AJÁNLÁS MÁSODIK OLVASATRA a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról az elektronikus áruszállítási információkról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából

16.6.2020 - (05142/1/2020 – C9-0103/2020 – 2018/0140(COD)) - ***II

Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság
Előadó: Deli Andor

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról az elektronikus áruszállítási információkról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából

(05142/1/2020 – C9-0103/2020 – 2018/0140(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05142/1/2020 – C9-0103/2020),

– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére[1],

– a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0279) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára[2],

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

– tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

– tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

– tekintettel eljárási szabályzata 67. és 40. cikkére,

– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0119/2020),

1. egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2. megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3. utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4. utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

 

RÖVID INDOKOLÁS

1. Az elektronikus áruszállítási információk szükségessége

Az EU-ban az áruszállítási műveletek túlnyomó többségéhez továbbra is papíralapú dokumentumokra van szükség. Az Unió területén a határokon átnyúló szállítási műveletek majdnem 99%-ához ugyanis még mindig tartoznak papíralapú dokumentumok a tevékenységek valamely szakaszában. Ez hátráltatja a piaci szereplők hatékonyságát a szállítási és logisztikai láncokban, és szükségtelen környezeti terhekhez vezet. Mivel az áruszállítási mozgások összessége várhatóan több mint 50%-kal növekszik 2050-re, ez még komolyabb probléma lesz az elkövetkezendő években. Az Európai Parlament a múltban már számos alkalommal kérte az határozottabb fellépést a papírmentes szállítás érdekében, és szorgalmazta az információáramlás egyszerűbb, papírmentes, zökkenőmentes, átlátható, biztonságos és megbízható módját az ágazat vállalkozásai, ügyfelei és hatóságai között.

2. Az Európai Bizottság javaslata

A Bizottság megállapította az elektronikus szállítási dokumentációk lassú terjedésének két fő okát: az illetékes hatóságok nem ismerik el az elektronikus dokumentumok jogi egyenértékűségét, az informatikai környezetet pedig széttagoltság, a jól bevált vagy átjárható rendszerek hiánya, valamint az elektronikus szállítási dokumentumokra általánosan alkalmazható és kötelező érvényű szabályok hiánya jellemzi.

A Bizottság 2018. május 17-i javaslata megköveteli, hogy az illetékes hatóságok fogadják el a jogszabályban előírt információkat (bizonyos jogi aktusok esetén) elektronikus formában, és létrehoz egy tanúsított eFTI-platformokból és szolgáltatókból álló keretrendszert (megfelelőségértékelő szervezetekből).

3. Intézményközi tárgyalások

A Parlament első olvasatbeli álláspontjának 2019. március 12-i elfogadását követően a Tanács finn elnökségének idején, 2019 szeptembere és novembere között intézményközi tárgyalásokra került sor (egy korai, második olvasatbeli megállapodás elérése céljával). Három háromoldalú egyeztetést követően a Parlament tárgyalócsoportja 2019. november 26-án megállapodásra jutott a Tanács elnökségével.

Az ideiglenes megállapodás szövegét ismertették a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsággal (TRAN), majd 2020. január 21-én elfogadták. A bizottság jóváhagyása alapján a TRAN bizottság elnöke az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER I.) elnökének címzett levelében jelezte, hogy módosítás nélküli elfogadásra javasolja a plenáris ülésnek a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját, feltéve, ha az megfelel a két intézmény között kialakított ideiglenes megállapodásban foglaltaknak. A jogász-nyelvészi ellenőrzést követően a Tanács 2020. április 7-én (írásbeli eljárás keretében) az ideiglenes megállapodással összhangban hivatalosan elfogadta álláspontját.

4. A megállapodás főbb elemei

A Parlament és a Tanács között létrejött átfogó megállapodás célja a javasolt rendszer további megerősítése volt. Különösen a következők valósultak meg:

– a gazdasági szereplők és az illetékes hatóságok költségeinek minimalizálása, többek között azáltal, hogy a tanúsítási rendszert a meglévő nemzetközi szabványokra, modellekre és megállapodásokra alapozzák, és biztosítják, hogy a tanúsítás független módon történjen;

– a gazdasági szereplőknek és az illetékes hatóságoknak a rendszer biztonságába és védelmébe vetett bizalmának elnyerése és fenntartása a pontos szabványok, előírások és hozzáférési szabályok megállapítására irányuló eljárás javítása révén, a társjogalkotók és valamennyi érdekelt fél megfelelő bevonásával;

– annak ösztönzése, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők közötti valamennyi kommunikáció lehetőleg elektronikus úton történjen, ideértve a nyomonkövetési kéréseket is;

– a hatály tisztázása: annak megjelölése, hogy az illetékes hatóságoknak pontosan milyen típusú, jogszabályban előírt áruszállítási információkat kell elfogadniuk, ha azokat az érintett gazdasági szereplő elektronikus formában, tanúsított platformon keresztül küldi meg. A rendszer működésbe lépését követően a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy a hatály kiterjeszthető-e más, a közlekedés területére vonatkozó szabályozási információkra, például a járműre vagy a járművezetőre vonatkozó információkra;

– a teljes digitalizáció felé: míg az illetékes hatóságok e rendszer keretében kötelesek elfogadni a jogszabályban előírt áruszállítási információkat, ha azokat elektronikus úton továbbítják, ám a gazdasági szereplők továbbra is szabadon dönthetnek arról, hogy „digitálissá válnak-e” vagy sem. Egyértelművé tették azonban, hogy az elektronikus eszközök használatának kell a szabályozási információk gazdasági szereplők és illetékes hatóságok közötti cseréjének elsődleges módjává válnia. Ezért a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, milyen kezdeményezésekkel lehetne a jövőben kötelezően előírni a gazdasági szereplők számára, hogy elektronikus úton bocsássák az illetékes hatóságok rendelkezésére a jogszabályban előírt információkat;

– e rendszer lehető legvonzóbbá tétele a gazdasági szereplők számára, többek között a meglévő informatikai rendszerek platformként való tanúsításának ösztönzése és az interoperabilitás biztosítása révén;

– időzítés: miközben a tanúsítási rendszer felállítását körültekintően kell elvégezni, a különböző határidőket úgy határozták meg, hogy a rendszer a lehető leghamarabb működésbe lépjen, és így a piaci elterjedés rövid időn belül megtörténhessen.

5. Ajánlás

Mivel a Tanács álláspontja összhangban áll az intézményközi tárgyalások során elért ideiglenes megállapodással, az előadó ajánlja annak módosítások nélküli elfogadását.

 

 

A JOGI BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE A JOGALAPRÓL

Karima Delli

Elnök

Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy: Vélemény az elektronikus áruszállítási információkról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat jogalapjáról (COM(2018)0279 – C8-0191/2019 – 2018/0140(COD))

Tisztelt Elnök Asszony!

2019. november 13-i levelében[3] az Ön bizottsága az eljárási szabályzat 40. cikkének (2) bekezdésével összhangban felkérte a Jogi Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt az elektronikus áruszállítási információkról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat[4] jogalapjának megfelelőségéről.

2020. január 9-i ülésén a bizottság megvizsgálta a fent említett kérdést.

I – Háttér

A Bizottság javaslata az EUMSZ 91. cikkén, 100. cikkének (2) bekezdésén (közlekedés) és 192. cikkének (1) bekezdésén (környezetvédelem) alapul. A Tanács általános megközelítésében úgy módosította a jogalapot, hogy törölte az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó hivatkozást.

II – A Szerződés vonatkozó cikkei

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés vonatkozó cikkei a következőképpen rendelkeznek:

91. cikk

(az EKSz. korábbi 71. cikke)

(1) A 90. cikk végrehajtása céljából és a közlekedés sajátosságainak figyelembevételével az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően meghatározza:

a) a valamely tagállam területére irányuló vagy onnan kiinduló, illetve egy vagy több tagállam területén áthaladó nemzetközi közlekedésre alkalmazandó közös szabályokat;

b) azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely tagállamban egy ott nem honos fuvarozó közlekedési szolgáltatásokat végezhet;

c) a közlekedés biztonságát javító intézkedéseket;

d) az egyéb megfelelő rendelkezéseket.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések elfogadásakor figyelembe kell venni azokat az eseteket, ahol az intézkedések alkalmazása egyes régiókban súlyosan befolyásolhatja az életszínvonalat, a foglalkoztatási szintet, illetve a közlekedési eszközök és infrastruktúra működtetését.

100. cikk

(az EKSz. korábbi 80. cikke)

(1) E cím rendelkezéseit a vasúti, közúti és belvízi közlekedésre kell alkalmazni.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megfelelő rendelkezéseket állapíthat meg a tengeri és légi közlekedésre vonatkozóan. Az Európai Parlament és a Tanács a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően határoz.

191. cikk

(az EKSz. korábbi 174. cikke)

(1) Az Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:

– a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;

– az emberi egészség védelme;

– a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása;

– a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

(...)

 

192. cikk

(az EKSz. korábbi 175. cikke)

(1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően határoz arról, hogy az Uniónak milyen lépéseket kell tennie a 191. cikkben említett célok elérése érdekében.

(...)

III – Az EUB ítélkezési gyakorlata a jogalap megválasztásáról

A Bíróság a megfelelő jogalap kérdését hagyományosan alkotmányos jelentőségű kérdésnek tekinti, amely garantálja a hatáskör-átruházás elvének betartását (az EUSZ 5. cikke), és meghatározza az Unió hatáskörének jellegét és terjedelmét[5].

A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós intézkedések jogalapja megválasztásának olyan objektív tényezőkön kell alapulnia, amelyek alkalmasak bírósági felülvizsgálatra, mint például különösen az intézkedés célja és tartalma.[6]

A helytelen jogalap megválasztása tehát elegendő indok lehet a szóban forgó jogi aktus megsemmisítésére. Ebben az összefüggésben a helyes jogalap meghatározása szempontjából nem bír jelentőséggel valamely intézmény azon kívánsága, hogy aktívabban részt vegyen az adott jogi aktus elfogadásában, sem a jogi aktus elfogadásának körülményei vagy az adott jogi aktus által érintett területen egyéb tekintetben végzett munka.[7]

Ha a jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy az kettős célkitűzést követ, vagy két összetevőből áll, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntő jellegűként azonosítható, míg a másik csak járulékos jellegű, a jogi aktust egyetlen jogalapra, azaz az elsődleges, illetve döntő jellegű célkitűzés vagy összetevő által megkövetelt jogalapra kell alapítani.[8]

Ugyanakkor ha a jogi aktus egyszerre több olyan célkitűzést is követ vagy több olyan összetevőből áll, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz anélkül, hogy az egyik a másikhoz képest másodlagos vagy közvetett lenne, e jogi aktust a különböző megfelelő jogalapokra kell helyezni[9], feltéve, hogy a különböző jogalapokra meghatározott eljárások nem összeegyeztethetetlenek és nem veszélyeztetik az Európai Parlament jogait[10].

IV – A javasolt intézkedés célja és tartalma

A javaslat egy olyan rendeletre irányul, amely az elektronikus eszközök áruszállítási információk (eFTI) cseréje céljából történő használatát harmonizálja.

Az indokolásból következik, hogy a javaslat célja az elektronikus áruszállítási dokumentumok használatának szélesebb körben történő kiterjesztése az egységes piac megerősítése érdekében, az e terület digitalizálása előtt álló egyes akadályok felszámolása révén. A javaslat kidolgozásának fő mozgatórugói a széttöredezett jogi keret, amely nem következetes kötelezettségeket ír elő a hatóságok számára az elektronikus dokumentumok elfogadása terén, valamint a széttagolt informatikai környezet, amelyet nagyszámú nem átjárható rendszer jellemez.[11]

A rendelkezések célja tehát lényegében két fő szakpolitikai célkitűzés megvalósítása: a) egységes, kötelező erejű jogi keret létrehozása az elektronikus információk vagy dokumentumok illetékes nemzeti hatóságok általi elfogadására; és b) a jelenleg használt különböző informatikai rendszerek átjárhatóságának biztosítása a meglévő vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtása tekintetében.[12]

A fenti szempontokat a javaslat (1)–(4) preambulumbekezdése, valamint 1. cikke részletesebben is kifejti. Ez utóbbi cikk szerint a rendelet „meghatározza az Európai Unió területén az áruk szállításához kapcsolódó, jogszabályban előírt információk elektronikus úton történő közlésének jogi keretét [...]”. A rendelet rögzíti „azokat a feltételeket, melyek alapján a tagállamok illetékes hatóságai kötelesek elfogadni az érintett gazdasági szereplők által elektronikusan rendelkezésre bocsátott, jogszabályban előírt információkat, és szükség esetén elektronikus áruszállítási információkat nyújtani az érintett gazdasági szereplőknek”, valamint „a jogszabályban előírt információknak az érintett gazdasági szereplők általi, elektronikusan történő rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályokat”.

Ami a tartalmat illeti, az I. fejezet különösen a tárgyi hatályt határozza meg azáltal, hogy (egy mellékletre hivatkozva) felsorolja a javaslat szempontjából releváns, jogszabályban előírt tájékoztatási követelményekről rendelkező, már meglévő uniós jogi aktusokat. A javaslat „Elektronikusan rendelkezésre bocsátott, jogszabályban előírt információk” című II. fejezete meghatározza a hatóságoknak az elektronikus formátumú szállítási dokumentumok elfogadásával kapcsolatos kötelezettségét, valamint az elektronikus információk feldolgozására vonatkozó technikai követelményeket. Az „eFTI-platformok és -szolgáltatások” című III. fejezet részletes szabályokat állapít meg az elektronikus információk kezelését lehetővé tevő eFTI-platformok funkcióira és tanúsítási követelményeire vonatkozóan. A IV. fejezet a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra és a végrehajtási jogi aktusokra, az V. fejezet pedig a záró rendelkezésekre vonatkozik.

V – A megfelelő jogalap megvizsgálása és meghatározása

Az indokolásban a Bizottság a következőkkel támasztotta alá a jogalappal kapcsolatos választását:

„A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 91. cikke, 100. cikkének (2) bekezdése és 192. cikkének (1) bekezdése.

A 91. cikk, illetve a 100. cikk (2) bekezdése, amely a tagállamok számára közös közlekedéspolitika folytatását előíró 90. cikkre figyelemmel értelmezendő, meghatározza a valamely tagállam területére irányuló vagy onnan kiinduló, illetve egy vagy több tagállam területén áthaladó nemzetközi közlekedésre alkalmazandó közös szabályok követelményét, illetve hogy az Európai Parlament és a Tanács megfelelő rendelkezéseket állapíthat meg a tengeri és légi közlekedésre vonatkozóan.

A 192. cikk (1) bekezdése, amely a 191. cikkre figyelemmel értelmezendő, úgy rendelkezik, hogy az Európai Parlament és a Tanács határoz arról, hogy az Uniónak milyen lépéseket kell tennie egyebek mellett az emberi egészség és a környezet védelme mint cél elérése érdekében.”

a) Az EUMSZ 91. cikkének és 100. cikke (2) bekezdésének megfelelősége

Az EUMSZ 91. cikke és 100. cikkének (2) bekezdése a közlekedési szakpolitika területére vonatkozó jogalapokról rendelkezik, egyrészről a vasúti, közúti és belvízi közlekedés, másrészről a tengeri és légi közlekedés tekintetében.

A javaslat céljából és tartalmából nyilvánvaló, hogy az EUMSZ 91. cikkét és 100. cikkének (2) bekezdését a javaslat releváns jogalapjának kell tekinteni, mivel a javaslat a közlekedési ágazat belső piacának működését kívánja javítani.

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a 91. cikk és a 100. cikk (2) bekezdésének egyidejű alkalmazása indokolt, amennyiben a Bizottság javaslata multimodális megközelítést követ.

b) Az EUMSZ 192. cikke (1) bekezdésének jogalapként való hozzáadása nem szükséges

Bár az indokolás fent idézett szakasza az EUMSZ 192. cikke (1) bekezdésének jogalapként való alkalmazását hivatott alátámasztani, nem jelöli meg egyértelműen, hogy miért lenne valóban szükség e jogalap hozzáadására.

Igaz, hogy az indokolásban szereplő különböző hivatkozások tartalmaznak olyan utalásokat, amelyek szerint a papíralapú dokumentumok elektronikus dokumentumokkal való helyettesítése környezetvédelmi szempontból előnyösnek tűnik.[13]

Ugyanakkor a javaslat környezetre gyakorolt lehetséges pozitív hatásai ellenére nyilvánvaló, hogy a javaslat fő célja nem a környezetvédelem. Ez utóbbi tehát csupán járulékos hatása lehet a jogalkotási eszköznek. Ezért a 192. cikk (1) bekezdésének jogalapként való hozzáadása nem szükséges.

Alternatív megoldásként figyelembe lehet venni, hogy a javaslat hatálya kiterjed a különböző meglévő uniós jogi aktusokban meghatározott tájékoztatási követelményekre (vö. a javaslat 1. cikkének (2) bekezdésével). E jogi aktusok a közlekedési jogalapon alapulnak, kivéve a hulladékszállításra vonatkozó uniós jogszabályokat, amelyek alapja a [jelenlegi] EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése[14]. Bár ez nyilvánvalóan igaz, maga a javaslat is tartalmaz olyan elemeket, amelyek arra utalnak, hogy ez a tény nem releváns a jogalap megválasztása szempontjából. Az (5) és (6) preambulumbekezdés ugyanis így szól: „(5) A tagállamok hatóságai számára ezért indokolt előírni az elektronikusan rendelkezésre bocsátott információk elfogadását minden olyan esetben, amikor a gazdasági szereplőknek kötelességük rendelkezésre bocsátani a Szerződés harmadik részének VI. címével összhangban elfogadott uniós jogi aktusokban, illetőleg – a helyzet hasonlóságára való tekintettel – a hulladékszállításra vonatkozó uniós jogszabályokban foglalt követelményeknek való megfelelésüket igazoló információkat. [...] (6) Mivel e rendelet célja csak az információk kifejezetten elektronikus eszközökkel való benyújtásának a megkönnyítése, nem szabad, hogy az befolyásolja a jogszabályban előírt információk tartalmát meghatározó uniós rendelkezéseket vagy nemzeti törvényeket, és különösen nem szabad, hogy további követelményeket írjon elő a jogszabályban előírt információkkal kapcsolatban. [...]” Ezért tehát a javaslat nem módosít egyetlen, a környezetvédelmi jogalapon alapuló jogi aktust sem, hanem a hulladékszállítás közlekedési szempontjára összpontosít. Ezért a környezetvédelmi tényezők – ha vannak ilyenek – kétségtelenül járulékosak a javaslat elsődleges közlekedési összetevőjéhez képest.[15]

A fentiekre tekintettel az EUMSZ 91. cikke és 100. cikkének (2) bekezdése a javaslat megfelelő jogalapjának tűnik. A 192. cikk (1) bekezdésének hozzáadása nem szükséges. Ezért az utóbbi cikkre való hivatkozást helyénvaló törölni a bevezető hivatkozásból.

Az e tárgyban folytatott intézményközi tárgyalások nyomán elfogadott módosítások nem kérdőjelezik meg a fenti következtetéseket.

VI – Következtetés és ajánlás

A Jogi Bizottság 2020. január 9-i ülésén ennek megfelelően 21 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett[16] úgy határozott, hogy javasolja a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részére az EUMSZ 91. cikkének és 100. cikke (2) bekezdésének a javasolt rendelet egyetlen jogalapjaként való megtartását.

Kérem, Elnök Asszony, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem.

Lucy Nethsingha

 

ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím	Elektronikus áruszállítási információk
Hivatkozások	05142/1/2020 – C9-0103/2020 – 2018/0140(COD)
Az EP 1. olvasatának dátuma – P szám	12.3.2019 T8-0139/2019
A Bizottság javaslata	COM(2018)0279 - C8-0191/2018
Az első olvasatbeli tanácsi álláspont kézhezvétele ülésen történő bejelentésének időpontja	17.4.2020
Illetékes bizottság  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	TRAN 17.4.2020
Előadók  A kijelölés dátuma	Andor Deli 3.7.2018
A jogalap vizsgálata  A JURI véleményének dátuma	JURI 9.1.2020
Vizsgálat a bizottságban	28.4.2020
Az elfogadás dátuma	8.6.2020
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	46 1 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Magdalena Adamowicz, Andris Ameriks, José Ramón Bauzá Díaz, Izaskun Bilbao Barandica, Marco Campomenosi, Ciarán Cuffe, Jakop G. Dalunde, Johan Danielsson, Andor Deli, Karima Delli, Anna Deparnay-Grunenberg, Ismail Ertug, Gheorghe Falcă, Giuseppe Ferrandino, Mario Furore, Søren Gade, Isabel García Muñoz, Elsi Katainen, Kateřina Konečná, Elena Kountoura, Julie Lechanteux, Bogusław Liberadzki, Peter Lundgren, Benoît Lutgen, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Marian-Jean Marinescu, Tilly Metz, Giuseppe Milazzo, Cláudia Monteiro de Aguiar, Caroline Nagtegaal, Jan-Christoph Oetjen, Philippe Olivier, Rovana Plumb, Tomasz Piotr Poręba, Dominique Riquet, Dorien Rookmaker, Massimiliano Salini, Sven Schulze, Vera Tax, Barbara Thaler, István Ujhelyi, Petar Vitanov, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Lucia Vuolo, Kosma Złotowski
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Leila Chaibi, Roman Haider, Henna Virkkunen
Benyújtás dátuma	16.6.2020

 

 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

46	+
ECR	Peter Lundgren, Tomasz Piotr Poręba, Kosma Złotowski
GUE/NGL	Leila Chaibi, Kateřina Konečná, Elena Kountoura
ID	Marco Campomenosi, Roman Haider, Julie Lechanteux, Philippe Olivier, Lucia Vuolo
NI	Mario Furore, Dorien Rookmaker
PPE	Magdalena Adamowicz, Andor Deli, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Benoît Lutgen, Marian-Jean Marinescu, Giuseppe Milazzo, Cláudia Monteiro de Aguiar, Massimiliano Salini, Sven Schulze, Barbara Thaler, Henna Virkkunen, Elissavet Vozemberg-Vrionidi
RENEW	José Ramón Bauzá Díaz, Izaskun Bilbao Barandica, Søren Gade, Elsi Katainen, Caroline Nagtegaal, Jan-Christoph Oetjen, Dominique Riquet
S&D	Andris Ameriks, Johan Danielsson, Ismail Ertug, Giuseppe Ferrandino, Isabel García Muñoz, Rovana Plumb, Vera Tax, István Ujhelyi, Petar Vitanov
VERTS/ALE	Ciarán Cuffe, Jakop G. Dalunde, Karima Delli, Anna Deparnay-Grunenberg, Tilly Metz

 

1	-
PPE	Gheorghe Falcă

 

1	0
S&D	Bogusław Liberadzki

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

• [1] HL C 62., 2019.2.15., 265. o.
• [2] Elfogadott szövegek, 2019.3.12., P8_TA(2019)0139.
• [3] D 315856/ A JURI bizottság véleménye az elektronikus áruszállítási információkról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat jogalapjáról (2018/0140(COD)).
• [4] Javaslat az elektronikus áruszállítási információkról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre [2018/0140 (COD), COM(2018)0279].
• [5] 2/00. sz. vélemény, ECLI:EU:C:2001:664, 5. pont.
• [6] Lásd a C-411/06. sz., Bizottság kontra az Európai Parlament és a Tanács ügyet, 2009. szeptember 8., EU:C:2009:518, 45. pont.
• [7] A C-269/97. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2000:183, 44. pont.
• [8] A C-137/12. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet, EU:C:2013:675, 53. pont; a C-411/06. sz. ügy, EU:C:2009:518, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a C-490/10. sz., Parlament kontra Tanács ügy, EU:C:2012:525, 45. pont; a C-155/07. sz., Parlament kontra Tanács ügy, EU:C:2008:605, 34. pont.
• [9] A C-211/01. sz., Bizottság kontra Tanács ügy, ECLI:EU:C:2003:452, 40. pont; a C-178/03. sz. Bizottság kontra Európai Parlament és Tanács ügy, ECLI:EU:C:2006:4, 43–56. pont.
• [10] A C-300/89. sz., Bizottság kontra Tanács (titán-dioxid) ügy, ECLI:EU:C:1991:244, 17–25. pont; a C-268/94. sz., Portugália kontra Tanács ügy, ECLI:EU:C:1996:461.
• [11] Indokolás, 2. oldal.
• [12] Indokolás, 6. oldal.
• [13] Lásd például az indokolás 11. oldalát: „mivel szállítmányonként minden egyes dokumentumból átlagosan 1–5 példány a továbbiakban nem kerül kinyomtatásra, körülbelül 2–8 milliárd ív papír takarítható meg, ami évente 180–900 ezer fának felel meg.”
• [14] Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállításról (HL L 190., 2006.7.12., 1–98. o.).
• [15] Megjegyzés: az ítélkezési gyakorlat szerint még egy jogi aktus adott jogalapon alapuló formális módosítása sem teszi feltétlenül szükségessé, hogy a jogalkotó a módosító jogi aktust a módosított jogi aktus jogalapjára alapozza.
• [16] A zárószavazáson jelen voltak: Lucy Nethsingha (elnök), Marion Walsmann (alelnök), Ibán García Del Blanco (alelnök), Raffaele Stancanelli (alelnök), Franco Roberti (vélemény előadója), Gunnar Beck, Patrick Breyer, Geoffroy Didier, Angel Dzhambazki, Evelyne Gebhardt, Esteban Gonzáles Pons, Jackie Jones, Mislav Kolakušić, Gilles Lebreton, Karen Melchior, Sabrina Pignedoli, Jiří Pospíšil, Liesje Schreinemacher, Marie Toussaint, Tóth Edina (Szájer József nevében, a 209. cikk (7) bekezdése értelmében), Bettina Vollath és Axel Voss.