JELENTÉS a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásáról: a 2004/107/EK és a 2008/50/EK irányelv

    8.3.2021 - (2020/2091(INI))

    Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
    Előadó: Javi López


    Eljárás : 2020/2091(INI)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A9-0037/2021

    INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

    Bevezetés

    Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)[1] szerint az egészségre nézve Európában a legnagyobb környezeti kockázatot a légszennyezés jelenti, amely évente több mint 400 000 korai halálesetért felelős, és közvetlen negatív hatást gyakorol a környezetre is. Európában az emberi egészségre nézve legkárosabb szennyező anyag a szálló por (PM), a nitrogén-dioxid (NO2) és a talajközeli ózon (O3)[2]. A légszennyezésnek való hosszú távú kitettség egészségügyi hatására vonatkozó, az EU-28-at vizsgáló 2018-as becslések szerint a PM₂.₅ mintegy 379 000 ember korai halálesetéért felelős, míg az NO2 körülbelül 54 000 halálesetet, az O3 pedig 19 400-et okozott[3].

    A légszennyező anyagok lehetnek emberi, természeti vagy vegyes eredetűek attól függően, hogy milyen forrásból származnak. Természeti források a vulkánok, a növényzet, a villámlás, a talaj, a szélerózió és az óceánok. Az emberi tevékenységhez kapcsolódó forrásokból származó kibocsátások a gazdaság különböző ágazataiból származnak: a szállópor-kibocsátás forrása elsősorban a fűtés, az ipar és a közlekedés; az NOx (nitrogénoxidok, amelyek nitrogén-monoxidot [NO] és nitrogén-dioxidot [NO2] tartalmaznak) a közlekedés és az energiatermelés során kerül kibocsátásra; a kén-oxidok (SOx) kibocsátásának nagy része az energiatermelésből és a nem közúti közlekedésből származik; az ammóniakibocsátás (NH3) szinte teljes egészében a mezőgazdaságból származik; az illékony szerves vegyületek (VOC) főként a gyártáshoz és karbantartáshoz használt festékekből és vegyi anyagokból származnak; a szén-monoxid (CO) kibocsátása a fűtésből és a közlekedésből származik; a metánkibocsátás (CH4) pedig túlnyomó részt a mezőgazdasági, a hulladék- és az energiaágazatból származik[4].

    A légszennyezés egészségre és ökoszisztémákra gyakorolt hatása

    A légszennyezésnek tulajdonítható halálesetek között elsősorban a szívbetegség és az agyvérzés említhető, ezt követik a tüdőbetegségek és a tüdőrák. A légszennyezésnek való kitettség a tüdőfunkció csökkenéséhez, légzőszervi fertőzésekhez és súlyos asztmához is vezethet, továbbá összefüggésbe hozható a cukorbetegséggel, az elhízással, a szisztematikus gyulladással, az Alzheimer-kórral és a demenciával[5]. A légszennyezés egészségre gyakorolt hatása a lakosság különböző csoportjai esetében eltérő. A légszennyezés hatása szempontjából a legérzékenyebbek a veszélyeztetett csoportok, például a gyermekek, a terhes nők, az idősek és a korábban is meglévő betegségben szenvedő személyek. Arra utaló bizonyítékok is vannak, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú emberek jobban ki vannak téve a légszennyezésnek, mivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy ők rosszabb levegőminőséggel rendelkező környezetben élnek[6].

    A légszennyezésnek a természetes ökoszisztémákra és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatása szintén pusztító eredményeket mutat, és környezetkárosodáshoz vezet. Az ökoszisztémák számára a legkárosabb légszennyező anyagok az O3, az SO2, az NOx és az ammónia[7]. Az NOx és az ammónia eutrofizációhoz vezet, amelyet a tápanyag-túlkínálat okoz, ez pedig a fajok sokféleségének megváltozásához és új fajok behatolásához vezethet. Becslések szerint 2018-ban szinte valamennyi európai országban és az európai ökoszisztéma-terület több mint 65%-ában túllépték az eutrofizációhoz kapcsolódó kritikus terheléseket[8]. Az NOx és az SO2 savasodáshoz vezet, ami a víz és a talaj pH-értékének olyan változásával jár, amely károsítja a talaj és a víz életét. A 2018-ra vonatkozó becslések azt mutatják, hogy a savasodás szempontjából kritikus terhelést az európai ökoszisztéma-terület mintegy 6%-át meghaladó mértékben lépték túl[9]. Az O3 károsítja a terméseket, az erdőket és a növényeket, mivel csökkenti növekedési ütemüket, és hatással van a biológiai sokféleségre[10].

    Számos légszennyező anyag emellett hatással van az éghajlatváltozásra, és a két kérdés szorosan összefügg egymással. Ezek közül néhány – mint az O3 és a korom – egyben üvegházhatást okozó gáz is, amely közvetlenül hozzájárul a globális felmelegedéshez. Más összetevőknek (például egyes szálló poroknak) hűtőhatásuk van. Mivel az üvegházhatást okozó gázoknak és a légszennyező anyagoknak gyakran ugyanaz a kibocsátási forrásuk, az egyik vagy másik kibocsátásának korlátozása mindkettő számára előnyökkel járhat[11].

    A légszennyezésnek többek között az egészségre, az ökoszisztémákra, a termés- és erdőhozamokra gyakorolt általános hatásai jelentős piaci és nem piaci költségekkel járnak. A piaci költségek közé tartozik a munkatermelékenység csökkenése, az egészségügyi kiadások növekedése, a termés- és erdőhozam csökkenése, valamint az idegenforgalmi ágazatra gyakorolt hatások. A nem piaci költségek többek között a megnövekedett halálozási és megbetegedési arányokból, a levegő- és vízminőségnek, valamint az ökoszisztémák egészségének a romlásából, valamint az éghajlatváltozásból erednek[12].

    A levegőminőséggel kapcsolatos uniós szakpolitikák

    A levegőminőség javítása évtizedek óta szerepel az EU napirendjén. Jelenleg a levegő minőségére vonatkozó fő uniós stratégiai dokumentum a 2013-ban elfogadott „Tiszta levegőt Európának program”. Ez két kulcsfontosságú célt határoz meg 2030-ra: a szálló porokból és az O3-ból származó korai halálozások számának 52%-os csökkentése, valamint az eutrofizációs határértékeket meghaladó ökoszisztéma-terület 35%-ra történő csökkentése; mindkét célkitűzést szabályozási és nem szabályozási intézkedések kombinációjával kell megvalósítani. A közelmúltban az európai zöld megállapodás kinyilvánította, hogy az EU elkötelezett a fő kibocsátó ágazatokból származó légszennyezés csökkentése, valamint a légszennyezés egymással összefüggő kihívásainak kezelése mellett egy szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv elfogadásával, amelynek fő célkitűzései között az EU levegőminőségének javítása szerepel.

    Annak érdekében, hogy a polgárok számára biztosítsák a levegőminőség jó állapotát, az EU olyan szakpolitikai keretet hozott létre, amely három fő szakpolitikai pilléren alapuló konkrét intézkedéseket hozott:

     A környezeti levegő minőségéről szóló két irányelvből[13] álló első pillér, amelynek fő célja a levegőminőség nyomon követésére és értékelésére szolgáló közös módszerek meghatározása, az EU egészében megvalósítandó szabványok megállapítása, a levegőminőségre vonatkozó információk nyilvánossá tételének biztosítása, valamint a jó levegőminőség fenntartása és javítása ott, ahol az nem megfelelő[14].

     A NEC-irányelvet[15] magában foglaló második pillér nemzeti kibocsátáscsökkentést állapít meg a fő szennyező anyagok, nevezetesen az SO2, az NOx, a VOC, az NH3 és a PM2.5 tekintetében.

     A harmadik pillér több olyan uniós jogalkotási aktust is magában foglal, amelyek a meghatározott forrásokból származó légszennyezést szabályozzák olyan ágazatokban, mint az ipar és a közlekedés.

    Ez a jelentés elsősorban a környezeti levegő minőségéről szóló két irányelvre összpontosít.

    A 2000 és 2018 közötti időszakban az uniós szakpolitikáknak köszönhetően a kibocsátások általános csökkenését tapasztaltuk, és ez a kibocsátások és a gazdasági tevékenység egymástól való jelentős szétválasztásához vezetett, ami mind a környezet, mind a termelékenység növelése szempontjából kívánatos. A levegőminőség azonban nem javult ugyanilyen mértékben, és még mindig komoly hatást gyakorol az emberi egészségre és a környezetre, és további erőfeszítéseket kell tenni az európai polgárok egészségének és a környezetnek a védelme érdekében[16].

    A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtása

    A környezeti levegő minőségéről szóló uniós irányelvek hatékonynak bizonyultak a közös uniós levegőminőségi előírások meghatározásában, valamint a levegőminőségre vonatkozó információk gyűjtésének és cseréjének elősegítésében, ám nem jártak sikerrel a légszennyezés és az abból eredő káros hatások csökkentésében. A legtöbb tagállam nem felel meg a levegőminőségi előírásoknak; egyikük sem tett elegendő intézkedést a túllépések minimálisra csökkentése érdekében.

    A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek az 1980-as évek eleje óta a levegőminőséggel foglalkozó uniós szakpolitikák harmadik generációját alkotják, és az általuk bevezetett levegőminőségi előírások jelenleg 15–20 évesek, és többségük gyengébb a WHO iránymutatásainál. Ez a helyzet a PM2.5 esetében: 2017-ben például az EU városi lakosságának 8%-a volt kitéve az uniós levegőminőségi előírásoknál magasabb szinteknek, ez az arány azonban 77%-ra emelkedett, amikor a WHO ajánlásait vették figyelembe[17]. Az előadó ezért üdvözli az európai zöld megállapodásban a levegőminőségi előírások felülvizsgálatára és a WHO-előírásokkal való összehangolására vonatkozóan tett kötelezettségvállalást, ugyanakkor rámutat arra, hogy az EU arra irányuló törekvését, hogy az éghajlat-politika globális vezetőjévé váljon, ambiciózus menetrendnek és intézkedéseknek kell kísérniük a légszennyezés csökkentése érdekében, ambiciózus normákat határozva meg valamennyi légszennyező anyagra vonatkozóan.

    A levegőminőség mérésére szolgáló megfigyelőhálózat és az információgyűjtés megerősítése

    Az EU a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvekben[18] meghatározott kritériumok alapján a levegőminőség mérésére szolgáló megfigyelőhálózatot hozott létre több mint 4000 mérőállomással és 16 000 mintavételi ponttal, ám a mérőállomások helyszínét szabályozó rendelkezések bizonyos fokú rugalmasságot tesznek lehetővé, és ez hatással lehet a mérésekre és a szolgáltatott adatok relevanciájára. E tekintetben az előadó felkéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az irányelvben foglalt kötelezettségeket annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok a levegőminőséget a megfelelő helyszíneken és kibocsátási forrásokon mérjék, és hogy az összegyűjtött adatok információt nyújtsanak arról, hogy hol fordul elő a légszennyező anyagok legmagasabb koncentrációja. Az előadó sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és hozzon létre új kötelező szabályokat a mérőállomások és mintavételi pontok helyszínére vonatkozóan.

    A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek nem összpontosítanak a kibocsátások csökkentésére azokon a helyeken, ahol az emberek a leginkább szenvednek a légszennyezéstől, vagy ahol a legmagasabb a koncentráció. Az előadó ezért kéri, hogy a levegőminőségi mutatókba foglaljanak bele olyan új indikátorokat, amelyek jobban tükrözik az emberek légszennyezésnek való kitettségét, mint például a mérőállomások és a mintavételi pontok körüli népsűrűség.

    A Covid19 és a légszennyezés

    A Covid19-világjárvány példa az emberi egészség és az ökoszisztéma egészsége közötti elválaszthatatlan kapcsolatokra. A legtöbb uniós ország által a világjárvány megfékezésére bevezetett korlátozó intézkedések a légszennyező anyagok – különösen a közúti közlekedésből, a légi közlekedésből és a nemzetközi hajózásból származó – kibocsátásának jelentős csökkenéséhez vezettek. Arra is van bizonyíték, hogy a légszennyezésnek való hosszú távú kitettség növelheti a Covid19-re való fogékonyságot[19].

    Az előadó hangsúlyozza, hogy az új szakpolitikák kidolgozásakor figyelembe kell venni a Covid19-világjárványból a légszennyezéssel kapcsolatban levont tanulságokat, a légszennyezés elleni küzdelmet pedig az uniós helyreállítási terv középpontjába kell helyezni annak érdekében, hogy garantálni lehessen a polgárok egészségét és nagyobb reziliencia alakuljon ki a jövőbeli fenyegetésekkel szemben.

    A fő szennyezési forrásokra vonatkozó szigorú politikák

    A légszennyezés határokon átnyúló, valamennyi régiót érintő probléma, amelynek hátterében sokféle forrás áll, ezért azt holisztikus megközelítéssel kell kezelni. Az előadó úgy véli, hogy minden új intézkedés értelmetlen lesz, ha a levegőminőséget nem kezelik megfelelően prioritásként és nem érvényesítik valamennyi uniós jogszabályban, beleértve a kibocsátási forrásokra vonatkozó uniós jogszabályokat is, például az éghajlatra, az energiára, a közlekedésre, az iparra, a mezőgazdaságra és a hulladékra vonatkozó uniós jogszabályokban, biztosítva ugyanakkor az összes szakpolitikai terület közötti szinergiákat.

    A legtöbb tagállam nem csak, hogy nem felel meg a levegőminőségi előírásoknak, a NEC-irányelvekben meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket sem fogja teljesíteni. Az előadó rámutat arra, hogy szigorú intézkedésekre van szükség a fő kibocsátókra és a légszennyezés forrásaira vonatkozóan, különösen a közlekedés (elsősorban a közúti, a tengeri és a légi közlekedés), az ipari létesítmények, a mezőgazdaság és az energiatermelés tekintetében, és sürgeti, hogy gyorsítsák fel városi térségeink zöld átállását, ipari ágazatunk mélyreható átalakítását és az arra irányuló munkát, hogy vidéki térségeink fenntarthatóbb és ellenállóbb modell kialakítása irányába fejlődjenek.

    A levegőminőségi tervek javítása és a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtása

    A levegőminőségi tervek a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek kulcsfontosságú követelményei akkor, amikor egy tagállam nem felel meg a levegőminőségi előírásoknak, ám ezek a tervek a legtöbb esetben nem bizonyultak hatékonynak a várt eredmények elérése tekintetében. Az előadó ezért felkéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a levegőminőségi tervek kidolgozásának és végrehajtásának javítása érdekében, minimumkövetelményeket állapítva meg és lehetővé téve a bevált gyakorlatok megosztását. Az előadó azt is szükségesnek tartja, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek éves jelentéstételi kötelezettséget határozva meg előírják a tagállamok számára, hogy jelentést tegyenek a Bizottságnak a levegőminőségi tervek végrehajtásáról.

    2019 októberében 32 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban 20 tagállammal szemben[20]. Az előadó úgy véli, hogy az a tény, hogy a tagállamok folyamatosan nem tartják be a levegőminőségi előírásokat, azt jelzi, hogy egyrészt a tagállamok nem kötelezték el magukat hatékonyabb intézkedések meghozatala mellett, másrészt hiányzik a végrehajtási eljárások hatékonysága, ezért kéri azok felülvizsgálatát.

    A polgárok tudatosságának és fellépésének előmozdítása

    A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek egyik célkitűzése annak biztosítása, hogy a levegőminőséggel kapcsolatos információk a nyilvánosság rendelkezésére álljanak, ám a gyakorlatban a tagállamok által a légszennyezés lehetséges egészségügyi hatásairól szolgáltatott információk szűkösek, nem egyértelműek és nehezen fellelhetők[21]. Az előadó úgy véli, hogy a nyilvánosság tájékoztatása és tudatossága döntő szerepet játszik a légszennyezés kezelésében, mivel ez megváltoztathatja a szokásokat, és ösztönözheti a nyilvánosság részvételét a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásában, ezért olyan intézkedéseket kér, amelyek megkönnyítik a levegőminőséggel kapcsolatos tájékoztatást, mint például a levegőminőségi besorolás EU-szerte történő szabványosítása, valamint a légszennyező anyagokról és azok hatásairól szóló nyilvános tájékoztató kampányok indítása.

     


     

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásáról: a 2004/107/EK és a 2008/50/EK irányelv

    (2020/2091(INI))

    Az Európai Parlament,

     tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

     tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és fenntartható fejlődési céljaira,

     tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 191. cikkére,

     tekintettel a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[22],

     tekintettel a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló, 2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[23],

     tekintettel az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről és a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. december 14-i (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[24] (NEC-irányelv),

     tekintettel a 2004/107/EK és a 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó szabályoknak a környezeti levegő minőségére vonatkozó kölcsönös információcsere és jelentéstétel tekintetében történő megállapításáról szóló, 2011. december 12-i 2011/850/EU bizottsági végrehajtási határozatra[25],

     tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

     tekintettel a „Védelmet nyújtó Európa: Tiszta levegőt mindenkinek” című, 2018. május 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0330),

     tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. március 4-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0080),

     tekintettel a Bizottságnak a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek (2008/50/EK és 2004/107/EK) 2019. november 28-i célravezetőségi vizsgálatára (SWD(2019)0427),

     tekintettel az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló (EU) 2016/2284 irányelv végrehajtása terén elért haladásról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett 2020. június 26-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0266),

     tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a levegőminőségről szóló második helyzetképről szóló jelentésre (COM(2021)0003),

     tekintettel a Bizottságnak a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek felülvizsgálatával kapcsolatos bevezető hatásvizsgálatára vonatkozó útitervére,

     tekintettel az EU munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikájára, különösen a Bizottság „Biztonságosabb és egészségesebb munkahely mindenkinek – Az Európai Unió munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra irányuló jogszabályainak és politikájának modernizálása” című, 2017. január 10-i közleményére, valamint a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2004. április 29-i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[26],

     tekintettel a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról szóló, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0663),

     tekintettel az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[27],

     tekintettel „A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” című, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0667) és a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiáról szóló, 2020. július 10-i európai parlamenti állásfoglalásra[28],

     tekintettel a „Védelmet nyújtó Európa: Tiszta levegőt mindenkinek” című, 2019. március 13-i állásfoglalására[29],

     tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[30],  tekintettel a Régiók Bizottságának „A tiszta levegőre vonatkozó uniós politika jövője a szennyezőanyag-mentességi célkitűzés keretében” című, 2020. július 2-i előretekintő véleményére[31],

     tekintettel az Európai Számvevőszék „Légszennyezés: egészségünk védelme még mindig nem elégséges” című, 2018. szeptember 11-i 23/2018. sz. különjelentésére,

     tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek (EEA) „A levegő minősége Európában – 2020. évi jelentés” című, 2020. november 23-i 09/2020. sz. jelentésére,

     tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A levegőminőséggel kapcsolatos uniós szakpolitika: a kiválasztott uniós jogszabályok végrehajtása” című, 2021. január 18-i európai végrehajtás-értékelési tanulmányára és annak „A levegőminőséggel kapcsolatos helyi politikák feltérképezése és értékelése. Milyen tanulságok vonhatók le a Covid19-járvány miatti kijárási korlátozásokból a levegőminőséggel kapcsolatos szakpolitikák területén?” című I. mellékletére,

    tekintettel Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztályának „Légszennyezés és Covid19” című, 2021. januári tanulmányára,

     tekintettel Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztálya által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére készített, „Levegőminőségi mintavételi pontok – A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2008/508/EK irányelv szerinti mérés reprezentativitása és összehasonlíthatósága” című, 2019. március 8-i tanulmányra,

     tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „Egészség és környezet: a légszennyezés egészségügyi hatásának kezelése” című, 2015. május 26-i állásfoglalására,

     tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és III. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

     tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,

     tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0037/2021),

    A. mivel a tiszta levegő elengedhetetlen az emberi egészség, az életminőség és a környezet szempontjából, és azt a fenntartható fejlesztési célokban globális egészségügyi prioritásként határozták meg;

    B. mivel a légszennyezés határokon átnyúló jellegű, és mivel a légszennyező anyagok jelentős mértékben kicserélődnek a tagállamok között, valamint az EU és az Unión kívüli országok között, ahogy azt a levegőminőségről szóló második helyzetkép is megállapítja; mivel a rossz levegőminőség káros hatásai sok esetben helyi problémává válnak a tagállamok számára, amelyek nem képesek semmilyen intézkedést hozni a területükön kívüli kibocsátási forrásokkal szemben;

    C. mivel a légszennyezés a legnagyobb környezeti eredetű egészségügyi kockázat Európában[32], amely nem érinti egyenlően a régiókat, a társadalmi-gazdasági csoportokat és a korcsoportokat, és az EEA légszennyezésnek tulajdonítható egészségügyi hatásokra vonatkozó legutóbbi becslései szerint évente közel 400 000 korai halálesetet okoz; mivel az EU-28-ban 2018-ban körülbelül 379 000 volt azoknak a száma, akik a finom szálló por (PM2,5) koncentrációinak való hosszú távú kitettség miatt idő előtt elhaláloztak; mivel 2018-ban az NO2 és az O3 koncentrációknak való kitettség becsült hatása az EU-ban évente kb. 54 000, illetve 19 400 személy idő előtti elhalálozásához vezetett[33];

    D. mivel a légszennyezés összefüggésben áll különböző légzőszervi, szív- és érrendszeri betegséggel, az agyvérzéssel és a rákkal, a legújabb tanulmányok szerint pedig összefügg a termékenységgel, a terhességgel és az újszülöttekre gyakorolt káros hatásokkal, továbbá a demenciával[34], a gyermekek agyának strukturális módosulásával, az Alzheimer-kórral, a szisztematikus gyulladással és a kognitív zavarokkal[35], valamint a cukorbetegséggel összefüggő halálozással[36]; mivel 1990 óta a légszennyezéssel összefüggő korai halálozások teljes száma több mint 50 százalékkal csökkent[37];

    E. mivel bizonyíték van arra, hogy a légszennyezésnek való kitettség elsősorban a légzőrendszer és az immunrendszer károsodásán, valamint a vírus sejtekbe jutását lehetővé tevő fehérjék expresszióján keresztül befolyásolhatja a Covid19-ben megbetegedettek egészségügyi kimenetelét[38];

    F. mivel a Bizottság levegőminőségről szóló második helyzetképe szerint 2030-ra várhatóan 55%-kal fog csökkenni a légszennyezés miatt korai elhalálozások száma 2005-höz képest, ha a tagállamok végrehajtják az összes olyan intézkedést, amelyeket a légszennyezés forrásait szabályozó jelenlegi uniós jogszabályok alapján határoztak meg;

    G. mivel a városi lakosság van a leginkább kitéve a légszennyezésnek, és globálisan tízből csak egy ember él olyan városban, amely megfelel a WHO levegőminőségi iránymutatásainak[39]; mivel napjainkban az EU lakosságának 75%-a városi és városkörnyéki területeken él[40];

    H. mivel az EU városi lakosságának 98%-a van kitéve a WHO iránymutatásait meghaladó ózonszintnek; mivel az EU-28 városi lakosságának 77%-a van kitéve a WHO iránymutatásait meghaladó PM2,5-szennyezésnek[41];;

    I. mivel „a Lancet Planet Health” 2021. január 19-én tanulmányt tett közzé a légszennyezés mortalitásra gyakorolt hatásának értékeléséről Európa majdnem ezer városában[42]; mivel azt állapították meg, hogy az első 10 város, ahol az NO2- és PM2,5-szennyezés miatti halálozási arány a legalacsonyabb, főként Észak-Európában található; mivel a levegőminőséggel kapcsolatos kihívások helyről helyre nagyon eltérőek, és mivel a problémák fő forrása a fűtési rendszerektől a közlekedésig terjed; mivel a levegő minősége a gazdasági növekedés ellenére általánosan javuló tendenciát mutat 1990-hez képest;

    J. mivel a légszennyezés jelentős humán és gazdasági költségekkel jár, mint amilyen a várható élettartam csökkenése, az orvosi költségek növekedése, a munkatermelékenység csökkenése, az ökoszisztémák romlása, a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás; mivel a légszennyezés által a társadalomnak, az egészségügynek és a gazdasági tevékenységeknek okozott költség Európában évi 330–940 milliárd EUR-t tesz ki összesen, míg a levegőminőség javulását eredményező összes intézkedés költsége évi 70–80 milliárd EUR[43]; mivel a tétlenség költségei, ideértve a légszennyezés által a polgárok egészségére, a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt káros hatásokat, messze meghaladják fellépés költségeit annak ellenére, hogy az különféle szakpolitikai intézkedésekkel jár; mivel a Bizottság becslései szerint a tiszta levegőre vonatkozó hatályos uniós jogszabályok maradéktalan végrehajtása 2030-ig évi 42 milliárd EUR nettó hasznot eredményezhet, különösen az alacsonyabb mortalitási és morbiditási aránynak köszönhetően[44];

    K. mivel 1990 és 2018 között az EU csökkentette az összes légszennyező anyag kibocsátását; mivel a legnagyobb csökkenésről a kén-oxidok (SOx) esetében számoltak be, amelyek 90%-kal csökkentek, ezt követik a nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC) és a nitrogén-oxidok (NOx), amelyek nagyjából 60%-kal, illetve 55%-kal csökkentek; mivel a finomrészecskék (PM2,5) kibocsátása 1990 óta majdnem a felével csökkent, az ammónia (NH3) kibocsátása pedig nagyjából a negyedével[45]; mivel az NH3-kibocsátás 2010 óta azonos szinten van;

    L. mivel a 2018. évi legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint a NEC-irányelvben[46] (nemzeti kibocsátási határértékek) rögzített 2020-as felső határértékek teljesítéséhez 10 tagállamnak kevesebb mint 2 év alatt 10%-kal kellett csökkentenie NH3-kibocsátását, a PM2,5 és az NOx esetében pedig 6, illetve 5 tagállamnak akár 30%-kal vagy annál is nagyobb mértékben kellett kibocsátását csökkentenie;

    M. mivel a légszennyezés környezetkárosodáshoz vezet, továbbá jelentős káros hatással van a természetes ökoszisztémákra és a biológiai sokféleségre – ideértve az eutrofizációt, a savasodást és a talajszintű ózon által okozott növénykárosodást, a víz és a talaj minőségét, valamint az általuk támogatott ökoszisztéma-szolgáltatásokat –, valamint az éghajlatra, és károsíthatja az épített környezetet és a kulturális örökséget; mivel az ökoszisztémákban jelenleg a legtöbb kárt okozó légszennyező anyagok az O3, NH3 and NOx; mivel a légszennyezés jelenleg az EU-ban lévő ökoszisztéma-területek körülbelül kétharmadánál felelős azért, hogy ezek a területek ki vannak téve az eutrofizációnak;

    N. mivel a levegőbe NOx-ként és NH3-ként kibocsátott nitrogénvegyületek lerakódása eutrofizációhoz, azaz a tápanyagok túladagolásához vezethet; mivel mind a kénvegyületeknek, mind a nitrogénvegyületeknek savasító hatása van; mivel az eutrofizáció és a savasodás is befolyásolhatja a szárazföldi és a vízi ökoszisztémákat, és változásokat válthat ki a fajok diverzitásában és új fajok inváziójában; mivel az elsavasodás mérgező fémeket is mobilizálhat a vízben vagy a talajban, ami növeli annak kockázatát, hogy ezek bekerülnek az élelmiszerláncba;

    O. mivel az O3 magas szintje károsítja a növényi sejteket, rontja a növények reprodukcióját és növekedését, és ezáltal csökkenti a mezőgazdasági növények terméshozamát, az erdők növekedését és a biodiverzitást; mivel a változó éghajlati viszonyok, valamint a szén-dioxid (CO2) és más szennyező anyagok, például a reaktív nitrogén kibocsátásának növekedése módosítja a vegetáció O3-ra adott reakcióját; mivel ezek a módosítók befolyásolják a levelek által felvett O3 mennyiségét, megváltoztatva ezzel a növények növekedésére, a terméshozamra és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatás mértékét[47];

    P. mivel a toxikus hatású fém szennyezőanyagok, mint például az ólom (Pb), a higany (Hg) és a kadmium (Cd), az embereken túl káros hatásokat gyakorolhatnak a növényekre és az állatokra is, és mivel a légköri koncentrációjuk ugyan alacsony lehet, mégis hozzájárulnak a toxikus fémek talajban, üledékekben és organizmusokban való lerakódásához és felhalmozódásához; mivel a toxikus fémek és a perzisztens szerves vegyületek a környezeti toxicitásuk mellett hajlamosak az állatokban és a növényekben történő bioakkumulációra és a biomagnifikációra is, ami azt jelenti, hogy a szervezetek szöveteiben a koncentráció magasabb szintet ér, ahogy feljebb jut az élelmiszerláncban;

    Q. mivel a közúti közlekedésben jelentősen csökkent az összes légszennyező anyag, annak ellenére, hogy 1990-hez képest nőtt a személy- és teherforgalom; mivel a közúti közlekedés továbbra is elsődleges szerepet játszik az NOx-kibocsátásban (az EU teljes NOx-kibocsátásának 39%-át téve ki), és a második legnagyobb mértékben járul hozzá a korom- (26%) és ólomkibocsátáshoz (16%) az EU-ban; mivel a városi területeken a közúti közlekedés a légszennyezés fő oka a járművek kibocsátásai (forgalommal összefüggő kipufogógáz-kibocsátások), valamint a fék- és gumiabroncskopás (forgalommal összefüggő nem kipufogógáz-kibocsátások) miatt; mivel Európában a dízelüzemű járművek felelősek a közúti közlekedéssel kapcsolatos összes légszennyezési költség körülbelül 75%-áért[48];

    R. mivel az EU-ban az elsődleges PM10-kibocsátás harmadik legjelentősebb forrása a mezőgazdaság, ahogyan azt az Európai Környezetvédelmi Ügynökség is hangsúlyozza; mivel a mezőgazdaságból származó NH3-kibocsátás hozzájárul az Európa-szerte minden tavasszal tapasztalt magas PM-koncentrációkhoz, valamint rövid és hosszú távú negatív egészségügyi hatásokhoz[49]; mivel a mezőgazdaságból származó metánkibocsátás fontos prekurzora a talajszinti ózonnak, amely káros hatással van az emberi egészségre;

    S. mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 33 tagországában az SOx-kibocsátások[50] több mint feléért és az NOx-kibocsátások[51] egyötödéért az energiatermelő és -elosztó ágazat felelős;

    T. mivel a széntüzelésű és lignittüzelésű erőművek jelentős mértékben hozzájárulnak a higanykibocsátáshoz az EU-ban, és mivel az uniós ipar higanykibocsátásának 62%-a széntüzelésű erőművekből származik[52]; mivel a higany veszélyes neurotoxin, amely viszonylag alacsony szintű kitettség mellett is károsítja az idegrendszert;

    U. mivel 2005-ben az Európát övező tengereken (a Balti-tenger, az Északi-tenger, az Atlanti-óceán északkeleti része, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger) a nemzetközi hajózásból származó kén-dioxid-kibocsátás (SO2) becsült értéke évi 1,7 millió tonna, az NO2-kibocsátásé évi 2,8 millió tonna, a PM2,5-kibocsátásé pedig 195 000 tonna volt[53];; mivel egy, a Bizottság megbízásából készült tudományos tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy további intézkedések nélkül a tengeri NOx-kibocsátás valószínűleg egy évtizeden belül meg fog egyezni a szárazföldi NOx-kibocsátással[54];

    V. mivel az EU kültéri levegőminőségre vonatkozó politikai kerete jól strukturált, a beltéri levegő minőségére vonatkozó uniós jogszabályok viszont széttagoltak; mivel a légszennyezés holisztikusabb uniós szakpolitikai megközelítésére lehet szükség, garantálva, hogy a környezeti levegő minőségére, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, a vegyi anyagokra és az épületekre vonatkozó jogszabályok teljes mértékben összhangban legyenek, és kölcsönösen erősítsék egymást, különösen annak érdekében, hogy garantálják a munkavállalók és a nyilvánosság biztonságát a fogyasztási cikkekben lévő veszélyes anyagokkal szemben;

    W. mivel 18 tagállam ellen folyamatban lévő 18 kötelezettségszegési eljárásból 13-at az uniós határértékeket meghaladó PM10-kibocsátás miatt indítottak, 11-et NO2-kibocsátás miatt és 1-et SO2-kibocsátás miatt, míg további 6 kötelezettségszegési eljárás van folyamatban a nyomonkövetési követelmények végrehajtásának elmulasztása miatt; mivel a PM10- és SO2-határértékeket 2005-ig kellett volna teljesíteni;

    X. mivel 2019-re vonatkozóan 17 tagállam jelentette be az NO2-re vonatkozó uniós levegőminőségi normák túllépését, 14 tagállam a PM10, 4 tagállam a PM2,5, 1 tagállam pedig az SO2 túllépését;

    Y. mivel a jelenlegi helyzet megköveteli, hogy az országok több támogatást kapjanak (technológiai, logisztikai és pénzügyi támogatás és iránymutatások) a meglévő jogszabályok végrehajtásának javítására;

    Z. mivel az egyik helyi bíróság nemrégiben hozott határozata kimondta, hogy Brüsszel régió kormánya, ahol az európai intézmények találhatók, hat hónapon belül jogilag köteles a legforgalmasabb utakra, például a Rue de la Loi-ra levegőminőséget mérő rendszereket telepíteni, amelyeknek mérniük kell az NO2, a PM10 (durvarészecskék) és a PM2,5 (finomrészecskék) koncentrációját;

    AA. mivel az EU lakosságának többsége nem tartja elégségesnek a jó levegőminőség előmozdítását célzó állami fellépéseket, és mivel az EU lakosságának több mint 70%-a elvárja, hogy az EU további intézkedéseket javasoljon[55]; mivel a levegőminőség javítása a társadalom olyan mentalitásbeli változásával kapcsolatos, amelyet nem lehet egyszerűen csak jogszabály-módosítással elérni, hanem inkább a tiszta levegővel kapcsolatos politikák előnyeiről szóló figyelemfelhívó kampányokra van szükség;

    Egy részlegesen hatékony eszköz, amelyet javítani kell

    1. elismeri, hogy a tiszta levegőre vonatkozó uniós politika három pillére sikeresen szorította le Európában a legtöbb légszennyező anyag kibocsátását és koncentrációját; elismeri, hogy míg a környezeti levegő minőségéről szóló uniós irányelvek hatékonynak bizonyultak a közös uniós levegőminőségi előírások meghatározásában, valamint a levegőminőségre vonatkozó információk cseréjének elősegítésében, csak részben voltak eredményesek a légszennyezés csökkentésében és annak az egészségre, az életminőségre és a környezetre gyakorolt káros hatásának visszaszorításában; felhívja a figyelmet arra, hogy számos tagállam még mindig nem tartja be teljes mértékben a jelenlegi levegőminőségi előírásokat, és nem tesz elegendő intézkedést a levegőminőség javítása és a túllépések minimálisra csökkentése érdekében, még azt követően sem, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, és bírósági végzéseket adtak ki, amelyek a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek betartását követelik meg;

    2. hangsúlyozza, hogy Európa legnagyobb részén megnőtt a légszennyezéssel összefüggő kórképek, például az asztma, a neurotoxikus betegségek és az endokrin rendszert károsító betegségek száma, ami nemcsak az európai jogszabályok teljes körű alkalmazását indokolja, hanem a Bizottság által indított gyors és hatékony kötelezettségszegési eljárásokat is, ha a tagállamok nem tartják be az előírásokat;

    3. elismeri azt a tényt, hogy a légszennyezés nem ismer határokat, és hogy a légszennyező anyagok jelentős mértékben kicserélődnek a tagállamok között, valamint az EU és az Unión kívüli országok között, ahogy azt a levegőminőségről szóló második helyzetkép is megállapítja; rámutat arra, hogy a tagállamok nem képesek semmilyen intézkedést hozni a területükön kívüli kibocsátási forrásokkal szemben; arra bátorítja a Bizottságot, hogy az integrált és holisztikus megközelítés biztosítása érdekében az új levegőminőségi politika kialakításakor vegye figyelembe a légszennyezés összetett jellegét (pl. a másodlagos részecskeanyagok képződése, a légszennyezés globális és uniós átadása);

    4. megjegyzi, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek 15–20 éves levegőminőségi előírásokon alapulnak, és hogy némelyikük sokkal gyengébb, mint a WHO jelenlegi iránymutatásai és a rák élettartam alatti többletkockázatán alapuló becsült referenciaszintek, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos legújabb tudományos eredmények által javasolt szintek; üdvözli az európai zöld megállapodásban a levegőminőségi előírások felülvizsgálatára tett kötelezettségvállalást, és felszólítja a Bizottságot, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek jogalkotási módosításain keresztül a PM10, PM2.5, SO2 és O3 értékeket hozza összhangba a WHO iránymutatásaival, a benzol (C6H6) és a benzo(a)pirén (BaP) értékeket pedig a WHO referenciaszintjeivel azt követően, hogy egészségügyi, környezeti, társadalmi és gazdasági szempontokra vonatkozó átfogó hatásvizsgálatot végeztek; megállapítja, hogy a WHO irányelveinek felülvizsgálata jelenleg folyik, és hamarosan közzéteszik őket; rámutat arra, hogy amint az új WHO-iránymutatások rendelkezésre állnak, naprakésszé kell tenni az uniós levegőminőségi előírásokat, és ezeknek a legújabb tudományos és műszaki bizonyítékok alapján történő rendszeres felülvizsgálatát kötelezővé kell tenni annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a WHO rendszeresen frissített iránymutatásaival; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményben meghatározott, az ökoszisztémák védelmét szolgáló legújabb kritikus terheléseket is;

    5. hangsúlyozza, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által összegyűjtött adatok szerint és a PM10-kibocsátás csökkenése ellenére a 2000 és 2015 között megfigyelt európai országok városi lakosságának többsége a WHO iránymutatásaiban ajánlott éves irányértéknél magasabb koncentrációknak van kitéve; felkéri a Bizottságot, hogy amennyiben joghézagokat talál, tegyen javaslatot jogszabályra, és vizsgálja meg a szennyezés más dimenzióival, például a zajszennyezéssel kapcsolatos járulékos előnyöket is; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a beltéri légszennyezés következményeit, és a beltéri légszennyezés valamennyi releváns forrására vonatkozóan keressen jogalkotási megoldásokat;

    6. ajánlja, hogy adott esetben a felülvizsgált levegőminőségi előírások és nyomonkövetési követelmények a legújabb tudományos bizonyítékok értékelése alapján terjedjenek ki az EU-ban más olyan nem szabályozott szennyező anyagokra is, amelyek bizonyítottan káros egészségügyi és környezeti hatással bírnak, mint például az ultrafinom részecskék, a korom, a higany és az ammónia; kiemeli az EU azon törekvését, hogy vezető szerepet töltsön be az egészséges bolygót célul kitűző átmenet során, és emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy globális vezetővé váljon, jó példával kell elöl járnia, többek között az összes légszennyező anyagra vonatkozó ambiciózus minőségi előírások elfogadásával és végrehajtásával;

    7. megjegyzi, hogy a Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárások túlnyomó része eddig a határértékek túllépésével függött össze, ami azt mutatja, hogy a határértékek voltak a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv leginkább érvényesíthető elemei; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a jelenlegi célértékek (O3, As, Cd, Ni és BaP) határértékekkel való felváltására; rámutat arra, hogy az éves előírások lehetővé teszik, hogy a szennyezőanyag-koncentráció kiugró értékei észrevétlenül maradjanak, különösen a PM2,5 esetében;

    8. felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre a nyilvánosság vagy a tudományos közösség számára egészségügyi szempontból aggodalomra okot adó anyagokra és vegyületekre, például a mikroműanyagokra vonatkozó megfigyelési listát (a továbbiakban: a megfigyelési lista), amely lehetővé teszi majd ezen újonnan megjelenő vegyületeknek és anyagoknak az emberi egészség szempontjából való relevanciájára, valamint a legmegfelelőbb monitorozási megközelítésekre és módszertanokra vonatkozó új ismeretek nyomon követését is;

    A légszennyezés mérése

    9. hangsúlyozza, hogy a légszennyezés alul- vagy felülértékelésének elkerülése érdekében biztosítani kell, hogy a levegőminőséget a tagállamok megfelelő helyszíneken és kibocsátási forrásokon mérjék, és reprezentatív eredményeket kapjanak; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák megfigyelőhálózataikat, erősítsék meg a területükön lévő szennyező anyagok szintjével kapcsolatos ismereteket, és értékeljék a levegőminőség mérésére szolgáló megfigyelőhálózataik szintjét a légszennyezés krónikus és alkalomszerű helyzeteinek azonosítása és azok megoldása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy érvényesítse az irányelv e tekintetben fennálló kötelezettségeit, és biztosítsa, hogy a mintavételi pontok összehasonlíthatóak és az adott területre nézve reprezentatívak legyenek, többek között azáltal, hogy azonnali támogatást nyújt a tagállamoknak a rögzített mérőállomások és a modellezés kombinációjának felállításához, opcionálisan passzív mintavételi pontok segítségével, garantálva ezzel a reprezentatív eredményeket, és elkerülve a rendszerszintű hiányosságokat, továbbá támogatást nyújtva a szakértők képzéséhez és felvételéhez, valamint nagyobb pontosságot biztosítva a felügyelet, az ellenőrzés és a mérés terén, és létrehozva egy, a bevált gyakorlatok cseréjét elősegítő platformot; hangsúlyozza, hogy folyamatosan új szakértőket kell képezni, ideértve a más területeken dolgozó és e területen aktívvá válni kívánó szakemberek, valamint a fiatal munkanélküliek átképzését; hangsúlyozza, hogy a tagállamok azon lehetősége, hogy kiválaszthatják azokat a megfigyelési helyszíneket, ahonnan adatokat közölnek az EEA-nak, a légszennyező anyagok koncentrációjának alulbecsülését is eredményezheti;

    10. elismeri, hogy a tagállamok a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvekben meghatározott kritériumok alapján a levegőminőség mérésére szolgáló megfigyelőhálózatot hoztak létre több mint 4000 mérőállomással és 16 000 mintavételi ponttal; rámutat arra, hogy a helyszínre vonatkozó rendelkezések több kritériumot tartalmaznak, és bizonyos fokú rugalmasságot tesznek lehetővé, ami megnehezítheti az ellenőrzést, és gyakran olyan helyzeteket teremt, ahol a városi megfigyelőhálózatok nem nyújtanak információt arról, hogy hol fordul elő a legmagasabb légszennyezőanyag-koncentráció, ami azzal a kockázattal jár, hogy a határértékek túllépései észrevétlenül maradnak; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy a 2008/50/EK irányelv 28. cikkével összhangban végrehajtási jogi aktus útján nyújtson azonnali útmutatást a tagállamoknak megfigyelőhálózataik felállításának módjáról; felszólítja a Bizottságot, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló felülvizsgált irányelvekre irányuló javaslatok keretében vizsgálja felül és hozzon létre új kötelező szabályokat a mérőállomások és mintavételi pontok helyszínére vonatkozóan, például a Bizottság kapjon lehetőséget további megfigyelőpontok előírására, amelyeket a szükséges helyeken helyeznek el, hogy biztosítsák a légszennyezés jobb mérését, vagy a mérőállomások minimális számának meghatározása a kibocsátási források típusai szerint (közlekedés, ipar, mezőgazdaság vagy lakosság);

    11. úgy véli, hogy a levegőminőség mérésére szolgáló hatékonyabb megfigyelőhálózatnak fel kell tudnia mérni a főbb szennyező források által a közeli falvakban és a védett ökoszisztémákban a levegőminőségi normákra gyakorolt hatást, és több információt kell szolgáltatnia az értékelendő szennyező anyagok köréről;

    12. javasolja a rögzített megfigyelés és a modellezés kombinációjának bevezetését opcionálisan passzív mintavétel segítségével, mivel rögzített mérőállomásokkal nehéz megragadni a légszennyező anyagok nagy változékonyságát; hangsúlyozza, hogy a levegőminőség modellezése kiegészítheti a mintavételt; ezért rámutat arra, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelveknek világosabban be kell építeniük a levegőminőség-modellezést (megfelelő térbeli felbontással) a levegőminőség-értékelési folyamatba; hangsúlyozza a valós idejű levegőminőségi adatok fontosságát; rámutat arra, hogy a Bizottságnak mindig figyelembe kell vennie a legújabb műszaki mérési rendszereket, normákat és szabványokat;

    13. hangsúlyozza, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek ugyan rendelkeznek a kibocsátások csökkentéséről azokon a helyeken, ahol az emberek a leginkább szenvednek a légszennyezéstől, vagy ahol a legmagasabb a koncentráció, e konkrét rendelkezések végrehajtásának megerősítése érdekében a Bizottságnak további iránymutatást kell adnia a mintavételi pontok makroskálázásáról; megjegyzi, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági csoportok jobban ki vannak téve a légszennyezésnek, mivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy ők erősen szennyező források közelében élnek, mind kültéren, például a közlekedés és az ipari területek, mind beltéren, például a háztartások fűtésére szolgáló alacsony minőségű szilárd tüzelőanyagok elégetése; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az uniós jogszabályokban megfelelőbben és jobban kell tükrözni az emberek légszennyezésnek való kitettségét, és sürgeti a Bizottságot, hogy a „lakosság általános expozíciójára” és a megfigyelési helyek reprezentativitására vonatkozó rendelkezésekre irányuló kritériumok kidolgozása érdekében a levegőminőségi mutatókba foglaljon bele olyan új indikátorokat, mint például a mérőállomások és mintavételi pontok körüli népsűrűség, továbbá hogy ossza meg az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatokat, mint amilyen a levegőminőség javításának kiemelt területei; hangsúlyozza azonban, hogy ezeknek az új kritériumoknak ki kell egészíteniük, és nem helyettesíteniük kell a határértékeket, amelyek eddig a legjobban ellenőrizhető normáknak bizonyultak, továbbá hogy ugyanazokat a levegőminőségi normákat kell alkalmazni Európa-szerte;

    A Covid19-válságból levont tanulságok

    14. rámutat, hogy a Covid19-világjárvány példa az emberi egészség és az ökoszisztéma egészsége közötti elválaszthatatlan kapcsolatokra; hangsúlyozza, hogy az új szakpolitikák kidolgozásakor figyelembe kell venni a Covid19-világjárványból a légszennyezéssel kapcsolatban levont tanulságokat;

    15. megjegyzi, hogy a világjárvány terjedésének megfékezésére irányuló korlátozó intézkedések ideiglenesen a forgalom és az ipari tevékenység drasztikus csökkenéséhez vezettek, és ennek következtében kontinentális léptékben soha nem látott módon csökkentek a kibocsátások és a légszennyezés, továbbá a szennyezőanyag-koncentráció jóval a jogszabályban rögzített határértékek és a WHO ajánlásai alatt voltak, ami egyértelműen mutatja az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatását; javasolja, hogy valamennyi intézkedést vizsgáljanak meg kifejtett hatásuk megértése végett, valamint sajnálattal állapítja meg, hogy a légszennyezésnek való folyamatos, hosszú távú kitettség súlyosbíthatja a légzőszervi betegségek, például a Covid19 hatását; aggodalmának ad hangot azzal a kockázattal kapcsolatban, hogy a szennyezés visszalendülhet a korábbi szintekre, vagy – ami még rosszabb – még magasabb szintet is elérhet, és óvatosságra int a légszennyezés csökkentésére irányuló helyi intézkedések elhalasztásával vagy megszüntetésével kapcsolatban; rámutat arra, hogy a légszennyezés számottevő csökkentése hosszú távon jelentős előnyökkel járna az emberi egészség, valamint a mezőgazdaság és a természetes ökoszisztémák szempontjából; hangsúlyozza ezért, hogy a légszennyezés elleni küzdelemnek az uniós helyreállítási terv középpontjában kell állnia, és hogy a kötelező uniós levegőminőségi követelmények és azok hatékony végrehajtása kulcsfontosságúak a polgárok egészségének garantálásához és a jövőbeli egészségügyi veszélyekkel szembeni rezilienciájuk javításához; sürgeti a tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusabbak a tiszta levegővel kapcsolatos politikáikban, többek között az EU Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközéből nyújtott finanszírozás célzott felhasználásával;

    16. megjegyzi, hogy a Covid19-válság megmutatta, hogy a motorizált forgalom csökkentése és a mobilitási szokások megváltoztatása hatékony eszköz a városok légszennyezésének csökkentésére; ezért úgy véli, hogy elő kell mozdítani az olyan bevált gyakorlatokat, mint a közeli vásárlás, az önkéntes távmunka, az elektronikus ügyintézés vagy a csúsztatott munkaidő;

    A levegőminőségre vonatkozó sikeres helyi politikák előmozdítása

    17. rámutat arra, hogy a légszennyezés egyértelmű csökkenő tendenciái főleg a politikák egyeztetett végrehajtása esetén figyelhetők meg, ezért a helyi politikák sikeres kialakításában és végrehajtásában alapvető szerepe van az Unió-szerte egységes megközelítésnek; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai koherencia eléréséhez a különböző hatóságok közötti együttműködésre is szükség van, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e tekintetben szorosan működjenek együtt a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki koherens és hosszú távú stratégiákat a tisztább levegő érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be új jogi rendelkezéseket a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvekbe annak megakadályozása érdekében, hogy a levegő minőségének javításában bizonyítottan hatékony helyi politikákat és intézkedéseket mélyreható elemzés és értékelés nélkül visszavonják;

    18. üdvözli a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek 2019-ben közzétett célravezetőségi vizsgálatát; felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal való gyors és hatékonyabb együttműködés lehetőségeit a levegőminőséggel kapcsolatos jogszabályoknak – többek között uniós finanszírozás révén – való megfelelés előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget és biztosítson szakértelmet azoknak a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak, amelyeknek nehézséget okoz a levegőminőségre vonatkozó jogszabályok érvényre juttatása és végrehajtása;

    19. ösztönzi a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre olyan stratégiai és tényeken alapuló fenntartható városi mobilitási terveket, amelyek célja a különböző közlekedési ágazatokat és közlekedési módokat célzó szakpolitikák, ösztönzők és támogatások összehangolt tervezése, például az elektronikus töltőállomások és más alternatív üzemanyagok vagy meghajtórendszerek bevezetésének ösztönzésére irányuló intézkedések, így a cseppfolyósított földgázzal (LNG), a lítiumion-akkumulátorokkal, a hidrogénnel, az üzemanyagcellákkal és a hálózatból származó energiával kapcsolatos, a fenntartható és hozzáférhető közlekedési szolgáltatásokhoz kapcsolódó beruházások, valamint a meglévő közlekedési eszközök felújításába történő beruházásokkal, a tiszta közlekedési módokkal és mobilitási szolgáltatásokkal kapcsolatos technológiákkal, az aktív, megosztott és kibocsátásmentes közlekedési módok infrastruktúrájával, az alacsony kibocsátási zónákkal és a tankolási rendszerekkel kapcsolatos intézkedések, továbbá az EU légszennyezés elleni küzdelemben betöltött szerepével kapcsolatos lakossági tájékoztatás és kommunikációs tevékenységek igényeken alapuló tervezése;

    20. hangsúlyozza, hogy a városoknak egészségesebbeknek kell lenniük, és jelentősen csökkenteniük kell a légszennyezettség szintjét; felhívja a helyi hatóságokat, hogy dolgozzanak ki fenntartható városi terveket, például úgy, hogy zöldterületeket, gyalogos és autómentes övezeteket alakítanak ki a városközpontokban, ösztönzik a gyaloglást és a kerékpározást, a tömegközlekedés használatát, a megosztáson alapuló, fenntartható mobilitási megoldásokat, biztosítva ugyanakkor a motorizált közlekedéssel való együttélést; rámutat arra, hogy a széles, jól karbantartott és akadálytalan járdák és kerékpárutak, amelyek a központi közlekedési útvonalakra összpontosulnak, és beépülnek a meglévő úthálózatokba, miközben biztonságosan el vannak választva gépjárműforgalmi sávoktól, ösztönözhetik az aktív utazást, mint a kerékpározást és a gyaloglást; sürgeti a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy ennek megfelelően fogadjanak el ambiciózus politikákat és intézkedéseket; úgy véli, hogy a hosszú távú várostervezés alapját a „15 perces városoknak” kell képezniük, ahol az otthonok, a munkahelyek, a közszolgáltatások és az üzletek gyalogosan vagy tömegközlekedéssel 15 percen belül elérhetők; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy évente odaítélendő díjat azon városok vagy régiók számára, amelyek a leghatékonyabb intézkedéseket hozták a légszennyezés csökkentése érdekében, és látható és kézzelfogható eredményeket értek el, annak érdekében, hogy ösztönözze a helyi és nemzeti hatóságokat az aktívabb és hatékonyabb működésre, és előmozdítsa ezeket az intézkedéseket európai szinten;

    21. rámutat, hogy a Bizottság legújabb fenntartható és intelligens mobilitási stratégiája a közösségi közlekedés, a gyaloglás és a kerékpározás, valamint az automatizált, összekapcsolt és multimodális mobilitás részarányának növelését javasolja, hogy jelentősen csökkenteni lehessen a közlekedésből eredő szennyezést és torlódásokat, különösen a városokban, és javítani lehessen az emberek egészségét és jóllétét;

    22. sürget egy kiterjedt kerékpáros-infrastruktúrába történő megfelelő beruházást, különösen a városi területeken, hogy valamennyi veszélyeztetett úthasználó biztonsága biztosítható, és a kerékpározás mint hatékony és egészséges ingázási mód vonzereje növelhető legyen; hangsúlyozza a vasút és a kerékpározás közötti zökkenőmentes intermodalitás biztosításának fontosságát a városi és vidéki területek közötti fenntartható ingázás biztosítása érdekében; e célból ösztönzi az EuroVelo hálózat bővítését;

    23. emlékeztet arra, hogy elsősorban a vidéki térségekben a tömegközlekedési kínálat gyakran nem kielégítő, rendszertelen és túl drága;

    A levegőminőséggel kapcsolatos uniós szakpolitikák hatása

    24. üdvözli a Bizottság szennyezőanyag-mentességi cselekvési tervének bejelentését; emlékeztet a természetvédelem és a levegőminőség közötti szoros kapcsolatra, és hangsúlyozza, hogy a légszennyezés olyan probléma, amely holisztikus megközelítést igényel, mivel az eutrofizáció és a savasodás révén negatívan hat a szárazföldi és vízi élővilágra is; felhívja a figyelmet arra, hogy minden új intézkedés értelmetlen lesz, ha a levegőminőséget nem kezelik megfelelően prioritásként és nem érvényesítik valamennyi uniós szakpolitikában a legfrissebb tudományos bizonyítékokkal és a kibocsátási forrásokra vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban, például az éghajlatra, az energiára, a közlekedésre, az iparra, a mezőgazdaságra és a hulladékkezelésre vonatkozó uniós jogszabályokban, biztosítva ugyanakkor az ellentmondások elkerülését és az összes szakpolitikai terület közötti jobb szinergiákat; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden területen és szinten szorosabban működjenek együtt, és fontoljanak meg minden műszaki megoldást a kibocsátás technológiasemleges csökkentése érdekében, így segítve a helyi hatóságokat abban, hogy a kibocsátásmentesség és a tisztább levegő elérése felé vezető, ambiciózus, ugyanakkor kihívást jelentő pályára lépjenek;

    25. rámutat a légszennyezés és az éghajlatváltozás közötti egyre szorosabb kapcsolatra, amit a hőmérséklet emelkedése és az ismétlődő hőhullámok által kiváltott növekvő ózonkoncentráció is mutat; úgy véli, hogy a légszennyezés elleni küzdelem holisztikus megközelítése összeegyeztethető az egyes szennyező anyagok sajátos jellemzőinek eseti alapú elemzésével, mint amilyen az ózon, amely egy színtelen és csípős gáz, és nem elsődleges szennyező anyag, és amelynek megelőzése a prekurzorok (NOx és VOC) hosszú távú csökkentésére irányuló intézkedéseket követel meg;

    26. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék a kibocsátásokra vonatkozó valamennyi jogszabály hatékonyságát, és erősítsék meg azokat, biztosítva azok hatékony végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a tiszta levegő garantálásának egyetlen hatékony módja a kibocsátások csökkentése a szennyezés forrásánál; figyelmeztet arra, hogy a legtöbb tagállam nem fogja teljesíteni a NEC-irányelvben meghatározott, 2020-ra és 2030-ra vonatkozó kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásait; hangsúlyozza, hogy szigorú intézkedésekre van szükség az összes közlekedési módból, különösen a közúti, a tengeri és a légi közlekedésből, valamint az ipari létesítményekből, az épületekből, a mezőgazdaságból és az energiatermelésből származó kibocsátások csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós levegőminőségi és kibocsátási normákat be kell építeni az EU kereskedelempolitikájába annak érdekében, hogy megakadályozzák a kibocsátás áthelyezését az EU-n kívülre, ami tovább súlyosbítaná az országhatárokon átterjedő légszennyezésnek az EU levegőminőségére gyakorolt hatását; javasolja, hogy a meglévő uniós alapokból fordítsanak megfelelő pénzügyi támogatást a tiszta levegővel kapcsolatos célkitűzésekre a tagállamok fellépéseinek támogatása érdekében;

    27. felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan indítson kötelezettségszegési eljárásokat a NEC-irányelvben meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások érvényesítése érdekében; kiemeli, hogy a kibocsátások ágazatokon átívelő csökkentésére irányuló uniós intézkedéseknek világos utat kell felvázolniuk ezen ágazatok kibocsátásmentessége és szennyezésmentessége felé; következetes szakpolitikai megközelítést szorgalmaz az üvegházhatást okozó gázok és a szennyezőanyag-kibocsátási rendeletek tekintetében;

    28. helyteleníti a NEC-irányelv 5. cikkében javasolt rugalmassági mechanizmust „A levegőminőségről szóló második helyzetkép” című bizottsági jelentésben (COM(2021)0003); hangsúlyozza, hogy 2018-ban tizenegy tagállam kérte kibocsátási határértékei kiigazítását; felszólítja a Bizottságot, hogy korlátozza a minimumra az emissziókataszter kiigazításának alkalmazását, és mérlegelje, hogy a tagállamok hoztak-e intézkedéseket a valamely ágazatból származó esetleges előre nem látott kibocsátások ellensúlyozására, mielőtt kérelmeznék az emissziókataszter kiigazítását;

    29. kiemeli, hogy a metánkibocsátást a levegőszennyezésre vonatkozó uniós jogszabályok nem szabályozzák, és az uniós éghajlatpolitika sem foglalkozik vele kifejezetten; üdvözli a metánkibocsátás csökkentésére irányuló, nemrégiben közzétett uniós stratégiát, és arra bátorítja a Bizottságot, hogy hatékonyan kezelje különösen a mezőgazdaságból és a hulladékból származó metánkibocsátás csökkentésének szükségességét;

    30. aggodalommal veszi tudomásul, hogy bár a legtöbb légszennyező anyag kibocsátása továbbra is csökkenő tendenciát mutat az Európai Unióban, a különösen a mezőgazdasági szektorból származó ammóniakibocsátás (NH3) továbbra is emelkedik, ami kihívások elé állítja a tagállamokat az uniós légszennyezettségi határértékek teljesítése terén; kiemeli, hogy a városi területeken az ammóniakibocsátás a levegőszennyezés egészségügyi hatásainak mintegy 50%-áért felelős, mivel az ammónia a szálló por egyik legfontosabb prekurzora; felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki a közös agrárpolitika (KAP) nemzeti stratégiai terveiből adódó lehetőséget a mezőgazdasági ágazatból származó légszennyezés leküzdésére; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ipari kibocsátásokról szóló irányelvvel összefüggésben is vizsgálja meg e kibocsátások csökkentésének lehetőségeit;

    31. rámutat arra, hogy az európai zöld megállapodás célja az EU környezeti hatásainak csökkentése, és mivel az ipar jelentős mértékben hozzájárul a környezetre nehezedő általános nyomáshoz, megfelelő mértékben hozzá kell járulnia ennek az általános célnak az eléréséhez; aggodalmának ad hangot az új ipari létesítmények építési gyakorlata miatt, amelyek kapacitása alig haladja meg az ipari kibocsátásokról szóló irányelv küszöbértékét, hogy szándékosan az irányelv hatályán kívül kerüljenek; üdvözli e tekintetben az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED) bejelentett felülvizsgálatát, amelynek célja a nagy ipari létesítmények által okozott szennyezés hatékonyabb kezelése, a legkevésbé negatív környezeti hatással járó ipari tevékenység előmozdítása és az EU környezet- és éghajlatvédelmi, energetikai és körforgásos gazdaságra irányuló politikáival való teljes összhang megteremtése; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be kötelezettséget a tagállamok számára, hogy tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé a megfelelésre és az engedélyekre vonatkozó információkat;

    32. e tekintetben úgy véli, hogy előnyös lenne más ágazatokat is bevonni az IED-be, továbbá érdemes lenne a minimumra korlátozni az irányelvből származó eltéréseket, felülvizsgálni a jelenleg rendelkezésre álló legjobb technológiákat, következetes eredményorientált megközelítést alkalmazni a legkevésbé negatív környezeti hatással járó ipari tevékenység előmozdítása érdekében, valamint olyan rendelkezéseket integrálni az irányelvbe, amelyek ösztönzik az előrelépést az engedélyezési szakaszban vagy a rendelkezésre álló legjobb technikákról szóló referenciadokumentumok (BREF) folyamatában;

    33. arra bátorítja a helyi hatóságokat, hogy levegőminőségi terveik részeként hajtsanak végre tájékoztató kampányokat és ösztönző programokat az épületek felújítására, valamint a régi, nem hatékony és szennyező lakossági fűtési és hűtési rendszerek cseréjére, amelyek az egészségre veszélyes anyagok által okozott levegőszennyezés nagy részéért felelősek; úgy véli, hogy a fenntartható megoldásokon alapuló távfűtés jó alternatíva lehet a szétszórt és egyáltalán nem hatékony egyéni fűtési forrásokkal szemben;

    34. megjegyzi, hogy a szilárd tüzelőanyagokat felhasználó villamosenergia-termelés belátható időn belül a levegőbe történő higanykibocsátás fő forrása lesz Európában; üdvözli e tekintetben, hogy legalább 10 uniós tagállam elkötelezte magán a szén kivezetése mellett; felszólítja a többi uniós tagállamot, hogy legkésőbb 2030-ig vonják ki a szenet az energiaforrások közül;

    35. felhívja a figyelmet arra, hogy míg a legtöbb szennyező anyag közlekedés általi kibocsátása jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben, az EU-ban továbbra is vannak olyan csomópontok, ahol – különösen a városi területeken, ahol a lakosok még mindig majdnem egyhatoda van kitéve az uniós levegőminőségi előírásokat meghaladó légszennyezettségi koncentrációnak – túl magas a levegőszennyezés szintje; hangsúlyozza, hogy a közlekedéssel összefüggő túlzott légszennyezés különösen a városi területeken és a közlekedési csomópontok közelében élő polgárok egészségére jelent veszélyt;

    36. emlékeztet arra, hogy a fő NOx-forrást Európában a közúti közlekedés jelenti; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorú uniós gépjármű-kibocsátási normákat a légszennyező anyagokra (a könnyű személy- és haszongépjárművekre vonatkozó Euro 7 és a nehézgépjárművekre vonatkozó Euro VII szabványok) technológiasemleges módon, amely nem tesz különbséget az üzemanyagok között; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a járművekre vonatkozó új vizsgálati eljárásokat a mért szabályozott szennyező anyagok körének kiszélesítése, a mérések pontosságának és hatékonyságának növelése, valamint a kiskapuk megszüntetése érdekében, ezáltal biztosítva a kibocsátási normák valós vezetési körülmények között történő betartását;

    37. hangsúlyozza, hogy létfontosságú a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek piacának ösztönzése, és a tagállamok számára olyan iránymutatások kidolgozása, amelyek arra biztatják őket, hogy ösztönzők széles skáláját vezessék be a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek számára, biztosítva ugyanakkor, hogy ezek az ösztönzők valós vezetési feltételek mellett mért legalacsonyabb kibocsátási értékű járművekre irányuljanak; hangsúlyozza, hogy a töltőállomások infrastruktúrájának rendelkezésre állása és hozzáférhetősége – többek között az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv értelmében a magán- és középületekben –, valamint a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek versenyképessége elengedhetetlen ahhoz, hogy nőjön a fogyasztók körében e járművek elfogadottsága;

    38. úgy véli, hogy az uniós csomópontok levegőminőségének javítása érdekében alapvető fontosságú egy fenntarthatóbb és kevésbé szennyező közlekedési rendszer és a mobilitási infrastruktúra kialakítása felé való elmozdulás, amely az összes rendelkezésre álló eszközt a lehető leghatékonyabban felhasználja, figyelembe veszi a legújabb tudományos eredményeket és a legújabb technológiai újításokat, és amelynek célja a közúti torlódások csökkentése, különösen a városi területeken; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat közlekedési infrastruktúrájuk rendszeres minőség-ellenőrzésében a torlódásmentesítendő és optimalizálandó területek azonosítása érdekében, és hozzon megfelelő intézkedéseket ezeken a területeken, hogy a levegőminőséget saját jogán prioritásként kezeljék, többek között a rendelkezésre álló uniós források felhasználásával és a fő finanszírozási mechanizmusok – például az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap – célirányosabbá tételével;

    39. ismételten hangsúlyozza a közúti közlekedésről a kevésbé szennyező közlekedési formákra, például a kombinált, belvízi és a vasúti közlekedésre való rendszerszintű átállás fontosságát, és hogy erre jó alkalmat ad a vasút 2021-es európai éve; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) teljes megvalósításával, a szűk keresztmetszetek megszüntetésével és a hiányzó összeköttetések pótlásával sürgősen javítani és modernizálni kell a vasúti infrastruktúrát, különösen a transzeurópai közlekedési hálózat keretében, valamint tovább kell könnyíteni és ösztönözni kell az inter- és multimodalitást; úgy véli, hogy „az utolsó kilométerek” és a közepes távolságok esetében ezt a megközelítést ötvözni kell a közúti közlekedés hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tételének szükségességével;

    40. hangsúlyozza, hogy a közúti közlekedésből származó levegőszennyezés csökkentésének leghatékonyabb módja a hagyományos üzemanyagokról a tisztább alternatív üzemanyagokra való áttérés előmozdítása, az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelvben leírtaknak megfelelően; úgy véli, hogy az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó széndioxid-kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló (EU) 2019/631 rendelet közelgő felülvizsgálata felgyorsítaná a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek elterjedését;

    41. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a hatályos jogszabályokban szereplő kibocsátási előírások jobb érvényesítését, és hívják fel a figyelmet a használt autók ökológiai normákkal való összehangolásának lehetőségeire, például utólagos átalakítás révén;

    42. kiemeli, hogy a kombinált áruszállítás hozzájárul a közlekedés kibocsátásának csökkentéséhez azáltal, hogy előmozdítja a közúti árufuvarozás helyett az alacsonyabb kibocsátású közlekedési módokra, többek között a kibocsátásmentes folyami folyosókra való áttérést;

    43. rámutat, hogy figyelembe kell venni azokat a strukturális korlátokat, amelyek befolyásolhatják az alternatív közlekedési módok bevezetését a legkülső régiókban és a szigeteken; felhívja a Bizottságot és a legkülső régiók kormányait, hogy irányozzanak elő olyan cselekvési tervet, amelynek célja, hogy ösztönzőket és egyedi finanszírozást biztosítsanak e régiókban a közlekedés számára;

    44. hangsúlyozza, hogy a tengeri szállításból származó levegőszennyezés évente több mint 50 000 halálesetet okoz az EU-ban, és ezért azt tovább kell csökkenteni[56]; hangsúlyozza, hogy az EU-nak megfelelő és hatékony intézkedéseket kell elfogadnia a tengeri szállítás szabályozására; felhívja a figyelmet arra, hogy a hajózásból, a darukból, az üdülési célú hajóutakból és a különböző szállító járművekből származó további szennyezéssel szembesülő kikötővárosoknak foglalkozniuk kell ezekkel a szempontokkal, ha levegőminőségüket javítani kívánják; aggodalommal jegyzi meg, hogy az ágazat növekedésével a hajók levegőminőségre gyakorolt káros hatása tovább növekszik; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen eleget a leginkább szennyező hajók kikötőkbe való bejutásának szabályozására vonatkozó kötelezettségének, és kötelezze a kikötött hajókat a rendelkezésre álló elektromos és egyéb utántöltő infrastruktúra, például a tengerparti villamos energia használatára a szennyező kibocsátások csökkentése érdekében, ezáltal védve a tengerparti területeket és lakosságukat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden európai kikötőben vezessék be a „nulla kibocsátást a kikötőhelyen” elvet;

    45. hangsúlyozza, hogy a kibocsátás-ellenőrzési területek (ECA-k) alapvető eszközök a hajózásból származó légszennyezés korlátozásában, és hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és az emberi egészségre és a tengeri biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatások csökkentéséhez; ezért szorgalmazza, hogy az ECA-kat terjesszék ki az összes uniós tengerre; felszólítja a tagállamokat, hogy szigorúan ellenőrizzék a felségvizeiken található ECA övezeteket;

    46. hangsúlyozza a légi közlekedés levegőszennyezésre gyakorolt hatását és az ebből következően az egészségre gyakorolt negatív hatásokat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a parkoló repülőgépek villamosenergia-ellátása a repülőtereken javíthatja a levegő minőségét, és ezért sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti szakpolitikai keretük vegye figyelembe, hogy a 2014/94/EU irányelvvel összhangban szükség van villamosenergia-ellátásra a repülőtereken;

    Levegőminőségi tervek

    47. megjegyzi, hogy a levegőminőségi tervek, amelyek a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek kulcsfontosságú követelményei azokban az esetekben, amikor a tagállamok nem felelnek meg a levegőminőségi előírásoknak, gyakran nem hatékonyak a várt eredmények elérése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy a 2008/50/EK irányelv 28. cikkével összhangban végrehajtási jogi aktus révén a lehető leghamarabb állapítson meg minimumkövetelményeket és bevált gyakorlatokat a levegőminőségi tervek kidolgozására és végrehajtására vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a levegőminőségi tervek határidőhöz kötött fellépést határozzanak meg, amely arányos a kezelendő szennyezés problémájával; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy elegendő finanszírozás álljon rendelkezésre a tervezett fellépés végrehajtásához, és hogy a végrehajtás méréséhez megbízható csökkentési számításokat vegyenek alapul; úgy véli, hogy a levegőminőségi tervek kidolgozásának jelenlegi hosszadalmas folyamata veszélyezteti a hatékonyságukat, és úgy véli, hogy a levegőminőségi terveknek célzottabbaknak kell lenniük, valamint rövid és középtávú intézkedésekre kell összpontosítaniuk, amelyek eredményorientáltak, és kezelik az azonosított fő szennyező forrásokból származó kibocsátásokat; rámutat arra, hogy az összehangoltabb és összehasonlíthatóbb intézkedések valamennyi tagállamban fokoznák azok hatékonyságát és általános elfogadását; kiemeli a települési és helyi hatóságok fontos szerepét a levegőminőségi tervek kidolgozásában és végrehajtásában, tekintettel a kiváltó tényezőknek és a légszennyezés következményeinek helyi jellegére;

    48. megjegyzi, hogy a tagállamok nyilvános éves jelentéseket készítenek a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv hatálya alá tartozó összes szennyező anyagról, és az irányelv 27. cikkének megfelelően évente jelentést tesznek a Bizottságnak; sajnálja azonban, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv nem írja elő a tagállamok számára sem azt, hogy jelentést tegyenek a Bizottságnak a levegőminőségi tervek végrehajtásáról, sem azt, hogy új intézkedések elfogadása vagy az előrehaladás elégtelensége esetén frissítsék azokat; rámutat továbbá arra, hogy a Bizottság nem elemzi és nem ad visszajelzést a benyújtott levegőminőségi tervekről és az azokban foglalt intézkedésekről; megjegyzi, hogy a benyújtott levegőminőségi tervekre adott megfelelő és kritikus visszajelzés segíthet a tagállamoknak a hatékonyabb intézkedéseket tartalmazó jobb levegőminőségi tervek kidolgozásában, és megakadályozhatja a levegőminőségi normáknak való meg nem felelést; felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be egy átláthatóbb és reagálóképesebb információcsere-rendszert és éves jelentéstételi kötelezettséget a levegőminőségi tervek végrehajtására, valamint a benyújtott levegőminőségi tervek értékelési eljárására vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok intézkedései gyorsan és eredményesen javítsák a levegőminőséget;

    49. rávilágít a helyi és regionális szinten rendelkezésre álló megfelelő szakértelem és források fontosságára a levegőminőségi tervek elkészítése, valamint a levegőminőség javítását célzó intézkedések megválasztásának, végrehajtásának és értékelésének kidolgozása szempontjából; hangsúlyozza e tekintetben, hogy fel kell hívni a figyelmet a rendelkezésre álló pénzeszközökre, technikai erőforrásokra és a helyi és regionális viszonyokhoz igazítható rugalmas módszerekre;

    A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek érvényesítése

    50. felhívja a figyelmet arra, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásával kapcsolatban 2021 februárjában 31 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban 20 tagállammal szemben; elismeri, hogy e kötelezettségszegési eljárások némelyike 2009 óta tart, és hogy a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások ellenére a szennyezés koncentrációjának túllépése továbbra is előfordul a tagállamokban; úgy véli, hogy a levegőminőségi előírások tagállamok általi folyamatos és rendszerszintű túllépése egyrészt arra utal, hogy a tagállamok nem kötelezték el magukat amellett, hogy hatékonyabb intézkedéseket hozzanak polgáraik egészsége és a környezet védelme érdekében, másrészt mutatja, hogy a jelenlegi végrehajtási eljárás nem hatékony; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvekkel kapcsolatos jelenlegi végrehajtási eljárást;

    51. aggodalmának ad hangot a NEC-irányelv végrehajtásának elmaradása miatt; figyelmeztet arra, hogy 2010 óta nem indítottak kötelezettségszegési eljárást a NEC-irányelvben meghatározott felső határokat meghaladó kibocsátások miatt, annak ellenére, hogy 3 tagállam soha nem jelentett be a felső határa alatti NH3-kibocsátást;

    52. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen jogi lépéseket, amint tudomást szerez arról, hogy nem hajtják végre az uniós levegőminőségi jogszabályokat, és a jogsértések megállapítása esetén haladéktalanul terjessze a Bíróság elé az ügyeket, valamint szabjon ki szankciókat; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen adjon világos és átfogó áttekintést a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokról, és haladéktalanul tegye közzé a szabályokat megszegő tagállamokkal folytatott kommunikációját; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok általi meg nem felelés gyors nyomon követésének biztosítása érdekében bocsássa rendelkezésre a szükséges erőforrásokat;

    53. emlékeztet továbbá arra, hogy a Számvevőszék légszennyezésről szóló 23/2018. számú különjelentése a levegőminőségi határértékekkel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások nagy számát is mutatja, továbbá azt, hogy Unió-szerte széles körű hiányosságok mutatkoznak a levegőminőségre vonatkozó jogszabályok végrehajtása terén; megjegyzi, hogy ez a végrehajtási hiányosság idővel egyre nagyobb, nem utolsósorban a kötelezettségszegési eljárások különböző szakaszaiban tapasztalt, ismétlődő – általában hat-nyolc éves – késedelmek miatt; úgy véli, hogy az a kétéves időszak, amelyen belül a Bizottságnak értesítést kell küldenie a határértékek túllépéséről, túl hosszú ahhoz, hogy biztosítsa az időben történő végrehajtást;

    54. felszólítja a tagállamokat, hogy az Európai Unió Bíróságának ítéleteivel összhangban javítsák a meglévő jogszabályok végrehajtását;

    A nyilvánosság tájékoztatása, figyelemfelhívása és részvétele

    55. úgy véli, hogy a nyilvánosság tájékoztatása és tudatossága döntő szerepet játszik a légszennyezés kezelésében és annak lehetővé tételében, hogy a polgárok közvetlenül részt vehessenek a levegőminőség javítását célzó fellépésekben; felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamok, régiók és városok eltérő módon határozzák meg a levegőminőségi indikátorokat, és hogy bizonyos szennyező anyagok tekintetében jelenleg nincsenek információs és figyelmeztetési küszöbértékek; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, az egész EU-ban alkalmazandó egységes levegőminőségi osztályozási rendszert; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint az érintett regionális és helyi hatóságokat, hogy indítsanak programokat a levegőminőséget javító beruházások megkönnyítésére;

    56. hangsúlyozza, hogy a tagállamok által a légszennyezés lehetséges egészségügyi hatásairól szolgáltatott információk szűkösek, nem egyértelműek és a nyilvánosság számára nehezen hozzáférhetők; megjegyzi azonban, hogy a levegőminőség állapotáról a lakosságnak nyújtott tájékoztatás tekintetében pozitív tendenciák tapasztalhatók a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek szerinti tagállami kötelezettségek gyakorlati végrehajtásában; szorgalmazza, hogy a tagállamokban és régiókban minden földrajzi szinten harmonizálják tovább a levegőminőséggel kapcsolatos információkat, biztosítva ugyanakkor a valós idejű, pontos levegőminőségi információkhoz való egyszerű hozzáférést; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat, valamint az érintett regionális és helyi hatóságokat, hogy indítsanak nyilvános tájékoztató és figyelemfelhívó kampányokat olyan témákban, mint a különböző típusú légszennyező anyagok és azok hatása az emberi egészségre vagy a légszennyezés jelenlegi szintjei az adott területen, beleértve a veszélyeztetett csoportokat célzó információkat is, továbbá tegyék közzé a legjobb és legrosszabb előrehaladást mutató levegőminőségi övezetek rangsorolását; úgy véli, hogy a releváns szennyező források környékén a légszennyezés pusztító hatásairól indított figyelemfelhívó kampányok és/vagy levegőminőségi kijelzők telepítése szintén javíthatja a lakosság tudatosságát és tájékozódását, és megváltoztathatja a viselkedést és a szokásokat, ami kihathat a levegő minőségére;

    57. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre és népszerűsítsék azokat az eszközöket, amelyek ösztönzik a nyilvánosság részvételét a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásában, mint például a tagállamok által kifejlesztendő online eszköz vagy alkalmazás, amely tájékoztatja a polgárokat a levegő minőségéről és annak az emberi egészségre gyakorolt hatásáról, és lehetővé teszi számukra azt is, hogy tájékoztatást kérjenek a levegőminőséget figyelő állomásoktól vagy mintavételi pontoktól, bejelentsék a levegőminőségi jogsértéseket, vagy visszajelzést adjanak a Bizottságnak a tagállamok levegőminőségi fellépéseivel kapcsolatos kérdésekről;

    58. hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek, a környezetvédelmi aktivisták és az oknyomozó újságírók a közelségük és az adatokhoz való közvetlen helyszíni hozzáférésük miatt döntő szerepet játszanak a környezeti levegő minőségére vonatkozó jogszabályok végrehajtásának előmozdításában és ellenőrzésében, és ezért teljes mértékben be kell őket vonni a konzultációs eljárásokba;

    59. sürgeti a Bizottságot, hogy frissítse a környezeti levegő minőségéről szóló irányelveket olyan kifejezett rendelkezésekkel, amelyek az Aarhusi Egyezménnyel összhangban garantálják a polgárok igazságszolgáltatáshoz való jogát, és felszólítja a Tanácsot, hogy segítse elő annak végrehajtását, ami különösen fontos, amikor a Tanács jogalkotói minőségében jár el;

    Egyéb ajánlások

    60. felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a beltéri levegő minőségének önálló szabályozását, illetve a fenntartható épületekre vonatkozó jogszabályok részeként történő szabályozását, amely kiterjed a zárt helyiségekben lévő beltéri levegő minőségére, legalább a közcélú és kereskedelmi ingatlanokban;

    61. elengedhetetlennek tartja a megfigyelőhálózat által elért eredmények átfogó elemzését és az éves jelentések kidolgozását, amelyek nyilvánosak, és elemzik a térbeli és időbeli adatokat, továbbá értékelik az életminőségre és az ökoszisztémákra gyakorolt hatást, és ajánlásokat fogalmaznak meg az észlelt állandó és ideiglenes légszennyezés kezelésére;

    62. úgy véli, hogy a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az ezen a területen bevált gyakorlatokkal rendelkező városok példáját általában más városok is kövessék, mégpedig készenléti vagy vészhelyzeti tervek kidolgozása és végrehajtása révén, amelyeket a lehető leghamarabb aktiválni kell, ha a közegészségügyet veszélyeztető szennyező gázok és részecskék magas koncentrációját jelzik, vagy az ténylegesen bekövetkezik;

    63. hangsúlyozza, hogy javítani kell a közlekedési dolgozók munkakörülményeit a magas szintű légszennyezésnek és mérgező füstnek kitett munkavállalók napi szintű védelmének javítása, valamint átképzésükbe, továbbképzésükbe és képzésükbe való beruházás révén;

    64. hangsúlyozza, hogy az alacsony kibocsátású és a kibocsátáscsökkentő technológiákkal kapcsolatos innováció és kutatás minden ágazatban elősegíti a kibocsátás csökkentését; sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a technológiasemlegesség elvét;

    65. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a levegőminőséggel kapcsolatos szakpolitikák garantálják az innovációt és a versenyképességet a kapcsolódó ágazatokban, miközben törekedjenek a szennyezőanyag-mentességi célok elérésére;

    66. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a fórumokat, és ösztönözzék a más országokkal folytatott konzultációkat annak az erőfeszítésnek a részeként, hogy hatékony megoldásokat találjanak, és megkönnyítsék az elfogadható levegőminőségi normák elérését célzó európai, nemzeti és helyi politikák végrehajtását;

    °

    ° °

    67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


     

     


     

     

    VÉLEMÉNY A KÖZLEKEDÉSI ÉS IDEGENFORGALMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (26.2.2021)

    a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

    a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásáról: a 2004/107/EK és a 2008/50/EK irányelv

    (2020/2091(INI))

    A vélemény előadója: Carlo Fidanza

     

     

    JAVASLATOK

    A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felkéri a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

    A. mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a szálló por, és különösen a finomrészecske (PM2,5) okozza a legsúlyosabb egészségügyi hatásokat; mivel folyamatban van a szálló porra és a PM2,5-re vonatkozó napi határértékek meghatározására irányuló munka;

    1. felhívja a figyelmet arra, hogy míg a legtöbb szennyező anyag közlekedés általi kibocsátása jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben, az EU-ban továbbra is vannak olyan csomópontok, ahol – különösen a városi területeken, ahol a lakosok még mindig majdnem egyhatoda van kitéve az uniós levegőminőségi előírásokat meghaladó légszennyezettségi koncentrációnak – túl magas a levegőszennyezés szintje; hangsúlyozza, hogy a közlekedéssel összefüggő túlzott légszennyezés különösen a városi területeken és a közlekedési csomópontok közelében élő polgárok egészségére jelent veszélyt;

    2. emlékeztet arra, hogy a WHO szerint a légszennyezés jelenti a legnagyobb környezeti kockázatot az emberi egészségre, mivel növeli a légzőszervi és szív- és érrendszeri betegségek előfordulását, valamint a szívrohamok, a rák, a cukorbetegség, az elhízás és a demencia kockázatát;

    3. üdvözli a Bizottság szennyezőanyag-mentességi stratégiájának létrehozását, és rámutat arra, hogy a valódi változás előidézéséhez világos célkitűzésekre, valamint a különböző tagállamokra és régiókra vonatkozó konkrét célokra van szükség;

    4. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes uniós levegőminőségi előírások nincsenek teljesen összehangolva a bevett egészségügyi ajánlásokkal; ösztönzi a Bizottságot, hogy a WHO jövőbeni ajánlásainak megfelelően frissítse az ultrafinom részecskékre, a metánra és a koromra vonatkozó referenciaértékeket;

    5. úgy véli, hogy az uniós csomópontok levegőminőségének javítása érdekében alapvető fontosságú egy fenntarthatóbb és kevésbé szennyező közlekedési rendszer és a mobilitási infrastruktúra kialakítása felé való, az összes rendelkezésre álló eszközt a lehető leghatékonyabban felhasználó, a legújabb tudományos eredményeket és a legújabb technológiai újításokat figyelembe vevő elmozdulás, amelynek célja a közúti torlódások csökkentése, különösen a városi területeken; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat közlekedési infrastruktúrájuk rendszeres minőségellenőrzésében a torlódásmentesítendő és optimalizálandó területek azonosítása érdekében, és hozzon megfelelő intézkedéseket ezeken a területeken, többek között a rendelkezésre álló uniós források felhasználásával és a fő finanszírozási mechanizmusok – például az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap – célirányosabbá tételével annak érdekében, hogy a levegőminőséget saját jogán prioritásként kezeljék;

    6. ösztönzi a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre olyan stratégiai és tényeken alapuló fenntartható városi mobilitási terveket, amelyek célja a különböző közlekedési ágazatokat és közlekedési módokat célzó szakpolitikák, ösztönzők és támogatások összehangolt tervezése, például az elektronikus töltőállomások és más alternatív üzemanyagok vagy meghajtórendszerek bevezetésének ösztönzésére irányuló intézkedések, így a cseppfolyósított földgázzal (LNG), a lítiumion-akkumulátorokkal, a hidrogénnel, az üzemanyagcellákkal és a hálózatból származó energiával kapcsolatos, a fenntartható és hozzáférhető közlekedési szolgáltatásokhoz kapcsolódó beruházások, valamint a meglévő közlekedési eszközök felújításába történő beruházásokkal, a tiszta közlekedési módokkal és mobilitási szolgáltatásokkal kapcsolatos technológiákkal, az aktív, megosztott és kibocsátásmentes közlekedési módok infrastruktúrájával, az alacsony kibocsátási zónákkal és a tankolási rendszerekkel kapcsolatos intézkedések, továbbá az EU légszennyezés elleni küzdelemben betöltött szerepével kapcsolatos lakossági tájékoztatás és kommunikációs tevékenységek igényeken alapuló tervezése;

    7. rámutat, hogy figyelembe kell venni azokat a strukturális korlátokat, amelyek befolyásolhatják az alternatív közlekedési módok bevezetését a legkülső régiókban és a szigeteken; felhívja a Bizottságot és a legkülső régiók kormányait, hogy irányozzanak elő olyan cselekvési tervet, amelynek célja, hogy ösztönzőket és egyedi finanszírozást biztosítsanak e régiókban a közlekedés számára;

    8. rávilágít a helyi és regionális szinten rendelkezésre álló megfelelő szakértelem és források fontosságára a levegőminőségi tervek elkészítése, valamint a levegőminőség javítását célzó intézkedések megválasztásának, végrehajtásának és értékelésének kidolgozása szempontjából; hangsúlyozza e tekintetben, hogy fel kell hívni a figyelmet a rendelkezésre álló pénzeszközökre, technikai erőforrásokra és a helyi és regionális viszonyokhoz igazítható rugalmas módszerekre;

    9. rámutat, hogy a Bizottság legújabb fenntartható és intelligens mobilitási stratégiája a közösségi közlekedés, a gyaloglás és a kerékpározás, valamint az automatizált, összekapcsolt és multimodális mobilitás részarányának növelését javasolja, hogy jelentősen csökkenteni lehessen a közlekedésből eredő szennyezést és torlódásokat, különösen a városokban, és javítani lehessen az emberek egészségét és jóllétét;

    10. emlékeztet arra, hogy elsősorban a vidéki térségekben a tömegközlekedési kínálat gyakran nem kielégítő, rendszertelen és túl drága;

    11. sürget egy kiterjedt kerékpáros-infrastruktúrába történő megfelelő beruházást, különösen a városi területeken, hogy valamennyi veszélyeztetett úthasználó biztonsága biztosítható, és a kerékpározás mint hatékony és egészséges ingázási mód vonzereje növelhető legyen; hangsúlyozza a vasút és a kerékpározás közötti zökkenőmentes intermodalitás biztosításának fontosságát a városi és vidéki területek közötti fenntartható ingázás biztosítása érdekében; e célból ösztönzi az EuroVelo hálózat bővítését;

    12. emlékeztet arra, hogy a Bizottság az európai zöld megállapodásról szóló közleményében kötelezettséget vállalt egy szennyezőanyag-mentességi cselekvési tervre; úgy véli, hogy a levegőminőségre vonatkozó jelenlegi uniós jogszabályok aktualizálása és időben történő végrehajtásának biztosítása kiemelkedő fontosságú a légszennyezés sikeres kezelése szempontjából;

    13. ismételten hangsúlyozza a közúti közlekedésről a kevésbé szennyező közlekedési formákra, például a kombinált, belvízi és a vasúti közlekedésre való rendszerszintű átállás fontosságát, és hogy erre jó alkalmat ad a vasút 2010-es európai éve; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) teljes megvalósításával, a szűk keresztmetszetek megszüntetésével és a hiányzó összeköttetések pótlásával sürgősen javítani és modernizálni kell a vasúti infrastruktúrát, különösen a transzeurópai közlekedési hálózat keretében, valamint tovább kell könnyíteni és ösztönözni kell az inter- és multimodalitást; úgy véli, hogy az utolsó kilométerek és a közepes távolságok esetében ezt a megközelítést ötvözni kell a közúti közlekedés hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tételének szükségességével;

    14. hangsúlyozza, hogy javítani kell a közlekedési dolgozók munkakörülményeit a magas szintű légszennyezésnek és mérgező füstnek kitett munkavállalók napi szintű védelmének javítása, valamint átképzésükbe, továbbképzésükbe és képzésükbe való beruházás révén;

    15. rámutat, hogy a környezeti levegőminőségről szóló irányelvek megfelelő végrehajtása és érvényesítése kihívást jelent; sürgeti ezért, hogy az új intézkedésekre irányuló javaslatok előterjesztését megelőzően megfelelően hajtsák végre és juttassák érvényre a 2008/50/EK irányelvet, és a közlekedésből származó kibocsátásokra vonatkozó minden más meglévő jogszabályt; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is működjenek együtt a WHO-val a globális levegőminőségi iránymutatásoknak a legfrissebb rendelkezésre álló bizonyítékok alapján történő frissítése során, majd a folyamat végén végezzenek levegőminőségi hatásvizsgálatot és szükség esetén vegyék fontolóra a levegőminőségre vonatkozó meglévő uniós jogszabályok esetleges felülvizsgálatát;

    16. üdvözli a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek 2019. évi célravezetőségi vizsgálatát; felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal való gyors és hatékonyabb együttműködés lehetőségeit a levegőminőséggel kapcsolatos jogszabályoknak való – többek között uniós finanszírozás révén történő – megfelelés előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget és biztosítson szakértelmet azoknak a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak, amelyeknek nehézséget okoz a levegőminőségre vonatkozó jogszabályok érvényre juttatása és végrehajtása;

    17. emlékeztet arra, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló jelenlegi irányelvre irányuló javaslatot megelőző 2005. évi hatásvizsgálatban a Bizottság úgy értékelte, hogy az irányelvre irányuló javaslata betartásának közvetlen költségei évi 5–8 milliárd eurót, a pénzben kifejezett egészségügyi előnyök pedig évi 37–119 milliárd eurót tesznek ki 2020-ban, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a levegőminőségi politikából adódó előnyök jelentősen meghaladják a végrehajtási költségeket;

    18. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a levegőminőséggel kapcsolatos szakpolitikák garantálják az innovációt és a versenyképességet a kapcsolódó ágazatokban, miközben törekedjenek a szennyezőanyag-mentességi célok elérésére;

    19. emlékeztet arra, hogy jelenleg 31 kötelezettségszegési eljárás van folyamatban 18 tagállam ellen a légszennyezés koncentrációs szintjeinek hibás nyomon követése vagy túllépése miatt, ami azt jelzi, hogy Unió-szerte széles körben hiányos a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtása; felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse a kötelezettségszegési eljárások különböző szakaszaiban tapasztalható késedelmeket annak megakadályozása érdekében, hogy ez a végrehajtási hiányosság tovább nőjön;

    20. emlékeztet továbbá arra, hogy a Számvevőszék légszennyezésről szóló 23/2018. számú különjelentése a levegőminőségi határértékekkel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások nagy számát is mutatja, továbbá azt, hogy Unió-szerte széles körű hiányosságok mutatkoznak a levegőminőségre vonatkozó jogszabályok végrehajtása terén; megjegyzi, hogy ez a végrehajtási hiányosság egyre tolódik, nem utolsósorban a kötelezettségszegési eljárások különböző szakaszaiban tapasztalt, ismétlődő – általában hat-nyolc éves – késedelmek miatt; úgy véli, hogy az a kétéves időszak, amelyen belül a Bizottságnak értesítést kell küldenie a határértékek túllépéséről, túl hosszú ahhoz, hogy biztosítsa az időben történő végrehajtást;

    21. aggodalommal veszi tudomásul az Európai Számvevőszék azon megjegyzését, hogy a határértékek túllépésének orvoslására irányuló levegőminőségi tervek gyakran nem hatékonyak, különösen a kibocsátások forrásnál történő csökkentésére irányuló megfelelő célzott intézkedések hiánya miatt;

    22. emlékeztet arra, hogy a közúti közlekedés továbbra is a nitrogén-oxid-kibocsátás legjelentősebb forrása, és az Unióban a részecskekibocsátás 10-11%-áért felelős; emlékeztet arra, hogy míg a közúti közlekedésből származó összes részecskekibocsátás csökken, a gumiabroncsok, a fékek és a tengelykapcsolók kopásából, valamint a közúti kopásból származó kibocsátás aránya egyre jelentősebbé válik; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a közúti közlekedésből származó, nem a kipufogógázokból eredő kibocsátások csökkentésének módjait; elvárja továbbá, hogy a személygépkocsik, kisteherautók, teherautók és buszok Euro 6/VI utáni kibocsátási normáinak közelgő felülvizsgálata nagyratörő és elérhető célokat tűzzön ki valamennyi jármű levegőszennyezési előírásai tekintetében, valós vezetési feltételek alapján;

    23. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a hatályos jogszabályokban szereplő kibocsátási előírások jobb érvényesítését, és hívják fel a figyelmet a használt autókra vonatkozó ökológiai normákkal való összehangolásuk lehetőségeire, például utólagos felszerelés révén;

    24. hangsúlyozza, hogy a közúti közlekedésből származó levegőszennyezés csökkentésének leghatékonyabb módja a hagyományos üzemanyagokról a tisztább alternatív üzemanyagokra való áttérés előmozdítása, az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelvben leírtaknak megfelelően; úgy véli, hogy az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó széndioxid-kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló (EU) 2019/631 rendelet közelgő felülvizsgálata felgyorsítaná a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek elterjedését;

    25. hangsúlyozza, hogy a tengeri közlekedés szintén jelentős mértékben hozzájárul az európai partok körüli légszennyezéshez; felhívja a Bizottságot, hogy az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv közelgő felülvizsgálata keretében ösztönözze a part menti villamos energia kikötőkben való használatát az érintett technológia elterjedésének ösztönzése érdekében;

    26. hangsúlyozza a légi közlekedés levegőszennyezésre gyakorolt hatását és az ebből következően az egészségre gyakorolt negatív hatásokat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a parkoló repülőgépek villamosenergia-ellátása a repülőtereken javíthatja a levegő minőségét, és ezért sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti szakpolitikai keretük vegye figyelembe, hogy a 2014/94/EU irányelvvel összhangban szükség van villamosenergia-ellátásra a repülőtereken;

    27. emlékeztet arra, hogy jelentős eltérések mutatkoznak abban, hogy az EU-ban miként és hol mérik és ellenőrzik a környezeti levegő szennyezettségét; úgy véli, hogy ez komoly problémát jelent, és egységes kritériumokat szorgalmaz arra vonatkozóan, hogy miként mérjék a légszennyezést, és hova telepítsenek mintavevő állomásokat; sajnálja, hogy egyes esetekben a levegőminőségi adatok nem megbízhatóak, vagy az érzékelőhálózat hiánya miatt nem szerezhetők be; hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamban megfelelő, harmonizált és szabványosított levegőszennyezés-jelentési és nyomonkövetési módszereket és eljárásokat kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy az összegyűjtött adatok pontosak, megmásítástól mentesek és összehasonlíthatóak legyenek; e tekintetben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kapcsolódó joghézagok megszüntetése érdekében javítsák a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek nyomon követését és végrehajtását; ösztönzi a Kopernikusz légkörmegfigyelési szolgáltatásból származó műholdas adatok további felhasználását és integrálását a levegőminőség alacsony költségű levegőszennyezés-érzékelők és mesterségesintelligencia-módszerek révén történő innovatív és méretezhető nyomon követése mellett, valamint az 5G és a gigabites infrastruktúra szisztematikus telepítését a városi és vidéki nagyléptékű közlekedési folyosók és közlekedési csomópontok mentén a jelentéstétel és a nyomon követés javítása érdekében;

    28. hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek, a környezetvédelmi aktivisták és az oknyomozó újságírók a közelségük és az adatokhoz való közvetlen helyszíni hozzáférésük miatt döntő szerepet játszanak a környezeti levegő minőségére vonatkozó jogszabályok végrehajtásának előmozdításában és ellenőrzésében, és ezért teljes mértékben be kell őket vonni a konzultációs eljárásokba.


    INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT
    BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

    Az elfogadás dátuma

    25.2.2021

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    29

    17

    3

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Magdalena Adamowicz, Andris Ameriks, José Ramón Bauzá Díaz, Izaskun Bilbao Barandica, Marco Campomenosi, Massimo Casanova, Ciarán Cuffe, Jakop G. Dalunde, Andor Deli, Karima Delli, Anna Deparnay-Grunenberg, Ismail Ertug, Gheorghe Falcă, Giuseppe Ferrandino, João Ferreira, Mario Furore, Søren Gade, Isabel García Muñoz, Jens Gieseke, Elsi Katainen, Elena Kountoura, Julie Lechanteux, Bogusław Liberadzki, Peter Lundgren, Benoît Lutgen, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Marian-Jean Marinescu, Tilly Metz, Giuseppe Milazzo, Cláudia Monteiro de Aguiar, Caroline Nagtegaal, Jan-Christoph Oetjen, Philippe Olivier, Rovana Plumb, Dominique Riquet, Dorien Rookmaker, Massimiliano Salini, Sven Schulze, Vera Tax, Barbara Thaler, István Ujhelyi, Petar Vitanov, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Lucia Vuolo, Roberts Zīle, Kosma Złotowski

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok

    Clare Daly, Carlo Fidanza, Marianne Vind

     


    A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

    NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

    29

    +

    ECR

    Carlo Fidanza, Roberts Zīle, Kosma Złotowski

    ID

    Marco Campomenosi, Massimo Casanova, Lucia Vuolo

    NI

    Mario Furore, Dorien Rookmaker

    PPE

    Magdalena Adamowicz, Andor Deli, Gheorghe Falcă, Jens Gieseke, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Benoît Lutgen, Marian-Jean Marinescu, Giuseppe Milazzo, Cláudia Monteiro de Aguiar, Massimiliano Salini, Sven Schulze, Barbara Thaler, Elissavet Vozemberg-Vrionidi

    Renew

    José Ramón Bauzá Díaz, Izaskun Bilbao Barandica, Søren Gade, Elsi Katainen, Caroline Nagtegaal, Jan-Christoph Oetjen, Dominique Riquet

    S&D

    Giuseppe Ferrandino

     

    17

    -

    S&D

    Andris Ameriks, Ismail Ertug, Isabel García Muñoz, Bogusław Liberadzki, Rovana Plumb, Vera Tax, István Ujhelyi, Marianne Vind, Petar Vitanov

    The Left

    Clare Daly, João Ferreira, Elena Kountoura

    Verts/ALE

    Ciarán Cuffe, Jakop G. Dalunde, Karima Delli, Anna Deparnay-Grunenberg, Tilly Metz

     

    3

    0

    ECR

    Peter Lundgren

    ID

    Julie Lechanteux, Philippe Olivier

     

    Jelmagyarázat:

    + : mellette

    - : ellene

    0 : tartózkodás

     

     


    INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

    Az elfogadás dátuma

    4.3.2021

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    43

    33

    3

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Nikos Androulakis, Bartosz Arłukowicz, Margrete Auken, Simona Baldassarre, Marek Paweł Balt, Traian Băsescu, Aurélia Beigneux, Monika Beňová, Sergio Berlato, Alexander Bernhuber, Malin Björk, Simona Bonafè, Delara Burkhardt, Pascal Canfin, Sara Cerdas, Mohammed Chahim, Tudor Ciuhodaru, Nathalie Colin-Oesterlé, Esther de Lange, Christian Doleschal, Marco Dreosto, Bas Eickhout, Cyrus Engerer, Eleonora Evi, Agnès Evren, Pietro Fiocchi, Andreas Glück, Catherine Griset, Jytte Guteland, Teuvo Hakkarainen, Anja Hazekamp, Martin Hojsík, Pär Holmgren, Jan Huitema, Yannick Jadot, Adam Jarubas, Petros Kokkalis, Ewa Kopacz, Joanna Kopcińska, Ryszard Antoni Legutko, Sylvia Limmer, Javi López, César Luena, Fulvio Martusciello, Liudas Mažylis, Joëlle Mélin, Tilly Metz, Dolors Montserrat, Alessandra Moretti, Dan-Ştefan Motreanu, Ville Niinistö, Ljudmila Novak, Grace O’Sullivan, Stanislav Polčák, Jessica Polfjärd, Luisa Regimenti, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Sándor Rónai, Rob Rooken, Silvia Sardone, Christine Schneider, Günther Sidl, Ivan Vilibor Sinčić, Linea Søgaard-Lidell, Nicolae Ştefănuță, Nils Torvalds, Edina Tóth, Véronique Trillet-Lenoir, Petar Vitanov, Alexandr Vondra, Pernille Weiss, Emma Wiesner, Michal Wiezik, Tiemo Wölken, Anna Zalewska

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok

    João Ferreira, Sven Giegold, Norbert Lins

     


    AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

    43

    +

    NI

    Ivan Vilibor Sinčić

    PPE

    Stanislav Polčák, Michal Wiezik

    Renew

    Pascal Canfin, Martin Hojsík, Jan Huitema, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Nicolae Ştefănuță, Linea Søgaard-Lidell, Nils Torvalds, Véronique Trillet-Lenoir, Emma Wiesner

    S&D

    Nikos Androulakis, Marek Paweł Balt, Monika Beňová, Simona Bonafè, Delara Burkhardt, Sara Cerdas, Mohammed Chahim, Tudor Ciuhodaru, Cyrus Engerer, Jytte Guteland, Javi López, César Luena, Alessandra Moretti, Sándor Rónai, Günther Sidl, Petar Vitanov, Tiemo Wölken

    The Left

    Malin Björk, João Ferreira, Anja Hazekamp, Petros Kokkalis

    Verts/ALE

    Margrete Auken, Bas Eickhout, Eleonora Evi, Sven Giegold, Pär Holmgren, Yannick Jadot, Tilly Metz, Ville Niinistö, Grace O'Sullivan

     

    33

    -

    ECR

    Pietro Fiocchi, Joanna Kopcińska, Ryszard Antoni Legutko, Rob Rooken, Alexandr Vondra, Anna Zalewska

    ID

    Simona Baldassarre, Aurélia Beigneux, Marco Dreosto, Catherine Griset, Teuvo Hakkarainen, Sylvia Limmer, Joëlle Mélin, Luisa Regimenti, Silvia Sardone

    PPE

    Bartosz Arłukowicz, Traian Băsescu, Alexander Bernhuber, Christian Doleschal, Adam Jarubas, Ewa Kopacz, Esther de Lange, Norbert Lins, Fulvio Martusciello, Liudas Mažylis, Dolors Montserrat, Dan-Ştefan Motreanu, Ljudmila Novak, Jessica Polfjärd, Christine Schneider, Edina Tóth, Pernille Weiss

    Renew

    Andreas Glück

     

    3

    0

    ECR

    Sergio Berlato

    PPE

    Nathalie Colin-Oesterlé, Agnès Evren

     

    Jelmagyarázat:

    + : mellette

    - : ellene

    0 : tartózkodás

     

     

    Utolsó frissítés: 2021. március 19.
    Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat