Eljárás : 2019/2132(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0270/2020

Előterjesztett szövegek :

A9-0270/2020

Viták :

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2021)0011

<Date>{17/12/2020}17.12.2020</Date>
<NoDocSe>A9-0270/2020</NoDocSe>
PDF 236kWORD 82k

<TitreType>JELENTÉS</TitreType>

<Titre>az uniós jog alkalmazásának 2017., 2018. és 2019. évi ellenőrzéséről</Titre>

<DocRef>(2019/2132(INI))</DocRef>


<Commission>{JURI}Jogi Bizottság</Commission>

Előadó: <Depute>Sabrina Pignedoli</Depute>

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY AZ ALKOTMÁNYÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
 VÉLEMÉNY A PETÍCIÓS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az uniós jog alkalmazásának 2017., 2018. és 2019. évi ellenőrzéséről

(2019/2132(INI))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 2. és 3. cikkére,

 

 tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2017., 2018. és 2019. évi bizottsági jelentésekre (COM(2018)0540, COM(2019)0319 és COM(2020)0350),

 tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, „Az Unión belüli jogállamiság megerősítése – Intézkedési terv” című bizottsági közleményre (COM(2019)0343),

 

 tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről (2016) szóló, 2018. június 14-i állásfoglalására[1],

 

 tekintettel a nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló, 2016. június 9-i állásfoglalására[2],

 

 tekintettel az Európai Unió közigazgatási eljárási jogáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2013. január 15-i állásfoglalására[3],

 

 tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. december 21-i bizottsági közleményre (C(2016)8600),

 

 tekintettel „Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése” című, 2012. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0154),

 

 tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra,

 

 tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, „2020. évi jogállamisági jelentés – A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című bizottsági közleményre (COM(2020)0580),

–tekintettel a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározat 10. cikke alapján az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági jelentésre (COM(2016)0448),

 

 tekintettel az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz intézett, „Kilencedik eredményjelentés a hatékony és valódi biztonsági unió megvalósításáról” című bizottsági közleményre (COM(2017)0407),

 

 tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (negyedik pénzmosási irányelv), valamint annak a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelv (ötödik pénzmosási irányelv) általi módosítására,

 

 tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az uniós jog gyakorlati megvalósítása – az Európai Bizottság az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése szerinti felügyeleti feladatköre (állapotfelmérés)” című, 07/2018. számú felülvizsgálatára,

 tekintettel az Európai Számvevőszék „Jogalkotás az Európai Unióban – csaknem 20 évvel a minőségi jogalkotási elvek bevezetése után” című, 02/2020. sz. felülvizsgálatára,

 tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

 

 tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére,

 tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0270/2020),

 

A. mivel az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése, illetve az EUMSZ 288. cikkének (3) bekezdése és 291. cikkének (1) bekezdése értelmében elsődlegesen a tagállamok felelnek az uniós jog helyes és időben történő átültetéséért, alkalmazásáért és végrehajtásáért, valamint azért, hogy az uniós hatáskörbe tartozó területeken nyújtandó hatékony jogi védelem érdekében megfelelő jogorvoslati lehetőségek álljanak rendelkezésre; mivel az uniós jogszabályok csak akkor hatékonyak, ha azokat a tagállamok egyrészt időben, teljes körűen és pontosan ültetik át, másrészt megfelelően alkalmazzák őket a nemzeti jogban, ami szükséges ahhoz, hogy valamennyi európai polgár számára garantálják az uniós politikák előnyeit, és egyenlő feltételeket biztosítsanak a vállalkozások számára az egész belső piacon; mivel az uniós jogszabályoknak tiszteletben kell tartaniuk a lojális együttműködés, a hatáskör-átruházás, a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

 

B. mivel az EUMSZ szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvében foglalt eljárással összhangban el kell ismerni a nemzeti parlamenteknek az EU megfelelő működéséhez és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásához való aktív hozzájárulásának fontosságát; mivel továbbra is elő kell mozdítanunk a nemzeti parlamentekkel való szorosabb együttműködést a jogalkotási folyamat során; emlékeztet arra, hogy az elmúlt 9 évben összesen benyújtott 4918 jelentéshez és 439 indokolással ellátott véleményhez képest 2019-ben csupán 159 jelentés és 0 indokolással ellátott vélemény került benyújtásra; mivel a „sárga lapos” eljárást a mai napig csak háromszor vették igénybe, a „narancssárga lapos” eljárást pedig soha nem használták;

 

C. mivel az uniós intézmények és a nemzeti hatóságok közötti párbeszéd fontos szerepet játszott abban, hogy 2014 óta a kötelezettségszegési eljárások 90%-át a Bíróság bevonása nélkül sikerült megoldani; mivel a kötelezettségszegési eljárás alkalmazására végső eszközként kell tekinteni; mivel az uniós jogszabályokat úgy kell megfogalmazni, hogy az elősegítse nemzeti jogba való átültetésüket;

 

D. mivel bevezetésre kerültek az EU Pilot eljárások annak érdekében, hogy a megfelelő esetekben a Bizottság és a tagállamok közötti strukturált problémamegoldó párbeszéd keretében mielőbb és gyorsan orvosolni lehessen az esetleges uniós jogsértéseket; mivel 2017 óta visszaesett ezen eljárások alkalmazása, mert felismerték, hogy az csak egy további bürokratikus szintet iktat az eljárásba anélkül, hogy valódi hozzáadott értéke lenne; mivel a Bizottság még nem válaszolt a Parlament arra irányuló többszöri felhívására, hogy tájékoztatást kapjon az EU Pilot és kötelezettségszegési eljárásokról, különösen, ha azok megindítására petíciók nyomán került sor;

 

E. mivel 2016-ban a Bizottság úgy határozott, hogy az uniós jogsértési ügyek és panaszok kivizsgálása során előresorolja azokat az ügyeket, amelyek a legkirívóbban sértik a polgárok és a vállalkozások érdekeit, és mivel 2017 volt az első olyan év, amikor a Bizottság ezt az új, célzottabb megközelítést alkalmazta;

 

F. mivel a kötelezettségszegési eljárások az egyéb végrehajtás- és megfeleléstámogató mechanizmusokkal együtt biztosítják, hogy az uniós polgárokat és vállalkozásokat ne érintse hátrányosan az uniós jog tagállamok általi késedelmes vagy hiányos átültetése vagy helytelen alkalmazása; mivel a kötelezettségszegési eljárások visszás módon a polgárokkal fizettetik meg az európai jog tagállamok általi hiányos átültetésének vagy helytelen alkalmazásának költségeit; mivel hatékonyabb intézményközi együttműködésre van szükség mind nemzeti, mind uniós szinten, valamint új mechanizmusok bevezetésére vagy a meglévő mechanizmusok felülvizsgálatára az uniós jog helyes alkalmazásának biztosítása érdekében;

 

G. mivel a jogállamiság tiszteletben tartása a demokrácia sarokköve és az alapvető jogok érvényesülésének záloga; mivel a jogállamiság fenntartása az előfeltétele annak, hogy tiszteletben tartsák a Szerződésekből és a másodlagos jogból eredő valamennyi jogot és kötelezettséget; mivel az EU-nak feladata a jogállamisággal kapcsolatos problémák megoldása, bárhol is merüljenek fel; mivel a tagállamok nemzeti bíróságai biztosítják, hogy az uniós jog által biztosított jogokat és az általa előírt kötelezettségeket hatékonyan érvényesítsék; mivel a független és hatékony tagállami igazságszolgáltatási rendszerek alapozzák meg a kölcsönös bizalmat, amely szilárd alapot jelent a szabadságon, a biztonságon és a jogérvényesülésen alapuló közös térség, a beruházásbarát környezet, a hosszú távú fenntartható növekedés és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme számára;

 

H. mivel az alapvető jogok és a polgári szabadságjogok védelme, a független és pártatlan bíróságok, a szabad véleménynyilvánítás, a média sokfélesége és politikai befolyástól vagy nyomástól való függetlensége, a jogszerűség szubnacionális szervek általi tiszteletben tartása, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés legális gazdaságba való beszivárgása elleni küzdelem alapvető feltételei a törvény előtti egyenlő bánásmód biztosításának, a polgári jogok védelmének, a visszaélések megelőzésének és az állami tisztségviselők elszámoltathatósága biztosításának; mivel a tömegtájékoztatás szabadsága, sokszínűsége és függetlensége a véleménynyilvánítás szabadságához való jog alapvető elemei, és mivel a független és szabad média döntő szerepet játszik a demokratikus társadalomban, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája és az EUSZ is megállapítja; mivel a közvélemény uniós tevékenységekkel kapcsolatos félrevezetését célzó dezinformációs kampányok az uniós jog tagállamokban történő megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében hozott intézkedéseket is támadják;

 

I. mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke tiltja a megkülönböztetés minden formáját, beleértve a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetést is; mivel több tagállamban még mindig nem került sor számos, ezen alapvető elv konkrét végrehajtását célzó jogalkotási aktus megfelelő végrehajtására;

 

G. mivel az Europol megállapította, hogy az éves uniós bruttó hazai termék 0,7–1,28%-át gyanús pénzügyi tevékenységekre, például illegális úton szerzett pénzek tisztára mosására használják fel, és mivel a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a legtöbb tagállam ellen a pénzmosási irányelvek, különösen a 4. és 5. pénzmosási irányelv nem megfelelő átültetése miatt;

K. mivel néhány tagállam olyan programokat vezetett be, amelyek keretében közvetlenül vagy közvetve uniós állampolgárságot árul, és mivel komoly aggályok merültek fel az ilyen programok visszaélésszerű alkalmazásával kapcsolatban, ami biztonsági és átláthatósági problémákhoz, a polgárok uniós értékekbe és elvekbe vetett bizalmának aláásásához, valamint a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a pénzmosás elősegítéséhez vezet;

 

L. mivel a Bizottság jelentése szerint a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló 2008/841/IB tanácsi kerethatározat[4] nem biztosítja a szűkséges minimális harmonizációt a bűnszervezet irányítása vagy az abban való részvétel tekintetében a bűnszervezet fogalmának egységes meghatározása alapján; mivel a kerethatározat lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy ne vezessék be nemzeti jogukba a bűnszervezet fogalmát, hanem továbbra is a jelenlegi nemzeti büntetőjogot alkalmazzák az egyes bűncselekményekben való részvételre és azok előkészítésére vonatkozó általános szabályok alkalmazása révén, és mivel ennek eredményeként további eltérések alakulhatnak ki a kerethatározat gyakorlati végrehajtásában;

 

M. mivel a menekültválság rámutatott a közös európai menekültügyi rendszer sürgős reformja és a tagállamok közötti nagyobb felelősségmegosztás szükségességére; mivel a menedékkérők Olaszországból és Görögországból történő sürgősségi áthelyezésére vonatkozó kötelező mechanizmusok hatástalannak bizonyultak, és különösen súlyos fizikai és pszichológiai következményekkel jártak a kiskorúakra, különösen a kísérő nélküli kiskorúakra nézve; mivel a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Magyarország ellen, amiért azok nem tettek eleget az áthelyezési határozatoknak;

N. mivel a Schengeni Határellenőrzési Kódex értelmében a belső határellenőrzés ideiglenes visszaállítása csak kivételes körülmények között és végső megoldásként engedélyezett; mivel számos tagállam megszegte a szabályokat, amikor megfelelő indokolás nélkül fenntartotta a határellenőrzéseket; mivel a Bizottság nem tartotta helyénvalónak kötelezettségszegési eljárás indítását e tagállamok ellen;

 

O. mivel a tömegtájékoztatás szabadsága, sokszínűsége és függetlensége a véleménynyilvánítás szabadságához való jog alapvető elemei, és mivel a média döntő szerepet játszik a demokratikus társadalomban, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája és az EUSZ is megállapítja;

 

P. mivel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59/EU irányelv célja, hogy korlátozza a gazdasági válságok állami költségvetésekre gyakorolt hatása okozta károkat, és belső feltőkésítés révén korlátozza a bankok nemteljesítésének a részvényesekre, kötvénytulajdonosokra és a 100 000 euró értéket meghaladó folyószámlák tulajdonosaira gyakorolt hatásait; mivel a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv rendelkezései értelmében fennáll annak a kockázata, hogy a folyószámla-tulajdonosoknak, vagyis a megtakarítóknak kell megfizetniük a bankok fizetésképtelenségét okozó rossz gazdálkodás, különösen az említett irányelvben előírt belső feltőkésítés költségeit;

Q. mivel a Bizottság 2019-ben folytatta a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelv, a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv, a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv és a banki hitelezők hierarchiájáról szóló irányelv tagállamok általi végrehajtásának nyomon követését; mivel 2019-ben 12 tagállam ellen indult kötelezettségszegési eljárás, amiért nem hozták meg a banki hitelezők hierarchiájáról szóló irányelv teljes átültetéséhez szükséges intézkedéseket;

1. üdvözli az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2017., 2018. és 2019. évi bizottsági jelentéseket, beleértve az országonkénti jelentéseket is; elismeri, hogy az említett éves jelentések, a petíciós jog és az európai polgári kezdeményezés értékes eszközök, melyek segítenek az uniós jogalkotóknak azonosítani az esetleges problémákat; üdvözli a Bizottság elkötelezettségét az iránt, hogy kiemelt figyelmet szenteljen a polgárok, a vállalkozások és más érdekelt felek jelzéseinek az uniós jogsértések felderítése terén; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az éves jelentéseivel kapcsolatos nyilvános vitát;

 

2. megjegyzi, hogy jelentős számú petíciót nyújtanak be, amelyekben a polgárok a jogállamiság tagállamok általi megsértése miatti aggályaiknak adnak hangot, és üdvözli a polgárok aktív részvételét jogaik gyakorlásában; úgy véli, hogy a nyomon követés alapvető fontosságú annak érdekében, hogy azonosítsák és kizárják a jogállamiságot, valamint az uniós polgárok jogait és szabadságait fenyegető kockázatokat még azelőtt, hogy hivatalos válaszlépésre lenne szükség; e tekintetben üdvözli a Bizottság első éves jogállamisági jelentését, amely az új éves európai jogállamisági mechanizmus részeként bevezetett új megelőző eszköz; megismétli, hogy támogatja egy, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó, intézményközi megállapodás által szabályozandó uniós mechanizmus létrehozását;

 

3.  emlékeztet arra, hogy a Parlamenthez minden évben jelentős számú petíció érkezik az aggódó polgároktól, akik elégedetlenségüket fejezik ki az uniós jog tagállami végrehajtásának helyzetével kapcsolatban; különösen aggasztónak tartja azt a gyakorlatot, hogy a petíciót benyújtó személyek jelentős részét más szervekhez irányítják; ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a megközelítés azt a benyomást keltheti a polgárokban, hogy az uniós intézmények nem hallják meg a hangjukat; hangsúlyozza a civil társadalom és más érdekelt felek, különösen a visszaélést bejelentő személyek fontos szerepét az uniós jog alkalmazásának nyomon követése és az arról való beszámolás terén;

 

4. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság 2019-ben 797 új kötelezettségszegési eljárást indított, többet, mint 2018-ban (644) és 2017-ben (716); aggasztónak tartja azt is, hogy 2019-ben a Bizottság 316 indokolással ellátott véleményt küldött ki, szemben a 2018. évi 157 és a 2017. évi 275 véleménnyel; megjegyzi azonban, hogy 2019-ben 1564 meg nem felelési eljárás volt még folyamatban, ami enyhe csökkenést jelent a 2018 végén még folyamatban lévő 1571 eljáráshoz képest, valamint enyhe növekedést a 2017-ben még folyamatban lévő 1559 eljáráshoz képest; üdvözli, hogy az időben történő átültetésre vonatkozó kötelezettségeknek való meg nem feleléshez kapcsolódó, még folyamatban lévő eljárások száma 2019-ben 599-re csökkent, ami 21%-kal kevesebb, mint a 2018 végén még folyamatban lévő eljárások száma (758);

 

5. kiemeli az Európai Unió Bírósága mint az uniós jog érvényességéről való döntéshozatalért felelős egyetlen intézmény döntő szerepét, amely e munkája révén biztosítja az uniós jog uniós intézmények és tagállamok általi helyes értelmezését és alkalmazását; emlékeztet arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás az uniós jog alapvető mechanizmusa, amely segít tisztázni, hogyan kell értelmezni és alkalmazni az uniós jogot; arra ösztönözni a nemzeti bíróságokat, hogy kétség esetén terjesszék kérdéseiket a Bíróság elé, ezáltal megelőzve a kötelezettségszegési eljárások indítását;

 

6. rámutat, hogy 2019-ben az alábbi fő szakpolitikai területeken indítottak kötelezettségszegési eljárásokat, az ügyek száma szerinti csökkenő sorrendben: környezetvédelem, belső piac, ipar, üzlet és kkv-k, mobilitás és közlekedés; sajnálattal állapítja meg, hogy 2019-ben a környezetvédelmi jogszabályok okozták a legtöbb átültetési és végrehajtási problémát, míg 2018-ban a környezetvédelem a harmadik helyen volt az új kötelezettségszegési eljárások számát tekintve;

7. megjegyzi, hogy e jelentések szerint az említett években a környezetvédelem, a mobilitás, a közlekedés és a belső piac területén indították a legtöbb, átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást a tagállamokkal szemben;

8. kiemeli, hogy a jogérvényesítés elmaradása nem csupán aláássa a belső piac hatékonyságát, hanem közvetlen hatással van a személyhez fűződő jogokra, és ezáltal az Unió hitelességét és a róla alkotott képet is befolyásolja; véleménye szerint a kötelezettségszegési eljárások magas száma azt mutatja, hogy továbbra is komoly kihívást jelent és kiemelt figyelmet érdemel az uniós jogszabályok időszerű, helyes és hatékony tagállami alkalmazásának biztosítása; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson több információt a 2017-től alkalmazott új módszertani megközelítés keretében alkalmazott kritériumokról, amelyek célja az uniós joggal kapcsolatos legsúlyosabb kötelezettségszegési ügyek és panaszok azonosítása; sajnálja, hogy az eljárások növekvő száma miatt 2017 óta folyamatosan nő az uniós jog esetleges megsértésének kivizsgálásához szükséges átlagos idő; felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse a panaszok és a kötelezettségszegési eljárások kezelésének átlagos időtartamát; felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben drasztikusan csökkentse az ahhoz szükséges időt, hogy a tagállamokat az EUMSZ 258. cikke és az EUMSZ 260. cikke alapján a Bíróság elé idézzék;

 

9. aggodalommal állapítja meg, hogy az átlagos átültetési időtartam nőtt az Unióban, mivel az irányelvek nemzeti jogba való átültetése 2019-ben három hónappal tovább tartott, mint 2018-ban; felszólít a jogalkotási eljárások megfelelő időzítésére annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az átültetéshez; hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályokat világos, érthető módon kell megfogalmazni, tiszteletben tartva a jogi egyértelműség, az átláthatóság és a jogbiztonság elvét; kéri, hogy az uniós jogszabályokat megfelelő előzetes és utólagos hatásvizsgálatnak vessék alá; emlékeztet, hogy azok a jogszabályok, amelyek vonatkozásában a legsúlyosabb kötelezettségszegési eljárások indulnak, irányelvek nyomán születtek; rámutat, hogy a rendeletek közvetlenül és kötelezően alkalmazandók valamennyi tagállamban; ezért felhívja a Bizottságot, hogy lehetőleg rendeleteket alkalmazzon, amennyiben jogalkotási javaslatokat szándékozik előterjeszteni;

 

10. hangsúlyozza, hogy a Parlament fontos szerepet tölt be az ellenőrzésben annak révén, hogy petíciók és kérdések útján felhívja a Bizottság figyelmét az uniós jog tagállamokban történő alkalmazásának hiányosságaira; ösztönzi a Bizottságot, hogy az Európai Számvevőszék állapotfelmérésével összhangban még fokozottabban felügyelje az uniós jog tagállamokban történő alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a tagállamok között a korai szakaszban folytatott szoros és strukturált párbeszéd kulcsfontosságú az uniós jog hatékony és helyes alkalmazása szempontjából, valamint az uniós jog átültetése és alkalmazása során a túlszabályozással kapcsolatos problémák kezelése érdekében; emlékeztet arra, hogy a jogalkotási viták átláthatóságának növelése érdekében szükséges egy, a jogalkotási eljárás valamennyi részére kiterjedő közös adatbázis és weboldal létrehozása; felhívja a Bizottságot, hogy a különböző szakpolitikai területeken következetesebben mozdítsa elő a megfelelést, és ahol ez lehetséges és helyénvaló, alkalmazza fokozottabban a megelőző eszközöket, például a végrehajtási tervek, ütemtervek, magyarázó dokumentumok és célzott weboldalak készítését, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét, amelyek célja, hogy segítsék a tagállamokat az átültetési problémák azonosításában és a kötelezettségszegési eljárások korai szakaszában történő megoldásában, valamint abban, hogy közös megoldásokat találjanak és ezáltal növeljék az uniós jogszabályok hatékonyságát;

 

11. elismeri az Európai Bizottság által végzett munkát és a szubszidiaritás elvének Bizottság általi tiszteletben tartását; kiemeli a nemzeti és adott esetben a regionális parlamentek alapvető szerepét az uniós jogszabálytervezetek jogalkotást megelőző ellenőrzésében; megállapítja, hogy a nemzeti parlamentekkel folytatott együttműködés jelenlegi formáin lehetne még javítani; sajnálatát fejezi ki a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus eljárásának jelenlegi szerkezete miatt, amely arra kényszeríti a nemzeti parlamentek uniós ügyekkel foglalkozó bizottságait, hogy túl sok időt szenteljenek a technikai és jogi értékeléseknek, miközben szoros határidőket kell betartaniuk; javasolja e mechanizmusok felülvizsgálatát annak érdekében, hogy azok működőképesebbek és hatékonyabbak legyenek, valamint hogy Unió-szerte politikaibb jellegű megközelítést lehessen kialakítani a szubszidiaritás ellenőrzésére vonatkozóan; javasolja a regionális és helyi hatóságokat képviselő Régiók Európai Bizottságának nagyobb mértékű bevonását a szubszidiaritás ellenőrzésébe;

 

12. komolyan aggódik amiatt, hogy számos tagállam még nem hajtotta végre a pénzmosási irányelveket (4. és 5. pénzmosási irányelv); sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul és megfelelően ültessék át ezeket az irányelveket; üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta „A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó uniós keret jobb végrehajtása felé” című közleményt, amely más jelentésekkel együtt támogathatja az európai és a nemzeti hatóságokat a pénzmosással, többek között a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kockázatok hatékonyabb kezelésében;

 

13. aggodalmát fejezi ki néhány uniós tagállam nemrégiben elfogadott befektetői és állampolgársági programjának következményei miatt; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon olyan jogszabályokat, amelyek tiltják az ilyen gyakorlatokat;

14. sajnálatának ad hangot a határokon átnyúló szervezett bűnözés – többek között a kábítószer-csempészet vagy az emberkereskedelem – elleni küzdelem érdekében hozott európai jogszabályok következetlensége és hiányosságai miatt; kéri, hogy a Bizottság továbbra is kövesse nyomon a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló kerethatározat helyes átültetését, felhasználva a Szerződések által ráruházott, a jogszabályok érvényesítésére vonatkozó hatásköröket; felhívja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése alapján nyújtson be irányelvre irányuló jogalkotási javaslatot a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló 2008/841/IB tanácsi kerethatározat felülvizsgálata érdekében, amelyben pontosítja a szóban forgó bűncselekmények meghatározását annak érdekében, hogy különös hangsúlyt kapjon a bűnszervezetek határokon átnyúló jellege, amint azt az érintett európai ügynökségek, köztük az Europol és az Eurojust jelentései több alkalommal is hangsúlyozták, szigorítja a szankciókat és bevezeti a bűnszervezet létrehozásának bűncselekményét, amelyet a maffiához hasonlóan a megfélemlítési taktikák, a bűnözői tevékenységben való részvétel kifejezett szándékával történő társulás, valamint a közintézmények befolyására való képesség jellemeznek; úgy véli, hogy ebben az összefüggésben kívánatos lenne egy általános európai jogszabály a bűnüldöző hatóságokkal együttműködő személyek védelméről;

 

15. hangsúlyozza az olyan jogszabályok fontosságát, amelyek lehetővé teszik a bűnüldöző hatóságok számára, hogy hatékonyan lépjenek fel az illegális úton szerzett vagyoni eszközökkel szemben annak megakadályozása révén, hogy a bűnözők hozzájussanak a bűncselekményeikből származó nyereséghez, és azt visszacsatornázzák a legális gazdaságba vagy más bűncselekmények finanszírozására használják fel; megjegyzi, hogy a 2018/1805/EK rendelet közelgő hatálybalépése ellenére e téren hiányos az európai szabályozás; üdvözli ezért a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy felülvizsgálja az EU-ban az elkövetési eszközök és a bűncselekményekből származó jövedelmek befagyasztására és elkobzására vonatkozó teljes jogi keretet, és megvizsgálja, hogy szükség van-e további közös szabályokra, különös figyelmet fordítva a bűncselekményekből származó jövedelmek elítélés hiányában történő lefoglalására vagy elkobzására, valamint az ilyen javak kezelésére;

16. üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy továbbra is nyomon kövesse a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térségen belüli eljárási jogokról szóló irányelvek teljes körű átültetését; ugyanakkor aggodalmának ad hangot a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályokat megállapító 2012/29/EU irányelv átültetése során tapasztalt tartós nehézségek miatt; aggodalmát fejezi ki a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló (EU) 2016/800 irányelv átültetésének elmulasztása miatt a különböző tagállamok ellen indított kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatban;

 

17. hangsúlyozza, hogy javítani kell az adózásra vonatkozó uniós jogszabályokat az adórendszerek átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá és hatékonyabbá tétele, valamint a tagállamok közötti tisztességtelen verseny és az adóparadicsomok elszaporodásának korlátozása érdekében; úgy véli, hogy a méltányos adóztatásnak és az adócsalás, az adókijátszás, az agresszív adótervezés és a pénzmosás elleni határozott küzdelemnek központi szerepet kell játszania az uniós politikában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki egy versenyképes, méltányos és szilárd adórendszert, amely megfelel a digitális kornak és az új üzleti modelleknek;

 

18. sajnálja, hogy a Bizottság nem döntött úgy, hogy kötelezettségszegési eljárást indít a schengeni szabályokat megsértő tagállamokkal szemben;

19. sajnálja, hogy a tagállamok nem vállalnak szolidaritást, és nem kívánnak osztozni a menedékkérők áthelyezésével kapcsolatos felelősségben;

 

20. sürgeti a tagállamokat, hogy ültessék át a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó uniós jogszabályokat; rámutat különösen a Bizottság által a terrorizmus elleni küzdelemről szóló ((EU) 2017/541) irányelvvel kapcsolatban több tagállamban megállapított átültetési hiányosságokra; megjegyzi, hogy a legtöbb tagállam, amellyel szemben a Bizottság 2019-ben kötelezettségszegési eljárást indított az utasnyilvántartási adatállományról szóló ((EU) 2016/681) irányelv átültetésének elmulasztása miatt, időközben értesítette a Bizottságot az e jogi aktus sikeres átültetéséhez szükséges intézkedések elfogadásáról;

 

21. felszólítja az uniós intézményeket, hogy garantálják az Alapjogi Charta maradéktalan végrehajtását valamennyi döntésükben, fellépésükben és politikájukban a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének biztosítása céljából; aggodalmát fejezi ki a média EU-beli helyzete miatt; határozottan elítél minden olyan gyakorlatot, amelynek célja az újságírók megfélemlítése vagy fenyegetése; e tekintetben megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy terjesszen elő egy olyan jogalkotási aktusra irányuló átfogó javaslatot, amelynek célja, hogy minimumszabályokat állapítson meg a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek gyakorlatával szemben az egész EU-ban; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon visszatartó erejű intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a bíróságokat helytelenül, az újságírók megfélemlítésére vagy munkájuk aláásására használják fel;

22. elítéli a növekvő számú dezinformációs kampányt, amelyek a közvélemény uniós tevékenységekkel kapcsolatos félrevezetésére és az uniós jog tagállamokban történő megfelelő alkalmazását biztosítandó intézkedésekre irányulnak; felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel e jelenség ellen, mivel az a demokratikus folyamat és a polgárok uniós demokratikus intézményekbe vetett bizalmának aláásására irányul; felhívja a Bizottságot, hogy hajtson végre egyértelmű, átfogó és széles körű intézkedéseket az online félretájékoztatás európai terjedésének és hatásának kezelése, valamint az európai értékek és demokratikus rendszerek védelmének biztosítása érdekében;

23. aggodalmát fejezi ki az uniós környezetvédelmi és energiaügyi jog alkalmazásában mutatkozó súlyos hiányosságok miatt, különösen ami a hulladékgazdálkodást és -ártalmatlanítást, az energiahatékonyságot, a biológiai sokféleség csökkenését, a természeti erőforrások és a védett területek túlzott kiaknázását, a települési szennyvíz nem megfelelő kezelését és a légszennyezést illeti, amelyek az emberek egészségére is súlyos hatással vannak; aggodalommal állapítja meg, hogy jelenleg 19 kötelezettségszegési eljárás van folyamatban a környezeti felelősségről szóló irányelv rendelkezéseinek helytelen átültetése miatt, amely rendelkezések átültetése pedig elengedhetetlen a „szennyező fizet” elv helyes végrehajtásához és általában a környezeti károkért való felelősség érvényesítéséhez;

24. megjegyzi különösen, hogy a tagállamok többsége tartósan és módszeresen megsértette a légszennyező anyagok határértékeire vonatkozó európai előírásokat; hangsúlyozza, hogy az ökoszisztéma pusztulása és a biológiai sokféleség csökkenése az egész EU-ban komoly probléma; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő új jogszabályt az ökoszisztémák helyreállítására, amely az élőhelyvédelmi irányelvben és más uniós jogszabályokban már szereplő kötelezettségekre épülne és azokon túlmutatna; felhívja a Bizottságot, hogy határozottan biztosítsa az összes uniós környezetvédelmi irányelv gyors, teljes körű és helyes átültetését valamennyi tagállamban, figyelembe véve az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című közleményben meghatározott prioritásokat;

 

25. hangsúlyozza, hogy a jó közigazgatásra vonatkozó egységes és átfogó, az egész Unióban alkalmazandó kodifikált szabályrendszer hiánya megnehezíti a polgárok és a vállalkozások számára, hogy könnyen és teljes mértékben megértsék az uniós jog szerinti jogaikat; hangsúlyozza ezért, hogy a jó közigazgatásra vonatkozó szabályok olyan rendelet formájában történő kodifikálása, amely meghatározza a közigazgatási eljárások különböző szempontjait – köztük az értesítéseket, a kötelező határidőket, a meghallgatáshoz való jogot, továbbá valamennyi személy azon jogát, hogy hozzáférjen a rá vonatkozó dokumentumokhoz –, egyenértékű lenne a polgári jogok és az átláthatóság megerősítésével; úgy véli, hogy ez a rendelet növelné a közigazgatás és a közszolgáltatások eredményességét, hatékonyságát és kapacitását, és e tekintetben megfelelne a beruházási és reformigényeknek az Európai Unióban;

26. megismétli felhívását egy, az EUMSZ 298. cikke szerinti nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló rendelet elfogadására vonatkozóan, és megjegyzi, hogy a Bizottság nem terjesztett elő javaslatot e felhívás nyomán; ezért ismételten felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az európai közigazgatási eljárási jogról, figyelembe véve a Parlament e területen tett eddigi lépéseit;

 

27. megjegyzi, hogy különösen nagy hiányosságok vannak az uniós jog átültetésében, végrehajtásában és felügyeletében a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területén annak ellenére, hogy a Bizottság és a Tanács hangsúlyozza e javaslatok rendkívüli sürgősségét a jogalkotási eljárás során; felhívja a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat, hogy proaktívan és átfogóan kövessék nyomon és érvényesítsék az uniós jog alkalmazását ezen a területen;

 

28. elismeri, hogy az uniós jog helyes alkalmazásának és a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében a polgárokat és a vállalkozókat tájékoztatni kell az uniós jog mindennapi alkalmazásából eredő kérdésekről; szorosabb együttműködésre szólít fel ezen a területen, többek között a SOLVIT-szolgálaton keresztül;

 

29. sajnálja, hogy a szociális és befogadó Unió kiépítését és a kiszolgáltatott csoportokkal szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelmet célzó jogszabályok tényleges végrehajtása továbbra sem egységes a tagállamok között; aggodalmát fejezi ki a szociális jogok európai pilléréhez tartozó uniós jogszabályok alkalmazásának súlyos hiányosságai és késedelmei miatt, különös tekintettel a munkavállalók munkahelyi egészségének és biztonságának védelméről szóló jogszabályok, a munkaidőről szóló irányelv, valamint a nőkkel és férfiakkal való egyenlő bánásmódra és egyenlő fizetésre vonatkozó jogszabályok alkalmazására; hangsúlyozza, hogy a Bíróság ítéleteiben tágan értelmezi az „egyenlő munkáért egyenlő díjazás” fogalmát, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen többet a megkülönböztetés és a nemek közötti bérszakadék uniós szintű kezelése érdekében;

 

30. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Covid19-világjárványt a tagállamok ne használják ürügyként az uniós jog helytelen alkalmazására, és hogy az irányelvek nemzeti jogrendekbe való átültetésének bármilyen késedelmét kellően megindokolják;

 

31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

 

 


 

 

 

VÉLEMÉNY AZ ALKOTMÁNYÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (28.10.2020)

<CommissionInt>a Jogi Bizottság részére</CommissionInt>


<Titre>az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben</Titre>

<DocRef>(2019/2132(INI))</DocRef>

A vélemény előadója: <Depute>Pedro Silva Pereira</Depute>

 

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felkéri a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1. üdvözli az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló bizottsági jelentéseket; úgy véli, hogy ezek a jelentések kulcsfontosságú eszközök az uniós jog helyes átültetése és végrehajtása feletti demokratikus ellenőrzés biztosításához; úgy véli, hogy ez a nyomon követés alapvető fontosságú eszköz a jogállamiságot fenyegető kockázatok még azelőtt történő azonosítása érdekében, hogy elérnék azt a pontot, ahol hivatalos válaszra van szükség;

2. sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló éves jelentésével kapcsolatos nyilvános vitát; hangsúlyozza, hogy ezt a nyilvános vitát a polgárok lehető legszélesebb körű részvétele előtt kell megnyitni, és megjegyzi, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia égisze alatt ebbe a civil társadalmat is be lehetne vonni;

3. felkéri a Bizottságot, hogy intézményi és igazgatási kapacitásépítési kezdeményezések révén továbbra is támogassa a tagállamokat az uniós jogszabályok átültetésében és végrehajtásában;

4. hangsúlyozza a jogállamiság fontosságát, amely az uniós jog megfelelő nyomon követésének és alkalmazásának előfeltétele; hangsúlyozza, hogy súlyos aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság jogállamiságról szóló 2020. évi jelentésében foglaltak szerint több tagállamban általánossá váltak a jogállamiság alkalmazásával kapcsolatos hiányosságok; felhívja a Tanácsot, hogy sürgősen állapodjon meg a Parlamenttel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatról (COM(2018)0324);

5. hangsúlyozza, hogy az uniós jognak való megfelelés biztosítása alapvető az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez; hangsúlyozza, hogy folyamatosan javítani kell azokat a mechanizmusokat, amelyek célja annak biztosítása, hogy a szabályozás teljes mértékben összhangban legyen a Szerződésekkel, nevezetesen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében meghatározott hatáskör-átruházás, szubszidiaritás és arányosság elvével, az EUSZ 20. cikkében rögzített lojális együttműködés elvével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. cikkében rögzített törvény előtti egyenlőség elvével; kiemeli továbbá, hogy az uniós jogi aktusok hatékonysága – amely végrehajtásuk helyességén és időszerűségén alapul – a jogbiztonság és a megfelelő jogalkalmazás sarokkövét képezi;

6. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió normáit világos, érthető módon kell megfogalmazni, tiszteletben tartva a jogi egyértelműség, az átláthatóság és a jogbiztonság elvét; hangsúlyozza, hogy az uniós jognak egyértelműen meg kell határoznia a címzettek, különösen az uniós intézmények és a tagállamok jogait és kötelezettségeit; javasolja, hogy vizsgálják meg a jogilag nem kötelező erejű iránymutatásokat mint a tagállamok végrehajtási folyamatban való támogatásának lehetséges eszközét; sajnálatát fejezi ki az uniós jog alkalmazásában és értelmezésében tapasztalható következetlenségek miatt, amelyek a jogi szövegek helytelen fordításának tudhatók be; ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy az elfogadott uniós jogszabályokat megfelelően fordítsák le; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák és fokozzák a párbeszédet és a bevált gyakorlatok cseréjét annak érdekében, hogy az uniós jog átültetésekor kezeljék a szabályalkotás egyértelműségének és átláthatóságának hiányát;

7. emlékeztet, hogy az uniós jog alkalmazása magában foglalja a közös értékek teljes körű tiszteletben tartását, beleértve az alapvető jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot, az EUSZ 2. cikkében foglaltaknak megfelelően; hangsúlyozza, hogy aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság jogállamiságról szóló 2020. évi jelentésében foglaltak szerint egyes tagállamokban romlik a jogállamiság helyzete; ismételten kijelenti, hogy támogatja a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozását, amelyet a három intézmény közötti intézményközi megállapodás szabályozna, és amely az uniós értékek éves ellenőrzési ciklusából áll, és kiterjed az EUSZ 2. cikkének valamennyi vonatkozására; úgy véli, hogy a Szerződések által biztosított, rendelkezésre álló eszközöket meg kell erősíteni, és javasolja, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

8. kiemeli a nemzeti, és adott esetben a regionális parlamentek alapvető szerepét az uniós jogszabálytervezetek jogalkotást megelőző ellenőrzésében, szem előtt tartva azt is, hogy ez a szerep lehetővé teszi a tagállamok számára a végrehajtás minőségének és gyorsaságának javítását; megállapítja, hogy javítani lehetne a nemzeti parlamentekkel való együttműködés meglévő formáit, például a parlamentközi küldöttségeket vagy a nemzeti parlamenteket az uniós jog megalkotásával és alkalmazásával kapcsolatos információcserébe bevonó eljárásokat; javasolja, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián vitassák meg az uniós jog alkalmazása, valamint a szabályalkotás, továbbá az arányosság és a szubszidiaritás elvének végrehajtása terén folytatott együttműködés erősítésének lehetőségeit; úgy véli, hogy a tagállamok alkotmányos rendjének aláásására irányuló kísérletek az uniós jog megsértését jelentik;

9. felszólít az uniós jogalkotási folyamat javítására, amely a jogszabályok kidolgozása során az átláthatóságon és az elszámoltathatóságon, valamint adott esetben a civil társadalom részvételén alapul;

10. kiemeli az átláthatóság elvét, amelyet az uniós Szerződések rögzítenek, valamint az uniós polgárok jogát az igazságszolgáltatáshoz és a megfelelő ügyintézéshez, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 47. cikkében foglaltaknak megfelelően; rámutat, hogy ezek a jogok és elvek megkövetelik, hogy a polgárok megfelelően hozzáférjenek az őket érintő jogi aktusok tervezeteihez; ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a jogokat és elveket a tagállamok is elsődleges fontosságúként vegyék figyelembe az uniós jog végrehajtását célzó jogi aktusok tervezeteire irányuló javaslataikban;

11. emlékeztet az uniós intézmények arra irányuló erőfeszítéseire, hogy közös adatbázist és weboldalt hozzanak létre a jogalkotási eljárás valamennyi részére vonatkozóan, de sajnálja, hogy ezek az erőfeszítések még nem érték el céljukat; úgy véli, hogy a meglévő és a jövőbeli adatbázisoknak és honlapoknak lehetővé kell tenniük az összes érintett parlament megfelelő hozzájárulását;

12. megismétli az ombudsman OI/2/2017. számú, az Európai Unió Tanácsa előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán végzett stratégiai vizsgálatáról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját; sürgeti a Tanácsot, hogy az uniós joggal összhangban dolgozzon ki egyértelmű és nyilvánosan hozzáférhető kritériumokat a dokumentumok „LIMITE” minősítésére vonatkozóan, és a jogalkotási aktus végleges elfogadása előtt már korai szakaszban rendszeresen vizsgálja felül a dokumentumok „LIMITE” státuszát, többek között a háromoldalú egyeztetések keretében folytatott informális tárgyalások előtt;

13. hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos az uniós jog megfelelő átültetése és végrehajtása az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 197. cikke alapján; mivel ez a tagállamok és az uniós intézmények és szervek közös felelőssége; az uniós jog megfelelő előzetes és utólagos hatásvizsgálatára szólít fel, többek között a fenntarthatóságra, valamint a szociális, környezetvédelmi és nemi kérdésekre vonatkozóan, összhangban az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban foglalt kötelezettségvállalásával;

14. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy az uniós jogot megfelelően átültessék saját jogrendjükbe; ezzel összefüggésben felszólít a jogalkotási eljárások megfelelő időzítésére annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az átültetéshez;

15. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen és következetesen lépjenek fel a túlszabályozással kapcsolatos problémák kezelése érdekében az uniós jog átültetése és alkalmazása során, mivel ez a gyakorlat szükségtelen terheket ró a polgárokra, a vállalkozásokra és a közigazgatásra, félreértésekhez vezet az uniós jogalkotási tevékenységgel kapcsolatban, és fokozza az indokolatlan EU-szkepticizmust a polgárok körében; e tekintetben emlékeztet a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás rendelkezéseire, amelyek szerint a tagállamoknak egyértelműen jelezniük és dokumentálniuk kell azokat a nemzeti intézkedéseket, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a szóban forgó uniós jogszabályhoz, az uniós jogszabályokhoz semmilyen módon nem kapcsolódó elemeket pedig akár az átültető jogi aktus(ok), akár a kapcsolódó dokumentumok révén azonosítaniuk kell; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy rendszeresen nyújtson tájékoztatást a túlszabályozásra (és a túlszabályozás elleni intézkedésekre) vonatkozó dokumentumokról;

16. megjegyzi, hogy különösen hiányos az uniós jog átültetése, végrehajtása és felügyelete a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területén, ami ellentétben áll azzal, hogy a Bizottság és a Tanács az uniós jogalkotási eljárás során gyakran rendkívüli sürgősséggel terjeszti elő a jogalkotási javaslatokat ezen a területen; felhívja a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat, hogy proaktívan és átfogóan kövessék nyomon és érvényesítsék az uniós jog alkalmazását ezen a területen;

17. elismeri, hogy az uniós jog helyes alkalmazásának és a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében a polgárokat és a vállalkozókat tájékoztatni kell az uniós jog mindennapi alkalmazásából eredő kérdésekről; szorosabb együttműködésre szólít fel ezen a területen, többek között a SOLVIT-szolgálaton keresztül;

18. hangsúlyozza a Bizottság és a tagállamok közötti megfelelő párbeszéd fontosságát a pert megelőző szakaszban;

19. hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek, a nemi egyenlőséggel foglalkozó szervek és a civil társadalmi szervezetek is fontos szerepet játszanak az uniós jog szerinti hatékony jogorvoslat nyomon követésében és előmozdításában; ösztönzi a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet a polgárok és a vállalkozások uniós jog szerinti jogaira, és továbbra is támogassa a panaszosokat a pert megelőző eljárás jobb megértetése révén; sürgeti a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként indítson megfelelő vizsgálatokat azokban az esetekben, amikor polgárok vagy civil társadalmi szervezetek indokoltan az uniós jog esetleges megsértését vetik fel;

20. hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek fontos szerepét az uniós jog megfelelő alkalmazásának nyomon követésében; sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsák végre a 2019 márciusában megállapodás tárgyát képező és hivatalosan 2019 októberében, jóval a két évvel későbbi határidő előtt elfogadott uniós minimális védelmi szabályokat; sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki az irányelv által hagyott mozgásteret a lehető legszélesebb körű lehetőségek biztosítására és pénzügyi kompenzáció nyújtására azok számára, akik kárt szenvednek az uniós jog megsértésének bejelentése miatt;

21. tudomásul veszi, hogy a 2018-ban indított új kötelezettségszegési eljárások száma 2017-hez képest 10%-kal csökkent, és hogy 2019-ben nőtt az új kötelezettségszegési eljárások száma; megjegyzi, hogy a 2017, 2018 és 2019 végén folyamatban lévő új kötelezettségszegési eljárások lebontása szerint azok a szakpolitikai területek, ahol az átültetés kapcsán a legtöbb kötelezettségszegési eljárást indították, a környezetvédelem, a mobilitás és a közlekedés, a belső piac, a pénzügyi stabilitás, a pénzügyi szolgáltatások és a tőkepiaci unió voltak;

22. sajnálja, hogy 2017 decembere óta 20%-kal nőtt az egységes piacra vonatkozó uniós jogszabályokkal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások száma, és felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsabban és körültekintőbben ültessék át az uniós jogszabályokat; üdvözli, hogy a késedelmes átültetéssel kapcsolatos új ügyek száma 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben egyaránt folyamatosan csökkent; aggodalommal állapítja meg azonban, hogy az átültetési idő uniós átlaga nőtt, mivel az irányelvek nemzeti jogba való átültetése 2019-ben három hónappal tovább tartott, mint 2018-ban; sajnálja, hogy a közelmúltban elért eredmények ellenére az uniós jog időben történő és helyes alkalmazása számos tagállamban továbbra is aggodalomra ad okot;

23. felhívja a Bizottságot, hogy tekintse központi jelentőségűnek a Szerződések őreként betöltött szerepét, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat az uniós jog megfelelő alkalmazásának biztosítása céljából az uniós polgárok és vállalkozások jogbiztonságának garantálása érdekében;

24. megállapítja, hogy a Bizottság már nem használja az EU Pilotot alapértelmezett platformként arra, hogy párbeszédet kezdjen a tagállamokkal az uniós jog állítólagos megsértéseiről, mivel felismerték, hogy ez újabb bürokratikus réteggel egészíti ki az eljárást anélkül, hogy valódi hozzáadott értéket teremtene; emlékeztet arra, hogy az EU Piloton keresztül felvetett ügyek megoldási aránya 2017-ben és 2019-ben 77%-os, 2018-ban pedig 73%-os volt;

25. ismételten megerősíti az Európai Unió Bíróságának (EUB) szerepét, amely az uniós intézmények jogi aktusainak érvényességéről való döntésért felelős egyetlen intézmény; emlékeztet továbbá az Európai Unió Bíróságának szerepére az uniós jog helyes értelmezésének és alkalmazásának biztosításában a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtásával és az Egyesült Királysággal való jövőbeli kapcsolatokkal összefüggésben.


 

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

28.10.2020

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Gabriele Bischoff, Damian Boeselager, Fabio Massimo Castaldo, Leila Chaibi, Włodzimierz Cimoszewicz, Pascal Durand, Daniel Freund, Charles Goerens, Esteban González Pons, Sandro Gozi, Brice Hortefeux, Laura Huhtasaari, Giuliano Pisapia, Paulo Rangel, Antonio Maria Rinaldi, Domènec Ruiz Devesa, Jacek Saryusz-Wolski, Helmut Scholz, Pedro Silva Pereira, Antonio Tajani, László Trócsányi, Mihai Tudose, Guy Verhofstadt, Loránt Vincze, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Angel Dzhambazki, Niklas Nienaß

 


Név szerinti zárószavazás a véleménynyilvánításra felkért bizottságban

22

+

GUE/NGL

Leila Chaibi, Helmut Scholz

NI

Fabio Massimo Castaldo

PPE

Esteban González Pons, Brice Hortefeux, Paulo Rangel, Antonio Tajani, Loránt Vincze, Rainer Wieland

RENEW

Pascal Durand, Charles Goerens, Sandro Gozi, Guy Verhofstadt

S&D

Gabriele Bischoff, Włodzimierz Cimoszewicz, Giuliano Pisapia, Domènec Ruiz Devesa, Pedro Silva Pereira, Mihai Tudose

VERTS/ALE

Damian Boeselager, Daniel Freund, Niklas Nienaß

 

5

-

ECR

Angel Dzhambazki, Jacek Saryusz Wolski

ID

Gerolf Annemans, Laura Huhtasaari, Antonio Maria Rinaldi

 

1

0

PPE

László Trócsányi

 


 

 

 

VÉLEMÉNY A PETÍCIÓS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (25.9.2020)

<CommissionInt>a Jogi Bizottság részére</CommissionInt>


<Titre>az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben</Titre>

<DocRef>(2019/2132(INI))</DocRef>

A vélemény előadója: <Depute>Domènec Ruiz Devesa</Depute> 

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felkéri a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamenthez intézett petícióhoz való jog az uniós polgárok egyik alapvető, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 44. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 227. cikkében rögzített joga; hangsúlyozza a petíciók fontosságát abban, hogy a polgárok és a lakosok úgy érezzék, részt vesznek az Unió tevékenységeiben, és hogy a petíciók a polgárok számára az egyik leghozzáférhetőbb módját jelentik annak, hogy az uniós intézményekhez fordulva hangot adjanak aggodalmaiknak az őket ért esetleges jogsérelmekkel, az uniós jog helytelen alkalmazásával vagy megsértésével, vagy az uniós vívmányok esetleges joghézagaival kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy a petíciós jog a részvételi demokrácia és az európai polgárság sarokkövét képezi, és ekként az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 11. cikkének szellemét is megfelelően tiszteletben tartva hozzájárul a polgárok és a politikai intézmények közötti távolság áthidalásához azáltal, hogy előmozdítja a polgárok aktív részvételét és bevonását az uniós politikai vitákba, úgy véli továbbá, hogy az Európa jövőjéről szóló eszmecseréknek a nyilvánosság fokozott bevonását kell eredményezniük; kéri a Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet a petíciók benyújtói által megkövetelt fellépésekben, hogy érdemi változást érjen el a polgárok életében;

2. emlékeztet, hogy az uniós jog hatékony, egyenlő és egységes alkalmazásának biztosítása elengedhetetlen az EUMSZ 2. cikkében rögzített, az Unió és tagállamai egyik alapértékét jelentő jogállamiság tiszteletben tartásához; megjegyzi, hogy jelentős számú petíciót nyújtanak be, amelyekben a polgárok a jogállamiság tagállamok általi megsértése miatti aggályaiknak adnak hangot, és üdvözli a polgárok aktív részvételét jogaik gyakorlásában; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság – többek között szubnacionális szervezetek általi – be nem tartása közvetlen hatással van a polgárok életére, amint azt a beérkezett petíciók és a 489. sz. Eurobarométer tematikus felmérés eredményei is mutatják; a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben „Az Unión belüli jogállamiság megerősítése – Intézkedési terv” (COM(2019)0343) című közleményében tett vállalásait, amelyek célja a jogállamiság iránti tisztelet kultúrájának előmozdítása, a nemzeti hatóságokkal való együttműködés megerősítése és az Unión belüli tényleges fenyegetésekre való hatékony közös reagálás biztosítása; emlékezteti a Bizottságot, hogy a meglévő uniós jog hatékony érvényesítése érdekében végzett munka ugyanolyan fontos, mint az új jogszabályok kidolgozása során végzett munka; rámutat, hogy az EUSZ 4. cikke előírja, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok Szerződések előtti egyenlőségét, valamint alapvető politikai és alkotmányos berendezkedését; ugyanezen cikk előírja azt is, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania az alapvető állami funkciókat, köztük különösen azokat, amelyek célja az állam területi integritásának biztosítása, a közrend fenntartása és a nemzeti biztonság védelme;

3. kiemeli, hogy a végrehajtás elmaradása nemcsak aláássa a belső piac hatékonyságát, hanem közvetlenül kihat az egyének jogaira és ebből következően az Unió hitelességét és a róla alkotott képet is befolyásolja; aggodalommal veszi tudomásul a populizmus és az euroszkepticizmus növekedését, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy kettőzze meg az uniós jogrend integritásának megőrzésére irányuló erőfeszítéseit; kiemeli ezzel kapcsolatban, hogy a végrehajtás és az érvényre juttatás a hatáskörök Szerződések által meghatározott megosztásán alapszik, és hogy ennél fogva a tagállamok és a Bizottság közös felelőssége az uniós jog végrehajtása és érvényre juttatása, amelynek során a Szerződések legfőbb őre a Bizottság; rámutat ugyanakkor, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. évi intézményközi megállapodás szerint az összes uniós intézmény közös feladata az uniós jog végrehajtásának és érvényre juttatásának biztosítása;

 

4.  hangsúlyozza a hatékonyság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság alapvető fontosságát az uniós jogszabályok uniós intézmények általi megszövegezése és alkalmazása terén; rámutat, hogy az Európai Parlament a polgárok által közvetlenül választott intézmény, és tekintettel a Parlamentnek az ellenőrzésben játszott kiemelkedő szerepére, emlékezteti a Bizottságot a Parlament felé fennálló elszámolási kötelezettségére, különösen a Petíciós Bizottsággal összefüggésben; hangsúlyozza a Parlamentnek az ellenőrzésben annak révén betöltött fontos szerepét, hogy kérdések és petíciók útján felhívja a Bizottság figyelmét az uniós jog tagállamokbeli alkalmazásának hiányosságaira; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tevékenységét átláthatóbb módon folytassa, valamint hatékonyan használja és javítsa tovább a meglévő nyomonkövetési mechanizmusokat és időszakos értékelési eszközöket; felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként használja fel az említett mechanizmusokat és eszközöket az uniós jog helyes és időben történő végrehajtásának megfelelő nyomon követésére és értékelésére, teljes mértékben tiszteletben tartva az uniós polgárok igazságszolgáltatáshoz, valamint megfelelő és hatékony ügyintézéshez való jogát az EUMSZ 298. cikke és a Charta 41. és 47. cikke értelmében; rámutat, hogy e jogokkal és elvekkel összhangban a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférést kell biztosítani a jogalkotási aktusok tervezeteihez;

5. elismeri az uniós jog hatékony végrehajtásának hatását az európai intézmények hitelességének növelése szempontjából; ennélfogva úgy véli, hogy a Bizottság éves jelentése, a petíciós jog és az európai polgári kezdeményezés értékes eszközökként szolgálnak ahhoz, hogy az uniós jogalkotók azonosíthassák az esetleges hiányosságokat;

6. emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottsághoz minden évben jelentős számú petíció érkezik olyan polgároktól, akik elégedetlenségüket fejezik ki az uniós jog tagállamokban történő végrehajtásának helyzetével kapcsolatban, és hogy e petíciók nagy többségét részletes vizsgálat céljából továbbítják a Bizottságnak; üdvözli a Bizottság részvételét az eljárásban, és fontosnak tartja, hogy az európai parlamenti képviselők megkérdőjelezhetik az eredményeket és az ajánlásokat, hangsúlyozza továbbá, hogy tiszteletben kell tartani az EU hatásköreit;

7. üdvözli a Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2017. évi éves jelentésében (COM(2018)0540) egyértelműen megfogalmazott elkötelezettségét az iránt, hogy nagy jelentőséget tulajdonítson a polgárok, a vállalkozások és más érdekelt felek észrevételeinek az uniós jog megsértésével járó esetek felderítését illetően; e tekintetben tudomásul veszi a Bizottság annak bemutatására irányuló erőfeszítéseit, hogy milyen hatást gyakorolnak a petíciók az általa folytatott jogérvényesítési tevékenységre számos szakpolitikai területen, például a környezetvédelem, a migráció, az adózás és a belső piac területén; hangsúlyozza azonban, hogy számos más tevékenységi terület mellett jelentős számú petíciót nyújtottak be az uniós jog e területeken történő megsértésével és helytelen alkalmazásával kapcsolatban; sajnálja, hogy nem állnak rendelkezésre adatok a Bizottság által kezelt petíciók számáról, valamint arról, hogy hány petíció nyomán indult EU Pilot eljárás és kötelezettségszegési eljárás;

8. üdvözli e tekintetben a fokozott átláthatóságot és azt, hogy a 2018. évi és a 2019. évi jelentés több információt tartalmaz a Bizottság által kezelt petíciók számáról és az azok nyomán tett intézkedésekről; sajnálja viszont, hogy az esetek túlnyomó többségében a Bizottság nem indított vizsgálatot, és nem tett további lépéseket; e tekintetben különösen aggasztónak tartja azt a gyakorlatot, hogy jelentős számú petíciót benyújtó személyt más nemzeti, regionális vagy helyi szintű szervhez irányítanak; megjegyzi, hogy ez a gyakorlat tükrözi a Bizottságnak „Az uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című bizottsági közleményben (C(2016)8600) meghirdetett új jogérvényesítési politikáját, amelynek célja, hogy a polgárokat nemzeti szintre irányítsa abban az esetben, ha a panaszok vagy petíciók nem vetnek fel általánosabb elvi kérdéseket vagy az uniós jognak való rendszerszintű meg nem felelés kérdését, és azokat más mechanizmusok révén kielégítően kezelni lehet; megismétli, hogy továbbra is ellenzi az abban kialakított megközelítést, és kéri a Bizottságot, hogy indítson vizsgálatot azokban az esetekben, amikor az uniós jog esetleges megsértését tárják fel; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje hatékonyabban a petíciókat gyors és átfogó válaszadás révén, és a szubszidiaritás elvével összhangban működjön együtt a tagállamokkal a petíciók hatékony megoldása érdekében; ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új mechanizmusokat annak érdekében, hogy csökkentse a petíciók feldolgozása során a válaszadáshoz szükséges időt; elégtelennek tartja a Bizottság azon válaszait, amelyek pusztán azt rögzítik, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy további uniós szintű lépéseket tegyen;

9. ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a megközelítés azt a hitet keltheti a polgárokban, hogy az uniós intézmények nem hallják meg a hangjukat, és végső soron megfoszthatja őket a jogi védelemtől, amennyiben az uniós szintű jogorvoslat a nemzeti körülmények vagy az érintett érdekek jellege miatt hatékonyabbnak bizonyulna; hangsúlyozza, hogy a Bizottság gyakorlata csalódást okoz azoknak a polgároknak, akik jogaik védelmét az EU-tól és különösen a Bizottságtól várják, aki az EUSZ 17. cikke értelmében a Szerződések őre; sürgeti a fenti jogérvényesítési politika ismételt mérlegelését annak biztosítása érdekében, hogy az semmiképpen se veszélyeztesse bizonyos olyan ügyeknek a kezelését, amelyeknél uniós szinten jobban elérhető a hatékony rendezés; ezt elfogadhatatlannak tartja és sürgeti a Bizottságot, hogy tisztázza, miként szándékozik kezelni a polgárok elvárásai és a valóság közötti szakadékot az uniós szintű jogorvoslat lehetősége tekintetében, sürgeti továbbá annak kifejtésére, hogy megközelítése hogyan illeszkedik a Szerződések őreként betöltött szerepéhez és az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdése szerinti felügyeleti feladatköréhez;

 

10. emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottsághoz minden évben jelentős számú petíció érkezik olyan polgároktól, akiket a nemzeti bíróságok által hozott határozatok következtében hátrány ért; hangsúlyozza, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog alapvető jog, amelyet az igazságügyi hatóságoknak valamennyi tagállamban tiszteletben kell tartaniuk;

11. felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg azokat a petíciókat, amelyek a fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatosak; sürgeti a Bizottságot, hogy hatékonyan hajtsa végre és érvényesítse az uniós környezetvédelmi jogszabályokat, szem előtt tartva a nem megfelelő hulladéklerakókkal, a települési szennyvíz nem megfelelő kezelésével vagy bizonyos területek rossz levegőminőségével kapcsolatban 2018-ban beérkezett petíciók számát;

12. megjegyzi, hogy a Bizottság által 2018-ban és 2017-ben nyilvántartásba vett új panaszok száma elérte a 2011 óta legmagasabb szintet, mivel 2018-ban rekordszámú, 3850 új panasz érkezett, míg a 2019-ben nyilvántartásba vett új panaszok száma 3525 volt; üdvözli, hogy a polgárok egyre nagyobb szerepet kapnak az uniós jog nyomon követésének és érvényesítésének folyamatában, amit a panaszok és petíciók nagy száma is bizonyít; rámutat azonban, hogy a petíciókhoz hasonlóan a beérkezett panaszok számához képest 2019-ben, 2018-ban és 2017-ben is nagyon alacsony maradt azon panaszok száma, amelyek nyomán vizsgálat indult; kéri a jogérvényesítési politika átláthatóbb végrehajtását; ösztönzi a Bizottságot, hogy az információgyűjtés és a polgárok aggályainak kezelése során alkalmazzon aktívabb megközelítést, és különösen hogy küzdjön a „Brüsszel a hibás” kultúrájával szemben;

13. hangsúlyozza a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek, az európai polgárok és az egyéb érdekelt felek fontos szerepét az uniós jog tagállamok általi átültetése és alkalmazása terén mutatkozó hiányosságok nyomon követésében és jelentésében; üdvözli ezért, hogy a közvélemény nagyobb figyelmet fordít az uniós jogszabályok felülvizsgálatára, beleértve a visszaélések bejelentőinek a magán- és a közszférában játszott kiemelt szerepét; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok jogosultak azonnali, egyértelmű, valóban hozzáférhető és átlátható tájékoztatást kapni a tagállamok által az uniós jog nemzeti jogba való átültetése érdekében elfogadott jogszabályokról, valamint az azok megfelelő végrehajtásának biztosításáért felelős nemzeti hatóságokról;

14. elismeri e tekintetben, hogy a jogalkotási folyamatban továbbra is elő kell mozdítani a szorosabb együttműködést és meg kell erősíteni a nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatokat; hangsúlyozza, hogy a végrehajtás terén bekövetkező késedelmek negatív hatással vannak a jogbiztonságra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel határozottabban az irányelvek késedelmes vagy hibás átültetése ellen az uniós jog teljes körű végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása érdekében, ezáltal garantálva a jogállamiságot és a demokráciát; hangsúlyozza, hogy a petíciók alapján a tagállamokba indított tényfeltáró kiküldetések fontosak abban, hogy jobban kivizsgálják a petíciók benyújtóinak állításait, valamint egyedülálló módot adnak a polgárokhoz való közeledésre és annak megmutatására, hogy aggodalmaikat komolyan veszik; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy kellően vegye figyelembe a petíciókon alapuló parlamenti tényfeltáró látogatásokról készített jelentéseket és állásfoglalásokat;

15. sajnálja, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt években erőfeszítéseket tett ellenőrzési és jogérvényesítési tevékenységei átláthatóságának növelésére (pl. a kötelezettségszegésekkel kapcsolatos információkat biztosító központi platform révén), a Bizottság még nem reagált a Parlament többszöri felhívására, hogy rendszeresen tájékoztassák valamennyi megindított EU Pilot eljárásról és kötelezettségszegési eljárásról, különösen akkor, ha azok petíciók eredményeként indultak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy rendszeres tájékoztatást kapjon a folyamatban lévő petíciókkal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások fejleményeiről, tiszteletben tartva az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatában meghatározott titoktartási követelményeket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az EU Pilot eljárások kapcsán felvetett aggályokra adott reakciói során nem mutatja az elkötelezettség jelét; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a polgárok nagy elvárásokkal rendelkeznek felügyeleti tevékenységei átláthatóságával kapcsolatban; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a lojális együttműködés szellemében és időben ossza meg ezt az információt a Parlamenttel annak érdekében, hogy a Parlament gyakorolhassa az EUSZ 14. cikke szerinti ellenőrzést a végrehajtó hatalom felett, és végső soron fokozza a Bizottság jogérvényesítési tevékenységének legitimitását és elszámoltathatóságát, építse az uniós projektbe vetett bizalmat, és legfőképpen növelje az EU Pilot eljárás legitimitását;

16. hangsúlyozza, hogy az uniós jog hatékony és helyes alkalmazása szempontjából kulcsfontosságú a Bizottság és a tagállamok között a korai szakaszban folytatott szoros és strukturált párbeszéd; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az EU Pilot problémamegoldó rendszert és állítsa helyre annak szélesebb körű alkalmazását abból a célból, hogy az uniós jog esetleges megsértésére korai szakaszban gyors és informális megoldás szülessen számos esetben anélkül, hogy hivatalos kötelezettségszegési eljáráshoz kellene folyamodni; megjegyzi, hogy az uniós jognak való megfelelés biztosítása céljából a Bizottság által elfogadott új politikák szerint az EU Pilot célja nem a kötelezettségszegési eljárás meghosszabbítása, hanem épp ellenkezőleg, a problémák hatékony megoldásának elősegítése;

17. emlékeztet arra, hogy az Európai Számvevőszéknek „Az uniós jog gyakorlati megvalósítása – az Európai Bizottság az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése szerinti felügyeleti feladatköre” című, 2018. évi állapotfelmérése, valamint az európai ombudsman OI/5/2016/AB. sz. stratégiai vizsgálata nyomán született 2017. évi határozata – amely javaslatokat fogalmaz meg az Európai Bizottság számára a kötelezettségszegési panaszok kezelésének időszerűségével és átláthatóságával kapcsolatban –, szintén felkérik a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kötelezettségszegési eljárást megelőző kivizsgálási szakaszban lévő ügyeket gyorsabban, átláthatóbban és méltányosabban kezelje, figyelembe véve a szubszidiaritás és az egyenlő bánásmód elvét;

18. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az egynél több hivatalos nyelvvel rendelkező területeken az iskolákban és a közigazgatásban a tagállam hivatalos nyelve(i) alapján alkalmazott megkülönböztetést, amely akadályozza a szabad mozgást és megsérti a belső piac rendelkezéseit (az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdése).


INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

19.2.2020

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

0

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Alex Agius Saliba, Andris Ameriks, Anna-Michelle Asimakopoulou, Alexander Bernhuber, Ryszard Czarnecki, Eleonora Evi, Agnès Evren, Mario Furore, Gianna Gancia, Radan Kanev, Frédérique Ries, Alfred Sant, Massimiliano Smeriglio, Yana Toom, Loránt Vincze, Thomas Waitz, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Isabel Benjumea Benjumea, Jarosław Duda, Angel Dzhambazki, Ádám Kósa, Maite Pagazaurtundúa, Anne-Sophie Pelletier, Andrey Slabakov, Ramona Strugariu, Rainer Wieland

Substitutes under Rule 209(7) present for the final vote

Clara Aguilera, Estrella Durá Ferrandis, Mounir Satouri

 


 

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

27

+

ECR

Ryszard Czarnecki, Angel Dzhambazki, Andrey Slabakov

NI

Eleonora Evi, Mario Furore

PPE

Anna-Michelle Asimakopoulou, Isabel Benjumea Benjumea, Alexander Bernhuber, Jarosław Duda, Agnès Evren, Radan Kanev, Ádám Kósa, Loránt Vincze, Rainer Wieland

RENEW

Maite Pagazaurtundúa, Frédérique Ries, Ramona Strugariu, Yana Toom

S&D

Alex Agius Saliba, Clara Aguilera, Andris Ameriks, Estrella Durá Ferrandis, Alfred Sant, Massimiliano Smeriglio

VERTS/ALE

Mounir Satouri, Thomas Waitz, Tatjana Ždanoka

 

0

-

 

 

 

2

0

GUE/NGL

Anne-Sophie Pelletier

ID

Gianna Gancia

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 


 

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

10.12.2020

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

5

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gunnar Beck, Geoffroy Didier, Angel Dzhambazki, Ibán García Del Blanco, Jean-Paul Garraud, Esteban González Pons, Sergey Lagodinsky, Gilles Lebreton, Karen Melchior, Jiří Pospíšil, Franco Roberti, Marcos Ros Sempere, Stéphane Séjourné, Raffaele Stancanelli, Adrián Vázquez Lázara, Axel Voss, Marion Walsmann, Tiemo Wölken

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Pascal Durand, Heidi Hautala, Emmanuel Maurel, Sabrina Pignedoli, Bettina Vollath

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk (7) bekezdés)

Juan Ignacio Zoido Álvarez

 


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

20

+

EPP

Daniel Buda, Geoffroy Didier, Esteban González Pons, Jiří Pospíšil, Axel Voss, Marion Walsmann, Juan Ignacio Zoido Álvarez

S&D

Ibán García Del Blanco, Franco Roberti, Marcos Ros Sempere, Tiemo Wölken, Bettina Vollath

RENEW

Pascal Durand, Karen Melchior, Stéphane Séjourné, Adrián Vázquez Lázara

VERTS/ALE

Heidi Hautala, Sergey Lagodinsky

GUE/NGL

Emmanuel Maurel

NI

Sabrina Pignedoli

 

5

-

ID

Gunnar Beck, Jean-Paul Garraud, Gilles Lebreton

ECR

Angel Dzhambazki, Raffaele Stancanelli

 

0

0

 

 

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

[1] HL C 28., 2020.1.27., 108. o. .

[2] HL C 86., 2018.6.3., 126. o.

[3] HL C 440., 2015.12.30., 17. o.

[4] A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározat 10. cikke alapján (COM(2016)0448).

Utolsó frissítés: 2021. január 8.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat