Eljárás : 2019/2188(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0006/2021

Előterjesztett szövegek :

A9-0006/2021

Viták :

PV 08/02/2021 - 19
CRE 08/02/2021 - 19

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2021)0044

<Date>{27/01/2021}27.1.2021</Date>
<NoDocSe>A9-0006/2021</NoDocSe>
PDF 344kWORD 113k

<TitreType>JELENTÉS</TitreType>

<Titre>az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel az dolgozói szegénységre</Titre>

<DocRef>(2019/2188(INI))</DocRef>


<Commission>{EMPL}Foglalkoztatási és Szociális Bizottság</Commission>

Előadó: <Depute>Özlem Demirel</Depute>

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY A NŐJOGI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
 VÉLEMÉNY A PETÍCIÓS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel az dolgozói szegénységre

(2019/2188(INI))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,

 tekintettel az EUSZ 3. cikke értelmében megállapított kohéziós célkitűzésre, különösen a felfelé irányuló szociális konvergenciára,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkében szereplő horizontális szociális záradékra,

 tekintettel az EUMSZ 151. és azt követő cikkei szerinti szociálpolitikára,

 tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

 tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, valamint az EUMSZ 6. cikkében említett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

 tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 5. és 6. elvére,

 tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira,

 tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire és ajánlásaira,

 tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UN CRPD), és annak 2011. január 21-i európai unióbeli hatálybalépésére a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozatnak megfelelően[1],

 tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre[2],

 tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre[3],

 tekintettel Ursula von der Leyen politikai iránymutatásaira,

 tekintettel a Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramjára,

 tekintettel az Európa 2020 stratégiában meghatározott, a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos célkitűzésre,

 tekintettel a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszerére,

 tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és – a gyermekszegénységet is ideértve – a szegénység elleni küzdelemről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására[4],

 tekintettel a szegénység elleni küzdelemben a minimumjövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására[5],

 tekintettel a Covid19-válsággal összefüggésben a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására[6],

 tekintettel 2015. november 24-i állásfoglalására az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel a gyermekszegénységre[7],

 tekintettel a „Hathatós munkaügyi ellenőrzések: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia” című, 2014. január 14-i állásfoglalására[8],

 tekintettel a „Szegénység: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására[9],

 tekintettel a fogyatékossággal élő nők helyzetéről szóló, 2018. november 29-i állásfoglalására[10];

 tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójára,

 tekintettel „Az egyenlőség Uniója: a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2020–2025)” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2010)0152),

 tekintettel a garantált minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról szóló 2017. október 24-i állásfoglalására[11],

 tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására[12],

 tekintettel a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról szóló 2017. július 4-i állásfoglalására[13],

 tekintettel a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) globális jogi mutatójára[14],

 tekintettel az Európai Szegénységellenes Hálózat jelentéseire, valamint az Európai Fogyatékosügyi Fórum és az Európai Roma Szervezetek Független Szövetségének (ERGO) vonatkozó jelentéseire,

 tekintettel az új gazdasági ágazatokban az átképzési programokhoz és a foglalkoztatási lehetőségekhez való hozzáférés biztosításával az igazságos és méltányos átmenetről szóló európai zöld megállapodásban meghatározott célokra,

 tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. január 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0014),

 tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

 tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság , valamint a Petíciós Bizottság véleményére,

 tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0006/2021),

Növekvő egyenlőtlenség és szegénység

A. mivel az EU egyik erőssége az uniós szociális modell; mivel a technológiai fejlődés és a növekvő egyenlőtlenségek globális tendenciája szükségessé teszi e szociális modell újraértékelését és a modern, gyorsan változó, összetett és kiszámíthatatlan globális környezetünkhöz való hozzáigazítását;

B. mivel a Eurostat meghatározása szerint az egyéneket akkor fenyegeti dolgozói szegénység, ha az év több mint felében dolgoznak, és rendelkezésre álló ekvivalens éves jövedelmük (a szociális transzferek után) nem éri el a háztartások nemzeti mediánjövedelmének 60%-át; mivel az Eurostat legfrissebb adatai azt mutatják, hogy 2018-ban az európai munkavállalók 9,4%-át fenyegette a szegénység[15];

C. mivel az egyenlőtlenség a tagállamokon belül és a tagállamok között egyaránt fennáll, és jelentős eltéréseket mutat; mivel a leggazdagabbak és a többi réteg közötti nettó vagyoni különbség egyre nő; mivel míg az egy háztartásra jutó nettó vagyon 2017-ben az eurócsoport országaiban az alsó 20%-ban visszaesett, a felső 20%-ban viszonylag élesen nőtt[16], és a háztartások alsó 20%-a átlagosan 4500 EUR nettó adóssággal rendelkezett, míg a leggazdagabb 10% átlagos vagyona nettó 1 189 700 EUR volt[17];

D. mivel a szegénységhez és a nettó vagyoni egyenlőtlenség növekedéséhez hozzájáruló tényezők összetettek és összefüggenek egymással, és elsősorban a béregyenlőtlenséget, a nemek közötti egyenlőtlenséget, a megfizethető lakhatás hiányát, a hátrányos megkülönböztetést, az alacsony képzettségi szintet, a munka világában végbemenő technológiai változásokat és a munkaerőpiac strukturális változásait foglalják magukban; mivel a termelékenység megfelelő béremelés nélküli növekedése szintén növeli a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti gazdasági egyenlőtlenségeket;

E. mivel a munkavállalók körében a jövedelmi kirekesztettség gyorsulásának kockázata nemcsak az alacsonyan képzett munkavállalókat érinti különösen, hanem a munkaerőpiacra belépő diplomásokat (ideértve az egyetemi végzettséggel rendelkezőket) is; mivel a legmagasabb és legalacsonyabb keresetűek közötti jövedelmi szakadék várhatóan nőni fog;

F. mivel az EU-ban minden hatodik munkavállaló alacsony bért, azaz a nemzeti mediánbér kétharmadánál alacsonyabb bért kap, és ez az arány folyamatosan nő; mivel az alacsony bérek sok tagállamban nem tartottak lépést más bérekkel, ami tovább rontja a jövedelmi egyenlőtlenségeket és a dolgozói szegénységet, valamint rontja az alacsony keresetűek azon képességét, hogy megbirkózzanak a gazdasági nehézségekkel;

G. mivel az előző válság során bekövetkezett munkaerőpiaci visszaesés drámaian megnövelte azoknak a nem önként részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak a számát, akik a legnagyobb valószínűséggel alapvető vagy alacsonyabb szintű szolgáltató szakmákban és ágazatokban dolgoznak, és a dolgozói szegénység nagyon magas kockázatának vannak kitéve;

H. mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség, valamint a megkülönböztetés tilalma az Európai Unió alapértékei közé tartozik, amelyet az EUSZ és az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzít;

I. mivel az EU 27 tagállamában a nők átlagosan 15%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak[18], illetve ezt az arányt különböző szempontok szerint kiigazítva [19]9,38%-kal kevesebbet; mivel a nemek között évtizedeken át fennálló bérszakadék a nyugdíjjövedelmek terén 37%-os különbséget eredményezett, ami miatt az idősebb nők és férfiak gazdasági függetlensége egyenlőtlen mértékű;

J. mivel az Unióban az ápolási-gondozási feladatok egyenlőtlen eloszlása – minthogy a nőkre aránytalan teher hárul a családokban elsődleges gondozóként –, valamint egyes tagállamokban a gyermekgondozási és idősgondozási létesítményekhez való korlátozott hozzáférés a munkaerőpiacról való távolmaradáshoz, és így a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékhoz vezet; mivel a gondozási feladatok egyenlőtlen eloszlása, valamint a jellemzően nők által végzett munkáért járó egyenlőtlen díjazás, valamint a pályafutás megszakításának az előmenetelre és a nyugdíjösszeg alakulására gyakorolt hatása mind hozzájárulnak a nők szegénységéhez;

K. mivel 2017-ben a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata a nők esetében 23,3% volt, nagyobb, mint a férfiak körében, akik esetében a kockázat 21,6% volt[20];

L. mivel a nemek közötti bérszakadék általában kisebb a munkaerőpiacra újonnan belépők esetében[21]; mivel a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek további csökkentése érdekében továbbra is elő kell mozdítani az esélyegyenlőséget;

M. mivel a női munkavállalók aránya jóval magasabb a szolgáltatási ágazatban, mint az iparban, és mivel a nők elsősorban az egészségügyi és szociális ágazatokban, a kiskereskedelemben, a feldolgozóiparban, az oktatásban és vállalkozási tevékenységekben vállalnak szerepet, és egyre több nő részmunkaidőben és alkalmi munkahelyeken dolgozik;

N. mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése fontos szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós szakpolitikába, intézkedésbe és fellépésbe – többek között a munkaerőpiaci és szociális politikákba – történő beépítésében az esélyegyenlőség előmozdítása és a nőket érő megkülönböztetés valamennyi formájával szembeni küzdelem érdekében;

O. mivel a szociális jogok európai pillére ajánlásokat tartalmaz a nemek közötti egyenlőség, az esélyegyenlőség és a foglalkoztatás aktív támogatása vonatkozásában;

P. mivel a szociális jogok európai pillérének 6. alapelve kimondja, hogy meg kell előzni a dolgozói szegénységet, és megfelelő minimálbért kell biztosítani olyan módon, amely a nemzeti gazdasági és szociális feltételek tükrében biztosítja a munkavállalók és családjaik szükségleteinek kielégítését, ugyanakkor biztosítja a foglalkoztatáshoz való hozzáférést és a munkakeresés ösztönzését; mivel a szociális jogok európai pillérének értelmében amennyiben egy alapelv a munkavállalókra vonatkozik, az minden foglalkoztatott személyt érint, függetlenül foglalkoztatási jogállásától, a foglalkoztatás módjától és időtartamától;

Q. mivel a fiatalok nehezen találnak állandó szerződést biztosító, minőségi és stabil munkahelyeket, és gyakran tartósan munkanélküliek; mivel számos tagállam lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy alacsonyabb bért fizessenek a fiatalabb munkavállalóknak, ami hátrányos megkülönböztetést jelent a fiatalabb munkavállalókkal szemben; mivel a fiatalok gyakran fizetés nélküli szakmai gyakorlatokat vállalnak anélkül, hogy kilátásuk lenne arra, hogy munkát kapjanak;

R. mivel a bizonytalan foglalkoztatás egyes csoportokat lényegesen jobban érint, mint másokat, és egyes népességcsoportok, például a romák felülreprezentáltak az atipikus, instabil és rosszul fizetett munkákban; mivel a romák és gyermekeik 80%-a az adott nemzeti szegénységi küszöb alatt él[22], függetlenül attól, hogy foglalkoztatott-e vagy sem; mivel a pandémia és a járvány megfékezésére irányuló intézkedések súlyosan érintették a romákat[23];

S. mivel az Unióban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés 95 millió embert (21,7%) érint vagy fenyeget, aminek következtében a világ harmadik legnagyobb gazdaságában minden ötödik ember anyagi egzisztenciája, társadalmi részvétele és életminősége[24] veszélyben van; mivel az Unióban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés a szociális transzfereket követően 85,3 millió (16,9%) embert érint;

T. mivel a szegénységgel kapcsolatos uniós statisztikák jelentős különbségeket mutatnak a tekintetben, hogy a tagállamok mennyire sikeresen teljesítik a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére irányuló célkitűzést;

U. mivel a 2008-as alapévhez képest 8,2 millió ember került ki a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek köréből, ami nagyrészt a javuló munkaerőpiaci feltételeknek, a súlyos anyagi nélkülözés[25] visszaesésének, valamint egyes tagállamokban a nagyon alacsony munkaintenzitású[26] háztartásokban élők csökkenő arányának köszönhető;

V. mivel bár egyes tagállamok helyzete jelentősen javult, az Unió nem teljesítette az Európa 2020 stratégia azon célkitűzését, hogy 2020-ig a 2008-as szinthez képest 20 millióval csökkentse a szegénység kockázatának kitett emberek abszolút számát;

W. mivel bizonyos munkavállalói kategóriák, például az idénymunkások és egyes határ menti ingázók esetében különösen nagy a dolgozói szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, és gyakran rövid időre szóló munkaszerződések keretében alkalmazzák őket, az állásbiztonság, a munkavállalói jogok vagy a szociális védelem pedig alacsony szinten vagy egyáltalán nem biztosítottak;

X. mivel a bizonytalan élet- és munkakörülményeknek és a dolgozói szegénységnek különböző gazdasági és társadalmi következményei vannak, ideértve a szubjektív mentális jóllét alacsonyabb szintjét, a lakhatással és a lakókörnyezettel kapcsolatos problémákat, a rossz kapcsolatokat és a társadalmi kirekesztettség érzését[27];

Y. mivel a dolgozói szegénység által érintett munkavállalók gyakran elfogadhatatlan munkakörülmények mellett, például kollektív megállapodás nélkül, a munkaidő-szabályozást[28] sértve, valamint munkahelyi egészségügyi és biztonsági kockázatokkal járó munkakörökben dolgoznak;

Z. mivel gazdasági visszaesés idején ezek a munkavállalók még gyengébb helyzetben vannak a munkaerőpiacon;

AA. mivel a részmunkaidőben foglalkoztatottak – és különösen a nem önként vállalt részmunkaidőben foglalkoztatottak – esetében összességében nagyobb a szegénység kockázata, ha egyszerre állnak fenn különböző kockázati tényezők, ideértve az alacsony bért, az instabil munkahelyeket, azt, hogy a háztartásban egy kereső van és a háztartás több személyt tart el[29];

AB. mivel 2019-ben az EU-27 lakosságának 5,8%-a élt súlyos anyagi nélkülözésben, és számos régióban és közösségben van jelen a mélyszegénység; mivel ez az arány valószínűleg jelentősen növekedni fog a Covid19-világjárvány fényében, ami még sürgetőbbé teszi ezt a problémát;

AC. mivel az energiaszegénység Európa-szerte széles körben elterjedt probléma, mivel 50–125 millió ember nem engedheti meg magának a megfelelő beltéri hőkomfortérzetet[30]; mivel az európai háztartások 11%-a nem rendelkezik internet-hozzáféréssel[31];

AD. mivel a családok szegénysége[32] lassan csökken[33]: minden negyedik 18 év alatti gyermek ki van téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának, és így megrekednek a generációkon átívelő hátrányos helyzet csapdájában[34]; mivel ez különösen az egyedülálló szülőket (34,2%) és a nagycsaládokat érinti[35]; mivel a fogyatékossággal élő gyermekkel vagy más rokonokkal együtt élő családok nagyobb mértékben ki vannak téve a szegénység kockázatának;

AE. mivel a legtöbb tagállamban folyamatosan emelkednek a bérleti díjak; mivel a lakásköltség-túlterheltségi arány[36] az Unióban 9,6%, ami azt jelenti, hogy az ilyen háztartásokban élők a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelmük legalább 40%-át lakhatásra költik[37]; mivel egyes tagállamokban a lakásköltség-túlterheltségi arány 50–90%[38]; mivel az EU-ban az alacsony jövedelmű, lakást bérlő háztartások a rendelkezésükre álló jövedelmük 20–45%-a közötti medián lakhatási költségekkel szembesülnek;

AF. mivel a nettó vagyoni különbségeket generáló egyik fő tényező az ingatlanárak változása; mivel a megfizethető lakhatás hiánya sok tagállamban az egyenlőtlenségek legnagyobb hajtóerejévé válik;

AG. mivel szerte Európában növekszik a hajléktalanság, és becslések szerint 2019-ben mintegy 700 000 ember volt hajléktalan[39]: ez 70%-kal több, mint egy évtizeddel ezelőtt[40];

AH. mivel 2017-ben az Európai Unióban a foglalkoztatott, de a szegénység kockázatának kitett 18 és 24 év közötti fiatalok arányát 11%-ra, Romániában pedig 28,2%-ra becsülték[41];

AI. mivel az időskori szegénység folyamatosan nő: a szegénységi arány a 65 évesnél idősebbek körében átlagosan 16,1% volt (EU-27); mivel az idősek körében különösen jellemző bizonytalan és atipikus foglalkoztatás tovább fogja növelni ezt a számot[42];

AJ. mivel a dolgozói szegénység miatt a munka elveszíti azt az alapvető célját, hogy tisztességes megélhetést biztosítson a munkavállalók és családjaik számára, és megakadályozza, hogy gazdaságilag függetlenné váljanak;

AK. mivel az Európa Tanács Európai Szociális Chartájának 4. cikke kimondja, hogy minden munkavállalónak joga van méltányos díjazáshoz, amely elegendő önmaga és családja tisztességes életszínvonalához;

A kollektív szerződések általi lefedettség csökkenése

AL. mivel az OECD-országokban a kollektív szerződések általi lefedettség az elmúlt három évtizedben átlagosan 46%-ról 32%-ra csökkent; mivel legalább 14 uniós tagállamban a munkavállalók 50%-a kollektív szerződés nélkül dolgozik; mivel a kollektív szerződések általi lefedettség csak hét tagállamban haladja meg a 80%-ot[43]; mivel a csökkenés azokban az országokban volt a leggyorsabb, amelyek a kollektív tárgyalást célzó strukturális reformokon mentek keresztül[44];

AM. mivel a kiterjedt lefedettségű, jól összehangolt kollektív tárgyalási rendszerek elősegítik a jó munkaerőpiaci teljesítményt, és mivel a kollektív szerződések hatálya alá tartozó munkavállalók általában jobb munkafeltételek mellett és jobb minőségű munkakörnyezetben dolgozhatnak, mint azok, akik nem tartoznak ilyen szerződés hatálya alá;

AN. mivel a 2018. évi 92-ről 2019-ben 107-re nőtt a világon azoknak az országoknak a száma, ahol a munkavállalókat megfosztják a szakszervezet alapításához vagy az abba történő belépéshez való joguktól; mivel a legnagyobb növekedés Európában volt; mivel az európai országok 40%-a nem engedi meg a munkavállalóknak, hogy szakszervezetekhez csatlakozzanak, az országok 68%-ában megsértették a sztrájkjogot, 50%-ában pedig a kollektív tárgyaláshoz való jogot[45];

AO. mivel a vidéki térségekben dolgozó munkavállalók számára nehezebb szakszervezeti képviseletet szerezni, és helyi és ágazati kollektív szerződéseket kötni, ami az ágazattól is függ;

AP. mivel 2000 és 2006 között az euróövezetben a fizetések növekedése elmaradt a termelékenység növekedésétől[46]; mivel a bérek növekedése nem tartott lépést a hozzáadott érték növekedésével, ami elmélyítette a meglévő egyenlőtlenségeket;

AQ. mivel a kollektív tárgyalások és az ágazati kollektív szerződések nemcsak a bérszinteket szabályozzák, hanem a munkakörülményeket is, például a munkaidőt, a fizetett szabadságot, a szabadságot és a továbbképzési lehetőségeket;

AR. mivel az erős szociális partnerek és a kollektív tárgyalások kedvezően hathatnak az általános európai bérszintekre, beleértve a minimálbért és a mediánbért is; mivel a kollektív tárgyalások biztosítják, hogy a munkavállalókat meghallgassák és tiszteletben tartsák; mivel bizonyítottan pozitív összefüggés van a munkavállalók munkahelyi részvétele, valamint a vállalat teljesítménye és bevételei között[47];

Az atipikus és bizonytalan foglalkoztatás növekedése

AS. mivel a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatottsági aránya 2017-ben 50,6% volt, szemben a teljes népesség 74,8%-os foglalkoztatottságával[48];

AT. mivel ennek következtében a fogyatékossággal élő személyeket nagyobb mértékben fenyegeti a dolgozói szegénység (11%, szemben a 9,1%-os uniós átlaggal)[49];

AU. mivel a fogyatékossággal élő nőknek csupán 20,7%-a, a fogyatékossággal élő férfiaknak pedig csupán 28,6%-a dolgozik teljes munkaidőben[50];

AV. mivel egyes tagállamokban a fogyatékossággal élő személyek a munkába állásukkor gyakran elveszítik fogyatékossági jogosultságaikat, ami növeli a dolgozói szegénység kockázatát;

AW. mivel egyes tagállamokban a védett műhelyekben foglalkoztatott fogyatékossággal élő személyek nem feltétlenül rendelkeznek munkavállalói státusszal, munkavállalói jogokkal vagy garantált minimálbérrel[51];

AX. mivel a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációja még nehezebbnek bizonyult a pénzügyi válság nyomán[52];

AY. mivel a szegénység kockázatának kitett háztartásokban élő foglalkoztatottak aránya tíz év alatt 8%-ról 9,4%-ra nőtt, ami 20,5 millió főt jelent[53];

AZ. mivel összefüggést találtak az atipikus foglalkoztatási formák terjedése és a dolgozói szegénység kockázatának kitett európaiak megnövekedett aránya között[54]; mivel a részmunkaidőben vagy határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak 16,2%-a jobban ki van téve a dolgozói szegénység kockázatának, míg ez az arány a határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatottak esetében 6,1%;

BA. mivel az iskolai végzettség jelentősen befolyásolja a dolgozói szegénység kockázatát; mivel a dolgozói szegénység kockázata tekintélyesen magasabb az alacsony képzettségű munkavállalók esetében; mivel egyes tagállamokban a magasan képzett munkavállalók esetében is fennáll a dolgozói szegénység kockázata[55];

BB. mivel szerte az Unióban eltérő bérmegállapítási gyakorlatok léteznek;

BC. mivel a minimálbér-rendszerek – ahol léteznek – hatálya és kiterjedése jelentős eltérést mutat a tagállamok között[56]; mivel a minimálbér-rendszerek abszolút és relatív szintjük tekintetében is eltérőek, és mivel a tisztességes megélhetés biztosítása szempontjából jelentős különbségek mutatkoznak a kiterjedés és a megfelelőség tekintetében; mivel még ha ezek a különbségek az árkülönbségek figyelembevételét követően csökkennek is, a vásárlóerő-különbségek továbbra is jelentősek[57]; mivel a minimálbérben részesülők százalékos aránya is jelentős eltéréseket mutat a tagállamok között;

BD. mivel a minimálbér csak három tagállamban haladja meg következetesen a meghatározott szegénységi küszöböt (a bruttó mediánbér 60%-át), a többi tagállamban nem véd a szegénységgel szemben; mivel bizonyos ágazatokat, munkavállalói csoportokat és foglalkoztatási formákat a minimálbér-rendszerek vagy a kollektív megállapodások néha nem vesznek figyelembe, vagy hatályuk rájuk nem terjed ki;

BE. mivel a minimálbért kereső munkavállalók megélhetése gyakran igen nehéz; mivel 10, minimálbéren foglalkoztatott munkavállaló közül 7-nek legalább „némi” nehézséget jelent a megélhetés, míg ez az arány a többi munkavállaló esetében 10-ből 5, ugyanakkor a tagállamok között jelentős különbségek vannak[58];

BF. mivel a 2008-as pénzügyi válság során a foglalkoztatás szűkülése drámai mértékben növelte az atipikus foglalkoztatásban, a rövid távú foglalkoztatásban és a részmunkaidős foglalkoztatásban – többek között a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatásban – foglalkoztatottak számát[59]; mivel a nem önként részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók a legnagyobb valószínűséggel alapvető vagy alacsonyabb szintű szolgáltató szakmákban és ágazatokban dolgoznak, és a dolgozói szegénység kockázatának leginkább kitettek közé tartoznak; mivel a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók több mint 1/3-a nem önként dolgozik részmunkaidőben, és minden második rövid időtartamra vonatkozó szerződéssel[60];

BG. mivel a teljes munkaidős határozatlan idejű szerződések az EU teljes foglalkoztatásának csupán 59%-át teszik ki, miközben folyamatosan bővül az atipikus és gyakran, de nem minden esetben bizonytalan foglalkoztatás[61];

BH. mivel a rövid távú foglalkoztatás nem ösztönzi a munkavállalók fejlesztését, képzését és készségeiknek a változó munkaerőpiachoz való hozzáigazítását;

BI. mivel a bizonytalan munkát végző munkavállalók számát tekintve a legnagyobb ingadozás az EU-ban a nagy- és kiskereskedelmi, a közlekedési, a szállodaipari, a vendéglátóipari[62], valamint a kulturális és rendezvényszervező ágazatokban fordul elő;

BJ. mivel a dolgozói szegénység a magas iskolai végzettségű fiatal szakembereket is érintheti, különösen azokban a tagállamokban, ahol magas az ifjúsági munkanélküliség; mivel bár a dolgozói szegénységben élő fiatalok aránya alacsonyabb az egyetemi végzettséggel rendelkezőknél, mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőknél, egyes tagállamokban továbbra is jelentős; mivel e fiatal felnőtteknek gyakran alacsony bérekkel, tisztességtelen munkakörülményekkel, színlelt önfoglalkoztatással, atipikus munkaszerződésekkel vagy akár be nem jelentett munkavégzéssel kell megelégedniük[63];

BK. mivel a platformalapú munkavégzés fő indítékai a jelek szerint a kiegészítő jövedelem, a nagyobb rugalmasság, a tapasztalatszerzés, az ügyfelek vonzása és a hagyományos munkaerőpiaci lehetőségek hiánya; mivel a platformalapú munkavégzés általában pozitív a munkaerő-piaci integráció szempontjából[64]; mivel a platformalapú munkavégzés heterogén, és ennek következtében egy mindenkire egységesen alkalmazható megoldás megakadályozná fontos munkavégzési formák megjelenését[65];

BL. mivel az Európai Munkaügyi Hatóságot (ELA) 2019 júliusában azzal a céllal hozták létre, hogy támogatást nyújtson a tagállamoknak és a Bizottságnak a munkaerő-mobilitással és a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával kapcsolatos uniós jogszabályok hatékony alkalmazásában és végrehajtásában; mivel az ELA várhatóan 2024-re éri el teljes működési kapacitását;

BM. mivel ugyan a Bizottság bejelentette, hogy javaslatot kíván előterjeszteni az európai társadalombiztosítási azonosító számra vonatkozóan, még nem terjesztett elő konkrét javaslatot;

BN. mivel a felnőttoktatás aránya az EU-ban 2018-ban 11,1% volt, míg a 2020-as célkitűzés 15%[66]; mivel a technológia és az innováció nagy lehetőségeket rejt magában a lehetőségek kibontakoztatása terén, ugyanakkor az EU-ban a felnőttek több mint 40%-a nem rendelkezik alapvető digitális készségekkel;

A Covid19-világjárvány gazdasági és társadalmi következményei

BO. mivel a munkanélküliség, valamint a bizonytalan és atipikus foglalkoztatás ugrásszerűen megnőtt a 2008-as pénzügyi válság során, és a Covid19-válság is középpontba helyezte a szociális kérdéseket a munkahelyek megszűnése, a rövidített munkaidő és a megélhetési nehézségek révén, például a kis- és középvállalkozásoknál (kkv-k), a kézműves kisiparban, valamint a kiskereskedők és a határ menti ingázók körében; mivel a Covid19-válság miatt a középosztály zsugorodik, a gazdagok és szegények közötti szakadék növekszik, a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti egyenlőtlenségek pedig súlyosbodnak;

BP. mivel 2020 áprilisában a Covid19-világjárvány idején az EU-ban a munkavállalók 50%-ánál csökkent a munkaidő, a foglalkoztatottak több mint egyharmada (34%) számolt be arról, hogy jelentős mértékben csökkent, 16%-uk pedig azt állította, hogy „kissé” csökkent[67];

BQ. mivel az uniós polgárok 75%-ának megítélése szerint pénzügyi helyzete most rosszabb, mint a Covid19-világjárvány előtt, míg 68%-uk arról számolt be, hogy nehezen jön ki a jövedelméből, 68%-uk pedig jövedelem híján három hónapnál tovább nem tudja fenntartani életszínvonalát; mivel az uniós munkavállalók 16%-a számol azzal, hogy a közeljövőben valószínűleg elveszíti munkahelyét[68];

BR. mivel a Covid19-világjárvány okozta gazdasági válság súlyos és tartós következményekkel járhat a munkaerőpiacra, különösen a fiatalokra és a kiszolgáltatott munkavállalókra nézve, mivel bizonytalan és atipikus foglalkoztatási formák elfogadására kényszerítheti őket, ami jelentősen rontja majd a munkafeltételeket, és növeli a meglévő egyenlőtlenségeket;

BS. mivel a Covid19-világjárvány valószínűleg közvetlen hatással lesz a szegénység és a dolgozói szegénység növekedésére[69], különösen a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai körében;

BT. mivel a Covid19-világjárvány során bebizonyosodott, hogy inkluzívabb szociális védelemre van szükség, amely valamennyi munkavállalóra kiterjed, különösen az önálló vállalkozókra és a platform-munkavállalókra;

BU. mivel a rosszul és jól fizető állások száma továbbra is nő, a közepesen fizető foglalkozások száma viszont csökken; mivel a rosszul fizető állások nem feltétlenül alacsony képzettséget igényelnek, különösen a platform-munkavállalók esetében; mivel egyre nagyobb a kereslet a magasan képzett munkavállalók iránt, még a rosszul fizetett állásoknál is;

1. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. cikkével összhangban az Unió köteles biztosítani, hogy minden munkavállaló olyan munkafeltételeket élvezzen, amelyek tiszteletben tartják egészségét, biztonságát és méltóságát, és kéri, hogy fordítsanak figyelmet arra, hogy a szegénység, valamint a munkaerőpiacról és a társadalomból való kirekesztődés növeli az egyenlőtlenséget és a szegregációt; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak szakpolitikáik végrehajtása során tovább kell erősíteniük az EU szociális modelljét, és figyelembe kell venniük a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a tisztességes megélhetés és a megfelelő szociális védelem mindenki számára való biztosítására, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó követelményeket;

2. hangsúlyozza, hogy az EUSZ kimondja, hogy az Uniónak alapvető kötelezettsége, hogy Európa – egyebek mellett a magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző és magas szintű védelemmel párosuló szociális piacgazdaságon alapuló – fenntartható fejlődéséért munkálkodjon; hangsúlyozza, hogy az Uniónak küzdenie kell a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, elő kell mozdítania a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és a férfiak közötti egyenlőséget, a generációk közötti szolidaritást, valamint a gyermek jogainak védelemét;

3. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az Unión – mint a világ egyik régióján – belüli jövedelmi egyenlőtlenségek alacsonyabbak, mint egyes nagyobb, fejlett gazdaságokban, de ez a kérdés továbbra is aggasztó marad; hangsúlyozza, hogy a nagymértékű egyenlőtlenség aggályokat vet fel az igazságossággal kapcsolatban, mivel az állandósult egyenlőtlenség esélyegyenlőtlenséget eredményezhet, és csökkentheti a potenciális növekedést; kiemeli, hogy a viszonylag nagy mértékű egyenlőtlenség magasabb szegénységi aránnyal és markánsabb társadalmi kirekesztéssel, valamint a pénzügyi nehézségek gyakoribb előfordulásával párosulhat, és ily módon mérsékelheti a társadalmi kohéziót[70];

4. megjegyzi, hogy bár a nők szegénységi rátája tagállamonként jelentősen eltér, a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata nagy az idősebb nők, az egyedülálló nők és az egyedülálló anyák, a menekült és a migráns nők, a színes bőrű nők, az etnikai kisebbségekhez tartozó nők, a homoszexuális, biszexuális és transznemű nők, valamint a fogyatékossággal élő nők esetében, és átlagos esetben a nők jobban ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, mint a férfiak (22,8% 2018-ban az EU-ban); megjegyzi, hogy más interszekcionális kockázati tényezők, például az inaktivitás, a gyermekek és eltartott családtagok gondozási szolgáltatásainak hiánya miatt a nők egyes kategóriái jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint mások;

5. hangsúlyozza, hogy minden második nem EU-ból származó, migráns háttérrel rendelkező személynek szegénységgel vagy társadalmi kirekesztéssel kell szembenéznie, hogy a migráns és menekült nők körében különösen magas a bizonytalan munkát végzők aránya, továbbá hogy az eltartott vagy rendezetlen jogállású személyeket kiemelkedően nagy arányban sújtja a szegénység; hangsúlyozza, hogy a roma közösség öt tagjából négy a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezik, és hogy a (16 év feletti) roma nők kevesebb mint egyötödének van munkája; kiemeli, hogy az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás hozzáférhetőségében és minőségében megnyilvánuló megkülönböztetés hozzájárul ehhez a helyzethez; felhívja az Uniót, hogy a tagállamokkal együttműködve biztosítsa az uniós és a nemzeti foglalkoztatási normák teljes körű megvalósítását mindennemű megkülönböztetés nélkül, többek között hatékony, független és minden munkavállaló számára elérhető felügyeleti, panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusok működtetésével;

6. felhívja a figyelmet arra, hogy az Eurostat szerint a tagállamokban jelenleg 64,6 millió nő és 57,6 millió férfi él szegénységben, ami azt mutatja, hogy a szegénység nőkre és férfiakra gyakorolt hatása eltérő; megjegyzi, hogy ezek a számok csak azt mutatják, hogy hány nő érintett, és azokat más mutatókkal, például az életkorral, a várható élettartammal, a jövedelmi egyenlőtlenségekkel, a nemek közötti bérszakadékkal, a háztartások típusával és a szociális transzferekkel együtt kell vizsgálni, hogy teljes mértékben megértsük jelentőségüket; hangsúlyozza, hogy a nők szegénységnek való kitettségét valószínűleg alábecsülik, és felhívja a tagállamokat, hogy oly módon gyűjtsék össze a szegénységre vonatkozó adatokat, hogy az tükrözze az egyén háztartási és személyes valóságát, valamint az egyenlőségre vonatkozó releváns adatokat, és végezzenek nemi szempontú elemzéseket a szegénységgel kapcsolatos statisztikákról és politikákról, mivel nem feltételezhető, hogy a háztartásokban a források egyenlően oszlanak meg a férfiak és a nők között;

Intézkedések az egyenlőtlenségekkel szemben

7. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergencia révén érjék el az összehasonlítható életkörülményekre vonatkozó célt, lépjenek fel a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti növekvő egyenlőtlenségek ellen, és fokozzák a szolidaritást; ösztönzi a tagállamokat, hogy erősítsék meg a kollektív tárgyalási rendszereket, és biztosítsanak minimális szociális védelmet és szociális biztonsági rendszert valamennyi korcsoport számára; hangsúlyozza, hogy ezek a célkitűzések az egyes tagállamok hatásköreivel és jogszabályaival összhangban, valamint az Európai Unió valamennyi általános elvének – többek között az alapvető jogoknak, az arányosságnak, a jogbiztonságnak, a törvény előtti egyenlőségnek és a szubszidiaritás elvének – tiszteletben tartása mellett többek között olyan eszközökkel is elérhetők, mint az első pillér[71] alá tartozó minimumjövedelem, minimálbérek és minimálnyugdíjak;

8. emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a dolgozói szegénység megelőzésének és kezelésének a szegénység Európai Unión belüli felszámolására irányuló átfogó célkitűzés részét kell képeznie;

9. úgy véli, hogy a megfizethető és hozzáférhető, minőségi szolgáltatások (főként közszolgáltatások) elérhetősége elengedhetetlen az egyenlőtlenségek és a szegénységi szint csökkentéséhez; ezért alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok intézkedéseket hozzanak a jó minőségű szolgáltatásokhoz való hozzáférés, és ennek következtében az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a megfizethető lakhatáshoz, az energiaellátáshoz és a szociális védelemhez való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében;

10. abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságára és megfelelőségére hatást gyakorló alacsony bérezésű ágazatok és bizonytalan munkakörülmények (többek között az atipikus foglalkoztatás bizonyos formái) miatt a „munka a szegénység elleni küzdelem legjobb módja” elv ma nem mindig alkalmazható; úgy véli továbbá, hogy a hatékony kollektív szerződések és adott esetben a jogszabályban előírt hatékony minimálbér-rendszerek fontos eszközei a szegénység elleni küzdelemnek;

11. emlékeztet arra, hogy a bizonytalansággal és a szegénységgel szembeni küzdelemhez nélkülözhetetlen a növekedés; meggyőződése, hogy ösztönözni kell a vállalkozói szellemet, többek között a nők és a fiatalok körében is; rámutat arra, hogy támogatni kell a kkv-kat, amelyek munkahelyet és jólétet teremtenek, és amelyek az európai gazdaság gerincét alkotják; emlékeztet arra, hogy a kkv-k növelik a különböző térségek életképességét, valamint hozzájárulnak az innovációhoz és egy versenyképes, diverzifikált és fenntartható munkaerőpiac kiépítéséhez; hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályoknak kedvezőeknek kell lenniük a vállalkozások, különösen a kkv-k számára;

12. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ILO-egyezmények és a felülvizsgált Európai Szociális Charta szerinti kötelezettségeik, valamint a szociális jogok európai pillére és a fenntartható fejlődési célok iránti kötelezettségvállalásaik alapján mozdítsák elő a kollektív tárgyalást; felhívja a tagállamokat, hogy igazítsák ki nemzeti jogszabályaikat, amennyiben azok akadályozzák a kollektív tárgyalásokat és az egyesülési jogot, illetve a kollektív szerződések megtárgyalásához és megkötéséhez való jogot, valamint adott esetben tartsák tiszteletben és érvényesítsék a tisztességes minimálbérhez való jogot;

13. hangsúlyozza, hogy a technológiai fejlemények és a gazdaság szerkezetének változásai következtében a nagyvárosi területeken nagyobb a gazdasági tevékenység és a magasan képzett munkahelyek koncentrációja, ami fokozza a társadalmi és földrajzi egyenlőtlenségeket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a digitális technológiába való beruházásokat a vidéki területeken, a közszolgáltatások bővítése, azok minőségének és hatékonyságának javítása, valamint új szolgáltatásnyújtási módok létrehozása érdekében a távoli és a rosszul lefedett régiók számára, az egyenlőtlenségek kezelése és jobb munkalehetőségek teremtése érdekében;

14. üdvözli a Bizottság készségfejlesztési programra vonatkozó javaslatát; kiemeli, hogy az alacsony iskolai végzettség a dolgozói szegénység egyik kiváltó oka, amelyet kezelni kell;

15. felhívja a tagállamokat, hogy mindenki számára garantálják az inkluzív oktatáshoz és képzéshez való egyenlő hozzáférést, és fokozzák a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó erőfeszítéseiket;

16. hangsúlyozza, hogy a korai életkortól biztosított magas színvonalú oktatás, a szakképzés, az átképzés és a továbbképzés elengedhetetlenek ahhoz, hogy mérséklődjenek az egyenlőtlenségek, javuljon a munkavállalók képessége a munka változó világához való alkalmazkodásra, és könnyebbé váljon munkaerőpiaci beilleszkedésük;

17. ezért felhívja a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a szociális partnerekkel, az oktatási és képzésszolgáltatókkal, a vállalkozásokkal és más érdekelt felekkel az oktatási és képzési rendszerek erősítése és fejlesztése, minőségük és munkaerőpiaci és önfejlesztési szempontú relevanciájuk javítása érdekében, többek között az emberek egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférésének lehetővé tétele céljából;

18. hangsúlyozza, hogy a digitális átalakulás, valamint a magasan képzett és magasan képzett állások növekvő száma miatt célzott beruházásokra van szükség az egész életen át tartó tanulás terén; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között az idősebb munkavállalók számára is nyújtsanak koherens és átfogó támogatást a szükséges digitális készségek fejlesztéséhez; ezért célzott beruházásokra szólít fel a digitális átképzés és továbbképzés terén annak érdekében, hogy a munkavállalók képesek legyenek alkalmazkodni a változásokhoz, és magasabb béreket érhessenek el;

19. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő színvonalú oktatást és képzést a fiataloknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy megfeleljenek a munkaerőpiac igényeinek és kihívásainak, és felruházza őket munkavállalói és szociális jogaik ismeretével, hogy ne essenek az atipikus vagy bizonytalan foglalkoztatás csapdájába;

20. emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szerződésekben szükség van egy, a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvre, amely garantálja, hogy az alapvető gazdasági szabadságok és az alapvető szociális és munkavállalói jogok ütközése esetén ez utóbbiakat a gazdasági szabadságokkal egyenrangúakként kezelik az egységes piacon;

21. szorgalmazza egy olyan átfogó európai, szegénység elleni stratégia kidolgozását, amely a szociális jogok európai pillérében lefektetett elvekkel összhangban és a fenntartható fejlődési célokat figyelembe véve ambiciózus célokat tűz ki a szegénység csökkentésére és a mélyszegénység 2030-ig történő felszámolására Európában;

22. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a pénzügyi eszközöket – például az ifjúsági garanciát – és az uniós programokat a munkanélküliség leküzdése, a fiatalok foglalkoztathatóságának javítása, valamint a fiatalok stabil és nem bizonytalan munkahelyeken való elhelyezkedésének ösztönzése érdekében;

23. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tagállamokon belüli gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése és az adóbevételek beszedésének javítása érdekében hozzanak valódi intézkedéseket az adókikerülés és az adócsalás elleni fellépés céljából;

24. felhívja a Bizottságot, hogy aktualizálja a tisztességes munkakörülményekre és a munkavállalók részvételének ösztönzésére természetüknél fogva nagyobb hangsúlyt fektető szövetkezetek és szociális vállalkozások létrehozására és fejlesztésére vonatkozó keretét;

25. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan kezdeményezéseket, amelyek előmozdítják a nők szerepvállalását az oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás révén, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférést, a nők vállalkozói készségét és a nők jövőorientált ágazatokban való képviseletét a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében; kéri különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok, a matematika, a digitális oktatás, a mesterséges intelligencia és a pénzügyi tudás hatékonyabb előmozdítását az uralkodó sztereotípiákkal szembeni fellépés jegyében, valamint annak biztosítása érdekében, hogy több nő legyen jelen ezen ágazatokban, és vegyen részt e területek fejlődésében;

26. kiemeli a szegénységgel küzdő nők és a döntéshozók közötti rendszeres párbeszéd fontosságát nemzeti, regionális és uniós szintű fórumok keretében is, hogy ezáltal ellenőrizni lehessen a jelenlegi politikák/szolgáltatások hatékonyságát, és javaslatokat lehessen tenni további megoldásokra;

27. szükségesnek tartja az NGO-k számára a megfelelő finanszírozás és az uniós alapokhoz való hozzáférés biztosítását, hogy innovatív és hatékony szolgáltatásokkal vehessék fel a küzdelmet a szegénységgel szemben;

28. üdvözli a Bizottság tervét, hogy késedelem nélkül egy, a gyermekgaranciára vonatkozó előterjesztést nyújt be[72];

29. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a tisztességes, megfizethető, hozzáférhető, energiahatékony és egészséges lakhatáshoz való hozzáférést mindenki számára, és tegyenek többet a szociális bérlakások, ezen belül a köztulajdonú bérlakások előmozdításáért; ösztönzi a tagállamokat, hogy erősítsék meg a bevált gyakorlatok cseréjét a hatékony szociális lakhatási politika terén;

30. felhívja a tagállamokat és a helyi hatóságokat megfelelő lakhatási politikák elfogadására, a szociális és megfizethető lakhatásba történő beruházások feltételeinek és támogatásának megteremtésére és az energiaszegénység kezelésére;

31. felhívja a Bizottságot, hogy tekintettel a dolgozói szegénység és a hajléktalanság közötti összefüggésekre, tegyen javaslatot a hajléktalansággal kapcsolatos nemzeti stratégiák uniós stratégiai keretére; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak sürgős intézkedéseket a hajléktalanság megelőzése és felszámolása, valamint a kényszerkilakoltatások megelőzése érdekében;

32. hangsúlyozza a leginkább rászorulóknak szánt, az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) keretében rendelkezésre álló pénzügyi támogatások növelésének fontosságát az európai szolidaritás kulcselemeként, és a szegénység EU-ban előforduló legrosszabb megnyilvánulási formáinak – például az éhezés és a gyermekszegénység – felszámolására tett erőfeszítésként;

A munka- és életkörülményekre vonatkozó minimumfeltételek biztosítása

33. úgy véli, hogy a távmunka feltételeinek EU-szerte történő szabályozása céljából jogszabályi keretre van szükség, hogy biztosítva legyenek a tisztességes munka- és foglalkoztatási feltételek a digitális gazdaságban, ezáltal hozzájárulva az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a dolgozói szegénység kezeléséhez;

34. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy minimáljövedelemre vonatkozó uniós keretre irányuló javaslatot;

35. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az aktív munkaügyi politikákba való beruházásra annak érdekében, hogy az európai munkavállalók és gazdaságok ellenállóképesebbé váljanak, és hogy értékes készségekkel ruházzák fel a munkavállalókat;

36. tudomásul veszi az Unióban foglalkoztatott munkavállalók tisztességes megélhetést biztosító, megfelelő minimálbérekkel történő védelmét célzó uniós irányelvre irányuló bizottsági javaslatot;

37. hangsúlyozza, hogy az irányelvnek egyértelmű biztosítékokat kell nyújtania azokban a tagállamokban, ahol a béreket – általános szabályként – a szociális partnerek kollektív tárgyalása révén határozzák meg;

38. emlékeztet a Bizottság 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó politikai iránymutatásaiban[73] javasolt intézkedésekre, amelyek célja olyan tisztességes minimálbér biztosítása az uniós munkavállalók számára, amely lehetővé teszi a tisztességes megélhetést, bárhol is dolgozzanak;

39. emlékeztet arra, hogy a csökkentés tilalmának elvével és a kedvezőbb rendelkezésekkel összhangban a munkavállalói jogokról szóló irányelvek minimumszabályokat írnak elő, és hogy az egyes tagállamok szabadon meghatározhatnak magasabb szintű védelmet és normákat;

40. úgy véli, hogy ennek az irányelvnek kollektív szerződések és jogszabályban meghatározott minimálbérek révén garantálnia kell, hogy egyetlen munkavállalót vagy családját se fenyegesse a szegénység, és mindenki megélhessen munkájából, és részt vehessen a társadalomban;

41. hangsúlyozza, hogy a végleges irányelvnek garantálnia kell, hogy a jogszabályban meghatározott minimálbéreket – adott esetben – mindig a szegénységi küszöb fölött határozzák meg;

42. felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a nemzeti gyakorlatokat tiszteletben tartva és ezek versenyképességre, munkahelyteremtésre és dolgozói szegénységre gyakorolt hatását szem előtt tartva gondoskodjanak a minimálbérek bevezetéséről;

43. hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a munkáltatók ne alkalmazzanak olyan gyakorlatokat, amelyek a minimálbérből levonják a munkavégzéshez szükséges költségeket, mint például a szállást, a szükséges ruházatot, eszközöket, személyi védelmet és egyéb felszereléseket;

44. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi munkavállaló – különösen a bizonytalan, gyakran a haknigazdaságban foglalkoztatott atipikus munkavállalókat vagy nem hagyományos munkaviszonyban dolgozókat is érintő munkakörülmények között foglalkoztatott munkavállalók – esetében érvényesítsék a minimális munkakörülményekre vonatkozó jogszabályi keretet, és javítsák ezt a keretet a joghézagok kezelése és a hatályos irányelvek[74] javítása vagy adott esetben új jogi aktusok révén;

45. felhívja a tagállamokat, hogy minden munkavállaló számára biztosítsanak szociális védelmi rendszereket, és felhívja a Bizottságot, hogy egészítse ki és támogassa a tagállamoknak a munkavállalók szociális biztonságával és szociális védelmével kapcsolatos tevékenységeit;

46. hangsúlyozza, hogy a munkaerő mobilitása elengedhetetlen ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az európaiak tehetségéből és ambícióiból, maximalizálják a vállalatok és a magánszemélyek gazdasági teljesítményét és jólétét, és lehetőségek széles körét kínálják az embereknek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg a mobilitás előtt álló akadályokat az Európai Unióban;

47. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodást a munkahelyeken[75];

48. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel a dolgozói szegénységet fokozó stratégiák, például a be nem jelentett túlórák, a munkáltató megbízhatatlan vagy kiszámíthatatlan munkaidő-tervezése, a nulla órás munkaszerződések, a be nem jelentett gazdasági tevékenység, valamint a szürke- és feketegazdaság ellen; emlékeztet arra, hogy a munkáltatók felelnek a munkahelyi egészségvédelemért és biztonságért, és hogy a munkával kapcsolatos képzéseket munkaidőben kell megtartani;

49. megjegyzi, hogy a Covid19-válság miatt elhalasztották a platformalapú munkavégzésről szóló, a Bizottság által szervezett európai csúcstalálkozót, amelynek célja a platform-munkavállalók munkakörülményeinek javítására irányuló lehetőségek feltárása volt; sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb rendezze meg ezt a csúcstalálkozót;

50. rámutat a platformalapú munkavégzés társadalmi következményeire, nevezetesen a munkavállalói jogok és szociális védelem előnyeit nem élvező dolgozókra, valamint a kieső társadalombiztosítási járulékokra és adókra;

51. tudomásul veszi a Bizottság platform-munkavállalókról szóló jogalkotási javaslat[76] elfogadására irányuló tervét; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a platformok és a munkavállalók közötti munkaügyi kapcsolatok a digitalizált társadalom és gazdaság új realitásaihoz igazodjanak, és tisztázásukra az érintett munkavállalók meglévő munkaügyi jogszabályok és társadalombiztosítási rendelkezések hatálya alá való bevonása révén kerüljön sor, hogy javuljanak a platform-munkavállalók munkakörülményei, készségei és képzése, valamint hogy a platform-munkavállalók munkaideje kiszámítható legyen;

52. hangsúlyozza, hogy az uniós jogalkotási javaslatnak garantálnia kell, hogy a platform-munkavállalók munkavállalói képviseleteket alakíthassanak, és szakszervezetekbe tömörülhessenek kollektív szerződések megkötése céljából;

53. felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb ültessék át és hajtsák végre a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet[77];

54. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfizethető és minőségi gyermekgondozáshoz való hozzáférést általában, és különösen az egyedülálló szülők, a fogyatékossággal élő gyermekek szülei és a nagycsaládos szülők számára; emlékeztet arra, hogy a gyermekgondozáshoz való hozzáférés, valamint a fogyatékossággal élő személyek vagy az eltartott hozzátartozók számára létrehozott gondozási létesítményekhez való hozzáférés – a szerződés jellegétől függetlenül – különösen fontos az álláskeresők és az instabil foglalkoztatási helyzetben lévő munkavállalók számára annak érdekében, hogy az ilyen gondozási feladatokat ellátó munkavállalók ne kerüljenek a bizonytalan foglalkoztatás csapdájába, ami gyakran dolgozói szegénységhez vezet;

55. hangsúlyozza, hogy a megosztott szülői szabadsággal kapcsolatos jobb választási lehetőségek pozitív hatást gyakorolhatnak a nők foglalkoztatására; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szülői szabadság idejére szóló kifizetések vagy juttatások kedvezményezettjei védve legyenek az elszegényedéstől;

56. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egyenlőségre vonatkozó szabályok betartását, fel kell számolni a megkülönböztetés valamennyi formáját, különös tekintettel a bérek és a munkakörülmények vonatkozásában, gondoskodni kell az esélyegyenlőségről, és meg kell szüntetni a hátrányos helyzetű csoportokat sújtó joghézagokat; emellett szorgalmazza a megkülönböztetésmentességről szóló horizontális irányelv útjában álló akadályok azonnali felszámolására;

57. felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a férfiak és a nők egyenlőségét a munkaerőpiaci részvétel és esélyegyenlőség terén, és vezessen be olyan kezdeményezéseket, amelyek előmozdítják a nők finanszírozáshoz való hozzáférését, a női vállalkozók támogatását, valamint a nők pénzügyi függetlenségét;

58. hangsúlyozza, hogy a nemek közötti bérszakadék és az ebből fakadó nyugdíjszakadék felszámolása létfontosságú a nők dolgozói szegénységének kezelése érdekében; rámutat, hogy megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani a gyermekgondozáshoz a szülési és szülői szabadság ideje alatt;

59. kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a nyugdíjrendszerekben figyelembe veszik a gyermeknevelési feladatokat, amennyiben a nők ezekben az időszakokban nem képesek dolgozni, és megfelelő járulékokat fizetni;

60. hangsúlyozza, hogy a bérek átláthatóságára irányuló intézkedéseknek az egyenlő díjazás elérésére kell irányulniuk, és lehetővé kell tenniük a szociális partnerek számára, hogy e cél elérése érdekében kollektív szerződéseket kössenek;

61. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy, a 2020 utáni időszakra vonatkozó fogyatékosságügyi stratégiát a fogyatékossággal élő személyek teljes munkaerőpiaci befogadásának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élők megkapják a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez szükséges készségeket, és a munkaügyi jogszabályok, szociális védelem és minimálbér hatálya alá tartozzanak;

62. felhívja a tagállamokat, hogy a munkaerőpiacra való belépéskor vagy egy bizonyos jövedelmi küszöb átlépésekor ne fosszák meg a fogyatékossággal élő személyeket a fogyatékossághoz kapcsolódó többletköltségeiket fedező fogyatékossági ellátásokra való jogosultságaiktól, mivel ez a gyakorlat hozzájárul a dolgozói szegénységhez; felhívja a tagállamokat, hogy törekedjenek a fogyatékossággal élő személyek támogatására az akadályok leküzdése érdekében;

63. felhívja a tagállamokat annak garantálására, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal egyenlő módon gyakorolhassák munkavállalói és szakszervezeti jogaikat;

64. megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását[78], hogy a 2020 és 2025 közötti időszakra vonatkozó stratégiával összhangban haladéktalanul terjesszen elő javaslatot a fizetések átláthatóságára irányuló kötelező intézkedésekről[79]; úgy véli, hogy ezeknek az intézkedéseknek maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk a nemzeti szociális partnerek autonómiáját;

65. kitart amellett, hogy a munkáltatóknak a közszférában és a magánszektorban egyaránt meg kell valósítaniuk a bérek átláthatóságát, kellően figyelembe véve a kkv-k sajátosságait, elkerülve ugyanakkor minden olyan gyakorlatot, amely aláássa az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének megvalósulását;

66. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy számolják fel az egyetemi végzettséggel rendelkező fiatalokat érintő dolgozói szegénységet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a színlelt önfoglalkoztatás és a fiatal munkavállalók alacsony bérek és tisztázatlan vagy tisztességtelen munkafeltételek útján való kizsákmányolása ellen, ami dolgozói szegénységet eredményezhet; megerősíti, hogy sürgősen felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni a szakmai gyakorlatok európai minőségi keretrendszerét, hogy a szakmai gyakorlat és gyakornoki munka díjazásának elve a minőségi kritériumok között szerepeljen, valamint hogy garantált legyen a szociális védelmi rendszerekhez való megfelelő hozzáférés; ismét megerősíti, hogy a fiatalok foglalkoztatását nem szabad olcsó munkának tekinteni, és hogy a fiatalok számára tapasztalataiknak és képesítéseiknek is megfelelő, tisztességes munkakörülményeket és béreket, valamint szabályos munkaszerződéseket kell biztosítani;

67. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Covid19-válság következtében növekedhet az atipikus és bizonytalan foglalkoztatás aránya; hangsúlyozza, hogy a jogszabályban előírt minimálbérnek minden munkavállalóra ki kell terjednie, így az atipikus módon foglalkoztatott munkavállalók jelenleg kizárt kategóriáira is;

68. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek részletesebb statisztikákat a bizonytalan foglalkoztatás és az atipikus foglalkoztatás bizonyos formáinak növekedéséről a munkaerőpiacon, és hozzanak válaszintézkedéseket a hatályos munkaügyi jogszabályok kiigazítása és korszerűsítése révén;

69. üdvözli azokat a tagállami kezdeményezéseket, amelyek célja a bizonytalan foglalkoztatás visszaszorítása, valamint a bérek leszorítására és a társadalombiztosítási járulékok elkerülésére irányuló csalárd gyakorlatok megszüntetése[80], és felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződésekben meghatározott hatásköreinek korlátain belül terjesszen elő javaslatokat;

70. emlékezteti a tagállamokat, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatoknak továbbra is a lehető legtöbb lehetőséget kell kínálniuk a minőségi foglalkoztatásra;

71. sürgeti a tagállamokat, hogy fokozatosan szüntessék meg a nulla órás munkaszerződések alkalmazását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a nem önként választott részidős munkavégzés kérdésével, és tegyenek komoly erőfeszítéseket a határozatlan időre szóló foglalkoztatás előmozdítása és a folyamatosan megújított ideiglenes szerződések alkalmazásának korlátozása érdekében;

72. határozott meggyőződése, hogy a munkáltatók viselik a teljes felelősséget azért, hogy a munkavállalók – külön őket terhelő költség nélkül – megkapják a feladataik elvégzéséhez szükséges felszereléseket, ruházatot és biztosítást; hangsúlyozza, hogy a munkáltatók teljes felelősséggel tartoznak a munkaköri feladatok ellátásához szükséges kiadásokért vagy képzésért;

73. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a munkavállalói mobilitásra és a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő végrehajtásáról, és különösen biztosítsák, hogy a munkavállalók szerződésük aláírása előtt tájékoztatást kapjanak az őket megillető jogokról, kötelezettségekről és eljárási biztosítékokról olyan nyelven, amelyet megértenek[81]; felhívja az Európai Munkaügyi Hatóságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az alkalmazandó munkaügyi és szociális jogszabályoknak való megfelelést; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre munkaügyi ellenőrzéseket, és határokon átnyúló ügyek esetén vonják be az Európai Munkaügyi Hatóságot;

74. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzeti munkaügyi felügyelőségek hatékony és megfelelő ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezzenek, megfelelő panasztételi mechanizmusokat kínáljanak, garantálják valamennyi munkavállaló – különösen a bizonytalan foglalkoztatási státuszúak és az atipikus foglalkoztatás bizonyos formáiban dolgozók – jogait, és biztosítsák a felügyelőségek megfelelő finanszírozását;

75. felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a munkavállalók kiküldetéséről szóló felülvizsgált irányelvet annak érdekében, hogy valódi védelmet biztosítsanak az e kategóriába tartozó munkavállalók számára;

76. hangsúlyozza, hogy a nyomon követés és az ellenőrzés különösen fontos az Unióban dolgozó harmadik országbeli állampolgárok esetében, védelmük és a visszaélések megelőzése érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy e tekintetben folytassanak intenzív együttműködést az Európai Munkaügyi Hatósággal;

77. szorgalmazza, hogy az Európai Munkaügyi Hatóság rendelkezzen tényleges ellenőrzési hatáskörrel az illegális gyakorlatok, valamint a munkavállalók kizsákmányolása és a velük szembeni visszaélések elleni hatékony küzdelem érdekében;

78. üdvözli az idénymunkások védelméről szóló, 2020. július 16-i bizottsági iránymutatásokat és a Tanács idénymunkásokról szóló, 2020. október 9-i következtetéseit;

79. tudomásul veszi a Petíciós Bizottsághoz nagy számban beérkező azon petíciókat, amelyek felhívják a bizottság figyelmét a határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazására a közszférában[82] és a magánszektorban[83] egyaránt, és ennek kapcsán megjegyzi, hogy a munkahelyi stressz leggyakrabban említett oka a munkahely bizonytalansága; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezeket a petíciókat, és a saját és a tagállamok hatásköreit tiszteletben tartva szolgáljon megfelelőbb válaszokkal, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a dolgozói szegénységgel, a társadalmi kirekesztéssel és a bizonytalan foglalkoztatással szemben;

80. a prostitúciót az erőszak és a kizsákmányolás súlyos formájának tartja, amely többnyire a nőket és a gyermekeket érinti; felhívja a tagállamokat, hogy célirányos intézkedések bevezetésével lépjenek fel a prostitúció gazdasági, társadalmi és kulturális okaival szemben, és támogassák a prostitúcióban érintett személyek társadalmi és munkaerőpiaci visszailleszkedését megkönnyítő intézkedéseket;

81. véleménye szerint nagyobb hangsúlyt kell helyezni azokra az értékekre és szakpolitikákra, amelyek a munkát és a munka és az életminőség-javulás közötti kapcsolatot támogatják, és ezeknek az értékeknek és szakpolitikáknak érdemi módon hozzá kell járulniuk az emberek társadalmi és fizikai környezetének javításához;

82. üdvözli a mobilitási csomag elfogadását; úgy véli, hogy a mobilitási csomag erőteljes eszköz a fuvarozási ágazatban tapasztalható szociális dömping és dolgozói szegénység leküzdésére; szorgalmazza a vezetési időkről, a pihenőidőkről és a menetíró készülékekről szóló (EU) 2020/1054 rendelet[84] mielőbbi és teljes körű végrehajtását a tehergépjármű-vezetők számára Európa-szerte; hangsúlyozza, hogy további és hasonló kezdeményezéseket kell indítani a szociális dömping és a dolgozói szegénység felszámolása érdekében a szociális dömping és a rossz munkakörülmények által érintett más ágazatokban, például a légi közlekedésben és a hajózás területén is;

83. úgy véli, hogy a szakmai gyakorlatokra a vállalatoknak befektetésként, és nem ingyenes munkaként kell tekinteniük; emlékeztet arra, hogy a fiataloknak sok esetben nincs más jövedelemforrásuk, míg gyakornokként dolgoznak; értékesnek és alapvető fontosságúnak tartja a gyakornokok hozzájárulását, és úgy véli, hogy megérdemlik a díjazást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vessenek véget a díjazással nem járó szakmai gyakorlatoknak, és garantáljanak tisztességes fizetéssel járó, magas színvonalú szakmai gyakorlatokat;

84. úgy véli, hogy a fiatal felnőtt munkavállalókat tapasztalatuk alapján kell megfizetni, és nem szenvedhetnek hátrányos megkülönböztetést lényegesen alacsonyabb bérek formájában kizárólag az életkoruk miatt; ezért felhívja a tagállamokat, hogy vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy a fiatal felnőtt munkavállalókat a törvényben előírt minimálbérnél alacsonyabb fizetésért alkalmazzák;

Kollektív szerződések

85. rámutat, hogy a szociális partnerek autonómiája nagy értéket képvisel, és hangsúlyozza, hogy ezt a tagállamok mindegyikében biztosítani kell, és uniós szinten nyomon kell követni ennek betartását; tudomásul veszi a Bizottság javaslatát[85] a nemzeti szintű kollektív tárgyalási rendszerek – különösen ágazati szinten történő – védelmére és megerősítésére;

86. felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az ESZA+ felhasználását a szociális partnerek kapacitásépítéséhez az európai kollektív tárgyalások megerősítése céljából; felhívja a tagállamokat, hogy hozzák létre a kollektív tárgyalások támogatásához szükséges intézményeket és mechanizmusokat, külön hangsúlyt helyezve az ágazati kollektív tárgyalásokra; felhívja a tagállamokat, hogy konzultáljanak a nemzeti szociális partnerekkel, és minden indokolt esetben vonják be őket a jogalkotásba;

87. tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek elősegítik a kollektív tárgyalások feltételeinek megteremtését ott, ahol a kollektív tárgyalások általi lefedettség nem éri el a munkavállalók 70%-át[86]; hangsúlyozza, hogy a szociális partnereket be kell vonni az említett intézkedések kezdeményezésére irányuló döntéshozatali folyamatba; úgy véli, hogy az e tekintetben hozott intézkedések nem sérthetik a szociális partnerek autonómiáját;

88. felhívja a tagállamokat, hogy garantálják a munkavállalók szervezkedéshez, valamint kollektív szerződések tárgyalásához és megkötéséhez való jogát, és haladéktalanul lépjenek fel e jog megsértése esetén;

89. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szakszervezetek bejussanak a munkahelyekre – beleértve a távmunkát is – szervezés, információmegosztás és konzultáció céljából;

90. sürgeti a Bizottságot, hogy a bérek rovására folyó verseny elkerülése érdekében javítsa a közbeszerzési irányelveket[87] oly módon, hogy csak azok pályázhassanak sikerrel, akik nem ássák alá a meglévő kollektív szerződéseket; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelést, az ellenőrzést és a végrehajtást;

91. tudomásul veszi, hogy a digitalizáció és a globalizáció az önfoglalkoztatás és az atipikus foglalkoztatási formák jelentős növekedését eredményezte; üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását annak értékelésére, hogy szükség van-e olyan uniós szintű intézkedések elfogadására, amelyek lehetővé teszik az önálló vállalkozók számára az összefogást és kollektív szerződések megkötését, továbbá üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy szükség esetén javasolja a szabályozás módosítását, és üdvözli a közelmúltban e tekintetben folytatott nyilvános konzultációt; várja a jövőbeli fellépés kezdeti lehetőségeiről szóló hatásvizsgálat közzétételét; hangsúlyozza, hogy ez nem szolgálhat ürügyként a színlelt kényszervállalkozások felszámolására és a nem hagyományos munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozók jogainak garantálására irányuló más bizottsági kezdeményezések késlekedésére;

92. úgy véli, hogy minden munkavállalónak teljes áttekintést kell kapnia arról, hogy ki a munkáltatója, és milyen fizetéssel kapcsolatos és munkavállalói jogai vannak az ágazati kollektív szerződés vagy a nemzeti jogszabályok értelmében; úgy véli, hogy ezeknek az információknak a munkaügyi felügyelőségek rendelkezésére kell állniuk; úgy véli, hogy ez a határ menti ingázók esetében speciális azonosítókártya formáját öltheti, amely egyes tagállamokban már hatékonynak bizonyult a szociális dömping elleni küzdelemben; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vezessen be digitális európai társadalombiztosítási számot; úgy véli, hogy az európai társadalombiztosítási szám figyelemreméltó lehetőséget rejt magában, és ellenőrző mechanizmusként szolgálhat a magánszemélyek és az illetékes hatóságok számára egyaránt annak érdekében, hogy garantálja a társadalombiztosítás szabályozásnak megfelelő befizetését, és valamint a szociális csalások elleni fellépést;

A Covid19-járvány szociális hatásai

93. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós szintű megoldást a nők által irányított kkv-k támogatásának kiterjesztésére a válság alatt és után;

94. emlékeztet arra, hogy a Covid19-válság jelentősen sújtotta a munkavállalókat és a hátrányos helyzetű embereket; hangsúlyozza, hogy a világjárványra adott szakpolitikai válaszoknak emberközpontúaknak kell lenniük, és a globális szolidaritásra kell épülniük; kitart amellett, hogy különösen szükség van a szegénység és a dolgozói szegénység elleni intézkedésekre, és ezeknek gyors, igazságos és környezetbarát helyreállítást kell eredményezniük; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák valamennyi veszélyeztetett munkavállaló megfelelő védelmét a járvány idején, és működjenek együtt a szociális partnerekkel a világjárvány során felmerült kihívások hatékony, gyakorlati és méltányos megoldásainak kidolgozásában; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a REACT-EU keretében rendelkezésre álló további források megfelelő részét fel kell használni a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapból (FEAD) származó források elérhetőségének növelésére a leginkább rászorulók megsegítése érdekében; kiemeli annak fontosságát is, hogy az ESZA+ megfelelő forrásokat kapjon a következő többéves pénzügyi keretben;

95. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a csökkentett munkaidős foglalkoztatás gazdasági hatásaira, a véglegesen vagy ideiglenesen elbocsátott személyekre és a kiszolgáltatott személyekre gyakorolt szociális hatásokra; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a csökkentett munkaidős foglalkoztatási rendszerek nem egyformák az egyes tagállamokban, és hogy a juttatások jelentősen eltérnek egymástól, és az alacsony juttatásban részesülő munkavállalókat különösen fenyegeti a dolgozói szegénység; e célból felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak védelmet a munkavállalóknak annak érdekében, hogy segítsék őket munkahelyeik megtartásában, többek között pénzügyi támogatás nyújtásával, például csökkentett munkaidős rendszerek, valamint a bizonytalan foglalkoztatásban és az atipikus foglalkoztatás bizonyos formáiban dolgozók támogatása révén, és fontolják meg pénzügyi támogatás nyújtását a válság miatt pénzügyi bázisukat elvesztett egyéni vállalkozók egyes típusai számára; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy nyújtsanak védelmet a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereknek;

96. felhívja a tagállamokat, hogy jogi keretrendszerek formájában terjesszenek elő saját nemzeti munkanélküliségi biztosításaikra és minimumellátási rendszereikre vonatkozó minimumszabályokat, hogy javítsák az európai munkavállalóknak és lakosoknak nyújtott szociális védelmet;

97. intézkedéseket szorgalmaz a nem önként választott részmunkaidős foglalkoztatás Covid19-járvány eredményeként bekövetkező újbóli növekedésének elkerülése érdekében;

98. emlékeztet azokra a nyugtalanító beszámolókra, amelyek a határ menti ingázók és idénymunkások munka- és életkörülményekkel kapcsolatos jogainak megsértésével kapcsolatban láttak napvilágot a válság idején; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy számolják fel a visszaélésszerű gyakorlatokat, és biztosítsák az alvállalkozói és ellátási láncban alkalmazott idénymunkások és határt átlépő munkavállalók jogainak védelmét; ezzel kapcsolatban szorgalmazza, hogy a tagállamok biztosítsanak megfelelő és megfizethető lakhatási lehetőségeket a munkavállalók számára, anélkül, hogy ezek költségeit levonnák a munkavállalók fizetéséből;

99. hangsúlyozza, hogy a Covid19-válság rámutatott a foglalkoztatás fontosságára a gazdaságunk és társadalmunk szempontjából rendszerszintű jelentőségűnek tekinthető szakmákban; emlékeztet arra, hogy e frontvonalbeli munkavállalók közül néhány tagállamban sokan rosszul fizetett állásokban dolgoznak, gyakran alulértékeltek és alulfizetettek, és – részben az egészségügyi és szociális védelem hiánya miatt – nemritkán bizonytalan munkakörülményeket kell elviselniük; hangsúlyozza, hogy ezekben a szakmákban többnyire nők dolgoznak; rámutat a felfelé irányuló konvergencia szükségességére a gondozási szolgáltatások tekintetében;

100. hangsúlyozza, hogy a súlyos sokkok kezelése érdekében a tagállamoknak közös hosszú távú stratégiákat kell elfogadniuk a munkahelyek és a munkavállalói képesítések megőrzésére és a nemzeti államháztartásokra nehezedő nyomás csökkentése céljából;

101. felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el olyan uniós gondozási stratégiát, amely figyelembe veszi a gondozási feladatokat végzőket érintő szociális hatásokat, akik aránytalanul nagy számban nők; hangsúlyozza, hogy e stratégiának jelentős befektetést kell tartalmaznia a gondozási ágazatba, meg kell erősítenie a munka és a gondozási feladatok közötti egyensúly megteremtésére irányuló politikákat az egyén egész élete során, és különösen képzések, a készségek elismerése és a munkakörülmények javítása révén kezelnie kell a munkaerőhiányt ezekben az ágazatokban;

102. várakozással tekint a munkanélküli-járadékok hosszú távú európai viszontbiztosítási rendszerére vonatkozó, hamarosan előterjesztendő bizottsági javaslat elé, figyelembe véve, hogy a létszámleépítések nagy valószínűséggel növekedni fognak; kéri, hogy ez a javaslat terjedjen ki a gazdasági és monetáris unió (GMU) országaira, lehetővé téve a GMU-n kívüli országok csatlakozását is;

103. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy célzott uniós és nemzeti támogatások, valamint megfelelő erőforrások ráfordítása révén enyhítsék a Covid19-járvány legsúlyosabb következményeit; e tekintetben üdvözli a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszköz (SURE) létrehozását, és felhívja a tagállamokat ennek mielőbbi végrehajtására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy olyan vállalkozások ne kapjanak pénzügyi támogatást, amelyeket az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzékéről szóló tanácsi következtetések 1. mellékletében felsorolt országokban vettek nyilvántartásba; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kedvezményezettek tartsák tiszteletben a Szerződésekben rögzített alapvető értékeket, és hogy az állami pénzügyi támogatásban részesülő vállalatok védjék a munkavállalókat, biztosítsák a tisztességes munkakörülményeket, tartsák tiszteletben a szakszervezeteket és az alkalmazandó közös megállapodásokat, fizessék meg a rájuk eső adókat, és tartózkodjanak a részvények visszavásárlásától, valamint attól, hogy bónuszokat fizessenek ki a menedzsmentnek, illetve osztalékot fizessenek a részvényeseknek;

104. ösztönzi a tagállamokat, hogy fektessenek be a szélessávú internethez való hozzáférés növelésébe, a távoktatásba, valamint az oktatásba az elnéptelenedés és a generációs szegénység által fenyegetett vidéki területeken;

105. javasolja proaktív intézkedések meghozatalát a potenciálisan magas munkanélküliség európai és nemzeti foglalkoztatási programokon keresztül történő aktív kezelésére, valamint a zöld, digitális, szociális, fenntartható és igazságos átmenet előmozdítását, amely új, fenntartható, hozzáférhető, jó minőségű munkahelyekbe, átképzési programokba, jövőorientált infrastruktúrákba, innovációba és a digitális változásba történő beruházás révén nem engedi, hogy bárki is lemaradjon; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a fiatalok foglalkoztatásának támogatására;

106. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék a válság következményeit, és a regionális sajátosságok figyelembevételével könnyítsék meg az átmenetet, ezért garantálják a rendelkezésre álló források gyors elosztását, például a jövőorientált munkahelyekre irányuló képzések, a továbbképzés és átképzés, valamint az ESZA+ e célból történő pénzügyi fejlesztése révén;

107. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon különösen azokat az ágazatokat, amelyekre nagymértékben jellemző a munkahelyek bizonytalansága annak érdekében, hogy megelőzzék a munkavállalókkal szembeni olyan visszaéléseket, mint például a mezőgazdasági ágazatban dolgozó ideiglenes álláshelyek esetében, ahol az idénymunkások olyan visszaélésszerű foglalkoztatási feltételekkel szembesülnek, amelyek egyes esetekben a munkavállalói jogok mellett a dolgozók alapvető jogait is sértik;

108. hangsúlyozza, hogy az alacsony jövedelmű munkavállalók esetében nagyobb a kockázata annak, hogy ki legyenek téve a Covid19-fertőzésnek, mivel olyan ágazatokban – például a gondozási és a fuvarozási ágazatban – dolgoznak, ahol jelentősen több az emberi érintkezés, vagy online platformokon keresztül vállalnak munkát, a távmunka lehetősége nélkül; erőteljesen bírálja a Covid19 besorolásának elhúzódó végrehajtási folyamatát a biológiai anyagokról szóló irányelvben[88]; szorgalmazza a biológiai anyagokról szóló irányelv sürgős felülvizsgálatát annak a globális járványokhoz és más rendkívüli körülményekhez való hozzáigazítása céljából annak érdekében, hogy a munkavállalók a lehető leghamarabb teljes körű védelmet kapjanak az expozíciós kockázatokkal szemben;

109. kiemeli, hogy az alacsony jövedelmű munkavállalók gyakran olyan ágazatokban dolgoznak, ahol nagy a fizikai állapotromlás kockázata, ami hosszú távon hatással lehet a testi és szellemi jólétükre, és kihat jövőbeli jövedelemszerzési képességükre; úgy véli, hogy a jelenlegi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok nem fordítanak kellő figyelmet a munkahelyi sérülések megelőzésére; felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb tegyen javaslatot a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, a 2020 utáni időszakra szóló új stratégiai keretre, és e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa a kihívásokat, és tegyen javaslatot azokra az eszközökre, amelyek lehetővé teszik e kihívások kezelését az alacsony jövedelmű ágazatok munkavállalói számára; hangsúlyozza, hogy a stratégiának figyelmet kell fordítania a platform-munkavállalókra és az atipikus munkavégzési formákban foglalkoztatott dolgozókra; felhívja a Bizottságot, hogy módosítsa a 2004/37/EK irányelvet[89] több rákkeltő vagy mutagén anyag esetében a munkahelyi expozíciós határértékek hatókörének felülvizsgálata és kiterjesztése céljából;

110. kiemeli, hogy az alacsony jövedelmet biztosító ágazatokban széles körben tapasztalható a munkahelyi stressz; úgy véli, hogy a munkahelyi stresszt kiemelt prioritásként kell kezelni az európai munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályokban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzeti szociális partnerekkel szorosan együttműködve tegyenek javaslatot egy, a munkahelyi stresszről szóló irányelvre, meghatározva a munkahelyi stressz tényezőinek kezelésére vonatkozó vállalati iránymutatásokat és előírva minden vállalat számára a munkahelyi stressz kezelésére vonatkozó vállalati politika kialakítását;

111. kiemelkedő fontosságúnak tartja annak biztosítását, hogy az európai helyreállítási terv végrehajtása a szegénység és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek felszámolását tűzze ki célul, és olyan cél- és referenciaértékeket tartalmazó hatékony mechanizmuson alapuljon, amelyek lehetővé teszik az elért eredmények átlátható mérését; kiemeli, hogy az Európai Parlamentet teljes mértékben be kell vonni a helyreállítási terv előzetes és utólagos ellenőrzésébe, és minden megválasztott képviselőjének hivatalos szerepet kell kapnia annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtás folyamata maradéktalanul demokratikus és átlátható legyen;

o

o o

112. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


INDOKOLÁS

A Bizottságnak a szegénység kockázatának kitett emberek számának 20 millió fővel való csökkentésére irányuló, 2020-ig megvalósítandó uniós célkitűzése nem teljesült.

Az egyenlőtlenség mind a tagállamokon belül, mind a tagállamok között sokkal inkább nőtt. A Covid19-világjárvány miatt fenyegető gazdasági és társadalmi következményekre tekintettel félő, hogy ezek az egyenlőtlenségek tovább fognak súlyosbodni.

Míg az ILO elnöke néhány évvel ezelőtt még azt mondta, hogy a szegénység elleni küzdelem legjobb módja a munka, ma már ez nem mindenki esetében igaz.

Az atipikus és bizonytalan foglalkoztatás, a behívásos munkavégzés, a platform-munkavállalók, a „crowdworking” formában dolgozók, a színlelt önfoglalkoztatók és az egyéni vállalkozók a kiszervezés, az alvállalkozói láncok, a privatizáció, a liberalizáció révén táplálják a béralákínálási versenyt. Ez a kollektív szerződések rendszerét is gyengíti. A kollektív szerződések általi lefedettség csökkenése a bérszintek csökkenéséhez vezet.

Ennek következménye: a belső piaci verseny terheinek jelentős részét a munkavállalók viselik. A helyi építőipari munkások helyett kiküldött munkavállalókat alkalmaznak a bérek lenyomása érdekében, vagy idénymunkásokat, akik a betakarítás idejére az alacsony bérszínvonalú országokból a magas bérszínvonalú országokba mennek. Az alacsony béreket az állam részben kiegészíti, ezzel közvetetten támogatva a vállalatokat. Ugyanakkor csökken a vásárlóerő és a belföldi kereslet. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak az oktatást és képzést. A munkajog hatálya és a szociális biztonság azonban nem érhet véget a nemzeti határokon. A továbbiakban a jog nem biztosíthat keretet a béralákínálási versenyhez.

Mindezzel egyidőben a felső szegmensben a vagyonok és a bérek alakulása óriási növekedést mutat. A pénzt megtermelik, de az elosztása egyenlőtlen. A szociális normákra vonatkozó kötelező keret nélküli hatalmas belső piac csak néhány ember számára jár előnyökkel, sokakat pedig az út szélén hagy.

A Bizottságnak és a tagállamoknak hatáskörükön belül következetesen szembe kell szállniuk ezzel a tendenciával. A válság terheit sem szabad a munkavállalókra hárítani. Erős és működőképes, inkluzív kollektív szerződéses rendszerekre és olyan összehangolt megközelítésre van szükség, amely az élet minden szakaszára kiterjed, és a szegénységnek ellenálló, a minimumjövedelemtől a minimálbéren át a minimálnyugdíjakra is kiterjedő keretet hoz létre.


 


 

 

VÉLEMÉNY A NŐJOGI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (25.8.2020)

<CommissionInt>a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére</CommissionInt>


<Titre>az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel a dolgozói szegénységre</Titre>

<DocRef>(2019/2188(INI))</DocRef>

A vélemény előadója: <Depute>Vilija Blinkevičiūtė</Depute>

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A. mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség, valamint a megkülönböztetés tilalma az Európai Unió alapértékei közé tartozik az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében;

B. mivel az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében továbbra is szükség van a fenti jogszabályokban rögzített esélyegyenlőség előmozdítására;

C. mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése fontos szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós szakpolitikába, intézkedésbe és fellépésbe – többek között a munkaerőpiaci és szociális politikákba – történő beépítésében az esélyegyenlőség előmozdítása és a nőket érő megkülönböztetés valamennyi formájával szembeni küzdelem érdekében;

D. mivel a szociális jogok európai pillére ajánlásokat tartalmaz a nemek közötti egyenlőség, az esélyegyenlőség és a foglalkoztatás aktív támogatása vonatkozásában;

1. megjegyzi, hogy az EU-ban a nemek közötti átlagos bérszakadék 16%, a nemek közötti átlagos foglalkoztatási különbség pedig 11,5%, hogy a nőket nagyobb mértékben érintik a rugalmas foglalkoztatási formák, valamint az atipikus és rugalmas szerződések (nullaórás szerződések, színlelt önfoglalkoztatás, ideiglenes munka, részmunkaidős munka stb.), mint a férfiakat, és hogy a nők nagyobb valószínűséggel dolgoznak erősen elnőiesedett, alacsonyan fizetett és alulértékelt ágazatokban, tapasztalják meg a szegénységet és a kiszolgáltatottságot, és tartoznak a legszegényebb munkavállalók kategóriájába, valamint olyan interszekcionális csoportokba mint az egyszülős háztartások, az eltartottakat gondozók, a fogyatékossággal élő, alacsony képzettségű vagy az ellátórendszerektől kellő támogatást nem kapó nők; hangsúlyozza, hogy a kollektív tárgyalás meghatározó tényező az egyenlőtlenségek visszafordításában és felszámolásában;

2. megjegyzi, hogy a 2008. évi globális gazdasági és pénzügyi válságot követően az aktív keresők szegénységi rátája az EU-ban 8%-ról 10%-ra nőtt, és hogy a Covid19-világjárvány még súlyosabb gazdasági és pénzügyi következményekkel fog járni, ami közvetlen hatással lesz a szegénység növekedésére, különösen a nők és a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai körében, mivel hatásai a szolgáltatási ágazatban, az idegenforgalomban, a vendéglátásban és a gondozásban dolgozók, az önálló vállalkozók, a bizonytalan munkakörülmények között dolgozók, az ideiglenes és idénymunkások stb. körében lesznek érezhetők nagyobb mértékben, akik között nagyobb arányban vannak nők, valamint a gazdaság számos más ágazatában is a megszűnő munkahelyek, a csökkenő bérek és/vagy a rövidebb munkaidő eredményeként, továbbá a világjárvány alatt a gondozási szolgáltatások iránti fokozott igény miatt;

3. hangsúlyozza, hogy a női szegénység növekedése a társadalom egészét tekintve is nagy hatással van, mivel jellemzően a nők vásárolják meg az alapvető ellátási cikkeket, és kulcsfontosságú szereppel bírnak a háztartások élelmezésének biztosításában; aggodalmát fejezi ki ennek a gyermekszegénységre gyakorolt hatásával kapcsolatban, és felhívja a figyelmet arra, hogy 2017-ben az EU-ban valamennyi korcsoport közül a gyermekek voltak a leginkább kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának; e tekintetben üdvözli a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy „gyermekgaranciát” nyújt;

4. aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Covid19-világjárvány és a nyomában fellépő gazdasági visszaesés aránytalanul nagy mértékben fogja sújtani a nők hátrányos helyzetű csoportjait, többek között az egyedülálló anyákat, a migráns nőket és az alacsony jövedelmű, bizonytalan munkát végző vagy részmunkaidőben foglalkoztatott nőket, kitéve őket a szegénység, a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés és/vagy a hajléktalanság kockázatának; felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját építse be és alkalmazza valamennyi kezdeményezésben és kiegészítő uniós finanszírozási programban, különösen az Európai Uniós Helyreállítási Eszközben és a megerősített, 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben annak biztosítása érdekében, hogy a Covid19-világjárványra adott gazdaságpolitikai válasz igazodjon a nők sajátos igényeihez és tapasztalataihoz, és tegyen javaslatot a bizonytalan és informális ágazatokban dolgozó nők támogatására, valamint a női vállalkozók mikrofinanszírozásának növelésére;

5. megjegyzi, hogy bár a nők szegénységi rátája tagállamonként jelentősen eltér, a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata nagy az idősebb nők, az egyedülálló nők és az egyedülálló anyák, a menekült és a migráns nők, a színes bőrű nők, az etnikai kisebbségekhez tartózó nők, a homoszexuális, biszexuális és transznemű nők, valamint a fogyatékossággal élő nők esetében, és átlagos esetben a nők jobban ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének, mint a férfiak (22,8% 2018-ban az EU-ban); megjegyzi, hogy más interszekcionális kockázati tényezők, például az inaktivitás, a gyermekek és eltartott családtagok gondozási szolgáltatásainak hiánya miatt a nők egyes kategóriái jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének, mint mások;

6. hangsúlyozza, hogy minden második nem EU-ból származó, migráns háttérrel rendelkező személynek szembe kell néznie szegénységgel vagy társadalmi kirekesztéssel, hogy a migráns és menekült nők körében különösen magas a bizonytalan munkát végzők aránya, továbbá hogy az eltartott vagy rendezetlen jogállású személyeket kiemelkedően nagy arányban sújtja a szegénység; hangsúlyozza, hogy a roma közösség öt tagjából négy a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezik, és hogy a (16 év feletti) roma nők kevesebb mint egyötödének van munkája; kiemeli, hogy az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás hozzáférhetőségében és minőségében megnyilvánuló megkülönböztetés hozzájárul ehhez a helyzethez; felhívja az EU-t, hogy a tagállamokkal együttműködve biztosítsa az uniós és a nemzeti foglalkoztatási normák teljes körű megvalósítását mindennemű megkülönböztetés nélkül, többek között hatékony, független és minden munkavállaló számára elérhető felügyeleti, panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusok működtetésével;

7. felhívja a figyelmet arra, hogy az Eurostat szerint a tagállamokban jelenleg 64,6 millió nő és 57,6 millió férfi él szegénységben, ami azt mutatja, hogy a szegénység nőkre és férfiakra gyakorolt hatása eltérő; megjegyzi, hogy ezek a számok csak azt mutatják, hogy hány nő érintett, és azokat más mutatókkal, például az életkorral, a várható élettartammal, a jövedelmi egyenlőtlenségekkel, a nemek közötti bérszakadékkal, a háztartások típusával és a szociális transzferekkel együtt kell vizsgálni, hogy teljes mértékben megértsük jelentőségüket; hangsúlyozza, hogy a nők szegénységnek való kitettségét valószínűleg alábecsülik, és felhívja a tagállamokat, hogy oly módon gyűjtsék össze a szegénységre vonatkozó adatokat, hogy az tükrözze az egyén háztartási és személyes valóságát, valamint az egyenlőségre vonatkozó releváns adatokat, és végezzenek nemi szempontú elemzéseket a szegénységgel kapcsolatos statisztikákról és politikákról, mivel nem feltételezhető, hogy a háztartásokban a források egyenlően oszlanak meg a férfiak és a nők között;

8. a prostitúciót az erőszak és a kizsákmányolás súlyos formájának tartja, amely többnyire a nőket és a gyermekeket érinti; felhívja a tagállamokat, hogy célirányos intézkedések bevezetésével lépjenek fel a prostitúció gazdasági, társadalmi és kulturális okaival szemben, és támogassák a prostitúcióban érintett személyek társadalmi és munkaerőpiaci visszailleszkedését megkönnyítő intézkedéseket;

9. aggodalommal jegyzi meg, hogy a nők körében a szegénység az életkorral nő, elsősorban a munkával töltött életük során elszenvedett különféle egyenlőtlenségek halmozódása miatt (fizetetlen gondozási feladatok az anyaság és más gondozási tevékenységek következtében), valamint a bérek terén és a nők esetén gyakran megszakadó munkával töltött időszak okán az egész élet során megnyilvánuló különbségekből és a nem tipikus vagy részidős szakmai pályafutásokból adódó alacsonyabb nyugdíjak, az egyes tagállamokban a férfiakra és a nőkre vonatkozó eltérő nyugdíjkorhatár, valamint az egyedül élő idős nők magasabb aránya miatt; sajnálattal jegyzi meg, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék körülbelül 39%, ami több mint kétszerese a nemek közötti bérszakadéknak, vagyis a béregyenlőtlenségek idővel fokozatosan nőnek; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy működjenek együtt a minimális jövedelmi rendszerek uniós keretének létrehozása érdekében, és hajtsanak végre konkrét intézkedéseket az idősebb nők szegénysége és társadalmi kirekesztése elleni küzdelem érdekében, a nők nyugdíjának a férfiak nyugdíjához való igazítása, valamint a tisztességes és szolidaritáson alapuló társadalombiztosítási rendszerek fenntartása révén annak érdekében, hogy a munkával töltött élet után méltányos és tisztességes jövedelmet biztosítsanak;

10. hangsúlyozza, hogy a dolgozói szegénység a kiváltó okok és tényezők kezelése révén enyhíthető, például az oktatás, a képzés és a gondozási szolgáltatások segítségével, amelyek döntő szereppel bírnak, ezért figyelmet kell kapniuk a szakpolitikai döntéshozatal során;

11. hangsúlyozza, hogy a nők szegénysége sokrétű probléma, amelyet közvetlenül befolyásol a jellemzően nők által végzett munkák alulértékeltsége, a karrier megszakadásának hatása az előmenetelre és a nyugdíjösszeg alakulására, a biztonságos foglalkoztatási szerződésekhez és a minőségi munkakörülményekhez való egyenlőtlen hozzáférés, a fizetetlen gondozási feladatok és a háztartási munka egyenlőtlen megosztása, valamint az oktatásban és következésképpen a munkaerőpiacon tapasztalható szegregáció, ami azt jelenti, hogy a nők teszik ki az alacsonyan fizetett munkavállalók legnagyobb részét; ezért megjegyzi, hogy a továbbra is fennálló egyenlőtlenségek és a szegénység női problémává válásának csökkentése érdekében különböző területeken intézkedéseket és politikákat kell előmozdítani, az oktatás javításától kezdve egészen a minőségi gyermekgondozás hozzáférhetőségének, megfizethetőségének és elérhetőségének biztosításáig, hogy módszeresen kezelni lehessen a nemek közötti foglalkoztatási szakadékot és a munkaerőpiaci szegregációt; e tekintetben megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy mielőbb ültessék át és teljes körűen hajtsák végre a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet;

12. felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be további kezdeményezéseket a nők – és különösen a többszörös megkülönböztetéstől szenvedő nők – foglalkoztatását célzó munkahelyteremtés támogatására, mert így a szegénység visszaszorításán túl előmozdítható a színvonalas foglalkoztatás és a nők pénzügyi függetlensége, valamint megakadályozható a munkaviszonyok bizonytalanná válása;

13. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan kezdeményezéseket, amelyek előmozdítják a nők szerepvállalását az oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás révén, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférést, a nők vállalkozói készségét és a nők jövőorientált ágazatokban való képviseletét a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében; kéri különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok, a matematika, a digitális oktatás, a mesterséges intelligencia és a pénzügyi tudás hatékonyabb előmozdítását az uralkodó sztereotípiákkal szembeni fellépés jegyében, valamint annak biztosítása érdekében, hogy több nő legyen jelen ezen ágazatokban, és vegyen részt e területek fejlődésében;

14. kiemeli a szegénységgel küzdő nők és a döntéshozók közötti rendszeres párbeszéd fontosságát nemzeti, regionális és uniós szintű fórumok keretében is, hogy ezáltal ellenőrizni lehessen a jelenlegi politikák/szolgáltatások hatékonyságát, és javaslatokat lehessen tenni további megoldásokra;

15. megjegyzi, hogy globálisan az egészségügyben és a szociális ágazatban dolgozó munkaerő – mint például az orvosok, ápolók és gondozók – 70%-a nő; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közberuházások segítségével célozzák meg az egészségügyi szolgáltatásokban dolgozó nők igényeinek kielégítését, többek között védőfelszerelések és higiéniai termékek biztosításával, valamint jelentősen növeljék a béreket és javítsák a munkakörülményeket a túlnyomórészt nőket foglalkoztató ágazatokban;

16. szükségesnek tartja az NGO-k számára a megfelelő finanszírozás és az uniós alapokhoz való hozzáférés biztosítását, hogy innovatív és hatékony szolgáltatásokkal vehessék fel a küzdelmet a szegénységgel szemben;

17. megjegyzi, hogy a bolttulajdonosok, alkalmazottaik és a takarítószemélyzet túlnyomó többsége nő, akik gyakran minimálbérért dolgoznak, továbbá hogy a Covid19-világjárvány tovább növeli esetükben a szegénység kockázatát; hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell terjeszteni a fizetett szabadságra, a távmunkára és a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozó jogokat, javítani kell a bizonytalan foglalkoztatási helyzetben lévő és a munkájukat már elvesztett nők szociális védelmét, valamint sürgősen létre kell hozni a bizonytalan foglalkoztatási helyzetben lévő és a bizonytalan munkaszerződéssel dolgozó nőket segítő társadalmi-gazdasági védőhálót;

18. kiemeli, hogy az alapvető szolgáltatások területén dolgozó minden fajta szülőnek és családnak hozzáférést kell biztosítani a gyermekgondozáshoz, továbbá meg kell növelni a kiszolgáltatott helyzetben lévő, például fogyatékossággal élő családtagot gondozó családoknak járó támogatásokat;

19. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós szintű megoldást a nők által vezetett kis- és középvállalkozások támogatásának kiterjesztésére a válság alatt és után;

20. felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatokat a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék megszüntetésére, többek között az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elvének támogatása révén, és üdvözli azon kötelezettségvállalását, hogy 2021 előtt javaslatot terjeszt elő a fizetések átláthatóságára irányuló kötelező intézkedésekről, amint azt a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2020 és 2025 közötti időszakra vonatkozó stratégia is tartalmazza, valamint hogy vizsgálja felül a barcelonai célkitűzéseket és tanulmányozza a gondozással összefüggő karriermegszakításokra vonatkozó nyugdíjjuttatások lehetőségét, amelyek mindegyike elősegíti a nemi alapú szegénység kezelését, és előmozdítja az esélyegyenlőséget, valamint a nők munkaerőpiaci részvételét; kéri továbbá a Bizottságot, hogy terjessze elő a 2006/54/EK irányelv (egyenlő bánásmódról szóló irányelv) átdolgozását, és foglalja abba bele a szexuális irányultság, a nemi identitás vagy a nemváltoztatás miatti minden hátrányos megkülönböztetés tilalmát;

21. felhívja a Bizottságot, hogy minél előbb terjesszen elő a 2020 utáni időszakra vonatkozó ambiciózus európai fogyatékosságügyi stratégiát, amelyben szerepelnek a fogyatékossággal élőket megillető törvényes jogokkal – így a munkához és a foglalkoztatáshoz való joggal – kapcsolatos tudatosságot biztosító javaslatok, valamint a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci integrációját és esélyegyenlőségét előmozdító intézkedések, külön figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő nők helyzetére és a hátrányos megkülönböztetés interszekcionális formáinak kezelési módjaira;

22. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy módszeresen vizsgálják meg és kezeljék a nők által tapasztalt dolgozói szegénység valamennyi formáját és okát;

23. sajnálja, hogy a gondozási ágazatban dolgozó munkavállalók gyakran különösen kiszolgáltatottak a rossz munkakörülmények és a megfelelő szociális és munkaügyi védelem hiánya miatt, különös tekintettel az otthoni gondozást végző személyekre, és hogy szerepük hagyományosan alulértékelt; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el olyan uniós gondozási stratégiát, amely figyelembe veszi a gondozási feladatokat végzőket érintő szociális hatásokat, akik aránytalanul nagy számban nők; hangsúlyozza, hogy e stratégiának jelentős befektetést kell tartalmaznia a gondozási ágazatba, meg kell erősítenie a munka és a gondozási feladatok közötti egyensúly megteremtésére irányuló politikákat az egyén egész élete során, és különösen képzések, a készségek elismerése és a munkakörülmények javítása révén kezelnie kell a munkaerőhiányt ezekben az ágazatokban


INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

25.6.2020

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

28

3

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Christine Anderson, Simona Baldassarre, Robert Biedroń, Vilija Blinkevičiūtė, Annika Bruna, Margarita de la Pisa Carrión, Gwendoline Delbos-Corfield, Rosa Estaràs Ferragut, Frances Fitzgerald, Cindy Franssen, Heléne Fritzon, Lina Gálvez Muñoz, Lívia Járóka, Arba Kokalari, Alice Kuhnke, Karen Melchior, Andżelika Anna Możdżanowska, Maria Noichl, Pina Picierno, Sirpa Pietikäinen, Samira Rafaela, Evelyn Regner, Diana Riba i Giner, Eugenia Rodríguez Palop, María Soraya Rodríguez Ramos, Christine Schneider, Jessica Stegrud, Isabella Tovaglieri, Ernest Urtasun, Hilde Vautmans, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Chrysoula Zacharopoulou

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Isabella Adinolfi, Elena Kountoura, Aušra Maldeikienė

 


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

28

+

GUE/NGL

Elena Kountoura, Eugenia Rodríguez Palop

ID

Isabella Adinolfi

EPP

Rosa Estarás Ferragut, Frances Fitzgerald, Cindy Franssen, Livia Járóka, Arba

Kokalari, Aušra Maldeikienė, Sirpa Pietikäinen, Christine Schneider, Elissavet Vozemberg-Vrionidi

Renew

Karen Melchior, Samira Rafaela, María Soraya Rodríguez Ramos, Hilde Vautmans,

Chrysoula Zacharopoulou

S&D

Robert Biedrón, Vilija Blinkevičiūtė, Heléne Fritzon, Lina Gálvez Muñoz, Maria

Noichl, Pina Picierno, Evelyn Regner

Verts/ALE

Gwendoline Delbos-Corfield, Alice Kuhnke, Diana Riba I Giner, Ernest Urtasun

 

3

-

ECR

Margarita De La Pisa Carrión, Andżelika Anna Możdżanowska, Jessica Stegrud

 

4

0

ID

Christine Anderson, Simona Baldassarre, Annika Bruna, Isabella Tovaglierie

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás


 

 

 

VÉLEMÉNY A PETÍCIÓS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (10/9/2020)

<CommissionInt>a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére</CommissionInt>


<Titre>az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel az dolgozói szegénységre</Titre>

<DocRef>(2019/2188(INI))</DocRef>

A vélemény előadója:<Depute>Cristina Maestre Martín De Almagro</Depute>

 

 

 

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felkéri a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 31. cikkével összhangban az EU köteles biztosítani, hogy minden munkavállaló olyan munkafeltételeket élvezzen, amelyek tiszteletben tartják egészségét, biztonságát és méltóságát, és kéri, hogy fordítsanak figyelmet arra, hogy a szegénység, valamint a munkaerőpiacról és a társadalomból való kirekesztődés növeli az egyenlőtlenséget és a szegregációt; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak szakpolitikáik végrehajtása során tovább kell erősíteniük az EU szociális modelljét, és figyelembe kell venniük a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a tisztességes megélhetés és a megfelelő szociális védelem mindenki számára való biztosítására, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó követelményeket;

2. emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkével összhangban biztosítaniuk kell az oktatás és a képzés magas szintjét; hangsúlyozza, hogy a korai iskolaelhagyók és az alacsonyan képzett fiatalok valószínűleg továbbra is kiszolgáltatottak maradnak a munkaerőpiacon, ahol várhatóan nőni fognak az alacsony képzettségű és a jobb képesítéssel rendelkezők közötti bérkülönbségek; hangsúlyozza, hogy ez potenciálisan dolgozói szegénységgel kapcsolatos kihívásokat generálhat, és ezért a jobb foglalkoztathatóság szempontjából kulcsfontosságú a koragyermekkori nevelésbe és az élethosszig tartó tanulásba történő beruházás; e tekintetben megállapítja, hogy a kompetenciafejlesztési pályáknak további lehetőségeket kell kínálniuk a felnőttek alapkészségeinek fejlesztésére és a munkaerőpiac által elvárt képesítések megszerzése felé történő előrelépés biztosítására;

3. hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés kimondja, hogy az Uniónak alapvető kötelezettsége, hogy Európa – egyebek mellett a magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző és magas szintű védelemmel párosuló szociális piacgazdaságon alapuló – fenntartható fejlődéséért munkálkodjon; hangsúlyozza, hogy az Uniónak küzdenie kell a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, elő kell mozdítania a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és a férfiak közötti egyenlőséget, a generációk közötti szolidaritást, valamint a gyermekek jogainak védelemét;

4. tudomásul veszi a Petíciós Bizottsághoz nagy számban beérkező azon petíciókat, amelyek felhívják a bizottság figyelmét a határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazására a közszférában[90] és a magánszektorban[91] egyaránt, és ennek kapcsán megjegyzi, hogy a munkahelyi stressz leggyakrabban említett oka a munkahely bizonytalansága; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezeket a petíciókat, és a saját és a tagállamok hatásköreit tiszteletben tartva szolgáljon megfelelőbb válaszokkal, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a dolgozói szegénységgel, a társadalmi kirekesztéssel és a bizonytalan foglalkoztatással szemben;

5. úgy véli, hogy a bizonytalan foglalkoztatási formákkal szemben egy integrált, sokrétegű szakpolitikai csomag révén kell fellépni, amely inkluzív és hatékony munkaügyi normákat támogat, és az egyenlőség elvének tiszteletben tartását biztosító hatékony eszközöket tartalmaz;

6. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon azokat az ágazatokat, ahol nagy mértékben jellemző lehet a munkahelyek bizonytalansága, és hangsúlyozza az EU egészében közös kritériumokat követő munkaügyi ellenőrzések fontosságát a Chartával összeegyeztethető munkakörülmények biztosítása és különösen a bizonytalan, visszaélésszerű és szabálytalan foglalkoztatás – a kiküldött munkavállalók foglalkoztatását is beleértve – elleni fellépés érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy a Tanács 2018-as ajánlásának megfelelően hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy minden munkavállaló és önállóvállalkozó számára biztosított legyen a megfelelő szociális védelem;

7. megjegyzi, hogy az egyre erőteljesebb digitalizálódás, a robotizálás, a mesterséges intelligencia használata és a digitálisplatform-alapú gazdaság fejlődése mélyreható változásokhoz vezet a munkaerőpiacon; ezért felkéri a tagállamokat, hogy támogassák az élethosszig tartó tanulást célzó szakpolitikákat, az egész életen át tartó készség- és kompetenciafejlesztést, biztosítsanak oktatást és megfelelő képzési programokat az alacsonyan képzett munkavállalók számára a változó munkaerőpiac jelentette kihívásokra való felkészítésük érdekében; e tekintetben hangsúlyozza, hogy jobban ki lehetne használni a digitális technológiákat a munkáltatók, a munkavállalók, a munkaügyi felügyelőségek és különösen a mikro- és kisvállalkozások támogatására a munkaszervezés változásainak kezelése terén, a munkavállalók elsődleges érdekeinek védelme érdekében;

8. hangsúlyozza, hogy a munkavégzés új formái, ezen belül a platformmunka, nem csak lehetőségeket jelentenek a foglalkoztathatóság és a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében, hanem kihívásokat is a méltányos munkafeltételek és a szociális biztonsághoz való hozzáférés terén; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös gondot a vonatkozó munkajogi jogszabályok betartásának biztosítására az online platformalapú munkavégzés tekintetében;

9. aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Szociálpolitikai Hálózat szerint az EU-ban a munkavállalók mintegy 9,4%-át fenyegeti a szegénység, ami mintegy 20,5 millió embert jelent; kiemeli a tagállamok közötti jelentős egyenlőtlenségeket, és hangsúlyozza, hogy uniós szintű politikákat és jogszabályokat kell kialakítani e helyzet visszafordítására, az EU-n belüli további társadalmi polarizáció megelőzése érdekében; figyelmeztet, hogy ez a helyzet a Covid19-válság okozta gazdasági válság nyomán tovább súlyosbodhat, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkahelyeik, fizetésük, továbbá munkakörülményeik megőrzéséhez szükséges intézkedések meghozatala révén nyújtsanak védelmet e munkavállalók számára; ezért kiemeli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak az EUMSZ szerinti hatáskörök tiszteletben tartása mellett van mozgásterük a szociális jogok európai pillérében rögzített elveket középpontba állító eredményesebb szakpolitikai fellépésre; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a szociális konvergenciát egy olyan jogi eszköz bevezetésével, amely az Európai Unióban minden munkavállaló számára garantálja a méltányos minimálbérhez való jogot; üdvözli a Bizottság által a minimálbérek európai keretrendszeréről a szociális partnerekkel folytatott konzultációt;

10. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet azokra az ágazatokra, amelyekben nagy számban kötnek bizonytalan munkaszerződéseket;

11. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az Unión – mint a világ egyik régióján – belüli jövedelmi egyenlőtlenségek alacsonyabbak, mint egyes nagyobb fejlett gazdaságokban, de ez a kérdés továbbra is aggasztó marad; hangsúlyozza, hogy a nagy mértékű egyenlőtlenség aggályokat vet fel az igazságossággal kapcsolatban, mivel az állandósult egyenlőtlenség esélyegyenlőtlenséget eredményezhet, és csökkentheti a potenciális növekedést; kiemeli, hogy a viszonylag nagy mértékű egyenlőtlenség magasabb szegénységi aránnyal és markánsabb társadalmi kirekesztéssel, valamint a pénzügyi nehézségek gyakoribb előfordulásával párosulhat, és ily módon mérsékelheti a társadalmi kohéziót[92];

12. véleménye szerint nagyobb hangsúlyt kell helyezni azokra az értékekre és szakpolitikákra, amelyek a munkát és a munka és az életminőség-javulás közötti kapcsolatot támogatják, és ezeknek az értékeknek és szakpolitikáknak érdemi módon hozzá kell járulniuk az emberek társadalmi és fizikai környezetének javításához;

13. a Covid19-válsághoz kapcsolódó események fényében határozottan hangsúlyozza, hogy garantálni kell a határt átlépő idénymunkások jogait, és sürgető szükség van a higiéniai és egészségügyi intézkedések végrehajtásának nyomon követésére szolgáló mechanizmus létrehozására, ezért felhívja a Bizottságot, hogy védjen meg minden olyan uniós munkavállalót, aki bármilyen módon veszélyeztetett helyzetbe kerülhet, a közvetlen vagy közvetett diszkriminációt is beleértve;

14 hangsúlyozza, hogy az Unióban a nők még mindig 16 %-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és nagyobb arányban alkalmazzák őket a bizonytalan munkahelyeken; hangsúlyozza továbbá, hogy több nőnek van részmunkaidős munkahelye, mint férfinak, és többségben vannak olyan rendkívül alulértékelt és gyakran díjazással nem járó területeken, mint a gondozás; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be stratégiákat az egyenlőség biztosítása érdekében, a bérek átláthatóságára vonatkozó kötelező erejű intézkedések alkalmazásával hozzanak hatékony intézkedéseket a nemek közötti bérszakadék mérséklésére, mozdítsák elő a minőségi foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférést, és hozzanak intézkedéseket a megkülönböztetés és az egyenlőtlenségek minden formája ellen a munkaerőpiacon, és sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a tagállamok uniós munkajognak való megfelelésére;

15. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a fiatalok munkanélkülisége és bizonytalan foglalkoztatása elleni küzdelmet, és teljes mértékben használják ki a pénzügyi eszközöket – például az ifjúsági garanciát – és az olyan európai programokat, mint az Erasmus+ az ifjúsági munkanélküliség felszámolása és a fiatalok foglalkoztathatóságának fokozása érdekében;

16. sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a meglévő vívmányok végrehajtását, és vizsgálja felül a vonatkozó uniós munkaügyi jogszabályokat a munkahelyek minőségének és a munkavállalók munkakörülményeinek Unió-szerte történő javítása és a munkahelyteremtési lehetőségek fokozása érdekében, figyelembe véve, hogy a Covid19-világjárvány által okozott jelenlegi helyzet súlyos és tartós hatást fog gyakorolni az EU munkaerőpiacára, a szociális igazságosságra és a munkakörülményekre; hangsúlyozza, hogy azokra a csoportokra kell összpontosítani, amelyek a leginkább kiszolgáltatottak a bizonytalan foglalkoztatás szempontjából, és ezért nagyobb valószínűséggel szembesülnek kirekesztéssel vagy szociális hátrányokkal;

17. felhívja a Bizottságot, hogy a Méltányos Átállást Támogató Alap és más rendelkezésre álló források, például az Európai Szociális Alap Plusz gyors és méltányos elosztásának garantálásával fordítson különös figyelmet a bizonytalan foglalkoztatás problémájára, különösen a legveszélyeztetettebb régiókban annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a gazdasági átalakulások területén, ahol a továbbképzés, az átképzés és a beruházás létfontosságúak lesznek, az új tevékenységekbe való beruházás pedig rendkívül fontos lenne;

18. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek vitát a munkaadók és a szakszervezetek között, hogy mélyreható elemzést lehessen végezni valamennyi tagállamban azokról a lehetséges európai munkaerőpiaci reformokról, amelyekre a munkavállalók elszegényedésével fenyegető kockázatok fennmaradásának megelőzése érdekében szükség van.


INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

7.9.2020

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

31

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Alex Agius Saliba, Andris Ameriks, Marc Angel, Andrus Ansip, Jordan Bardella, Alexander Bernhuber, Markus Buchheit, Ryszard Czarnecki, Eleonora Evi, Agnès Evren, Gheorghe Falcă, Emmanouil Fragkos, Mario Furore, Gianna Gancia, Ibán García Del Blanco, Alexis Georgoulis, Peter Jahr, Radan Kanev, Stelios Kympouropoulos, Cristina Maestre Martín De Almagro, Dolors Montserrat, Frédérique Ries, Alfred Sant, Monica Semedo, Massimiliano Smeriglio, Yana Toom, Loránt Vincze, Thomas Waitz, Stefania Zambelli, Tatjana Ždanoka, Kosma Złotowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Pernando Barrena Arza, Ádám Kósa, Marie-Pierre Vedrenne

 


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

31

+

EPP

Alexander BERNHUBER , Agnès EVREN , Gheorghe FALCĂ, Peter JAHR, Radan KANEV, Ádám KÓSA, Stelios KYMPOUROPOULOS, Dolors MONTSERRAT, Loránt VINCZE

S&D

Alex AGIUS SALIBA, Andris AMERIKS, Marc ANGEL, Ibán GARCÍA DEL BLANCO, Cristina MAESTRE MARTÍN DE ALMAGRO, Alfred SANT, Massimiliano SMERIGLIO

RENEW

Andrus ANSIP, Frédérique RIES, Monica SEMEDO, Yana TOOM, Marie-Pierre VEDRENNE

ID

Jordan BARDELLA

Verts/ALE

Thomas WAITZ, Tatjana ŽDANOKA

ECR

Emmanouil FRAGKOS, Ryszard CZARNECKI, Kosma ZŁOTOWSKI

GUE

Pernando BARRENA ARZA, Alexis GEORGOULIS,

NI

Eleonora EVI, Mario FURORE,

 

0

-

 

 

 

3

0

ID

Markus BUCHHEIT, Gianna GANCIA, Stefania ZAMBELLI

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

14.1.2021

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

3

21

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Atidzhe Alieva-Veli, Marc Angel, Dominique Bilde, Gabriele Bischoff, Vilija Blinkevičiūtė, Andrea Bocskor, Milan Brglez, Sylvie Brunet, David Casa, Margarita de la Pisa Carrión, Özlem Demirel, Klára Dobrev, Jarosław Duda, Estrella Durá Ferrandis, Lucia Ďuriš Nicholsonová, Rosa Estaràs Ferragut, Nicolaus Fest, Loucas Fourlas, Cindy Franssen, Heléne Fritzon, Elisabetta Gualmini, Alicia Homs Ginel, France Jamet, Agnes Jongerius, Radan Kanev, Ádám Kósa, Stelios Kympouropoulos, Katrin Langensiepen, Miriam Lexmann, Elena Lizzi, Radka Maxová, Kira Marie Peter-Hansen, Dragoș Pîslaru, Dennis Radtke, Elżbieta Rafalska, Guido Reil, Daniela Rondinelli, Mounir Satouri, Monica Semedo, Beata Szydło, Eugen Tomac, Romana Tomc, Yana Toom, Marie-Pierre Vedrenne, Marianne Vind, Maria Walsh, Stefania Zambelli, Tatjana Ždanoka, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Konstantinos Arvanitis, Ilana Cicurel, José Gusmão, Eugenia Rodríguez Palop

 


 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

29

+

EPP

Loucas FOURLAS, Cindy FRANSSEN, Stelios KYMPOUROPOULOS

S&D

Marc ANGEL, Gabriele BISCHOFF, Vilija BLINKEVIČIŪTĖ, Milan BRGLEZ, Klára DOBREV, Estrella DURÁ FERRANDIS, Heléne FRITZON, Elisabetta GUALMINI, Alicia HOMS GINEL, Agnes JONGERIUS, Marianne VIND

RENEW

Sylvie BRUNET, Ilana CICUREL, Dragoș PÎSLARU, Monica SEMEDO, Yana TOOM, Marie-Pierre VEDRENNE

GREENS/EFA

Katrin LANGENSIEPEN, Kira Marie PETER-HANSEN, Mounir SATOURI, Tatjana ŽDANOKA

THE LEFT

Konstantinos ARVANITIS, Özlem DEMIREL, José GUSMÃO, Eugenia RODRÍGUEZ PALOP

NI

Daniela RONDINELLI

 

3

-

ID

Nicolaus FEST, Guido REIL

ECR

Margarita DE LA PISA CARRIÓN

 

21

0

EPP

Andrea BOCSKOR, David CASA, Jarosław DUDA, Rosa ESTARÀS FERRAGUT, Radan KANEV, Ádám KÓSA, Miriam LEXMANN, Denis RADTKE, Eugen TOMAC, Romana TOMC, Maria WALSH, Tomáš ZDECHOVSKÝ

RENEW

Atidzhe ALIEVA-VELI, Radka MAXOVÁ

ID

Dominique BILDE, France JAMET, Elena LIZZI, Stefania ZAMBELLI

ECR

Lucia ĎURIŠ NICHOLSONOVÁ, Elżbieta RAFALSKA, Beata SZYDŁO

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

[1] HL L 23., 2010.1.27., 35. o.

[2] HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

[3] HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

[4] HL C 9. E, 2010.1.15., 11. o.

[5] HL C 70. E, 2012.3.8., 8. o.

[6] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0176.

[7] HL C 366., 2017.10.27., 19. o.

[8] HL C 482., 2016.12.23., 31. o.

[9] HL C 76., 2018.2.28., 93. o.

[10] HL C 363., 2020.10.28., 164. o.

[11] HL C 346., 2018.9.27., 156. o.

[12] Elfogadott szövegek, , P9_TA(2020)0054.

[13] HL C 334., 2018.9.19., 88. o.

[15] https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/sdg_01_41/default/table?lang=en

[16] Household Finance and Consumption Network, ‘The Household Finance and Consumption Survey: Results from the 2017 wave’ (Felmérés a háztartások pénzügyeiről és fogyasztásáról: a 2017. évi hullám eredményei), Az Európai Központi Bank Statisztikai Kiadványai, No. 36, 2020. március, 25. o. https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/scpsps/ecb.sps36~0245ed80c7.en.pdf?bd73411fbeb0a33928ce4c5ef2c5e872

[17] Household Finance and Consumption Network, ‘The Household Finance and Consumption Survey: Results from the 2017 wave’ (Felmérés a háztartások pénzügyeiről és fogyasztásáról: a 2017. évi hullám eredményei) – Statisztikai táblázatok, 2020. június, 5. o. https://www.ecb.europa.eu/home/pdf/research/hfcn/HFCS_Statistical_Tables_Wave_2017.pdf?656f4e10de45c91c3c882840e9174eac

[19] A kiigazítás statisztikai módszer, amely lehetővé teszi a sokaságok összehasonlítását a különböző tényezők (tevékenységi ágazat, életkor, foglalkozás stb.) e sokaságok közötti eltérő megoszlásának figyelembevételével. A nemek közötti, kiigazítatlan bérszakadékot a nők és a férfiak átlagos órabérének relatív különbségeként számítják ki. Ez egyszerű mutatót biztosít az egyenlőtlen bérek megállapításához, és ez indokolja, hogy a politikai döntéshozók miért alkalmazzák széles körben. A nemek közötti, kiigazítatlan bérszakadék azonban magában foglalja a férfiak és nők közötti lehetséges megkülönböztetést az „egyenlő munkáért járó nem egyenlő díjazás” tekintetében, valamint a férfiak és nők átlagos jellemzői közötti különbségek hatását a munkaerőpiacon.

https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/aid_development_cooperation_fundamental_rights/report-gender-pay-gap-eu-countries_october2018_en_0.pdf.

[24] Az életminőség az emberi jólétre vonatkozó fogalom, amelyet a jövedelem és a termelés mennyiségi mutatói helyett társadalmi mutatók mérnek (forrás: Eurostat).

[25] Az anyagi nélkülözést olyan feszült gazdasági állapotként határozzák meg, amikor a háztartás nem képes (nem pedig nem akar) váratlan költségeket vállalni, egyhetes éves szabadságot otthontól távol eltölteni, minden második nap vörös húst, csirkét vagy halat tartalmazó ételt biztosítani, a lakást megfelelően fűteni, illetve tartós fogyasztási cikkeket, például mosógépet vagy színes televíziót beszerezni. A súlyos anyagi nélkülözés ugyanakkor arra utal, hogy a háztartás a következő 11 kategória közül legalább 4-et nem engedhet meg magának: jelzáloghitel-törlesztés vagy bérleti díj, közüzemi számlák, lízingdíj vagy más hitelek törlesztőrészletének megfizetése, évenként egy hét üdülés, minden második nap hús, hal vagy ezzel egyenértékű fehérje fogyasztása, váratlan kiadások fedezése, telefon (mobiltelefon), színes televízió, mosógép, autó és fűtés (https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Quality_of_life_indicators_-_material_living_conditions#General_overview).

[26] A „nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élő személyek” mutatót az egy háztartásban élő személyek számaként határozzák meg, amennyiben a munkaképes korúak az előző 12 hónapban teljes potenciáljuk 20%-ánál kevesebbet dolgoztak. A háztartás munkaintenzitása a jövedelmi referenciaévben a háztartás valamennyi tagja által ledolgozott hónapok teljes számának, valamint a háztartás ugyanazon tagjai által ugyanabban az időszakban elméletileg ledolgozható hónapok teljes számának hányadosa. A munkaképes korúak a 18–59 éves személyek, kivéve az 18 és 24 év közötti diákokat. A kizárólag gyermekekből, 25 évesnél fiatalabb diákokból, és/vagy 60 éves vagy annál idősebb személyekből álló háztartásokat a mutató számításánál teljesen figyelmen kívül hagyják.

[27] Eurofound, „In-work poverty in EU” („Dolgozói szegénység az EU-ban), 2017.

[28] A munkaidőről szóló irányelvben (HL L 299., 2003.11.18., 9. o.) meghatározottak szerint.

[29] Eurofound, „In-work poverty in EU” („Dolgozói szegénység az EU-ban), 2017.

[32] A háztartás a szociális körülményekre vonatkozó felmérések összefüggésében olyan háztartási egységként vagy működési szempontból szociális egységként határozható meg, amely: közösen szerveződik; megosztja háztartási kiadásait vagy napi szükségleteit; közös lakóhelyen él. A háztartás egy egyedül élő személyt vagy olyan személyek egy csoportját foglalja magában, akik nem feltétlenül rokonok, de ugyanazon a lakcímen, közös háztartásban élnek, azaz naponta legalább egy étkezést közösen költenek el, vagy osztoznak a nappali szobán.

[34] Eurostat, „Uniós statisztikák a jövedelmekről és életkörülményekről (EU-SILC) módszertan – A hátrányok nemzedékek közötti öröklődése” (https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/EU_statistics_on_income_and_living_conditions_(EU-SILC)_methodology_-_2011_intergenerational_transmission_of_disadvantages).

[36] Az olyan háztartásban élő személyek aránya, ahol a lakhatás összes költsége (a lakhatási támogatások levonása után) a háztartás rendelkezésére álló teljes jövedelem több mint 40 -át teszi ki (a lakhatási támogatások levonása után).

[44] Eurofound, „Ipari kapcsolatok: Fejlemények 2015–2019 között”., 2020. december 11.

[46] OECD, „Negotiating our way up: Collective bargaining in a changing world of work” (Tárgyalás a felemelkedésünkről: Kollektív tárgyalás a munka változó világában), 2019. november 18., 3.10. ábra, 125. o.

[47] Van den Berg, A., Grift, Y., van Witteloostuijn, A., ‘The effect of employee workplace representation on firm performance: a cross-country comparison within Europe’ (A munkavállaló munkahelyi részvételének hatása a cég teljesítményére: Európán belüli, országok közötti összehasonlítás) Kutatási dokumentum 2013-008, ACED 2013-016, Antwerpeni Egyetem, 2013. április.

[50] A nemek közötti egyenlőség 2019. évi indexe

[52] Eurostat Statistics Explained, ‘Europe 2020 indicators – poverty and social exclusion’, 11 June 2020 (https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Europe_2020_indicators_-_poverty_and_social_exclusion&oldid=394836).

[54] Eurofound, „In-work poverty in EU” („Dolgozói szegénység az EU-ban), 2017. szeptember 5.

[58] Eurofound, Minimum wages in 2020: Annual review (Minimálbérek 2020-ban: Éves áttekintés), 2020. június 4.

[59] ETUI, Benchmarking Working Europe 2019, „Munkaerőpiac és társadalmi fejlemények” fejezet, 2019.

https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=89&furtherNews=yes&langId=hu&newsId=9378

[61] Eurofound, „In-work poverty in EU” („Dolgozói szegénység az EU-ban), 2017. szeptember 5. (https://www.eurofound.europa.eu/publications/report/2017/in-work-poverty-in-the-eu).

[67] Eurofound, Living, Working and COVID-19 dataset (Élet, munka és a Covid19-adatok), 2020. szeptember 28., (http://eurofound.link/covid19data).

[68] Eurofound, Living, Working and COVID-19 dataset (Élet, munka és a Covid19-adatok), 2020. szeptember 28., (http://eurofound.link/covid19data).

[70] Az európai foglalkoztatási és szociális fejleményekről szóló, 2019. évi jelentés (https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=hu&pubId=8219).

[71] A nyugdíjak tipikus hárompilléres megközelítésének „első pillére” az állam által kezelt kötelező állami nyugdíjakból áll, amelyeket általában társadalombiztosítási járulékokból és/vagy általános adóbevételekből finanszíroznak egy felosztó-kirovó rendszer alapján. Forrás: EPRS-tájékoztató: „Az Európai Unió nyugdíjrendszerei: megfelelők és fenntarthatók?”, 2015. november.

[72] Az egyenlőtlenségek csökkentéséről – különös tekintettel a gyermekszegénységre – szóló 2015. november 24-i európai parlamenti állásfoglalás (HL C 366., 2017.10.27., 19. o.), valamint az Európai Bizottság 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó politikai iránymutatások szerint: „A rászoruló gyermekek támogatása érdekében – az Európai Parlament által javasolt elképzelést felkarolva – létre fogom hozni az európai gyermekgaranciát”;

[73] „Ambiciózusabb Unió: Programom Európa számára” – Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024).

[74] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1152 irányelve (2019. június 20.) az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről (HL L 186., 2019.7.11., 105. o.).

[75] A fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodás a foglalkoztatási egyenlőségről szóló uniós irányelv (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.) és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) 5. cikke szerinti kötelezettség.

[76] A Bizottság 2021. évi munkaprogramjának mellékletei (COM(2020)0690), „A digitális korra felkészült Európa” szakasz 9. szakpolitikai célkitűzése.

[77] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.)

[78] 2020. január 30-i állásfoglalás a nemek közötti bérszakadékról (Elfogadott szövegek, P9_TA(2014)0025).

[79] A stratégia szerint a Bizottságnak 2020 végéig kötelező intézkedéseket kellett volna előterjesztenie a bérek átláthatósága tekintetében.

[80] Például leányvállalatok (vagy postafiókcégek) és/vagy munkaerő-kölcsönző ügynökségek létrehozása alacsonyabb bérszínvonalú tagállamokban, kizárólag abból a célból, hogy kiküldetésben lévő munkavállalókat alkalmazzanak helyi munkavállalók alkalmazása helyett.

[81] Az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelvben foglaltaknak megfelelően.

[82] Többek között a 0240/18., a 0328/18., a 0365/18., a 0374/18., a 0396/18., a 0419/18., a 0829/2018., a 0897/2018., az 1161/2018., a 0290/19., a 0310/2019., a 0335/2019., az 0579/19., a 0624/19., a 0652/19., a 0683/2019., a 0737/2019., az 1017/19., az 1045/2019., az 1241/2019., az 1318/2019 és a 0036/2020. számú petíció.

[83] Többek között az 1378/2013., a 0019/2016., a 0020/2016., a 0021/2016., a 0099/2017., az 1162/2017., a 0110/2018. és a 0335/2019. számú petíció.

[84] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1054 rendelete (2020. július 15.) az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról, HL L 249., 2020.7.31., 1. o.

[85] Az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2020. október 28-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2020)0682).

[86] Az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2020. október 28-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2020)0682).

[87] Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.); Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.).

[88] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/54/EK irányelve (2000. szeptember 18.) a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (HL L 262., 2000.10.17., 21. o.).

[89] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/37/EK irányelve (2004. április 29.) a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (HL L 158., 2004.4.30., 50. o.).

[90] Többek között a 0240/18., a 0328/18., a 0365/18., a 0374/18., a 0396/18., a 0419/18., a 0829/2018., a 0897/2018., az 1161/2018., a 0290/19., a 0310/2019., a 0335/2019., az 0579/19., a 0624/19., a 0652/19., a 0683/2019., a 0737/2019., az 1017/19., az 1045/2019., az 1241/2019., az 1318/2019 és a 0036/2020. számú petíció.

[91] Többek között az 1378/2013., a 0019/2016., a 0020/2016., a 0021/2016., a 0099/2017., az 1162/2017., a 0110/2018. és a 0335/2019. számú petíció.

[92] Az európai foglalkoztatási és szociális fejleményekről szóló 2019. évi jelentés, https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738⟨Id=hu&pubId=8219 

Utolsó frissítés: 2021. február 5.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat