Eljárás : 2019/2169(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0234/2020

Előterjesztett szövegek :

A9-0234/2020

Viták :

PV 21/01/2021 - 4
PV 21/01/2021 - 6
CRE 21/01/2021 - 4
CRE 21/01/2021 - 6

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2021)0025

<Date>{25/11/2020}25.11.2020</Date>
<NoDocSe>A9-0234/2020</NoDocSe>
PDF 390kWORD 142k

<TitreType>JELENTÉS</TitreType>

<Titre>az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról</Titre>

<DocRef>(2019/2169(INI))</DocRef>


<Commission>{FEMM}Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság</Commission>

Előadó: <Depute>Maria Noichl</Depute>

A vélemény előadója (*):
Eugenia Rodríguez Palop, Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY A FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
 VÉLEMÉNY AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGI, BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN


PR_INI

TARTALOMJEGYZÉK

Oldal

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

INDOKOLÁS

VÉLEMÉNY A FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

VÉLEMÉNY AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGI, BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

 


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról

(2019/2169(INI))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 6., 8., 10., 83., 153., 157. cikkére,

 tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikkére,

 tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére, valamint annak fenntartható fejlődési céljaira, különösen az 5. célra, továbbá annak konkrét célkitűzéseire és mutatóira,

 tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

 tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód különböző szempontjaira vonatkozóan 1975 óta elfogadott különböző uniós irányelvekre (79/7/EGK[1], 86/613/EGK[2], 92/85/EGK[3], 2004/113/EK[4], 2006/54/EK[5], 2010/18/EU[6] és 2010/41/EU[7] irányelvek),

 tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[8],

 tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv) irányuló, 2012. március 14-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0614),

 tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

 tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2016)0109),

 tekintettel a Bizottság „2019. évi jelentés a nők és férfiak közötti egyenlőségről az EU-ban” című, 2019. március 6-i munkadokumentumára (SWD(2015)0101),

 tekintettel az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottsága 64. ülésszakára vonatkozó uniós prioritásokról szóló, 2020. február 13-i állásfoglalására[9],

 tekintettel a nemek közötti bérszakadékról szóló, 2020. január 30-i állásfoglalására[10],

 tekintettel 2019. február 13-i állásfoglalására a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről[11],

 tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló 2019. november 28-i állásfoglalására[12],

 tekintettel a nemek közötti egyenlőség uniós médiaszektoron belüli helyzetéről szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására[13],

 tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2019. évi mutatójára, amelyet 2019. október 15-én tettek közzé,

 tekintettel az EU-ban a nemek egyenlőségéről és az adópolitikáról szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására[14],

 tekintettel az uniós kereskedelmi megállapodásokban a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására[15],

 tekintettel a nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának az EU-beli növeléséről szóló 2017. október 3-i állásfoglalására[16],

 tekintettel az „Egy uniós stratégia szükségessége a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében” című, 2017. június 14-i állásfoglalására[17],

 tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására[18],

 tekintettel a nemek közötti egyenlőség előmozdításáról a mentális egészséggel kapcsolatos és klinikai kutatások terén tárgyú, 2017. február 14-i állásfoglalására[19],

 tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyenlő díjazásról szóló, 1951. évi egyezményére, valamint az erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló, 2019. évi ILO-egyezményre,

 tekintettel a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló, 2014. március 7-i bizottsági ajánlásra[20],

 tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumára,

 tekintettel a Bizottság „Uniós cselekvési terv 2017–2019: A nemek közötti bérszakadék kezelése” című, 2017. november 20-i közleményére (COM(2015)0678),

 tekintettel a Bizottságnak a nők és férfiak közötti egyenlőség európai unióbeli helyzetéről szóló, 2019. évi jelentésére,

 tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: kulcsfontosságú szakpolitikák és intézkedések” című, 2019. június 13-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel „A szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására[21],

 tekintettel a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítését szolgáló, egyenlőtlenségek elleni küzdelemről szóló, 2017. november 16-i állásfoglalására[22],

 tekintettel a szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint annak a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására[23],

 tekintettel az európai női vállalkozások útjában álló külső tényezőkről szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására[24],

 tekintettel a vidéki térségekben élő nőkről és szerepükről szóló, 2017. április 4-i állásfoglalására[25],

 tekintettel a nemek közötti egyenlőség jobb megvalósulása érdekében az Unión belüli gondozási szolgáltatásokról szóló, 2018. november 15-i állásfoglalására[26],

 tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására[27],

 tekintettel a nőkről, a nemek közötti egyenlőségről és az éghajlati igazságosságról szóló, 2018. január 16-i állásfoglalására[28],

 tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak erősítése a digitális korban” című 2016. április 28-i állásfoglalására[29],

 tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására[30],

 tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: a következő lépések” című, 2019. december 10-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 1., 2., 3., 6., 9., 11., 12. és 15. elvére,

 tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó II. uniós cselekvési tervre, valamint „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a lányok és nők életének átalakítása az EU külkapcsolati politikája keretében (2016–2020)” című, közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0182),

 —tekintettel a Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, valamint felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

 tekintettel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciára (ICPD), annak cselekvési programjára és felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

 tekintettel az az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) 2016. évi Párizsi Megállapodására, a nemek közötti egyenlőségről szóló megerősített limai munkaprogramra és annak 2019. decemberi, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervére,

 tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014-ben közzétett jelentésére,

 tekintettel „Az egyenlőség Uniója: a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2020–2025)” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2010)0152),

 tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Demográfiai kihívások az EU-ban a gazdasági és fejlődési egyenlőtlenségek fényében” című 2020. május 7-i véleményére,

 tekintettel a Nemek közötti egyenlőség a helyi életben európai chartájára,

 tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

 tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

 tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A9-0234/2020),

A. mivel az egyenlő bánásmódhoz való jog az Európai Unió szerződéseiben és az Alapjogi Chartában elismert, meghatározó alapvető jog, és kulcsfontosságú annak továbbfejlesztéséhez;

B. mivel az EU 2019. évi nemek közötti egyenlőség mutatójában a tagállamok 100-ból átlagosan 67,4 pontot értek el, és az eredmény mindössze 5,4 ponttal javult 2005 óta;

C. mivel  az egyenlőtlenség makacs fennmaradásának okát a világban sok helyütt megfigyelhető káros struktúrák és sztereotípiák képezik, amelyek felszámolása előmozdítja majd a nemek közötti egyenlőséget; mivel a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, valamint a nők és lányok érvényesülését célzó beruházás nemcsak az egész társadalom számára előnyös, hanem önmagában véve is cél; mivel fontos megvizsgálni az úgynevezett „szivárgó vezeték” jelenségének tartós fennmaradását és kiváltó okait; mivel a demokratikus értékek, az alapvető jogok és különösen a nők jogainak védelme érdekében erős nőjogi mozgalomra van szükség, és mivel a nők jogait fenyegető tényezők magát a demokráciát is veszélyeztetik;

D. mivel a nemen alapuló megkülönböztetés gyakran az identitás –  nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor, szexuális irányultság,  nemi identitás és kifejezés, valamint osztály és/vagy migrációs státusz – alapján történő megkülönböztetéssel párosul, ami kettős és többszörös megkülönböztetéshez vezet; mivel a megkülönböztetés e többszörös veszélyének felismerése és kezelése érdekében a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos valamennyi politikában alapvető fontosságú a horizontális interszekcionális megközelítés; mivel az uniós politikák mindeddig nem vezettek be interszekcionális megközelítést, hanem főként a megkülönböztetés egyéni dimenziójára összpontosítottak, ami nem foglalkozik a megkülönböztetés intézményi, strukturális és történelmi dimenzióival; mivel az interszekcionális elemzés alkalmazása nemcsak a strukturális akadályok megértését teszi lehetővé, hanem bizonyítékkal szolgál referenciaértékek létrehozásához és a rendszerszintű megkülönböztetés, a kirekesztés és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni stratégiai és hatékony szakpolitikák felé vezető út kijelöléséhez is, és mivel az ilyen erőfeszítéseknek foglalkozniuk kell a megkülönböztetés valamennyi formájával annak érdekében, hogy minden nő számára megvalósuljon a nemek közötti egyenlőség;

E. mivel az EU fontos jogszabályokat fogadott el, kulcsfontosságú lépésként a nemek közötti egyenlőség elérése felé vezető úton; mivel azonban az ilyen erőfeszítések az elmúlt években lelassultak, ezzel szemben a nemek közötti egyenlőséget hirdető politikákkal és a nők jogaival szemben ellenséges mozgalmak virágzásnak indultak, és megpróbálták normaként visszaállítani a hagyományos nemi szerepeket, megkérdőjelezve a jelenlegi helyzetet és megakadályozva a további előrelépést; mivel ezek a mozgalmak, amelyek ellenzik a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikákat, a család sokszínűségét, az azonos neműek házasságát, a szexuális és reproduktív egészséghez fűződő jogokat, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló intézkedéseket, megpróbálják befolyásolni a nemzeti és európai politikai döntéshozatalt azzal az aggodalomra okot adó céllal, hogy a már kivívott alapvető jogokat ismét elvegyék, és mivel a nők jogait veszélyeztető fellépések egyúttal a demokráciára, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődésre nézve is fenyegetést jelentenek;

F. mivel az egészségügyi jogok, különösen a szexuális és reproduktív egészséghez fűződő jogok a nők alapvető jogai, ezeket tehát meg kell erősíteni, és semmiféleképpen sem szabad felhígítani vagy megszüntetni;

G. mivel néhány tagállamban látható visszaesés tapasztalható többek között a nők gazdasági érvényesülése terén, és reális a kockázat, hogy a tagállami programokban a nemek közötti egyenlőség szempontja még inkább háttérbe szorul;

H. mivel az EU-ban a 15 éves vagy annál idősebb nő közül már  minden harmadik tapasztalta fizikai és/vagy szexuális erőszak valamilyen formáját[31], minden második szexuális zaklatást, és minden tizedik került már szembe online zaklatással;

I. mivel a nőkkel szembeni erőszak minden formája (fizikai, szexuális, pszichológiai, gazdasági vagy online erőszak) az emberi jogok megsértését jelenti, és a nemek közötti egyenlőség elérésének egyik legnagyobb akadálya; mivel az egyenlőség előfeltétele az erőszaktól mentes élet; mivel az egészségügyben elkövetett nemi alapú erőszak, például a szülészeti és nőgyógyászati erőszak az erőszak olyan formái, amelyekre csak az elmúlt években derült fény, és mivel az idősebb nők elleni erőszak jelenségével továbbra sem foglalkoznak kellőképpen; mivel a nemek közötti egyenlőség elvének aláásását célzó félretájékoztató kampányok egyúttal a nőkkel szembeni erőszak kérdésének kezelését is megbénítják, amint azt az isztambuli egyezménnyel kapcsolatban láthattuk, amikor egyes tagállamok a szóban forgó elvvel nyilvánosan szembefordultak és káros politikai döntéseket hoztak;

J. mivel az emberkereskedelem az alapvető jogok és az emberi méltóság egyik legfelháborítóbb megsértése; mivel az emberkereskedelem regisztrált áldozatainak 80%-a nő és lány, a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem regisztrált áldozatainak pedig 95%-a nő és lány; mivel az emberkereskedelem a szervezett bűnözés növekvő ága, a rabszolgaság egyik formája és az emberi jogok megsértése, amely főként nőket és gyermekeket érint, különösen szexuális kizsákmányolás céljából; mivel a prostitúció piaca táplálja a nők és gyermekek kereskedelmét, és súlyosbítja az ellenük irányuló erőszakot; mivel a tagállamoknak oly módon kell kialakítaniuk szociális és gazdaságpolitikájukat, hogy segítsék a kiszolgáltatott nőket és lányokat a prostitúció elhagyásában, többek között célzott támogatást biztosító konkrét szociális és gazdaságpolitikák bevezetésével;

K. mivel a szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek strukturális okai vannak, amelyeket fel kell számolni és vissza kell szorítani, különösen a foglalkoztatással, a lakhatással, a mobilitással és a közszolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos szakpolitikák révén; mivel a prostitúció, az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolás céljából történő kereskedelme a rabszolgaság egyik formája, és összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal; mivel a szervezett bűnözés és a jövedelmezőség növekedése következtében az emberkereskedelem világszerte egyre nagyobb méreteket ölt; mivel a prostitúció piaca táplálja a nő- és gyermekkereskedelmet, és súlyosbítja az ellenük irányuló erőszakot, különösen azokban az országokban, ahol a szexipart legalizálták;

L. mivel világszerte a nők közel 35%-át éri pszichológiai vagy szexuális zaklatás a munkahelyén, vagy pedig személyes és szakmai céljaik szempontjából súlyos következményekkel járó zaklatás, márpedig ez pedig gyengíti a nők önbecsülését és a méltányosabb díjazással kapcsolatos tárgyalási pozícióját; mivel a tisztességes javadalmazás és a gazdasági függetlenség elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy a nők képesek legyenek kilépni a visszaélésszerű, erőszakos kapcsolatokból;

M. mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség csak a törvény előtti egyenlőség biztosításával, valamint az oktatáshoz, képzéshez és foglalkoztatáshoz való hozzáférés egyenlő esélyeinek megteremtésével érhető el;

N. mivel a hagyományos nemi szerepek továbbra is hatással vannak a nők és férfiak közötti feladatmegosztásra otthon, az oktatásban a munkahelyen és a társadalomban; mivel a fizetés nélkül végzett gondozási és háztartási munkát főként nők végzik, ami kihat a foglalkoztatásra és a szakmai előmenetelre, és hozzájárul a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékhoz; mivel a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését célzó intézkedések, közöttük a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló (EU) 2019/1158 irányelv[32] fontos első lépések, de ezeket a tagállamoknak mindenekelőtt át kell ültetniük, majd teljes körűen és megfelelő időn belül végre is kell hajtaniuk, valamint további intézkedésekkel is ki kell egészíteniük annak érdekében, hogy több férfit vonjanak be a nem fizetett munkába (hangsúlyozva, hogy ez a szakmaszerűen végzett munkával megegyező jelentőséggel bír) és a gondozási feladatokba, és előmozdítsák a bérek és a szakmai előremenetel egyenlőségén alapuló modellt; mivel a hagyományos struktúrák, a nem fizetett gondozási munka és a nemzeti adópolitikák munkavállalás ellen ható tényezői hozzájárulnak ahhoz, hogy a nők második keresői státuszba szoruljanak, illetve ilyen státuszban maradjanak, ami negatív következményekkel jár a nőkre és gazdasági függetlenségükre, valamint a társadalom egészére nézve;

O. mivel becslések szerint az EU-ban a gondozási szolgáltatások 80%-át nemhivatalos gondozók, zömmel nők (75%) nyújtják, ami a nemek közötti szakadékot mutat az ápolás-gondozás területén, erősen hozzájárulva a nyugdíjak tekintetében a nemek között  tapasztalható egyenlőtlenséghez is; mivel a 65 év alatti gondozók több mint 50%-a  gondozási tevékenységet más munka mellett végzi, ami megnehezíti a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését; mivel gyakran előfordulhat, hogy a gondozók gyakran az alacsony képzettséget követelő és alacsony fizetéssel járó állásokban dolgoznak, amelyeket a gondozási-ápolási időbeosztásukhoz lehet igazítani, valamint arra kényszerülhetnek, hogy csökkentsék munkaidejüket vagy felmondják fizetett munkájukat; mivel a nem hivatásos gondozók 7–21%-a csökkenti munkaidejét, és 3–18%-uk kivonul a munkaerőpiacról; mivel a minőségi ellátás biztosítása az EU-ban jelentős eltéréseket mutat a tagállamokon belül és azok között, a magán- és a közszférában, a városi és a vidéki területeken, valamint a különböző korcsoportok szerint; mivel az EU-ban nyújtott ellátással kapcsolatos adatok meglehetősen széttöredezettek, és hiányzik a holisztikus megközelítés, ami pedig szükséges volna az EU előtt álló demográfiai kihívások és az azokból eredő, a közkiadásokra nehezedő nyomás kezeléséhez;

P. mivel a különböző tagállamokban hiányosságok tapasztalhatók a gyermekgondozási rendszereknek a szülők – köztük egyedülálló szülők, főként anyák – szükségleteihez való hozzáigazítása terén, és továbbra is nehézségekbe ütközik a családi, a magán- és a szakmai élet összeegyeztetése, különösen a nők esetében; mivel a 45 év feletti nőket gyakran alulfoglalkoztatottnak és a férfiaknál sokkal rosszabb körülmények között foglalkoztatottnak tekintik, különösen akkor, amikor a szülési vagy szülői szabadság után visszatérnek a munkába, vagy amikor arra kényszerülnek, hogy összeegyeztessék a munkát az eltartottak gondozásával;

Q. mivel a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítása érdekében jó minőségű, könnyen hozzáférhető és megfizethető gondozási létesítményeket biztosító, a gondozással kapcsolatos szabadság jól átgondolt rendszerét kell biztosítani, és az e létesítményekre fordított kiadásokat az infrastrukturális beruházások részének kell tekinteni; mivel e szolgáltatások előfeltételei annak, hogy a nők részt vegyenek munkaerő-piacon, valamint vezető tudományos és kutatási álláshelyekbe kerüljenek;

R. mivel az anyaság védelme olyan jog, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartani, és mivel növelni kell a teljes körű jogokkal és teljes fizetéssel járó szülési szabadság időtartamát;

S. mivel az egyenlő (vagy egyenlő értékű) munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jogot törvény rögzíti ugyan, mégsem mindig biztosított; mivel a férfiak és nők közötti munkaerő-piaci egyenlőtlenségek tendenciájának megfordítása és felszámolásuk szempontjából a kollektív tárgyalás fontos eszköz lehet; mivel az EU-ban a nemek közötti órabérbeli különbség 16%, bár jelentős eltérések mutatkoznak az egyes tagállamok között; mivel a foglalkoztatási rátákat és az általános munkaerőpiaci részvételt is tekintetbe véve a nemek közötti bérszakadék eléri a 40%-ot; mivel a nemek közötti bérszakadék részét képezi a nyugdíjak tekintetében fennálló 37%-os különbség is; mivel az uniós munkaerő-piacon a férfiak 8%-a dolgozik részmunkaidőben, a nőknek azonban 31%-a, makacs egyenlőtlenségekre világítva rá, amelyek kiváltó okait kezelni kell;

T. mivel annak ellenére, hogy a nők munkaerő-piaci részvétele nőtt, továbbra is fennáll a nemek közötti szakadék, ami a nőket kiszolgáltatott vagy sebezhető helyzetbe hozhatja; mivel a nemek közötti foglalkoztatási különbség még mindig 12%-os az EU-ban[33]; mivel a nők alulreprezentáltak a jól fizetett ágazatokban és a döntéshozatali beosztásokban, és gyakrabban dolgoznak olyan munkahelyeken, amelyekre túlképzettek, és mivel az EU-ban dolgozó nők közül minden ötödik a legalacsonyabb bércsoportba tartozik, a férfiak esetében pedig csak minden tizedik; mivel a bérszakadék következményei közé tartozik a nyugdíjjövedelmek terén a nemek között fennálló 37%-os[34] – az elkövetkező évtizedekben tartósan megmaradó – különbség, valamint a nők és férfiak egyenlőtlen mértékű gazdasági függetlensége; mivel ambiciózus erőfeszítésekre van szükség a nemek közötti összes felsorolt szakadék megszüntetése érdekében;

U. mivel a nők munkaerőpiaci alulképviselete egyúttal megfosztja őket az egyenlőségtől a döntéshozatalban való részvétel vagy a bérek terén is, ezért korlátozza a nők lehetőségeit a gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális struktúrák megváltoztatására; mivel a nemek közötti bérszakadék egyik fő oka a munkahelyeken tapasztalható vertikális és horizontális szegregáció, valamint a munkaerő-felvétellel és az előléptetéssel kapcsolatos diszkriminatív gyakorlatok; mivel a nemi kvóták, a halszálka-listák rendszerei és a meg nem felelés vagy az eljárások működésképtelensége esetén alkalmazandó szankciók hatékony eszköznek bizonyultak az egyenlőség biztosítása és az egyenlőtlen hatalmi viszonyokkal szembeni fellépés szempontjából;

V. mivel gazdasági érvek szólnak a nők teljes körű gazdasági részvétele mellett, mivel a nemek közötti foglalkoztatási szakadék Európának évente 370 milliárd euróba kerül[35];

W. mivel a nemek közötti egyenlőség eléréséhez és a nemi alapú erőszak felszámolásához alapvető fontosságú az átfogó és az életkornak megfelelő információkhoz, a szexuális neveléshez és párkapcsolati oktatáshoz, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz és jogokhoz – többek között a családtervezéshez, a fogamzásgátló módszerekhez és a biztonságos és legális abortuszhoz – való hozzáférés; mivel a nők szexuális és reproduktív egészségének és jogainak megsértése, többek között a biztonságos és legális abortusz megtagadása a nők elleni erőszak egyik formája; mivel a szexuális életre és a kapcsolatokra vonatkozó átfogó oktatás, a lányok és nők önállósága, valamint a testükkel és életükkel kapcsolatos szabad és független döntéshozatal képessége gazdasági függetlenségük előfeltétele, ezért a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséhez és a nemi alapú erőszak felszámolásához is elengedhetetlen;

X. mivel a nők élen jártak a Covid19-világjárvány elleni küzdelemben, és mivel a jelenlegi válság aránytalan hatást gyakorol a nőkre, a lányokra és a nemek közötti egyenlőségre; mivel e hatások széles skálája a nemi alapú erőszak és zaklatás, a fizetés nélküli vagy egyenlőtlen bérezésű ápolás és a háztartási munka aggasztó növekedésétől kezdve a szexuális és reproduktív egészséghez való hozzáférés korlátozásáig terjed, és súlyos következményekkel jár a nők gazdasági helyzetére és munkájára nézve, különösen egészségügyi dolgozók, gondozók, valamint más elnőiesedett és bizonytalan ágazatok munkavállalói számára; mivel ennek ellensúlyozására konkrét intézkedésekre van szükség; mivel a gazdaságélénkítési programokat vagy az átmeneti alapokat a nemek szempontjából kiegyensúlyozott módon kell elosztani;  mivel a múltban a megszorító intézkedések károsnak bizonyultak a nőkre, a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre nézve;

Y. mivel az alapvető szabadságok és az emberi jogok – többek között a nemek közötti egyenlőség — tiszteletben tartása előfeltétele a különböző kulturális és oktatási kifejezésmódok létrehozásának és terjesztésének, mivel valamennyi kulturális és kreatív ágazat jelentős hatást gyakorol a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos meggyőződéseinkre, értékeinkre és megítélésünkre;

Z. mivel a nők és lányok számos akadállyal szembesülnek a sport területén, és nemcsak erőszaknak vannak kitéve, hanem a fizetéssel és a pénzdíjjal, valamint a munkakörülményekkel  kapcsolatos megkülönböztetéssel is szembesülnek, és széles körben alulreprezentáltak a sportszervezetek igazgatótanácsaiban és a médiában;

AA. mivel az EU-ban az önálló vállalkozóknak csupán 34,4%-a, az induló vállalkozóknak pedig csak 30%-a nő;

AB. mivel Európában a szegénység és a társadalmi kirekesztés aránytalanul sújtja a nőket, különösen az egyedülálló anyákat, a fogyatékossággal élő és az idős nőket, a vidéki és távoli területeken élő nőket, valamint a migráns közösségekhez és az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket; mivel uniós szinten a gyermekes háztartások 15%-a egyszülős háztartás; mivel e háztartások átlagosan 85%-át egyedülálló anyák vezetik, és 2017-ben az egyszülős háztartások 47%-át fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés; mivel a hajléktalanság egyre nagyobb probléma a nők körében; mivel a Tanács továbbra is blokkolja a megkülönböztetés elleni irányelvet, amely horizontális megközelítés révén nagyobb védelmet biztosítana;

AC. mivel a nemek közötti egyenlőség és a nők bevonása a döntéshozatalba a fenntartható fejlődés és az éghajlati kihívások hatékony kezelésének előfeltétele annak érdekében, hogy megvalósuljon egy olyan átmenet, amelyben senki sem marad le; mivel az éghajlati válság súlyosbítja a nemek közötti egyenlőtlenségeket, és megnehezíti a nemek közötti igazságosság elérését; mivel az éghajlatváltozás súlyosabb hatást gyakorol a nőkre, akik kiszolgáltatottabbak, és különböző okokból nagyobb kockázatokkal és terhekkel szembesülnek, az erőforrásokhoz, az oktatáshoz, a munkalehetőségekhez és a földhöz való joghoz való egyenlőtlen hozzáféréstől a társadalmi és kulturális normákon és a sztereotípiákon át egészen a különböző interszekcionális tapasztalataikig; mivel minden éghajlat-politikai fellépésnek magában kell foglalnia a nemek közötti egyenlőség szempontját és az interszekcionális szempontot; mivel  meg kell erősítenünk a nők ahhoz való jogát, hogy mérsékeljék az éghajlatváltozás nőkre gyakorolt hatásait, továbbá lehetőségeket kell teremteni annak elősegítésére, hogy a nők vezetőként, szakemberként és a változás technikai előmozdítóiként erőteljesebb szerepet játsszanak az éghajlatváltozással kapcsolatos vitákban és döntésekben;

AD. mivel a vidéki térségekben élő nők helyzete különösen nehéz,  életszínvonaluk alacsonyabb, kevesebb a munkalehetőségük, a piacoktól való elszigeteltségük nagyobb, az infrastruktúrához (többek között a vidéki infrastruktúrához, a közszolgáltatásokhoz és az egészségügyi ellátáshoz) való hozzáférésük korlátozott, csakúgy, mint az oktatáshoz (többek között a szexuális oktatáshoz) és az oktatási lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférésük is, és a döntéshozatali fórumokon alulreprezentáltak; mivel a segítő házastársak hivatalos jogállás hiányában adott esetben láthatatlan munkát végeznek a gazdaságokban, ami problémákat okoz munkájuknak a nemzeti rendszerekben történő elismertetés tekintetében;

AE. mivel 46 millió, fogyatékossággal élő nő és lány él az Európai Unióban; mivel ez a szám a fogyatékossággal élő személyek teljes népességének közel 60%-át teszi ki; mivel a legtöbb fogyatékosság idősebb korban alakul ki;

AF. mivel a fogyatékossággal élő nők között a munkaképes korúak több mint fele gazdaságilag inaktív; mivel a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya valamennyi tagállamban magasabb a fogyatékossággal élő nők körében, mint a nem fogyatékossággal élő nők körében;

AG. mivel a nemek közötti egyenlőség 2019. évi mutatója a digitális ágazatban a férfiak és nők közötti tartós egyenlőtlenségeket tár fel, és kiemeli a nemek közötti egyenlőség szempontjára és a digitális átalakulással foglalkozó valamennyi szakpolitika nemi vonatkozásaira irányuló hatásvizsgálatok szükségességét; mivel kiemelkedő fontosságú a nemek közötti digitális szakadék megszüntetése a lányok és nők technológiához és internethez való jobb hozzáférése révén; mivel a nők eddig kiaknázatlan erőforrást jelentenek például a digitális ágazatban, a mesterséges intelligencia és az IKT területén, az e szakmákban dolgozó közel nyolc millió európainak ugyanis csupán mintegy 16%-a nő; mivel a digitális ágazatban háromszor annyi férfi dolgozik, mint nő; mivel a nők foglalkoztatásának növelése a digitális ágazatban és a jövő más húzóágazataiban létfontosságú a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék leküzdéséhez, gazdasági függetlenségük garantálásához és új foglalkoztatási lehetőségeik megteremtéséhez, többek között a munkaerőpiacról általában kiszorult csoportok esetében; mivel e tekintetben alapvető fontosságú, hogy ösztönözzék a nők részvételét a digitális vállalkozásokban, a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) terén, és az ikt-oktatásban, illetve az e területekhez kapcsolódó foglalkoztatásban; mivel ha több nőt vonnának be a digitális munkaerőpiacra, az európai gazdaság akár 16 milliárd eurós GDP-növekedést is elérhetne; mivel a nemek közötti egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés a mesterséges intelligencia (MI) tervezése. adatbevitele és felhasználása során is tapasztalhatók voltak; mivel az adatállományok hiányossága és az elfogult adatbevitel torzíthatja az MI logikáját, valamint aláássa a nemek egyenlőségét a társadalomban;

AH. mivel a nemek szerint lebontott adatok gyűjtése fontos az egyenlőtlenségek láthatóvá tételéhez és célzott politikák kialakításához, és rendkívüli jelentőséggel bír a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő megközelítés szempontjából valamennyi szóban forgó kérdésben, így többek között a nemi alapú erőszak, a fogyatékosságok, a rák, valamint a ritka vagy krónikus betegségek, az éghajlatváltozás hatása, a digitális készségek és a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika terén; mivel az uniós és tagállami politikák különböző területein még mindig hiányoznak a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő adatok;

AI. mivel a nők aránytalanul alulreprezentáltak a hírekben és az információs médiában; mivel a médiában a nők és férfiak egyenlőtlen ábrázolása állandósítja a sztereotípiákat, amelyek befolyásolják a nőkről és férfiakról alkotott képet;

AJ. mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés és a nemi szempontú hatásvizsgálatok valamennyi uniós szakpolitikai területen a nemek közötti egyenlőség megvalósításának alapvető eszközeit jelentik; mivel az uniós szakpolitikák a nemek közötti egyenlőséggel különböző uniós alapok és eszközök keretében foglalkoznak, amelyek akkor tudnak rendkívül fontos eszközként működni, ha optimális szinergiák vannak közöttük; mivel ez különösen fontos a Covid19 egészségügyi válságot követően hozott társadalmi-gazdasági intézkedések, közöttük az uniós helyreállítási terv szempontjából;

AK. mivel a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia és a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő politikák uniós szintű megerősítése elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a Covid19-világjárvány okozta válság hatása ne fokozza a nemek közötti egyenlőtlenséget, és hogy a reagálás hozzájáruljon a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés csökkentéséhez;

AL. mivel a Covid19-világjárvány okozta válság a szexmunkásokat is érintette, növelte a jövedelemkiesés és a szegénység kockázatát, miközben helyzetüket az emberi jogok keretének és érvényesítésének folyamatos hiánya jellemzi;

AM. mivel az egységes fellépés elengedhetetlen a nők jogainak javításához és harmonizálásához Európában a tagállamok közötti erős – az EU-ban jelenleg hatályos legambiciózusabb jogszabályok és bevált gyakorlatok megosztásán és azok melletti kötelezettségvállaláson alapuló – paktum révén;

AN. mivel a Bizottság testületében külön biztos felelős az egyenlőségért, és az Európai Parlament is rendelkezik a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó önálló bizottsággal, a Tanácsnak azonban nincsen a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó saját testülete, és a nemek közötti egyenlőségért felelős tagállami miniszterek és államtitkárok sem rendelkeznek e célra kialakított vitafórummal;

Általános megjegyzések

1. üdvözli „Az egyenlőség uniója: a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2020–2025)”, című bizottsági közlemény elfogadását, amely a kellő időben, az új Bizottság megalakulását követő 100 napon belül megszületett, így egyértelmű jele volt a nemek közötti egyenlőség kialakítására törekvő európai politikák melletti erős politikai elkötelezettségnek, valamint határozott, világos és nagyra törő politikai keretet teremtett a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek a további végrehajtásához, illetve az ezekkel szembeni támadások leküzdéséhez; támogatja a Bizottság által kitűzött célt, amely szerint létre kell hozni a megkülönböztetés és strukturális egyenlőtlenségek nélküli Európai Uniót, amely mindenkit befogad és mindenki másságát tiszteli; hangsúlyozza az egyrészt célzott intézkedésekből, valamint a nemek közötti egyenlőség és az interszekcionális jelleg horizontális elvként történő következetes alkalmazása melletti elkötelezettségből álló kettős megközelítés fontosságát, és üdvözli a munkaterületek közötti szoros kapcsolatot, valamint a sztereotípiák, a nemi alapú elfogultság és a megkülönböztetés felszámolását, továbbá erőteljes ellenőrző mechanizmusokat szorgalmaz a stratégia és annak intézkedései sikerének rendszeres mérése és értékelése érdekében;

2. hangsúlyozza azonban, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégián belül lehetőségalapú megközelítésre van szükség; kéri a Bizottságot, hogy „a nők esélyegyenlőségét” tekintse kiindulópontnak a stratégia további bevezetéséhez;

3. üdvözli az új Bizottság és elnöke által a nemek közötti egyenlőségnek tulajdonított prioritást, valamint az egyenlőségért felelős biztos kinevezését, és várakozással tekint az egyenlőségről szóló éves jelentés elé, amely hasznos értékelési eszköz az előrehaladás értékeléséhez, valamint a nemek közötti egyenlőség szakpolitikai keretben való érvényesítése terén meglévő hiányosságok és igények feltárásához;

4. üdvözli, hogy egymást kölcsönösen kiegészítő stratégiák kerültek meghirdetésre – például a 2020 utáni időszakra vonatkozó, kötelező erejű intézkedéseket tartalmazó európai fogyatékosságügyi stratégia és a 2020 utáni időszakra vonatkozó, a roma egyenlőségre és befogadásra vonatkozó uniós stratégiai keret –, és kéri egyrészt az ezeket összekapcsoló stratégiai keret kialakítását, másrészt az interszekcionális megközelítés beépítését valamennyi stratégiába; hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni a különböző helyzetek kezelését, és ennek eredményeihez, valamint az új kihívásokhoz igazodva módosítani kell a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó és egyéb stratégiákat, felhasználva a jelenlegi szakpolitikákat vagy új eszközöket javasolva, aminek fontosságára a mostani Covid19-válság is rávilágított; megismétli, hogy fokozni kell a megkülönböztetésmentességre, valamint a nemek közötti strukturális egyenlőtlenségeknek kitett nők egyenlőségére és védelmére irányuló egyedi intézkedéseket, és emlékezteti a Bizottságot, hogy további erőfeszítésekre van szükség ebben az irányban;

5. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a stratégia több, rendkívül üdvözlendő intézkedés ütemezését illetően még mindig nem eléggé kézzelfogható, és nem határoz meg sem a nemek közötti egyenlőség tekintetében 2025-ig elérendő konkrét célokat, sem egyértelmű nyomon követési eszközöket; felhívja ezért a Bizottságot, hogy határozzon meg időkereteket tartalmazó konkrét ütemtervet, célokat, éves felülvizsgálati és nyomon követési mechanizmust, világos és az eredmények mérésére alkalmas mutatókat, valamint kiegészítő célzott intézkedéseket; kéri továbbá, hogy a Bizottság terjesszen elő iránymutatásokat, valamint ütemtervet az interszekcionális és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló megközelítések – többek között a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés – hatékony végrehajtásáról az uniós szakpolitikai döntéshozatalban, dolgozzon ki konkrét eszközöket (például mutatókat, célokat és nyomon követési eszközöket), valamint biztosítson megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat, lehetővé téve e megközelítések alkalmazását valamennyi uniós szakpolitikában; kéri világos időkeretek meghatározását az internetes platformok közötti együttműködés bejelentett keretének kidolgozására, az emberkereskedelem felszámolására irányuló uniós stratégiára, az audiovizuális iparban a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiára (a MEDIA alprogram részeként) és a nemi sztereotípiák elleni uniós kommunikációs kampányra vonatkozóan;

6. felhívja a Bizottságot, hogy minden felülvizsgálat során tartsa tiszteletben a 2020. évi munkaprogramban foglalt kötelezettségvállalásokat, és időben terjesszen elő javaslatot a bérek átláthatóságára irányuló kötelező intézkedésekre, az áldozatok jogaira vonatkozó uniós stratégiára, a roma esélyegyenlőségi és befogadási stratégiák 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós keretére, az emberkereskedelem felszámolására irányuló új uniós stratégiára, valamint a külkapcsolatok keretében a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére irányuló cselekvési tervre (2021–2025);

7. sürgeti a tagállamokat, hogy hagyják jóvá és hajtsák végre a megkülönböztetés elleni irányelvet, és garantálják a megkülönböztetés halmozott és interszekcionális formáinak felszámolását valamennyi uniós tagállamban;

8. emlékeztet arra, hogy küzdeni kell a többszörös megkülönböztetéssel szemben, különösen a kiszolgáltatott csoportok, például a fogyatékossággal élő nők, a fekete nők, a migráns és etnikai kisebbséghez tartozó nők, az idősebb nők és az LMBTIQ+-személyek és a hajléktalan nők esetében, továbbá hangsúlyozza annak fontosságát, hogy részesüljenek a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia célkitűzései és intézkedései nyújtotta előnyökből; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű iránymutatásokat az interszekcionális keret végrehajtására vonatkozóan, amelyben prioritásként kell kezelni a megkülönböztetés interszekcionális formáival érintett csoportok részvételét a politikák és intézkedések különféle hatásának felmérése érdekében, hogy az egyes területeken a megkülönböztetésmentesség elveire alapozva lehessen reagálni;

9. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a stratégia céljaival összhangban szisztematikusan építsék be a nemek közötti egyenlőség szempontját a Covid19-válságra adott válasz valamennyi szakaszába, és mozdítsák elő a nők bevonását a döntéshozatali folyamat valamennyi szintjén; hangsúlyozza, hogy az új stratégia egyes elemeinek elhalasztása nemkívánatos jelzés volna, ezért nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tartsa az új stratégiát ütemtervét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a "Next Generation EU" európai helyreállítási terv keretében elfogadott európai alapok tervezése és elosztása során kellően vegyék figyelembe a nők szükségleteit;

10. hangsúlyozza, hogy a fellépés érdekében biztosítani kell a nemek szerint lebontott adatok megbízható és megfelelő gyűjtését és elemzését a döntéshozatal alapjaként, az EIGE finanszírozásának és kapacitásainak biztosítása és bővítése révén;

11. felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen osszák meg egymással bevált gyakorlataikat, és kötelezzék el magukat a nők jogainak felfelé irányuló konvergenciája és harmonizációja mellett Európában azáltal, hogy jogszabályaikba bevezetik az uniós tagállamokban jelenleg hatályos legambiciózusabb nemzeti intézkedéseket és gyakorlatokat;

12. felszólít továbbá a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) által kidolgozott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutató beépítésére a Bizottság nyomon követési folyamatába, valamint a nemek közötti nyugdíjszakadékra vonatkozó mutató kidolgozására a Parlament 2017. június 14-i, a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetésére és megelőzésére irányuló uniós stratégia szükségességéről szóló parlamenti állásfoglalásában[36] megfogalmazott ajánlásoknak megfelelően, ezt ugyanis a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia keretében kell nyomon követni, mivel ez az egyetlen olyan stratégia, amely összegyűjti a nők által életük során tapasztalt minden egyenlőtlenséget; felszólít továbbá annak végiggondolására, hogy milyen új mutatókat lehetne bevezetni a nemek közötti bér- és gondozási különbségekre, a nemek közötti digitális szakadékra stb. vonatkozóan;

13. felhívja a Tanácsot, hogy hozzon létre egy, a nemek közötti egyenlőségért felelős minisztereket és államtitkárokat tömörítő, egységes fórumot annak érdekében, hogy közös és konkrét intézkedéseket lehessen hozni a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség területén jelentkező kihívások kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket a legmagasabb politikai szinten vitassák meg;

14. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó hivatalos tanácsi testületet, biztosítsanak vitafórumot a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok számára, valamint könnyítsék meg a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését az összes uniós politikában, ideértve a foglalkoztatási és a szociálpolitikát is;

15. sajnálja, hogy a 2020 és 2025 közötti időszakra szóló, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia nem tesz említést a társadalmi kirekesztés, a szegénység és a hajléktalanság kockázatának kitett nők és lányok védelméről; felhívja a Bizottságot, hogy az integrációról és a befogadásról szóló, hamarosan létrejövő cselekvési tervben foglalkozzon e kérdésekkel annak megelőzése érdekében, hogy e nők kirekedjenek a szociális és gazdasági politikákból, tovább mélyítve a szegénységi ciklust;

16. felhívja a Tanácsot, hogy fogadjon el következtetéseket a nemi egyenlőségi stratégia jóváhagyásáról és az annak végrehajtásához szükséges konkrét intézkedések meghatározásáról;

A nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak felszámolása

17. támogatja a Bizottság elkötelezettségét a nemi alapú erőszak elleni küzdelem, az ilyen bűncselekmények áldozatainak támogatása és védelme, valamint annak biztosítása iránt, hogy a felelősöket felelősségre vonják az általuk elkövetett bűncselekményekért; támogatja a Bizottságnak az isztambuli egyezmény uniós szintű ratifikálásának előmozdítására irányuló szándékát; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a tagállamok közötti, a jogszabályok, a szakpolitikák és a szolgálatok terén megnyilvánuló különbségeket felszámoló, valamint a családon belüli és a nemi alapú erőszaknak a Covid19-világjárvány során tapasztalható növekedését kezelő konkrét intézkedésekre van szükség; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a vonakodó tagállamok meggyőzése tekintetében több kísérlet is kudarcot vallott, és hogy Magyarország kormánya a közelmúltban úgy döntött, egyáltalán nem erősíti meg az egyezményt; melegen üdvözli ezért a Bizottság azon szándékát, hogy 2021-ben intézkedéseket javasol majd az isztambuli egyezmény célkitűzéseinek megvalósítása érdekében abban az esetben, ha az EU csatlakozása továbbra is akadályokba ütközne; felszólít arra, hogy a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzése és leküzdése szándékával kezdődjenek meg az előkészületek a jogilag kötelező erejű kiegészítő intézkedések bevezetése és egy uniós keretirányelv elfogadása érdekében,  amely kezeli többek között a női nemi szervek megcsonkításával, a kényszerabortusszal, a sterilizációval és a kényszerházassággal kapcsolatos problémákat, és amelynek a hatálya erős interszekcionális megközelítésének köszönhetően kiterjed a szexuális kizsákmányolásra, az emberkereskedelemre, a számítógépes erőszakra, a bosszúpornókra és a nők elleni online gyűlöletbeszédre is; üdvözli a bűncselekmények fogalommeghatározásának kiszélesítését a nemi alapú erőszak konkrét formáira, az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésével összhangban; emlékeztet arra, hogy ezen új jogalkotási intézkedéseknek az isztambuli egyezmény kiegészítéseként kell szolgálniuk;

18. üdvözli a tervet, hogy a káros gyakorlatok megelőzése érdekében újabb ajánlást, valamint lehetőség szerint jogszabályt terjesztenek majd elő, és uniós hálózatot hoznak létre a nemi alapú és a családon belüli erőszak megelőzése céljával; kéri az isztambuli egyezményben szereplő fogalommeghatározások és célok alkalmazását, valamint a nőjogi és a civil társadalmi szervezetek folyamatos bevonását; sürgeti, hogy terjesszenek elő megfelelő nyomon követési intézkedéseket, amelyek mindegyike tiszteletben tartja a megkülönböztetésmentesség elvét; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat – adott esetben az adott tagállami struktúra szerint – be kell vonni e folyamatba;  hangsúlyozza az oktatás szerepét, ideértve a fiúk és férfiak oktatását is, és felszólít a nemi sztereotípiák leküzdésére; kéri, hogy biztosítsák a családon belüli erőszak női áldozatainak megfelelő védelmét, növeljék az állami eszközöket és a hatékony válaszlépéseket;

19. hangsúlyozza, hogy lebontott adatokat kell gyűjteni a nemi alapú erőszak minden formájáról; üdvözli, hogy a nők elleni erőszak minden formájának elterjedtségéről és dinamikájáról új, uniós szintű felmérés készül majd; hangsúlyozza, hogy uniós szintű, átfogó és összehasonlítható, nemek szerint lebontott adatokra van szükség, valamint harmonizálni kell a tagállamok adatgyűjtési rendszereit;

20. hangsúlyozza, hogy az erőszak különböző formáinak potenciális áldozataiként és célpontjaiként meg kell védeni a kiskorú, a kisebbségekhez tartozó, az egészségügyi problémával vagy a fogyatékossággal élő nőket; támogatja a Bizottság arra irányuló tervét, hogy intézkedéseket terjesszen elő és finanszírozzon az e különösen kiszolgáltatott csoportokkal szembeni esetleges bántalmazás, kizsákmányolás és erőszak elleni küzdelem érdekében;

21. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő nők és lányok inkluzív egyenlőségét az élet minden területén, biztosítsák szexuális és reproduktív jogaikat, biztosítsanak számukra védelmet a családon belüli erőszakkal és a gondozás során a gondozási és támogató szolgáltatók által elkövetett erőszakkal szemben, valamint hogy indítsanak e célból tudatosító és kapacitásépítő programokat az egészségügyi, szociális és gondozási szolgáltatások, oktatási, képzési és foglalkoztatási szolgáltatások, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás szakemberei számára;

22. hangsúlyozza, hogy a munkahelyi erőszak és zaklatás elterjedt és súlyos hatásokkal járó jelenség, és hogy konkrét, uniós szintű intézkedésekre van szükség  e kérdések kezelése, valamint a pszichológiai és szexuális zaklatás elleni küzdelem érdekében; rámutat, hogy többek között a házi gondozók, a háztartási alkalmazottak és a mezőgazdasági dolgozók esetében különösen gyenge a védelem és a láthatóság, és felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el az ILO 189. számú egyezményét, megerősítve a munkavállalók, különösen a nők jogait az informális gazdaságban, továbbá biztosítsa, hogy a panasztételi mechanizmusok megkülönböztetésmentesek, függetlenek, bizalmasak és  minden nő számára hozzáférhetők legyenek, és hogy konkrét intézkedéseket bocsássanak rendelkezésre a panaszosok védelmére a munkáltatók általi megtorlással és az újbóli áldozattá válással szemben; üdvözli a Bizottság munkáltatóként tett azon kötelezettségvállalását, hogy új, átfogó jogi keretet fog elfogadni, amely a munkahelyi zaklatással szembeni megelőző és reaktív intézkedéseket tartalmaz;

23. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem hivatkoznak a munkaerő kizsákmányolása céljából folytatott emberkereskedelem nemi dimenziójára, különösen a háztartási alkalmazottak esetében, mivel a családi otthon mint munkahely esetében a munkatevékenység ellenőrzésével és nyomon követésével kapcsolatos lehetőségek korlátozottak; emlékeztet „A női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban” című, 2016. április 28-i állásfoglalására, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az áldozatok azonosítására és védelmére szolgáló mechanizmusok javítása érdekében mozdítsák elő a nyomozásokat e területen, és vonják be a nem kormányzati szervezeteket, a szakszervezeteket, a hatóságokat és valamennyi polgárt a felderítési folyamatba;

24. mély aggodalmát fejezi ki a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás jellege, mértéke és súlyossága, valamint a nőkkel és lányokkal szemben a munkahelyen elkövetett erőszak valamennyi formájának súlyos hatásai miatt; üdvözli e tekintetben a munka világában tapasztalható erőszakról és zaklatásról szóló, 190. sz. ILO-egyezményt, és felhívja a tagállamokat, hogy késedelem nélkül ratifikálják és hajtsák azt végre; felhívja továbbá az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony és kötelező erejű intézkedéseket az erőszak és a zaklatás meghatározására és tiltására a munka világában, ideértve a nemi szempontokra érzékeny, biztonságos és eredményes panasz- és vitarendezési mechanizmusokhoz, képzéshez és figyelemfelkeltő kampányokhoz, támogató szolgáltatásokhoz és jogorvoslatokhoz való tényleges hozzáférést;

25. úgy véli, hogy a nemi alapú erőszakot elszenvedő női munkavállalók számára biztosítani kell a jogot a munkaidejük csökkentésére vagy átszervezésére, valamint munkahelyük megváltoztatására; úgy véli, hogy a nemi alapú erőszakot szerepeltetni kell a munkahelyi kockázatértékelésekben;

26. elítéli a nők elleni erőszak felszámolását célzó isztambuli egyezményt szándékosan lejáratni kívánó kampányt; aggodalmát fejezi ki az erős nemzetközi konszenzus alapján kialakított norma – a nők elleni erőszakkal és a nemi alapú erőszakkal szembeni zéró tolerancia – elutasítása miatt; rámutat, hogy ez az emberi jogok lényegi vonatkozásait, többek között az egyenlőség, az önállóság és a méltóság elvét kérdőjelezi meg; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú szerepét a nemi alapú erőszak elleni küzdelemben és az áldozatok támogatásában, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozást az e célokat követő szervezetek számára; üdvözli az áldozatok jogaira vonatkozó új stratégia keretében – az erőszak áldozatává vált nők és lányok sajátos szükségleteinek kezelése tekintetében, különösen az áldozatok jogainak, védelmének és kártalanításának biztosítása érdekében – tett kötelezettségvállalást; felhívja a Tanácsot, hogy sürgősen fejezze be az isztambuli egyezmény uniós megerősítését és teljes végrehajtását, és hogy szálljon síkra amellett, hogy azt minden tagállam megerősítse;

27. hangsúlyozza, hogy fel kell ismerni és küzdeni kell az erőszak és a zaklatás minden formája ellen az oktatási rendszerben, az iskolákban, az egyetemeken, a szakmai gyakorlatokon, a szakmai továbbképzési programokban és minden más programban, az egész ágazatban;

28. üdvözli a nőket és lányokat – különösen aktivistákat, női politikusokat és más közéleti személyiségeket – aránytalan mértékben érintő kibererőszak (többek között online zaklatás, az internetes megfélemlítés és a szexista gyűlöletbeszéd) leküzdésére javasolt konkrét intézkedéseket; üdvözli ezzel összefüggésben azt a bejelentést, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály foglalkozik majd e jelenséggel is, és új keretbe foglalt együttműködést irányoz majd elő a technológiai platformokkal és az ikt-ágazatokkal annak érdekében, hogy ez utóbbiak megfelelő technikai intézkedésekkel – például megelőzési technikákkal és a káros tartalomra való reagálás mechanizmusaival – kezeljék a kérdést; sürgeti a tagállamokat és az EU-t, hogy a nőkkel szembeni erőszak minden formájának megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló irányelv keretében fogadjanak el további intézkedéseket, többek között kötelező erejű jogalkotási intézkedéseket az erőszak e formáinak leküzdése érdekében, és hogy a tagállamok kapjanak támogatást az érintett – többek között rendőrségi és igazságszolgáltatási –  szervek képzéséhez szükséges eszközök kifejlesztéséhez minden szakaszban, a megelőzéstől és a védelemtől a bűnüldözésig, biztosítva egyúttal az alapvető jogok online védelmét;

29. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU joga nem tiltja kifejezetten a személyek nemi identitása és nemi önkifejezése alapján történő megkülönböztetést; megjegyzi, hogy az LMBTIQ+ személyek továbbra is megkülönböztetést, zaklatást és a munkaerőpiacról való kirekesztést tapasztalnak; emlékeztet az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listájának jövőjéről szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására[37], valamint és az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására[38]; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el az LMBTIQ+ személyek esélyegyenlőségére vonatkozó stratégiai keretet az LMBTI személyekkel kapcsolatos cselekvési listájának nyomon követése céljából a 2016–2019 közötti időszakra, és ebben szerepeltessen konkrét intézkedéseket a szexuális irányultságon, a nemi identitáson, a nemi önkifejezésen és a nemi jellemzőkön alapuló munkahelyi hátrányos megkülönböztetés kezelésére;

30. üdvözli a közelmúltban elfogadott, az áldozatok jogaival minden időkben először foglalkozó uniós stratégiát (2020-2025), amely foglalkozni fog a nemi alapú erőszak áldozatainak sajátos szükségleteivel, különösen a nők elleni pszichológiai erőszak sajátos jellegével és a nők mentális egészségére gyakorolt hosszú távú hatásaival; hangsúlyozza, hogy az áldozatok jogaira, védelmére és kártérítésére vonatkozó jogszabályok megerősítése érdekében foglalkozni kell az uniós jogszabályokban, például az isztambuli egyezményben a nők elleni erőszakra vonatkozó nemzetközi normákkal kapcsolatban jelenleg fennálló hiányosságokkal, és kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő javaslatot az áldozatok jogairól szóló irányelv felülvizsgálatára; hangsúlyozza, hogy az áldozatok jogairól szóló irányelv végrehajtása révén valamennyi áldozat számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést, a végrehajtás azonban néhány tagállamban még mindig nem történt meg; kéri, hogy meglévő eszközök, például az európai védelmi határozat révén is folytassák az áldozatok jogainak előmozdítását;

31. felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét a nemi alapú erőszak áldozatává vált vagy a családon belüli erőszakkal sújtott gyermekek drámai helyzetére, és sürgeti őket, hogy a családon belüli erőszak problémájának kezelése során vegyék figyelembe ezeket a helyzeteket;

32. nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy terjessze elő az emberkereskedelem felszámolására irányuló, régóta várt uniós stratégiát, és hangsúlyozza, hogy ebben egyértelműen el kell ismerni, hogy az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás nemi alapon történik, és a leginkább a nőket és lányokat sújtja; elismeri, hogy a béranyaság és reprodukció, illetve kényszerházasság, prostitúció és pornográfia céljára történő szexuális kizsákmányolás elfogadhatatlan, valamint az emberi méltóság és az emberi jogok megsértését jelenti; kéri ezért, hogy a stratégia alaposan vizsgálja meg a prostitúcióban részt vevő nők helyzetét, különös figyelmet fordítva a prostitúció szerepére a nőkkel és kiskorúakkal folytatott emberkereskedelemben az EU-ban és világszerte, valamint az internet kizsákmányolás céljából történő, egyre elterjedtebb felhasználására; hangsúlyozza az emberkereskedelem elleni küzdelem uniós koordinátorának fontos szerepét és munkáját, és sürgeti a Bizottságot, hogy további késedelem nélkül nevezze ki az új koordinátort, hogy szorosan kövesse nyomon az emberkereskedelem elleni irányelv tagállamok általi végrehajtását; ragaszkodik a kereslet csökkentésére irányuló intézkedések és stratégiák beépítésének fontosságához;

33. kéri ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy dolgozzon ki irányelvet a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem elleni küzdelemről az EU-ban, mivel a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem az emberkereskedelem legelterjedtebb formája;

34. felszólít a szexuális bűncselekményekre vonatkozó jogszabályok szigorítására, és hangsúlyozza, hogy a szexuális aktusnak mindig önkéntesnek kell lennie; felhívja a Bizottságot, hogy minden tagállamnak ajánlja a nemi erőszak fogalommeghatározásának nemzeti jogszabályaikban oly módon történő módosítására, hogy az a beleegyezés hiányán alapuljon;

35. üdvözli a nemi sztereotípiák elleni küzdelemre irányuló uniós szintű kommunikációs kampányt, valamint a férfiakra, fiúkra és a férfiasságkultúrára összpontosító, az erőszak megelőzését célzó intézkedéseket; egyértelműbb intézkedésekre szólít fel a pusztító férfiasságkultúra normáival kapcsolatban, mivel a nemi sztereotípiák a nemek közötti egyenlőtlenség kiváltó okai, és a társadalom minden területét érintik;

36. kéri, hogy fordítsanak több figyelmet és támogatást az erőszak áldozatai számára kialakított árvaházakra és nevelőotthonokra, amelyeket a Covid19-világjárvány során bezártak vagy amelyek befogadókapacitása erősen korlátozott, ami arra kényszerítette a nőket, illetve a fiatal lányokat és gyermekeket, hogy a bántalmazójuk otthonában kerüljenek karantén alá;

37. hangsúlyozza, hogy gyakran a nők elleni erőszak a fő oka annak, hogy a nők hajléktalanok lesznek; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a nők hajléktalansághoz vezető vagy azt meghosszabbító erőszak megelőzése érdekében;

38. üdvözli a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszersterilizáció, a korai és kényszerházasság és az úgynevezett „becsület nevében elkövetett erőszak” elleni küzdelemre irányuló, a káros gyakorlatok megelőzéséről szóló ajánlás bejelentését (más jogszabályozás lehetőségét is fenntartva);

A nők és a gazdaság

39. ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább és javítsák a nemek szerint lebontott adatok gyűjtését[39], a statisztikákat, a kutatást és elemzést, valamint az intézményi és a civil társadalmi szervezetek adatgyűjtési és -elemzési kapacitásnövelésének támogatását és javítását célzó intézkedéseket, különös tekintettel a nők munkaerőpiaci részvételére és az olyan területekre, mint az informális foglalkoztatás, a vállalkozói készség, a finanszírozáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a nem fizetett munka, a szegénység és a szociális védelmi rendszerek hatása; sürgeti továbbá az EIGE-t és az összes érintett uniós intézményt és ügynökséget, hogy dolgozzanak ki és építsenek be új mutatókat, például a dolgozói szegénységet, az időszegénységet, az időhasználat különbségeit, a (fizetett és/vagy fizetetlen) gondozói munka értékét, valamint a nők és férfiak körében többen között a munka és a magánélet egyensúlyáról szóló irányelv elfogadottságát; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel ezeket az adatokat politikái és programjai, valamint más uniós ügynökségek és intézmények nemi szempontú hatásvizsgálatainak hatékony végrehajtására;

40. támogatja a barcelonai célkitűzések felülvizsgálatát és felszólítja a tagállamokat, hogy – többek között a rendelkezésre álló uniós forrásokból is – biztosítsanak megfelelő beruházásokat a gondozási szolgáltatásokba és hosszú távú ápolási-gondozási szolgáltatásokba, valamint biztosítsanak megfizethető, hozzáférhető és magas színvonalú gyermekgondozást, ideértve a kisgyermekkori nevelést is, lehetővé téve különösen a fiatal anyák számára a munkavégzést és/vagy a tanulást, és ezzel összefüggésben emlékeztet a szociális jogok európai pillérének 11. alapelvére; kéri pénzügyi támogatás bevezetését és a bevált gyakorlatok megosztását azon tagállamok között, amelyek még nem érték el a célokat; üdvözli továbbá, hogy iránymutatásokat dolgoztak ki a tagállamok számára a szociális, gazdasági és adópolitikákkal kapcsolatos hátráltató pénzügyi tényezők felszámolása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a gondozók és a keresők arányának kiegyenlítődését ezen erőfeszítések középpontjába kell állítani, és ezzel összefüggésben első lépésként üdvözli a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló irányelvet;

41. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő európai gondozási megállapodásra irányuló javaslatot, átfogó megközelítést alkalmazva valamennyi gondozási igény és szolgáltatás tekintetében, valamint minimumkövetelményeket és minőségi iránymutatásokat határozva meg az egész életciklusra kiterjedő gondozásra vonatkozóan, beleértve a gyermekeket, az időseket és a hosszú távú szükségletekkel rendelkező személyeket is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat bontott adatok gyűjtésére a gondozási szolgáltatások nyújtására vonatkozóan; sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsan és teljes körűen ültessék át és hajtsák végre a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet (biztosítva a munka és a magánélet közötti méltányos részarányt), és felkéri őket, hogy olyan intézkedések bevezetésével lépjenek túl az irányelv minimumszabályain, mint a teljes mértékben fizetett szabadság, a férfiak gondozóként betöltött egyenlő szerepének előmozdítása, ily módon kezelve a nemi sztereotípiákat az apasági/szülési szabadság igénybevétele során, a nem hivatásos gondozók szerepének elismerése a szociális biztonsághoz való hozzáférésük és nyugdíjjogosultságuk biztosítása révén, a fogyatékossággal élő vagy hosszan tartó betegségben szenvedő személyeket vagy időseket gondozó szülők és/vagy családtagok sajátos kihívásaihoz és szükségleteihez igazított szolgáltatások támogatása, rugalmas munkafeltételek, amelyek nem vezetnek a munkavállaló bérének vagy a szociális és munkavállalói jogokhoz és juttatásokhoz való hozzáférésének csökkenéséhez, és amelyek tiszteletben tartják a munkavállalók azon jogát, hogy kijelentkezzenek a munkahelyi hálózatból. sürgeti a Bizottságot, hogy évente, szorosan és rendszeresen kövesse nyomon a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv tagállamok általi végrehajtását;

42. olyan megfizethető és jó minőségű gyermekgondozási és tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokra szólít fel, amelyek – különösen a nők esetében – lehetővé teszik a munkába való visszatérést, és elősegítik a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt;

43. hangsúlyozza, hogy bölcsődei és iskola előtti oktatási hálózatot kell létrehozni: rámutat, hogy ez széles körű társadalmi felelősség, és egyetemes szolgáltatásnak kell lennie, amely ténylegesen elérhető minden gyermek és család számára, akik használni kívánják ezt a hálózatot;

44. ösztönzi a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlatok összegyűjtése alapján mind a nők, mind a férfiak javára vezessenek be „gondozási jóváírásokat” a családtagok házi gondozása és a hivatalos gondozási szabadságok – például szülési, apasági és szülői szabadság – támogatása céljából a munkaviszonyból való kimaradások ellentételezésére, és ezeket a jóváírásokat méltányosan számítsák be a nyugdíjjogosultságokba; úgy véli, hogy ezeket a jóváírásokat rövid, meghatározott időtartamra kell adni annak érdekében, hogy ne mélyüljenek tovább a sztereotípiák és az egyenlőtlenségek;

45. felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre konkrét intézkedéseket az idős- és nyugdíjaskori szegénység elleni küzdelem érdekében, a nyugdíjak emelése és a szociális támogatások növelése révén; úgy véli, hogy fel kell számolni a nyugdíjas férfiak és nők közötti jövedelmi egyenlőtlenségeket, és ehhez a nyugdíjak növelésére, valamint az állami, egyetemes és szolidaritáson alapuló szociális biztonsági rendszerek fenntartására és megerősítésére van szükség, biztosítva azok újraelosztó jellegét és a méltányos és tisztességes jövedelmet a munkával töltött élet után, garantálva az állami szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságát jogokkal járó munkahelyek teremtésével és a bérek növelésével;

46. felhívja a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy a következő többéves pénzügyi kereten és a „Next Generation EU” helyreállítási terven belüli programok kidolgozása során alaposan vizsgálják meg a nők munkaerőpiaci igényeit és részvételét, valamint a horizontális és vertikális munkaerőpiaci szegregáció kérdését;

47. úgy véli, hogy kiemelt fontosságú a család támogatását célzó intézkedések meghozatala, többek között megfelelő és megfizethető gyermekgondozási létesítmények biztosítása, pozitívan hozzájárulva a nők munkaerőpiaci részvételéhez és nyugdíjba vonulási kilátásaihoz;

48. üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint 2022-ig nyomon követi a jogszabály nemzeti jogba történő helyes és az előírásoknak megfelelő átültetését, és biztosítja annak teljes körű végrehajtását;

49. felhívja a Bizottságot, hogy a gondozási különbségeket vizsgáló tanulmány részeként gyűjtsön adatokat – az európai gondozási stratégiára irányuló kezdeményezés alapjául – a különböző típusú gondozási szolgáltatásokról (gyermekgondozás, idősgondozás, fogyatékossággal élő vagy tartós ápolást igénylő személyek gondozása); megjegyzi, hogy a szóban forgó stratégiának tiszteletben kell tartania a tagállamok Szerződésekben meghatározott hatásköreit, de törekednie kell arra is, hogy javítsa az együttműködést és az összes olyan intézkedés koordinálását, amely előnyös lehet az EU-ban élő házi gondozók és az általuk gondozott személyek számára; hangsúlyozza, hogy az európai szintű koordináció az uniós alapok hatékony felhasználásával párosulva hozzájárulhat a minőségi, hozzáférhető és kifizethető gondozási szolgáltatások kialakításához;

50. üdvözli a Tanácsnak az „általános mentesítő záradék” aktiválásáról szóló döntését, és felhívja a tagállamokat, hogy új minőségi munkahelyek létrehozása és a válság társadalmi-gazdasági következményeinek enyhítése érdekében fektessenek be a közszolgáltatásokba, többek között az ingyenes gyermek- és egészségügyi ellátásba is; úgy véli, hogy a megszorító intézkedések hosszú távon káros következményekkel járnak, különösen a nőkre, ezért ilyen intézkedéseket a Covid19 okozta válság utáni időszakban nem szabad végrehajtani;

51. üdvözli a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszközt (SURE); felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a SURE foglalkozzon a nők jövedelemkiesésével;

52. hangsúlyozza, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítése és a nők függetlenségéhez, egyenlőségéhez és emancipációjához való hozzájárulás érdekében jelentősen fokozni kell a szolgáltatásokba, különösen az egészségügybe, az oktatásba és a közlekedési szolgáltatásokba történő beruházásokat;

53. üdvözli, hogy a Bizottság 2020 végéig kötelező intézkedéseket fog előterjeszteni a bérek átláthatósága tekintetében, ami hasznos eszköz lehet az ugyanabban az ágazatban tapasztalható különbségek és megkülönböztetés feltárása és a nemek közötti bérszakadék áthidalása szempontjából; hangsúlyozza e tekintetben a teljes körű együttműködés  fontosságát és annak jelentőségét, hogy a nemzeti gyakorlatokkal és hagyományokkal összhangban valamennyi érdekelt felet bevonják a folyamatba; rámutat azonban arra, hogy különböző foglalkoztatási ágazatokban továbbra is foglalkozni kell a férfiak és a nők „egyenlő munkáért vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának” kérdésével, felszámolva az egyenlő értékű munka esetében fizetett bérek különbségeit a nemi alapon szegregált munkaerőpiacon, ahol a főként nőket foglalkoztató egyes ágazatokban alacsonyabbak a bérszintek – például az ápolási, a gondozási, a kiskereskedelmi, az eladási és az oktatási ágazatban – mint a több férfit foglalkoztató feldolgozóiparban vagy műszaki szakmákban; határozottan ajánlja a nők és férfiak egyenlő értékű munkájáért járó egyenlő díjazás elvének beépítését, amely a következőképpen határozható meg: „A munkát egyenlő értékűnek kell tekinteni, ha két olyan munkavállalói csoport összehasonlítása alapján, amelyek nem önkényes módon jöttek létre, az elvégzett munka összehasonlítható, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a munkafeltételek, a munkavállalókra ruházott felelősség mértéke, valamint a munkával kapcsolatos fizikai vagy szellemi követelmények”; rámutat, hogy e célból nemi szempontból semleges munkaértékelési eszközöket és osztályozási kritériumokat kell kidolgozni;

54. üdvözli az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás jelenlegi keretének a Bizottság által elvégzett értékelését, a munka világában a nemek közötti egyenlőség javításáról szóló konzultációs folyamat megindítását, a nyugdíjak megfelelőségéről szóló közelgő jelentést, valamint a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekben a pályafutás gondozási feladatok miatti szünetelése tekintetében nyújtott nyugdíjjóváírások lehetőségének megfontolását;

55. felhívja a Bizottságot, hogy az egyenlő díjazásról szóló uniós jogszabályok érvényesülését és végrehajtását illetően nemrég elvégzett vizsgálat alapján és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban a következő év során nyújtsa be a 2006/54/EK irányelv módosítását; ennek a módosításnak tartalmaznia kell az „egyenlő értékű munka” fogalmának valamennyi foglalkozási ágazatra kiterjedő, a nemi dimenziót is magában foglaló meghatározását, utalnia kell a megkülönböztetés halmozott formáira, és kiegészítő intézkedésekről kell rendelkeznie az irányelv végrehajthatóságának biztosítása céljából;

56. Az Európai Parlament 2020. január 30-i állásfoglalása a nemek közötti bérszakadékról; felszólít a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó cselekvési terv azonnali – és 2020 végéig lezárandó – felülvizsgálatára és ambiciózus új változatának megalkotására, amelynek egyértelmű célokat kell kitűznie a tagállamok számára a nemek közötti bérszakadék következő ötéves időszakbeli csökkentéséhez, továbbá biztosítania kell, hogy e célokat figyelembe vegyék az országspecifikus ajánlásokban; kiemeli különösen, hogy az új cselekvési tervnek interszekcionális szempontot is tartalmaznia kell; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket a nemek közötti bérszakadék megszüntetésére irányuló új politikák kidolgozásába, valamint javítsák és fejlesszék tovább a statisztikákat, a kutatást és az elemzést a nemek közötti bérszakadék megszüntetése terén elért eredmények jobb mérése és nyomon követése érdekében, különös figyelmet fordítva a megkülönböztetés többszörös és interszekcionális formáival szembesülő csoportokra; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet a nyugdíjszakadékhoz vezető tényezőkre, és támogassa a tagállamoknak a nyugdíjszakadék csökkentésére irányuló intézkedéseit azáltal, hogy létrehozza a nemek közötti nyugdíjszakadék mutatóját a nők által életük során tapasztalt halmozott egyenlőtlenségek értékelésére;

57. megjegyzi, hogy az adópolitikák különböző hatást gyakorolnak a háztartások különböző típusaira; hangsúlyozza, hogy az egyéni adózás alapvető fontosságú lehet a nők méltányos adóztatásának megvalósítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy bizonyos adózási formák negatív hatást gyakorolnak a nők foglalkoztatási arányára és gazdasági függetlenségére, és megjegyzi, hogy a nők munkaerő-piaci részvételét segítő ösztönzők megerősítése érdekében optimalizálni kell az adópolitikákat; felhívja a figyelmet a közös adóztatásnak a nemek közötti nyugdíjszakadékra gyakorolt lehetséges negatív következményeire; hangsúlyozza, hogy az adórendszereknek el kell mozdulniuk attól az előfeltevéstől, hogy a háztartások összevonják és egyenlően megosztják pénzeszközeiket; hangsúlyozza, hogy sok európai nőre súlyos hatást gyakorol a „menstruációs szegénység” (a menstruációs higiéniai termékek magas ára és e termékek számos tagállamban tapasztalható magas szintű adóztatása miatt), ezért sürgeti a tagállamokat, hogy lépjenek fel a közvetett adóügyi megkülönböztetés e formájával és a menstruációs szegénységgel szemben;

58. emlékeztet arra, hogy a finanszírozásnak és az adópolitikának van erőteljes nemi összetevője van; üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a nemek közötti esélyegyenlőség a többéves pénzügyi keretben és különösen az Európai Szociális Alapban történő általános érvényesítése mellett, a nők munkaerő-piaci részvételének, a munka és a magánélet közötti egyensúly elősegítésének és a női vállalkozói szellem előmozdításának a támogatása érdekében, ugyanakkor sajnálja, hogy az új többéves pénzügyi keretből és a strukturális alapokból hiányzik a nemek közötti egyenlőség figyelembevétele; felhívja a Bizottságot, hogy még inkább mozdítsa elő és javítsa a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés alkalmazását, a tagállamokat pedig arra, hogy integrálják a nemi dimenziót az adópolitikákba, többek között vizsgálják meg az adóügyi politikákat a nemek egyenlőségének szempontjából, a nemi alapú elfogultság felszámolása érdekében;

59. ismételten hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter folyamatának különböző szakaszaiban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nemek közötti egyenlőségre, és kéri, hogy az Európa 2020 stratégiát követő programban vezessenek be a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó pillért és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó célkitűzést; sürgeti a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó egyértelmű mutatók beépítését, valamint statisztikai módszerek és elemzések kidolgozását a nemek közötti egyenlőség terén elért haladás nyomon követésére, interszekcionális szempontokkal a szociális eredménytáblában azonosított országspecifikus kihívások tekintetében;

60. hangsúlyozza, hogy világviszonylatban az egészségügyi és szociális munkavállalók 70%-a nő, akik gyakran csak minimálbért kapnak és bizonytalan munkakörülmények között dolgoznak, és felszólít a bérek és a munkakörülmények kiegyenlítésére az erősen elnőiesedett ágazatokban, például a gondozásban, az egészségügyben és a kiskereskedelemben, valamint a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék és a munkaerőpiaci szegregáció felszámolására;

61. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel konzultálva dolgozzanak ki kifejezetten a frontvonalbeli szakmákra irányuló, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági iránymutatásokat annak érdekében, hogy jövőbeli járványok esetén megvédjék e szakmák munkavállalóit; hangsúlyozza, hogy a munkafeltételekben – például a távmunkában – bekövetkező változások, miközben lehetőséget kínálnak a rugalmas munkafeltételek kialakítására, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly javítására, hatással lehetnek emellett a munkahelyi hálózatból való kijelentkezés lehetőségére, továbbá növelhetik a munkaterhet, és ez a nőket a férfiaknál jóval nagyobb mértékben érinti, mivel főleg vagy hagyományosan rájuk hárul az otthoni és családi gondozás szerepe; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő a munkahelyi hálózatból való kijelentkezéshez való jogról szóló, nemi szempontból érzékeny jogalkotási javaslatot, valamint a munkahelyi mentális jólétről szóló irányelvet, amelynek célja a szorongás, a depresszió és a kiégés mint foglalkozási megbetegedések elismerése, továbbá hozzon létre mechanizmusokat ezek megelőzése és az érintett munkavállalók munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedése érdekében, és könnyítse meg egy olyan uniós jogi eszköz elfogadását, amely megvédi a munkavállalókat a munkahelyi mentális betegségektől;

62. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a várandós, a gyermekágyas vagy a szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy a nők – Európában mindenütt – a férfiakkal azonos alapon élvezhessék a munkavállalók szabad mozgásának előnyeit[40];

63. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak bizonyítékokon alapuló, megfelelően megtervezett munkaerő-piaci politikákat és reformokat kell előterjeszteniük, amelyek ténylegesen javítják a nők munkakörülményeit, és fokozzák a minőségi foglalkoztatást;

64. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő európai szintű szociális védelmi stratégiát a munkavállalók szabad mozgásának és különösen a szegénység feminizációjának a kezelésére, különös tekintettel a nők által vezetett, egyszülős háztartásokra;

65. hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség és a nők magasabb szinteken történő munkaerőpiaci részvétele növelheti a munkahelyek számát, a gazdasági jólétet és a versenyképességet Európában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tűzzenek ki célokat a bizonytalan munkahelyek és a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás mérséklésére a nők munkaerőpiaci helyzetének javítása érdekében;

66. felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon külön megközelítést az egyedülálló anyákra vonatkozóan, mivel az egyedülálló anyák gazdasági szempontból különösen kiszolgáltatottak, gyakran kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és nagyobb valószínűséggel lépnek ki a munkaerőpiacról, amikor szülővé válnak; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben javítsa a tartásdíjak határokon átnyúló behajtására vonatkozó meglévő jogi eszközök végrehajtását, és hívja fel a nyilvánosság figyelmét azok elérhetőségére; sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a tagállamokkal a tartásdíj-behajtással kapcsolatos gyakorlati problémák azonosítása érdekében a határokon átnyúló helyzetekben, és dolgozzon ki eszközöket a fizetési kötelezettségek hatékony érvényesítésére;

67. megjegyzi, hogy a nők munkaerőpiaci részvétele alacsonyabb, mint a férfiaké; hangsúlyozza a jövedelemadó csökkentésének fontosságát a munkaerő-piaci részvétel ösztönzésében;

68. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket a nők munkaerőpiacon történő megkülönböztetésének leküzdése érdekében;

69. emlékeztet arra, hogy a munka világa továbbra is egyenlőtlen a jövedelem, a karrierkilátások, az elnőiesedett ágazatok, a szociális védelemhez, az oktatáshoz és a képzéshez való hozzáférés tekintetében; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség megvalósítása érdekében ezekkel a szempontokkal mind foglalkozni kell;

70. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a férfiak és a nők egyenlő munkaerő-piaci részvételét és lehetőségeit, és vegyék fel a harcot a szegénység feminizációjának valamennyi formájával szemben, beleértve az időskori szegénységet, különösen azáltal, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében figyelembe veszik a nemi szempontokat a megfelelő nyugdíjjogosultság rendelkezésre állása és hozzáférhetősége terén, valamint javítják a munkakörülményeket az elnőiesedett ágazatokban és szakmákban, mint a vendéglátás, a turizmus, a takarítási szolgáltatások és a gondozási ágazat; rámutat arra, hogy fontos lenne megszüntetni a jellemzően nők által végzett munkák kulturális alulértékelését, valamint a szóban forgó sztereotípiákkal szembeni küzdelem szükségességére és a nők atipikus foglalkoztatási formákban való felülreprezentáltságára; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyenlő bánásmódot a migráns nők számára (többek között a szakmai képesítések elismerési rendszerének felülvizsgálata révén), valamint a nők egyéb, különösen kiszolgáltatott csoportjai számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ágazati szinten erősítsék meg a kollektív tárgyalások hatókörét és a szociális partnerek bevonását a politikai döntéshozatalba, a stabil és minőségi munkahelyek támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy a női vállalkozók kezdeményezéseit ösztönző és támogató stratégiákra van szükség;

71. megjegyzi, hogy az egyre bővülő haknigazdaságnak megvannak a következményei a munkavállalókra nézve, körükben ugyanis kevesebb a szakszervezeti tag, munkájuk pedig bizonytalan lehet olyan tényezők miatt, mint például a változó munkaidő és jövedelem, a munkavállalói jogvédelmük hiánya, a társadalombiztosítás és a nyugdíjak kiszámíthatatlansága vagy a munkahelyi előmenetelhez és az átképzéshez való hozzáférés hiánya; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fentiekhez kapcsolódó kiszámíthatatlanság és bizonytalanság – amelyet tovább súlyosbít a jelenlegi válság miatti bezártság – különösen kedvezőtlen hatást gyakorol a nőkre, akik továbbra is a gondozási terhek viselői a nemek szerint erősen tagozódó munkaerőpiacon, elsősorban pedig azokra, akik interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre célzott szociális védelmi intézkedéseket a gigagazdaságban szabadúszóként és munkavállalóként dolgozó nők számára; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a 2010/41/EU irányelv végrehajtását;

72. üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint cselekvési tervet fogad el majd a szociális jogok európai pillérének végrehajtására; hangsúlyozza, hogy a pillér 2. és 3. alapelvével összhangban interszekcionális megközelítést alkalmazva érvényesíteni kell a nemi dimenziót; 

73. hangsúlyozza, hogy a médiaágazatban nagy a nemek közötti bérszakadék, és hogy a női újságírók a férfiakhoz képest nagyobb valószínűséggel szembesülnek zaklatással, erőszakkal, szexizmussal és hátrányos megkülönböztetéssel; emlékeztet a szociális jogok európai pillérének a tisztességes munkakörülményekről szóló második fejezetére; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák a tisztességes és biztonságos munkafeltételekhez való jogot a médiaágazatban dolgozó valamennyi munkavállaló számára;

74. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a migráns és menekült nők egészségügyi ellátáshoz, foglalkoztatáshoz, élelmiszerhez és információs szolgáltatásokhoz való hozzáférésének biztosítása, valamint a védelmi kockázatok – különösen a férfiak és nők közötti erőszak és a nőkereskedelem – enyhítése érdekében;

75. ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak határozott intézkedéseket azon vállalkozások szankcionálására, amelyek nem tartják be a munkaügyi jogszabályokat, és megkülönböztetést alkalmaznak a férfiak és a nők között; úgy véli továbbá, hogy feltételrendszert kell alkalmazni az uniós források olyan vállalatok számára történő odaítélésekor, amelyek magas szintű munkaügyi normákat vezettek be, és nem alkalmaznak hátrányos megkülönböztetést a nőkkel szemben;

76. sürgeti a Bizottságot, hogy kampányoljon a gazdasági döntéshozói pozíciókban dolgozó nők számának növelése érdekében, kiemelve ennek gazdasági és társadalmi előnyeit és megosztva a bevált gyakorlatokat, például a vállalatok esélyegyenlőség terén mutatott teljesítményének mérésére szolgáló nyilvános mutatókat; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy folytassa a munkát a tagállamokkal, valamint az EU jelenlegi elnökségével és jövőbeli elnökségeivel a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv elfogadása Tanács általi blokkolásának feloldása érdekében, valamint a tagállamokkal együtt dolgozzon ki stratégiát a különböző hátterű nők döntéshozói szerepekben való érdemi képviseletére, többek között az összes uniós intézményben is;

77. emlékeztet arra, hogy a nők alulreprezentáltsága a politikában és a közéletben árt az intézmények és a demokratikus folyamatok jó működésének; felhívja ezért a tagállamokat, hogy a nemzeti, regionális és helyi szintű döntéshozatal során ösztönözzék és támogassák a férfiak és nők kiegyensúlyozott részvételének megkönnyítését célzó intézkedéseket;

78. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket az „üvegplafon” jelensége elleni küzdelem céljából, ideértve a hosszabb szülői szabadságot, a magas színvonalú, megfizethető gyermekgondozáshoz való hozzáférést, valamint a munkaerőpiacon az előléptetésekhez kapcsolódó közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölését;

79. üdvözli a nemek közötti egyenlőség támogatását a választott testületekben, így az Európai Parlamentben is; felhív kötelező intézkedések, például kvóták bevezetésére, és hangsúlyozza, hogy e tekintetben az Európai Parlamentnek szerepmodellként kell szolgálnia; üdvözli továbbá a Bizottság azon bejelentését, hogy jó példával kíván elöl járni a vezetői tisztségek tekintetében, és olyan stratégiák kidolgozására szólít fel, amelyek garantálják a különböző hátterű nők érdemi képviseletét az Európai Bizottság döntéshozói szerepköreiben; tudomásul veszi a jelenlegi Bizottság összetételében ennek érdekében már megtett az erőfeszítéseket, és hangsúlyozza, hogy ugyanilyen ambícióra van szükség a Parlament esetében is; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be kötelező kvótákat választási rendszereikben annak érdekében, hogy biztosítsák a nők és férfiak egyenlő képviseletét mind az európai, mind a nemzeti parlamentekben;

80. üdvözli a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy előmozdítja a nők választóként és jelöltként való részvételét a 2024-es európai parlamenti választásokon; hangsúlyozza e tekintetben, hogy felül kell vizsgálni a választási törvényt annak biztosítása érdekében, hogy ideiglenesen helyettesíteni lehessen az anyasági, apasági vagy szülői szabadsághoz való jogukkal élő európai parlamenti képviselőket; felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően vizsgálja felül a választási törvényt, és felhívja a Tanácsot, hogy hagyja jóvá ezt a felülvizsgálatot;

81. kéri annak biztosítását, hogy a nők a vidéki területeken is képesek legyenek megvalósítani az életre vonatkozó terveiket; rámutat, hogy rendelkezésre kell bocsátani az ehhez szükséges infrastruktúrát, új üzleti területeket kell kialakítani, meg kell könnyíteni a munkába való visszatérést és ösztönözni kell a partnerek széles körének bevonását a nők munkaerőpiaci hozzáférésének támogatása, ösztönzése, megkönnyítése és előmozdítása, az egyenlő lehetőségek biztosítása és a társadalmi kohézió erősítése érdekében a falvakban;

82. hangsúlyozza a nők aktív és kulcsfontosságú szerepét a vidéki térségek gazdaságában, és sajnálja, hogy továbbra is jelentős különbségek vannak a nemek között a mezőgazdasági foglalkoztatáson belül, valamint a szociális biztonsághoz, a képzéshez, a szülési szabadsághoz és az öregségi nyugdíjakhoz való hozzáférés tekintetében; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy különösen támogassák a nőket célzó projekteket, amelyek a mezőgazdaságban elfoglalt piaci helyzetük megerősítése érdekében új munkahelyek potenciális forrását jelentő, innovatív mezőgazdasági tevékenységeket hoznak létre a vidéki és elnéptelenedett térségekben; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy azonosítsa a közös agrárpolitika (KAP) második pillére szerinti finanszírozási lehetőségeket a nők földhöz való hozzáférésének javítása és a munkakörülmények kezelése érdekében a vidéki térségekben, különösen az idénymunkások tekintetében;

83. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a szegénység és a bizonytalan foglalkoztatás női problémává válása elleni küzdelemre irányuló konkrét intézkedések és konkrét alapok előterjesztésére irányuló erőfeszítéseit, különösen a megkülönböztetés többféle formájával szembesülő nőkre összpontosítva;

84. megismétli a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett, „A női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban” című, 2016. április 28-i európai parlamenti állásfoglalásában szereplő  felhívását; sürgeti a Bizottságot, hogy vezessen be olyan keretet a háztartási munka és gondozás professzionalizálására, amely a kapcsolódó szakmák és készségek elismeréséhez és szabványosításához, valamint a karrierépítés lehetőségéhez vezet, valamint ösztönözze a tagállamokat, hogy hozzanak létre professzionalizációs, képzési, folyamatos készségfejlesztési és elismerési rendszereket a nők háztartási és gondozói képesítései területén, továbbá állami foglalkoztatási hivatalokat a professzionalizálódás megerősítése érdekében;

85. felhívja a tagállamokat, hogy az előadóművészeti ágazaton belül mozdítsanak elő és dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek valamennyi tevékenység során tiszteletben tartják az esélyegyenlőség és a nemek közötti egyenlőség értékét, különös tekintettel a hosszú távú különbségek és egyenlőtlenségek, mint például a zenei ágazaton belüli, nemek közötti szakadék negatív hatásainak enyhítésére, ahol minden régióban és Európában nagyjából 70-30% a férfiak és nők aránya, és a nők a nyilvántartott zeneszerzők és dalírók legfeljebb 20%-át teszik ki, átlagban 30%-kal kevesebbet keresnek, mint az ágazatban dolgozó férfiak, a koncerteken előadott klasszikus műveknek csak 2,3%-át szerzik és a hangfelvételek mindössze 15%-ának jogdíját birtokolják;

86. aggodalmát fejezi ki a társadalmi mobilitás korlátai miatt, amelyek akadályozzák a nők munkavégzési mobilitását; hangsúlyozza, hogy javítani kell a munkaerő mobilitásának lehetőségeit az Unión belül;

Digitális politikák a nemek közötti egyenlőség szolgálatában

87. sajnálja, hogy a nők az oktatásban, a képzésben és a foglalkoztatásban alulreprezentáltak a digitális gazdaságban, a mesterséges intelligencia, az ikt és a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén, és rámutat annak veszélyére, hogy ez a mesterséges intelligencia és más programok programozása során erősítheti és gyarapíthatja a sztereotípiákat és a nemi alapú elfogultságot; hangsúlyozza a digitális átállás által a nők és lányok számára kínált előnyöket és lehetőségeket, ugyanakkor felhívja a figyelmet a potenciális kihívásokra is, és sürgeti a Bizottságot, hogy az egységes piaci stratégia és a digitális menetrend végrehajtása során biztosítsa a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló konkrét intézkedések elfogadását, egyértelmű kapcsolatot biztosítva a sztereotípiák megszüntetésére irányuló kötelezettségvállalások és a nők gazdasági függetlenségének biztosítására irányuló átfogó intézkedések között a digitális munkaerőpiac kialakítása során; kéri a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket arra, hogy a technológiákat és a mesterséges intelligenciát alakítsák át a nemi sztereotípiák felszámolását szolgáló eszközökké, és tegyék lehetővé és a nők számára a megjelenést és a tartós részvételt a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM), valamint az ikt szakterületein;

88. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a foglalkoztatás terén tapasztalható horizontális és vertikális szegregációval és a megkülönböztető gyakorlatokkal a munkaerő-felvétellel és az előléptetéssel kapcsolatos döntések során, ideértve a marginalizált csoportokból származó nők munkaerő-piaci integrációját előmozdító politikákat is;

89. kéri a hagyományos nemi szerepek, valamint a munkahelyeknek és tevékenységeknek tulajdonított nemi jellegű sajátosságok lebontását, előmozdítva a továbbra is fennálló előítéletek és nemi sztereotípiák leküzdéséhez szükséges társadalmi változást;  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy e szempontokat a tanulmányi és pályaválasztási folyamatban részt vevő valamennyi szereplővel tudatosíttatni kell;

90. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az idősebb nők, a vidéki térségekben élő nők, valamint a hátrányos helyzetű és az új technológiákhoz korlátozottan hozzáférő nők és lányok hozzáférjenek a digitális készségekhez és fejlesszék azokat annak érdekében, hogy továbbra is kapcsolódhassanak az aktív élethez, és könnyebb legyen számukra a barátokkal és rokonokkal való kapcsolattartás;

91. üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy az Európai horizont programot arra használja fel, hogy betekintést és megoldásokat nyújtson a mesterséges intelligenciával kapcsolatos esetleges nemi alapú elfogultság kezelésére; kéri azonban, hogy minden lehetséges finanszírozást olyan projektek támogatására használjanak fel, amelyek digitális készségeik fejlesztésére ösztönzik a lányokat és a nőket, és megismertetik velük a természettudományokat, a technológiát, a műszaki tudományokat és a matematikát;

92. megjegyzi, hogy olyan események idején, mint amilyen a jelenlegi koronavírus-járvány, a távmunka és a távoli munkavégzés szerepe nő, és lehetőségei gyarapodnak; felhívja a Bizottságot, hogy a stratégiába a munka és a magánélet közötti egyensúly eléréséhez szükséges fontos tényezőként építse be a távmunka szerepét;

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése valamennyi uniós szakpolitikában és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák finanszírozása

93. hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés alapvető eszközök a különböző szakpolitikai intézkedések és költségvetésben való felhasználásuk férfiakra és nőkre gyakorolt hatásainak értékeléséhez és a célzott alkalmazáshoz, és ezeket a politikai döntéshozatali folyamat és a költségvetési intézkedések során mindvégig alkalmazni kell;

94. ismételten hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényre juttatása a nemek közötti egyenlőség megvalósításának fontos, szisztematikus megközelítése; üdvözli ezért a Bizottság újonnan létrehozott esélyegyenlőségi munkacsoportját, felhív annak megfelelő képzésére és finanszírozására, valamint kéri, hogy e csoport rendszeresen számoljon be munkájáról a  Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságnak; hangsúlyozza az átláthatóság jelentőségét, valamint a különböző hátterű nőjogi és a civil társadalmi szervezetek bevonásának fontosságát; nyomatékosan kéri a Bizottságot olyan rendelkezések meghozatalára, amelyek kötelezővé teszik a Főigazgatóság számára a munkacsoport hozzájárulásainak figyelembevételét, és hogy dolgozzon ki képzést a személyzet minden tagja számára, valamint ellenőrizze és értékelje a munkacsoport megbízásának teljesülését;

95. felhívja a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott közös agrárpolitikai stratégiai terveken keresztül hozzanak létre tematikus alprogramot a vidéki térségekben élő nők számára; hangsúlyozza, hogy ezen alprogramnak arra kell törekednie, hogy az agroturizmushoz és a digitális falvak fejlesztéséhez kapcsolódó lehetőségek kihasználásával ösztönözze a nők foglalkoztatását, fokozza a nők vállalkozói kedvét, és javítsa a női mezőgazdasági termelők földhöz, hitelhez és pénzügyi eszközökhöz való hozzáférését, készségeit és teljesítményét az oktatás, a képzés és tanácsadási szolgáltatások, a helyi akciócsoportokban való fokozott részvétel, valamint a Leader program keretében helyi partnerségek kialakítása révén; e tekintetben kéri uniós források elkülönítését jobb élet- és munkakörülmények kialakítására a vidéki térségekben, beleértve a szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést és az infrastruktúra fejlesztését, és különös tekintettel a széles sávú internethez való hozzáférésre, valamint a vállalkozói kezdeményezések és a hitelhez jutás támogatására, ezáltal erősítve a nők szerepvállalását a vidéki térségekben; felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a mezőgazdasági ágazatban dolgozó segítő házastársak szakmai státuszával kapcsolatos bevált gyakorlatokat, ezáltal foglalkozva a nők szociális biztonsághoz fűződő jogaival, többek között a szülési szabadsággal vagy a nyugdíjjogosultsággal, és kéri, hogy a Bizottság dolgozzon ki iránymutatást e tekintetben;

96. felhívja a Bizottságot, hogy uniós programokon és alapokon keresztül mozdítsa elő a nők vállalkozói készségét, valamint kölcsönökhöz és sajáttőke-finanszírozáshoz való hozzáférését, és üdvözli, hogy a Bizottság 2020-ban új intézkedéseket kíván bevezetni a nők által vezetett induló vállalkozások és innovatív kis- és középvállalkozások támogatására, és a Horizont Európa keretében megerősíti a nemek közötti egyenlőség szempontját; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tervek kérelmezőktől való megkövetelése kulcsfontosságú eszköz az előrelépéshez e területen; hangsúlyozza, hogy népszerűsíteni kell a női és leányvállalkozók jelenlegi és jövőbeli uniós finanszírozási lehetőségeit, valamint az erősebb szerepmodellek kialakítása és a meglévő sztereotípiák felszámolása érdekében növelni kell a női vezetők láthatóságát;

97. hangsúlyozza, hogy a Covid19-járványra adott választ fel lehetne használni olyan további költségvetési források létrehozására, amelyeket a tagállamok az erőszak áldozatainak támogatására is igénybe vehetnek;

98. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az új zöld megállapodás és a kapcsolódó kezdeményezések nem tartalmaznak nemi dimenziót, és nem hivatkoznak a nemek közötti egyenlőségre sem; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítését integrálni kell az uniós környezetvédelmi és éghajlat-politikákba, így a zöld megállapodásba is, valamint kiemeli, hogy e politikák mindegyikét a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó hatásvizsgálatokkal kell alátámasztani annak biztosítása érdekében, hogy azok foglalkozzanak a nemek közötti egyenlőtlenségekkel és a társadalmi kirekesztés egyéb formáival; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a pénzügyi és intézményi támogatást a nemek közötti egyenlőség szempontjából igazságos éghajlat-politikai fellépés előmozdítása érdekében, és hozzon létre erős politikai intézkedéseket annak érdekében, hogy bátorítsa a nők egyenlő részvételét a döntéshozatali szervekben, valamint a nemzeti és helyi szintű éghajlat-politikában – ez ugyanis létfontosságú az éghajlati igazságosságra vonatkozó hosszú távú cél elérése szempontjából –, továbbá hangsúlyozza, hogy a nőket és lányokat a változás előmozdítóiként el kell ismerni és támogatni kell;

99. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ütemtervet az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 25. Konferenciáján (COP25) elfogadott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó megújított cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalások teljesítése érdekében, és hozzon létre a nemek közötti egyenlőséggel és az éghajlatváltozással foglalkozó állandó uniós kapcsolattartó pontot, amely elegendő költségvetési forrással rendelkezik a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő uniós és globális éghajlat-politikai fellépés végrehajtásához és nyomon követéséhez;

100. hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben növelni kell a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak előmozdítására irányuló uniós programok, különösen a  helyreállítási eszközre (Next Generation EU) vonatkozó gazdaságélénkítési terv számára rendelkezésre álló forrásokat, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó felülvizsgált javaslat tartalmazzon a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó záradékot is; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtására irányuló erőfeszítéseit a költségvetési eljárás szerves részeként annak valamennyi szakaszában és minden költségvetési sorban, valamint hozzon létre független költségvetést célzott fellépések számára; hangsúlyozza, hogy minden új intézkedést, mechanizmust vagy stratégiát nemi szempontú hatásvizsgálatnak kell alávetni;  felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fektessenek be a gondozási ágazatba, és fogadjanak el egy európai gondozási megállapodást az európai zöld megállapodás kiegészítéseként;

101. felhívja a Bizottságot, hogy a legújabb európai politikák és stratégiák kialakításakor vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőséget és az életciklus-szemléletet, ami hosszú távon hozzá fog járulni a nők gazdasági függetlenségének növeléséhez és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez ezen a területen;

102. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel annak biztosítása érdekében, hogy a nők élvezhessék a zöld átállás által teremtett lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget általánosan érvényesíteni kell a fenntarthatósággal és az igazságos átállással kapcsolatos foglalkoztatási politikákban annak érdekében, hogy olyan politikák jöjjenek létre, amelyek lehetővé teszik a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt, valamint egyenlő bérezést, tisztességes jövedelmet, személyes fejlődést és megfelelő szociális védelmet biztosítanak; sürgeti, hogy a környezetvédelmi programok keretében finanszírozott projektekbe és az éghajlat-politikai beruházásokhoz való hozzáférésbe építsék be a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

103. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a sportban átfogóan gondoskodjanak a nemek közötti egyenlőség érvényre juttatásáról és a nők szerepvállalásának növeléséről, mivel a sport kétségkívül komoly szerepet játszhat abban, hogy a nők és lányok képesek legyenek szakítani a nemi sztereotípiákkal, önbizalomra tegyenek szert és megerősítsék vezetői készségeiket; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsanak hatékony platformokat női példaképek terjesztése és női vezetők támogatására nemzetközi, országos és helyi szinten egyaránt; felhívja a tagállamokat a nemi alapú bérszakadék és pénzdíjkülönbségek, valamint a nők és lányok ellen a sportban bármely formában elkövetett erőszak felszámolására irányuló politikák előmozdítására és kidolgozására, valamint a nők arányának növelésére a sportmédiában és döntéshozatali pozíciókban; felhívja a Bizottságot, hogy a nemi sztereotípiák elleni tervezett kampányba építse be a sportot;

104. felhívja az EU-t, hogy fogadjon el interszekcionális és a nemek közötti egyenlőséget érvényesítő elképzelést a Covid19-válságra való reagálás céljából, és különítsen el jelentős finanszírozást a nemi egyenlőség biztosítását és a nők jogainak érvényre juttatását célzó intézkedésekre a helyreállítási és rezilienciajavítási eszköz keretében, különösen az erősen elnőiesedett ágazatokban; kéri, hogy a finanszírozás a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének mérhető elvén alapuljon, amely biztosítja a finanszírozás tisztességes, megfelelő és koherens elosztását; kéri továbbá a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzó koronavírus-alap létrehozására a meglévő egyenlőtlenségek elleni küzdelem támogatása érdekében;

105. ismételten hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó következő, 2021-ig szóló stratégiába még jobban be kell építeni a nemek közötti egyenlőség szempontjait, kellő figyelmet fordítva a munkaerőpiachoz való hozzáférés célzott intézkedések és fellépések révén történő javítására;

106. emlékeztet a fogyatékossággal élő nők helyzetéről szóló, 2018. november 29-i állásfoglalására[41]; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy egységes szerkezetbe foglalt javaslatot a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégia keretében, amely kitér a fogyatékossággal élő nőket célzó, teljes és tényleges munkaerőpiaci részvételük biztosítására és az őket érintő diszkrimináció és előítéletek kiküszöbölésére irányuló pozitív intézkedések kidolgozására, többek között a foglalkoztatás, a képzés, az elhelyezkedés, az egyenlő karrierlehetőségek, az azonos fizetés, a munkahelyek akadálymentesítése és ésszerű felszerelése, valamint a továbbtanulás előmozdítását célzó intézkedések érdekében, figyelembe véve a digitális beilleszkedést és a munka és a magánélet egyensúlya megőrzésének szükségességét; kéri továbbá, hogy a nemek közötti bérszakadékkal, a nyugdíj- és gondozási különbségekkel kapcsolatos intézkedések kifejezetten feleljenek meg a szülők és a fogyatékossággal élő gyermekeket gondozók, különösen pedig a nők és az egyszülős háztartások szükségleteinek; tudomásul veszi a fogyatékossággal élők számára nyújtott garancia, valamint az ifjúsági garancia megerősítésének szükségességét, a fogyatékossággal élő nők igényeit kielégítő egyedi intézkedések mellett;

107. kéri a Bizottságot, hogy különösen a legkiszolgáltatottabb nőket érje el; felszólítja ezért a Bizottságot annak biztosítására, hogy a stratégia vonatkozó intézkedései egyetlen nőt se hagyjanak magára;

108. felhívja a figyelmet a nemi dimenzió hiányára a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének szerves részét kell képeznie a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi politikák és megelőzési stratégiák kidolgozásának, ideértve a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégia közelgő bizottsági felülvizsgálatát is; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy tekintsék foglalkozási és munkavégzéssel összefüggő betegségeknek azokat a foglalkozási megbetegedéseket, amelyeket még nem ismertek el ilyenként, és amelyek különösen gyakoriak az elnőiesedett munkakörökben, valamint a kifejezetten a nőket érintő betegségeket, az egészség és biztonság terén juttassák érvényre a nemek közötti egyenlőséget a férfiak által uralt szakmákban, ahol még mindig sok a hiányosság, többek között a higiéniás létesítményekkel, a munkaeszközökkel vagy az egyéni védőeszközökkel kapcsolatban, biztosítsák az anyák védelmét és biztonságát a munkahelyen, valamint a szülési szabadság utáni ismételt munkába állásukkal kapcsolatos intézkedéseket, továbbá értékeljék az elnőiesedett ágazatokra jellemző munkahelyi kockázatokat, beleértve az otthoni kockázatokat is, amennyiben háztartási munkáról és gondozásról van szó;

109. kéri a Bizottságot, hogy az anyatej újszülöttek számára jelentett bizonyított előnyei fényében mozdítsa elő a szoptatást, különösen a koraszülöttek esetében; felhívja a Bizottságot, hogy támogasson olyan politikákat, amelyek fokozzák az emberi tej, többek között a bérszoptatás és az anyatejadományozás biztosítását a koraszülött csecsemők számára, és mozdítsák elő a tejbankok határokon átnyúló igénybe vehetőségét annak biztosítása érdekében, hogy a határ menti régiókban a nők szükség esetén igénybe vehessék ezt a támogatást;

110. sürgeti, hogy az Európai Unió által támogatott valamennyi nemi egyenlőséggel foglalkozó általános kezdeményezésbe integrálják a fogyatékosság szempontját; sürgeti, hogy biztosítsák a nemi erőszak áldozatává vált olyan fogyatékossággal élő személyek védelmét, akik gyámság alatt állnak vagy más okból korlátozott jogi helyzetben vannak, és ennek érdekében garantálják tényleges hozzáférésüket az igazságszolgáltatáshoz, továbbá hogy képezzék az ilyen eljárásokban szerepet vállaló szolgálatok szakértőit (büntetőjogi és egészségügyi szakembereket) és bővítsék a kapacitásukat; sürgeti, hogy alakítsanak ki sztereotípiáktól mentes, hozzáférhető oktatási rendszert, amely lehetővé teszi, hogy a fogyatékossággal élő lányok és nők elképzelésük és tehetségük alapján válasszák ki tanulmányi területüket és munkájukat, anélkül hogy akadályokba, előítéletekbe és sztereotípiákba ütköznének; támogatja a fogyatékossággal élő nők szerepvállalását a nemi egyenlőséggel és a nők jogaival foglalkozó mozgalmakban; kéri, hogy a fogyatékossággal élő nőket és lányokat, köztük az intézetekben élőket is vonják be a tagállamok valamennyi mell- és méhnyakrák-megelőzési programjába, valamint AIDS elleni programjaiba és más nemi úton terjedő betegségek megelőzését célzó programokba;  sürgeti, hogy a nemi egyenlőséggel kapcsolatban gyűjtött minden adatot és mutatót kor, fogyatékosság és nem szerinti bontásban rögzítsenek;

A nemek közötti egyenlőség elleni támadások elhárítása

111. megismétli, hogy a bevált tapasztalatok rendszeres cseréjére van szükség a tagállamok, a Bizottság, valamint az érintett szereplők (többek között egészségügyi és szabályozási szakemberek, valamint civil társadalmi szervezetek) között az egészségügy nemi szempontjairól, többek között átfogó iránymutatást adva a szexuális és párkapcsolati oktatással, a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal, valamint a járványokra adott, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő válaszokkal foglalkozó átfogó iránymutatásokról; felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jelenlegi stratégia végrehajtása során hozzon további intézkedéseket és támogassa a szexuális és reproduktív egészség és jogok garantálását, valamint hogy a következő uniós egészségügyi stratégiába foglalja bele a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat egészségügyi rendszereik megerősítésében, magas színvonalú és egyetemes hozzáférést biztosítva valamennyi egészségügyi szolgáltatáshoz, és csökkentse az egészségügyi szolgáltatásokhoz – többek között a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz – való hozzáférés terén a tagállamok között és azokon belül fennálló különbségeket; kéri ezzel összefüggésben a tagállamokat, hogy garantálják a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, valamint a szükséges egészségügyi szolgáltatásokhoz való biztonságos, időben történő és teljes körű hozzáférést;

112. kéri a Bizottságot, hogy az új uniós egészségügyi stratégia foglalkozzon az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségekkel, és figyelmét összpontosítsa a megelőző egészségügyi ellátására az élet minden szakaszában, a nők egészségére és biztonságára a munkahelyen, valamint a nemek közötti egyenlőségre a rák elleni küzdelemre irányuló európai tervben; ismételten hangsúlyozza a nemspecifikus orvoslás és kutatás fontosságát, ezért hangsúlyozza, hogy a Horizont Európa programon keresztül támogatni kell a nők és férfiak között az egészség tekintetében fennálló különbségek kutatásába történő beruházást annak érdekében, hogy az egészségügyi rendszerek jobban kielégíthessék a nők és a férfiak eltérő igényeit;

113. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nők nem hormonális alapú fogamzásgátlására irányuló kutatást, hogy több alternatívát lehessen kínálni számukra, és támogassa a férfiak fogamzásgátlására irányuló kutatást is, egyforma hozzáférést biztosítva a fogamzásgátlókhoz és azok használatához, hogy osztozni lehessen a felelősségen;

114. kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben megnövelt és elkülönített pénzügyi támogatás révén fokozottan támogassák a nőjogi jogvédőket és a nőjogi szervezeteket az EU-ban és világszerte, beleértve azon szervezeteket is, amelyek a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal, valamint az LMBTI+ személyekkel foglalkoznak; hangsúlyozza továbbá a jelenlegi válságból eredő pénzügyi nehézségeiket, és felszólít a rendelkezésre álló alapok növelésére annak érdekében, hogy folyamatos munkájuk megfelelő finanszírozása biztosított legyen; komolyan aggódik a nők már kivívott jogai és a nemek közötti egyenlőség ellen egyes tagállamokban indított támadások miatt, és különösen az olyan kísérletek miatt, amelyek az abortusz további kriminalizálására irányulnak és ellehetetlenítik a fiatalok hozzáférését az átfogó szexuális oktatáshoz Lengyelországban, valamint a Magyarországon elfogadott reform miatt, amely támadás a transznemű és interszexuális személyek jogai ellen; felszólít a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség helyzetének folyamatos nyomon követésére valamennyi tagállamban – többek között a félretájékoztató és regresszív kezdeményezések tekintetében is –, valamint a visszalépésre figyelmeztető riasztó rendszer kiépítésére; felhívja a Bizottságot olyan tanulmányok támogatására, amelyek az antidemokratikus mozgalmak és a nők jogaival szembeni támadások, valamint a nemek közötti egyenlőséget és a demokráciát lejárató félretájékoztatási kampányok közötti összefüggéseket elemzik, és felhívja a Bizottságot a kiváltó okok kezelésére és további erőfeszítésekre a leküzdésük érdekében,  ellenőrzések, cáfoló narratíva és felvilágosító kampányok kidolgozásával;

115. felhívja a Bizottságot, hogy folytasson globális kampányt az emberi jogi jogvédők által elszenvedett, egyre gyakoribb támadásokkal szemben és érje el szabadon bocsátásukat, külön figyelmet összpontosítva a nőjogi jogvédőkre; kéri, hogy haladéktalanul illesszenek be egy mellékletet az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokba, amelynek célja olyan további stratégiák és eszközök elismerése és kidolgozása, amelyek a nők emberi jogainak védelmezőit érintő konkrét helyzet, fenyegetések és kockázati tényezők kezelésére és megelőzésére irányuló jobb és hatékonyabb reagálást biztosítanak;

116. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy védjék meg a többszörös megkülönböztetésnek különösen kitett nőket, elismerve a nők nemen, etnikumon, nemzetiségen, koron, fogyatékosságon, társadalmi helyzeten, nemi irányultságon, nemi identitáson, vagy bevándorlói státuszon alapú megkülönböztetésének interszekcionális formáit, és hogy biztosítsák, hogy a végrehajtott intézkedések figyelembe veszik és kezelik e csoportok egyedi igényeit;

117. emlékeztet a roma integrációra vonatkozó nemzeti stratégiák megerősített, 2020 utáni stratégiai keretének[42] szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására, amely kimondja, hogy a legtöbb tagállamban nem történt javulás a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén, komoly aggodalmak vannak a lakhatást illetően, viszont csekély az előrelépés a szegénység terén, és erős nemi dimenzióra van szükség az EU keretén belül; aggodalmát fejezi ki a romákkal szemben a Covid19-világjárvány kapcsán kialakult gyűlöletbeszéd miatt, valamint a néhány tagállam által bevezetett további korlátozások miatt, amelyek célja roma közösségek karanténba helyezése, és attól tart, hogy ez negatív következményekkel jár a legkiszolgáltatottabb roma csoportokra, például lányokra, fiatal nőkre, idősebb nőkre valamint a fogyatékossággal élő vagy LMBTIQ+ személyekre; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a roma egyenlőségre és befogadásra vonatkozó uniós stratégiai keretet, elemezze a koronavírus roma közösségekre gyakorolt hatását, és fogadjon el intézkedéseket a velük szembeni visszaesések elkerülésére;

118. sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre konkrét keretet a szexmunkások jogainak biztosítására és védelmükre a válság során és azt követően; hangsúlyozza olyan intézkedések és stratégiák kidolgozásának fontosságát, amelyek orvosolják a szexmunkások megkülönböztetését a finanszírozáshoz, a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és más szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén;

119. hangsúlyozza, hogy az audiovizuális és nyomtatott média az egyik jelentős kulturális, társadalmi és gazdasági súlyú ágazat, amely a társadalmat és a kultúrát is tükrözi és formálja; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők Európában és világszerte egyaránt súlyosan alulreprezentáltak ezen ágazat kulcsfontosságú alkotói pozícióiban, többek között a filmiparban; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a sajtóban megjelenő nemi sztereotípiákkal és támogassa a nemek közötti egyenlőségen alapuló tartalmakat; hangsúlyozza a médiaműveltség erősítésének fontosságát, minden érintett számára biztosítva a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő, sajtóval kapcsolatos oktatási kezdeményezéseket; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek tiltják a szexista reklámokat a sajtóban, valamint támogassák a nemi sztereotípiák leküzdésével kapcsolatos képzéseket és gyakorlati tanfolyamokat az újságírással, kommunikációval, médiával és reklámokkal foglalkozó iskolákban; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a bevált gyakorlatok megosztását a szexista reklámok elleni közdelem terén; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre az audiovizuális ágazat egészére kiterjedő, az egyenlőtlenségek felszámolására irányuló politikákat annak érdekében, hogy a nők és lányok számára új és jobb lehetőségeket biztosítsanak;

A nemek közötti egyenlőség előmozdítása a külkapcsolatokban

120. felszólít – az EUMSZ 8. cikkével összhangban, amely kinyilvánítja, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására – az EU belső és külső politikái közötti koherencia kialakítására és megerősítésére, a külkapcsolatok keretében egyfelől érvényre juttatva az interszekcionális jelleget és a nemek közötti egyenlőség szempontjait, és másfelől felszámolva a nemi sztereotípiákat és normákat, a káros gyakorlatokat és a diszkriminatív jogszabályokat, és támogatva, hogy a nők ugyanolyan mértékben élvezzék az emberi jogok teljes palettáját; hangsúlyozza különösen ezzel összefüggésben az uniós kereskedelempolitikák, a fejlesztési együttműködés és az emberi jogi politikák fontosságát; hangsúlyozza a nők szerepvállalásának elsődleges szerepét a fejlesztési politikák hatékony végrehajtásában;  emlékeztet a nők és lányok oktatásának és szerepvállalásának fontosságára mind az EU-ban, mint a partnerországokban; hangsúlyozza, hogy az oktatás nem csak jog, hanem alapvető eszköz is a korai és kényszerített házasság és a bakfisterhesség elleni küzdelem terén; kéri, hogy az uniós külpolitika a partnerországokban prioritásként támogassa a lányok iskolába járását és oktatásuk folytatását; üdvözli a nők és lányok jogai melletti megújult elkötelezettséget, valamint a fenntartható fejlődési célokra és különösen az 5. fenntartható fejlődési célra való hivatkozást, ami a nemi esélyegyenlőségi stratégia fő keretét adja;

121. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal partnerségben kövesse nyomon és támogassa a Pekingi Cselekvési Platform, az ICPD cselekvési program és azok felülvizsgálati konferenciái eredményeinek, valamint az összes fenntartható fejlesztési cél, többek között a 3.7. és az 5.6. célkitűzés teljes mértékű végrehajtását, az EU-n belül és kívül egyaránt, az ENSZ fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó globális mutatókeretével összhangban lévő mutatók alkalmazásával;

122. felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb fogadja el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jelenlegi cselekvési tervre (GAPII) épülő új, harmadik cselekvési tervet (GAPIII) annak érdekében, hogy a megvalósítása már 2021-ben megkezdődhessen, ez az eszköz ugyanis a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők és lányok szerepvállalásának a külkapcsolatokban történő előmozdítása szempontjából kulcsfontosságú; hangsúlyozza, hogy e dokumentumot közlemény formában kell kiadni, valamint egyértelmű, mérhető, és határidőket is tartalmazó sikermutatókat kell tartalmaznia, beleértve a különböző szereplők szerepeinek és felelősségi köreinek meghatározását is; kéri, hogy az új cselekvési terv őrizze meg minden új program esetében a 85 %-os célt a nemek közötti egyenlőséghez való hozzájárulás tekintetében, és tűzzön ki új, 20 %-os célt azon programok esetében, amelyek fő célja a nemek közötti egyenlőség biztosítása; kéri, hogy az új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz ezen irányvonalak mentén részesítse előnyben a nemek közötti egyenlőséget és a nők jogait a földrajzi és tematikus programokban; üdvözli, hogy a Bizottság szolgálatai és az Európai Külügyi Szolgálat intézményi kultúrája megváltozott annak érdekében, hogy hatékonyabban teljesítsék a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos uniós kötelezettségvállalásokat;

123. felhívja a Bizottságot, hogy világszerte erősítse tovább az EU szerepét a nemek közötti egyenlőség katalizátoraként.

124. kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a migráns és menedékkérő nők és lányok különleges igényeinek jobb megértését az egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférés, a kihasználásukat megakadályozó támogatások és a pénzügyi biztonság terén, és hogy biztosítsa jogaik tiszteletben tartását;

125. megjegyzi, hogy a Bizottságnak megoldást kell találnia a migránsokat és menekülteket befogadó létesítményekben lévő nők nemi alapú erőszakkal szembeni védelmére, és felszólít a nők és lányok befogadására alkalmas infrastruktúrák kialakítására, valamint szükség esetén az e létesítményekben dolgozók megfelelő képzésére;

126. üdvözli az értékalapú uniós kereskedelmi politikát, amely magas szintű védelmet biztosít a munkaügyi és környezetvédelmi jogok számára, és előírja az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a nemek közötti egyenlőséget is; emlékeztet, hogy valamennyi uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásnak általánosan érvényesítenie kell a nemek közötti egyenlőséget, és tartalmaznia kell egy ambiciózus és érvényesíthető fejezetet a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről; üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, miszerint a Chilével kötött, korszerűsített társulási megállapodásba első alkalommal külön fejezetet illeszt be a kereskedelem és a nemek közötti egyenlőség összefüggéséről, meglévő nemzetközi példákra építve;

127. hangsúlyozza, hogy folyamatosan támogatja a Bizottság munkáját ezen a területen;

 

°

° °

128. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


 

INDOKOLÁS

Idén, a Pekingi Platformban meghatározott célkitűzések elfogadásának 25. évfordulója alkalmából világszerte különféle értékeléseket végeznek annak meghatározása érdekében, hogy milyen előrelépés történt a nemek közötti egyenlőség megvalósítása terén. Ezek az értékelések minden bizonnyal ismét nagyon világossá teszik majd, hogy a nemek közötti valódi egyenlőség, amely az élet minden területére kiterjed, csak millimétereket halad előre, és hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek minden erőfeszítésünk ellenére változatlanok.

A nők elleni erőszak, sőt a nőgyilkosság is mindennapi valóság, az oktatásban és a munkaerőpiacon tapasztalható erős szegregáció és az egyenlőtlen bérezés a nők gazdasági függetlensége miatt még mindig nem biztosított, a nem fizetett gondozási munka terhei továbbra is főként nőkre hárulnak. Emellett folytatódik a nők kizárása a döntéshozatali pozíciókból. A politikában, a gazdaságban és a kultúra területein a változást jelentő és a (strukturális) egyenlőtlenségek megváltoztatását lehetővé tevő beosztások egyenlőtlenül oszlanak meg a nemek között.

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által kidolgozott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós mutató szerint az EU a lehetséges 100-ból átlagosan 67,4 pontot ért el, ami azt mutatja, hogy az egyenlőség megvalósításához vezető útnak a felét is csak kevéssel lépte túl; tehát ez a mutató is alátámasztja a fent említett szomorú feltételezéseket.

A nemek közötti egyenlőség elérését hátráltatták a gazdasági válság miatt hozott intézkedések és azok hatásai, és nem volt politikai akarat ahhoz, hogy e cél az elmúlt évtized gondjainak ellenére prioritást élvezzen. Napjainkban az egyenlőség elvét több tagállamban tudatos támadások érik és szervezetten rombolják, az előrelépés helyett már a helyzet fenntartása is feladat. A polgárok egyes tagállamokban erős mozgalmakat indítottak, aminek köszönhetően a visszalépést több országban (legalábbis papíron) nem sikerült elfogadtatni, és a teljes egyenlőség, valamint a további intézkedések iránti igényt nem lehetett elhallgatatni. A mi politikai szándékunk sem lehet ezek elhallgatása. A nemek közötti egyenlőtlenséget és strukturális megkülönböztetést azonban különböző társadalmi kihívások táplálják továbbra is, amint ezt a közelmúltban a Covid19 okozta járvány kitörésével kapcsolatos válság során is tapasztalhattuk. A nők rendkívül fontos ágazatokban, például az egészségügyben és az élelmiszer-ellátásban végzett munkája alapvető fontosságú a társadalom működéséhez, a nők hozzáférése azonban a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint a számukra erőszak esetén nyújtott támogató struktúrákhoz (segélyvonalakhoz, menedékhelyekhez), ezekben az időszakokban általában korlátozott.

Véget kell vetnünk ennek a tendenciának, és közös, nagyra törő keretet kell létrehoznunk a következő öt évre, hogy hatékony és koherens intézkedéseket hozhassunk a nők és a férfiak közötti megkülönböztetés valamennyi formájának kezelésére. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az etnikai hovatartozáson, szexuális irányultságon, nemi identitáson, fogyatékosságon, vallási meggyőződésen, társadalmi osztályon, állampolgárságon vagy életkoron alapuló megkülönböztetés megszüntetése érdekében. Ezért interszekcionális megközelítésre van szükség nem csak a nemek közötti egyenlőség kérdéseiben, hanem minden más európai politikában is.

Az előadó úgy véli továbbá, hogy Európa gazdasági, társadalmi és foglalkoztatáspolitikai céljait csak akkor lehet elérni, ha a nemek közötti egyenlőség is maradéktalanul megvalósul. Az egyenlőség megteremtésének ezért univerzális stratégiai célkitűzésnek kell lennie. Ezért az uniós intézmények és a tagállamok munkájába szervesen be kell építeni a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére, a nemi szempontú hatásvizsgálatra és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésre vonatkozó elveket.

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új bizottsági stratégia, amelyet már a testület felállását követő első 100 nap alatt előterjesztettek, a nemek közötti egyenlőség megvalósítására irányuló valamennyi erőfeszítés támogatását mutató egyértelmű politikai jelzésnek tekinthető. A stratégia meghatározza a közös célokat és a szükséges intézkedéseket a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség területén az EU-ban azzal a céllal, hogy véget vessen a nemi alapú erőszaknak és a nemi sztereotípiáknak, biztosítsa az egyenlő munkaerő-piaci részvételt és az esélyegyenlőséget, ideértve a fizetések átláthatóságát is, hogy végre valósággá váljon az „egyenlő értékű munkáért egyenlő bér” elve, és megvalósuljon a nemek közötti egyensúly a döntéshozatali pozíciókban. A stratégia emellett magáévá teszi azt az elgondolást is, hogy a gondozók és a keresők aránya kiegyenlítődjön, olyan intézkedéseket javasolva, amelyek lehetővé teszik mind a fizetett, mind pedig a nem fizetett munka egyenlő megosztását nők és férfiak között.

Az előadó különösen üdvözli a megkülönböztetés fő kiváltó okai közé tartozó nemi alapú elfogultság és sztereotípiák elleni küzdelem mellett vállalt elkötelezettséget, valamint a nők és férfiak sokféleségét figyelembe vevő interszekcionális megközelítés alkalmazását, e megközelítés ugyanis feltétlenül szükséges a minden érintett számára fontos érdemi változáshoz.

Mivel a bizottsági stratégia kidolgozása során is folyamatosan mód nyílt a módosításokra, az Európai Parlament folyamatosan nyomon fogja követni a végrehajtást is, és adott esetben további fellépéseket és intézkedéseket indítványoz majd. E jelentés csupán az első, melyet több társa követ majd, kiemelve a tervezett pozitív intézkedéseket, de további célokat, fellépéseket és intézkedéseket is javasolva, amelyek hozzájárulhatnak egy olyan átfogó és koherens uniós szintű politikai döntéshozatal kialakításához, amely végre megvalósíthatja a nemi szempontból igazságos EU-t és világot.


 

 

VÉLEMÉNY A FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (23.7.2020)

<CommissionInt>a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére</CommissionInt>


<Titre>az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról</Titre>

<DocRef>(2019/2169(INI))</DocRef>

A vélemény előadója: <Depute>Eugenia Rodríguez Palop</Depute>


JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felkéri a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

 tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen annak 2., 3., 6., 9. és 15. elvére,

 tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére, valamint annak fenntartható fejlődési céljaira, különösen az 1., 5., 8. és 10. célra, továbbá az azokra vonatkozó konkrét célkitűzésekre és mutatókra,

 tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyenlő díjazásról szóló, 1951. évi egyezményére, valamint az erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló, 2019. évi ILO-egyezményre,

 tekintettel a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló, 2014. március 7-i bizottsági ajánlásra[43],

 tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumára,

 tekintettel a Bizottságnak a nemek közötti bérszakadék kezelésére vonatkozó uniós cselekvési tervére (2017–2019) (COM(2017) 0678),

 tekintettel a Bizottságnak a nők és férfiak közötti egyenlőség európai unióbeli helyzetéről szóló, 2019. évi jelentésére,

 tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[44], valamint a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[45],

 tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan közzétett mutatószámra, és különösen az intézet 2019. októberi jelentésére,

 tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: kulcsfontosságú szakpolitikák és intézkedések” című, 2019. június 13-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: a következő lépések” című, 2019. december 10-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai tárgyú, 2016. május 26-i állásfoglalására[46],

 tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására[47],

 tekintettel az „Egy uniós stratégia szükségessége a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében” című, 2017. június 14-i állásfoglalására[48],

 tekintettel a nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának az EU-beli növeléséről szóló 2017. október 3-i állásfoglalására[49],

 tekintettel a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítését szolgáló, egyenlőtlenségek elleni küzdelemről szóló, 2017. november 16-i állásfoglalására[50],

 tekintettel a nemek közötti bérszakadékról szóló, 2020. január 30-i állásfoglalására[51],

 tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

 tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására[52],

A. mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik közös és alapvető, az EUSZ 2. cikkében és 3. cikkének (3) bekezdésében, az EUMSZ 8. és 19. cikkében, valamint az Alapjogi Charta 23. cikkében rögzített elve, ami tükrözi az EU elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség valamennyi politikájában és tevékenységében való érvényesítése mellett; mivel az EUMSZ 157. cikke kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak biztosítania kell annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak;

B. mivel a nők Unió-szerte aránytalanul alacsonyabb díjazásban részesülnek, mint a férfiak; mivel a Bizottság legfrissebb adatai szerint a nemek közötti órabérkülönbség az Unióban 15,7 %-os[53], jóllehet e tekintetben számottevő eltérések tapasztalhatók az egyes tagállamok között; mivel a foglalkoztatási rátákat és az általános munkaerőpiaci részvételt is tekintetbe véve a nemek közötti bérszakadék 40%-ra emelkedik[54]; mivel az EU-ban a férfiaknak csupán 8%-a[55] dolgozik részmunkaidőben, ám az Unióban élő nőknek közel egyharmada (31%)[56] dolgozik így, ami sokféle okra vezethető vissza, például sztereotípiákra, strukturális okokra és társadalmi elvárásokra; mivel a bérek átláthatósága döntő szerepet játszhat a nemek közötti bérszakadék kezelésével és az egyenlőtlenségek leküzdésével kapcsolatos jelentős előrelépés biztosításában, és elősegítheti a nők munkája szisztematikus alulértékelésének, nem megfelelő megbecsülésének és elégtelen javadalmazásának – a nemek között tartósan fennálló bérezési egyenlőtlenségek lényegi összetevőinek – feltárását; mivel a kollektív tárgyalások csökkenthetik a méltánytalan bérkülönbségeket, előmozdíthatják a bérek átláthatóságát, valamint általában véve kezelhetik az alacsony bérek problémáját;

C. mivel az interszekcionális megközelítés létfontosságú – az identitások együttesével rendelkező nők esetében a nemek közötti bérszakadékot még inkább súlyosbító – halmozott megkülönböztetésnek, valamint a nemi tényező más társadalmi tényezőkkel, például a fogyatékossággal való összekapcsolódásának a megértéséhez; mivel a fogyatékossággal élő nők között a munkaképes korúak több mint fele gazdaságilag inaktív; mivel a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya valamennyi tagállamban magasabb a fogyatékossággal élő nők körében, mint a nem fogyatékossággal élő nők körében;

D. mivel annak ellenére, hogy a nők munkaerő-piaci részvétele nőtt, továbbra is fennáll a nemek közötti szakadék, ami a nőket kiszolgáltatott vagy sebezhető helyzetbe hozhatja; mivel a nemek közötti foglalkoztatási különbség még mindig 12% az EU-ban[57]; mivel a nők alulreprezentáltak a jól fizetett ágazatokban és a döntéshozatali pozíciókban, és gyakrabban dolgoznak olyan munkahelyeken, amelyekre túlképzettek, és mivel az EU-ban dolgozó 5 női munkavállaló közül egy a legalacsonyabb bércsoportba tartozik, szemben a 10 férfiból egy munkavállalóval; mivel a bérszakadék következményei közé tartozik a nyugdíjjövedelmek terén a nemek között fennálló 37 %-os[58] – az elkövetkező évtizedekben tartósan megmaradó – különbség, valamint a nők és férfiak egyenlőtlen mértékű gazdasági függetlensége; mivel ambiciózus erőfeszítésekre van szükség a nemek közötti összes felsorolt szakadék megszüntetése érdekében;

E. mivel néhány tagállamban látható visszaesés tapasztalható többek között a nők gazdasági képességeinek a növelése terén, és fennáll annak a veszélye, hogy a nemek közötti egyenlőség még inkább visszaszorul a tagállami programokban;

F. mivel a COVID19-válság aránytalanul sújtja a nőket a társadalmi-gazdasági szférában, és még mélyebb egyenlőtlenségeket és megkülönböztetést fog eredményezni a férfiak és nők között a munkaerőpiacon, figyelembe véve, hogy a nők alacsonyabb béreket kapnak, kevesebb megtakarítással és alacsonyabb nyugdíjjal rendelkeznek, magasabb köztük az atipikus és bizonytalan munkavégzési formák és a szegénység aránya, nem férnek hozzá egyenlő mértékben a szociális védelemhez, jobban ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a válság következtében elbocsátják őket vagy rövidebb munkaidőben kell dolgozniuk, továbbá fokozott és sajátos terhekkel kell szembenézniük karantén idején, mint például a stresszes körülmények között távolról történő munkavégzés, a túlmunka esetei, valamint a nem fizetett háztartási és gondozói munkából rájuk háruló egyenlőtlen rész; mivel a frontvonalban dolgozó munkavállalók többsége nő, akik bizonyos ágazatokban gyakran méltánytalanul alulfizetettek és alulértékeltek;

G. mivel a társadalom védelmét szolgáló gondozást és támogatást a jelenlegi Covid19-válságban a nők látják el, akik egyúttal jobban ki vannak téve a fertőzés kockázatának, mivel több nő dolgozik létfontosságú és a fertőzésnek jobban kitett szakmákban[59], például ápolóként és más egészségügyi szakemberként, gyógyszertári dolgozóként, szupermarket-pénztárosként, idősgondozóként és takarítóként, ami a munkaerőpiaci, nemi alapú szegregáció eredménye;

H. mivel a nők gazdasági szerepvállalása és a pénzügyi forrásokhoz való egyenlő hozzáférése kulcsfontosságú a nemek közötti egyenlőség megvalósítása, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem szempontjából; mivel ha a nők nem részesülnek egyenlő díjazásban, az korlátozza a gazdasági, és ennélfogva a személyes függetlenség elérésére való képességüket; mivel a dolgozó nők szegénységének aránya 8,0%-ról 3,8%-ra csökkenhetne, ha a nők ugyanakkora bért kapnának, mint a férfiak[60]; mivel a nemek közötti bérszakadék megszüntetése a szegénységben élő 5,6 millió gyermek közül 2,5 millió számára jelentene kiutat a szegénységből; mivel a 15–24 éves munkavállalók körében a havi bruttó keresetekben mutatkozó nemek közötti különbség (7%) több mint ötször alacsonyabb, mint a 65 éves vagy annál idősebb alkalmazottak körében (a nemek közötti különbség 38%), amiből kiderül, hogy anyaság esetén ma is egyértelműen csökken a jövedelem, a bérszakadék miatt az eltartott gyermekekkel rendelkező, illetve nem rendelkező anyák, továbbá az anyák és az apák között; mivel a szegénység kockázata az egész élet során meredeken nő, ami rámutat a bérkülönbségek és a szegénység halmozott hatására a 75 évesek és az annál idősebbek körében, és jellemzően inkább a nőket érinti, elsősorban a nemekhez kötődő, nem fizetett gondozási feladatok, valamint a nők karrierje során jellemző rövidebb munkaidő és/vagy alacsonyabb jövedelem, valamint az alacsonyabb nyugdíjak miatt; mivel elsősorban azokban a családokban koncentrálódik a szegénység, ahol a nők az egyetlen munkajövedelemmel rendelkező személyek, és 2017-ben a szegénység kockázatának kitett egyedülálló anyák aránya az Unióban 35% volt, szemben az egyedülálló apák 28%-os rátájával[61];

I. mivel a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia és a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő politikák uniós szintű megerősítése elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a Covid19 okozta válság hatása ne fokozza a nemek közötti egyenlőtlenséget, és hogy a reagálás hozzájáruljon a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés csökkentéséhez;

J. mivel világszerte a nők közel 35%-át éri pszichológiai vagy szexuális zaklatás a munkahelyén, vagy pedig személyes és szakmai céljaik szempontjából súlyos következményekkel járó zaklatás, márpedig ez pedig gyengíti a nők önbecsülését és a méltányosabb díjazással kapcsolatos tárgyalási pozícióját; mivel a tisztességes javadalmazás és a gazdasági függetlenség elengedhetetlen feltétele annak, hogy a nők ki tudjanak lépni a visszaélésszerű, erőszakos kapcsolatokból;

K. mivel az EU-ban 15 éves korát követően minden harmadik nő esett pszichológiai és/vagy szexuális erőszak áldozatául;

1. tudomásul veszi az uniós beavatkozásnak a nemi esélyegyenlőségi stratégia bizottsági ütemtervében ismertetett alapját; hangsúlyozza a nemi esélyegyenlőségi stratégia fontosságát, amely támogatja, koordinálja és kiegészíti a tagállamok esélyegyenlőségi intézkedéseit;

2. emlékeztet arra, hogy a munka világa továbbra is egyenlőtlen a jövedelem, a karrierkilátások, az elnőiesedett ágazatok, a szociális védelemhez, az oktatáshoz és a képzéshez való hozzáférés tekintetében; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség megvalósítása érdekében ezekkel a szempontokkal mind foglalkozni kell;

3. üdvözli az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás jelenlegi keretének a Bizottság által elvégzett értékelését, a munka világában a nemek közötti egyenlőség javításáról szóló konzultációs folyamat megindítását, a nyugdíjak megfelelőségéről szóló közelgő jelentést, valamint a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekben a pályafutás gondozási feladatok miatti szünetelése tekintetében nyújtott nyugdíjjóváírások lehetőségének megfontolását;

4. aggodalmát fejezi ki a korlátozott társadalmi mobilitás miatt, amely akadályozza a nők munkavégzési mobilitását; hangsúlyozza, hogy javítani kell a munkaerő mobilitásának lehetőségeit az Unión belül;

5. felhívja a Bizottságot, hogy az egyenlő díjazásról szóló uniós jogszabályok érvényesülését és végrehajtását illetően nemrég elvégzett vizsgálat alapján és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban a következő év során nyújtsa be a 2006/54/EK irányelv módosítását; ennek a módosításnak tartalmaznia kell az „egyenlő értékű munka” fogalmának valamennyi foglalkozási ágazatra kiterjedő, a nemi dimenziót is magában foglaló meghatározását, utalnia kell a megkülönböztetés többszörös formáira, és kiegészítő intézkedésekről kell rendelkeznie az irányelv végrehajthatóságának biztosítása céljából;

6. emlékeztet arra, hogy az Alapjogi Charta 21. cikke tartalmazza a többek között nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét;

7. Az Európai Parlament 2020. január 30-i állásfoglalása a nemek közötti bérszakadékról; felszólít a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó cselekvési terv 2020 végéig lezárandó, azonnali felülvizsgálatára és ambiciózus új változatának megalkotására, amelynek egyértelmű célokat kell kitűznie a tagállamok számára a nemek közötti bérszakadék következő ötéves időszakbeli csökkentéséhez, továbbá biztosítania kell, hogy e célokat figyelembe vegyék az országspecifikus ajánlásokban; külön kiemeli, hogy az új cselekvési tervnek interszekcionális nézőpontot is tartalmaznia kell; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket a nemek közötti bérszakadék megszüntetésére irányuló új politikák kidolgozásába, valamint, hogy javítsák és fejlesszék tovább a statisztikákat, a kutatást és az elemzést a nemek közötti bérszakadék megszüntetése terén elért eredmények jobb mérése és nyomon követése érdekében, különös figyelmet fordítva a megkülönböztetés többszörös és interszekcionális formáival szembesülő csoportokra; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet a nyugdíjszakadékhoz vezető tényezőkre, és támogassa a tagállamoknak a nyugdíjszakadék csökkentésére irányuló intézkedéseit azáltal, hogy létrehozza a nemek közötti nyugdíjszakadék mutatóját a nők által életük során tapasztalt halmozott egyenlőtlenségek értékelésére;

8. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a foglalkoztatás terén tapasztalható horizontális és vertikális szegregációval és a megkülönböztető gyakorlatokkal a munkaerő-felvétellel és az előléptetéssel kapcsolatos döntések során, ideértve a marginalizált csoportokból származó nők munkaerő-piaci integrációját előmozdító politikákat is; hangsúlyozza az oktatásba és képzésbe való beruházás szükségességét, valamint a nemi szempontból érzékeny munkaerő-felvételi és -kiválasztási folyamatok szükségességét a magán- és az állami szektorban, különösen azokon a jövőbemutató területeken, mint például a STEM és a digitális ágazat, ahol a nők alulreprezentáltak; e tekintetben kiemeli, hogy a nemi alapon történő megkülönböztetés nemcsak az egyént, hanem a társadalom egészét is károsítja;

9. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb[62], de legkésőbb 2020 végéig terjesszen elő jogszabályt a bérek átláthatóságának biztosítására a nemek közötti bérkülönbségek megszüntetése céljából; ismételten hangsúlyozza továbbá, hogy a fenti jogszabályra sürgősen szükség van a jelenlegi válságban, amely súlyosbítani fogja a nemek közötti egyenlőtlenségeket és a munkaerőpiaci megkülönböztetést; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az állami és a magánszektorra egyaránt alkalmazandó konkrét intézkedések bevezetését, kellően figyelembe véve a kis- és középvállalkozások sajátosságait, a 2014. évi ajánlására építve, mint például: a) a munka értékelésére vonatkozó kritériumok egyértelmű meghatározása, b) a nemek szempontjából semleges munkakör-értékelési és -besorolási rendszerek, c) az egyenlő bérezést garantáló kötelező bérellenőrzések és jelentések d) a munkavállalók azon joga, hogy teljes körű tájékoztatást kérjenek a fizetésről és a jogorvoslathoz való joguk, valamint e) a vállalatok egyenlőségi teljesítményére vonatkozó egyértelmű célkitűzések; a bérdiszkrimináció elleni küzdelem érdekében felszólít továbbá az igazságszolgáltatáshoz való jog előmozdítására, valamint szigorúbb eljárási jogok bevezetésére; felhívja a Bizottságot a szociális partnerek és a kollektív tárgyalás szerepének a díjazások átláthatóságára vonatkozó jövőbeli jogszabályokon belüli, minden (nemzeti, ágazati, helyi és vállalati) szintre kiterjedő előmozdítására; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be szigorú végrehajtási intézkedéseket azok számára, akik nem tesznek eleget a követelményeknek;

10. Rámutat arra, hogy a női szakemberek továbbra is alulreprezentáltak a vezetői pozíciókban; emlékeztet arra, hogy az Eurostat által 2019-ben közzétett adatok szerint az EU-ban a tőzsdén jegyzett vállalatok igazgatótanácsi tagjainak csak 28%-a, valamint a felső vezetők 18%-a volt nő, továbbá, hogy az EU legnagyobb vállalatainál a női vezérigazgatók aránya csupán 8%; felhívja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv útjában álló akadályokat, és mielőbb fogadjanak el ambiciózus tanácsi álláspontot annak érdekében, hogy kezeljék a nők és férfiak közötti jelentős egyenlőtlenséget a legmagasabb szintű döntéshozatal terén; felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU intézményei járjanak elöl jó példával, és arra, hogy a felső vezetői pozíciók legalább 50%-át nők töltsék be; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy kötelezzék a vállalatokat az átláthatósággal kapcsolatos jelentéstételre a vezető beosztásban lévő nők százalékos arányáról, valamint a bérszintekre vonatkozó információkról; sajnálja, hogy a Tanács továbbra is blokkolja a megkülönböztetés elleni horizontális irányelvet, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a megkülönböztetés elleni új jogszabályra;

11. emlékeztet arra, hogy a nők alulreprezentáltsága a politikában és a közéletben árt az intézmények és a demokratikus folyamatok jó működésének; ezért felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi szintű döntéshozatalaik során ösztönözzék és támogassák a férfiak és nők kiegyensúlyozott részvételének megkönnyítését célzó intézkedéseket;

12. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket az üvegplafon jelensége elleni küzdelem céljából, ideértve a hosszabb szülői szabadságot, a magas színvonalú, megfizethető gyermekgondozáshoz való hozzáférést, valamint a munkaerőpiacon az előléptetésekhez kapcsolódó közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölését;

13. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a férfiak és a nők egyenlő munkaerő-piaci részvételét és lehetőségeit, és vegyék fel a harcot a szegénység feminizációjának valamennyi formájával szemben, beleértve az időskori szegénységet, különösen azáltal, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében figyelembe veszik a nemi szempontokat a megfelelő nyugdíjjogosultság rendelkezésre állása és hozzáférhetősége terén, valamint javítják a munkakörülményeket az elnőisedett ágazatokban és szakmákban, mint a vendéglátás, a turizmus, a takarítási szolgáltatások és a gondozási ágazat; rámutat arra, hogy fontos lenne megszüntetni a jellemzően nők által végzett munkák kulturális alulértékelését, valamint a szóban forgó sztereotípiákkal szembeni küzdelem szükségességére és a nők atipikus foglalkoztatási formákban való felülreprezentáltságára; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyenlő bánásmódot a migráns nők számára (többek között a szakmai képesítések elismerési rendszerének felülvizsgálata révén), valamint a nők egyéb, különösen kiszolgáltatott csoportjai számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ágazati szinten erősítsék meg a kollektív tárgyalások hatókörét és a szociális partnerek bevonását a politikai döntéshozatalba, a stabil és minőségi munkahelyek támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy stratégiákra van szükség a nők vállalkozók kezdeményezéseinek ösztönzésére és támogatására;

14. megjegyzi, hogy az egyre bővülő haknigazdaságnak megvannak a következményei a munkavállalókra nézve, körükben ugyanis kevesebb a szakszervezeti tag, munkájuk pedig bizonytalan lehet olyan tényezők miatt, mint például a változó munkaidő és jövedelem, a munkavállalói jogok hiánya, a társadalombiztosítás és a nyugdíjak kiszámíthatatlansága vagy a munkahelyi előmenetelhez és az átképzéshez való hozzáférés hiánya; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fentiekhez kapcsolódó kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság, amelyet tovább súlyosbít a jelenlegi válság miatti bezártság, különösen kedvezőtlen hatást gyakorol a nőkre, akik továbbra is a gondozási terhek viselői a nemek szerint erősen tagozódó munkaerőpiacon, elsősorban pedig azokra, akik interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre célzott szociális védelmi intézkedéseket a szabadúszó és a haknigazdaságban foglalkoztatott nők érdekében, kéri a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtását[63];

15. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak bizonyítékokon alapuló, megfelelően megtervezett munkaerő-piaci politikákat és reformokat kell előterjeszteniük, amelyek ténylegesen javítják a nők munkakörülményeit, és fokozzák a minőségi foglalkoztatást;

16. hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség és a nők nagyobb munkaerőpiaci részvétele növelheti a munkahelyek számát, a gazdasági jólétet és a versenyképességet Európában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tűzzenek ki célokat a bizonytalan munkahelyek és az önkéntes részmunkaidős foglalkoztatás mérséklésére a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a norma a teljes munkaidő kell, hogy legyen;

17. felhívja a tagállamokat, hogy csökkentsék a vállalatok szabályozási terheit és a munkát terhelő magas adómértéket a munkahelyteremtés és a nők munkaerő-piaci részvételének ösztönzése érdekében;

18. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy európai gondozási megállapodást, amely átfogó megközelítést alkalmaz valamennyi gondozási igény és szolgáltatás tekintetében, valamint minimumkövetelményeket és minőségi iránymutatásokat határoz meg az egész életciklusra kiterjedő gondozásra vonatkozóan, beleértve a gyermekeket, az időseket és a hosszú távú szükségletekkel rendelkező személyeket is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a bontott adatok gyűjtésére a gondozási szolgáltatások nyújtására vonatkozóan; felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a háztartási alkalmazottakról szóló 189. sz. ILO-egyezményt, és teljes mértékben hajtsák végre, sőt, haladják meg a barcelonai gondozási célkitűzéseket, biztosítva e szükségletek kielégítését a magas színvonalú, hozzáférhető és megfizethető egyetemes állami gondozási szolgáltatásokba való beruházás révén, és korszerűsítsék azokat annak érdekében, hogy a nőknek ne kelljen választaniuk a család és a munkaerő-piaci részvétel között; sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsan és teljes körűen ültessék át és hajtsák végre a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet[64], és felkéri őket, hogy olyan intézkedések bevezetésével lépjenek túl az irányelv minimumszabályain, mint a teljes mértékben fizetett szabadság, a férfiak gondozóként betöltött egyenlő szerepének előmozdítása, ily módon kezelve a nemi sztereotípiákat az apasági/szülési szabadság igénybevétele során, a nem hivatásos gondozók szerepének elismerése a szociális biztonsághoz való hozzáférésük és nyugdíjjogosultságuk biztosítása révén, a fogyatékossággal élő vagy hosszan tartó betegségben szenvedő személyeket vagy időseket gondozó szülők és/vagy családtagok sajátos kihívásaihoz és szükségleteihez igazított szolgáltatások támogatása, rugalmas munkafeltételek, amelyek nem vezetnek a munkavállaló bérének vagy a szociális és munkavállalói jogokhoz és juttatásokhoz való hozzáférésének csökkenéséhez, és amelyek tiszteletben tartják a munkavállalók azon jogát, hogy kijelentkezzenek a munkahelyi hálózatból. sürgeti a Bizottságot, hogy évente, szorosan és rendszerszerűen kövesse nyomon a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv tagállamok általi végrehajtását;

19. megismétli a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett felhívását „A női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban” című, 2016. április 28-i európai parlamenti állásfoglalására[65] vonatkozóan; sürgeti a Bizottságot, hogy vezessen be egy olyan keretet a háztartási munka és gondozás professzionalizálására, amely a kapcsolódó szakmák és készségek, valamint a karrierépítés elismeréséhez és szabványosításához vezet, és ösztönözze a tagállamokat, hogy hozzanak létre professzionalizációs, képzési, folyamatos készségfejlesztési és elismerési rendszereket a nők háztartási és gondozói képesítései területén, továbbá állami foglalkoztatási hivatalokat a professzionalizálódás megerősítése érdekében;

20. megjegyzi, hogy olyan események idején, mint amilyen a jelenlegi koronavírus-járvány, nagyobb szerep és lehetőségek jutnak a távmunkának és a távoli munkavégzésnek; felhívja a Bizottságot, hogy stratégiájába foglalja bele a távmunka és a távoli munkavégzés mint a munka és a magánélet közötti egyensúly elérésében fontos tényező jelentőségét;

21. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel konzultálva dolgozzanak ki kifejezetten a frontvonalbeli szakmákra irányuló, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági iránymutatásokat annak érdekében, hogy jövőbeli járványok esetén megvédjék e szakmák munkavállalóit; hangsúlyozza, hogy a munkafeltételekben – például a távmunkában – bekövetkező változások, miközben lehetőséget kínálnak a rugalmas munkafeltételek kialakítására, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly javítására, hatással lehetnek emellett a munkahelyi hálózatból való kijelentkezés lehetőségére, továbbá intenzívebbé tehetik a munkaterhet, és ez a nőket a férfiaknál jóval nagyobb mértékben érinti, mivel jellemzően vagy hagyományosan rájuk hárul az otthoni és családi gondozás szerepe; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő a munkahelyi hálózatból való kijelentkezéshez való jogról szóló, nemi szempontból érzékeny jogalkotási javaslatot, valamint a munkahelyi mentális jólétről szóló irányelvet, amelynek célja a szorongás, a depresszió és a kiégés, mint foglalkozási megbetegedés elismerése, hozzon létre mechanizmusokat ezek megelőzésére és az érintett munkavállalók munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedésére, valamint könnyítse meg egy olyan uniós jogi eszköz elfogadását, amely megvédi a munkavállalókat a munkahelyi mentális betegségektől;

22. felhívja a figyelmet a nemi dimenzió hiányára a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének szerves részét kell képeznie a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi politikák és megelőzési stratégiák kidolgozásának, ideértve a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégia közelgő bizottsági felülvizsgálatát is; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy tekintsék foglalkozási és munkavégzéssel összefüggő betegségeknek azokat a foglalkozási megbetegedéseket, amelyeket még nem ismernek el ilyenként, és amelyek különösen gyakoriak az elnőiesedett munkakörökben, valamint a kifejezetten a nőket érintő betegségeket, az egészség és biztonság terén juttassák érvényre a nemek közötti egyenlőséget a férfiak által dominált szakmákban, ahol még mindig sok a hiányosság, többek között a higiéniás létesítményekkel, a munkaeszközökkel vagy az egyéni védőeszközökkel kapcsolatban, biztosítsák az anyák védelmét és biztonságát a munkahelyen, valamint a szülési szabadság utáni ismételt munkába állásukkal kapcsolatos intézkedéseket, továbbá értékeljék az elnőiesedett ágazatokra jellemző munkahelyi kockázatokat, beleértve az otthoni kockázatokat is, amennyiben háztartási munkáról és gondozásról van szó;

23. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a várandós, a gyermekágyas vagy a szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK irányelvet[66] annak biztosítása érdekében, hogy a nők egész Európa a férfiakkal azonos alapon élvezhessék a munkavállalók szabad mozgásának előnyeit;

24. mély aggodalmát fejezi ki a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás jellege, mértéke és súlyossága, valamint az ezt munkahelyi helyzetekben megtapasztaló nőkkel és lányokkal szembeni erőszak valamennyi formájának hatása miatt; üdvözli e tekintetben a munka világában tapasztalható erőszakról és zaklatásról szóló, 190. sz. ILO-egyezményt, és felhívja a tagállamokat, hogy késedelem nélkül ratifikálják és hajtsák azt végre; felhívja továbbá az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony és kötelező érvényű intézkedéseket az erőszak és a zaklatás meghatározására és tiltására a munka világában, ideértve a nemi szempontokra érzékeny, biztonságos és eredményes panasz- és vitarendezési mechanizmusokhoz, képzéshez és figyelemfelkeltő kampányokhoz, támogató szolgáltatásokhoz és  jogorvoslatokhoz való tényleges hozzáférést; felhívja a Tanácsot, hogy sürgősen fejezze be az isztambuli egyezmény EU általi ratifikálását, amely az áldozatokat a munkakeresésben segítő intézkedések elfogadására is kiterjed, és sürgeti a többi tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ratifikálják és hajtsák végre az egyezményt; felhívja a Bizottságot, hogy az 190. sz. ILO-egyezmény és az isztambuli egyezmény rendelkezéseinek fényében tegyen javaslatot egy olyan irányelvre, amely holisztikus megközelítést alkalmaz a nőkkel szembeni erőszak minden formájának megelőzésére és leküzdésére, valamint hogy erősítse meg a szexuális zaklatás megelőzésére irányuló jelenlegi uniós jogszabályokat; megismétli, hogy a szexualitásról és a nemek közötti egyenlőségről szóló képzések kulcsfontosságú eszközök a nemi alapú erőszak leküzdésében;

25. felhívja a figyelmet arra, hogy a Covid19 okozta társadalmi elszigeteltség és kijárási korlátozások a nemi alapú erőszak jelentős növekedéséhez vezettek Európában; következésképpen úgy véli, hogy valamennyi tagállamnak meg kell erősítenie a nők védelmére irányuló intézkedéseket a válság idején és azt követően egyaránt; emlékeztet arra, hogy a nemi alapú erőszak kezelésének egyik kulcsa a gazdasági függetlenség, és ebben az értelemben javasolja egyedi társadalmi és munkaerő-piaci integrációs program kidolgozását a nemi erőszak európai áldozatai számára, foglalkoztathatóságuk aktív előmozdítása céljából;

26. úgy véli, hogy a nemi alapú erőszakot elszenvedő női munkavállalók számára biztosítani kell a jogot a munkaidejük csökkentésére vagy átszervezésére, valamint munkahelyük megváltoztatására; úgy véli, hogy a nemi alapú erőszakot szerepeltetni kell a munkahelyi kockázatértékelésekben;

27. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem hivatkoznak a munkaerő kizsákmányolása céljából folytatott emberkereskedelem nemi dimenziójára, különösen a háztartási alkalmazottak esetében, mivel a családi otthon mint munkahely esetében a munkatevékenység felügyeleti és nyomon követési lehetőségei korlátozottak; emlékeztet „A női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban” című, 2016. április 28-i állásfoglalására, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a felderítést ezen a területen az áldozatok azonosítására és védelmére szolgáló mechanizmusok javítása érdekében, és vonják be a nem kormányzati szervezeteket, a szakszervezeteket, a hatóságokat és valamennyi polgárt a felderítési folyamatba;

28. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy európai szociális védelmi stratégiát a munkavállalók szabad mozgásának és különösen a szegénység feminizációjának a kezelésére, különös tekintettel a nők által vezetett, egyszülős háztartásokra;

29. sajnálja, hogy a 2020 és 2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia nem hivatkozik a társadalmi kirekesztés, a szegénység és a hajléktalanság kockázatának kitett nők és lányok védelmére, felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel az integrációról és a beilleszkedésről szóló, soron következő cselekvési tervben, hogy megakadályozzák e nők a társadalmi és gazdasági politikákból való kirekesztését, valamint a szegénységi ciklus további elmélyülését;

30. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy cselekvési tervet fogad el a szociális jogok európai pillérének végrehajtására; hangsúlyozza, hogy a pillér 2. és 3. alapelvével összhangban interszekcionális megközelítést alkalmazva érvényesíteni kell a nemi dimenziót; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a makrogazdasági politikák, valamint a zöld és a digitális átmenet nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásait; felszólít egy nemi szempontú pillér és egy nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó célkitűzésnek az Európa 2020 stratégia utódjába történő bevezetését;

31. emlékeztet arra, hogy a finanszírozásnak és az adópolitikának van egy erőteljes nemi összetevője; üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a nemek közötti esélyegyenlőség a többéves pénzügyi keretben és különösen az Európai Szociális Alapban történő általános érvényesítése iránt, a nők munkaerő-piaci részvételének, a munka és a magánélet közötti egyensúly elősegítésének és a női vállalkozói szellem előmozdításának a támogatása érdekében, ugyanakkor sajnálja, hogy az új többéves pénzügyi keretből és a strukturális alapokból hiányzik a nemek közötti egyenlőség figyelembevétele; felhívja a Bizottságot, hogy még inkább mozdítsa elő és javítsa a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés alkalmazását, a tagállamokat pedig arra, hogy integrálják a nemi dimenziót az adópolitikákba, ideértve azt, hogy a nemi alapú részrehajlás kiküszöbölése érdekében az adóügyi politikákat megvizsgálják a nemek egyenlőségének szempontjából;

32. Ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább és javítsák a nemek szerint lebontott adatok gyűjtését[67], a statisztikákat, a kutatást és elemzést, valamint az intézményi és a civil társadalmi szervezetek adatgyűjtési és -elemzési kapacitásnövelésének támogatását és javítását célzó intézkedéseket, különös tekintettel a nők munkaerőpiaci részvételére és az olyan területekre, mint az informális foglalkoztatás, a vállalkozói készség, a finanszírozáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a nem fizetett munka, a szegénység és a szociális védelmi rendszerek hatása; sürgeti továbbá az EIGE-t és az összes érintett uniós intézményt és ügynökséget, hogy dolgozzanak ki és építsenek be új mutatókat, például a dolgozói szegénységet, az időszegénységet, az időhasználat különbségeit, a (fizetett/fizetetlen) gondozói munka értékét, valamint a nők és férfiak körében többen között a munka és a magánélet egyensúlyáról szóló irányelv elfogadottságát; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel ezeket az adatokat politikái és programjai, valamint más uniós ügynökségek és intézmények nemi szempontú hatásvizsgálatainak hatékony végrehajtására;

33. hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekkel, amelyek a munka jövőbeli világához kapcsolódnak, ideértve a gazdaság zöldítését és digitalizálását is; felszólít a nemek közötti egyenlőségről szóló új uniós stratégia és az európai zöld megállapodás közötti kapcsolat megerősítésére; felhívja a Bizottságot, hogy soron következő javaslataiban erősítse meg az éghajlatváltozási politikák és a nemek közötti egyenlőség kapcsolatát; sürgeti a Bizottságot, hogy a Méltányos Átállást Támogató Alapban, valamint a Zöld New Deal vonatkozó éghajlat-politikai fellépéseiben és szakpolitikáiban a nemek közötti egyenlőség érvényesítésén keresztül módszeresen hajtson végre nemi szempontú hatásvizsgálatot és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést;

34. emlékeztet arra, hogy küzdeni kell a többszörös megkülönböztetéssel szemben, különösen a kiszolgáltatott csoportok, például a fogyatékossággal élő nők, a fekete nők és a színes bőrű nők, a migráns és etnikai kisebbséghez tartozó nők, az idősebb nők és az LMBTIQ+-személyek és a hajléktalan nők esetében, továbbá hangsúlyozza annak fontosságát, hogy részesüljenek a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia célkitűzéseinek és intézkedései nyújtotta előnyökből; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű iránymutatásokat az interszekcionális keret végrehajtására vonatkozóan, amelyben prioritásként kell kezelni a megkülönböztetés interszekcionális formáival érintett csoportok részvételét a politikák és intézkedések különféle hatásának felmérése érdekében, hogy az egyes területeken a megkülönböztetésmentesség elveire alapozva lehessen reagálni;

35. emlékeztet a fogyatékossággal élő nők helyzetéről szóló, 2018. november 29-i állásfoglalására[68]; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy egységes szerkezetbe foglalt javaslatot a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégia keretében, amely kitér a fogyatékossággal élő nőket célzó, teljes és tényleges munkaerőpiaci részvételük biztosítására és az őket érintő diszkrimináció és előítéletek kiküszöbölésére irányuló pozitív intézkedések kidolgozására, többek között a foglalkoztatás, a képzés, az elhelyezkedés, az egyenlő karrierlehetőségek, az azonos fizetés, a munkahelyek ésszerű alkalmazkodásának elérhetősége és a továbbképzés előmozdítását célzó intézkedések érdekében, figyelembe véve a digitális beilleszkedést és a munka és a magánélet egyensúlya megőrzésének szükségességét; kéri továbbá, hogy a nemek közötti bérszakadékkal, a nyugdíj- és gondozási különbségekkel kapcsolatos intézkedések kifejezetten feleljenek meg a szülők és a fogyatékossággal élő gyermekeket gondozók, különösen pedig a nők és az egyszülős háztartások szükségleteinek; tudomásul veszi a fogyatékossággal élők számára nyújtott garancia, valamint az ifjúsági garancia megerősítésének szükségességét, a fogyatékossággal élő nők igényeit kielégítő egyedi intézkedések mellett;

36. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő nők és lányok inkluzív egyenlőségét az élet minden területén, biztosítsák szexuális és reproduktív jogaikat, biztosítsanak számukra védelmet a családon belüli erőszakkal és a gondozás során a gondozási és támogató szolgáltatók által elkövetett erőszakkal szemben, valamint hogy indítsanak e célból érzékenyítő és kapacitásépítő programokat az egészségügyi, szociális és gondozási szolgáltatások, oktatási, képzési és foglalkoztatási szolgáltatások, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás szakemberei számára;

37. hangsúlyozza a nők aktív és kulcsfontosságú szerepét a vidéki térségek gazdaságában, és sajnálja, hogy továbbra is jelentős különbségek vannak a nemek között a mezőgazdasági foglalkoztatáson belül, valamint a szociális biztonsághoz, a képzéshez, a szülési szabadsághoz és az öregségi nyugdíjakhoz való hozzáférés tekintetében; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy támogassák a különösen a nőket célzó projekteket, amelyek a mezőgazdaságban elfoglalt piaci helyzetük megerősítése érdekében új munkahelyek potenciális forrását jelentő, innovatív mezőgazdasági tevékenységeket hoznak létre a vidéki és elnéptelenedett térségekben; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy azonosítsa a KAP második pillére szerinti finanszírozási lehetőségeket is a nők földhöz való hozzáférésének javítása és a munkakörülmények kezelése érdekében a vidéki térségekben, különösen az idénymunkások tekintetében;

38. emlékeztet a 2019. február 12-i állásfoglalására[69] a roma integrációra vonatkozó nemzeti stratégiák megerősített, 2020 utáni stratégiai keretének szükségességéről, amely kimondja, hogy a legtöbb tagállamban nem történt javulás a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén, hogy komoly aggodalmak vannak a lakhatást illetően, viszont csekély az előrelépés a szegénység terén, és erős nemi dimenzióra van szükség az EU keretén belül; aggodalmát fejezi ki a romákkal szemben a Covid19-világjárvány kapcsán kialakult gyűlöletbeszéd miatt, valamint a néhány tagállam által bevezetett további korlátozások miatt, amelyek célja a roma közösségek karanténba helyezése, és attól tart, hogy ez negatív következményekkel jár a legkiszolgáltatottabb roma csoportokra, például a lányokra, a fiatal nőkre, az idősebb nőkre, a fogyatékossággal élőkre vagy LMBTIQ+ személyekre; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a roma egyenlőségre és befogadásra vonatkozó uniós stratégiai keretet, elemezze a koronavírus romákra gyakorolt hatását, és fogadjon el intézkedéseket a visszaesések elkerülésére;

39. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU joga nem tiltja kifejezetten a személyek nemi identitása és nemi önkifejezése alapján történő megkülönböztetést; megjegyzi, hogy az LMBTIQ+ személyek továbbra is megkülönböztetést, zaklatást és a munkaerőpiacról való kirekesztést tapasztalnak; emlékeztet az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listájának jövőjéről szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására[70] és az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására[71]; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el az LMBTIQ+ személyek esélyegyenlőségére vonatkozó stratégiai keretet az LMBTI személyekkel kapcsolatos cselekvési listájának nyomon követése céljából a 2016–2019 közötti időszakra, és ebben szerepeltessen konkrét intézkedéseket a szexuális irányultságon, a nemi identitáson, a nemi önkifejezésen és a nemi jellemzőkön alapuló munkahelyi hátrányos megkülönböztetés kezelésére;

40. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a Menekültügyi és Migrációs Alapot használja fel a nők beilleszkedésének támogatására irányuló tagállami fellépések ösztönzésére, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy más konkrét intézkedéseket nem fontolnak meg a harmadik országbeli állampolgársággal rendelkező nők Unión belüli alacsony foglalkoztatottságának és a menekült, menedékkérő vagy okmányokkal nem rendelkező nők és lányok konkrét kiszolgáltatottságának kezelésére; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon valamennyi bevándorló nő és lány helyzetével, és kezelje kiemelten az Alap következő többéves pénzügyi keretbe történő integrálására vonatkozó célkitűzést a nemek közötti egyenlőség szempontjából történő költségvetés-tervezés révén, megnövelt forrásokat biztosítva a továbbképzéshez és az átképzéshez a minőségi foglalkoztatásra és munkakörülményekre való áttérés érdekében, és növelve munkaerő-piaci részvételüket, valamint fogadjon el konkrétabb intézkedéseket a migráns nők előtt álló akadályok leküzdésére;

41. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a válság alatt és után a nők jogaira, jövedelmére és szociális védelmére gyakorolt aránytalan és előreláthatóan hosszú távú​ hatások enyhítése, valamint a további nemi egyenlőtlenségek megelőzése érdekében fogadjanak el a nemek szempontjából érzékeny reagálást a Covid19-válság társadalmi és gazdasági hatásaira; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő helyreállításnak konkrét intézkedéseket kell tartalmaznia a nők  egyenlő munkaerőpiaci hozzáférésének kezelésére, valamint a családi és munkahelyi kötelezettségek kiegyensúlyozása terén tapasztalható egyenlőtlenségek és megkülönböztetés megelőzésére, beleértve azokat az esetleges kihívásokat is, amelyek a távmunka kötelezővé válásakor merülnek fel; a fiatal nők igényeit kielégítő egyedi intézkedéseket szorgalmaz, mivel a fiatalok körében a munkanélküliség és a munkahelyi bizonytalanság szintje exponenciálisan magasabb, mint bármely más korcsoportban; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia hozzájárulhat az uniós helyreállítási terv tisztességesebb és hatékonyabb végrehajtásához;

42. üdvözli a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszközt (SURE); felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a SURE foglalkozzon a nők jövedelemkiesésével;

43. üdvözli a Tanácsnak az „általános mentesítő záradék” aktiválásáról szóló döntését, és felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be a közszolgáltatásokba, ideértve az ingyenes gyermek- és egészségügyi ellátást is, új minőségi munkahelyek létrehozása és a válság társadalmi-gazdasági következményeinek enyhítése érdekében; úgy véli, hogy a megszorító intézkedések hosszú távon káros következményekkel járnak, különösen a nőkre, ezért nem szabad ilyen intézkedéseket a Covid19 okozta válság utáni időszakban végrehajtani;

44. kiemeli a Covid19-világjárvánnyal a frontvonalban küzdő munkavállalók fáradhatatlan, csodálatra méltó munkáját, valamint a közszféra és a szolgáltatások fenntartása és az alapvető javakhoz való hozzáférés érdekében dolgozó létfontosságú munkavállalók munkáját; hangsúlyozza, hogy a globális egészségügyi és szociális munkaerő 70%-a nő, és hogy ezen ágazatokban egyes szakemberek gyakran csak a minimálbért kapják, munkakörülményeik pedig bizonytalanok; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy 2020 vége előtt készítsen átfogó értékelést egy olyan európai jogi eszköz bevezetéséről, amely tisztességes munkakörülményeket biztosít valamennyi munkavállaló számára, és megerősíti a kollektív tárgyalások hatókörét;

45. hangsúlyozza, hogy az egészségügy és a szociális munka ágazatában dolgozók több mint 70%-a nő, és a bolti és kiskereskedelmi alkalmazottak, valamint a takarítást végző munkavállalók, akik többnyire nők, gyakran csak a minimálbért keresik; emlékeztet arra, hogy a korábbi válságokhoz hasonlóan a nőket gazdaságilag súlyosan érinti majd a válság utáni időszak is; ezért ragaszkodik egy progresszív és nemek szempontjából érzékeny megközelítés szükségességéhez, mind a közvetlen, mind a hosszú távú nemzeti és uniós szintű fellépés vonatkozásában, a nemek szerint lebontott minőségi adatok alapján; ebben a tekintetben javasolja, hogy a gazdaságélénkítési terv vegye figyelembe a piacok foglalkozási szegregációját, hogy elkerülhető legyen a korábbi válságok során bekövetkezett események megismétlése, amikor a foglalkoztatás ösztönzése a férfias ágazatokra összpontosított, az elnőiesedett ágazatok pedig a második helyre szorultak, illetve a foglalkozási szegregáció dinamikája megtörésének szükségességét;

46. emlékeztet arra, hogy a Világgazdasági Fórum 2018-ban a mesterséges intelligenciával (MI) összefüggésben mostantól 2022-ig bezárólag az egész világon 58 millió munkahely létrejöttére utalt, ugyanakkor a felsőfokú tanulmányokat folytató nőknek csak 24,9 %-a szerez diplomát az új technológiákhoz kapcsolódó területeken; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy garantálják a nők méltányos képviseletét a tudományos és technológiai ágazatokban; emlékeztet arra, hogy az új technológiákhoz kapcsolódó foglalkozásokban dolgozó nők számának növekedése Európában akár 16 milliárd euró összegű bevételt is eredményezhetne;

47. felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és segítsék elő a nők IKT-ágazatban való részvételét, valamint tegyék lehetővé a nők számára, hogy befektetőkké és vállalkozókká váljanak;

48. megjegyzi, hogy a tanulmányok szerint a férfiak és a nők közötti bérszakadék nagymértékben annak a ténynek köszönhető, hogy a nők és a férfiak különböző foglalkozásokban dolgoznak, különböző szintű díjazással; hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiac nemek szerinti tagozódása az oktatással kapcsolatos döntéseknek köszönhető, ezért meg kell változtatni az oktatási döntéseket a munkaerőpiacon mutatkozó nemi különbségek leküzdése érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak megfelelőbb tanulási és pályaválasztási tanácsadásról annak biztosítása érdekében, hogy minden hallgató tisztában legyen a munkaerőpiac által kínált lehetőségekkel és a különféle oktatási döntések következményeivel;

49. megjegyzi, hogy a nők munkaerőpiaci részvétele alacsonyabb, mint a férfiaké; hangsúlyozza a jövedelemadó csökkentésének fontosságát a munkaerő-piaci részvétel ösztönzésében;

50. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen intenzívebb erőfeszítéseket az európai nők foglalkoztatási arányának növelése és munkaerőpiaci hozzáférésük megkönnyítése érdekében, például a női vállalkozások elősegítésének ösztönzésével;

51. sajnálja, hogy a nők nem indítanak és vezetnek ugyanannyi vállalkozást, mint a férfiak; sürgeti a tagállamokat, hogy vezessenek be vállalkozásbarát reformokat az egyenlőség előmozdítása és a női vállalkozói szellem fokozása érdekében;

52. kéri a Bizottságot és a tagállamokat az országspecifikus ajánlások szociális szempontjainak végrehajtására, szem előtt tartva a szubszidiaritás és nemzeti kompetenciák tiszteletben tartását egyaránt;

53. üdvözli a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy előmozdítja a nők választóként és jelöltként való részvételét a 2024-es európai parlamenti választásokon; e tekintetben hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a választási törvényt annak biztosítása érdekében, hogy ideiglenesen helyettesíteni lehessen az Európai Parlament anyasági, apasági vagy szülői szabadsághoz való jogával élő képviselőit; felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően vizsgálja felül a választási törvényt, és felhívja a Tanácsot, hogy hagyja jóvá ezt a felülvizsgálatot;

54. elismeri a nem kormányzati szervezetek és a nőjogi szervezetek kulcsfontosságú szerepét a nemek közötti egyenlőtlenséggel, a megkülöböztetéssel és a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelemben; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa és erősítse meg a civil társadalmi szervezetek részvételének és aktív részvételének védelmét azáltal, hogy eszközöket igényel az emberi jogi jogvédők és a civil társadalmi szervezetek finanszírozása érdekében a nemek közötti egyenlőség hanyatlásának és visszaesésének ellensúlyozására, valamint a nők szexuális és reproduktív egészsége és jogai EU-n belül és az egész világon történő előmozdítására;

55. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre hivatalos tanácsi struktúrát a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban, hogy a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok számára külön vitafórumot biztosítsanak, és hogy jobban megkönnyítsék a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését az összes uniós politikában, ideértve a foglalkoztatási és a szociálpolitikát is;

56. felhívja a Bizottságot, hogy világszerte erősítse tovább az EU szerepét a nemek közötti egyenlőség katalizátoraként.


INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

16.7.2020

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

11

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Atidzhe Alieva-Veli, Abir Al-Sahlani, Marc Angel, Dominique Bilde, Gabriele Bischoff, Vilija Blinkevičiūtė, Milan Brglez, Sylvie Brunet, David Casa, Leila Chaibi, Margarita de la Pisa Carrión, Özlem Demirel, Klára Dobrev, Jarosław Duda, Estrella Durá Ferrandis, Rosa Estaràs Ferragut, Nicolaus Fest, Loucas Fourlas, Cindy Franssen, Heléne Fritzon, Helmut Geuking, Elisabetta Gualmini, Alicia Homs Ginel, France Jamet, Agnes Jongerius, Ádám Kósa, Stelios Kympouropoulos, Katrin Langensiepen, Miriam Lexmann, Elena Lizzi, Radka Maxová, Kira Marie Peter-Hansen, Manuel Pizarro, Dennis Radtke, Elżbieta Rafalska, Guido Reil, Daniela Rondinelli, Mounir Satouri, Monica Semedo, Beata Szydło, Eugen Tomac, Romana Tomc, Yana Toom, Nikolaj Villumsen, Marianne Vind, Maria Walsh, Stefania Zambelli, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Marc Botenga, Jordi Cañas, Lukas Mandl, Samira Rafaela, Anna Zalewska

 

 


 

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

41

+

EPP

David Casa, Jarosław Duda, Rosa Estaràs Ferragut, Loucas Fourlas, Cindy Franssen, Stelios Kympouropoulos, Ádám Kósa, Lukas Mandl, Dennis Radtke, Eugen Tomac, Romana Tomc, Maria Walsh

S&D

Marc Angel, Gabriele Bischoff, Vilija Blinkevičiūtė, Milan Brglez, Klára Dobrev, Estrella Durá Ferrandis, Heléne Fritzon, Elisabetta Gualmini, Alicia Homs Ginel, Agnes Jongerius, Manuel Pizarro, Marianne Vind

RENEW

Abir Al-Sahlani, Atidzhe Alieva-Veli, Sylvie Brunet, Jordi Cañas, Radka Maxová, Samira Rafaela, Monica Semedo, Yana Toom

VERTS/ALE

Katrin Langensiepen, Kira Marie Peter-Hansen, Mounir Satouri, Tatjana Ždanoka

GUE/NGL

Marc Botenga, Leila Chaibi, Özlem Demirel, Nikolaj Villumsen

NI

Daniela Rondinelli

 

11

-

EPP

Miriam Lexmann

ID

Dominique Bilde, Nicolaus Fest, France Jamet, Elena Lizzi, Guido Reil, Stefania Zambelli

ECR

Elżbieta Rafalska, Beata Szydło, Anna Zalewska, Margarita de la Pisa Carrión

 

1

0

ECR

Helmut Geuking

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 


 

 

VÉLEMÉNY AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGI, BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (22.7.2020)

<CommissionInt>a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére</CommissionInt>


<Titre>az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról</Titre>

<DocRef>(2019/2169(INI))</DocRef>

A vélemény előadója: <Depute>Evin Incir</Depute>

PA_NonLeg

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felkéri a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A. mivel az EUSZ 2. cikkével összhangban az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapul; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog alapvető jog, és az uniós polgárok az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében védelmet élveznek a megkülönböztetéssel szemben; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 151. cikke hivatkozik az alapvető szociális jogokra, így például az Európai Szociális Chartában meghatározott jogokra, a nemek közötti egyenlőség pedig a szociális jogok európai pillérének egyik kulcsfontosságú elve;

B. mivel a nemi alapú erőszak változatlanul az egyik legkomolyabb kihívást jelenti társadalmaink számára, és minden megjelenési formája az összes társadalmi réteget érintve sérti az alapvető jogokat; mivel a nemi alapú erőszak a strukturális egyenlőtlenség oka és egyben következménye is; mivel a nemi alapú erőszak kiváltó okainak és súlyosbító tényezőinek megértése elengedhetetlen a nemi alapú erőszak elleni küzdelemhez; mivel az interszekcionális identitású és interszekcionális kiszolgáltatott helyzetben lévő nők számára nagyobb az erőszak, valamint a zaklatás kockázata; mivel a nemi alapú erőszak elleni küzdelem alapját az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[72], az európai védelmi határozatról szóló, 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[73], valamint a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[74] állapítja meg; mivel a nőkkel szembeni erőszak leküzdéséről és megelőzéséről szóló első jogilag kötelező erejű nemzetközi okmány az isztambuli egyezmény, amely kialakította a nők elleni erőszak megelőzését, az áldozatok támogatását és az elkövetők megbüntetését szolgáló jogi és politikai intézkedések átfogó keretét; mivel az isztambuli egyezményt még hat tagállam és maga az EU sem erősítette meg, illetve ültette át;

C. mivel a nők a maguk sokféleségben[75] olyan interszekcionális problémákkal szembesülnek, mint például a strukturális rasszizmus, a diszkrimináció, a gyűlöletből elkövetett bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd, az igazságszolgáltatáshoz való jog hiánya és a tartós társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, amit az alapvető jogok teljes körű érvényesülésének, valamint a befogadásnak és egyenlőségnek a megvalósulását hátráltató legfőbb akadályként kell elismerni; mivel a megkülönböztetés elleni irányelvvel kapcsolatban, amely horizontális megközelítés révén szélesebb körű védelmet biztosítana, a Tanácsban immár több mint egy évtizede nem történt előrelépés;

D. mivel ebben az évtizedben komoly visszalépés tapasztalható a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai – többek között a szexuális és reprodukciós egészség és jogok – tekintetében; mivel a tagállamok közötti határozott egyetértés kialakítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a jogszabályok és a bevált módszerek megosztásával elő lehessen mozdítani a nők jogait Európában; mivel az Európai Bizottság egyik biztosa kizárólag az egyenlőség területéért felel, és az Európai Parlamentben külön bizottság foglalkozik a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel, a Tanács viszont nem rendelkezik olyan szervezeti egységgel, amely csak a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozik, ahogy a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek és államtitkárok sem rendelkeznek külön vitafórummal;

1. hangsúlyozza, hogy a nemi esélyegyenlőségi stratégia egészében érvényesíteni kell az interszekcionális megközelítést, valamint további konkrét és mérhető kötelezettségvállalásokat kell tenni, különösen azon csoportok tekintetében, amelyek számára az uniós jog, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata védelmet biztosít a megkülönböztetéssel szemben; kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőség terén nem lehet valódi előrelépést elérni olyan interszekcionális megközelítés nélkül, amely a nőket a maguk sokféleségében érő megkülönböztetést is figyelembe veszi, és amely konkrét fellépéseket tartalmaz a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szakpolitikák által láthatatlanná tett és mellőzött nőket érintő egyenlőtlenségek kezelésére; úgy véli, hogy e fellépéseknek tartalmazniuk kell az uniós strukturális alapokra vonatkozó politikákba beépülő, egyenlőséget támogató intézkedéseket, valamint olyan konkrétabb lépéseket, mint például a stratégiai peres eljárások támogatása, a vezető beosztású nőket támogató, sokféleségre vonatkozó szabályok, az interszekcionalitás gyakorlati megvalósítását célzó képzések kidolgozása a jogi szakértői hálózatokban és az igazságszolgáltatás számára, a nőket – többek között a leginkább marginalizált helyzetben lévő nőket – a maguk sokféleségében megszólító, szilárd és állandó konzultációs mechanizmusok létrehozása; üdvözli, hogy az interszekcionalitás mint átfogó elv meg fog jelenni az integrációról és a befogadásról szóló cselekvési tervben, valamint a fogyatékossággal élő személyekkel, az LMBTI+-személyekkel, a romák integrációjával és a gyermekek jogaival kapcsolatos uniós stratégiai keretekben is, valamint felhívja a Bizottság figyelmét, hogy az ebbe az irányba mutató erőfeszítések körét bővíteni kell;

2. emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése nélkülözhetetlen eszköz az egyenlőtlenségek megszüntetéséhez, a nemek közötti egyenlőség előmozdításához és a megkülönböztetés elleni küzdelemhez; hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak – közös erőfeszítések révén – el kell mélyíteniük a civil társadalommal, többek között a nőmozgalmakkal és -szervezetekkel, valamint a nemzetközi szervezetekkel kialakított együttműködésüket annak érdekében, hogy eredményeket lehessen elérni a nemek közötti egyenlőség terén; felkéri a Bizottságot, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység esetében gondoskodjon a nemek közötti egyenlőség általános érvényre juttatásáról, és terjesszen elő konkrét nyomon követési intézkedéseket; üdvözli az Esélyegyenlőségi Munkacsoport létrehozására irányuló kötelezettségvállalást, amely munkacsoport célja a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós politikát felölelő általános érvényre juttatását támogató interszekcionális megközelítés kialakítása; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése területén kialakított erősebb intézményközi kapcsolatok elősegíthetik a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő uniós politikák kidolgozását, és ezért a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése kapcsán strukturált együttműködést szorgalmaz valamennyi intézményi partnerrel, például a Parlamenttel, a Bizottsággal, a Tanáccsal és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE); sürgeti a Bizottságot, hogy használjon egyértelmű mutatókat, célkitűzéseket, forrásokat és ellenőrzési mechanizmusokat annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az EU valamennyi politikája esetében szisztematikusan és interszekcionális megközelítést követve beépítsék a szakpolitikák kialakításának minden szakaszába; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon ütemtervet a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének – többek között a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés – végrehajtási módjáról, valamint egy interszekcionális szemléletmódot az összes uniós politikára vonatkozóan;

3. megjegyzi, hogy a Covid19-válság alatt nőtt az egyenlőtlenség, és fokozódott a nőkkel és lányokkal szembeni nemi alapú, különböző formákban megjelenő erőszak, és különösen aggasztónak tartja a családon belüli erőszak markánsabb jelenlétét; felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy konkrét intézkedésekkel és támogatással segítsék a nőket és lányokat, így többek között hozzanak létre a nők és lányok elleni erőszak kezelésére alkalmas szolgáltatásokat, valamint speciális áldozatsegítő szolgáltatásokat, például krízisszállásokat, segélyvonalakat, csevegőszolgáltatásokat és más kreatív segítségnyújtási megoldásokat; kéri, hogy a nemi esélyegyenlőségi stratégia keretében mindezeket vegyék kellő módon figyelembe, valamint hogy e fejlemények alapján hajtsanak végre konkrét válaszintézkedéseket;

4. ismételten felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy egyfelől tegyenek újabb lépéseket, és mielőbb fogadják el a megkülönböztetést tiltó horizontális irányelvet az uniós jogi keret biztosította védelem azon jelenlegi hiányosságának felszámolása érdekében, amely az életkoron, a fogyatékosságon, a valláson vagy meggyőződésen, illetve a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalma vonatkozásában az élet kulcsfontosságú területein, például a szociális védelem, az oktatás, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén fennáll, másfelől pedig biztosítsák, hogy az EU nem alkalmazzon mesterségesen felállított hierarchiát a megkülönböztetési okok tekintetében; üdvözli, hogy a 2019–2024-es időszakban hivatalban lévő Bizottságnak szóló politikai iránymutatásban foglaltaknak megfelelően a Bizottságnak szándékában áll, hogy javaslatot tegyen további, megkülönböztetést tiltó jogszabályokra; szorgalmazza, hogy a Bizottság mihamarabb terjessze elő a szóban forgó javaslatokat;

5. felhívja a tagállamokat a bevált módszerek rendszeres megosztására és arra, hogy az európai országokban jelenleg hatályos, legmagasabb szintű védelmet biztosító intézkedések és gyakorlatok támogatásával mozdítsák elő a nők jogait Európában; sürgeti a Tanácsot, hogy hozzon létre a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó külön tanácsi formációt, hogy ily módon közös és konkrét intézkedéseket lehessen életbe léptetni a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség kapcsán fennálló kihívások leküzdésére, és gondoskodjon arról, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdéseit a legmagasabb politikai szinten vitassák meg; szorgalmazza, hogy az európai intézmények alkalmazzanak paritásra irányadó szabályokat, különösen a vezetői pozíciók tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el konkrét intézkedéseket és nyomon követési mechanizmusokat, hogy minden uniós ügynökségen belül – a vezetés valamennyi szintjét és a vezetői pozíciókat is ideértve – biztosított legyen a nemek közötti egyensúly;

6. aggodalmát fejezi ki a nemi alapú erőszak valamennyi formájának széles körű elterjedtsége, továbbá a szexuális és reprodukciós egészséghez és jogokhoz való teljes körű hozzáférés hiánya miatt; elítéli a nők és gyermekek jogainak EU-n belüli és azon kívüli súlyos megsértését, többek között a női nemi szerv megcsonkítását, a kényszerabortuszt és -sterilizálást, a korai és kényszerházasságot, valamint a nőkkel és lányokkal szemben alkalmazott többi káros gyakorlatot; megjegyzi, hogy a szegénységgel összefüggő megkülönböztetés vagy más típusú nehézségek miatt a szexiparban – ideértve a prostitúciót is – dolgozó nők napi szinten élnek át szexuális jellegű erőszakos cselekményeket és bántalmazást; felszólít az egész EU-ra kiterjedő cselekvési terv létrehozására a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzése és leküzdése érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemi esélyegyenlőségi stratégia a szexuális és reprodukciós egészség és jogok Unión belüli támogatására vonatkozóan nem tartalmaz konkrét intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a tagállamok kötelesek betartani, védeni és teljesíteni a kényszertől, megkülönböztetéstől és erőszaktól mentes reproduktív és szexuális egészséggel kapcsolatos kötelezettségvállalásokat; szorgalmazza, hogy a szexuális és reprodukciós egészség és jogok szerepeljenek az Unió következő egészségügyi stratégiájában, és hogy a szexuális és reprodukciós egészség és jogok védelmére bocsássanak rendelkezésre külön forrásokat; emlékeztet arra, hogy megfelelő eszközökre van szükség a szexuális és reprodukciós egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés terén elért eredmények méréséhez, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden személy számára szavatolják a szexuális és reprodukciós egészség és jogok védelmét és kiteljesítését; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse szorosan nyomon a szexuális és reprodukciós egészség és jogok helyzetét a tagállamokban; újból megerősíti, hogy a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások, többek között a biztonságos és legális abortusz megtagadása a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak egyik megjelenési formájának minősül; megismétli annak fontosságát, hogy a nők és a lányok rendelkezhessenek testük és szexuális életük felett, valamint ismételten hangsúlyozza, hogy az LMBTI-személyek jogai szerves részét képezik a szexuális és reprodukciós egészség és jogok teljes körű tiszteletben tartását célzó törekvéseknek; ismételten felhív minden tagállamot, hogy szavatolják az átfogó szexuális nevelést, valamint a családtervezéshez és a reprodukciós és szexuális egészséggel kapcsolatos szolgáltatások teljes köréhez – többek között a korszerű fogamzásgátlási módszerekhez, valamint a biztonságos és legális abortuszhoz – való gyors hozzáférést; célzott intézkedéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy a szexuális szabadság és függetlenség minden nő számára biztosított legyen;

7. a nemek közötti szakadék és a nemi alapú erőszak tekintetében hatékony megelőzést, többek között a fiatalokra összpontosító és a fiatalok részvételével végrehajtott oktatási intézkedéseket szorgalmaz, valamint kéri, hogy valamennyi fiatal számára tegyék lehetővé az átfogó egyészségügyi és szexuális nevelésben való részvételt, kiváltképpen pedig a lányok és a fiatal LMBTI-személyek számára, akik esetében a méltánytalan nemi normák hatásai különösen erősen érvényesülnek; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a WHO-normákkal és az UNESCO iránymutatásaival összhangban álló, átfogó szexuális nevelésre vonatkozó megközelítések elfogadásában, valamint a szexuális neveléshez való egyetemes – a megkülönböztetés minden formáját kizáró – hozzáférés biztosításában; kiemeli, hogy a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet töltenek be a szexuális nevelésben, és sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozást az érintett szervezetek számára;

8. rendkívül aggasztónak tartja, hogy az Unióban a nők 33%-a szenvedett már el fizikai és/vagy szexuális erőszakot; úgy véli, hogy az Unió hitelességére is kihat, hogy mind ez ideig nem csatlakozott az isztambuli egyezményhez; szorgalmazza, hogy az EU haladéktalanul vigye végig az isztambuli egyezményhez való csatlakozáshoz szükséges folyamatot; felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza és aktívan támogassa az egyezmény valamennyi tagállam általi megerősítését; azt a hat tagállamot (Bulgária, Csehország, Lettország, Litvánia, Magyarország és Szlovákia), amelyek mind ez ideig nem erősítették meg az isztambuli egyezményt, külön felkéri az egyezmény megerősítésére, tekintettel arra, hogy a nemi alapú erőszak felszámolása szempontjából az egyezmény alapvető nemzetközi emberi jogi norma; emlékeztet arra, hogy a nemi alapú erőszakra vonatkozó új jogalkotási intézkedéseknek az isztambuli egyezmény megerősítését kell kiegészíteniük; elismerését fejezi ki a Bizottságnak, hogy elkötelezte magát amellett, hogy ha az egyezményhez való csatlakozás tekintetében továbbra sem történik előrelépés, javaslatot tesz olyan intézkedésekre, amelyek lehetővé teszik egyenértékű célkitűzések megvalósítását, többek között kezdeményezi, hogy a nemi alapú erőszak egyes formái is szerepeljenek az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi területek között;

9. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállamban visszalépés tapasztalható a nemek közötti egyenlőség terén, amelyet gyakran az állam legmagasabb szintjein, valamint egyes egyházi képviselők és a megannyi ultrakonzervatív szervezet esetében tetten érhető, a nők emancipációját, autonómiáját és méltóságát aláásva a patriarchális társadalomszemléletet erősítő politikai diskurzus táplál; elítéli az olyan politikai narratívák terjesztését, amelyek szándékosan tévesen értelmezik az isztambuli egyezmény tartalmát, valamint a homofób és transzfób gyűlöletbeszéd térnyerését, továbbá az olyan sajnálatos intézkedéseket, mint például az LMBTI-mentes övezetek népszerűsítése Lengyelországban, valamint a transznemű személyek jogi elismerésének megszüntetése Magyarországon, ami súlyosan sérti a transznemű és interszexuális személyek jogait, és veszélybe sodorja e személyeket; emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága következetesen és egyértelműen amellett foglalt állást, hogy az európai jogi kereten belül a nemi hovatartozás jogi elismerése a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog hatálya alá tartozik, e jogot pedig az emberi jogok európai egyezményének 8. cikke kifejezetten védi;

10. felszólít a nemi alapú erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre, valamint azok megelőzésére vonatkozó uniós szintű cselekvési terv létrehozására; ezzel összefüggésben kéri, hogy jelöljenek ki egy koordinátort annak biztosítására, hogy a cselevési terv végrehajtására a felelős biztos munkáját kiegészítve, ne pedig azzal átfedésben kerüljön sor; hangsúlyozza azonban, hogy a jövőre nézve a legjobb megoldást az jelenti, ha a nemi alapú erőszak minden formájának leküzdésére irányuló irányelv elfogadásával ugyanazon jogalkotási szöveg szabályozza a nemi alapú erőszak valamennyi dimenzióját; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen – többek között élve az EUMSZ 225. cikkében megállapított jogalkotási kezdeményezési joggal – terjesszen elő jogi aktust a nemi alapú erőszak minden formájának megelőzésére és visszaszorítására vonatkozóan; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit az ebbe az irányba történő előrelépés érdekében; üdvözli a Bizottságnak a nemi alapú erőszak és a családon belüli erőszak megelőzésével foglalkozó uniós hálózat kialakítására irányuló kezdeményezését, amely összekapcsolja a tagállamokat és az érdekelt feleket a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a képzés, a kapacitásépítés és a támogató szolgáltatások finanszírozása érdekében;

11. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátora munkájának folytonosságát egy olyan feladatkör meghatározásával, amely lehetővé teszi az új kezdeményezések kidolgozását; üdvözli a Bizottság által előterjesztendő emberkereskedelem elleni új stratégiát; felszólít az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv felülvizsgálatára, amelynek keretében egyrészt meg kell erősíteni az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott szolgáltatásokra, a számukra biztosított tartózkodási engedélyekre, továbbá az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szolgáltatások igénybevételének bűncselekménnyé nyilvánítására vonatkozó rendelkezéseket, másrészt pedig gondoskodni kell arról, hogy a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelem bűncselekménye arányos büntetést vonjon maga után; hangsúlyozza, hogy fel kell lépni az emberkereskedelemből hasznot húzók büntetlenségével szemben; rámutat arra, hogy a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelem áldozatainak túlnyomó többsége nő, és ezért hangsúlyozza, hogy az erőfeszítéseket az emberkereskedelem áldozatává vált nők megsegítésére kell összpontosítani;

12. megjegyzi, hogy a Bizottságnak megoldást kell találnia a migránsokat és menekülteket befogadó létesítményekben lévő nők nemi alapú erőszakkal szembeni védelmét érintő sajátos helyzetre, és felszólít a nők és lányok befogadására alkalmas infrastruktúrák kialakítására, valamint szükség esetén az e létesítményekben dolgozók megfelelő képzésére;

13. megjegyzi, hogy a nemi alapú erőszak különféle formái, például a kibertérben elkövetett erőszak esetében nem létezik közös megközelítés, illetve közös fogalommeghatározás, és hogy az erőszak e formái nemi szempontból nem semlegesek, hanem aránytalan mértékben nők ellen irányulnak, ebből adódóan pedig a nemi alapú erőszak megnyilvánulásainak minősülnek; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan jogalkotási eszközre, amely a nemi alapú erőszak valamennyi formája elleni küzdelmet szolgálja, és amely – tekintettel arra, hogy az erőszakkal és bántalmazással való fenyegetések a nők mentális egészsége szempontjából személyes fejlődésük minden szintjén súlyos következményekkel járnak – többek között a kibertérben elkövetett erőszakra és a nők ellen irányuló online agresszió egyéb formáira is kiterjed;

14. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a – nemi megkülönböztetés egyik formáját jelentő – nemek közötti bérkülönbség csökkentésére irányuló intézkedéseket;

15. felhívja a tagállamokat, hogy egyfelől biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való jogot, valamint annak jobb érvényesülését, például oly módon, hogy a nemi alapú erőszakkal és az előítéletből – többek között az online térben – elkövetett bűncselekményekkel foglalkozó képzéseket nyújtanak a bűnüldöző szervek tagjai és az igazságügyi alkalmazottak számára, másfelől garantálják, hogy – elkerülendő a megkülönböztetést, traumatizálódást vagy újbóli áldozattá válást –, elsődleges szempontként érvényt szereznek az áldozatok jogainak a bírósági, orvosi és rendőrségi eljárások során; felhívja a tagállamokat, hogy teremtsék meg a bejelentéstétel biztonságos feltételeit, szolgáljanak megoldással az alacsony bejelentési arányok problémájára, gondoskodjanak a költségmentesség biztosításáról, valamint arról, hogy rendelkezésre állnak integrált támogató szolgáltatások és krízisszállások, továbbá hajtsanak végre olyan megelőző intézkedéseket, amelyek figyelembe veszik a nők és a lányok maguk sokféleségéből adódó egyedi szükségleteit; sürgeti a tagállamokat, hogy lépjenek fel a szexuális és nemi alapú erőszak büntetlenségével szemben; elítéli a szexuális és reprodukciós egészség és jogok elleni folyamatos támadásokat; felkéri a Bizottságot, hogy az áldozatok jogairól szóló uniós stratégiában (2020–2025) (COM(2020)0258) említett, e területhez kapcsolódó uniós eszközökről végzett értékelése alapján haladéktalanul terjesszen elő javaslatot az áldozatok jogairól szóló irányelv felülvizsgálatára a nemi alapú erőszak áldozatainak szentelt külön fejezet beillesztése céljából;

16. emlékeztet arra, hogy a nők jogai egyben emberi jogok is; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek egyik kiváltó oka a nemi sztereotipizálás, és hogy a hagyományos nemi szerepek, valamint a sztereotípiák kisgyermekkorban alakulnak ki, és a nemek közötti megkülönböztetést erősítő komoly akadályt jelentenek a nemek közötti egyenlőség megvalósításában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a nemek közötti különbség és a sztereotípiák problémájának megoldása kapcsán folytatandó további munkát a nők jogait és szerepvállalását támogató civil társadalmi szervezetekkel való szorosabb együttműködés, valamint a nemi sztereotipizálás és az egyenlőtlenség elleni küzdelem szempontjából kulcsfontosságú megelőző és pedagógiai intézkedések révén; e tekintetben üdvözli, hogy a Bizottság uniós szintű, a fiatalok szerepvállalására összpontosító kommunikációs kampányt tervez indítani a nemi sztereotípiák leküzdése érdekében; aggodalommal állapítja meg, hogy a nemek közötti egyenlőséggel, a kisebbségi jogokkal és a nők jogaival, valamint a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal foglalkozó civil társadalmi szervezetek és emberijog-védők civil mozgásterének szűkülése egyre erősebb tendenciát mutat; határozott intézkedéseket szorgalmaz a szűkülő civil mozgástér problémájának megoldására, és hangsúlyozza, hogy nagyobb pénzügyi támogatást kell biztosítani a civil társadalmi szervezetek és a szakszolgáltatások számára annak érdekében, hogy azok megtarthassák függetlenségüket és szakembereiket; kiemeli, hogy a nők és az LMBTI-személyek számára hozzáférhető és független menedékhelyeket kell biztosítani; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan konkrét intézkedésekre, amelyekkel szavatolható az alapvető szolgáltatásokat nyújtó szervezetek finanszírozáshoz való hozzáférése, valamint támadásokkal és hátrányos megkülönböztetésessel szembeni védelme; mélységes aggodalmának ad hangot a nemek közötti egyenlőséget támadó, valamint az LMBTI-ellenes mozgalmak miatt, amelyek térnyerése számos tagállamban tetten érhető, és a nemek közötti egyenlőséghez fűződő, megszilárdult alapvető jogok megkérdőjelezésére, valamint a nőket, férfiakat és nembináris személyeket a maguk sokféleségében a gyűlölet-bűncselekményekkel és megkülönböztetéssel szemben védő törvények és politikák blokkolására és leépítésére törekszenek;

17. felszólít a nemek közötti egyenlőségről tanúskodó, részletes bontású adatok gyűjtésére, valamint a nemi esélyegyenlőségi stratégia végrehajtásának aktuális állását ismertető éves jelentések benyújtására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Eurostattal, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével (FRA) és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) együttműködve javítsák a nemi alapú erőszakra vonatkozó minőségi, részletes bontású adatok elérhetőségét és összehasonlíthatóságát; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy állítson fel európai megfigyelőközpontot a nemi alapú erőszak nyomon követésére; sürgeti a Bizottságot, hogy a költségvetési eljárás és az egyes költségvetési sorok szerves részét képező elemként alkalmazza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést; felszólít a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kiadások nyomon követésére, valamint külön költségvetési sor nyitására minden egyes célzott fellépés esetében, továbbá megfelelő mutatók, hatásvizsgálatok és külön módszertan alkalmazására; felszólít megfelelő elszámoltathatósági és átláthatósági mechanizmusok, valamint rendszeres és a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő eredményjelentések kidolgozására és alkalmazására.


INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

16.7.2020

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

48

16

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Magdalena Adamowicz, Konstantinos Arvanitis, Katarina Barley, Pietro Bartolo, Nicolas Bay, Vladimír Bilčík, Vasile Blaga, Ioan-Rareş Bogdan, Saskia Bricmont, Joachim Stanisław Brudziński, Jorge Buxadé Villalba, Damien Carême, Caterina Chinnici, Clare Daly, Marcel de Graaff, Lena Düpont, Laura Ferrara, Nicolaus Fest, Jean-Paul Garraud, Sylvie Guillaume, Andrzej Halicki, Balázs Hidvéghi, Evin Incir, Sophia in ‘t Veld, Patryk Jaki, Lívia Járóka, Fabienne Keller, Peter Kofod, Moritz Körner, Juan Fernando López Aguilar, Nuno Melo, Roberta Metsola, Nadine Morano, Javier Moreno Sánchez, Maite Pagazaurtundúa, Nicola Procaccini, Emil Radev, Paulo Rangel, Terry Reintke, Diana Riba i Giner, Ralf Seekatz, Michal Šimečka, Martin Sonneborn, Sylwia Spurek, Tineke Strik, Ramona Strugariu, Annalisa Tardino, Tomas Tobé, Milan Uhrík, Tom Vandendriessche, Bettina Vollath, Jadwiga Wiśniewska, Elena Yoncheva, Javier Zarzalejos

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Abir Al-Sahlani, Bartosz Arłukowicz, Malin Björk, Delara Burkhardt, Gwendoline Delbos-Corfield, Nathalie Loiseau, Erik Marquardt, Sira Rego, Domènec Ruiz Devesa, Paul Tang, Hilde Vautmans, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk, (7) bekezdés)

Sven Mikser

 

 


 

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

48

+

EPP

Magdalena Adamowicz, Bartosz Arłukowicz, Vladimír Bilčík, Vasile Blaga, Ioan-Rareş Bogdan, Lena Düpont, Andrzej Halicki, Nadine Morano, Paulo Rangel, Ralf Seekatz, Tomas Tobé, Tomáš Zdechovský

S&D

Katarina Barley, Pietro Bartolo, Delara Burkhardt, Caterina Chinnici, Sylvie Guillaume, Evin Incir, Juan Fernando López Aguilar, Sven Mikser, Javier Moreno Sánchez, Domènec Ruiz Devesa, Sylwia Spurek, Paul Tang, Bettina Vollath, Elena Yoncheva

RENEW

Abir Al-Sahlani, Sophia In ‘T Veld, Fabienne Keller, Moritz Körner, Nathalie Loiseau, Maite Pagazaurtundúa, Michal Šimečka, Ramona Strugariu, Hilde Vautmans

GREENS/EFA

Saskia Bricmont, Damien Carême, Gwendoline Delbos-Corfield, Erik Marquardt, Terry Reintke, Diana Riba I Giner, Tineke Strik

EUL/NGL

Konstantinos Arvanitis, Malin Björk, Clare Daly, Sira Rego

NI

Laura Ferrara, Martin Sonneborn

 

16

-

EPP

Balázs Hidvéghi, Lívia Járóka, Roberta Metsola

ID

Nicolas Bay, Nicolaus Fest, Jean-Paul Garraud, Marcel De Graaff, Peter Kofod, Annalisa Tardino, Tom Vandendriessche

ECR

Joachim Stanisław Brudziński, Jorge Buxadé Villalba, Patryk Jaki, Nicola Procaccini, Jadwiga Wiśniewska

NI

Milan Uhrík

 

3

0

EPP

Nuno Melo, Emil Radev, Javier Zarzalejos

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

9.11.2020

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

6

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Simona Baldassarre, Robert Biedroń, Vilija Blinkevičiūtė, Annika Bruna, Margarita de la Pisa Carrión, Rosa Estaràs Ferragut, Frances Fitzgerald, Cindy Franssen, Heléne Fritzon, Lina Gálvez Muñoz, Lívia Járóka, Arba Kokalari, Alice Kuhnke, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Karen Melchior, Maria Noichl, Sandra Pereira, Pina Picierno, Sirpa Pietikäinen, Samira Rafaela, Evelyn Regner, Diana Riba i Giner, Eugenia Rodríguez Palop, María Soraya Rodríguez Ramos, Sylwia Spurek, Jessica Stegrud, Isabella Tovaglieri, Ernest Urtasun, Hilde Vautmans, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Chrysoula Zacharopoulou

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Maria da Graça Carvalho, Jadwiga Wiśniewska

 

 


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

26

+

GUE/NGL

Sandra Pereira, Eugenia Rodríguez Palop

Renew

Karen Melchior, Samira Rafaela, María Soraya Rodríguez Ramos, Hilde Vautmans, Chrysoula Zacharopoulou

PPE

Maria da Graça Carvalho, Rosa Estaràs Ferragut, Frances Fitzgerald, Cindy Franssen, Arba Kokalari, Sirpa Pietikäinen, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

S&D

Robert Biedroń, Vilija Blinkevičiūtė, Heléne Fritzon, Lina Gálvez Muñoz, Maria Noichl, Pina Picierno, Evelyn Regner

Verts/ALE

Alice Kuhnke, Diana Riba i Giner, Sylwia Spurek, Ernest Urtasun

 

6

-

ECR

Jessica Stegrud, Jadwiga Wiśniewska, Margarita de la Pisa Carrión

ID

Simona Baldassarre, Annika Bruna, Isabella Tovaglieri

 

1

0

PPE

Lívia Járóka

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

[1] A Tanács 1979/7/EGK irányelve (1978. december 19.) a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról (HL L 6., 1979.1.10., 24. o.).

[2] A Tanács 1986. december 11-i 86/613/EGK irányelve valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről, HL L 359., 1986.12.19., 56. o.

[3] A Tanács 1992. október 19-i 92/85/EGK irányelve a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (HL L 348., 1992.11.28., 1–8. o.).

[4] A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 373., 2004.12.21., 37. o.).

[5] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.).

[6] A Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 68., 2010.3.18., 13. o.)

[7] Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7.) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 180., 2010.7.15., 1. o.).

[8] HL L 188., 2019.7.12., 79. o.

[9] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0039.

[10] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0025.

[11] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0025.

[12] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0080.

[13] HL C 390., 2019.11.18., 19. o.

[14] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0014.

[15] HL C 162., 2019.5.10., 9. o.

[16] HL C 346., 2018.9.27., 6. o.

[17] HL C 331., 2018.9.18., 60. o.

[18] HL C 263., 2018.7.25., 49. o.

[19] HL C 252., 2018.7.18., 99. o.

[20] HL L 69., 2014.3.8., 112. o.

[21] HL C 76., 2018.2.28., 93. o.

[22] HL C 356., 2018.10.4., 89. o.

[23] HL C 285., 2017.8.29., 78. o.

[24] HL C 11., 2018.1.12., 35. o.

[25] HL C 298., 2018.8.23., 14. o.

[26] HL C 363., 2020.10.28., 80. o.

[27] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.

[28] HL C 458., 2018.12.19., 34. o.

[29] HL C 66., 2018.2.21., 44. o.

[30] HL C 407., 2016.11.4., 2. o.

[31] Az FRA 2014. évi, 28 tagállam adatai alapján készült felmérése, amely uniós szinten a legátfogóbb ezen a területen.

[32] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2020. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.).

[33] A Bizottság „Az egyenlőség Uniója: a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2020–2025)” című közleménye (COM(2010)0152),

[34] Az Európai Parlament 2020. január 30-i állásfoglalása a nemek közötti bérszakadékról (Elfogadott szövegek, P9_TA(2014)0025).

[36] HL C 331., 2018.9.18., 60. o.

[37] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0129.

[38] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0101.

[39] Ld. a Parlament 2020. január 30-i, a nemek közötti bérszakadékról szóló  állásfoglalását.

[40] A munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló, 2014. április 16-i 2014/54/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 128., 2014.4.30., 8. o.).

[41]HL C 363., 2020.10.28., 164. o.

[42] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0075.

[43] HL L 69., 2014.3.8., 112. o.

[44] HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

[45] HL L 188., 2019.7.12., 79. o.

[46] HL C 76., 2018.2.28., 93. o.

[47] HL C 242., 2018.7.10., 24. o.

[48] HL C 331., 2018.9.18., 60. o.

[49] HL C 346., 2018.9.27., 6. o.

[50] HL C 356., 2018.10.4., 89. o.

[51] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0025.

[52] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.

[53] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia.

[54] Az Európai Parlament 2020. január 30-i állásfoglalása a nemek közötti bérszakadékról.

[55] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia.

[56] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia.

[57] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia.

[58] Az Európai Parlament 2020. január 30-i állásfoglalása a nemek közötti bérszakadékról.

[59] Az Eurostat szerint az összes egészségügyi dolgozó 78%-a nő, ideértve 4,1 millió alacsony fizetésű és a fertőzésnek erősen kitett személyi gondozót: https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/DDN-20200409-2

[60] Az Institute for Women’s Policy Research (Nőpolitikai Kutatóintézet) adatai alapján.

[61] Az EIGE számításai, EU-SILC (a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó európai uniós statisztika).

[62] Az Európai Parlament 2020. január 30-i állásfoglalása a nemek közötti bérszakadékról.

[63] HL L 180., 2010.7.15., 1. o.

[64] HL L 188., 2019.7.12., 79. o.

[65] HL C 66., 2018.2.21., 30. o.

[66] Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 2014/54/EU irányelve a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről.

[67] Lásd az Európai Parlament 2020. január 30-i állásfoglalása a nemek közötti bérszakadékról.

[68] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0484.

[69] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0075.

[70] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0129.

[71] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0101.

1 HL L 101., 2011.4.15., 1. o.

2 HL L 338., 2011.12.21., 2. o.

[74] HL L 315., 2012.11.14., 73. o.

[75] E vélemény a „maguk sokféleségében” (in all their diversity) kifejezés alkalmazásával azt az álláspontot tükrözi, hogy a nők, a férfiak és a nembináris személyek heterogén kategóriákba tartoznak, többek között nemük, fajuk, bőrszínük, etnikai vagy társadalmi származásuk, genetikai tulajdonságaik, nyelvük, vallásuk vagy meggyőződésük, politikai vagy más véleményük, nemzeti kisebbséghez tartozásuk, vagyoni helyzetük, születésük, fogyatékosságuk, életkoruk, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk, nemi önkifejezésük vagy nemi jellemzőik, migrációs státuszuk vagy társadalmi-gazdasági helyzetük tekintetében. Ez megerősíti azon kötelezettségvállalást, miszerint el kell érni, hogy senki se maradjon ki, és a nemek közötti egyenlőségen alapuló Európa mindenki számára valósággá váljon.

Utolsó frissítés: 2020. december 3.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat