JELENTÉS az európai erdészeti stratégiáról – a további lépések

11.9.2020 - (2019/2157(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
Előadó: Petri Sarvamaa
A vélemény előadója (*):
Jessica Polfjärd, Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

Módosítások

• 001-001 (PDF - 114 KB)
• 001-001 (DOC - 40 KB)
• 002-002 (PDF - 174 KB)
• 002-002 (DOC - 64 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az európai erdészeti stratégiáról – a további lépések

(2019/2157(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640), a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiáról szóló, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380), valamint az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i[1] és a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP 15) szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására[2],

– tekintettel az Európai Unió által 2014. június 23-án ratifikált, az erdőkről szóló New York-i nyilatkozatra,

– tekintettel az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2018. december 7-i „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrehaladás” című bizottsági jelentésre (COM(2018)0811),

– tekintettel az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról szóló, 2015. április 28-i állásfoglalására[3],

– tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló, 2019. július 23-i bizottsági jelentésre (COM(2019)0352),

– tekintettel az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrelépésekről és az új erdőgazdálkodási stratégiai keretről szóló, 2019. április 15-i tanácsi következtetésekre (08609/2019);

– tekintettel az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló 1143/2014/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4] és az azt követő, az inváziós fajok, köztük fafajok listáját frissítő végrehajtási rendeletekre,

– tekintettel az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2018. december 7-i „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrehaladás” című jelentésről szóló, 2019. október 30-i EGSZB-véleményre,

– tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IBPES) által a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatban 2019. május 31-én kiadott globális értékelő jelentésre,

– tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Európa környezete - helyzetkép és kilátások 2020-ban: ismeretek a fenntartható Európára való átmenetért” című, 2019. december 4-én közzétett jelentésére,

– tekintettel a Régiók Bizottságának az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtásáról szóló, 2019. április 10–11-i véleményére,

– tekintettel a 2020-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia félidős értékelésére,

– tekintettel az aktualizált uniós biogazdasági stratégiára;

– tekintettel a 2050-ig tartó időszakra szóló éghajlatváltozási stratégiára;

– tekintettel az aktualizált uniós biogazdasági stratégiáról szóló, 2019. november 29-i tanácsi következtetésekre[5],

– tekintettel a Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című, 2018. november 28-i közleményére (COM(2018)0773),

– tekintettel a Régiók Bizottságának az uniós erdőgazdálkodási stratégia félidős értékeléséről szóló, 2018. május 16-i véleményére[6],

– tekintettel az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezéseket magában foglaló Európa 2020 stratégiára;

– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére,

– tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0154/2020),

– tekintettel az uniós tagállamoknak a Biológiai Sokféleség Egyezmény, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) és az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény (UNCCD) keretében vállalt kötelezettségeire,

A. mivel az EU belső és nemzetközi kötelezettségvállalásai – például az európai zöld megállapodás, az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a Kiotói Jegyzőkönyv, a Párizsi Megállapodás végrehajtása és a kibocsátásmentes társadalom létrehozása – nem teljesíthetők az erdők és az erdőalapú ágazat által gyakorolt kedvező éghajlati hatások és az általuk nyújtott egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások nélkül;

B. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés nem tesz említést közös uniós erdészeti politikáról, és az erdők kezelése a tagállamok felelősségi körébe tartozik; mivel ugyanakkor az EU szakpolitikái és iránymutatásai – többek között az EUMSZ energetikai, környezetvédelmi és mezőgazdasági vonatkozású 4. cikke –révén régóta hozzájárul a fenntartható erdőgazdálkodáshoz és a tagállamok erdészeti döntéseihez;

C. mivel az erdők és a teljes erdőalapú értéklánc alapvető fontosságú a körforgásos biogazdaság továbbfejlesztéséhez, mivel munkahelyeket teremtenek, biztosítják a vidéki és városi területek gazdasági jólétét, az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtanak, egészségügyi előnyökkel járnak, védik a hegyvidéki, szigeti és vidéki régiók biológiai sokféleségét és jövőbeli kilátásait, és küzdenek az elsivatagosodás ellen;

D. mivel a megfelelően finanszírozott, magas színvonalú kutatás, innováció, információgyűjtés, adatbázis-fenntartás és -fejlesztés, valamint a bevált gyakorlatok és az ismeretek megosztása a legfontos az EU többfunkciós erdeinek jövője és az egész erdőalapú értéklánc szempontjából, tekintettel a rájuk nehezedő, fokozódó elvárásokra, valamint arra, hogy ki kell aknázni a társadalom előtt álló különféle lehetőségeket, és meg kell felelni a társadalmi kihívásoknak;

E. mivel az erdők természeti örökségünk részét képezik, ezért őriznünk és óvnunk kell azokat, és mivel ennek az örökségnek a helyes kezelése alapvető fontosságú ahhoz, hogy virágozhasson és a biológiai sokféleség forrása, valamint gazdasági, idegenforgalmi és társadalmi erőforrás legyen;

F. mivel a KAP keretében az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap eszközöket és erőforrásokat biztosított az erdészeti ágazat támogatására, és ennek a 2020 utáni időszakra vonatkozó KAP keretében is így kell maradnia, erős hangsúlyt helyezve a fenntartható erdőgazdálkodásra;

G. mivel az Unió erdőinek mintegy 60%-a 16 millió erdőtulajdonos magántulajdonában van; mivel a magántulajdonban lévő erdők átlagos mérete 13 hektár, miközben a magán-erdőtulajdonosok mintegy kétharmada 3 hektárnál kevesebb erdővel rendelkezik;

H. mivel a fenntartható erdőgazdálkodással összhangban kezelt erdők rendkívül fontos szerepet játszanak a vidéki területek munkahelyeinek garantálásában, kedvező hatással vannak az emberi egészségre, ugyanakkor pedig létfontosságú módon hozzájárulnak a környezethez és a biológiai sokféleséghez;

I. mivel az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések az erdők esetében összefüggenek egymással, amennyiben az egyes vonatkozásokat ki kell egyensúlyozni, és ösztönözni kell az azok közötti szinergiákat, különösen a tagállamok alkalmazkodást célzó stratégiái és tervei keretében;

J. mivel az egyes európai erdők és azok helyzete eltérő, és ezért eltérő módon, de mindig a gazdasági, társadalmi és környezeti funkcióik javítását szem előtt tartva kezelendők;

K. mivel a legkülső régiók rendkívüli biodiverzitással bíró ökoszisztémákkal rendelkeznek, amelyek megőrzése alapvető fontosságú;

L. mivel az erdők biológiai sokféleségének csökkenése jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi következményekkel jár;

M. mivel a talajminőség kulcsfontosságú szerepet játszik az olyan ökoszisztéma-szolgáltatások biztosításában, mint a vízszűrés és -tárolás, ezáltal pedig az árvízvédelem és az aszály elleni védelem, a szénmegkötés, a biológiai sokféleség és a biomassza-utánpótlás terén; mivel a talajminőség javítása – például egyes régiókban a tűlevelű erdők állandó lombhullató erdőkké alakítása révén – gazdasági kihívásokkal teli folyamat, amely évtizedeket vesz igénybe;

N. mivel az erdőktől és az erdészettől egyre inkább elszakadó európai társadalom figyelmét fel kell hívni a fenntartható erdőgazdálkodás kulcsfontosságú szerepére, hangsúlyozva azt a sokféle előnyt, amelyet az erdők gazdasági, társadalmi és környezeti, valamint kulturális és történelmi szempontból nyújtanak;

O. mivel az erdők, amellett, hogy nagy mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, jótékony hatással vannak az éghajlatra, a légkörre, a biológiai sokféleség megőrzésére, segítik a vízfolyások és víztestek kezelését, megvédik a talajt a víz és szél általi eróziótól és egyéb hasznos természetes tulajdonságokkal is rendelkeznek;

P. mivel az európai erdők közel 23%-a Natura 2000 területeken található, de egyes tagállamok esetében ez az arány több mint 50%, a Natura 2000 területeken található természetes élőhelyeknek pedig közel felét erdő teszi ki;

Q. mivel az erdők mind az elsődleges erdei termékek – például a fa –, mind értékes másodlagos termékek – például gombák, szarvasgombák, fűszernövények, méz és bogyók – forrásai lehetnek, amelyek nagyon fontosak az Unió egyes régióinak gazdasági tevékenységei szempontjából;

R. mivel az európai erdők jelentős szerepet töltenek be a környezet javításában, a gazdaság fejlesztésében, a tagállamok fatermékekre irányuló szükségleteinek kielégítésében és a népesség jóllétének növelésében;

S. mivel az agrárerdészet – amely olyan földhasználati rendszerként határozható meg, amelynek keretében egyazon földterületen egyszerre ültetnek fákat és folytatnak mezőgazdasági tevékenységet – a területgazdálkodási rendszerek egy olyan válfaja, amely növeli az általános termelékenységet, több biomasszát termel, karbantartja és helyreállítja a talajt, és számos értékes ökoszisztéma-szolgáltatást biztosít;

T. figyelembe véve az erdők multifunkcionális szerepét és a kialakulásukhoz szükséges jelentős időt, valamint, hogy fontos a fajok megfelelő sokféleségének biztosítása, a fenntartható erdőhasználat és az erdei erőforrások megőrzése és megsokszorozása fontos európai feladatot jelent;

U. mivel a társadalmi és környezeti szempontból felelős vadászat az erdei és részben erdei régiókban is fontos szerepet tölt be a vadállomány szabályozása, illetve az állatbetegségek – például az afrikai sertéspestis – terjedésének megakadályozása terén;

V. mivel az erdők kulcsfontosságú szerepet töltenek be a talajerózió, valamint a földterületek elsivatagosodása elleni küzdelemben; mivel tanulmányok szerint a parkokban és városi környezetben található fák egyik kedvező hatása, hogy a famentes területeken mérthez képest alacsonyabb szinten tartják a hőmérsékletet;

W. mivel a jelenlegi programozási időszakban (2014–2020) a KAP olyan célzott intézkedéseket tartalmaz, amelyek segítik a gazdasági szereplőket az erdőgazdálkodási célú kapacitásépítésben;

X. mivel egyes erdészeti régiókban a kártevők és a rovarok – például a kis kopogóbogár és különféle gombák – tömeges inváziója figyelhető meg; mivel a természetes szarugesztenye-populációkat a gesztenyepenész tömeges behatolása érinti, amely súlyos veszélyt jelent e populációk túlélése szempontjából, ugyanakkor hosszú távon az ahhoz kapcsolódó emberi tevékenységeket, például a gesztenyetermesztést és -gyűjtést is veszélyezteti;

Y. mivel az uniós szinten elérhető, erdőkkel kapcsolatos adatok hiányosak és eltérő minőségűek, ami akadályozza az erdőgazdálkodás uniós szintű koordinációjának lehetőségét;

Z. mivel az illegális fakitermelés az EU-ban is folyamatosan jelen van;

A múlt – közelmúltbeli sikerek és kihívások a végrehajtás terén

1. üdvözli „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrehaladás” című bizottsági jelentés (COM(2018)0811) közzétételét;

2. üdvözli a tagállamoknak és a Bizottságnak az uniós erdőgazdálkodási stratégia célkitűzéseinek elérését célzó intézkedéseit, valamint az Erdészeti Állandó Bizottság, az erdészettel és parafával foglalkozó civil párbeszédben részt vevő csoport, az erdőtüzekkel foglalkozó szakértői csoport, az erdőalapú iparágakkal és a kapcsolódó ágazati kérdésekkel foglalkozó szakértői csoport, valamint az érintett érdekelt felek bevonását az uniós erdőgazdálkodási stratégia többéves megvalósítási tervének kidolgozásába;

3. elismeri, hogy a jelenlegi uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtásának előrehaladásáról szóló, 2018. évi bizottsági jelentés szerint a stratégia hasznos koordinációs eszköznek bizonyult, és általánosságban szólva a stratégia nyolc plusz egy kiemelt területét viszonylag zökkenőmentesen végrehajtották, eltekintve a biodiverzitási szakpolitika keretében orvosolandó jelentős kihívásoktól, valamint a „Milyen erdőkkel rendelkezünk, és hogyan változnak?” – konkrétan az erdészeti ágazattal kapcsolatos közvélekedés és tájékozottság – és a „Koordináció és kommunikáció előmozdítása” területen – konkrétan az erdőkkel kapcsolatos politikák vonatkozásában – jelentkező folyamatos kihívásoktól;

4. hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás fogalommeghatározását a páneurópai FOREST EUROPE folyamat részeként nemzetközi szinten fogadták el; megjegyzi, hogy a fogalommeghatározást beépítették a nemzeti jogszabályokba és a tagállamokban alkalmazott önkéntes – pl. erdőtanúsítási – rendszerekbe;

5. hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás uniós előmozdítása az uniós erdőgazdálkodási stratégia és a közös agrárpolitika (KAP) keretében végrehajtott vidékfejlesztési intézkedések részeként általánosságban pozitív hatást gyakorolt az erdőkre és az erdők állapotára, a vidéki területeken való megélhetésre, az uniós erdők biológiai sokféleségére, és növelte az erdőalapú ágazat által kínált éghajlati előnyöket; megjegyzi azonban, hogy továbbra is szükség van a fenntartható erdőgazdálkodás kiegyensúlyozott módon történő megerősítésére annak biztosítása érdekében, hogy javuljon az erdők ökológiai állapota, javuljon az ökoszisztémák egészsége és ellenálló képessége, jobban tudjanak alkalmazkodni a változó éghajlati feltételekhez, csökkenjenek a természetes bolygatás kockázatai és hatásai, továbbá a jelen és a jövő nemzedékeinek is lehetősége maradjon az erdőgazdálkodásra, például oly módon, hogy az erdőtulajdonosok és a kkv-k célkitűzései megvalósuljanak, valamint hogy javuljon a meglévő erdők és erdős területek minősége; úgy véli, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégiának megfelelő eszközöket kell tartalmaznia e tekintetben; rámutat, hogy a tagállamoknak kötelességük példamutató módon fenntartható erdőgazdálkodást folytatni; úgy véli, hogy az erdőgazdálkodási modelleknek magukban kell foglalniuk az ökológiai, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság szempontját is, vagyis az erdők és erdőterületek oly módon történő kezelését és felhasználását, amely révén azok megőrzik biológiai sokféleségüket, termelékenységüket, megújulási kapacitásukat, életerejüket és arra irányuló képességüket, hogy most és a jövőben, helyi, nemzeti és globális szinten egyaránt el tudják látni – más ökoszisztémákat nem károsító – lényeges ökológiai, gazdasági és társadalmi funkcióikat; hangsúlyozza, hogy a tulajdonjogok elismerése és védelme kulcsfontosságú a fenntartható erdőgazdálkodás iránti hosszú távú elköteleződés elérése szempontjából; megjegyzi, hogy erdőink védelme és fenntartható kezelése az általános jólétünk alapvető részét képezi, mivel ezek közhasznú szabadidős, egészségügyi és oktatási tevékenységek helyszínei, és elismeri, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás előmozdítja az európai erdők biológiai sokféleségének védelmét; felszólít a megőrzött szerkezetű, fajgazdagságú és megfelelő területtel rendelkező primer erdők védelmére, ahol vannak még ilyenek; megjegyzi, hogy az őserdőkre nincs fogalommeghatározás az EU-ban, és felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli uniós erdőgazdálkodási stratégiában vezessen be egy fogalommeghatározást, amelynek kidolgozását az Erdészeti Állandó Bizottságra bízza; hangsúlyozza, hogy a különböző típusú erdők szén-dioxid-elnyelési képességével kapcsolatban eltérő vélemények fogalmazódhatnak meg, ezért úgy véli, hogy az új uniós erdőgazdálkodási stratégiának elő kell mozdítania a fenntartható erdőgazdálkodást; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban fenntarthatatlan gyakorlatok folynak, és illegális fakitermelés zajlik az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet ellenére, és felszólítja ezért a tagállamokat, hogy tegyenek többet ennek megszüntetése érdekében, és szükség esetén javítsák vagy erősítsék meg nemzeti jogszabályaikat; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e kérdésekben hozzanak sürgős intézkedéseket, szoros nyomon követés és a meglévő uniós jogszabályok végrehajtása révén, és felszólítja a Bizottságot, hogy jogsértés esetén gyorsan indítson kötelezettségszegési eljárásokat, és kövesse nyomon az illegális fakitermeléssel kapcsolatos ügyeket valamennyi illetékes testületen keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul zárja le az illegális fakitermelés elleni uniós szabályok célravezetőségi vizsgálatát;

6. arra következtet, hogy a tagállamok közötti, valamint a tagállamokon belüli régiók közötti különbségek megléte lényeges szempont volt az uniós szintű intézkedések fontolóra vételekor;

7. mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unió egyes részein a hatályos uniós jogszabályok végrehajtásának elmaradása és a korrupció gyanúja illegális fakitermelést és fenntarthatatlan erdészeti tevékenységeket eredményezett; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel a korrupció ellen, és teljes körűen hajtsák végre a hatályos jogszabályokat;

A jelen - az Európai Unió erdőinek állapota

8. hangsúlyozza, hogy az EU erdői – a tengerentúli területein és legkülső régióiban található erdőket is ideértve – multifunkcionálisak, és nagy változatosság jellemzi őket a tulajdonviszonyok, a méret, a szerkezet, a biológiai sokféleség, az ellenálló képesség és a kihívások tekintetében; rámutat arra, hogy az erdők, különösen a vegyes erdők, az ökoszisztéma-szolgáltatások széles skáláját kínálják a társadalom számára, beleértve a fajok számára biztosított élőhelyeket, a szénmegkötést, a nyersanyagokat, a megújuló energiát, a jobb levegőminőséget, a tiszta vizet, a felszín alatti vizek visszatáplálását, az erózió, az aszály, az áradások és a lavinák elleni védelmet, továbbá gyógyszer-alapanyagokat, és fontos kulturális és rekreációs lehetőségeket biztosít; ugyanakkor mind e szolgáltatások láthatóan már nem teljesen biztosítottak, mivel az éghajlatváltozás és egyéb befolyásoló tényezők következtében kialakult nehéz gazdasági helyzet miatt az erdőtulajdonosok már nem tudnak újra befektetni az erdőbe; megjegyzi, hogy a legutóbbi becslések szerint az erdei fajok csupán 26%-ának és az erdei élőhelyek mindössze 15%-ának a védettségi helyzete kedvező; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ökoszisztémák védelmét, és szükség esetén dolgozzanak ki új vagy részletesebb iránymutatásokat a fától eltérő erdészeti termékekre vonatkozóan;

9. tudomásul veszi az „Ökoszisztémák és szolgáltatásaik feltérképezése és értékelése” (MAES) kezdeményezés keretében az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése terén elért haladást; hangsúlyozza azonban, hogy jelenleg az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásának, például a szénmegkötés biztosításának, a biodiverzitás erősítésének vagy a talaj javításának nincs megfelelő ellentételezése, és előfordulhat, hogy azok az erdőgazdálkodók, akik igyekeznek ezek figyelembevételével átalakítani erdőiket, ezzel veszteségeket vállalnak, jóllehet alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tárják fel az éghajlati, biodiverzitás- és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások megfelelő ösztönzésének és ellentételezésének lehetőségeit, hogy lehetővé tegyék az erdők gazdaságilag életképes átalakítását;

10. megjegyzi, hogy az EU erdészeti erőforrásai az elmúlt évtizedekben nőttek mind az erdőtakaró kiterjedése, mind az erdők összmennyisége tekintetében, és hogy az erdőtelepítésnek és a természetes megújulásnak köszönhetően jelenleg az EU területének mintegy 43%-át borítják erdők és egyéb erdős területek, legalább 182 millió hektáron, ami a világ összes erdőjének 5%-át teszi ki; megjegyzi, hogy a Natura 2000 hálózat fele  (37,5 millió hektár) erdőterületekből áll, és hogy az európai erdők 23%-a Natura 2000 területeken fekszik, míg egyes tagállamok területének több mint felét erdők borítják és az erdőgazdálkodás gazdaságuk meghatározó eleme; kiemeli a Natura 2000 hálózattal és annak a biológiai sokféleségre, az erdőgazdálkodásra és az egyéb földhasználatra gyakorolt, Unió-szerte tapasztalt hatásaival kapcsolatos ismeretek javításának fontosságát; megjegyzi, hogy az uniós erdők 60%-a magántulajdonban van, és ezek jelentős része kis méretű (3 hektárnál kisebb) erdőgazdaság, míg  a fennmaradó 40% állami tulajdonban van; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a hasznosításra szánt erdők több mint 60%-a, világszerte pedig több mint 20%-a az önkéntes fenntartható erdőgazdálkodási normáknak megfelelő tanúsítással rendelkezik; megjegyzi továbbá, hogy a faalapú ágazatok által világszerte feldolgozott, tanúsítással rendelkező erdőkből származó hengeres faanyag aránya több mint 20%, az EU-ban pedig ez az arány eléri az 50%-ot; rámutat, hogy az ágazat legalább 500 000 embert foglalkoztat közvetlenül[7] és 2,6 millió közvetett módon[8] az EU-ban, és hogy a foglalkoztatás e szintjének és az ágazat hosszú távú versenyképességének fenntartása állandó erőfeszítéseket tesz szükségessé a gyakorlott és képzett munkaerő ágazatba vonzása és a munkavállalók szociális és egészségügyi ellátáshoz való megfelelő hozzáférésének biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy ezek a munkahelyek hosszú távon az ellenállóképes és jól kezelt erdei ökoszisztémáktól függenek; hangsúlyozza az erdőtulajdonosok döntő szerepét a fenntartható erdőgazdálkodás végrehajtásában, és az erdők fontos szerepét a zöld munkahelyek teremtésében és a vidéki térségekben megvalósuló növekedésben; kiemeli továbbá, hogy az uniós erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók körében nagy hagyománya van a több funkciót ellátó erdők kezelésének, és nagy tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren; felhívja a Bizottságot, hogy az új uniós erdészeti stratégiában szerepeltesse, hogy az erdőtulajdonosok számára támogatást, többek között pénzügyi támogatást kell nyújtani; úgy véli, az említett támogatás csak akkor nyújtható, ha a kedvezményezett fenntartható erdőgazdálkodási módszereket alkalmaz, a modern technológiákba, és az erdők multifunkcionális szerepét erősítő környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedésekbe való folyamatos beruházás biztosítása érdekében, a Natura 2000 hálózathoz tartozó területek kezelésére és a tisztességes munkakörülmények megteremtésére szolgáló külön pénzügyi eszközzel; úgy véli, hogy az említett pénzügyi támogatásnak a pénzügyi eszközök, a nemzeti finanszírozás és a magánszektorból érkező finanszírozás erőteljes kombinációjából kell származnia; hangsúlyozza a vidékről való elvándorlás elkerülésének fontosságát, és alapvető fontosságúnak tartja az ökoszisztémákba való beruházást; üdvözli az erdőtelepítést és az újraerdősítést, mivel ezek megfelelő eszközök az erdőtakaró növeléséhez, különösen az élelmiszer-termelésre alkalmatlan, elhagyott területeken, a városi és városkörnyéki területek közelében, valamint – adott esetben – a hegyvidéki területeken; pénzügyileg támogatott intézkedéseket ösztönöz a kitermelt faanyagnak a fenntartható erdőállomány arányában történő felhasználására, valamint adott esetben az erdőtakaró és egyéb erdős területek növelésére, különösen azokban a tagállamokban, ahol az erdőtakaró csekély, ugyanakkor ösztönzi a többi tagállamban az erdőtakaró megőrzését a lényeges ökológiai funkciókban gazdag területeken; megjegyzi, hogy Európa szárazföldi biológiai sokféleségének jelentős részben az erdők adnak otthont;

11. úgy véli, hogy az Unióban az erdővel borított területek mérete az erdőtelepítés eredményeképpen is nő, és a kereskedelmi célú erdőgazdálkodással érintett erdők nemcsak hatékonyabban kötik meg a szén-dioxidot a kezeletlen erdőkhöz képest, hanem a kibocsátásokat és az erdő állapotromlása által okozott problémákat is visszaszorítják; megjegyzi, hogy a fenntartható kereskedelmi célú erdőgazdálkodás a lehető legjobb módon hat az éghajlatra, és a megfelelő erdőgazdálkodást végző országokat ezért jutalmazni kell;

12. elismeri, hogy a hosszú távú állami és magánberuházások, amelyek azonos súlyt fektetnek az erdők társadalmi, környezeti és gazdasági előnyeire és a megfelelő finanszírozási és kompenzációs mechanizmusokra, segíthetnek biztosítani az erdők ellenálló és alkalmazkodóképességét, és segíthetnek elérni, hogy az erdészeti ágazat gazdaságilag életképes és környezetkímélő maradjon, miközben az EU számos célkitűzésének eléréséhez is hozzájárul, beleértve az európai zöld megállapodás sikeres végrehajtását, a körforgásos biogazdaságra való átállást és a biológiai sokféleség előmozdítását; kiemeli azt is, hogy szükség van más könnyen hozzáférhető, jól koordinált és releváns uniós finanszírozási mechanizmusokra, például pénzügyi eszközökre vagy az Európai Beruházási Bank támogatására az erdészeti projektekbe történő beruházások előmozdítása terén, amelyek a fenntartható erdőgazdálkodást és az erdőtüzek megelőzését és enyhítését célozzák, valamint a strukturális alapokra és a Horizont, az Erasmus+ és a LIFE+ programokból származó forrásokra, amelyek a fenntartható erdőgazdálkodás részeként alapvető támogatást nyújthatnak a szén-dioxid-tárolással és -megkötéssel kapcsolatos beruházásokhoz és szolgáltatásokhoz, biztosítva egyúttal a zöld megállapodással való összhangot is;

13. elismeri az erdők és az erdőalapú ágazat nyújtotta alapvető éghajlati előnyöket; megismétli, hogy az erdők és az erdőgazdálkodás környezeti, gazdasági és társadalmi vonatkozásait kiegyensúlyozott módon kell előmozdítani, ugyanakkor meg kell erősíteni az erdőkből és az erdőalapú értékláncból eredő általános éghajlati előnyöket, nevezetesen a fokozott szén-dioxid-megkötést és a fatermékek általi szén-dioxid-tárolást, valamint az anyaghelyettesítést; hangsúlyozza, hogy aktív fenntartható erdőgazdálkodás révén fenn kell tartani, elő kell mozdítani és lehetőség szerint növelni kell az erdők szén-dioxid-megkötését olyan szintre, amely lehetővé teszi valamennyi erdőfunkció fenntartható kezelését, a szén-dioxid in situ tárolását, többek között az agrárerdészeti kezelésben lévő erdőkben, a száradékban és az erdei talajban, valamint a faalapú termékekben is; rámutat, hogy az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának több mint 10%-át az erdők nyelik el; hangsúlyozza, hogy előtérbe kell helyezni a fa fenntartható építőanyagként való felhasználását, mivel lehetővé teszi számunkra a fenntarthatóbb gazdaság irányába történő elmozdulást; ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a különböző piaci alapú mechanizmusokat annak érdekében, hogy ösztönözze a fosszilis tüzelőanyagok éghajlati hatásaik szempontjából előnyösebb, megújuló nyersanyagokkal való helyettesítését; hangsúlyozza a faalapú anyagok alapvető szerepét a fosszilis alapú vagy nagyobb környezeti lábnyommal bíró alternatívák helyettesítésében az olyan ágazatokban, mint az építőipar, a textilipar, a vegyipar és a csomagolóipar, továbbá, hogy az ilyen anyagok helyettesítésével járó éghajlati és környezeti előnyöket teljes mértékben figyelembe kell venni; hangsúlyozza ezenkívül azokat az egyelőre még kihasználatlan előnyöket, amelyek az egyszer használatos termékek, különösen a műanyagtermékek fenntartható faalapú termékekkel való helyettesítésével járnak; kiemeli, hogy fokozni kell a faalapú termékek körforgásos használatát is, megújuló erőforrásaink felhasználásának javítása, a hatékony erőforrás-felhasználás előmozdítása, a hulladékcsökkentés és a szén életciklusának növelése céljából, a fenntartható és helyi körkörös biogazdaság fejlesztése érdekében;

14. üdvözli, hogy a fosszilis alapú nyersanyagok és energia helyettesítésével összefüggésben folyamatos munka zajlik a fa leghatékonyabb felhasználásának előmozdítása érdekében, a lépcsőzetes felhasználás elvének megfelelően; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a megújuló energiáról szóló irányelv átdolgozása keretében előírt, biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumok végrehajtását, és a lehető legjobban használják ki a helyettesítő hatást a széndioxid-intenzív és fosszilis alapú anyagok és energia helyettesítése révén; megállapítja ugyanakkor, hogy a bioenergiával kapcsolatos támogatási rendszerek tekintetében el kell kerülni a faalapú nyersanyagok piacának szükségtelen torzulásait; felhívja a figyelmet arra, hogy a fa és a biomassza iránti előrelátható keresletnövekedés miatt ügyelni kell a fenntartható erdőgazdálkodás alkalmazására; hangsúlyozza e tekintetben, hogy növelni kell a fosszilis tüzelőanyagok és a fosszilis tüzelőanyagokból származtatott anyagok helyettesítésére irányuló kutatás finanszírozását; megjegyzi, hogy a fa-értéklánc végén maradó maradékanyagok kedvezően használhatók biomasszaként a fosszilis alapú hőtermelés helyettesítésére, ugyanakkor – amennyiben lehetséges – a faanyagot hosszabb életciklusú felhasználásra kell fenntartani a globális szén-dioxid-tárolás növelése érdekében;

15. hangsúlyozza az erdei védősávok kedvező hatását mind a mezőgazdasági földterületek védelme, mind pedig a mezőgazdasági terméshozamok növelése szempontjából; erőteljesen támogatja a mezőgazdasági termelők erdei védősávok fejlesztésére való ösztönzésére szolgáló módszerek kidolgozását;

16. hangsúlyozza azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a természetes ökoszisztémákban élő virágzó fák és bokrok töltenek be a méhészeti ágazat szempontjából, a természetes beporzási folyamat támogatásában és a gyenge minőségű és/vagy sovány földterületek megerősítésének és védelmének fokozásában; sürgeti az ilyen fák és bokrok uniós támogatási programokba való beemelését, a regionális jellegzetességekre figyelemmel;

17. sajnálattal veszi tudomásul, hogy bár az EU-ban az erdőket a fenntartható erdőgazdálkodás közösen elfogadott elveinek megfelelően kezelik és az erdőtakaró kiterjedése az elmúlt évtizedekben nőtt, egy ettől eltérő megközelítést dolgoztak ki a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozóan a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről szóló (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló, nemrégiben elfogadott (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelettel[9] összefüggésben;

18. hangsúlyozza a reziliens és egészséges erdei ökoszisztémák – többek között az állat- és növényvilág – fontosságát annak érdekében, hogy fenn lehessen tartani és fokozni lehessen az erdők által nyújtott sokféle ökoszisztéma-szolgáltatást, például a biológiai sokféleséget, a tiszta levegőt és vizet, az egészséges talajt, valamint a fát és a fától eltérő nyersanyagokat; hangsúlyozza, hogy a meglévő, önkéntességen alapuló eszközök és jogszabályok – például az Unió madár- és élőhelyvédelmi irányelvei – kihatnak a területgazdálkodási döntésekre, és azokat tiszteletben kell tartani, valamint megfelelően végre kell hajtani;

19. megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termelők és az erdőtulajdonosok kulcsfontosságú szereplők a vidéki területeken; üdvözli az erdészet, az agrárerdészet és az erdőalapú iparágak szerepének elismerését a 2014–2020-as KAP vidékfejlesztési programjában, valamint a salátarendelet keretében bevezetett fejlesztéseket; ösztönzi ezen elismerés megőrzését a 2021–2027-es KAP keretében és az európai zöld megállapodás végrehajtásában;

20. hangsúlyozza az erdei biomassza fenntarthatóságának ellenőrzésére vonatkozó kétlépcsős megközelítés alkalmazhatóságát és életképességét, a megújuló energiáról szóló átdolgozott irányelvben foglaltakkal összhangban; megjegyzi, hogy ezt azáltal kell elérni, hogy az Erdészeti Állandó Bizottság és a Bizottság folytatja a végfelhasználástól független fenntarthatósági kritériumok jelenleg szüneteltetett kidolgozását;

21. elismeri az erdők szerepét a rekreációs értékek és olyan, erdőkkel kapcsolatos tevékenységek biztosítása terén, mint a nem faeredetű erdei termékek, pl. a gombák és a bogyós gyümölcsök gyűjtése; felhívja a figyelmet a biomassza-eltávolítás fokozásának lehetőségeire az erdőtüzek legeltetés révén történő megelőzése formájában, megjegyzi ugyanakkor, hogy a vadon élő növényevők táplálkozása negatív hatással van a magoncokra, ezért felhívja a figyelmet a legeltetett állatok fenntartható tartásának szükségességére;

A jövő – a 2020 utáni uniós erdőgazdálkodási stratégia és az európai zöld megállapodás döntő szerepe a Párizsi Megállapodás és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje céljainak elérésében

22. üdvözli a Bizottság európai zöld megállapodásra irányuló javaslatának közelmúltbeli közzétételét, és várakozással tekint a 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós erdőgazdálkodási stratégia elé, amelynek illeszkednie kell az európai zöld megállapodáshoz és az uniós biodiverzitási stratégiához; úgy véli továbbá, hogy a körforgásos biogazdaság megerősítése alapvető feltétele az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom megvalósításának a zöld megállapodás végrehajtása keretében; rámutat az erdőkben rejlő potenciál további növelésének fontosságára az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérése érdekében, valamint a körforgásos biogazdaság fejlesztésének fontosságára, más ökoszisztéma-szolgáltatások, többek között a biológiai sokféleség garantálása mellett;

23. üdvözli a Bizottság 2020. évi munkaprogramját, és különösen annak elismerését, hogy az új uniós erdőgazdálkodási stratégia hozzájárul az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 26. Konferenciájához (COP26); e tekintetben hangsúlyozza, hogy a jövőben nem tekinthetjük úgy, hogy az erdőkön kívül nincsenek más típusú szénelnyelők, mivel ez kevésbé ösztönözné a többi ágazatot kibocsátásuk minimalizálására; kiemeli továbbá, hogy konkrét és hatékony intézkedésekre van szükség az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó stratégiák és tervek terén, amelyek magukban foglalják az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás közötti szinergiákat, ami döntő fontosságú lesz az éghajlatváltozás bolygatásokra – pl. erdőtüzekre – gyakorolt káros hatásainak, illetve e bolygatások vidéki gazdaságra, biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására gyakorolt káros hatásainak csökkentése szempontjából; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás erdőkre gyakorolt hatásainak mérséklése érdekében több erőforrásra és az erdőtüzek tudományos alapú kezelésére van szükség; megjegyzi, hogy amint azt a földhasználatról, földhasználat-megváltoztatásról és erdőgazdálkodásról szóló rendelet (LULUCF) is elismeri, az erdőkben található száradék mikroélőhelynek minősül, amelytől számos faj túlélése függ, így ezt figyelembe kell venni az erdők biológiai sokféleségének és funkcionalitásának megőrzése érdekében, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás szükségességére figyelemmel;

24. ismételten hangsúlyozza, hogy az erdők és az erdőalapú ágazat jelentős mértékben hozzájárulnak a helyi körforgásos bioalapú gazdaságok fejlődéséhez az EU-ban; hangsúlyozza az erdők, az erdőalapú ágazat és a biogazdaság kulcsfontosságú szerepét az európai zöld megállapodás céljainak és az éghajlat-semlegesség 2050-re kitűzött céljának elérésében; hangsúlyozza, hogy 2015-ben a biogazdaság becslések szerint több mint 2,3 billió euró értékű piacot és 20 millió munkahelyet jelentett, és az Unió teljes foglalkoztatottságának 8,2%-át biztosította; megjegyzi, hogy a Horizont 2020 keretprogramon belül a biogazdasághoz kapcsolódó kutatásra és innovációra fordított minden euró hozzávetőleg 10 euró hozzáadott értéket teremt; hangsúlyozza, hogy multifunkcionális, egészséges, fenntartható módon és hosszú távú tervek mentén kezelt erdők és életképes erdőalapú iparágak nélkül soha nem fognak megvalósulni az EU környezetvédelmi, éghajlat-politikai és biodiverzitással kapcsolatos céljai; hangsúlyozza, hogy bizonyos körülmények között kompromisszumokat kell kötni az éghajlat és a biodiverzitás védelme között a biogazdasági szektorban és különösen az erdőgazdálkodásban, amely központi szerepet tölt be a klímasemleges gazdaságra való átállásban; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a közelmúlt szakpolitikai vitáiban nem foglalkoztak kellően ezzel a kompromisszummal; rámutat, hogy az erdőalapú ágazat és a biogazdaság felvirágoztatásához koherens megközelítést kell kidolgozni a biodiverzitás és az éghajlat védelmének összehangolására; hangsúlyozza egy piaci alapú uniós biogazdaság létrehozásának és biztosításának fontosságát – többek között az innováció és új, bioalapú termékek fejlesztésének ösztönzése révén –, amely a biomassza-anyagokat hatékonyan felhasználó ellátási lánccal rendelkezik; úgy véli, hogy a fenntartható termelés és munkahelyteremtés előmozdítása érdekében az EU-nak ösztönöznie kell a faanyagok, a fakitermelésből származó termékek és az erdészeti eredetű biomassza felhasználását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a biológiai eredetű anyagok – köztük a fahulladék – értékláncba való visszakerülését a környezettudatos tervezés ösztönzése, az újrafeldolgozás további erősítése és a fatartalmú másodnyersanyagok felhasználását, mielőtt a termékeket életciklusuk végén elégetnék;

25. hangsúlyozza, hogy szükség van az erdészeti ágazat teljes körű, valós politikai támogatására, és e tekintetben kiemeli, hogy a 2020 utáni időszakra ambiciózus, független és önálló uniós erdőgazdálkodási stratégiára van szükség, más releváns ágazati stratégiákkal párhuzamosan; megjegyzi, hogy mivel az agrár-erdészet mezőgazdasági és erdészeti jellemzőkkel egyaránt rendelkezik, az uniós erdészeti stratégiát össze kell hangolni „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiával; felszólít egy olyan új uniós erdőgazdálkodási stratégia kidolgozására, amely a fenntartható erdőgazdálkodás holisztikus megközelítésére épül, és figyelembe veszi az erdőalapú értéklánc valamennyi gazdasági, társadalmi és környezeti szempontját, valamint biztosítja az erdők többfunkciós és többdimenziós szerepének folytonosságát; hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni egy olyan összehangolt, kiegyensúlyozott és koherens uniós erdőgazdálkodási stratégiát, amely mélyebben beépül az erdőkkel, az erdőalapú ágazattal – beleértve a közvetlenül vagy közvetve az erdőben és az erdészeti ágazatban dolgozó és az erdőben élő személyeket – és az általuk nyújtott számos szolgáltatással kapcsolatos, releváns uniós jogszabályokba, tekintettel az erdőket és az azokkal való gazdálkodást közvetlenül vagy közvetve érintő nemzeti és uniós szakpolitikák növekvő számára;

26. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg mindent annak biztosítása érdekében, hogy a Regionális Fejlesztési Alap végrehajtása során támogassák különösen az erdei biodiverzitás csökkenésének megállítását, az őshonos, vegyes fafajták telepítésének előmozdítását és az erdőgazdálkodás javítását célzó kezdeményezéseket, végrehajtsák a projekteket, és célhoz kötötten használják fel a pénzforrásokat;

27. úgy véli, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégiának hídként kell szolgálnia a nemzeti erdészeti és agrár-erdészeti politikák és az erdőkkel és agrárerdőkkel kapcsolatos uniós célkitűzések között, elismerve mind a nemzeti hatáskörök tiszteletben tartása, mind a szélesebb körű uniós célkitűzésekhez való hozzájárulás szükségességét, a magán- és az állami tulajdonú erdők sajátosságainak koherens figyelembevételével együtt; cselekvésre szólít fel az erdészeti ágazat és az egész biogazdaság hosszú távú stabilitásának és kiszámíthatóságának biztosítása érdekében;

28. hangsúlyozza a tényeken alapuló döntéshozatal fontosságát az erdőkkel, az erdőalapú ágazattal és annak értékláncaival kapcsolatos uniós politikák tekintetében; kéri annak biztosítását, hogy az európai zöld megállapodás és a biodiverzitási stratégia valamennyi erdészeti vonatkozású törekvése összhangban legyen a 2020 utáni uniós erdőgazdálkodási stratégiával, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás pozitív hatást gyakoroljon a társadalomra, beleértve az erdei ökoszisztémák folytonosságát és reprezentatív jellegét, valamint a hosszú távú és stabil éghajlati és környezeti előnyök biztosítása érdekében, hozzájárulva ugyanakkor a fenntartható fejlődési célok eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos minden lehetséges uniós iránymutatást a 2020 utáni uniós erdőgazdálkodási stratégia keretében kell kidolgozni;

29. hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az erdőalapú ágazat és más ágazatok – pl. a mezőgazdaság – közötti kapcsolatokat és biztosítani kell azok összehangolását a körkörös biogazdaságon belül, továbbá hangsúlyozza a digitalizáció és az oktatásba, kutatásba és innovációba, valamint a biodiverzitás megőrzésébe való beruházás fontosságát, mivel az pozitívan járulhat hozzá az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással, és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos további megoldások megtalálásához; megjegyzi, hogy az erdők a fenntartható fejlődés szerves részét képezik;

30. hangsúlyozza az agrárerdészeti rendszerek jelentőségét a vidéki területek számára, amelyek népsűrűsége nagyon alacsony, és amelyek gazdasági szempontból alig életképesek, figyelembe véve, hogy az ilyen területeken az éves jövedelmet egyéb tevékenységekből, például állattenyésztésből, idegenforgalomból és vadászatból egészítik ki, és ezeknek a területeknek elegendő finanszírozást kell biztosítani az elsivatagosodás és a túlzott mértékű kiaknázás megelőzése érdekében;

31. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység hatásai miatt az EU-ban már ma is előfordulnak, de a jövőben gyakoribbak és erőteljesebbek lesznek az erdőkben károkat okozó természetes bolygatások, például a tűzvészek, az aszályok, az árvizek, a viharok, a kártevőfertőzések, a betegségek és az erózió, ami az egyes vészhelyzetekhez igazított kockázat- és válságkezelést tesz szükségessé; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni időszakra ki kell dolgozni egy szilárd uniós erdőgazdálkodási stratégiát, valamint kockázatkezelési intézkedéseket, például meg kell erősíteni az európai katasztrófavédelmi rezilienciát és korai előrejelző eszközöket az ilyen eseményekre való nagyobb felkészültség és azok jobb megelőzése, az erdők ellenálló képességének növelése és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállóbbá tétele érdekében, például a fenntartható és aktív erdőgazdálkodás végrehajtásának megerősítése, valamint kutatás és innováció révén, ami lehetővé teszi erdőink alkalmazkodóképességének optimalizálását; emlékeztet arra, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az EU-ban az erdőkre nehezedő nyomás fő kiváltó okai között említhető a városi területek bővülése és az éghajlatváltozás; hangsúlyozza továbbá, hogy jobb támogatási mechanizmusokat, valamint pénzügyi forrásokat és eszközöket kell biztosítani az erdőtulajdonosok számára a megelőző intézkedések alkalmazásához, valamint az érintett területek helyreállításához, például a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, leromlott területek újraerdősítéséhez, igénybe véve speciális katasztrófaalapokat is – többek között rendkívüli beavatkozás révén –, például az Európai Unió Szolidaritási Alapját; kéri, hogy biztosítsák az uniós erdőgazdálkodási stratégia és az európai polgári védelmi mechanizmus közötti koherenciát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy vészhelyzeti mechanizmust, és alapvetően fontosnak tartja a legelőerdő-rendszer (erdei legeltetés) támogatását az agrárerdészetre vonatkozó intézkedések keretén belül, és a tagállamok arra való ösztönzését, hogy a következő vidékfejlesztési tervben hajtsák végre ezt az intézkedést; hangsúlyozza, hogy több erőforrásra és tudományos alapú tűzvédelemre, valamint kockázatalapú döntéshozatalra van szükség, figyelembe véve az erdőtüzek társadalmi-gazdasági, éghajlati és környezeti okait; szorgalmazza egy, az éghajlatváltozással kapcsolatos közös kihívásokra történő reagálásra szolgáló elem bevezetését;

32. felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a magas természetvédelmi értékkel rendelkező erdők megőrzésére, illetve szükség esetén létrehozására irányuló kezdeményezéseket, amelyek magukban foglalják az erdőtulajdonosok ösztönzéséhez és adott esetben ellentételezéséhez szükséges mechanizmusokat és eszközöket, hogy a természetes élőhelyek megőrzése mellett az ilyen erdőkkel kapcsolatos ismeretek és tudomány is fejlődhessen;

33. elismeri a biológiai sokféleség szerepét annak biztosításában, hogy az erdei ökoszisztémák egészségesek és ellenállóak maradjanak; kiemeli a Natura 2000 területek fontosságát, amelyek lehetőséget adnak többféle ökoszisztéma-szolgáltatás, többek között nyersanyagok biztosítására a társadalom számára; megjegyzi azonban, hogy e területek kezeléséhez szakmai tanácsadásra, valamint új és elegendő mennyiségű pénzügyi forrásra van szükség; hangsúlyozza, hogy a védekezési intézkedések által okozott gazdasági veszteségek tisztességes ellentételezésére van szükség; kiemeli, hogy a természetvédelmet gyakorlatias módon be kell építeni a fenntartható erdőgazdálkodásba, anélkül, hogy feltétlenül megnövelnénk a védett területeket vagy további adminisztratív és pénzügyi terheket hoznánk létre; támogatja továbbá a tagállamok kezdeményezései alapján ebből a célból létrehozott hálózatokat; felszólítja az állami, illetve regionális szereplőket, hogy adott esetben szakosodott érdekelt felekkel tárgyaljanak a folyóparti erdők újratelepítéséről, amelynek célja a biológiai sokféleségnek otthont adó élőhelyek létrehozása, amelyek megteremtésével javulnak majd az olyan ökológiai szolgáltatások, mint a felszín alatti vizeken keresztül áramló káros anyagok elnyelése; hangsúlyozza a KAP hatásáról szóló értékelő tanulmány eredményeit, amely jelzi, hogy a KAP eszközei és intézkedései hol járulhatnak hozzá jelentősebb mértékben a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célokhoz, és ösztönzi a meglévő eszközök javítására szolgáló módszerek felderítését; ösztönzi a biológiai sokféleség és az ellenálló képesség közötti kapcsolat további kutatását is;

34. megjegyzi, hogy az EU teljes erdőterületének közel 25%-a a Natura 2000 hálózaton belül található;

35. elismeri, hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által folytatott és az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet által támogatott tárgyalások egy jogilag kötelező erejű páneurópai erdészeti megállapodás megkötésére vonatkozó javaslat miatt futottak zátonyra, miután az Oroszországi Föderáció visszalépett a tárgyalásoktól; ugyanakkor továbbra is elkötelezett a fenntartható erdőgazdálkodás páneurópai és globális szintű erősítésére irányuló hatékony eszközök mellett;

36. kiemeli, hogy egyre több uniós szakpolitika foglalkozik az erdőkkel különböző szempontok alapján; ösztönzi, hogy az Erdészeti Állandó Bizottság és a tagállamok szoros bevonásával – az átdolgozott megújulóenergia-irányelv kétlépcsős megközelítésére építve – befejeződjön a jelenlegi uniós erdőgazdálkodási stratégia által létrehozott, nem végfelhasználás-vezérelt fenntarthatósági megközelítés kidolgozására irányuló, megkezdett folyamat; úgy véli, hogy a kétlépcsős megközelítést más szakpolitikákban is fel lehetne használni, melyek az erdei biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumok és az uniós szakpolitikák közötti ágazatközi koherencia biztosítását, valamint az ökoszisztémákkal kapcsolatos teljesítmények díjazását célozzák, különös tekintettel az erdők – társadalmi szempontból kiemelt fontosságú – éghajlati teljesítményére; egyúttal elismeri, hogy az európai uniós erdőgazdálkodás a legmagasabb szintű fenntarthatósági előírások szerint zajlik; megjegyzi, hogy az erdei biomasszára vonatkozó fenntarthatósági megközelítésnek figyelembe kell vennie a fa más nyersanyagokkal szembeni versenyképességének szükségességét; kiemeli a piac által kidolgozott eszközök, mint például a rendelkezésre álló erdőtanúsítási rendszerek jelentőségét és ösztönzi ezek alkalmazását, mivel ezek az eszközök alkalmasak az erdészeti erőforrások fenntarthatóságának ellenőrzésére;

37. hangsúlyozza, hogy a KAP és más erdészeti intézkedések keretében hozott erdészeti és agrárerdészeti intézkedések, valamint az EU-n belül a tisztességes és versenyképes piaci feltételek biztosítása döntő fontosságúak a fenntartható körforgásos biogazdaság sikeres kialakítása szempontjából, az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása mellett; emlékeztet arra, hogy a 2021–2027 közötti időszakra szóló KAP keretében folyamatosságra, valamint egyértelmű és jobb erdészeti és agrárerdészeti intézkedésekre van szükség; rámutat, hogy a KAP költségvetésének további csökkentése negatív hatással lenne a fenntartható erdőgazdálkodásba történő beruházásokra és az uniós erdészeti ágazat célkitűzéseinek elérésére; úgy véli, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásnak látható helyet kell kapnia az új KAP stratégiai terveiben; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az uniós erdészeti intézkedésekhez és általában az állami támogatásokhoz kapcsolódó adminisztratív terheket, például a fás növényzet telepítése elősegítésének és megőrzésének javítása érdekében az I. és II. pillér szerinti kifizetésekhez kapcsolódó tájképi elemek és szakpolitikák esetében, valamint az erdőket érintő kihívásokra való gyors reagálást lehetővé tevő csoportmentességek lehetővé tétele révén; ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a horizontális vidékfejlesztési program intézkedései, például a fiatal mezőgazdasági termelőkre vonatkozó intézkedések – legalábbis néhány tagállamban – nem terjednek ki az erdészeti tevékenységekre;

38. kiemeli a legeltetés és az erdőgazdálkodás közötti kapcsolat előnyeit, nevezetesen azt, hogy ezáltal csökken az erdőtüzek kockázata, és csökkennek az erdőgazdálkodás költségei; úgy véli, hogy e tekintetben döntő fontosságú a kutatás és az ismeretek gyakorlati szakemberek részére történő átadása; kiemeli a hagyományos extenzív agrárerdészeti rendszerek és az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások értékét; felszólítja a Bizottságot, hogy e célok elérése érdekében hangolja össze az uniós erdőgazdálkodási stratégiát a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiával, és mozdítsa elő az egész EU-ra kiterjedő speciális képzési programok elindítását annak érdekében, hogy felhívja a mezőgazdasági termelők figyelmét a fás növényzet mezőgazdaságba való integrálásának előnyeire és gyakorlatára; megjegyzi, hogy sok helyen nem hajtották végre a 2014–2020 közötti időszakra szóló vidékfejlesztési rendelet számos olyan intézkedését, amelyek a fás növényzet mezőgazdasági termeléssel való szándékos ötvözésének támogatására irányultak; elismeri az agrárerdészet azon képességét, hogy egyes területeken fokozza a biomasszatermelő képességet, és hangsúlyozza, hogy a vegyes ökoszisztémák több biomasszát termelnek és több légköri szén-dioxidot kötnek meg;

39. hangsúlyozza, hogy az EU-nak elegendő finanszírozást kell biztosítania az erdőalapú ágazattal kapcsolatos intézkedésekhez az ágazat új elvárásainak megfelelően, ideértve az erdőterületek fejlesztésébe, az erdők életképességének javításába, az erdei úthálózatok karbantartásába, az erdészeti technológiába, az innovációba, valamint az erdészeti termékek feldolgozásába és felhasználásába történő beruházásokat;

40. felszólítja a tagállamokat, hogy hangolják össze a különböző erdőgazdálkodási stratégiáikat és terveiket, hogy követni tudják a vonatkozó célkitűzéseket, és azokat szükség szerint időben ki tudják igazítani ahelyett, hogy mozaikszerű igazgatást hoznának létre, ami aztán veszélyeztetné a stratégiai dokumentumaikban meghatározott célok elérését;

41. sajnálja, hogy a 2021–2027 közötti programozási időszakra vonatkozó KAP-javaslat nem terjedt ki az agrárerdészetre; úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy a következő KAP-rendelet elismerje az agrárerdészet előnyeit, és továbbra is előmozdítsa és támogassa az agrárerdészeti rendszerek létrehozását, helyreállítását, megújítását és karbantartását; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő az agrárerdészetet támogató intézkedéseknek a tagállami stratégiai tervekben történő alkalmazását;

42. üdvözli a Bizottság által bejelentett „Farm Carbon Forest” elnevezésű kezdeményezést, amely az olyan mezőgazdasági termelőket hivatott jutalmazni, akik elkötelezik magukat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, illetve a szénmegkötés növelésére irányuló projektek mellett, hogy így járuljanak hozzá az új európai zöld megállapodásban meghatározott, a karbonsemlegesség 2050-re történő elérésére irányuló célkitűzés teljesítéséhez;

43. hangsúlyozza, hogy a magas szintű kutatás és innováció alapvető szerepet játszik abban, hogy az erdők, az agrárerdészet és az erdőalapú ágazat hozzájáruljon korunk kihívásainak leküzdéséhez; hangsúlyozza az EU 2020 utáni időszakra szóló kutatási és innovációs programjainak fontosságát, elismeri az Agrárkutatási Állandó Bizottság szerepét, és megjegyzi, hogy a kutatás és a technológia nagy utat tett meg az uniós erdőgazdálkodási stratégia 2013-as bevezetése óta; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell többek között az erdei ökoszisztémákkal, a biológiai sokféleséggel, a fosszilis alapú nyersanyagok és energiaforrások fenntartható helyettesítésével, a szén-dioxid-tárolással, a faalapú termékekkel és a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokkal kapcsolatos további kutatásokat; kéri, hogy folytassák a talajjal és a talaj által az erdők éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességére és az ahhoz való alkalmazkodására, a biológiai sokféleség védelmére és javítására gyakorolt hatásával, valamint egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásában betöltött szerepével és helyettesítési hatásaival kapcsolatos kutatás, továbbá az erdők ellenálló képességének megóvását és javítását célzó innovatív módszerekkel kapcsolatos adatgyűjtés finanszírozását; aggodalommal állapítja meg, hogy az elsődleges erdőkre vonatkozó adatok továbbra is hiányosak; hangsúlyozza, hogy az intenzívebb kutatás és finanszírozás pozitívan járulna hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez, az erdei ökoszisztémák védelméhez és a biológiai sokféleség növeléséhez, a fenntartható gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, különösen a vidéki területeken; tudomásul veszi a Bizottság azon ajánlását, miszerint az innováció értékláncok mentén történő határozott hasznosítása segítene támogatni az erdőalapú ágazat versenyképességét; üdvözli e tekintetben, hogy az EBB éghajlattal kapcsolatos új törekvését, melynek keretében olyan projekteket finanszíroz, amelyek bővítik az erdőalapú ágazat lehetőségeit, amely jelentős szerepet játszik a fosszilis eredetű anyagok és energiaforrások helyettesítésében; méltányolja az erdőkkel kapcsolatosan – különösen a Horizont 2020 és a LIFE+ program keretében – már megvalósult kutatást és innovációt; üdvözli azokat az eseteket, ahol az eredmények hozzájárulnak a fenntartható biogazdaság fejlődéséhez, egyensúlyra törekedve a fenntartható erdőgazdálkodás különböző vonatkozásai között és hangsúlyozva az erdők többfunkciós szerepét; felszólítja a Bizottságot, hogy fektessen be az erdőkben előforduló kártevők és betegségek terjedésének megakadályozására irányuló kutatásba, és szükség esetén fokozza azt;

44. felszólítja a Bizottságot, hogy az erdészeti gépek gyártóival egyeztetve hozzon kezdeményezéseket annak érdekében, hogy e gépek tervezése környezetbarátabb legyen, ami lehetővé teszi úgy a munkavállalók biztonságának nagyobb fokú védelmét, mint az erdei talajra és vizekre gyakorolt hatás minimalizálását;

45. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az erdők összterülete az 1990-es évek óta globálisan nagy mértékben csökkent; hangsúlyozza, hogy a globális erdőirtás és erdőpusztulás komoly problémát jelent; hangsúlyozza, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégiának befolyást kell kifejtenie a globális politikai közegben, és magában kell foglalnia a fenntartható erdőgazdálkodás világszerte történő előmozdítására irányuló uniós külső célkitűzéseket és fellépéseket, mind kétoldalú, mind többoldalú erdészeti folyamatok révén, hangsúlyt helyezve az erdőirtás világszerte történő megállítását célzó intézkedésekre, többek között az emberi jogok megsértését nem eredményező legális, fenntartható és erdőirtástól mentes termelési és ellátási láncok támogatására, valamint az erdészeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítására; rámutat arra, hogy szakpolitikai kezdeményezéseket kell kidolgozni az EU-n kívüli problémák kezelésére, a trópusokra – a különböző trópusi országok környezetvédelmi szakpolitikáinak különböző ambíciószintjét figyelembe véve – és az ágazaton kívülről érkező, fenntarthatatlan erdőgazdálkodási gyakorlatokat kikényszerítő hatásokra összpontosítva; hangsúlyozza a behozatal nyomon követhetőségére vonatkozó intézkedések végrehajtásának szükségességét, és arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntarthatóság magasabb szintű normáinak megszilárdítása érdekében mozdítsák elő az együttműködést a harmadik országokkal; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet és az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére (FLEGT) vonatkozó cselekvési terv végrehajtását az illegálisan kitermelt vagy beszerzett fa uniós piacra való bejutásának hatékonyabb megakadályozása érdekében, ami tisztességtelen versenyt eredményez az európai erdészeti ágazat számára és az uniós piacon; ismételten hangsúlyozza, hogy tanúsítási rendszerekre van szükség, és a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó konkrét rendelkezéseket be kell építeni a kereskedelmi megállapodásokba; szorgalmazza a fa- és fatermékekről szóló irányelvben előírt átvilágítási követelmények rendszerének egységes és szisztematikus értelmezését;

46. hangsúlyozza, hogy az oktatás és a szakértelemmel rendelkező, jól képzett munkaerő fontos szerepet játszik a fenntartható erdőgazdálkodás sikeres gyakorlati megvalósításában; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az intézkedések végrehajtását, és a meglévő uniós eszközök, például az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EAFRD), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és az uniós képzési programok („Oktatás és képzés 2020”) alkalmazását a fiatalok ágazatba történő bevonásának támogatása és a képzett munkaerő hiányának ellensúlyozása érdekében;

47. kéri, hogy a kereskedelmi egyezményekbe építsék be az illegálisan kitermelt fa behozatalának kérdését, és a jogsértés esetén alkalmazandó szankciókat;

48. felszólítja a tagállamokat és a faipart, hogy jelentős mértékben járuljanak hozzá annak biztosításához, hogy annyi területen végezzenek újraerdősítést, mint ahány területen erdőpusztítás történt;

49. hangsúlyozza, hogy a már meglévő rendszerek figyelembevételével és az összes érintett, az európai erdészeti információs rendszerhez kapcsolódó különböző ügyekkel foglalkozó bizottsági főigazgatóság megosztott felelősségével tovább kell fejleszteni az uniós szintű európai erdészeti információs rendszert; úgy véli, hogy ezen eszköz koordinációját az uniós erdőgazdálkodási stratégiának kell ellátnia; hangsúlyozza az európai erdészeti erőforrásokkal kapcsolatos valós idejű, komparatív, tudományos alapú és kiegyensúlyozott információk biztosításának fontosságát, az erdők és természetvédelmi területek megfelelő kezelésének és szükség esetén megőrzésének nyomon követése, és az éghajlatváltozás következményeként bekövetkező természetes bolygatások és következményeik hatásának előrejelzésére való törekvés mellett, az erdőkkel kapcsolatos minden uniós szakpolitika kidolgozását segítő környezeti és társadalmi-gazdasági mutatók biztosításával; megjegyzi, hogy a nemzeti erdőnyilvántartások átfogó nyomonkövetési eszközként szolgálnak az erdészeti készletek felmérésére és figyelembe veszik a regionális szempontokat; felszólítja az EU-t, hogy helyi szintű információgyűjtés céljából hozzon létre egy, a Kopernikusz Föld-megfigyelési programjaihoz kapcsolódó európai erdőmegfigyelő hálózatot;

50. üdvözli az ágazat digitalizációja felé történő elmozdulást, és felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy olyan uniós szintű digitális fatermék-nyomonkövetési mechanizmus bevezetését, amely az adatgyűjtésre, a következetes átláthatóság és az egyenlő versenyfeltételek biztosítására, és az EU-n belüli és kívüli fakereskedelemben tapasztalt versenyellenes magatartás és szándékolt jogellenes cselekmények csökkentésére szolgál, és mindezeket egy ellenőrzési rendszeren keresztül valósítja meg; úgy véli továbbá, hogy egy ilyen ellenőrzési rendszer javítaná a jogszabályoknak való megfelelést, korlátozná és megelőzné a pénzügyi csalásokat, miközben akadályozná a kartellek létrejöttét, és megszüntetné az illegális fakitermeléssel kapcsolatos logisztikai műveleteket és mozgásokat; ösztönzi továbbá a bevált gyakorlatoknak azon tagállamok közötti megosztását, amelyek nemzeti szinten már hajtottak végre ilyen reformokat

51. hangsúlyozza, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkeznek, és központi szerepet játszanak a 2020 utáni uniós erdőgazdálkodási stratégia előkészítésében és végrehajtásában; felhívja a Bizottság Erdészeti Állandó Bizottságát (SFC), hogy támogassa a tagállamokat e feladat ellátásában; hangsúlyozza az információcsere és az érdekelt feleknek – például az erdőtulajdonosoknak és erdőgazdálkodóknak – az erdészettel és parafával foglalkozó civil párbeszédben részt vevő csoportba történő párhuzamos bevonásának fontosságát, valamint annak fontosságát, hogy fenntartsák annak rendszeres üléseit, és fokozzák a koordinációt és a szinergiákat az Erdészeti Állandó Bizottsággal; sürgeti a Bizottságot, hogy legalább évente vonja be a Parlamentet az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtásába; kéri az Erdészeti Állandó Bizottság szerepének megerősítését az érintett érdekelt felek és az uniós szintű politikák közötti koordináció biztosítása érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy a helyi és regionális hatóságok kulcsszerepet játszanak az erdők fenntartható használata és különösen a vidéki gazdaság megerősítésében; kiemeli a tagállamok közötti együttműködés megerősítésének fontosságát az új uniós erdőgazdálkodási stratégia előnyeinek fokozása érdekében; továbbá kéri a Bizottságot és az erdőket érintő hatáskörökkel rendelkező főigazgatóságokat, hogy stratégiailag törekedjenek valamennyi erdészettel kapcsolatos munka összehangolására, és javítsák a fenntartható erdőgazdálkodást;

52. sürgeti a tagállamokat, hogy az európai faipari ágazat jövőbeli igényeinek előrevetítése érdekében részesítsék előnyben a faiparhoz és a környezetbarát építéshez kapcsolódó szakmák magas szintű szakképzésének fenntartását, valamint biztosítsák az ehhez szükséges közkiadásokat és közberuházásokat;

53. emlékeztet arra, hogy a Bizottság elkötelezte magát a meg nem feleléssel szembeni „zéró tolerancia” elve mellett; hangsúlyozza, hogy jelenleg több olyan kötelezettségszegési eljárás is folyamatban van egyes tagállamok ellen, amelyek az európai erdei ökoszisztémák pótolhatatlan értékével vannak összefüggésben, és sürgeti a Bizottságot, hogy minél előbb cselekedjen ezekben az ügyekben;

54. sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamok munkaügyi felügyeleti hatóságaival együttműködve ellenőrizze, hogy a forgalomba hozott és a faipari vállalatok által használt gépek megfelelnek-e a gépekről szóló 2006/42/EK irányelvnek és rendelkeznek-e fapor-leválasztó és -elszívó rendszerrel;

55. meggyőződése, hogy az egészséges európai erdők növekedésének biztosítása érdekében az uniós erdőgazdálkodási stratégiának elő kell mozdítania és támogatnia kell a fenntartható erdőgazdálkodás végrehajtásával, az erdészeti dolgozók és vezetők szakképzésével, az erdészeti ágazatban elért eredményekkel, valamint a tagállamok között a határokon átnyúló intézkedések és információmegosztás terén folytatott együttműködés javításával kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását; hangsúlyozza továbbá, hogy javítani kell a fenntartható erdőgazdálkodás jelentőségével kapcsolatos kommunikációt, valamint lehetőséget kell teremteni az erdők többfunkciós jellegéről és az erdőgazdálkodás által az EU valamennyi megfelelő szintjén nyújtott számos gazdasági, társadalmi és környezeti előnyről szóló tájékoztató kampányok kibővítésére, végrehajtására és koordinálására, hogy valamennyi polgár tisztában legyen ezen örökség gazdagságával, valamint azzal, hogy a társadalmi konfliktusok elkerülése érdekében erőforrásainkat kezelni kell, meg kell őrizni és fenntartható módon kell használni;

56. bátorítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék saját erdészettel foglalkozó érdekelt feleiket arra, hogy a diákokat és más korosztályokat egyaránt célzó oktatási eszközök és programok révén a lakosság több szegmensét is megszólítsák, hangsúlyozva az erdők fontosságát mind az emberi tevékenységek, mind pedig a biológiai sokféleség és a különböző ökoszisztémák megőrzése szempontjából;

57. megjegyzi, hogy a digitalizáció és a fenntartható technológiák kulcsfontosságú hozzáadott értéket biztosítanak az erdőalapú ágazat továbbfejlesztéséhez; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a tudás- és technológiatranszfert, valamint a bevált gyakorlatok megosztását, például a fenntartható és aktív erdőgazdálkodás terén;

58. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

 

 

 

INDOKOLÁS

Az erdők, az erdészet és a teljes erdőalapú ágazat fontos szerepet játszik korunk számos kihívásának fenntartható megoldásában. Az EU területének legalább 43%-át erdők és egyéb fás területek borítják, az erdészeti ágazat közvetlenül legalább 500 000, közvetve pedig 2,6 millió európai polgárt foglalkoztat. Emellett az uniós erdők 60%-a magántulajdonban van. Ezenkívül az európai erdők méretük, szerkezetük, biológiai sokféleségük és gazdálkodási megközelítésük tekintetében rendkívül változatosak.

A globális politikai környezet a korábbi, 2013-as uniós erdőgazdálkodási stratégia óta óriási mértékben megváltozott, és ez a változás nagyban befolyásolja a különböző uniós szakpolitikákat. Az EU belső és nemzetközi kötelezettségvállalásait – például a kibocsátásmentes társadalom létrehozását, az európai zöld megállapodás, az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai, a Kiotói Jegyzőkönyv, a Párizsi Megállapodás megvalósítását stb. – lehetetlen lesz teljesíteni az erdők és az erdőalapú ágazat biztosította éghajlati előnyök és az erdők által nyújtott egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások nélkül.

Emellett nem szabad elfelejtenünk, hogy az erdészeti politika továbbra is elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EUMSZ nem tesz említést az uniós erdészeti politikára vonatkozó konkrét rendelkezésekről, és az EU szakpolitikái révén régóta hozzájárul a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósításához és a tagállamok erdészeti döntéseihez. A nemzeti és uniós szakpolitikák növekvő száma közvetlenül vagy közvetve érinti az erdőket és az azokkal való gazdálkodást az EU-ban. Ez összetett és széttagolt uniós szakpolitikai környezetet teremt az erdők és az erdőgazdálkodás számára, amelyet koherensebbé és összehangoltabbá kell tenni, hogy erősítse a fenntarthatóság valamennyi pillérét.

Ezért erős, holisztikus és független uniós erdőgazdálkodási stratégiára van szükségünk a 2020 utáni időszakra. A fenntartható erdőgazdálkodás holisztikus megközelítését kell érvényesítenie, amely kiegyensúlyozott módon épít a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságra, és biztosítja az erdők multifunkcionális szerepének folytonosságát. Az uniós erdőgazdálkodási stratégiának a közelgő európai zöld megállapodás szerves és független részét kell képeznie, és nem lehet alárendelve semmilyen más ágazati stratégiának.

Az új uniós erdőgazdálkodási stratégiának olyan eszközöket kell tartalmaznia, amelyek megerősítik az erdőkkel kapcsolatos különböző uniós szakpolitikák hatékony szakpolitikai koordinációs eszközeként betöltött szerepét, valamint olyan módon történő végrehajtását, amely figyelembe veszi a teljes erdőalapú értékláncot. Célja, hogy koherenciát és szinergiákat teremtsen az ágazatot befolyásoló más ágazatokkal. Az uniós erdőgazdálkodási stratégiának hídként kell szolgálnia az uniós ágazati politikák és a tagállamok nemzeti erdészeti politikái között, és biztosítania kell, hogy az erdőalapú ágazat szakértőit már a szakpolitikák kidolgozásának korai szakaszaiban bevonják, ami koherens és következetes erdészeti politikákat eredményezne. Emellett az EU-nak aktívan kell befolyásolnia a globális politikai környezetet azáltal, hogy intézkedéseket hoz a globális erdőirtás megállítása érdekében, és nemcsak az újraerdősítést és az erdősítést ösztönzi, hanem az erdészeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást is.

Ezen túlmenően az erdők, az erdőalapú ágazat és a biogazdaság kulcsfontosságú szerepet játszanak az európai zöld megállapodás céljainak, és ezáltal az EU éghajlat-, energia- és környezetvédelmi célkitűzéseinek elérésében. E célok elérése soha nem lesz lehetséges többfunkciós, egészséges erdők és életképes iparágakkal rendelkező fenntartható erdőgazdálkodás nélkül. Fontos megelőzni a vidékről való elvándorlást, és vonzóvá tenni az iparágak számára, hogy beruházzanak Európában, és olyan üzleti ökoszisztémákat építsenek ki, amelyek fenntartható módon használják fel a rendelkezésre álló helyi erőforrásokat, és munkahelyeket kínálnak a helyben élők számára. E tekintetben az uniós erdőgazdálkodási stratégiának kulcsszerepet kell játszania annak biztosításában is, hogy a nyersanyagok az iparágak számára rendelkezésre álljanak.

A fosszilis eredetű nyersanyagoktól és energiától való függőség csökkentése több lehetőséget eredményezne, különösen a vidéki területeken. Az erdőket nemcsak szén-dioxid-elnyelőknek kell tekinteni, mivel az csökkenti más ágazatok hozzájárulását kibocsátásuk minimalizálásához. Hangsúlyozni kell a fosszilis energiahordozókon alapuló társadalomtól való eltávolodás fontosságát.

Az éghajlatváltozás mérséklésére úgy kell tekinteni, mint az erdők és az erdészeti ágazat által nyújtott egyik fontos szolgáltatásra. Emellett egyre fontosabb az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a természetes bolygatás megelőzésére irányuló megfelelő intézkedések biztosítása érdekében. A kéregbogár-járványokat, az aszályokat és az erdőtüzeket kezelni kell és meg kell előzni.

Az erdők és az erdőgazdálkodás környezeti, gazdasági és társadalmi vonatkozásait kiegyensúlyozott módon kell előmozdítani, ugyanakkor meg kell erősíteni az erdőkből és az erdőalapú értékláncból eredő alapvető általános éghajlati előnyöket, nevezetesen a szén-dioxid-megkötés ösztönzését, a faalapú termékekben való szén-dioxid-tárolást, valamint a fosszilis alapú nyersanyagok és energia helyettesítését. Ez utóbbi tekintetében fokozni kell a kutatási erőfeszítéseket.

Az erdők és az erdőalapú ágazat jelentős mértékben hozzájárulnak a helyi, körforgásos biogazdaságok fejlődéséhez az EU-ban. 2010-ben a biogazdaság becslések szerint több mint 2 billió EUR értékű piacot jelentett, 20 millió munkahelyet biztosított és az Unió teljes foglalkoztatottságának 9%-át biztosította. Erős kutatási és innovációs politikák révén elő kell mozdítani a körforgásos biogazdaság térnyerését. A Horizont 2020 keretprogramon belül a biogazdasághoz kapcsolódó kutatásra és innovációra fordított minden euró hozzávetőleg 10 euró hozzáadott értéket teremt.

Hangsúlyozni kell a reziliens és egészséges erdei ökoszisztémák – többek között az állat- és növényvilág – fontosságát annak érdekében, hogy fenn lehessen tartani és fokozni lehessen az erdők által nyújtott sokféle ökoszisztéma-szolgáltatást, például a biológiai sokféleséget, a tiszta levegőt és vizet, az egészséges talajokat, valamint a fát és a fától eltérő nyersanyagokat.

Emellett a Natura 2000 területek többféle ökoszisztéma-szolgáltatást, többek között nyersanyagokat biztosítanak a társadalom számára. ületek kezeléséhez azonban elegendő pénzügyi forrásra van szükség.

Ezenkívül az erdőtelepítés és az újraerdősítés megfelelő eszköz az erdőtakaró növeléséhez az EU-ban, különösen az elhagyott területeken, a városi és városkörnyéki területek közelében, valamint a hegyvidéki területeken. Ki kell emelnünk az erdők védelmi funkcióinak, valamint az aktív és fenntartható erdőgazdálkodásnak a fontosságát ezeken a területeken az ökoszisztémák egészségének és ellenálló képességének javítása, valamint a fajok összetételének a regionális és éghajlati feltételekhez való igazítása érdekében.

Hangsúlyozni kell a közös agrárpolitika (KAP), az erdészeti intézkedések, valamint a vidéki térségekben a megélhetést és a biogazdaság fejlesztését célzó kutatási keretprogramok finanszírozásának alapvető fontosságát. A mezőgazdasági termelők és az erdőtulajdonosok kulcsfontosságú szereplők a vidéki területeken. Emellett az erdészet, az agrárerdészet és az erdőalapú iparágak szerepe rendkívül fontos volt a 2014–2020-as KAP vidékfejlesztési programjában. Bátorítanunk kell ezek elismerését a 2021–2027-es KAP keretében és az európai zöld megállapodás végrehajtásában is.

A megfelelően finanszírozott, magas színvonalú kutatás, innováció, információgyűjtés, adatbázisok fenntartása és fejlesztése, a bevált gyakorlatok és az ismeretek megosztása rendkívül fontos az EU többfunkciós erdeinek jövője és az egész erdőalapú értéklánc szempontjából, tekintettel a rájuk nehezedő növekvő elvárásokra, valamint arra, hogy ki kell aknázni a társadalom előtt álló számos lehetőséget és meg kell felelni a kihívásoknak.

Az erdők biztosítanak például rekreációs értékeket és lehetőséget adnak olyan erdőkkel kapcsolatos tevékenységekre, mint a nem faeredetű termékek, pl. gombák és bogyós gyümölcsök gyűjtése. Fel kell hívnunk a figyelmet a biomassza-eltávolítás fokozásának lehetőségeire, mint például az erdőtüzek megelőzésére és a biológiai sokféleség legeltetés révén történő növelésére, de azt is meg kell jegyeznünk, hogy a vadon élő növényevők táplálkozása negatív hatással lehet a palánták túlélésére.

Az európai társadalom egyre inkább elszakad az erdőktől és az erdőgazdálkodástól, ezért elő kell mozdítani a fenntartható erdőgazdálkodás fontosságát. Figyelembe véve, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás alapvető szerepet játszik az erdők által a társadalom számára nyújtott számos előny biztosításában, nagy szükség van arra, hogy a nyilvánosságot tájékoztassák a természeti örökségünk részét képező erdők – és kezelésük – gazdasági, társadalmi, környezeti, kulturális és történelmi szerepéről.

A Bizottságnak a Bizottság Erdészeti Állandó Bizottságán keresztül központi szerepet kell biztosítania a tagállamok számára a 2020 utáni uniós erdőgazdálkodási stratégia előkészítése és végrehajtása során, és ezzel párhuzamosan be kell vonnia az érdekelt feleket az erdészettel és parafával foglalkozó civil párbeszédben részt vevő csoporton keresztül. A Bizottságnak évente be kell vonnia a Parlamentet is az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtásába.

Következésképpen ambiciózus és szilárd uniós erdőgazdálkodási stratégiára van szükségünk a 2020 utáni időszakra, hogy összehangolt és holisztikus megközelítést biztosítsunk az erdők, az erdőalapú ágazat és az általuk nyújtott számos szolgáltatás tekintetében. Az erdők és az erdőalapú ágazat élvonalbeli digitális megoldásai és fenntartható technológiái révén potenciálisan egyre nagyobb mértékben járulhatnak hozzá az éghajlat és a környezet alakulásához, az ember ezekhez fűződő viszonyához és a bioalapú körforgásos gazdasághoz. Hosszú távú beruházásokra van szükség a fenntartható erdőgazdálkodás terén annak biztosítása érdekében, hogy az erdők ne csak gazdaságilag maradjanak életképesek, hanem jelentős mértékben járuljanak hozzá az EU számos célkitűzésének eléréséhez, beleértve az európai zöld megállapodást és a körforgásos biogazdaságra való átállást is. Az uniós erdőgazdálkodási stratégiában figyelembe kell venni az európai erdőalapú beruházások vonzását és a más ágazatokkal való összekapcsolódás megkönnyítését. Ki kell emelni továbbá a faalapú anyagok kulcsfontosságú szerepét és potenciálját a fosszilis alapú alternatívák helyettesítésében az olyan ágazatokban, mint például az építőipar, a textilipar, a vegyipar és a csomagolóipar. Emellett tényeken alapuló döntéshozatalra van szükségünk az erdőkkel kapcsolatos uniós politikák tekintetében.

 

 

 

 

 

 

VÉLEMÉNY A KÖRNYEZETVÉDELMI, KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (23.6.2020)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

az európai erdészeti stratégiáról – a további lépések

(2019/2157(INI))

A vélemény előadója: Jessica Polfjärd

 

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

– tekintettel a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló jelentésre, amelyet jelenleg a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság tárgyal;

A. mivel az erdők és egyéb fás területek 1990 és 2015 között jelentős mértékben nőttek az EU-ban a célzott programoknak és a természetes növekedésnek köszönhetően, az EU területének 43%-át fedve le, ami 182 millió hektárnak felel meg, és a világ összes erdőjének 5%-át teszi ki; mivel erdős területek teszik ki a Natura 2000 hálózat felét; mivel egyes tagállamok, amelyek területének több mint felét erdők borítják, függenek az erdőgazdálkodástól; mivel az EU-ban az erdők 60%-a magánkézben, többnyire 3 hektárnál kevesebb erdővel rendelkező gazdálkodók tulajdonában van; mivel Európa szárazföldi biológiai sokféleségének jelentős részben az erdők adnak otthont;

B. mivel az EU elkötelezte magát a Biológiai Sokféleség Egyezmény aicsi céljai mellett, például a 7. cél mellett, amely megköveteli, hogy 2020-ra a mezőgazdasági, akvakultúrás és erdészeti területeket fenntarthatóan kezeljék, biztosítva a biológiai sokféleség megőrzését, azonban az Unió nem kezdett hozzá e célok megvalósításához;

C. mivel az erdők körforgásos ökoszisztémák, amelyek az anyagok és tápanyagok teljes újrahasznosításán alapulnak; mivel az aktív gazdálkodás minden formája ezen ökoszisztéma erőforrásainak kitermelésén alapul, ami mindenképpen negatívan érinti annak működését, szerkezetét és biológiai sokféleségét;

D. mivel az erdők és erdészet számos szempontját az uniós jogszabályok alapján szabályozzák, mint amilyen a madarakról és az élőhelyekről szóló irányelv, a közös agrárpolitika, a földhasználatról, a földhasználat-változtatásról és az erdőgazdálkodásról (LULUCF) szóló rendelet, a megújulóenergia-irányelv és a fatermékekről szóló rendelet;

E. mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „The European Environment – state and outlook 2020” [Az európai környezet – A helyzet és a kilátások 2020-ban] című jelentése szerint a madárpopulációban, köztük a gyakori erdei madarak körében megfigyelhető hosszú távú tendenciák azt mutatják, hogy Európában nagymértékben csökkent a biológiai sokféleség, amelynek az egyik oka az intenzív erdőgazdálkodás[10]; mivel ugyanezen jelentés szerint Európa példátlan mértékű és sürgős környezeti kihívásokkal néz szembe; mivel az elkövetkező 10 évben sürgős fellépésre van szükség, hogy kezeljék a biodiverzitás riasztó mértékű csökkenését, az éghajlatváltozás növekvő hatását és a természeti erőforrások túlfogyasztását;

F. mivel a nagy fák és az érintetlen, idősebb erdők létfontosságú élőhelyet biztosítanak, ami a fiatalabb, gazdálkodás alatt álló erdők esetében hiányzik, és mivel ezek az erdők alapvető szén-dioxid-tárolók, és kivágásuk esetén legalább 100–150 évig nem helyettesíthetők; mivel az öreg erdők – az erdőtalajon keresztül is – továbbra is megkötik és tárolják a légkörben lévő szén-dioxidot; mivel a természetes erdők szinte teljesen eltűntek az EU-ban;

G. mivel a Bizottság által a jelenlegi uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrehaladásról készített 2018-as jelentés megállapítja, hogy az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikájának végrehajtása nagy kihívást jelent, és hogy „az erdei élőhelyek és fajok megőrzéséről szóló jelentések eddig nem tanúskodnak javulásról”; mivel a 2007–2012-es időszakra vonatkozóan a tagállamok arról számoltak be, hogy az erdőben élő fajoknak csak 26%-a és az élőhelyvédelmi irányelvben felsorolt, európai érdekű erdei élőhelyeknek 15%-a volt kedvező védettségi helyzetben; mivel az erdők minősége régóta romlik az EU-ban; mivel az illegális fakitermelés továbbra is megoldatlan probléma néhány tagállamban;

H. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4. cikke értelmében a környezetvédelem az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozik; mivel az EUMSZ 191. cikke szerint az uniós környezetvédelmi politikának többek között a magas szintű védelemre kell törekednie; mivel a Bíróság úgy döntött, hogy az erdők részét képezik az EU természeti örökségének, és így a 191. cikk hatálya alá tartoznak[11];

I. mivel a Parlament 2019. november 28-án éghajlati és környezeti vészhelyzetet jelentett be;

J. mivel az erdők a fenntartható fejlődés szerves részét képezik; mivel a biodiverzitás csökkenésének és az éghajlati válságnak a kezelése érdekében elengedhetetlen, hogy az erdőket olyan módon védjék, állítsák helyre és kezeljék, hogy maximalizálják szén-dioxid-megkötési és biodiverzitás-megóvási kapacitásaikat; mivel az érintetlen ökoszisztémák jobban ellen tudnak állni a környezeti stresszoroknak – többek között az éghajlatváltozásnak –, mint a leromlott állapotúak, hiszen jellegükből adódóan olyan tulajdonságaik vannak, amelyek révén maximalizálni tudják alkalmazkodási képességüket; mivel a fiatalabb, gazdálkodás alatt álló erdőkkel ellentétben a nagy fák és az érintetlen, idősebb erdők létfontosságú élőhelyet biztosítanak és több szén-dioxidot tárolnak;  mivel az egymáshoz kapcsolódó erdei élőhelyek és erdőfolyosók kulcsszerepet játszanak a veszélyeztetett növény- és állatvilág túlélésében;

K. mivel az erdőknek és az erdőterületeknek többfunkciós szerepük van, mivel körforgásos ökoszisztémákról van szó, amelyek az anyagok és a tápanyagok teljes körű újrahasznosításán alapulnak, és kulcsfontosságúak a vízkörforgás szabályozása szempontjából, beleértve a vízmegtartást az áradások megelőzése érdekében, a szén-dioxid elnyelését és tárolását, a szárazföldi biológiai sokféleség megőrzését, a természetközeli szabadidős és jóléti lehetőségeket, valamint a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulást a vidéki és városi területeken, hiszen az EU erdészeti ágazata fontos pillér, amely több mint 3 millió embert foglalkoztat; mivel ezek a munkahelyek hosszú távon az ellenállóképes erdei ökoszisztémáktól függenek;

L. mivel az EU elkötelezte magát az ENSZ fenntartható fejlődési céljai mellett, beleértve a 15. célt is, amely a szárazföldi ökoszisztémák védelme, helyreállítása és fenntartható hasznosításának előmozdítása, az erdők fenntartható kezelése, az elsivatagosodás elleni küzdelem, a földek romlásának megállítása és visszafordítása és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása;

M. mivel az erdők hatékonyan hozzájárulnak a területi egyensúlyhoz, a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz a vidéki és városi területeken, továbbá segítenek az erdészeti ágazat versenyképességének megőrzésében; mivel az erdőkhöz kapcsolódó politikák összhangjának biztosítása érdekében kulcsfontosságú egy olyan kiegyensúlyozott megközelítés, amely figyelembe veszi az erdők összes funkcióját; mivel fontos hangsúlyozni az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók által a fenntartható erdőfejlesztés érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, továbbá annak fontosságát, hogy tovább erősítsék képességeiket az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérése és a biogazdaság fejlesztése érdekében, és ugyanakkor garantálják a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat; mivel az uniós erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók körében nagy hagyománya van a több funkciót ellátó erdők kezelésének, és nagy tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren; mivel azonban a jelenlegi kihívások miatt szükség van az erdők ökológiájának alapos ismeretére, többek között a természetes bolygatások kezelése terén is;

N. mivel az autentikus vadon iránti globális kereslet növekszik, és jelentősen nőtt az erdei ökoszisztémák szigorú védelmére nyújtott állami támogatás;

O. mivel az erdők genetikai sokfélesége elengedhetetlen a változó környezeti feltételekhez, például az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, valamint biológiai sokféleség helyreállításához;

P. mivel az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete földhasználatról szóló különjelentése megállapítja, hogy az üzleti alapú erdőgazdálkodás hozzájárult a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás növekedéséhez, a természetes ökoszisztémák eltűnéséhez és a biológiai sokféleség csökkenéséhez;

Q. mivel az európai erdők hatalmas értéket képviselnek az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából, mivel az EU szén-dioxid-kibocsátásának 10%-át felveszik és tárolják, és e kapacitásuk tovább növelhető; mivel az erdők egy olyan megújuló és éghajlatbarát nyersanyagot is biztosítanak, amely helyettesítheti az energiaigényes anyagokat és a fosszilis tüzelőanyagokat; mivel azonban az új erdőgazdálkodási stratégiában el kell ismerni és alkalmazni kell a lépcsőzetes hasznosítás elvét az erőforrás-hatékonyság javításának módjaként; mivel az erdők mintegy 2,5-szer több szén-dioxidot kötnek meg és tárolnak a talajban, mint a fák biomasszájában; és mivel az erdőtüzek és a fakitermelés által megbolygatott erdőkben a talajveszteség akár 26,6% is lehet; ezért hangsúlyozza a komplex erdei ökoszisztémák és az érett erdők fontosságát;

R. mivel a természetközeli erdősítés (proforestation) azt jelenti, hogy hagyják az erdőket addig növekedni, amíg a szén-dioxid-tárolás terén el nem érik maximális ökológiai potenciáljukat és teljes biológiai sokféleségüket;

S. mivel az erdők biológiai sokféleségének és funkcionalitásának teljes körű megőrzése, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás érdekében alapvető fontosságú, hogy az erdőterületek egy részét megvédjék mindenfajta aktív emberi beavatkozástól, hiszen a LULUCF-rendelet is elismeri, hogy az erdőben található holtfa szén-dioxid-tartalma hasonló a hosszú ciklusú fakitermelésből származó termékekhez, hiszen szén-dioxid-tartalma nem oxidálódik azonnal, és olyan kulcsfontosságú mikroélőhelyeket biztosít, amelyektől számos faj függ, beleértve védett fajokat is; mivel új lehetőségek jelentek meg az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése terén, többek között a természetközeli erdősítés[12];

T. mivel az IPBES biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló 2019. évi globális értékelő jelentése szerint a természet az emberi történelem során soha nem látott ütemben hanyatlik, és 1 millió állat- és növényfajt fenyeget kihalás;

U. mivel a közös agrárpolitika az erdőgazdálkodásra nyújtott uniós pénzeszközök fő forrása;

V. mivel az ültetvények gyakran monokultúrák, amelyek biodiverzitása kisebb, mint a természetes vagy félig természetes erdőké, és kevésbé állnak ellen az éghajlatváltozásnak, ami ahhoz vezet, hogy a természetes bolygatások következtében több szén-dioxidot veszítenek;

W. mivel a vágás típusa eltérő hatást gyakorol az erdők szén-dioxid-tárolási kapacitásaira, a talaj minőségére és védettségi helyzetére; mivel a nagy területeken végzett tarvágás a legkárosabb módszer, mivel eltávolítja a talajból a szerves anyagok és gyökerek nagy részét, felszabadítja a talajban tárolt szén-dioxidot (amely mintegy 2,5-szerese a fák biomasszájában tárolt mennyiségnek), és jelentősen károsítja az erdők komplex szerkezetét és egymástól függő ökoszisztémáit;

X. mivel a bioenergia-támogatások rontják a fa nyersanyagként vagy energiaforrásként való felhasználásának arányát, ugyanakkor mesterségesen növelik a biomassza kínálatát[13], és ezzel csökkentik az erdők szén-dioxid-megkötési kapacitását;

Y. mivel a különböző megújuló energiaforrásokhoz nyújtott támogatások elősegítik az ágazat beindítását; mivel a nap- és szélenergia-ágazat és -technológiák az elindulás után képesek támogatás nélkül fenntartani magukat; mivel azonban ez nem igaz a bioenergiára, amely ágazat csak a támogatásoknak köszönhetően működik;

Z. mivel az erdőkről uniós szinten elérhető adatok nem teljesek és változó minőségűek, ami akadályozza, hogy az EU és a tagállamok összehangolják az erdőgazdálkodást és az erdővédelmet;

AA. mivel a féktelen erdőirtás egyike azoknak a tényezőknek, amelyek tökéletesen előkészítették a terepet a betegségeknek a vadvilágról az emberre való átterjedése számára[14];

AB. mivel az Uniónak kötelessége biztosítani, hogy fogyasztási szerkezetünk és a harmadik országokból származó behozatalok a világ más részein se járuljanak hozzá az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz, ahogy más természetes ökoszisztémák átalakulásához vagy romlásához se;

1. üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy új uniós erdőgazdálkodási stratégiát dolgoz ki; hangsúlyozza, hogy az erdészeti stratégiának tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét; hangsúlyozza, hogy az erdészeti stratégiának el kell ismernie az EU hatásköreit a környezetvédelem területén, beleértve az erdők védelmét is; emlékeztet, hogy az EUMSZ 191. cikke szerint az EU környezetpolitikája egyéb célkitűzések mellett hozzájárul a környezet minőségének megőrzéséhez, védelméhez és javításához, valamint természeti erőforrások körültekintő és észszerű hasznosításához; emlékeztet, hogy több uniós jogszabály is érinti az erdőket és az erdőgazdálkodást; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy holisztikus és következetes erdészeti stratégiára van szükség, amely javítja az erdők és az erdőalapú ágazat multifunkcionális szerepét az EU-ban és népszerűsíti az erdők széles körű társadalmi, gazdasági és környezeti előnyeit, teljes mértékben tiszteletben tartva az EU éghajlat- és környezetvédelmi célkitűzéseit; hangsúlyozza, hogy az új uniós erdőgazdálkodási stratégia központi és egymáshoz kapcsolódó célkitűzéseiként egyértelmű prioritást kell biztosítani a biodiverzitás és az éghajlat védelmének; hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell előzni és kezelni kell a természetes bolygatásokat; rámutat, hogy az erdészeti stratégiának összhangban kell lennie az európai zöld megállapodással és a 2030-ig tartó időszakra szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiával;

2. rámutat, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a városi erdők is nagymértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és az annak köszönhető egészségügyi következményekhez, és emlékeztet annak a városi lakosság számára pihenő övezetként és természeti területként betöltött funkciójára; hangsúlyozza, hogy a vidéki erdők mellett a városi erdőket és az erdők és fák városi és városhoz közeli területekkel való kölcsönhatását, illetve annak az ezen közösségek számára betöltött funkcióját is ki kell értékelni, különösen a tartós szárazság tekintetében;

3. hangsúlyozza, hogy egy olyan holisztikus és következetes erdészeti stratégiára van szükség, amely fokozza az erdők és az erdőalapú ágazat multifunkcionális szerepét és fenntarthatóságát az EU-ban, és népszerűsíti az erdők széles körű környezeti, társadalmi, gazdasági és kulturális előnyeit; hangsúlyozza, hogy ennek megfelelően sürgősen meg kell előzni és kezelni kell a természetes bolygatásokat és az erdőkre nehezedő jelenlegi nyomást, valamint kezelni kell az erdőirtást;

4. hangsúlyozza, hogy az új erdőgazdálkodási stratégiának központi szakpolitikai eszközként kell szolgálnia az EU-ban az erdőkkel kapcsolatos politikák és kezdeményezések hatékony összehangolásához az európai zöld megállapodás részeként; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg az erdőtakaróra vonatkozó célkitűzések bevezetését a jelenlegi szintek fenntartható növelése érdekében, ugyanakkor támogassák a védett területekre, többek között az erdőkre és a helyreállításra vonatkozó 2030-as célkitűzéseket, összhangban az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájával és az erdőirtás megfékezésére, valamint a meglévő erdők és erdős területek minőségének javítására irányuló parlamenti felhívásokkal[15]; úgy véli, hogy az erdőgazdálkodási stratégiának megfelelő eszközöket kell tartalmaznia e célok elérésére;

5. hangsúlyozza, hogy az erdők a Natura 2000 területek teljes területének közel felét (37,5 millió hektárt) teszik ki, és hogy az európai erdők 23%-a ilyen a területeken fekszik, amelyek számára az erdők alapvető fontosságúak[16]; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy sürgősen eleget kell tenni a Bizottság azon kötelezettségvállalásának, hogy a környezetvédelmi jogszabályoknak való meg nem felelés esetén zéró toleranciát alkalmaz, és hogy kiemelten kell kezelni az uniós természetvédelmi jogszabályok hatékony végrehajtását, beleértve a Natura 2000 területekre vonatkozó megfelelő gazdálkodási terveket is, valamint értékelni kell, hogy elegendő forrást biztosítottak-e a Natura 2000 területeken található erdők védelmére, többek között jogsértési eljárások lefolytatása révén; e tekintetben felhívja a figyelmet a Natura 2000 erdőkben történő alkalmazásával kapcsolatos öt fontos kihívásra:

(1) a biológiai sokféleség megőrzése és a fakitermelés közötti egyensúly,

(2) a megőrzésnek és a helyi érdekelt felek igényeinek az integrálása,

(3) éghajlatváltozás,

(4) a finanszírozás hiánya, valamint

(5) ellentétek más ágazati politikákkal;

 

 ezért az Európai Bizottságot és a tagállamokat az alábbiakra kéri:

(1) a kommunikáció és átláthatóság javítása,

(2) a megőrzés tudományára helyezett nagyobb hangsúly a gazdálkodási stratégiák kidolgozása és az éghajlatváltozás kezelése érdekében,

(3) a polgárok részvételének javítása a szakpolitika kialakításában és végrehajtásában,

(4) eredményes finanszírozási stratégia megvalósítása,

(5) a földhasználat és a megőrzés integrált európai politikája, valamint

(6) a Natura 2000 erdőkben való alkalmazásával és annak a biológiai sokféleségre, erdőgazdálkodásra és egyéb földhasználatra gyakorolt hatásaival kapcsolatos ismeretek javítása az EU-ban;

6. rámutat, hogy erdőnk megőrzése és fenntartható kezelése a közérdekű szolgáltatások központi eleme, és nem tartozhat versenyjog hatálya alá; emlékeztet, hogy az erdők a pihenéshez, a kikapcsolódáshoz és az oktatáshoz kapcsolódó általános jóléti szolgáltatásokat biztosítanak;

7. rámutat, hogy az erdők multifunkcionális szerepét tekintetében minden területet meg kell erősíteni, ideértve az alábbiakat: az erdő számtalan állat- és növényfaj élettereként betöltött védelmi funkciója, az erdő faanyag és egyéb termékek iránti igényeket kielégítő forrásként betöltött funkciója, az erdő növény- és állatfajok védelmezőjeként betöltött funkciója; hangsúlyozza, hogy az erdő környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi funkcióit együttesen kell figyelembe venni;

8. véleménye szerint rendkívül fontos, hogy egyszerűsítsék az erdők számára nyújtott uniós támogatáshoz való hozzáférést, és csökkentsék a bürokráciát, figyelembe véve a kis és közepes méretű földterületek tulajdonosainak, sőt néhány állami szervnek a nehézségeit is;

9. hangsúlyozza, hogy eltérő nézetek vannak a különböző típusú erdők szén-dioxid-elnyelési képességével kapcsolatban, és hogy a tudományos kutatások azt mutatják, hogy az ellenállóképes, egészséges és biológiai sokféleséggel rendelkező erdők több szén-dioxidot vesznek fel, mint az intenzíven kitermelt erdők; ezért sürgeti, hogy az új erdészeti stratégia támogassa a fenntartható erdőgazdálkodást; emlékeztet, hogy az EU és tagállamai vállalták, hogy alkalmazzák erdőikre a fenntartható erdőgazdálkodás fogalommeghatározását és elveit[17]; megjegyzi azonban, hogy a Bizottság most dolgozza ki a fenntartható erdőgazdálkodás uniós szintű fogalommeghatározását, amelynek a legmagasabb szintű fenntarthatósági normákon kell alapulnia, és amelynek központi eleme a biológiai sokféleség és az értékes szén-dioxid-elnyelők védelme kell legyen; rámutat az erdőkből és az erdőkön alapuló értékláncokból, nevezetesen a szén-dioxid-megkötésből, a szén-dioxid-tárolásból és a fosszilis nyersanyagok és energia helyettesítéséből származó általános éghajlati előnyökre; elismeri, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásnak biztosítania kell az európai erdők biológiai sokféleségét; megjegyzi, hogy az erdővédelem és a termelés nem feltétlenül mond ellent egymásnak, hiszen egyes esetekben összeegyeztethető lehet egymással, ami pozitív hatással lehet az éghajlat védelmére;

10. hangsúlyozza, hogy bizonyos körülmények között kompromisszumokat kell kötni az éghajlat és a biodiverzitás védelme között a biogazdasági szektorban és különösen az erdőgazdálkodásban, amely központi szerepet tölt be a klímasemleges gazdaságra való átállásban; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a közelmúlt szakpolitikai vitáiban nem foglalkoztak kellően ezzel a kompromisszummal; felszólítja az összes érdekelt felet, hogy dolgozzanak ki koherens megközelítést a biodiverzitás és az éghajlat védelmének összehangolására a fejlődő erdőalapú ágazatban és a biogazdaságban;

11. megjegyzi, hogy bár csak néhány jól megőrzött erdő van, amelyekből nem termeltek ki termékeket, ezeknek meg kell kapniuk a megérdemelt figyelmet, mivel hozzájárulnak ahhoz a tudáshoz, egészséghez és ökoturizmushoz, amelyet nem tagadhatunk meg a jövő nemzedékeitől; hangsúlyozza, hogy a Natura 2000 hálózatnak, az európai ökológiai élőhelyek természetvédelmi hálózatának döntő szerepet kell játszania az európai erdőgazdálkodási stratégiában; véleménye szerint a Natura 2000 hálózatnak kulcsszerepet kell játszania az erdők védelmének és megőrzésének biztosításában;

12. kiemeli az erdészeti és faipari klaszterek jelentőségét és fontos szerepét az éghajlatvédelem szempontjából; hangsúlyozza, hogy az erdőgazdálkodás és az erdészeti szolgáltatások, valamint a további feldolgozási szakaszokkal foglalkozó ágazatok – a más ágazatok további termékei és szolgáltatásai iránt támasztott kereslet révén – a vidéki, strukturális hátrányokkal küszködő régiókban jelentős gazdasági erőt képviselnek;

13. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell osztaniuk az erdőgazdálkodás és -tervezés terén bevált gyakorlatokat; felhívja a figyelmet  az európai zöld megállapodásban meghatározott célokhoz kapcsolódó európai iránymutatások kidolgozásának fontosságára is, annak érdekében, hogy a tagállamok iránymutatást kapjanak az erdőgazdálkodás, erdőkarbantartás és erdőtervezés terén;

14. hangsúlyozza, hogy a jövőbeli uniós erdőgazdálkodási stratégiának a védelemre és a természetközeli erdősítésre, valamint a helynek és a környezetnek megfelelő fafajtákkal történő az újraerdősítésre és erdőtelepítésre kell összpontosítania; megjegyzi, hogy a természethez közeli gazdálkodási gyakorlatok a legalkalmasabbak e célok elérésére;

15. hangsúlyozza, hogy a kutatások[18] szerint az idős erdők folytatják a szén-dioxid felhalmozását, szemben azzal a véleménnyel, hogy ezek az erdők karbonsemlegesek, sőt CO2-források;

16. hangsúlyozza, hogy az erdőalapú termékek semmilyen helyettesítő hatása nem ellensúlyozhatja az őserdők és az elsődleges erdők csökkenését, amelyek elismerten pótolhatatlanok[19], és amelyeket jogi és ösztönző eszközökkel védeni kell, figyelembe véve összetett jellegüket, összekapcsoltságukat és reprezentativitásukat[20];

17. szorgalmazza, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia részeként szigorúan védjék az Unió természetes erdőit és őserdőit;

18. emlékeztet, hogy az EU-ban az erdők mintegy 60%-a magántulajdonban van, és az erdőtulajdonosok mintegy kétharmadának kevesebb mint 3 hektár erdeje van; hangsúlyozza, hogy minden intézkedésnek megfelelően figyelembe kell vennie ezt, és ezért az intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy elérhetőek legyenek a kis erdőtulajdonosok számára, és a gyakorlatban végre tudják hajtani azokat; emlékeztet, hogy a Bizottság az adminisztratív terheket és az erdőre érvényes tulajdonjogi struktúrát bizonyos intézkedések alkalmazása szempontjából korlátozó tényezőkként azonosította[21];

19. ismételten hangsúlyozza, hogy a nagy szén-dioxid-elnyelő képességgel rendelkező ökoszisztémák, köztük az erdők megőrzése olyan reagálási lehetőség, amely az erdőtelepítéssel, az újraerdősítéssel és a helyreállítással ellentétben azonnali hatást gyakorol az éghajlatváltozásra, mivel ez utóbbiak lassabban érik el hatásukat[22]; szorgalmazza, hogy az uniós szakpolitikai intézkedéseket ez az elv vezérelje;

20. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség folyamatos csökkenése számos ökoszisztéma-szolgáltatás nyújtására nézve negatív következményekkel járt az elmúlt évtizedekben; megjegyzi, hogy ez a csökkenés részben az intenzív mezőgazdasági és erdészeti gyakorlatok miatt következett be; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások szabályozásának folyamatos enyhülése káros következményekkel járhat az életminőségre nézve[23];

21. elismeri, hogy az éghajlatváltozás megváltoztatja az erdők növekedési kapacitását, növeli az aszályok, árvizek és erdőtüzek gyakoriságát és súlyosságát, továbbá elősegíti az erdőket sújtó új károsítók és betegségek kialakulását; megjegyzi, hogy az érintetlen ökoszisztémák jobban ellen tudnak állni a környezeti stresszoroknak – többek között az éghajlatváltozásnak –, mint a leromlott állapotúak, hiszen jellegükből adódóan olyan tulajdonságaik vannak, amelyek révén maximalizálni tudják alkalmazkodási képességüket;

22. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a 10 hektár feletti erdők szén-dioxid-tárolással és biodiverzitással kapcsolatos megfontolásokat is tartalmazó erdőgazdálkodási tervekkel rendelkezzenek, és adott esetben feleljenek meg a Natura 2000 célkitűzéseinek;

23. emlékeztet arra a több mint 700 tudós által aláírt levélre, amely a megújulóenergia-irányelv tudományosan megalapozott felülvizsgálatát szorgalmazza, kizárva a fás biomassza bizonyos típusait a célokba való beszámításból és a támogatásra való jogosultságból;

24. rámutat, hogy az intenzív művelésű nagy bioenergia-ültetvények, köztük a monokultúrák, és különösen a természetes erdőket és az önellátó mezőgazdasági területeket felváltó ültetvények negatív hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre;

25. hangsúlyozza, hogy az erdők szerepet játszhatnak a fosszilis alapú anyagok bioalapú termékekkel való helyettesítésében; úgy véli, hogy az új erdészeti stratégiának tükröznie kell az európai erdők és az EU fenntartható körforgásos biogazdasága által a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésében játszott szerep fontosságát, és hogy e célból intézkedéseket kell hozni; hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek ki kell használniuk a helyettesítési hatásban rejlő összes potenciált; hangsúlyozza azonban, hogy az új erdészeti stratégia biogazdaságot és a fa biomassza felhasználását érintő intézkedéseinek megfelelően figyelembe kell venniük alapvető szerepüket a szén-dioxid-tárolásban, a biológiai sokféleség védelmében és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásában,valamint az erdei ökoszisztémák védelmére és az erőforráshatékony szén-dioxid-megkötésre gyakorolt hatásokat;

26. rámutat, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrehaladásról szóló jelentés szerint az eddig megtett lépések ellenére az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikájának végrehajtása továbbra is nagy kihívást jelent[24], és az erdei élőhelyek és fajok védelméről szóló jelentések eddig kevés javulásról számoltak be; felszólítja a Bizottságot, hogy kulcsfontosságú elemként építse be az új erdőgazdálkodási stratégiába az erdei ökoszisztémák és a biodiverzitás védelmét és helyreállítását;

27. aggodalommal jegyzi meg, hogy 2015-ben az erdei élőhelyeknek csak 15%-áról, illetve az erdei fajoknak csak 26%-áról állapították meg, hogy kedvező védettségi helyzetben vannak[25]; emlékeztet a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia 3b. céljára, amely mérhető javulást kíván elérni az erdőgazdálkodástól függő vagy az által érintett fajok és élőhelyek védettségi helyzetében és az ehhez kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásában; sajnálja, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia félidős értékelése szerint nem történt jelentős előrelépés a cél felé[26];

28. hangsúlyozza, hogy általában csökkenteni kell az Unió fogyasztását, ahogy a fa és a faalapú termékek felhasználását is, előmozdítva az inkább körforgásos szemléletű gazdaságot, és elsőbbséget adva a fa hatékonyabb felhasználásának, ami lehetővé teszi a szén hosszú távú megkötését, és minimalizálja a hulladékképződést;

29. véleménye szerint az EU erdészeti stratégiájának elő kell segítenie annak a tendenciának a megfordítását, hogy egyre inkább figyelmen kívül hagyják az őshonos fajokat a gyorsan növekvő idegen fajokkal, például az eukaliptusszal szemben;

30. hangsúlyozza az erdészeti szakemberek szakképzési és átképzési programjainak fontosságát az új technológiák alkalmazása és a folyamatban lévő változáshoz való alkalmazkodásuk kapcsán, ideértve a bevált gyakorlatok cseréjét szolgáló kommunikációs platform létrehozását, és fontosnak tartja az erdőtulajdonosok és az erdőgazdálkodók bevonását ebbe a folyamatba, valamint ösztönzésüket a fenntartható erdővédelem és a biodiverzitást előmozdító gyakorlatok betartására;

31. szorgalmazza, hogy az új erdőgazdálkodási stratégia nyújtson segítséget annak biztosításában, hogy elkerüljék az erdei ökoszisztémák széttagolódását kisebb részekre, külön hangsúlyt helyezve a természetes erdőkre, mivel sok fajnak, köztük a nagyobb emlősöknek is, összefüggő, érintetlen erdei élőhelyekre van szükségük a túléléshez; kéri, hogy az erdészeti stratégia adjon prioritást a már széttagolt erdők ismételt összekapcsolásának a helyi feltételeknek és a biológiai sokféleségnek megfelelő erdőfolyosók helyreállításán keresztül;

32. véleménye szerint az erdészeti erőforrásokkal és az erdők állapotával kapcsolatos információk nélkülözhetetlenek annak biztosításához, hogy az erdőkkel kapcsolatos döntések társadalmi-gazdasági és ökológiai szempontból minden szinten a lehető legelőnyösebbek legyenek;

33. hangsúlyozza ezért a kárpáti régió különös fontosságát, és megjegyzi, hogy az EU-nak a Kárpátok Egyezményhez való csatlakozása releváns lenne ennek a kontinentális Európában pótolhatatlan természeti értékekkel rendelkező régiónak nyújtandó támogatás szempontjából;

34. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a közölt adatok[27] alapján uniós szinten az összes faalapú biomassza 48%-át energiatermelésre használják fel; megismétli, hogy a természetes szén-dioxid-megkötés és biológiai sokféleség helyi szintű védelme mellett – a biodiverzitással és az éghajlattal kapcsolatos céljainkkal összhangban – a kitermelt fát sokkal inkább nyersanyagként kellene felhasználni;

35. hangsúlyozza az újonnan létrehozott és hagyományos extenzív agrárerdészeti rendszerek értékét és potenciálját a mezőgazdasági termelésben, a diverzifikációban, beleértve a biogazdaság céljából történő diverzifikációt is, valamint a szénmegkötésben, az elsivatagosodás megakadályozásában és az erdei ökoszisztémákra nehezedő nyomás csökkentésében; sajnálja, hogy a közös agrárpolitika reformjának szabályai rendszerszinten ezen agrárerdészeti rendszerek romlásához vezettek, és sok esetben akadályozták azok helyreállítását, regenerálódását és megújulását; aggodalommal jegyzi meg, hogy nagymértékben pusztulnak az ikonikus, nagy természeti értéket képviselő mediterrán agrárerdészeti rendszerek, és sürgeti a szabályok megváltoztatását, hogy elősegítsék a meglévő agrárerdészeti rendszerek regenerálódását és helyreállítását, valamint az új rendszerek kialakítását;

36. megjegyzi, hogy a kutatás és a technológia nagy utat tett meg az erdészeti stratégia 2013-as bevezetése óta; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell többek között az erdei ökoszisztémákkal, a biológiai sokféleséggel, a fosszilis alapú nyersanyagok és energiaforrások fenntartható helyettesítésével, a szén-dioxid-tárolással, a faalapú termékekkel és a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokkal kapcsolatos további kutatásokat az erdészet és a bioalapú termékek terén; úgy véli, hogy a kutatásra szánt uniós forrásokat nagyobb mértékben kellene erre fordítani; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy finanszírozzák a kutatást is, és folytassák az adatgyűjtést az erdők védelmére és ellenálló képességük kialakítására, például az ellenálló fajok betelepítésére irányuló innovatív módszerekről; hangsúlyozza, hogy az intenzívebb kutatás és finanszírozás pozitívan járulna hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez, az erdei ökoszisztémák védelméhez és a biológiai sokféleség élénkítéséhez, a fenntartható gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, különösen a vidéki területeken;

37. szorgalmazza egy faanyagokra vonatkozó összehangolt elektronikus nyomonkövetési és jelentési bevezetését, valamint az olyan automatizált eszközök fejlesztésének támogatását, amelyek elemzik és nyomon követik faanyagok körforgását az átalakításuk minden szakaszában, és integrálva vannak a kapcsolódó kormányzati és kereskedelmi nyilvántartási, jelentéstételi, engedélykiadási és megállapodás-nyilvántartási rendszerekkel;

38. hangsúlyozza, hogy a helyi és a regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak az erdők hosszú távú fenntarthatóságának biztosításában, mivel szerepet játszhatnak a regionális szintű fenntartható fejlesztési tervekben, a hosszú életciklusú szén-dioxid-elnyelő erdészeti termékek kidolgozásában és az erdészeti ágazaton belül a kkv-k vállalkozói kedvének előmozdításában;

39. kéri, hogy folytassák a talajjal és a talaj éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességben és az ahhoz való alkalmazkodásban, a biológiai sokféleség védelmében és javításában, valamint egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásában betöltött szerepével kapcsolatos kutatás finanszírozását;

40. alapvető fontosságúnak tartja az endémikus genetikai erőforrások megőrzését és a meglévő génkészlet azon elemeinek kiválasztását, amelyek a legjobban igazodnak a jövőben várható növekedési körülményekhez;

41. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan gazdasági és szakpolitikai eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy több erdő növekedjen addig, amíg el nem éri az ökológiai potenciálját, és kössön meg szén-dioxidot;

42. hangsúlyozza a tudományos bizonyítékok meglétének fontosságát az EU erdészeti politikája szempontjából;

43. javasolja a LULUCF jelentéstételi és elszámolási szabályainak aktualizálását annak a döntésnek az ösztönzése érdekében, hogy a gazdálkodás alatt álló erdőterületek területelszámolási kategóriájában nem avatkoznak be az őserdők területein, például kizárva az elnyelést a rendelet által szabott korlátozások köréből;

44. hangsúlyozza az erdővel kapcsolatos egyéb tevékenységek fontosságát, különös tekintettel a nem fa jellegű erdei termékek, például a gomba és a bogyós gyümölcs betakarítására, valamint a legeltetésre és a méhészetre;

45. úgy véli, hogy a be nem avatkozáson alapuló irányítási rendszerekben lévő, szigorúan védett területeknek részét kell képezniük az uniós erdőgazdálkodási stratégiának és a helyi fejlesztési stratégiáknak, amelyek a kis hatást kifejtő természeti turizmuson és a nem produktív ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásán alapulnak;

46. felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn az európai zöld megállapodásról szóló közleményben (COM(2019)0640) lefektetett „nem ártás” elvét, és vizsgálja felül az összes idevágó jogszabályt, hogy figyelembe vegye a legújabb tudományos eredményeket az erdei ökoszisztémákkal, a különböző szén-dioxid-tárolókkal és azzal kapcsolatban, hogy ezeknek milyen valódi értékük van az éghajlatváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban, beleértve biológiai sokféleségük döntő szerepét is ebben az alkalmazkodásban;

47. emlékeztet az erdők növekvő fenyegetésektől való megóvásának, valamint a termelő és védő funkciók összehangolásának a szükségességére, figyelembe véve, hogy az éghajlatváltozás miatt az aszály, a tűz, a viharok és a kártevők várhatóan gyakrabban és súlyosabb mértékben károsítják az erdőket;

48. aggodalmát fejezi ki az erdők egészségi állapota és ellenálló képessége miatt Európa számos részén; hangsúlyozza, hogy az új erdőgazdálkodási stratégiának figyelembe kell vennie, hogy a régióra jellemző természetes fajokból álló diverzitást felmutató erdők általában ellenállóbbak, mint a monokultúrás erdők; kiemeli, hogy meg kell erősíteni és teljes mértékben ki kell használni az erdőkre nehezedő, határokon átnyúló nyomások kezelésére szolgáló uniós mechanizmusokat; emlékeztet, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint[28] az EU-ban az erdőkre nehezedő nyomás fő kiváltó okai a megnövekedett földhasználat, a városi területek bővülése és az éghajlatváltozás; hangsúlyozza, hogy az ökoszisztémák egyre nagyobb mértékben vannak kitéve a természetes bolygatásnak, például a viharoknak, tűzvészeknek, aszályoknak, özönfajoknak, fertőzéseknek, rovartámadásoknak és betegségeknek, amelyek mind erősítik az éghajlatváltozással szembeni sérülékenységet; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek leküzdése érdekében segítse elő egy, a bevált gyakorlatok cseréjére szolgáló platform létrehozását;

49. rámutat, hogy légszennyezésnek jelentős hatása van nemcsak az emberi egészségre, hanem a környezetre is; kéri az Európai Bizottságot, hogy a zéró szennyezésre irányuló következő cselekvési tervében tárja fel a légszennyezés által az erdőkre és az erdők biodiverzitására kifejtett hatást;

50. üdvözli az európai erdészeti információs rendszer (FISE) 2020. februári elindítását, amely európai adatinfrastruktúrát biztosít az erdőkkel kapcsolatban; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen vegyenek részt az adatok megosztásában, és dolgozzanak az európai erdők állapotára vonatkozó harmonizált adatkeret létrehozásán; szorgalmazza, hogy a FISE munkáját mind az öt kiemelt témában megfelelő időben fejezzék be; ezek a témák az erdők alapadatai, a biogazdaság, a természet és a biológiai sokféleség, az éghajlatváltozás mérséklése és az erdők egészsége és ellenálló képessége;

51. hangsúlyozza, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia egyik fő célkitűzését annak kell képeznie, hogy növelje a kedvező védettségi helyzetű erdei fajok és élőhelyek arányát; szorgalmazza, hogy a stratégia tartalmazzon erre irányuló ambiciózus intézkedéseket;

52. elismeri, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégiának figyelembe kell vennie az erdők nagy gazdasági, társadalmi és kulturális értékét; rámutat, hogy a az erdőkhöz kapcsolódó különböző gazdasági tevékenységek többféle romboló hatást fejthetnek ki az erdők ökoszisztémájára; hangsúlyozza, hogy az új uniós erdőgazdálkodási stratégiának csak olyan gazdasági tevékenységet szabad ösztönöznie, amely tiszteletben tartja az erdők ökoszisztémáinak fenntartható határait;

53. határozottan ösztönzi, hogy korlátozzák a tarvágást, és támogatja a folyamatos ültetés gyakorlatának szélesebb körű alkalmazását; elismeri, hogy az erdők tarvágása felszabadítja a terület talajában tárolt maradék szén-dioxid-készlet nagy részét, és az így a légkörbe kerül; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a fakitermelés alternatív és kevésbé invazív módszereit;

54. üdvözli, hogy az európai zöld megállapodásban bejelentettek szerint az új erdőgazdálkodási stratégia egy fő célkitűzése a hatékony erdőtelepítés, az erdők megőrzése és az erdők helyreállítása lesz; rámutat, hogy az erdei ökoszisztémák szén-dioxid-megkötési potenciálja az erdei ökoszisztéma érettségével együtt növekedni fog, és hogy a természetes erdők nagy előnyöket kínálnak; hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell biztosítani a meglévő erdők, különösen az őserdők védelmének és helyreállításának;

55. hangsúlyozza, hogy az EU-nak többet kell tennie a tarvágási és illegális fakitermelési gyakorlatok felszámolása érdekében; megjegyzi, hogy a fatermékekről szóló uniós rendelet ellenére néhány tagállamban még mindig folyik az illegális fakitermelés; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e kérdésekben hozzanak sürgős intézkedéseket szoros nyomon követés és a meglévő uniós jogszabályok végrehajtása révén, és felszólítja a Bizottságot, hogy jogsértés esetén gyorsan indítson kötelezettségszegési eljárásokat, és kövesse nyomon az illegális fakitermeléssel kapcsolatos ügyeket olyan szervezeteken keresztül, mint az Európai Ügyészség (EPPO) és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF); felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul zárja le az illegális fakitermelés elleni uniós szabályok célravezetőségi vizsgálatát;

56. emlékeztet, hogy az uniós erdőket, köztük az őserdők többségét is, gazdálkodás alá vonták[29]; hangsúlyozza, hogy hosszú távú tervezéssel rendelkező uniós erdőgazdálkodási stratégiára van szükség az idős erdők arányának növelése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy hosszú távú uniós erdőgazdálkodási stratégiát az őserdők arányának javítása érdekében;

57. felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel, milyen lehetőségek vannak egy olyan jogi keret kialakításában, amely a helyben termelt fa uniós tanúsítási rendszerére vonatkozik, és a legszigorúbb fenntarthatósági normákon alapul;

58. rámutat, hogy javítani lehetne a vidékfejlesztési alapok tagállamok általi felhasználását, különösen az erdők biológiai sokféleségének javításával kapcsolatos programokban; felszólítja a tagállamokat, hogy használják fel a rendelkezésre álló támogatási intézkedéseket az erdők és a biodiverzitás megőrzésére; rámutat annak fontosságára is, hogy elégséges erőforrást biztosítsanak az új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtására;

59. felhívja a Bizottságot, hogy kezdje újra a tárgyalásokat egy erdőkkel kapcsolatos kötelező erejű nemzetközi egyezményről, amely hozzájárulna az erdőgazdálkodáshoz, az erdők megőrzéséhez és fenntartható fejlődéséhez, valamint biztosítaná az erdők többféle, egymást kiegészítő funkcióját és felhasználását, beleértve az újraerdősítést, erdőtelepítést és erdőmegőrzést célzó fellépéseket, szem előtt tartva a jelen és a jövő nemzedékeiknek társadalmi, gazdasági, ökológiai, kulturális és spirituális szükségleteit, valamint elismerve a különféle erdők ökológiai folyamatokban és egyensúlyban betöltött létfontosságú szerepét, támogatva az őslakos népek, közösségeik és más közösségek és erdőlakók identitását, kultúráját és jogait;

60. aggodalmának ad hangot a biológiai sokféleség Unióban bekövetkező csökkenése miatt, amellyel az európai erdészeti stratégiának foglalkoznia kell; emlékeztet, hogy a biodiverzitás csökkenése az Unió belső problémája; megjegyzi, hogy a stratégiának védenie kell az érett erdők utolsó töredékeit az Unióban, mivel ezeknek fontos szerepük van a biológiai sokféleség megőrzésében, és növelik az erdők ellenálló képességét; hangsúlyozza, hogy a stratégiának elő kell mozdítania a talajra és a tájra zéró hatást gyakorló erdőművelést;

61. megjegyzi, hogy az európai erdészeti információs rendszer létrehozása ellenére az uniós erdőkről és különösen az ökológiai állapotukról rendelkezésre álló adatok nem teljesek, nehezen összesíthetők, és nem támasztják alá ezeket az adatokat távérzékeléssel; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok fektessenek be jelentős összegeket az európai erdészeti információs rendszer továbbfejlesztésébe és a páneurópai távérzékelési program végrehajtásába;

62. megjegyzi, hogy az uniós erdőkre vonatkozó egységes információs rendszer megvalósítása hosszan tartó és egy máig sem teljesen befejezett munka; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi adathiány kezelése érdekében szinergiákra kell törekedni a hatóságok és az érintett szervezetek között, túllépve a projektekhez kapcsolódó korlátokon – ez magában foglalja az adatok rendelkezésre állását, a harmonizált módszereket, valamint a pénzügyi források és a kapacitások támogatását;

63. hangsúlyozza, hogy az új erdőgazdálkodási stratégiának mind uniós, mind tagállami szinten ösztönöznie kell a növekedést a körforgásos biogazdaságban, és el kell ismernie, hogy e növekedés elérésében kulcsszerepe van az erdőkön alapuló értékláncoknak; úgy véli, hogy a stratégiának ösztönöznie kell a körforgásos biogazdaság kiterjesztését azáltal, hogy még inkább integrálja egymással az erdőkön alapuló értékláncokat és a többi ágazatot és értékláncot, amelyeket dekarbonizálni kell;

64. megjegyzi, hogy az erdőkre nyújtott uniós finanszírozás 90%-a az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) érkezik; aggodalmának ad hangot az EMVA költségvetésének tervezett csökkentése miatt; felszólítja a döntéshozókat, hogy lehetőség szerint kerüljék el az erdészeti ágazatnak nyújtott támogatás mindenfajta csökkentését, hogy megfeleljenek az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek;

65. felhívja a Bizottságot, hogy az EU új erdészeti stratégiájában szerepeltessen az erdei ökoszisztémák, különösen az őshonos európai erdők védelmére és helyreállítására vonatkozó kötelező érvényű célokat, többek között az EU e téren fennálló nemzetközi hitelességének növelése érdekében, és azt ajánlja, hogy támogassák a tagállamokat az őshonos európai erdők védelme során;

66. rámutat arra a szerepre, amelyet az erdők töltenek be az éghajlatváltozás hátrányos hatásaival szembeni ellenálló képesség növelésében; rámutat a konkrét és hatékony fellépés szükségességére az éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodási stratégiákkal és tervekkel kapcsolatban, a kárenyhítés és alkalmazkodás közötti szinergiák javítása által;

67. kéri a Bizottságot, hogy az uniós erdészeti stratégiában foglalkozzon a városi erdők fejlesztésének kérdésével; üdvözli e tekintetben, hogy számos európai város csatlakozott az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által indított Fás városok világprogramhoz; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét az európai városok között a városi erdészet fellendítése terén;

68. mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EU egyes részein nem hajtják végre az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó jelenlegi uniós jogszabályokat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a jelenlegi jogszabályokat, és erősítsék meg a fenntartható és aktív erdőgazdálkodás végrehajtását;

69. megjegyzi, hogy a kiigazított erdőgazdálkodási tervek végrehajtása nemzeti szinten történik, és nagyobb együttműködést követel meg az erdészeti és környezetvédelmi hatóságok, a nem kormányzati szervezetek, a helyi közösségek és az erdőtulajdonosok között;

70. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közös agrárpolitika szerinti nemzeti stratégiai tervek ösztönözzék az erdőgazdálkodókat az erdők megőrzésére, növelésére és fenntartható kezelésére;

71. felhívja a figyelmet az invazív fajok elleni küzdelemre irányuló olyan tervek kidolgozásának és bevezetésének szükségességére, amelyekhez külön erre a célra szánt emberi, technikai és pénzügyi forrásokat rendeltek;

72. kéri, hogy a faimport során a fenntarthatóság elve is kerüljön figyelembevételre a kereskedelmi egyezményekben, és alkalmazzanak szankciókat jogsértés esetén;

73. megjegyzi, hogy a biodiverzitás védelmének kritériumai szerint kezelt, többféle életkorú és többféle fajból álló erdők jobban ellenállnak az éghajlati hatásoknak, például a tűzvésznek, az aszálynak és az évszaknak nem megfelelő időjárási körülményeknek, és ezért fontos befektetést jelentenek a jövőbe, nemcsak a közösségek és a természet, hanem az erdőgazdaság számára is; ragaszkodik ahhoz, hogy uniós forrásokból ne támogassák a monokultúrákat, amelyek kevésbé állnak ellen a károsítóknak és a betegségeknek, valamint az aszálynak, a szélnek, a viharoknak és a tűzvésznek;

74. hangsúlyozza, hogy az új erdőgazdálkodási stratégia csak akkor érhet el politikai hatást, ha felöleli az erdőkön alapuló teljes értékláncot; megjegyzi, hogy az erdőkön alapuló értéklánc már ma is alapvető szerepet játszik az európai gazdaságban, és elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy az európai zöld megállapodás keretében kialakítsák a zöld növekedési stratégiát; hangsúlyozza, hogy az új erdőgazdálkodási stratégiának belföldön és globális szinten is támogatnia kell a versenyképes és fenntartható, erdőkön alapuló uniós értékláncokat;

75. hangsúlyozza az erdő terápiás funkcióját, hiszen közvetlen pozitív hatásai vannak az emberi egészségre és az emberek életminőségére; hangsúlyozza, hogy az erdők hozzájárulnak Európa vidéki területeinek társadalmi-gazdasági fejlődéséhez is, beleértve azt is, hogy az ökoturizmusnak köszönhetően, amely az idegenforgalmi ágazat egyik legnépszerűbb válfaja, jövedelemhez jutnak az EU leginkább elnéptelenedett térségei;

76. megismétli egy olyan következetes erdészeti politikára irányuló felhívását[30], amely fellép a biológiai sokféleség csökkenésével és az éghajlatváltozás hatásaival szemben, növeli az EU természetes szén-dioxid-elnyelését, miközben védi, megőrzi és erősíti a biológiai sokféleséget;

77. felhívja a Bizottságot, hogy az új uniós erdészeti stratégiában szerepeltesse, hogy az erdőtulajdonosok számára támogatást, többek között pénzügyi támogatást kell nyújtani; úgy véli, hogy egy ilyen támogatást a fenntartható erdőgazdálkodás alkalmazásától kell függővé tenni; megjegyzi, hogy a modern technológiákba, az erdők multifunkcionális szerepét erősítő környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedésekbe – a Natura 2000 hálózathoz tartozó területek kezelésére szolgáló külön pénzügyi eszközzel – és a tisztességes munkakörülmények megteremtésébe való folyamatos beruházás biztosítása érdekében e pénzügyi támogatásnak a pénzügyi eszközök, a nemzeti finanszírozás és a magánszektor általi finanszírozás erőteljes kombinációjából kell származnia; felszólítja a Bizottságot, hogy a GNSS információinak felhasználásával hozzon létre és finanszírozzon egy európai erdőtelepítési és újraerdősítési programot, amelynek célja az erdőterületek növelése, a talajdegradáció kezelése, a levegőminőség javítása a városi térségekben, valamint annak biztosítása, hogy az erdők megőrizzék természetes fajösszetételüket;

78. sajnálja, hogy az erdőgazdálkodási tervek jelenlegi alkalmazása jelentős eltéréseket mutat a tagállamok között; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy erősítse meg az erdőgazdálkodási tervek alkalmazását, többek között a kidolgozásukra és végrehajtásukra vonatkozó közös iránymutatások kidolgozása révén; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az erdőgazdálkodási tervek alkalmazását, és szorosan kövessék nyomon azok végrehajtását, tiszteletben tartva az arányosság és a szubszidiaritás elvét; hangsúlyozza, hogy egy platformra van szükség, hogy megoldásokat lehessen találni az erdőkkel és erdőgazdálkodással kapcsolatban uniós szinten felmerülő számos kihívásra; úgy véli, hogy az erdőgazdálkodási modelleknek az ökológiai, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság kritériumát is tartalmazniuk kell, vagyis az erdők és az erdőterületek olyan módon és intenzitással történő kezelését és felhasználását, hogy fenntartható legyen azok biológiai sokfélesége, termelékenysége, megújulási kapacitása, életereje és arra vonatkozó képessége, hogy most és a jövőben, helyi, nemzeti és globális szinten egyaránt el tudják látni – más ökoszisztémákat nem károsító – fontos ökológiai, gazdasági és társadalmi funkcióikat[31]; kéri, hogy a Bizottság dolgozzon ki egy közös és kellően részletes fogalommeghatározást a természethez közeli erdőgazdálkodásról, és ennek során vegye alapul a biológiai sokféleséggel kapcsolatos megfontolások erdőgazdálkodásba való beépítésének jelenlegi tapasztalatait;

79. hangsúlyozza, hogy erdőtüzek rendszeresen előfordulnak, és az éghajlatváltozásnak egyaránt okai és következményei; megjegyzi, hogy a viharok, az erdőtüzek és a kártevők jobb és aktívabb erdőgazdálkodási és erdészeti technikákkal, például legeltetési és agrár-erdészeti gyakorlatokkal enyhíthetők, és ezeket a közös agrárpolitika keretében támogatni kell;

80. hangsúlyozza a természetes és őserdők hatékony megőrzésének és szigorú védelmének szükségességét, figyelembe véve egyedi jellemzőiket; megjegyzi, hogy az őserdőkre nincs fogalommeghatározás az EU-ban, és felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli uniós erdőgazdálkodási stratégiában vezessen be egy fogalommeghatározást, figyelembe véve az erdők eltérő jellemzőit és a hatékony megőrzés szükségességét, különös tekintettel a természetes és öreg erdőkre; aggodalommal jegyzi meg, hogy a természetes erdőkre vonatkozó adatok továbbra sem teljesek, azonban a rendelkezésre álló információk szerint az európai feltérképezett természetes erdőknek csak 46%-a élvezi a legmagasabb védettségi státuszt és 24%-át minősítették nemzeti parkká, 11%-a pedig védetlen maradt[32]; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen javaslatot a természetes erdők átfogó fogalommeghatározására, és dolgozzon a természetes erdőkre vonatkozó adatgyűjtés javítása érdekében;

81. kiemeli a környezetvédők fontos szerepét az uniós erdők védelme és helyreállítása érdekében végzett közös munkában; zéró toleranciát szorgalmaz az ellenük elkövetett támadásokkal vagy zaklatással szemben;

82. úgy véli, hogy ha megkésve is, de intézkedésekre van szükség az EU katasztrófamegelőzési megközelítésének bevezetéséhez, amelyet megfelelő pénzügyi forrásokkal kell ellátni az uniós költségvetésből;

83. véleménye szerint az oktatás alapvető szerepet játszik a fenntartható erdőgazdálkodásban, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az erdőkre összpontosító képzést mind az EU-ban, mind pedig a harmadik országokban, ideértve ösztöndíjak biztosítását és akadémiai csereprogramok szervezését is;

84. emlékeztet, hogy támogatja egy kötelező átvilágításon alapuló európai jogi keret bevezetését, amely csak olyan termékek és árucikkek számára biztosítja a hozzáférést az uniós piachoz, amelyek nem járulnak hozzá sem az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz, sem pedig a természetes ökoszisztémák átalakításához vagy romlásához; úgy véli, hogy ennek a keretnek minden gazdasági szereplőre, köztük a pénzügyi szereplőkre is alkalmazandónak kell lennie, a szállítói lánc beszállítóira és továbbfelhasználóira egyaránt, továbbá biztosítania kell azt is, hogy nem sértik meg a kapcsolódó emberi jogokat; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul fogadjon el egy ilyen javaslatot;

85. felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a terület szakértőinek a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvvel kapcsolatos aggályaival, különös tekintettel a biomassza valamennyi típusának megújuló energiaforrásként való besorolását illető problémára, többek között a fapellet EU-ba történő nagymértékű behozatala, valamint a szóban forgó behozatal miatt a harmadik országok erdőit érintő esetleges kockázatok kapcsán, és továbbra is mozdítsa elő a megújuló energia egyéb fenntartható formáit;

86. hangsúlyozza, hogy a faültetési programok csak kiegészíthetik a természetes erdők helyreállítását, mivel a rossz helyre ültetett rossz fafajták intenzívebbé tehetik az erdőtüzeket, és lényegében több szén-dioxidot bocsáthatnak a légkörbe; megjegyzi, hogy a globális éghajlatvédelmi kötelezettségvállalások teljesítése érdekében az erdő-helyreállítási programoknak növelniük kell az erdők szén-dioxid-megkötési potenciálját;

87. úgy véli, hogy szükség lehet egy olyan rendszerre, amely megfigyeli a kártevők elszaporodását az EU-ban az erdők állapotára és az erdők biológiai sokféleségére gyakorolt hatásukra vonatkozó teljes kép megismerése érdekében, tekintettel az éghajlatváltozás által a káros szervezetek elterjedésére várhatóan gyakorolt hatásra;

88. véleménye szerint sürgősen intézkedéseket kell hozni az új kártevők és betegségek, valamint azok kórokozói nemzetközi kereskedelem révén történő bejutásának megakadályozására;

89. úgy véli, hogy figyelembe véve az invazív idegen fajokra vonatkozó jogszabályokat és a szóban forgó fajok erdőkre gyakorolt lehetséges hatásait, a Bizottságnak új kiegészítő pénzügyi eszközökre kell javaslatot tennie annak érdekében, hogy segítse az érintett területeket az invazív fajok, különösen a perzisztens és új idegen fajok kezelésében;

90. úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kártevők, a betegségek és az éghajlatváltozás következtében világszerte pusztuló fákat sújtó betegségek, például a tölgyfapusztulás problémájára; felhívja a figyelmet a tölgyfapusztulásra, amely Portugáliában, Franciaországban és Spanyolországban tombol a parafatölgy-ültetvényeken, és hatással van a különleges védelmi területekre (SPA) és a bioszféra-rezervátumokra is; úgy véli, hogy a Bizottságnak hatékony intézkedéseket és konkrét forrásokat kellett volna szerepeltetnie a stratégiában a fabetegségek leküzdése érdekében.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT
BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	22.6.2020
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	55 13 8
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Nikos Androulakis, Bartosz Arłukowicz, Margrete Auken, Simona Baldassarre, Marek Paweł Balt, Traian Băsescu, Aurelia Beigneux, Sergio Berlato, Alexander Bernhuber, Simona Bonafè, Delara Burkhardt, Pascal Canfin, Sara Cerdas, Mohammed Chahim, Tudor Ciuhodaru, Nathalie Colin-Oesterlé, Miriam Dalli, Esther de Lange, Christian Doleschal, Marco Dreosto, Bas Eickhout, Agnès Evren, Pietro Fiocchi, Catherine Griset, Jytte Guteland, Teuvo Hakkarainen, Anja Hazekamp, Martin Hojsík, Pär Holmgren, Jan Huitema, Adam Jarubas, Petros Kokkalis, Ewa Kopacz, Peter Liese, Sylvia Limmer, Javi López, César Luena, Fulvio Martusciello, Liudas Mažylis, Joëlle Mélin, Tilly Metz, Silvia Modig, Dolors Montserrat, Alessandra Moretti, Dan-Ștefan Motreanu, Ville Niinistö, Ljudmila Novak, Grace O’Sullivan, Jutta Paulus, Jessica Polfjärd, Luisa Regimenti, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Sándor Rónai, Rob Rooken, Silvia Sardone, Christine Schneider, Linea Søgaard-Lidell, Nicolae Ştefănuță, Nils Torvalds, Edina Tóth, Véronique Trillet-Lenoir, Petar Vitanov, Alexandr Vondra, Mick Wallace, Pernille Weiss, Michal Wiezik, Tiemo Wölken, Anna Zalewska
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Margarita de la Pisa Carrión, João Ferreira, Billy Kelleher, Ulrike Müller, Piernicola Pedicini, Christel Schaldemose, Andrey Slabakov

 

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

55	+
GUE/NGL	Silvia Modig
NI	Piernicola Pedicini
EPP	Bartosz Arłukowicz, Traian Băsescu, Alexander Bernhuber, Nathalie Colin-Oesterlé, Christian Doleschal, Agnès Evren, Adam Jarubas, Ewa Kopacz, Esther De Lange, Peter Liese, Fulvio Martusciello, Liudas Mažylis, Dolors Montserrat, Dan-Ștefan Motreanu, Ljudmila Novak, Jessica Polfjärd, Christine Schneider, Edina Tóth, Pernille Weiss, Michal Wiezik
RENEW	Pascal Canfin, Martin Hojsík, Jan Huitema, Billy Kelleher, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Linea Sogaard-Lidell, Nicolae Ştefănuță, Nils Torvalds, Véronique Trillet-Lenoir
S&D	Nikos Androulakis, Marek Balt, Simona Bonafè, Delara Burkhardt, Sara Cerdas, Mohammed Chahim, Tudor Ciuhodaru, Miriam Dalli, Jytte Guteland, Javi López, César Luena, Alessandra Moretti, Sándor Rónai, Christel Schaldemose, Petar Vitanov, Tiemo Wölken
VERTS/ALE	Margrete Auken, Bas Eickhout, Pär Holmgren,Tilly Metz, Ville Niinistö, Grace O'sullivan, Jutta Paulus

 

13	-
ECR	Sergio Berlato, Pietro Fiocchi, Rob Rooken. Andrey Slabakov, Alexandr Vondra, Anna Zalewska
ID	Simona Baldassarre, Marco Dreosto, Teuvo Hakkarainen, Sylvia Limmer, Luisa Regimenti, Silvia Sardone
GUE	Mick Wallace

 

8	0
ECR	Margarita De La Pisa Carrión
GUE	João Ferreira, Anja Hazekamp, Petros Kokkalis
ID	Aurelia Beigneux, Catherine Griset, Joëlle Mélin
RENEW	Ulrike Müller

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

VÉLEMÉNY AZ IPARI, KUTATÁSI ÉS ENERGIAÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (3.6.2020)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

az európai erdőgazdálkodási stratégiáról – a további lépések

(2019/2157(INI))

Előadó: Mauri Pekkarinen

 

 

 

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felkéri a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1. üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy új uniós erdőgazdálkodási stratégiát dolgoz ki; úgy véli, hogy az európai erdőgazdálkodási stratégia alapvető eleme lesz az európai zöld megállapodás elérésének; hangsúlyozza, hogy a közös uniós erdőgazdálkodási politikának nincs konkrét jogalapja, hiszen az erőgazdálkodási politika elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik; elismeri azonban, hogy számos uniós szakpolitika hatással van az erdőkre és az erdőalapú ágazatra, és koherenciát, valamint szorosabb ágazatközi koordinációt igényelnek az uniós erdőgazdálkodási stratégia révén; megjegyzi, hogy az erdőalapú ágazatban a koherens és stabil szabályozási környezet az innováció és a beruházások ösztönzésének előfeltétele;

2. megjegyzi, hogy az európai zöld megállapodás, amely az EU új növekedési stratégiája, beruházásokat igényel a tiszta és körforgásos gazdaság teljes körű támogatása érdekében; kiemeli a fenntartható, aktív erdőgazdálkodás alapvető szerepét a klímasemlegesség elérésében 2050-ig és az Unió körforgásos biogazdaságában; megjegyzi különösen, hogy a gazdálkodás alatt álló erdők nagy kapacitással rendelkeznek a szén-dioxid-leválasztásra, valamint rámutat az erdőalapú termékekben rejlő lehetőségekre a fosszilis tüzelőanyagok és anyagok helyettesítése terén; úgy véli, hogy ebben az összefüggésben a stratégiának a teljes értékláncban támogatnia kell az innovációt, többek között a bevált gyakorlatok megosztásának megkönnyítése és a versenyt támogató szabályozási környezet biztosítása révén; rámutat arra, hogy az erdők és a fenntartható erdőgazdálkodás fontos szerepet játszanak a teljes erdészeti és biogazdasági értékláncban, különösen az ágazat fenntartható nyersanyagokkal való ellátása és az uniós munkahelyteremtés tekintetében; hangsúlyozza, hogy a fenntartható forrásból származó nyersanyagok rendelkezésre állását támogató és koherens szakpolitikai kerettel kell biztosítani és előmozdítani valamennyi érintett ágazat számára;

3. kiemeli, hogy az új erdőgazdálkodási stratégiának a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság három pillérén kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy holisztikus és következetes erdészeti stratégiára van szükség, amely fokozza és kihasználja az erdők és az erdőalapú ágazat multifunkcionális szerepét az EU-ban;

4. megjegyzi, hogy a gazdálkodás alatt álló erdők közül a fenntarthatóan és a biodiverzitás védelmének kritériumai szerint kezelt, többféle életkorú és többféle fajból álló erdők jobban ellenállnak az éghajlati hatásoknak, például a tűzvésznek, az aszálynak és az évszaknak nem megfelelő időjárási körülményeknek, és ezért fontos befektetést jelentenek a jövőbe, nem csak a közösségek és a természet, hanem az erdőgazdaság számára is;

5. hangsúlyozza, hogy a tudományos kutatások szerint a fenntarthatóan kezelt erdők CO2-elnyelő kapacitása magasabb, mint az erdőgazdálkodással nem érintetteké; ezért sürgeti, hogy az új erdészeti stratégiának elő kell mozdítania a fenntartható erdőgazdálkodást, beleértve a kkv-két is;

6. elismeri, hogy a fenntartható és aktív erdőgazdálkodást főleg a kkv-k valósítják meg és tartják fenn;

7. hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az erdőalapú iparágakban a munkahelyteremtésre, valamint olyan új eszközök kialakítására, amelyek a gazdasági fellendülés felgyorsítását célozzák a világjárványhelyzetekben, mint a Covid19 nyomán kialakult helyzet;

Az erdőgazdálkodásra épülő ipar

8. megjegyzi, hogy az európai erdészeti erőforrások mind a természetes növekedés, mind az erdőtelepítés következtében növekednek; rámutat, hogy az ágazat szerint az erdőalapú iparágak kibővített értékláncai – az erdészettől a papíriparig – közel 4 millió munkahely létrejöttét segítették elő, és a feldolgozóipar teljes uniós hozzáadott értékének mintegy 8%-át biztosították; ezzel összefüggésben elismeri az erdészeti ágazat pozitív gazdasági, társadalmi és környezeti hozzájárulását, és úgy véli, hogy az erdészeti stratégiának ösztönöznie kell az innovációba és a technológiai fejlődésbe történő további beruházásokat;

9. megjegyzi, hogy az európai erdőalapú iparágak hozzájárulnak Európa dekarbonizálásához azáltal, hogy a szén-dioxid-intenzív nyersanyagokat és fosszilis energiát fenntartható erdőalapú alternatívákkal, például bioalapú termékekkel, köztük építőanyagokkal, új, innovatív vegyi anyagokkal, műanyagokkal, textilekkel és csomagolóanyagokkal, valamint fenntartható módon előállított biomasszával, biogázzal és bioüzemanyaggal váltják fel, és ezáltal hozzájárulnak a Párizsi Megállapodás és az európai zöld megállapodás céljainak eléréséhez;

10. felszólít az uniós biogazdasági stratégia végrehajtására; ösztönzi a fa környezetbarát nyersanyagként való felhasználását; hangsúlyozza, hogy a hosszú élettartamú faalapú termékek és faszerkezetek hatékony eszközök a szén-dioxid-tárolás növelésére és az üvegházhatást okozó gázok helyettesítésére; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az erdőalapú iparágak számára rendelkezésre álljanak a faalapú nyersanyagok, továbbá az erdőalapú beruházások ösztönzésének szükségességét az EU-ban; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni a faanyagok hatékony felhasználását;

11. hangsúlyozza, hogy a faalapú anyagoknak alapvető szerepet kell játszaniuk a fosszilis alapú alternatívák helyettesítésében az olyan ágazatokban, mint az építőipar, a textilipar, a vegyipar és a csomagolóipar; hangsúlyozza, hogy a faalapú alternatívák előnyben részesítése során figyelembe kell venni a termékek teljes életciklusát és környezeti teljesítményét; hangsúlyozza, hogy az erdőalapú értéklánc egészében továbbra is szükség van az erdészeti ágazattal kapcsolatos kutatás és innováció folyamatos támogatására, ideértve a fosszilis vagy szén-dioxid-intenzív anyagok helyettesítésére használt faalapú termékeket is;

12. felhívja a tagállamokat, hogy tárják fel az épületek és felújítások leginkább éghajlatbarát megoldásait; felszólít a fa építőipari felhasználásának szélesebb körű támogatására; felhívja a Bizottságot, hogy az év végén elindítandó felújítási tervébe foglaljon bele erre vonatkozó ajánlásokat;

13. elismeri azokat a kihívásokat és kompromisszumokat, amelyeket a fa iránti növekvő kereslet okozhat az anyagok, a megújuló energia és a biogazdaság terén, és felszólítja a Bizottságot, hogy az új stratégia kidolgozásakor megfelelően foglalkozzon ezekkel a kihívásokkal, egyúttal hozzájárulva a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósításához;

14. hangsúlyozza, hogy az erdőalapú ágazatnak mindenekelőtt stabil, hosszú távú szakpolitikai keretre van szüksége, nem pedig rövid távú támogatási intézkedésekre;

15. felszólítja az Uniót, hogy ösztönözze és biztosítsa, hogy a biológiai eredetű anyagok – valamennyi fahulladékot is ideértve – visszakerüljenek az értékláncba, azáltal, hogy környezettudatos tervezésre ösztönöz, és előnyben részesíti a másodnyersanyagok használatát, beleértve a faanyagokét is, mielőtt a termékeket életciklusuk végén elégetnék;

16. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be politikákat a fenntartható és újrafeldolgozható bioalapú termékek előmozdítására, valamint az újrafeldolgozható bioalapú termékek közbeszerzés és beruházási támogatás révén történő támogatására;

17. hangsúlyozza, hogy az erdőalapú termékek semmilyen helyettesítő hatása nem ellensúlyozhatja az elsődleges erdők csökkenését, amelyek elismerten pótolhatatlanok, és amelyeket jogi és ösztönző eszközökkel védeni kell;

18. úgy véli, hogy a fa hatékonyabb felhasználását a nagyobb hozzáadott értéket képviselő felhasználási módok prioritássá tétele révén kell elérni minden európai ipari ágazatban;

Energiapolitika

19. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megújuló energiáról szóló felülvizsgált irányelv (RED II)[33] időben történő és megfelelő végrehajtását, amelyet 2018 decemberében fogadtak el, és amely szigorú fenntarthatósági kritériumokat határoz meg a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan; megjegyzi, hogy a fenntartható biomassza-termelés biztosítása érdekében a felülvizsgált megújulóenergia-irányelv meghatározza azokat a fenntarthatósági kritériumokat, amelyeket teljesíteni kell a megújuló energiára vonatkozó uniós célkitűzésnek való megfelelés és a támogatási rendszerek előnyeinek kihasználása érdekében; hangsúlyozza, hogy a közelmúltban elfogadott harmonizált, uniós szintű kritériumok elengedhetetlenek a belső energiapiac zökkenőmentes működéséhez és a verseny torzulásának elkerüléséhez;

20. emlékeztet arra, hogy a megújuló energiáról szóló felülvizsgált irányelv előírja, hogy az üzemeltetőknek kockázatalapú megközelítést kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék annak kockázatát, hogy a nem fenntartható erdei biomasszát bioenergia-termelésre használják fel;

Kutatás és innováció

21. hangsúlyozza, hogy a kutatás és innováció alapvető szerepet játszik abban, hogy az erdők és az erdőalapú ágazat hozzájáruljanak korunk kihívásainak kezeléséhez; úgy véli, hogy az erdészet és az erdőalapú iparágak terén végzett kutatás pozitív eredményeket hozhat az éghajlatváltozás mérséklése, a fenntartható vállalkozások növekedése, a foglalkoztatás, az erdők hosszú távú egészségének megőrzése és a biológiai sokféleség védelme terén, ezért azt ösztönözni kell; felszólít az Európai horizont program megfelelő finanszírozására, valamint a kutatás, az ipar, az erdészet, az  agrárerdészet s a társadalom közötti kapcsolatok erősítésére olyan konkrét eszközök révén, mint az európai partnerségek  (például a Partnerség a körforgásos és bioalapú európai gazdaságért és a Build4People partnerség).

22. hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az erdőalapú ágazat és más ágazatok közötti kapcsolatokat, illetve a digitalizáció és a kutatást és innovációt előmozdító beruházások jelentőségét az ipari szimbiózis megteremtése érdekében;

23. hangsúlyozza az erdészettel kapcsolatos további kutatás ösztönzésének fontosságát, kiemelve különösen a kkv-k szerepét a fenntartható erdőalapú kutatáshoz és innovációhoz való hozzájárulás terén;

24. hangsúlyozza, hogy az az erdőalapú ágazatban az oktatás és a szakértelemmel rendelkező, jól képzett munkaerő fontos szerepet játszik a fenntartható erdőgazdálkodás sikeres gyakorlati megvalósításában; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az e tekintetben meglévő európai eszközök végrehajtását és megerősítését;

Adatok – a műholdas szolgáltatások felhasználása

25. felhívja az EU-t, hogy hozzon létre egy megfigyelő hálózatot az európai erdők számára a Kopernikusz Föld-megfigyelési programjaihoz kapcsolódó helyi szintű információgyűjtés céljából (az újraerdősítés, a hőmérséklet, a parazitás megbetegedések és a természeti katasztrófák kapcsán), amely valós idejű megbízható előrejelzéseket tud készíteni a fenntartható erdőgazdálkodás javítása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az erdészeti adatok pontosságát a tagállamok közötti közvetlen és összehasonlítható információmegosztás lehetővé tétele érdekében;

26. felszólít egy műholdas nyomonkövetési rendszer kialakítására és megvalósítására, amely lehetővé teszi az erdők részletes nyomon követését az egész Európai Unióban, az időjárással kapcsolatos hatékonyabb figyelmeztető jelzéseket és jobb hatásjelentéseket eredményez, valamint betáplálja azokat a nemzeti erdészeti leltárakba; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem jelenthet túlzott adminisztratív terhet az érintett vállalatok számára, mivel többségük közepes és kisvállalkozás;

27. hangsúlyozza, hogy az EU-ban az erdők nagyon eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, ezért eltérő gazdálkodási megközelítésekre van szükség; aggodalmát fejezi ki az erdők egészségi állapota és ellenálló képessége miatt Európa számos részén, amelyekre károsan hat az éghajlatváltozás és az erdőkben előforduló kártevők és betegségek; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni és teljes mértékben ki kell használni az idegenhonos özönfajok, fertőzések és betegségek elterjedése miatt az erdőket sújtó, határokon átnyúló károk megfigyelésére, a rájuk vonatkozó tájékoztatásra és kezelésükre szolgáló uniós mechanizmusokat; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett területekre, beleértve a földközi-tengeri térséget is.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT
BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	28.5.2020
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	48 20 10
A zárószavazáson jelen lévő tagok	François Alfonsi, Nicola Beer, François-Xavier Bellamy, Hildegard Bentele, Tom Berendsen, Vasile Blaga, Michael Bloss, Manuel Bompard, Paolo Borchia, Marc Botenga, Markus Buchheit, Klaus Buchner, Martin Buschmann, Cristian-Silviu Buşoi, Jerzy Buzek, Carlo Calenda, Andrea Caroppo, Maria da Graça Carvalho, Ignazio Corrao, Josianne Cutajar, Nicola Danti, Pilar del Castillo Vera, Martina Dlabajová, Christian Ehler, Valter Flego, Niels Fuglsang, Lina Gálvez Muñoz, Claudia Gamon, Jens Geier, Nicolás González Casares, Bart Groothuis, Christophe Grudler, András Gyürk, Henrike Hahn, Robert Hajšel, Ivo Hristov, Ivars Ijabs, Romana Jerković, Eva Kaili, Seán Kelly, Izabela-Helena Kloc, Łukasz Kohut, Zdzisław Krasnodębski, Andrius Kubilius, Miapetra Kumpula-Natri, Thierry Mariani, Marisa Matias, Eva Maydell, Georg Mayer, Joëlle Mélin, Iskra Mihaylova, Dan Nica, Angelika Niebler, Ville Niinistö, Aldo Patriciello, Mauri Pekkarinen, Mikuláš Peksa, Tsvetelina Penkova, Morten Petersen, Markus Pieper, Clara Ponsatí Obiols, Sira Rego, Jérôme Rivière, Robert Roos, Sara Skyttedal, Maria Spyraki, Jessica Stegrud, Beata Szydło, Grzegorz Tobiszowski, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Marie Toussaint, Isabella Tovaglieri, Henna Virkkunen, Pernille Weiss, Carlos Zorrinho
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Jutta Paulus, Edina Tóth

 

 

 

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

48	+
PPE	François-Xavier Bellamy, Hildegard Bentele, Tom Berendsen, Vasile Blaga, Cristian-Silviu Buşoi, Jerzy Buzek, Maria Da Graça Carvalho, Pilar Del Castillo Vera, Christian Ehler, András Gyürk, Seán Kelly, Andrius Kubilius, Eva Maydell, Angelika Niebler, Aldo Patriciello, Markus Pieper, Sara Skyttedal, Maria Spyraki, Edina Tóth, Henna Virkkunen, Pernille Weiss
Renew	Nicola Beer, Nicola Danti, Martina Dlabajová, Valter Flego, Claudia Gamon, Bart Groothuis, Christophe Grudler, Ivars Ijabs, Iskra Mihaylova, Mauri Pekkarinen, Morten Petersen
S&D	Carlo Calenda, Josianne Cutajar, Niels Fuglsang, Lina Gálvez Muñoz, Jens Geier, Nicolás González Casares, Robert Hajšel, Ivo Hristov, Romana Jerković, Eva Kaili, Łukasz Kohut, Miapetra Kumpula-Natri, Dan Nica, Tsvetelina Penkova, Patrizia Toia, Carlos Zorrinho

 

20	-
ECR	Robert Roos
GUE/NGL	Manuel Bompard, Marc Botenga, Marisa Matias, Sira Rego
ID	Markus Buchheit, Thierry Mariani, Georg Mayer, Joëlle Mélin, Jérôme Rivière
NI	Martin Buschmann, Ignazio Corrao
Verts/ALE	François Alfonsi, Michael Bloss, Klaus Buchner, Henrike Hahn, Ville Niinistö, Jutta Paulus, Mikuláš Peksa, Marie Toussaint

 

10	0
ECR	Izabela-Helena Kloc, Zdzisław Krasnodębski, Jessica Stegrud, Beata Szydło, Grzegorz Tobiszowski, Evžen Tošenovský
ID	Paolo Borchia, Andrea Caroppo, Isabella Tovaglieri
NI	Clara Ponsatí Obiols

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodik

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	7.9.2020
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	36 8 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Mazaly Aguilar, Clara Aguilera, Atidzhe Alieva-Veli, Álvaro Amaro, Eric Andrieu, Attila Ara-Kovács, Carmen Avram, Adrian-Dragoş Benea, Mara Bizzotto, Daniel Buda, Asger Christensen, Angelo Ciocca, Ivan David, Paolo De Castro, Jérémy Decerle, Salvatore De Meo, Herbert Dorfmann, Luke Ming Flanagan, Cristian Ghinea, Dino Giarrusso, Martin Häusling, Martin Hlaváček, Krzysztof Jurgiel, Jarosław Kalinowski, Elsi Katainen, Gilles Lebreton, Norbert Lins, Chris MacManus, Marlene Mortler, Ulrike Müller, Maria Noichl, Juozas Olekas, Pina Picierno, Maxette Pirbakas, Bronis Ropė, Bert-Jan Ruissen, Anne Sander, Petri Sarvamaa, Simone Schmiedtbauer, Annie Schreijer-Pierik, Veronika Vrecionová, Juan Ignacio Zoido Álvarez
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Manuel Bompard, Anna Deparnay-Grunenberg, Tilly Metz, Christine Schneider, Marc Tarabella, Thomas Waitz

 

 

 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

36	+
EPP	Álvaro Amaro, Daniel Buda, Salvatore De Meo, Herbert Dorfmann, Jarosław Kalinowski, Norbert Lins, Marlene Mortler, Anne Sander, Petri Sarvamaa, Simone Schmiedtbauer, Christine Schneider, Annie Schreijer-Pierik, Juan Ignacio Zoido Álvarez
S&D	Clara Aguilera, Eric Andrieu, Attila Ara-Kovács, Carmen Avram, Adrian-Dragoş Benea, Paolo De Castro, Maria Noichl, Juozas Olekas, Pina Picierno, Marc Tarabella
RENEW	Atidzhe Alieva-Veli, Asger Christensen, Jérémy Decerle, Cristian Ghinea, Martin Hlaváček, Elsi Katainen, Ulrike Müller
ECR	Mazaly Aguilar, Krzysztof Jurgiel, Bert-Jan Ruissen, Veronika Vrecionová
EUL/NGL	Chris MacManus
NI	Dino Giarrusso

 

9	-
ID	Mara Bizzotto, Angelo Ciocca, Gilles Lebreton, Maxette Pirbakas
GREENS/EFA	Anna Deparnay-Grunenberg, Martin Häusling, Tilly Metz, Bronis Ropė, Thomas Waitz

 

3	0
ID	Ivan David
EUL.NGL	Manuel Bompard, Luke Ming Flanagan

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

• [1] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.
• [2] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015.
• [3] HL C 346., 2016.9.21., 17. o.
• [4] HL L 317., 2014.11.4., 35. o.
• [5] https://ec.europa.eu/knowledge4policy/publication/council-conclusions-updated-eu-bioeconomy-strategy-29-november-2019_en
• [6] HL C 361., 2018.10.5., 5. o.
• [7] Az Eurostat erdészeti adatbázisa, amely a következő címen érhető el: https://ec.europa.eu/eurostat/web/forestry/data/database
• [8] az Európai Parlament 2019. májusi tájékoztatója az Európai Unióról és az erdőkről.
• [9] HL L 198., 2020.6.22., 13. o.
• [10] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „The European Environment – state and outlook 2020” [Az európai környezet – A helyzet és a kilátások 2020-ban] című jelentése, 83. o.
• [11] A Bíróság (ötödik tanács) C-164/97. és C-165/97. sz. Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa egyesített ügyekben 1999. február 25-én hozott ítéletének (ECLI:EU:C:1999:99) 16. pontja.
   
• [12] „Természetközeli erdősítés (proforestation): a meglévő erdők érintetlenül hagyása ökológiai potenciáljuk kiteljesítése érdekében” lásd William R. Moomaw (2019): Intact Forests in the United States: Proforestation Mitigates Climate Change and Serves the Greatest Good, in Frontiers in Forests and Global Change.
• [13] Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja, 2018: A biomassza termelése, szállítása, felhasználásai és áramlása az Európai Unióban: „Az EU által a megújuló energiára kitűzött célok eredményeként megugrott a fa biomassza fogyasztása”. A fa energiacélú felhasználására vonatkozó becslések: 42% (2005), 43% (2010), 48% jelenleg, miközben az energiacélú felhasználást valószínűleg a ténylegesnél alacsonyabbnak jelentik be.
• [14] Az IPBES vendégszakértőinek cikke: „COVID-19 Stimulus Measures Must Save Lives, Protect Livelihoods, and Safeguard Nature to Reduce the Risk of Future Pandemics”, Professors Josef Settele, Sandra Díaz, Eduardo Brondizio és Dr Peter Daszak, 2020. április 27.
• [15] Az Európai Parlament 2020. január 16-i állásfoglalása a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP 15), elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015.
• [16] Európai Környezetvédelmi Ügynökség, „European Forest Ecosystems – State and Trends” [Európai erdei ökoszisztémák – a jelenlegi helyzet és a tendenciák], 2016
• [17] A Forest Europe 1993. évi H1 helsinki állásfoglalása.
• [18] S. Luyssaert et al., 2008: „Old-growth forests as global carbon sinks”, in Nature.
• [19] A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozása című, 2019. július 23-i bizottsági közlemény (COM(2019)0352).
• [20] Az Európai Parlament 2020. január 16-i állásfoglalása a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP 15), elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015, (52) bekezdés.
• [21] Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrehaladás című 2018. december 7-i bizottsági jelentés (COM(2018)0811), 3. o.
• [22] Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 2019. évi jelentése az éghajlatváltozásról és a földhasználatról - A politikai döntéshozóknak szóló összefoglaló
• [23] A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES): „Politikai döntéshozók számára készített összefoglaló az Európa és Közép-Ázsia biológiai sokféleségével és ökoszisztéma-szolgáltatásaival kapcsolatos regionális értékelő jelentéséről”, 2018. M. Fischer, M. Rounsevell, A. Torre-Marin Rando, A. Mader, A. Church, M. Elbakidze, V. Elias, T. Hahn. P. A. Harrison, J. Hauck, B. Martín-López, I. Ring, C. Sandström, I. Sousa Pinto, P. Visconti, N.E. Zimmermann and M. Christie (eds.). IPBES secretariat, Bonn, Germany.
• [24] Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrehaladás című 2018. december 7-i bizottsági jelentés (COM(2018)0811), 3. o.
• [25] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2019. november 27-i tájékoztatása, „Forest dynamics in Europe and their environmental consequences” (Erdődinamika Európában és ökológiai következményeik), utoljára 2019. december 10-én módosítva
• [26] A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia félidős értékelése című, 2015. október 2-i bizottsági jelentés (COM(2015)0478).
• [27] Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja, 2018: A biomassza termelése, szállítása, felhasználásai és áramlása az Európai Unióban.
• [28] Európai Környezetvédelmi Ügynökség, „Forest dynamics in Europe and their environmental consequences” (Erdődinamika Európában és ökológiai következményeik), 2018. november 27.
• [29] Naudts, K., Chen, Y., et al., „Europe’s forest management did not mitigate climate warming”, in Science, 2016. február 5. 351. kötet, 6273. sz., 597-600. o.
• [30] Az Európai Parlament 2020. január 16-i állásfoglalása a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP 15), elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015.
• [31] Az európai erdők védelmével foglalkozó, Helsinkiben 1993. június 16–17-én megrendezett II. miniszteri konferencia H1. sz. határozata
• [32] Sabatini, F.M., Burrascano, S., et al., ‘Where are Europe’s last primary forests?’. In Diversity and Distributions, első kiadás: 2018. május 28. Vol. 24, Issue 10, 2018. október, pp. 1426-1439, 3. ábra
• [33] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).