AJÁNLÁS a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről

23.1.2020 - (XT 21105/3/2018 – C9-0148/2019 – 2018/0427(NLE)) - ***

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Guy Verhofstadt

Helyesbítések/Kiegészítések

• ERR01 (PDF - 136 KB)
• ERR01 (DOC - 43 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről

(XT 21105/3/2018 – C9-0148/2019 – 2018/0427(NLE))

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Egyesült Királyság által az Európai Tanácsnak 2017. március 29-én az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikke alapján eljuttatott értesítésre, melyben ismerteti azon szándékát, hogy kilép az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből,

– tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre (XT 21105/3/2018),

– tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről rendelkező megállapodás tervezetére[1],

– tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét meghatározó politikai nyilatkozatra[2],

– tekintettel az Európai Tanács 2019. március 22-i (EU) 2019/476[3], 2019. április 11-i (EU) 2019/584[4] és 2019. október 29-i (EU) 2019/1810[5] határozatára, amelyek az Egyesült Királysággal egyetértésben 2019. április 12-ig, 2019. október 31-ig, illetve 2020. január 31-ig meghosszabbítják az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdése szerinti időszakot,

– tekintettel az Egyesült Királysággal az Európai Unióból való kilépésére irányuló szándékáról szóló értesítést követően folytatott tárgyalásokról szóló, 2017. április 5-i állásfoglalására[6], az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására[7], az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására[8], az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalására[9], valamint az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének helyzetéről szóló, 2019. szeptember 18-i állásfoglalására[10],

– tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (2) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0148/2019),

– tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 88. cikkére,

– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság leveleire,

– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság ajánlására (A9-0004/2020),

1. egyetért a kilépésről rendelkező megállapodás tervezetének megkötésével;

2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek és az Egyesült Királyság kormányának.

 

 

INDOKOLÁS

Bevezetés

 

A kilépési folyamat

 

Az Egyesült Királyságban 2016. június 23-án tartott népszavazás során, amely arról szólt, hogy az Egyesült Királyság továbbra is az EU tagja maradjon-e vagy kilépjen abból, 51,9%-os többség támogatta a kilépést.

 

Az Egyesült Királyság kormánya 2017. március 29-én az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikkének megfelelően bejelentette az EU-ból való kilépésre vonatkozó szándékát.

 

Az Európai Parlament 2017. április 5-én állásfoglalást fogadott el az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalásokról azt követően, hogy az Egyesült Királyság bejelentette, hogy ki kíván lépni az Európai Unióból[11], s ebben meghatározza az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése szerinti európai tanácsi iránymutatásokra vonatkozó álláspontját. Ez az állásfoglalás képezi a tárgyalási folyamat, valamint az EU és az Egyesült Királyság között létrejött bármely megállapodás Parlament általi értékelésének alapját is. Ebben az állásfoglalásban a Parlament kialakította álláspontját az Egyesült Királyság kilépésével kapcsolatos valamennyi alapvető kérdésben, melyek: a tárgyalások általános elvei, többek között a rendezett kilépés biztosításának szükségessége, az EU-27 polgárai érdekeinek védelme, valamint az EU hatásköre a kilépéssel kapcsolatos kérdésekben; a tárgyalások ütemezése, a kilépésről rendelkező megállapodás hatálya, az átmeneti rendelkezések, valamint az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok.

 

Az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Európai Tanács 2017. április 29-én iránymutatásokat[12] adott ki a tárgyalásokra vonatkozóan, amelyekben e tekintetben fokozatos megközelítést határozott meg: az első szakasz célja az egyértelműség és a jogbiztonság biztosítása, valamint az Egyesült Királyság EU-tól való elszakadásának rendezése. Az Európai Tanács kinyilvánította azon szándékát, hogy szorosan nyomon kövesse az előrehaladást, és meghatározza, hogy mikor tettek elegendő előrelépést ahhoz, hogy a tárgyalások a következő szakaszba léphessenek, amelynek során áttekintik a jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló előzetes és előkészítő megbeszélések kérdését.

 

Az EU és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások 2017. június 19-én kezdődtek. Az EU-t Michel Barnier, az EU főtárgyalója, az Egyesült Királyságot pedig David Davis, az Európai Unióból való kilépésért felelős államtitkár képviselte.

 

Az EU és az Egyesült Királyság kormányának tárgyalói 2017. december 8-án közös jelentést adtak ki a tárgyalások 1. szakaszában elért eredményekről, amelyben a tárgyaló felek közösen kijelentették, hogy elvi megállapodás született a tárgyalások első szakaszában vizsgált három területen: az uniós polgárok jogainak védelme az Egyesült Királyságban és az egyesült királyságbeli polgárok jogainak védelme az EU-ban, az észak-írországi egyedi körülmények kezelésének kerete, valamint a pénzügyi elszámolás.

 

Az Európai Tanács 2017. december 15-én úgy határozott, hogy elegendő előrelépés történt ahhoz, hogy az átmeneti rendelkezésekkel és a leendő viszonyrendszer keretének általános értelmezésével kapcsolatos második tárgyalási szakaszba lépjenek, és kiegészítő iránymutatásokat adott ki. Az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy a második szakaszban folytatott tárgyalások csak akkor haladhatnak előre, ha az első szakaszban tett kötelezettségvállalásokat teljes mértékben tiszteletben tartják, és azokat hűen átültetik jogi rendelkezésekbe.

 

Az Európai Tanács 2018. március 23-án további iránymutatásokat határozott meg a leendő viszonyrendszer keretének általános értelmezésére irányuló tárgyalások megkezdésére vonatkozóan, amelyeket a kilépésről rendelkező megállapodást kísérő és abban említett politikai nyilatkozatban kell kidolgozni.

 

Hat tárgyalási fordulót és egyéb tárgyalói és szakértői szintű üléseket követően tárgyalói szinten 2018. november 14-én megállapodástervezet született az Egyesült Királyság EU-ból való kilépéséről. Az Európai Tanács elnöke 2018. november 22-én megküldte az EU-27 tagállamainak az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét meghatározó politikai nyilatkozat tervezetét, amelyről tárgyalói szinten, illetve elviekben politikai szinten megállapodás született. Végül az EU-27 vezetői 2018. november 25-én jóváhagyták a kilépésről rendelkező megállapodást és a politikai nyilatkozatot.

 

Ekkor az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy – annak érdekében, hogy a kilépés rendezett körülmények között történjen – tegyék meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a megállapodás 2019. március 30-án hatályba léphessen.

 

A Tanács 2019. január 11-én elfogadta a kilépésről rendelkező megállapodás aláírásáról szóló (EU) 2019/274 határozatot[13], valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló határozattervezetet, amelyet a 2019. január 30-i plenáris ülésen jelentettek be.

 

A kilépésről rendelkező, tárgyalói szinten elfogadott megállapodást azonban az Egyesült Királyság parlamentje három egymást követő szavazás során, 2019. január 15-én, március 12-én és március 29-én elutasította.

 

A kilépésről rendelkező, az EU és az Egyesült Királyság között megkötendő megállapodásról tartott több szavazás eredménye azt mutatta, hogy egyértelmű többségben vannak azok, akik ellenzik a megállapodás nélküli kilépést, ugyanakkor nem alakult ki határozott többség egy alternatív lehetőség mellett sem, beleértve az Egyesült Királyság és az EU közötti átfogó vámunió lehetőségét vagy a kilépésről rendelkező megállapodásról szóló nyilvános megerősítő szavazást is, ami miatt a folyamat holtpontra jutott.

 

Az Egyesült Királyság három egymást követő kérelmet nyújtott be az EU-hoz az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében előírt határidő meghosszabbítására vonatkozóan. Az első meghosszabbítást 2019. április 12-ig ((EU) 2019/476 európai tanácsi határozat), a másodikat 2019. október 31-ig ((EU) 2019/584 európai tanácsi határozat), az utolsót pedig 2020. január 31-ig ((EU) 2019/1810 európai tanácsi határozat) adták meg.

 

Időközben folytatódtak a tárgyalások az EU és az Egyesült Királyság tárgyalói között annak érdekében, hogy az EU tárgyalási elveinek tiszteletben tartása mellett eloszlassák az Egyesült Királyságnak a tartalékmegoldással kapcsolatos kifogásait. Az EU egyértelművé tette különösen azt, hogy a kilépésről rendelkező megállapodást nem lehet újratárgyalni, és hogy jogilag működőképes megoldást kell biztosítani az Írország és Észak-Írország közötti ellenőrzött határ elkerülésére.

 

2019 szeptemberében és októberében intenzívebbé váltak a tárgyalások, és 2019. október 17-én végre megállapodás született a kilépésről rendelkező megállapodás tervezetének részét képező, az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv felülvizsgálatáról, valamint az említett megállapodás 184. és 185. cikkére vonatkozóan szükséges technikai kiigazításokról és a politikai nyilatkozat módosításáról. Az Európai Tanács ugyancsak 2019. október 17-én jóváhagyta a kilépésről rendelkező módosított megállapodást és a politikai nyilatkozat módosított szövegét.

 

A Tanács a 2019. október 21-i (EU) 2019/1750 határozattal[14], valamint a 2020. január 21-i (EU) 2020/48 határozattal[15] módosította a kilépésről rendelkező megállapodás aláírásáról szóló határozattervezetét. A Tanács ugyanezen a napon jóváhagyta a kilépésről rendelkező megállapodás megkötéséről szóló határozatra vonatkozó felülvizsgált javaslatot[16], amelyet a megállapodás aktualizált szövegével együtt továbbítottak a Parlamentnek, majd a 2019. október 21-i plenáris ülésen bejelentettek.

 

Az Európai Parlament Elnökeinek Értekezlete ugyanezen a napon ülésezett, hogy megvitassa a következő eljárási lépéseket, többek között a szöveg illetékes parlamenti bizottságokhoz való utalását.

 

Az egyetértésért felelős bizottság az Alkotmányügyi Bizottság (AFCO), a Parlament eljárási szabályzatának megfelelően. Ebben az összefüggésben az Elnökök Értekezlete úgy határozott, hogy az egyetértési eljárást le lehet zárni, amint az Egyesült Királyságban lezárult a kilépésről rendelkező megállapodás parlamenti ratifikációs folyamata.

 

Az Elnökök Értekezlete úgy határozott, hogy a kilépési eljárásban érintett többi bizottság levelek formájában véleményt nyilváníthatna az AFCO egyetértésre vonatkozó ajánlástervezetéről. Tíz bizottság adott ki véleményt levél formájában, amelyeket csatoltak ehhez az egyetértésre vonatkozó ajánláshoz. Ezek közé tartozik a Külügyi Bizottság (AFET), a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA), a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság (EMPL), a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (ENVI), a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság (IMCO), a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság (TRAN), a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság (AGRI), a Jogi Bizottság (JURI), az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) és a Petíciós Bizottság (PETI).

 

Eljárási szabályzata 88. cikkének megfelelően az Európai Parlament egyszerű többséggel hagyja jóvá a kilépésről rendelkező megállapodást. Az eljárási szabályzat 105. cikkének (4) bekezdése értelmében a Parlament egyetlen, egyetértésről szóló szavazás keretében határoz, függetlenül attól, hogy az ajánlás a jogi aktus jóváhagyására vagy elutasítására irányul-e. Módosító indítványt nem lehet benyújtani. A bizottsági és plenáris szintű szavazás során a kilépő tagállamban megválasztott képviselők teljes mértékben jogosultak a vitában való részvételre és a szavazásra.

 

Ahhoz, hogy az EU megkösse a kilépésről rendelkező megállapodást, az szükséges, hogy a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 238. cikke (3) bekezdésének b) pontjával összhangban meghatározott minősített többséggel – a fennmaradó 27 tagállamból a népességük 65%-át képviselő 20 tagállam igen szavazatával – elfogadja a megállapodást.

 

Az Európai Parlament szerepe

 

Az Európai Parlament hivatalosan nem vesz részt a valamely tagállam kilépéséről szóló tárgyalásokban. A Parlament azonban nem csupán az EUSZ 14. cikke szerinti politikai ellenőrzési hatáskörrel rendelkező intézmény, hanem az EUSZ 50. cikke szerinti döntéshozatali eljárás részét is képezi, mivel egyetértése előfeltétele a kilépésről rendelkező megállapodás megkötésének.

 

A Parlament ezért az Egyesült Királyság kilépési folyamatának kezdetétől fogva erőteljes és aktív szerepet játszik a tárgyalásokban, mivel az EUSZ 50. cikke értelmében hatáskörében áll, hogy egyetértését adja a kilépésről rendelkező megállapodáshoz.

 

A Parlament a népszavazás óta tárgyalja a kérdést. Az Elnökök Értekezletének rendkívüli ülésére közvetlenül a népszavazást követően, 2016. június 24-én került sor, nemcsak azért, hogy előkészítsék a Parlament elnökének és a többi intézmény elnökének a népszavazást követő találkozóját, hanem azért is, hogy mérlegeljék a Parlament következő lépéseit a folyamatban.

 

Az Elnökök Értekezletének ugyanezen ülésén úgy határoztak, hogy 2016. június 28-ra rendkívüli ülést ütemeznek be az Egyesült Királyságban tartott népszavazás eredményének megvitatására.

 

Ezen ülés kezdetén az elnök hangsúlyozta az Egyesült Királyság 2016. június 23-i népszavazását követően összehívott ülés kivételes jellegét, amelynek eredménye valamennyi uniós polgárt aggodalommal töltötte el.

 

Ugyanezen az ülésen, valamint a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően a Parlament 395 szavazattal, 200 ellenszavazattal és 71 tartózkodással elfogadta állásfoglalását az Egyesült Királyság azon döntéséről, hogy a népszavazás[17] eredményeként kilép az Unióból.

 

Állásfoglalásában a Parlament emlékeztetett arra, hogy az Európai Parlament egyetértése a Szerződések értelmében szükséges, és az intézményt a kilépésről rendelkező megállapodásra és a jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó különböző eljárások minden szakaszába teljes mértékben be kell vonni.

 

A gyakorlatban a Parlament bevonása a kilépési folyamatba azt jelenti, hogy már igen korán a lehető legszorosabb kapcsolatot alakítja ki a többi intézménnyel, és rendszeres információáramlást tart fenn az előkészítési és tárgyalási ciklusok során elért előrehaladásról.

 

A Parlament munkájának koordinációját az Elnökök Értekezlete szintjén központosították, tekintettel az összetett politikai, horizontális jogi és szakpolitikai kérdésekre. Az Elnökök Értekezlete úgy határozott, hogy fokozatos megközelítést alakít ki a folyamatra vonatkozóan, az első szakaszt az Európai Tanács iránymutatásainak meghatározásáig jelölve ki, amikor a munkát az Értekezlet szintjén tartják, ahol az Elnökök Értekezlete 2016. szeptember 8-i ülésén történt kinevezését követően Guy Verhofstadt (Renew Europe[18], BE) lesz az Egyesült Királyság kilépéséről szóló tárgyalások koordinátora. A tárgyalások második szakaszában Guy Verhofstadt az Alkotmányügyi Bizottság (AFCO) elnökével koordinálja a munkát, a harmadik szakasz pedig, amelyet az AFCO bizottság és más bizottságok irányítanak, az egyetértési eljárásnak felel meg.

 

Ebben az összefüggésben hozták létre a brexittel foglalkozó irányítócsoportot, ugyanazzal a céllal, hogy biztosítsa a Parlament strukturált bevonását a kilépési folyamatba. A brexittel foglalkozó irányítócsoportot hivatalosan az Elnökök Értekezlete hozta létre 2017. április 6-i ülésén, hogy az koordinálja és előkészítse a Parlament az Egyesült Királyság EU-ból való kilépéséről szóló tanácskozásait, megfontolásait és állásfoglalásait, és úgy határozott, hogy a csoport tagjai Guy Verhofstadt, mint az irányítócsoport koordinátora, Elmar Brok (EPP, DE), Roberto Gualtieri (S&D, IT), Gabriele Zimmer (GUE/NGL, DE), Philippe Lamberts (Verts/ALE, BE), és Danuta Hübner, mint az Alkotmányügyi Bizottság elnöke (AFCO) (EPP, PL).

 

A 2019-es európai választásokat követően a brexittel foglalkozó irányítócsoport összetétele megváltozott az EPP esetében, amelyet Danuta Hübner képvisel, az S&D esetében, amelyet Pedro Silva Pereira (PT) képvisel, a GUE/NGL esetében, melyet Martin Schirdewan (DE) képvisel, és az AFCO bizottság esetében, amelyet az elnök, Antonio Tajani (EPP, IT) képvisel.

 

Információs csatornákon keresztül vagy aktív részvétel révén a Parlament végig részt vett a tárgyalásokkal kapcsolatos módszerek kialakításában, illetve struktúrákban. A 27 tagállam állam-, illetve kormányfőinek 2016. december 15-i nem hivatalos ülését követően kiadott nyilatkozattal összhangban „a Parlament képviselői” meghívást kaptak az Európai Tanács előkészítő üléseire. Ez azt jelentette, hogy a Parlamentet ténylegesen bevonták a folyamatba, így részt vett többek között a serpa-üléseken és az Általános Ügyek Tanácsának ülésein is.

 

A brexittel foglalkozó irányítócsoport több mint 100 ülésen – legtöbbször Michel Barnier uniós főtárgyaló jelenlétében – hozzájárult ahhoz, hogy a Parlament folyamatosan részt vegyen az eljárásban és élen járjon abban, mégpedig időszerű állásfoglalások és nyilatkozatok révén, amelyek megalapozott álláspontokat tartalmaznak a tárgyalásokkal és az Egyesült Királyság kilépési szándékának bejelentése óta bekövetkezett főbb fejleményekkel kapcsolatban.

 

Felismerve annak fontosságát, hogy valamennyi bizottság folyamatos informális párbeszédet, technikai szakértelmet és együttműködést biztosítson a kilépési eljárás során, a brexittel foglalkozó irányítócsoport számos ülését és számos technikai szemináriumot a kilépési megállapodás hatálya alá tartozó ágazati politikákért közvetlenül felelős, szóban forgó bizottságok jelenlétében tartotta meg. A párbeszédre a Bizottsági Elnökök Értekezlete keretében is sor került, amely több ülésen is megvitatta a kilépési eljárást. 

 

A brexittel foglalkozó irányítócsoport koordinátoraként Guy Verhofstadt érdekelt felekkel (intézményi, civil társadalmi, polgári és üzleti képviselőkkel, nemzeti parlamentekkel stb.) tartott találkozókon vett részt, emellett az elmúlt két évben több mint 4500 e-mailt és levelet kapott és válaszolt meg a brexit témájában.

 

Az AFCO bizottság szerepe

 

Az Európai Parlament eljárási szabályzata szerint az AFCO az illetékes bizottság a Parlament egyetértésének az EUSZ 50. cikke szerinti előkészítésében. A Parlament eljárási szabályzatának az Unióból történő kilépésre vonatkozó 88. cikke úgy rendelkezik, hogy „ha egy tagállam az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke szerint úgy határoz, hogy kilép az Unióból, az ügyet az illetékes bizottsághoz kell utalni”. Az eljárási szabályzat az állandó bizottságok hatásköréről és felelősségéről szóló VI. mellékletének XVIII. szakasza értelmében az AFCO az illetékes bizottság az Unióból való kilépés intézményi következményei tekintetében, ezért ez a bizottság felel a tárgyalások lezártát követő egyetértési eljárásért.

 

Az AFCO bizottság horizontális szerepet tölt be, a felelősségi körükbe tartozó szakpolitikai területekhez kapcsolódó ágazati kérdésekkel foglalkozó más bizottságok egyedi hatásköreinek sérelme nélkül. Az AFCO bizottság felel az EU és a kilépő tagállam között megtárgyalt, kilépésről rendelkező megállapodás elfogadásáról vagy elutasításáról szóló ajánlás kiadásáért.

 

Hosszú és alapos előkészítő munkája során az AFCO bizottság bizonyítékokat, tanácsokat és szakértelmet gyűjtött a különböző ágazatokból és – akár a kontinensről, akár az Egyesült Királyságból érkező – köz- vagy magánszférabeli érdekelt felektől. Az AFCO bizottság az Elnökök Értekezlete által kiadott iránymutatásoknak megfelelően a többi parlamenti bizottsághoz hasonlóan vitákat és meghallgatásokat szervezett az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének a hatáskörébe tartozó szakpolitikai területeken várható következményeiről.

 

Az AFCO bizottság 2015. szeptember 3. óta több mint 20 konkrét rendezvényt szervezett, többek között meghallgatásokat, munkaértekezleteket, valamint tanulmányok és tájékoztatók bemutatását, melyek témák széles körét ölelték fel, így az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti alkotmányos kapcsolat újratárgyalását és az Európai Tanács 2016. február 18-19-i ülésén elért megállapodást[19], az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli alkotmányos kapcsolatát, a polgárok jogait, valamint a brexit Írország/Észak-Írország határára gyakorolt hatásait. Az AFCO ezenkívül részt vett más bizottságok az Egyesült Királyság kilépésére vagy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó ügyekről tartott meghallgatásain, vagy közvetlenül érintett volt azokban.

 

E különleges alkalmakon túlmenően a kilépéssel kapcsolatos kérdéseket és különösen a folyamat aktuális állását a kilépésre irányuló szándék bejelentését követően gyakorlatilag minden bizottsági ülésen megvitatták.

 

Az AFCO bizottság elnöke és a brexittel foglalkozó irányítócsoport tagja több mint 500 kétoldalú találkozón vett részt a köz- és magánszféra érdekelt feleivel, ahol a kilépéssel és annak az EU-ra és az Egyesült Királyságra gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdéseket vitattak meg.

 

Döntő fontosságú volt az Európai Parlament és szervei gyors és teljes körű bevonása, mivel a kilépésről rendelkező megállapodást csak a Parlament egyetértésével lehet megkötni, az EUSZ 50. cikkével összhangban.

 

Az EUSZ 50. cikke

 

Az EUSZ 50. cikke rendelkezik arról az eljárásról, amely szerint az uniós tagállamok jogszerűen kiléphetnek az EU-ból oly módon, hogy tárgyalásokat folytatnak és megállapodást kötnek az EU-val a kilépésük részletes szabályairól, figyelembe véve az EU-val való jövőbeli kapcsolataik keretét.

 

A Parlament következetesen és ismételten hangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése példa nélküli és sajnálatos, és hogy kívánatosabb lenne a belső piacon és a vámunióban való tagságának fenntartása, különösen, ha az Egyesült Királyság fenn kívánja tartani a súrlódásmentes kereskedelmet vagy az uniós tagsághoz szorosan kapcsolódó egyéb előnyöket.

 

A Parlament a kezdetektől fogva azt is megjegyezte, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás célja az Egyesült Királyság Unióból való rendezett kilépésének biztosítása három alapvető kiválási kérdés kezelése révén: az Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok és az EU-27-ben lakóhellyel rendelkező egyesült királyságbeli polgárok jogai, az Írország és Észak-Írország közötti határ, valamint az Egyesült Királyság EU-val szembeni pénzügyi kötelezettségeinek rendezése.

 

Ami a jövőbeli kapcsolatok az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdésében előírt keretét illeti, a Parlament egyértelművé tette, hogy az erre vonatkozó bármely megállapodást a kilépés átfogó rendezésének szerves részeként kezeli, és ezért annak tartalmát a Parlament az egyetértési eljárás keretében is értékelni fogja, bár az egyetértés tárgya jogilag kizárólag a kilépésről rendelkező megállapodás.

 

Rendezett kilépés

 

A Parlament számára a rendezett kilépés elengedhetetlen volt az Európai Unió és polgárai érdekeinek védelméhez. Ez azt jelentette, hogy az EUSZ 50. cikkének megfelelően a tárgyalások az Egyesült Királyság kilépésére vonatkozó rendelkezésekre vonatkoztak, figyelembe véve az Egyesült Királyság EU-val való jövőbeli kapcsolatának keretét, és céljuk a jogi stabilitás biztosítása és a fennakadások minimalizálása volt.

 

Állásfoglalásaival a Parlament fokozatosan kialakította az EUSZ 50. cikke rendelkezéseinek értelmezését, beleértve számos, a tárgyalásokra vonatkozó alapvető követelményt, mind hatályuk, mind ütemezésük tekintetében.

 

Amint azt az Egyesült Királysággal az Európai Unióból való kilépésre irányuló szándékáról szóló értesítést követően folytatott tárgyalásokról szóló, 2017. április 5-i állásfoglalásában kifejtette, a Parlament a következő kiemelt kérdésekkel kíván foglalkozni:

 

• az Egyesült Királyságban jelenleg vagy korábban élő EU-27 állampolgárok, valamint a más tagállamokban jelenleg vagy korábban élő brit állampolgárok jogállása, beleértve a velük szembeni méltányos bánásmódot és annak biztosítását, hogy jogállásukra a viszonosság, a méltányosság, a szimmetria és a megkülönböztetésmentesség elve vonatkozzon;

• az Egyesült Királyság és az EU közötti pénzügyi kötelezettségek rendezése az EU Európai Számvevőszék által ellenőrzött éves beszámolói alapján, beleértve a fennálló kötelezettségvállalásokból eredő valamennyi jogi kötelezettségét, valamint céltartalék képzése az Egyesült Királyság kilépése következtében közvetlenül felmerülő mérlegen kívüli tételekre, függő kötelezettségekre és egyéb pénzügyi költségekre;

• az Ír-sziget egyedi helyzetének és különleges körülményeinek elismerése a kilépés az Írország és Észak-Írország közötti határra gyakorolt hatásainak enyhítése, a békefolyamat folytonosságának és stabilitásának biztosítása, valamint a kemény határ megjelenésének elkerülése érdekében.

 

A Parlament szempontjából fontos egyéb kérdések között szerepelt az Egyesült Királyság mint tagállam által vállalt nemzetközi kötelezettségek státuszának tisztázása, a jogalanyok – köztük a vállalkozások – jogbiztonságának garantálása, valamint az Európai Unió Bírósága (EUB) szerepének egyértelművé tétele.

 

Az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról szóló[20], 2017. október 3-i állásfoglalásában[21] a Parlament egyértelművé tette, hogy jelentős előrelépésre van szükség a polgárok jogai, az Ír–Észak-Ír kérdés, valamint az Egyesült Királyság pénzügyi kötelezettségeinek rendezése terén, mielőtt megkezdődhetne az EU és az Egyesült Királyság közötti új és szoros partnerségről szóló tárgyalások második szakasza. A Parlament továbbá megjegyezte, hogy a jövőbeli kapcsolatokról csak akkor lehet megállapodást kötni, ha az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból.

 

Ezt a megközelítést az Európai Tanács 2017. december 15-i következtetéseiben megerősítette. Az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy a tárgyalások csak akkor léphetnek a második szakaszba, ha az első szakaszban tett kötelezettségvállalásokat teljes mértékben tiszteletben tartották, és azokat hűen átültették jogi rendelkezésekbe.

 

Amint arról a Bizottság az Európai Tanácsnak címzett, az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke alapján az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások előrehaladásáról szóló, 2017. december 8-i közleményében (50. cikk) beszámolt[22], a tárgyalások első szakaszában „a rendezett kilépés biztosítása szempontjából különösen fontosnak ítélt három kérdés” kapott elsőbbséget:

a) a polgárok jogai;

b) az Írországról/Észak-Írországról folytatott párbeszéd; és

c) a pénzügyi elszámolás.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás tervezete foglalkozik mindezen kérdésekkel, beleértve a polgárok jogairól szóló részt (második rész), a pénzügyi rendelkezésekről szóló részt (ötödik rész), valamint az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyvet és annak mellékleteit. Ami az EUB szerepét illeti, a kilépésről rendelkező megállapodás különböző szinteken rendelkezik joghatóságáról, amint azt az alábbi, kormányzásról szóló szakaszban tárgyaljuk.

 

Ami az Egyesült Királyság mint tagállam nemzetközi kötelezettségvállalásainak státuszát illeti, a kilépésről rendelkező megállapodás egyértelművé teszi, hogy az átmeneti időszakban az Egyesült Királyságra nézve továbbra is kötelezőek lesznek az EU nemzetközi megállapodásai. Az Egyesült Királyság azonban folytathat tárgyalásokat, aláírhat és megerősíthet az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken saját hatáskörében megkötött nemzetközi megállapodásokat, feltéve, hogy ezek a megállapodások nem lépnek hatályba vagy nem alkalmazandók az átmeneti időszak alatt, kivéve, ha ezt az EU engedélyezi.

 

Hasonlóképpen, a kilépésről rendelkező megállapodás kilépéssel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazó harmadik része megfelelően előírja a jogbiztonság garanciáit a jogi személyek, köztük a vállalkozások számára, ily módon lehetővé téve az áruk piacra jutásával, a vám-, héa- és jövedéki ügyekkel, a szellemi tulajdonnal, a büntető- és polgári/kereskedelmi ügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel, az átmeneti időszak vége előtt megszerzett adatok védelmével, a közbeszerzési eljárásokkal, az Euratom-kérdésekkel, valamint az uniós igazságügyi/közigazgatási eljárásokkal, kiváltságokkal és mentességekkel kapcsolatos valamennyi folyamatban lévő eljárás és üzleti tevékenység zökkenőmentes lezárását.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás ezért a rendezett kilépésről rendelkezik, ami az EU és az Egyesült Királyság tárgyalói által az elmúlt három évben követett cél.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás megkötése és ratifikálása szintén kizárta a megállapodás nélküli kilépés forgatókönyvét. Ez rendkívül fontos, mivel a megállapodás nélküli kilépés igen jelentős következményekkel járna mind az EU, mind az Egyesült Királyság számára.

 

Állampolgári jogok

 

Az EUSZ 50. cikke nem írja elő az uniós polgárok jogállásának garantálását. Ezek a jogok azonban megvédhetők az EUSZ 50. cikke alapján megkötött, kilépésről rendelkező megállapodásban. Az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalásában[23] a Parlament úgy vélte, hogy az EU-nak és az Egyesült Királyságnak elsődleges kötelezettsége, hogy átfogó és kölcsönös megközelítést biztosítson az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok és az EU-27-ben élő brit állampolgárok jogainak védelme tekintetében.

 

A Parlament az Egyesült Királyságban tartott népszavazásból eredő, az Európai Unióból való kilépésről szóló döntésre vonatkozó, 2016. június 28-i állásfoglalásával[24] kezdettől fogva egyértelművé tette, hogy fő prioritása az uniós polgárok védelme, és ezt azóta a brexitről szóló összes állásfoglalásában megismételte. Az EU valamennyi polgárát képviselő intézményként a Parlament elkötelezte magát amellett, hogy a kilépési folyamat egésze során mindvégig az uniós polgárok érdekeinek védelmében fog eljárni, és felszólított arra, hogy a tárgyalásokat a jogi stabilitás szavatolásának és a zavarok minimálisra csökkentésének céljával, továbbá a polgárok és jogalanyok számára világos jövőképet biztosítva folytassák le.

 

A Parlament elsősorban a polgárok védelmére összpontosított, mind az Egyesült Királyságban tartott népszavazás alkalmával demokratikusan kifejezett akaratuk tiszteletben tartása tekintetében, mind pedig azon legfőbb szempont tekintetében, hogy csökkenjen a kilépésből eredő bizonytalanság, és amennyire csak lehetséges érintetlenek maradjanak a polgárok kilépés előtti jogállásából eredő jogok. Ez annál is fontosabb, mivel az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok száma meghaladja a 3 milliót, az EU-ban élő egyesült királyságbeli állampolgárok száma pedig több mint egymillió.

 

Az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével érintett polgárok jogainak védelmét a kilépési folyamatban szorosabban közreműködő intézmények szintén prioritásként kezelik.

 

Az Európai Tanács a Parlamentéhez igen hasonló irányvonalat követett azzal, hogy a tárgyalások egyik fő prioritásaként határozta meg azon polgárok védelmét, akik életüket az Egyesült Királyság uniós tagságával együtt járó jogokra alapozták.

 

A Tanács egyértelművé tette a tárgyalási megbízásban, hogy az „EU-ban maradó 27 tagállam Egyesült Királyságban élő állampolgárai és azok családtagjai, valamint az EU-ban maradó 27 tagállam valamelyikében élő egyesült királysági állampolgárok és családtagjaik jogállásának és jogainak megóvása elsődleges prioritást élvez a tárgyalások során, tekintettel a közvetlenül érintett személyek számára és a kilépés őket érintő következményeinek súlyosságára. A megállapodásnak biztosítania kell a szükséges – átfogó, hatékony, érvényesíthető és megkülönböztetéstől mentes – garanciákat e polgárok jogaira vonatkozóan, többek között azon jogra vonatkozóan is, hogy öt évi folyamatos, jogszerű tartózkodás után huzamos tartózkodói jogállást szerezzenek, és az ehhez kapcsolódó egyéb jogokra vonatkozóan”.

 

Az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépésére irányuló, az EUSZ 50. cikke szerinti tárgyalások első szakaszában elért előrehaladásról szóló, 2017. december 8-i közös jelentésükben a tárgyaló felek részletes áttekintéssel szolgáltak a polgárok jogaira vonatkozóan kialakított közös értelmezésről.

 

2017. június 26-án az Egyesült Királyság közzétette „Az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból – Az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok és az Egyesült Királyság Európai Unióban élő állampolgárai helyzetének védelme” című dokumentumot, amelyben a kormány az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok és a más uniós országokban élő egyesült királyságbeli állampolgárok kilépést követő helyzetéről szóló megállapodás elérését jelölte meg első számú prioritásaként, kifejezésre juttatva szándékát, hogy e polgárokat helyezze az előtérbe.

 

A polgárok jogainak kérdésére tehát már a tárgyalások legkorábbi szakaszaitól kezdve mindkét fél komoly figyelmet fordított. A polgárok jogairól szóló fejezetről csakugyan meglehetősen korán megállapodás született, tekintve, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás tervezetének 2018. március 19-én közzétett első változata már tartalmazott egy teljes mértékben megegyezésen alapuló második részt a polgárok jogairól, többek között rendelkezései közvetlen hatályáról, valamint az EUB-nak a polgárok jogaira vonatkozó rendelkezésekhez kapcsolódó joghatóságáról.

 

Állásfoglalásaiban a Parlament számos minimumkövetelményt meghatározott a kilépésről rendelkező megállapodás polgárok jogairól szóló fejezetének tartalma tekintetében, egyebek mellett a következőket:

 

a) A jogosult, uniós tagállam állampolgárságával rendelkező lakosok és az Egyesült Királyság kilépését követően született gyermekeknek családtagként, nem pedig önálló jogosultként kell a kilépésről rendelkező megállapodás hatálya alá tartozniuk. Ezen túlmenően a jövőbeli családtagokat ugyanazon rendelkezések alapján, mint amelyek a jelenlegi családtagokra vonatkoznak, továbbra is meg kell illesse a tartózkodási jog;

 

A személyi hatálynak a kilépésről rendelkező megállapodás 10. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontjában rögzített meghatározása saját jogon a családtagokat, az említett cikkben meghatározott feltételek mellett többek között az elsődleges jogosultaknak az átmeneti időszak végét követően született vagy jogszerűen örökbe fogadott gyermekeit is magában foglalja. A családtagok jogállását tovább erősíti a kilépésről rendelkező megállapodás 17. cikkének (2) bekezdése, amely előírja, hogy az eltartott családtagok jogai érvényben maradnak akkor is, ha már nem minősülnek eltartottnak.

 

b) A közigazgatási eljárásnak egyszerűnek, deklarációs jellegűnek és díjmentesnek kell lennie, hogy a családok ily módon egyetlen nyilatkozattal megindíthassák az eljárást, a bizonyítási terhet pedig az Egyesült Királyság hatóságainak kell viselniük.

 

A megállapodás választási lehetőséget biztosít a fogadó állam számára a deklarációs rendszer és a konstitutív rendszer alkalmazása között. Eddig az Egyesült Királyság, valamint a tagállamok mintegy fele a konstitutív rendszert választotta.

 

Az alkalmazandó közigazgatási eljárást a kilépésről rendelkező megállapodás 18. cikke határozza meg, amelynek rendelkezései szerint az eljárás célja annak ellenőrzése, hogy a kérelmezőt megilletik-e a kilépésről rendelkező megállapodás alapján adható tartózkodási jogok. Megállapítja a kérelmezési eljárásra vonatkozó követelményeket, törekedve egyúttal annak biztosítására, hogy az eljárás a lehető legegyszerűbb, valamint leginkább kérelmezőbarát legyen.

 

Erre példa, hogy a családok által egyidejűleg benyújtott kérelmeket együttesen fogják elbírálni.

 

Ezenfelül a kilépésről rendelkező megállapodás 18. cikke (1) bekezdésének g) és h) pontjával összhangban a kilépésről rendelkező megállapodás hatálya alá tartozó személyek jogállását igazoló okmányokat díjmentesen kell kiállítani.

 

c) Az uniós jogszabályokban meghatározott valamennyi ellátásnak exportálhatónak kell lennie.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás 31. cikke szerint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[25] továbbra is alkalmazandó lesz a kilépésről rendelkező megállapodás hatálya alá tartozó személyekre.

 

A hatály alá tartozó személyek jogosultak maradnak a társadalombiztosítási ellátásokra, és ha az egyik országban jogosultak az ellátásra, akkor elvben abban az esetben is jogosultak lesznek ellátásra, ha másik országba költöznek.

 

d) A polgárok jogaira vonatkozó rendelkezések értelmezése kapcsán hozott EUB-döntéseknek kötelező erővel kell rendelkezniük.

 

Az uniós polgárok az Egyesült Királyság bíróságain, az egyesült királyságbeli állampolgárok pedig az uniós tagállamok bíróságain közvetlenül hivatkozhatnak a polgároknak a kilépésről rendelkező megállapodásban foglalt jogaira.

 

Ezen túlmenően az Egyesült Királyság bíróságai – a kilépésről rendelkező megállapodás 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban – kötelesek az EUB átmeneti időszak vége előtt kiadott ítélkezési gyakorlatát következetesen értelmezni, az említett időpontot követően kiadott ítélkezési gyakorlatot pedig megfelelően figyelembe venni (a kilépésről rendelkező megállapodás 4. cikkének (5) bekezdése). Emellett az átmeneti időszak végétől számított nyolc évig az Egyesült Királyság bíróságainak lehetőségük lesz arra is, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás polgárokra vonatkozó részének értelmezésével kapcsolatban előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljanak az EUB-hoz. Az ilyen döntések az Egyesült Királyságban ugyanolyan joghatással bírnak majd, mint az EUMSZ 267. cikke alapján hozott előzetes döntések (a kilépésről rendelkező megállapodás 158. cikkének (2) bekezdése).

 

e) A polgárok panaszainak kezelésével foglalkozó jövőbeli független nemzeti hatóság szerepének meghatározása.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás 159. cikkével összhangban a kilépésről rendelkező megállapodás polgárok jogairól szóló részének végrehajtását és alkalmazását az EU-ban a Bizottság, az Egyesült Királyságban pedig a Bizottságéval azonos hatáskörrel rendelkező hatóság fogja ellenőrizni. E hatóságnak ténylegesen független szervnek kell lennie. A kilépésről rendelkező megállapodás 159. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottság és a független ellenőrző hatóság mindenképpen köteles tájékoztatni az állampolgárok jogaival foglalkozó szakbizottságot (a kilépésről rendelkező megállapodás 165. cikkének (1) bekezdése) a megállapodás polgárok jogairól szóló részének unióbeli, illetve egyesült királyságbeli végrehajtásáról.

 

A független hatóság kialakítását, összetételét és feladatait azonban a kilépésről rendelkező megállapodás nem rögzíti, mivel ezeket az Egyesült Királyság Európai Unióról szóló (kilépésről rendelkező megállapodásra vonatkozó) törvénye határozta meg. A kilépésről rendelkező megállapodásban foglalt, a polgárok jogaira vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról és nyomon követéséről szóló 2020. január 15-i állásfoglalásában[26] a Parlament aggodalmát fejezte ki az említett törvény hatóságra vonatkozó rendelkezései kapcsán, különösen a hatóság valódi függetlenségét illetően.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás az EU és az Egyesült Királyság között – egyebek mellett a polgárok jogai tekintetében – létrejött kompromisszumot testesíti meg. A megállapodás polgárok jogairól szóló rendelkezéseinek nem lehet célja, hogy az uniós polgárokat az EUSZ és az EUMSZ alapján megillető teljes, az uniós tagságra épülő jogállást megadják. A megállapodás elsődleges célja az, hogy megőrizze és garantálja e jogok többségét, különösképpen pedig azokat, amelyek a legtöbb érintett polgár számára lehetővé teszik, hogy életútválasztásukat, amelyről a szabad mozgásra építve az átmeneti időszak végéig döntöttek, megtartsák.

 

2019. november 12-én a brexittel foglalkozó irányítócsoport nyilatkozatot adott ki a kilépésről rendelkező megállapodás polgárok jogairól szóló rendelkezéseinek egyesült királyságbeli és EU-27-beli végrehajtásáról, amelyben úgy vélte, hogy néhány terület az Egyesült Királyság uniós letelepedési rendszerével összefüggésben aggodalomra ad okot. A fent említett, 2020. január 15-i állásfoglalásában a Parlament megerősítette ezeket az aggályokat a kilépésről rendelkező megállapodás második részének végrehajtását, és kiváltképpen az alábbi kérdéseket illetően:

 

— Az uniós polgárok letelepedési rendszerébe jelentkezők körében azon kérelmezők magas aránya, akik csak „előzetes letelepedési engedéllyel rendelkező” jogállást kaptak;

— A kilépésről rendelkező megállapodás 159. cikkében említettek szerinti független ellenőrző hatóság függetlensége;

— Az uniós polgárok letelepedési rendszerébe a 2021. június 30-i határidőn belül nem jelentkező uniós polgárok szempontjából felmerülő lehetséges következmények;

— A fizikai dokumentumok kiállításának hiánya a kérelmezési eljárás végén, ami növeli a jogállás igazolásával kapcsolatos bizonytalanság, valamint az EU-27 polgáraival szembeni megkülönböztetés kockázatát;

— A kiszolgáltatott helyzetben lévő polgárok helyzetének kezelésére a kérelmezési eljárással összefüggésben elfogadott intézkedések;

— Az uniós polgárok letelepedési rendszerének alkalmazhatósága az EU-27 észak-írországbeli azon állampolgáraira, akik a nagypénteki megállapodás keretében nem kérelmeztek brit állampolgárságot.

 

Az Európai Parlament továbbra is rendkívül szorosan nyomon fogja követni a kilépésről rendelkező megállapodás egészének, különösen pedig a polgárok jogairól szóló fejezet végrehajtását.

 

Írország és Észak-Írország

 

A nagypénteki megállapodás megőrzése

 

Az Európai Uniót és intézményeit – kiváltképpen a Parlamentet – különösen aggasztották az Egyesült Királyság kilépésének Észak-Írország, valamint annak Írországgal fenntartott jövőbeli kapcsolatai tekintetében jelentkező következményei. A nagypénteki megállapodás egyik társkezesének az EU-ból való kilépése ugyanis olyan gazdasági és jogi különbségeket eredményezhet, amelyek nehézségeket okozhatnak az említett megállapodásnak az ír-szigeti béke, együttműködés és egyetértés alapvető kereteként történő végrehajtásában.

 

A brexit alapvetően három tényező tekintetében járhat zavaró hatásokkal: a békefolyamat stabilitása, a határra vonatkozó és határon átnyúló együttműködés jellege, valamint az egyenlőség és jogok szempontjából[27].

 

A Parlament egyértelműen azt képviselte, hogy a béke megőrzése és a nagypénteki megállapodás valamennyi részének fenntartása alapvető fontosságú, csakúgy mint az, hogy minden lehetséges intézkedést megtegyenek a határellenőrzés szigorításának elkerülése érdekében. Ebből adódóan állásfoglalásaiban és a brexittel foglalkozó irányítócsoport révén kiadott nyilatkozataiban többször is hangsúlyozta, hogy a kilépésről rendelkező megállapodásnak olyan megvalósítható, jogi szempontból működőképes és minden körülmény között alkalmazható tartalékmegoldást kell tartalmaznia az írországi/észak-írországi határ tekintetében, amely megoldással fog szolgálni az Ír-szigeten fennálló egyedi körülményekre.

 

A Parlament ezen túlmenően kitartott amellett, hogy az Egyesült Királyságnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy nem fog sor kerülni a nagypénteki megállapodásban meghatározottak szerinti jogok, biztosítékok és esélyegyenlőség korlátozására, továbbá ragaszkodott – az uniós jogban és a nagypénteki megállapodásban rögzítetteknek megfelelően – a közös utazási terület valamennyi elemének átültetéséhez és az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogaihoz.[28]

 

A maga részéről az Európai Tanács 2017. április 29-i iránymutatásaiban „rugalmas és kreatív megoldások[at]” szorgalmazott „Írország szigetének egyedülálló körülményei[nek]” kezeléséhez, „többek között azért, hogy az uniós jogrend integritásának tiszteletben tartása mellett is elkerülhető legyen a szigorú határellenőrzés visszaállítása”.

 

A nagypénteki megállapodás 1998-ban lépett hatályba, megteremtve „a feltételeket, amelyek véget vetettek Észak-Írországban a csaknem három évtizedes múltra visszatekintő konfliktusnak”; a megállapodás „lehetővé tette, hogy kezdetét vegye a viszonylagos béke tartós időszaka, amelynek során megválasztották az Észak-írországi Nemzetgyűlést, létrejött a hatalommegosztáson alapuló kormány, számottevően javultak az Észak-Írország és Írország közötti politikai kapcsolatok, előmozdították az emberi jogok és az egyenlőség érvényesülését, drámai ütemben bővült a határon átnyúló együttműködés, és amely időszak jelentős példákkal szolgált az Ír-szigeten megvalósuló erősebb gazdasági integrációra és kölcsönös egymásrautaltságra”.[29]

 

Jóllehet a kilépési tárgyalások során mindkét fél következetesen hangsúlyozta elkötelezettségét a nagypénteki megállapodás valamennyi részének fenntartása mellett, a rendezett kilépés három fő prioritása közül Írország/Észak-Írország kérdése bizonyult a politikailag legérzékenyebb és ténylegesen legösszetettebb kérdésnek.

 

Az eredeti tartalékmegoldás

 

A tárgyalások első szakaszában elért előrehaladásról szóló, 2017. december 8-i közös jelentésükben az EU és a Egyesült Királyság megerősítették, hogy a békefolyamat eredményei, előnyei és kötelezettségvállalásai továbbra is kiemelkedő fontosságúak a béke, a stabilitás és a megbékélés szempontjából, valamint egyetértésre jutottak arról, hogy a nagypénteki megállapodás valamennyi részét meg kell őrizni. Ezek mindkét fél által elfogadott, közös kötelezettségvállalások voltak.

 

Az erőteljesen átpolitizált környezet és a gyakorlati nehézségek miatt azonban rendkívül összetettnek bizonyult a szóban forgó kérdések esetében a megoldás kialakítása. Az egyik legnagyobb nehézséget azoknak a működőképes módszereknek[30] az azonosítása jelentette, amelyek a határellenőrzés szigorúbbá válásának elkerülése mellett is tiszteletben tartják egyrészt azokat a feltételeket, amelyekből az Egyesült Királyság semmiképpen nem enged – nevezetesen, hogy az Egyesült Királyság a továbbiakban se az egységes piacnak, se a vámuniónak ne képezze részét –, másrészt pedig az uniós tárgyalási irányelveket. Ezek lényegében az Európai Tanács 2017. április 29-i iránymutatásaiban meghatározottak szerint arra vonatkoztak, hogy „az uniós jogrend integritásának tiszteletben tartása mellett is elkerülhető legyen a szigorú határellenőrzés visszaállítása”.

 

A fent említett, 2017. december 8-i közös jelentésben mindkét fél egyetértését fejezte ki annak kapcsán, hogy ha az Egyesült Királyságnak az Írországgal/Észak-Írországgal kapcsolatos célkitűzéseinek elérésére irányuló szándékát nem sikerül az EU és az Egyesült Királyság közötti átfogó jövőbeli kapcsolatok keretében megvalósítani, az Egyesült Királyság – második lehetőségként – konkrét megoldásokat fog javasolni az Ír-szigeten fennálló egyedi körülmények kezelésére.

 

Ilyen, egyetértésen alapuló megoldás hiányában a harmadik lehetőség az Egyesült Királyság számára az lenne, hogy fenntartja a teljes körű harmonizációt a belső piac és a vámunió azon szabályaival, amelyek az észak–déli együttműködést, az Ír-sziget gazdasági egységét és a nagypénteki megállapodás védelmét támogatják. Az Egyesült Királyság továbbra is minden körülmények között ugyanazt a korlátlan hozzáférést biztosítaná az Egyesült Királyság teljes belső piacához az észak-írországi vállalkozások számára.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás 2018. március 19-én közzétett tervezetét a közös jelentésben szereplő harmadik lehetőség – az úgynevezett tartalékmegoldás – alapján dolgozták ki, amelynek célja az észak–déli együttműködés védelme, valamint az ellenőrzött határ létrejöttének elkerülése volt. A szöveg előírta a közös utazási terület védelmét, amely terület fenntartásáról egyetértés született az EU és az Egyesült Királyság között.

 

A határellenőrzések elkerülése érdekében a javasolt megoldás magában foglalta az árukra, az állat- és növényegészségügyre vonatkozó uniós jogszabályokkal való teljes körű harmonizációt, valamint az uniós vámkódex Észak-Írországra történő alkalmazását.

A kötelezettségvállalás másfelől továbbra is arra vonatkozott, hogy a közös jelentés 49. pontjában meghatározott mindhárom lehetőséget meg kell vitatni. A jegyzőkönyv ekkor beillesztett szövegének jelentős részéről mindazonáltal nem született megállapodás.

Az Egyesült Királyság kormánya által javasolt tartalékmegoldás

 

Az Egyesült Királyság kormányának feltételeivel összefüggő politikai okokból adódóan, valamint az EU és az Egyesült Királyság intézményi struktúrájából eredő jogi okok miatt azonban nehéz volt „rugalmas és kreatív” egyedi megoldást találni.

 

Tekintettel az Egyesült Királyság kormányának azon „szándékára, hogy elhagyja az egységes piacot, a vámuniót és az Európai Unió Bíróságának (EUB) joghatóságát”, a kihívás politikai szempontból jelentős volt.[31] Az EU jogrendjének integritása, az Egyesült Királyság esetében pedig az Egyesült Királyság egységes vámterületi integritása, jogi értelemben komoly korlátokat jelentett a differenciált megoldások tekintetében. A 2017. december 8-i közös jelentésben a felek ugyanis kötelezettséget vállaltak arra, hogy mechanizmusokat hoznak létre annak biztosítására, hogy bármely konkrét megállapodás végrehajtása és ellenőrzése tiszteletben fogja tartani az EU belső piacának és a vámuniónak az integritását. Az Egyesült Királyság emlékeztetett tovább arra is, hogy az EU belső piacából és vámuniójából való kilépéséből adódóan elkötelezett belső piacának integritása, valamint Észak-Írország azon belüli helyének megőrzése mellett.

 

A munka az észak–déli határon átnyúló együttműködés vizsgálata[32], valamint az írországi/észak-írországi kérdésre vonatkozó szöveg jogi működőképességének biztosításához szükséges rendelkezések hatályának meghatározása alapján folytatódott. A 2018. június 19-i közös nyilatkozatukban a felek elismerték, hogy az Írországra/Észak-Írországra vonatkozó tartalékmegoldás a 2017. decemberi közös jelentés 49. pontjával összhangban szükségessé tesz vámügyi, valamint a szabályozás harmonizációját szolgáló rendelkezéseket.

 

A tartalékmegoldás kialakítására az Egyesült Királyság kormányának javaslatai alapján került sor, amely „egyedi megoldásokat” keresett az „Egyesült Királyság gazdaságának szerves részét képező [...] az írországi gazdaságba – különösen például az agrár-élelmiszeripari ágazat esetében – teljes mértékben integrált” „Észak-Írország egyedi körülményeire”, elismerve ugyanakkor azt is, hogy „nehéz elképzelni, miként is maradhat valamilyen módon Észak-Írország bent, ha már egyszer az ország többi része kilépett”.[33]

 

A tárgyalópartnerek szintjén 2018. november 14-én, a tárgyalások végén elfogadott végleges szöveg célja az volt, hogy válasszal szolgáljon azokra a fent említett kihívásokra, amelyek elé az Írország és Észak-Írország esetében fennálló egyedi körülmények az EU-t és az Egyesült Királyságot állítják.

 

A szövegben meghatározott tartalékmegoldás az Egyesült Királyságnak az Unió és az Egyesült Királyság egésze közötti egységes vámterületre irányuló javaslatára alapult. A megoldás kizárólag akkor lépne hatályba, ha az EU és az Egyesült Királyság 2020. július 1-jéig nem kötne újabb megállapodást a jövőbeli kapcsolatokra vonatkozóan.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás 2018. novemberi tervezete ennélfogva a felek arra irányuló közös szándékát rögzítette, hogy tárgyalásokat fognak folytatni a jegyzőkönyv helyébe lépő jövőbeli megállapodásról, kötelezve őket egyszersmind arra is, hogy törekedjenek egy ilyen jellegű megállapodás megkötésére és megerősítésére.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás tervezetébe a tartalékmegoldást olyan biztosítékként illesztették be, amely kialakításánál fogva kizárólag akkor lép hatályba, ha nem lenne érvényben jövőbeli megállapodás az átmeneti időszak végén.

 

A felek – egyértelműen kifejezett és a jogi szövegben kellőképpen szabályozott – szándéka ezért egyrészt az volt, hogy ne legyen szükség a tartalékmegoldás alkalmazására, másrészt pedig az, hogy elkötelezzék magukat a jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodás gyors kidolgozása mellett.

 

A tárgyalások lezárását követő, a tartalékmegoldást övező vitákkal szembesülve az Európai Unió mindent elkövetett annak érdekében, hogy az Egyesült Királyság Alsóházában tartott első érdemi szavazás előestéjéig nyilvánvalóvá tegye az egyesült királyságbeli felek számára a jegyzőkönyv rendelkezéseinek lényegét, ugyanakkor – miként azt az Európai Tanács (50. cikk) 2018. december 13-i rendkívüli ülésén egyértelművé tette – elutasította annak lehetőségét, hogy a tárgyalásokat újbóli megnyissák.

 

Az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke 2019. január 14-i, Theresa May miniszterelnökhöz intézett levelükben csakugyan magyarázó megjegyzéseket fűztek a tartalékmegoldáshoz, biztosítva az Egyesült Királyságot arról, hogy az Európai Uniónak nem célja, hogy a tartalékmegoldás életbe lépjen, határozott szándéka azonban, hogy a tartalékmegoldást a lehető legrövidebb időn belül felváltsa egy később létrejövő megállapodás.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás e változatát azonban az Egyesült Királyság parlamentje három egymást követő szavazás során, 2019. január 15-én, március 12-én és március 29-én elutasította.

 

Az Egyesült Királyság kormányának megközelítésváltása

 

Theresa May miniszterelnök lemondását, valamint az Egyesült Királyság új kormányának megalakulását követően az új miniszterelnök, Boris Johnson a kormány prioritásairól szóló, 2019. július 25-i nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Királyság nem tudja elfogadni az előző miniszterelnökkel folytatott tárgyalások eredményeként létrejött megállapodást. Az új miniszterelnök úgy vélte, hogy egy jövőbeli, az EU és az Egyesült Királyság közötti megállapodás keretében el kell hagyni a tartalékmegoldást, és e megállapodás révén kell megoldani az ír határral kapcsolatos kérdéseket.

 

2019. április 10-i következtetéseiben az Európai Tanács kijelentette, hogy „a kilépésről rendelkező megállapodás nem tárgyalható újra, az egyoldalúan tett vállalásoknak, nyilatkozatoknak és egyéb aktusoknak pedig összeegyeztethetőnek kell lenniük a kilépésről rendelkező megállapodás szövegével és szellemével, és nem akadályozhatják annak végrehajtását”. Michel Barnier, a tárgyalóküldöttség vezetője ezzel összefüggésben megerősítette, hogy az EU továbbra is nyitott az Egyesült Királyság jogi szempontból működőképes, a kilépésről rendelkező megállapodással összeegyeztethető javaslatainak elemzésére. Az EU és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások ily módon egy olyan alternatív megoldás felkutatásának céljával folytatódtak, amely lehetővé tenné, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás megvalósítható, jogi szempontból működőképes megoldást tartalmazzon az Ír-sziget egyedi körülményei tekintetében.

 

2019. október elején az Egyesült Királyság kormánya új javaslatokat terjesztett elő az Írországról/Észak-Írországról szóló felülvizsgált jegyzőkönyvre vonatkozóan, amelyek a következőket foglalták magukban: 1. az Ír-szigetet lefedő, árukra vonatkozó egységes szabályozási övezet, 2. az EU és az Egyesült Királyság két külön vámterületet alkotna, és valamennyi vámellenőrzésre az Írország és Észak-Írország közötti határtól távol kerülne sor, valamint 3. az Észak-írországi Nemzetgyűlés és Észak-Írország kormánya hatáskörrel rendelkezne a tekintetben, hogy az egységes szabályozási övezet egyetértésükkel lépjen első alkalommal hatályba, ezt követően pedig négyévente megadott jóváhagyásukkal maradjon érvényben.

 

Az Egyesült Királyság kormányának fő célkitűzése az Egyesült Királyság egészét lefedő egységes vámterület biztosítása, a külkereskedelmi politikája feletti ellenőrzés visszaszerzése, továbbá az volt, hogy kisebb hangsúlyt kapjon az EU és az Egyesült Királyság egésze közötti zökkenőmentes további kereskedelem.

 

Az uniós tárgyalóküldöttség vezetője, Michel Barnier úgy vélte, hogy az Egyesült Királyság javaslatai komoly problémákat vetnek fel, mivel súlyosan veszélyeztetik az uniós egységes piac és vámunió integritását azáltal, hogy nem gondoskodnak működőképes és hiteles vám- és szabályozási ellenőrzésekről az Írország és Észak-Írország közötti határ esetében, amelyek ténylegesen két külön joghatósággá válnának.

 

A demokratikus egyetértést illetően az uniós tárgyalóküldöttség vezetője beleegyezett azon elképzelés vizsgálatába, hogy az észak-írországi intézmények jelentősebb szerepet töltsenek be a jegyzőkönyv alkalmazásában, ugyanakkor úgy vélte, hogy a javaslat a jegyzőkönyv alkalmazását az észak-írországi intézmények egyoldalú döntésétől teszi függővé.

 

Ezen okokból adódóan a szóban forgó javaslatok nem voltak elfogadhatók, mivel egy operatív, gyakorlati és jogi megoldás pusztán hipotetikus és ideiglenes megoldással való felváltását jelentenék.

 

A Parlament a brexittel foglalkozó irányítócsoportján keresztül reagált az Egyesült Királyság javaslataira, 2019. október 3-án kiadott nyilatkozatában leszögezve, hogy az Egyesült Királyság javaslatai nem képeznek olyan megállapodási alapot, amelyhez a Parlament egyetértését adhatja. A brexittel foglalkozó irányítócsoport lényegében azt találta aggályosnak, hogy az Egyesült Királyság vámügyi és szabályozási szempontokra vonatkozó javaslatai kifejezetten rendelkeztek infrastruktúráról, kontrollokról és ellenőrzésekről, ezek pedig potenciálisan károsak lehetnek az Ír-sziget gazdasági egységére. Ami az Észak-írországi Nemzetgyűlés egyetértésével kapcsolatos feltételt illeti, a tartalékmegoldás nyújtotta bizonyosság helyett ez bizonytalanná tenné, továbbá ideiglenes és egyoldalú döntésekhez kötné, valamint e döntésektől tenné függővé a megállapodást. A Parlament mindazonáltal nyitott maradt minden javaslatra, amennyiben azok hitelesek, jogi szempontból megvalósíthatók, valamint a kilépésről rendelkező megállapodásban elért kompromisszumokkal azonos hatást fejtenek ki.

 

Az elfogadott végleges szöveg

 

A következő napokban folytatódtak az intenzív tárgyalások, egészen 2019. október 17-ig, amikor a Bizottság bejelentette, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás felülvizsgált szövegéről tárgyalói szinten elért megállapodás, többek között az Írországról/Észak-Írországról szóló felülvizsgált jegyzőkönyv jóváhagyását, továbbá az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, felülvizsgált politikai nyilatkozat jóváhagyását javasolta az Európai Tanácsnak (50. cikk).

 

A tárgyalóküldöttség vezetője kijelentette, hogy a tárgyaló feleknek „sikerült olyan megoldásokat találniuk, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják az egységes piac integritását, [továbbá] új és jogi szempontból működőképes megoldást teremtettek az ellenőrzött határ elkerülésére, valamint a béke és stabilitás megőrzésére az Ír-szigeten. Olyan megoldás ez, amely az EU, az Egyesült Királyság, valamint az észak-írországi emberek és vállalkozások javát egyaránt szolgálja”.

 

A leglényegesebb változást a „tartalékmegoldás”, valamint az EU és Egyesült Királyság közötti egységes vámunió felülvizsgált jegyzőkönyvből való elhagyása jelenti. A felülvizsgált jegyzőkönyv alapján Észak-Írország az uniós vámjogszabályok alkalmazása mellett teljes mértékben az Egyesült Királyság vámterületének részét képezi (az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének (3) bekezdése). Nem alkalmazandók vámok a Nagy-Britanniából Észak-Írországba behozott árukra, kivéve, ha fennáll annak a kockázata, hogy ezen árukat az Unióba szállítják, amely esetben azok az uniós vámok és az uniós héaszabályok hatálya alá fognak tartozni.  Ez szavatolná, hogy ne legyen szükség vámellenőrzésekre vagy kontrollokra, ugyanakkor olyan adminisztratív eljárásokat tenne kötelezővé, amelyek gondoskodnának az EU-ba szállított áruk vonatkozó jogszabályoknak való megfeleléséről.

 

Az EU és az Egyesült Királyság közötti egységes vámterület megszüntetése az egyenlő versenyfeltételekre irányadó szabályok elhagyásához vezetett. Észak-Írország mindazonáltal – az ellenőrzött határ elkerülése érdekében – továbbra is igazodni fog az egységes piaccal összefüggő szabályok adott köréhez, többek között az árukra vonatkozó jogszabályokhoz, az állategészségügyi ellenőrzések szabályaihoz, a mezőgazdasági termelésre/forgalomba hozatalra irányadó szabályokhoz, az áruk tekintetében a héa- és jövedékiadó-szabályokhoz, továbbá az állami támogatási szabályokhoz. Az EU állami támogatási szabályai emellett az Egyesült Királyságra is alkalmazandók lesznek az Észak-Írország és az EU közötti kereskedelmet érintő intézkedések tekintetében.

 

Az áruk esetében szükséges ellenőrzések és kontrollok „végrehajtására Észak-Írország külső határán vagy a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti kelet–nyugati irányú kereskedelem keretében kerül majd sor [...] Ezek nagyrészt elektronikus jellegű eljárásokat fognak jelenteni, és az áruk ellenőrzése elsősorban a jogszabályi harmonizációhoz, nem pedig a vámszabályok betartatásához fog kapcsolódni”[34].

 

Az uniós jog jegyzőkönyv értelmében alkalmazandó rendelkezéseinek végrehajtásáért az Egyesült Királyság lesz felelős, de az uniós képviselőknek jogukban fog állni felügyelni az Egyesült Királyság ezzel összefüggő tevékenységeit. Az EUB meg fogja tartani joghatóságát a jegyzőkönyv vámügyi és szabályozási harmonizációval kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtása tekintetében[35].

 

Az új jegyzőkönyvben megállapított megoldások célja az Írország és Észak-Írország közötti határellenőrzések bevezetésének elkerülése, garantálva, hogy ne jöjjön létre ellenőrzött határ Írország és Észak-Írország között, megőrizve ugyanakkor az egységes piac és az EU vámuniójának integritását is. Az új jegyzőkönyv állandó jogállásról rendelkezik, nem pedig egy olyan „biztosítékról”, amely a jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodás megkötésétől függ.

 

A felülvizsgált jegyzőkönyv egyik jelentős újdonsága, hogy annak előfeltétele, hogy az Észak-írországi Nemzetgyűlés képviselői – akik döntenek majd a vonatkozó uniós jogszabályok észak-írországi alkalmazásának folytatásáról – kifejezzék „egyetértésüket”. Ezen egyetértés feltételei azonban jelentős mértékben különböznek az Egyesült Királyság által korábban javasoltaktól, miután a szöveg legalább néhány évre biztosítja a kiszámíthatóságot és a stabilitást.

 

A jegyzőkönyv a kilépésről rendelkező megállapodás 185. cikkének (5) bekezdésével összhangban az átmeneti időszak végén lép hatályba. A jegyzőkönyv 18. cikkének értelmében és az Egyesült Királyság által az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv[36] „Demokratikus egyetértés Észak-Írországban” rendelkezésének alkalmazására vonatkozóan tett egyoldalú nyilatkozatnak megfelelően azonban az átmeneti időszak vége után négy évvel az Észak-írországi Nemzetgyűlés határoz arról, hogy folytatja-e a jegyzőkönyv 5–10. cikkének (szabályozási, vám- és piaci rendelkezések) alkalmazását. Amennyiben e kezdeti időszak után az Észak-írországi Nemzetgyűlés tagjainak többségével születik jóváhagyó határozat, az egyetértés további négy évre, ha a határozat a jegyzőkönyv 18. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerinti közösségek közötti támogatást kap, további nyolc évre megújul. Amennyiben e rendelkezések alkalmazásának folytatását elutasítják, a rendelkezések a szavazás után két évvel nem alkalmazandók.

 

Bár a jegyzőkönyv többé nincs egy későbbi megállapodás feltételéhez kötve, 13. cikkének (8) bekezdése világosság teszi, hogy egy ilyen megállapodás részben vagy egészében felválthatja azt.

 

A jegyzőkönyv egy olyan, jogilag működőképes és tartós megoldást nyújt, amely elkerüli az ellenőrzött határ létrejöttét, továbbá megvédi az Ír-sziget gazdasági egységét és a nagypénteki megállapodást, megóvva ugyanakkor az egységes piac integritását.

 

Emellett a jegyzőkönyv gondoskodik a közös utazási terület fenntartásáról, maradéktalanul tiszteletben tartva az Észak-Írországban élő ír állampolgárok uniós jogból fakadó jogait.

 

Az Egyesült Királyság pénzügyi kötelezettségeinek elszámolása

 

A két fél pénzügyi kötelezettségeinek az Egyesült Királyság kilépése eredményeként történő elszámolása a rendezendő összeg sajtóban megjelent nagysága (60 milliárd EUR) miatt hatalmas vitát keltett a folyamat legelején, és egyesek szerint ez a kérdés „vélhetően a zökkenőmentes brexit legnagyobb akadálya” lesz[37].

 

Az EU számára a konkrét összegnél fontosabb cél volt, hogy olyan módszert határozzanak meg, amely garantálja, hogy az Unió és az Egyesült Királyság egyaránt tiszteletben tartja az Egyesült Királyság EU-tagságának teljes időszakából származó valamennyi kötelezettségét azon elv alapján, hogy amit 28 tagállam vállalt, azt 28 tagállamnak kell teljesítenie. A tárgyalások korai szakaszában megállapodás született erről a módszertanról.

 

Az Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke, Theresa May tulajdonképpen már 2017. szeptember 22-i, firenzei beszédében nagyon világossá tette, hogy az Egyesült Királyság be fogja tartani az EU-tagsága során vállalt kötelezettségeit.

 

Az EU részéről az Európai Tanács 2017. április 29-i iránymutatásában megállapította, hogy a rendezett kilépéshez olyan egységes pénzügyi elszámolás szükséges, amely biztosítja, hogy az EU és az Egyesült Királyság is minden kötelezettségre kiterjedően tiszteletben tartsa az Egyesült Királyság uniós tagságának teljes időtartama alatt vállalt kötelezettségeit.

 

A Parlament számára egyértelmű volt, hogy az Egyesült Királyságnak teljesítenie kell valamennyi jogi, pénzügyi és költségvetési kötelezettségét, beleértve a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos – a kilépés napjáig és az után esedékes – kötelezettségvállalásait. A kilépésről rendelkező megállapodásnak ezeket kötelezettségeket – köztük az EU oldalán felmerülteket – egy olyan egységes pénzügyi elszámoláson keresztül kell rendeznie, amely az EU Európai Számvevőszék által ellenőrzött éves beszámolóján alapul, magában foglalja a fennálló kötelezettségvállalásokból eredő valamennyi jogi kötelezettséget, céltartalékot képezve az Egyesült Királyság kilépése következtében közvetlenül felmerülő mérlegen kívüli tételekre, függő kötelezettségekre és egyéb pénzügyi költségekre.

 

A Tanács által 2017. május 22-én elfogadott tárgyalási megbízás meghatározta azokat az elveket, amelyek a tárgyalások első szakaszában kialakítandó pénzügyi elszámolási módszertan alapjául szolgálnak. Ennek alapján a Bizottság 2017. május 24-én munkadokumentumot készített a pénzügyi elszámolás elveiről, amely lényegében azon az elven alapul, hogy az Egyesült Királyságnak teljesítenie kell a tagállamként vállalt összes kötelezettség finanszírozásából rá eső részt.

 

2017. december 8-i közös jelentésükben a tárgyaló felek kijelentették, hogy megállapodás született a pénzügyi elszámolás módszertanáról, amely a pénzügyi elszámolás és a fizetési módok értékének kiszámítására vonatkozó elvekből, az Egyesült Királyságnak a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret programjaiban azok lezárásáig való további részvételére vonatkozó rendelkezésekből, valamint az uniós szakpolitikákhoz kapcsolódó uniós szervekre és alapokra (az Európai Beruházási Bank, az Európai Központi Bank, az európai uniós vagyonkezelői alapok, a törökországi menekülteket támogató eszköz, a Tanács ügynökségei és az Európai Fejlesztési Alap) vonatkozó pénzügyi rendelkezésekből áll.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás 2018. március 28-i eredeti tervezete ezeket a megállapodásokat jogi rendelkezésekké alakította át, ideértve bizonyos gyakorlati módozatokat és fizetési határidőket is. 2018. március 14-i állásfoglalásában[38] a Parlament kijelentette, hogy a szöveg nagymértékben tükrözi álláspontját, és nem tett további észrevételeket vagy kéréseket a pénzügyi elszámolással kapcsolatban. A kilépésről rendelkező megállapodás felülvizsgált tervezete nem tartalmazott változtatásokat a szöveg e részében.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás ötödik része a pénzügyi rendelkezésekkel foglalkozik, amelyek különösen a következőkre vonatkoznak:

• az Egyesült Királyság részvétele az EU 2019. és 2020. évi költségvetésében, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret szerinti uniós programok és tevékenységek végrehajtása, valamint az uniós jognak az átmeneti időszak vége után alkalmazandó szabályai;

• a 2020. december 31-én fennálló kötelezettségvállalások;

• az EU által beszedett bírságok és az ezekkel kapcsolatban az Egyesült Királyságot megillető visszatérítések;

• az Egyesült Királyság hozzájárulása a 2020. december 31-ig felmerült uniós kötelezettségek finanszírozásához, beleértve a kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépése előtt elhatározott vagy jóváhagyott pénzügyi műveletekhez kapcsolódó függő pénzügyi kötelezettségeket, valamint a költségvetéshez kapcsolódó uniós pénzügyi érdekeket érintő jogi ügyeket;

• az EU általános kötelezettségei az Egyesült Királyság felé, egyebek mellett az Európai Szén- és Acélközösség és az Európai Beruházási Alap tekintetében;

• a 2020 utáni kifizetések ütemezése;

• az Egyesült Királyság által az Európai Központi Bank részére befizetett tőke összegének visszatérítése;

• az Egyesült Királyság Európai Beruházási Bankkal (EBB) szembeni kötelezettségei és az Egyesült Királyság által az EBB részére befizetett jegyzett tőke visszafizetése;

• az Egyesült Királyság Európai Fejlesztési Alappal (EFA) kapcsolatos kötelezettségei és az Egyesült Királyság ezen alapban való folyamatos részvétele a 11. EFA lezárásáig;

• az Egyesült Királyságnak az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alappal kapcsolatos kötelezettségvállalásai;

• az Egyesült Királyság részvétele a törökországi menekülteket támogató eszközhöz kapcsolódó megfelelő testületekben;

• az Egyesült Királyság kötelezettségei az Európai Védelmi Ügynökség, az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete és az Európai Unió Műholdközpontja személyzete nyugdíjkötelezettségeinek finanszírozása tekintetében;

 

Átmeneti időszak

 

Az átmeneti intézkedések lehetősége egyike volt azoknak az érdemi kérdéseknek, amelyek intenzív politikai és jogi vitát váltottak ki.

 

Az EUSZ 50. cikke nem tartalmaz semmilyen kifejezett utalást az átmeneti időszak lehetőségére, és ez kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy az említett rendelkezés szolgáltathat-e jogalapot átmeneti intézkedésekhez, vagy ezeknek külön ágazati jogalapokon kell-e nyugodniuk.

 

Az Európai Parlament és az Európai Tanács is már a folyamat korai szakaszában állást foglalt a kérdéssel kapcsolatban. Az Európai Tanács egyetértett azzal, hogy tárgyalásokat kell folytatni egy olyan átmeneti időszakról, amely az uniós vívmányok egészére kiterjedne annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság mint harmadik ország már nem venne részt, jelölne vagy választana tagokat az EU intézményeiben, és nem venne részt az uniós szervek, hivatalok és ügynökségek döntéshozatali folyamataiban sem.

 

2017. október 3-i állásfoglalásában[39] a Parlament úgy vélte, hogy a kilépés napján bekövetkező megállapodás nélküli forgatókönyv elkerülése, valamint a jogbiztonság és a jogfolytonosság biztosítása érdekében szükség van átmeneti időszakra. Ez szükségessé tenné az EU meglévő szabályozási, költségvetési, felügyeleti, igazságszolgáltatási és végrehajtási eszközeinek és struktúráinak fenntartását, ami a közösségi vívmányok egészének fennmaradását, valamint a négy szabadság (a polgárok, a tőke, a szolgáltatások és az áruk szabad mozgása) maradéktalan alkalmazását jelentené az EUB teljes körű joghatósága alatt.

 

Mindkét intézmény egyértelműen kijelentette, hogy az átmeneti intézkedéseket mind idő, mind hatály szempontjából szigorúan korlátozni kell, egyértelműen meg kell határozni, hidakat építve a jövőbeli kapcsolatok felé. Ezek a követelmények a kilépési folyamat egyik aspektusaként az EUSZ 50. cikkének hatálya alá vonnák az átmeneti időszakot[40].

 

Bizonyos fokú feltételesség került bevezetésre azáltal, hogy az átmeneti időszakot a kilépéssel kapcsolatos valamennyi kérdésre kiterjedő, teljes körű, kilépésről rendelkező megállapodás megkötéséhez kötötték. E megállapodás nélkül átmeneti időszak sem lenne. Ez az uniós tagság megszűnése és a jövőbeli viszonyról szóló megállapodás közötti időszakot összekapcsoló átmenet kulcsfontosságú az Egyesült Királyság EU-ból való rendezett kilépése szempontjából.

 

Az átmeneti időszak bekerült a kilépésről rendelkező megállapodás tervezetének negyedik részébe, amely előírja, hogy az átmeneti vagy végrehajtási időszak a kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének napján kezdődik, és 2020. december 31-én ér véget (a kilépésről rendelkező megállapodás 126. cikke). Ebben az időszakban – függetlenül attól, hogy az Egyesült Királyság részvétele az uniós intézményekben, szervekben, hivatalokban és ügynökségekben megszűnik, mivel az Egyesült Királyság már nem lesz tagállam – az uniós jog nagy része továbbra is alkalmazandó marad az Egyesült Királyságban, és általános szabályként (a kivételeket a kilépésről rendelkező megállapodás 127. cikke sorolja fel) ugyanolyan hatással, mint a tagállamokra annak érdekében, hogy a jövőbeli kapcsolatokat szabályozó megállapodásra irányuló tárgyalások ideje alatt elkerülhetők legyenek a fennakadások. Ez az időszak a vegyes bizottság 2020. július 1-je előtt hozott határozatával egy vagy két évvel meghosszabbítható (a kilépésről rendelkező megállapodás 132. cikke).

 

2018. március 14-i állásfoglalásában[41] a Parlament kifejezésre juttatta, hogy támogatja a kilépésről rendelkező megállapodástervezet átmeneti rendelkezésekről szóló negyedik részét.

 

El kell azonban ismerni, hogy az átmeneti időszak „némi mozgásteret nyújt”, de nem biztos, hogy elkerülhetővé teszi egy „megállapodás nélküli kilépésre vonatkozó második határidő bekövetkeztét, mivel rendelkezései csupán a kilépés módozataira vonatkoznak”, és hogy „a hosszú távú megállapodás elérése [...] rendkívül nagy kihívást jelent”, mivel „az összetett, átfogó és ambiciózus kereskedelmi megállapodások tárgyalása sokkal hosszabb időt vesz igénybe, és [a jövőbeli EU–Egyesült Királyság megállapodás] valószínűleg az EU által valaha megkötött legkényesebb megállapodás lesz”[42].

 

Az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdése szerinti egymást követő meghosszabbításokkal ez a kihívás most még nagyobb, mivel az átmeneti időszak határideje a kilépésről rendelkező felülvizsgált megállapodástervezetben változatlan maradt. Amennyiben 2020. július 1. előtt nem születik meghosszabbítási határozat, az átmeneti időszak csak 11 hónapig fog tartani.

 

Irányítás

 

A kilépésről rendelkező megállapodás intézményi kerete

 

A Parlament számára kulcsfontosságú kérdés egyrészt a kilépésről rendelkező megállapodás, másrészt az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok intézményi kerete. 2019. szeptember 18-i állásfoglalásában[43] a Parlament úgy ítélte meg, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás értéke többek között az, hogy a lehető legnagyobb mértékben „tartalmaz olyan irányítási rendelkezéseket, amelyek biztosítják az Európai Unió Bíróságának (EUB) a kilépésről rendelkező megállapodás értelmezésében adott esetben betöltendő szerepét”.

 

A Parlament nemcsak az EUB mint a kilépésről rendelkező megállapodás értelmezésében és végrehajtásában illetékes hatóság szerepének fontosságát hangsúlyozta következetesen, hanem annak fontosságát is, hogy a jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodással összefüggésben szilárd és független vitarendezési mechanizmussal rendelkező irányítási keretet kell biztosítani. Az EUB szerepe alapvető mutató az uniós jogrend autonómiája és integritása szempontjából.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás a megállapodás egyes részeitől és az adott helyzettől függő, árnyalt irányítási rendszert javasol, mivel az átmeneti időszakban az uniós jog változatlanul alkalmazandó. Több tekintetben is központi szerepet biztosít az EUB-nak.

 

Átmeneti időszak

 

Az átmeneti időszak alatt a végső jogerős ítélet meghozataláig az átmeneti időszak vége előtt nyilvántartásba vett valamennyi eljárás továbbra is az EUB hatáskörébe tartozik (a kilépésről rendelkező megállapodás 131. cikke). Az EUB az átmeneti időszak végéig továbbra is joghatósággal rendelkezik a folyamatban lévő ügyekben (a kilépésről rendelkező megállapodás 86. cikke), valamint az átmeneti időszak vége előtt vagy egyes esetekben akár az átmeneti időszak vége után az uniós jog megsértéséért vagy az EU közigazgatási határozatai teljesítésének elmulasztásáért az átmeneti időszak vége után legfeljebb négy évvel indított kötelezettségszegési eljárásokban (a kilépésről rendelkező megállapodás 87. cikke).

 

A polgárok jogai

 

Ami a kilépésről rendelkező megállapodás polgárok jogairól szóló második részét illeti, az Egyesült Királyság bíróságaitól érkező előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az átmeneti időszak végétől számított nyolc évig az EUB hatáskörébe tartoznak (amennyiben az átmeneti időszakot meghosszabbítják, ez az időszak is meghosszabbodik a megfelelő számú hónappal).

 

Vitarendezés

 

Ami a kilépésről rendelkező megállapodás általános vitarendezéssel kapcsolatos rendelkezéseit illeti, a viták rendezését a vegyes bizottság vagy választottbíróság végzi. Ha azonban a jogvita valamely uniós jogi fogalom vagy az EU-jog valamely rendelkezése értelmezésével kapcsolatos, a választottbíróság a 174. cikk értelmében köteles a kérdést döntéshozatal céljából az EUB elé terjeszteni.

 

Jegyzőkönyv Írországról/Észak-Írországról

 

Az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyvvel összefüggésben az 12. cikk (4) bekezdése rendelkezik a Bíróságnak az EU intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei hatásköreinek gyakorlásával kapcsolatos joghatóságáról, valamint az EUMSZ 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatal lehetőségéről.

 

A jövőbeli kapcsolatok

 

Ami a jövőbeli kapcsolatokat illeti, a Parlament 2018. március 14-i állásfoglalásában[44] jelentős részletekbe menően tárgyalta az irányítás kérdését, kifejtve azon véleményét, hogy az Egyesült Királysággal mint harmadik országgal kötendő jövőbeli EU–Egyesült Királyság megállapodásnak egy koherens és szilárd irányítási rendszert kell magában foglalnia, amely átfogó keretet biztosít a megállapodás rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása terén, kiterjedve a megállapodás közös, folyamatos felügyeletére/irányítására, a vitarendezésre és a végrehajtási mechanizmusokra.

 

A jövőbeli kapcsolatok körvonalai azonban most kevésbé egyértelműek. A 2019. október 17-i felülvizsgált politikai nyilatkozat törölte azokat az utalásokat (a régebbi 132. pontot), amelyek szerint a jövőbeli vitarendezés és végrehajtás a kilépésről rendelkező megállapodás rendelkezésein fog alapulni. Az új politikai nyilatkozat a végrehajtási mechanizmusokkal összefüggésben is elhagyja az EUB-ra való utalást, ugyanakkor megtartja az EUB szerepét az uniós jog rendelkezéseinek és fogalmainak értelmezése tekintetében. Kifejezetten kimondja azonban, hogy a Bíróságot nem kell bevonni, ha a jogvita nem vet fel uniós jogi kérdést. Általánosságban elmondható, hogy a tervezett intézményi keret az új politikai nyilatkozat lazább, kevésbé szoros kapcsolatra irányuló megközelítését tükrözi.

 

A Parlament szerepe a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtásának nyomon követésében

 

A Parlament arra törekedett, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás keretében létrehozott struktúrákon túl jelentősebb szerepet töltsön be a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtásának nyomon követésében. A Parlament ugyanis aggodalmát fejezte ki a kilépésről rendelkező megállapodás 164. cikke által létrehozott vegyes bizottságra ruházott jelentős hatáskörök miatt, valamint amiatt, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás nem a harmadik országokkal kötött szokásos megállapodás, hanem egy, az EU és a kilépő tagállam közötti szerződés.

 

Biztosítani kellett a megfelelő elszámoltathatóságot és parlamenti ellenőrzést a vegyes bizottságon belüli döntéshozatal tekintetében.

 

Az Elnökök Értekezletének megbízása alapján a brexittel foglalkozó irányítócsoport és annak elnöke felvette a kapcsolatot a Tanáccsal annak érdekében, hogy szoros együttműködést alakítson ki a kilépésről rendelkező megállapodás által létrehozott vegyes bizottság működésével kapcsolatban. A megbeszélések középpontjában a vegyes bizottság főbb határozataiban – ezen belül az átmeneti időszak meghosszabbítására és az Egyesült Királyság e forgatókönyv szerinti pénzügyi hozzájárulásaira, valamint az Egyesült Királyság független ellenőrző hatóságának megszüntetésére vonatkozó döntésekben – való európai parlamenti részvétel állt.

 

Az EP ezen ügyekbe való bevonását Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke a 8. parlamenti ciklus utolsó, 2019. április 10-i ülésén tett nyilatkozatában megerősítette. A Bizottság elnöke garantálta, hogy a Bizottság szorosan együtt fog működni a Parlamenttel a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtásával összefüggésben, és hogy a vegyes bizottságban való határozathozatal során a Bizottság szorosan be fogja vonni a Parlamentet, és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi annak véleményét.

 

A vegyes bizottság az EU és az Egyesült Királyság képviselőiből áll, és feladata a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtása és alkalmazása. A vegyes bizottság határozatai – amelyeknek joghatásai a kilépésről rendelkező megállapodással azonosak – kötelezőek az EU-ra és az Egyesült Királyságra nézve, és a vegyes bizottság kiterjedt hatáskörrel rendelkezik a kilépésről rendelkező megállapodás működése tekintetében. Ezek közé tartozik a döntési hatáskör az átmeneti időszak meghosszabbításáról és annak hatásáról, különösen az Egyesült Királyság uniós költségvetéshez való hozzájárulásának összege tekintetében.

 

Az Írországról/Észak-Írországról szóló felülvizsgált jegyzőkönyvben a vegyes bizottság a vámszabályokkal összefüggésben is fontos hatáskörökkel rendelkezik, különösen azon kritériumok meghatározása tekintetében, amelyek alapján az Észak-Írországba az EU-n kívülről behozott áruk esetében nem áll fenn annak kockázata, hogy azokat ezt követően az EU-ba szállítják (az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének (2) bekezdése). A vegyes bizottság hatáskörrel rendelkezik továbbá arra, hogy meghatározza az Egyesült Királyság által Észak-Írországban a mezőgazdasági termékek előállításához és kereskedelméhez nyújtott támogatás azon teljes éves maximális szintjét, amely alatt az uniós jog állami támogatásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók (az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 10. cikkének (2) bekezdése és 6. melléklete). Ezek a kérdések különösen fontosak, mivel olyan ügyekkel kapcsolatosak, amelyek potenciális kockázatot jelentenek az uniós egységes piacra nézve.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozat 2019. október 18-i felülvizsgált változata 2. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottságnak a megállapodás hatálybalépését követő első öt évben évente jelentést kell tennie a Parlamentnek és a Tanácsnak a kilépésről rendelkező megállapodás és különösen annak második része végrehajtásáról.

 

A tanácsi határozattervezet 2. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a Parlament a vegyes bizottsági eljárás során telj eskórúén gyakorolhassa intézményi előjogait.

 

Ugyanezen határozat 3. cikkének (5) bekezdése és 4. cikkének (8) bekezdése szerint a Parlamentnek joga van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon a Tanács azon határozatairól, amelyek engedélyezik az Egyesült Királyság számára, hogy az átmeneti időszak alatt nemzetközi megállapodást magára nézve kötelezőnek ismerjen el, illetve engedélyezzék Írország, Ciprus és Spanyolország számára, hogy kétoldalú megállapodásokra irányuló tárgyalásokat folytassanak az Egyesült Királysággal az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken, a kilépésről rendelkező megállapodás vonatkozó jegyzőkönyveivel összefüggésben.

 

A jövőbeli kapcsolatok kerete

 

A jövőbeli kapcsolatok keretének jellege és formája a meglehetőse nagy vitákat kiváltó kérdések közé tartozott a tárgyalások során, mivel ezeket a kérdéseket az EUSZ 50. cikkének rendelkezései egyáltalán nem szabályozzák.

 

Az EU-hoz fűződő jövőbeli kapcsolat a kilépési folyamat nagy részében valószínűleg az egyik legfontosabb kérdés volt az Egyesült Királyság számára, legalábbis Theresa May miniszterelnöksége idején.

 

Abban a szakaszban az Egyesült Királyság olyan jövőbeli kapcsolatra törekedett, amely bár elutasítja a belső piacban és a vámunióban való részvételt, nagyon ambiciózus volt az uniós programokhoz, szervekhez, adatbázisokhoz és akár az ülésekhez való hozzáférés tekintetében. Az Egyesült Királyság a jövőbeli kapcsolatokat párhuzamosan igyekezett tárgyalni a kilépésre vonatkozó rendelkezésekkel.

 

A Parlament 2017. április 5-i állásfoglalásában[45] már a kezdetektől egyértelművé tette, hogy bár a lehetőségekhez képest közeli kapcsolatra törekszik, a viszonynak kiegyensúlyozottnak kell lennie a jogok és kötelezettségek tekintetében, és azon az előfeltevésen kell alapulnia, hogy egy, az Unióból kivonuló állam nem élvezheti ugyanazokat az előnyöket, mint a tagállamok.

 

Az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról szóló, 2017. december 13-i állásfoglalásában[46] a Parlament rámutatott továbbá, hogy a jövőbeli kapcsolat keretével kapcsolatos megállapodásnak a kilépési megállapodáshoz csatolt politikai nyilatkozat formáját kell öltenie, amelynek meg kell felelnie az említett állásfoglalásban felsorolt számos elvnek is.

 

Ugyanezt az álláspontot képviselte az Európai Tanács is 2017. december 15-i iránymutatásaiban, amikor az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolat kérdését a kilépésről rendelkező megállapodást kísérő és abban említett politikai nyilatkozatban kidolgozandó átfogó koncepció kialakításának kérdéseként közelítette meg.

 

A jövőbeli kapcsolatok lehetséges körvonalai messze nem voltak világosak mindenki számára az Egyesült Királyságban. A különböző ágazatok és érdekelt felek különböző javaslatokat terjesztettek elő, az alapszintű szabadkereskedelmi megállapodástól kezdve a „Norvégia plusz” jogállásig, sőt, az EGT-hez való csatlakozásig, bár az Egyesült Királyság kormánya kezdettől fogva egyértelművé tette, hogy nem kíván részt venni a belső piacban, az EGT-ben vagy a vámunióban. Mindenesetre az Egyesült Királyságban szilárd egyetértés volt abban, hogy a kilépés kívánatos végeredményének meghatározásához elengedhetetlen a jövőbeli kapcsolatra vonatkozó egyértelmű megállapodás.

 

A Parlament azt javasolta, hogy a jövőbeli kapcsolat az EUMSZ 217. cikkén alapuljon, és legyen átfogó, a lehető legszorosabb, ugyanakkor a jogok és kötelezettségek tekintetében kiegyensúlyozott, és védje a belső piac integritását és a négy szabadságot, elkerülve ugyanakkor az ágazatonkénti megközelítést. Az Európai Tanács a Parlament korábbi világos nyilatkozatával egybehangzóan figyelmeztetett arra, hogy bár a cél az elmélyült partneri viszony, a jövőbeli kapcsolatok nem kínálhatnak az uniós tagsággal megegyező előnyöket. Egy esetleges szabadkereskedelmi megállapodással összefüggésben az Európai Tanács emellett hangsúlyozta a kiegyensúlyozottság és az ambiciózusság szükségességét az érintett területeken anélkül, hogy ez aláásná az EU integritását és megfelelő működését.

 

Ezek az EU által felvázolt elvek mindenfajta „szemezgetést” elvetettek az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok összefüggésében.

 

A Parlament 2018. március 14-i állásfoglalásában[47] ismét hangsúlyozta, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti, az EUSZ 8. cikke és 217. cikke szerinti társulási megállapodás a jövőbeli kapcsolatra vonatkozó megfelelő keretet és következetes irányítási keretet biztosítana, amelynek magában kellene foglalnia egy szilárd vitarendezési mechanizmust, ezáltal elkerülve a kétoldalú megállapodások elterjedését és az EU Svájccal való kapcsolatát jellemző hiányosságokat.

 

A Parlament javasolta, hogy ez a jövőbeli kapcsolat négy fő pillérre épüljön:

– kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok,

– külpolitika, biztonsági együttműködés és fejlesztési együttműködés,

– belső biztonság;

– tematikus együttműködés.

 

A tárgyalások végül egy politikai nyilatkozatról szóló megállapodást eredményeztek, amelyet egyesek homályossága és nem kötelező jellege miatt bíráltak[48].

 

A politikai nyilatkozat valóban a kilépésről rendelkező megállapodást kísérő, de annak szerves részét nem képező, nem kötelező erejű dokumentum. A szöveg első változatát a kilépésről rendelkező megállapodás tervezetével együtt 2019. február 19-én tették közzé a Hivatalos Lapban[49]. A nyilatkozat 3. pontja kimondta, hogy célja egy olyan nagyratörő, széles körű, mély és rugalmas partnerség körvonalainak felvázolása, amely a kereskedelmi és gazdasági együttműködésre, a bűnüldözésre és a büntető igazságszolgáltatásra, a külpolitikára, a biztonságra és a védelemre, valamint az egyéb területeken való együttműködésre is kiterjed.

 

Az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv szövegével kapcsolatos tárgyalások újrakezdésével összefüggésben és a jegyzőkönyv módosításaihoz szorosan kapcsolódva az Egyesült Királyság kormánya elődjéhez képest változtatott a jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó megközelítésén. Ezt a változást Boris Johnson miniszterelnök az Európai Bizottság előző elnökéhez, Jean-Claude Junckerhez intézett október 2-i levelében juttatta kifejezésre. Ebben a levélben az Egyesült Királyság miniszterelnöke tisztázta, hogy „a tartalékmegoldás olyan hidat képezett az EU-val való javasolt jövőbeli kapcsolatok felé, amelyben az Egyesült Királyság szorosan kapcsolódna az uniós vámszabályokhoz, és számos területen igazodna az uniós joghoz. Ez a javasolt jövőbeli kapcsolat nem esik egybe az Egyesült Királyság jelenlegi kormányának céljaival. A kormány szándéka szerint a jövőbeli kapcsolatnak egy olyan szabadkereskedelmi megállapodáson kell alapulnia, amelyben az Egyesült Királyság átveszi az irányítást saját szabályozási ügyei és kereskedelempolitikája felett.”

 

A Hivatalos Lapban 2019. november 12-én megjelent 2019. október 17-i felülvizsgált politikai nyilatkozat[50] – bár az érintett területek tekintetében változatlanul hagyja a célkitűzéseket (a politikai nyilatkozat 3. pontja) – már kifejezetten meghatározza a jövőbeli kapcsolatok modelljét: „átfogó és kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodásra” épül, amelynek alapja a vámok és a kvóták mellőzése. A szöveg egyéb fontos változtatásai a tartalékmegoldás és ezáltal az EU és az Egyesült Királyság egységes vámterületére való hivatkozás kilépésről rendelkező megállapodásból való törlését tükrözik.

 

A szöveg módosításai a megközelítés és az ambíciószint alapvető változását tükrözik: a szabályozási szempontokkal, a vámokkal, valamint az ellenőrzésekkel kapcsolatos szövegrészekből törölték a szabályok összehangolására vonatkozó utalásokat; a vitarendezési és végrehajtási mechanizmusokkal összefüggésben törölték az EUB szerepét, kivéve azokat az eseteket, amikor az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdések merülnek fel. Ami az egyenlő versenyfeltételeket illeti, a szöveg most „az egyenlő versenyfeltételek biztosítására vonatkozó szilárd kötelezettségvállalásokat” említ, amelyeknek arányosnak kell lenniük „a Felek jövőbeli kapcsolatainak és gazdasági összekapcsoltságának kiterjedtségével és mélységével”.

 

Az egyenlő versenyfeltételek alapvető fontosságúak általában az EU, és különösen a Parlament számára. Ebben az összefüggésben érdemes emlékeztetni az Európai Tanács (50. cikk) 2018. március 23-i iránymutatásaira, amelyek megerősítették, hogy az Európai Tanács kész megkezdeni „egy kiegyensúlyozott, nagyívű és széles körű szabadkereskedelmi megállapodásnak a kidolgozását, amennyiben kellő mértékben garantálható, hogy egyenlő versenyfeltételek fognak érvényesülni”, valamint hogy „a leendő viszonyrendszer csak akkor lesz gyümölcsöző mindkét fél számára, ha egyenlő versenyfeltételeket biztosító szilárd garanciákat tartalmaz”.

 

A Parlament 2019. szeptember 18-i állásfoglalásában[51] hasonlóképpen egyértelműen kijelentette, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok tekintetében erős biztosítékokra és egyenlő versenyfeltételekre van szükség az EU belső piacának védelme és az uniós cégek esetleges tisztességtelen versenyhátrányának elkerülése érdekében, és hogy a Parlament nem ratifikálna olyan szabadkereskedelmi megállapodást, amely nem tartja tiszteletben e területek magas szintű védelmét.

 

 

 

Az előadó álláspontja

 

Az Egyesült Királyság kilépése sajnálatos pillanat az Európai Unió és az integrációs folyamat szempontjából, de nem tehetünk mást, mint tiszteletben tartjuk a brit nép szuverén döntését, és olyan kilépési megállapodást hozunk létre, amely a lehető legkevesebb kárt okozza mindkét fél számára.

 

A kilépésről rendelkező megállapodás összhangban van azokkal általános elvekkel, amelyeket az intézmények – és különösen a Parlament – a tárgyalások lefolytatására és a megállapodás megkötésére vonatkozóan meghatároztak. A megállapodás jól szolgálja azt az alapvető célt, hogy biztosítsa az Egyesült Királyság rendezett kilépését, és előkészítse az EU és az Egyesült Királyság közötti tisztességes és kiegyensúlyozott jövőbeli kapcsolatokról szóló tárgyalásokat.

 

A fentiek fényében az előadó javasolja, hogy az AFCO bizottság adjon kedvező ajánlást a kilépésről rendelkező megállapodás megkötéséhez.

 

 

LEVÉL A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani

Elnök

Alkotmányügyi Bizottság

Tárgy: Vélemény a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (2018/0427(NLE))

Tisztelt Elnök Úr!

A fent említett eljárás keretében a Külügyi Bizottság sajnálatosan azt a feladatot kapta, hogy nyilvánítson véleményt az Ön bizottsága számára. Az ügy sürgősségére való tekintettel 2019. december 4-én az AFET bizottság koordinátorai úgy határoztak, hogy a bizottság véleményét levél formájában küldik el, és felkérik az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy jelentésébe foglalja bele az alábbi javaslatokat.

Tisztelettel:

David McAllister

 

 

JAVASLATOK

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (2) bekezdésére,

– tekintettel az Egyesült Királysággal az Európai Unióból való kilépésére vonatkozó bejelentése nyomán kezdődő tárgyalásokról szóló, 2017. április 5-i, valamint az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló, 2017. október 3-i, 2017. december 13-i és 2019. szeptember 18-i európai parlamenti állásfoglalásokra,

– tekintettel az Európai Tanács (50. cikk) 2019. március 21-i (PE 639.609/CPG), 2019. április 10-i (PE 639.538/CPG) és 2019. október 17-i ülésének (EUCO XT 20018/19) következtetéseire;

– tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretének meghatározásáról szóló politikai nyilatkozat a tárgyalók szintjén 2019. október 17-én elfogadott és a HL 2019. február 19-i C 66 I. számában közzétett szöveg helyébe lépő, az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2019. november 12-i C 384 I. számában közzétett felülvizsgált szövegére;

 

– tekintettel a Bizottság 2019. szeptember 4-i, az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból 2019. november 1-jén történő kilépésére való felkészülés utolsó szakaszáról szóló közleményére (PE 639.554/CPG);

– tekintettel az Európai Parlament eljárási szabályzatának 56. cikkére,

A. mivel a kilépésről rendelkező megállapodás 184. cikke felszólítja az Uniót és az Egyesült Királyságot, hogy minden igyekezetükkel törekedjenek arra, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a jövőbeli kapcsolataikra vonatkozó megállapodások gyors megtárgyalására;

 

B. mivel az Európai Parlament eljárási szabályzata szerint a Külügyi Bizottság „hatásköre az Unió külpolitikájának előmozdítására, végrehajtására és ellenőrzésére terjed ki az alábbiak tekintetében: [többek között] a politikai kapcsolatok megerősítése harmadik országokkal átfogó együttműködési és támogatási programok, illetve nemzetközi megállapodások, úgymint társulási és partnerségi megállapodások révén”;

 

C. mivel, ahogy azt már 2019. szeptember 18-i állásfoglalásában is jelezte, az EP megjegyzi, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét meghatározó politikai nyilatkozat összhangban van az EP 2018. március 14-i, az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló állásfoglalásával, amely egy társulási megállapodás megkötését szorgalmazza, valamint bizottságai részletes tájékoztatásával, továbbá tükrözi az EU-val folytatandó jövőbeli kapcsolatok hatálya és mélysége tekintetében hozott döntéseket;

 

D. mivel a kilépésről rendelkező megállapodás 129. cikke az „Unió külső tevékenységével kapcsolatos különös rendelkezéseket” tartalmaz, amelyek révén különösen az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságot kötik az Unió által kötött nemzetközi megállapodásokból fakadó kötelezettségek; mivel ez a kötelezettség egyértelműséget és kiszámíthatóságot is biztosít az érdekelt felek, köztük a nemzetközi partnerek számára; mivel az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyság nem köthet önállóan új megállapodásokat az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken, kivéve, ha erre az EU felhatalmazást ad; mivel az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságnak végre kell hajtania az átmeneti időszak alatt hatályban lévő vagy ezen időszak alatt hozott uniós korlátozó intézkedéseket, támogatnia kell az EU harmadik országokban és nemzetközi szervezetekben tett nyilatkozatait és álláspontjait, és eseti alapon részt kell vennie a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében létrehozott uniós katonai műveletekben és polgári missziókban, azonban vezetői képességeket biztosító részvételi keretmegállapodás nem került megkötésre; mivel ez a megállapodás nem érintené az Unió döntéshozatali autonómiáját, sem az Egyesült Királyság szuverenitását, és az Egyesült Királyság fenntartja a jogot annak meghatározására, hogy milyen módon válaszol a műveletekben vagy missziókban való részvételre irányuló felkérésekre vagy ennek lehetőségére;

E. mivel a kilépésről rendelkező megállapodás 127. cikkének (2) bekezdése rendelkezik a KKBP és a KBVP területén az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatokról szóló korai megállapodásokról; mivel ez a rendelkezés nagyon fontos és pozitív elem, tekintettel arra, hogy olyan területről van szó, ahol az EU és az Egyesült Királyság érdekei többnyire közelítenek egymáshoz, és ahol az ilyen korai megállapodások stabil keretet biztosítanának az Egyesült Királyság és az EU között a külső fellépés terén folytatott együttműködéshez; mivel az ilyen megállapodásokat mindazonáltal az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke értelmében megfelelő parlamenti ellenőrzésnek kell alávetni, többek között az Európai Parlament haladéktalan és teljes körű tájékoztatása révén, a megtárgyalásuk és a megkötésük minden szakaszában;

F. mivel a kilépésről rendelkező megállapodás 156. cikkében biztosítja, hogy 2020. december 31-ig az Egyesült Királyság hozzájáruljon az Európai Védelmi Ügynökség, az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete és az Európai Unió Műholdközpontja finanszírozásához, valamint a közös biztonság- és védelempolitikai műveletek költségeihez;

1. a Külügyi Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy javasolja a Parlamentnek, hogy adja egyetértését a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslathoz.

 

 

 

 

LEVÉL A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani

elnök

Alkotmányügyi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: Vélemény a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (2018/0427(NLE))

Tisztelt Elnök Úr!

A fent említett eljárás keretében a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság úgy határozott, hogy véleményt nyújt be az Ön bizottsága számára. 2020. január 21-i ülésén a bizottság úgy határozott, hogy levél formájában nyilvánít véleményt.

Ezen az ülésen a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság megvitatta az ügyet és úgy határozott, hogy felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat.

Tisztelettel:

Bernd Lange

 

JAVASLATOK

A. mivel az Egyesült Királyság kilépésének feltételeiről szóló tárgyalási folyamat hosszadalmas és fáradságos volt;

 

B. mivel a megállapodás mindkét fél általi megerősítése és időben történő hatálybalépése lenne a legjobb forgatókönyv az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok folytonossága szempontjából;

 

C. mivel az elmúlt néhány évben különböző állami és magánszervezetek bőségesen bebizonyították, hogy az Egyesült Királyságnak tárgyalások során kialakított, kilépésről rendelkező megállapodás nélküli kilépése az Unióból súlyos következményekkel járna, mind a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok megszakadása szempontjából, mind pedig más ágazatokban;

 

D. mivel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság úgy véli, hogy bár ez a megállapodás hivatalos lépés az Egyesült Királyság rendezett kilépése irányába, mindkét félnek sokkal inkább a jövőbeli gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló tárgyalásokra kellene összpontosítania a lehető legjobb hosszú távú eredmény elérése érdekében;

 

E. mivel az Írországról/Észak-Írországról szóló módosított jegyzőkönyv értelmében az Egyesült Királyság – noha harmadik ország – feladata lesz az Uniós Vámkódex egyes részeinek végrehajtása, így felmerülhet a megfelelő végrehajtás és érvényesítés kérdése;

 

F. mivel az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 5. cikkében használt, „azon áruk, amelyek esetében fennáll annak a kockázata, hogy azokat a későbbiekben az Unióba szállítják” kifejezés nem egyértelmű, és a vegyes bizottság azon későbbi határozataitól függ, amelyek mentesülnek az Európai Parlament hivatalos ellenőrzése alól, és amelyeket csak az átmeneti időszak vége előtt hoznak meg;

 

1. a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy javasolja a Parlamentnek, hogy adja egyetértését a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslathoz.

 

2. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatékony ellenőrzéseket az Uniós Vámkódex egyesült királyságbeli hatóságok általi végrehajtásának felügyelete érdekében. Ezen túlmenően a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság teljes körű tájékoztatást kér az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének alkalmazásáról, valamint a vegyes bizottság e rendelkezés szerinti bámely további határozati javaslatáról.

 

 

 

LEVÉL A FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani

Elnök

Alkotmányügyi Bizottság

BRÜSSZEL

 

 

Tárgy: Megállapodás Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről(2018/0427(NLE))

 

 

Tisztelt Tajani Úr!

 

A fent említett eljárás keretében a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy véleményt nyújt be az Ön bizottsága számára. 2019. szeptember 3-i ülésén a bizottság úgy határozott, hogy levél formájában nyilvánít véleményt.

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság 2020. január 22-i ülésén megvizsgálta a kérdést. Az ülésen bizottságunk úgy határozott, hogy felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy ajánlástervezetébe foglalja bele az alábbi módosításokat.

Tisztelettel:

Lucia Ďuriš Nicholsonová

JAVASLATOK

A. mivel Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának (a továbbiakban: Egyesült Királyság) az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből való kilépése (a továbbiakban: kilépés) több millió polgárt érint, köztük az Unióban élő, utazó és dolgozó egyesült királyságbeli állampolgárokat, az Egyesült Királyságban élő, utazó és dolgozó uniós polgárokat, valamint uniós polgárnak vagy az Egyesült Királyság állampolgárának nem minősülő személyeket; mivel kölcsönös védelmet kell biztosítani az uniós polgárok és az Egyesült Királyság állampolgárai, valamint családtagjaik számára, amennyiben a személyek szabad mozgásával kapcsolatos jogaikat Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló, 2019. október 19-i megállapodásban (a továbbiakban: megállapodás) meghatározott időpont előtt gyakorolták; mivel teljes mértékben védeni kell valamennyi polgár jogait, beleértve a társadalombiztosítási járulékfizetési időszakokból származó jogokat is;

B. mivel az átmeneti rendelkezésekkel összefüggésben, valamint az Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli megállapodásokban alapvető fontosságú az uniós vívmányok teljes körű védelme, különös tekintettel a foglalkoztatási és szociális ügyekre;

C. mivel a munkavállalók – köztük az utazó munkavállalók, a határt átlépő munkavállalók, a határ menti ingázók és a kiküldött munkavállalók – szabad mozgásának biztosítása alapvető fontosságú, e tekintetben felhívja a figyelmet az Egyesült Királysággal szomszédos országokban dolgozó ilyen munkavállalók sajátos helyzetére;

 mivel az EMPL bizottság részletesebben megvizsgálta a megállapodás 24–39. cikkét és 1. mellékletét, valamint az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretének meghatározásáról szóló, 2019. október 17-i politikai nyilatkozatot (a továbbiakban: politikai nyilatkozat) és különösen annak 17. és 77. bekezdését;

1. üdvözli, hogy a megállapodás célja a rendezett és lehető legkisebb zavart okozó kilépés biztosítása;

2. üdvözli, hogy a megállapodás 2. fejezete (24., 25. és 26. cikk) garantálja a munkavállalók és önálló vállalkozók jogait;

3. üdvözli a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló részletes, a megállapodás 3. fejezetében (27., 28. és 29. cikk) meghatározott rendelkezéseket;

4. üdvözli a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló részletes, a megállapodás III. címében (30–36. cikk) meghatározott rendelkezéseket, amelyek védik a társadalombiztosítási járulékfizetési időszakokból eredő jogokat;

5. üdvözli, hogy a megállapodás 135. cikke szerint az Egyesült Királyságnak hozzá kell járulnia a 2019. és 2020. évi uniós költségvetés végrehajtásához és részt kell vennie abban, és kiemeli, hogy ez fontos a jelenlegi ESZA, FEAD, EaSI és EGAA programok, valamint az ezek helyébe lépő intézkedések szempontjából;

6. üdvözli, hogy a megállapodás 137. cikke szerint a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben vagy a korábbi pénzügyi tervekben vállalt uniós programokat és tevékenységeket 2019-ben és 2020-ban az Egyesült Királyság tekintetében az alkalmazandó uniós jog alapján hajtják végre;

7. üdvözli az Egyesült Királyságnak a politikai nyilatkozatban rögzített azon szándékát, hogy az Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolat részeként – a megfelelő uniós eszközökben meghatározott feltételek mellett – olyan területeken vegyen részt uniós programokban, és azokat társfinanszírozza, mint a tudomány és az innováció, az ifjúság, a kultúra és az oktatás; aggodalmát fejezi ki a brit parlament közelmúltbeli szavazása és az Egyesült Királyság oktatási miniszterének észrevételei miatt, amelyek megkérdőjelezik az Egyesült Királyság jövőbeli részvételét az Erasmus programban; hangsúlyozza, hogy az átmeneti időszakot követően az uniós és az egyesült királyságbeli jelentkezőket kellő időben előre kell tájékoztatni az ilyen programokra vonatkozó feltételekről és határidőkről;

8. üdvözli továbbá, hogy a megállapodás 140. cikke alapján az Egyesült Királyság az Unióval szemben felelősséggel tartozik az uniós költségvetésben és az Unió decentralizált ügynökségeinek költségvetéseiben 2020. december 31-én fennálló költségvetési kötelezettségvállalások rá eső hányadáért, valamint a 2020. évi költségvetés kötelezettségvállalási előirányzatainak átvitele tekintetében 2021-ben tett kötelezettségvállalások rá eső hányadáért;

9. tudomásul veszi a 4. melléklet 3. pontjának törlését a megállapodásból, amely a „tartalékmechanizmushoz” kapcsolódó szociális és munkaügyi normákkal foglalkozott; üdvözli az Írországra/Észak-Írországra vonatkozó új megoldást, amely szerint Észak-Írország területe jogilag az Egyesült Királyság vámterületének része, ténylegesen azonban az uniós vámtarifák és vámszabályok alkalmazása révén az Unió vámterületén marad;

10. sajnálja azonban, hogy a megállapodás nem hivatkozik a szociális és munkaügyi normákra, és hogy a kilépésről rendelkező megállapodásra vonatkozó felülvizsgált törvényjavaslat 34. szakaszát és 4. jegyzékét törölték, amelyek további, jelenleg az átmeneti vagy végrehajtási időszak alatt az uniós jog részét képező eljárási védelmet biztosítottak a munkavállalók jogainak; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a munkavállalók jogaira való kifejezett hivatkozások eltávolítása mellett fennáll a valós lehetősége annak, hogy az uniós jogból eredő és az Egyesült Királyságban jelenleg meglévő munkavállalói jogok számára az átmeneti vagy végrehajtási időszak lejártát követően nem nyújtanak védelmet a nemzeti jogon keresztül történő módosítással, hatályon kívül helyezéssel vagy visszavonással szemben, ugyanakkor tudomásul veszi az Egyesült Királyság kormányának azon kifejezett szándékát, hogy egy új foglalkoztatási törvény útján külön jogszabályban rendelkezzen a munkavállalók jogainak védelméről és megerősítéséről; hangsúlyozza, hogy a munka és a szociális védelem területén, valamint az alapvető munkahelyi jogok, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, a méltányos munkafeltételek és foglalkoztatási normák, a vállalati szintű tájékoztatás és konzultáció, valamint a szerkezetátalakítás tekintetében a törvények, rendeletek és gyakorlatok által jelenleg nyújtott védelem szintje nem csökkenhet az Unióban és az Egyesült Királyságban az átmeneti időszak végén alkalmazandó közös normák által biztosított szint alá; ezzel összefüggésben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság jelenleg alig vagy egyáltalán nem tesz erőfeszítéseket a szociális és foglalkoztatási ügyek területén a közelmúltban elfogadott uniós jogszabályok – például a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv módosítása, a szülők és gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv, valamint az Európai Unión belüli, átlátható és kiszámítható munkakörülményekről szóló irányelv – végrehajtására;

11. sajnálja különösen, hogy az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv korábbi 4. mellékletében foglalt, az egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó rendelkezések többsége a megállapodás értelmében nem alkalmazandó Észak-Írországra, ami potenciális kockázatot jelent az Unió belső piacára és a teljes sziget gazdaságára nézve;

12.  sajnálja továbbá, hogy a kilépésről rendelkező megállapodásra vonatkozó felülvizsgált törvényjavaslat 26. szakasza új (1) bekezdéssel egészült ki, amely lehetővé teszi az Egyesült Királyság kormánya számára olyan körülmények meghatározását, amelyek fennállása esetén egyes alsóbb szintű bíróságok az átmeneti időszakot követően eltérhetnek az Európai Unió Bíróságának ítéletétől, ami azt eredményezheti, hogy az alsóbb szintű bíróságokat már nem köti az Európai Unió Bíróságának a munkavállalók uniós jogból eredő jogaival kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlata;

13. üdvözli, hogy az Unió és az Egyesült Királyság a megállapodás 184. cikke szerint elkötelezett egy jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodás megkötése mellett;

14. üdvözli az Európai Parlament és az Egyesült Királyság Parlamentje közötti, arra irányuló párbeszédet, hogy a két jogalkotó véleményt cserélhessen, illetve megoszthassák egymással szakértelmüket a jövőbeli kapcsolatokhoz fűződő kérdésekben; úgy véli, hogy a politikai nyilatkozattal összhangban ösztönözni kell a civil társadalmi párbeszédet is, és annak ki kell terjednie különösen az ifjúsági szervezetekre, valamint az Egyesült Királyságban dolgozó uniós polgárokat és az Unióban dolgozó egyesült királyságbeli állampolgárokat képviselő munkavállalói szövetségekre;

15. hangsúlyozza, hogy – amint azt a politikai nyilatkozat XIV. pontjának 77. bekezdése kiemeli – a nyílt és tisztességes verseny egyenlő feltételeinek biztosítása érdekében a jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó bármilyen megállapodásnak biztosítania kell, hogy az Egyesült Királyság teljes mértékben tiszteletben tartsa az Unió szociális és munkaügyi normáit;

16. üdvözli ezért, hogy a politikai nyilatkozat 77. pontja magában foglalja a megállapodás korábbi változata 4. mellékletének kulcsfontosságú elemeit, de aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – míg a 4. melléklet a korábbi megállapodás jegyzőkönyvének mellékleteként jogilag kötelező erejű volt – a politikai nyilatkozat pusztán szándéknyilatkozat;

17. hangsúlyozza és ezzel összefüggésben – valamint a szociális és foglalkoztatási normák tekintetében is – emlékeztet arra, hogy az Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásra irányadó három elvnek – azaz a kvóták, a vámtarifák és a dömping tilalmának – oszthatatlannak kell lennie, és sürgeti az Unió főtárgyalóját, hogy e tekintetben tanúsítson különös éberséget az Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatokról folytatott tárgyalások során és azok valamennyi szakaszában;

18. nagy sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Királyság kormánya új 33. szakaszt illesztett be a kilépésről rendelkező megállapodásra vonatkozó felülvizsgált törvényjavaslatba, amely kifejezetten tiltja az átmeneti időszak 2020 utáni meghosszabbítását; határozottan figyelmeztet arra, hogy ez a rendelkezés megállapodás nélküli helyzetet eredményezhet, amely katasztrofális következményekkel járhat az Unióban és az Egyesült Királyságban élő emberekre és vállalatokra nézve egyaránt, mivel az Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatokról szóló átfogó megállapodás megtárgyalására rendelkezésre álló időkeret túl rövid; határozottan sürgeti az Egyesült Királyság kormányát és a brit parlamentet, hogy vizsgálják felül álláspontjukat; hangsúlyozza, hogy az Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodásnak a szociális és munkaügyi normák tekintetében egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó rendelkezéseket kell tartalmaznia; sürgeti az Egyesült Királyság kormányát, hogy az átmeneti időszak vége előtt hajtson végre egy új foglalkoztatási törvényt az olyan hézagok elkerülése érdekében, ahol sem a meglévő uniós jogszabályok, sem az Egyesült Királyság foglalkoztatási törvénye nem védik a munkavállalók jogait; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a foglalkoztatási törvény szociális és munkaügyi normái nem lehetnek statikusak, hanem közvetlenül követniük kell a szociális és munkaügyi normák Európai Unión belüli javulását;

Az EMPL Bizottság ezért felkéri az AFCO-t mint illetékes bizottságot, hogy vegye figyelembe a fent kifejtett álláspontot és javasolja a Parlamentnek a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezet jóváhagyását.

 

 

 

LEVÉL A KÖRNYEZETVÉDELMI, KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani

Elnök

Alkotmányügyi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: Vélemény a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről (2018/0427(NLE))

Tisztelt Elnök Úr!

A fent említett eljárás keretében a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság azt a feladatot kapta, hogy nyilvánítson véleményt az Ön bizottsága számára. 2019. november 6-i ülésén a bizottság úgy határozott, hogy e levél formájában nyilvánít véleményt.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság 2020. január 21-i ülésén megvizsgálta a kérdést. Az ülésen a bizottság úgy határozott, hogy felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy az állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat.

Tisztelettel:

Pascal Canfin

 

JAVASLATOK

1. úgy véli, hogy a brexit mélyreható és tartós következményekkel jár mind az EU-ra, mind az Egyesült Királyságra nézve. A közegészségügyi, élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi kérdések a tárgyalások és az Egyesült Királyság kilépésével kapcsolatos nyilvános vita középpontjában álltak. E témák tekintetében az ENVI szorosan figyelemmel kísérte a tárgyalásokat.

 

2. üdvözli, hogy a kilépésről rendelkező módosított megállapodás alapvető célja, hogy hozzájáruljon az Ír-sziget békéjének megőrzéséhez, valamint a nagypénteki megállapodás fenntartásához és megóvásához, különösen az ellenőrzött határ elkerülésével és az Ír-sziget gazdasági egységének megvédésével. A megállapodás azt is biztosítja, hogy az Ír-sziget egyetlen környezetvédelmi entitásnak minősüljön, és hogy a környezetvédelmi előírásokat a láthatatlan határ mindkét oldalán betartsák. Az ENVI szempontjából ez különösen szükséges, mivel a nagypénteki megállapodásban meghatározott észak-déli együttműködési területek a környezetvédelmet és az egészségügyet is magukban foglalják.

 

3. elismerését fejezi ki a tárgyalások során az EU által tanúsított egységességért, továbbá az EU arra irányuló erőfeszítéseiért, hogy elkerülje a megállapodás nélküli kilépés káros következményeit; üdvözli, hogy a tárgyalófelek sikeresen megállapodtak egymással, de megjegyzi, hogy a jelenlegi megállapodás – Észak-Írország kivételével – nem nyújt garanciát az Egyesült Királyság és az EU-27 közötti jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó szabályokra az átmeneti időszak végén, 2020. december 31-én. Bár van lehetőség az átmeneti időszak meghosszabbítására, az Egyesült Királyság kormányának ezt 2020 júniusáig kérnie kell.

 

4. megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság egészére kiterjedő tartalékmegoldás megszűnésével a vonatkozó kötelező környezetvédelmi rendelkezések is érvényüket vesztették; külön felhívja a figyelmet arra, hogy a környezetvédelem szintjének csökkentését tiltó záradékok már nem alkalmazandók. A felülvizsgált jegyzőkönyvben már nem szerepelnek olyan régóta elfogadott uniós környezetvédelmi elvek, mint az elővigyázatosság elve vagy a „szennyező fizet” elv.

 

5. az Egyesült Királyság egészére kiterjedő tartalékmegoldás arra is utasította az Uniót és az Egyesült Királyságot, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy teljesítsék az éghajlatváltozás kezelésére irányuló nemzetközi megállapodások keretében tett kötelezettségvállalásaikat, ideértve az UNFCCC végrehajtására irányuló olyan megállapodásokat is, mint például a 2015. évi Párizsi Megállapodás. A Párizsi Megállapodásra való hivatkozás jelenleg nem szerepel a felülvizsgált jegyzőkönyvben, bár szerepel a politikai nyilatkozatban.

 

6. az eredeti jegyzőkönyv megállapította továbbá, hogy az Egyesült Királyságnak legalább ugyanolyan hatékonyságú és hatályú szén-dioxid-árazási rendszert kell bevezetnie, mint amilyet az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer ír elő, és tartalmazott egy olyan rendelkezést is, amely előírta, hogy az Egyesült Királyságnak egy olyan átlátható rendszert kell bevezetnie, amelyben egy megfelelő forrásokkal rendelkező független szerv gondoskodik az Egyesült Királyság által vállalt kötelezettségek hatékony, belföldi nyomon követéséről, jelentéséről, felügyeletéről, és azok végrehajtásának kikényszerítéséről. Ezen a rendelkezéseket is eltávolították a jegyzőkönyvből.

 

7. azt is megjegyzi, hogy a jegyzőkönyv első változatában az EU és az Egyesült Királyság képviselőiből álló és a megállapodás végrehajtásáért felelős vegyes bizottság felhatalmazást kapott volna arra, hogy határozatokat fogadjon el bizonyos légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentésére vonatkozó minimális kötelezettségvállalásokról, a tengeri hajózásban használatos üzemanyagok maximális kéntartalmáról, valamint az ipari kibocsátások tekintetében elérhető legjobb technikákról, többek között a kibocsátási határértékekről. A környezetvédelmi rendelkezések értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos viták esetén a vegyes bizottság tárgyalhatta volna az ügyet. E rendelkezések már nem alkalmazandók.

 

8. ezenfelül megjegyzi, hogy a felülvizsgált politikai nyilatkozatban a tisztességtelen verseny elkerülését célzó, az egyenlő versenyfeltételekről szóló szakasz immár határozottabb megfogalmazást tartalmaz az EU-ban és az Egyesült Királyságban az átmeneti időszak végén alkalmazandó közös magas szintű normák betartásáról, valamint ezt követően – többek között – magas szintű környezetvédelmi normák fenntartásáról. Az EU-nak és az Egyesült Királyságnak biztosítania kell, hogy ezeket a szigorú normákat a jövőben is fenntartsák, tekintettel a politikai nyilatkozat nem kötelező jellegére, valamint arra, hogy az Egyesült Királyság dönthet úgy, hogy a jövőben alacsonyabb szintű normákkal rendelkező harmadik országokkal köt kereskedelmi megállapodásokat; megjegyzi, hogy az Egyesült Királysággal kötendő bármely jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodás megerősítéséhez az egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó szigorú rendelkezésekre lesz szükség, amelyeket az ENVI Bizottság alaposan meg fog vizsgálni.

 

9. határozottan ajánlja, hogy az EU és az Egyesült Királyság törekedjen a lehető legszorosabb együttműködésre az éghajlat-politika terén, ami ideális esetben azt jelenti, hogy az Egyesült Királyságnak a jövőben is részt kell vennie az e területre vonatkozó valamennyi szakpolitikai eszközben.

 

10. különösen sürget célzott intézkedések meghozatalára annak biztosítása érdekében, hogy a betegek folyamatosan és gyorsan hozzáférjenek a biztonságos gyógyszerekhez és orvostechnikai eszközökhöz, ideértve a radioizotópokkal való biztonságos és folyamatos ellátást is. A betegbiztonság biztosítása érdekében az EU-nak és az Egyesült Királyságnak törekednie kell a szakmai képesítések kölcsönös elismerésére, hogy biztosított legyen az egészségügyi szakemberek mobilitása.

 

Az ENVI Bizottság rendkívül fontosnak tartja, hogy véleményét és aggályait megfelelően figyelembe vegyék és kezeljék, ezért arra kéri az AFCO-t mint illetékes bizottságot, hogy vegye figyelembe a fent kifejtett álláspontot.

Az ENVI Bizottság ezért felkéri az AFCO-t mint illetékes bizottságot, hogy javasolja a Parlamentnek a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezet jóváhagyását.

 

 

 

 

LEVÉL A BELSŐ PIACI ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani

Elnök

Alkotmányügyi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: Vélemény a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről ((2018/0427(NLE))

Tisztelt Elnök Úr!

A fent említett eljárás keretében a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság azt kérte, hogy juttassunk el levél formájában megfogalmazott véleményt az Ön bizottságához.

 

 

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság 2019. december 4-i ülésén megvizsgálta a kérdést. Ugyanezen az ülésen[52] a bizottság úgy határozott, hogy felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy az általa elfogadandó állásfoglalási indítványba foglalja bele az alábbi javaslatokat.

Tisztelettel:

Petra De Sutter MD, PhD
 

 

JAVASLATOK

Belső piac

1. emlékeztet arra, hogy az áruk egységes piacon belüli szabad mozgását a vámunió, a termékek harmonizációjára és kölcsönös elismerésére vonatkozó szabályok, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata biztosítja. A piacfelügyelet és a szigorú termékszabványok ezért az Egyesült Királysággal való jövőbeli kapcsolatok alapvető és pótolhatatlan részét képezik az uniós vállalkozások egyenlő versenyfeltételeinek és az uniós fogyasztók megfelelő védelmének biztosítása érdekében;

2. kitart amellett, hogy az átmeneti szabályozás során alkalmazandó működési eljárásoknak az Unió belső árupiaca és a vámunió szabályainak megőrzését kell célozniuk. Ezért rendkívül fontos annak biztosítása, hogy az áruk megfeleljenek az egységes piaci szabályoknak;

3. elégedetten hangsúlyozza, hogy az egységes piac működésében bekövetkező zavarok elkerülése érdekében a megállapodás értelmében az átmeneti időszakban a szolgáltatások szabad mozgására, a letelepedésre és a szakmai képesítések elismerésére vonatkozó alapelvek általánosságban továbbra is alkalmazandók;

4. e tekintetben emlékeztet különösen arra, hogy a megállapodás 25. cikke értelmében az önálló vállalkozókat – bizonyos korlátozásokkal – megilletik a Szerződés által a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozóan biztosított jogok. A megállapodás 27. cikke biztosítja a szakma gyakorlására vonatkozó jogot, mivel a szakmai képesítéseknek az átmeneti időszak vége előtt, a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv vagy az ügyvédek letelepedéséről szóló irányelv vonatkozó rendelkezéseivel összhangban történő elismerése megőrzi joghatásait. E rendelkezések gyakorlati végrehajtásának megkönnyítése érdekében a megállapodás 29. cikke rendelkezik a szakmai képesítések elismerésével kapcsolatos igazgatási együttműködésről;

5. üdvözli, hogy a megállapodás egyértelművé teszi az átmeneti időszak vége előtt indított és az átmeneti időszak alatt még le nem zárt közbeszerzési eljárásokra alkalmazandó szabályokat, többek között a jogorvoslatok tekintetében;

Fogyasztóvédelmi politika

6. kiemeli, hogy az uniós jogból és más vonatkozó uniós szabályokból eredő fogyasztói jogok teljes mértékben alkalmazandók az átmeneti időszakban, és hangsúlyozza, hogy bár a helyzet nem változhat a fogyasztók és a kereskedők esetében, akiknek az átmeneti időszakban ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel kell rendelkezniük, fontos, hogy a fogyasztókat megfelelően tájékoztassák, arra az esetre, ha az Egyesült Királyságban vagy egy egyesült királyságbeli kereskedőtől vásárolnak;

Vámügyek

7. úgy véli, hogy az Egyesült Királyság vámunióból való kilépése következtében feszültségek várhatók a kereskedelemben és a vállalatok ellátási láncaiban; úgy véli, hogy el kell kerülni az áruforgalom súlyos zavarait; mivel az EU 27 tagállama által, az Európai Bizottság támogatásával elvégzett felkészültségi gyakorlatot alaposan értékelni kell,  fokozni kell, és szükség esetén forrásokat biztosítani hozzá annak érdekében, hogy a felkészültségi gyakorlat a brexit folyamatában prioritássá váljon;

8. üdvözli, és előrelépésnek tartja azokat a rendelkezéseket, amelyek célja a vámunióhoz tartozó két pont közötti tranzitáruk Nagy-Britannián keresztüli forgalmának megkönnyítése;

Jegyzőkönyv Írországról/Észak-Írországról

9. megjegyzi, hogy továbbra is nagy a bizonytalanság azokkal a konkrét rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyek megalapozzák azon megállapodás működését, amelynek célja, hogy Észak-Írországot az árukra és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámuniós kereteken (és az egységes piaci szabályokon) belül tartsa. E rendelkezések többségét vegyes bizottságnak kell meghatároznia. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vegyes bizottság által bevezetett eljárások és ellenőrzések lehetővé tegyék a Nagy-Britanniából Észak-Írországba behozott azon áruk hatékony felderítését, amelyek esetében „fennáll annak a kockázata, hogy azokat a későbbiekben az Unióba szállítják”. Az ebbe a kategóriába tartozó áruk megfelelő azonosításának fontossága abban áll, hogy ezen áruk uniós vámtarifák, jövedéki adók vagy héa hatálya alá fognak tartozni, és meg kell majd felelniük az egységes piacra vonatkozó szabályoknak;

10. fenntartja, hogy ha az Egyesült Királyságot bíznák meg az uniós költségvetés azon saját forrásainak beszedésével, amelyeket az Unió részére vissza kellene fizetni, akkor az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló természetes intézkedés az lenne, ha megfelelő ellenőrzési mechanizmust hoznának létre az olyan áruk felderítésére vonatkozó eljárás megfelelő végrehajtására, amelyek esetében „fennáll annak a kockázata, hogy azokat a későbbiekben az Unióba szállítják”. A rendelkezéseknek biztosítaniuk kell, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ellenőrzése – pl. a növényegészségügyi ellenőrzések – ne legyen kevésbé szigorúak az uniós tagállamok bármely belépési pontján alkalmazott ellenőrzéseknél. Hasonlóképpen, az egységes piaci szabályoknak és rendelkezéseknek való megfelelés nem hagyhat teret kiskapuknak. A kereskedelmi szereplők számára nem szabad lehetővé tenni, hogy nyereségre tegyenek szert a műveletek olyan helyekre való átirányításából, ahol elkerülhetők lennének az általános szabályozási kötelezettségek;

11. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament számára biztosítani kell a vegyes bizottság által kidolgozott rendelkezések koherenciájának és összehangoltságának, valamint a bevezetett megoldások hatékonyságának megfelelő ellenőrzését.

Az IMCO bizottság ezért felkéri az AFCO-t mint illetékes bizottságot arra, hogy javasolja a Parlamentnek a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezet (2018/0427(NLE)) jóváhagyását.

 

 

 

LEVÉL A KÖZLEKEDÉSI ÉS IDEGENFORGALMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani úr

Elnök

Alkotmányügyi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: Megállapodás a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről (2018/0427(NLE))

 

Tisztelt Tajani Úr!

 

Az Elnökök Értekezletének 2019. február 7-i ajánlásával összhangban a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság úgy határozott, hogy az eljárási szabályzat 56. cikke (1) bekezdésének alkalmazását kéri annak érdekében, hogy e levél formájában véleményt terjeszthessen az Alkotmányügyi Bizottság elé. 

 

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság a következő észrevételeket kívánja tenni:

1. emlékeztet a közlekedési ágazat jelentőségére a növekedés és a foglalkoztatás szempontjából; hangsúlyozza, hogy a kilépésről rendelkező megállapodással létrehozott vegyes bizottságnak foglalkoznia kell a viszonosság feltétel nélküli követelményével a közlekedési piacokhoz való kölcsönös hozzáférés terén, különösen a légi, vasúti, közúti és tengeri ágazatban, az uniós utasjogok, valamint a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásának teljes körű tiszteletben tartása mellett;

2. hangsúlyozza, hogy megállapodásokat kell kötni az EU és az Egyesült Királyság közötti közlekedési szolgáltatások folytonosságának biztosítása érdekében;

3. kiemeli, hogy biztosítani kell a közösen elfogadott infrastrukturális projektek folyamatos finanszírozását, különösen a TEN-T, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az egységes európai égbolt keretében, valamint az olyan közös technológiai kezdeményezések tekintetében, mint a Tiszta Égbolt I és II; alapvető fontosságúnak tartja továbbá, hogy az Egyesült Királyság teljes mértékben eleget tegyen pénzügyi vállalásainak és kötelezettségeinek, még akkor is, ha ezek túlmutatnak uniós tagságának időtartamán;

A fenti észrevételek figyelembevételével a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság azt ajánlja, hogy az Alkotmányügyi Bizottság adja egyetértését az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről szóló megállapodás megerősítéséhez.

 

Tisztelettel:

((aláírás)) [Karima Delli]

 

 

 

 

Másolatot kap:  D. Sassoli, elnök

A. Tajani, a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke

Jogalkotási koordináció

 

 

 

 

 

 

LEVÉL A MEZŐGAZDASÁGI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani

Elnök

Alkotmányügyi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: Vélemény a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2019/0194); COM(2018/0841); COM(2018/0834); COM(2018/0833) – C9-0148/2019 – 2018/0427(NLE))

Tisztelt Tajani Úr!

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság 2020. január 22-i ülésén megvizsgálta a kérdést. Az ülésen[53] bizottságunk egyhangúlag úgy határozott, hogy felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy ajánlásába foglalja bele az alábbi módosításokat.

Kérem, Elnök Asszony, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem.

(aláírás) Norbert Lins

JAVASLATOK

Az AGRI bizottság a brexit uniós mezőgazdaságra gyakorolt hatásával, valamint a kilépésről rendelkező megállapodásban és a politikai nyilatkozatban javasolt megoldásokkal kapcsolatban az alábbi lényeges pontokat kívánja kiemelni.

 

1. kizárólag az agrárpolitikai szempontokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság kilépése nem vet fel leküzdhetetlen problémákat, mivel a KAP mechanizmusainak és kifizetéseinek Egyesült Királyságra vonatkozó alkalmazása viszonylag könnyen megszüntethető. E tekintetben könnyebbséget jelenhet, hogy a kilépésről rendelkező megállapodásban előirányzott átmeneti időszak vége egybeesik a jelenlegi többéves pénzügyi keret (2014–2020) végével;

 

2. fel szeretnénk azonban hívni a figyelmet arra, hogy az átmeneti időszak esetleges meghosszabbítását a megállapodás 132. cikkében előírtak szerint megfelelő finanszírozási rendelkezéseknek, valamint az ezen időszak végén szabályosan rendezett elszámolásoknak kell kísérniük, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság 2021-től a többéves pénzügyi keret tekintetében harmadik országnak minősül;

 

3. az EU-ból származó mezőgazdasági, élelmiszer- vagy italtermékekre bejegyzett számos (több mint 3000) földrajzi jelzés egyesült királyságbeli folytatólagos oltalma komoly aggodalommal töltötte el az AGRI bizottságot a megállapodásról folytatott tárgyalások során. Ezzel összefüggésben a bizottság megelégedéssel vette tudomásul, hogy a jelenlegi szöveg szavatolja az uniós földrajzi jelzések oltalmát Észak-Írországban, valamint az átmeneti időszak végéig jóváhagyott uniós földrajzi jelzések oltalmát az Egyesült Királyság más területein;

 

4. hangsúlyozni kívánjuk annak fontosságát, hogy ezt az oltalmat a jövőbeli kapcsolatokat szabályozó megállapodások keretében is fenn kell tartani. Ezen túlmenően e szabályoknak nem pusztán a meglévő uniós földrajzi jelzésekre kell kiterjedniük, hanem véleményünk szerint kétoldalú együttműködési mechanizmusokat is tartalmazniuk kell az átmeneti időszakot követően jóváhagyott új földrajzi jelzések Egyesült Királyság és EU-27 közötti kölcsönös elismerése, továbbá annak érdekében, ha adott esetben az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv alkalmazása a 18. cikke értelmében megszűnik;

 

5. teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy Írország és Észak-Írország kérdése a mezőgazdasági ágazaton messze túlmutató hatásokkal jár. Tekintettel azonban a vámjellegű és nem vámjellegű akadályok mezőgazdaságon belüli jelentőségére, az írországi és észak-írországi mezőgazdasági piacok nagymértékben integrált és egymástól függő jellegére, továbbá az élő állatok, a késztermékek és a további feldolgozást igénylő termékek folyamatos határforgalmára, e kérdés körültekintő kezelése különösen fontos ezen ágazat számára. Ezzel összefüggésben az AGRI bizottság üdvözli, hogy – amennyiben az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 18. cikkében említett demokratikus hozzájárulást megadják – az Ír-szigeten fennmarad a nagypénteki megállapodásban meghatározottak szerinti status quo, a jelenlegi láthatatlan határ, valamint az észak–déli együttműködés;

 

 

6. ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy mindenképpen biztosítani kell a jegyzőkönyv megfelelő végrehajtását, nemcsak a már említett status quo fenntartása miatt, hanem annak megakadályozása érdekében is, hogy joghézagok alakuljanak ki az EU vámjellegű és nem vámjellegű védelme terén. A vegyes bizottságnak a jegyzőkönyvben rögzített szabályok véglegesítésével kapcsolatos munkája kulcsfontosságú lesz. E két célkitűzést a jövőbeli kapcsolatokat szabályozó valamennyi megállapodásnak tükröznie kell, valamint érvényre kell juttatnia, tekintettel azon eshetőségre, hogy a jegyzőkönyv alkalmazása a 18. cikk értelmében megszűnik;

 

7. a mezőgazdaság esetében a brexit nyomán felmerült legjelentősebb problémák a kereskedelemhez kapcsolódnak. Az EU-ban – csakúgy, mint a világ legtöbb országában – a mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari termékek élvezik a legmagasabb vám- és nem vámjellegű védelmet, és ez valószínűleg az Egyesült Királyságban is így lesz. Ebből adódóan az Egyesült Királyságnak a vámunióból és egységes piacról való kilépése az átmeneti időszak végén ezt az ágazatot fogja leginkább sújtani, kiváltképpen a szóban forgó jelentős kereskedelmi volumen miatt: a jelenlegi kereskedelmi forgalom alapján a brexitet követően az Egyesült Királyság válhat – mind a kivitel, mind a behozatal tekintetében – az EU-27 legfőbb agrár-élelmiszeripari kereskedelmi partnerévé;

 

8. fel szeretnének ezért hívni a figyelmet arra, hogy a megállapodás hatálybalépése esetén rendkívül fontos, hogy az átmeneti időszakot kihasználva a tárgyalások keretében olyan átfogó megállapodások kerüljenek kialakításra, amelyek a politikai nyilatkozatban előirányzott szabadkereskedelemi térség létrehozását eredményezik. Ennek hiányában a mezőgazdasági ágazat a kétoldalú kereskedelem tekintetében valódi „radikális szétválás” forgatókönyvvel szembesülne, amely szerint az Egyesült Királyság és az EU-27 közötti kereskedelem a Kereskedelmi Világszervezet szabályrendszerén alapulna, a felek nem rendelkeznének preferenciális hozzáféréssel egymás piacaihoz, és esetlegesen a szabályozási kereteik esetében is kezdetét venné egymástól való eltávolodásuk. Határozottan le kívánjuk szögezni, hogy – az AGRI bizottság szemszögéből – mindent meg kell tenni e forgatókönyv elkerülése érdekében. Amennyiben ez nem bizonyul lehetségesnek, az AGRI bizottság fel fogja kérni a Bizottságot, hogy ha az átmeneti időszak e „radikális szétválással” végződne, bocsásson rendelkezésre elegendő forrást a mezőgazdasági termelőkre és az agrár-élelmiszeriparra gyakorolt hatások enyhítésére, épp úgy, ahogy azt a kilépésről rendelkező megállapodás megerősítésének elmaradása esetén is tervezték;

 

9. az EU-ból való kilépést követően újonnan bevezetendő egyesült királyságbeli nemzeti agrárpolitika, valamint az Egyesült Királyság és más harmadik országok között létrejövő új kereskedelmi megállapodások szintén döntő hatást gyakorolnak majd az ágazatra. Ezek azonban túlmutatnak a megállapodásról szóló jelen vélemény hatókörén;

 

10. következésképpen az AGRI bizottság határozottan támogatja az EU és az Egyesült Királyság tárgyaló felei által elfogadott és az egyetértés megadása céljából a Parlament elé terjesztett, kilépésről rendelkező megállapodást, remélve egyszersmind, hogy a megállapodás hatálybalépése és megfelelő végrehajtása megnyitja az utat az uniós mezőgazdaság érdekei számára a lehető legszélesebb körű védelmet biztosító, jövőbeli kapcsolatokat szabályozó megállapodások előtt.

 

 

 

 

 

LEVÉL A JOGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani

Elnök

Alkotmányügyi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: A Jogi Bizottság véleménye a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről (2018/0427(NLE))

 

A Jogi Bizottság koordinátorai 2019. november 6-i ülésükön úgy határoztak, hogy a bizottságunk hatáskörébe tartozó kérdésekkel foglalkozva az eljárási szabályzat 56. cikkének (1) bekezdésével összhangban levél formájában véleményt nyilvánítanak a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásról[54] (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás). Az Elnökök Értekezlete 2019. október 24-i határozata alapján 2019. november 6-án – mint a bizottság elnökét – engem jelöltek ki a vélemény előadójának, és a vélemény levél formájában került megfogalmazásra.

 

Az ajánlás:

 

A Jogi Bizottság 2020. január 16-i ülésén 17 szavazattal, 1 ellenében és 2 tartózkodással[55] tehát úgy határozott, hogy azt javasolja az Alkotmányügyi Bizottságnak, hogy mindaddig ne adja egyetértését a kilépésről rendelkező megállapodáshoz, amíg az Egyesült Királyság kilépésről rendelkező megállapodásról szóló törvényjavaslatának – amely a kilépésről szóló megállapodást hatályba lépteti – végleges elfogadására és az Egyesült Királyság valamennyi illetékes szerve általi aláírására, továbbá jogkövetkezményeinek a kilépésről rendelkező megállapodás jövőbeli végrehajtását érintő értékelésére sor nem kerül.

 

Az ajánlás megfogalmazása során a Jogi Bizottság kellő mértékben figyelembe vette a kilépésről rendelkező megállapodás rendelkezéseit, különösen annak 4. és 5. cikkét, a polgárok jogairól szóló második részét, harmadik részének a szellemi tulajdonról szóló IV. címét, a polgári és kereskedelmi ügyekben folyamatban lévő igazságügyi együttműködésről szóló VI. címét, valamint ezeknek az átmeneti időszak végét megelőző eseményekkel való szoros kapcsolatát; az uniós bírósági és közigazgatási eljárásokról szóló X. címét; a kiváltságokról és mentességekről szóló XII. címét, különösen az Európai Parlament képviselőinek mentességét érintő rendelkezéseket; az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek működésével kapcsolatos egyéb kérdésekről szóló XIII. címét, az átmenetről szóló negyedik részét, az intézményi és záró rendelkezésekről szóló hatodik részét, különös tekintettel annak egységes értelmezésről és alkalmazásról szóló I. címére.

 

A Jogi Bizottság nevében szeretném felhívni az Alkotmányügyi Bizottság figyelmét az alábbi elemekre, amelyek az egyetértés alkalmazásában alapvető fontosságúaknak tekintendők:

 

1. valamely tagállam Európai Unióból való kilépését – amely az adott tagállam szuverén joga – a lehető legrendezettebb módon kell lebonyolítani, hogy az egyrészt ne érintse negatívan az Európai Uniót, annak polgárait és az európai integráció folyamatát, másrészt viszont, amennyire lehetséges, korlátozza a kilépő tagállamot és annak polgárait érintő közvetlen hátrányos következményeket;

 

2. kilépésről rendelkező megállapodás hiányában az Egyesült Királyság 2019. március 30-án automatikusan és rendezetlen módon lépne ki az Európai Unióból;

 

3. az Egyesült Királyság 2017. március 29-i értesítésében kinyilvánította azon szándékát, hogy nem kíván az Európai Unió Bíróságának joghatósága alá tartozni.  Az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló 2017. október 3-i állásfoglalásában a Parlament különösen a polgárok jogai tekintetében hangsúlyozta, hogy azon kötelezettségvállalást, amely szerint az EU-27 tagállamok Egyesült Királyságban élő polgárainak jogai közvetlen hatással bírnak azáltal, hogy a kilépési megállapodást az Egyesült Királyság törvényei közé foglalják, oly módon kell teljesíteni, hogy megelőzzék e tekintetben az egyoldalú változtatásokat, lehetővé tegyék az uniós polgárok számára, hogy a kilépési megállapodásban foglalt jogokra hivatkozzanak közvetlenül az Egyesült Királyság bíróságai és közigazgatása előtt, valamint elsőbbséget biztosítsanak az Egyesült Királyság törvényeivel szemben, és hangsúlyozta, hogy az uniós jogrend koherenciájának és integritásának biztosítása érdekében továbbra is az Európai Unió Bíróságának (EUB) kell az uniós jog és a kilépési megállapodás értelmezésének és végrehajtásának egyetlen és illetékes szerveként működnie.  Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás feltételei között az Egyesült Királysággal megállapodás született az EUB joghatóságára és az uniós jog értelmezésére és alkalmazására vonatkozó különös rendelkezésekről.  Ez a kilépésről rendelkező megállapodás alapvető eleme, és annak vonatkozó rendelkezéseitől való – különösen a kilépésről rendelkező megállapodásról szóló törvényjavaslathoz hasonló végrehajtási rendelkezések elfogadása útján megvalósított – bármilyen egyoldalú eltérésnek az Európai Parlament egyetértésének visszatartását kell eredményeznie.  Ebből következik tehát, hogy a Parlament csak annak szem előtt tartásával nyilváníthatja ki egyetértését, hogy a felek maradéktalanul és jóhiszeműen tiszteletben tartják az EUB joghatósága és az uniós jog, valamint a kilépésről rendelkező megállapodás értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos szerepe tekintetében a kilépésről rendelkező megállapodásban elért, gondosan kiegyensúlyozott megoldást;

 

4. kulcsfontosságú az EU-27 tagállamok Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező állampolgárai jogainak, illetve az Egyesült Királyság EU-ban lakóhellyel rendelkező állampolgárai, különösen a családok és a kiszolgáltatott helyzetű polgárok jogainak az átmeneti időszakban teljes körű, azt követően pedig a lehető legnagyobb mértékű megőrzése, különös tekintettel a szerzett jogokra.  Ez a tárgyalások kezdete óta a Parlament fő tárgyalási irányvonala és egyetértésének feltétele volt, és annak is kell maradnia;

 

5. az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépése elsődleges fontosságú Észak-Írország és Írországhoz fűződő jövőbeli viszonya szempontjából a béke megóvása és ennélfogva a nagypénteki megállapodás valamennyi elemének megőrzése érdekében.  E tekintetben megjegyzendő, hogy az Írországról/Észak-Írországról szóló felülvizsgált jegyzőkönyv módosított rendelkezéseinek végrehajtása kihívásokat jelenthet, és azt gondosan fel kell építeni és nyomon kell követni.  Az alapos ellenőrzést és megfontolást igénylő elemek egyike az Észak-Írországban letelepedett és ott működő társaságokkal kapcsolatos joghatóság;

 

6. az Egyesült Királyság kilépésről rendelkező megállapodásról szóló törvényjavaslata, amely a kilépésről szóló megállapodást hatályba lépteti, az Egyesült Királyság belső jogrendjébe tartozó jogi aktus, és annak a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtását érintő joghatásai kulcsfontosságúak az egyetértés szempontjából.  Az egyetértésről szóló döntés meghozatala előtt alaposan elemezni kell ezeket a joghatásokat, és az egyetértés megadása esetén később az Egyesült Királyságnak és az Európai Uniónak is szorosan nyomon kell követnie azokat;

 

7. az Egyesült Királyság most állítja fel azt a független ellenőrző hatóságot, amely illetékes lesz abban, hogy befogadja az EU-27 tagállamok állampolgárainak panaszait a kilépésről rendelkező megállapodás szerinti jogaikat érintő esetleges jogsértésekkel kapcsolatban. A hatóság vizsgálatokat folytathat, és bírósági kereseteket indíthat. Tekintettel e szervnek a kilépésről rendelkező megállapodás – és következésképpen az EU jogszabályai – betartásában játszott kulcsfontosságú jövőbeli szerepére, rendkívül fontos, hogy e hatóság létrehozása során lehetőséget biztosítsanak számára, hogy gyorsan és teljes függetlenséggel intézkedjen az uniós polgárok panaszai ügyében;

 

8. a kilépésről rendelkező megállapodás szerint az átmeneti időszak 2020 végéig tart, amit legfeljebb 1 vagy 2 évvel meg lehet hosszabbítani. A kilépésről rendelkező megállapodás értelmében az átmeneti időszak alatt uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek az Egyesült Királyságra, valamint az Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező, illetve letelepedett természetes és jogi személyekre vonatkozóan az uniós jog által rájuk ruházott hatáskörökkel rendelkeznek. Így különösen, az Európai Unió Bírósága joghatósággal rendelkezik a Szerződésekben meghatározottak szerint.  Megjegyzendő, hogy az átmeneti időszak meghosszabbításának lehetőségét megfelelően meg kell fontolni, mivel az az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti jövőbeli kapcsolatokról folyó tárgyalások lezárása révén módot ad az Egyesült Királyság rendezett kilépésének további előmozdítására.

 

Bízom benne, hogy a fentiek hasznos kiegészítést jelentenek az Alkotmányügyi Bizottság által megfogalmazott jelentéshez.

 

Megkülönböztetett tisztelettel:

Lucy Nethsingha

 

 

 

 

LEVÉL AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGI, BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani

Elnök

Alkotmányügyi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: Vélemény a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről (2018/0427(NLE))

Tisztelt Elnök Úr!

Örömmel tájékoztatom, hogy a Bizottsági Elnökök Értekezletének 2019. február 12-i, az Elnökök Értekezlete által 2019. február 14-én jóváhagyott határozatát követően a LIBE bizottság 2019. február 26-án úgy határozott, hogy kéri, hogy az eljárási szabályzat 56. cikkének (1) bekezdése értelmében levél formájában nyújthasson be véleményt az AFCO bizottságnak a fent említett eljárásnak megfelelően.

Bizottságunk 2020. január 13-i ülésén fogadta el ezt a véleményt. Az ülésen bizottságunk úgy határozott, hogy felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy ajánlástervezetébe foglalja bele az alábbi módosításokat.

 

Ezért továbbítom a LIBE bizottság véleményét, amely két részből áll: az A. részből (Általános észrevételek) és a B. részből (Tematikus észrevételek a LIBE hatáskörébe tartozó területeken). A vélemény azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a LIBE bizottság hatáskörébe tartoznak, és amelyek elengedhetetlenek egy rendezett és megfelelően előkészített kilépési folyamathoz, nevezetesen az EU és az Egyesült Királyság polgárainak helyzetével és jogaival, a személyes adatok védelmével, a menekültüggyel, a migrációval és a határigazgatással, valamint a biztonsággal, a bűnüldözési együttműködéssel és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel. A vélemény ezért csak a kilépésről rendelkező megállapodás tervezetének szövegével kapcsolatban tesz észrevételeket, ideértve az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli együttműködés kilátásait is.

 

 

Tisztelettel:

Juan Fernando López Aguilar

JAVASLATOK

A. Általános észrevételek

A LIBE bizottság hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése a lehető legkorlátozottabb hatással járjon. Ez különösen fontos a LIBE bizottság hatáskörébe tartozó fent említett ügyek esetében, mivel azok az emberek életének alapvető vonatkozásait érintik. 

A LIBE bizottság úgy véli, hogy a kilépésről szóló megállapodás olyan keretet kíván biztosítani a rendezett kilépéshez, amely a lehető legkisebbre csökkenti az Egyesült Királyság kilépésének káros hatásait.

Végezetül bizottságunk azon a véleményen van, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli nemzetközi együttműködésnek továbbra is a nemzetközi jog, az emberi jogok és a jogállamiság közös tiszteletben tartásán kell alapulnia.

B. Tematikus észrevételek

1.  Állampolgári jogok

Az Európai Parlament 2018. május 14-i állásfoglalása[56] szerint biztosítani kell, hogy „az Egyesült Királyságban jogszerűen élő uniós polgárok, továbbá az EU-27 tagállamaiban jogszerűen élő egyesült királyságbeli polgár joga ne sérüljön" a brexit miatt, és bizottságunk üdvözli a kilépésről szóló megállapodást, mivel az hosszú utat tett meg a Parlament e kulcsfontosságú kérésének valóra váltása felé. Az is pozitív, hogy az Egyesült Királyság és az EU kötelezettségei e tekintetben a viszonosságon alapulnak.

Ezért a LIBE bizottság számára kulcsfontosságú, hogy a kilépésről szóló megállapodás értelmében a polgárok jogai – ideértve bírósági értelmezésüket is – fennmaradjanak az átmeneti időszak alatt, ami mindkét fél polgárai számára biztosítja az életük megtervezéséhez szükséges teret és időt. Az „élethosszig tartó védelem” a megállapodás 39. cikke alapján is biztosított, míg az Európai Unió Bírósága (EUB) joghatóságának kiterjesztése a kilépést követő időszakra, és az átmeneti időszak vége előtt született ítélkezési gyakorlat kötelező ereje is pozitív e tekintetben. Bizottságunk üdvözli továbbá, hogy a kilépésről szóló megállapodás és a kapcsolódó családegyesítési garanciák a jelenlegi családtagokra és jövőbeli gyermekekre is kiterjednek, védelmet nyújtanak a kiutasítással szemben, biztosítékokat nyújtanak a tartózkodáshoz való jog bizonyítására vonatkozó követelményekre és a kapcsolódó eljárási jogokra vonatkozóan, valamint üdvözli az Egyesült Királyság kormányának ezzel kapcsolatos biztosítékát arra vonatkozóan, hogy az átmeneti időszak alatt – a közelmúltbeli gyakorlattól eltérően – nem fogja alkalmazni az átfogó betegbiztosítási követelményt azokra az uniós polgárokra, akik „előzetes letelepedési engedéllyel rendelkező” vagy letelepedett státuszt kérelmeznek.

 

A kilépésről szóló megállapodás bizonyos kikötéseket is tartalmaz, mivel például a jelenleg az Európai Bíróság értelmezése szerint az uniós jog hatálya alá tartozó polgárok bizonyos kategóriái (pl. az Egyesült Királyság nem uniós családtagokkal visszatérő állampolgárai, a fogyatékossággal élő személyek és gondozók, az Egyesült Királyságban élő, a tagállamokkal szoros jogi kapcsolatban álló harmadik országbeli állampolgárok, például az EU-ban született harmadik országbeli állampolgárok, az elismert menekültek és a hontalan személyek) nem tartoznak a megállapodás rendelkezéseinek hatálya alá. Összességében azonban a kilépésről szóló megállapodás rendelkezései olyan rendszert határoznak meg, amely legalább némi jogbiztonságot és kiszámíthatóságot biztosít, és nagymértékben védi az EU és az Egyesült Királyság azon polgárainak jogait, akik éltek a szabad mozgásból és az uniós állampolgárságból eredő jogaikkal.

A LIBE bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az észak-írországi polgárokat állampolgárságuktól függően különböző jogok illetik meg; sürgeti az Egyesült Királyság hatóságait annak biztosítására, hogy Észak-Írországban ne csökkenjenek a polgárok jogai, és hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a nagypénteki megállapodás minden részét.

A jelenlegi helyzet szerint az Egyesült Királyság állampolgárai az átmeneti időszak végét követően nem rendelkeznek majd többé egy másik tagállamba való szabad mozgáshoz való joggal abból a tagállamból kiindulva, ahol korábban tartózkodtak, és ahhoz, hogy továbbra is élvezhessék a szabad mozgás jogát, csak a vonatkozó nemzeti jog szerinti tagállami állampolgárságot vagy az uniós jog szerinti „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást kérelmezhetnék. Bizottságunk véleménye szerint a jövőbeli nemzetközi megállapodásnak tartalmaznia kell a kilépésről szóló megállapodás által mind az uniós, mind az egyesült királyságbeli polgárok számára garantált állampolgári jogok teljes körű fenntartását az átmeneti időszak végét követően is. Ezen túlmenően a LIBE bizottság számára fontos, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli nemzetközi megállapodás szövegének sarokkövét és oszthatatlan részét képezze a polgárok jogainak további konkretizálása – ideértve az Egyesült Királyság állampolgárainak az EU-n belüli, kölcsönös megközelítésen alapuló szabad mozgását is. Az is alapvető fontosságú, hogy az EU 27 tagállama tisztázza az egyes tagállamok által a tartózkodási engedélyt megszerezni kívánó egyesült királysági állampolgárokra alkalmazandó keretet. Ezen intézkedéseknek a folyamat megkönnyítése érdekében felhasználóbarátnak és átláthatónak, továbbá ingyenesnek kell lenniük.

Ezen túlmenően a LIBE bizottság aggodalmát fejezi ki az Egyesült Királyság hatóságai által alkalmazott jelenlegi uniós letelepedési rendszer miatt, amely lehetővé teszi az uniós polgárok és családtagjaik számára, hogy az Egyesült Királyságban letelepedett és előzőleg letelepedett státuszért folyamodjanak. A lehető leghamarabb, de legkésőbb az átmeneti időszak végéig meg kell oldani a következő kérdéseket:

i.   Annak biztosítása, hogy az Egyesült Királyság hatóságai konkrét intézkedések révén kezeljék a kérelmezés elektronikus jellegével kapcsolatban felmerülő problémákat (az uniós polgárok bizonyos kategóriáinak nehézségei a jelentkezés tekintetében, az előzőleg letelepedett státusz helytelen automatikus megadása az állandó státusz helyett, a különböző dokumentumok papíralapú benyújtásának lehetetlensége), valamint a jelentkezéshez való hozzáférés egyéb kihívásait;

ii.  A rendszer működését felülvizsgáló és felügyelő független ellenőrző hatóság teljes függetlenségének, valamint az uniós polgároktól és családtagjaiktól érkező panaszok gyors kezelésének biztosítása;

iii.  Annak biztosítása, hogy intézkedéseket hozzanak a kiszolgáltatott helyzetben lévő polgárok elérése és helyzetük határidő előtt és után történő kezelése érdekében, valamint enyhítsék a következményeket azon uniós polgárok tekintetében, akik önhibájukon kívül nem nyújtanak be kérelmet az uniós letelepedési rendszerben a kérelem benyújtásának határideje előtt; el kell kerülni azon polgárok kriminalizálását, megkülönböztetését, fogva tartását és kitoloncolását, akik rendes körülmények között jogosultak lennének a tartózkodásra.

 

 

2.  Adatvédelem

Ami az adatvédelmet illeti, a LIBE bizottság egyetért a kilépésről szóló megállapodás célkitűzésével, amely szerint biztosítani kell az azon személyek számára az Unióban biztosított védelem folytonosságát, akiknek személyes adatait a kilépés időpontját követően az Egyesült Királyságban fogják feldolgozni. A megállapodás 70-71. cikke olyan keretet biztosít, amely az átmeneti időszak alatt és azt követően is megfelel ennek a célkitűzésnek. Ezért alapvető fontosságú, hogy a Bizottság késedelem nélkül megkezdje az Egyesült Királyság adatvédelmi jogi kerete megfelelőségének értékelését.

Bár a megállapodás rendelkezései egyértelműen előírják, hogy a brexit után is biztosítani kell az uniós személyek védelmét, a végrehajtás gyakorlati módozatainak is teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk ezt a célkitűzést. A LIBE bizottság hangsúlyozza, hogy alaposan és mélyrehatóan elemezni kell az Egyesült Királyság adatvédelmi jogi keretét annak bizonyítása érdekében, hogy az uniós adatvédelmi jogszabályokban, különösen az (EU) 2016/679 és az (EU) 2018/1725 rendeletben és az (EU) 2016/680 irányelvben, valamint az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában rögzített valamennyi feltétel teljesül az Európai Unió által biztosítottal lényegében egyenértékű védelmi szint biztosítása érdekében. A LIBE bizottság elismeri, hogy az Egyesült Királyság átültette nemzeti jogába az uniós adatvédelmi csomagot. Ez lehet a megfelelőség értékelésének alapja. A LIBE bizottság úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani az Egyesült Királyságban a nemzetbiztonság és a személyes adatok bűnüldöző hatóságok általi feldolgozása, illetve a migrációval kapcsolatos ügyek terén érvényben lévő jogi keretre. Emlékeztet, hogy a Temporához hasonló tömeges megfigyelési programok nem feltétlenül felelnek meg az uniós adatvédelmi szabályoknak, és határozottan ösztönzi az e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlat, például a Schrems-ügy[57] figyelembevételét.

Amennyiben az Egyesült Királyság adatvédelmi jogi kerete nem minősülne megfelelőnek, az Európai Uniónak hangsúlyoznia kell a nemzetközi adattovábbításra vonatkozó adatvédelmi szabályok tiszteletben tartásának szükségességét az uniós adatvédelmi jog által előírt védelem folyamatosságának biztosítása érdekében.

A LIBE bizottság felhívja továbbá a tagállamok adatvédelmi hatóságait, hogy proaktívan kövessék a teljes kilépési folyamatot annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az érintettek jogainak megsértése nélküli, sikeres és rendezett kilépéshez. 

3.  Biztonsági, bűnüldözési és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés

A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén a kilépésről szóló megállapodás egyértelmű és részletes szabályokat ír elő valamennyi folyamatban lévő büntetőeljárásra vonatkozóan. Egy olyan átmeneti időszak, amelynek során a vonatkozó, egyértelműen meghatározott uniós jogszabályok továbbra is alkalmazandók, lehetővé teszi az említett eljárások befejezését a jogbiztonság elvével összhangban, amely a büntetőjog és az eljárásjog alapelve.

Ami a bűnüldözést és a belső biztonságot illeti, a kilépésről szóló megállapodással összhangban az Egyesült Királyság a kilépést követően nem fér majd hozzá az uniós információs rendszerekhez, amelyek közül a legfontosabb a Schengeni Információs Rendszer, amely harmadik országok állampolgáraira és uniós állampolgárokra vonatkozó információkat egyaránt tartalmaz. A kilépésről szóló megállapodás meghatározza az átmeneti időszak alatti intézkedésekre vonatkozó szabályokat, amelyek lehetővé teszik az Egyesült Királyság számára, hogy az átmeneti időszak végéig folytassa a rendszereken keresztüli információcserét. Számos fontos rendszer – például a SIS és a SIENA – tekintetében a megállapodás bizonyos feltételek mellett lehetőséget biztosít arra, hogy az átmeneti időszak végét követően korlátozott ideig kicseréljék a műveleti információkat annak biztosítása érdekében, hogy az átmeneti időszak végén a rendszerekben található információk operatív értéke ne vesszen el. A megállapodásban foglalt rendelkezéseknek csökkenteniük kell az uniós információs rendszerekről való hirtelen lekapcsolódás hatását. Érdemes megjegyezni, hogy egyes uniós rendszerek, például a PNR esetében elegendő idő áll majd rendelkezésre a PNR-adatoknak az Egyesült Királyság és az EU közötti cseréjére vonatkozó jövőbeli megállapodások megtárgyalásához, amelyeket az Európai Bíróságnak is értékelnie kell majd.

Az Egyesült Királysággal való jövőbeli kapcsolatokat illetően a Parlament emlékeztet, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretét meghatározó politikai nyilatkozat olyan széles körű, átfogó és kiegyensúlyozott biztonsági partnerséget említ, amely kölcsönös megállapodásokat ír elő az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak időben történő, hatékony és eredményes cseréjére, valamint az ilyen adatok feldolgozásának a nemzeti PNR-feldolgozó rendszerekben való tárolására, továbbá a DNS-adatok, az ujjlenyomatok és a gépjármű-nyilvántartási adatok (Prüm) feldolgozására, valamint az Europolon és az Eurojuston keresztül történő operatív együttműködésre vonatkozóan. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy bár a Lisszaboni Szerződésben rögzített kívülmaradási mechanizmus keretében az Egyesült Királyság már nem volt köteles részt venni a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területére vonatkozó uniós eszközökben, mégis, eseti alapon részt vesz bizonyos jogalkotási intézkedésekben, és annak ellenére, hogy 2016-ban megszavazták az Unióból való kilépést, úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság továbbra is részt kíván majd venni a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés bizonyos részeiben, miután elhagyta az Uniót. Egyértelmű és állandó keretre van szükség az Egyesült Királyság büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésben való részvételéhez, nem pedig eseti határozatokra.  Ezen együttműködés lehetővé tételének alapvető előfeltétele az egyének alapvető jogainak érdemi tiszteletben tartása, beleértve az EJEE folyamatos betartását és érvényre juttatását, valamint a személyes adatok megfelelő védelmét és a hatékony jogi biztosítékokat is. A LIBE bizottság úgy véli, hogy ennek az együttműködésnek teljes mértékben ezen elvek tiszteletben tartásától kell függenie. A Parlament emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság hatóságai az uniós adatvédelmi jog súlyos megsértésével másolatokat készítettek a Schengeni Információs Rendszerben feldolgozott személyes adatokról, és hogy ezt a jogsértést mindeddig nem orvosolták; ezért a fent említett előfeltételekkel összhangban a Parlament felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a helyzet gyors és részletes értékelését és a Parlamentnek történő megfelelő jelentéstételt követően az együttműködés módozatairól szóló bármiféle tárgyalás megkezdése előtt orvosolja ezt a súlyos sérelmet és a többi súlyos jogsértést.

4.  Menedékjog, migráció és határigazgatás

Általános megjegyzésként, a kilépésről rendelkező megállapodás alig említi a jövőbeli menekültügyi, migrációs és határigazgatási együttműködést.

Ennek kapcsán tisztázni kell, hogy az Egyesült Királyság milyen mértékben kíván továbbra is együttműködni az EU-val a közös európai menekültügyi rendszer, nevezetesen Dublin tekintetében, mivel az Egyesült Királyság jelenleg több eszközben is részt vesz.  Hasonlóképpen, megfelelő pontosításokra lenne szükség.a migráció, illetve a nemzetközi együttműködés területén is az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli együttműködéssel kapcsolatosan.  Az uniós programokban való további részvételtől függően a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra vonatkozó jövőbeli megállapodásba is bele kell foglalni a rendelkezéseket, mivel jelenleg az Egyesült Királyság kapja a legmagasabb összeget (a visszatéréssel kapcsolatos intézkedések miatt).

Ami a határigazgatást illeti, az Egyesült Királyság jelenleg nem válhat a Frontex teljes jogú tagjává azon az alapon, hogy nem vett részt a schengeni vívmányok kapcsolódó részeiben. Az Egyesült Királyság ugyanakkor számos módon együttműködik a Frontex-szel, többek között a visszatérés és a határigazgatás területén nyújtott operatív támogatás, valamint az igazgatótanácsban megfigyelőként való képviseletet keretében. Fontos lenne tisztázni a Frontexnek az Egyesült Királysággal mint harmadik országgal fennálló jövőbeli kapcsolatát. Ugyanez a következtetés érvényes az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok meghatározása terén az információcsere és a nagyméretű határigazgatási információs rendszerek használata tekintetében, különösen az irányítás és a jogbiztonság új módozatainak tisztázása vonatkozásában.

A LIBE bizottság ezért felkéri az AFCO-t mint illetékes bizottságot arra, hogy javasolja a Parlamentnek a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezet (2018/0427(NLE)) jóváhagyását.

 

 

 

LEVÉL A PETÍCIÓS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

Antonio Tajani

Elnök

Alkotmányügyi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: Vélemény a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatról (2018/0427(NLE))

Tisztelt Elnök Úr!

Bizottságának a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatról (2018/0427(NLE)) szóló egyetértésével kapcsolatban fordulok Önhöz. A Petíciós Bizottság 2020. január 21-i ülésén levél formájában megfogalmazott véleményt fogadott el, amelyet ezúton továbbítok Önnek.

Ezen az ülésen[58] a Petíciós Bizottság úgy határozott, hogy felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint az ügyért felelős bizottságot, hogy javasolja a Parlamentnek, hogy adja egyetértését a tanácsi határozathoz.

Az EUMSZ 227. cikke valamennyi uniós polgár és az Unió területén székhellyel, illetve lakóhellyel rendelkező valamennyi vállalkozás vagy magánszemély számára biztosítja az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogot. Ez azt jelenti, hogy a brexitet követően az Egyesült Királyságban élő brit állampolgárok január 31. után már nem lesznek jogosultak részt venni az európai polgári kezdeményezésben, és az átmeneti időszak lejártát követően (december 31.) elvesztik azt a jogot, hogy petíciót nyújtsanak be az Európai Parlamenthez, illetve hogy az ombudsmanhoz forduljanak. Az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok megtartják ezeket a jogokat, míg az EU-ban élő egyesült királyságbeli állampolgárok elveszítik az európai polgári kezdeményezésben való részvétel jogát, de fenntartják a petíciós jogot.

A Petíciós Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a polgároktól kapott 210 petíciónak, amelyekben komoly aggodalmuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy a brexit hogyan érinti jogaikat, különösen az ombudsmanhoz való fordulás joga és az európai polgári kezdeményezésben való részvétel joga tekintetében. A Petíciós Bizottsághoz továbbá számos petíció érkezett a családegyesítési jogról, az egészségügyi ellátásról, a szavazati jogról és a tartózkodásról. A Petíciós Bizottság ezért hangsúlyozni kívánja a kilépésről rendelkező megállapodás által az állampolgárok számára garantált jogok védelmének fontosságát.

A Petíciós Bizottság emlékeztet arra, hogy a polgárok jogainak védelme mindig is a legfontosabb prioritásai között szerepelt. Megjegyzi, hogy a megállapodás rendelkezéseket határoz meg az Egyesült Királyság kilépése által érintett uniós és egyesült királyságbeli állampolgárok és családtagjaik jogállásának és jogainak védelme tekintetében. A Petíciós Bizottság megjegyzi, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás védi azon uniós polgárok és családtagjaik jogait, akik az átmeneti időszak vége előtt az uniós jognak megfelelően gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat az Egyesült Királyságban, és továbbra is ott tartózkodnak, valamint azon egyesült királyságbeli állampolgárok jogait, akik ugyanezt a jogot az EU 27 tagállamában gyakorolják.

A Petíciós Bizottság emlékeztet arra, hogy a választásokon történő szavazáshoz való jog olyan alapjog, amely a tagállamok alkotmányos hagyományainak részét képezi, az uniós szerződések pedig a politikai részvételhez való joggal kapcsolatosan ismerik el. A demokratikus életben való részvételt, illetve a választójognak egy másik tagállamban élő uniós polgárok általi gyakorlását gyakran megemlítették a petíciók benyújtói.

A Petíciós Bizottság ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos brit állampolgárt megfosztottak szavazati jogától, miután több mint 15 évig egy másik tagállamban éltek. Az Egyesült Királyság megfosztotta állampolgárait e jogtól arra a feltételezésre alapozva, hogy a külföldön élő személyeket nem érintik a hazájukban hozott politikai döntések. Az Egyesült Királyság megfosztja továbbá állampolgárait az európai választásokon való részvételtől, amennyiben állandó jelleggel egy harmadik országban élnek, beleértve a tagállamokat is.

A bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos brit állampolgár és az EU 27 tagállamának állampolgárai nem szavazhattak a brexitről szóló népszavazáson, még akkor sem, ha a szavazás eredménye életük szempontjából döntő fontosságú volt. A választásokon és a jogi népszavazásokon való szavazás joga alapvető jog, amelyet minden körülmények között védeni kell. Nem szabad megvonni azoktól a polgároktól, akik úgy döntenek, hogy egy másik tagállamban telepednek le és mozognak szabadon.

Végül, de nem utolsósorban a Petíciós Bizottság hangsúlyozza, hogy a fogadó államnak biztosítania kell, hogy a tartózkodási jogállás iránti kérelmekkel kapcsolatos közigazgatási eljárások zökkenőmentesek, átláthatóak és egyszerűek, valamint szükségtelen terhektől mentesek legyenek. A bizottság úgy véli, hogy az Egyesült Királyság Belügyminisztériuma által javasolt rendszer, a „regisztrációs eljárás”, amelynek keretében az EU 27 tagállamának állampolgárai tartózkodási jogállást tudnak igényelni, nem olyan átlátható és egyszerű, mint kellene, hogy legyen, valamint szükségtelen és méltánytalan adminisztratív terheket ró az EU 27 tagállamának állampolgáraira, sőt akár azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy megfosztja a tartózkodási jogra jogosult polgárokat attól, hogy éljenek ezekkel a jogokkal.

A Petíciós Bizottság aggodalmát fejezi ki a letelepedési rendszer jelenlegi végrehajtása miatt, főként az „előzetes letelepedési engedéllyel rendelkező” jogállás megtagadásának technikai részletek miatti önkényes alkalmazása, valamint azon személyek esetében a lehetséges következmények tekintetében, akik elmulasztják kérelmüket a határidő lejárta előtt benyújtani. Ez az aggodalom a Belügyminisztériumnak az uniós polgárok esetleges kitoloncolásával kapcsolatos nyelvezetén, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő polgárok megsegítésére irányuló intézkedések hiányán alapul.

A fentiekre tekintettel a Petíciós Bizottság felszólítja az Egyesült Királyság hatóságait, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok jogainak megfelelő védelme és garantálása érdekében.

A Petíciós Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot, hogy javasolja a Parlamentnek, hogy adja egyetértését a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozathoz.

 

 

Megkülönböztetett tisztelettel:

 

 

 

Dolors Montserrat

Elnök

Petíciós Bizottság

 

 

 

ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím	A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből való kilépéséről szóló megállapodás megkötése
Hivatkozások	21105/3/2018 – C9-0148/2019 – 21105/1/2018 – C8-0031/2019 – 2018/0427(NLE)
A konzultáció időpontja / Az egyetértésre irányuló kérelem időpontja	11.1.2019
Illetékes bizottság  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	AFCO 30.1.2019
Véleménynyilvánításra felkért bizottságok  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	AFET 14.2.2019	INTA 14.2.2019	EMPL 11.3.2019	ENVI 14.2.2019
	IMCO 14.11.2019	TRAN 11.3.2019	AGRI 14.11.2019	JURI 14.2.2019
	LIBE 11.3.2019	PETI 14.11.2019
Előadók  A kijelölés dátuma	Guy Verhofstadt 23.1.2020
Vizsgálat a bizottságban	23.1.2020
Az elfogadás dátuma	23.1.2020
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 3 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Martina Anderson, Gerolf Annemans, Catherine Bearder, Geert Bourgeois, Richard Corbett, Pascal Durand, Daniel Freund, Esteban González Pons, Laura Huhtasaari, Rupert Lowe, Aileen McLeod, Giuliano Pisapia, Domènec Ruiz Devesa, Pedro Silva Pereira, Antonio Tajani, László Trócsányi, Guy Verhofstadt, Loránt Vincze, Rainer Wieland
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Gwendoline Delbos-Corfield, Danuta Maria Hübner, Miapetra Kumpula-Natri, Jaak Madison, Mairead McGuinness, Maite Pagazaurtundúa
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk (7) bekezdés)	Robert Rowland
Benyújtás dátuma	23.1.2020

 

 

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

23	+
ECR	Geert Bourgeois
GUE/NGL	Martina Anderson
ID	Gerolf Annemans, Laura Huhtasaari, Jaak Madison
NI	Rupert Lowe, Robert Rowland
PPE	Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Mairead McGuinness, Antonio Tajani, László Trócsányi, Loránt Vincze, Rainer Wieland
RENEW	Pascal Durand, Maite Pagazaurtundúa, Guy Verhofstadt
S&D	Miapetra Kumpula-Natri, Giuliano Pisapia, Domènec Ruiz Devesa, Pedro Silva Pereira
VERTS/ALE	Gwendoline Delbos-Corfield, Daniel Freund

 

3	-
RENEW	Catherine Bearder
S&D	Richard Corbett
VERTS/ALE	Aileen McLeod

 

0	0

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

 

• [1]  HL C 384. I, 2019.11.12., 1. o.
• [2]  HL C 384. I, 2019.11.12., 178. o.
• [3]  HL L 80. I, 2019.3.22., 1. o.
• [4]  HL L 101., 2019.4.11., 1. o.
• [5]  HL L 278. I, 2019.10.30., 1. o.
• [6]  HL C 298., 2018.8.23., 24. o.
• [7]  HL C 346., 2018.9.27., 2. o.
• [8]  HL C 369., 2018.10.11., 32. o.
• [9]  HL C 162., 2019.5.10., 40. o.
• [10]  Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0016.
• [11] HL C 298., 2018.8.23., 24. o.
• [12] Az Európai Tanács iránymutatásai azt követően, hogy hogy az Egyesült Királyság az EUSZ 50. cikke szerint bejelentette kilépési szándékát (EUCO XT 20004/17).
• [13] A Tanács (EU) 2019/274 határozata (2019. január 11.) a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásnak az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség nevében történő aláírásáról (HL L 47. I, 2019.2.19., 1. o.). A kilépésről rendelkező megállapodás szövegét csatolták az (EU) 2019/274 határozathoz, és az Európai Unió Hivatalos Lapjának C 66 I számában hirdették ki (HL C 66. I, 2019.2.19., 1. o.).
• [14] A Tanács (EU) 2019/1750 határozata (2019. október 21.) a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásnak az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség nevében történő aláírásáról szóló (EU) 2019/274 határozat módosításáról (HL L 274. I, 2019.10.28., 1. o.). A kilépésről rendelkező megállapodás az (EU) 2019/1750 határozathoz csatolt szövegét az Európai Unió Hivatalos Lapjának C 384. I. számában hirdették ki (HL C 384. I, 2019.11.12., 1. o.).
• [15] A Tanács (EU) 2020/48 határozata (2020. január 21.) a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásnak az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség nevében történő aláírásáról szóló (EU) 2019/274 határozat módosításáról (HL L 16I., 2020.1.21., 1. o.).
• [16] A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezet, XT 21105/3/18 REV 3 tanácsi dokumentum
• [17] HL C 91., 2018.3.9., 40. o.
• [18] Az előző ciklusban az ALDE képviselőcsoport, jelenleg a Renew Europe képviselőcsoport.
• [19] Az Egyesült Királyság Európai Unión belüli helyzetének újraszabályozása, HL C 69. I, 2016.2.23., 1. o.
   
• [20] HL C 346., 2018.9.27., 2. o.
• [21] HL C 346., 2018.9.27., 2. o.
• [22]COM(2017)0784.
• [23] HL C 162., 2019.5.10., 40. o.
• [24] HL C 91., 2018.3.9., 40. o.
• [25] HL L 166., 2004.4.30., 1. o.
• [26] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0006, a kilépésről rendelkező megállapodásban foglalt, a polgárok jogaira vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról és nyomon követéséről szóló 2020. január 15-i európai parlamenti állásfoglalás (2020/2505(RSP)).
• [27] Az Egyesült Királyság kilépése (brexit) és a nagypénteki megállapodás (UK Withdrawal (‘Brexit’) and the Good Friday Agreement), Európai Parlament, Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, 2017. november. Elérhető a következő címen: https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/596826/IPOL_STU(2017)596826_EN.pdf
• [28] Az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, 2018. március 14-i európai parlamenti állásfoglalás (HL C 162., 2019.5.10., 40. o.).
• [29] Az Egyesült Királyság kilépése (brexit) és a nagypénteki megállapodás (UK Withdrawal (‘Brexit’) and the Good Friday Agreement), Európai Parlament, Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, 2017. november. Elérhető a következő címen: https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/596826/IPOL_STU(2017)596826_EN.pdf
• [30] E célt szem előtt tartva a szakirodalom számos javaslatot megfogalmazott e kérdés kapcsán, többek között felvetette az „Intelligens határigazgatás 2.0” elnevezésű lehetőséget is, amely „a nemzetközi normák, a nemzetközi színtéren bevált módszerek és a legkorszerűbb technológia együttes” alkalmazásával egy „olyan új határigazgatási megoldás végrehajtására tesz javaslatot, amely a legnagyobb kiszámíthatóságot, sebességet és biztonságot nyújtja a határ mindkét oldalán, és a legkisebb terhet és költséget jelenti a kereskedők és az utazók számára”. Intelligens határigazgatás 2.0: Az ellenőrzött határ elkerülése az Ír-szigeten a vámellenőrzés és a személyek szabad mozgása tekintetében (Smart Border 2.0: Avoiding a hard border on the island of Ireland for Customs control and the free movement of persons), Európai Parlament, Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, 2017. november. Elérhető a következő címen: https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/596828/IPOL_STU(2017)596828_EN.pdf
• [31] Intelligens határigazgatás 2.0: Az ellenőrzött határ elkerülése az Ír-szigeten a vámellenőrzés és a személyek szabad mozgása tekintetében (Smart Border 2.0: Avoiding a hard border on the island of Ireland for Customs control and the free movement of persons), Európai Parlament, Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, 2017. november. Elérhető a következő címen: https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/596828/IPOL_STU(2017)596828_EN.pdf
• [32] A vizsgálat célja az volt, hogy „meghatározza a szóban forgó együttműködés hatókörét és mélységét, valamint az uniós tagság annak működésében és fejlődésében betöltött szerepét. [...] Az észak–déli együttműködés az Ír-sziget sajátossága, és Írország kormányának, valamint Észak-Írország kormányának hatáskörébe tartozik. Az együttműködésről a belfasti/nagypénteki megállapodás második ága rendelkezik”. Lásd: „Az észak–déli együttműködés, valamint végrehajtó szervek vizsgálata – Jelentés és a vizsgálat főbb megállapításai, Európai Bizottság, az Egyesült Királysággal az EUSZ 50. cikke szerint folytatandó tárgyalások előkészítéséért és lefolytatásáért felelős munkacsoport”, 2019. június 21.
• [33] James Brokenshire, Észak-Írországért felelős miniszter 2017. november 6-i, az Európai Politikai Központban elhangzott beszéde.
• [34]  Magyarázó megjegyzések az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyvhöz és a jövőbeli kapcsolatokról szóló politikai nyilatkozathoz (Explainer for the New Ireland/Northern Ireland Protocol and the Political Declaration on the Future Relationship), az Európai Unióból való kilépésért felelős minisztérium, az Egyesült Királyság kormánya, 2019. október 18. Elérhető a következő címen: https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/840653/EXPLAINER_FOR_THE_NEW_IRELAND_NORTHERN_IRELAND_PROTOCOL_AND_THE_POLITICAL_DECLARATION_ON_THE_FUTURE_RELATIONSHIP.pdf
• [35] A jegyzőkönyv felülvizsgált rendelkezéseivel kapcsolatos további részletekért lásd: „Brexit: miről született ma megállapodás az Egyesült Királysággal?” (Brexit: What did you agree with the UK today?), Európai Bizottság, Kérdések és válaszok, 2019. október 17. Elérhető a következő címen: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/QANDA_19_6122
• [36] A nyilatkozat elérhető a következő címen: https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/840232/Unilateral_Declaration_on_Consent.pdf
• [37] „A számla olyan pénzügyi kötelezettségeket tartalmaz, amelyek több évtizedre előrenyúlnak a jövőbe, valójában hosszabb időre szólnak, mint az Egyesült Királyság negyvenegynéhány éves EU-tagsága. Nyugdíjígérvények, infrastrukturális kiadási tervek, atomerőművek leszerelése, sőt, olyan eszközök, mint a műholdak és a Berlaymont épület – mindezeket fel kell osztani egy elszámolás keretei között, ha azt szeretnénk, hogy a brexit ne kemény, irányítás nélküli, barátságtalan kilépés legyen.” Forrás: „The €60 billion Brexit bill: How to disentangle Britain from the EU budget” (A 60 milliárd eurós brexit-számla: Hogyan szabadítsuk ki Nagy-Britanniát az EU költségvetéséből), Alex Barker, szakpolitikai összefoglaló, Centre for European Reform, 2017. február 6. Elérhető a következő címen: https://www.cer.eu/publications/archive/policy-brief/2017/%e2%82%ac60-billion-brexit-bill-how-disentangle-britain-eu-budget
   
• [38] HL C 162., 2019.5.10., 40. o.
• [39] HL C 346., 2018.9.27., 2. o.
• [40] Tobias Lock és Fabian Zuleeg: Extending the transition period (Az átmeneti időszak meghosszabbítása), az Európai Politikai Központ (EPC) vitaanyaga, 2018. szeptember 28., 6. o.
• [41] HL C 162., 2019.5.10., 40. o.
• [42] Tobias Lock és Fabian Zuleeg: Extending the transition period (Az átmeneti időszak meghosszabbítása), az Európai Politikai Központ (EPC) vitaanyaga, 2018. szeptember 28., 3. o.
• [43] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0016.
• [44] HL C 162., 2019.5.10., 40. o.
• [45] HL C 298., 2018.8.23., 24. o.
• [46] HL C 369., 2018.10.11., 32. o.
• [47] HL C 162., 2019.5.10., 40. o.
• [48] Ezzel összefüggésben lásd Steve Peers uniós jogot elemző EU Law Analysis blogjának 2018. december 8-i bejegyzését, amely rámutat, hogy éppen a politikai nyilatkozat nem kötelező és pontatlan volta vezetett a bírálatokhoz. Steve Peers egy későbbi, 2019. március 12-i bejegyzésben megismételte, hogy a politikai nyilatkozat – nem kötelező jellege mellett – homályos, illetve nem foglal állást a jövőbeli kapcsolatok számos kulcsfontosságú aspektusával kapcsolatban. A nyilatkozat a határozottabb és pontosabb kötelezettségvállalások érdekében felülvizsgálatra szorul. Mindkét bejegyzés megtalálható a következő címen: http://eulawanalysis.blogspot.com
• [49] HL C 66. I, 2019.2.19., 185. o.
• [50] HL C 384. I, 2019.11.12., 178. o.
• [51] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0016.
• [52] A zárószavazáson jelen voltak: Pierre Karleskind (megbízott elnök), Róża Thun und Hohenstein (alelnök), Maria Manuel Leitão Marques, (alelnök), Petra De Sutter (a vélemény előadója), Adam Bielan, Carlo Fidanza, Alex Agius Saliba, Clara Aguilera, Andrus Ansip, Pablo Arias Echeverría, Pascal Arimont, Anna-Michelle Asimakopoulou, Alessandra Basso, Brando Benifei, Adam Bielan, Hynek Blaško, Biljana Borzan, Vlad-Marius Botoş, Markus Buchheit, Dita Charanzová, David Cormand, Dinesh Dhamija, Carlo Fidanza, Evelyne Gebhardt, Alexandra Geese, Svenja Hahn, Virginie Joron, Eugen Jurzyca, Arba Kokalari, Marcel Kolaja, John Longworth, Morten Løkkegaard, Adriana Maldonado López, Leszek Miller, Dan-Ştefan Motreanu, Anne-Sophie Pelletier, Jiří Pospíšil, Christel Schaldemose, Tomislav Sokol, Tóth Edina, Kim Van Sparrentak, Marion Walsmann és Ivan Štefanec.
• [53] A zárószavazáson jelen voltak: Norbert Lins (elnök), Mairead McGuinness (a vélemény előadója), Álvaro Amaro, Franc Bogovič, Daniel Buda, Herbert Dorfmann, Hidvéghi Balázs, Peter Jahr, Marlene Mortler, Anne Sander, Simone Schmiedbauer, Juan Ignacio Zoido Álvarez, Clara Aguilera, Eric Andrieu, Ara-Kovács Attila, Carmen Avram, Adrian-Dragoş Benea, Isabel Carvalhais, Paolo De Castro, Juozas Olekas, Massimiliano Smeriglio, Atidzhe Alieva-Veli, Asger Christensen, Jérémy Decerle, Martin Hlaváček, Elsi Katainen, Ulrike Müller, Sheila Ritchie, Mara Bizzotto, Angelo Ciocca, Ivan David, Gilles Lebreton, Maxette Pirbakas, Benoît Biteau, Martin Häusling, Pär Holmgren, Bronis Ropė, Sarah Wiener, Mazaly Aguilar, Krzysztof Jurgiel, Zbigniew Kuźmiuk, Bert-Jan Ruissen, Veronika Vrecionová, Luke Ming Flanagan, Petros Kokkalis, Dino Giarrusso, Ivan Vilibor Sinčić
• [54] HL CI 384., 2019.11.12., 1. o.
• [55] A zárószavazáson jelen voltak: Lucy Nethsingha(elnök), Ibán García Del Blanco, Sergey Lagodinsky, Marion Walsmann (alelnökök), Patrick Breyer, Geoffroy Didier, Angel Dzhambazki, Heidi Hautala, Jackie Jones, Mislav Kolakušić; Gilles Lebreton, Karen Melchior, Lefteris Nikolaou-Alavanos, Sabrina Pignedoli, Jiří Pospíšil, Emil Radev, Franco Roberti, Liesje Schreinemacher, Stéphane Séjourné, Axel Voss, Lara Wolters, Tiemo Wölken, Juan Ignacio Zoido Álvarez (Esteban González Pons helyett az eljárási szabályzat 209. cikkének (7) bekezdése szerint).
• [56] Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről (2018/2573(RSP))
• [57]A Bíróság 2015. október 6-i ítélete a 362/14. számú, Maximillian Schrems kontra adatvédelmi biztos ügyben
• [58] A zárószavazáson jelen voltak: Dolors Montserrat (elnök), Tatjana Ždanoka (alelnök), Yana Toom (alelnök), Asim Ademov, Alex Agius Saliba, Isabel Benjumea Benjumea, Martin Buschmann, Angel Dzhambazki, Peter Jahr, Manolis Kefalogiannis, Ádám Kósa, Adriana Maldonado López, Ulrike Müller, Lefteris Nikolaou-Alavanos, Demetris Papadakis, Sira Rego, Diana Riba i Giner, Alfred Sant, Nico Semsrott, Andrey Slabakov, Ramona Strugariu, Loránt Vincze, Rainer Wieland, Kosma Złotowski.