat, a fogyasztást, a foglalkoztatást és a bérnövekedést. Fontos, hogy a monetáris politika továbbra is ellássa feladatát. Ezek az intézkedések hozzájárultak a munkahelyteremtéshez az euróövezetben (2013 és 2019 között több mint 13 millió munkahely jött létre). Az EKB és a nemzeti központi bankok empirikus elemzései azt mutatják, hogy e politikák nettó hatásai csökkentették a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségét (mivel a munkanélküliség az egyenlőtlenség fő forrása). 

 

11. Mi a véleménye az európai zöld megállapodás finanszírozásához szükséges lépésekről?  Mi a véleménye az EKB politikája által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásról? Véleménye szerint az EKB-nak összhangba kell-e hoznia eszközvásárlásait az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival és a Párizsi Megállapodással? Az EKB eszközvásárlási programjainak összhangban kell-e lenniük az EU taxonómiai keretével? Milyen szerepet tölthetne be az EKB a pénzügyi rendszer környezetbarátabbá tételét célzó hálózatban?

 

Az éghajlatváltozás következményeinek kezelése és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású rendszerre való áttérés kulcsfontosságú feladat, amely közös erőfeszítést igényel. E tekintetben csak üdvözölni tudom, hogy az új Európai Bizottság prioritásként kezeli ezt a sürgető kérdést, amely meghatározó lesz a jelenlegi és jövőbeli európai polgárok jóléte szempontjából.

A Párizsi Megállapodásban elfogadott célok elérése érdekében helyesen kell beáraznunk a nagy szén-dioxid-kibocsátással járó tevékenységekből eredő kockázatokat, hogy ösztönözzük a termelési és fogyasztási minták szükséges megváltozását. E célból a szén-dioxid-árazás kulcsfontosságú szakpolitikai eszköz, amely nemcsak a relatív árakat fogja megváltoztatni, hanem a nagyobb energiahatékonyságot is ösztönözni fogja. Ezt az átalakulást – az ENSZ által meghatározott fenntartható fejlődési célok előmozdítása és a legsérülékenyebbek védelme érdekében – a vele járó terhek méltányos elosztásának biztosításával és e politikák társadalmi következményeinek szem előtt tartásával kell végrehajtani.

Elsősorban a kormányok feladata, hogy meghatározzák az e célok eléréséhez szükséges megfelelő intézkedéseket. Figyelembe véve, hogy az éghajlatváltozás globális jellegű externáliát jelent, üdvözlendő az ilyen politikák nemzetközi összehangolása ezen a területen.

A kibocsátásoknak az uniós célkitűzésekkel összhangban történő csökkentéséhez szükséges energetikai átalakításhoz jelentős beruházásokra lesz szükség mind a fizikai infrastruktúrába, mind az immateriális tőkébe (beleértve a kutatás-fejlesztést is). Az uniós költségvetésnek és különösen az EBB-nek döntő szerepet kell játszania, de magán pénzügyi forrásokat is mozgósítani kell. E tekintetben az EU tovább fokozhatja erőfeszítéseit, és építhet a fenntartható finanszírozásról szóló cselekvési terv keretében már megkezdett fellépésekre.

Az EKB elnöke jelezte, hogy megbízatásának egyik prioritásaként meg fogja vizsgálni, hogy az EKB miként járulhat hozzá az éghajlatváltozás kezeléséhez. Az éghajlatváltozás kockázatot jelenthet a gazdasági növekedésre és a pénzügyi rendszer stabilitására nézve, és így befolyásolhatja a monetáris politika működési környezetét. Ezért fontos, hogy az EKB – hatáskörén belül maradva – jobban megértse azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az éghajlattal kapcsolatos kockázatok hatnak a gazdasági és pénzügyi rendszerre, azonosítsa a rövid és középtávú inflációs kilátások szempontjából releváns lehetséges sokkokat és a monetáris politika transzmissziójára gyakorolt lehetséges hatásokat, és szükség esetén intézkedéseket hozzon. 

A pénzügyi rendszer környezetbarátabbá tételét szolgáló hálózat (NGFS) létrehozása fontos lépés volt a központi bankok és a felügyeleti hatóságok bevált gyakorlatainak meghatározása és előmozdítása terén. A főbb központi bankok – köztük az EKB és az Olasz Nemzeti Bank – aktív szerepet vállalnak a hálózatban, és követik az NGFS eddigi jelentéseiben megfogalmazott ajánlásokat. Az EKB jelentős mértékben hozzájárulhat annak tanulmányozásához, hogy a környezeti és éghajlati kockázatokat hogyan lehetne integrálni a központi bankok tevékenységeibe, megvizsgálva azt is, hogy e kockázatokat miként tudná beépíteni a mikro- és makroprudenciális felügyeletébe.

Ennek kapcsán az Olasz Nemzeti Bank együttműködik az Európai Bankhatósággal a fenntarthatósági tényezők által a pénzügyi stabilitásra jelentett kockázatok tanulmányozásában, az e kockázatok értékelésére szolgáló módszerek kidolgozásában és a megfelelő prudenciális válaszok meghatározásában.

Ami az EKB mérlegét illeti, értékelni kell, hogy a jelenlegi laza monetáris politikai irányvonal már most is nagyon kedvező finanszírozási feltételeket biztosít a kormányok számára az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás finanszírozásához. Ezenkívül az eszközvásárlási program keretében az EKB jelentős mennyiségű zöld kötvényt vásárolt, hozzájárulva ezzel a piac fejlődéséhez. Ahogy a fenntartható befektetési lehetőségek és a fenntartható pénzügyi termékek általánosabbá válnak, az EKB eszközvásárlási programjában is növekedni fog a fenntartható eszközök (például a zöld kötvények) aránya.

E tekintetben a környezeti szempontból fenntartható tevékenységek és a zöldkötvény-szabványok uniós taxonómiája kulcsfontosságú lesz a befektetők számára az egyértelműség és az átláthatóság biztosítása, valamint a fenntartható finanszírozás növekedésének ösztönzése szempontjából.

Érdemes lenne megfontolni, hogy ki lehetne-e egészíteni egy kockázatalapú taxonómiával a jelenlegi megközelítést, és hogy az jobban segítené-e a hatóságokat – köztük a központi bankokat – annak meghatározásában, hogy mely eszközök vannak a leginkább kitéve a fizikai és átmeneti kockázatoknak. Valójában ezek a kockázatok jelenleg általában nem jelennek meg megfelelően a pénzügyi eszközök áraiban; a közzétételre vonatkozó új uniós szabályok közelgő alkalmazása harmonizált módon több információt fog nyújtani a fenntarthatósági profilokról, ami javíthatja a piaci szereplők általi tisztességes értékelést.

 

12. Személyes véleménye szerint indokolt-e, hogy az EKB több EBB-kötvényt vásároljon annak érdekében, hogy az EKB elsődleges és másodlagos célkitűzéseivel összhangban segítse az európai beruházások finanszírozását?

 

Az EKB közszektorbeli vásárlási programja keretében már több mint 230 milliárd euró értékben vásárolt az EBB és más szupranacionális intézmények által kibocsátott kötvényeket. Mivel az EBB közszektorbeli intézmény, kötvényeit csak a másodlagos piacon lehet megvásárolni, és a birtokolható részesedések összege maximalizálva van. 2016-ban a Kormányzótanács az uniós szupranacionális kötvényekre vonatkozó határértéket volumenük 33%-áról 50%-ára, azaz az államkötvényekre vonatkozó megfelelő felső határ fölé emelte. Novemberben a közszektorbeli vásárlási program új fordulójának részeként újraindult a szupranacionális kötvények nettó vásárlása.

Az EBB egyik fontos jellemzője, hogy tíz évvel ezelőtt úttörő szerepet játszott a zöldkötvény-kibocsátás terén, és továbbra is elkötelezett a zöldkötvény-piacon. Az eurórendszer az euróövezet egyéb zöld kötvényeivel együtt megvásárolta az EBB zöldkötvényeit, hozzájárulva ezzel az éghajlat-politikai projektek finanszírozásához.

 

13. Mi a véleménye a sürgősségi likviditási támogatás végrehajtásáról? Hogyan lehetne javítani a sürgősségi likviditási támogatás odaítélésének döntéshozatali eljárását?

 

A rendkívüli likviditási segítségnyújtási (ELA) műveletek célja az átmeneti likviditási problémákkal küzdő fizetőképes bankok támogatása. A KBER alapokmánya szerint az ELA biztosítása nemzeti hatáskörbe tartozik. Következésképpen az ELA nyújtására vonatkozó döntés a nemzeti központi bankok mérlegelési jogkörébe tartozik, amelyek viselik az ilyen műveletek költségeit és kockázatait. A fő előfeltételek a bank fizetőképessége, vagy amennyiben a bank megszegi a tőkekövetelmény-rendelet szavatolótőke-követelményeit, egy hiteles feltőkésítési terv megléte, valamint az adott nemzeti központi bank által elfogadható elegendő biztosíték rendelkezésre állása.

Az elmúlt években az átfogó ELA-keret elfogadásával és az EKB honlapján 2017 májusában közzétett ELA-megállapodással az eurórendszer jelentős előrelépést tett a különböző nemzeti központi bankok ELA-keretrendszereinek harmonizációja irányában. Az egységes monetáris politika esetleges befolyásolásának megelőzése érdekében a megállapodás meghatározza a felelősségi körök megosztását, valamint a nemzeti központi bankok és az EKB közötti információmegosztás folyamatát. A Kormányzótanács is részt vehet a döntéshozatali folyamatban, a művelet kiterjedésétől és időtartamától függően.

 

Az elmúlt években több alkalommal személyesen is részt vettem rendkívüli likviditási segítségnyújtás biztosításában. Tapasztalataim szerint a jelenlegi eljárások általában hatékonynak bizonyultak a pénzügyi stabilitás megőrzése és a továbbterjedés kockázatának csökkentése terén. A nemzeti központi bankok még az egységes felügyeleti mechanizmus közvetlen felügyelete alá tartozó jelentős intézmények esetében is képesek voltak pontosan felmérni a zökkenőmentes, hatékony és időben történő fellépéshez szükséges elemeket. Ennek eredményeként az eurórendszer egységes monetáris politikája a Szerződésben előírtaknak megfelelően mindig is megmaradt.

 

14. Véleménye szerint az EKB-nak milyen szerepet kell játszania a virtuális fizetőeszközök kezelésében? Milyen lehetőségeket és kockázatokat lát a virtuális eszközökkel kapcsolatban? Ön szerint mi lenne a virtuális fizetőeszközökre (és különösen a stablecoinokra) vonatkozó megfelelő szabályozási keret?

 

A technológiai innováció legújabb hulláma jelentős változásokat hoz a pénzügyi szolgáltatások kínálatában és a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó szereplők jellegében. A blokklánc-technológia és a virtuális eszközök e forradalom részét képezik. Azt ígérik, hogy – különösen a határokon átnyúló – pénzátutalás hatékonyabb módját biztosítják, azonban jelentős kockázatot jelentenek.

Az EKB más központi bankokhoz hasonlóan szorosan figyelemmel kíséri ezeket a fejleményeket. A virtuális eszközök számos aspektusa és az úgynevezett stablecoinok a központi bankok mellett más hatóságok (pl. pénzmosás elleni hatóságok, adóhatóságok, standardalkotó szervek stb.) összehangolt fellépését is szükségessé teszi. Mindazonáltal, amennyiben a virtuális eszközök, különösen a stablecoinok célja a pénz tartásának és átutalásának megkönnyítése, műveleteik az eurórendszer fizetési rendszerekre vonatkozó felügyeleti keretrendszerének hatálya alá tartoznak.

Bár nem a központi bankok, hanem a kormányok és a parlamentek hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy engedélyezni kell-e a virtuális eszközök kibocsátását és forgalmát, az EKB-nak szerepet kell játszania azok szabályozásában és felügyeletében annak érdekében, hogy elkerülje a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyeket, és biztosítsa, hogy az euróövezet fizetési rendszerei biztonságosak, hatékonyak és innovatívak maradjanak, és képesek legyenek megfelelni a polgárok azonnaliság és felhasználóbarát interfészek iránti növekvő igényének.

A bennük rejlő kockázatok miatt előfordulhat, hogy a magán stablecoinok nem jelentenek megfelelő megoldást a biztonságos, hatékony és innovatív lakossági pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására. Valójában a nemzetközi központi banki közösség szerint számos nehezen kezelhető kihívást okoznak. Például a G7-ek képviselőinek munkacsoportja – amelynek én is tagja voltam – által nemrégiben készített, a globális stablecoinokról szóló jelentés rámutatott arra, hogy azok gyakran nem rendelkeznek egyértelmű irányítási és jogi kerettel, így a szabályozók nem tudják egyértelműen meghatározni, hogy ki felel a felhasználók és a befektetők védelméért. A stablecoinok kockázatot jelentenek a működési ellenálló képesség, a kiberbiztonság, az adatvédelem, a pénzmosás és az adózási fegyelem tekintetében is.

A virtuális eszközök és a stablecoinok szabályozása során alkalmazandó általános elv a technológiai semlegesség és az arányosság, az „azonos üzlet, azonos szabályok” elve szerint. A szabályozóknak az új üzleti modellekre és az új technológiákból eredő kockázatokra kell összpontosítaniuk, amelyeket a jelenlegi szabályozás bevezetésekor nem vettek figyelembe.

A szabályozók feladatát azonban bonyolulttá teszi az egyes projektekre vonatkozó információk hiánya, valamint az, hogy az ilyen projektek releváns szempontjai gyakran előzetesek és nem egyértelműek. Ez az egyik oka annak, hogy ebben a szakaszban a szabályozói válasz esetleg nem elegendő a kockázatok mérsékléséhez.

Az esetleg globális méretet elérő stablecoin-kezdeményezések szélesebb körű problémákat okozhatnak; és a globális jelenlét elérése nem távoli hipotézis, amikor a stablecoinokat a BigTech óriásai támogatják. Minden magán stabilizációs mechanizmus, függetlenül attól, hogy mennyire jól tervezték meg, piaci kockázatot, hitelkockázatot vagy likviditási kockázatot jelent. Ezek a kockázatok alááshatják a bizalmat, és végső hitelező hiányában a pénzért való versenyfutást válthatnak ki.

Amint azt a G7-ek képviselőinek munkacsoportja – amelynek én is tagja voltam – által nemrégiben készített, a globális stablecoinokról szóló jelentés rámutatott, a monetáris politika transzmissziós csatornái is érintve lehetnek, amennyiben egy széles körben használt stablecoin kevésbé érzékennyé teheti a fogyasztást és a beruházást a kamatlábak változásaira. Gyengébb országokban, amelyek pénzneme nem része a stabilizációs valutakosárnak, ez akár a gazdaság teljes „dollárosításához” is vezethet.

A globális stablecoin-projektek megjelenése ébresztő a hatóságok és a központi bankok számára, hiszen azokra nem lehet kizárólag megfelelő szabályozással válaszolni, mivel a szabályozás elégtelennek bizonyulhat egy sikeres projekt valamennyi kockázatának felszámolásához. Nem lehet és nem is szabad megakadályoznunk, hogy a technológiák megváltoztassák pénzügyi rendszerünket, hatékonyabbá és inkluzívabbá téve azt, de tisztában kell lennünk ezen innovációk messze ható következményeivel, és szükség esetén közvetlenül be kell avatkoznunk az általuk létrehozott új ökoszisztémákba, hogy ne kerüljön veszélybe a pénzügyi stabilitás és a monetáris politika hatékonysága.

 

15. Hogyan értékeli a fizetési rendszerek és a monetáris politika közötti kölcsönhatást? Mi legyen az EKB mint kibocsátó központi bank szerepe a központi szerződő fél elszámolóházak (CCP) tekintetében?

Az eurórendszer feladata a pénzügyi piacok stabilitásának megőrzéséhez és a monetáris politika zökkenőmentes végrehajtásának lehetővé tételéhez szükséges fizetési és elszámolási rendszerek zavartalan működésének előmozdítása. Ha a fizetési rendszerek nem működnek megfelelően, és a pénzeszközök nem ruházhatók át szabályosan az ügyfelek között, akkor mind a tőke-, mind a pénzpiaci árképzési folyamat súlyosan sérülhet, és a monetáris transzmissziós mechanizmus működésképtelenné válhat.

A fizetési rendszer monetáris politikai szempontból különösen nagy jelentőséggel bír a nagy értékű bankközi ügyletek tekintetében. Az eurórendszer ezért tartja fenn és üzemelteti az euróövezet valós idejű bruttó elszámolási rendszerét, a TARGET2-t. Ez a rendszer, amely a bankok közötti és a kereskedelmi tranzakciókat kezeli és monetáris műveletek végrehajtására szolgál, támogatta a közös pénzpiac kialakulását az euróövezetben, amely szükséges feltétele a monetáris impulzusok egységes transzmissziójának valamennyi tagállamban.

A fizetési rendszer zökkenőmentes működésének a monetáris politika végrehajtásában betöltött fontos szerepe magyarázza az EKB-nak a központi szerződő felek pénzügyi és működési ellenálló képességéhez fűződő érdekét is. A központi szerződő felek közvetítőként lépnek fel a készpénz- és repópiacokon egyaránt tárgyaló közvetítők között, és az ilyen tevékenység jelentős napon belüli likviditásáramlást von maga után. Ez azt jelenti, hogy piaci stresszhelyzetben a közvetítők likviditás- vagy értékpapírhiányát a központi szerződő felek maguk, vagy rajtuk keresztül irányíthatják, ami potenciálisan zavaró hatással járhat. Ilyen helyzetben az EKB-t fel lehet kérni arra, hogy biztosítson rendkívüli likviditási támogatást a központi szerződő feleknek vagy a központi szerződő felekben részes bankoknak, ami további indok az e piaci infrastruktúrákból eredő lehetséges kockázatok gondos nyomon követésére.

Ezek a kérdések a pénzügyi válságot követően fontosabbá váltak, mivel a központi elszámolás erősödése megnövelte a központi szerződő felek rendszerszintű jelentőségét a főbb joghatóságokban. Ebben az összefüggésben a felülvizsgált szabályozási keret (EMIR 2) közelgő végrehajtása üdvözlendő fejlemény, mivel megerősíti azon harmadik országbeli rendszerszintű központi szerződő felek uniós felügyeletét, amelyek nagy mennyiségű euróban denominált eszközt számolnak el, és biztosítja a kibocsátó központi bankok részvételét ebben a felügyeletben.

 

16. Ön szerint a jövőben mi lesz a szerepe a készpénzalapú műveleteknek, összehasonlítva a digitális tranzakciókkal?

A lakossági fizetések tekintetében továbbra is a készpénzt részesítik előnyben számos uniós országban. Biztonságos eszköz, amely közvetlenül a polgárok rendelkezésére áll és egyedi jellemzőkkel rendelkezik, mivel biztosítja a névtelenséget, és felhasználható az offline tranzakciókban. Ezért úgy vélem, hogy a készpénz a belátható jövőben is fontos szerepet fog játszani. A központi bankoknak ezért továbbra is hatékonyan kell biztosítaniuk ezen eszköz előállítását és forgalmazását. 

A többi joghatósághoz hasonlóan azonban az euróövezet is drámai változásokkal néz szembe a pénzforgalmi szolgáltatások kereslete és nyújtása terén, amit a digitális ökoszisztéma innovációi tovább erősítenek. Egy ilyen új környezetben a digitális tranzakciók egyre népszerűbbé válnak, és végül fontosabbá válhatnak a készpénznél. Ösztönözni kell az új technológiák bevezetését a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása terén, mivel az olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb szolgáltatások fokozzák a versenyt és a pénzügyi befogadást, növelve az emberek jólétét.

17. Mi a véleménye az euróban kibocsátott nagy címletű bankjegyekről?

Az eurórendszernek alacsony költségek mellett kell garantálnia a jó minőségű euróbankjegyek rendelkezésre állását az euróövezet polgárai számára. Biztosítania kell a különböző címletű bankjegyek kiegyensúlyozott kínálatát, figyelembe véve, hogy a kis címletű bankjegyeket nagyrészt kis értékű kiskereskedelmi ügyletekben használják.

A nagy címletű bankjegyeket főként teljesen jogszerű célokra használják, például drága áruk vagy szolgáltatások vásárlására vagy értékőrzésre. Az értékőrző funkció azon valuták – például az euró és a dollár – egyik jellemzője, amelyek tartalékeszközt jelentenek. Az EKB becslése szerint az euróbankjegyek állományának jelentős része (körülbelül egyharmada) euróövezeten kívüli szereplők tulajdonában van; az euróállomány ezen összetevőjének valószínűleg fontos az értékőrző szerepe, bár ezt nehéz pontosan megbecsülni.

Ugyanakkor az aggodalom, hogy a nagy címletű bankjegyek iránti keresletet jogellenes tevékenységek is erősíthetik, arra késztette az eurórendszert, hogy először (2016 májusában) leállítsa az 500 EUR értékű bankjegyek gyártását, majd (2019 januárjában; Németországban és Ausztriában 2019 áprilisában) felhagyjon azok kibocsátásával. Ennek következtében a forgalomban lévő 500 eurós bankjegyek mennyisége idővel csökkenni fog; valamennyi forgalomban lévő 500 eurós bankjegy megőrzi értékét, visszaváltható és törvényes fizetőeszköz marad.

18. Mi a véleménye a monetáris feltételek és a hitelhez jutás heterogenitásáról az euróövezetben és ennek az EKB egységes monetáris politikájára gyakorolt hatásáról?

 

Az EKB által az elmúlt évtizedben elfogadott monetáris intézkedések döntően hozzájárultak az euróövezet országaiban a monetáris feltételek és a hitelek rendelkezésre állása terén tapasztalható különbségek csökkentéséhez. A pénzügyi és államadósság-válság idején a hitelköltségek és a hitelhez való hozzáférés közötti jelentős eltérések az EKB monetáris politikájának egységességét és a transzmissziós mechanizmus működését fenyegették. Az EKB bátor és példa nélküli válasza, valamint az, hogy feladatkörén belül kész határozottan cselekedni az euró megóvása érdekében, döntő fontosságú volt az euróövezet felbomlásával kapcsolatos félelmek eloszlatásában, a pénzügyi piacok zökkenőmentes működésének helyreállításában és a monetáris impulzusok transzmissziójának javításában az euróövezet valamennyi országában.

Azóta az EKB tovább folytatta feladatai teljesítését, és jelentős lazító intézkedésekkel – többek között célzott hosszabb távú refinanszírozási műveletekkel – reagált a makrogazdasági kilátások romlására. Ezek a döntések sikeresen csökkentették a vállalkozásoknak és a háztartásoknak nyújtott hitelek kamatait, és tovább csökkentették az euróövezeti pénz- és hitelpiacok széttöredezettségét. Ezek az lazább és homogénebb monetáris feltételek döntő fontosságúak voltak az elmúlt években a banki hitelezés fellendülése, valamint a magánberuházások és a fogyasztás támogatása szempontjából.

 

19. Több uniós tagállam is készül az euróövezethez való csatlakozásra. Miképpen látja elkerülhetőnek az euróövezeti tagállamok közötti különbségek további növekedését a következő évtizedben a tagjelölt államok gazdasági körülményeinek ismeretében? Milyen gazdasági forgatókönyvet részesítene előnyben az euróövezet bővítésére?

 

Dánia és az Egyesült Királyság kivételével, amelyek kívülmaradási záradékkal rendelkeznek, valamennyi uniós tagállam köteles csatlakozni a gazdasági és monetáris unióhoz, azaz végső soron bevezetni az eurót. Ennek végrehajtására azonban nincs konkrét ütemterv, és az egyes tagállamok készsége és hajlandósága fogja meghatározni a közös valuta bevezetésének időpontját. Az egyes tagállamok gazdasági, pénzügyi és intézményi politikái fogják alakítani az euróhoz való csatlakozásra való készségüket.

Az EKB és a Bizottság konvergenciajelentéseikben rendszeresen értékelik a maastrichti kritériumok felé tett előrelépést és az euróövezeten kívüli egyes országok konvergenciájának fenntarthatóságát.

2014. november 4-én megkezdte működését az egységes felügyeleti mechanizmus, amely valamennyi euróövezeti bank felügyeletét ellátja. Az euró bevezetése tehát az egységes felügyeleti mechanizmusban való részvételt is maga után vonja. Ez nem könnyű feladat, ezért az euró bevezetéséhez közeledő tagállamoknak szorosan együtt kell működniük az EKB bankfelügyeletével. Ehhez konkrét reformvállalásokra lehet szükség.

Az árfolyam-mechanizmusban és végső soron a közös valutában való zökkenőmentes részvétel biztosításához az tűnik a legmegfelelőbbnek, ha ezek a kötelezettségek országspecifikus jellegűek.

 

20. Melyek az euró előtt álló fő kockázatok és lehetőségek?

 

Az euró a közelmúltban ünnepelte huszadik születésnapját, és azt jelenleg az euróövezet polgárainak 76%-a támogatja, ami az eddigi legmagasabb arány. Immár egy teljes generáció soha nem is ismert más fizetőeszközt. Tágabb értelemben az európaiak számára az euró az európai egység legkézzelfoghatóbb szimbóluma. Az egységes valuta támogatottsága válság során is magas maradt, ami alátámasztja az euróövezet integritása melletti politikai elkötelezettséget.

Az euró minden polgár számára jelentős előnyökkel járt, mindenekelőtt azáltal, hogy megőrizte vásárlóerejét. Az euró bevezetése óta az éves átlagos infláció 1,7% volt, ami még az árstabilitás fenntartása terén figyelemreméltó teljesítményt nyújtó tagállamokban is jelentősen elmarad az euró előtti átlagtól. Az euró lehetővé teszi az egységes piac előnyeinek teljes körű kiaknázását. Az árfolyamkockázatok és a joghatóságok közötti kompetitív leértékelések lehetőségének kiküszöbölésével jelentősen csökkentette a tranzakciós költségeket és elősegítette a kereskedelmi integrációt, ami a fogyasztók számára alacsonyabb árakat, a vállalkozások – köztük a kkv-k – számára pedig rövidebb értékláncokat eredményezett. Az euró világszerte széles körben elfogadott a pénzügyi tranzakciókban. Ez megkönnyíti az euróövezeti vállalkozások nemzetközi kereskedelmét. Ezen túlmenően az euróövezeti országok közösen érdemibb álláspontot képviselnek a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szférában olyan kérdésekben, mint a nemzetközi pénzügyi piacok szabályozása. Az euró előnyeinek egy részét azon euróövezeten kívüli országok is élvezték, amelyek valutájának árfolyama szorosan kapcsolódik a közös valuta értékéhez.

Ez a fejlődés tovább folytatható és erősíthető egy erősebb és teljesebb gazdasági és monetáris unióval, amely magában foglalja a tőkepiacokat és a bankuniót, valamint a szilárd gazdaságpolitikákat is. Tagállamok közötti és tagállamokon belüli gazdasági konvergenciára van szükség annak garantálásához, hogy az euró előnyei megoszoljanak az euróövezetben és a társadalom valamennyi szegmensében.

Az euró természetesen olyan új és fontos kihívásokkal is szembesül, mint a digitalizáció és a kriptoeszközök, a kiberbiztonság és a pénzmosás. Az EKB – hatáskörén belül – hozzájárul e kihívások kezeléséhez, valamint a változások és az innováció felkarolásához. Az EKB például aktív és katalizátorszerepet játszik az euróövezet biztonságosabb, innovatívabb és integráltabb fizetési rendszerének kialakításában. 

 

21. Mit tekint az EKB számára a legfontosabb kockázatoknak és kihívásoknak?

 

Előretekintve, a központi bankoknak megfelelő monetáris keretet kell kialakítaniuk az olyan új kihívások által jellemzett globális makrogazdasági forgatókönyvek kezelésére, mint a protekcionizmus, a geopolitikai kockázatok, a fejlett gazdaságok elöregedő társadalmai, amelyek tartósan alacsony növekedést, alacsony inflációt és alacsony kamatlábakat eredményezhetnek. A gazdasági bizonytalanság a jövőben is valószínűleg fokozódni fog.

Fontos emlékeztetni arra, hogy az elmúlt évtizedben a több központi bank által is alkalmazott nem szokványos intézkedések a jelenlegi helyzetre adott válaszok, nem pedig annak okai, és hogy számos tanulmány azt mutatja, hogy ezek nélkül a helyzet – különösen a reálgazdaság tekintetében – sokkal rosszabb lenne. Ha nem ismerjük fel a kihívásokat, és nem lépünk időben arányos és szükség esetén innovatív módon az ilyen kihívások kezelése érdekében, akkor később esetleg még határozottabb válaszokra lehet szükség.

Ugyanakkor, amint azt egy korábbi válaszomban kifejtettem, továbbra is létfontosságú a nem hagyományos intézkedések mellékhatásainak és nettó előnyeinek folyamatos nyomon követése: például egy bizonyos szinten túl a negatív irányadó kamatlábak negatív hatással lehetnek a bankok hitelezési magatartására és a pénzügyi közvetítők nyereségességére (az alacsonyabb nyereségesség befolyásolhatja a bankok hitelezési politikáját és ezáltal a monetáris politika transzmisszióját).

Egyes piaci szegmensekben a befektetők és a pénzügyi közvetítők túlzott kockázatvállalása kockázatot jelenthet a pénzügyi stabilitásra nézve, amit szükség esetén azonnal kezelni kell a makroprudenciális eszközök aktívabb használatával.

Tekintettel a pénzügyi környezet növekvő összetettségére és szakpolitikai intézkedéseinek alakulására, előfordulhat, hogy az EKB-nak módosítania kell kommunikációját annak érdekében, hogy politikáit világosan elmagyarázza a szélesebb nyilvánosságnak. A polgárok – munkavállalók, megtakarítók, befektetők, nyugdíjasok – csak akkor fogalmazhatnak meg reális elvárásokat velük szemben és tervezhetik jövőjüket, ha megértik központi bankjuk szerepét, célkitűzéseit és politikáit. Ez hozzá fog járulni a szélesebb értelemben vett megfelelő gazdaságpolitikai mix és az euróövezet jövőbeli gazdasági irányvonalának meghatározásához.

Már említettem, hogy az EKB-nak szélesebb körű vitát kell folytatnia arról, hogy miként tud a legjobban hozzájárulni az éghajlatváltozás kihívásainak kezeléséhez.

Egy másik kihívás a folyamatban lévő digitális átalakulás gazdasági és pénzügyi rendszerre gyakorolt hatásának kezelése. Ösztönözni kell az új technológiák integrálását a pénzügyi szolgáltatásokba (Fintech), mivel az olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb szolgáltatások fokozzák a versenyt, növelik a jólétet és javítják a leghátrányosabb helyzetű emberek pénzügyi inklúzióját. A kevésbé szabályozott szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférés azonban új kihívásokat is jelent. Bár ezek némelyike – például a fogyasztóvédelem – kívül esik az EKB hatáskörén, a központi bankok kétségtelenül központi szerepet játszanak a jövőbeli fizetési környezetbe való zökkenőmentes átmenet elősegítésében.

A központi bankok maguk is alkalmazzák az új technológiákat. Az Olasz Nemzeti Bank már évekkel ezelőtt megkezdte a gépi tanulás és a big data technológiák kiaknázását. Ezeket jelenleg többek között a makrogazdasági előrejelzés javítására, a pénzmosás elleni küzdelem céljából anomáliák azonosítására és a pénzügyi kockázat valós idejű mutatóinak kiszámítására használják.

A pénzügyi szektor nagy szereplőinek belépése és a globális digitális valuták esetleges bevezetése kihívást jelent: a bankok esetében az adózási fegyelem, a fogyasztók és a magánélet védelme, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem, valamint a kiberkockázat tekintetében. A monetáris politika és a pénzügyi stabilitás tekintetében kihívások merülhetnek fel.

Ezeket a folyamatokat a hatóságok közötti globális szintű megerősített együttműködés révén kell irányítani. A központi bankok jelentős erőforrásokat használnak fel a kockázatok nyomon követésére, valamint az ár- és pénzügyi stabilitás megőrzésére. A G7-ek képviselőinek munkacsoportja – amelynek én is tagja voltam – által készített, a globális stablecoinokról szóló jelentés alapos elemzéseket tartalmaz és meghatározza a jövőbeli fellépés irányvonalait.

 

22. Milyen kockázatokat hordoz a brexit a pénzügyi stabilitásra nézve? Hogyan vélekedik az EKB szerepéről e kockázatok kezelésében?

 

Az Egyesült Királyság kilépési határidejének az Európai Tanács általi 2020. január 31-ig történő meghosszabbítása csak időben kitolta, de nem csökkentette a megállapodás nélküli brexit kockázatát. A politikai bizonytalanság továbbra is fennáll, és ez a kockázat a jelenlegi meghosszabbítás végén ismét materializálódhat. A megállapodás nélküli forgatókönyv nagyon költségesnek bizonyulhat, és jelentős volatilitáshoz vezethet a pénzügyi piacokon.

Az EKB és a nemzeti hatóságok rendelkeznek a megfelelő eszközökkel. Az EKB és a Bank of England devizaswap-megállapodást kötött, amely lehetővé teszi minden egyes központi bank számára, hogy likviditást kínáljon a bankszektornak a másik pénznemében. Ennek elő kell tudnia segíteni a piacok szabályos működését, és meg kell előznie a háztartásokra és a vállalkozásokra gyakorolt hatásokat. Az EKB emellett kedvező likviditási feltételeket és széles körű monetáris alkalmazkodási mozgásteret biztosít. Amennyiben az euróövezetben romlanának a finanszírozási és likviditási feltételek, meg tudná hozni a megfelelő intézkedéseket a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében.

Mind a hatóságok, mind a magánszektor megtették az előkészületeket egy megállapodás nélküli brexitre. Uniós és nemzeti szinten intézkedéseket fogadtak el annak érdekében, hogy szükség esetén kezeljék az esetleges fennakadásokat, különösen a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások területén (pl. központi elszámolás, az MREL-eszközök támogathatósága, a szerződések, valamint a banki és pénzügyi engedélyek folytonossága).

Amint azt az EKB és a nemzeti hatóságok többször is hangsúlyozták, alapvető fontosságú, hogy a piaci szereplők folytassák az előkészületeket, és minden szükséges intézkedést megtegyenek a brexittel kapcsolatos kockázatok kezelése érdekében. A bankoknak be kell fejezniük a vészhelyzeti tervek végrehajtását, és a brexit következményeit teljes mértékben figyelembe kell venni a helyreállítási tervekben és a szanálási megközelítésekben is.

A radikális szétválással kapcsolatos kockázatok a kilépésről rendelkező megállapodás ratifikálása esetén is felmerülhetnek. A ratifikálás után az átmeneti időszak 2020. december 31-ig tart, amely egy vagy két évvel meghosszabbítható. Az átmeneti időszakban az uniós jog továbbra is alkalmazandó lesz az Egyesült Királyságban, amíg az EU és az Egyesült Királyság megtárgyalja a jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodást. Az átmeneti időszak végén, amennyiben nem kerül sor megállapodás aláírására, a kétoldalú kapcsolatok vissza fognak térni a nemzetközi jogban, például az árukereskedelem esetében a GATT-ban (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény), a szolgáltatáskereskedelem esetében pedig a GATS-ban (Általános Szolgáltatáskereskedelmi Egyezmény) meghatározott alapfeltételekhez. A pénzügyi szolgáltatások esetében a piacra jutás az uniós egyenértékűségi kereten fog alapulni, amely sokkal szűkebb körű, mint az egységes engedély.

 

23. Ön szerint a jelenlegi gazdaságirányítási keret ösztönzi-e a prociklikus költségvetési politikákat? Megfelelő ösztönzőket teremt-e az állami beruházások számára? Milyen típusú reformokat tart szükségesnek e keret tekintetében? Mi a véleménye a társasági adók további európai harmonizációjáról?

A fiskális politika alapvető stabilizációs eszköz minden ország, és még inkább a közös valutát használó országok számára, mivel a monetáris politika a monetáris térség egészének gazdasági feltételeihez igazodik, és nem képes kezelni az aszimmetrikus sokkhatásokat. A megfelelő fiskális mozgástér megőrzése érdekében minden országnak olyan középtávú költségvetési célokat kell követnie, amelyek figyelembe veszik növekedési potenciálját és adósságszintjét.

A jelenlegi Stabilitási és Növekedési Paktum vegyes eredményeket ért el e tekintetben. 2018-ban az EU és az euróövezet összesített hiánya 2000 óta a legalacsonyabb szintre esett vissza, a megfelelő összesített GDP-arányos adósságráta csökkenő pályán van. Számos ország azonban kevés előrelépést tett az államadósság és a hiány szintjének csökkentése terén, ami azt eredményezte, hogy a tagállamok fiskális mozgástere eltérő, néhány esetben pedig szinte teljesen hiányzik.

A prudens költségvetési politika elsősorban a tagállamok felelőssége, de a költségvetési szabályok talán nem teremtettek elegendő ösztönzést minden ország számára e tekintetben. Az Európai Költségvetési Tanács és mások hangsúlyozták, hogy a szabályok túlságosan összetettek, és túlzott mértékben támaszkodnak olyan nem megfigyelhető változókra, mint a kibocsátási rések. Aggodalomra ad okot az is, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumból hiányoznak az euróövezet egészének költségvetési irányvonalát irányító szabályok vagy eszközök, és a költségvetési irányvonaltól függetlenül kevés előrelépés történt az államháztartás minőségének javítása terén.

Ezen aggályok miatt, és annak következtében, hogy a szabályok nem biztosították széles körben a költségvetési helyzet stabilitását a gazdaságilag kedvező időszakokban, hiányzott a költségvetési mozgástér, különösen a 2012–2013-as visszaesés idején, ami prociklikus költségvetési megszorításokhoz és az euróövezetben a makrogazdasági politikák kedvezőtlen kombinációjához vezetett. Az állami beruházások GDP-hez viszonyított aránya szintén jelentősen csökkent 2009 óta az EU-ban és az euróövezetben, összesen több mint 20%-kal, bár nem minden országban.

Ezek a hiányosságok arra engednek következtetni, hogy szükség lehet az európai költségvetési irányítási keret felülvizsgálatára. E tekintetben az egyik javasolt lehetőség egy hosszú távú adósságcél elfogadása egy operatív eszközzel, például egy kiadási szabállyal párosítva. Egyszerűsítésre van szükség, de fontos elkerülni, hogy a hosszú távú célkitűzés és az operatív eszköz közötti túlzott távolság ahhoz vezessen, hogy az országok nem kapnak kellő ösztönzést a költségvetési óvatosságra. Az állami kiadások növekedésének ellenőrzés alatt tartása mellett a kormányoknak kiadásaik minőségét is javítaniuk kell azáltal, hogy kiadási kereteiken belül növelik a termelékenységet fokozó beruházások arányát.

Fontos megjegyezni, hogy a szabályok felülvizsgálata csak részben lehet képes megoldani a problémát. A válság rávilágított, hogy önmagukban a szilárd nemzeti költségvetési politikák nem mindig elégségesek, mivel a mély és elhúzódó gazdasági megrázkódtatások túlmutatnak a nemzeti politika mozgásterén, és a magán- és az állami szférabeli megszorításokból eredő nemkívánatos negatív spirált idézhetnek elő. Ez hangsúlyosan alátámasztja, hogy a makrogazdasági stabilizáció biztosításához megfelelő méretű, az ösztönzőkkel összeegyeztethető közös fiskális eszközrendszerre van szükség az euróövezetben.

Pusztán a nemzeti politikák összehangolásával ez a funkció nem tölthető be. A költségvetési mozgástér és a makrogazdasági feltételek országonként eltérőek, és az előbbi nem feltétlenül áll rendelkezésre ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. A nemzeti politikák elsősorban a nemzeti körülményekre reagálnak, nem pedig az euróövezet fejleményeire. Még ha feltételezzük is, hogy a nemzeti politikák beépítenék az euróövezet szükségleteit, az országok közötti továbbgyűrűző hatások meglehetősen korlátozottak maradnának. Ezért van szükség jelentős közös fiskális eszközrendszerre, szükség esetén hatékony költségvetési szabályokkal kombinálva.

A társaságiadó-alapok további harmonizációja hasznosan járulhatna hozzá az egységes piac, a bankunió és a tőkepiaci unió működéséhez. Az agresszív adózási gyakorlatok akadályozhatják a versenyt, csökkenthetik az adóbevételeket, és a polgárok tisztességtelennek tekinthetik azokat. Veszélyeztethetik a tagállamok közötti kohéziót, amely elengedhetetlen az európai integráció erősítéséhez.

 

24. Ön szerint az euróövezetnek szüksége van egy európai biztonságos eszközre nemcsak a pénzügyi piacok stabilizálásának előmozdítása és a bankok nemzeti adósságnak való kitettségének csökkentése céljából, hanem a monetáris politika helyes transzmissziójának megkönnyítése végett is? Hogyan lehetne ezt megvalósítani?

A biztonságos eszközök minden pénzügyi rendszer kulcsfontosságú elemeit képezik, és a kockázatos eszközök hatékony árazásának referenciamutatójaként szolgálnak. Ezért elengedhetetlenek a banki közvetítéshez.

A jelenlegi környezetben úgy tekintik, hogy a biztonságos eszközök szűkösen állnak rendelkezésre, és mára az a vélemény alakult ki, hogy ez a szűkösség hatással van a pénzügyi piacokra és a bankszektorra, a monetáris politika végrehajtására és a gazdasági növekedésre. A pénzügyi válság felerősítette a befektetők biztonság iránti vágyát, de csökkentette a biztonságos eszközök tényleges elérhetőségét. Ugyanakkor számos tényező (pl. új szabályozási kezdeményezések, a fejlett gazdaságok demográfiai fejleményei) növelte a biztonságos eszközök iránti keresletet. Az euróövezet egyedülálló példája a közös biztonságos eszközzel nem rendelkező valutauniónak.

Egy európai biztonságos eszköz bevezetése valószínűleg döntő előrelépést jelentene a banki és tőkepiaci unió kiteljesítése terén. A nem szokványos monetáris politikák végrehajtása is könnyebb lenne és kevésbé lenne vitatott, ha egy közös euróövezeti biztonságos eszközre támaszkodhatna. A piaci széttöredezettség kockázatának csökkentése egységesebbé tenné a tagállamok között az EKB monetáris politikájának transzmisszióját. Végezetül az egyes tagállamok szuverén kockázata által nem érintett biztonságos eszköz megkönnyítené a határokon átnyúló pénzügyi integrációt, emellett segíthet enyhíteni a bankok és az államaik közötti negatív visszacsatolási spirált – valamint a biztonságba menekülést –, amely a legutóbbi válság során megfigyelhető volt.

A biztonságos eszközök sokféle formát ölthetnek. Egyes megoldások a pénzügyi területen kívül is járhatnak következményekkel, például akkor, ha közös fiskális eszközrendszer kiépítésének operatív eszközeként szolgálhatnak. Az államkötvény-fedezetű értékpapírok és az e-kötvények jelenleg megvitatás alatt álló javaslatok, de további munkára van szükség egy lehetséges euróövezeti biztonságos eszköz kialakításának módjával kapcsolatban.

Egy biztonságos eszköz kifejlesztése alapvető kérdés az euróövezet számára, de kívül esik az EKB hatáskörén.

 

25. Mi a véleménye az euróövezetben az állam- és magánszektor-adósság tartósan magas szintjéről folyó vitáról? Hogy ítéli meg az Európai Bizottság által beharangozott euróövezeti kincstár létrehozásának ötletét, amely tagjai nevében a pénzügyi piacokról fedezné azok rendszeres refinanszírozási szükségleteinek egy részét?

A túlzott eladósodással kapcsolatos problémák kezelése elsősorban a nemzeti hatóságok feladata. Határozott politikai fellépésre van szükség ezen a téren, mivel a válság megmutatta, hogy a ciklus megfordulásakor a magán- és az államadósság magas szintje a sérülékenység egyik fő oka lehet. A válság során felerősítette a pénzügyi feszültségeket, hozzájárult a gazdasági válság elmélyüléséhez, és megnehezítette a monetáris politika végrehajtását. 

Az euróövezetet tekintve a magánadósság GDP-hez viszonyított aránya az elmúlt öt évben körülbelül 10 százalékponttal csökkent, a jelenlegi 137%-os szintre. Az euróövezet egészének GDP-arányos államadóssága a 2014. évi közel 95%-ról 2018-ban mintegy 87%-ra csökkent. Az adósság általános szintje viszonylag kedvező a többi jelentős gazdasági régióéhoz képest.

Ez az általános pozitív kép azonban elfedi az egyes tagállamok szintjén fennálló, az európai szemeszter és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás által azonosított jelentős eltéréseket. Egyes országokban továbbra is magas a magánszektor adósságállománya. Az államadósság szintje még mindig magas, és számos tagállamban nincs összhangban az európai költségvetési keretrendszer követelményeivel.

A jelenlegi alacsony kamatkörnyezet lehetőséget kínál arra, hogy a forrásoknak a közberuházásokra való átcsoportosítása révén felgyorsítsuk az államadósság GDP-hez viszonyított arányának csökkentését szilárd költségvetési politikákkal és az államháztartás növekedésbarátabb összetételével. Az alacsonyabb államadósság a magas költségvetési nyomás és a fizikai és humán tőkébe történő beruházások újraindítása miatti torzulásokat is csökkentené. Emellett az euróövezet gazdaságainak modernizálását célzó reformok végrehajtása nagymértékben segítheti a gazdasági növekedési potenciál fellendítését és a jövőre nézve bővítheti a költségvetési mozgásteret. 

Ami a magánszektort illeti, a makroprudenciális politikáknak ösztönözniük kell az adóssághelyzet egyensúlyának fokozatos helyreállítását. Ugyanakkor, mivel ez egy meglehetősen új szakpolitikai terület, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egyik megoldás sem nyilvánvalóan helyes vagy helytelen. Ezért más olyan intézkedéseket is meg kell vizsgálnunk, amelyek segíthetik a magánszereplőket a hitelállomány leépítésében. Fontos lenne például lehetővé tenni a magánfelek számára, hogy előrelépjenek az értékvesztett eszközök leépítése terén, vagy javítani a bíróságok hatékonyságát a problémás hitelekkel kapcsolatos ügyhátralékok kezelése tekintetében.

Mindkét fronton lehetséges az európai szintű segítség. Rövid távon a hatékony európai költségvetési és gazdasági szabályok támogathatják és ösztönözhetik a hatékony és eredményes nemzeti szakpolitikai döntéshozatalt. Ezen túlmenően az egységes piac megerősítése – többek között a banki és tőkepiaci unió elmélyítése révén – továbbra is a növekedés és a konvergencia fellendítésének egyik leghatásosabb eszköze. A rövidebb távon túl egy kincstári hivatal létrehozása az euróövezet számára még inkább hozzájárulhat Európa fent említett funkciói némelyikének betöltéséhez. Európa választott testületeinek kell majd dönteniük arról, hogy előrehaladjanak-e az integrációval e területen, illetve hogy milyen módon és mikor, de ez a lépés szükséges az euróövezet fejlődéséhez és jólétéhez.

A kincstári hivatal létrehozása támogatná az euróövezet makrogazdasági stabilizációjának meghatározását és végrehajtását. Az euróövezeti makrogazdasági stabilizációs funkció elősegítené a nagy országspecifikus sokkok tompítását, és ezáltal ellenállóbbá tenné a gazdasági és monetáris uniót. Egy ilyen eszköz létrehozása megkönnyítené egy euróövezeti biztonságos eszköz bevezetését is. Ha ennek megvalósítása egy euróövezeti fiskális eszköz révén történik, az azzal az előnnyel jár, hogy világosan elkülönülne a nemzeti és európai szintű állampapír-kibocsátás.

 

26. Mi a véleménye arról a bírálatról, miszerint az EKB fedezeti keretrendszere nem elég fokozatos, és túlságosan a külső hitelminősítő intézetekre támaszkodik?

Az eurórendszer fedezetek elfogadhatóságára vonatkozó hitelminősítő keretrendszere lehetővé teszi a bankok számára, hogy az eszközök széles körét mozgósítsák egy egységes kockázatkezelési keretrendszeren belül. E keret célja az EKB mérlegének védelme és ezzel együtt annak biztosítása, hogy bőséges mennyiségű és diverzifikált elfogadható értékpapír álljon az euróövezeti bankok rendelkezésére.

A fedezetértékelésnél a biztonsági sávokat (haircutokat) úgy kalibrálják, hogy a különböző piaci szegmensekben és hitelkockázati kategóriákban megvalósuljon az eszközök egyenlő módon történő kezelése, lehetővé téve ezáltal az eszközök granuláris értékelését. A bankok nagymértékben vesznek igénybe az EKB felé nyújtott biztosítékokat, ezek jelenlegi teljes összege mintegy 1,5 billió EUR-t tesz ki, ami több mint kétszerese az eurórendszer által nyújtott összes hitelnek. Ez bizonyítja a keretrendszer prudens jellegét és hatékonyságát, valamint a biztosítékok széles körű rendelkezésre állását, ezek mindegyike elősegíti a monetáris politika zökkenőmentes végrehajtását.

A külső minősítések mellett a hitelminőségre vonatkozóan további megalapozott források a nemzeti központi bankok belső hitelminősítő rendszerei és a partnerek belső minősítésén alapuló rendszerei. Az olasz nemzeti bank például belső hitelminősítő rendszert hozott létre az eurórendszer monetáris politikai műveleteiben biztosítékként használt kölcsönök hitelkockázatának értékelésére. Ennek célja, hogy korlátozza az eurórendszert érő pénzügyi kockázatot, ugyanakkor lehetővé tegye az alternatív értékelési rendszerekhez hozzá nem férő partnerek számára nagyobb mennyiségű biztosíték nyújtását.

Az eurórendszer magas hitelminőségi követelményeivel való összhang és a különböző hitelminősítési források közötti összehasonlíthatóság biztosítása érdekében minden hitelminősítő rendszernek – függetlenül attól, hogy az eurórendszeren kívüli vagy belüli – évenkénti teljesítmény-ellenőrzési folyamaton kell átmennie.

A hitelminősítő intézetekkel szembeni alternatívát jelentő hitelminősítő rendszerek szerepét teljes mértékben akkor lehet felmérni, ha figyelembe vesszük, hogy ezek különösen fontosak a fedezetént használt hitelkövetelések szempontjából, amelyek – megfelelően kalibrált haircutok mellett – a mobilizált fedezetek értékének körülbelül egynegyedét teszik ki.

Ez a megközelítés összhangban van a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak a hitelminősítő intézetekre való automatikus támaszkodás csökkentésére vonatkozó ajánlásaival. Valójában a több forrásra való támaszkodás lehetővé teszi annak rugalmas és független meghatározását, hogy egy pénzügyi eszköz elfogadható-e refinanszírozási műveletek céljából. Mindazonáltal az eurórendszer fenntartja magának a jogot, hogy kockázatkezelési intézkedéseket alkalmazzon, például további haircutokat határozzon meg bármely egyedi pénzügyi eszközre, vagy egyedi korlátozásokat alkalmazzon bármely hitelminősítési rendszerre. Ezenkívül a felhasznált információk megbízhatóságának biztosítása érdekében az eurórendszer rendszeres felülvizsgálatnak veti alá az elfogadott hitelminősítési forrásait.

Ez a folyamat idővel tovább erősítette valamennyi érvényes hitelforrás megbízhatóságát és átláthatóságát, ami lehetővé teszi az EKB számára a monetáris politika zökkenőmentes végrehajtását és biztosítja mérlege védelmét.

 

27. Hogyan értékeli az EUR/USD árfolyam közelmúltbeli alakulását? Milyen mértékben kell figyelembe venni kereskedelmi megfontolásokat a monetáris politika meghatározásakor?

 

Az árfolyammozgások hatással vannak az importált áruk és szolgáltatások áraira és az aggregált keresletre, és ezáltal hatással lehetnek a belföldi tevékenységre és az inflációra. Ezért az EKB-nak szorosan nyomon kell követnie és szorosan nyomon is követi az árfolyamok alakulását. A nemzetközi konszenzussal összhangban azonban az EKB-nak nem szabad árfolyamcélt követnie, és ezt nem is teszi. A tisztességes verseny biztosítása és a nemzetközi kereskedelem előmozdítása érdekében az euró külső értékét a piacoknak kell meghatározniuk a gazdasági fundamentumok alapján. Az ebbe a mechanizmusba való beavatkozásra irányuló bármely kísérlet azzal a kockázattal járna, hogy költséges valutaháborúkat indít el, és végső soron kudarcot vallana.

 

28. Miként értékeli a G20-csoport eredményeit? Mi a véleménye a fő központi bankok közötti koordináció szintjéről?

A G20-csoport kulcsszerepet játszott a 2008. és 2009. évi globális pénzügyi válságra adott közös gazdaságpolitikai válasz előmozdításában. Emellett megteremtette a nemzetközi pénzügyi rendszer ambiciózus reformtervének alapját, amelynek keretében a Pénzügyi Stabilitási Tanács nyomon követi az előrehaladást, és más standardalkotó szervekkel együttműködve ajánlásokat fogalmaz meg.

A válsághelyzet sürgető jellegének enyhülésével gyengülni látszik a közös problémákkal kapcsolatos, szoros koordináció melletti együttműködésre irányuló politikai szándék. Egyes országok növekvő szkepticizmust tanúsítanak a multilateralizmussal és a szabályokon alapuló rendszerrel szemben, egyes többoldalú kezdeményezéseket és intézményeket pedig súlyos csapások értek. Engedjék meg, hogy ezt két szemléletes példával illusztráljam: az Egyesült Államok kilépése a Párizsi Megállapodásból, és a WTO Fellebbezési Testületének december 11-i várható megbénulása.

Ezek után nem meglepő, hogy a globális és az euróövezeti gazdasági kilátásokat fenyegető jelentős lefelé ható kockázatok ma olyan külső tényezőkből erednek, mint a kereskedelmi és a geopolitikai feszültségek, amelyek negatívan hatnak a növekedésre és a beruházásokra, egyrészt azzal, hogy közvetlenül csökkentik a keresletet, másrészt közvetve azzal, hogy csorbítják a bizalmat, és növelik a bizonytalanságot.

Ennek következtében a multilaterális intézmények és fórumok minden eddiginél fontosabb szerepet játszanak a nyílt párbeszéd fenntartásában, valamint a globális szintű gazdasági és pénzügyi stabilitás megőrzésének elősegítésében. Szoros nemzetközi együttműködésre van szükség a bizonytalan helyzetek kezelése, a globális biztonsági hálók kialakítása, a geopolitikai bizonytalanságok csökkentése, valamint gazdaságainknak a demográfiai átmenetből, a digitalizációból és a mesterséges intelligenciából eredő kihívásokra és strukturális változásokra való felkészítése érdekében. Ebben az összefüggésben a G20-csoport ma ugyanolyan fontos, mint korábban. A G20-ak és más fórumok, például a G7, valamint az olyan intézmények, mint a Nemzetközi Valutaalap és a Nemzetközi Fizetések Bankja szintén ösztönzik a monetáris és pénzügyi hatóságok közötti interakciókat, lehetővé téve számukra, hogy nyíltan megosszák egymással nézeteiket az előttük álló közös kihívások kezelésének módjáról.

 

29. Szükséges, hogy az EKB konkrét lépéseket tegyen az euró nemzetközi valutaként betöltött szerepének megerősítésére? Ha igen, milyen intézkedéseket képzel el?

 

Az eurót már széles körben használják a nemzetközi piacokon. Az euróövezet gazdaságának mérete mellett ez feltehetően azt tükrözi, hogy a piaci szereplők úgy látják, hogy az euró mögött szilárd és hiteles szakpolitikai keret és jól működő pénzügyi piacok állnak. Az EKB már most is hozzájárul ehhez stabilitásorientált monetáris politikájával, valamint azzal, hogy hozzájárul a stabil, mély és hatékony euróövezeti pénzügyi piacok kialakításához. Az ilyen politikák az EKB megbízatásának részét képezik, de további előnyük, hogy támogatják az euró nemzetközi szerepét. Az EKB rendszeresen nyomon követi az euró nemzetközi szerepét, és erről éves jelentést tesz közzé.

Az EKB közelmúltbeli kutatásai arra engednek következtetni, hogy az euróövezet gazdasága összességében előnyre tehet szert valutájának hangsúlyosabb nemzetközi szerepéből. Az euró nagyobb nemzetközi szerepe például megkönnyítené a monetáris politika irányítását azáltal, hogy csökkentené az árfolyam átgyűrűző hatását az inflációra, és erősítené a monetáris politikai impulzusok transzmisszióját. Hozzájárulhat továbbá az államadósság-finanszírozás költségeinek csökkentéséhez. Emellett az euróövezet és a világgazdaság egésze számára előnyös lenne a kiegyensúlyozottabb nemzetközi monetáris rendszer, ami az euró nagyobb nemzetközi szerepéből következne.

Mindenesetre a kibővült nemzetközi szerep csak a befektetői kereslet által vezérelt piaci fejlemények következménye lehet. A szakpolitikák segíthetnek az ennek kedvező feltételek megteremtésében. Egy teljesebb gazdasági és monetáris unió, beleértve a mély és diverzifikált tőkepiacokat és egy teljes bankuniót, az euróövezeti tagállamok stabil gazdaságpolitikái által támogatva, fokozná az euróövezet gazdaságának ellenálló képességét, és ezáltal vonzóbbá tenné az eurót a nemzetközi befektetők számára.

 

30. Meglátása szerint az elkövetkezendő időszak milyen fontosabb kihívásokat és lehetőségeket tartogat a jegybanki kommunikáció szempontjából?

 

Az átlátható kommunikációs stratégia elfogadása a modern jegybanki működés kulcsfontosságú eleme. Először is, a demokratikus társadalmakban a központi bankoknak – függetlenségük szükséges ellensúlyozásaként – a választott testületek felé teljes mértékben elszámoltathatónak kell lenniük, az euróövezet összefüggésben ez az Európai Parlamentet jelenti. Az egyértelmű és átlátható kommunikáció hozzájárul maguknak a szakpolitikai intézkedéseknek a hatékonyabbá tételéhez is, amennyiben segíti orientálni a piacok és az emberek elvárásait és magatartását.

Ez különösen igaz kivételes időkben, amikor precedens nélküli és összetett intézkedéseket alkalmaznak: alaposan meg kell magyarázni ezen eszközök elfogadásának okait, lehetséges mellékhatásait, valamint a reálgazdaságra és az árstabilitásra gyakorolt előnyeit. Emellett ha az alapkamat mértéke eléri vagy megközelíti a tényleges alsó határt, és a monetáris irányvonal több eszköz együttes végrehajtásából ered – mint jelenleg –, felértékelődik az előretekintő iránymutatás jelentősége. Ilyen körülmények között a kommunikáció maga is monetáris politikai eszközzé válik.

Az EKB létrehozása óta élen jár az átlátható kommunikációs keret elfogadásában. Az évek során ez a keret rendszeresen kiigazításra került a folyamatosan változó környezethez való alkalmazkodás érdekében.

Amint azt korábbi válaszaimban már említettem, az EKB különböző módokon működik együtt az Európai Parlamenttel, ideértve az EKB elnökének az ECON bizottság előtti negyedévenkénti meghallgatását is.

Ami a piaci szereplők szélesebb közönségével és a nagyközönséggel folytatott kommunikációt illeti, a monetáris politikai döntések ismertetése és megvitatása a következőképp történik: i. az EKB elnöke és alelnöke által rendszeresen, hathetente tartott sajtókonferenciák során; ii. az EKB kiadványaiban (pl. a Gazdasági hírlevél); iii. az igazgatótanács tagjai által tartott beszédekben. Emellett néhány éve az EKB részletes beszámolókat tesz közzé monetáris politikai üléseiről, amelyek átfogó tájékoztatást nyújtanak a Kormányzótanácsban folytatott megbeszélésekről és a Kormányzótanács döntéseit alátámasztó elemzésekről. Az elmúlt években a központi bankok – köztük az EKB és az euróövezet nemzeti központi bankjai is – fokozták arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy közvetlenül egyre nagyobb közönséget szólítsanak meg, arra törekedve, hogy tevékenységeiket egyszerűbb módon, új kommunikációs csatornák felhasználásával és közérthetőbben magyarázzák el, azzal a végső céllal, hogy bemutassák, hogyan járulnak hozzá a monetáris politikai intézkedések az emberek mindennapi életének javításához.

Az olasz nemzeti bank is részt vett ezekben az erőfeszítésekben. A válság kezdete óta megerősítettük a Parlamenttel való interakciónkat és a Parlament felé való elszámoltathatóságunkat: 2014 óta az igazgatóság 38 meghallgatáson jelent meg. Emellett a nyilvánossággal folytatott kommunikációnk javítása érdekében széles körű programot indítottunk annak érdekében, hogy a társadalom valamennyi területét megszólítsuk. Személyesen is részt vettem különböző olasz városokban élő emberekkel tartott találkozókon, hogy ismertessem a saját politikáinkat és az eurórendszer politikáit. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az emberek jobban megértsék ezeket a politikákat, és jobban bízzanak azokban.

Olasz televízióműsorokban is részt vettem, hogy közérthetően elmagyarázzam a nagyközönségnek a kriptoeszközök, különösen a Bitcoin jellemzőit és – ami még fontosabb – a bennük rejlő kockázatokat.

 

31. Hogyan értékelné a monetáris politikák – különösen Egyesült Államokból eredő – átgyűrűző hatásait az euróövezetbeli monetáris politika végrehajtása szempontjából?

 

A világgazdaság növekvő gazdasági és pénzügyi integrációja miatt a nemzeti politikák meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell venni a más jelentős gazdaságok gazdasági régióiból származó továbbgyűrűző hatásokat. Ez különösen igaz az USA monetáris politikai döntéseire, amelyek az USA-beli és a globális pénzügyi és devizapiacokat is érintik.

Az EKB ezeket a továbbgyűrűző hatásokat elemzéseiben rendszeresen figyelembe veszi. Figyelemmel kíséri a más gazdaságokban végbemenő fejleményeket, elemzi szakpolitikai intézkedéseik belföldi hatását, és az euróövezet monetáris politikájának kialakításakor figyelembe veszi az euróövezet árstabilitására gyakorolt hatásokat. A Kormányzótanács valamennyi monetáris politikai ülésén átfogóan ismertetik és megvitatják ezeket az elemzéseket.

A 27. kérdésre adott válaszban említetteknek megfelelően azonban ez nem jelenti azt, hogy az EKB bármilyen módon árfolyamcélt határozna meg. Az EKB monetáris politikájának továbbra is kizárólag belülre kell összpontosítania.

 

C. Pénzügyi stabilitás és felügyelet

 

32. Mi a véleménye arról, hogy szigorúan külön kell választani a monetáris politikát és a bankfelügyeletet, továbbá nézete szerint milyen reformok mozdítanák elő és támogatnák ezt az elhatárolást?

Úgy gondolom, hogy jó okai voltak annak, hogy a bankfelügyelet felelősségét az EKB-ra ruházták, ilyen ok például a központi bankok makroprudenciális felügyeletben betöltött szerepe (amelynek célja a pénzügyi rendszer egésze stabilitásának megőrzése) és az egyes bankok mikroprudenciális felügyelete közötti szinergiák. Más okok inkább intézményi jellegűek voltak, mint például az, hogy a meglévő szerződések keretein belül létre kell hozni egy európai felügyeleti rendszert. Ez a felépítés azt is lehetővé tette, hogy az EKB és a nemzeti központi bankok által az idők során kiépített infrastruktúra (pl. a technológia és az igazgatási szervezet) felhasználásával az egységes felügyeleti mechanizmus azonnal működőképessé váljon.

Vannak azonban kockázatok is: a hírnevet veszélyeztető kockázatok, ha a felügyeleti mulasztások hátrányosan befolyásolják a központi bank hírnevét, és ezáltal a monetáris politika hitelességét, vagy a monetáris politika és a felügyeleti határozatok összeegyeztethetetlenségének esetleges kockázata.

Az egységes felügyeleti mechanizmus felügyeleti testületének és az EKB Kormányzótanácsának ülésein való részvételem során szerzett tapasztalatok alapján úgy vélem, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus jelenlegi felépítése – különösen a „különválasztás elve” – megfelelő egyensúlyt teremt, és megfelelő biztosítékokat nyújt e kockázatok minimalizálására. Az olyan eljárási szabályokra és biztosítékokra utalok, mint például a munkavállalók funkcionális szétválasztása, az információmegosztás tekintetében a „szükséges ismeret” elvén alapuló keretrendszer alkalmazása, valamint a differenciált, időben elkülönülő és szigorú indokolási kötelezettséggel járó döntéshozatali folyamatok. A hallgatólagos egyetértésen alapuló keretrendszer szintén döntő fontosságú.

Az Európai Parlament nyomon követi az egységes felügyeleti mechanizmus működését, a Bizottság pedig háromévente felülvizsgálja az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet működését, ideértve a különválasztás elvének alkalmazását is. Nyitottságot tanúsítanék annak értékelése során, hogy szükség van-e a jelenlegi rendszer megváltoztatására. Úgy tűnik, hogy a különválasztás elve eddig jól működött, de a pénzügyi szektor fejlődésével és az európai integráció előrehaladásával egy eltérő struktúra esetleg alkalmasabb lehet az árstabilitásra, a pénzügyi stabilitásra, valamint a bankrendszer biztonságára és stabilitására vonatkozó különálló, de egymáshoz kapcsolódó célok kezelésére. 

 

33. Mi a véleménye az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) EKB keretén belüli jelenlegi intézményi felépítéséről a makroprudenciális felügyelet terén elért konkrét eredményei fényében?  

Az ERKT a nagy pénzügyi válságra adott európai válasz egyik fontos eleme volt. Az elmúlt években az intézmény hasznosnak bizonyult az EU-t fenyegető pénzügyi stabilitási kockázatok átfogó figyelemmel kísérésében. Az ERKT figyelmeztetései és ajánlásai ösztönözték az uniós makroprudenciális szakpolitikai keretek kialakítását és végrehajtását A felmerülő ingatlankockázatok általa történt, időben való felismerése szolgált például a nemzeti makroprudenciális hatóságok célzott intézkedéseinek alapjául.

Az ERKT sikere azon múlik, hogy képes-e időben alaposan elemezni az európai gazdaság és pénzügyi szektor állapotára vonatkozó rendkívül sokrétű információkat. Az EKB támogató intézményként ehhez lényegesen hozzájárul azáltal, hogy lehetővé teszi az ERKT számára az EKB szakértelmének, technológiai és igazgatási infrastruktúrájának, valamint magasan képzett személyzetének igénybe vételét. Ahogy a pénzügyi szektor fejlődése gyors tempóban halad a bankközpontúságtól egy diverzifikáltabb rendszer felé, az ERKT ágazatközi küldetése egyre fontosabbá válik majd. Ebben a világban a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerén belül szélesebb szakértői bázisra lesz szükség.

Intézményi szempontból az uniós jogalkotók olyan egyértelmű irányítási struktúrát biztosítottak, amely lehetővé teszi az ERKT számára, hogy kihasználja az EKB szakértelmének előnyeit, miközben biztosítja az ERKT döntéshozatali eljárásainak és szerveinek megfelelő különválasztását és függetlenségét (az EKB elnöke az intézmény érdekében elnököl az igazgatótanácsban, az EKB képviselője az alelnök).

 

34. Mit tehetünk a nemteljesítő hitelek magas állománya jelentette probléma megoldása, valamint a nemteljesítő hitelek áramlásában rejlő kockázatok kezelése érdekében? Hogyan értékeli a közepes és kis méretű hitelintézetek mérlegeit terhelő nemteljesítő hitelek problémáját? Hogyan látja az EKB/az egységes felügyeleti mechanizmus szerepét e kérdés kezelésében?

Az EKB egy kritikus időszakban vette át az európai bankfelügyeletet. Az államadósság-válság lecsengett, ám hatásai – szokás szerint – késéssel valósultak meg. A jelentős intézmények esetében a nemteljesítő hitelek bruttó könyv szerinti értéke 2015-ben elérte az 1 billió EUR-t. Azóta ez az összeg lényegében a felére csökkent (560 milliárd EUR). A nemteljesítő hitelek bruttó aránya ugyanebben az időszakban 8%-ról 4% alá csökkent, az EBH által meghatározott 5%-os küszöbérték alá.

Az EKB munkája kulcsfontosságú szerepet játszott e javulásban azáltal, hogy a nemteljesítő hitelek kérdését az első naptól kezdve prioritásként kezelte. Egyértelmű minőségi és mennyiségi elvárásokat fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy a bankoknak hogyan kell kezelniük a nemteljesítő hiteleket. Emellett az Európai Parlament a közelmúltban jóváhagyta a céltartalékképzés ütemezéséről szóló rendeletet (a tőkekövetelményekről szóló felülvizsgált rendelet szerinti úgynevezett 1. pillérbe tartozó óvintézkedés az új nemteljesítő hitelekre vonatkozó tartalékképzés megfelelő szintjének biztosítása érdekében), amely valószínűleg a legszigorúbb a világon. A bankok figyelembe vették ezeket a politikákat: a nemteljesítő hiteleket értékesítettek, kintlévőségkezelési egységeket hoztak létre vagy ezeket fejlesztették, a visszafizetési ráták nőttek. Az általam fent idézett statisztikák jó összefoglaló mutatói az elért haladásnak.

A nemteljesítő hitelek aránya még mindig meghaladja a válság előtti szintet, és néhány országban továbbra is vannak sebezhető pontok. Ezért fontos, hogy folytatódjanak a nemteljesítő hitelek szintjének további csökkentésére irányuló erőfeszítések. Ugyanakkor, amint azt korábban említettem, úgy vélem, hogy a nemteljesítő hiteleket „a lehető legnagyobb sebességgel, de annál nem gyorsabban” kell csökkenteni. A sebességkorlátozás túllépése kockázatot jelenthet a bankok számára, amelyek a nemteljesítő hitelek kényszereladására szorulnának a másodlagos piacokon olyan eszközök esetében, amelyek számos országban még mindig nem likvidek, átláthatatlanok és oligopolisztikusak.

A nemteljesítő hitelek csökkentése részét kell, hogy képezze a felügyeleti hatóságok valamennyi banki kockázat – többek között a pénzmosáshoz kapcsolódó kockázatok, a működési kockázatok, a piaci kockázatok és a kiberkockázatok – csökkentésére irányuló szélesebb körű erőfeszítéseinek is; ezeket a kockázatokat az egységes felügyeleti mechanizmus által felügyelt bankok éves kockázatértékelése (az úgynevezett felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás – SREP) során figyelembe veszik.

Véleményem szerint azonban az európai bankszektor fő betegsége az alacsony jövedelmezőség, amit nem lehet kizárólag kockázatcsökkentő politikákkal orvosolni.

Ami a nemteljesítő hitelek áramlását illeti, az EBH nemrégiben iránymutatást adott ki a hitelkeletkeztetésről, amely várhatóan javítani fogja az új hitelek minőségét, és ezáltal csökkenteni fogja az új nemteljesítő hitelek jövőbeli beáramlását. Az első kérdésre tehát azt a választ adom, hogy a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos problémákat valóban nagyrészt kezeltük.

Úgy vélem, hogy ugyanez igaz a kevésbé jelentős hitelintézetek vonatkozásában is. Bár ezeket a bankokat nem közvetlenül az EKB felügyeli, vonatkoznak rájuk a nemteljesítő hitelekről szóló EBH-iránymutatások (amelyeket az EKB nemteljesítő hitelekre vonatkozó, a jelentős hitelintézeteknek szóló iránymutatását követően dolgoztak ki, és ezt szorosan követik) és a „céltartalékképzési ütemezési” mechanizmus. Mint mondtam, most már minden bankra vonatkozóan, köztük a jelentős hitelintézetekre vonatkozóan is rendelkezünk a nemteljesítő hitelekre vonatkozó politikával. Az elvégzett munka eredményei jól láthatók, és további erőfeszítéseket kell tennünk, amíg a probléma meg nem oldódik.

Végezetül szeretném megemlíteni, hogy Olaszországban különösen a pénzügyi válság és az olasz gazdaságot sújtó kettős mélypontú recesszió után volt szükség a bankrendszer megerősítésére és a nemteljesítő hitelek csökkentésére. Az olasz nemzeti bank az egységes felügyeleti mechanizmuson belül kulcsszerepet játszott a bankok arra való ösztönzésében, hogy nagy, de fenntartható sebességgel csökkentsék a nemteljesítő hiteleket, és erősítsék tőkehelyzetüket. Olaszország az az ország, ahol a bankok mérlege a legfigyelemreméltóbb mértékben javult: az elmúlt években tapasztalt mérsékelt gazdaságélénkülés ellenére az új nemteljesítő hitelek éves áramlása jelenleg alacsonyabb, mint a pénzügyi válság előtt volt (körülbelül 1%). A nemteljesítő hitelek nettó állománya (azaz a céltartalékokkal csökkentett nemteljesítő hitelállomány) szintén jelentősen csökkent, jelenleg az összes hitel 4,0%-át teszi ki, ami jóval a 2015. évi csúcsérték fele alatt van.

 

35. Hogyan értékeli, hogy számos bank mérlegében magas szintet ér el a 2. és 3. szintű eszközök aránya? A jelenlegi felügyeleti keret megfelelően figyelembe veszi ezeket az eszközöket?

A számviteli szakzsargonban a 3. szintű instrumentumok a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek olyan kategóriáját jelentik, amelyeket nehéz értékelni az árazásukhoz szükséges paraméterekre vonatkozó megfigyelhető információk hiánya miatt. A 2. szintű eszközök és kötelezettségek viszonylag könnyebben beárazhatók, de itt is hiányoznak a jegyzett árak.

2019 2. negyedévében az egységes felügyeleti mechanizmus hatálya alá eső bankok 3. szintű eszközeinek könyv szerinti értéke elérte az 194 milliárd EUR-t, míg a 2. szintű eszközök értéke 3,174 milliárd EUR volt. Ezek az értékek az összes banki eszköz 0,86%-át, illetve 14,01%-át teszik ki. Az egységes felügyeleti mechanizmus hatálya alá eső bankok hasonló értékben rendelkeznek 3. és 2. szintű kötelezettségekkel is. Ez azért fontos, mert az ezen instrumentumok (eszközök és kötelezettségek) által generált kockázatok nem feltétlenül (és általában nem is) egyenlítik ki egymást.

Az instrumentumok 2. vagy 3. szintűként való besorolása utal az összetettségükre, de nem jelenti azt, hogy toxikusak vagy nemteljesítőek lennének. Ezen túlmenően a 2. és 3. szintű eszközök és kötelezettségek hasznos eszközök a bankok ügyfelei számára, akik olyan kockázatok fedezésére használják azokat, amelyek egyébként hátrányosan érintenék tevékenységüket és így a reálgazdaságot.

 

Ezek az eszközök azonban értékelési kockázatot jelenthetnek. Ezt okozhatja az információk elégtelensége (számviteli, prudenciális és piaci adatok), az ilyen instrumentumok árazására használt modellek hiányosságai, a bankok arra vonatkozó mérlegelési jogköre, hogy ezeket az eszközöket a számviteli és prudenciális szabályok szerint besorolják (a bankok nyilvánvalóan abban érdekeltek, hogy ezt a mérlegelési jogkört saját előnyükre használják). Mindezek összességében megnehezítik ezen összetett, egyedi termékekhez kapcsolódó kockázatok teljes körű és megbízható értékelését. Emiatt az egységes felügyeleti mechanizmus szorosan nyomon követi a bankok 2. és 3. szintű eszközökkel szembeni kitettségeit, és megerősítette az azok feletti felügyeleti ellenőrzését. E tekintetben üdvözlöm, hogy a kereskedési kockázat és az eszközök értékelése 2020-ban is az egységes felügyeleti mechanizmus egyik felügyeleti prioritása marad, többek között testreszabott helyszíni látogatások formájában.

 

36. Mi a véleménye a bankrendszeren kívüli hitelezést folytató szervezetek szabályozásáról? Ön szerint vannak olyan szabályozási és felügyeleti kiskapuk, amelyekre a jogalkotóknak rövid távon megoldást kell találniuk?

 

A vállalkozások finanszírozási forrásainak diverzifikálása révén a vállalkozások távolabb kerülnek a bankszektorból eredő sokkhatásoktól. Ilyen formában a piaci alapú finanszírozás nagyobb aránya a reálgazdaságot is segítheti. Másrészről a kkv-k és a háztartások, amelyek a hitelfelvevők nagy részét teszik ki, természetes igénybe vevői a bankok szolgáltatásainak. Ezért biztosítanunk kell, hogy mind a bankok, mind a banknak nem minősülő pénzintézetek olyan környezetben fejlődjenek, amelyben a pénzügyi stabilitás és az egyéni ügyfelek egyaránt megfelelő védelemben részesülnek. 

Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az euróövezetben a befektetési alapok nagy része bankok és biztosítótársaságok tulajdonában van. A felügyeletnek meg kell akadályoznia annak lehetőségét, hogy a befektetési alapok ágazatában jelentkező zavarok átterjedjenek az anyavállalatokra. A fogyasztóvédelmi és felügyeleti hatóságoknak ugyanakkor biztosítaniuk kell, hogy az anyavállalatok ne avatkozzanak bele az általuk ellenőrzött befektetési alapok megtakarításainak allokációjába. 

Ezért fontos továbbra is szorosan figyelemmel kísérni a banknak nem minősülő pénzintézetek felé való elmozdulásból eredő lehetséges kockázatokat. Különösen fontos gondosan nyomon követni a tőkeáttétel és a likviditás szintjét és dinamikáját a nem banki pénzügyi ágazatban, és folyamatosan értékelni kell a pénzügyi rendszer egészének prociklikusságát és összekapcsoltságát. Véleményem szerint alaposan át kell gondolnunk, hogy elegendő információ áll-e rendelkezésünkre a banknak nem minősülő pénzintézetek számára, és hogy a mikro- és a makroprudenciális szintű kockázatok kezelése tekintetében vannak-e hiányosságok a szabályozási keretben. Érdemes lehet megfontolni, hogy szükséges-e megfelelő irányítási elveket meghatározni annak biztosítása érdekében, hogy a piaci szereplőket ne ösztönözzék túlzott kockázatok vállalására.

 

37. Mi a véleménye a bankunió európai betétbiztosítási rendszerrel és költségvetési védőhálóval – többek között a bankunióra vonatkozó hatályos jogszabályok szükségszerű végrehajtásával – történő kiteljesítése felé vezető lépésekről?

Úgy vélem, hogy szükség van egy európai betétbiztosítási rendszerre a bankunió másik két meglévő pillérének kiegészítése és az európai pénzügyi struktúra megerősítése érdekében. Az európai betétbiztosítási rendszerről évek óta sikertelenül folynak a megbeszélések, és határozottan üdvözlöm azt a lendületet, amely egy valódi európai betétbiztosítási rendszer létrehozásának konkrét ütemtervével kapcsolatban kibontakozni látszik. Egy ilyen ütemtervnek hosszabb távú célkitűzésként tartalmaznia kell egy állami védőháló létrehozását az európai betétbiztosítási rendszer számára (ahogyan az jelenleg az Egységes Szanálási Alap esetében történik).

Ezen a területen előrelépést kell elérni a bankunióról szóló jogszabályokban a régi eszközökre (például a nemteljesítő kitettségekre) és a hitelezői feltőkésítésbe könnyen bevonható kötelezettségek tartalékaira (MREL) vonatkozóan meghatározott kockázatcsökkentő intézkedések végrehajtásával párhuzamosan, amelyeket ambiciózus, de reális ütemben kell megvalósítani. Ez a megközelítés elismeri, hogy a kockázatcsökkentés és a kockázatmegosztás egymást kölcsönösen erősítő célok, ezért e céloknak együtt kell járniuk: a közös kockázatviselés mindenki számára növeli a fenntarthatóságot. Ezt a lehetőséget arra is ki kell használnunk, hogy megoldjuk az eddig nem kellőképpen kezelt kérdéseket.

Véleményem szerint az egyik legfontosabb prioritás a válságkezelési keret felülvizsgálata annak érdekében, hogy a bankok méretüktől függetlenül anélkül léphessenek ki a piacról, hogy igénybe vennék az adófizetők pénzét, vagy hogy destabilizálnák a tagállamok pénzügyi rendszerét. A jelenlegi uniós jogi keret alapján ahhoz, hogy a bankválságot a szanálási rendszeren keresztül lehessen kezelni, az Egységes Szanálási Testületnek meg kell vizsgálnia, hogy a bank megfelel-e a közérdek fennállására vonatkozóan meghatározott kritériumoknak. Ez azt jelenti, hogy az euróövezetben az összesen mintegy 3000 bankból csak kevesebb mint 100 számára áll rendelkezésre szanálás lehetősége. A fennmaradó 2900 bank válságát nemzeti fizetésképtelenségi eljárásokkal kell kezelni, hasonlóan a nem pénzügyi vállalkozások esetében alkalmazott eljárásokhoz. Ahogy azt korábban már említettem, úgy gondolom, hogy az Egyesült Államok Szövetségi Betétbiztosító Társaságának (FDIC) modellje értékes viszonyítási alapot jelent az EU számára ebben a kérdésben.

 

Azt is meg kell vizsgálnunk, hogy miként ösztönözhetjük a lakossági banki piacok csoportjainak határokon átnyúló integrációját. Ehhez szükség lehet a hatóságok közötti együttműködés és bizalom javítására, valamint a határokon átnyúló egyesülések előtt álló akadályok megszüntetésére.

 

 

38. A pénzügyi stabilitás szempontjából milyen kockázatokat lát a tőkeáttételes hitelekben, és ezeket miként kellene kezelni?

A tőkeáttételes hitelek magas hitelkockázatot hordoznak, mivel nagymértékben eladósodott hitelfelvevőkre terjednek ki. Az alacsony kamatlábaknak és a befektetők hozamkeresésének köszönhetően az elmúlt években nőtt a tőkeáttételes hitelezés, különösen az Egyesült Államokban. Az EKB által felügyelt 18 legaktívabb bank kitettsége 2018 végén meghaladta a 300 milliárd EUR-t. Ez a hitelállományuk viszonylag kis töredéke, bár abszolút értékben magas.

Az egységes felügyeleti mechanizmus már 2017-ben iránymutatást adott ki a tőkeáttételes hitelezésről annak biztosítása érdekében, hogy a bankok kellő figyelmet fordítsanak az ilyen kockázatos kitettségekre, és azokra megfelelő céltartalékokat képezzenek. A tőkeáttételes finanszírozással az egységes felügyeleti mechanizmus a 2020-ra meghatározott felügyeleti prioritások keretében fog foglalkozni, többek között célzott helyszíni ellenőrzések formájában.

A banki szintű kockázatok mellett a tőkeáttételes hitelek potenciális rendszerszintű kockázatokat is generálhatnak a befektetők közötti nagyfokú összefonódás miatt ezen a piacon (például a különböző csatornákon keresztüli közvetett kitettségek miatt). Ezért teljes mértékben támogatom a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak a tőkeáttételes hitelezésből eredő, a pénzügyi stabilitást veszélyeztető kockázatok nyomon követésére irányuló, folyamatban lévő kezdeményezéseit. Támogatnám az ilyen kockázatok csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, legalább közös irányadó elvek kidolgozása révén.

 

39. Véleménye szerint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) Európai Valutaalappá (EMF) történő átalakulása milyen kihíváskat tartogat az EKB számára? Milyen szerepet tulajdonít a pénzügyi piaci fegyelemnek az állampapírok árazása terén?  

Prudens és szilárd költségvetési politikákra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti kormányok megfelelő pénzügyi mozgástérrel rendelkezzenek a gazdasági visszaesésekre való reagáláshoz. A pénzpiacoknak fontos szerepet kell játszaniuk a kockázatok árazásában, de előfordulhat, hogy jelzéseik vagy túl lassúak és gyengék, vagy túlságosan hirtelen érkeznek, és zavarokat okoznak. Ezért az euróövezet stabilitása olyan költségvetési irányítási keretet igényel, amely kialakításánál fogva megelőzi a költségvetési egyensúlyhiányok kialakulását, és egyúttal eredményes válságkezelési kerettel is rendelkezik.

Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) kulcsszerepet töltött be az euróövezet államadósság-válságra való reagálásában. Az ESM eszközei, eljárásai és programjai már jelenleg is az IMF-ével rokoníthatók. Az ESM-nek azonban nincs „monetáris funkciója”, és helyénvaló volna kerülni az „Európai Valutaalap” megnevezést, mivel az félrevezető lenne, és nem tükrözné megfelelően az ESM szerepét és működését.

Noha az ESM képes volt teljesíteni megbízatását, a jelenleg tárgyalt reform felülvizsgálja szerepét és eszközrendszerét, többek között az elővigyázatossági hitelkeretek nyújtásának lehetőségével kapcsolatban (amelynek felhasználására eddig még nem került sor). Ezenfelül az ESM reformja védőhálót biztosít az Egységes Szanálási Alap számára, hozzájárulva ezáltal a bankunió teljessé tétele felé vezető úton való előrehaladáshoz. Így az ESM reformjáról szóló pozitív döntés 2019. decemberi meghozatala üdvözlendő előrelépést jelentene.

Az új ESM-szerződés előirányozza, hogy szerepének betöltése során az ESM-nek tiszteletben kell tartania az EU jogszabályai által az uniós intézményekre és szervekre, köztük az EKB-ra ruházott hatásköröket. E céllal összhangban észszerű következő lépésnek tartanám az ESM integrálását az EU jogi keretrendszerébe és elszámolhatóvá tételét az Európai Parlament felé.

40. Hogyan értékeli az EKB részvételét a pénzügyi támogatási programokban? Véleménye szerint hogyan alakul a jövőben az EKB pénzügyi támogatási programokban és a programokat követő felügyeletben való esetleges részvétele?

Amikor a tagállamok – és később a jogalkotók – arra kérték az EKB-t, hogy szakértelmével segítse a pénzügyi támogatási programokat, az euróövezet rendkívüli helyzetben volt, miután éppen akkor zajlott a szükséges intézmények kiépítése, és ezzel egy időben súlyos válsággal kellett szembenéznie. Ebben a kritikus helyzetben az a döntés született, hogy összefogásra és a Bizottság rendelkezésre álló szakértelem kiegészítésére van szükség.

Az ESM-szerződés és a kettes csomagról szóló rendelet megbízta az EKB-t, hogy tanácsadóként segítse a Bizottságot feladatai ellátásában, különösen a következők révén: i. az államadósságok fenntarthatóságának értékelése; ii. egyetértési megállapodások tárgyalása; valamint iii. a pénzügyi támogatási csomaghoz kapcsolt feltételrendszer betartásának nyomon követése.

Az EKB ugyanakkor hivatalosan nem vett részt a programmal összefüggő fellépésekkel és döntésekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatban, és nem írt alá egyetértési megállapodásokat.

Idővel az EKB egyre inkább a makrogazdasági szempontból kritikus kérdésekre és a pénzügyi ágazati dossziékra szűkítette le közreműködését. Ez lehetővé tette az EKB számára, hogy szakértelmét a lehető legjobban hasznosítsa, és elsősorban a programban részt vevő országok pénzügyi ágazatra vonatkozó politikáira összpontosítsa, ezáltal előmozdítva a monetáris politika végrehajtását.

A programot követő felügyeletben való – szintén uniós jogszabály által előírt – részvétele révén az EKB megfelelően képes értékelni a feladataival kapcsolatos következményeket, és valamennyi érdekelt fél javára képes felajánlani szakértelmét.

 

41. Miként értékeli a bankszanálási mechanizmus Unión belüli végrehajtását? Mi a véleménye a „túl nagy vagy másokkal túlzottan összefonódott a csődhöz” intézményekről, takarékpénztárakról és szövetkezeti bankokról, valamint általában véve az uniós bankszektor jövedelmezőségének kérdéséről, illetve mi a véleménye az architektúrának a reálgazdaság és a hosszú távú finanszírozás igényeinek kielégítéséhez szükséges további lépésekről?

Az adófizetők bankválságok költségeivel szembeni védelme és egyúttal a pénzügyi stabilitás megőrzése az európai szanálási keretrendszer létrehozásának egyik döntő célkitűzése volt, és ezt most sem indokolt megkérdőjelezni.

Noha a keretrendszer 2016 óta működik, még nem kellett maximálisan vizsgáznia. Nem szembesültünk például összetett bankszanálási üggyel; és nem tudtuk lemérni a MREL eredményességét egy rendszerszinten jelentős bank stabilitásának biztosítása terén. Hasonlóképpen az Egységes Szanálási Alap sem vizsgázott még.

Eddigi tapasztalataim alapján úgy vélem, nagy körültekintéssel kell megfontolnunk, hogyan alakíthatnánk ki egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi különféle méretű bankok számára a piacról való kilépést – akár nagy kihívást jelentő helyzetekben is (pl. amikor nem áll rendelkezésre vevő a szanálás/felszámolás alatt álló bankra) adófizetői pénz felhasználása, de egyúttal a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül. Amint azt a 37. számú kérdésre adott válaszomban említettem, az USA Szövetségi Betétbiztosító Társasága (Federal Deposit Insurance Corporation, FDIC) értékes modell lehetne ebből a szempontból.

A „túl nagy a csődhöz” kérdéssel kapcsolatban támogatom az FSB munkáját a rendszerszinten jelentős pénzügyi intézmények fizetésképtelensége valószínűségének és következményeinek korlátok közé szorítása érdekében. Véleményem szerint a további tőkepufferek, valamint nagyobb veszteségelnyelő kapacitás rendszerszinten jelentős bankok általi felhalmozása hasznos módon hozzájárulna a probléma kezeléséhez.

Úgy vélem ugyanakkor, hogy többet kell tenni a bankrendszer diverzifikációjának megőrzéséért, a lehetséges mértékig módot találva azon kis és közepes méretű bankok eltűnését okozó kockázatok mérséklésére, amelyek fontos szerepet játszanak az euróövezetben, ahol a kkv-k a reálgazdaság és a foglalkoztatás jelentős összetevői.

Véleményem szerint jelenleg az európai bankrendszer legfontosabb problémája – felügyeleti szempontból és a pénzügyi stabilitás tekintetében egyaránt – az alacsony banki nyereségesség. Sajnos, erre a problémára nincs csodaszer. A megoldáshoz több területen is kiigazításokra lesz szükség.

A kapacitásfelesleget fel kell szívni. A fúziók és felvásárlások fontos eszközt jelentenek e cél érdekében; e műveleteket, sajnos, több tényező, köztük a bankunió befejezetlen volta akadályozza. Így a bankunió kiteljesítésére és a tőkepiaci unióval kapcsolatos valódi előrelépésre irányuló ambiciózus megközelítés fontos jelzés lenne a közvélemény és a piacok számára, hogy Európa képes stressztűrőbb, integráltabb és összességében jobb keretrendszert biztosítani a reálgazdaságnak nyújtott pénzügyi szolgáltatások terén.

A bankoknak emellett bővíteniük kell a digitalizációra fordított beruházásaikat is annak érdekében, hogy termékek szélesebb skáláját kínálják, fenntartható jövedelmet termeljenek, és középtávon ellenőrzés alatt tartsák költség-bevétel arányukat.

A gazdálkodás és az irányítás minősége is kulcsfontosságú. Az egységes felügyeleti mechanizmus munkája azt mutatja, hogy a jól gazdálkodó és szilárd irányítással rendelkező bankok nyeresége átlagban magasabb. E munka azt is kimutatta, hogy az üzleti modellek minden kategóriájában és a tagállamok többségében találhatók nyereséges bankok.  

 

42. Miként lehet hatékonyabbá tenni a bankunió egészében a pénzmosással, az adókikerüléssel és a terrorizmus finanszírozásával szemben vívott küzdelmet? Hogyan kellene figyelembe venni a pénzmosási kockázatokat a bankok pénzügyi stabilitásának EKB általi értékelése során? Szükség van-e a pénzmosás elleni küzdelem felügyeletének egyetlen uniós ügynökségen vagy mechanizmuson belüli központosítására?  

 

Közelmúltbeli események mutatják, hogy a pénzmosásban, illetve a terrorizmus finanszírozásában való részvétel jelentős kockázatokat jelenthet a bankok számára, sőt, akár életképességüket is fenyegetheti. Ezen okból számos kezdeményezés indult és van folyamatban európai szinten az erőteljesebb szabályozási keret, hatékonyabb pénzmosás elleni (AML) felügyelet, valamint az AML-hatóságok és a prudenciális felügyeleti hatóságok közötti jobb koordináció biztosítása érdekében. A Tanács, a Bizottság, a Parlament, az EBH és az egységes felügyeleti mechanizmus – továbbá a nemzeti hatóságok – mindannyian szerepet vállalnak e fontos célok elérésében.

Bankfelügyeletként döntő fontosságú, hogy az EKB tovább javítsa a pénzmosással vagy a terrorizmus finanszírozásával összefüggésben az intézményekre háruló prudenciális következmények értékelésére való képességét. A pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával összefüggő kötelességszegés valóban az egységes felügyeleti mechanizmus 2020-ra vonatkozó felügyeleti prioritásaiban azonosított kulcsfontosságú kockázati tényezők egyike. Jelenleg is folyamatban van a munka különböző területeken annak érdekében, hogy az EKB képes legyen jobban átlátni és azonosítani e kockázatot felügyeleti tevékenységeinek ellátása során, többek között intézmények engedélyezésekor vagy minősített részesedések javasolt felvásárlásának értékelésekor, valamint a folyamatos felügyelet, ezen belül a SREP-folyamat során. A pénzmosással/terrorizmus finanszírozásával összefüggő kockázat és az intézmények irányítása és belső ellenőrzése, üzleti modelljei, valamint nyereségessége, likviditása és működési kockázata közötti kapcsolat közelebbi vizsgálata valóban meglehetősen lényeges.

További fontos terület a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó hatóságok közötti információcsere és együttműködés: mivel az AML-felügyelet nem tartozik az EKB hatáskörébe, fontos, hogy az EKB (és a nemzeti központi bankok) minden lényeges információt megkapjanak és továbbítsanak a pénzmosással/terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kockázatokkal és a nemzeti hatóságok által esetlegesen feltárt szabályszegésekkel kapcsolatban. Az információcsere elősegítése és erősítése érdekében együttműködési megállapodások aláírására került sor az EKB és a nemzeti AML-hatóságok között. Határozottan üdvözlöm ezt a fejleményt.

Előre tekintve úgy vélem, hogy központosítottabb és homogénebb európai megközelítésre van szükség a pénzmosás elleni küzdelem terén: elsősorban azért, mert a pénzmosás gyakran határokon átnyúló jelenség, így az ellene való küzdelem csak annyira eredményes, mint annak leggyengébb láncszeme; másodsorban azért, mert az európai megközelítés egyszerűbbé és hatékonyabbá tenné a folyamatot. 

Első lépést jelentett az európai felügyeleti hatóságról szóló közelmúltbeli felülvizsgálati csomag, amely megerősítette az EBH szerepét a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel összefüggő kérdésekben. 2020 januárjától kezdve az EBH fontos új feladatokért felel, például: a nemzeti AML-felügyelet minőségének nyomon követése; felügyeleti fellépéseik ösztönzése, amennyiben az AML-szabályok érdemi megsértésére utaló jeleket tapasztal; a prudenciális és AML-hatóságok számára a pénzmosás elleni küzdelem szempontjából esetlegesen fontos érdemi gyenge pontokra vonatkozó információk gyűjtése és központi tárolása; az EU-n kívüli országok felügyeleti hatóságaival való együttműködés előmozdítása a határokon átnyúló pénzmosással/terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos ügyekben. 

Folyamatban van a pénzmosás/terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó keretrendszer továbbfejlesztésének módjára irányuló javaslatok megvitatása, határozottan támogatom ezeket a javaslatokat. E szükséges előrelépések magukban foglalják többek között: i. az AML-szabályozás nagyobb mértékű harmonizációját: az ötödik pénzmosási irányelv egyes részeinek közvetlenül alkalmazandó és egységes rendeletté történő átalakítása üdvözlendő fejlemény lenne; ii. a pénzmosás/terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén követett, magas minőségi normákra vonatkozó felügyeleti gyakorlatok konvergenciáját; valamint iii. az AML-felügyeletért felelős új európai hatóság létrehozását Uniós szinten.

Összefoglalva, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem erősítése döntő fontosságú az európai bank- és pénzügyi piac integritásának megóvása szempontjából. Amint azt közelmúltbeli ügyek is bizonyítják, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása jelentős negatív hatást gyakorolhat a pénzügyi intézmények biztonságára és szilárdságára. A lehető leggyorsabban eredményeket kell elérni ezen a területen.

 

43. Ön szerint indokolt, hogy az euróövezeten kívüli tagállamoknak euróövezeti taggá válásuk, következésképpen pedig bankunióba való belépésük előtt további – például a pénzmosással összefüggő kockázatok hatékony ellenőrzésére, a viszonylagosan stabil ingatlanpiac kialakulására, a korrupció hatékony ellenőrzésére vonatkozó – feltételeket kelljen teljesíteniük?

 

Az egyes euróövezeten kívüli tagállamok maastrichti kritériumok és a konvergencia fenntarthatósága tekintetében elért eredményeit az EKB és a Bizottság külön konvergenciajelentésekben rendszeresen értékeli. A maastrichti konvergenciakritériumok keretei között a pénzmosás, a korrupció és a lakásárak alakulása már jelenleg is része a piaci integráció kiegészítő követelményének. Ennek indoka az, hogy a bűnözői tevékenységek, például a pénzmosás és a korrupció veszélyeztethetik az egyenlő versenyfeltételeket, következésképpen lehúzhatják a potenciális növekedést, míg az ingatlanár-buborékok makrogazdasági egyensúlyhiányhoz vezethetnek, és fenyegethetik a pénzügyi stabilitást.

2014 novemberével az egységes felügyeleti mechanizmus felel a bankfelügyeletért az euróövezetben. Az euró bevezetéséhez tehát szükség van az egységes felügyeleti mechanizmusban való részvételre is. Ez nem könnyű feladat, következésképpen az euró bevezetéséhez közeledő tagállamok az EKB és a nemzeti illetékes hatóság közötti úgynevezett szoros együttműködés révén egyúttal a bankunióhoz is csatlakoznak. Ehhez konkrét reformvállalásokra lehet szükség.

A bankunióhoz való csatlakozás megköveteli a nemzeti jogi keret összeegyeztethetőségének értékelését – annak garantálása érdekében, hogy az EKB elláthassa felügyeleti feladatait –, valamint az EKB által felügyelendő bankok átfogó értékelését.

Az összes érdekelt fél közötti nyílt párbeszéd hozzájárulhat továbbá például a hatékony felügyelet útjában álló potenciális akadályok megszüntetéséhez, valamint a nemzeti keret prudenciális felügyelettel összefüggő más potenciális gyengeségeinek, például többek között a pénzmosás elleni küzdelem terén meglévő esetleges gyengeségek kezeléséhez.

 

44. A mélyebb pénzügyi integráció mindig összhangban áll a pénzügyi stabilitásra vonatkozó célkitűzéssel? Ön szerint a határokon átnyúló esetleges bankegyesülések tovább erősítik-e a „túl nagy a csődhöz” problémáját? Milyen célokat tűzzön ki maga elé a tőkepiaci unió?

A magasabb fokú pénzügyi integráció elérése és az európai pénzügyi rendszer hatékonyabb működése rendkívül lényeges az EKB feladatai szempontjából. Először is, a pénzügyi integráció előfeltétele az EKB monetáris politikája zökkenőmentes transzmissziójának a teljes euróövezetben. A nem hazai intézmények magasabb arányú jelenlétével jellemezhető, integráltabb bankszektorok csökkentik a bankok és az állam kapcsolatából származó kockázatokat. Másodszor, a magasabb szintű integráció előmozdítja az eurórendszer azon céljának teljesülését, hogy az euróövezetben szabályszerű legyen a fizetési rendszer. Harmadszor, az erőforrások pénzügyi integrációnak köszönhető hatékonyabb elosztása növeli az euróövezet gazdaságának növekedési potenciálját. Végezetül, a kockázat-diverzifikáció erősíti a pénzügyi rendszer rezilienciáját és stabilitását.

A válság során ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy a pénzügyi szempontból nagy mértékben integrált piac nagyon gyorsan szétteríti a kockázatokat, és továbbítja a pénzügyi sebezhetőségeket. Ez pedig fokozza a rendszerszintű válság valószínűségét.

A válságból azt a tanulságot vontuk le, hogy ezt a tényezőt a pénzügyi szabályozás és a hatékony felügyelet megfelelő keretrendszerének kialakítása révén kell ellenőrzés alatt tartani.

E tekintetben a tőkepiaci unió központi kezdeményezés a pénzügyi integráció és Európa fejlődése katalizációjának szempontjából. Tényleges megvalósítása esetén a tőkepiaci unió jelentős mértékben el fogja mélyíteni a pénzügyi integrációt, és erősebbé fogja tenni a gazdasági és monetáris uniót. Ez pedig a monetáris politika zökkenőmentesebb és homogénebb transzmissziójának lehetővé tétele révén támogatja majd az EKB feladatainak ellátását. A tőkepiaci unió emellett a pénzügyi rendszer diverzifikálásával javítaná annak rezilienciáját, mérsékelve a bankok szerepét és ösztönözve alternatív finanszírozási források megjelenését. Végezetül, a tőkepiaci unió a magánszektor kockázatmegosztásának és az euróövezet káros reálgazdasági és pénzügyi sokkokkal szembeni ellenálló képessége megerősítésének szükséges előfeltétele.

E célok elérése szempontjából fontos, hogy a tőkepiaci unió menetrendjének meghatározása ambiciózus legyen. Már elértünk némi előrelépést, mindazonáltal többre van szükség. Ebbe beletartozik többek között az EU tőkepiacaira vonatkozó egységes szabálykönyv megerősített felügyeleti konvergenciával való kiegészítése, valamint az adózással és a fizetésképtelenséggel kapcsolatos jogszabályok javítása a hiányosságok javítása és az országok közötti eltérések mérséklése révén.

A bankunió egy másik olyan európai út, amely lehetővé teszi a magasabb fokú integráció és a nagyobb pénzügyi stabilitás elérését. A bankok felügyeletének és szanálásának európai szintre emelése előkészíti az utat az európai bankpiac valódi integrációja számára, de egyúttal megkönnyíti az esetleges határokon átnyúló bankválságok kezelését is.  Ezen túlmenően a bankunió csökkenti a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” típusú bankokkal kapcsolatos aggályokat, és a nagy nemzeti bankok relatív súlyát. A jövőre nézve a hatékonyságnak a határokon átnyúló egyesülések erősítése révén történő növelése lesz a fő kihívás.

45. Az európai köz- és magánszféra számos jelentős kötvényét negatív hozamok jellemzik. Vannak-e ennek következményei a pénzügyi stabilitásra nézve, és ha igen, hogyan kellene azokat kezelni?

A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy az alacsony kamatkörnyezet egyelőre jelentős expanziós hatással járt, és inkább kis mértékben pozitív hatást gyakorolt az euróövezet átlagos bankjainak profitjára. Míg a nettó kamatkülönbözet szűkülése bizonyára csökkentett egyes bevételeket, a gazdasági tevékenység javulása a hitelezés erősödéséhez, az eszközértékelések növekedéséhez és a hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékok csökkenéséhez vezetett.

A biztosítókra és a nyugdíjalapokra gyakorolt hatás valószínűleg erőteljesebb, mivel egyes országokban ezek a szervezetek a múltban gyakran bőkezű garanciákat tartalmazó életbiztosítási termékeket és járadékalapú nyugdíjbiztosításokat értékesítettek. Alacsony vagy negatív kamatkörnyezetben aztán előfordulhat, hogy nehezen képesek olyan magas hozamokat generálni, amelyek lehetővé teszik kötelezettségeik teljesítését. Továbbá, amikor a piaci kamatlábak csökkennek, az eszközök és a kötelezettségek nettó jelenértéke egyaránt növekszik. A legtöbb esetben azonban ennek (az eszközök és a kötelezettségek csökkenése különbözetének) nettó hatása negatív, mivel a kötelezettségek lejárata általában hosszabb, mint az eszközöké (ez az úgynevezett „negatív élettartambeli eltérés”).

A közvetítők és a befektetők számára az alacsony kamatlábak esetén követendő stratégiák egyike az, hogy kockázatosabb és illikvid eszközökben keresnek hozamokat. Ez bizonyos mértékig a laza monetáris politika üdvözlendő és szándékolt eredménye, mivel elősegíti a finanszírozási feltételek könnyítését, különösen a nem pénzügyi vállalatok számára. Ez a tendencia azonban hozzájárul a pénzügyi stabilitási kockázatok és sebezhetőségek felhalmozódásához is, amelyeket a leghatékonyabban a makroprudenciális eszközök szükség esetén történő célzott alkalmazásával lehet kezelni, ha az egyensúlyhiányok nemzeti vagy ágazati szinten lépnek fel. A jövőben tehát az EKB-nak folytatnia kell e fejlemények hatásainak nyomon követését, mivel a hivatalos kamatlábak negatív tartományba való csökkentésének – a Kormányzótanács által eddig bevezetettek közül az igazán „nem konvencionális” eszköznek – hatásait bizonytalanság övezi.

 

46. Mi a véleménye az EKB-n belüli összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó jelenlegi EKB-politikákról? Szükség van-e bármilyen változtatásra?

Az EKB az évek során minden szinten, azaz döntéshozó szervei (a Kormányzótanács és az Igazgatóság) és az EKB személyzete szintjén egyaránt rendszeresen felülvizsgálta és megerősítette etikai normáit és szabályait. A Kormányzótanács közös szabályokat határozott meg az eurórendszer és az egységes felügyeleti mechanizmus etikai keretrendszerére vonatkozóan is. Ennek megfelelően az EKB nemrégiben egységes magatartási kódexet fogadott el, amely azonos etikai normákat határoz meg a Kormányzótanács, az Igazgatóság és a felügyeleti testület tagjai számára.

Amikor az EKB felügyeleti testületének tagja és a Kormányzótanács póttagja voltam, ellenjegyeztem ezt a magatartási kódexet. Ennek eredményeként havi naptáramat közzétették az olasz központi bank honlapján, felsorolva a külön az EKB magas szintű szerveinél betöltött szerepeimhez kapcsolódó üléseket. A naptárak tartalmazzák az ülés/rendezvény dátumával, a résztvevők/szervezők nevével, témájával és helyszínével kapcsolatos információkat. Ezen túlmenően a 2. számú kérdésre adott válaszomban foglaltaknak megfelelően meg kell felelnem az olasz nemzeti bank magatartási kódexének (valamint az IVASS, az olasz biztosításfelügyeleti hatóság magatartási kódexének) az összeférhetetlenség, a titoktartás, a külső megbízatások, az ajándékok és egyéb juttatások elfogadása, valamint a pénzügyi befektetések tekintetében, összhangban a bank alapértékeivel, amelyek a függetlenség, a pártatlanság, az őszinteség és a diszkréció. Ezeket a magatartási kódexeket mindig rendkívül fontosnak tartottam; ezek egyértelmű és látható jelzést adtak arról az integritásról és pártatlanságról, amely tevékenységemet és azon intézmény működését vezértelte, amelynél dolgoztam.

Az EKB által felállított keretrendszer célja annak biztosítása, hogy az EKB, az eurórendszer és az egységes felügyeleti mechanizmus tiszteletben tartsák az integritás legszigorúbb normáit. E célból az Európai Parlamenttől, az európai ombudsmantól és más illetékes érdekelt felektől – például a Transparency Internationaltől – érkezett észrevételeket mindig megfelelően értékelték és figyelembe vették.

Az EKB etikai keretrendszerét folyamatos felülvizsgálatnak vetik alá annak érdekében, hogy az a legújabb fejleményeket és bevált gyakorlatokat tükrözze. Az összeférhetetlenségek megelőzésének tekintetében a jelenlegi szabályozást megfelelőnek tartom.

 

D. Az Európai Központi Bank működése, demokratikus elszámoltathatósága és átláthatósága

 

47. A társadalmi párbeszéd milyen személyes megközelítését alkalmazza majd az EKB-nál?

Tapasztalatom szerint a személyzet és a vezetőség közötti nyílt és konstruktív párbeszéd kulcsfontosságú az intézmény hatékony működése szempontjából. A boldog munkaerő produktív munkahelyet, jó minőségű döntéseket és végrehajtást eredményez. Az olasz központi banknál a dolgozók jóllétével kapcsolatos minden ügyben folyamatos a párbeszéd a szakszervezetekkel.

Az olasz központi banknál például a munkaidő szabályozásának célja a munkavállalói elégedettség növelése és a szervezeti hatékonyság fokozása közötti megfelelő egyensúly megtalálása. A munkavállalók különböző módokon, rugalmasan oszthatják be heti munkaidejüket (rugalmas munkakezdés és ebédidő), amíg az összeegyeztethető munkahelyi kötelezettségeikkel.

Tudomásom szerint az elmúlt években az EKB jelentős intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy javítsa a munkahely és a magánélet közötti egyensúlyt személyzete számára. Az EKB-nál a célok szerinti munkavégzésre helyezett hangsúlyt szeretném meghonosítani, rugalmasságot biztosítva a személyi állomány számára abban, hogyan e célokat miként érik el.

Korábbi tapasztalataimra alapozva szeretnék hozzájárulni a szerepvállalás és az esélyegyenlőség erőteljesebb kultúrájának kiépítéséhez is, amely nem tesz különbséget nem, állampolgárság vagy más tényezők alapján. Fontos, hogy cselekedjünk azon rendszeres személyzeti felmérések alapján, amelyeken keresztül összegyűjtjük a személyi állomány véleményét arról, hogyan javítsuk a munkahelyi környezetet.

 

48. Az Európai Parlament jelentős szerepet játszik az EKB elszámoltathatóságában. Milyen következtetéseket von le a más joghatóságokkal való összehasonlításból (pl. amerikai kongresszus/Fed kontra Európai Parlament/EKB kontra brit parlament/Bank of England)? Véleménye szerint milyen intézkedések és jövőbeli reformok javítanák az EKB Európai Parlament előtti demokratikus elszámoltathatóságát?

Az elszámoltathatóság a modern központi bankok működésének egyik sarokköve. A központi bankoknak függetleneknek kell lenniük ahhoz, hogy teljesíthessék az árstabilitással kapcsolatos megbízatásukat. E függetlenségből származik ugyanakkor az a kötelezettség is, hogy szakpolitikai döntéseiket ismertetniük kell és meg kell indokolniuk az állampolgárok és választott képviselőik felé. Ilyen módon az elszámoltathatóság a független központi bankok legitimitásának és hatékonyságának elengedhetetlen alapja megbízatásuk teljesítése során.

Az eltérő intézményi keretrendszerek, központi banki megbízatások, irányítási jellemzők és jogi alapok miatt a központi bankok elszámoltathatóságát nagyon nehéz összevetni egymással a különböző országokban. A központi bankok jogszabály szerinti elszámoltathatóságára vonatkozó elemzések szerint nincs jelentős különbség az EKB, a Bank of England (BoE) vagy a Fed elszámoltathatóságának fokában a parlamenthez fűződő viszony tekintetében. Az elszámoltathatóság tényleges gyakorlata és annak időbeli alakulása azonban más kérdés.

A Fedhez és a BoE-hez hasonlóan az EKB is az illetékes bizottság előtti rendszeres, negyedévenkénti nyilvános meghallgatások útján számol be az Európai Parlamentnek. Ezen túlmenően a Fedtől és BoE-től eltérően – amelyek ezt a meghallgatást nem ismerik – az EKB elnöke a plenáris ülés előtt is megjelenik az EKB éves jelentésének vitáján. Az ECON bizottság több alkalommal is meghívta az Igazgatóság tagjait, hogy konkrét témákban felszólaljanak; az alelnök az ECON bizottságban ismerteti az EKB éves jelentését.

Az európai és globális pénzügyi rendszer összetettségének fokozódásával és a monetáris és pénzügyi stabilitást érő kihívások felbukkanásával az Európai Parlament és az EKB vezetése közötti párbeszéd valószínűleg intenzívebbé válik a jövőben. Ha az EKB Igazgatóságának tagjává választanak, örömmel folytatok nyílt és konstruktív párbeszédet az Európai Parlamenttel.

A szorosabb ellenőrzés szükségességére adott válaszként az EKB és az Európai Parlament új elszámoltathatósági csatornákat alakított ki. Az EKB közzéteszi válaszait az Európai Parlament képviselői által feltett írásbeli kérdésekre, valamint az EKB éves jelentéséről szóló európai parlamenti állásfoglalásra.

Az EKB-ra bankfelügyeleti szerepkörében is vonatkoznak elszámoltathatósági szabályok. A felügyeleti testület elnöke például rendszeresen megjelenik az Európai Parlament előtt, és a felügyeleti testület üléseinek jegyzőkönyveit rendszeresen megküldik az ECON bizottságnak.

Hasonló tendencia figyelhető meg az elmúlt években Olaszországban is. A válság kezdete óta az olasz központi bank megerősítette a parlamenttel való interakcióját és a parlament felé való elszámoltathatóságát: 2014-től és 2019 közepéig az igazgatóság tagjai 38 meghallgatáson jelentek meg. A személyzet megfelelő szintjei között további, technikai szintű kapcsolatfelvételre került sor, például annak biztosítása érdekében, hogy a szükséges adatok és elemzések rendelkezésre álljanak.

A nyilvánossággal folytatott kommunikációnk javítása érdekében széles körű programot indítottunk annak érdekében is, hogy a társadalom valamennyi területét megszólítsuk. Személyesen is részt vettem különböző olasz városokban élő emberekkel tartott találkozókon, hogy ismertessem a saját politikáinkat és az eurórendszer politikáit. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az emberek jobban megértsék ezeket a politikákat, és jobban bízzanak azokban.

 

49. Konkrétan mit fog tenni az EKB annak érdekében, hogy a jövőben a vezető EKB-pozíciók tekintetében nemi szempontból kiegyensúlyozott listákat állítson össze, és az EKB-n belül összességében fokozza a nemi sokszínűséget, tekintettel arra, hogy jelenleg az EKB kormányzótanácsának 25 tagja közül csak kettő nő? Személy szerint hogyan kívánja javítani a nemek közötti egyensúlyt az EKB-ban? Mikorra várhatók e tekintetben az Ön intézkedéseinek első eredményei?

A nemek közötti egyensúlyt célul kell kitűzni a tágabban vett központi banki közösségben, valamint a közgazdász szakma  egészében egyaránt. Az elmúlt két hónapban két nőt javasoltak az Igazgatóság elnökévé és tagjává – remélhetőleg ez a nemzet központi bankokat is arra készteti majd, hogy legyenek bátrabbak vezető tisztségviselőik kiválasztása során.

Tekintettel a kezdőfeltételekre az EKB vezetőségének nemi szempontból kiegyensúlyozott összetétele kialakításához konkrét, előremutató kezdeményezésekre van szükség. E tekintetben üdvözlöm az EKB közelmúltban indított „Women in Economics” (Nők a közgazdaságtan területén) elnevezésű ösztöndíját, mivel az hozzájárul egy olyan csatorna kiépítéséhez, amely szükséges előfeltétele a nemek közötti jobb egyensúly elérésének. 

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nemek közötti egyensúly kihívásának leküzdése középtávú projekt, és nincsenek kerülőutak. A nemek közötti egyensúly javítása érdekében kezdettől fogva támogatnunk kell a nők előmenetelét a központi bankok világában és tágabban véve a közgazdasági területen. Ez eszközök széles körének felhasználását teszi szükségessé, például: célok meghatározása; a központi banki környezet nőbarátabbá tételét szolgáló intézkedések; a családi élet és a munka jobb összeegyeztethetősége; pozitív példaképek felmutatása.

Az olasz központi bank már évekkel ezelőtt megkezdte a nemek közötti egyenlőség kérdésének kezelését. A jelenlegi Igazgatóság ennek a folyamatnak egy olyan többéves terv elfogadásával adott lökést, amely célokat tűzött ki, és létrehozta a befogadási politikák előmozdításával és a nők szakmai fejlődésének támogatásával megbízott sokszínűségért felelős igazgatói tisztséget. Belső politikáink egyre inkább a nemek paritásának biztosítására irányultak minden szinten. Az okos munkavégzési lehetőségek széles körének bevezetése, valamint a gyermekgondozási struktúrák rendelkezésre állása hozzájárultak a magánélet és a munka közötti egyensúly biztosításához, különösen – de nem kizárólag – a nők számára; a mentori programok, az előléptetésről döntő testületek nemi szempontból kiegyensúlyozott összetétele, a vezetői szerepkörökre vonatkozó célértékek bevezetése hozzájárult a hallgatólagos diszkrimináció visszaszorításához. 

E politikák kézzelfogható eredményeket hoztak: jelenleg a vezetők 30 százaléka nő, ez az arány mindössze néhány évvel ezelőtt fele ekkora volt; időarányosan elöl járunk a célérték teljesítésében, ami 35% elérése 2022-re, és azt követően tovább javulunk (az olasz biztosításfelügyeleti hatóságnál, amelynek én vagyok az elnöke, a vezetői pozíciókat betöltő nők aránya 50 százalék).

 

Mélységi elemzéseket készítettünk a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekről. 2012-ben egy széleskörű kutatási projektet hajtottunk végre – majd hoztunk nyilvánosságra –, amelyben a nemek közötti szakadékot mértük az olasz gazdaságban; feltártuk a sokszínűség mikroszinten (például a vállalatok irányításában, a bankok teljesítményének bizonyos szempontjaiban) és makroszinten (például a nők nagyobb munkaerőpiaci részvételének GDP-re gyakorolt hatásában) érvényesülő előnyeit; azonosítottuk a nemek paritását akadályozó tényezőket az olasz gazdaságban (például a munka és a magánélet közötti egyensúllyal kapcsolatos problémákat, a hallgatólagos diszkriminációt, a kulturális tényezőket). A kutatás jelentős mértékben hozzájárult a szakpolitikai válaszokról folytatott olaszországi vitához.

Tudtommal az elmúlt években az EKB-nál is folyt a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekkel összefüggő munka, és teljes mértékben támogatnám a további előrelépéseket a belső és külső csatornák további javításától egészen addig, hogy a nők több lehetőséget kapjanak a központi bankok által ellátott számos kényes és rendkívül összetett feladat terén: az EKB-nak fontolóra kell vennie egy olyan stratégiai prioritást, amely vonzó és minden szinten fejlődési lehetőséget biztosít a tehetséges nők számára.

Végezetül, az EKB-nak általánosabb értelemben is támogatnia kell a gondolatok sokszínűségét. A kutatások azt mutatják, hogy sokszínű és mélyen összekapcsolt világunkban a sokszínű csoportok és a befogadó magatartás jobb teljesítmény elérésére teszi képessé a szervezeteket. A sokszínű csoportok ellenállóbbak a „csoportgondolkodás” kialakulásával szemben, és jobbnak bizonyultak a szilárd döntéshozatali folyamatok terén.

 

50. Véleménye szerint hogyan lehetne javítani az EKB működési hatékonysággal kapcsolatos elszámoltathatóságát az Európai Számvevőszék felé? Ön szerint hol van az Európai Számvevőszék megbízatásának határa?

Az Európai Számvevőszék a Szerződésekben meghatározottak és különösen a KBER és az EKB statútuma 27. cikkének (2) bekezdése szerint nagyon fontos szerepet lát el az EKB tekintetében. Az EKB vezetése operatív hatékonyságának független értékelése nagy mértékben hozzájárul az EKB megbízatásának teljesítéséhez. Az EKB-nak ezért továbbra is támogatnia kell a Számvevőszék munkáját, elsősorban a feladatai ellátásához szükséges valamennyi dokumentumhoz való teljes körű hozzáférés biztosítása révén.

Ezzel egyidejűleg a Számvevőszéknek tisztában kell lennie szerepének határaival, és tiszteletben kell tartania az EKB előjogait a saját feladataival kapcsolatos független döntéshozatal során. 

 

51. Ön szerint az EKB-nak az intézményen belül alkalmaznia kellene-e az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló új irányelv előírásait? Mikorra várható, hogy az EKB külön eljárásokat dolgozzon ki a visszaélést bejelentő személyek védelmére?  

A visszaélések bejelentésével kapcsolatos szilárd intézkedések, azaz a megfelelő bejelentési csatornák és a visszaélést bejelentő személyek védelme segítséget nyújtanak az intézmények integritásának és megbízhatóságának támogatásához. Ezért az EKB-nak mint közintézménynek nagyon fontosnak kell tartania, hogy az e területen hozott intézkedések megfelelők legyenek. Ezen túlmenően a visszaélések bejelentésével kapcsolatos intézkedések a kockázatkezelés és a munkahelyi kultúra szempontjából is létfontosságúak. Etikai keretrendszerére vonatkozó iránymutatásai útján az EKB az eurórendszer nemzeti központi bankjait és az egységes felügyeleti mechanizmus illetékes nemzeti hatóságait is felkérte a visszaélések bejelentésére vonatkozó szabályok és eljárások elfogadására az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban. 

Az olasz központi banknál egy olyan honlapot hoztunk létre, ahol az olasz központi bank által felügyelt közvetítők munkavállalói és tanácsadói, illetve más személyek néhány egyszerű szabályt követve bejelenthetik a szabályszegéseket és a vezetői kötelességszegéseket. Az olasz központi bank garantálja a visszaélést bejelentő személy személyes adatainak titkosságát, egyebek mellett a lehetséges megtorlás elleni védelmük érdekében. Egy ettől eltérő csatornán alapuló hasonló eljárás lehetővé teszi az olasz központi bank munkavállalói és tanácsadói számára, hogy jelezzék a munkatársaik vagy feletteseik által elkövetett szabálytalanságokat vagy kötelességszegéseket.

A visszaélést bejelentő személyekről szóló új irányelv, valamint más intézmények bevált módszerei, politikái és folyamatai referenciát jelentenek az EKB számára saját visszaélés bejelentésével kapcsolatos keretrendszere erősítéséhez. Ez kiemelt kérdés az EKB Igazgatótanácsa számára, amit teljes mértékben támogatok. 

52. Mi a véleménye arról, hogy korábban a Tanács egyszer figyelmen kívül hagyta az Európai Parlament véleményét az EKB egy igazgatósági tagjának kinevezésével kapcsolatban? Elfogadná-e az EKB elnökének történő kinevezését, ha az Európai Parlament ez ellen szavazna?

 

Az Európai Parlament általi ellenőrzés szilárdan megalapozza az elszámoltathatóságot, és az elszámoltathatóság – a függetlenséggel együtt – elengedhetetlen az EKB eredményessége és legitimitása szempontjából. Ezen okokból várakozással tekintek az ECON bizottságban helyet foglaló EP-képviselőkkel folytatandó együttműködés elé. Rendkívül értékesnek tartom az Európai Parlament kinevezési eljárás folyamán kinyilvánított véleményét, és remélem, hogy ez megalapozza az őszinte és bizalmon alapuló kapcsolatot az elkövetkezendő években.

Nem tisztem ugyanakkor, hogy véleményt nyilvánítsak a Tanács és a Parlament uniós jog szerinti szerepéről és hatásköreiről a kinevezési keretrendszerben. Bízom abban, hogy a két intézmény meg tud állapodni az Európai Unió érdekét szolgáló legjobb megoldásról. 

53. Ön szerint helyénvaló lenne, hogy Ön vagy az EKB más magas rangú tisztviselője részt vegyen a központi bankárok és a pénzügyi ágazat vezetői által alkotott „30-ak csoportjában” vagy hasonló csoportokban, illetve szövetségekben?  

Amint azt a 46. számú kérdésre adott válaszomban kifejtettem, az Igazgatóság és a személyi állomány minden tagjának tiszteletben kell tartania az EKB által meghatározott szigorú átláthatósági, etikai és irányítási normákat. Ezzel egyidejűleg fontos, hogy rendszeres és nyílt párbeszédet folytassanak a közszférába és a magánszektorba tartozó érdekelt felek széles körével. Ez lehetővé tenné számukra, hogy fontos információkat szerezzenek a kulcsfontosságú gazdasági és pénzügyi fejleményekről.

Nincs privát információm a 30-ak csoportjáról. A csoport honlapja szerint tagsága vezető bankárokból és köztiszteletben álló tudósokból áll, és jelenleg nincs EKB-s tagja. Ez a kérdés már korábban is felmerült ebben a Parlamentben. A jövőben meg kell győződnöm arról, hogy mi az Önök véleménye erről a fontos irányítási kérdésről.

Az EKB által 2019-ben elfogadott egységes magatartási kódex a potenciális összeférhetetlenségek és a lehetséges félreértések elkerülése érdekében egyedi szabályokat vezetett be az érdekcsoportokkal fenntartott kapcsolatokra vonatkozóan. Az Igazgatóság tagjainak – különösen az érdekcsoportokkal való kapcsolattartás során – szem előtt kell tartaniuk függetlenségüket és szakmai titoktartási kötelezettségeiket. Ezen túlmenően a külső kommunikáció tekintetében az EKB által meghatározott kulcsfontosságú elvek külön szabályokat irányoznak elő a magánszektor, a felsőoktatás, az érdekcsoportok, az egyesületek és a civil társadalom képviselőivel folytatott kapcsolattartás módjára vonatkozóan.

Úgy vélem, ez a keret jól szolgálja az EKB-t, és megfelelő egyensúlyt teremt az intézmény értékei és kötelezettségei, valamint a magánszektorbeli partnerekkel való kapcsolatfelvétel szükségessége között. Amennyiben Önök szerint ez az egyensúly kiigazításra szorul, örömmel várom észrevételeiket.

 

54. A múltban az EKB olyan kezdeményezéseket indított, mint az AnaCredit és a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok európai forgalmazására irányuló kezdeményezés (EDDI), amelyek nem álltak az EKB megbízatásának középpontjában. Hogyan látja az EKB szerepét az ilyen kezdeményezésekben, és hol húzza meg a határvonalat a jogalkotó előjogai tekintetében?

A Szerződés és a KBER alapokmánya világos mandátumot ruház az EKB-ra és az eurórendszerre a pénzügyi piaci infrastruktúrák tekintetében. Emellett az EKB-nak kulcsfontosságú érdeke, hogy a Szerződésben foglalt feladatai támogatása és ennélfogva lehető legjobb elvégzése érdekében minden szükséges adatot beszerezzen. E tekintetben a KBER és az EKB alapokmányának 5. cikke előírja az EKB számára, hogy a nemzeti központi bankok közreműködésével gyűjtse össze az e feladatok ellátásához szükséges valamennyi statisztikai adatot. Ennélfogva az EKB jogi megbízatása és a konkrét jogszabályi követelmények egyaránt lehetővé teszik, hogy az EKB szabályozói kezdeményezéseket indítson konkrét területeken, például a hitelstatisztikák és a fizetési rendszerek terén.

Feladataik ellátása során az eurórendszer központi bankjainak kiváló minőségű adatokhoz kell hozzáférniük az euróövezet gazdaságával és pénzügyi piacaival kapcsolatban. Az összesített adatok azonban nem mindig nyújtanak pontos képet a mögöttes folyamatokról, mivel előfordulhat, hogy elfedik a heterogén, ugyanakkor potenciálisan információt hordozó országspecifikus, ágazati és/vagy cégszintű tendenciákat. Emiatt az összesített kép néha félrevezető lehet, és téves információkat szolgáltathat a döntéshozóknak. Ez a szempont különösen nyilvánvalóvá vált a globális válság kitörése óta, amely igazolta, hogy az eurórendszer gazdasági és monetáris elemzése során a granularitás figyelembe vétele rendkívül hasznos lehet a monetáris politikai döntéshozatal és a felügyelet szempontjából egyaránt.

Az AnaCredit kezdeményezés rendkívüli részletezettségű hitelezési adatok feldolgozását foglalja magában, ami hasznos képet ad az euróövezet gazdaságainak és pénzügyi piacainak komplexitásáról és összekapcsoltságáról, és ennélfogva megalapozottabb és eredményesebb jövőbeli szakpolitikai döntésekhez vezethet.

Ezeknek a statisztikai kezdeményezéseknek teljes mértékben figyelembe kell venniük az EU jogszabályait és az adatszolgáltatókra nehezedő terhet egyaránt. Az első szempont tekintetében szoros és folyamatos együttműködésre van szükség az EKB és az Eurostat között. Ez az együttműködés mindezidáig elősegítette a hatékony munkamegosztást a két intézmény között, elkerülve a hatékonyságot rontó átfedéseket, illetve adathiányokat. Ami a második szempontot illeti, úgy vélem, hogy az EKB-nak folytatnia kell az európai statisztikákra vonatkozó szabályaival kapcsolatos nyilvános konzultációk megrendezésének gyümölcsöző gyakorlatát, amelyek lehetőséget biztosítanak a polgárok, a piaci szereplők és más érdekelt felek számára, hogy kifejtsék véleményüket.

Végezetül, amint azt korábbi válaszaimban említettem, az EKB és az eurórendszer a Szerződés szerint egyértelmű mandátummal rendelkezik a fizetési rendszerek tekintetében. Ez lehetővé teszi szabályozói kezdeményezések indítását a fizetési rendszerek terén, és a változás katalizátoraként való fellépést. Az egyik cél a harmonizált normák, szabályok és folyamatok továbbfejlesztése. Ezért az EKB jelenleg az euróban denominált hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok harmonizált kibocsátása és terjesztése támogatásának lehetőségét vizsgálja az EDDI (a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok európai forgalmazása) projekten keresztül. 2019. május 22-én az EKB piaci konzultációt kezdeményezett, közvetítőket és más érdekelt feleket felkérve arra, hogy adjanak visszajelzést a projektről, különösen arról, hogy az eurórendszer milyen szerepet játszhatna abban. A nyomon követő intézkedések meghatározása során valóban fontos, hogy az EKB – megbízatásával összhangban – megfelelően figyelembe vegye a piaci konzultáció során érkezett visszajelzéseket annak értékelése érdekében, hogy a projekt megfelelne-e a magánszektor érdekeinek, és ha igen, milyen mértékben.


ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím

Az Európai Központi Bank Igazgatósága egy tagjának kinevezése

Hivatkozások:

12451/2019 – C9-0149/2019 – 2019/0817(NLE)

A konzultáció időpontja / Az egyetértésre irányuló kérelem időpontja

17.10.2019

 

 

 

Illetékes bizottság

 A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

24.10.2019

 

 

 

Előadók

 A kijelölés dátuma

Irene Tinagli

16.10.2019

 

 

 

Vizsgálat a bizottságban

3.12.2019

 

 

 

Az elfogadás dátuma

3.12.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

51

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gunnar Beck, Marek Belka, Stefan Berger, Gilles Boyer, Cristian-Silviu Buşoi, Derk Jan Eppink, Engin Eroglu, Markus Ferber, Jonás Fernández, Raffaele Fitto, Frances Fitzgerald, Luis Garicano, Valentino Grant, José Gusmão, Danuta Maria Hübner, Stasys Jakeliūnas, Othmar Karas, Billy Kelleher, Ondřej Kovařík, Philippe Lamberts, Aušra Maldeikienė, Jörg Meuthen, Csaba Molnár, Luděk Niedermayer, Dimitrios Papadimoulis, Piernicola Pedicini, Lídia Pereira, Jake Pugh, Evelyn Regner, Antonio Maria Rinaldi, Robert Rowland, Martin Schirdewan, Pedro Silva Pereira, Paul Tang, Irene Tinagli, Inese Vaidere, Johan Van Overtveldt, Stéphanie Yon-Courtin, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Carmen Avram, Gabriele Bischoff, Damien Carême, Fabio Massimo Castaldo, Richard Corbett, Eugen Jurzyca, Pedro Marques, Fulvio Martusciello, Ville Niinistö, Stéphane Séjourné, Monica Semedo, Antonio Tajani, Julie Ward

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk, (7) bekezdés)

Rosa D’Amato, Anna Deparnay-Grunenberg, Agnès Evren, Dino Giarrusso, Enikő Győri

Benyújtás dátuma

9.12.2019

 

 

[1] HL C ... /A Hivatalos Lapban még nem jelent meg.

[2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0211.

[3]  A TIPS (Target Instant Payment Settlement, azonnali fizetési kiegyenlítési rendszer) lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltatók számára, hogy valós időben, a nap 24 órájában teljesítsenek pénzátutalásokat az euróövezetben. A Target 2-t és a Target 2 Securities-t az olasz nemzeti bank a Bundesbankkal, valamint a francia és spanyol nemzeti bankkal közösen kezeli.

[4]  Az olasz pénzügyi információs egység az olasz nemzeti bank részét képezi.

Utolsó frissítés: 2019. december 16.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat