Eljárás : 2019/2057(DEC)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0038/2020

Előterjesztett szövegek :

A9-0038/2020

Viták :

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0090

<Date>{02/03/2020}2.3.2020</Date>
<NoDocSe>A9-0038/2020</NoDocSe>
PDF 207kWORD 76k

<TitreType>JELENTÉS</TitreType>

<Titre>az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács</Titre>

<DocRef>(2019/2057(DEC))</DocRef>


<Commission>{CONT}Költségvetési Ellenőrző Bizottság</Commission>

Előadó: <Depute>Tomáš Zdechovský</Depute> 

1. AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT
 2. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY AZ ALKOTMÁNYÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

1. AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács

(2019/2057(DEC))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére[1],

 tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2019)0316 – C9-0052/2019)[2],

 tekintettel a Tanácsnak a 2018-ban elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,

 tekintettel a Számvevőszéknek a 2018. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt[3],

 tekintettel a Számvevőszéknek a 2018. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára[4],

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

 tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5] és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

 tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6] és különösen annak 59., 118., 260., 261. és 262. cikkére,

 tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,

 tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság véleményére,

 tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0038/2020),

1. elhalasztja a Tanács főtitkára számára az Európai Tanács és a Tanács 2018. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáról szóló határozatát;

2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

 


 

2. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács

(2019/2057(DEC))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács,

 tekintettel az európai ombudsmannak az Európai Unió Tanácsa elnökségének szponzorálásáról szóló, 1069/2019/MIG sz. ügyben kiadott ajánlására

 tekintettel az európai ombudsman a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatósága kapcsán végzett, OI/2/2017/TE számú stratégiai vizsgálatról szóló különjelentésére,

 tekintettel az európai ombudsman OI/2/2017. számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalására[7],

 tekintettel eljárási szabályzata 100. cikkére és V. mellékletére,

 tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság véleményére,

 tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0038/2020),

A. mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;

1. megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék 2018-as éves jelentésében nem állapított meg jelentős hiányosságokat az emberi erőforrásokkal és az Európai Tanács és a Tanács beszerzéseivel kapcsolatosan ellenőrzött területek vonatkozásában;

2. tudomásul veszi a Számvevőszék megállapítását, amely szerint a 2018. december 31-i fordulónappal záruló pénzügyi évet illetően a Tanács igazgatási kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek voltak, és az igazgatási kiadásokkal kapcsolatos megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesen működtek;

3. általános megjegyzésként sajnálja, hogy a Számvevőszék 2018. évi éves jelentése „Igazgatás” című 10. fejezetének hatóköre és következtetései meglehetősen korlátozottak, még akkor is, ha a többéves pénzügyi keret „Igazgatás” című 5. fejezete alacsony kockázatúnak minősül;

4. megállapítja, hogy a Számvevőszék 45 tranzakcióból álló mintát választott ki az összes uniós intézmény és szerv többéves pénzügyi keretének 5. fejezetéből („Igazgatás”); megjegyzi, hogy a mintát úgy alakították ki, hogy az reprezentatív legyen az 5. fejezet alatti kiadások körére nézve, amely az uniós költségvetés 6,3%-át teszi ki; megjegyzi, hogy a Számvevőszék munkája szerint az igazgatási kiadások alacsony kockázatúak; úgy véli azonban, hogy az „egyéb intézményekkel” kapcsolatban kiválasztott tranzakciók száma nem elegendő, és kéri a Számvevőszéket, hogy legalább 10%-kal növelje a megvizsgálandó tranzakciók számát;

5. sajnálja, hogy nem vették figyelembe a Parlamentnek az Európai Tanács és a Tanács költségvetésének szétválasztására vonatkozó, a korábbi mentesítési állásfoglalásokban megfogalmazott kérését; felszólítja a Tanácsot, hogy mindkét intézmény átláthatóságának és  elszámoltathatóságának, valamint a kiadásaik hatékonyságának javítása érdekében végezze el a szétválasztást;

6. megállapítja, hogy a Tanács költségvetése 2018-ban összesen 572 854 377 EUR volt (szemben a 2017-es 561 576 000 EUR-val), 91,9%-os globális végrehajtási aránnyal (szemben a 2017-es 93,8%-os aránnyal); tudomásul veszi a költségvetés 11,3 millió EUR összegű növekedését, amely a 2017. évi 3%-os és a 2016. évi 0,6%-os növekedéshez képest 2,0%-os növekedésnek felel meg;

7. üdvözli a Tanács általánosan prudens, hatékony és eredményes pénzgazdálkodását; elismeri, hogy a Tanács költségvetése a 2010. évi 634 millió EUR-ról 2018-ra 573 millió EUR-ra változott, ami 9,63%-os csökkenést jelent;

8. megjegyzi, hogy a 2018-ról 2019-re átvitt előirányzatok összesen 56 599 584 EUR-t tettek ki, ami 10,7%-nak felel meg (a 2017. évi 60 576 175 EUR-hoz vagy 11,5%-hoz képest), és főként olyan kategóriákból származik, mint a számítógépes rendszerek (18,3 millió EUR), az épületek (16,0 millió EUR) és a tolmácsolás (11,9 millió EUR); tudomásul veszi a 2018-ban törölt 46 348 862 EUR összegű előirányzatokat (szemben a 2017. évi 35 025 789 EUR-val); emlékezteti a Tanácsot, hogy az átvitelek kivételt jelentenek az évenkéntiség elve alól, és azoknak a tényleges szükségleteket kell tükrözniük, ezért felhívja a Tanácsot, hogy fokozza erőfeszítéseit a költségvetés túlbecslésének elkerülése érdekében;

9. megállapítja a küldöttségek utazási költségeinek alacsony végrehajtási arányát, 11,1 millió EUR kötelezettségvállalással, szemben a belső átcsoportosításokat is tartalmazó 22,3 millió EUR összegű végleges költségvetéssel; megjegyzi, hogy mivel a tagállamoknak vissza kellett téríteniük az előző évek fel nem használt összegeit, a Tanács csak 11,1 millió EUR-t kötött le a későbbi kifizetésekre; felszólítja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a fenti, régóta fennálló probléma megoldása érdekében a tagállamokkal megtárgyalt politikával kapcsolatban elért eredményekről;

10. tudomásul veszi, hogy a 2018. évi létszámtervben szereplő álláshelyek számát 3031 álláshelyben határozták meg (a 2017. évi 3027 álláshelyhez képest); megjegyzi, hogy 2018-ban 137 személyt (74 állandó tisztviselőt és 63 ideiglenes alkalmazottat) vettek fel, és hogy 2018 során 184 fő (154 állandó tisztviselő és 30 ideiglenes alkalmazott) távozott, aminek következtében nettó 47-tel csökkent a betöltött álláshelyek száma, ami a fő oka volt a „létszámterv” költségvetési jogcímet érintő 18,8 millió EUR összegű alulköltekezésének;

11. elismeri a megnövekedett munkaterhet, amit jól mutat a 2010. évi 6338 üléshez képest a 2018-ban megtartott összesen 7733 ülés; tudomásul veszi a tevékenységek másik mennyiségi mutatóját, nevezetesen a Hivatalos Lapban közzétett jogi aktusok számát, amely 2018-ban 1210, míg 2010-ben 825 jogi aktus volt;

12. üdvözli a Tanácsnak „A Tanács Főtitkárságának dinamikusabbá, rugalmasabbá és együttműködőbbé tételére irányuló cselekvési terv” végrehajtására irányuló erőfeszítéseit; tudomásul veszi a Tanács pénzgazdálkodásának és teljesítményének további javítására irányuló lépéseket olyan intézkedések révén, mint a tanácsadó irányító bizottság létrehozása, a projektek és a munkacsoportok irányításának közös keretére vonatkozó iránymutatások elfogadása, az átszervezésekkel foglalkozó munkacsoport létrehozása és az új költségvetési rendelet közzétételét követően a belső szabályzat felülvizsgálata;

13. tudomásul veszi a Tanács helyzetét az épületek tekintetében, ami a 2018-ban a belga hatóságokkal folytatott intenzív tárgyalásokhoz vezetett, amely hatóságok az Európa épület projekt végső áráról szóló megállapodás ellenére nem értékesítették a négy szomszédos földterületet; megjegyzi, hogy a két fél megállapodott egy alternatív megoldásban, ami azt eredményezte, hogy a telkek 4 672 944 EUR összegű eredeti árát nem költötték el;

14. aggodalmának ad hangot az új Európa épület építéséről szóló, a médiában megjelent riasztó információk miatt; felszólítja a Tanácsot, hogy alaposan járjon utána a fővállalkozónak és az alvállalkozók (a média szerint 12 alvállalkozóról van szó) teljes láncolatának, továbbá a foglalkoztatott munkavállalók munkakörülményeinek, és juttassa el megállapításait a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságához;

15. megjegyzi, hogy a felülvizsgált belső ellenőrzési keret 2018. november 1-jén lépett hatályba, és öt elemmel jött létre, amelyek a következők: ellenőrzési környezet, kockázatértékelés, ellenőrzési tevékenységek, információ és kommunikáció, valamint nyomonkövetési tevékenységek, emellett további 17 elv és 33 jellemző a kitűzött célok elérésének észszerű biztosítása érdekében;

16. üdvözli, hogy 2018-ban a belső ellenőrzés 2015 és 2017 között kiadott ajánlásainak 92%-át végrehajtották, vagy azok végrehajtása folyamatban van; megjegyzi, hogy a belső ellenőrzés 2018. évi éves munkaprogramja aktualizált kockázatértékelésen alapul (figyelembe véve a kockázati nyilvántartások felülvizsgálatát), és azt hatékonyan végrehajtották; tudomásul veszi azokat a területeket, amelyeken 2018-ban ellenőrzéseket végeztek, mint például a technikai irányítás, az informatikai közbeszerzés, a jogi szolgálat és a kommunikációs stratégia;

17. megjegyzi, hogy a Parlamentre, a Tanácsra és a Bizottságra vonatkozó, az érdekképviseletek kötelező átláthatósági nyilvántartásáról szóló új intézményközi megállapodásra irányuló javaslattal kapcsolatban, amelyhez géppel olvasható formátumban lehet hozzáférni, két tárgyalási fordulóra került sor 2018-ban a bolgár elnökség alatt, egyre pedig 2019-ben a román elnökség alatt; emlékeztet az európai ombudsman (a továbbiakban: az ombudsman) 2019. június 18-i határozatára, amely szerint a Tanács Főtitkárságának hiánytalan feljegyzést kell vezetnie az érdekképviselők és az Európai Tanács elnöke közötti találkozókról, és a feljegyzést nyilvánosságra kell hozni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács e tárgyalások ellenére még mindig nem csatlakozott az átláthatósági nyilvántartáshoz, és felhívja a Tanácsot, hogy a tárgyalásokat követően hozza meg a sikeres kimenetelt célzó intézkedéseket, amelyek következtében a Tanács végül bekerül a nyilvántartásba; felszólítja a Tanácsot, hogy konkrét intézkedések elfogadásával és a finn elnökség példájára építve mutasson valódi elkötelezettséget az átláthatóság és az elszámoltathatóság elve iránt; felszólítja az összes elnökségi triót, hogy jó példával járjanak elöl, elutasítva a nem regisztrált lobbistákkal való találkozókat;

18. tudomásul veszi az ombudsman ajánlását, amely szerint az Európai Tanács elnökének és kabinetjének a lobbistákkal folytatott találkozók teljes felsorolását nyilvánosságra kell hoznia; csalódásának ad hangot, amiért az Európai Tanács elnökének még nem hajtotta végre ezt az ajánlást; megállapítja, hogy miközben úgy tűnik, hogy az Európai Tanács elnöke nem találkozik sok lobbistával, ennek ellenére fontos a lobbitevékenységek átláthatóságának elve; sürgeti az Európai Tanács elnökét, biztosítsa, hogy ő és kabinetje elutasítson minden, nyilvántartásba nem vett lobbistával való találkozót, és proaktívan hozza nyilvánosságra a lobbistákkal folytatott találkozók teljes felsorolását; felszólítja a Tanács Főtitkárságát, biztosítsa, hogy az Európai Tanács elnökére irányadó etikai szabályok összhangban álljanak a Bizottság elnökére vonatkozó szabályokkal oly módon, hogy a forgóajtó-jelenségre vonatkozó szabályokat három évig alkalmazzák, és hivatalos jóváhagyás legyen szükséges minden olyan új feladat esetében, amely uniós tevékenységekhez kapcsolódik;

19. üdvözli, hogy a Tanács Főtitkársága 2018. július 1-jei átszervezésének részeként létrehozták a digitális szolgáltatásokkal foglalkozó osztályt; megjegyzi, hogy az információs és irányítási program célja a kulcsfontosságú üzleti folyamatok észszerűsítése és digitalizálása az alkalmazások és szolgáltatások teljes mértékben integrált rendszerének létrehozása révén, amely a személyzet, az elnökségek és a küldöttek együttműködésen alapuló és biztonságos digitális munkahelyén keresztül lesz hozzáférhető a felhasználók számára;

20. tudomásul veszi az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével kapcsolatos tárgyalások  keltette nagy médiavisszhangot és különösen erős médiaérdeklődést; üdvözli a Tanács honlapjának folyamatos fejlesztését és a közönség valamennyi csatornán való növelésére irányuló intenzív munkát (a honlapon 9%-os, a Facebookon 13%-os, a Twitteren 26%-os, az Instagramon pedig 92%-os a követők számának növekedése); tudomásul veszi a háttértájékoztatók és sajtókonferenciák magas számát; tudomásul veszi a sajtószobai platformot, amely lehetővé teszi a sajtó és a média számára a Tanács videóinak és fényképeinek megtekintését, letöltését és beágyazását nagy felbontású minőségben; tovább ösztönzi a szabad felhasználású, közösségi hálózati platformok használatát, amelyek különös tekintettel vannak a felhasználók adatainak védelmére;

21. újból megerősíti, hogy támogatja az ombudsmannak a Tanács előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán tett ajánlásait[8]; kéri a Tanácsot, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a jogalkotási folyamat nyomon követése és megértése könnyebb legyen, hogy az átláthatóság a jogalkotási folyamat mérföldkövei köré összpontosuljon, és hogy géppel olvasható formátumban normalizálja a tagállamok tanácsi üléseken, a Tanács keretében működő Állandó Képviselők Bizottsága előkészítő megbeszélésein vagy bármely előkészítő testületben a jogalkotási vitákhoz való hozzájárulásainak (nyilatkozatok, módosítási javaslatok) azonosítását és megfelelő időben történő közzétételét; felszólítja ugyanakkor a Tanácsot, hogy fokozza az átláthatósággal kapcsolatos erőfeszítéseit többek között a tanácsi jogalkotási dokumentumok nyilvánosságra hozatala révén, azzal, hogy a Tanács előkészítő testületei hivatalosan vezetnek jegyzőkönyveket, amelyek rögzítik a tagállami álláspontokat, és azáltal, hogy a Tanács közzé teszi e jegyzőkönyveket, továbbá hogy a háromoldalú egyeztetés dokumentumai közül többet tesz hozzáférhetővé az ombudsman ajánlásainak megfelelően; elismeri a Tanács arra irányuló erőfeszítéseit, hogy honlapjának folyamatos változtatásával és a belső átláthatósági csapat tevékenységeivel javítsa az átláthatóságot; felszólítja a Tanácsot, hogy vezessen be további intézkedéseket egy olyan sikeres átláthatósági politika elérése érdekében, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára az uniós jogalkotási folyamat könnyebb nyomon követését;

22. emlékeztet az ombudsman OI/2/2017/TE számú, a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatóságáról szóló stratégiai vizsgálatot követő 2018. februári különjelentésének következtetéseire, amelyek megállapították, hogy „a Tanács aktuális gyakorlatai hivatali visszásságnak tekinthetők”; emlékeztet Belgiumnak, Dániának, Észtországnak, Írországnak, Lettországnak, Luxemburgnak, Szlovéniának, Svédországnak és Hollandiának az Unió átláthatóságának és elszámoltathatóságának növeléséről szóló közös informális dokumentumára, amely konkrétan kéri a Tanácsot, hogy „a kulcsfontosságú jogalkotási dokumentumok szisztematikus nyilvánosságra hozatalával növelje a háromoldalú egyeztetések nyitottságát”; kéri a Tanácsot, hogy az átláthatóság érdekében komolyan vegye fontolóra ezeket az ajánlásokat, és tegyen erről jelentést a Parlamentnek;

23. mély aggodalmának ad hangot az európai médiától származó azon információ miatt, amely szerint az uniós elnökséget ellátó tagállamok vállalati szponzorálásban részesülnek, és megismétli az európai polgárok és képviselők üggyel kapcsolatos aggodalmait; elismeri, hogy a tagállamoktól elvárják saját elnökségük finanszírozását, és hogy az elmúlt években általános gyakorlattá vált, hogy a költségek egy részének fedezését vállalati szponzorálással oldják meg; komoly aggodalmának ad hangot a lehetséges hírnévromlás és bizalomvesztés kockázata miatt, amit az európai polgárok szemében a fenti gyakorlat okozhat az Unió, intézményei és különösen a Tanács tekintetében; teljes mértékben támogatja az ombudsman értékelését és ajánlását[9] abban a tekintetben, hogy a Tanács adjon ki a kérdéssel kapcsolatos iránymutatásokat a tagállamok számára; határozottan javasolja továbbá, hogy a Tanács irányozza elő az elnökségek költségvetésbe történő bevonását; kéri a Tanácsot, hogy továbbítsa ezt az aggályt a tagállamoknak, különösen a Tanács jelenlegi elnökségi triójának;

24. kéri, hogy az Európai Tanács elnökére irányadó magatartási kódex álljon összhangban a Bizottság és a Parlament elnökére vonatkozó szabályokkal, hogy biztosítsák, hogy az uniós jogalkotáshoz kapcsolódó tevékenységek tekintetében a Tanács elhagyását követően három évig hivatalos jóváhagyás legyen szükséges;

25. mélyen aggódik a Tanács elnökségei magánvállalkozások általi szponzorálásának jelenlegi gyakorlata miatt; emlékeztet az ombudsman 2020. január 6-i ajánlására, amely szerint a Tanács elnökségeinek szponzorálásáról szóló iránymutatásokat kell kiadni az Uniót érintő reputációs kockázat csökkentése érdekében; megállapítja, hogy a Tanács azzal érvel, hogy a szponzorálás kérdése az elnökséget betöltő tagállam kormányának kizárólagos hatáskörébe tartozik; osztja az ombudsman véleményét, amely szerint a közvélemény nem tesz különbséget a Tanács elnöksége és az elnökséget betöltő tagállam között; kéri a Tanácsot, hogy komolyan vegye fontolóra ezeket az ajánlásokat, és tegyen erről jelentést a Parlamentnek;

26. mélyen aggódik a magas szintű politikai és költségvetési döntéshozatali folyamatban részt vevő számos tagállami képviselővel kapcsolatos állítólagos összeférhetetlenség miatt; kéri a Tanácsot, biztosítsa, hogy azok a tagállami képviselők, akik a tulajdonukban lévő vállalkozásokon keresztül közvetlenül részesülnek uniós támogatásokban, ne vegyenek részt a kapcsolódó politikai vagy költségvetési vitákban és szavazásokon; továbbá kéri a Tanácsot, hogy csatlakozzon a Parlament Bizottsághoz intézett azon kéréséhez, hogy a Bizottság javasoljon új ellenőrzési eljárásokat az összeférhetetlenség súlyos és sürgető eseteinek kivizsgálásához, és biztosítsa, hogy a Parlament megfelelő tájékoztatást kapjon az ellenőrzések megállapításairól;

27. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács ismét nem adott választ a Parlament által hozzá intézett írásbeli kérdésekre, valamint hogy a Tanács főtitkára nem vett részt az éves mentesítéssel összefüggésben tartott 2019. november 12-i meghallgatáson, ami továbbra is az együttműködés teljes hiányát mutatja a Tanács részéről; hangsúlyozza, hogy a Tanács kiadásait ugyanúgy ellenőrizni kell, mint a többi intézmény kiadásait, és rámutat, hogy az ellenőrzés alapvető elemeit rögzítették az elmúlt évek mentesítési állásfoglalásaiban; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az egyetlen olyan intézmény, amelyet az uniós polgárok közvetlenül választanak, és hogy a mentesítési eljárásban betöltött szerepe közvetlenül kapcsolódik a polgárok azon jogához, hogy tájékoztatást kapjanak a közpénzek elköltéséről;

A Tanács és a Parlament közötti jövőbeli együttműködés

28. megállapítja, hogy a Parlamentnek a költségvetési mentesítési eljárás tekintetében betöltött szerepét az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ), a költségvetési rendelet és a Parlament eljárási szabályzata határozza meg;

29. megjegyzi, hogy az EUMSZ 319. cikke értelmében a Parlament a Tanács ajánlása alapján mentesítést ad a Bizottságnak az Európai Unió általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan; megjegyzi, hogy a Tanács mint a mentesítési eljárás során ajánlásokat tevő intézmény szerepét teljes mértékben elismerik;

30. hangsúlyozza a Parlament azon előjogát, hogy az EUMSZ 316., 317. és 319. cikke értelmében a jelenlegi értelmezéssel és gyakorlattal összhangban gyakorolhassa mentesítési jogkörét, azaz az átláthatóság fenntartása és az uniós adófizetők felé fennálló demokratikus elszámoltathatóság biztosítása érdekében külön-külön adjon mentesítést a költségvetés egyes fejezeteire vonatkozóan.

31. azon a véleményen van, hogy meg kell különböztetni az egyes intézményeknek a mentesítési eljárásban betöltött különböző szerepét, és ezért ki kell zárni a két intézménynek az éves mentesítési eljárásban betöltött egyenértékű és reciprok szerepét;

32. emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 316. és 335. cikke szerint az intézmények igazgatási autonómiával rendelkeznek, és kiadásaikat a költségvetés külön részeiben határozzák meg; megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet 59. cikke szerint az intézmények egyénileg felelősek költségvetésük végrehajtásáért; kiemeli annak fontosságát, hogy az intézmények felelősen és szakszerűen járjanak el költségvetésük végrehajtása során;

33. megállapítja, hogy a Parlament közel húsz év alatt kialakította azt a gyakorlatot, hogy valamennyi uniós intézménynek és szervnek mentesítést ad; emlékeztet arra, hogy a Parlament azt követően ad mentesítést az uniós intézmények és szervek számára, hogy megvizsgálta a benyújtott dokumentumokat és az írásbeli kérdőívekre adott válaszaikat, és miután meghallgatta főtitkáraikat; megjegyzi, hogy valamennyi uniós intézmény és szerv elfogadja a Parlament mentesítési eljárásában való részvételt, az egyetlen kivétel a Tanács; sajnálatának ad hangot, amiért a Tanács nem válaszolt a Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága által 2019. november 12-én benyújtott kérdésekre;

34. üdvözli, hogy a Tanács nyitottnak mutatkozik arra, hogy megállapodjon a Parlamenttel a mentesítési folyamattal kapcsolatos együttműködésről;

 

35. sajnálatának ad hangot a Tanács mentesítési eljárásban való együttműködésének hiánya miatt, ami azt eredményezte, hogy a Parlament a 2009-es pénzügyi év óta megtagadja a mentesítés megadását a Tanács főtitkára számára;

36. hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak és a Parlamentnek egyetértési megállapodást kell kötnie annak érdekében, hogy megoldást találjanak a mentesítés megadásának jelenlegi gyakorlatával kapcsolatban a Tanács és a Parlament között régóta fennálló nézetkülönbségekre.

 

37. úgy véli, hogy a kérdőívekben a különböző intézményekhez, szervekhez és hivatalokhoz intézett számos visszatérő kérdésre – például a nemek közötti és a földrajzi egyensúlyra, az összeférhetetlenségre, a lobbizásra és a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó kérdésekre – adott válaszokat esetleg bele lehetne foglalni az EUMSZ 318. cikkével összhangban elkészített, az Unió pénzügyeiről szóló értékelő jelentésbe, amennyiben ezek a kérdések kapcsolódnak a költségvetés végrehajtásához; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 318. cikkében említett jelentést az EUMSZ 319. cikkének (1) bekezdése kifejezetten megemlíti mint a mentesítési eljárás keretében megvizsgálandó egyik dokumentumot;

38. emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet értelmében minden intézmény és szerv köteles megfelelő intézkedéseket hozni a Parlament mentesítő határozatát kísérő észrevételek nyomán, és jelentést tenni az ezen észrevételek fényében hozott intézkedésekről; rámutat, hogy amennyiben egy intézmény a felszólítást követően megtagadja e követelmény teljesítését, az az EUMSZ 265. cikke szerinti mulasztás megállapítása iránti keresethez vezethet;

39. üdvözli Věra Jourová alelnökjelölt és Johannes Hahn biztosjelölt parlamenti meghallgatása során tett nyilatkozatát, miszerint hajlandók szerepet vállalni e kérdésben annak érdekében, hogy nagyobb átláthatóságot lehessen elérni a Tanács költségvetésének végrehajtása tekintetében; felhívja a figyelmet az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, miszerint az adófizetőknek és a közvéleménynek joga van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon az állami bevételek felhasználásáról;

40. úgy véli, hogy a biztosjelöltek kötelezettségvállalásai pozitív hozzáállásbeli változást jelentenek a Bizottság eddigi álláspontjához képest, amint azt a Bizottság 2014. január 23-i levelében kifejtette, amelyben kijelentette, hogy a Bizottságtól nem várható el, hogy felügyelje a többi intézmény költségvetésének végrehajtását;

 

41. kéri a Tanácsot, hogy töltse be sajátos szerepét, és adjon mentesítési ajánlásokat a többi uniós intézmény tekintetében;

 

 

 


 

 

VÉLEMÉNY AZ ALKOTMÁNYÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (5.12.2019)

<CommissionInt>a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére</CommissionInt>


<Titre>az Európai Unió 2018. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács</Titre>

<DocRef>(2019/2057(DEC))</DocRef>

A vélemény előadója: <Depute>Pascal Durand</Depute>

 

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felkéri a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 319. cikke értelmében egyedül az Európai Parlament feladata az Európai Unió általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó felelősség alóli mentesítés megadása, és mivel a Tanács költségvetése az Unió költségvetésének egyik szakasza;

B. mivel az EUMSZ 319. cikke értelmében a Parlament mentesítést ad a Bizottságnak;

C. mivel az Unió különböző intézményeinek, szerveinek és hivatalainak külön-külön adott mentesítés hosszú múltra visszatekintő gyakorlat, amelyet a Tanács kivételével minden más intézmény elfogad, és mivel ez annak érdekében jött létre, hogy átláthatóságot és demokratikus elszámoltathatóságot biztosítson az Unió polgárai felé, valamint hogy megvalósuljon a csalás ellen szükséges küzdelem;

D. mivel az EUMSZ 319. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság az Európai Parlament kérésére köteles megadni a Parlamentnek a kiadások végrehajtásával, illetve a pénzügyi ellenőrző rendszerek működésével kapcsolatos minden szükséges tájékoztatást;

E. mivel az Európai Parlament eljárási szabályzatának 100. cikke („Egyéb mentesítési eljárások”) értelmében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikke értelmében a Bizottság számára a költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásával kapcsolatos eljárást szabályozó rendelkezések a következőkre is megfelelően alkalmazandók: az Európai Parlament elnökének mentesítésére irányuló eljárás, a Tanács, az Európai Unió Bírósága, a Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága költségvetésének végrehajtásáért felelős személyek mentesítési eljárása, a Bizottságnak az Európai Fejlesztési Alap költségvetése végrehajtására vonatkozó mentesítésére irányuló eljárás, az uniós feladatokat ellátó, jogilag független jogalanyok költségvetési irányításáért felelős szervek mentesítési eljárása;

F. mivel a mentesítési eljárás zökkenőmentes lefolytatása érdekében az EUMSZ és a vonatkozó másodlagos jog vonatkozó rendelkezéseinek maradéktalan tiszteletben tartása mellett az összes intézménynek együtt kell működnie a Parlamenttel; mivel a Tanács mentesítési eljárásban való együttműködésének hiánya azt eredményezte, hogy a Parlament 2009 óta megtagadja a mentesítés megadását a Tanács főtitkára számára; mivel a Tanács részéről az együttműködés folyamatos hiánya lehetetlenné teszi, hogy a Parlament megalapozott döntést hozzon a mentesítés megadásáról, ami tartósan negatív hatást gyakorol a polgároknak az uniós intézmények hitelességéről és az uniós források felhasználásának átláthatóságáról kialakított képére; mivel az együttműködés hiánya az intézmények működését is hátrányosan érinti, és hiteltelenné teszi a Szerződésekben rögzített, a költségvetési gazdálkodás politikai ellenőrzésére irányuló eljárást;

G. mivel az Európai Számvevőszék jelentéseinek figyelembevételével a mentesítési eljárás a szóban forgó intézmény beszámolójának vizsgálatára szolgál annak ellenőrzése céljából, hogy a végrehajtás jogszerű és szabályszerű-e, valamint tiszteletben tartja-e a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit;

1. kiemeli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés és a költségvetési rendelet értelmében a Parlament fontos szerepet játszik a mentesítési eljárásban, és intézményként teljes mértékben elismerve a Tanács ajánlástevő szerepét a mentesítési eljárásban, hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a megkülönböztetést a Parlament és a Tanács eltérő szerepében, hogy be lehessen tartani a Szerződésekben és a költségvetési rendeletben lefektetett intézményi keretet;

2. emlékeztet arra, hogy a Parlament az egyes intézményeknek, szerveknek és hivataloknak külön-külön ad mentesítést, azt követően, hogy megvizsgálta a benyújtott dokumentumokat és a Parlament által feltett kérdésekre adott válaszokat, és miután meghallgatta a többi intézmény főtitkárát; úgy véli, hogy a Szerződésekben előírt módon a Parlament által a Bizottságnak adott mentesítéssel összefüggésben, ilyen módon tovább erősíti a többi uniós intézmény, szerv és hivatal demokratikus legitimitását, átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

3. úgy véli, hogy a kérdőívekben a különböző intézményekhez, szervekhez és hivatalokhoz intézett számos visszatérő kérdésre – például a nemek közötti és a földrajzi egyensúlyra, az összeférhetetlenségre, a lobbizásra és a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó kérdésekre – adott válaszokat esetleg bele lehetne foglalni az EUMSZ 318. cikkével összhangban elkészített, az Unió pénzügyeiről szóló értékelő jelentésbe, amennyiben ezek a kérdések kapcsolódnak a költségvetés végrehajtásához; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 318. cikkében említett jelentést az EUMSZ 319. cikkének (1) bekezdése kifejezetten megemlíti mint a mentesítési eljárás keretében megvizsgálandó egyik dokumentumot;

4. emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet értelmében minden intézmény és szerv köteles megfelelő intézkedéseket hozni az Európai Parlament mentesítő határozatát kísérő észrevételek nyomán, és jelentést tenni az ezen észrevételek fényében hozott intézkedésekről; rámutat, hogy amennyiben egy intézmény a felszólítást követően megtagadja e követelmény teljesítését, az az EUMSZ 265. cikke szerinti mulasztás megállapítása iránti keresethez vezethet;

5. emlékeztet az Európai Parlament által kiemelt, az eddigi mentesítési eljárások során tartósan fennálló problémákra, melyeket a Tanács együttműködésének hiánya okozott, és azt eredményezte, hogy a Parlament a 2009–2017. évi pénzügyi évekre vonatkozóan megtagadta a mentesítés megadását a Tanács főtitkára számára; megismétli, hogy a Tanácsnak a többi intézményhez hasonlóan teljes mértékben és jóhiszeműen részt kell vennie az éves mentesítési eljárásban annak érdekében, hogy átlátható és az uniós polgárok előtt teljes körűen elszámoltatható legyen az Unió intézményeként rábízott pénzeszközök tekintetében; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van az Európai Parlament és a Tanács közötti egyetértési megállapodásra a Parlament számára annak érdekében biztosítandó információkról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a mentesítésről tájékozott döntést hozhasson, amely megfelelően tiszteletben tartja az intézmények által a mentesítési eljárásban betöltött különböző szerepeket; üdvözli az éves mentesítési eljárás során az Európai Parlament és a Tanács közötti együttműködésről szóló informális dokumentumról a Parlament és a Tanács között folytatott tárgyalások során eddig elért eredményeket, és felhívja mindkét intézményt, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy indokolatlan késedelem nélkül mielőbb megállapodás szülessen; úgy véli, hogy amennyiben a Tanáccsal folytatott tárgyalások nem járnak sikerrel, azokat ki kell terjeszteni a Bizottságra is annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament megkapja a szükséges információkat arra vonatkozóan, hogy a Tanács hogyan hajtja végre költségvetését, akár közvetlenül, akár a Bizottságon keresztül;

6. üdvözli Věra Jourová alelnökjelölt és Johannes Hahn biztosjelölt parlamenti meghallgatása során tett nyilatkozatát, miszerint hajlandóak szerepet vállalni e kérdésben annak érdekében, hogy nagyobb átláthatóságot lehessen elérni a Tanács költségvetésének végrehajtása tekintetében; felhívja a figyelmet az Európai Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, miszerint az adófizetőknek és a közvéleménynek joga van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon az állami bevételek felhasználásáról;

7. úgy véli, hogy a biztosjelöltek kötelezettségvállalásai pozitív hozzáállásbeli változást jelentenek a Bizottság eddigi álláspontjához képest, amint azt a Bizottság 2014. január 23-i levelében kifejtette, amelyben kijelentette, hogy a Bizottságtól nem várható el, hogy felügyelje a többi intézmény költségvetésének végrehajtását;

8. javasolja, hogy amennyiben az egyetértési megállapodásról szóló tárgyalásokat nem folytatják mielőbb, a Parlament ragaszkodjon ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokkal összefüggésben illesszenek be egy időszakonkénti felülvizsgálati záradékot az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodásra irányuló javaslatba, amelynek értelmében a három intézmény kötelezettséget vállalna arra, hogy közösen határozzák meg a szükséges információk megosztására és az Európai Parlament számára történő nyújtására vonatkozó gyakorlati eljárásokat a mentesítési eljárás keretében, valamint hogy haladéktalanul tárgyalásokat kezdenek ennek érdekében;

9. úgy véli, hogy bár a jelenlegi helyzetet javítani lehetne a szerződések keretein belül az uniós intézmények közötti jobb együttműködés révén, a mentesítési eljárás jobb átláthatóságának biztosítása érdekében idővel szükség lehet fontolóra venni a Szerződések felülvizsgálatának lehetőségét, abban az értelemben, hogy a Parlamentet kifejezett hatáskör illesse meg arra vonatkozóan, hogy külön-külön adjon mentesítést valamennyi intézménynek és szervnek; hangsúlyozza, hogy a Parlament illetékes bizottságának alaposan meg kell vizsgálnia az ilyen változásoknak a Szerződésekben előírt intézményközi egyensúlyra gyakorolt hatását.


INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

4.12.2019

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gabriele Bischoff, Damian Boeselager, Richard Corbett, Pascal Durand, Daniel Freund, Charles Goerens, Esteban González Pons, Maria Grapini, Laura Huhtasaari, Aileen McLeod, Giuliano Pisapia, Paulo Rangel, Antonio Maria Rinaldi, Domènec Ruiz Devesa, Pedro Silva Pereira, Antonio Tajani, László Trócsányi, Guy Verhofstadt, Loránt Vincze, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Margrete Auken, Vladimír Bilčík, Gilles Boyer, Helmut Scholz

 

 

 


 

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

23

+

GUE/NGL

Helmut Scholz

ID

Laura Huhtasaari, Antonio Maria Rinaldi

PPE

Vladimír Bilčík, Esteban González Pons, Paulo Rangel, Antonio Tajani, László Trócsányi, Loránt Vincze, Rainer Wieland

RENEW

Gilles Boyer, Pascal Durand, Charles Goerens, Guy Verhofstadt

S&D

Gabriele Bischoff, Richard Corbett, Maria Grapini, Giuliano Pisapia, Domènec Ruiz Devesa, Pedro Silva Pereira

VERTS/ALE

Damian Boeselager, Daniel Freund, Aileen McLeod

 

0

-

 

 

 

0

0

 

 

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

19.2.2020

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Matteo Adinolfi, Olivier Chastel, Caterina Chinnici, Lefteris Christoforou, Luke Ming Flanagan, Isabel García Muñoz, Cristian Ghinea, Monika Hohlmeier, Jean-François Jalkh, Joachim Kuhs, Tsvetelina Penkova, Markus Pieper, Sabrina Pignedoli, Michèle Rivasi, Nico Semsrott, Angelika Winzig, Lara Wolters, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Maria Grapini, David Lega, Marian-Jean Marinescu, Mikuláš Peksa, Ramona Strugariu

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk, (7) bekezdés)

József Szájer

 


 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

23

+

GUE/NGL

Luke Ming Flanagan

ID

Matteo Adinolfi, Joachim Kuhs

NI

Sabrina Pignedoli

PPE

Lefteris Christoforou, Monika Hohlmeier, David Lega, Marian-Jean Marinescu, Markus Pieper, József Szájer, Angelika Winzig, Tomáš Zdechovský

RENEW

Olivier Chastel, Cristian Ghinea, Ramona Strugariu

S&D

Caterina Chinnici, Isabel García Muñoz, Maria Grapini, Tsvetelina Penkova, Lara Wolters

VERTS/ALE

Mikuláš Peksa, Michèle Rivasi, Nico Semsrott

 

1

-

ID

Jean-François Jalkh

 

0

0

 

 

 

 

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

[1] HL L 57., 2018.2.28.

[2] HL C 327., 2018.9.30., 1. o.

[3] HL C 340., 2019.10.8., 1. o.

[4] HL C 340., 2019.10.8., 9. o.

[5] HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

[6] HL L 193., 2018.7.30, 1. o.

[7] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0045.

[8] Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. január 17.) az ombudsman OI/2/2017. számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról (Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0045)

[9] Az európai ombudsmannak az Európai Unió Tanácsa elnökségének szponzorálásáról szóló, 1069/2019/MIG sz. ügyben kiadott ajánlása

Utolsó frissítés: 2020. április 14.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat