JELENTÉS az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásairól és a környezetvédők e kérdésben betöltött szerepéről

10.3.2021 - (2020/2134(INI))

Külügyi Bizottság
Előadó: María Soraya Rodríguez Ramos

PR_INI

TARTALOMJEGYZÉK

Oldal

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

VÉLEMÉNY A FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

VÉLEMÉNY A KÖRNYEZETVÉDELMI, KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

VÉLEMÉNY AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGI, BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

 

 

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásairól és a környezetvédők e kérdésben betöltött szerepéről

(2020/2134(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Egyesült Nemzetek (ENSZ) vonatkozó emberi jogi szerződéseire, egyezményeire és eszközeire, különösen az ENSZ Közgyűlése által 2007. szeptember 13-án elfogadott, az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra (UNDRIP), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a Charta), amely kimondja, hogy minden embernek joga van emberi jogainak és alapvető szabadságainak megkülönböztetés nélküli teljes körű gyakorlásához,

– tekintettel az ENSZ emberijog-védőkről szóló, 1998. évi nyilatkozatára,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 1999. március 8-i A/RES/53/144 számú határozatára, amely elfogadja az emberi jogok védelmezőiről szóló nyilatkozatot,

– tekintettel az 1992-ben Rióban elfogadott és 168 ország által aláírt Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD), valamint a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Felei Konferenciájának (COP15) 15. üléséről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására[1],

– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015 szeptember 25-én elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és a fenntartható fejlődési célokra,

– tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC), amely 1994. március 21-jén lépett hatályba, az 1997. december 11-i Kiotói Jegyzőkönyvre és a 2016. április 22-i Párizsi Megállapodásra,

– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a környezetvédelmi emberijog-védők emberi jogok érvényesítéséhez, a környezet védelméhez és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásának elismeréséről szóló 2019. március 21-i 40/11. sz. határozatára,

– tekintettel a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez kapcsolódó emberi jogi kötelezettségek kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2016. február 1-i 31/52. és 2019. évi A/74/161. számú jelentéseire,

– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogokról és az éghajlatváltozásról szóló, 2019. július 12-i 41/21. számú határozatára,

– tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) az éghajlatváltozásról és az emberi jogokról szóló, 2015. december 10-i jelentésére, valamint a környezetvédelmi emberijog-védőkre vonatkozó „kik a környezetvédők?” című fogalommeghatározására,

– tekintettel az ENSZ rendkívüli szegénységgel és emberi jogokkal foglalkozó különleges előadójának az éghajlatváltozásról és a szegénységről szóló, 2019. július 17-i jelentésére,

– tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) éghajlatváltozásról, sivatagosodásról, talajromlásról, fenntartható területrendezésről, élelmezésbiztonságról és a szárazföldi ökoszisztémák üvegházhatásúgáz-áramairól szóló 2019. évi különjelentésére,

– tekintettel az ENSZ „Nem, éghajlat és biztonság: az inkluzív béke fenntartása az éghajlatváltozás frontvonalain” című, az UNEP, az UN Women, az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és az ENSZ Politikai és Békeépítési Ügyek Főosztálya (UNDPPA) együttes közreműködésével készült, 2020 júniusi jelentésére,

– tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

– tekintettel a Charta 37. cikkére, amely kötelezi az EU-t, hogy politikáiba építse be a magas szintű környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak „Az Unió külső tevékenysége” című ötödik részére, valamint annak I., II., III., IV. és V. címére,

– tekintettel „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv (2020-2024)” című, 2020. március 25-i közös bizottsági közleményre (JOIN(2020)0005),

– tekintettel az őslakos népekről szóló, 2017. május 15-i tanácsi következtetésekre és „Az őslakos népekkel kapcsolatos uniós külpolitika végrehajtása” című, 2016. október 17-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0340), a vízdiplomáciáról szóló, 2018. november 19-i tanácsi következtetésekre, a szabályokon alapuló multilateralizmus megerősítésére irányuló uniós fellépésről szóló, 2019. június 17-i tanácsi következtetésekre, valamint a klímadiplomáciáról szóló, 2020. január 20-i tanácsi következtetésekre,

– tekintettel a Tanács által 2019. június 17-én elfogadott, a biztonságos ivóvízről és a megfelelő higiénés körülményekről szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra, valamint az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

– tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira,

– tekintettel a harmadik országokban a korrupció és az emberi jogok helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására[2],

– tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című, 2019. december 4-i jelentésére,

– tekintettel a környezetről és a fejlődésről szóló 1992. évi riói nyilatkozat 10. végrehajtási elvére, amelynek célja, hogy mindenki számára biztosítsa az információkhoz való hozzáférést, a döntéshozatali folyamatban való részvétel lehetőségét és a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jogot, azzal a céllal, hogy megvédje a jelen és a jövő generációinak az egészséges és fenntartható környezethez való jogát,

– tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. június 20-i (COM(2020)0380), az Európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i (COM(2019)0640) és „A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés megerősítése” című, 2019. július 23-i (COM(2019)0352) bizottsági közleményre,

– tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására[3],

– tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete „A világ biológiai sokféleségének állapota az élelmiszerek és a mezőgazdaság tekintetében” című 2019. évi jelentésre,

– tekintettel a biológiai sokféleség erőteljes csökkenésére, amint azt a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) 2019. május 31-i átfogó értékelő jelentése ismerteti,

– tekintettel „A világban az őslakos népeket érő jogsértések, beleértve a nagyarányú földszerzést” című, 2018. július 3-i állásfoglalására[4],

– tekintettel a COVID19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására[5],

– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

– tekintettel a Fejlesztési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0039/2021),

A. mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében minden személynek, helyi közösségnek és lakossági csoportnak joga van emberi jogaik teljes körű gyakorlásához;

B. mivel az éghajlatváltozás hatásai és az édesvízforrásokat, az ökoszisztémákat és a közösségek életkörülményeit érintő folyamatos környezetkárosodás eleve negatív hatással van az emberi jogok tényleges gyakorlására, ideértve az élethez, az élelmezésbiztonsághoz, a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, az egészséghez, a lakhatáshoz, az önrendelkezéshez, a munkához és a fejlődéshez való jogot, amint azt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 41/21. sz. határozata kimondja; mivel még ha sikerül is elérni azt a nemzetközi célt, hogy a globális felmelegedés csak 2 °C-kal haladja meg az iparosodás előtti szintet, ezek a hatások az elkövetkező évtizedekben drámaian fokozódni fognak; mivel az országok különböző mértékben járulnak hozzá az éghajlatváltozáshoz, és közös, de differenciált felelősséggel rendelkeznek; mivel az éghajlatváltozás azonnali és messzemenő fenyegetést jelent a világ lakossága és elsősorban a világ szegényei számára, akik különösen kiszolgáltatottak, amint azt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 7/23. sz. határozata is megfogalmazza;

C. mivel az ENSZ más nemzetközi szervezetekkel és szakértőkkel együtt az egészséges és biztonságos környezethez való jog egyetemes jogként való elismerésére szólít fel;

D. mivel az éghajlatváltozás kezelése nemzetközi és nemzeti szinten, valamint generációk között az igazságosság és a méltányosság kérdését veti fel; mivel a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jogot, az információhoz való hozzáférést és a nyilvánosságnak a döntéshozatalban való részvételét a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat 10. végrehajtási elve, az 1998. június 25-i Aarhusi Egyezmény[6] és a 2018. március 4-i Escazúi Megállapodás[7] rögzíti;

E. mivel a környezetkárosodás, az éghajlatváltozás és a nem fenntartható fejlődés jelentik az egyik legsürgetőbb és legkomolyabb fenyegetést a jelenlegi és jövőbeli generációk azon képességére nézve, hogy többféle emberi jogot élvezzenek; mivel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek kötelessége, hogy hatékony intézkedéseket hozzanak az éghajlatváltozás mérséklése, a kiszolgáltatott népességcsoportok alkalmazkodóképességének javítása és az előrelátható halálesetek megelőzése érdekében;

F. mivel az UNFCCC részes feleinek kötelessége a környezeti hatásokra vonatkozó információk összegyűjtése és terjesztése, valamint a nyilvánosság környezetvédelmi döntéshozatalban való részvételének elősegítése;

G. mivel az éghajlatváltozás emberi jogi szempontból való megközelítése kiemeli az egyetemesség és a megkülönböztetésmentesség elvét, hangsúlyozva, hogy a jogok a világon minden ember számára biztosítva vannak, beleértve a kiszolgáltatott csoportokat is, bármilyen, így faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, tulajdon, születés vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül;

H. mivel a kormányok, a társadalmak és az egyének etikai és nemzedékek közötti felelőssége, hogy a politika és az együttműködés tekintetében egyre proaktívabbak legyenek azzal a céllal, hogy nemzetközi normákról állapodjanak meg a bolygó védelme és a jelen és a jövő nemzedékei számára való megőrzése, emberi jogaik teljes körű gyakorlásának biztosítása és az éghajlatváltozás negatív hatásainak enyhítése érdekében;

I. mivel széles körben elismert tény, hogy az államok és a magánszektor emberi jogi kötelezettségei és felelősségei konkrét következményekkel járnak az éghajlatváltozással kapcsolatban; mivel a környezet és annak védelmezői védelmének elmulasztása ellentétes az államok jogilag kötelező erejű emberi jogi kötelezettségeivel, és egyes jogok, például az egészséges környezethez való jog vagy az élethez való jog megsértését jelentheti; mivel a harmadik országokban folytatott egyre több üzleti tevékenység és művelet súlyos emberi jogi és környezeti hatásokkal jár;

J. mivel a Párizsi Megállapodás az első olyan nemzetközi szerződés, amely kifejezetten elismeri az éghajlat-politika és az emberi jogok közötti kapcsolatot, lehetővé téve az emberi jogokkal kapcsolatos meglévő jogi eszközök alkalmazását annak érdekében, hogy az államokat és a magánvállalkozásokat a kibocsátások csökkentésére ösztönözzék; mivel a Párizsi Megállapodás nem tartalmaz konkrét eszközöket az állami és vállalati szereplők felelősségre vonására az éghajlatváltozásra és az emberi jogok gyakorlására kifejtett hatásuk tekintetében;

K. mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága egyértelműen megállapította, hogy a környezetkárosodás különböző típusai olyan alapvető emberi jogok megsértését eredményezhetik, mint az élethez, a magánélethez és a családi élethez való jog, az otthon békés élvezete, valamint az embertelen és megalázó bánásmód tilalma;

L. mivel az éghajlati igazságosság célja az éghajlati válság kezelése az emberi jogi jogszabályok alkalmazásával az éghajlat-politikai irányítás elszámoltathatósági hiányosságainak áthidalása céljából, az éghajlatváltozással kapcsolatos jogviták révén az államok és a vállalati szereplők elszámoltatása és annak biztosítása érdekében, hogy felelősséget vállaljanak intézkedéseikért tekintettel a természet saját érdekében való védelmére, és annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a méltó és egészséges életetet a jelen és a jövő generációi számára;

M. mivel számos még folyamatban lévő peres ügy során emberi jogok megsértését állapították meg, és ez előkészítette a terepet az egyének, az államok és a vállalati szereplők elszámoltathatóságának azokban az esetekben, amikor az éghajlatváltozás következményeinek kezelésében kudarcot vallanak vagy tétlenséget tanúsítanak;

N. mivel a természeti erőforrásokért folytatott, a magánvállalatok által vezetett fokozott verseny következtében, mely alkalmanként a kormányzat tudtával és jóváhagyásával zajlik, a környezetvédők és a hagyományos földjeiket védő őslakos közösségek kerültek a környezetvédelmi fellépés előterébe, akik így üldöztetés célpontjává váltak;

O. mivel az éghajlatváltozás emberi jogi következményeit nemcsak a legkiszolgáltatottabb emberek, hanem a világ népességének egésze is érezheti; mivel az éghajlatváltozás közvetlen következményei elsősorban a legkiszolgáltatottabb és a legkevesebb szennyezést és környezeti kárt okozó közösségeket és országokat sújtják; mivel a környezetszennyezésből eredő betegségek és korai elhalálozások száma már több mint háromszorosa az AIDS, a tuberkulózis és a malária miatt bekövetkezett halálozások együttes számának, veszélyeztetve az élethez való jogot, az egészséges környezetet és a tiszta levegőt; mivel egyre gyakoribbak az olyan természeti katasztrófák, mint az árvizek, a trópusi viharok és a hosszú aszályos időszakok, amelyek káros következményekkel járnak a déli országok élelmezésbiztonságára és számos emberi jog érvényesülésére nézve;

P. mivel a környezeti igazságosság a társadalmi igazságosság része, és mivel az éghajlatváltozás hatásai aszimmetrikusak, és káros hatásaik pusztítóak a jelen és a jövő generációi számára, különösen a fejlődő országokban; mivel az éghajlatváltozás erőteljesen érinti a fejlődő országokat, és súlyosbítja a meglévő társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket, aminek következtében a kiszolgáltatott csoportok aránytalanul szenvednek annak kedvezőtlen hatásaitól;

Q. mivel az éghajlatváltozás egyre nagyobb mértékben járul hozzá a lakóhelyelhagyáshoz és a migrációhoz, mind a nemzeteken belül, mind a nemzetközi határokon átnyúlóan; mivel egyes közösségek számára küszöbön álló fenyegetés a kényszerű lakóhelyelhagyás, konkrétan az elsivatagosodás által fenyegetett területeken, a gyors olvadással érintett Északi-sarkvidéken, az alacsonyan fekvő tengerparti területeken és a kis szigeteken, vagy más érzékeny ökoszisztémákban és veszélyeztetett területeken; mivel 2008 óta évente átlagosan 24 millióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket súlyos időjárási katasztrófák miatt, leginkább a három legkiszolgáltatottabb régióban, Szubszaharai-Afrikában, Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában; mivel az UNDP szerint az éghajlatváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek 80%-a nő; mivel az éghajlatváltozás okozta kényszerű lakóhelyelhagyás növekvő jelensége közvetlen fenyegetést jelenthet az emberi jogokra, a kultúrára és a hagyományos ismeretekre az érintett lakosság számára, és jelentős hatást gyakorolhat a helyi közösségekre azokban az országokban és területeken, ahol az érintettek letelepednek;

R. mivel a COVID19-járvánnyal kapcsolatos korlátozások és kijárási korlátozás csökkentették az átláthatóságot és az emberi jogi jogsértések nyomon követését, valamint fokozták a politikai megfélemlítést és a digitális felügyeletet, miközben korlátozták az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, valamint a környezetvédők, helyi szereplők, őslakos közösségek és mások azon képességét, hogy ténylegesen részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban; mivel az őslakos közösségek az őket érintő kijárási korlátozások és egészségügyi intézkedések következtében kevésbé képesek arra, hogy járőrözzenek és megvédjék területeiket; mivel ezeket a korlátozásokat legitim és demokratikus jogszabályokkal kell alátámasztani; mivel a világjárvány jelentősen csökkentette a nemzetközi közösség arra való képességét, hogy megfigyelje és kivizsgálja az állítólagos jogsértéseket;

S. mivel az emberek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási képessége nagymértékben összefügg az alapvető emberi jogokhoz való hozzáférésükkel és a megélhetésükhöz és jólétükhöz szükséges ökoszisztémák egészségével; mivel a kárenyhítési és alkalmazkodási intézkedések, például a természeti erőforrásokhoz, így a földhöz, a vízhez és az erdőkhöz való hozzáférés és azok használata, valamint az emberek áttelepítése szintén káros hatással lehet az emberi jogok gyakorlására; mivel az ENSZ szélsőséges szegénységgel és emberi jogokkal foglalkozó különleges előadójának az éghajlatváltozásról és a szegénységről szóló, 2019. július 17-i jelentése szerint a fejlődő országok és régiók a becslések szerint az éghajlatváltozás költségeinek 75–80%-át fogják viselni;

T. mivel az éghajlatváltozás visszafordíthatja az emberi fejlődést a mezőgazdasági termelékenység csökkentése, az élelmiszer- és vízellátás bizonytalanságának növelése, a szélsőséges természeti katasztrófáknak való kitettség fokozása, az ökoszisztémák összeomlásának előidézése és az egészségügyi kockázatok növelése révén;

U. mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 2030-tól az éghajlatváltozás várhatóan évente mintegy 250 000, alultápláltság, malária, hasmenés és hőstressz miatt bekövetkező többlethalálozást fog okozni; mivel az Élelmezési Világprogram szerint az éghajlati sokkhatások világszerte az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának három fő oka közé tartoznak; mivel 2019-ben közel 750 millió ember – csaknem a világon minden tizedik ember – volt kitéve az élelmiszer-ellátás súlyos bizonytalanságának;

V. mivel az éghajlati válság súlyosbítja a nemek közötti egyenlőtlenségeket, mivel a szélsőséges időjárási események, a természeti katasztrófák és a hosszú távú környezetkárosodás az otthonokat, a megélhetést, a közösségi társadalmi hálózatokat és infrastruktúrákat fenyegetik, ami aránytalanul nagy hatással van a nőkre és a lányokra, többek között a nők egyre több fizetetlen gondozói és háztartási munkát kell, hogy végezzenek, magasabb a nemi alapú erőszak előfordulásának aránya és egyre jellemzőbb a nők oktatásának, részvételének és vezető szerepének visszaszorulása;

W. mivel a környezetvédelmi aktivistákkal, különösen a nőkkel, a környezetvédelmi jogok védelmezőivel és ügyvédeikkel szembeni erőszak jól dokumentált tendenciává vált, többek között a tömegtájékoztatás és a közösségi média általi tudósítások révén; mivel a női aktivisták nemi alapú erőszak és megfélemlítés áldozatai, ami súlyos aggodalomra ad okot;

X. mivel a környezetvédők az éghajlat-politika és az elszámoltathatóság frontvonalán tevékenykednek; mivel az emberi jogi szervezetek egyre inkább felhívták a figyelmet arra, hogy kifejezetten védeni kell a környezetvédőket; mivel a civil társadalom mozgásterének szűkülése olyan globális jelenség, amely aránytalan mértékben érinti a környezetvédelmi és földügyi kérdésekkel foglalkozó, gyakran vidéki és elszigetelt területeken élő emberi jogi jogvédőket, akik korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a védelmi mechanizmusokhoz; mivel az emberi jogok és a környezetvédők elleni emberi jogi visszaélések túlnyomó többségét szinte teljes büntetlenség mellett követik el; mivel az emberi jogok és a környezetvédők támogatása és védelme az EU külső fellépéseinek egyik kiemelt prioritása az EU szomszédságában és világszerte; mivel az Uniónak minden rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia e tekintetben;

Y. mivel az elmúlt években a környezetvédők egyre gyakrabban lettek gyilkosság, emberrablás, kínzás, nemi alapú erőszak, fenyegetés, zaklatás, megfélemlítés, rágalmazási kampányok, kriminalizálás, bírósági zaklatás, kényszerű kilakoltatás és kitelepítés áldozatai;

Z. mivel az emberi jogok védelmezőinek helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó valamennyi ország tekintetében aggodalmának adott hangot az emberi jogok védelmezőivel kapcsolatban, mivel ki vannak téve a mozgás, a gyülekezés, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadsága korlátozásának, és hamis vádak, tisztességtelen bírósági eljárások, önkényes letartóztatás és fogva tartás, kínzások és kivégzés célpontjai;

AA. mivel a Global Witness 2020. évi jelentése szerint 2019-ben 212 föld- és környezetvédelmi aktivistát öltek meg, ami 2018-hoz képest 30%-os növekedést jelent; mivel ezen áldozatok mintegy 40%-a őslakos és hagyományos földtulajdonos volt, és a gyilkosságok több mint kétharmada Latin-Amerikában történt;

AB. mivel az őslakos népeket különleges jogok illetik meg a környezet, a földek és az erőforrások védelme tekintetében, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet bennszülött és törzsi népekről szóló 1989. évi egyezményének 7. cikkében foglaltak szerint; mivel az őslakos népek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-nyilatkozat (UNDRIP) 29. cikke megerősíti, hogy „az őslakos népeknek joguk van a környezet, valamint földjeik vagy területeik termelő kapacitása és erőforrásaik megőrzéséhez és védelméhez”;

AC. mivel az escazúi megállapodás az első regionális megállapodás a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről és az igazságszolgáltatásról Latin-Amerikában és a Karib-térségben; mivel a 2019. szeptember 1. óta ratifikációra nyitva álló escazúi megállapodás az első olyan szerződés, amely megteremti az egészséges környezethez való jogot (4. cikk); mivel az escazúi megállapodás, amely ismételten hangsúlyozza a regionális együttműködés fontosságát, inspirációként szolgálhat más, hasonló kihívásokkal küzdő régiók számára; mivel az Aarhusi Egyezmény számos jogot állapít meg az egyének és a civil társadalmi szervezetek számára a környezetvédelem terén, ideértve a környezeti információkhoz való hozzáférést, a nyilvánosság környezettel kapcsolatos döntéshozatalban való részvételét és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel az Egyezmény részes felei kötelesek meghozni az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az állami hatóságok (nemzeti, regionális vagy helyi szinten) hozzájáruljanak e jogokhoz, azok érvényesítése révén;

Az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatása

1. hangsúlyozza, hogy az emberi méltóságban gyökerező emberi jogok élvezete, védelme és előmozdítása, valamint az egészséges és fenntartható bolygó kölcsönösen függenek egymástól; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy hiteles és megbízható partnerként lépjenek fel a globális színtéren az éghajlat-politika átfogó, emberi jogokon alapuló megközelítésével összehangolt jogszabályok elfogadása, megerősítése és végrehajtása révén,  iránymutatással szolgálva az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos szakpolitikákhoz és intézkedésekhez, valamint biztosítsák, hogy azok megfelelőek, kellően ambiciózusak, megkülönböztetésmentesek és megfelelnek az alapvető emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeknek; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos összes politikát és programozást a folyamat minden szakaszában az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi jogból származó elveknek és normáknak kell irányítaniuk; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy ösztönözzék a nem uniós államokat, vállalatokat és helyi önkormányzati hatóságokat olyan megoldások és intézkedések végrehajtására és elfogadására, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és kezelik az éghajlatváltozás következményeit;

2. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy külső fellépéseik során erősítsék meg az emberi jogok és a környezet közötti kapcsolatot, valamint segítsék és támogassák a nemzetközi, regionális és helyi emberi jogi mechanizmusokat a környezeti kihívások – különösen az éghajlatváltozásnak az emberi jogok teljes körű gyakorlására gyakorolt hatása – kezelésében; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az éghajlatváltozás és az emberi jogok kérdésének az összes vonatkozó uniós szakpolitikába történő integrálását és e szakpolitikák koherenciáját; hangsúlyozza az olyan tevékenységek támogatásának fontosságát, amelyek felhívják a figyelmet az éghajlatváltozásnak, a környezetkárosodásnak és a biológiai sokféleség csökkenésének az emberi jogokra gyakorolt hatásaira; felhívja továbbá az Uniót, hogy támogassa és erősítse meg a harmadik országokkal folytatott együttműködést annak érdekében, hogy emberi jogokon alapuló megközelítést építsenek be a környezetvédelmi jogszabályokba és politikákba;

3. kiemeli, hogy a humán fejlődéssel kapcsolatos lehetőségek mindenki számára nélkülözhetetlenek; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi áruellátási láncokban mind a hagyományos, mind pedig a zöld technológiával kiaknázott megújuló energiaforrások tekintetében fennáll az emberi jogok megsértésének kockázata, amilyen például a gyermekmunka alkalmazása a globális lítium-ion akkumulátorláncot ellátó kobaltbányákban; felhívja a Bizottságot, hogy az Unió energetikai és közlekedési technológiai megoldásai értékelésekor vegye figyelembe az emberi jogi vonatkozásokat;

4. hangsúlyozza, hogy a vízhiány az éghajlatváltozás egyik következményeként világszerte sok embert érint; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy jogalkotási és szakpolitikai menetrendje kulcsfontosságú prioritásaként kezeljék a vízhiány problémáját; megállapítja, hogy a földdel és a természeti erőforrásokkal folytatott nem megfelelő gazdálkodás új konfliktusok kirobbanásához járul hozzá, és akadályozza a jelenlegi konfliktusok békés rendezését. emlékeztet arra, hogy a csökkenő erőforrásokért folyó verseny fokozódik, és azt tovább súlyosbítja a környezetkárosodás, a népességnövekedés és az éghajlatváltozás;

5. emlékeztet a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jog tiszteletben tartására vonatkozó jogi követelményre, amely többek között az egyének és közösségek jólétéhez és megélhetéséhez hozzájáruló, fenntartható gazdasági tevékenységek feltétele; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi emberi jogi jogszabályok jogorvoslati lehetőségeket biztosítanak az éghajlatváltozás által egyéneknek, őslakos közösségeknek és környezetvédelmi emberijog-védőknek okozott károk orvoslására, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó intézkedések végrehajtására, valamint az államok, a vállalkozások és az egyének felelősségre vonására az éghajlatváltozást és az emberi jogokat érintő cselekedeteikért; e tekintetben felhívja az EU-t, hogy emelje fő prioritásai közé a büntetlenség elleni küzdelmet olyan eszközök létrehozásával, amelyek lehetővé teszik az emberi jogi és környezetvédelmi jogszabályok teljes körű, hatékony és tartós végrehajtását és érvényesítését;

6. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020-2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervben már megállapított, az emberi jogokkal, a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos konkrét kötelezettségvállalásokat hatékonyan hajtsák végre és kövessék nyomon, valamint hogy a terv végrehajtásába építsék be a nemi dimenziót;

7. támogatja az emberi jogokkal és a környezetvédelemmel foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatását, hogy szorgalmazza a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezetben való élethez való jog emberi jogként való globális elismerését; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a következő ENSZ-közgyűlésen támogassák e jog globális elismerését; úgy véli, hogy ennek az elismerésnek katalizátorként kell szolgálnia az erősebb környezetvédelmi politikák létrejötte, a hatékonyabb bűnüldözés, a nyilvánosságnak a környezetvédelmi döntéshozatalban való részvétele, az információhoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, valamint az intézkedések az emberek és a bolygó szempontjából is kedvezőbb eredményei tekintetében;

8. sürgeti a Bizottságot, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával/az ENSZ emberi jogi főbiztosával szoros együttműködésben továbbra is kövesse nyomon az emberi jogok és az éghajlatváltozás helyzetét, valamint hogy mérje fel az emberi jogoknak az éghajlat-politika valamennyi aspektusába történő beépítése és érvényesítése terén hazai és nemzetközi szinten elért eredményeket; e tekintetben felszólítja az Uniót, hogy tegyen lépéseket a biztonságos és egészséges környezethez való jognak az Európai Unió Alapjogi Chartájába való beillesztése érdekében, és teljes mértékben tartsa be annak 37. cikkét; e tekintetben hangsúlyozza az emberi jogi és környezetvédelmi rendelkezések megfelelő végrehajtásának biztosításában részt vevő államokkal és valamennyi érintett intézményi szereplővel való szoros együttműködés fontosságát;

9. hangsúlyozza, hogy valamennyi ember számára megkülönböztetésmentesen biztosítani kell a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez, valamint a stabil éghajlathoz való alapvető jogot, és hogy ezt a jogot ambiciózus szakpolitikák útján kell biztosítani, és annak teljes mértékben érvényesíthetőnek kell lennie az igazságszolgáltatási rendszeren keresztül minden szinten;

10. úgy véli, hogy az egészséges környezethez való emberi jogot szerepeltetni kell a legfontosabb környezeti megállapodásokban és folyamatokban, valamint kritikus jelentőséggel bírnak a Covid19-re adott átfogó reagálás szempontjából, amely magában foglalja az emberek és a természet kapcsolatának újragondolását, továbbá csökkenti a kockázatokat, és megakadályozza a környezet pusztulásából adódó jövőbeli ártalmakat;

11. ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének aktív támogatásával tegyenek határozott kezdeményezést a környezeti bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége elleni globális szintű küzdelem érdekében, és hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságon (NBB) belül tegyék lehetővé a felek közötti új tárgyalások megkezdését annak érdekében, hogy az „ökocídiumot” a Római Statútum értelmében nemzetközi bűncselekménynek ismerjék el; felhívja a Bizottságot és a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy dolgozzanak ki programot a tagállamok nemzeti joghatóságainak e területeken való kapacitásépítésére;

12. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy rendszeresen értékeljék, hogy az európai zöld megállapodás külső dimenziója hogyan járulhat hozzá a legjobban az éghajlat-politika és a biológiai sokféleség csökkenésének holisztikus és az emberi jogokon alapuló megközelítéséhez; felhívja az EU-t, hogy használja ki a rendelkezésére álló külső politikák, eszközök, valamint politikai és pénzügyi eszközök széles skáláját az európai zöld megállapodás végrehajtása érdekében; felszólítja az EU-t, hogy vizsgálja felül az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozási mechanizmusait, és adott esetben tegyen ezek módosítására irányuló javaslatot annak érdekében, hogy biztosítsa az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartását, és e célból hozzon létre erős biztosítékokat; kéri, hogy a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) megfelelő szervezeti egységein belül hozzanak létre éghajlat-politikai kapcsolattartó pontokat, amelyek feladatai közé tartozna az EU valamennyi külső ügyletének éghajlatváltozási rezilienciavizsgálata; átlátható és informatív kommunikációra szólít fel ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban az EU harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködési programjainak keretében;

13. felhív a nemi szempontok fenntartható fejlődési politikákba és programokba való beépítésére, hogy a nők és asszonyok jogainak – ideértve a szexuális és reprodukciós egészséghez való jogokat és a szükséges egészségügyi szolgáltatásokat –, a nemi alapú egyenlőségnek és az éghajlati igazságosságnak a támogatása hangsúlyt kapjon a stratégiai programokban;

14. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a pénzügyi és technikai segítségnyújtást és kapacitásépítési tevékenységeket annak érdekében, hogy támogassa a harmadik országokat az emberi jogoknak a nemzeti éghajlat-politikai intézkedéseikbe és programjaikba történő integrálásában, valamint a nemzetközi környezetvédelmi előírásoknak való megfelelésben annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések ne akadályozzák az emberi jogok gyakorlását ezekben az országokban; tudomásul veszi a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközről (NDICI) szóló intézményközi megállapodást, amelynek értelmében a finanszírozás 30%-a éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseket fog támogatni; kitart amellett, hogy a harmadik országokban működő európai pénzügyi intézmények – nevezetesen az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank – valamennyi tevékenysége összhangban legyen az EU éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásaival, és kövesse az emberi jogokon alapuló megközelítést; kéri, hogy erősítsék meg és mélyítsék el panaszkezelési mechanizmusaikat[8] azon egyének vagy csoportok számára, akik úgy vélik, hogy az ilyen tevékenységek megsértették jogaikat, és hogy jogosultak lehetnek jogorvoslatra;

15. határozottan támogatja az emberi jogok beépítését a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020 utáni globális keretbe, összhangban a Bizottság „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című közelmúltbeli közleményével; úgy véli, hogy annak érdekében, hogy az emberi jogok beépüljenek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020 utáni globális keretbe, az új célkitűzéseknek foglalkozniuk kell a tiszta, egészséges, biztonságos és fenntartható környezethez való jog nemzeti és globális elismerésével és végrehajtásával;

16. ismét hangsúlyozza az Északi-sarkvidék éghajlatváltozással szembeni védelmének fontosságát és az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politika szükségességét;

17. elismeri az éghajlatváltozás, a környezetkárosodás és a természeti katasztrófák közötti kapcsolatnak mint a migráció és az éghajlatváltozás okozta lakóhelyelhagyás hajtóerejének hatását, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy hiányzik az ennek következményeit elszenvedők emberi jogainak nemzetközi szintű védelme; úgy véli, hogy az ilyen lakóhelyelhagyást nemzetközi szinten kell kezelni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi fórumokon és az EU külső fellépéseiben egyaránt működjenek együtt az éghajlatváltozás okozta lakóhelyelhagyás és migráció kezelésére szolgáló nemzetközi keret kidolgozásában; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az éghajlatváltozás káros hatásainak kitett régiókban a rezilienciát célzó intézkedések támogatásának növelése céljából, és támogassák azokat az embereket, akik az éghajlatváltozás miatt lakóhelyük elhagyására kényszerültek, és akik már nem képesek lakóhelyükön élni; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága úgy határozott, hogy a menedékkérők kitoloncolásának mérlegelésekor az államoknak figyelembe kell venniük a származási országban tapasztalható éghajlati válság emberi jogi hatásait; üdvözli az éghajlatváltozás okozta migráció és lakóhelyelhagyás felvételét a Cancúni Alkalmazkodási Keretprogramba;

18. támogatja a migráció kezelésének emberi jogokon alapuló megközelítését a harmadik országokban, és figyelembe veszi az emberi jogok védelmével kapcsolatos hiányosságokat a migráció összefüggésében; ezzel összefüggésben emlékeztet a legális útvonalakra vonatkozó meglévő eszközökre, és úgy véli, hogy ezeket az eszközöket ki kell terjeszteni a védelemre szoruló személyekre; támogatja az emberi jogi kötelezettségekkel és kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok azonosítását és előmozdítását, amelyek támogatják és erősítik a környezetvédelmi politikai döntéshozatalt európai és nemzetközi szinten;

19. ragaszkodik minden egyén jogainak a lakóhelyén vagy társadalmi helyzetén alapuló megkülönböztetés nélküli tiszteletben tartásához, különösen az éghajlatváltozás negatív hatásaival szemben leginkább kiszolgáltatott személyek esetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák és megkönnyítsék az ilyen kiszolgáltatott csoportok közéleti részvételét a megélhetésüket érintő döntésekben;

20. emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás felerősíti a nőket érintő egyenlőtlenséget, erőszakot és megkülönböztetést; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a kereskedelem, az együttműködés, az éghajlat-politika és a külső fellépés területén dolgozzanak ki és hajtsanak végre a nemi dimenziót átfogó politikákat, előmozdítva a nők szerepvállalását és részvételét a döntéshozatali folyamatban, valamint elismerve a lányok és nők előtt álló sajátos korlátokat;

21. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a regionális emberi jogi szervek és egyéb mechanizmusok szerepét és kapacitását az éghajlatváltozás és az emberi jogok közötti összefüggés kezelésében, a környezeti jogok előmozdításában és a környezeti jogok védelmezői védelmében; felhívja különösen a Bizottságot, hogy kezdeményezzen egy, az escazúi megállapodást támogató programot, többek között azzal a céllal, hogy segítse a részes államokat a megállapodás ratifikálásában és végrehajtásában, segítse a civil társadalmat a megállapodásban való részvételben és hozzájáruljon annak végrehajtásához, valamint támogassa a megállapodás keretében létrehozott önkéntes alapot;

A Covid19-világjárványra adott válasz

22. hangsúlyozza, hogy a COVID19-világjárvány tökéletesen illusztrálja a környezetkárosodás hatását, mivel az megteremti a súlyos egészségügyi, társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel járó zoonózis növekedéséhez szükséges feltételeket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19-világjárványra adott minden válaszukban kötelezzék el magukat a környezetvédelmi jogok és az ezeket védő személyek védelme mellett; arra ösztönzi a tagállamokat és más érdekelt feleket, hogy vegyék figyelembe a Bizottságnak a Covid19 demokráciára és emberi jogokra gyakorolt hatásaival foglalkozó globális figyelőjét;

23. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a COVID19-világjárvány által okozott globális recesszió csökkentheti, késleltetheti vagy megváltoztathatja az államoknak a nemzetközi éghajlat-politikai célkitűzések és az emberi jogi normák tekintetében vállalt kötelezettségeit; felhívja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a gazdasági helyreállítás érdekében tervezett politikák teljes mértékben legyenek összhangban a Lisszaboni Szerződés 21. cikkében foglalt emberi jogok előmozdításával és védelmével, valamint a környezetvédelemmel és a fenntartható fejlődéssel;

24. sürgeti az alelnököt/ főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szálljanak síkra egy olyan, a COVID19-válságra adott hatékony válasz érdekében, amely teljes mértékben figyelembe veszi a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jog tiszteletben tartásának, védelmének és érvényesítésének fontosságát, mint óvintézkedést az olyan jövőbeli környezeti és egészségügyi válságok megelőzése érdekében, amelyek veszélyeztethetik az alapvető emberi jogokat; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a COVID19-válság fényében fokozzák éghajlat- és környezetvédelmi ambícióikat, és alakítsanak ki ambiciózus stratégiai megközelítést a klímadiplomáciára vonatkozóan;

25. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a COVID19-járványra válaszul hozott sürgősségi és korlátozó intézkedésekkel a politikai hatóságok, a biztonsági erők és a nem állami fegyveres csoportok a világ számos részén visszaélhettek az emberi jogok védelmezőinek, köztük a környezet- és földvédőknek a korlátozása, megfélemlítése és meggyilkolása érdekében; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az őslakos jogvédők a távoli területek gyenge egészségügyi infrastruktúrája és a kormány általi elhanyagolása miatt aránytalanul ki vannak téve a COVID19-járvány veszélyének;

26. megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány világszerte emberek millióinak élelmezésbiztonságát és élelmezését fenyegeti a globális élelmiszer-ellátási láncok érintettsége folytán, most, amikor az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák miatt az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-ellátási rendszerek eleve nyomás alatt vannak; kiemeli, hogy a világjárvány okozta válság fordulópontként szolgálhat az élelmiszerrendszerek egyensúlyának helyreállításához és átalakításához, inkluzívabbá, fenntarthatóbbá és ellenállóbbá téve azokat;

A környezetvédelmi emberijog-védők és az őslakos népek szerepe

27. emlékeztet arra, hogy az államok kötelesek megvédeni a környezetvédőket és családjukat a zaklatással, megfélemlítéssel és erőszakkal szemben, ahogyan azt az emberi jogi jogszabályok is rögzítik, valamint hogy kötelesek garantálni alapvető szabadságaikat, valamint elismerni az őslakos népek és a helyi közösségek jogait, továbbá el kell ismerniük a biológiai sokféleség csökkenése és a környezetkárosodás elleni küzdelemhez való, tapasztalataik és ismereteik révén történő hozzájárulásukat;  hangsúlyozza különleges szerepüket és szakértelmüket a földgazdálkodás és -megőrzés terén, és felszólít az őslakos népekkel való fokozott együttműködésre és e népek befogadására, valamint a vonatkozó döntéshozatali folyamatokban való demokratikus részvételük megerősítésére, beleértve a nemzetközi klímadiplomáciához kapcsolódókat is; üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassa az őslakos népek részvételét több projekt, például az őslakos népek dokumentációs, kutatási és információs központja (DOCIP) egyedi támogatása révén; ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő az őslakos népek és az Európai Unió, valamint a nemzetközi fórumok közötti párbeszédet és együttműködést, különös tekintettel az éghajlatváltozásra;

28. kiemeli, hogy bár a támadások és fenyegetések a világon mindenhol előfordulnak, az ENSZ emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges előadója rámutat, hogy az emberi jogi jogvédők helyzete különösen drámai Latin-Amerikában és Ázsiában, ahol néhány nemzetközi befektető, vállalat és a helyi önkormányzat figyelmen kívül hagyja a lakosság jogos aggodalmait; megjegyzi, hogy a konfliktusok és a jogsértések sok esetben a gazdasági egyenlőtlenségekhez és a társadalmi kirekesztéshez kapcsolódnak; elítéli a környezetvédelmi aktivisták bírósági üldözését és tevékenységeik bűncselekménnyé nyilvánítását az Amazonas térségében, ahol a környezetvédelmi aktivisták egyre gyakrabban válnak támadások, gyilkosságok és üldöztetés célpontjává; elítéli a Hondurasban a környezetvédelmi aktivisták elleni támadások és üldöztetések számának növekedését, valamint a guapinoli környezetvédelmi aktivisták közelmúltbeli meggyilkolását; megjegyzi, hogy az elmúlt három évben 578, a környezetvédelmi jogvédők, földjogi aktivisták, illetve az őslakos népek jogainak védelmezői ellen elkövetett gyilkosságot jegyeztek fel; hangsúlyozza, hogy a Fülöp-szigetek következetesen élen jár azon országok listáján, ahol a legveszélyesebb környezetvédelmi jogvédőnek lenni; tekintettel az országban elkövetett emberi jogi jogsértések súlyosságára, valamint arra, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságok nem javítottak jelentősen a helyzeten és nem mutatnak együttműködési hajlandóságot, ismételten felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze azt az eljárást, amely az általános vámkedvezmény-rendszer Plusz (GSP+) szerinti preferenciák ideiglenes visszavonásához vezethet;

29. javasolja, hogy azok az uniós tagállamok, amelyek ezt még nem tették meg, ratifikálják az ILO bennszülött és törzsi népekről szóló 169. számú egyezményét;

30. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU ne támogasson olyan kezdeményezéseket és projekteket, amelyek illegális földfoglalásokhoz, illegális fakitermeléshez és erdőirtáshoz vezetnének, vagy más káros hatást gyakorolnának a környezetre; elítél minden kísérletet, amely a Covid19-világjárvánnyal és más válságokkal összefüggésben a környezeti és emberi jogok védelmének deregulációjára irányul;

31. határozottan elítéli az őslakos népek, a környezetvédelmi emberijog-védők és földvédők ellen világszerte elkövetett gyilkosságok, rágalmazó támadások, valamint az őket érő üldöztetés, kriminalizálás, bebörtönzés, zaklatás és megfélemlítés esetei számának növekedését, és felszólít a felelősök felelősségre vonására;

32. hangsúlyozza, hogy a környezeti jogokkal foglalkozó női emberijog-védők további kihívásokkal néznek szembe munkájukban, közösségükben és otthonukban, mivel nemi jellegű fenyegetések és nemi jellegű erőszak célpontjai, illetve ezeknek vannak kitéve; megjegyzi, hogy a női jogvédők esetében nagyobb a veszélye annak, hogy az erőszak bizonyos formáinak és más jogsértéseknek, előítéleteknek, kirekesztésnek és visszautasításnak legyenek kitéve, mint férfi társaiknál;

33. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák valamennyi emberijog-védőt, különösen a környezetvédelmi jogvédőket és jogi képviselőiket, és szükség esetén hívják fel a figyelmet ügyükre; meggyőződése, hogy növelni kell a környezetvédelmi jogvédők támogatását, és hogy a vállalati vagy állami szereplők által ellenük elkövetett megtorlásokat vagy támadásokat az EU-nak nyilvános nyilatkozatok és adott esetben helyi fellépések révén el kell ítélnie; megismétli arra vonatkozó álláspontját, hogy az EKSZ-nek, a Bizottságnak és a tagállamoknak be kell ruházniuk a környezetvédelmi jogvédők – köztük a helyi és őslakosok védelmezői – számára a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő, hozzáférhető védelmi mechanizmusokba és programokba és meg kell erősíteniük ezeket, illetve be kell vonniuk őket a jogsértések kivizsgálásába;

34. mélységes aggodalmának ad hangot a környezetvédők, a visszaélést bejelentő személyek, a környezetvédelemre szakosodott újságírók és jogi szakemberek helyzetének világszerte tapasztalható állandó romlása miatt; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy védjék meg a véleménynyilvánítás szabadságát, a média szabadságát és sokszínűségét, illetve a gyülekezési jogot, valamint biztosítsák az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek biztonságát és védelmét mind az EU-ban, mind a külkapcsolatokban; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy még mindig visszaéléseket, bűncselekményeket és halálos támadásokat követnek el újságírókkal és a médiában dolgozókkal szemben a tevékenységük miatt; rámutat arra, hogy a visszaélések bejelentése a véleménynyilvánítás szabadságának egy formája, és kulcsszerepet játszik az uniós jog megsértésének felfedésében és megelőzésében, valamint a demokratikus elszámoltathatóság és az átláthatóság megszilárdításában; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelv[9] tagállamok általi átültetését, és garantálja annak teljes körű alkalmazását; az információszabadságot fontos eszköznek tekinti az éghajlatváltozás következményei által esetlegesen érintett emberek számára, hogy mielőbb és megfelelően megismerjék az éghajlatváltozás káros hatásait és az alkalmazkodási intézkedéseket; követeli az információszabadság tiszteletben tartását;

35. elismeri, hogy a környezetvédők fellépése elengedhetetlen, mivel életképes megoldásokat és mechanizmusokat keresnek, dolgoznak ki és terjesztenek az érintett területeken élő emberek számára a megelőzés, az ellenálló képesség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében;

36. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a női emberijog-védők eltérő védelmi szükségleteire, elismerve a változás erőteljes előmozdítóiként betöltött szerepüket, különösen az éghajlatváltozás elleni fellépés terén; hangsúlyozza e tekintetben, hogy támogatni kell a kapacitásépítést és a nők oktatóként és a változás támogatóiként betöltött szerepét, és megfelelő finanszírozást kell biztosítani e szervezetek számára; emlékeztet arra, hogy a női közösségi vezetők és környezetvédelmi aktivisták milyen gyakran válnak elnyomás, sőt gyilkosság áldozatává, mint például az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díjára jelölt és előválogatott jelöltek listáján szereplő aktivisták, nevezetesen a 2018-ban meggyilkolt brazíliai Marielle Franco és a Hondurasból származó Berta Cáceres aki 2016-ban vált gyilkosság áldozatává;

37. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy követeljék meg és biztosítsák, hogy az őslakos népek szabad, előzetes, tájékoztatáson alapuló, kényszer nélküli hozzájáruláshoz való jogát tiszteletben tartsák minden olyan megállapodásban vagy fejlesztési projektben, amely hatással lehet az őslakos népek földjeire, területeire vagy természeti értékeire; hangsúlyozza, hogy az őslakos népek jogainak és hagyományos gyakorlatainak előmozdítása fontos a fenntartható fejlődés megvalósítása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a biológiai sokféleség megőrzése és helyreállítása szempontjából, ugyanakkor megfelelő biztosítékokat is kell nyújtani;

38. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló eszközt, valamint az emberi jogoknak az Unió külpolitikája és társulási megállapodásai keretében történő végrehajtására és érvényesítésére vonatkozó rendelkezéseket, hogy hatékonyan támogassák és védjék az emberi és környezeti jogok védelmezőit az EU szomszédságában, valamint ösztönözzék az uniós tagjelölt országokat az európai értékekhez és normákhoz való hatékony közelítésre;

39. kéri az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatás mellékletének elfogadását, amely a környezetvédők sajátos kihívásaival és szükségleteivel, valamint az ezzel kapcsolatos uniós politikával foglalkozik; fontosnak tartja, hogy biztosított legyen  a ProtectDefenders.eu projekt – nagyobb mértékű finanszírozás mellett történő – folytatása,  valamint az emberi jogok védelmezőit támogató egyéb meglévő uniós eszközök fenntartása;

40. felszólít azon kiemelt országok uniós listájának elfogadására, ahol az EKSZ, a Bizottság és a tagállamok fokoznák a környezetvédelmi jogvédők támogatására irányuló fellépéseiket, és kapcsolatba lépnének a helyi hatóságokkal a környezetvédelmi jogvédőket meghatározó, a munkájukat elismerő és védelmüket garantáló védelmi mechanizmusok és konkrét jogszabályok bevezetése vagy javítása tekintetében; kitart amellett, hogy ezt a prioritási listát az EKSZ készítse el, az érdekeltekkel és a Parlamenttel szorosan egyeztetve, és a listát évente frissítse; felhívja továbbá az alelnököt/főképviselőt, hogy készítsen éves nyilvános jelentést a kiemelt országokban végrehajtott fellépésekről, valamint a környezetvédők világszerte megvalósított védelméről;

41. sürgeti az ENSZ-et, hogy vállaljon nagyobb szerepet a globális ökoszisztémák és a környezetvédők védelmében, különösen ott, ahol az éghajlatváltozás súlyos hatással van az őslakos és helyi közösségekre; ezért felszólítja az EU-t, hogy mozdítson elő egy ENSZ-szintű kezdeményezést, melynek keretében nemzetközi megfigyelők követnék nyomon a súlyos környezeti károkat, a súlyos környezeti válságokat vagy az olyan helyzeteket, amikor a környezeti jogok védelmezői a legnagyobb veszélyben vannak, valamint hogy vegye fel a kapcsolatot a hatóságokkal, és segítse ezeket az említett jogvédők számára egy védelmet biztosító környezet kialakításában;

42. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szakpolitikai párbeszéd révén mozdítsák elő olyan nemzeti cselekvési tervek elfogadását, amelyek biztonságos és szabad környezetet biztosítanak a környezetvédők számára azáltal, hogy a kollektív védelem szélesebb perspektíváját integrálják, ideértve a környezetvédelemben részt vevő közösségeket és csoportokat legitimáló politikai intézkedéseket is; felhívja a Bizottságot, hogy az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodások (FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások) keretében kifejezetten foglalkozzon az őslakos népek és a helyi közösségek emberi jogaival;

43. emlékeztet arra, hogy az ENSZ emberi jogok védelmezőiről szóló nyilatkozatával összhangban az államoknak az emberijog-védőknek biztosított védelemben kell részesíteniük a biológiai sokféleség védelmezőit; elégedettségét fejezi ki az olyan nemzetközi szerződések kialakítása miatt, mint az escazúi megállapodás, amely kulcsfontosságú eszköz Latin-Amerika és a Karib-térség számára, ahol a legmagasabb a környezetvédelmi emberijog-védők ellen elkövetett gyilkosságok száma;

UNFCCC, igazságszolgáltatás és elszámoltathatóság

44. sajnálattal veszi tudomásul, hogy a jelenlegi nemzetileg meghatározott hozzájárulások – még ha azokat valamennyi állam teljes mértékben végre is hajtja – az iparosodás előtti szinthez képest 3°C-os katasztrofális globális hőmérséklet-emelkedést eredményeznének, megsértve ezzel a Párizsi Megállapodást; figyelmeztet arra, hogy egy ilyen forgatókönyv szélsőséges éghajlati és környezeti hatásokkal, valamint az emberi jogokra nézve széles körű káros hatásokkal járna;

45. üdvözli, hogy az emberi jogok bekerültek a Párizsi Megállapodás preambulumába, és hatékony intézkedésekre szólít fel az emberi jogok érvényesítésére vonatkozó kötelezettségek tiszteletben tartása és előmozdítása érdekében a megállapodás végrehajtása és az éghajlatváltozás elleni fellépés során; sajnálja azonban, hogy nincsenek konkrét rendelkezések arra vonatkozóan, hogy az állami és vállalati szereplőket felelősségre vonják az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó emberi jogi jogsértésekért;

46. sürgeti az UNFCCC részes feleit, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban továbbra is növeljék az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos ambícióikat, és építsék be az emberi jogi dimenziót a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikba és alkalmazkodási közleményükbe; felhívja az UNFCCC titkárságát, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosával együttműködve dolgozzon ki iránymutatásokat az emberi jogok védelmének a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikba és alkalmazkodási közleményükbe való beépítésére vonatkozóan; ösztönzi a feleket, hogy vizsgálják felül a teljesíteni kívánt nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat és a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat, és dolgozzanak ki nyomon követési mechanizmusokat a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokra vonatkozóan, az őslakos népek teljes körű és tényleges részvételével;

47. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az éghajlattal és az emberi jogokkal kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségek közötti szinergiákat; úgy véli, hogy a Párizsi Megállapodás átláthatósági keretrendszeréről szóló iránymutatásokban (13. cikk) fel kell kérni a feleket, hogy nyújtsanak tájékoztatást nemcsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról, hanem arról is, hogy az éghajlat-politikákat más társadalmi célokkal és a meglévő jogi keretekkel összhangban hajtják-e végre, ezért az iránymutatásoknak információkat kell tartalmazniuk a bevált gyakorlatokról, ideértve az enyhítési és alkalmazkodási intézkedések jogokra alapuló megközelítéseit, valamint a támogatást;

48. sürgeti az uniós intézményeket, hogy folytassanak szoros együttműködést az emberi jogi megközelítés előmozdításában a folyamatban lévő nemzetközi éghajlat-változási tárgyalások során, különösen a fenntartható fejlesztési mechanizmus és a Párizsi Megállapodás 6. cikkének (4) bekezdése szerinti mechanizmusokra vonatkozó egyéb iránymutatások tekintetében, amelyek biztosítják a jogosultak érdemi és tájékozott részvételét, a megfelelő környezetvédelmi és szociális biztosítékokat, valamint független jogorvoslati mechanizmusokat; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztési mechanizmusnak olyan projektek finanszírozására kell irányulnia, amelyek az éghajlatváltozás hatásaival szemben leginkább kiszolgáltatottak javát szolgálják, és hogy a fenntartható fejlesztési mechanizmus keretében finanszírozott projekteket emberi jogi hatásvizsgálatnak kell alávetni, és csak a pozitív hatásokkal járó projektek jogosultak nyilvántartásba vételre;

49. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan, uniós támogatásokra vonatkozó jogosultsági feltételeket, amelyek lehetővé tennék a forrásokhoz való inkluzívabb hozzáférést azon környezetvédő nem kormányzati szervezetek számára, amelyek egyébként méretük folytán nem volnának jogosultak támogatásra;

50. hangsúlyozza, hogy az összes szereplő elszámoltathatóságának biztosítása érdekében az olyan új mechanizmusoknak, mint a fenntartható fejlesztési mechanizmus, intézményi védelmi politikákat és panasztételi mechanizmusokat kell magukban foglalniuk a jogok hatékony védelmének garantálása érdekében;

51. felhívja az UNFCCC titkárságát, hogy az egyezmény részes feleivel együtt dolgozza ki az éghajlati igazságosság közös jogi keretét;

52. hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodás 14. cikkében említett globális értékelést fel kell használni az emberi jogoknak és más elveknek az éghajlat-politikába való beépítése terén elért előrehaladás felülvizsgálatára; megjegyzi, hogy ennek lehetőséget kell biztosítania a civil társadalom és a kormányközi szervezetek számára hozzájárulásuk biztosítására; úgy véli, hogy a Párizsi Megállapodás végrehajtási értékelésének hozzá kell járulnia a bevált gyakorlatok és a végrehajtás akadályainak azonosításához, valamint a jövőbeli nemzetileg meghatározott hozzájárulások és a nemzetközi együttműködés alapjául kell szolgálnia;

53. hangsúlyozza, hogy minden eredményes, jogokon alapuló éghajlati cselekvésnek garantálnia kell a szabad, aktív, érdemi és tájékozott részvételt; javasolja, hogy az enyhítési és alkalmazkodási tervek legyenek nyilvánosan hozzáférhetők, átláthatóan finanszírozottak, valamint hogy ezeket az érintett és/vagy potenciálisan érintett csoportokkal – különösen a leginkább veszélyeztetettekkel – együtt dolgozzák ki;

54. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok nem képesek egyedül szembenézni az éghajlatváltozás következményeivel, és gyakran a nemzetközi segítségtől függenek a válságkezelési kapacitásuk, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodási képességük és az e hatásokra való felkészülés terén;

55. hangsúlyozza azon nézetét, hogy a kormányzás elszámoltathatósági hiányosságainak áthidalására általánosan használt emberi jogi jogszabályok és intézmények semmi esetre sem helyettesíthetik az éghajlatváltozás által okozott károk megelőzésére és orvoslására irányuló hatékony intézkedéseket; úgy véli, hogy a nemzeti emberi jogi intézmények és a civil társadalom hatékony szerepet játszhatnak azon nemzeti elszámoltathatósági és felügyeleti mechanizmusokban, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogorvoslathoz való hozzáférést azok számára, akik az éghajlatváltozás következtében emberi jogi károkat szenvednek;

56. úgy véli, hogy az EU-nak aktív, határozott és ambiciózus vezető szerepet kell játszania az ENSZ 26. éghajlat-változási konferenciájának (COP26) előkészítésében, az emberi jogi elvek beépítését az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi politikai döntéshozatal középpontjába helyezve a jelenlegi és jövőbeli emberi fejlődés és generációk visszafordíthatatlan károsodásának elkerülése érdekében;

57. elismeri a civil társadalom, így a nem kormányzati szervezetek és a környezetvédők aktív szerepét és részvételét az éghajlat-politika emberi jogokon alapuló megközelítésének előmozdításában, és kéri az említett tevékenységek EU általi támogatását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a civil társadalom részvételét a Párizsi Megállapodás 13. cikkében meghatározott átláthatósági keretben;

58. tudomásul veszi az 1367/2006/EK rendelet (az úgynevezett aarhusi rendelet) módosításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, amelynek javítania kell az Aarhusi Egyezmény uniós szintű végrehajtását; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a vonatkozó uniós jogalkotási aktusok (így a 2011/92/EU irányelv) és a jogilag kötelező erejű nemzetközi rendelkezések (Aarhusi Egyezmény) jogrendjükbe történő megfelelő átültetéséről az információhoz való inkluzív hozzáférés, a nyilvánosság döntéshozatalban való részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés garantálása érdekében a környezetvédelemi ügyekben;

59. hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi aktivisták fellépése teljességgel összhangban van a fenntartható fejlődés céljaival, és hogy e célok szisztematikus végrehajtását helyi, nemzeti és nemzetközi szinten is folytatni kell;

60. emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak szabályozniuk kell a vállalatokat annak biztosítása érdekében, hogy azok ne okozzanak emberi jogi visszaéléseket, valamint hogy a magán- és vállalati szereplőknek kötelességük legyen kezelni az éghajlatváltozás emberi jogi vonatkozásait, összhangban az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel;

61. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt a nemzetközileg elismert szerveken belüli biztosítékok és elszámoltathatósági folyamatok kialakításában, létrehozásában és előmozdításában annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátások 2030-ig történő drasztikus csökkentését szolgáló, az éghajlat-politikákban előírt strukturális változtatásokat oly módon alakítsák ki, hajtsák végre és kövessék nyomon, hogy az védje az érintett emberek és közösségek jogait, beleértve a munkához való jogot, valamint  a tisztességes és méltányos munkafeltételek előmozdítása céljából; hangsúlyozza, hogy a zöld átállásnak méltányosnak kell lennie, és ennek során senkit sem szabad hátrahagyni;

62. hangsúlyozza a vállalati átvilágítás, valamint a vállalatok fenntartható elszámoltathatóságának fontosságát, mivel ezek  a súlyos emberi jogi és környezeti jogsértések megelőzése és az azokkal szembeni védelem jelentős és nélkülözhetetlen eszközei; felhívja az EU-t, hogy támogassa a fenntartható és elszámoltatható vállalatirányítást, amely az európai zöld megállapodás fontos eleme; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre hatékony szabályozási intézkedéseket a potenciális és/vagy tényleges emberi jogi visszaélések azonosítása, értékelése, megelőzése, megszüntetése, enyhítése, nyomon követése, kommunikálása, elszámolása, kezelése és orvoslása érdekében, valamint hogy a vállalkozásokat számoltassák el az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásával kapcsolatos átvilágítási kötelezettségeik teljesítése során, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban;

63. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy jogalkotási javaslatot dolgoz ki a kötelező emberi jogokra és a vállalatok ellátási láncuk egészét érintő környezetvédelmi átvilágítására vonatkozóan; javasolja, hogy ez a jogalkotási javaslat támogassa és könnyítse meg a környezeti és éghajlatváltozási hatásokra vonatkozó közös hatásmérési módszertanok kidolgozását; hangsúlyozza az összes érintett vagy potenciálisan érintett érdekelt féllel, köztük a környezetvédőkkel folytatott hatékony, érdemi és tájékozott konzultáció és kommunikáció fontosságát; sürgeti az EU-t, hogy ténylegesen vegyen részt a transznacionális vállalatok és más üzleti vállalkozások tevékenységeit szabályozó, a vállalkozásokról és az emberi jogokról szóló kötelező erejű ENSZ-szerződésről folyó tárgyalásokban és támogassa azokat; úgy véli, hogy minden ilyen eszköznek arra kell ösztönöznie a vállalati szereplőket és a befektetőket, hogy vállalják az egészséges környezethez való emberi joggal kapcsolatos felelősségeiket; úgy véli, hogy minden ilyen eszköznek szilárd környezetvédelmi rendelkezéseket kell tartalmaznia, és ösztönöznie kell a vállalati szereplőket és a pénzügyi intézményeket, valamint a regionális beruházási és fejlesztési intézményeket is, hogy vállaljanak felelősséget az egészséges környezethez való emberi jog tekintetében;

64. hangsúlyozza a korrupció elleni globális szintű küzdelem fontosságát, mivel az károsítja az emberi jogok gyakorlását, és konkrét negatív következményekkel jár a társadalom leghátrányosabb helyzetű, perifériára szorult és legsérülékenyebb csoportjaira, például a nőkre, a gyermekekre, a fogyatékossággal élő személyekre, az idősekre, a szegényekre, az őslakosokra vagy a kisebbségekhez tartozó személyekre, valamint aránytalanul nagyobb súllyal érinti ezeket többek között azáltal, hogy megfosztja őket a természeti erőforrásokhoz, többek között a földhöz való egyenlő hozzáféréstől;

65. felhívja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy vegyék fel a korrupcióval kapcsolatos bűncselekményeket az EU globális emberi jogi szankciórendszere – az úgynevezett európai Magnyickij-törvény – alapján büntetendő cselekmények közé, és biztosítsák annak gyors elfogadását és végrehajtását;

66. úgy véli, hogy az uniós kereskedelempolitika jelenlegi felülvizsgálatának lehetőséget kell kínálnia arra, hogy újradefiniálják, előmozdítsák és megerősítsék az emberi jogok védelmét a kereskedelempolitikában; hangsúlyozza, hogy e megállapodások vitarendezési mechanizmusainak ki kell terjedniük a jövőbeli kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteire;

°

° °

67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 74. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

 

 

 

VÉLEMÉNY A FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (14.1.2021)

a Külügyi Bizottság részére

az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásairól és a környezetvédők e kérdésben betöltött szerepéről

(2020/2134(INI))

A vélemény előadója: Miguel Urbán Crespo

 

 

 

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A. mivel az elmúlt években a környezetvédők egyre gyakrabban lettek gyilkosság, emberrablás, kínzás, nemi alapú erőszak, fenyegetés, zaklatás, megfélemlítés, rágalmazási kampányok, kriminalizálás, bírósági zaklatás, kényszerű kilakoltatás és kitelepítés áldozatai;

B. mivel a környezetvédők büntetőeljárás alá vonása sok országban rutinná vált, és a közigazgatási szervek által ellenük indított stratégiai perek miatt az alperesek forrásaikat, energiáikat és figyelmüket munkájuk helyett a hosszadalmas és gyakran megalapozatlan bírósági eljárások elleni védekezésre fordítják;

C. mivel a Covid19-világjárvány miatt várható gazdasági válság arra kényszerítheti az államokat, hogy a rövid távú gazdasági növekedés ösztönzése érdekében eltérítsék a forrásokat a környezetvédelemtől, ami az erőszak fokozott alkalmazását fogja eredményezni, hogy a közösségeket a földjük elhagyására kényszerítsék, és lehetővé tegyék annak kiaknázását;

1. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok – köztük a fejlődő kis szigetállamok (SIDS) – vannak a leginkább kitéve az éghajlatváltozásnak, és hogy emberi jogi aktivistáiknak és környezetvédőiknek, akik gyakran őslakos vagy hagyományos közösségek tagjai, az erőszak számos formájával kell szembenézniük, a pszichológiai és fizikai fenyegetésektől kezdve egészen a szabadságuk korlátozásáig, bírósági üldöztetésig és akár gyilkosságig, mert földjüket, örökségüket és környezetüket védik a természeti erőforrások kiaknázásának következményeitől; elismeri, hogy a környezetvédők fellépése elengedhetetlen, mivel életképes megoldásokat és mechanizmusokat keresnek, dolgoznak ki és terjesztenek az érintett területeken élő emberek számára a megelőzés, az ellenálló képesség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében;

2. emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség folyamatos pusztítása és romlása az emberi jogok széles körének érvényesülését ássa alá; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az államok egyáltalán nem teljesítették a biológiai sokféleség leépülési ütemének csökkentésére irányuló célt; emlékeztet arra, hogy az ökoszisztéma állapotromlásának káros hatásai aránytalanul sújtják a szegényeket, és azok olykor a szegénység és a társadalmi konfliktusok fő okozói; megismétli az államok azon kötelezettségét, hogy hatékonyan kezeljék a biológiai sokféleség csökkenését előidéző tényezőket, többek között azáltal, hogy az erőforrások megőrzésére és fenntartható felhasználására vonatkozó kötelezettségeket beépítik a szélesebb fejlesztési politikákba; tágabb vonatkozásban hangsúlyozza, hogy az államoknak nemcsak a környezetvédők, hanem az ökoszisztémák védelme is kötelessége, amelytől oly sok ember emberi jogai függenek;

3. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok lakosságának élelmezésbiztonsága, egészségbiztonsága és gazdasági biztonsága közvetlenül függ a biológiai sokféleségtől; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a biológiai sokféleség éghajlatváltozás okozta romlása és az ebből eredő erőforrás-kiesés növeli e lakosság kiszolgáltatottságát, és sérti alapvető jogaikat és méltóságukat;

4. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok nem képesek egyedül szembenézni az éghajlatváltozás következményeivel, és gyakran a nemzetközi segítségtől függenek a válságkezelési kapacitásuk, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodási képességük és az e hatásokra való felkészülés terén; e tekintetben emlékeztet a Párizsi Megállapodást aláíró országok azon kötelezettségvállalására, hogy évente legalább 100 milliárd dollárt mozgósítanak az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló tevékenységek végrehajtására a fejlődő országokban az érintett lakosság rezilienciájának megerősítése érdekében;

5. felhívja az Uniót és annak tagállamait, hogy a következő ENSZ-közgyűlésen támogassák a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jog globális elismerését;

6. hangsúlyozza, mennyire lényegi szerepet játszanak a környezetvédő aktivisták az éghajlatváltozás következményei által érintett lakosság alapvető jogainak és méltóságának védelmében; kiemeli, hogy kulcsfontosságú szerepet játszanak közös javaink hangsúlyozásában és védelmében, különös tekintettel az őslakos és közösségi örökségi területekre;

7. megjegyzi, hogy a környezetvédő aktivisták gyakran veszélyes környezetben dolgoznak, ahol gyakoriak a fegyveres összecsapások, és általános a természeti erőforrások túlzott kiaknázása és az orvvadászat, miközben a környezetkárosodás és az erőforrások kimerülése csak fokozza ezeket a feszültségeket;

8. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fejlődő országokban egyre inkább bűncselekménnyé nyilvánítják a környezetvédelmet és üldözik a környezetvédőket, akik számos elkövető – például fegyveres csoportok és milíciák vagy magánszemélyek — támadásainak, valamint egyes kormányok és multinacionális vállalatok által elkövetett megfélemlítés áldozataivá válnak, amelyek egyes helyeken a természeti, nem megújuló erőforrások kiaknázásához hozzájáruló projektekbe fektetnek be, és ezáltal erdőirtásnak, a biológiai sokféleség csökkenésének és az emberi jogok megsértésének lesznek okozói, ami főként a nőket, a helyi közösségeket és az őslakos népeket érinti; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az őslakos népek létfontosságú szerepet játszanak a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásban és a biológiai sokféleség megőrzésében; felszólítja az EU-t, hogy ne finanszírozzon olyan projekteket, amelyek hozzájárulhatnak az őslakos népek szülőföldjükről való elűzéséhez; javasolja, hogy azok az uniós tagállamok, amelyek ezt még nem tették meg, ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bennszülött és törzsi népekről szóló 169. számú egyezményét; sürgeti különösen az EU-t és partnerországait, hogy ismerjék el és védjék meg az őslakos népek földjeik és természeti erőforrásaik szokásos tulajdonjogához és ellenőrzéséhez fűződő jogait, az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatban és a 169. sz. ILO-egyezményben foglaltaknak megfelelően, valamint hogy tartsák tiszteletben a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvét azáltal, hogy lehetővé teszik a föld közös nyilvántartásba vételét; elítél minden kísérletet, amely a Covid19-világjárvánnyal és más válságokkal összefüggésben a környezeti és emberi jogok védelmének deregulációjára irányul; mélységes aggodalmának ad hangot a környezetvédők és a visszaéléseket bejelentő személyek helyzete kapcsán világszerte; felhívja a Bizottságot, hogy világszerte támogassa a környezetvédőket, és biztosítson cselekvési tervet a Covid19-világjárvány miatt a közösségek földjeiktől való kiszorítására alkalmazott erőszak növekedésével szemben;

9. kiemeli, hogy bár a támadások és fenyegetések a világon mindenhol előfordulnak, az ENSZ emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges előadója rámutat, hogy az emberi jogi jogvédők helyzete különösen drámai Latin-Amerikában és Ázsiában, ahol néhány nemzetközi befektető, vállalat és a helyi önkormányzat figyelmen kívül hagyja a lakosság jogos aggodalmait; megjegyzi, hogy a konfliktusok és a jogsértések sok esetben a gazdasági egyenlőtlenségekhez és a társadalmi kirekesztéshez kapcsolódnak; elítéli a környezetvédelmi aktivisták bírósági üldözését és tevékenységeik bűncselekménnyé nyilvánítását az Amazonas térségében, ahol a környezetvédelmi aktivisták egyre gyakrabban válnak támadások, gyilkosságok és üldöztetés célpontjává; elítéli a Hondurasban a környezetvédelmi aktivisták elleni támadások és üldöztetések számának növekedését, valamint a guapinoli környezetvédelmi aktivisták közelmúltbeli meggyilkolását; megjegyzi, hogy az elmúlt három évben 578, a környezetvédelmi jogvédők, földjogi aktivisták, illetve az őslakos népek jogainak védelmezői ellen elkövetett gyilkosságot jegyeztek fel; hangsúlyozza, hogy a Fülöp-szigetek következetesen élen jár azon országok listáján, ahol a legveszélyesebb környezetvédelmi jogvédőnek lenni; tekintettel az országban elkövetett emberi jogi jogsértések súlyosságára, valamint arra, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságok nem javítottak jelentősen a helyzeten és nem mutatnak együttműködési hajlandóságot, ismételten felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze azt az eljárást, amely az általános vámkedvezmény-rendszer Plusz (GSP+) szerinti preferenciák ideiglenes visszavonásához vezethet;

10. felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodások megkötése és a fejlesztési projektek végrehajtása előtt biztosítsa a hatásvizsgálati tanulmányok függetlenségét, különös tekintettel a helyi lakosság jogaira gyakorolt hatásuk mérésére és megelőzésére; ragaszkodik ahhoz, hogy a hatásvizsgálatokat a civil társadalom és a helyi közösségek jelentős részvételével végezzék el, és hogy az eredményeket megfelelően vegyék figyelembe a gazdasági megállapodásokban és a fejlesztési projektekben; felhívja a Bizottságot, hogy az emberi jogok megsértése esetén értékelje újra a projektek végrehajtását;

11. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban a környezetvédők alapvető szerepet játszanak az erdők és az ökoszisztémák védelmében, és hogy az őslakosok által kezelt területeken alacsonyabb az erdőirtás aránya és jobb természetvédelmi eredményeket mutatnak fel, mint az őslakosokat kizáró védelmi övezetek.

12. mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az éghajlatváltozás bizonyos területeken – különösen a fejlődő országokban – a lakható földterületek pusztulásához, az ökoszisztémák elszegényedéséhez és az elsivatagosodás fokozódásához fog vezetni; úgy véli, hogy az elkövetkező néhány évben az éghajlatváltozás hatása sokakat arra kényszerít, hogy elköltözzenek, mivel földjük lakhatatlanná válik, és ez növeli majd a fejlődő és fejlett országokat elhagyó ökológiai menekültek számát; hangsúlyozza, hogy e célból és az emberi jogok és méltóság megőrzésének biztosítása érdekében meg kell fontolni a ökológiai menekült státusz nemzetközi szinten való elismerését; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény nem terjed ki a környezeti okokból lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek védelmére; kéri, hogy mind nemzetközi, mind európai szinten tisztázzák a közös terminológiát az éghajlatváltozás következtében lakóhelyüket elhagyókra alkalmazandó feltételek tekintetében; e tekintetben felhívja a figyelmet az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Teitiota kontra Új-Zéland ügyben hozott mérföldkőnek számító határozatára, amely elismeri, hogy az éghajlattal összefüggő és természeti katasztrófák elől menekülő emberek a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében jogosan kérelmeznek nemzetközi védelmet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék számba ezt az ítéletet mint ösztönzőt annak érdekében, hogy nemzetközi és európai szinten tisztázzák az éghajlatváltozás okozta migráció körülményeire vonatkozó közös terminológiát, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést az éghajlati okok miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek uniós jog szerinti teljes körű védelmének biztosítása, valamint megfelelő menekültügyi rendszer biztosítása, továbbá a biztonságos és szabályos migráció csatornáinak megteremtése érdekében; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy az uniós migrációs és menekültügyi politika reformjának részeként dolgozzanak ki és fogadjanak el megfelelő intézkedéseket, így például mobilitási rendszereket és a harmadik országokból érkező, az éghajlatváltozás káros hatásai által különösen érintett országokból érkező munkavállalók képzését és átképzését; felszólít a humanitárius vízumok használatára és a hirtelen bekövetkező katasztrófák miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek ideiglenes védelmére, valamint az éghajlatváltozás miatt lakhatatlanná váló vagy lakhatatlanná vált országokból érkező személyek hosszú távú befogadására;

13. úgy véli, hogy az üzleti vállalkozások kellő gondosságára vonatkozó kötelező erejű és harmonizált uniós jogszabályok bevezetése hozzájárulhat az emberi jogok védelmének és a környezetvédelmi normák betartásának javításához a büntetlenség és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben a fejlődő országokban, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a Párizsi Megállapodás és az európai zöld megállapodás céljainak megvalósításához; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni jogszabályoknak figyelembe kell venniük a nők és a kiszolgáltatott csoportok, például a gyermekek és az őslakosok sajátos szükségleteit és jogait; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az ENSZ transznacionális vállalatokra vonatkozó, kötelező erejű emberi jogi szerződésének jóváhagyására irányuló munkát; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság arra irányuló tervét, hogy jogalkotási javaslatot dolgozzon ki e témában, amely biztosítja az igazságszolgáltatáshoz való jogot az emberi jogi jogsértések áldozatai számára, és mechanizmusokat bocsát az érintett közösségek rendelkezésére a jogorvoslat és az elszámoltathatóság érvényesítéséhez; kiemeli a magánszektor és a beruházások fontos szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy a vállalatok számára bizonyított előnyökkel jár, ha hatékony, felelősségteljes üzleti magatartási gyakorlatot követnek; megismétli, hogy az uniós beruházási és kereskedelmi megállapodásoknak kötelező érvényű és végrehajtható rendelkezéseket kell tartalmazniuk az éghajlatváltozás, az erdőirtás, a biológiai sokféleség csökkenésének kezelése, valamint az őslakos népek és a helyi közösségek jogainak hatékony nyomon követési és végrehajtási mechanizmus révén történő védelme érdekében; fejlesztési szempontból úgy véli, hogy az uniós kereskedelempolitika felülvizsgálatának újra kell definiálnia, elő kell mozdítania és meg kell erősítenie a környezet és az emberi jogok védelmét; hangsúlyozza, hogy a szociális, környezeti és emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségeket érvényesíteni kell az új kereskedelmi mechanizmusokban, így a szabadkereskedelmi megállapodásokban, gazdasági partnerségi megállapodásokban, általános preferenciarendszerekben és beruházási megállapodásokban;

14. emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás negatív következményei aláássák az országok fejlődési kilátásait, és súlyosbítják a már meglévő egyenlőtlenségeket, például a nemek közötti különbségeket; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás hatása a kiszolgáltatottabb emberek, például a nők és lányok esetében rosszabb, és hogy az éghajlatváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek 80%-a nő; üdvözli a Frans Timmermans, a Bizottság alelnöke által tett kötelezettségvállalásokat a nemek közötti, az éghajlatváltozás által súlyosbított egyenlőtlenségek orvoslására; sürgeti a Bizottságot, hogy általánosan érvényesítse a nemek közötti egyenlőséget és az éghajlati igazságosságot minden olyan szakpolitika kidolgozása és végrehajtása során, amely hatással van a nők és a lányok helyzetére, valamint mozdítsa elő az őslakos nők, a nők jogait védők és valamennyi marginalizált nemi közösség az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének keretében történő részvételét;

15. felhívja a Bizottságot, hogy gondosan ellenőrizze, hogy a különböző fejlesztési együttműködési és külpolitikai eszközök – többek között az Európai Beruházási Bank – révén finanszírozott infrastrukturális és energetikai projektek tiszteletben tartják-e és nem veszélyeztetik-e az emberi jogokat, a fenntartható fejlesztési célokat, az éghajlatváltozás elleni küzdelemről szóló Párizsi Megállapodás célkitűzéseit vagy az európai zöld megállapodást; hangsúlyozza, hogy a fejlesztésfinanszírozási intézményeken keresztül a helyi közösségekkel és marginalizált csoportokkal való egyetértés vagy érdemi konzultáció nélkül finanszírozott tevékenységek fenyegetést jelenthetnek az emberi jogok és a környezetvédők számára; e tekintetben kéri annak gondos értékelését, hogy a javasolt projekteket az őslakos közösségekkel és a helyi lakossággal konzultálva fogalmazták-e meg, és hogy azok figyelembe vették-e a helyi ökológiával, emberi jogokkal és fejlesztési szükségletekkel kapcsolatos tapasztalataikat és ismereteiket; hangsúlyozza, hogy számos környezeti konfliktus elkerülhető lenne a helyi közösségekkel, őslakos népekkel és környezetvédelmi aktivistákkal folytatott előzetes konzultáció és aktív részvételük révén; tágabb értelemben emlékeztet arra, hogy jogokon alapuló megközelítést kell alkalmazni és szigorúan tiszteletben tartani minden hivatalos fejlesztési támogatásból finanszírozott projekt esetében, különös tekintettel a legeltető állattenyésztők és az őslakos népek jogaira, ami magában foglalja hatékony panasztételi és jogorvoslati mechanizmusok biztosítását a 2013. június 11-i 2013/396/EU bizottsági ajánlással összhangban, különösen abban az esetben, ha az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések megsértik az említettek jogait; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a fejlődő országok támogatását, hogy a lakóhelyüket környezeti okokból elhagyni kényszerülő személyek számára tartós megoldásokat kínáljanak, beleértve az őslakos népeket, legeltető állattenyésztőket és más vidéki lakosságot, akiknek hagyományos megélhetését az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai tönkretették, és hogy az említett közösségek olyan, új megélhetési lehetőségeket találjanak, amelyek jobban megfelelnek a változó éghajlatnak;

16. hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi aktivisták fellépése teljességgel összhangban van a fenntartható fejlődés céljaival, és hogy e célok szisztematikus végrehajtását helyi, nemzeti és nemzetközi szinten is folytatni kell;

17. felkéri a Bizottságot, hogy javítsa az emberijog-védők és a környezetvédő aktivisták védelmére vonatkozó keretet azáltal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy jobban tudatában legyenek jogaiknak és a rájuk adott esetben vonatkozó védintézkedéseknek, valamint hogy erősítse a fejlődő országokban és világszerte az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemben részt vevő szervezetek közötti hálózatot, és javítsa közöttük az összeköttetéseket; sürgeti az államokat annak elismerésére, hogy a biológiai sokféleség védelmezői, amely hozzájárul a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható fejlődéshez, egyúttal emberijog-védők is; ennek érdekében felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy vegyék fontolóra a természet jogi személyiséggel való felruházásának lehetőségét, ezáltal megerősítve a környezet jogi védelmét; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a női emberijog-védők eltérő védelmi szükségleteire, elismerve a változás erőteljes előmozdítóiként betöltött szerepüket, különösen az éghajlatváltozás elleni fellépés terén; hangsúlyozza e tekintetben, hogy támogatni kell a kapacitásépítést és a nők oktatóként és a változás támogatóiként betöltött szerepét, és megfelelő finanszírozást kell biztosítani e szervezetek számára; emlékeztet arra, hogy a női közösségi vezetők és környezetvédelmi aktivisták milyen gyakran válnak elnyomás, sőt gyilkosság áldozatává, mint például az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díjára jelölt és előválogatott jelöltek listáján szereplő aktivisták, nevezetesen a 2018-ban meggyilkolt brazíliai Marielle Franco és a Hondurasból származó Berta Cáceres aki 2016-ban vált gyilkosság áldozatává; felhívja a Bizottságot, hogy követelje hatékony vizsgálatok lefolytatását és a környezetvédelmi aktivisták meggyilkolásáért felelős személyek bíróság elé állítását; rámutat a nemzetközi környezetvédelmi jogról szóló escazúi megállapodás rendelkezéseire, különös tekintettel a környezet és az emberi jogok közötti kölcsönös függőségre és a környezetvédelmi aktivisták védelmének szükségességére; bátorítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy kössenek hasonló megállapodásokat a világ más makrorégióival;

18. felhívja a Bizottságot, hogy irányozzon elő megfelelő támogatást a környezetvédők helyi, regionális és nemzetközi hálózatai számára, hogy megkönnyítse együttműködésüket, és lehetővé tegye számukra tevékenységük fokozását és a természetes ökoszisztémák védelméhez való hozzájárulásukat; ösztönzi pénzügyi források mozgósítását a környezetvédők számára annak érdekében, hogy jobb felszerelésekbe fektethessenek be az éghajlatváltozás által veszélyeztetett területek hatékonyabb megfigyelése érdekében, valamint ösztönzi a tudományos adatok és bevált gyakorlatok gyűjtésének támogatását, a környezeti változásokhoz való alkalmazkodást célzó környezetvédelmi oktatási programok kidolgozását, valamint a környezeti feltételek és az életminőség javítását célzó fejlesztési projekteket; sürgeti a partnerországokat, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek hatékonyan bevonják az őslakos népeket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedésekbe, és e célból biztosítsanak technikai és pénzügyi támogatást, amely közvetlenül eléri az őslakos népeket az önkormányzás, a területi ellenőrzés és irányítás támogatása érdekében;

19. felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa az éghajlatváltozás fejlődő országokra gyakorolt hatásainak regionális megközelítését annak érdekében, hogy a decentralizált helyi önkormányzatok, a helyi civil társadalmi szervezetek és a környezetvédelmi aktivisták nagyobb szerepet kapjanak az éghajlatváltozás környezeti, társadalmi és gazdasági hatásainak kezelésében;

20. felhívja a Tanácsot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy erősítse meg az emberi jogok védelmezőinek támogatásáról szóló iránymutatásainak alkalmazását, szisztematikusan vegyen figyelembe az emberi jogok védelmezőinek védelmét szolgáló intézkedéseket, és a konkrét esetekre való reagáláson túlmenően dolgozzon ki hosszú távú stratégiát az emberi jogok védelmezőinek lehető leghatékonyabb védelmére;

21. sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást az államoknak olyan védelmi mechanizmusok és jogszabályok bevezetésére, amelyek meghatározzák a környezetvédők körét, elismerik munkájukat és biztosítják védelmüket;

22. úgy véli, hogy a Tanácsnak és az EKSZ-nek évente jelentést kellene benyújtania az Európai Parlamentnek az emberi jogok védelmezőinek védelmével kapcsolatos uniós fellépésről;

23. felszólít a környezetvédelmi jogvédők fokozott politikai és pénzügyi támogatására, és szisztematikusan elítéli az ellenük indított megtorlásokat;

24. felhívja az EU-t, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2019. március 21-i 40/11. sz. határozatával összhangban segítse elő a nyilvánosság tudatosságának növelését és a környezeti döntéshozatalban való részvételét, beleértve a civil társadalmat, a nőket, a gyermekeket és a fiatalokat, az őslakos népeket, valamint a vidéki és helyi közösségeket, nem csupán a fejlődő országokban, hanem világszerte.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT
BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	14.1.2021
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	12 3 8
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Anna-Michelle Asimakopoulou, Hildegard Bentele, Dominique Bilde, Udo Bullmann, Catherine Chabaud, Ryszard Czarnecki, Gianna Gancia, Charles Goerens, Mónica Silvana González, Pierrette Herzberger-Fofana, György Hölvényi, Rasa Juknevičienė, Pierfrancesco Majorino, Erik Marquardt, Norbert Neuser, Janina Ochojska, Jan-Christoph Oetjen, Michèle Rivasi, Christian Sagartz, Tomas Tobé, Miguel Urbán Crespo, Bernhard Zimniok
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Barry Andrews

 

 

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

12	+
S&D	Udo Bullmann, Mónica Silvana González, Pierfrancesco Majorino, Norbert Neuser
Renew	Barry Andrews, Catherine Chabaud, Charles Goerens, Jan-Christoph Oetjen
Verts/ALE	Pierrette Herzberger-Fofana, Erik Marquardt, Michèle Rivasi
The Left	Miguel Urbán Crespo

 

3	-
ECR	Ryszard Czarnecki
ID	Gianna Gancia, Bernhard Zimniok

 

8	0
PPE	Anna-Michelle Asimakopoulou, Hildegard Bentele, György Hölvényi, Rasa Juknevičienė, Janina Ochojska, Christian Sagartz, Tomas Tobé
ID	Dominique Bilde

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

VÉLEMÉNY A KÖRNYEZETVÉDELMI, KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (17.12.2020)

A Külügyi Bizottság részére

az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásairól és a környezetvédők e kérdésben betöltött szerepéről

(2020/2134(INI))

A vélemény előadója: Pascal Canfin

 

 

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

A. mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében minden embernek joga van emberi jogaik és alapvető szabadságjogaik diszkriminációmentes teljes körű gyakorlásához;

B. mivel az éghajlatváltozás globális szinten zajlik, de a globális felmelegedésért legkevésbé felelős országokra és közösségekre van súlyosabb hatással; mivel nagyobb hatással van a megélhetésükhöz a természeti erőforrásoktól leginkább függő, és/vagy a természeti veszélyekre, például a szárazságokra, a földcsuszamlásokra, az áradásokra és a hurrikánokra való reagálásra legkevésbé képes népcsoportokra; mivel azokat fogja a legjobban sújtani, és azok fognak az éghajlatváltozás következményeitől leginkább szenvedni, akik kevesebb pénzügyi forrással rendelkeznek az alkalmazkodáshoz;

C. mivel a világ lakosságának körében az éghajlatváltozás és a környezet pusztulásának következményeivel kapcsolatos növekvő tudatosság és aggodalom lendületet ad a környezeti aktivizmusnak és különösen a környezetvédők proaktív részvételének;

D. mivel a nemzetközi közösség az ENSZ első, 1972. évi környezetvédelmi konferenciáján jóváhagyta az ember és a környezet egymástól függő és kölcsönös jellegét, amely szerint az egészséges környezet alapvető fontossággal bír az emberi jogok széles körének teljes érvényesülésében; mivel az Európai Parlament által tavaly novemberben bejelentett éghajlati és környezeti veszélyhelyzet e tekintetben további kihívást jelent;

E. mivel az emberi jogok szorosan kapcsolódnak az éghajlatváltozáshoz, hiszen annak pusztító környezeti hatásai következményekkel járnak az élethez, az egészséghez, a vízhez, a lakhatáshoz, az élelmiszerhez és az életfenntartáshoz való jogok teljes körű élvezetére; mivel ezenkívül az Emberi Jogok Európai Bírósága egyértelműen megállapította, hogy a környezeti állapotromlás különféle típusai olyan alapvető emberi jogok megsértését eredményezhetik, mint például az élethez, a magán- és a családi élethez való jog, az embertelen és megalázó bánásmód tilalma, valamint az otthon békés élvezetéhez való jog;

F. mivel a Párizsi Megállapodás preambuluma elismeri, hogy az éghajlatváltozás az emberiség közös gondja, és hogy a megállapodást aláíró feleknek az éghajlatváltozás kezelését célzó intézkedések meghozatalakor figyelembe kell venniük és tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeiket, és elő kell mozdítaniuk azok teljesítését;

G. mivel a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés iránti egyre növekvő globális igény gyakran a természeti és a humán környezet fenntarthatatlan kiaknázását vonja maga után, és ennek következtében a hétköznapi emberek kerülnek az előtérbe, akiknek meg kell védeniük földjeiket, élelmiszereiket, kulturális örökségüket, valamint közösségeiket és saját magukat az éghajlatváltozás hatásaival, a nyersanyagok, köztük a fosszilis tüzelőanyagok fenntarthatatlan kitermelésével, az erdőirtással, az illegális fakitermeléssel és a földszerzéssel szemben;

H. mivel világszerte egyre több környezetvédő meggyilkolásáról számolnak be; mivel a meggyilkolt környezetvédők száma az elmúlt tíz évben megnégyszereződött[10], 2019-ben pedig már átlagosan több mint négy aktivista halt meg hetente[11]; mivel a gyilkosságok döntő hányadát (90%-át) Közép- és Dél-Amerikából, valamint Délkelet-Ázsiából jelentették; mivel ezekben a régiókban található a világ néhány leggazdagabb biodiverzitású területe;

I. mivel az Európai Környezetvédelmi Iroda esettanulmánya[12] szerint a környezetvédők zaklatása az EU-ban is létező jelenség, ugyanis 2018-ban 13 incidenst jelentettek, és a jelentés szerint vannak olyan tagállamok, amelyeknek nincsenek jogszabályai a környezetvédők zaklatására vonatkozóan, illetve több állam elismerte, hogy nem tudják, hogyan büntessék ezeket a zaklatásokat;

J. tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a környezetvédelmi emberijog-védők emberi jogok érvényesítéséhez, a környezet védelméhez és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásának elismeréséről szóló, 2019. márciusi A/HRC/40/L.22/Rev.1. sz. határozatára;

K. mivel a környezetvédők kiszolgáltatottságát tovább súlyosbítja a hatékony jogi mechanizmusoknak az elkövetők büntetlenségét eredményező hiánya;

L. mivel az éghajlatváltozás hatásait a nők és a férfiak eltérően élik meg; mivel a nők alulreprezentáltak a környezeti és éghajlatváltozással foglalkozó döntéshozatali intézményekben; mivel a különböző nemek eltérően reagálnak a klímaváltozás hatásaira, máshogy alkalmazkodnak, és különböző enyhítési stratégiákkal rendelkeznek; mivel a nők kiszolgáltatottabbak, és számos okból – az erőforrásokhoz, az oktatáshoz, az álláslehetőségekhez és a földtulajdon-joghoz való hozzáféréstől a társadalmi és kulturális normákig, illetve eltérő interszekcionális tapasztalataikig – magasabb kockázatokkal és akadályokkal kell szembenézniük;

M. mivel az éghajlatváltozás negatív következményei aláássák az országok fejlődési lehetőségeit, és elmélyítik a nemek között már eleve meglévő különbségeket, amelyek számos társadalmi-gazdasági, intézményi, kulturális és politikai tényező következményei;

N. mivel az Aarhusi Egyezmény arra kötelezi az államokat, hogy a környezetvédelmi jogaikat gyakorló személyeket megvédjék mindenféle zaklatás, büntetés vagy üldöztetés ellen;

O. mivel az iparosodott országok állampolgárai akár több mint százszor annyi szén-dioxidot termelnek, mint a legkevésbé fejlett országok lakói; mivel ez a szén-dioxid-kibocsátás tervezését teszi szükségessé a fennmaradó készletek igazságos elosztása érdekében;

P. mivel az éghajlatváltozás konfliktusokhoz vezethet, és veszélyeztetheti globális biztonságunkat, különösen azokban a régiókban, ahol az államok törékenyek, és nem rendelkeznek demokratikus kormányzással; mivel a környezeti változások a területekért vagy az erőforrásokért folytatott harcokat robbanthatnak ki, ami viszont az emberek lakóhelyelhagyásához vezethet; mivel az országon belül lakóhelyüket környezeti okok miatt elhagyni kényszerülő emberek és az éghajlati okból menedéket kérők helyzete az olyan, kiszolgáltatottabb helyzetben lévő személyek esetében a legrosszabb, mint például a nők, akiknek az alapvető jogait megsértik, és gyakran lesznek emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozatai;

Q. mivel soha semmilyen vészhelyzetet sem szabad a demokratikus intézmények aláásására, sem pedig az alapvető jogok veszélyeztetésére felhasználni; mivel minden intézkedést mindenkor demokratikus folyamat révén kell elfogadni;

1. véleménye szerint az éghajlatváltozás számos emberi jog érvényesülését veszélyezteti, ideértve az élethez, a vízhez és a higiéniás körülményekhez, az élelemhez, az egészséghez, a lakhatáshoz, az önrendelkezéshez, a kultúrához és a fejlődéshez való jogot; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban az éghajlatváltozás drámai következményekkel jár az emberi jogokra nézve; kiemeli, hogy az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat védő demokrácia az egyetlen olyan kormányzati forma, amely összeegyeztethető a fenntartható fejlődéssel, valamint a hatékony környezet- és éghajlatvédelemmel; rámutat, hogy a korrupció és az átláthatóság hiánya aláássa a környezetvédelmet és az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseket; kiemeli a helyi hatóságokkal, a magánszektorral és a civil társadalommal való megfelelő és strukturált együttműködés szükségességét;

2. kiemeli, hogy erős bizonyítékok vannak arra, hogy az éghajlattal összefüggő feltételek – például az alultápláltság és a fertőző betegségek előfordulása – egészségre gyakorolt hatása nemek szerint eltérő; aggodalommal mutat rá, hogy katasztrófahelyzetekben a nők halálozási aránya aránytalanul magas; ösztönöz a nemi szempontok fenntartható fejlődési politikákba és programokba való beépítésére, hogy a nők és asszonyok jogainak – ideértve a szexuális és reprodukciós egészséghez való jogokat és a szükséges egészségügyi szolgáltatásokat –, a nemi alapú egyenlőségnek és az éghajlati igazságosságnak a támogatása hangsúlyt kapjon a stratégiai programokban;

3. kifejezi aggodalmát a helyi közösségek emberi jogainak megsértései miatt, amelyek a – többek között az uniós székhelyű vállalatok esetében is felmerülő magánspekulációs érdekek túlzott ereje, valamint az állami hatóságok és a nemzetközi szereplők tétlensége miatt előidézett – nagyarányú földszerzés jelenségéből fakadnak; felhívja e tekintetben a Bizottságot, a tagállamokat és a vállalatokat, hogy tartsák be és mozdítsák elő az Egyesült Nemzetek üzleti és emberi jogi irányelveit, valamint az OECD felelősségteljes üzleti magatartásra vonatkozó átvilágítási útmutatóját a környezet és a biológiai sokféleség károsodásának megelőzése, csökkentése és orvoslása érdekében, érdemleges és inkluzív konzultációkat folytatva a helyi közösségekkel, a környezetvédőkkel és az üzleti működésükben érintett valamennyi szereplővel; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó terveit, hogy javaslatot fog tenni az átvilágításra és a vállalati elszámoltathatóságra vonatkozó uniós szintű jogi szabályozásra, és megjegyzi, hogy már több országban léteznek ilyen jogszabályok; felszólít az őslakosok földhöz fűződő jogainak fokozottabb nemzetközi támogatására, ez ugyanis hozzájárulna a globális felmelegedés megfékezéséhez;

4. ragaszkodik a Párizsi Megállapodás és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásának együttes megközelítéséhez a belső és külső politikákban, az emberi jogok lehető legnagyobb mértékű figyelembevétele mellett;

5. kiemeli, hogy a humán fejlődéssel kapcsolatos lehetőségek mindenki számára nélkülözhetetlenek; hangsúlyozza az emberi jogok megsértésének kockázatát a nemzetközi áruellátási láncokban mind a hagyományos, mind pedig a zöld technológiai és a megújuló energiaforrások tekintetében, utalva például a globális lítium-ion akkumulátorok ellátási lánca számára a kobaltbányákban végeztetett gyermekmunkára; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az emberi jogi következményeket az uniós energetikai és közlekedési technológiai irányvonalak értékelésekor;

6. hangsúlyozza az „éghajlati igazságosság” fogalmának fontossíágát az éghajlatváltozás elleni fellépés során; felszólít jogokon alapuló megközelítést alkalmazó aktív uniós éghajlati diplomáciára; úgy véli, hogy a nőket és a lányokat aránytalanul érinti az éghajlatváltozás, ami azt tükrözi, hogy sok országban nagyobb valószínűséggel marginalizálódnak és kerülnek hátrányos helyzetbe; hangsúlyozza a nemek közötti esélyegyenlőség fontosságát és a nők szerepét a fejlődő országokban a környezetvédelem szempontjából, és különösen aggasztja a női emberi jogi jogvédők ellen elkövetett szexuális és nemi alapú erőszak;

7. emlékeztet az európai zöld megállapodásban foglalt „ne árts” elvre, és sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen biztosítsa a meglévő és a jövőbeli kereskedelmi és beruházási megállapodások és rendeletek teljes összhangját a nemzetközi emebri jogi rendelkezésekkel és a környezeti és éghajlati célokkal, különösen a Párizsi Megállapodással és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrenddel;

8. hangsúlyozza, hogy fontos az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésének alaposabb beépítése a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiákba, összekapcsolva a katasztrófakockázatok csökkentését, a katasztrófakockázatok kezelését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó stratégiákat, valamint fontolóra kell venni az emberi jogi dimenziók meglévő eszközökben történő érvényesítését;

9. úgy ítéli meg, hogy a klímasemlegességnek a Párizsi Megállapodásban elfogadott elve kiváló lehetőség mind a fejlett ipari országok, mind a fejlődő országok minőségi fejlődésére globális életkörülményeik egymáshoz való közelítése érdekében;

10. sürgeti a tagállamokat, hogy a jelenlegi Covid19-válságra vagy más jövőbeli válságokra adott gazdasági fellendítési intézkedéseik részeként ne csökkentsék a környezetvédelmi normák nemzeti szintjét; megismétli ebben a tekintetben, hogy a fenntarthatóságot mint minden emberi jog diszkriminációmentes érvényesülésének alapvető feltételét a politikai döntéshozatal során létfontosságú értéknek kell tekinteni a közérdek, valamint az érintett helyi közösségek társadalmi, környezeti és gazdasági jólétének védelme érdekében;

11. hangsúlyozza, hogy az EU-nak készen kell állnia az éghajlatváltozás okozta lakóhelyelhagyásra, és elismeri, hogy megfelelő intézkedéseket kell hozni az éghajlatváltozás következményei által veszélyeztetett lakosság emberi jogainak védelme érdekében;

12. hangsúlyozza, hogy a környezeti döntéshozatalnak az információhoz való hozzáférés, a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés három pillérén nyugvó polgári szerepvállaláson kell alapulnia és teljes mértékben lehetővé kell tennie azt; kéri e tekintetben nemzetközi eszközök elfogadását ezen alapelvek megerősítése érdekében;

13. hangsúlyozza, hogy az EU-nak elő kell mozdítania több érdekelt fél, különösen a társadalmi szervezetek, a helyi hatóságok és a magánszektor részvételét annak érdekében, hogy átfogó és fenntartható megoldásokat lehessen találni a környezetváltozás által kiváltott migráció kihívásaira, védelmezve az emberi jogokat;

14. emlékeztet rá, hogy az emberiség egésze és az Európai Unió immár négyet átlépett bolygónk kilenc határa közül, ami különös felelősséget ró az Unióra és tagállamaira az ökológiai hatások csökkentése és e határok újbóli tiszteletben tartása érdekében;

15. aggodalmát fejezi ki az amazóniai esőerdők ember általi előidézett óriási pusztulása miatt; kiemeli a környezetvédőknek az amazóniai esőerdők védelmében játszott szerepét, valamint határozottan elítéli az amazóniai erdővédők és az őslakos közösségek elleni fokozódó erőszakot; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Európában is fokozódik a környezetvédők ellen irányuló zaklatás és támadás; sajnálatát fejezi ki a 2019-ben Romániában meggyilkolt két erdőőr miatt, akik az illegális fakitermelés ellen küzdöttek, valamint az utóbbi években Romániában az erdőmunkások ellen elkövetett egyéb támadások miatt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozottan lépjenek fel ennek a tendenciának a leküzdése érdekében, és gondoskodjanak arról, hogy a környezetvédők elleni bűncselekmények esetében a bűnügyi nyomozásokat jogilag biztonságos módon folytassák le, biztosítva a tényleges bírósági jogorvoslat lehetőségét;

16. felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban szerepeltessen olyan kötelező, jogilag érvényesíthető környezetvédelmi normákat, amelyek megállítják az erdőirtást, és biztosítják az emberi jogok tiszteletben tartását;

17. emlékeztet rá, hogy az ENSZ környezetvédelmi jogról szóló környezetvédelmi globális jelentése megállapította, hogy bár 1972 óta 38-szorosára emelkedett a hatályban lévő környezetvédelmi törvények száma, e törvények maradéktalan végrehajtásának és betartatásának elmulasztása az egyik legnagyobb akadálya az az éghajlatváltozás mérséklésének, a szennyezés csökkentésének, valamint a fajok és élőhelyek széles körben történő elvesztésének megakadályozásában; hangsúlyozza, hogy a környezeti jogállamiság megerősítésének mind az EU-ban, mind pedig a világ többi részén prioritást kell élveznie; megjegyzi, hogy a Bizottság javaslatot tesz az 1367/2006/EK rendelet (az ún. aarhusi rendelet) módosításáról szóló rendeletre, amelynek javítania kell majd az Aarhusi Egyezmény uniós szintű végrehajtásán; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a vonatkozó uniós jogalkotási aktusok (így a 2011/92/EU irányelv) és a jogilag kötelező erejű nemzetközi rendelkezések (Aarhusi Egyezmény) jogrendjükbe történő megfelelő átültetéséről az információhoz való inkluzív hozzáférés, a nyilvánosság döntéshozatalban való részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés garantálása érdekében a környezetvédelemi ügyekben;

18. elismeri, hogy a civil társadalmi szervezetek nélkülözhetetlen szerepet játszanak az éghajlatváltozás és a környezetromlás hatásaira vonatkozó érdekképviselet, figyelemfelkeltés és oktatás területén; elismeri továbbá szerepüket az EU éghajlattal kapcsolatos külső fellépéseinek értékes informális közvetítőiként; felszólítja a Bizottságot, hogy a helyi vagy globális nem kormányzati szervezetekkel együttműködve támogassa a helyi hálózatok fejlesztését a közvetlen veszélyben lévő személyek megsegítése és a helyszínen kialakult helyzet megismerése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan, uniós támogatásokra vonatkozó alkalmassági kritériumokat, amelyek lehetővé tennék a forrásokhoz való inkluzívabb hozzáférést azon környezetvédő nem kormányzati szervezetek számára, amelyeknek egyébként kis méretük folytán erre nem lenne lehetőségük; sürgeti a tagállamokat, hogy ítéljenek el a környezetvédő nem kormányzati szervezetek, valamint az éghajlat- és környezetvédelem terén aktív személyek tevékenységével kapcsolatos bármilyen megbélyegzést; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a környezetvédők támogatására irányuló stratégiára az EU-ban, illetve világszerte, megfontolva egyebek mellett egy gyorsreagálási mechanizmus létrehozatalának lehetőségét;

19. kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a következő ENSZ-közgyűlésen támogassák az egészséges környezethez való jog globális elismerését; sürgeti ezért a COP26 részes államait, hogy teljes mértékben integrálják az emberi jogokat, valamint a Párizsi Megállapodás preambulumában megerősített szociális és környezetvédelmi elveket a Párizsi Megállapodás úgynevezett szabálykönyvének megfelelően;

20. üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Teitiota kontra Új-Zéland ügyben hozott történelmi jelentőségű határozatát, amely elismeri, hogy az éghajlattal összefüggő és természeti katasztrófák elől menekülő emberek a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében jogosan kérelmeznek nemzetközi védelmet;

21. úgy véli, hogy az egészséges környezethez való emberi jogot szerepeltetni kell a legfontosabb környezeti megállapodásokban és folyamatokban, valamint kritikus jelentőséggel bírnak a Covid19-re adott átfogó reagálás szempontjából, amely magában foglalja az emberek és a természet kapcsolatának újragondolását, továbbá csökkenti a kockázatokat, és megakadályozza a környezet pusztulásából adódó jövőbeli ártalmakat;

22. kifejezi aggodalmát amiatt, hogy az őslakosokat, köztük a gyermekeket, a kisebbségekhez tartozó személyeket, valamint a vidéki és marginalizált közösségeket világszerte kiterjedt és szisztematikus diszkrimináció és üldöztetés éri, amelynek önkényes letartóztatások, kényszerű kitelepítések, földjeik kisajátítása, valamint az őslakos jogok megsértése is része, a legfőképpen a mezőgazdaságban, az olaj- a gáz- és a bányászati szektorban működő nagyvállalatok részéről,

23. emlékeztet rá, hogy a környezetvédelmi újságírók és ügyvédek sincsenek biztonságban; hangsúlyozza, hogy az elmúlt öt évben tíz környezetvédelmi újságírót öltek meg, és 53 esetben számoltak be a sajtójogok megsértéséről; aggasztónak tartja Steven Donziger, az ecuadori Lago Agrio felperesei ügyvédjének a helyzetét;

24. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést valamennyi olyan személy – beleértve a környezetvédelmi emberi jogvédőket – jogainak, védelmének és biztonságának biztosítása érdekében, akik gyakorolják a véleményalkotás, a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságát akár online, akár offline, ezek ugyanis elengedhetetlenek az emberi jogok előmozdítása és védelme, valamint a környezet védelme és megőrzése érdekében.

 

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT
BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	15.12.2020
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	38 36 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Nikos Androulakis, Bartosz Arłukowicz, Margrete Auken, Simona Baldassarre, Marek Paweł Balt, Traian Băsescu, Aurelia Beigneux, Monika Beňová, Sergio Berlato, Alexander Bernhuber, Simona Bonafè, Delara Burkhardt, Pascal Canfin, Sara Cerdas, Mohammed Chahim, Tudor Ciuhodaru, Nathalie Colin-Oesterlé, Esther de Lange, Christian Doleschal, Marco Dreosto, Bas Eickhout, Cyrus Engerer, Eleonora Evi, Agnès Evren, Pietro Fiocchi, Catherine Griset, Jytte Guteland, Teuvo Hakkarainen, Anja Hazekamp, Martin Hojsík, Pär Holmgren, Jan Huitema, Yannick Jadot, Adam Jarubas, Petros Kokkalis, Ewa Kopacz, Joanna Kopcińska, Ryszard Antoni Legutko, Javi López, César Luena, Fulvio Martusciello, Liudas Mažylis, Joëlle Mélin, Tilly Metz, Silvia Modig, Dolors Montserrat, Alessandra Moretti, Dan-Ştefan Motreanu, Ville Niinistö, Ljudmila Novak, Grace O’Sullivan, Jutta Paulus, Stanislav Polčák, Jessica Polfjärd, Luisa Regimenti, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Sándor Rónai, Rob Rooken, Silvia Sardone, Christine Schneider, Günther Sidl, Linea Søgaard-Lidell, Nicolae Ştefănuță, Nils Torvalds, Edina Tóth, Véronique Trillet-Lenoir, Petar Vitanov, Alexandr Vondra, Mick Wallace, Pernille Weiss, Michal Wiezik, Tiemo Wölken, Anna Zalewska
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Manuel Bompard, Catherine Chabaud, Karin Karlsbro, Ondřej Knotek

 

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

38	+
S&D	Nikos Androulakis, Marek Paweł Balt, Monika Beňová, Simona Bonafè, Sara Cerdas, Mohammed Chahim, Tudor Ciuhodaru, Cyrus Engerer, Jytte Guteland, Javi López, César Luena, Alessandra Moretti, Sándor Rónai, Günther Sidl, Petar Vitanov, Tiemo Wölken
RENEW	Martin Hojsík, Jan Huitema, Karin Karlsbro, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Nicolae Ştefănuță, Linea Søgaard-Lidell, Nils Torvalds
GREENS/EFA	Margrete Auken, Bas Eickhout, Eleonora Evi, Pär Holmgren, Yannick Jadot, Tilly Metz, Ville Niinistö, Grace O’Sullivan, Jutta Paulus
EUL/NGL	Manuel Bompard, Anja Hazekamp, Petros Kokkalis, Silvia Modig, Mick Wallace

 

36	-
EPP	Bartosz Arłukowicz, Traian Băsescu, Alexander Bernhuber, Nathalie Colin-Oesterlé, Christian Doleschal, Agnès Evren, Adam Jarubas, Ewa Kopacz, Esther de Lange, Fulvio Martusciello, Liudas Mažylis, Dolors Montserrat, Dan-Ştefan Motreanu, Ljudmila Novak, Stanislav Polčák, Jessica Polfjärd, Christine Schneider, Edina Tóth, Pernille Weiss, Michal Wiezik
RENEW	Catherine Chabaud
ID	Simona Baldassarre, Aurelia Beigneux, Marco Dreosto, Catherine Griset, Teuvo Hakkarainen, Joëlle Mélin, Luisa Regimenti, Silvia Sardone
ECR	Sergio Berlato, Pietro Fiocchi, Joanna Kopcińska, Ryszard Antoni Legutko, Rob Rooken, Alexandr Vondra, Anna Zalewska

 

2	0
RENEW	Pascal Canfin, Ondřej Knotek

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

VÉLEMÉNY AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGI, BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (2.12.2020)

a Külügyi Bizottság részére

az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásairól és a környezetvédők e kérdésben betöltött szerepéről

(2020/2134(INI))

A vélemény előadója: Lena Düpont

 

 

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A. mivel az Unió a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel a tagállamok osztoznak ezeken az értékeken egy olyan társadalomban, ahol a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazság, a szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség érvényesül; mivel ezeknek az értékeknek kell az EU külső fellépéseit is vezérelniük;

B. mivel tanulmányok kimutatták, hogy az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás egyre inkább veszélyezteti a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek alapvető emberi jogait, például az élethez, a vízhez, az élelemhez, a megfelelő higiénés körülményekhez, az egészségügyi ellátáshoz, a magán- és családi élethez és az oktatáshoz, valamint az embertelen és megalázó bánásmódtól való mentességhez való jogot; mivel a tiszta és egészséges környezet alapvető fontosságú az emberi élet szempontjából; mivel növekszik az éghajlati válság miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek száma; mivel az EU-nak a Szerződésekből és az Alapjogi Chartából eredő kötelezettségeknek megfelelően, az emberi jogokon alapuló ambiciózus és átfogó politikák révén, szoros együttműködésben a nemzetközi partnerekkel továbbra is fokoznia kell az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és a környezet védelmét, és elő kell mozdítania a tagállamok közötti nagyobb fokú koordinációt és információcserét; mivel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) 2018. évi különjelentése riasztó eredményeket tárt fel, és változtatásokat javasolt;

C. mivel az elmúlt években a környezetvédők egyre gyakrabban lettek gyilkosság, emberrablás, kínzás, nemi alapú erőszak, fenyegetés, zaklatás, megfélemlítés, rágalmazási kampányok, bűncselekménnyé nyilvánítás, bírósági zaklatás, kényszerű kilakoltatás és kitelepítés áldozatai; mivel csak 2019-ben[13] világszerte több mint 300 környezetvédőt és jogvédőt öltek meg munkájukért, akiknek 40%-a a földhasználati jogokkal, az őslakos népek jogaival és a környezetvédelmi jogokkal foglalkozott; mivel a természeti erőforrások kiaknázása, a korrupció, a gyenge kormányzás és a rendszerszintű szegénység miatt továbbra is a földhasználat, a környezetvédelem és az őslakos népek jogai jelentik az emberi jogok védelmének legveszélyesebb ágazatát; mivel a női jogvédők, akik gyakran nem rendelkezhetnek földtulajdonnal vagy vehetnek részt a döntéshozatali folyamatokban, rendszeres és strukturális megkülönböztetéssel és erőszakkal szembesülnek, és különösen veszélyeztetettek; mivel a nemzetközi és az uniós jog értelmében az üldöztetés elől menekülők nemzetközi védelemre jogosultak, beleértve a környezetvédelmi emberijog-védőket is;

D. mivel az ENSZ Közgyűlése 1999-ban nyilatkozatot fogadott el az emberi jogok védelmezőiről; mivel ez a nyilatkozat megerősíti, hogy az államoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok mindenkit – akár egyént, akár egyesületet – megvédjenek minden erőszakkal, fenyegetéssel, megtorlással, jogilag vagy ténylegesen hátrányos megkülönböztetéssel, nyomásgyakorlással vagy bármely más önkényes intézkedéssel szemben, amely a nyilatkozatban említett jogaik jogszerű gyakorlásának következménye[14];

E. mivel az ENSZ környezetvédelemmel foglalkozó különleges előadójának emberi jogi és környezetvédelmi keretelvei (2018) szerint az államok biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez kapcsolódó emberi jogi kötelezettségei tekintetében az államoknak „figyelemmel kell kísérniük és hatékonyan érvényesíteniük kell a normák betartását azáltal, hogy megelőzik, kivizsgálják, büntetik és orvosolják a normák magánszereplők és kormányzati hatóságok általi megsértését” (12. keretelv)[15];

F. mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egy 2019-es határozatában elismerte az emberijog-védők pozitív, fontos és legitim szerepét az emberi jogok előmozdításában és védelmében, és mély aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a környezetvédelmi ügyeken dolgozó emberijog-védők a leginkább veszélyben lévő és legnagyobb kockázatnak kitett emberijog-védők közé tartoznak[16];

G. mivel az éghajlatváltozás negatív hatásait aránytalanul nagy mértékben a földrajzi helyzet, a szegénység, az életkor, a fogyatékosság, illetve a kulturális vagy etnikai háttér miatt már hátrányos helyzetben lévő emberek és közösségek viselik, akik történelmileg a legkevésbé járultak hozzá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához; mivel az őslakos népek és helyi közösségeik sajátos jellege különösen kiszolgáltatottá teheti őket, mivel rendkívül elszigetelt területeken élhetnek;

H. mivel az üzleti vállalkozásoknak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel[17] összhangban tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat;

I. mivel a világjárvány várható következményeként jelentkező gazdasági válság arra ösztönözheti az államokat, hogy a rövid távú gazdasági növekedés ösztönzése érdekében figyelmen kívül hagyják a környezetvédelmet;

1. elismeri a környezeti változás és az emberi jogok közötti elválaszthatatlan kapcsolatot; elismeri az emberijog-védők és jogi képviselőik kulcsszerepét; helyteleníti a környezetvédelmi emberijog-védőkkel szemben elkövetett gyilkosságok és erőszakos cselekmények – például a nemi alapú erőszak, a fenyegetések, a zaklatás, a megfélemlítés, a lejárató kampányok, a tevékenységük bűncselekménnyé nyilvánítása, a bírósági zaklatás, a kényszerkilakoltatás és a lakóhelyelhagyás – növekvő számát; kiemeli különösen a női környezetvédelmi jogvédők által végzett munkát, és elítéli az őket fenyegető kockázatokat;

2. megismétli, hogy a nemzetközi jog egyértelműen előírja az államoknak a polgáraik jogainak védelmére vonatkozó kötelezettségét; felhívja a Bizottságot és tagállamait, hogy védjék meg a környezetvédelmi emberijog-védők jogait az EU-ban és világszerte, hozzanak konkrét intézkedéseket a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének védelmére a környezetvédelmi jogokkal összefüggésben, valamint biztosítsák az újságírók biztonságát és védelmét;

3. azonnali fellépésre szólít fel a környezetvédők zaklatása, megfélemlítése, az ellenük elkövetett erőszakos támadások – többek között a nemi alapú erőszak – és bebörtönzésük ellen, és gyors válaszra szólít fel a környezetvédők zaklatással, üldöztetéssel vagy erőszakkal szembeni védelme érdekében; ezért sürgeti az országokat, hogy törvények és holisztikus védelmi intézkedések elfogadásával, többek között az ellenük irányuló támadások és fenyegetések kivizsgálásának és elszámoltathatóságának biztosításával garantálják a környezetvédők védelmét; felszólít a környezetvédelmi jogvédők pénzügyi támogatásának növelésére; elismeri az erőszak és a megkülönböztetés többszörös és interszekcionális formáit, amelyekkel a női környezetvédelmi emberijog-védők szembesülnek, ideértve a szexuális és nemi alapú erőszakot is; sürgeti az országokat, hogy fogadjanak el hatékony intézkedéseket a női jogvédők védelme érdekében, és vegyék fontolóra a nemi dimenzió beépítését az emberijog-védők elleni fenyegetések és támadások kivizsgálására irányuló erőfeszítéseikbe;

4. felhívja az EU-t, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának említett állásfoglalásával összhangban tegyen a nyilvánosság tudatosságának növelését és a környezeti döntéshozatalban való részvételét elősegítő lépéseket többek között a civil társadalom, a nők, a gyermekek, az őslakosok, a vidéki és helyi közösségek érdekében, nem csupán a fejlődő országokban, hanem világszerte;

5. mélységes aggodalmának ad hangot a környezetvédők, a visszaélést bejelentő személyek, a környezetvédelemre szakosodott újságírók és jogi szakemberek helyzetének világszerte tapasztalható állandó romlása miatt; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy védjék meg a véleménynyilvánítás szabadságát, a média szabadságát és sokszínűségét, illetve a gyülekezési jogot, valamint biztosítsák az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek biztonságát és védelmét mind az EU-ban, mind a külkapcsolatokban; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy még mindig visszaéléseket, bűncselekményeket és halálos támadásokat követnek el újságírókkal és a médiában dolgozókkal szemben a tevékenységük miatt; rámutat arra, hogy a visszaélések bejelentése a véleménynyilvánítás szabadságának egy formája, és kulcsszerepet játszik az uniós jog megsértésének felfedésében és megelőzésében, valamint a demokratikus elszámoltathatóság és az átláthatóság megszilárdításában; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelv[18] tagállamok általi átültetését, és garantálja annak teljes körű alkalmazását; az információszabadságot fontos eszköznek tekinti az éghajlatváltozás következményei által esetlegesen érintett emberek számára, hogy mielőbb és megfelelően megismerjék az éghajlatváltozás káros hatásait és az alkalmazkodási intézkedéseket; követeli az információszabadság tiszteletben tartását;

6. támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy külső fellépései során megerősítse a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat, különös tekintettel az éghajlatra, mivel az EU-nak kulcsszerepet kell játszania az emberi jogok védelmének előmozdításában, és kezdeményezéseket kell kidolgoznia és ösztönöznie a szervezett bűnözés, az illegális földfoglalások és az erdőirtás elleni küzdelem terén, mivel ezek alapvetőek a környezetvédelmi emberijog-védők védelmének biztosításához; határozottan támogatja a stabil intézmények és a végrehajtható igazságszolgáltatás kialakítására, az éghajlatváltozás következtében elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatainak és a környezetvédelmi emberijog-védőknek a jogorvoslathoz való jobb hozzáférésére, valamint az emberi jogok és a jó kormányzás előmozdítására irányuló munkát;

7. mélységes aggodalmának ad hangot, hogy a fejlődő országokban a környezetvédelmi aktivisták tevékenységét egyre inkább bűncselekménynek nyilvánítják és üldözik a természeti, nem megújuló erőforrások kiaknázásának következményeként, és ezáltal hozzájárulnak az erdőirtáshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez[19] és az emberi jogok megsértéséhez, amely főként az őslakos népeket érinti; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU ne támogasson olyan kezdeményezéseket és projekteket, amelyek illegális földfoglalásokhoz, illegális fakitermeléshez és erdőirtáshoz vezetnek, vagy más káros hatást gyakorolnak a környezetre; elítél minden kísérletet, amely a Covid19-világjárvánnyal és más válságokkal összefüggésben a környezeti és emberi jogok védelmének deregulációjára irányul; felhívja a Bizottságot, hogy világszerte támogassa a környezetvédőket; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi emberijog-védők biztonsága elválaszthatatlanul kapcsolódik az általuk védelmezett közösségek biztonságához; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az őslakos közösségek hozzájárulását a javasolt projektekhez, valamint azt, hogy hogyan vették figyelembe a helyi ökológiával kapcsolatos tapasztalataikat és ismereteiket;

8. üdvözli a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy jogalkotási javaslatot fogad el a vállalkozásokra vonatkozó uniós szintű átvilágítási követelményekről, és kiemeli a nők és a kiszolgáltatott csoportok, például a gyermekek és az őslakos népek sajátos szükségleteit és jogait; hangsúlyozza, hogy ennek magában kell foglalnia az elszámoltathatóság és a bírósági jogorvoslat lehetőségeinek megteremtését; hangsúlyozza a környezeti felelősségre és a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó uniós jogi keret részletes hatásvizsgálatot követő felülvizsgálatának és megerősítésének fontosságát;

9. megismétli azon álláspontját, hogy valamennyi vonatkozó uniós szakpolitikának és eszköznek, köztük a kereskedelmi megállapodásoknak, valamint a fejlesztési segély- és vízumpolitikának mindig a legmagasabb európai és nemzetközi környezetvédelmi és emberi jogi normákon kell alapulnia, valamint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok, az emberi méltóság tiszteletben tartásától, valamint az egyenlőséggel, a szolidaritással és a jó kormányzás elveitől kell függenie; úgy véli, hogy ennek az őslakos népekkel és a környezetvédőkkel szembeni megfélemlítés, elnyomás és erőszak felszámolására irányuló együttműködésnek a külső segítségnyújtás és támogatás csökkenését vagy felfüggesztését kell eredményeznie, a humanitárius segítségnyújtás sérelme nélkül és anélkül, hogy a végső kedvezményezettek kárt szenvednének; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az elszámoltathatóság fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a forrásokat ne használják fel a környezetet vagy az emberi jogokat károsító projektekre; ösztönzi a harmadik országokban működő uniós képviseleteket, hogy működjenek együtt az őslakos népek képviselőivel és a környezetvédőkkel, és megfelelő intézkedések révén támogassák őket; támogatja a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jogot, valamint az emberijog-védők munkáját, védelmüket és egy olyan környezet kialakítását, amely lehetővé teszi számukra tevékenységük végzését;

10. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy az éghajlat-politikákban vegyék figyelembe az őslakos népek jogait, és nyújtsanak speciális pénzügyi és technikai segítséget az éghajlatváltozás következményeinek leginkább kitett vagy az éghajlatváltozás következtében lakóhelyük elhagyására kényszerülő személyeket, például az őslakos népeket, a menekülteket és a befogadó közösségekben lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket, valamint a környezetvédőket célzó támogatási programok végrehajtásához; tudomásul veszi  az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Teitiota kontra Új-Zéland ügyben hozott határozatát[20];

11. támogatja a migráció kezelésének emberi jogokon alapuló megközelítését a harmadik országokban, és figyelembe veszi az emberi jogok védelmével kapcsolatos hiányosságokat a migráció összefüggésében; ezzel összefüggésben emlékeztet a legális útvonalakra vonatkozó meglévő eszközökre, és úgy véli, hogy ezeket az eszközöket ki kell terjeszteni a védelemre szoruló személyekre; hangsúlyozza, hogy e megközelítés végrehajtása során meg kell erősíteni az államok kapacitását, valamint az együttműködést és az állandó párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel, többek között az őslakos népeket és más kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeket képviselő szervezetekkel és az ENSZ-partnerekkel; támogatja az emberi jogi kötelezettségekkel és kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok azonosítását és előmozdítását, amelyek támogatják és erősítik a környezetvédelmi politikai döntéshozatalt európai és nemzetközi szinten;

12. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás egyre több embert kényszerít majd migrációra; emlékeztet, hogy az éghajlatváltozás negatív következményei aláássák az országok fejlődési kilátásait, súlyosbítva a már meglévő egyenlőtlenségeket, például a nemek közötti különbségeket; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás hatása a kiszolgáltatottabb emberek, például a nők és lányok esetében rosszabb; üdvözli a Timmermans alelnök által a nemek közötti, az éghajlatváltozás által súlyosbított egyenlőtlenségek orvoslására vonatkozóan tett kötelezettségvállalásokat; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy vegyék figyelembe a nők és lányok sajátos helyzetét, és azonosítsák a nemi alapú megkülönböztetést és a sebezhető pontokat, kezelve azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek során a nők a fenntartható környezet megőrzésében a változás előmozdítóiként lépnek fel; további együttműködésre szólít fel a nemzetközi partnerekkel annak érdekében, hogy az emberi jogok környezetkárosodás általi megsértését beépítsék a környezetvédelmi politikákba, és emberi jogokon alapuló éghajlat-politikai intézkedéseket hozzanak; elismeri az emberijog-védők által az emberi jogok és az alapvető értékek védelme és előmozdítása terén végzett felbecsülhetetlen értékű munkát; felszólítja az EU-t, hogy az éghajlati válságot emberi jogi válságként kezelje, és hajtson végre hatékony intézkedéseket az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a jövő nemzedékei jogainak védelme érdekében.

 

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT
BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	1.12.2020
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	51 13 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Magdalena Adamowicz, Katarina Barley, Pietro Bartolo, Nicolas Bay, Vladimír Bilčík, Vasile Blaga, Ioan-Rareş Bogdan, Patrick Breyer, Saskia Bricmont, Jorge Buxadé Villalba, Damien Carême, Caterina Chinnici, Marcel de Graaff, Anna Júlia Donáth, Lena Düpont, Cornelia Ernst, Laura Ferrara, Nicolaus Fest, Jean-Paul Garraud, Maria Grapini, Sylvie Guillaume, Andrzej Halicki, Balázs Hidvéghi, Evin Incir, Sophia in ‘t Veld, Patryk Jaki, Lívia Járóka, Marina Kaljurand, Assita Kanko, Fabienne Keller, Peter Kofod, Łukasz Kohut, Moritz Körner, Alice Kuhnke, Jeroen Lenaers, Juan Fernando López Aguilar, Nuno Melo, Nadine Morano, Javier Moreno Sánchez, Maite Pagazaurtundúa, Nicola Procaccini, Emil Radev, Paulo Rangel, Terry Reintke, Diana Riba i Giner, Ralf Seekatz, Michal Šimečka, Birgit Sippel, Martin Sonneborn, Tineke Strik, Ramona Strugariu, Annalisa Tardino, Tomas Tobé, Dragoş Tudorache, Milan Uhrík, Tom Vandendriessche, Bettina Vollath, Jadwiga Wiśniewska, Elena Yoncheva, Javier Zarzalejos
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Beata Kempa, Leopoldo López Gil, Kris Peeters, Anne-Sophie Pelletier, Sira Rego, Franco Roberti, Miguel Urbán Crespo, Hilde Vautmans

 

 

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

51	+
EPP	Magdalena Adamowicz, Vladimír Bilčík, Vasile Blaga, Ioan-Rareş Bogdan, Lena Düpont, Andrzej Halicki, Jeroen Lenaers, Leopoldo López Gil, Nuno Melo, Kris Peeters, Emil Radev, Paulo Rangel, Ralf Seekatz, Tomas Tobé, Javier Zarzalejos
S&D	Katarina Barley, Pietro Bartolo, Caterina Chinnici, Maria Grapini, Sylvie Guillaume, Evin Incir, Marina Kaljurand, Łukasz Kohut, Juan Fernando López Aguilar, Javier Moreno Sánchez, Franco Roberti, Birgit Sippel, Bettina Vollath, Elena Yoncheva
RENEW	Anna Júlia Donáth, Sophia In ‘T Veld, Fabienne Keller, Moritz Körner, Maite Pagazaurtundúa, Michal Šimečka, Ramona Strugariu, Dragoş Tudorache, Hilde Vautmans
GREENS/EFA	Patrick Breyer, Saskia Bricmont, Damien Carême, Alice Kuhnke, Terry Reintke, Diana Riba I Giner, Tineke Strik
EUL/NGL	Cornelia Ernst, Anne-Sophie Pelletier, Sira Rego, Miguel Urbán Crespo
NI	Laura Ferrara, Martin Sonneborn

 

13	-
ID	Nicolas Bay, Nicolaus Fest, Jean-Paul Garraud, Marcel De Graaff, Peter Kofod, Tom Vandendriessche
ECR	Jorge Buxadé Villalba, Patryk Jaki, Assita Kanko, Beata Kempa, Nicola Procaccini, Jadwiga Wiśniewska
NI	Milan Uhrík

 

4	0
EPP	Balázs Hidvéghi, Lívia Járóka, Nadine Morano
ID	Annalisa Tardino

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	4.3.2021
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	53 10 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Alviina Alametsä, Alexander Alexandrov Yordanov, Maria Arena, Petras Auštrevičius, Traian Băsescu, Anna Bonfrisco, Reinhard Bütikofer, Fabio Massimo Castaldo, Włodzimierz Cimoszewicz, Katalin Cseh, Tanja Fajon, Anna Fotyga, Michael Gahler, Kinga Gál, Giorgos Georgiou, Sunčana Glavak, Raphaël Glucksmann, Klemen Grošelj, Bernard Guetta, Sandra Kalniete, Karol Karski, Dietmar Köster, Andrius Kubilius, Ilhan Kyuchyuk, David Lega, Miriam Lexmann, Nathalie Loiseau, Antonio López-Istúriz White, Claudiu Manda, Lukas Mandl, Thierry Mariani, David McAllister, Vangelis Meimarakis, Sven Mikser, Francisco José Millán Mon, Javier Nart, Gheorghe-Vlad Nistor, Urmas Paet, Demetris Papadakis, Kostas Papadakis, Tonino Picula, Manu Pineda, Kati Piri, Giuliano Pisapia, Jérôme Rivière, María Soraya Rodríguez Ramos, Nacho Sánchez Amor, Isabel Santos, Jacek Saryusz-Wolski, Andreas Schieder, Radosław Sikorski, Jordi Solé, Sergei Stanishev, Tineke Strik, Hermann Tertsch, Hilde Vautmans, Harald Vilimsky, Idoia Villanueva Ruiz, Viola Von Cramon-Taubadel, Thomas Waitz, Isabel Wiseler-Lima, Salima Yenbou, Željana Zovko
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Angel Dzhambazki, Raffaele Fitto, Marisa Matias
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk (7) bekezdés)	Janina Ochojska

 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

53	+
The Left	Giorgos Georgiou, Marisa Matias, Manu Pineda, Idoia Villanueva Ruiz
NI	Fabio Massimo Castaldo
PPE	Alexander Alexandrov Yordanov, Traian Băsescu, Michael Gahler, Sunčana Glavak, Sandra Kalniete, Andrius Kubilius, Antonio López-Istúriz White, Lukas Mandl, David McAllister, Vangelis Meimarakis, Francisco José Millán Mon, Gheorghe-Vlad Nistor, Janina Ochojska, Radosław Sikorski, Isabel Wiseler-Lima, Željana Zovko
Renew	Petras Auštrevičius, Katalin Cseh, Klemen Grošelj, Bernard Guetta, Ilhan Kyuchyuk, Nathalie Loiseau, Javier Nart, Urmas Paet, María Soraya Rodríguez Ramos, Hilde Vautmans
S&D	Maria Arena, Włodzimierz Cimoszewicz, Tanja Fajon, Raphaël Glucksmann, Dietmar Köster, Claudiu Manda, Sven Mikser, Demetris Papadakis, Tonino Picula, Kati Piri, Giuliano Pisapia, Nacho Sánchez Amor, Isabel Santos, Andreas Schieder, Sergei Stanishev
Verts/ALE	Alviina Alametsä, Reinhard Bütikofer, Jordi Solé, Tineke Strik, Viola Von Cramon-Taubadel, Thomas Waitz, Salima Yenbou

 

10	-
ECR	Angel Dzhambazki, Raffaele Fitto, Anna Fotyga, Karol Karski, Jacek Saryusz-Wolski, Hermann Tertsch
ID	Thierry Mariani, Jérôme Rivière, Harald Vilimsky
NI	Kostas Papadakis

 

4	0
ID	Anna Bonfrisco
PPE	Kinga Gál, David Lega, Miriam Lexmann

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

• [1] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015.
• [2] HL C 337., 2018.9.20., 82. o.
• [3] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.
• [4] HL C 118., 2020.4.8., 15. o.
• [5] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.
• [6] Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) egyezménye a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról, 1998. június 25.
• [7] Regionális megállapodás a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről és az igazságszolgáltatásról Latin-Amerikában és a Karib-térségben, 2018. március 4.
• [8] Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank független projekt-elszámoltathatósági mechanizmusa és az Európai Beruházási Bank Csoport panasztételi mechanizmusa.
• [9] HL L 305., 2019.11.26., 17. o.
• [10] https://eeb.org/library/the-harassment-of-environmental-defenders-in-the-european-union-a-case-study-report/
• [11] https://www.globalwitness.org/documents/19938/Defending_Tomorrow_EN_high_res_-_July_2020.pdf
• [12] https://eeb.org/library/the-harassment-of-environmental-defenders-in-the-european-union-a-case-study-report/
• [13] Front Line Defenders, Global Analysis 2019
• [14] https://www.ohchr.org/Documents/Issues/Defenders/Declaration/declaration.pdf
• [15] https://www.ohchr.org/Documents/Issues/Environment/SREnvironment/FrameworkPrinciplesUserFriendlyVersion.pdf
• [16] A környezetvédelmi emberijog-védők emberi jogok érvényesítéséhez, a környezet védelméhez és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásának elismeréséről szóló, 2019. március 21-i határozathttps://digitallibrary.un.org/record/3804641?ln=en
• [17] https://www.ohchr.org/documents/publications/guidingprinciplesbusinesshr_en.pdf
• [18] HL L 305., 2019.11.26., 17. o.
• [19] A biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES), a biológiai sokféleségről és a járványokról szóló műhelymunkáról szóló jelentés https://ipbes.net/pandemics
• [20] https://tbinternet.ohchr.org/_layouts/15/treatybodyexternal/Download.aspx?symbolno=CCPR/C/127/D/2728/2016&Lang=en