MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ

Javaslat az uniós értékek megerősítéséről szóló intézményközi megállapodásra

AZ EURÓPAI PARLAMENT, AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 295. cikkére,

mivel:

(1) az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke értelmében az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.

(2) Az EUSZ 49. cikke értelmében az uniós értékek tiszteletben tartása és az előmozdításuk iránti elkötelezettség az uniós tagság alapvető feltétele. Az EUSZ 7. cikkével összhangban az uniós értékek valamely tagállam általi súlyos és tartós megsértése az adott tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jog felfüggesztését vonhatja maga után. Az uniós értékek tiszteletben tartása képezi a tagállamok közötti magas szintű bizalom és kölcsönös bizalom alapját.

(3) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság (a továbbiakban: a három intézmény) elismeri az uniós értékek tiszteletben tartásának fontosságát. Az Unió megfelelő működéséhez és az EUSZ 3. cikkében meghatározott célkitűzéseinek eléréséhez tiszteletben kell tartani az uniós értékeket. A három intézmény a kölcsönös lojális együttműködés mellett kötelezte el magát az uniós értékek előmozdításának és tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

(4) A három intézmény elismeri, hogy ésszerűsíteni kell és meg kell erősíteni az uniós értékeknek való megfelelés előmozdítását célzó meglévő eszközöket. Ezért átfogó és bizonyítékokon alapuló, a szubszidiaritás és arányosság elvét tiszteletben tartó intézményközi mechanizmust kell létrehozni a három intézmény közötti koordináció javítása és a korábbi kezdeményezések megszilárdítása érdekében. A Bel- és Igazságügyi Tanács 2013. június 6–7-i következtetéseivel összhangban egy ilyen mechanizmusnak „átlátható módon, objektíven összeállított, összehasonlított és elemzett bizonyítékok alapján, valamint a tagállamok közötti egyenlő bánásmód elve alapján” kell működnie.

(5) A három intézmény egyetért abban, hogy az uniós értékek előmozdításának és tiszteletben tartásának megerősítése érdekében szükség van az uniós értékek éves nyomonkövetési ciklusára. Az éves ellenőrzési ciklusnak átfogónak, objektívnek, pártatlannak és bizonyítékokon alapulónak kell lennie, és azt valamennyi tagállamra egyformán és méltányosan kell alkalmazni. Az éves ellenőrzési ciklus elsődleges célja, hogy megelőzze az uniós értékek megsértését és az azoknak való meg nem felelést, hogy kiemelje a kedvező fejleményeket és megossza a bevált gyakorlatokat, ugyanakkor közös alapot biztosítson a három intézmény egyéb intézkedéseihez. A három intézmény abban is megállapodik, hogy az átfedések elkerülése és az általános hatékonyság megerősítése érdekében ezt az intézményközi megállapodást az uniós értékek előmozdításával és tiszteletben tartásával kapcsolatos meglévő eszközök és kezdeményezések – különösen az éves jogállamisági jelentés, a Tanács éves jogállamisági párbeszéde és a Bizottság jogállamisági kerete – integrálására használják.

(6) Az éves nyomonkövetési ciklus egy előkészítő szakaszból, egy ajánlásokat is tartalmazó, az uniós értékeknek való megfelelésről szóló, éves nyomonkövetési jelentés közzétételéből, valamint egy nyomonkövetési szakaszból áll, amely az ajánlások végrehajtását foglalja magában. Az éves ellenőrzési ciklust az átláthatóság és a nyitottság szellemében kell lefolytatni, a polgárok és a civil társadalom részvételével, és védeni kell a félretájékoztatástól.

(7) A három intézmény osztja azt a nézetet, hogy az éves ellenőrzési ciklusnak a 2006/928/EK[15] és a 2006/929/EK[16] bizottsági határozatok helyébe kell lépnie, és teljesítenie kell többek között az említett határozatok célkitűzéseit. Ez az intézményközi megállapodás nem érinti a 2005. évi csatlakozási okmányt és különösen annak 37. és 38. cikkét.

(8) Az éves ellenőrzési ciklusnak továbbá ki kell egészítenie az uniós értékek előmozdításával és megerősítésével kapcsolatos egyéb eszközöket, és összhangban kell állnia azokkal. A három intézmény vállalja, hogy az éves ellenőrzési jelentések megállapításait felhasználja annak értékeléséhez, hogy fennáll-e az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan vagy tartósan megsérti az EUSZ 7. cikke szerinti uniós értékeket. Hasonlóképpen, a Bizottságnak figyelembe kell vennie az éves monitoringjelentés megállapításait annak értékelése során, hogy kötelezettségszegési eljárást kell-e indítani, vagy az (EU) 2020/xxxx európai parlamenti és tanácsi rendelet[17] 5. cikkével összhangban vannak-e általános hiányosságok a jogállamiság tekintetében a tagállamokban. A három intézmény egyetért abban, hogy az éves ellenőrzési jelentéseknek általánosabban kell vezérelniük fellépéseiket az uniós értékek tekintetében.

(9) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 295. cikkével összhangban ez az intézményközi megállapodás kizárólag az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti együttműködés megkönnyítésére szolgáló szabályokat határoz meg, és az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezek az intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el. Ez az intézményközi megállapodás nem sérti az Európai Bíróság előjogait az uniós jog hivatalos értelmezése tekintetében,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

I. CÉLKITŰZÉSEK

1. A három intézmény megállapodik abban, hogy koordináció és együttműködés révén előmozdítják és megerősítik az Unió EUSZ 2. cikke szerinti értékeinek tiszteletben tartását.

II. ÉVES NYOMONKÖVETÉSI CIKLUS

2. A három intézmény megállapodik abban, hogy őszinte és kölcsönös együttműködés keretében éves nyomon követési ciklust szervez az uniós értékekről, amely az uniós értékek valamennyi területével kapcsolatos kérdésekre és bevált gyakorlatokra terjed ki. Az éves nyomonkövetési ciklus egy előkészítő szakaszból, az uniós értékekről szóló, ajánlásokat is tartalmazó éves nyomonkövetési jelentés közzétételéből, valamint egy nyomonkövetési szakaszból áll.

3. A három intézmény megállapodik az uniós értékekkel foglalkozó állandó intézményközi munkacsoport (a továbbiakban: munkacsoport) létrehozásáról. A munkacsoport az éves ellenőrzési ciklusban elősegíti a három intézmény közötti koordinációt és együttműködést. A munkacsoport rendszeresen tájékoztatja a nyilvánosságot a munkájáról.

4. Egy független szakértőkből álló testület tanáccsal látja el a munkacsoportot és a három intézményt. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével együttműködve a független szakértői testület pártatlanul azonosítja az egyes tagállamokban történt főbb pozitív és negatív fejleményeket, és hozzájárul az éves jelentés módszertanának kidolgozásához. A három intézmény az éves ellenőrzési ciklus bármely szakaszában konzultálhat a testülettel.

Előkészítő szakasz

5. A Bizottság évente célzott konzultációt szervez az érdekelt felekkel, hogy információkat gyűjtsön az éves jelentéshez. Az érdekelt felekkel folytatott konzultációra minden év első negyedévében kerül sor. A konzultációnak átláthatónak kell lennie, és a munkacsoport által elfogadott egyértelmű és szigorú módszertanon kell alapulnia. A módszertannak minden esetben megfelelő formában tartalmaznia kell a referenciaértékeket, így például a 2006/928/EK és a 2006/929/EK bizottsági határozatok mellékleteiben felsorolt referenciaértékeket.

6. Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció lehetőséget biztosít a civil társadalmi szervezeteknek, a nemzeti emberi jogi intézményeknek és egyenlőséggel foglalkozó szerveknek, szakmai szövetségeknek és hálózatoknak, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek szerveinek, az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek, valamint a tagállamoknak – beleértve a nemzeti parlamenteket és a helyi hatóságokat is –, hogy hozzájáruljanak az éves jelentéshez. A Bizottság az érdekelt felek által szolgáltatott információkat belefoglalja az éves jelentésbe. A Bizottság az éves jelentés közzétételét megelőzően honlapján közzéteszi a konzultáció során tett hozzászólásokat.

7. A Bizottság az éves jelentés elkészítésekor a rendelkezésére álló valamennyi információra támaszkodik a munkacsoport által jóváhagyott metodológia alapján. E tekintetben különösen fontosak az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és más uniós szervek, az Európa Tanács – beleértve a Velencei Bizottságot és a Korrupció Elleni Államok Csoportját –, valamint a vonatkozó tanulmányokat készítő egyéb nemzetközi szervezetek jelentései és adatai. Amennyiben a Bizottság által készített éves jelentés eltér a független szakértőkből álló testület megállapításaitól, az Európai Parlament és a Tanács felkérheti a Bizottságot, hogy indokolja meg érvelését a munkacsoportnak.

8. A három intézmény bármelyikének kijelölt képviselői számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a munkacsoporttal való egyeztetés után tényfeltáró látogatásokat tegyenek a tagállamokban annak érdekében, hogy további információkat szerezzenek és tisztázzák az uniós értékek helyzetét az érintett tagállamokban. A Bizottság a megállapításokat belefoglalja az éves jelentésbe.

9. A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a munkacsoportot az előkészítő szakasz során elért haladásról.

Éves jelentés és ajánlások

10. A Bizottság az éves jelentést az előkészítő szakaszban összegyűjtött információk alapján készíti el. Az éves jelentésnek ki kell terjednie az uniós értékekhez kapcsolódó pozitív és negatív fejleményekre a tagállamokban. Az éves jelentésnek pártatlannak kell lennie, objektíven összeállított bizonyítékokon kell alapulnia, és tiszteletben kell tartania a tagállamok közötti egyenlő bánásmódot. A jelentéstétel mélységének tükröznie kell a szóban forgó helyzet súlyosságát. Az éves jelentés tartalmaz egy részt, amely az uniós értékekkel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárásokkal foglalkozik.

11. Az éves jelentés kifejezetten az egyes tagállamokra vonatkozó ajánlásokat tartalmaz az uniós értékek védelmének és előmozdításának megerősítése céljából. Az ajánlásokban meg kell határozni a végrehajtásra vonatkozó konkrét célokat és határidőket, és kellően figyelembe kell venni az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott, indokolással ellátott javaslatokban kifejezett aggályokat. Az ajánlások figyelembe veszik a tagállamok politikai és jogi rendszereinek sokféleségét. Az ajánlások végrehajtását az egymást követő éves jelentésekben vagy adott esetben sürgős jelentésekben kell értékelni.

12. Az éves jelentést, annak ajánlásaival együtt, minden év szeptemberében közzé kell tenni. A közzététel időpontját a munkacsoportban részt vevő három intézmény egymással egyeztetve dönti el. A közzétételt megelőzően a Bizottság benyújtja az éves jelentés tervezetét a munkacsoportnak.

Nyomon követés

13. Az Európai Parlament és a Tanács legkésőbb a közzététel időpontjától számított két hónapon belül megvitatja az éves jelentés tartalmát. A jelentést nyilvánosságra kell hozni. A Parlament és a Tanács állásfoglalások és következtetések formájában elfogadja az éves jelentéssel kapcsolatos álláspontját. A nyomon követés részeként az Európai Parlament és a Tanács értékeli és mérlegeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hajtották végre a korábbi ajánlásokat, az Európai Unió Bírósága vonatkozó ítéleteinek végrehajtására is kiterjedően. A három intézmény kihasználja a Szerződések szerinti hatásköreit azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az eredményes nyomon követéshez. A három intézmény törekszik az éves jelentésről szóló vita időben történő előmozdítására a tagállamokban, különösen a nemzeti parlamentekben.

14. Az éves jelentés megállapításai alapján a Bizottság saját kezdeményezésére vagy az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére párbeszédet kezd egy vagy több tagállammal, beleértve az érintett hatóságokat is, az ajánlások végrehajtásának megkönnyítése céljából. A Bizottság a párbeszéd előrehaladásáról rendszeresen jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság különböző tevékenységeken keresztül bármikor technikai segítséget nyújthat a tagállamoknak, többek között az érintett tagállam kérésére is. Az Európai Parlament a nemzeti parlamentekkel együttműködve parlamentközi vitát szervez az éves jelentés megállapításairól.

15. A három intézménynek a finanszírozási prioritások meghatározásakor figyelembe kell vennie az éves jelentés megállapításait. A Bizottságnak – a mind megosztott, mind a közvetlen irányítás alá tartozó – uniós források kifizetését magukban foglaló vonatkozó éves munkaprogramok meghatározásakor célzott támogatást kell szerepeltetnie az uniós értékek védelmében és előmozdításában közreműködő szereplők, így például a civil társadalmi szervezetek és sajtóorgánumok számára.

16. A Bizottság EUMSZ 258. cikke és az (EU) 2020/xxxx rendelet 5. cikke szerinti hatásköreinek, valamint a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament és a Bizottság azon jogának sérelme nélkül, hogy az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban indokolással ellátott javaslatot nyújtson be a Tanácsnak, a három intézmény megállapodik abban, hogy az éves jelentéseknek iránymutatásul kell szolgálniuk az uniós értékekre vonatkozó tevékenységeikhez.

17. Az Európai Parlament és a Tanács konkrét iránymutatások és mutatók kidolgozására kérheti a Bizottságot az éves nyomonkövetési ciklus kapcsán felmerülő lényeges horizontális problémák kezelése érdekében.

Sürgős jelentés

18. Amennyiben egy vagy több tagállamban a helyzet az uniós értékek közvetlen és súlyos sérelmét idézi elő, a Bizottság saját kezdeményezésére vagy az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére sürgős jelentést készíthet a helyzetről. A Bizottság a jelentést a munkacsoporttal konzultálva készíti el. A Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kérését követően haladéktalanul elkészíti és legkésőbb két hónapon belül nyilvánosságra hozza a sürgős jelentést. A sürgős jelentés megállapításait bele kell foglalni a következő éves jelentésbe. A sürgős jelentés ajánlásokat fogalmazhat meg az uniós értékeket fenyegető közvetlen veszély kezelésére.

III. MÁS ESZKÖZÖKKEL VALÓ KIEGÉSZÍTŐ JELLEG

19. A három intézmény elismeri az éves ellenőrzési ciklus és az uniós értékek védelmét és előmozdítását szolgáló egyéb mechanizmusok – különösen az EUSZ 7. cikkében és az (EU) 2020/xxxx rendeletben meghatározott eljárás, valamint a kötelezettségszegési eljárások – egymást kiegészítő jellegét. A három intézmény vállalja, hogy az uniós politikákban figyelembe veszi ezen intézményközi megállapodás célkitűzéseit.

20. Amennyiben az éves jelentés egy vagy több uniós érték tekintetében rendszerszintű hiányosságokat tár fel, a három intézmény kötelezettséget vállal arra, hogy a Szerződések által rájuk ruházott hatáskörükön belül haladéktalanul meghozza a megfelelő intézkedéseket. A három intézmény megállapodik abban, hogy az éves jelentés megállapításai alapként szolgálnak annak eldöntéséhez, hogy meg kell-e indítani az EUSZ 7. cikkében meghatározott eljárást és kell-e kötelezettségszegési eljárást indítani az uniós értékek védelmében. A három intézmény többek között mérlegeli, hogy a magas szintű kölcsönös bizalmat igénylő uniós politikák fenntarthatók-e az éves jelentésben azonosított rendszerszintű hiányosságok fényében.

21. Az e megállapodással létrehozott éves ellenőrzési ciklus felváltja a 2006/928/EK bizottsági határozattal létrehozott, az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén meghatározott kritériumok teljesítése terén Románia által elért haladásra vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, valamint a 2006/929/EK bizottsági határozattal létrehozott, az igazságügyi reform, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén meghatározott kritériumok teljesítése terén Bulgária által elért haladásra vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, és teljesíti többek között az említett határozatok célkitűzéseit. A Bizottság ezért vállalja, hogy ezeket a határozatokat megfelelő időben hatályon kívül helyezi.

Az EUSZ 7. cikkére vonatkozó közös szabályok

22. A három intézmény vállalja, hogy az éves ellenőrzési jelentések megállapításait felhasználja annak értékeléséhez, hogy fennáll-e az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan vagy tartósan megsérti az EUSZ 7. cikke szerinti uniós értékeket.

23. Az EUSZ 7. cikkén meghatározott eljárás átláthatóságának és hatékonyságának fokozása érdekében a három intézmény megállapodik annak biztosításában, hogy az EUSZ 7. cikke szerinti javaslatot kezdeményező intézmény előterjeszthesse a javaslatot a Tanácsban, és az eljárás minden szakaszában teljes körű tájékoztatást kapjon és részt vehessen. A három intézmény megállapodik abban, hogy a munkacsoport keretében rendszeresen konzultálnak egymással az EUSZ 7. cikke alapján indított meglévő és lehetséges eljárásokról.

24. A három intézmény megállapodik abban, hogy kidolgozza az EUSZ 7. cikkében meghatározott eljárás hatékonyságának fokozását célzó szabályokat. Ezek az új szabályok magukban foglalhatják a meghallgatások és a helyzet állásával foglalkozó ülések rendezett menetrendjét, az indokolással ellátott javaslatban megfogalmazott aggályok orvoslását célzó ajánlásokat, valamint a végrehajtás ütemezését.

A költségvetési feltételrendszerre vonatkozó közös rendelkezések

25. Hasonlóképpen, a három intézmény kötelezettséget vállal arra, hogy az (EU) 2020/xxxx rendelet 5. cikkével összhangban felhasználja az éves monitoringjelentés megállapításait annak értékelése során, hogy vannak-e általános hiányosságok a jogállamiság tekintetében a tagállamokban, valamint a meglévő vagy jövőbeli költségvetési eszközök céljából történő bármely egyéb releváns értékelés során. Amennyiben az éves jelentés megállapítja, hogy egy tagállamban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosság sérti vagy veszélyezteti a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, a Bizottság az (EU) 2020/xxxx rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően írásbeli értesítést küld az érintett tagállamnak.

IV. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

26. A három intézmény megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy rendelkezésükre álljanak az e megállapodás megfelelő végrehajtásához szükséges eszközök és források.

27. A három intézmény közösen és rendszeres időközönként nyomon követi e megállapodás végrehajtását, mind politikai szinten éves egyeztetések révén, mind technikai szinten a munkacsoport keretében.

28. Ez a megállapodás az aláírásának napján lép hatályba.

INDOKOLÁS

Az Uniót két világháborúra és a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok értékeinek súlyos megsértésére válaszul hozták létre, és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében meghatározott értékekre alapozták. Ezek az értékek valamennyi tagállamban közösek, és az Unió teljes működésének alapját képezik.

Az EUSZ 49. cikke értelmében az uniós értékek tiszteletben tartása az uniós tagság alapvető feltétele; a csatlakozási folyamat részeként az Unió értékeli, hogy egy jelölt magáénak vallja-e az uniós értékeket, beleértve a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok melletti elkötelezettségét, és visszatartja a tagságot, ha az ilyen elkötelezettség jogilag és a gyakorlatban nem kellően egyértelmű.

Az elmúlt évtizedben több tagállamban is szégyenletes támadások történtek a jogállamiság, az alapvető jogok és más uniós értékek ellen. A tapasztalatok sajnálatos módon azt mutatják, hogy az Unió rendelkezésére álló eszközök – köztük az EUSZ 7. cikkében meghatározott eljárás – nem hatékonyak és széttagoltak. Dicséretes, hogy a Bizottság – első alkalommal 2020-ben – lépéseket tett a jogállamiságról szóló éves jelentés elkészítése érdekében, de ez a jelentés nem terjed ki több kulcsfontosságú témára, nevezetesen a demokráciára és az alapvető jogokra. Emellett az EUSZ 2. cikkében említett értékek éves nyomon követését kötelező erejű uniós jogi aktusban, például az Európai Unió működéséről szóló szerződés 295. cikke alapján létrejött intézményközi megállapodásban kell rögzíteni. A jelentéstervezet tudomásul veszi, hogy az Unió strukturálisan továbbra sem képes megbirkózni a tagállamokban a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság megsértéseivel és a visszaesésekkel. Az is sajnálatos, hogy a Tanács nem tudott érdemi előrelépést tenni az uniós értékek érvényesítése terén az EUSZ 7. cikke szerinti folyamatban lévő eljárásokban, és úgy véli, hogy ez az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékektől való eltéréshez vezet.

Az átfogó mechanizmus hiányának kezelése érdekében, amely holisztikusan vizsgálhatná a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető jogok és minden más uniós érték helyzetét, szem előtt tartva ugyanakkor azt, hogy valamennyi tagállamot azonos módon, átlátható és egyértelmű kritériumok alapján kell kezelni, az előadó javasolja, hogy a Bizottság, a Tanács és a Parlament közösen hozzon létre egy olyan mechanizmust, amely az uniós értékekhez való hűségük éves nyomon követésére szolgál, ennek érdekében intézményközi megállapodást kötve.

A javasolt intézményközi megállapodás célja olyan szabályok megállapítása, amelyek a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti koordináció és együttműködés révén előmozdítják és erősítik az uniós értékek tiszteletben tartását. Ez egy olyan éves nyomonkövetési ciklust foglal magában, amely objektív és átlátható kritériumok alapján valamennyi uniós értékre kiterjed valamennyi tagállamban, és éves jelentéshez vezet. Az együttműködés és koordináció egy intézményközi munkacsoporton keresztül valósul meg, amelyet egy független szakértőkből álló testület támogat. Az éves jelentés nem csupán a negatív fejleményeket vizsgálja, hanem meghatározza a bevált gyakorlatokat és a pozitív lépéseket is.

Szem előtt tartva többek között a civil társadalom, az Európa Tanács nemzeti emberi jogi intézményei és szervei, valamint más nemzetközi és uniós szervek által végzett munkát, az előadó javasolja, hogy egyértelműen határozzák meg, hogy munkájuk hogyan járul hozzá az éves jelentéshez, és hogy miként vonják be ezeket az érintett feleket. Az intézményközi megállapodás tervezete figyelembe veszi továbbá az uniós értékek védelmére és előmozdítására irányuló meglévő mechanizmusokat és eljárásokat, különösen az EUSZ 7. cikkében meghatározott eljárást, a kötelezettségszegési eljárásokat és az általános hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló rendelettervezetet. Az átfedések elkerülése és annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamokkal szembeni valamennyi lépés azonos alapon történjen, az előadó azt javasolja, hogy az éves jelentést vegyék alapul annak eldöntéséhez, hogy aktiválják-e az EUSZ 7. cikke szerinti eljárást, valamint annak értékeléséhez, hogy megfelelőek-e más eszközök, beleértve a költségvetési feltételrendszerre vonatkozókat is.

A jelentés az árnyékelőadók értékes észrevételein, valamint a JURI és az AFCO bizottság véleményén alapul. A várakozások szerint az állásfoglalás-tervezetnek a mellékelt intézményközi megállapodás-tervezettel együtt történő elfogadása konstruktív tárgyalásokat fog eredményezni a Tanáccsal és a Bizottsággal, és végül egy erős, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmushoz fog vezetni.

VÉLEMÉNY A JOGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (14.9.2020)

<CommissionInt>az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére</CommissionInt>

<Titre>a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról</Titre>

<DocRef>(2020/2072(INL))</DocRef>

A vélemény előadója(*): <Depute>Tiemo Wölken</Depute>

(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 47. cikke)

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felkéri a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy:

– állásfoglalási indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a nemzeti igazságügyi rendszerek függetlensége, minősége és hatékonysága elengedhetetlen a magánszemélyek és a vállalkozások polgári jogi, kereskedelmi jogi és közigazgatási ügyeivel kapcsolatos hatékony igazságszolgáltatás eléréséhez; mivel az uniós igazságügyi eredménytábla lényeges adatokat nyújt ezekről a paraméterekről és összehasonlítási eszközként szolgál;

B. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke szerint az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) foglalt jogokat, szabadságokat és elveket, amely ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések; mivel az Európai Unió Bíróságának iránymutatása alapján a Chartát a tagállamok igazságügyi hatóságai kizárólag az uniós jogszabályok végrehajtása során alkalmazzák, azonban fontos szerepet tölt be egy olyan közös jogi, igazságügyi és jogállamisági kultúra előmozdításában, amelynek keretében a Chartában rögzített jogokat minden esetben, többek között a polgári jogi és közigazgatási eljárásokban is figyelembe veszik;

1. véleménye szerint a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmusnak elsősorban az EUSZ 2. cikkében rögzített uniós értékeket veszélyeztető fenyegetések megelőzését és kezelését kell céloznia, mielőtt valamely tagállamban megjelenne ezen értékek megsértésének egyértelmű kockázata, és be kellene indítani az EUSZ 7. cikkének alkalmazását, egyúttal tiszteletben kell tartania az EUSZ 4. és 5. cikkében foglalt szubszidiaritás és arányosság elvét; emlékeztet arra, hogy az uniós értékek be nem tartása negatív hatással lehet magára az európai projektre is, különösen ami az európai uniós polgárok alapvető jogait illeti, mivel mindez alááshatja a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat; kiemeli, hogy az Unió nem rendelkezik jogilag kötelező erejű mechanizmussal ahhoz, hogy rendszeresen ellenőrizze az uniós értékek tagállamok és uniós intézmények általi tiszteletben tartását; úgy véli, hogy egy ilyen mechanizmus legfőbb céljaként ezen értékek súlyos megsértése egyértelmű kockázatának megelőzését és kezelését kell kitűzni; ebben a tekintetben úgy véli, hogy a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktumról szóló esetleges jövőbeli javaslatoknak a megelőző és korrekciós intézkedésekre kell helyezniük a hangsúlyt; hangsúlyozza, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok mechanizmusának keretében az értékelési mérőszámok és kritériumok kidolgozása során biztosítani kell a teljes objektivitást;

2. kiemelkedően fontosnak tartja, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok mechanizmusának keretében végzett időszakos felülvizsgálat a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok közötti elválaszthatatlan kapcsolaton alapuljon, és magában foglalja a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó európai uniós paktumról szóló intézményközi megállapodás tervezetére irányuló parlamenti javaslat 7. cikkében felsorolt valamennyi szempontot; felhívja a Bizottságot mint a „Szerződések őrét”, hogy alaposabban támassza alá a Charta alkalmazásáról szóló éves jelentését azáltal, hogy egy nyomonkövetési rendszert alakít ki és párbeszédet folytat a tagállamokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó jövőbeli uniós mechanizmus keretében, amelynek célja annak biztosítása, hogy a polgári, közigazgatási, kereskedelmi és eljárásjoggal kapcsolatos nemzeti jogalkotási és igazságszolgáltatási intézkedések és gyakorlatok összhangban legyenek a Charta rendelkezéseivel;

3. hangsúlyozza, hogy a tagállamok valamennyi hatóságának minden esetben a törvények keretein belül, a független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszer ellenőrzése alatt kell működniük, és emlékeztet arra, hogy a jogbiztonság elve elengedhetetlen az igazságügyi rendszerekbe vetett bizalomhoz és a jogállamisághoz; hangsúlyozza, hogy a független és pártatlan igazságszolgáltatás által biztosított hatékony bírói jogvédelem, a jogbiztonság, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a végrehajtó hatalom önkényes gyakorlásának tilalma és a törvény előtti egyenlőség a jogállamiság nélkülözhetetlen sarokkövei; hangsúlyozza, hogy a bíróságok függetlenségének követelménye alapvető feltétele a hatékony jogvédelemhez és a tisztességes tárgyaláshoz való alapjognak, valamint annak, hogy az uniós jogból származtatott valamennyi anyagi és eljárási jog garantáltan védelmet élvezzen; hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége szerves részét képezi az igazságügyi döntéshozatalnak, és az EUSZ 19. cikkében foglalt hatékony jogvédelem elvéből eredő követelmény; megismétli azt a felhívását, hogy a fenti kérdések nyomon követésére szolgáló jelenlegi, részlegesen alkalmazandó eszközöket, mint például a Bulgáriára és Romániára vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmust egy, az összes tagállamra alkalmazandó alapos és összehangolt elemzéssel váltsák fel;

4. aggasztja, hogy a jogállamiság elleni legutóbbi támadások elsősorban a bíróságok függetlenségének csorbítására tettek kísérletet, és az Európai Unió működésének jogi, politikai és gazdasági alapjait kérdőjelezték meg; hangsúlyozza, hogy minden nemzeti bíróság egyúttal európai uniós bíróság is; sürgeti a Bizottságot, hogy a rendelkezésére álló valamennyi eszközt használja fel a nemzeti kormányok által az igazságszolgáltatási rendszerük függetlenségének veszélyeztetésére tett kísérletek ellen, illetve hogy a Parlamentet időben tájékoztassa az ilyen helyzetekről; rámutat a 2020. évi uniós igazságügyi eredménytábla azon következtetésére, miszerint a polgárok pontosan érzékelik, hogy az igazságügyi rendszereik függetlensége hiányának legfőbb oka a kormány és a politikusok általi beavatkozás; ezzel összefüggésben megvédi azt az álláspontot, miszerint a hatalmi ágak szétválasztásának elve magában foglalja azt is, hogy a bírákra kivetett fegyelmi szankciókat kivizsgáló és az ilyen szankciókról határozó személyeket politikai befolyástól mentes módon kell kijelölni, és azokat a bírákat, akik a meglévő nemzeti igazságszolgáltatási tanácsok tagjai, a szakma képviselőinek kell jelölniük, kiválasztaniuk, illetve megválasztaniuk;

5. kiemeli a 2019 májusában tett nagyszebeni nyilatkozat jelentőségét, amelyben az európai vezetők egyhangúlag kötelezettséget vállaltak arra, hogy a jövőben is védeni fogják az életmódunkat, a demokráciát és a jogállamiságot az Európai Unióban; ebből a célból felhívja a Bizottságot, az Európai Tanácsot és a Tanácsot, hogy kezelje prioritásként az erre a területre irányuló intézkedéseket, különösen a Covid19-válságot követően, amely több tagállamban autokratikus és illiberális tendenciáknak adott teret;

6. hangsúlyozza, hogy a jogállamisággal összefüggésében és a demokrácia elve alapján meghatározott követelményrendszert eredetileg azért hozták létre és építették be a Szerződésekbe, hogy javuljon az uniós intézmények demokratikus működése és hatékonysága, és ezáltal lehetővé tegyék számukra feladataik egységes intézményi keretben történő elvégzését;

7. hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak e szerepét teljesítve meg kell vizsgálnia intézményeit annak megállapítása érdekében, hogy azok működése megfelel-e a demokrácia és a jogállamiság elvének;

8. hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók képzése alapvető fontosságú az uniós jog helyes alkalmazása és végrehajtása, azaz a kölcsönös bizalom és a jogállamiság elvein alapuló európai közös jogi kultúra erősítése érdekében; véleménye szerint az ilyen képzések számára megfelelő finanszírozást kell biztosítani, és az európai igazságügyi képzésre irányuló jövőbeli stratégiának még nagyobb súlyt kell helyeznie az igazságszolgáltatáshoz való jog, a jogállamiság és a bírói függetlenség előmozdítására, és erre a célra még több erőforrást kell elkülönítenie, valamint ki kell terjednie a készségfejlesztésre és nem jogi kérdésekre is annak érdekében, hogy a bírák felkészültebbek legyenek a nem kívánt nyomásgyakorlás elhárítására; külön hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben megfelelő finanszírozást kell biztosítani az ágazati „Jogérvényesülés” és „Jogok és értékek” programok számára, mivel e programok célja az igazságügyi rendszerek, a jogállamiság és az uniós értékek közös európai kultúrájának előmozdítása és fejlesztése; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az igazságügyi képzésre vonatkozó közös szabványokat, és mozdítsa elő az igazságügyi képzéssel kapcsolatos intézményi együttműködést az EU-ban; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az Európai Unió Alapjogi Chartájával kapcsolatos tájékoztatási tevékenységét a Chartával foglalkozó, a tagállami bíráknak és jogi szakembereknek szóló képzési modulok népszerűsítése és finanszírozása révén;

9. üdvözli, hogy ez idáig az európai hálózatok alapvető szerepet játszottak az elképzeléseknek és a bevált gyakorlatoknak az EU igazságügyi rendszerén belüli cseréjének elősegítésében; sürgeti a Bizottságot, hogy határozzon meg további intézkedéseket az ilyen hálózatok, például az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat támogatása céljából, hogy a jogállamiságot elősegítő projektekre összpontosíthassanak, különösen azokban a tagállamokban, amelyek ilyen problémákkal szembesülnek;

10. elítéli a bírákkal és az ügyészekkel szemben alkalmazott bármely kényszert, zaklatást, nyomást, megfélemlítést és/vagy fizikai vagy verbális erőszakot, különösen a magánéletükben, a otthonaikban vagy a családi környezetükben; úgy véli, hogy a bíráknak és az ügyvédeknek képesnek kell lenniük hivatásuk gyakorlására anélkül, hogy állami hatóságok vagy tisztségviselők megkérdőjeleznék legitimitásukat, hozzáértésüket vagy függetlenségüket;

11. megállapítja, hogy továbbra is jelentős különbségek állnak fenn a képzésekben való részvétel terén a tagállamok, illetve a különféle jogi foglalkozások között; felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa e különbségek okait, és kezelje ezeket a jövőbeli európai igazságügyi képzési stratégia keretében, továbbá értékelje e különbségek hatását a tagállamok igazságszolgáltatásának függetlenségére, minőségére és hatékonyságára;

12. rámutat az igazságügyi képzésben rejlő potenciálra a nemzeti bíróságok és az Európai Unió Bírósága közötti párbeszéd javítása szempontjából, különösen az előzetes döntéshozatalt alátámasztó referenciaanyagok felhasználása, valamint az EUSZ 5.cikkében foglalt szubszidiaritás elve és az uniós jog elsőbbségének elve közötti kölcsönhatás tekintetében; emlékeztet arra, hogy az előzetes döntések tisztázzák, hogy miként kell az uniós jogot végrehajtani; úgy véli, hogy ez az eljárás lehetővé teszi az uniós jogszabályok egységes értelmezését és végrehajtását; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat a bíróságok és a jogi szakemberek közötti párbeszéd azáltal történő további támogatására, hogy elősegítik az információk és a bevált gyakorlatok rendszeres megosztását a demokrácián, a jogállamiságon és az alapvető jogokon alapuló uniós igazságszolgáltatási térség megerősítése és fejlesztése érdekében; hangsúlyozza az alkotmányos felügyeletért felelős szervek közötti szorosabb együttműködés szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg intézkedéseket az Európai Alkotmánybíróságok Konferenciája projektjeinek előmozdítása és támogatása érdekében;

13. kiemeli a 2020. évi uniós igazságügyi eredménytábla azon következtetését, miszerint a tagállamok között továbbra is jelentős különbségek vannak a függőben lévő ügyek számát illetően, és egyes tagállamokban megnőtt az ügyhátralékok aránya; megjegyzi, hogy a jogállamiság védelme az igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságától függ, és az igazságszolgáltatás esetében nem alkalmazható a „kétsebességes Európa” elve;

14. rámutat arra, hogy a tagállamok igazságügyi rendszereinek átfogó összehasonlítását lehetővé tevő uniós igazságügyi eredménytáblának és az uniós értékekről szóló éves nyomonkövetési jelentésnek – amely az egyes tagállamokban fennálló konkrét helyzetek alapos minőségi áttekintését adja – ki kellene egészíteniük egymást;

15. tudomásul veszi a 2020. évi uniós igazságügyi eredménytábla azon következtetését, hogy nem minden tagállam kínál olyan ikt-készségekkel kapcsolatos képzést, amelynek célja a digitalizációhoz való alkalmazkodás és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése új technológiák révén, valamint annak lehetővé tétele, hogy a bírák olyan készségeket fejlesszenek ki, mint a bírósági ügyvezetés és az igazságügyi etika, és hogy az ilyen képzésben részesülő bírák száma a legtöbb országban alacsony; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy a küszöbön álló európai igazságügyi képzési stratégiában helyezzen hangsúlyt az ikt-képzésekre; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a gyorsabb digitalizációt a tagállamok igazságszolgáltatási rendszereinek minden szintjén, a mesterséges intelligencia használatát az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításának eszközeként, valamint támogassa az ikt-eszközök szabványosítását és egyszerűsítését; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a tagállamok által a gyorsabb eljárások és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése céljából a bírák és a polgárok rendelkezésére bocsátott ikt- és más eszközöket, ideértve a bírósági eljárások online követésének lehetőségét, különösen a fogyatékossággal élők vagy a kiszolgáltatott csoportokba tartozók – például nemzeti kisebbségek tagjai vagy migránsok – esetében; rámutat emellett a 2020. évi uniós igazságügyi eredménytábla azon következtetésére, miszerint továbbra sem lehetséges minden tagállamban az adatgyűjtés az igazságszolgáltatás valamennyi területén, és emlékeztet arra, hogy az adatokhoz való hozzáférés értékes és szükséges értékelési eszköz;

16. felhívja a Bizottságot, fokozott figyelemmel vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megfelelően finanszírozott költségmentességi rendszerek működnek-e, hogy milyen a nyújtott jogi segítség minősége és megfizethetősége, illetve a bírósági eljárások hosszát és átláthatóságát, és értékelje, hogy jelenleg mely akadályok gátolják a jövedelemmel nem rendelkező polgárokat az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférésben; hasonlóképpen felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jogi költségek megtéríthetőségét, mivel ez is visszatartó erejű tényező lehet az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tekintetében; kiemeli a 2020. évi uniós igazságügyi eredménytábla azon következtetését, miszerint az évek során egyes tagállamokban a költségmentességhez való hozzáférés nehezebbé vált; hangsúlyozza, hogy a költségmentesség rendelkezésre állása és a bírósági díjak mértéke jelentős hatást gyakorolhat az igazságszolgáltatáshoz való jogra, és visszatartó erejű lehet a szegénységben élők számára;

17. megállapítja, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke elismeri az EU-n belüli megfelelő ügyintézéshez való jogot; megállapítja, hogy az Unió hatásköreinek bővülésével a polgárok egyre többször kerülnek kapcsolatba az Unió intézményeivel, szerveivel és ügynökségeivel, és eljárási jogaik védelme nem mindig megfelelő; megjegyzi, hogy az Unió megfelelő ügyintézésre vonatkozó hatályos szabályai és elvei igen sokféle jogforrásban elszórtan találhatók meg; hangsúlyozza, hogy egy olyan Unióban, amelyben a jogállamiság érvényesül, biztosítani kell, hogy az eljárási jogok és kötelezettségek meghatározása, kialakítása és teljesülése mindig megfelelő legyen; emlékeztet a nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló, 2013. január 15-i és 2016. június 9-i állásfoglalásaira; úgy véli, hogy az Uniónak példával kell elől járnia, és el kell fogadnia egy igazgatási eljárási kódexet, és e tekintetben ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az Európai Unió igazgatási eljárásáról szóló rendeletre;

18. felhívja a Bizottságot annak áttekintésére, hogy a tagállamokban miképpen élnek a csoportos keresetek lehetőségével, és ezek miképpen javítanak – nevezetesen az eljárások hatékonysága és költségei tekintetében – a jogrendszerek hozzáférhetőségén;

19. elítél minden olyan esetet, amikor a bírósági intézkedésekkel vissza lehet élni azon értékek és jogok kárára, amelyek védelmére a jogrendszerek hivatottak; sürgeti a Bizottságot, hogy vegyen figyelembe minden olyan esetet, amikor a bírósági intézkedések bevezetését és az alperes számára felmerülő költségeit a tagállamokban olyan célokra használják, amelyek a jogállamiság kultúrája, például a szabad és sokszínű média megléte, illetve a független tudományos szakemberek, kutatók, szakszervezeti tagok, emberijog-védők és civil társadalmi szervezetek ellen irányulnak; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések által ráruházott hatásköröknek megfelelően tegyen meg minden szükséges intézkedést az ilyen gyakorlatok megszüntetése érdekében, és biztosítsa azok elszámoltathatóságát, akik az ilyen gyakorlatok előfordulását lehetővé teszik;

20. hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek kritikus szerepet vállalnak a jogállamiság védelme érdekében az EU-ban és a tagállamokban; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetését és alkalmazását[18];

21. véleménye szerint szükség van a tagállamok igazságügyi rendszereinek összetételében és szerkezetében makacsul fennálló, nemek közötti különbség kezelésére és a sokszínűség – többek között az etnikai és a kulturális sokszínűség – előmozdítására e rendszerek minőségének, pártatlanságának, hatékonyságának és függetlenségének javítása érdekében; kiemeli a 2020. évi uniós igazságügyi eredménytábla azon következtetését, miszerint a legtöbb tagállamban a legfelsőbb bíróságok szintjén a női bírák aránya továbbra sem éri el az 50%-ot.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG
NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

VÉLEMÉNY AZ ALKOTMÁNYÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (11.9.2020)

<CommissionInt>az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére</CommissionInt>

<Titre>a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról</Titre>

<DocRef>(2020/2072(INL))</DocRef>

A vélemény előadója: <Depute>Włodzimierz Cimoszewicz</Depute>(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 47. cikke)

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy:

– állásfoglalási indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. emlékeztet arra, hogy a jogállamiságra, a demokráciára és az alapvető jogokra vonatkozó uniós struktúra az Európai Közösség (EK) létrehozása óta folyamatosan fejlődött, és azt mind a Bíróság ítélkezési gyakorlata, mind e struktúrának az egymást követő szerződések által bevezetett módosításai megerősítették, valamint, hogy a jelen időszakban a Lisszaboni Szerződés a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető jogokat közös elvekből az Unió alapvető értékeinek rangjára emelte; meggyőződése, hogy ezt a fejlődési folyamatot továbbra is elő kell mozdítani;

2. felhívja a figyelmet arra, hogy az EU a csatlakozási kritériumok között kodifikálta a tagjelölt országok azon kötelezettségét, hogy az uniós tagság előfeltételeként rendelkezzenek a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét szavatoló stabil intézményekkel;

3. rámutat arra az ellentmondásra, hogy míg a jövőbeli tagállamokat az Unióhoz való csatlakozásuk előtt megvizsgálják a csatlakozási kritériumokban rögzített uniós értékeknek való megfelelésük tekintetében, az EU nem rendelkezik hatékony eszközökkel arra, hogy betartassa ezeket az alapelveket, mihelyt a tagjelöltek tagállammá válnak;

4. hangsúlyozza, hogy az EU jogi alapelveinek érvényesülésére vonatkozó nyomon követési, értékelési és felügyeleti mechanizmusok hiánya nem jelentene problémát, ha a tagállamok az Európai Unióhoz való csatlakozásukat követően is tartanák magukat ezekhez az elvekhez;

5. úgy véli, hogy a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete számos tagállamban jelentősen romlott, ami rendkívül sajnálatos; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Covid19-világjárványt néhány tagállamban arra használták fel, hogy tovább korlátozzák a polgároknak az Alapjogi Chartában is rögzített alapvető jogait és szabadságait; hangsúlyozza, hogy a fenti intézkedéseket folyamatosan nyomon kell követni annak érdekében, hogy felfüggesszék vagy megszüntessék azokat, ha már nem feltétlenül szükségesek a népegészségügyi védekezéshez;

6. hangsúlyozza, hogy a jogállamiság elválaszthatatlanul kapcsolódik a demokrácia és az alapvető jogok tiszteletben tartásához, ezért e három elvet közösen kell nyomon követni;

7. hangsúlyozza, hogy az Unió a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok közös, az EUSZ 2. cikkében rögzített elvein alapul; meggyőződése, hogy az EUSZ 2. cikkére maradéktalanul kiterjedő ellenőrzési mechanizmusra van szükség, amely nem rangsorolja az értékeket, hanem valamennyi uniós értékre kiterjed, és biztosítja azok megfelelő értékelését; rámutat különösen a jogállamiság előmozdításának és védelmének fontosságára, amely egyik alapértéke az Uniónak, amely a jogon alapul, valamint a tagállamoknak a hatékony bírói jogvédelem biztosítására vonatkozó kötelezettségén;

8. emlékeztet arra, hogy az EU még mindig nem rendelkezik hatékony eszközökkel ahhoz, hogy feltárja, megelőzze és felszámolja a tagállamokban az uniós értékek tekintetében jelentkező rendszerszintű fenyegetéseket; tudomásul veszi e tekintetben a jogállamiság Unión belüli további megerősítéséről szóló bizottsági közleményt és az abban foglalt intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy indokolatlan késedelem nélkül hajtsa végre a javasolt jogállamisági keretet; szükségesnek tartja annak mérlegelését, hogy a jövőben hogyan lehet bevezetni hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókat;

9. hangsúlyozza egy objektív, tényeken alapuló mechanizmus kialakításának fontosságát, amely tisztességes és pártatlan módon értékeli a demokrácia és a jogállamiság helyzetét, valamint az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, elismeri, hogy e mechanizmus létrehozását össze kell kapcsolni az Unió demokratikus működésének megerősítésével; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes kormányok esetében a párbeszédet szorgalmazó korábbi felhívások csupán korlátozott megoldásokat hoztak;

10. emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való csatlakozása az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése szerinti jogi kötelezettség, és ismételten hangsúlyozza, hogy a csatlakozási folyamatot mielőbb le kell zárni annak érdekében, hogy Európa-szerte biztosított legyen az emberi jogok védelmének egységes kerete, és tovább erősödjön az alapvető jogok és szabadságok védelme az EU-n belül; felhívja ezért a Bizottságot, hogy fokozza a Szerződések teljes körű végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, és indokolatlan késedelem nélkül zárja le a tárgyalásokat;

11. nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban jóhiszeműen és kölcsönösen együtt kell működniük egymással, és ezért a Szerződésekben meghatározott rendelkezéseknek megfelelően minden uniós intézménynek – politikai elfogultság nélkül – hozzá kell járulnia az uniós értékek védelméhez; kéri, hogy az ilyen tevékenységeket intézményközi megállapodás szabályozza és a meglévő mechanizmusokat szilárdítsák meg, ugyanakkor minden tagállam esetében független szakértői testület értékelése alapján készüljenek éves jelentések, meghatározva a megelőző és korrekciós intézkedéseket is;

12. úgy véli, hogy az uniós értékek megerősítéséről szóló jövőbeni intézményközi megállapodásnak – a hatékony végrehajtása érdekében – az EUMSZ 295. cikkével összhangban egyértelmű eljárásokat is létre kell hoznia az intézmények e területen folytatott együttműködésének összehangolása céljával; megjegyzi, hogy kerülni kell új struktúrák szükségtelen létrehozását és a feladatok megkettőzését, és a már meglévő eszközök szerves beépítését kell előnyben részesíteni.

13. hangsúlyozza, hogy olyan nyomon követési rendszerre van szükség, amely valamennyi tagállamban szorosan figyelemmel kíséri a helyzetet; kéri, hogy az éves jelentés következtetéseiről folytassanak vitát a Tanácsban és a Parlament által az éves ellenőrzési ciklus keretében szervezett parlamentközi konferencián;

14. kitart amellett, hogy az éves ellenőrzési ciklust annak minden szakaszában az átláthatóságra, a pártatlanságra és a tagállamok közötti egyenlőségre vonatkozó elveknek kell vezérelniük, és e ciklusnak objektív bizonyítékokon, mérhető indikátorokon és kritériumokon kell alapulnia, minden rosszindulatú félretájékoztatási stratégiával szemben védelemben kell részesülnie, valamint hathatós és a valósághoz igazított intézkedésekhez – adott esetben például kötelezettségszegési eljárásokhoz vagy szankciókhoz – kell vezetnie;

15 hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács kulcsfontosságú szerepet játszik a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának nyomon követésében Európában. ragaszkodik ezért ahhoz, hogy az Európa Tanáccsal – és mindenekelőtt a Velencei Bizottsággal – rendszeresen konzultáljanak, és hogy az általuk adott értékelést az új közös nyomon követési mechanizmus értékeléseiben és ajánlásaiban ismertessék.

16. emlékeztet arra, hogy bár az uniós jogi keret a jogállamiságot az EU és tagállamai közös értékeként kifejezetten megemlíti (az EUSZ 2. cikke), az uniós szerződések nem bocsátanak rendelkezésre fogalommeghatározást; rámutat, hogy a jogállamiság fogalma összetett és sok vonatkozásában nem egyértelmű, ezért az éves ellenőrzési ciklus létrehozásához konszenzusra lenne szükség a jogállamiság valamennyi tagállamban közösnek tekintett elveiről; úgy véli, hogy a „jogállamiság” a legszigorúbban leegyszerűsítve olyan rendszert jelent, amelyben  jogszabályokat alkalmaznak és hajtanak végre, és hogy a fogalom meghatározásakor a Bizottságnak tág definíciót kell alkalmaznia, amely az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában meghatározott, valamint a Velencei Bizottság jogállamisági ellenőrzőlistájában foglalt fogalmakra és elvekre épül;

17. úgy véli, hogy az intézményeknek mind az intézményközi megállapodás létrehozása, mind az éves ellenőrzési ciklus működtetése során az EUSZ 11. cikkével összhangban nyílt párbeszédet kell folytatniuk a civil társadalom képviselőivel és az érdekelt felekkel, és véleményüket és hozzájárulásukat e folyamat során nyilvánosságra kell hozniuk, és bele kell foglalniuk az éves jelentésekbe; az éves nyomonkövetési ciklusnak ezért minden szakaszában rendelkeznie kell a szervezett civil társadalom képviselőivel folytatandó rendszeres és nyilvános konzultációkról; javasolja, hogy adott esetben más uniós intézmények, szervek és ügynökségek, nemzetközi szervezetek, igazságügyi hálózatok és szövetségek, tudományos körök és agytrösztök, valamint a tagállamok nemzeti parlamentjei is járuljanak hozzá a fenti párbeszédhez;

18. rámutat, hogy Románia és Bulgária számára a 2007. január 1-i uniós csatlakozásuk során átmeneti intézkedésként együttműködési és ellenőrzési mechanizmust hoztak létre annak érdekében, hogy az igazságügyi reform lefolytatása során segítsék őket a korrupció és a szervezett bűnözés terén fennálló hiányosságok orvoslásában, és hogy e mechanizmus mindkét ország esetében – csatlakozásuk után 13 évvel – még mindig hatályban van; véleménye szerint az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus helyébe az éves ellenőrzési ciklusnak kell lépnie, amely az Európai Unió valamennyi tagállamára egyformán vonatkozna; úgy véli, hogy az Európai Bizottság által meghatározott, az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért eredmények értékelésére szolgáló referenciaértékeket az éves ellenőrzési ciklus keretében is fel lehetne használni;

19. elismeri, hogy az éves ellenőrzési ciklusban a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy – az eljárás hatékonyságának akadályozása nélkül – teljes körűen ismertessék álláspontjukat, tiszteletben tartva az összes tagállam egyenlőségét, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok aktívan és felelősen álljanak hozzá az éves ellenőrzési ciklushoz;

20. hangsúlyozza, hogy nem lehet teljes a mechanizmus olyan pozitív ösztönzők nélkül, mint például az alapvető jogok, a jogállamiság és a demokratikus elvek előmozdításán dolgozó civil társadalmi szervezetek támogatására szolgáló konkrét finanszírozás; hangsúlyozza ezért, hogy az uniós értékek sikeres védelmének biztosítása érdekében mind nemzeti, mind regionális szinten megfelelő pénzügyi támogatást kell biztosítani a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat védő civil társadalmi szervezetek számára (amint azt a Jogok és értékek programról szóló rendeletre irányuló javaslat előírja), valamint általános támogatást kell nyújtani az uniós értékek megsértését bejelentő személyek számára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben fenntartsák a Jogok és értékek programhoz tartozó „Uniós értékek” ágat;

21. ragaszkodik hozzá, hogy az éves ellenőrzési ciklust maradéktalanul összehangolják a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló rendelettel[19], a költségvetési átcsoportosításokat összekapcsolva az ellenőrzési folyamat eredményeivel, ugyanakkor védve az uniós források végső címzettjeinek és kedvezményezettjeinek jogos érdekeit; úgy véli, hogy e rendeletnek olyan kritériumokat és mutatókat kell tartalmaznia, amelyek kellően részletesek és mérhetők ahhoz, hogy lehetővé tegyék a jogállamiság megsértésének értékelését és a szankciók alkalmazásának megindítását;

22. úgy véli, hogy a Bizottságnak az éves ellenőrzési ciklus keretében végzett értékeléseire kell támaszkodnia többek között az arra vonatkozó ajánlásai során, hogy induljanak-e rendszerszintű kötelezettségszegési eljárások; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben teljes mértékben éljen az e tekintetben őt megillető hatáskörrel;

23 hangsúlyozza továbbá egyrészt, hogy az ítéletek meghozatalának jelentős késedelme (különösen a jogállamisággal kapcsolatos ügyekben) a jogállamiság csorbulása miatt visszafordíthatatlan és súlyos károkat okozhat, másrészt nagyobb figyelmet kell fordítani az Európai Unió Bíróságának a jogállamiság védelme terén meglévő potenciális lehetőségeinek és szerepének megerősítésére; véleménye szerint lehetséges volna, hogy minden ilyen esetben gyorsított eljárást folytassanak le, és szisztematikusan ideiglenes intézkedéseket alkalmazzanak; felhívja a Bizottságot, hogy szisztematikusan kérje fel a Bíróságot arra, hogy az EUMSZ 279. cikke alapján rendeljen el ideiglenes intézkedéseket az uniós értékekhez kapcsolódó sürgős esetekben, különösen akkor, ha az intézkedések hiánya helyrehozhatatlan kárt okozhat az uniós polgároknak vagy az uniós jogrendnek, és az EUMSZ 260. cikke alapján nyújtson be az ideiglenes intézkedések be nem tartása esetén bírság kiszabására irányuló kérelmet;

24. hangsúlyozza, hogy az éves ciklus mellett a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok megsértése lehetséges következményeinek súlyossága, valamint hatásainak mértéke által indokolt kivételes esetekben lehetővé kell tenni az Európai Parlament vagy a Tanács számára, hogy felkérje a Bizottságot a helyzetről szóló sürgős jelentés elkészítésére;

25. hangsúlyozza, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia alkalmat ad majd annak jobb megértésére, hogy mennyire szükség van az Unió alapvető értékeinek védelmére és az ezzel összefüggő válság kezelésére, és így lehetőséget adhat annak megvitatására is, hogy miként lehetne a Szerződésekben rögzíteni egy, az uniós értékek hatékonyabb érvényre juttatására szolgáló eljárást; hangsúlyozza, hogy a konferencia új lendületet ad majd az európai demokrácia megerősítéséről szóló európai vitának;

26 javasolja a 7. cikk hatékonyságának javítását egyrészt annak biztosításával, hogy a 7. cikkel kapcsolatos meghallgatásokon a Parlament is részt vegyen, másrészt a Szerződés jövőbeli módosítása esetén az egyhangúság követelményének megszüntetésével és a szankcionálási mechanizmus megerősítésével;

27. kéri az Európai Unió Bíróságának megerősítését, egyéni panasztételi eszközt bocsátva a polgárok rendelkezésére; hangsúlyozza, hogy mechanizmust kell létrehozni az alkotmányjogi kérdések eldöntésére; javasolja, hogy az Európa jövőjéről szóló közelgő konferencián ezeket a témákat is vitassák meg; javasolja, hogy az Európa jövőjéről szóló közelgő konferencián ezeket a témákat is vitassák meg;

28. kéri, hogy vizsgálják felül az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletet, és erősítsék meg az ügynökség azon megbízatását és képességét, hogy fellépjen az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek védelmében, valamint hogy saját kezdeményezésére nem kötelező erejű véleményeket adhasson ki az uniós jogszabály-tervezetekről, továbbá hogy mozdítsák elő az Ügynökséggel történő rendszeres konzultációt.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Név szerinti zárószavazás a véleménynyilvánításra felkért bizottságban

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás