Eljárás : 2020/2242(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A9-0116/2021

Előterjesztett szövegek :

A9-0116/2021

Viták :

PV 17/05/2021 - 14
CRE 17/05/2021 - 14

Szavazatok :

PV 18/05/2021 - 13
PV 19/05/2021 - 12

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2021)0241

<Date>{08/04/2021}8.4.2021</Date>
<NoDocSe>A9-0116/2021</NoDocSe>
PDF 347kWORD 118k

<TitreType>VÉLEMÉNY</TitreType>

<Titre>az európai hidrogénstratégiáról</Titre>

<DocRef>(2020/2242(INI))</DocRef>


<Commission>{ITRE}Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság</Commission>

Előadó: <Depute>Jens Geier</Depute>A vélemény előadói (*):

Hildegard Bentele, Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Georg Mayer, Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 MELLÉKLET: AZON SZERVEZETEK ÉS SZEMÉLYEK FELSOROLÁSA, AMELYEKTŐL VAGY AKIKTŐL AZ ELŐADÓ ÉSZREVÉTELEKET KAPOTT
 VÉLEMÉNY A KÖRNYEZETVÉDELMI, KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
 VÉLEMÉNY A KÖZLEKEDÉSI ÉS IDEGENFORGALMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az európai hidrogénstratégiáról

(2020/2242(INI))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikkére,

 tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

 tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület „1,5 °C-os globális felmelegedés” című, 2018. október 8-i különjelentésére, valamint „Az óceánok és a krioszféra a változó éghajlatban” című, 2019. szeptember 25-i különjelentésére;

 tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a kibocsátási szakadékról szóló, 2019-es és 2020-as jelentéseire,

 tekintettel a termelékenységre és az inkluzív növekedésre irányulóan a kkv-k és a vállalkozói szellem erősítéséről szóló 2018. február 23-i OECD-nyilatkozatra,

 tekintettel a „Hidrogénstratégia a klímasemleges Európáért” című, 2020. július 8-i bizottsági közleményre (COM(2020)0301),

 tekintettel a Régiók Európai Bizottsága „Ütemterv a tiszta hidrogénért – a helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulása a klímasemleges Európához” című 2020. július 1-jei véleményére[1],

 tekintettel a „A klímasemleges gazdaság létrehozása: Uniós stratégia az energiarendszer integrációjának megteremtéséért” című, 2020. július 8-i bizottsági közleményre (COM(2020)0299),

 tekintettel a tengeri megújuló energiában rejlő lehetőségeknek a klímasemleges jövő érdekében való kiaknázását célzó uniós stratégiáról szóló, 2020. november 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0741),

 tekintettel a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról szóló, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0663),

 tekintettel a „2020. évi jelentés az energiaunió helyzetéről az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet értelmében” című, 2020. október 14-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0950),

 tekintettel „Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” című, 2020. szeptember 17-i bizottsági közleményre (COM(2020)0562),

 tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

 tekintettel a Bizottság „Új európai iparstratégia” című, 2020. március 10-i közleményére (COM(2020)0102),

 tekintettel a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (megújulóenergia-irányelv)[2],

 tekintettel az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3],

 tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv)[4],

 tekintettel a második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás létrehozásáról szóló, 2014. május 6-i 559/2014/EU tanácsi rendeletre[5],

 tekintettel a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. április 17-i 347/2013/EU európai parlamenti és tanács rendeletre (a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló TEN-E rendelet)[6],

 tekintettel az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról és a 680/2007/EK és 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[7], amelynek felülvizsgálata jelenleg zajlik,

 tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (uniós kibocsátáskereskedelmi irányelv)[8],

 tekintettel az energiatárolással kapcsolatos átfogó európai megközelítésről szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására[9],

 tekintettel a transzeurópai energiaipari infrastruktúráról szóló rendelet felülvizsgálatáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására[10],

 tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására[11],

 tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[12],

 tekintettel „Az éghajlatváltozás: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról a Párizsi Megállapodással összhangban” című, 2019. március 14-i állásfoglalására[13],

 tekintettel „Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítése az Európai Unióban: Ideje cselekedni!” című, 2018. október 25-i állásfoglalására[14]

 tekintettel a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsításáról szóló, 2018. február 6-i állásfoglalására[15],

 tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

 tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,

 tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-2242/2020),

A. mivel az EU jóváhagyta a Párizsi Megállapodást, a zöld megállapodást és a költséghatékony és méltányos átállás célját, amely a legkésőbb 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességhez vezet;

B. mivel a Bizottság javasolta az EU azon célkitűzésének növelését, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal csökkentse az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, és mivel a Parlament támogatta azt a célt, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest 60%-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás;

C. mivel a fosszilis tüzelőanyagok használata nagymértékben felelős a globális felmelegedésért, és mivel a Párizsi Megállapodás célja az iparosodás előtti szinthez képest a globális hőmérséklet-emelkedés jóval 2 °C alatt tartása, továbbá a hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C -ra való korlátozása érdekében tett erőfeszítések folytatása;

D. mivel a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátású gazdaságra való átálláshoz egy nagyrészt megújuló energiaforrásokon alapuló, rendkívül erőforrás- és energiahatékony energiarendszerre való, nyilvánosan irányított gyors és méltányos átállásra van szükség, biztosítva a fenntarthatóságot és az egészséget, a polgárok részvételét, az energiaszegénység enyhítését Unió-szerte, az ellátás biztonságát, az energia hozzáférhetőségét és megfizethetőségét, valamint az energiaárak versenyképességét;

E. mivel a fosszilis tüzelőanyagok mielőbbi kivezetése és az uniós ipar versenyképességének biztosítása érdekében tiszta alternatív üzemanyagokat kell használni és fejleszteni kell azok alkalmazását; mivel a megújuló hidrogén kiaknázatlan lehetőséget kínál arra, hogy ilyen alternatívát jelentsen;

F. mivel a hidrogén alapanyagként vagy energiaforrásként ipari és vegyi eljárásokban, a légi és tengeri közlekedésben és a közúti nehézteher-szállításban és a fűtési alkalmazásokban használható – dekarbonizálva azokat az ágazatokat, amelyekben a közvetlen villamosítás technikailag nem lehetséges vagy nem versenyképes –, valamint szükség esetén az energiarendszer kiegyensúlyozása céljából energiatárolásra is alkalmas, ezáltal jelentős szerepet töltve be az energiarendszer integrációjában;

G. mivel jelenleg az EU energiaszerkezetének mintegy 2%-át teszi ki a hidrogén, amelynek 95%-át fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával állítják elő, ennek során évente 70–100 millió tonna szén-dioxid szabadul fel, globális szinten pedig az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2,5%-áért felelős, és a jelenleg előállított hidrogén kevesebb mint 1%-át használják energiahordozóként; mivel egyes kutatások azt mutatják, hogy 2050-ben a megújuló energia az EU energiaszerkezetének akár 100%-át is kiteheti, amelyből a hidrogén összességében akár 20%-ot, a közlekedésben felhasznált energia 20–50%-át és az iparban felhasznált energia 5–20%-át teheti ki;

H. mivel a hidrogént – amelyből évente 120 millió tonnát állítanak elő világszerte – az olajfinomító és a vegyipari ágazat melléktermékeként (70 millió tonna), valamint az erre a célra szolgáló termelő létesítményekben (50 millió tonna) állítják elő; mivel a legtöbb hidrogént fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával állítják elő – globális szinten a földgáz 6%-át és a szén 2%-át hidrogéntermelésre használják fel –, és ennek kevesebb mint 0,1%-a vízelektrolízissel történik;

I. mivel az Európai Gazdasági Térség (EGT) teljes hidrogéntermelési kapacitását 2018 végén évi 11,5 Mt-ra becsülték, és mivel az elektrolizátorok teljes beépített kapacitása az EGT-ben körülbelül 1 GW, amely a teljes hidrogéntermelési kapacitás 1–4%-át teszi ki; mivel a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással fosszilis tüzelőanyagokból történő hidrogéntermelés (karbonszegény hidrogén) az EGT teljes hidrogéntermelési kapacitásának mintegy 0,7%-át teszi ki (a melléktermékeket nem számolva);

J. mivel a világ hidrogéntermelésének 43%-át ammónia előállítására használják fel, amelynek elsődleges felhasználási területe az ammónia alapú műtrágyák előállítása, 52%-át szénhidrogének finomítására és kéntelenítésére, 5%-át pedig metanol szintéziséhez és egyéb célokra használják;

K. mivel a megújuló és alacsony kibocsátású hidrogén jelenlegi költsége 2,5–5,5 EUR kilogrammonként, míg a fosszilis tüzelőanyag alapú hidrogén kilogrammonkénti előállítási költsége 1,50 EUR; mivel a legtöbb tagállamban jellemző, jelenlegi villamosenergia-összetétel magasabb kibocsátású elektromosságon alapuló hidrogént állítana elő, mint amellyel a fosszilis üzemanyagon alapuló hidrogén jár;

L. mivel a hidrogén hosszú időn keresztül nagy mennyiségben képes energiát tárolni, és így képes áthidalni a szezonális kereslet okozta ingadozásokat; mivel a hidrogén tehergépkocsin, hajón vagy csővezetéken keresztül egyaránt szállítható, és így lehetővé teszi a megújuló energia előállítását ott, ahol az a leghatékonyabb, valamint a hosszú távú szállítást anélkül, hogy terhet róna a villamosenergia-hálózatra;

M. mivel a gazdaság valamennyi ágazatának szén-dioxid-mentesítéséhez nagyobb arányú megújuló energiaforrásokra lesz szükség, ami nagyobb volatilitáshoz vezethet a villamosenergia-hálózatban, miközben az energiaellátás biztosítása érdekében jelentősen növelni kell az energiatárolás iránti keresletet;

N. mivel az acélgyártás világszinten a közvetlen és közvetett üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 10%-át, a tengeri közlekedés pedig mintegy 2,5%-át teszi ki, és mivel a megújuló hidrogén fejlesztése csökkentheti a kibocsátást ezekben az ágazatokban;

O. mivel az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 27%-áért a közlekedés felelős; mivel a hidrogénnek számos alkalmazási területe van az iparban, a villamosenergia-ágazatban és az építőiparban, és a közlekedési ágazat alternatív üzemanyagaként nagy lehetőségeket rejt magában, de a különböző közlekedési módok esetében még mindig korlátozottak a piac által kiépített hidrogénalapú lehetőségek;

P. mivel az akkumulátorral működő elektromos járművekben megvan a lehetőség arra, hogy az egyéni gépjárművek piacának jelentős hányadát biztosítsa; mivel a teherszállítás olyan ágazat, amelyben nehezen csökkenthető a szén-dioxid-kibocsátás, ahol az alacsony költséghatékonyság és műszaki okok miatt korlátozott lehetőség van csak a közvetlen villamosításra; mivel az akkumulátorok gyakorlati problémákat vetnek fel a nehézgépjárművek, a nem villamosított vonalakon közlekedő vonatok, a teherhajók és repülőgépek esetében, és ez lehetőségeket teremt más energiahordozók, például a hidrogén számára, mivel ennek révén nagy mennyiségű energia tárolható egy jármű vagy hajó fedélzetén, szükség esetén lehetővé teszi a gyors üzemanyag-utántöltést, és csak vizet állít elő kipufogógázként;

Q. mivel a fenntartható és versenyképes hidrogénalapú gazdaság lehetőséget kínál az EU számára arra, hogy megerősítse gazdaságát, különösen a Covid19 okozta gazdasági visszaesést követően, mivel 2030-ig akár egymillió, 2050-ig pedig 5,4 millió minőségi munkahelyet teremthet, és mivel ez lehetőséget jelenthet a hagyományos energiaforrásoktól jelenleg nagymértékben függő, és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetése esetén a szegénység kockázatának kitett régiók számára; mivel a megújuló hidrogén ágazatának munkahely-teremtési potenciálja minden egymilliárd euró befektetés után 10 300 munkahelyre tehető, amit kiegészítenek a megújulóenergia-ágazatban létrehozott munkahelyek;

R. mivel az EU 2050-re megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzéseit idő- és költséghatékony módon támogató, fenntartható és versenyképes hidrogénpiac kiépítéséhez olyan, jól kiépült átviteli és elosztási infrastruktúrára van szükség, amely hatékonyan szállítja el a hidrogént a gyártóhelytől a fogyasztó területekhez az EU egészében;

S. mivel a hidrogénrendszerek fejlesztését egymástól eltérően kezelhetik a tagállamok, figyelembe véve a meglévő gázinfrastruktúráik szerkezete terén mutatkozó különbségeket és at egyes országokban a különféle típusú hidrogéntermelő technológiák kifejlesztéséhez szükséges kapacitást, az innovációs potenciálokat és az egyes tagállamokban a különféle iparágak által támasztott ingadozó hidrogénkeresletet;

T. mivel csaknem valamennyi tagállam beépített hidrogénre vonatkozó terveket nemzeti energia- és klímatervébe, valamint hogy 26 tagállam aláírta a hidrogénkezdeményezést;

U. mivel az EU energiarendszerének környezetileg fenntarthatónak és gazdaságilag versenyképesnek kell lennie, és mivel bármilyen technológiai irányvonalnak kiszámítható időkereteken belül életképes üzleti esetekhez vezető, bizonyított és megalapozott becsléseken kell alapulnia, annak biztosítása érdekében, hogy annak költségei ne veszélyeztessék az uniós iparok versenyképességét vagy az állampolgárok jólétét;

V. mivel figyelembe kell venni a hidrogén előállítása, szállítása, tárolása és feldolgozása során bekövetkező jelentős energiaveszteségeket;

W. mivel a földgáz szabályozásáról szóló jelenlegi jogszabályi keret évekre gondoskodott az energiaellátás biztonságáról és az energia megfizethetőségéről az uniós fogyasztók számára, és ezért azt modellként lehetne használni, hogy előmozdítsa egy jövőbeni páneurópai megújuló hidrogénpiac kialakítását;

1. hangsúlyozza, hogy egy versenyképes és fenntartható hidrogéngazdaság és integrált hidrogénpiac révén fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni az EU technológiai vezető szerepét a tiszta hidrogén területén[16]; hangsúlyozza egy olyan uniós hidrogénstratégia szükségességét, amely a hidrogén teljes értékláncát – a keresleti és kínálati ágazatokat egyaránt – lefedi, és amelyet hozzáigazítanak az elegendő kiegészítő megújuló villamosenergia-termelési infrastruktúra kiépítésére irányuló nemzeti erőfeszítésekhez a megújuló hidrogén termelése és a megújuló hidrogén költségeinek csökkentése céljából; megjegyzi különösen a megújuló hidrogén EU-n belüli termelésének hozzáadott értékét az innovatív elektrolízistechnológiák fejlesztése és értékesítése tekintetében; hangsúlyozza, hogy a hidrogéngazdaságnak összhangban kell állnia a Párizsi Megállapodással, a 2030-as és 2050-es uniós éghajlati és energetikai célkitűzésekkel, a körforgásos gazdasággal, a kritikus nyersanyagokra vonatkozó cselekvési tervvel és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival;

2. üdvözli a Bizottság által javasolt, klímasemleges Európára irányuló hidrogénstratégiát, beleértve a megújulóenergia-irányelv jövőbeli felülvizsgálatát, valamint a hidrogénre vonatkozó tagállami stratégiák és beruházási tervek növekvő számát; hangsúlyozza, hogy ezeket a stratégiákat össze kell hangolni a tagállamok nemzeti energia- és klímaterveivel, és felszólít azok gyors és ambiciózus végrehajtására; úgy véli, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslatokban a Bizottságnak figyelembe kell vennie ezeket a stratégiákat; sürgeti a Bizottságot, hogy hangolja össze a hidrogénnel kapcsolatos megközelítését az új uniós ipari stratégiával, és tegye azt egy koherens iparpolitika részévé, figyelembe véve, hogy a hidrogénstratégia nem önmagában vett cél, azt az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló átfogó uniós erőfeszítések összefüggésében kell szemlélni, a minőségi munkahelyek hosszú távra szóló biztosítása és az uniós ipar versenyképességéhez való hozzájárulás mellett;

3. hangsúlyozza egy olyan reziliens és klímasemleges energiarendszer fontosságát, amely az energiahatékonyság, költséghatékonyság, megfizethetőség és ellátásbiztonság alapelvein alapul; hangsúlyozza, hogy az energiatakarékosságnak és az energiahatékonyság elsődlegessége elvének anélkül kell érvényesülnie, hogy akadályoznák az innovatív kísérleti és demonstrációs projektek kidolgozását; megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrásokból történő közvetlen villamosítás költséghatékonyabb, erőforrás- és energiahatékonyabb, mint a hidrogén, ugyanakkor megjegyzi, hogy figyelembe kell venni az olyan tényezőket, mint az ellátás biztonsága, a műszaki megvalósíthatóság és az energiarendszerre vonatkozó megfontolások annak meghatározásakor, hogy hogyan kell egy ágazatot dekarbonizálni; e tekintetben hangsúlyozza a technológiasemlegesség elvének fontosságát a klímasemleges Unió megvalósítása szempontjából;

4. meggyőződése, hogy a megújuló forrásokból előállított hidrogén kulcsfontosságú az EU energetikai átállásához, mivel csak a megújuló hidrogén képes hosszú távon fenntartható módon hozzájárulni a klímasemlegesség eléréséhez és elkerülni a technológiai bezáródást és a meg nem térülő eszközöket; aggodalommal állapítja meg, hogy a megújuló hidrogén még nem versenyképes; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a megújuló hidrogén értékláncát és piaci elterjedését, figyelembe véve, hogy az ipari módszerek és értékláncok fejlődése nyomán az ár és a hozam közötti kapcsolat fokozatosan javulna;

5. elismeri az EU-szerte számos régióban működő hidrogénvölgyek erőfeszítéseit az integrált, több ágazatra kiterjedő hidrogén értékláncok kialakítására irányulóan; hangsúlyozza, hogy e hidrogénvölgyek fontos szerepet játszanak a megújuló hidrogén előállításának és alkalmazásának kezdeményezésében az uniós hidrogéngazdaság fejlesztése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy építsen ezekre a kezdeményezésekre, és támogassa azok fejlesztéseit és segítse mindazokat, akik részt vesznek a szakértelmük és beruházásaik egyesítésében;

6. rámutat, hogy a hidrogénalapú termékek – mint a megújuló energiával előállított szintetikus üzemanyagok – széndioxid-semleges alternatívát jelentenek a fosszilis üzemanyagok mellett, és ezért számos különböző ágazatban jelentősen hozzájárulhatnak a dekarbonizációhoz, más kibocsátáscsökkentő megoldások, például a megújuló villamos energián alapuló villamosítás mellett; hangsúlyozza, hogy a több ágazatra kiterjedő alkalmazásuk létfontosságú ezen energiahordozók árának a méretgazdaságosság révén történő számottevő csökkentése és a megfelelő piaci volumen biztosítása érdekében;

A hidrogén osztályozása és szabványok

7. rendkívül fontosnak tartja a hidrogén különböző típusainak közös jogi osztályozását; üdvözli első lépésként a Bizottság által javasolt osztályozást; rámutat, hogy a nemzeti jogi fogalommeghatározások elfogadásához és a jogbiztonság megteremtésére irányuló egyértelmű osztályozás kialakításához mielőbbi megállapodásra van szükség egy átfogó, pontos, tudományon alapuló és egységes, uniós szintű terminológiát illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy az összes releváns jogszabállyal összefüggésben a lehető leggyorsabban zárja le a terminológia kidolgozásával kapcsolatos munkáját;

8. úgy véli, hogy a hidrogén különböző formáinak osztályozását független, tudományosan megalapozott értékelés alapján kell meghatározni, elmozdulva az általánosan használt színalapú megközelítéstől; úgy véli, hogy ennek az osztályozásnak a hidrogén teljes termelési és szállítási folyamata során a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátáson kell alapulnia, ugyanakkor a körforgásos gazdaság elveivel összhangban átlátható és szilárd fenntarthatósági kritériumokat is figyelembe kell vennie, és a kategóriánkénti átlagokon és standard értékeken kell alapulnia, amilyenek például az erőforrások fenntartható használatára és védelmére, a hulladékgazdálkodásra és a nyersanyagok és másodlagos anyagok fokozott használatára, a szennyezés megelőzésére és csökkentésére, végül pedig a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására irányuló célkitűzések;

9. megjegyzi, hogy eltérés van a különböző szereplők, például a Bizottság és az Európai Tisztahidrogén-szövetség által használt tiszta hidrogén különböző meghatározásai között, ami zavart kelt és el kell kerülni; hangsúlyozza e tekintetben, hogy teljesen egyértelművé kell tenni a megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén közötti különbségtételt[17]; megjegyzi továbbá, hogy további pontosítást jelentene, ha a Bizottság javaslatának megfelelően a hidrogén ugyanazon kategóriáját illetően elkerülnék két – konkrétan a „megújuló” és a „tiszta” – elnevezés használatát, és e tekintetben hangsúlyozza, hogy a „megújuló hidrogén” kifejezés a legobjektívabb, és tudományosan megalapozott választást jelentene e hidrogénkategória esetében;

10. hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van uniós és nemzetközi szabványokra és tanúsításra; megjegyzi továbbá, hogy mérlegelni kell a nemzeti nyilvántartásokhoz igazított származási garanciákat annak biztosítása érdekében, hogy a megújuló hidrogént kellő időben fel lehessen használni, és hogy a fogyasztók tudatosan választhassanak fenntartható megoldásokat, és minimalizálni lehessen a meg nem térülő beruházások kockázatát;

11. hangsúlyozza, hogy a szabványosítási rendszernek holisztikus megközelítésen kell alapulnia, és az importált hidrogénre is alkalmazhatónak kell lennie; felhívja a Bizottságot, hogy a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálatával összefüggésben vezessen be szilárd és átlátható fenntarthatósági kritériumokat tartalmazó szabályozási keretet a hidrogén EU-n belüli tanúsítására és nyomon követésére, figyelembe véve annak üvegházhatásúgáz-lábnyomát az értéklánc egészében – a szállítást is beleértve –, hogy az elegendő kiegészítő megújuló villamosenergia-termelésbe való beruházást is ösztönözze; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy 2021-ben a lehető leghamarabb hozzon létre egy olyan szabályozási keretet a hidrogénre vonatkozóan, amely biztosítja a szabványosítást, a tanúsítást, a származási garanciákat, a címkézést és az értékesíthetőséget a tagállamokban, továbbá használja fel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer közelgő felülvizsgálatát annak megvizsgálására, hogy milyen változtatásokra van szükség a hidrogénben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásához az uniós éghajlat-politikai célokhoz való hozzájárulás érdekében, figyelembe véve a kibocsátásáthelyezés kockázatát;

12. hangsúlyozza, hogy a hidrogén különböző típusainak osztályozása többek között azt a célt szolgálná, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak, és nem a hidrogén általános bővítésének megakadályozására szolgálna; megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia jelenlegi származásigarancia-rendszere ezidáig nem ösztönzött megfelelő beruházásokat a kiegészítő kapacitások terén; ezért hangsúlyozza a feltételekre és kritériumokra vonatkozó iránymutatások továbbfejlesztésének fontosságát a megújuló kapacitások kétszeres beszámításának elkerülése érdekében;

13. szilárd meggyőződése, hogy a hidrogéngazdaság sikeres létrehozásához kulcsfontosságú annak elfogadottsága a lakosság körében; hangsúlyozza ezért a nyilvánosság és az érdekelt felek bevonásának, valamint a hidrogénre és az e szabványokat tiszteletben tartó, jó minőségű hidrogénmegoldásokra vonatkozó uniós biztonsági és műszaki szabványok fontosságát; rávilágít továbbá, hogy a felhasználói ágazatokban alkalmazott biztonsági protokollokat folyamatosan frissíteni kell a hidrogénhasználat tekintetében; ezért kéri, hogy Unió-szerte népszerűsítsék a bevált gyakorlatok példáit, valamint mozdítsák elő a biztonságos hidrogén-alkalmazás kultúráját;

A hidrogéntermelés fellendítése

14. felhívja a figyelmet arra, hogy a hidrogén belső piacának megfelelő és kiszámítható működése érdekében fel kell számolni a szabályozási akadályokat, és a Bizottságnak mielőbb javaslatot kell tennie egy, a hidrogénpiacra vonatkozó koherens, integrált és átfogó szabályozási keretre, amelyet össze kell hangolni más vonatkozó jogszabályokkal, és teljes mértékben tiszteletben kell tartani az arányosság, a szubszidiaritás és a jobb szabályozás elvét, beleértve a kkv-tesztet is; rávilágít e tekintetben, hogy rugalmas hidrogénpiacra van szükség annak elősegítése érdekében, hogy az innovatív úttörők teljes mértékben kihasználhassák az előnyöket, és a hidrogéntermelés költségei csökkenjenek, illetve figyelembe kell venni, hogy a hidrogénpiac még nem tekinthető érett piacnak, és azt ki kell terjeszteni;

15. úgy véli, hogy az uniós gázpiac kialakítása és a tiszta energiáról szóló csomag a hidrogénpiac szabályozásának alapjául és példaként szolgálhatna; hangsúlyozza, hogy a működő hidrogéntermelés gyors és kiszámítható kialakításához a gyártókat, dolgozókat és szakszervezeteiket, tudósokat és nem kormányzati szervezeteket egyesítő, demokratikus központi tervezésre is szükség van; szorgalmazza továbbá, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzák ki a hidrogéntermelés kevésbé összekapcsolt vagy elszigetelt régiókban, például szigeteken történő fellendítését célzó specifikus megoldásokat, és egyúttal biztosítsák a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztését, az újrahasznosítást is beleértve;

16. felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó hatásvizsgálataiba foglalja bele és értékelje a fenntartható uniós hidrogéngazdasághoz szükséges jogi követelményeket annak érdekében, hogy megvalósítsa az EU éghajlatváltozással kapcsolatos ambiciózusabb törekvéseit, és gazdaságilag vonzóbbá tegye a megújuló hidrogént; sürgeti a Bizottságot, hogy a hidrogénre vonatkozó egyenlő versenyfeltételek és időtálló szabályozási keret biztosítása érdekében vizsgálja meg különösen a megújulóenergia-irányelv, az energiaadó-irányelv[18] és az ETS-irányelv felülvizsgálatát;

17. üdvözli a Bizottság ambiciózus célkitűzéseit az elektrolizátorok és a megújuló hidrogéntermelés kapacitásának növelésére; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki ütemtervet az elektrolizátorok bevezetésére és alkalmazásának bővítésére, és a költséghatékonyságuk biztosítása érdekében alakítson ki uniós szintű partnerségeket; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy számolják fel a meglévő adminisztratív terheket, és ösztönözzék a megújuló hidrogén értékláncának bővítését és piaci elterjedését annak technológiailag érettebbé és versenyképessé tétele érdekében, többek között olyan pénzügyi ösztönzők és célzott finanszírozási rendszerek biztosításával, amilyenek például a hidrogénhálózatba betáplált megújuló hidrogénre vonatkozó betáplálási prémiumokhoz hasonló innovatív megoldások, az állami támogatási szabályok felülvizsgálata, valamint az energiaárazási és adózási rendszerek átfogó felülvizsgálata a külső költségek internalizálása érdekében; hangsúlyozza, hogy a megújuló hidrogén 2030 előtt versenyképessé válhat, feltéve, hogy rendelkezésre állnak a szükséges beruházások és megfelelő szabályozási keret, továbbá a megújuló energia versenyképes;

18. megjegyzi, hogy a fenntartható hidrogénalapú gazdaságnak lehetővé kell tennie, hogy a kapacitások beépüljenek az integrált uniós energiapiacba; elismeri, hogy a hidrogén különböző formái – például megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén – lesznek a piacon, és hangsúlyozza, hogy beruházásokra van szükség a megújulóenergia-termelés olyan gyors növeléséhez, amely lehetővé teszi a 2030-ra és 2050-ra kitűzött uniós éghajlat-politikai célok és környezetvédelmi célok elérését, rövid és középtávon áthidaló technológiaként ismerve el az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogént; felhívja a Bizottságot annak közelítő felmérésére, hogy mekkora mennyiségben, mely esetekben és meddig lesz a dekarbonizációhoz szükség alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogénre, amíg a megújuló hidrogén képes önmagában is betölteni ezt a szerepet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csökkentsék a szabályozási és gazdasági akadályokat a hidrogén gyors piaci elterjedésének előmozdítása érdekében; megjegyzi továbbá, hogy el kell kerülni az erőforrások fenntarthatatlan kiaknázását, a folyamatos metánkibocsátást, a szén-dioxid-kibocsátás mértékének rögzülését és a meg nem térülő eszközöket; hangsúlyozza, hogy a hidrogén használatának hozzá kell járulnia az uniós éghajlat-politikai célok eléréséhez, valamint a megújuló hidrogén gyors fejlesztéséhez és alkalmazásához;

19. hangsúlyozza a fosszilis tüzelőanyagon alapuló hidrogén minél hamarabbi kivezetésének fontosságát, a fenntarthatóság és az üvegházhatásúgáz-kibocsátások tekintetében a legtisztább technológiára összpontosítva; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg az átállás tervezését annak érdekében, hogy a fosszilis alapú hidrogén előállítása gyorsan, előreláthatóan és visszafordíthatatlanul csökkenjen, és elkerülhető legyen a fosszilis alapú termelő létesítmények élettartamának meghosszabbítása;

20. hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi szempontból biztonságos a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás (CCS/U) szerepet játszhat az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérésében; támogatja egy olyan integrált szakpolitikai környezet kialakítását, amely ösztönzi a környezeti szempontból biztonságos CCS/U alkalmazások elterjedését, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátásának nettó csökkenését eredményezik, hogy az olyan nehézipari ágazatok is klímasemlegessé válhassanak, ahol nincs lehetőség a kibocsátások közvetlen csökkentésére; ismét megerősíti azonban, hogy az EU nulla nettó stratégiájának előnyben kell részesítenie a közvetlen kibocsátáscsökkentést és azon intézkedéseket, amelyek az EU természetes elnyelőinek és tározóinak megőrzését és fejlesztését célozzák; megjegyzi továbbá, hogy e tekintetben kutatásra és fejlesztésre van szükség a CCS/U technológiák terén;

21. hangsúlyozza, hogy a hidrogénalapú gazdasághoz jelentős mennyiségű további megfizethető megújuló energiára és megfelelő infrastruktúrára van szükség a megújuló energia előállításához és annak a hidrogéngyártó létesítményekbe, valamint az előállított hidrogén végfelhasználók számára történő szállításához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között az engedélyezési eljárások egyszerűsítése révén – kezdjék el a villamosenergia-termeléshez és a megújuló hidrogén előállításához szükséges megfelelő további megújulóenergia-kapacitás kiépítését, és alakítsanak ki határokon átnyúló partnerségeket a különböző régiókban a megújuló energia és a megújuló hidrogén előállítására kínálkozó lehetőségek alapján;

22. úgy véli, hogy a megújuló hidrogénigénnyel arányosan megfelelő megújulóenergia-kapacitások felhasználása segíthet elkerülni a villamosításhoz, az elektrolizátorokhoz és más célokhoz szükséges kapacitások és az Unió éghajlat-politikai célkitűzései elérésének szükségessége közötti konfliktust; üdvözli e tekintetben a 2030-as uniós megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzések növelésére vonatkozó bizottsági terveket és a tengeri megújuló energiára vonatkozó stratégiára irányuló javaslatot;

23. kéri az energiaadó-irányelv felülvizsgálatát; felszólítja a tagállamokat, hogy adott esetben fontolják meg a megújuló energiára kivetett adók és illetékek csökkentését az egész EU-ban, hogy megszüntessék a hidrogénlétesítményekben előállított villamos energiára kivetett adók és díjak kettős felszámítását, ami akadályozza a hidrogén további elterjesztését, és erősítsék meg a megújuló energia előállítására irányuló pénzügyi ösztönzőket, miközben tovább dolgoznak a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának, valamint az adó- és illetékmentességek fokozatos megszüntetésén;

24. hangsúlyozza, hogy a megújuló hidrogén több megújuló energiaforrásból, például szél-, nap- és vízenergiából is előállítható (a szivattyús energiatárolást is beleértve); hangsúlyozza a barnamezős területek potenciálját arra, hogy teret biztosítsanak a megújulóenergia-termelés számára; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemrégiben közzétett tengeri megújuló energiára vonatkozó stratégia fényében értékelje, hogy a tengeri megújuló energiaforrások miként nyithatják meg az utat a megújuló hidrogén szélesebb körű fejlesztése és elterjedése előtt;

25. hangsúlyozza annak lehetőségét, hogy egyes meglévő ipari helyszíneket megújuló hidrogént előállító létesítményekké alakítsanak át; hangsúlyozza, hogy a munkavállalókkal és szakszervezeteikkel közösen kell nyilvánosan megtervezni az ipari telephelyek ilyen átalakítását, megnyitva a lehetőséget – többek között a munkavállalók számára is – a használaton kívüli telephelyek kollektív, rendezett módon történő újranyitására, például a hidrogén előállítása érdekében;

26. megjegyzi, hogy a klímasemleges energiarendszerre való átállást gondosan kell megtervezni, figyelembe véve napjaink kiindulópontjait és infrastruktúráját, amelyek tagállamonként eltérőek lehetnek; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak rugalmasan kell kialakítaniuk a nemzeti hidrogéngazdaságuk fejlesztését célzó támogatási intézkedéseket, beleértve az állami támogatási intézkedéseket is; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy nyújtson több információt a tervezett differenciálásról és a támogatási intézkedések rugalmasságáról;

27. hangsúlyozza, hogy jelentős mennyiségű természeti erőforrásra, így vízre van szükség a hidrogéntermeléshez, és ez az vízhiánnyal küzdő uniós régiókban problémákat okozhat; hangsúlyozza, hogy növelni kell az erőforrás-hatékonyságot, minimalizálni kell a regionális vízellátásra gyakorolt hatást, biztosítani kell az erőforrásokkal való gondos gazdálkodást és a hidrogéntermeléshez szükséges földhasználatot, valamint el kell kerülni a víz, a levegő és a talaj szennyeződését, az erdőirtást és a biológiai sokféleség csökkenését a hidrogénnel kapcsolatos termelési lánc következtében;

Polgári szerepvállalás

28. hangsúlyozza, hogy a polgárok szerepvállalása fontos szerepet fog játszani a méltányos, sikeres, részvételen alapuló és inkluzív energetikai átállás végrehajtásában; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy egy integrált rendszeren belül az összes érdekelt fél között megosszák  a költségeket és az előnyöket egy integrált rendszeren belül;

29. hangsúlyozza, hogy a megújulóenergia-közösségek részt vehetnek a hidrogén előállításában; emlékeztet arra a kötelezettségre, hogy a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelv[19] alapján kedvező keretet kell biztosítani számukra, és kéri, hogy e közösségek ugyanazon előnyöket élvezhessék, mint más érdekelt felek;

30. hangsúlyozza, hogy az uniós hidrogénpiac megfelelő működéséhez speciális szaktudással rendelkező emberekre van szükség, különösen a biztonság tekintetében; hangsúlyozza, hogy egy erős és ingyenes állami szakképzési rendszerre van szükség; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el cselekvési tervet, amelynek célja, hogy irányt mutasson a tagállamok számára a munkavállalóknak, mérnököknek, műszaki szakembereknek, valamint a nyilvánosságnak szóló célzott képzési programok kidolgozásában és fenntartásában, valamint a közgazdászoknak, tudósoknak és hallgatóknak szóló multidiszciplináris oktatási programok létrehozásában; hangsúlyozza, hogy a hidrogénágazatban jobban elő kell mozdítani az esélyegyenlőséget, és felszólít egy nőknek szóló és munkavállalással, képzéssel és fejlesztéssel foglalkozó uniós kezdeményezés elindítására az akadályok azonosítása és felszámolása, valamint hálózatok és modellek létrehozása érdekében;

31. sajnálja, hogy a képzési, a tovább- és átképzési stratégiáknak, valamint a hidrogénre felkészített munkaerőre való méltányos átállásnak mindeddig nem jutott szerep az Unió hidrogénstratégiájában; hangsúlyozza, hogy fontos megőrizni és kiaknázni a meglévő iparágakban alkalmazott, műszaki készségekkel rendelkező munkavállalókban rejlő lehetőségeket, és emlékeztet a munkavállalók azon jogára, hogy munkaidejük alatt képzésben és továbbképzésben részesüljenek, bérük garantálása mellett;

32. felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen adatokat a hidrogén szélesebb körű alkalmazásával kapcsolatban az ipar, valamint a közlekedési és energetikai ágazat átalakulásának lehetséges hatásairól, lehetőségeiről és kihívásairól; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e tekintetben dolgozzanak ki ágazati átalakítási stratégiákat az iparral és a szakszervezetekkel közösen; javasolja, hogy a készségfejlesztési paktum keretében indítsanak uniós készségfejlesztési partnerséget a hidrogénről;

Hidrogén-infrastruktúra

33. hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell fejleszteni a hidrogéntermeléshez, -tároláshoz és -szállításhoz szükséges infrastruktúrát, ösztönözni kell a megfelelő kapacitásépítést, és ezzel párhuzamosan fejleszteni kell a keresletet és a kínálatot; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosítva fejlesszék a hidrogénhálózatokat; rámutat a hidrogéntermelés és -infrastruktúra és a rugalmas, többféle energiát hasznosító rendszerek más részei, például a távfűtési hálózatok elektrolízis útján történő hulladékhő-hasznosítása közötti integráció szinergiával kapcsolatos előnyeit; üdvözli a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslatot; nagyra értékeli, hogy a hidrogént külön energiainfrastruktúra-kategóriának tekintik, és megjegyzi, hogy ezek a hidrogéneszközök építhetők újonnan vagy átalakíthatók földgázból, vagy a kettő kombinációjából; tudomásul veszi továbbá a hidrogénszolgáltatókat is bevonó infrastruktúra-tervezés újonnan javasolt irányítási rendszerét;

34. megjegyzi, hogy az első szakaszban az ipari klaszterekre való összpontosítással párhuzamosan már meg kell kezdeni a hidrogén hosszabb távolságra történő szállítását és tárolását szolgáló infrastruktúra tervezését, szabályozását és fejlesztését, valamint az említett infrastruktúra megfelelő pénzügyi támogatását a hidrogén számos ágazatban történő bevezetésének biztosítása érdekében; e tekintetben üdvözli a hidrogéninfrastruktúra jövőbeli beépítését az uniós tervekbe, például a tízéves hálózatfejlesztési tervekbe;

 

35. hangsúlyozza az átlátható, inkluzív és tudományos alapokon nyugvó jövőbeli infrastruktúra és integrált hálózattervezés fontosságát olyan szervek iránymutatásával, mint az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER), valamint az érdekelt felek és a tudományos testületek részvételével; e tekintetben javasolja, hogy végezzenek költség-haszon számításokat a megújuló hidrogén előállításának, szállításának és tárolásának helyszínére vonatkozóan, és vizsgálják meg új helyszínek kiépítésének szükségességét a meg nem térülő eszközök elkerülése, a megélhetésre és az ökoszisztémákra gyakorolt pozitív hatás, valamint a fogyasztókra háruló költségek minimalizálása érdekében, figyelembe véve sajátos szükségleteiket; kiemeli annak pénzügyi előnyeit, hogy a hidrogéntermelő létesítményeket a megújulóenergia-termelő létesítmények közelében vagy ugyanazon a helyen helyezik el, mint a keresleti létesítményeket, különösen a kisfogyasztók és ipari klaszterek esetében, és összekapcsolják a különböző keresleti ágazatokat; hangsúlyozza továbbá a régiók és a tagállamok közötti, határokon átnyúló együttműködés fontosságát olyan projektek támogatása érdekében, amelyek a tagállamok közötti összeköttetéseket és interoperabilitást biztosító uniós hidrogénalaprendszer kiépítése révén növelnék az ellátás biztonságát;

36. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek tudományosan megalapozott értékelést a meglévő gázvezetékeknek a tiszta hidrogén szállítására és a hidrogén föld alatti tárolására való újrafelhasználásának lehetőségéről, figyelembe véve különböző tényezőket, például egy műszaki-gazdasági és szabályozási szempontú költség-haszon elemzést, az általános rendszerintegrációt és a hosszú távú költséghatékonyságot egyaránt; megjegyzi, hogy a már létező vagy fejlesztés alatt álló, megfelelően kialakított gázinfrastruktúra újrapozicionálása maximalizálhatja a költséghatékonyságot, minimalizálhatja a földhasználatot, az erőforrás-felhasználást és a beruházási költségeket, továbbá minimalizálhatja a társadalmi hatást; hangsúlyozza, hogy a gázinfrastruktúra újrafelhasználása releváns lehet a kibocsátásintenzív iparágak kiemelt ágazataiban való hidrogénfelhasználás szempontjából, ideértve az ipari helyszínek és a multimodális közlekedési központok közötti összeköttetéseket is, szem előtt tartva a hidrogén leghatékonyabb módon történő szállításának szükségességét; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden lehetséges jövőbeli gázinfrastruktúra kompatibilis legyen a tiszta hidrogénnel; felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel, hogy jelenleg hol alkalmaznak hidrogénelegyítést, és tudományosan mérje fel az ipari hidrogén iránti igazolt igények kielégítése iránti elvárását, valamint annak előnyeit és hátrányait, az infrastrukturális igények azonosítása és a meg nem térülő eszközök elkerülése érdekében;

 

37. hangsúlyozza a hidrogéninfrastruktúra szabályozásának szükségességét, különös tekintettel annak működésére és az energiahálózattal való összekapcsolására, valamint a szétválasztás mint a hidrogénpiacok kialakítását vezérlő elv fenntartásának szükségességére, figyelembe véve ugyanakkor, hogy a hidrogénpiac fejlesztése még várat magára; hangsúlyozza, hogy a szétválasztás kulcsfontosságú szerepet játszik annak biztosításában, hogy a legköltséghatékonyabb módon innovatív új termékek jelenjenek meg az energiapiacon; megjegyzi, hogy az e szabályozási elvtől való eltérés középtávon szükségtelenül magas költségekkel járna a végső fogyasztók számára; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tervezésbiztonság biztosítása érdekében dolgozzanak ki egyértelmű iránymutatásokat a más célra felhasznált csővezetékek tulajdonjogi helyzete tekintetében;

38. hangsúlyozza, hogy a multimodális tengeri és belvízi kikötők innovációs bázisként és csomópontként stratégiailag alapvető szerepet töltenek be a hidrogénimport, -előállítás, -tárolás, -ellátás és -felhasználás terén; hangsúlyozza, hogy térre és a kikötői infrastruktúrába történő beruházásra van szükség az új kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású technológiák nemzeti partvidékeken és kikötőkben való alkalmazásának előmozdítása érdekében, és a hidrogén ipari értékláncának létrehozása érdekében a multimodális közlekedési folyosók mentén;

A hidrogén iránti kereslet

39. elismeri, hogy a hidrogén iránti keresletnek azokra az ágazatokra kell összpontosítania, amelyek esetében a hidrogén használata majdnem versenyképes, vagy amelyek jelenleg nem dekarbonizálhatók más műszaki megoldásokkal; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a hidrogén iránti kereslet fő vezető piacai az ipar, a légi és tengeri közlekedés, valamint a teherszállítás; úgy véli, hogy ezekre az ágazatokra vonatkozóan független tudományos tanulmányok alapján és a szociális partnerekkel együttműködésben uniós szinten ütemterveket kell kidolgozni a keresletfejlesztésre, a beruházásokra és a kutatási igényekre vonatkozóan, figyelembe véve a tagállamok egyedi körülményeit és a hidrogén alkalmazása, a technológiai felkészültség és az infrastruktúra tekintetében fennálló regionális különbségeket;

40. üdvözli, hogy a Bizottság különböző lehetőségeket vesz fontolóra a keresleti oldal ösztönzésére; egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy átmeneti időre fontolóra lehetne venni a keresletorientált politikákat és a hidrogénnek a végfelhasználói ágazatokban történő alkalmazására és felhasználására vonatkozó egyértelmű ösztönzőket a hidrogén iránti kereslet kiváltása érdekében – például a megújuló hidrogén korlátozott számú ágazatban való felhasználására vonatkozó kvótákat, a társberuházások kezdeti kockázatának csökkentése céljából az Európai Beruházási Bank által nyújtott garanciákat azok költségeinek versenyképessé válásáig, valamint a pénzügyi eszközöket, beleértve a megújuló vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogént használó projektek esetében a karboncsökkentési célú szerződéseket (CCfD) – a hidrogén útján történő dekarbonizáció ösztönzése céljából olyan ágazatokban, ahol az létfontosságú a végső felhasználók versenyképességének megőrzéséhez; megjegyzi, hogy biztosítani kell, hogy a kompenzáció arányos maradjon, és el kell kerülni mind a termelésre, mind a felhasználásra szánt támogatások megkettőzését, a mesterséges szükségletek kialakulását és az indokolatlan piaci torzulásokat; kéri a CCfD kísérleti rendszerének gyors kifejlesztését, különösen a tiszta acél tekintetében; kiemeli, hogy a fenntartható megoldások – például az építőipar számára vagy felújításra szánt zöld acél – közbeszerzése szintén hozzájárulhat a kézzelfogható és kiszámítható kereslethez; hangsúlyozza, hogy a keresletre összpontosító politikáknak összhangban kell lenniük más szakpolitikai intézkedésekkel, és alapos hatásvizsgálatnak kell alávetni őket, hogy elkerüljék a nemzetközi versennyel szembesülő energiaintenzív iparágakra gyakorolt negatív hatásokat;

41. megjegyzi, hogy a jelenlegi szabályozási keretek némelyikében akadályok gátolják a hidrogén használatát; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy igazítsák ki ezeket a szabályozási kereteket a hidrogén iránti kereslet ösztönzése és a visszatartó tényezők – például a jogbiztonság hiányának – felszámolása érdekében;

42. sürgeti a Bizottságot, hogy az új európai iparstratégia aktualizálása és végrehajtása keretében mozdítsa elő a megújuló hidrogéntechnológiák vezető piacait és azok klímasemleges gyártáshoz való felhasználását, különösen az acél-, cement- és vegyiparban; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a megújuló hidrogénnel előállított acélt pozitív hozzájárulásként ismerje el a teljes járműállomány széndioxidkibocsátás-csökkentési céljainak eléréséhez; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy hamarosan terjessze elő a tiszta acélra vonatkozó uniós stratégiát, amelynek megfelelő figyelmet kell fordítania a megújuló hidrogén használatára;

43. emlékeztet arra, hogy az uniós szén-dioxid-kibocsátás negyede a közlekedési ágazatból származik, továbbá hogy ez az egyetlen olyan ágazat, amelyben az 1990-es referenciaszinthez képest nem csökkentették a kibocsátást; kiemeli, hogy a hidrogén egyike lehet azon eszközöknek, amelyek révén csökkenteni lehet a szállítási módok szén-dioxid-kibocsátását, különösen azon esetekben, amikor a teljes körű villamosítás nehezebb vagy még nem valósítható meg; hangsúlyozza, hogy az üzemanyagtöltő infrastruktúra kiépítése szükséges a hidrogén közlekedési ágazatban való felhasználásának fellendítéséhez; hangsúlyozza e tekintetben a transzeurópai közlekedési hálózatról (TEN-T) szóló rendelet[20] és az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv felülvizsgálatának fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a hidrogén-infrastruktúra közlekedési rendszerekbe való integrálására irányuló konkrét célkitűzések beillesztése révén Unió-szerte nyilvánosan hozzáférhető hidrogéntöltő állomások álljanak rendelkezésre; üdvözli a Bizottság szándékát a hidrogéntöltő infrastruktúra fejlesztésére a fenntartható és intelligens mobilitási stratégia keretében, valamint az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv felülvizsgálata során; hangsúlyozza továbbá, hogy szinergiákat kell teremteni a TEN-T, a TEN-E és az alternatív üzemanyagokra vonatkozó stratégiák között, ami a hidrogéntöltő állomások fokozatos bevezetéséhez vezet, amelyekhez alapvető műszaki követelmények és kockázatelemzésen alapuló harmonizált szabványok társulnak;

44. hangsúlyozza, hogy a hidrogén – jellemzői alapján – megfelelő jelölt a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére bizonyos közlekedési módok esetében; hangsúlyozza, hogy a hidrogén tiszta formában, szintetikus üzemanyagként, vagy biokerozinként történő használata a légi közlekedésben kulcsfontosságú a kerozin kiváltása szempontjából; hangsúlyozza, hogy korlátozott mértékben már használják a hidrogént a közlekedési ágazatban, különösen a közúti fuvarozásban, a tömegközlekedésben és a vasúti ágazat egyes szegmenseiben, különösen ha a vonal villamosítása gazdaságilag nem megvalósítható; hangsúlyozza, hogy szigorúbb jogszabályokra van szükség a nulla kibocsátású üzemanyagok és más tiszta technológiák – többek között a megújuló hidrogén – használatának ösztönzése érdekében, és amint azok teljes mértékben rendelkezésre állnak, lehetőség szerint meg kell kezdeni azok használatát a nehézgépjárművekben, valamint a légi és tengeri közlekedésben;

45. felszólítja a Bizottságot, hogy a fenntartható és intelligens mobilitási stratégia keretében növelje a kutatást és a beruházásokat, és mérje fel, hogy szükség van-e a megújuló energiáról szóló irányelv felülvizsgálatára annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a közlekedésben alkalmazott valamennyi megújulóenergia-megoldás számára;

Kutatás, fejlesztés, innováció és finanszírozás

46. hangsúlyozza a kutatás, a fejlesztés és az innováció fontosságát a teljes értéklánc mentén, valamint az ipari léptékű demonstrációs projektek – köztük a kísérleti projektek – és piaci elterjedésük fontosságát a megújuló hidrogén versenyképessé és megfizethetővé tételében, valamint az energiarendszer integrációjának megvalósításában, biztosítva ugyanakkor a földrajzi egyensúlyt, különös tekintettel a nagy szén-dioxid-kibocsátású régiókra; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kutatási és innovációs erőfeszítéseket a nagy léptékű és nagy hatást kifejtő projektek végrehajtása érdekében, hogy biztosítsa a technológia átadását a hidrogén teljes értékláncában; üdvözli e tekintetben a mobilitás laboratóriumok elindítását az európai városokban az alternatív üzemanyagokon alapuló fenntartható közlekedési kísérletek előmozdításának céljából, valamint ösztönzi a hidrogén felvételét az ilyen kísérletek során felhasznált üzemanyagok közé;

47. hangsúlyozza, hogy jelentős összegeket kell befektetni a megújuló hidrogén termelési kapacitásának fejlesztésébe és növelésébe, versenyképessé tételébe és gyakran még a fejlesztés korai szakaszában lévő hidrogénmegoldások előmozdításába, ami a megújuló hidrogénnel kapcsolatos beruházások kockázatmentesítését is szükségessé tenné, például a CfD (karboncsökkentési célú szerződés) révén; hangsúlyozza, hogy az olyan uniós programok és finanszírozási eszközök, mint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az Európai horizont, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az InvestEU – beleértve az új uniós stratégiai beruházási keretet is –, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Kohéziós Alap, a Méltányos Átállást Támogató Alap és az ETS innovációs alap kulcsfontosságú szerepet játszanak a hidrogéngazdaság Unió-szerte egységes fejlesztésének előmozdításában; hangsúlyozza továbbá a helyi és regionális köz-magán társulások fontosságát a hidrogén fejlesztésének és elterjedésének növelésében;

48. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szinergiákat az összes rendelkezésre álló beruházási alap, program és pénzügyi eszköz között annak érdekében, hogy a biztosítsák a köz- és a magánszféra közötti együttműködést a projektek széles körében; aggodalommal veszi tudomásul a tisztaenergia-technológiákra irányuló kutatási és innovációs beruházások csökkenését, amint azt az energiaunió helyzetéről szóló 2020. évi jelentés is bizonyítja;

49. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a nemzeti kutatási és innovációs stratégiákkal összehangolt, a megújuló energiával és a hidrogénnel kapcsolatos beruházásokra vonatkozó stratégiát, figyelembe véve a tagállamok eltérő kiindulási pontjait;

50. felszólítja a Bizottságot, hogy helyezzen hangsúlyt a kkv-k e stratégiában betöltött jelentős szerepére; hangsúlyozza, hogy szabályozási biztosítékokra van szükség és biztosítani kell a finanszírozáshoz és az innovációs eszközökhöz, például az inkubátorházakhoz és a közös kutatási projektekhez való hozzáférést az induló innovatív vállalkozások és a kkv-k számára, hogy megvethessék a lábukat a hidrogéniparban; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a piachoz való egyenlő hozzáférést, valamint részvételük támogatásával segítse elő az ilyen vállalkozások piacra jutását, többek között azzal, hogy proaktív módon kijelöli azokat kerekasztal-beszélgetésekre, és bevonja azokat a nyilvános konzultációs folyamatokban; felszólítja a Bizottságot, hogy becsülje meg a kkv-k szükségleteit, valamint termelési folyamataik és energiaellátásuk hidrogén útján történő dekarbonizációjának költségeit, és a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz való hozzájárulás érdekében kövesse nyomon előrehaladásukat megfelelő fő teljesítménymutatók segítségével;

51. hangsúlyozza, hogy az EU vezető szerepet játszik az elektrolizátorok gyártásában, és fenn kell tartania és növelnie kell ezt a versenyelőnyt; úgy véli, hogy az uniós kutatási és fejlesztési erőfeszítéseknek a potenciális új megújuló hidrogénforrások és technológiák széles körére kell összpontosítaniuk, például a fotoszintézisből, algákból vagy tengervízzel működő elektrolizátorokból nyert hidrogénre a technológiai készültségi szintek növelése érdekében;

52. üdvözli az Európai Tisztahidrogén-szövetséget (a továbbiakban: szövetség), a megújuló hidrogénre vonatkozó egyéb kezdeményezéseket és szövetségeket, az Európai Hidrogénfórumot és a közös európai érdeket szolgáló fontos projekteket, amelyek fontos eszközei a megújuló hidrogénbe való beruházások növelésének; ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és a gazdasági szereplőket, hogy gyorsan használják fel a közös európai érdeket szolgáló fontos projektekben rejlő lehetőségeket az uniós hidrogéngazdaság szempontjából releváns projektek támogatása érdekében; pragmatikus megközelítésre szólít fel e projektek jóváhagyásának megkönnyítése érdekében; üdvözli továbbá a Bizottság arra irányuló tervét, hogy felülvizsgálja a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat, hogy elősegítse a hidrogén gyártását és gyors piaci elterjedését;

 

53. ösztönzi a szövetséget, hogy az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozással együttműködve dolgozzon ki beruházási menetrendet és a tervezett projektek portfólióját, amelyek a lehető leghamarabb biztosítani tudják a hidrogéncélok végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a szövetségnek a megújuló hidrogén fejlesztésére kell összpontosítania, és egyértelműen el kell köteleznie magát a 2030-ra és 2050-ra kitűzött uniós éghajlat-politikai célok elérése mellett; hangsúlyozza, hogy a szövetségnek biztosítania kell az összes érintett uniós érdekelt fél, köztük a megújulóenergia-termelők, a tudósok, a független szakértők, az agytrösztök, a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek és a szociális partnerek kiegyensúlyozott képviseletét is; hangsúlyozza, hogy a szövetség döntéshozatali eljárását javítani kell az átláthatóság és az inkluzivitás tekintetében, és hogy ezt a folyamatot a Bizottságnak kell irányítania és egy független tudományos szakértőkből álló testületnek támogatnia, és törekednie kell az átállási útvonalak meghatározására és a hidrogénigényekre vonatkozó iránymutatás nyújtására; tudomásul veszi a szövetség munkájának végrehajtását érintő jelenlegi késedelmet, és sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a folyamatot;

54. üdvözli, hogy az Európai horizont program keretében megújították az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozást; hangsúlyozza a munkájának fontosságát, és kéri a Bizottságot, hogy  azt a hidrogénnel foglalkozó kompetenciaközpontként használja, és biztosítson számára elegendő pénzügyi forrást ahhoz, hogy betölthesse szerepét az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósításában; hangsúlyozza, hogy a teljes értékláncban elő kell mozdítania a kutatási és fejlesztési tevékenységeket a hidrogén finanszírozásának költséghatékony felhasználása és a jobb koordináció érdekében; hangsúlyozza, hogy szinergiákat kell megvalósítania a közlekedési ágazat közös vállalkozásaival a hidrogéntechnológia és a közlekedési infrastruktúrák és szolgáltatások megfelelő integrációjának előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás tapasztalatait, és ösztönözze az üzemanyagcella- és hidrogénenergia-technológiákkal kapcsolatos további kutatást;

55. kéri a Bizottságot, hogy a kutatási és innovációs kapacitások megerősítése, valamint a földközi-tengeri térségben a tudás és a közös innovatív megoldások fejlesztése érdekében értékelje a hidrogén bevezetésének lehetséges bevonását a földközi-tengeri térségben folytatott kutatási és innovációs partnerség (PRIMA) általános célkitűzéseibe, összhangban az Európai horizont prioritásaival;

A hidrogénnel kapcsolatos nemzetközi együttműködés

56. hangsúlyozza, hogy az EU által a hidrogéntechnológiák előállításában betöltött vezető szerep lehetőséget kínál az uniós ipari vezető szerep és az innováció globális szintű előmozdítására, miközben megerősíti az EU globális vezető szerepét a klímavédelemben; hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell biztosítani a hidrogénellátási lánc kiépítésének az EU-ban, hogy elősegítsék a lépéselőny megszerzését, az ipari versenyképességet és az energiaellátás biztonságát; hangsúlyozza e tekintetben a hazai hidrogéntermelés növelésének célját, elismerve ugyanakkor, hogy a tagállamok – szükségleteiknek megfelelően – megvizsgálhatják az energia, a hidrogén és a hidrogén-előtermékek szomszédos régiókból és nem uniós országokból történő behozatalának lehetőségét a hidrogén iránti növekvő belföldi kereslet kielégítése érdekében;

57. felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek nyílt és konstruktív párbeszédet annak érdekében, hogy kölcsönösen előnyös együttműködést és partnerségeket alakítsanak ki a szomszédos régiókkal, például Észak-Afrikával, a Közel-Kelettel és a keleti partnerség országaival, megvédve az EU stratégiai érdekeit és az EU és partnerei energiabiztonságát; hangsúlyozza, hogy ez az együttműködés előmozdítaná a tiszta és új technológiai piacok tudásátadás útján történő létrehozását, a megújuló energiára való átállást és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítását is; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a környezeti hatások, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának áthelyezését, valamint a villamosenergia-hálózat nem uniós országokban történő széntelenítésének bármilyen késedelmét;

58. hangsúlyozza, hogy a belső piac és az energiabiztonság megerősítése érdekében tovább kell fejleszteni a hidrogénnel kapcsolatban a nem uniós országokkal, különösen az Egyesült Királysággal, az Európai Gazdasági Térséggel, az Energiaközösséggel és az Egyesült Államokkal folytatott, kölcsönösen tiszteletben tartott szabályokon és elveken – például a harmadik felek hozzáférésén, a tulajdonjogi szétválasztáson, az átláthatóságon és a megkülönböztetésmentes díjakon – alapuló nemzetközi együttműködést; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az együttműködést azokkal a nem uniós országokkal, amelyek uniós korlátozó intézkedések, például gazdasági szankciók hatálya alá tartoznak, illetve azokkal, amelyek nem garantálják a biztonsági, környezetvédelmi és átláthatósági követelményeknek való megfelelést, vagy ha ez az együttműködés aláásná az EU és a tagállamok biztonságát;

59. hangsúlyozza, hogy az EU-nak nemzetközi szinten elő kell mozdítania a hidrogénre vonatkozó normáit és fenntarthatósági kritériumait; felszólt e tekintetben nemzetközi szabványok kidolgozására és közös fogalommeghatározások és módszertanok kidolgozására az előállított hidrogén egyes egységeiből származó teljes kibocsátás meghatározására, valamint nemzetközi fenntarthatósági kritériumok kidolgozására, mivel ezek előfeltételei a hidrogén- és előhidrogén-termékek behozatalának és behozatalának; hangsúlyozza, hogy a kibocsátásáthelyezés elkerülése érdekében minden hidrogénbehozatalt ugyanúgy kell tanúsítani, mint az EU által előállított hidrogént, beleértve a termelést és a szállítást is, és összhangban kell állnia az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítására irányuló jövőbeli mechanizmusával; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be a szükséges infrastruktúrába és a meglévő kikötői infrastruktúra átalakításába, valamint a megújuló hidrogén behozatalához szükséges határokon átnyúló összeköttetésekbe; ösztönzi a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az euró mint referenciavaluta szerepét a hidrogén nemzetközi kereskedelmében;

60. úgy véli, hogy a hidrogénnek az EU nemzetközi együttműködésének részévé kell válnia, többek között a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) munkája, a kutatási együttműködés, az éghajlat- és energiapolitikai diplomácia és az európai szomszédságpolitika keretében;

A hidrogén szerepe az integrált energiarendszerben

61. hangsúlyozza, hogy integrált energiarendszerre van szükség a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő elérése és a Párizsi Megállapodás céljainak megvalósítása érdekében; üdvözli e tekintetben a hidrogén felvételét az energiarendszerek integrációjára vonatkozó bizottsági stratégiába; úgy véli, hogy az energiaágazatok és -szállítók integrációja, valamint a villamosenergia-, a hő-, a gáz- és a hidrogénhálózatok koherens tervezése előnyös a fenntarthatóság, az energetikai átállás, valamint a jól működő hidrogén- és energiapiac szempontjából; úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a villamos energia, a hidrogén és a hő előállítását és visszanyerését ötvöző innovatív projektekre;

62. megjegyzi, hogy a hidrogéngazdaság fejlődése hozzájárulhat az egyensúlyhiány csökkentéséhez az energiarendszer egészében; megismétli, hogy a hidrogén kulcsszerepet játszhat az energiatárolás terén a megújuló energiaforrások ingadozó kínálatának és keresletének kompenzálásában; ezért hangsúlyozza, hogy meg kell tervezni a hidrogénszállítási és -tárolási infrastruktúra fejlesztését, előrevetítve az energiatermelési létesítmények fejlesztésének szükségességét a műszaki és gazdasági optimalizálás biztosítása érdekében;

63. hangsúlyozza, hogy nagyra törő és időszerű stratégiára van szükség egy az innovatív ipari és mobilitási megoldásokban alkalmazott, hidrogénhasználaton alapuló energiatárolásra vonatkozóan; megjegyzi azonban, hogy a hidrogén energiatárolásra való felhasználása a magas termelési költségek miatt még nem versenyképes, és hogy a hidrogénnel történő energiatároláshoz kapcsolódó energiaveszteség jelenleg 60% körüli az oda-vissza irányú átalakítás során; ezért ismételten hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a megújuló hidrogén előállításának költségeit, és egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a rugalmassági és kiegyenlítő megoldások számára az energiarendszerben; ösztönzi ezért a Bizottságot, hogy elemezze a hidrogéntárolás lehetőségeit és kapacitásait; megjegyzi, hogy a hidrogéntárolás egymásnak ellentmondó szabályozási rendszerek – nevezetesen a gáz- és a villamosenergia-tárolásra vonatkozó rendszerek – hatálya alá tartozhat, és ezért hangsúlyozza, hogy a vonatkozó jogszabályokban ezt a szempontot is tisztázni kell;

°

° °

64. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást valamennyi uniós intézménynek és a tagállamoknak.



 

INDOKOLÁS

 

Az Európai Unió jóváhagyta a Párizsi Megállapodást, és az európai zöld megállapodással együtt kötelezettséget vállalt arra, hogy egy méltányos átállás révén 2050-ig megvalósítja a klímasemlegességet. Ez az átállás magában foglalja valamennyi gazdasági ágazat dekarbonizációját, beleértve az energetikai és a nehezen dekarbonizálható ágazatokat is. A tiszta energiarendszerre való átállásnak biztosítania kell az ellátás biztonságát és az energia megfizethetőségét.

 

Mivel a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiával elektrolízis útján előállított hidrogén a fosszilis tüzelőanyagok tiszta alternatívája, és különböző célokra használható fel – beleértve az ipari folyamatok alapanyagait, az üzemanyagcellákat és az energiatárolást –, értékes hozzájárulást adhat ehhez az átálláshoz. Segítheti dekarbonizálni azokat a nehezen dekarbonizálható ágazatokat, amelyekben a közvetlen villamosítás még nem lehetséges vagy nem költséghatékony. A hidrogén azonban az európai energiaszerkezetnek csak kis részét teszi ki, és hidrogéntermelésünk 95%-a jelenleg fosszilis tüzelőanyagokon alapul[21]. Emellett a tiszta hidrogén még nem versenyképes a fosszilis alapú hidrogénnel és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogénnel szemben[22].

 

Ezért az EU-nak ki kell alakítania egy fenntartható hidrogéngazdaságot, amelynek célja, hogy a lehető leghamarabb versenyképessé tegye a tiszta hidrogént. Egy sikeres hidrogéngazdaság és Európa technológiai vezető szerepe segítheti az EU-t gazdaságának megerősítésében és jövőbiztos munkahelyek létrehozásában, különösen a Covid19-világjárvány miatti gazdasági visszaesést követően. Ehhez olyan hidrogénstratégiára van szükség, amely a teljes hidrogén-értékláncra kiterjed, magában foglalja a keresleti és kínálati ágazatokat, és amelyet szükség szerint összehangolnak a nemzeti erőfeszítésekkel. Az Európai Bizottság megtette az első lépést ebbe az irányba azzal, hogy 2020 júliusában elfogadta a „Hidrogénstratégia egy klímasemleges Európáért” című dokumentumot. E jelentés a Bizottság által javasolt stratégiát hivatott kiegészíteni a fenntartható uniós hidrogéngazdaság politikai, gazdasági és technológiai szükségleteinek elemzésével.

 

Az előadó hangsúlyozza, hogy a hidrogén nem tekinthető a dekarbonizációt megoldó csodafegyvernek. Ehelyett az energiahatékonyság elsődlegességének elvének kell érvényesülnie és a dekarbonizáció tekintetében lehetőség szerint – ahol ez technológiai és gazdasági szempontból lehetséges – a közvetlen villamosítást kell előnyben részesíteni, mivel a hidrogéntermelés hatékonyságvesztesége miatt ez költséghatékonyabb és energiahatékonyabb lehet.

 

Az EU-nak tiszta hidrogénre kell alapoznia hidrogéngazdaságát, mivel hosszú távon csak a tiszta hidrogén fenntartható. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén átmeneti szerepet játszhat abban, hogy éghajlat-politikai céljaink eléréséhez fel lehessen gyorsítani a hidrogéntermelést és létre lehessen hozni a tiszta hidrogéngazdaságot, mivel nem áll rendelkezésre elegendő tiszta hidrogén és az nem versenyképes. A Bizottságnak fel kell mérnie, hogy ebben az átmeneti időszakban mennyi ideig és milyen mennyiségben lesz szükség alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogénre. Fontos, hogy a fosszilis energiahordozókon alapuló hidrogén a lehető leghamarabb kivezetésre kerüljön.


A hidrogén osztályozása és szabványok

 

Az előadó úgy véli, hogy a hidrogén különböző típusainak meghatározásához egységes európai osztályozási rendszerre van szükség. A Bizottság által javasolt osztályozás – amely az általánosan használt színalapú megközelítés helyett a hidrogén széntartalmán alapul – jó megoldásnak tűnik. Ugyanakkor el kell kerülni az azonos típusú hidrogén különböző elnevezéseit, például a „megújuló” és a „tiszta” hidrogén meghatározásokat.

 

Emellett tudnunk kell egyértelműen azonosítani a tiszta hidrogént. E célból az előadó javasolja szabványok, valamint egy olyan európai tanúsítási és címkézési rendszer kidolgozását, amely a hidrogéngyártás teljes életciklusra számított kibocsátásainak független tudományos felülvizsgálatán alapul. Mivel a tiszta hidrogéntermelés megújuló villamos energián alapul, származási garanciákra is szükségünk van a megújuló villamos energia esetében. Ezek az elemek fontosak ahhoz, hogy a hidrogénfogyasztók tudatosan fektessenek be a tiszta hidrogénnel kapcsolatos lehetőségekbe.

 

A közvélemény általi elfogadottság kulcsfontosságú egy fenntartható hidrogéngazdaság kialakításához. A közvélemény általi elfogadottság növelése érdekében döntő fontosságú a polgárok és az érdekelt felek bevonása a hidrogéngazdaságba. Biztosítanunk kell azt is, hogy az EU a legmagasabb szintű biztonsági szabványokkal és műszaki szabványokkal rendelkezzen a hidrogénre vonatkozóan, és csak olyan hidrogénmegoldásokat alkalmazzon, amelyek megfelelnek ezeknek a szabványoknak. E tekintetben az előadó üdvözli az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Vállalkozás – amely az Európai Bizottság hidrogénnel kapcsolatos kompetenciaközpontjaként is szolgálhatna által a biztonság terén elvégzett munkát.

 

A hidrogéngyártás fellendítése

 

Most kell cselekednünk annak érdekében, hogy növeljük a tiszta hidrogéntermelést Európában. A Bizottság nagyra törő célokat vázolt fel stratégiájában a tiszta hidrogén előállításának a megújuló hidrogén-elektrolizátorok kapacitásnövelésével elérendő növelésére. E célok elérése, valamint a beruházásokat vonzó, jól működő és kiszámítható tiszta hidrogénpiac létrehozása érdekében le kell küzdeni a szabályozási akadályokat, és átfogó hidrogénpiac-szabályozási keretet kell kialakítani. Az uniós gázpiaci szabályozási keret (a hidrogén és a földgáz közös tulajdonságai miatt), valamint a tiszta energiáról szóló csomag (az energiapiac működésének felülvizsgálatára irányuló holisztikus megközelítés miatt) mintaként szolgálhat e szabályozási kerethez.

 

A tiszta hidrogén előállításához jelentős mennyiségű megújuló villamos energiára van szükség. Ezért a tiszta hidrogéntermelés növelése érdekében az EU-nak elegendő további megújulóenergia-termelést kell biztosítania. Ezzel egyidejűleg a megújuló energia hidrogéntermelő létesítményekbe történő szállításához szükséges infrastruktúrát is biztosítani kell. Mivel az EU-n belül még mindig hiányos a megújulóenergia-infrastruktúra, a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hiányzó infrastruktúra a lehető leghamarabb rendelkezésre álljon. Emellett – minthogy a tiszta hidrogén előállítási költségeinek jelentős részét a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teszi ki – a versenyképesség elérése érdekében fontos, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára kivetett adók és illetékek eltörlésével csökkentsük a költségeket.

 

Hidrogén-infrastruktúra

 

Az előadó megjegyzi, hogy az EU nem rendelkezik hidrogén-infrastruktúrával. Az EU-nak el kell kerülnie a hidrogén-infrastruktúra, a termelőlétesítmények és a kereslet közötti „tyúk-tojás” helyzetet. A kezdetektől fogva minden elemet ki kell dolgoznunk. Az EU-nak ösztönöznie kell az infrastruktúra fejlesztését, például a TEN-E rendelet felülvizsgálatával. Az előadó egyetért a Bizottság azon megközelítésével, hogy egy teljes körű belső hidrogénpiac mielőbbi kialakítása érdekében kezdettől fogva el kell indítani a közepes távolságú és gerinchálózati átviteli infrastruktúra megtervezését.

 

Mivel a hidrogéngazdaság létrehozásához jelentős beruházásokra lesz szükség, fontos a költséghatékonyság. A meglévő földgáz-infrastruktúrát át lehetne alakítani a tiszta hidrogén szállítására, ami minimalizálhatná a beruházási költségeket és a fajlagos szállítási költségeket. Ezért ennek a lehetőségét európai és nemzeti szinten kell értékelni.

 

A hidrogén iránti kereslet

 

A keresleti oldal kulcsfontosságú egy tiszta hidrogénpiac kialakítása szempontjából, mivel a nagy kereslet felgyorsíthatja a tiszta hidrogén piaci elterjedését. Emellett hozzájárulhat a dekarbonizációhoz is. A kereslet növelése érdekében azonban a tiszta hidrogénnek vonzó üzleti lehetőséggé kell válnia. A tiszta hidrogénre irányuló beruházásoknak a fosszilis alapú megoldásokra irányuló beruházásoknál vonzóbbnak kell lenniük. Az EU csak ebben az esetben lenne képes megakadályozni a szén-dioxid-kibocsátás magas szinten való rögzülését. Ezért a tiszta – és az átmeneti időszakban az alacsony – szén-dioxid-kibocsátású hidrogén használatát azokra az ágazatokra kell szorítani, amelyekben a hidrogén használata majdnem versenyképes vagy amelyek más eszközökkel jelenleg nem dekarbonizálhatók.

 

Ahhoz, hogy jobb legyen az ehhez szükséges tiszta és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén felügyelete, az előadó olyan ágazati ütemtervek kidolgozását javasolja, amelyek meghatározzák a hidrogén iránti kereslet alakulását, valamint a keresleti ágazatok beruházási és kutatási igényeit. Ezeket az ütemterveket európai szinten, az érdekelt felek és az európai intézmények szoros együttműködésével kell kidolgozni.

 

A Bizottság stratégiájában hangsúlyozza a keresleti oldal támogatására és fejlesztésére irányuló politikák fontosságát. A tiszta hidrogén versenyképességének jelenlegi hiánya miatt valóban fontolóra kell vennünk olyan politikák bevezetését, mint például a kiemelt ágazatokban a tiszta hidrogén használatára vonatkozó kvóták bevezetése. Figyelembe kell venni az olyan innovatív intézkedéseket is, mint a karboncsökkentési célú szerződések (CCfD). A Bizottságnak azonban részleteznie kell, hogy ezek az intézkedések hogyan finanszírozhatók és hajthatók végre.

 

Kutatás, fejlesztés, innováció és finanszírozás

 

A tiszta hidrogén költségeinek csökkentése és az optimalizálás érdekében a tiszta hidrogén teljes értékláncában kutatásra, fejlesztésre és innovációra van szükség. Emellett ipari léptékű demonstrációs projektekre is szükség van ahhoz, hogy a keresleti ágazatokban hidrogénmegoldásokat alkalmazhassunk. Az EU-nak biztosítania kell a kkv-k teljes körű bevonását, mivel vannak olyan kkv-k, amelyek innovatív megoldásokat tudnak kínálni, mások viszont korlátozott forrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy saját dekarbonizációjuk érdekében tiszta hidrogént használjanak fel. Biztosítanunk kell azt is, hogy a munkaerő megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a tiszta hidrogéntechnológiákkal kapcsolatban azok biztonsága érdekében.

 

Az előadó hangsúlyozza, hogy a tiszta hidrogéngazdaság létrehozásához jelentős beruházásokra van szükség. Az európai programok fontos szerepet játszhatnak a tiszta hidrogénnel kapcsolatos projektek finanszírozásában és a további köz- és magánberuházások bevonzásában. Különösen a Horizont Európa, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az InvestEU és az ETS innovációs alap járulhat hozzá a tiszta hidrogéngazdaság kialakulásához. Elengedhetetlen, hogy e programok elegendő pénzügyi forrással rendelkezzenek. Az előadó ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács a bizottsági javaslathoz képest pénzügyi megszorításokat hajtott végre.

 

E programok mellett a Tisztahidrogén-szövetség és a közös európai érdeket szolgáló fontos projektek is hozzájárulhatnak a hidrogéngazdaság finanszírozásához. A szövetségnek – az égisze alatt egyesített szakértelem alapján – segítenie kell a konkrét ígéretes projektek és beruházási igények azonosítását, projektportfóliót és beruházási menetrendet dolgozva ki. Ezen túlmenően az állami támogatásokról szóló iránymutatás felülvizsgálatának tartalmaznia kell egy, a tiszta hidrogéntechnológiákról szóló fejezetet annak érdekében, hogy az iránymutatás támogassa, és ne akadályozza a tiszta hidrogén fejlesztését. Ezen túlmenően – a tiszta hidrogén finanszírozását elősegítő európai programok nagy számára tekintettel – elengedhetetlen, hogy az EU egy olyan összehangolt beruházási stratégiát dolgozzon ki, amely lehetővé teszi a projektek számára, hogy különböző programokból finanszírozásban részesüljenek, és biztosítja, hogy azok logikusan egymásra épüljenek.

 

A hidrogénnel kapcsolatos nemzetközi együttműködés

 

Az előadó úgy véli, hogy a tiszta hidrogén európai előállítása önmagában nem feltétlenül elegendő az európai kereslet kielégítéséhez, mivel egyes ágazatokban nagy összegekre lesz szükség a dekarbonizációhoz. Ezért az EU-nak behozatali célból együttműködést kell kezdeményeznie a tiszta hidrogén előállítása terén a szomszédos régiókkal, például a Balkánnal vagy Észak-Afrikával. Garantálnia kell, hogy ez az együttműködés előnyös legyen az együttműködő régiók számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak és a fenntartható gazdasági fejlődésnek az elérése szempontjából.

 

A tiszta hidrogén az EU nemzetközi együttműködésének – beleértve a klímadiplomáciát is – szerves részét kell, hogy képezze a bevált gyakorlatok cseréje és az európai hidrogénszabványok előmozdítása érdekében.

 

A hidrogén szerepe az integrált energiarendszerben

 

Végezetül az előadó hangsúlyozza egy integrált energiarendszer fontosságát a megújuló energia előmozdítása és a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósítása szempontjából. E célból össze kell hangolni a gáz-, villamosenergia- és hidrogénhálózatokat. E tekintetben a tiszta hidrogén kulcsszerepet játszhat az energiatárolás terén az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrások kínálatának és keresletének kiegyensúlyozásában. Ez a megoldás még nem versenyképes, és az EU-nak további beruházásokra van szüksége ehhez. Az előadó üdvözli a hidrogén- és az energiarendszerek integrációjára irányuló stratégiák összehangolását.


MELLÉKLET: AZON SZERVEZETEK ÉS SZEMÉLYEK FELSOROLÁSA, AMELYEKTŐL VAGY AKIKTŐL AZ ELŐADÓ ÉSZREVÉTELEKET KAPOTT

<FootprintIntro>A következő felsorolás tisztán önkéntes alapon, az előadó kizárólagos felelősségi körében készült. Az előadó a következő szervezetekről vagy személyektől kapott hozzászólást a jelentéstervezet elkészítése során:</FootprintIntro>

Szervezet és/vagy személy

Amprion

Bundesverband der Energie- und Wasserwirtschaft

Bundesverband Deutscher Industrie

Bundesverband Energiespeicher

Cefic

CEPS Energy Climate House

Deutsche Industrie- und Handelskammer

Deutsche Umwelthilfe

E3G

EnBW

Energy Storage Association

ENTSO-E

E.on

Eurogas

European Commission

European Committee of the Regions

Europex

European University Institute

Fuel Cells and Hydrogen Joint Undertaking

Hydrogen Europe

Iberdrola

International Association of Oil and Gas Producers

International Energy Agency

Oersted

Open Grid Europe

RWE

Sandbag

Siemens

STEAG

TenneT

Transport & Environment

Uniper

Vattenfall

Verband der Chemischen Industrie

Verbund

Weltenergierat Deutschland

WindEurope

Wirtschaftsvereinigung Stahl

Zero Emissions Platform

 


 

 

VÉLEMÉNY A KÖRNYEZETVÉDELMI, KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (28.1.2021)

<CommissionInt>az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére</CommissionInt>


<Titre>az európai hidrogénstratégiáról </Titre>

<DocRef>(2020/2242(INI))</DocRef>

A vélemény előadója: <Depute>Hildegard Bentele</Depute>

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

 

 

 

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felkéri az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A. mivel a Párizsi Megállapodás célja, hogy a bolygó átlaghőmérsékletének emelkedése az iparosodás előtti szinthez viszonyítva jóval 2 °C alatt maradjon, és folytatódjanak az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb 1,5 °C-os hőmérséklet-emelkedést célzó intézkedések;

1. üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az Európai Unió a hidrogén tekintetében normaállító, a világban vezető szerepet betöltő régióvá váljon; hangsúlyozza, hogy a hidrogén fontos eszköz ahhoz, hogy az Unió 2030-ra kitűzött, aktualizált éghajlat-politikai célkitűzéseit és a legkésőbb 2050-re elérendő uniós klímasemlegességet szolgáló átállás keretében dekarbonizálni lehessen az energiarendszert, a karbonintenzív ipari folyamatokat és a közlekedési rendszer egyes részeit, amint azt a Párizsi Megállapodás céljainak elérése érdekében az európai klímarendeletre irányuló javaslat (COM(2020)0080) is rögzíti; megjegyzi, hogy egy ambiciózus, a hidrogéniunió előmozdításával valamennyi tagállam javát szolgáló stratégia 2030-ig akár 1 millió munkahelyet is teremthet, valamint évi 150 milliárd EUR bevételt is eredményezhet, miközben 2050-ig – az alkalmazott technológiai megoldásoktól függően – hozzávetőlegesen 560 millió tonnával csökkenti az éves szén-dioxid-kibocsátást[23];

2. sajnálatosnak tartja, hogy jelenleg számtalan, egyértelműséget nélkülöző kifejezést alkalmaznak a különböző hidrogénfajták minősítéséhez; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vezessen be átfogó fogalomkészletet, valamint Európa-szerte alkalmazandó normákat és kritériumokat az életciklus alatti kibocsátás értékelésein alapuló hidrogén-tanúsításhoz, tekintettel arra, hogy mindez elengedhetetlen az Unió szénlábnyomával és a hidrogén eredetével kapcsolatos átláthatóság biztosításához, és valamennyi jövőbeli beruházás alapját képezi; úgy véli, hogy e fogalomkészletnek szilárd nemzetközi keretbe kell illeszkednie a félrecímkézésnek vagy a környezeti hatások kétszeres elszámolásának az elkerülése érdekében;

3. megjegyzi, hogy a hidrogén különböző eljárásokkal állítható elő; hangsúlyozza, hogy a 2050-re kitűzött uniós klímasemlegesség eléréséhez egyértelmű kötelezettséget kell vállalni a megújuló hidrogénre való gyors átállás megvalósítása iránt, amely áthidaló szerepet biztosít az életciklus alatt keletkező üvegházhatásúgáz-kibocsátást jelentős mértékben csökkentő és a jövőbeli technológiai bezáródást kiküszöbölő karbonszegény hidrogén számára, egyszersmind pedig a technológiasemlegességet és az ágazatközi megközelítést is szavatolja a méretgazdaságosság maximalizálása és a különböző alkalmazások költségeinek leszorítása érdekében; megjegyzi, hogy jelenleg a megújuló hidrogén költségei a fosszilis alapú hidrogén költségeinek akár háromszorosát is elérhetik; megjegyzi, hogy egyes tanulmányok[24] szerint a megújuló energiaforrásokból történő hidrogénelőállítás költségei jelentősen csökkenhetnek, és 2030-ra elérhetik a fosszilis alapú hidrogén költségszintjét azokban a régiókban, ahol a megújuló energia ára alacsony; hangsúlyozza, hogy a beruházások fontos szerepet játszanak abban, hogy javuljon a megújuló hidrogén költség-versenyképessége a fosszilis alapú hidrogénnel szemben; örömmel veszi tudomásul, hogy a Next Generation EU beruházási prioritásként, kiemelten kezeli a hidrogént, és felhívja a Bizottságot, hogy az elektrolizátorok bevezetésére és alkalmazásának elterjesztésére is dolgozzon ki ütemtervet, valamint alakítson ki uniós szintű partnerségeket, hogy ily módon biztosított legyen az elektrolizátorok költséghatékonysága a legnagyobb hidrogénfelhasználó ágazatokban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy olyan rugalmasságot kell biztosítani a rendelkezésre álló különböző termelési pályák, többek között az innovatív technológiák – például a pirolízis és a maradékhulladék-kezelés – alkalmazása tekintetében, amely biztosítja az erőforrások hatékony felhasználását és a hulladékhierarchia maradéktalan tiszteletben tartását; megjegyzi, hogy a környezeti szempontból biztonságos szén-dioxid-leválasztás és -tárolás hozzájárul a nehézipar klímasemlegessé tételéhez azokban az esetekben, amikor nincs lehetőség a kibocsátás közvetlen csökkentésére;

4. véleménye szerint a 2030-ra kitűzött, aktualizált uniós éghajlat-politikai célkitűzések teljesítését és az Unió legkésőbb 2050-re elérendő klímasemlegességét szolgáló átállás megvalósításához a fosszilis alapú hidrogén alkalmazását fokozatosan el kell hagyni, és a hidrogén e típusát ki kell váltani;

5. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az ipari szereplőket, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia esetében bővítsék a kapacitásokat, hogy egyfelől ne alakuljon ki kontraproduktív verseny a hidrogén-előállításhoz alkalmazott elektrolizátorok és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia egyéb felhasználási területei között, másfelől pedig csökkenjen az üvegházhatású gázok (ÜHG) összkibocsátása; hangsúlyozza, hogy a többlet-megújulóenergia hidrogéntermelésre való felhasználásához megfelelőbb ösztönzők szükségesek, valamint kiemeli, hogy a villamos energia felhasználásával előállított hidrogén és az életciklus alatti kibocsátások eredetének tanúsítása tekintetében biztosítani kell az átláthatóságot; tekintettel arra, hogy leginkább a hidrogén tiszta formája iránt mutatkozik majd nagyobb kereslet (ipari alapanyagként vagy a magas hőfokon zajló, például acélipari folyamatok esetében energiahordozóként), külön felhívja a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek a tengeri megújuló energiában, valamint az ipari létesítmények közelében létesült olyan helyi, zártláncú rendszerekben rejlenek, amelyek ötvözik a megújulóenergia-termelést és a megújuló hidrogén elosztását; felhívja a Bizottságot, hogy a decentralizáció és a polgárok energetikai átalakulásban való részvételének előmozdítása érdekében mérje fel a megújulóenergia-közösségek hidrogén-előállítási potenciálját; hangsúlyozza emellett, hogy további beruházásokkal kell támogatni azokat a kutatásokat, amelyek a megújuló energiaforrásokon alapuló hidrogén-előállítás új lehetőségeit – például a fotoszintézissel vagy algákból történő előállítást, illetve a tengervízből elektrolizátorokkal történő kinyerést – vizsgálják;

6. rámutat arra, hogy az átmeneti időszak alatt megbízható szabályozási keretre és ideiglenes ösztönzőkre van szükség ahhoz, hogy biztosítani lehessen az egyenlő versenyfeltételeket, fel lehessen számolni a nem szándékolt és szükségtelen szabályozási akadályokat, valamint elő lehessen mozdítani a megújuló hidrogén térnyerését, áthidaló szerepet biztosítva az életciklus során keletkező ÜHG-kibocsátást jelentős mértékben csökkentő és a jövőbeli technológiai bezáródást kiküszöbölő karbonszegény hidrogén számára;

7. kiemeli, hogy a megfelelő szén-dioxid-árazás és finanszírozás elengedhetetlen a megújuló hidrogénben rejlő potenciál költséghatékony kiteljesítéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer soron következő felülvizsgálata alkalmával mérje fel, hogy milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy klímacéljaink megvalósításához teljes mértékben kiaknázhatók legyenek – a kibocsátásáthelyezés kockázatára is figyelemmel – a hidrogénben rejlő lehetőségek; koherens és összehangolt európai szintű támogatásra szólít fel annak érdekében, hogy a termelők és a felhasználók kialakíthassák a hosszú távú ellátásbiztonságot szavatoló, kiszámítható hidrogéntermelést; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra innovatív eszközök kidolgozását, például a következők tekintetében: a fosszilis alapú hidrogén elhagyásának költségkülönbözetét fedező karboncsökkentési célú szerződések (CCfD), ágazatspecifikus végfelhasználási célértékek, a társberuházások induló kockázatait a költség-versenyképesség eléréséig csökkentő, az Európai Beruházási Bank által nyújtott garanciák, valamint az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus; megjegyzi, hogy az ilyen jellegű célzott támogatás bevezetéséhez a megújulóenergia-irányelvet[25], valamint az energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokról szóló iránymutatást is ennek megfelelően módosítani kell;

8. üdvözli a Bizottságnak az uniós energiaadóztatás felülvizsgálatára irányuló kezdeményezését; felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződésekkel összhangban hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfelelő módon be lehessen építeni a külső költségeket a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztói áraiba, biztosítani lehessen a villamos energiából előállított hidrogén költség-versenyképességét és az energiahordozók teljes körére kiterjedő egyenlő versenyfeltételeket az ágazati integráció és a dekarbonizáció előmozdítása érdekében;

9. kiemeli az energiahatékonyság elsődlegességét rögzítő elv jelentőségét; úgy véli, hogy a hidrogén a közvetlen villamosítás fontos és szükséges kiegészítője, és energiahordozóként hozzáadott értéket teremt a megújuló energia tárolása és azon ágazatok dekarbonizációja szempontjából, amelyekben a kibocsátás nehezen csökkenthető, a közvetlen villamosítás pedig a költség- és energiahatékonyság, a technológiai lehetőségek és a regionális feltételek miatt nem jelent optimális megoldást rövid és középtávon;

10. kiemeli, hogy a hidrogénben mint energiahordozóban megvan a potenciál arra, hogy az energiatárolás és az ágazatok összekapcsolása révén lehetővé tegye a megújuló energiára való átállást, mivel képes egyensúlyt, valamint rugalmasságot és ellátásbiztonságot teremteni a villamosenergia-hálózaton belül, amellett hogy néhány esetben a hőtermelés dekarbonizációjához is hozzájárulhat; felhívja a figyelmet arra, hogy a meglévő infrastruktúra felhasználható a hidrogénszállításhoz; felkéri ezért a Bizottságot, hogy rövid időtávon belül tegye naprakésszé és harmonizálja a hidrogéntáplálásra vonatkozó szabályozást, biztosítva ugyanakkor, hogy ez ne vezessen a hidrogénnel kevert fosszilis gázok esetében technológiai bezáródáshoz, továbbá adott esetben, és az infrastrukturális tervek, a műszaki lehetőségek, a potenciális betáplálási pontok és keresleti klaszterek alapos hatásvizsgálatát követően, valamint a kapcsolódó költségek és előnyök, illetve az ÜHG csökkentésére nyitva álló lehetőségek figyelembevétele mellett támogassa a meglévő hálózatok fokozatos utólagos átalakítását és funkcióváltását, valamint körültekintően ruházzon be a hiányzó hidrogénhálózatok – többek között a transznacionális infrastruktúra – kialakításába egy közös európai hidrogénhálózat létrehozásának elősegítése érdekében;

11. felhívja a figyelmet arra, hogy a hidrogénben megvan a potenciál az energiaigényes iparágak dekarbonizációjára, és szerepe ipari alapanyagként is jelentős; megjegyzi azonban, hogy az uniós iparban napjainkban felhasznált hidrogén esetében akár a 95%-ot is eléri a fosszilis alapú hidrogén részaránya; meggyőződése, hogy a megújuló hidrogénnek e meglévő hidrogénalkalmazások dekarbonizációját célzó bevezetését prioritásként kell kezelni, azzal együtt, hogy egyfelől el kell ismerni a karbonszegény hidrogén áthidaló szerepét, másfelől pedig átfogó megközelítés szükséges ahhoz, hogy el lehessen kerülni a fosszilis alapú hidrogéntől való erősebb függőség csapdáját; felszólít ezért – különösen a megújuló és innovatív hidrogén alacsonyabb technológiai készenléti szintű, ipari alkalmazásai tekintetében – a kutatási tevékenységek, a beruházások és az ismeretmegosztás jelentős fokozására, többek között a kutatási projektek, a kisebb szereplők és az induló innovatív vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének egyszerűsítésére, továbbá szorgalmazza, hogy az állami támogatási szabályok tegyék lehetővé célzott támogatások nyújtását;

12. emlékeztet arra, hogy az uniós szén-dioxid-kibocsátás negyede a közlekedési ágazatból származik, továbbá hogy ez az egyetlen olyan ágazat, amelyben az 1990-es referenciaszinthez képest nem csökkentették a kibocsátást; kiemeli, hogy a hidrogén egyike lehet azon eszközöknek, amelyek jóvoltából csökkenhet a szállítási módok szén-dioxid-kibocsátása, különösen azon esetekben, amikor a teljes körű villamosítás nehezebben vagy még nem valósítható meg; hangsúlyozza, hogy a hidrogén tiszta vagy szintetikus formában, illetve biokerozinként kulcsfontosságú a kerozin légi közlekedésbeli kiváltása szempontjából; hangsúlyozza, hogy a hidrogén jelentős mértékben hozzájárulhat a tengeri szállítási ágazat közepes és nagy távolságú szállítási tevékenységeiből származó ÜHG-kibocsátás csökkentéséhez, egyszersmind pedig felhívja a figyelmet a „zöld” ammónia nagy távolságok esetében jelentkező előnyeire; hangsúlyozza a hidrogén szerepét egyes nehézgépjárművek, kiváltképpen a távolsági szállításra használt járművek, az autóbuszok, az építőipari vagy mezőgazdasági gépek középtávú dekarbonizációjában; megjegyzi, hogy a hidrogénüzemű autók az akkumulátoros elektromos autókat is kiegészíthetik; hangsúlyozza, hogy a hidrogén mint energiahordozó a vasúti ágazat esetében is tartogat lehetőségeket, ugyanis azokon a területeken, ahol a pályaszakaszok villamosítása gazdasági szempontból nem kivitelezhető, a hidrogén kiválthatja a dízelt; emellett örömmel veszi tudomásul, hogy számos tagállamban sikerrel alkalmaznak, illetve gyártanak sorozatgyártás keretében hidrogénhajtású vonatokat;

13. felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben fokozza a kutatási tevékenységeket és a beruházásokat a fenntartható és intelligens mobilitási stratégia keretében; megjegyzi, hogy valamennyi mobilitási és szállítási mód esetében viszonylag nagy hajlandóság mutatkozik a tiszta üzemanyagok megfizetésére; felhívja a Bizottságot, hogy a többi megújuló energia viszonylatában biztosítandó egyenlő versenyfeltételek szempontjából értékelje a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálatának szükségességét, valamint felhívja a Bizottságot, hogy az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv[26] jövőbeli felülvizsgálata során gyorsítsa fel az Unió egészére kiterjedő hidrogéntöltőállomás-hálózat kiépítését;

14. megjegyzi, hogy a költségek szempontjából versenyképes megújuló energia és hidrogén iránti jelentős jövőbeli uniós kereslet valószínűleg meg fogja haladni Európa lehetőségeit[27]; felhívja a Bizottságot a megújulóhidrogén-előállítás és -felhasználás uniós potenciáljának pontosabb felmérésére; kiemeli, hogy a megújuló hidrogént idővel akár Európán kívülről is be lehet majd szerezni költséghatékony módon, e tekintetben pedig hangsúlyozza a kikötők stratégiai szerepét; e célból felszólít új energiaügyi partnerségek létrehozására, valamint rendszer-összeköttetéseket szorgalmaz a szomszédos országokkal, tekintettel arra, hogy az új partnerségek – különösen az afrikai országokkal – mindenki számára előnyös lehetőségeket teremthetnek, amennyiben a stratégiák összhangban állnak a partnerországok gazdasági, társadalmi és környezeti érdekeivel, érdekeltségeivel és dekarbonizációs célkitűzéseivel, nem gyengítik a partnerországok és az Unió energiabiztonságát, az emberi jogokat vagy a közösségek fenntartható megélhetési formáit, valamint hozzájárulnak a know-how megosztásához;

15. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a villamosenergia-hálózat fejlesztését, a megújuló hidrogénnel kapcsolatos kutatást és fejlesztést, valamint a hidrogénkompatibilis infrastruktúrákat kezeljék kulcsfontosságú kiadási prioritásként a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, a méltányos átállásra vonatkozó tervek, az InvestEU, a Horizont Európa, a transzeurópai energiahálózat (TEN-E) és a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T), az európai strukturális és beruházási alapok, valamint az ETS Innovációs Alap keretében, elismerve ugyanakkor az életciklus alatt keletkező ÜHG-kibocsátást jelentős mértékben csökkentő és a jövőbeli technológiai bezáródást kiküszöbölő karbonszegény hidrogén áthidaló szerepét; kiemeli, hogy a fosszilis alapú hidrogén támogatását fokozatosan meg kell szüntetni; kiemeli, hogy tekintettel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) hidrogénkutatásban és -innovációban betöltött jelentős szerepére biztosítani kell, hogy a kkv-k igénybe vehessenek kifejezetten nekik szóló támogatási eszközöket; felhívja a Bizottságot, hogy a hidrogéntermelés, -felhasználás és -szállítás optimalizálása céljából térképezze fel behatóbban a TEN-T és TENT-E közötti szinergiákat; hangsúlyozza a közös európai érdeket szolgáló fontos projektek jelentőségét, tekintettel arra, hogy e projektek révén lehetőség adódik a beruházásokkal és projektekkel kapcsolatos, az Unió egészére kiterjedő együttműködésre, másfelől pedig arra, hogy a szereplők valamennyi szintet átfogó összekapcsolásával megvalósul a know-how megosztása és az ismeretek összegyűjtése egy szilárd, összekapcsolt európai hidrogénértéklánc felé való elmozdulás érdekében; felhívja továbbá a figyelmet a „jelentős károkozás elkerülését célzó” elv alkalmazásának fontosságára, mivel azzal biztosítható, hogy az infrastruktúra kiépítése a leginkább költséghatékony dekarbonizációs pályákat támogassa;

16. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve dolgozzanak ki stratégiákat e tekintetben az ágazati átalakításokhoz; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az érintett ágazatokban dolgozó képzett munkavállalók, valamint a leendő szakemberek képzését és ismeretbővítését; felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat a hidrogén szélesebb körű alkalmazását célzó ipari, közlekedési és energetikai átállás lehetséges hatásairól, lehetőségeiről és kihívásairól; felhívja a figyelmet a lehetőségekre, amelyeket a hidrogén a dekarbonizációra jelenleg átálló régiók számára kínál; hangsúlyozza, hogy a hidrogénstratégiának a Méltányos Átállást Támogató Alappal és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel összhangban fel kell térképeznie, hogy e régiók miként férhetnek hozzá a megújulóhidrogén-infrastruktúrákhoz nyújtott finanszírozáshoz;

17. úgy véli, hogy a hidrogén egyedi jellemzői – például molekuláris mérete, alacsony sűrűsége, fokozott gyúlékonysága – miatt a hidrogéntermelésre, -szállításra és -tárolásra vonatkozó szigorú biztonsági előírások rendkívül fontosak a természeti és ember okozta katasztrófák kockázatának lehető legkisebbre csökkentése, valamint a hidrogén széles körű társadalmi elfogadottsága szempontjából; éppen ezért szorgalmazza, hogy Unió-szerte népszerűsítsék a bevált gyakorlatok példáit, valamint mozdítsák elő a biztonságos hidrogén-alkalmazás kultúráját;

18. előrelépést sürget a hidrogéntermelés erőforrás-felhasználásának a körforgásos gazdaság szempontjain alapuló értékelését és javítását célzó tevékenységek tekintetében, különösen az elektrolizátorokhoz alkalmazott nyersanyagok és a víz felhasználását illetően; kitart amellett, hogy fontos beruházni a hidrogén üzemanyagcellákban alkalmazott értékes és ritka anyagok megbízható újrafeldolgozási és bontási technikáinak és infrastruktúráinak Európai Unión belüli kialakítását célzó kutatásba és innovációba; emlékeztet arra, hogy egy ilyen ágazat egyaránt elengedhetetlen a megújuló hidrogén környezetbarát felhasználásához és ahhoz, hogy Európa vezető szerephez jusson az energetikai átalakulásban; hangsúlyozza továbbá, hogy a lehető legkisebbre kell csökkenteni – mégpedig a megújuló hidrogént előállító létesítmények telepítése során végzett körültekintő területrendezés révén – az elektrolizátorok hidrogéntermelésének a regionális vízellátásra gyakorolt hatását, valamint el kell kerülni a hidrogénnel kapcsolatos termelési lánccal összefüggő víz-, levegő- vagy talajszennyezést, erdőirtást, illetve biodiverzitás-csökkentést;

19. hangsúlyozza az ipari szereplőket és a társadalmat célzó, a hidrogén energiává történő átalakításának gazdasági és környezeti előnyeit ismertető kommunikációs kampányok fontosságát;

20. megjegyzi, hogy világszinten a hidrogénenergiának jelenleg mindössze 0,1%-át állítják elő megújuló energiaforrásokból, ebből adódóan pedig a hidrogéntermelés továbbra is évi 830 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával jár világszerte;

21. örömmel veszi tudomásul, hogy az európai acélgyártók a fosszilis energiahordozóktól mentes acél egyik gyártási megoldásaként arra törekednek, hogy átálljanak a fosszilis üzemanyagokról a zöld hidrogénre;

22. támogatja azon intézkedéseket, amelyek a szakpolitikai döntéshozók, az ipari szereplők és a beruházók közös megközelítésének kialakítása érdekében összehangolják a különböző érdekelt felek törekvéseit;

23. üdvözli a Tisztahidrogén-szövetséget mint a tiszta hidrogén Unió-szerte történő bevezetésének koordinálására szolgáló eszközt, amelynek jóvoltából 2050-ig várhatóan 180 és 470 milliárd EUR közötti összértéket elérő beruházások valósulhatnak meg, és megállapítja, hogy az Unió vezető szerephez juthat a tiszta hidrogén esetében; stratégiai beruházások végrehajtását szorgalmazza a tiszta hidrogén termelése és felhasználása, az infrastrukturális hálózat kiépítése, valamint a kutatás és innováció terén; támogatja ezért a Szövetség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek számára példát mutatva létrehozza a finanszírozásra jogosult megújulóhidrogén-projektek gyakorlatban megvalósítható sorát;

24. hangsúlyozza a stratégia nemzeti és regionális szintű végrehajtásának fontosságát az összes potenciális, koherens nemzeti jogszabály teljes körű kihasználása, valamint a régióközi együttműködés lehetősége érdekében;

25. üdvözli, hogy csaknem valamennyi tagállam beépített tiszta hidrogénre vonatkozó terveket nemzeti energia- és klímatervébe, valamint hogy 26 tagállam aláírta a hidrogénkezdeményezést;

26. felszólít az elért eredményekről szóló jelentések és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását szolgáló keretek kialakítására, hogy ily módon biztosítani lehessen a leghatékonyabb és leginkább költséghatékony technológiák alkalmazását, a tagállamok közötti együttműködés sikerességét, valamint az eszközök közös használatát;

27. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy mozdítsa elő azon területek azonosítását és népszerűsítését, amelyek az Unión belül hidrogénklaszternek vagy -központnak minősülnek; különleges támogatásokat szorgalmaz e közegek számára azt biztosítandó, hogy tevékenységeik révén az európai hidrogénstratégia végrehajtásának motorjai lehessenek; kiemeli annak fontosságát, hogy az Európai Hidrogénvölgyek Partnersége jusson vezető szerephez az európai klaszterek megszervezése és a klaszterek közötti tudásmegosztás kulcsfontosságú érdekelt féleként;

28. hangsúlyozza, hogy a decentralizált hidrogéntermelés lehetőséget kínál a munkahely- és értékteremtésre a vidéki térségekben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a helyi és regionális hidrogénklaszterek létrehozásának a vonatkozó programokon belüli ösztönzését;

29. átláthatóságot szorgalmaz, valamint felszólít arra, hogy biztosítsák a civil társadalom és a tudományos közösség részvételét a koordinációval és tervezéssel foglalkozó összes szervezetben, különösen az Európai Tisztahidrogén-szövetségben.


INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT
BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

27.1.2021

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

60

16

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nikos Androulakis, Bartosz Arłukowicz, Margrete Auken, Simona Baldassarre, Marek Paweł Balt, Traian Băsescu, Aurelia Beigneux, Monika Beňová, Sergio Berlato, Malin Björk, Simona Bonafè, Delara Burkhardt, Pascal Canfin, Sara Cerdas, Mohammed Chahim, Tudor Ciuhodaru, Nathalie Colin-Oesterlé, Esther de Lange, Christian Doleschal, Marco Dreosto, Bas Eickhout, Cyrus Engerer, Eleonora Evi, Agnès Evren, Pietro Fiocchi, Andreas Glück, Catherine Griset, Jytte Guteland, Teuvo Hakkarainen, Martin Hojsík, Pär Holmgren, Jan Huitema, Yannick Jadot, Adam Jarubas, Karin Karlsbro, Petros Kokkalis, Ewa Kopacz, Joanna Kopcińska, Peter Liese, Sylvia Limmer, Javi López, César Luena, Fulvio Martusciello, Liudas Mažylis, Joëlle Mélin, Tilly Metz, Silvia Modig, Dolors Montserrat, Alessandra Moretti, Dan-Ştefan Motreanu, Ville Niinistö, Ljudmila Novak, Grace O’Sullivan, Jutta Paulus, Stanislav Polčák, Jessica Polfjärd, Luisa Regimenti, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Sándor Rónai, Rob Rooken, Silvia Sardone, Christine Schneider, Günther Sidl, Linea Søgaard-Lidell, Nicolae Ştefănuță, Nils Torvalds, Edina Tóth, Véronique Trillet-Lenoir, Petar Vitanov, Alexandr Vondra, Mick Wallace, Pernille Weiss, Michal Wiezik, Tiemo Wölken, Anna Zalewska

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Hildegard Bentele, Manuel Bompard

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk (7) bekezdés)

Veronika Vrecionová

 


A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

60

+

EPP

Bartosz Arłukowicz, Traian Băsescu, Hildegard Bentele, Nathalie Colin-Oesterlé, Christian Doleschal, Agnès Evren, Adam Jarubas, Ewa Kopacz, Esther de Lange, Peter Liese, Fulvio Martusciello, Liudas Mažylis, Dolors Montserrat, Dan-Ştefan Motreanu, Ljudmila Novak, Stanislav Polčák, Jessica Polfjärd, Christine Schneider, Edina Tóth, Pernille Weiss, Michal Wiezik

S&D

Nikos Androulakis, Marek Paweł Balt, Monika Beňová, Simona Bonafè, Delara Burkhardt, Sara Cerdas, Mohammed Chahim, Tudor Ciuhodaru, Cyrus Engerer, Jytte Guteland, Javi López, César Luena, Alessandra Moretti, Sándor Rónai, Günther Sidl, Petar Vitanov, Tiemo Wölken

Renew

Andreas Glück, Jan Huitema, Karin Karlsbro, Frédérique Ries, María Soraya Rodríguez Ramos, Nicolae Ştefănuță, Linea Søgaard-Lidell, Nils Torvalds, Véronique Trillet-Lenoir

ID

Simona Baldassarre, Aurelia Beigneux, Marco Dreosto, Catherine Griset, Joëlle Mélin, Luisa Regimenti, Silvia Sardone

ECR

Sergio Berlato, Pietro Fiocchi, Joanna Kopcińska, Alexandr Vondra, Veronika Vrecionová, Anna Zalewska

 

16

-

ID

Teuvo Hakkarainen, Sylvia Limmer

Greens/EFA

Margrete Auken, Bas Eickhout, Eleonora Evi, Pär Holmgren, Yannick Jadot, Tilly Metz, Ville Niinistö, Grace O’Sullivan, Jutta Paulus

ECR

Rob Rooken

The Left

Manuel Bompard, Petros Kokkalis, Silvia Modig, Mick Wallace

 

3

0

Renew

Pascal Canfin, Martin Hojsík

The Left

Malin Björk

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 


 

 

 

VÉLEMÉNY A KÖZLEKEDÉSI ÉS IDEGENFORGALMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (25.2.2021)

<CommissionInt>az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére</CommissionInt>


<Titre>az európai hidrogénstratégiáról</Titre>

<DocRef>(2020/2242(INI))</DocRef>

A vélemény előadója: <Depute>Georg Mayer</Depute>

 

 

 

 

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

 

 

JAVASLATOK

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felkéri az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

 tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

 tekintettel a „Hidrogénstratégia a klímasemleges Európáért” című, 2020. július 8-i bizottsági közleményre (COM(2020)0301),

 tekintettel „Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” című, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2020)0562),

 tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

 tekintettel az „Új európai iparstratégia” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0102),

 tekintettel a megújuló forrásokból származó energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[28],

 tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[29],

A. mivel a közlekedési ágazatnak 2050-ig szén-dioxid-mentessé kell válnia, de ez nem lesz könnyű, és minden közlekedési módnak megvannak a maga ágazatspecifikus sajátosságai, különleges kihívásai és követelményei;

B. mivel a közlekedés az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 27 %-áért felelős, és a hidrogénnek számos alkalmazási területe van az iparban, a villamosenergia-ágazatban és az építőiparban, és a közlekedési ágazat alternatív üzemanyagaként nagy lehetőségeket rejt magában, de a különböző közlekedési módok esetében még mindig korlátozottak a piac által kiépített hidrogénalapú lehetőségek;

C. mivel az akkumulátorral működő elektromos járművekben megvan a lehetőség arra, hogy az egyéni gépjárművek piacának jelentős hányadát biztosítsa; mivel a teherszállítás olyan ágazat, amelyben nehezen csökkenthető a szén-dioxid-kibocsátás, és amelynek esetében a közvetlen villamosítás korlátozott az alacsony költséghatékonyság, valamint műszaki okok miatt; mivel az akkumulátorok gyakorlati problémákat vetnek fel olyan ágazatokban, mint például a nehézgépjárművek használata, a nem villamosított vonalakon közlekedő vonatok, a teherhajók vagy repülőgépek, és ez lehetőségeket teremt más energiahordozók, például a hidrogén számára, mivel ennek révén nagy mennyiségű energia tárolható egy jármű vagy hajó fedélzetén, szükség esetén lehetővé teszi a gyors üzemanyag-utántöltést, és csak vizet állít elő kipufogógázként;

D. mivel a megújuló energiaforrások révén történő közvetlen villamosítás az előnyben részesített lehetőség a közlekedés szén-dioxid-mentesítése és éghajlat-politikai céljaink elérése érdekében, tiszteletben tartva az „első az energiahatékonyság” és a technológiasemlegesség elvét, és mivel a hidrogént elsősorban a nehezen szén-dioxid-mentessé tehető ágazatokban – például a szárazföldi nehézteher-szállításban, a légi közlekedésben és a tengerhasznosítási ágazatban – kell a kibocsátások csökkentésére felhasználni;

E. mivel ösztönözni kell a hidrogén iránti keresletet annak érdekében, hogy fokozatosan beépítsék az új alkalmazásokat, és az Európai Unió a hidrogén tekintetében szabványalkotó és világelső régióvá váljon; mivel egy ambiciózus stratégia egy hidrogénunió létrehozásának elősegítésével valamennyi tagállam számára előnyössé teheti a hidrogén felhasználását, 2030-ig akár 1 millió munkahelyet is teremthet és évi 150 milliárd euró bevételt is eredményezhet, miközben 2050-ig hozzávetőlegesen 560 megatonnával csökkenti az éves szén-dioxid-kibocsátást;

F. mivel a Bizottság 2018-as előrejelzése szerint 2050-re a hidrogén az Unió energiaszerkezetének 13–14 %-át fogja kitenni[30];

G. mivel az új technológiáknak és innovációknak fejlődniük kell, és ezért jelentős beruházásokra van szükség a termelés és a forgalmazás fokozásához, ami méretgazdaságossághoz vezet, ugyanakkor meg kell őrizni az uniós közlekedési ágazat versenyképességét;

H. mivel a költséghatékonyság és független tudományos kutatás alapján szigorú európai biztonsági és osztályozási szabványokat kell kidolgozni és biztosítani a hidrogén előállítására, szállítására, tárolására és felhasználására vonatkozóan;

I. mivel a hidrogén-infrastruktúrák fejlesztésének tekintetében az alacsony szén-dioxid-kibocsátás kiegészítő szerepet játszhat az Unió éghajlati célkitűzéseinek elérésében;

J. mivel a megújuló energetikai infrastruktúra bővítése alapvető feltétele a hidrogén közlekedési ágazaton belüli használata bevezetésének és fejlesztésének;

K. mivel az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozásnak (FCH közös vállalkozás) szinergiákat kell kialakítania a közlekedési ágazat közös vállalkozásaival a hidrogéntechnológia és a közlekedési infrastruktúrák és szolgáltatások megfelelő integrációjának előmozdítása érdekében; mivel az európai hidrogén-ellátási láncok építésére kell összpontosítani közös erőfeszítések által egy összefüggő és teljes értékű európai hidrogén-energiarendszer létrehozása céljából annak érdekében, hogy csökkenjen Európa beszállító harmadik országoktól való energiafüggősége, valamint hogy vezető szerepet töltsön be a világ hidrogénpiacán;

Közúti közlekedés

1. hangsúlyozza, hogy a közúti közlekedésben a modális váltás, a hatékonyság és a közvetlen villamosítás révén hatalmas ÜHG-kibocsátás-csökkentési potenciál rejlik, különösen a személygépkocsik és az autóbuszok esetében; megjegyzi, hogy a közúti közlekedésben, tekintettel a technológiai fejlődés jelenlegi állapotára, az elektromos járművek fokozott elterjedésére kell összpontosítani; rámutat azonban arra, hogy mivel a közeljövőben nem minden közúti közlekedés lesz villamosítható, a hidrogénalkalmazások figyelemreméltó lehetőségeket kínálnak a közlekedési rendszer azon szegmensei számára, ahol nehéz elérni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, és ahol a nagyléptékű villamosítás gyakorlatilag lehetetlen, mint például a távolsági közúti nehézteher-szállítás; hangsúlyozza továbbá a hidrogén jelentős sajátosságát a töltési idő (gyors) és az autonómia tekintetében (hasonló a belső égésű járművekhez);

2. hangsúlyozza, hogy egy versenyképes és fenntartható hidrogéngazdaság révén fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni Európa technológiai vezető szerepét a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén területén; üdvözli a mobilitás laboratóriumok elindítását az európai városokban az alternatív üzemanyagokon alapuló fenntartható közlekedési kísérletek előmozdításának céljából, valamint ösztönzi a hidrogén felvételét az ilyen kísérletek során felhasznált lehetőségek közé; megjegyzi, hogy a hidrogénüzemű közúti járművek túl nagy költségeinek, valamint a megfelelő hidrogénszállítási infrastruktúra és az elegendő töltőállomással rendelkező elosztóhálózat hiányának együttes hatása akadályozza a tömeges fejlesztést;

3. kiemeli, hogy a városi közlekedés különösen izgalmas kísérleti terepet biztosít az ezen alternatív energiatípus közlekedésben való alkalmazásának főbb technológiai kihívásaival kapcsolatos kísérletezéshez, a töltőállomások, a tárolás és a gyors utántöltés rendelkezésre állására tekintettel; hangsúlyozza ebben a tekintetben a helyi és regionális köz-magán társulások fontos szerepét a hidrogén fejlesztésének és elterjedésének növelése érdekében;

4. hangsúlyozza, hogy a hidrogén előállítása önmagában nem cél, hanem annak kibocsátáscsökkentéshez kell vezetnie; harmonizált uniós stratégiát szorgalmaz az infrastruktúra fejlesztésére és a hidrogén nehézgépjárművekben való használatára vonatkozóan; rámutat arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok költséghatékony, megfizethető és klímasemleges alternatíváinak ezen ágazatok számára történő biztosításához szükséges piaci forgalomnövekedés elérése érdekében elő kell mozdítani a megújuló hidrogénalapú termékek széles körű alkalmazását;

5. hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság elsődlegességének elvével és a zöld megállapodással összhangban több ambícióra van szükség a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatban a zöld átállás biztosításának érdekében, tiszteletben tartva a tagállamok energiaszerkezetét és eltérő kiindulási helyzetüket; emlékeztet arra, hogy az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv közelgő felülvizsgálatának konkrét célkitűzéseket kell tartalmaznia a hidrogéninfrastruktúra közlekedési rendszerekbe való integrálása tekintetében;

Légi közlekedés

6. hangsúlyozza az uniós vállalatok fellendítésének és előrehaladásuk nyomon követésének fontosságát a technológiák  – többek között a hidrogénalapúak – széles skálájának fejlesztése érdekében, hogy átfogó megközelítést lehessen kialakítani a légi közlekedés környezetbarátabbá tétele érdekében, a kis- és középméretű légi járművektől a nagy légi járművekig bezárólag;

7. hangsúlyozza, hogy a közvetlen villamosítás és az akkumulátorok hibrid és/vagy teljesen elektromos repülőgépekben való használata a kis méretű repülőgépek és forgószárnyú repülőgépek  fedélzetén talán kivitelezhető, ám gyakorlati problémákat vet fel a távolsági teher- és személyszállítás tekintetében, mivel nem lehetséges sem az akkumulátorok megfelelő feltöltése, sem a szükséges számú akkumulátor elhelyezése a fedélzeten, így a hidrogén az egyik legígéretesebb lehetőség a légi közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítésére a hosszú távú repülések esetében;

8. felhívja a figyelmet arra a lehetőségre, hogy megvizsgálják az elektromos és/vagy hibrid generátorok és üzemanyagcellák beépítésének lehetőségét a repülőgépekbe, és hogy rövid- és középtávon a hidrogént fel lehetne használni a szintetikus repülőgép-üzemanyagok alapjaként, amely a meglévő légi járművekben helyettesítő üzemanyagként kerülhetne alkalmazásra, míg hosszú távon elképzelhető volna a hidrogén közvetlen használata, hidrogénnel működő üzemanyagcellák vagy hidrogénalapú sugárhajtómű-motorokon révén, a repülőgép hajtóműveinek és rendszereinek innovációját követően;

9. felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az ágazatot az alternatív és szintetikus üzemanyagok, valamint más tiszta technológiák használatára, és amint azok teljes mértékben rendelkezésre állnak, lehetőség szerint vezessen be az ötvözésre vonatkozó előírásokat a légi közlekedési ágazatban Európa technológiai vezető szerepének támogatása és nemzetközi versenyképességének fokozása érdekében;

Tengeri és belvízi hajózás

10. támogatja a hidrogén, a hidrogén alapú üzemanyagok és üzemanyagcellák bevezetését a belvízi hajózás, valamint a rövid távú tengeri és mélytengeri szállítás céljával, ahol nehéz a közvetlen villamosítás; hangsúlyozza, hogy a multimodális tengeri és belvízi kikötők innovációs bázisként és csomópontként stratégiailag alapvető szerepet töltenek be a hidrogénimport, -előállítás, -tárolás, -ellátás és -felhasználás terén, és kiemeli, hogy a megújuló hidrogénen alapuló megoldások különösen fontosak a szigetek és a legkülső régiók számára;

11. emlékeztet az átmeneti üzemanyagok fontosságára az olyan közlekedési módok esetében, ahol a hidrogén még nem biztosít költség-versenyképes megoldást; e tekintetben hangsúlyozza a cseppfolyósított földgázban (LNG) és a sűrített földgázban (CNG) mint átmeneti megoldásban rejlő lehetőségeket, elkerülve ugyanakkor a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget és a meg nem térülő eszközökbe való beruházást;

12. hangsúlyozza, hogy térre és a kikötői infrastruktúrába történő beruházásokra van szükség az új kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású technológiák nemzeti partvidékeken és kikötőkben való alkalmazásának előmozdítása érdekében, a hidrogéngazdaság fejlődésének elősegítése és a hidrogén ipari értékláncának létrehozása érdekében a multimodális közlekedési folyosók mentén;

13. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy szüntesse meg az akadályokat és biztosítsa a szükséges finanszírozást az energiahordozók közötti egyenlő versenyfeltételek biztosításához, a dekarbonizáció támogatása érdekében;

14. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó kockázatalapú közlekedésbiztonsági keretet Európa-szerte; példaként hangsúlyozza, hogy a tengeri közlekedésbiztonsági és a belvízi közlekedésbiztonsági keretrendszernek standardizált üzemanyag-feltöltési eljárásokat kell magában foglalnia a hajókra és a kikötőkre egyaránt kiterjedően, a fedélzeti tárolásra és szellőztetésre, a szükséghelyzetek biztonságos kezelésére, valamint a hidrogénnel dolgozó személyzet képzésére vonatkozóan;

15. Emlékeztet az átmeneti üzemanyagok fontosságára az olyan közlekedési módok esetében, ahol a hidrogén még nem biztosít költség-versenyképes megoldást; ebben a tekintetben hangsúlyozza a cseppfolyósított propán-bután gáz (LPG) mint átmeneti megoldás lehetőségét az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére a belvízi hajózási, valamint a tengeri közlekedési ágazatok esetében, mivel egyre több hajó működik LPG-vel, amely kevesebb szén-dioxidot, nitrogén-oxidokat és lebegő részecskét bocsát ki, mint a hagyományos tengeri üzemanyagok; kiemeli továbbá, hogy közép- és hosszú távon a jelenleg LNG-vel üzemelő hajókat és az LNG-hez használt elosztási infrastruktúrákat át lehet alakítani biogáz használatára, ami ezért alapvető fontosságú lesz a bio-LNG-nek a tengeri hajózásban üzemanyagként való felhasználása bővítéséhez; ezért hangsúlyozza, hogy fontos az olyan lehetséges kibocsátásmentes üzemanyagokba való beruházás mint a hidrogén, valamint az alacsony kibocsátású tüzelőanyagok, tiszteletben tartva a technológiai semlegesség elvét;

Vasút

16. megjegyzi, hogy a vasúti fővonalak hálózatának 46%-át még mindig dízeltechnológiával látják el, de az európai vasúti ágazat innovatív megoldásokat dolgoz ki a szárazföldi közlekedés szén-dioxid-mentesítéséhez való jelentős hozzájárulás érdekében;

17. hangsúlyozza, hogy lehetőség van az akkumulátorral működő elektromos és hidrogén üzemanyagcellás vonatok és utólagosan átalakított dízelvonatok használatára a vasúthálózat azon részein, ahol a közvetlen villamosítás túl költséges, nem lehetséges, vagy a járatsűrűség túl alacsony a költséghatékonyság eléréséhez, például a kisebb regionális vonalakon;

18. rámutat arra, hogy az európai vasútipar a hidrogénhajtású vonatok innovációjának élvonalában van; megjegyzi, hogy az ilyen vasúti jármű kiváló alternatívát kínál a kis regionális vasútvonalak költséges villamosításához mind az árufuvarozás, mind a személyszállítás esetében, és hangsúlyozza, hogy tiszta hidrogén használatával, ahol a közvetlen villamosítás nem lehetséges, a vasút környezeti szempontból teljesen semlegessé tehető;

Kutatás és fejlesztés: biztonsági szabványok kialakítása

19. emlékeztet arra, hogy számos olyan uniós finanszírozási eszköz és forrás áll rendelkezésre, amelyek támogathatják a hidrogénbe való beruházást, például az InvestEU, az új Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a Kohéziós Alap, a REACT-EU új kezdeményezése, valamint a jövőbeli Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz; hangsúlyozza, hogy a méltányos átállást támogató mechanizmus által kínált lehetőségeket tovább kell vizsgálni a hidrogénbe való beruházás támogatásának érdekében; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a különböző uniós programok közötti szinergiák lehetőségeit;

20. hangsúlyozza a kutatási és fejlesztési beruházás prioritássá tételének szükségességét, mivel a hidrogénalapú megoldások a közlekedésben egyelőre a fejlesztés korai szakaszában járnak; hangsúlyozza, hogy további kutatási és innovációs erőfeszítésekre van szükség a hidrogén értékláncának egészében a multimodális megoldások vizsgálata érdekében, különös tekintettel az energiahatékonyság növelésére és a költségek csökkentésére, amelyek révén bővülhet és hatékonyabbá válhat a hidrogén használata; hangsúlyozza, hogy szükség van a prenormatív kutatásokra, beleértve a biztonsági vonatkozást a bevezetésre vonatkozó tervek és ütemtervek kidolgozása mellett, biztosítva ezáltal a megfelelőbb és harmonizált normákat, az ellátásbiztonságot és a fenntarthatóság magas szintjét;

21. üdvözli a Bizottság szándékát az állami támogatási keret 2021-re tervezett felülvizsgálatára, beleértve az energetika és a környezetvédelem állami támogatására vonatkozó iránymutatásokat is;

22. támogatja az Európai Tisztahidrogén-szövetséget, a Megújuló Hidrogén Szövetséget és a közös európai érdeket szolgáló fontos projekteket; emlékeztet arra, hogy az FCH Közös Vállalkozás szinergikus együttműködést biztosít az uniós közös vállalkozásokkal és a hidrogénalkalmazások fejlesztésében részt vevő valamennyi érdekelt féllel;

23. hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás külső dimenziójával összhangban, az Uniónak és a tagállamoknak aktívan elő kell mozdítaniuk a tiszta hidrogénnel kapcsolatos együttműködések új lehetőségeit, és gyors ütemben stratégiai partnerségeket kell kialakítaniuk a szomszédos országokkal és régiókkal, elősegítve ezáltal globális energiaügyi partnerségeink átalakítását, az uniós szabványok és szabályozás ismertté tételét, valamint Európa stratégiai érdekeinek védelmét;

24. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egész életciklusra számított ÜHG-kibocsátáson és a tudományosan megalapozott fenntarthatósági kritériumokon alapuló technológiasemleges megközelítést követve támogatni kell a kutatást a dekarbonizált közlekedési rendszerek következő generációjára való átállás felgyorsítása érdekében;

25. úgy véli, hogy rendkívül fontos az ipar bevonása és a munkavállalók hidrogénnel kapcsolatos megfelelő ismereteinek bővítése; hangsúlyozza, hogy a biztonsági dimenziónak mindig elsőbbséget kell élveznie;

26. üdvözli az EBB 2021–2025-ös klímabanki útvonaltervét, valamint annak lehetőségét, hogy kombinálják az EBB tanácsadó központja által és a Horizont Európa keretében nyújtott tanácsadói és technikai támogatást; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szentelni a hidrogén közlekedésben való alkalmazására irányuló beruházások mozgósításának;

Ajánlások

27. megjegyzi a koordináció fontosságát a közlekedési infrastruktúra magas szintű biztonsági előírásainak elérésében, és felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg és emelje ki az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz energetikai és közlekedési ágai közötti szinergiákat; ragaszkodik a TEN-T és a TEN-E közötti szinergiák és az alternatív üzemanyagstratégiák létrehozásához, ami a minden járműtípus számára alkalmas hidrogén-töltőállomások és más alternatív üzemanyagok fokozatos telepítéséhez vezet a közlekedési folyosók mentén és olyan stratégiai helyszíneken, mint a tengeri és belvízi kikötők, repülőterek és vasútállomások, lehetőség szerint a vegyes üzemanyagú közlekedést jelenleg is lehetővé tevő területeken, valamint a szükséges, kockázatértékelésen alapuló technikai követelményekkel és harmonizált normákkal kiegészítve;

28. felhív a különböző uniós finanszírozási források integrálására, kombinálva a közvetlen társfinanszírozást a CEF keretében az ERFA-val és a kohéziós alapokkal, az elérhető magánfinanszírozás teljes körű kihasználása mellett, a TEN-T hálózat, a hidrogéninfrastruktúra és a közlekedési rendszerek, valamint a regionális és helyi szintű szolgáltatások közötti megfelelő integráció biztosításának céljából;

29. üdvözli a Bizottság szándékát a hidrogén-feltöltő infrastruktúra fejlesztésére a fenntartható és intelligens mobilitási stratégia keretében, illetve az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv felülvizsgálata során;

30. helyteleníti, hogy a hidrogénstratégia nem tér ki részletesen arra a jelentős szerepre, amelyet a kis- és középvállalkozások játszanak az Unió energetikai és közlekedési értékláncaiban; kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg a kutatáshoz és finanszírozáshoz való hozzáférést, és kövesse nyomon a kkv-k fejlődését megfelelő kulcsfontosságú teljesítménymutatók által, hozzájárulva a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz; hangsúlyozza, hogy az uniós kkv-k számára elérhetővé kell tenni a hidrogént célzottan támogató eszközöket;

31. hangsúlyozza, hogy a hidrogén üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos környezeti előnyeinek értékelését a termeléstől a használatig tartó pontos elemzéssel kell összekapcsolni; felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön ilyen adatokat a hidrogén különböző típusaira vonatkozóan;

32. Üdvözli az uniós energiaadó felülvizsgálatára irányuló bizottsági kezdeményezést; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az ágazati integráció elősegítése érdekében biztosítsanak egyenlő versenyfeltételeket a különböző energiahordozók tekintetében, egyúttal a beavatkozás mellőzésével maradéktalanul tartsák tiszteletben a tagállamok adópolitikával kapcsolatos hatáskörét;

33. emlékeztet a II. megújulóenergia-irányelv (RED II) által az üzemanyag-beszállítók számára kijelölt 14%-os megújuló energia célértékre; hangsúlyozza, hogy a hidrogén a közlekedési ágazatban való alkalmazása és használata hozzájárul a kibocsátásmentes megoldáshoz; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tisztázza a hidrogén szerepét a felülvizsgált megújulóenergia-irányelvben (RED II), különösen a hitelesítési követelmények és a multiplikátorok lehetséges alkalmazása tekintetében, mivel ezek képezik a jövőbeli beruházások alapját.

 


 

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

25.2.2021

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

5

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Magdalena Adamowicz, Andris Ameriks, José Ramón Bauzá Díaz, Izaskun Bilbao Barandica, Marco Campomenosi, Massimo Casanova, Ciarán Cuffe, Jakop G. Dalunde, Andor Deli, Karima Delli, Anna Deparnay-Grunenberg, Ismail Ertug, Gheorghe Falcă, Giuseppe Ferrandino, João Ferreira, Mario Furore, Søren Gade, Isabel García Muñoz, Jens Gieseke, Elsi Katainen, Elena Kountoura, Julie Lechanteux, Bogusław Liberadzki, Peter Lundgren, Benoît Lutgen, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Marian-Jean Marinescu, Tilly Metz, Giuseppe Milazzo, Cláudia Monteiro de Aguiar, Caroline Nagtegaal, Jan-Christoph Oetjen, Philippe Olivier, Rovana Plumb, Dominique Riquet, Dorien Rookmaker, Massimiliano Salini, Sven Schulze, Vera Tax, Barbara Thaler, István Ujhelyi, Petar Vitanov, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Lucia Vuolo, Roberts Zīle, Kosma Złotowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Clare Daly, Carlo Fidanza, Marianne Vind

 

 


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

37

+

ECR

Peter Lundgren

ID

Marco Campomenosi, Massimo Casanova, Julie Lechanteux, Philippe Olivier, Lucia Vuolo

NI

Mario Furore, Dorien Rookmaker

PPE

Magdalena Adamowicz, Andor Deli, Gheorghe Falcă, Jens Gieseke, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Benoît Lutgen, Marian-Jean Marinescu, Giuseppe Milazzo, Cláudia Monteiro de Aguiar, Massimiliano Salini, Sven Schulze, Barbara Thaler, Elissavet Vozemberg-Vrionidi

Renew

José Ramón Bauzá Díaz, Izaskun Bilbao Barandica, Søren Gade, Elsi Katainen, Caroline Nagtegaal, Jan-Christoph Oetjen, Dominique Riquet

S&D

Andris Ameriks, Giuseppe Ferrandino, Isabel García Muñoz, Bogusław Liberadzki, Rovana Plumb, Vera Tax, István Ujhelyi, Marianne Vind, Petar Vitanov

 

5

Verts/ALE

Ciarán Cuffe, Jakop G. Dalunde, Karima Delli, Anna Deparnay-Grunenberg, Tilly Metz

 

6

0

ECR

Carlo Fidanza, Roberts Zīle, Kosma Złotowski

The Left

Clare Daly, João Ferreira, Elena Kountoura

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

 : ellene

0 : tartózkodás

 


 

 

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

18.3.2021

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

46

25

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nicola Beer, François-Xavier Bellamy, Hildegard Bentele, Tom Berendsen, Vasile Blaga, Michael Bloss, Manuel Bompard, Paolo Borchia, Markus Buchheit, Martin Buschmann, Cristian-Silviu Buşoi, Jerzy Buzek, Carlo Calenda, Andrea Caroppo, Maria da Graça Carvalho, Ignazio Corrao, Ciarán Cuffe, Josianne Cutajar, Nicola Danti, Pilar del Castillo Vera, Martina Dlabajová, Christian Ehler, Valter Flego, Niels Fuglsang, Lina Gálvez Muñoz, Claudia Gamon, Jens Geier, Nicolás González Casares, Bart Groothuis, Christophe Grudler, Henrike Hahn, Robert Hajšel, Ivo Hristov, Ivars Ijabs, Romana Jerković, Eva Kaili, Seán Kelly, Izabela-Helena Kloc, Zdzisław Krasnodębski, Andrius Kubilius, Miapetra Kumpula-Natri, Thierry Mariani, Eva Maydell, Joëlle Mélin, Dan Nica, Angelika Niebler, Ville Niinistö, Aldo Patriciello, Mauri Pekkarinen, Mikuláš Peksa, Tsvetelina Penkova, Clara Ponsatí Obiols, Sira Rego, Robert Roos, Maria Spyraki, Jessica Stegrud, Beata Szydło, Riho Terras, Grzegorz Tobiszowski, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Marie Toussaint, Isabella Tovaglieri, Henna Virkkunen, Pernille Weiss, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Matteo Adinolfi, Andrus Ansip, Damien Carême, Jakop G. Dalunde, Cyrus Engerer, Cornelia Ernst, Elena Kountoura, Elena Lizzi, Marian-Jean Marinescu, Sven Schulze, Nils Torvalds

 


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

46

+

PPE

François-Xavier Bellamy, Hildegard Bentele, Tom Berendsen, Vasile Blaga, Cristian-Silviu Buşoi, Jerzy Buzek, Maria da Graça Carvalho, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Seán Kelly, Andrius Kubilius, Marian-Jean Marinescu, Eva Maydell, Angelika Niebler, Aldo Patriciello, Sven Schulze, Maria Spyraki, Riho Terras, Henna Virkkunen, Pernille Weiss

S&D

Carlo Calenda, Josianne Cutajar, Cyrus Engerer, Niels Fuglsang, Lina Gálvez Muñoz, Jens Geier, Nicolás González Casares, Robert Hajšel, Ivo Hristov, Romana Jerković, Eva Kaili, Miapetra Kumpula-Natri, Dan Nica, Tsvetelina Penkova, Patrizia Toia, Carlos Zorrinho

RENEW

Andrus Ansip, Nicola Beer, Nicola Danti, Valter Flego, Claudia Gamon, Bart Groothuis, Christophe Grudler, Ivars Ijabs, Mauri Pekkarinen, Nils Torvalds

 

25

-

ID

Matteo Adinolfi, Paolo Borchia, Markus Buchheit, Elena Lizzi, Thierry Mariani, Joëlle Mélin, Isabella Tovaglieri

Verts/ALE

Michael Bloss, Damien Carême, Ignazio Corrao, Ciarán Cuffe, Jakop G. Dalunde, Henrike Hahn, Ville Niinistö, Mikuláš Peksa, Marie Toussaint

ECR

Izabela-Helena Kloc, Zdzisław Krasnodębski, Robert Roos, Jessica Stegrud, Beata Szydło, Grzegorz Tobiszowski, Evžen Tošenovský

NI

Andrea Caroppo, Clara Ponsatí Obiols

 

5

0

RENEW

Martina Dlabajová

The Left

Manuel Bompard, Cornelia Ernst, Elena Kountoura, Sira Rego

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

[1] HL C 324., 2020.10.1., 41. o.

[2] HL L 328., 2018.12.21., 82. o.

[3] HL L 328., 2018.12.21., 1. o.

[4] HL L 307., 2014.10.28., 1. o.

[5] HL L 169., 2014.6.7., 108. o.

[6] HL L 115., 2013.4.25, 39. o.

[7] HL L 348., 2013.12.20., 129. o.

[8] HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

[9] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0198.

[10] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0199.

[11] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

[12] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078.

[13] HL C 23., 2021.1.21., 116. o.

[14] HL C 345., 2020.10.16., 80. o.

[15] HL C 463., 2018.12.21., 10. o.

[16] A Bizottság szerint a „tiszta hidrogén” a víz elektrolízisével és megújuló energiaforrásokból származó villamos energiából előállított hidrogént jelenti. A tiszta hidrogén a biogáz átalakításával vagy megújuló biomassza biokémiai átalakításával is előállítható, amennyiben az eljárás megfelel a fenntarthatósági követelményeknek.

[17]A Bizottság szerint az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén” magában foglalja a szén-dioxid-leválasztással előállított, fosszilis alapú hidrogént és a villamos energiával előállított hidrogént, amelyek teljes életciklusra vonatkoztatott üvegházhatásúgáz-kibocsátása lényegesen kisebb a jelenlegi módszerekkel előállított hidrogénéhez képest.

 

[18] A Tanács 2003/96/EK irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről, HL L 283., 2003.10.31., 51. o.

[19] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019. június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.).

 

[20] Az Európai Parlament és a Tanács 1315/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 1. o.).

[21] Európai Bizottság: Hidrogéntermelés Európában: A legfontosabb költségek és hasznok áttekintése, 2020. július

 https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/7e4afa7d-d077-11ea-adf7-01aa75ed71a1/language-en

[22] E jelentésben az előadó a hidrogén különböző típusaira a Bizottság által a „Hidrogénstratégia egy klímasemleges Európáért” című közleményben javasolt terminológiát használja.

[23] Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás (2019): Hydrogen Roadmap for Europe.

[24] Nemzetközi Energia Ügynökség (2019): The Future of Hydrogen; Európai Bizottság (2020): Hydrogen Strategy; EPRS (2020): Path to Hydrogen Competitiveness.

[25] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

[26] Az Európai Parlament és a Tanács 2014/94/EU irányelve (2014. október 22.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.).

[27] Hydrogen for Climate Action (2020). Green Hydrogen for a European Green Deal – A 2x40 GW Initiative; Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás (2019). Hydrogen Roadmap Europe.

[28] HL L 328., 2018.12.21., 82. o.

[29] HL L 307., 2014.10.28., 1. o.

[30] A Bizottság „Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című, 2018. november 28-i közleménye (COM(2018)0773).

Utolsó frissítés: 2021. április 23.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat