JELENTÉS a kohéziós politika nemi dimenziójáról

5.5.2021 - (2020/2040(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Monika Vana

Eljárás : 2020/2040(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A9-0154/2021

Előterjesztett szövegek :

A9-0154/2021

Viták :

PV 07/06/2021 - 20
CRE 07/06/2021 - 20

Szavazatok :

PV 08/06/2021 - 19
PV 09/06/2021 - 3

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2021)0276

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKOLÁS
VÉLEMÉNY A NŐJOGI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

PR_INI

TARTALOM

Oldal

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

INDOKOLÁS

VÉLEMÉNY A NŐJOGI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kohéziós politika nemi dimenziójáról

(2020/2040(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 6. és 8. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére

– tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 2., 3. és 9. elvére,

– tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i egyezményre (CEDAW)[1],

– tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére, valamint különösen az 5. célra, amelynek célja a nemek közötti egyenlőség megvalósítása és a nők életkörülményeinek javítása 2030-ig [2],

– tekintettel a Nemek közötti egyenlőség a helyi életben európai chartájára [3],

– tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód különböző szempontjaira vonatkozóan 1975 óta elfogadott különböző uniós irányelvekre (79/7/EGK [4], 86/613/EGK [5], 92/85/EGK [6], 2004/113/EK [7], 2006/54/EK [8], 2010/18/EU [9] és 2010/41/EU [10] irányelvek),

– tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2012. május 24-i állásfoglalására [11],

– tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című, 2013. március 12-i állásfoglalására [12],

– tekintettel a tudomány területén és az egyetemeken a nők karrierlehetőségeiről, valamint az általuk tapasztalt üvegplafonról szóló 2015. szeptember 9-i állásfoglalására [13],

– tekintettel az Európában a nők vállalkozási tevékenységét akadályozó külső tényezőkről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására [14],

– tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak erősítése a digitális korban” című 2016. április 28-i állásfoglalására [15],

– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a „Gender in regional cohesion policy” (Társadalmi nem a regionális kohéziós politikában) című tanulmányára [16], amelyet 2017. január 25-én tettek közzé,

– tekintettel a nemek közötti egyenlőség előmozdításáról a mentális egészséggel kapcsolatos és klinikai kutatások terén tárgyú, 2017. február 14-i állásfoglalására [17],

– tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására [18],

– tekintettel a vidéki térségekben élő nőkről és szerepükről szóló, 2017. április 4-i állásfoglalására [19],

– tekintettel az „Egy uniós stratégia szükségessége a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében” című, 2017. június 14-i állásfoglalására [20],

– tekintettel a nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának az EU-beli növeléséről szóló 2017. október 3-i állásfoglalására [21],

– tekintettel a nőkről, a nemek közötti egyenlőségről és az éghajlati igazságosságról szóló, 2018. január 16-i állásfoglalására [22],

– tekintettel az uniós kereskedelmi megállapodásokban a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására [23],

– tekintettel a nők és lányok szerepvállalásának a digitális ágazaton keresztül történő növeléséről szóló 2018. április 17-i állásfoglalására [24],

– tekintettel a „Gondozási szolgáltatások az Unióban a nemek közötti egyenlőség jobb megvalósulása érdekében” című, 2018. november 15-i állásfoglalására [25],

– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a „Gender budgeting – Mainstreaming gender into the EU budget and macroeconomic policy framework” (A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés: a nemek közötti egyenlőség érvényesítése az uniós költségvetésben és makrogazdasági szakpolitikai keretben) című 2019. április 10-én közzétett tanulmányára [26],

– tekintettel a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottság 2018. december 19-i, „A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2019 utáni stratégia jövője: a megnyert csaták nem lesznek mindig nyertesek”[27],

– tekintettel az EU-ban a nemek egyenlőségéről és az adópolitikáról szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására [28],

– tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására [29],

– tekintettel a Bizottság „2019. évi jelentés a nők és férfiak közötti egyenlőségről az EU-ban” című, 2019. március 6-i munkadokumentumára (SWD(2015)0101)[30],

– tekintettel az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló 2019. november 28-i állásfoglalására [31],

– a következő lépések” című, 2019. december 10-i tanácsi következtetésekre [32],

– tekintettel az OECD által 2019. december 10-én közzétett, „The Missing Entrepreneurs 2019: Policies for Inclusive Entrepreneurship” (Hiányzó vállalkozók 2019: az inkluzív vállalkozásokra irányuló politikák) című jelentésre [33],

– tekintettel az LMBTI-személyekkel szembeni nyilvános megkülönböztetésről és gyűlöletbeszédről, többek között az LMBTI-mentes övezetekről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására [34],

– tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága „Gender Dimension of the EU Cohesion Policy” (Az uniós kohéziós politika nemi dimenziója) című, 2019. február 19-én közzétett tanulmányára [35],

– tekintettel a nemek közötti bérszakadékról szóló, 2020. január 30-i állásfoglalására [36],

– tekintettel az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottsága 64. ülésszakára vonatkozó uniós prioritásokról szóló, 2020. február 13-i állásfoglalására [37],

– tekintettel „Az egyenlőség Uniója: a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2020–-2025)” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2010)0152),

– tekintettel a „Coronavirus Pandemic – Impact on Gender Equality” (Koronavírus-világjárvány – a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatás) című, 2020. június 17-i bizottsági tájékoztatóra [38],

– tekintettel az Európa Tanács „National minorities and COVID-19: inequality deepened, vulnerability exacerbated” (Nemzeti kisebbségek és a Covid19: mélyülő egyenlőtlenség és növekvő sérülékenység) című, 2020. május 29-i közleményére,

– tekintettel a „Gender Smart Financing Investing In & With Women: Opportunities for Europe” (Genderintelligens finanszírozás. Nőkbe és nőkkel való beruházás: Európa lehetőségei) című, 2020. július 24-i 129. bizottsági vitaanyagra [39],

– tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2020)0565),

– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020. évi mutatójára [40], amelyet 2020. október 16-án tettek közzé,

– tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0698),

– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,

– tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0154/2021),

A. mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség elve az Európai Unió egyik alapértéke, amelyet a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít; mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését ezért horizontális elvként kell végrehajtani és azt integrálni kell valamennyi uniós tevékenységbe, intézkedésbe, fellépésbe, programba és uniós finanszírozású projektbe és politikába, beleértve a kohéziós politikát is; mivel nagyobb erőfeszítésekre van szükség a nőket sújtó megkülönböztetés és egyenlőtlenség számos formájának kezeléséhez; mivel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet [41] 7. cikke szerint a programok előkészítése és végrehajtása során – többek között a nyomon követés, a jelentéstétel és az értékelés tekintetében – figyelembe kell venni és elő kell mozdítani a férfiak és nők közötti egyenlőséget és a nemi dimenzió integrálását; mivel az egyenlőségért folytatott küzdelem élvonalában álló nők és férfiak elkötelezettségről, bátorságról és vezető szerepről tettek tanúbizonyságot az esélyegyenlőség világszerte történő előmozdítása iránt, különösen ott, ahol ilyen egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak, ahol a nőket üldözik és jogaik csak azért sérülnek, mert nők; mivel európai polgárként büszkék kell lennünk arra, hogy a férfiak és nők számára jogokat és kötelezettségeket, szabadságokat és lehetőségeket értünk el, és mivel manapság a legfontosabb intézmények némelyikét nők vezetik, és Európa legfontosabb politikai álláshelyeinek némelyikét nők töltik be; mivel ezek a pozitív példák segítik a meglévő sztereotípiák kezelését és a példaképek népszerűsítését;

B. mivel a kohéziós politika foglalkozik a különböző régiók közötti egyenlőtlenségekkel és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásával annak érdekében, hogy előmozdítsa azok átfogó harmonikus fejlődését a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása érdekében, amelynek alapvető része a nemek közötti egyenlőség elérése; mivel a kohéziós politika a polgárok közötti egyenlőség és a területi egyensúly felé tett jelentős előrelépés révén bizonyította jelentőségét;

C. mivel a kohéziós politika nemcsak a polgárok közötti egyenlőség, a fenntartható fejlődés, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió megvalósításának aktív és hatékony támogatására, hanem a még mindig a megkülönböztetés által sújtott csoportokat érintő – többek között a szexuális irányultságukhoz kapcsolódó – egyenlőtlenségek csökkentésére is szolgáló fontos eszköz; mivel a nemek közötti egyenlőség előmozdítása valamennyi kohéziós politikai alap horizontális célkitűzése; mivel a strukturális alapok nagyon fontos forrást jelentenek ahhoz, hogy támogassák a tagállamokat a nemek közötti egyenlőség terén való előrelépésben;

D. mivel – többek között – a nemek, a férfiak és nők, a régiók és generációk közötti egyenlőség megvalósítása kulcsfontosságú a helyi és regionális, valamint a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, valamint az EU és az uniós tagállamok és régiók hosszú távú versenyképességének, valamint méltányos, inkluzív és fenntartható fejlődésének biztosításához; mivel az elmúlt évtizedekben előrelépés történt a férfiak és nők közötti egyenlőség területén, és a nemek közötti egyenlőség az EU-ban számos tekintetben horizontálisan javult; mivel a nők munkaerő-piaci alulreprezentáltsága és a rendelkezésre álló mutatók továbbra is vertikális és horizontális szegmentációt mutatnak a munkaerőpiacon, valamint a társadalmi-gazdasági és politikai szférában; mivel a Római Szerződés már magában foglalta az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elvét, és mivel a kohéziós politika hozzájárulhat a gazdasági és társadalmi fejlődést alátámasztó feltételek megteremtéséhez, ami szintén előnyös e szakadék további csökkentése és a nők munkaerő-piaci integrációja szempontjából; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete szerint a nemek közötti egyenlőség tényleges előmozdítása erőteljes és pozitív társadalmi és gazdasági hatással járna, beleértve az egy főre jutó uniós GDP növekedését, több millió új munkahely létrehozását és a tagállamok GDP-jének növekedését;

E. mivel az Európai Számvevőszék jelenleg értékeli a nemek közötti egyenlőség európai költségvetésben való érvényesítését; mivel ez a 2021 első negyedévében közzéteendő ellenőrzési jelentés hasznos betekintést nyújt abba, hogy miként lehet megvalósítani a nemek közötti egyenlőség dimenzióját a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret kohéziós politikai intézkedéseiben;

F. mivel a 2014 és 2020 közötti programozási időszakban a nemek közötti egyenlőség kohéziós politika révén történő előmozdításának leginkább kritikus eleme – többek között – a partnerségi megállapodásokban és az operatív programokban (az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvének előmozdításával kapcsolatban) tett hivatalos nyilatkozatok és azok tényleges végrehajtása közötti szakadék, valamint az e területen fennálló meglehetősen gyenge politikai elkötelezettség volt; mivel a partnerségi megállapodások és az operatív programok rögzítik az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvének betartását és előmozdítását; mivel még nagyobb erőfeszítésekre van szükség a nők részvétele tekintetében a kohéziós politikai ciklus valamennyi szakaszában, különösen a programok és a döntéshozatali folyamatok kidolgozásában, valamint a kiválasztott projektek végrehajtásában; mivel a 2014 és 2020 közötti programozási időszakban a nemekkel kapcsolatos kérdéseket főként az Európai Szociális Alap (ESZA) operatív programjainak keretében kezelték; mivel ugyanebben az időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) nagyon korlátozott mértékben járult hozzá a nemek közötti egyenlőség előmozdításához;

G. mivel a megbízható és ellenőrzött forrásokon és a nemek szempontjából releváns mutatókon alapuló, nemek szerint bontott adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy az egyes ágazatok vagy régiók az egyenlőtlenségek helyi realitásai alapján hatékonyan felhasználhassák az uniós támogatást a döntéshozatali folyamat javítása, valamint a kohéziós politika azon közvetlen és közvetett fellépései eredményének értékelése érdekében, amelyek célja a lehetséges egyenlőtlenségek vagy igazságtalanságok azonosítása, és amelyek alapján felléphetnek és hatékony szakpolitikákat dolgoznak ki a polgárok egyenlő jogainak és szabadságainak tiszteletben tartása érdekében;

H. mivel a nemek közötti egyenlőség területén hiányzik a politikai koherencia is, és még nem létezik olyan egységes rendszer, amely lehetővé tenné a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének egységes értelmezését és végrehajtását az uniós intézményekben;

I. mivel a világjárvány teljes gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi következményei még mindig nem ismertek; mivel az előzetes tanulmányok arra utalnak, hogy a Covid19-világjárvány súlyosbította a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket, különösen a nem fizetett ápolási-gondozási munka és a munka és a magánélet közötti egyensúlyhiány növekedése, valamint a családon belüli erőszak tekintetében, és aránytalan hatást gyakorolt a – különösen a marginalizált csoportokból származó – lányokra és a nőkre; mivel ennek oka az is, hogy a világjárványnak kitett ágazatokban – például az oktatásban és az egészségügyben – dolgozók többségét gyakran a nők teszik ki; mivel a kohéziós politikának, és különösen a jövőbeli Európai Szociális Alap Plusznak (ESZA+) ezt figyelembe kell vennie;

J. mivel az Európai Helyreállítási Alap a válság által súlyosan érintett ágazatokat támogatja; mivel az európai társadalom egészére gyakorolt hatás ezért hosszú távú hatással lesz valamennyi polgár oktatására, foglalkoztathatóságára és jövőjére, és elismerést érdemel az európai intézmények gyors reakciója és az európai társadalom támogatására való hajlandósága; mivel az Európai Helyreállítási Alap átfogó prioritásai azokra az ágazatokra összpontosítanak, ahol magas a férfiak foglalkoztatása, és ezért fennáll a kockázata annak, hogy nőnek a férfiak és nők közötti foglalkoztatási egyenlőtlenségek;

K. mivel a nők és a férfiak nem ugyanazokkal az erőforrásokkal, szükségletekkel és preferenciákkal rendelkeznek; mivel számos szakpolitika gyakran főként a férfiak szempontjait veszi figyelembe; mivel a nők és a férfiak ezért eltérő tapasztalatokkal rendelkeznek a szolgáltatások és az infrastruktúra terén, és prioritásaik gyakran nem egyformák az alapvető szolgáltatások tekintetében;

L. mivel a kis- és középvállalkozások alkotják a regionális gazdaságok gerincét; mivel az egyenlőség, a munka és a magánélet közötti egyensúly, az inkluzív munkaerő-felvétel és az egyenlő fizetés előmozdítása lehetővé fogja tenni a nemek közötti egyenlőséget a kkv-kban;

M. mivel számos beruházás eltérő módon érinti a nőket és a férfiakat, ami szükségessé teszi a nemek közötti egyenlőség szempontjának alkalmazását a beruházások tekintetében;

A kohéziós politika szerepe a nemek közötti egyenlőség előmozdításában a társadalmi-gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés érdekében

1. hangsúlyozza a kohéziós politika fontosságát az emberek közötti és a régiók közötti – így a nemek közötti – egyenlőség előmozdításában, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós stratégia végrehajtásában, beleértve annak nemi vonatkozású egészségügyi prioritásait, például a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat; emlékeztet arra, hogy minden politikai cél megvalósításához megfelelő, elegendő és fenntartható forrásokra van szükség; javasolja, hogy a tagállamok a programok kidolgozásakor és jóváhagyásakor vegyék figyelembe a nemek közti egyenlőséget elősegítő intézkedéseket;

2. határozottan úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséggel továbbra is elsősorban általános módon és csupán az ESZA szakpolitikai területei keretében, valamint az elemzési és programozási szakaszban foglalkoznak, miközben rendszeres jelleggel nagyobb figyelmet kell fordítani arra a végrehajtási, nyomonkövetési és értékelési szakaszokban; emlékeztet arra, hogy minden programozási szakaszban azonosítani kell azokat a kiemelt területeket, amelyek hozzájárulnak a nemek közötti egyenlőséghez és a fenntartható fejlődéshez;

3. határozottan úgy véli, hogy az uniós szabályokat világos és egyértelmű módon kell megfogalmazni, ami megkönnyíti alkalmazásukat a polgárok érdekében, többek között a nemek közötti egyenlőség, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség tekintetében; hangsúlyozza, hogy a megfelelő források hiánya a megkülönböztetés egyik fő oka;

4. hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség egész lakosságra kiterjedő jogszabályi védelme érdekében erős politikai elkötelezettségre, valamint méltányos, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedésre és területfejlesztésre van szükség; rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőség elérése érdekében alapvető fontosságú a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly biztosítása, ami csökkenti a nőkre a családdal kapcsolatos szabadságok során nehezedő nyomást; hangsúlyozza ezért, hogy az EU-nak a nemek közötti egyenlőség előmozdításának eszközeként a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó erőteljesebb stratégiára van szüksége;

5. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó összehangolt irányítási keret, az EU hivatalos nyelvein rendelkezésre álló, a nemi szempontú hatásmonitoringgal kapcsolatos nemzeti iránymutatások és technikai támogatás, valamint a programok elfogadását követő szigorúbb uniós szintű ellenőrzés fontosságát; azt is kéri, hogy vegyék figyelembe a helyreállítási tervből eredő nemzeti tervekkel való összefüggést e programok gazdasági és társadalmi fejlesztési célkitűzéseinek kidolgozása során;

6. hangsúlyozza, hogy nemzeti és regionális szinten egyértelmű célkitűzésekkel és célokkal rendelkező, nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiára, valamint tudatosságnövelő programokra van szükség a nemek közötti egyenlőség és a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megvalósításának előnyeiről a társadalmi-gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés szempontjából nemzeti és regionális szinten;

7. szükségesnek tartja a készségek fejlesztését, valamint az irányító hatóságok és a végrehajtó partnerek képzésének és kapacitásépítésének továbbfejlesztését a strukturális alapok nemi dimenziója tekintetében, valamint az összehangolt monitoringstratégiák, egységes módszertan és értékelési rendszerek iránti igényt a polgárok közötti lehetséges egyenlőtlenségek azonosítását célzó hasznos adatok kezelése és bontása tekintetében; hangsúlyozza a képzési eredmények értékelésének fontosságát annak felmérése céljából, hogy a képzés mennyire hatékonyan javította a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének végrehajtását;

8. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kohéziós politika keretében történő nemzeti programozás során tiszteletben tartsák a partnerség elvét; felszólítja a tagállamokat, hogy a partnerség elvének keretében és a partnerségi megállapodás kidolgozása során szorosan működjenek együtt a helyi és regionális hatóságokkal, a szociális és gazdasági partnerekkel, a civil társadalommal és a tudományos körökkel annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a helyi és regionális szintű hatékony esélyegyenlőségi politikákkal kapcsolatos kihívásokat, és ösztönzi a tagállamokat, hogy folytassanak kampányokat az egyenlőségi politikák előmozdítására, különösen a munka és a magánélet összeegyeztetése, a pályaválasztásban a nemi sztereotípiák megszüntetése és a nők gazdasági függetlenségének javítása terén;

9. úgy véli, hogy a program érdekelt feleit és a monitoringbizottságokat világosabb mutatókkal kell ellátni a program hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan a nemi dimenzió konkrét projektekben, különösen az ERFA-beavatkozásokban történő végrehajtása tekintetében; úgy véli, hogy e probléma kezelése tekintetében továbbra is korlátozott számban állnak rendelkezésre iránymutatások, képzési programok és a bevált gyakorlatokra vonatkozó konkrét példák; hangsúlyozza e tekintetben az ERFA/kohéziós alap potenciálját a nők előtt álló szakadék áthidalására, különös tekintettel a női vállalkozókra és a digitális ágazatra, mivel az Európai Unióban a nők az önálló vállalkozóknak csupán 34,4%-át, az induló vállalkozóknak pedig 30%-át teszik ki; sürgeti a Tanácsot, hogy jusson megegyezésre a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvre irányuló javaslat (a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv) tekintetében, mivel az a legmagasabb szintű gazdasági döntéshozatalban a nemek közötti nagyobb egyensúly megvalósításának nagyon fontos eszköze; kéri, hogy a kohéziós politikai alapok egy részét fordítsák a szegénységben élő nők, a szegénység kockázatának kitett nők, a gyermeküket egyedül nevelő anyák, a fogyatékossággal élő nők és az erőszak áldozatává vált nők támogatására; felszólítja a tagállamokat és azok illetékes hatóságait, hogy hajtsanak végre ilyen programokat;

10. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika keretében végrehajtott valamennyi programnak biztosítania kell a nemek közötti egyenlőséget azok előkészítése, végrehajtása, nyomon követése és értékelése során, valamint egyenlő esélyeket mindenki számára, többek között – szükség esetén és adott esetben – pozitív intézkedések révén, nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika keretében a nemek közötti szakadék áthidalására irányuló fellépéseknek interszekcionális megközelítést is el kell fogadniuk; úgy véli, hogy a szakpolitikai ciklus különböző szakaszaiban a szakértői csoportok összetételének nemi szempontból kiegyensúlyozottnak kell lennie;

11. felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és azok illetékes hatóságait, hogy a finanszírozási programokra vagy régiókra vonatkozó döntések során kövessék a jogállamiság elveit, beleértve a megkülönböztetésmentesség elvét és az alapvető jogok tiszteletben tartását, amit nyomon követés, vizsgálat és ezen elvek megsértése esetén megfelelő intézkedések követnek, mindenkor biztosítva a végső kedvezményezettek védelmét; úgy véli, hogy a kohéziós politika kedvezményezettjei nem fogadhatnak el megkülönböztetésen alapuló politikát, különösen a továbbra is megkülönböztetést elszenvedő csoportokkal, például az LMBTI-közösséggel szemben; ösztönzi azon potenciális kedvezményezettek, köztük a regionális vagy helyi hatóságok kérelmeinek elutasítását, amelyek az „LMBTI-mentes övezet” meghatározásához hasonló, megkülönböztetésen alapuló politikát fogadtak el az LMBTI-közösség tagjaival szemben;

12. rámutat arra, hogy – többek között – a nemek közötti bérszakadék és a bizonytalan foglalkoztatás elleni küzdelem, a gondozási létesítményekbe való beruházás, a nemi alapú erőszak megelőzése és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem, valamint – egyebek mellett – a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása révén javítani kell a kohéziós alapok, a helyreállítási alapok és a többi meglévő program, például a nők munkakörülményeinek javítását célzó programok közötti szinergiákat;

13. Elismeri a formális és informális környezetben a nőkre mint elsődleges gondozókra nehezedő terhet, valamint annak társadalmi értékét, különösen a Covid19-válság idején; elismeri, hogy az EU-szerte nyújtott összes gondozás 80%-át gyakran nem fizetett házi gondozók végzik, akiknek 75%-a nő; rámutat ezért arra, hogy a kohéziós politika döntő szerepet játszik a gondozási szolgáltatásokba való megfelelő beruházások biztosításában; felszólítja a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a kohéziós politikán belül az ápolási-gondozási szolgáltatások nyújtására rendelkezésre álló forrásokat, hogy ne csak a gondozási infrastruktúra iránti növekvő keresletet elégítsék ki, hanem hatékonyan kezeljék a nemek közötti foglalkoztatási különbségeket, az ebből eredő bér- és nyugdíjszakadékot, a munkaerőpiaci szegregációt, és ennek következtében javítsák a munkakörülményeket és azonos bért biztosítsanak ugyanazon munkáért, küzdjenek az informális foglalkoztatás és a bizonytalanság ellen, és új, magas színvonalú munkahelyeket hozzanak létre ebben az ágazatban, valamint támogassák a mindenki számára hozzáférhető, jobb gondozási gazdaságra való átállást; kéri ezért, hogy a Bizottság tegyen javaslatot egy európai gondozási megállapodásra, amelynek célja az ilyen átmenet támogatása; hangsúlyozza továbbá, hogy be kell ruházni a nők társadalmi-gazdasági védelmébe, mivel ők vállalják a felelősséget a nem fizetett gondozási munkáért, és gyakran nagyon kevés szociális védelemben részesülnek;

14. hangsúlyozza, hogy a jelentős digitális szakadékot még kezelni kell, és hogy nagyobb beruházásokra van szükség a digitalizáció, a digitális innováció és a digitális konnektivitás terén; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának támogatnia kell a nők és férfiak egyenlő hozzáférését a képzéshez és a foglalkoztatáshoz, pozitív intézkedéseket kell végrehajtania a nemek közötti digitális szakadék áthidalása, valamint az igazságos, zöld és digitális átállás támogatása érdekében, ugyanakkor meg kell védenie az átállás által érintett munkavállalókat, például azáltal, hogy növeli a természettudományok, a műszaki tudományok, a matematika területén végzett női diplomások arányát, valamint a környezeti átállás szempontjából kulcsfontosságú ágazatokban, például az energiaágazatban való részvételüket; elismeri, hogy az innováció a fenntartható fejlődés és a zöld munkahelyek kulcsfontosságú eleme az EU-ban, és hogy a testreszabott stratégiák lehetővé tehetik az egyes régiók számára, hogy azonosítsák és fejlesszék saját versenyelőnyeiket;

15. hangsúlyozza a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepét a magas színvonalú közszolgáltatásokba, többek között az egészségügyi ellátásba és a szociális infrastruktúrába való beruházásban, mind a különböző egyenlőtlenségek – különösen a nemek közötti egyenlőtlenség – elleni küzdelemben, mind pedig a társadalmi ellenálló képesség kialakításában és a gazdasági, társadalmi és egészségügyi válságokkal való megbirkózásban; emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika a régiók harmonikus fejlődését célozza a társadalmi és gazdasági konvergencia célkitűzésének megfelelően, ezáltal pedig hozzájárul a polgárok jólétéhez; úgy véli ezért, hogy a kohéziós politikának különös figyelmet kell fordítania az ipari átalakulás által érintett területeken és a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókban – például a legkülső régiókban vagy a nagyon alacsony és ritkán lakott területeken, valamint a szigeti, a határokon átnyúló és a hegyvidéki régiókban – élő nőkre; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák hatékony végrehajtása segít visszafordítani az elnéptelenedési tendenciákat az e jelenségre fogékony, konvergáló régiókban;

16. rámutat a helyi és regionális önkormányzatok által a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel összhangban vállalt fenntartható integrált város- és területfejlesztési stratégiákban rejlő lehetőségekre, amelyek biztosítják, hogy a helyi és regionális szintű szakpolitikák kialakításakor figyelembe vegyék a fenntartható fejlődés valamennyi dimenzióját, beleértve az 5. fenntartható fejlesztési célt is; hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség terén régóta vezető szerepet játszó városok és régiók, valamint az európai városfejlesztési kezdeményezések, például a Lipcsei Charta szerepét; úgy véli, hogy a kohéziós politikának hozzá kell járulnia a széles körű városi egyenlőtlenségek csökkentéséhez azáltal, hogy jobban bevonja a nőket a regionális és városfejlesztési politika tervezésébe annak érdekében, hogy olyan városokat és közösségeket alakítsanak ki, amelyek mindenki számára előnyösek; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő várostervezés méltányosabb és egyenlőbb hozzáférést biztosíthat a városi javakhoz; hangsúlyozza továbbá, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a társadalmi befogadás előmozdításában, és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő területfejlesztés hozzájárulhat e folyamat előrehaladásához;

A nemek közötti egyenlőség a 2020 utáni kohéziós politikában

17. Felszólít a nemek közötti egyenlőség iránti határozott politikai elköteleződésre uniós, nemzeti és regionális szinten annak érdekében, hogy a nemzeti, regionális és helyi érdekelt felek nagyobb figyelmet fordítsanak a nemek közötti egyenlőségre és az egyenlőségi szempontokra, mind az emberi jogok tekintetében, mind pedig a társadalmi-gazdasági fejlődés kulcsfontosságú tényezőjeként, és hogy előmozdítsák a további elköteleződést ezen a területen;

18. kéri, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célkitűzések tekintetében világos és konkrét célokat és követelményeket, valamint a férfiak és nők közötti nagyobb esélyeket és egyenlőséget minden 2020 utáni programba építsék be, minden műveletben megjeleneő konkrét és interdiszciplináris intézkedésekkel együtt;

19. támogatja azt az előzetes követelményt, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó nemzeti stratégiát egyértelmű célkitűzésekkel és célokkal kell kidolgozni a kohéziós politikai beavatkozások támogatása érdekében, hogy javuljon a stratégia eredményessége és hozzáadott értéke a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban; felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre ilyen stratégiát, adott esetben célzott intézkedések, kötelezettségek és kötelező erejű iránymutatások révén;

20. felhívja a tagállamokat, hogy használják fel a kohéziós politika forrásait a regionális gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek további csökkentésére, különös tekintettel a szegénység feminizációja, a nőket érintő munkanélküliség és a nőket számos gazdasági lehetőség tekintetében érő kirekesztés elleni küzdelemre, a nemi alapú erőszak és megkülönböztetés valamennyi formájának megelőzésére és leküzdésére, a nők társadalmi szerepvállalásának a munkaerőpiacra való belépés és visszatérés javítása révén történő előmozdítására és elérésére, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2020 és 2025 közötti időszakra szóló stratégiában meghatározott egészségügyi prioritásokra, különösen a szexuális és reproduktív egészségre – mint alapvető emberi jogra és az emberek jólétének alapvető részére – és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására; felszólít továbbá a kohéziós alapok, a helyreállítási alapok és a többi meglévő program közötti szinergiák javítására egyebek mellett a nők munkakörülményeinek – többek között a nemek közötti bérszakadék, a bizonytalan foglalkoztatás és az informális munkavégzés elleni küzdelem révén történő – javítása, a gondozási létesítményekbe való beruházás, a nemi alapú erőszak megelőzése és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem, valamint a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében;

21. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervekkel való partnerségek fontosságát és határozottan támogatja e szervezetek bevonását a program valamennyi szakaszába, hogy az intézményi keret megszilárdításával és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó koordináló és támogató szervek megerősítésével valamennyi szakpolitikai területen jobban össze lehessen hangolni a végrehajtott intézkedéseket és a nők és férfiak szükségleteit;

22. kéri, hogy a tagállami értékelések részeként vezessenek be előzetes és utólagos nemi szempontú hatásvizsgálatot a nemek közötti egyenlőségnek a források elköltése és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célkitűzések tényleges tiszteletben tartása terén történő előmozdításával összefüggésben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a 2020 utáni kohéziós politika félidős felülvizsgálata során értékeljék – többek között a nemi egyenlőség szempontjából – a forrásaik felhasználását azok eredményességének, hatékonyságának, hatásának és adott esetben inkluzivitásának és megkülönböztetésmentességének felmérése érdekében;

23. Emlékeztet arra, hogy az alapokat konkrét ellenőrzési követelmények szerint összegyűjtött információk alapján értékelni kell; hangsúlyozza, hogy adott esetben mérhető mutatóknak is lehetővé kell tenniük a nemek közötti egyenlőség támogatásának nyomon követését;

24. üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőség és annak általános érvényesítése az új többéves pénzügyi keret egyik horizontális prioritásaként és horizontális elvként bekerült a közös rendelkezésekről szóló új rendeletbe; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének alkalmazását jelenti a költségvetési folyamat valamennyi szintjén; hangsúlyozza, hogy a programok nyomon követésének nemcsak az összes költségvetési sor vonatkozó kiadásainak mérésére kell irányulnia, hanem – ami még fontosabb – az uniós költségvetés nemek közötti egyenlőség javítása terén elért eredményének értékelésére is; kiemeli, hogy minden nemi szempontú hatásvizsgálatnak elérhetőnek kell lennie az EU hivatalos nyelvein; javasolja olyan kritériumok alkalmazását, amelyek nemcsak a nemzeti mediánbért és a vásárlóerő-paritáson számított éves medián bruttó jövedelmet, hanem olyan nem gazdasági mutatókat is értékelnek, mint a szubjektív jólétet, a nemi alapú erőszak megszüntetését, a civil szerepvállalást, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt és a szociális kapcsolatokat mérő mutatók; hangsúlyozza, hogy az eredmény értékelése csak akkor lehetséges, ha nemek szerint lebontott adatok állnak rendelkezésre;

25. kiemeli a kohéziós politika és a várostervezés terén számos tagállamban fennálló, nemekkel kapcsolatos adathiányt, és felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be a nemek szerint lebontott adatoknak megfelelő adatgyűjtési módszereket, hogy a nemek közötti különbségek megfelelően elemezhetők legyenek; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének biztosítása érdekében a Bizottságnak a kohéziós politika területén minden egyes szakpolitika és jogalkotási javaslat esetében nemi szempontú hatásvizsgálatot kell végeznie, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő mutatókat kell meghatároznia, nemek szerint lebontott adatokat kell gyűjtenie, valamint a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő értékeléseket kell végeznie;

26. felszólít minden intézményt, hogy biztosítsanak iránymutatásokat tartalmazó dokumentumokat és rendszeres gyakorlati képzéseket a közigazgatás minden szintjén a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével, integrációval és megfelelő vezetéssel kapcsolatos bevált gyakorlatokra vonatkozó konkrét példák terjesztése és beépítése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell erősíteni a projektkiválasztási szakaszban a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének kritériumait magasabb pontozás és a gyakorlatiasabb fellépésekre vonatkozó követelmények révén; üdvözli a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőség előmozdításában és a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelemben betöltött szerepét; hangsúlyozza pozitív hozzájárulását a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséhez, többek között a kohéziós politika területén; felszólít a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének megfelelő finanszírozására, és javasolja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által kidolgozott meglévő eszközök – például a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezési eszköztár – felhasználását az európai strukturális és beruházási alapok értékelésének, végrehajtásának és nyomon követésének valamennyi szakaszában;

27. hangsúlyozza, hogy számtalan nő szembesül a Covid19-világjárvány kihívásaival, ami a családon belüli erőszakkal kapcsolatos bejelentések számának emelkedéséhez vezetett; felszólítja a Tanácsot, hogy sürgősen zárja le a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezmény uniós ratifikálását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különítsenek el forrásokat a kohéziós politika számára, és hajtsanak végre olyan programokat, amelyek célja a nők elleni erőszak megelőzése és leküzdése, valamint az erőszak áldozatainak segítése; kiemeli a nemi alapú erőszak által sújtott nőknek és gyermekeknek nyújtott szolgáltatások mennyisége és minősége közötti különbségeket, valamint a kohéziós politika szerepét az ilyen egyenlőtlenségek felszámolásában; hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságoknak be kell vonniuk a regionális munkáltatókat és a nem kormányzati szervezeteket a munkájukba;

28. felszólítja a Bizottságot, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó új kohéziós politika elindításáról szóló közleményébe foglalja bele a nemi dimenzió és a nemekkel kapcsolatos kérdések előmozdításához szükséges ajánlásokat;

° °

29. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

A nők és férfiak közötti egyenlőség elve az EU egyik alapértékét képezi, amely minden uniós fellépés és politika tekintetében alkalmazandó.

Az uniós szakpolitikai eszközök között a kohéziós politika különösen hatékony eszköz mind a finanszírozás volumenét, mind annak jellegét tekintve. A nemi dimenzió alkalmazási köre az Európai Szociális Alapon (ESZA) belül a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és az oktatás terén a nemek közötti egyenlőséget közvetlenül célzó intézkedésektől az Európai Regionális Fejlesztési Alapon (ERFA) belüli beruházásokig és szolgáltatásokig terjed, mint például a női vállalkozók támogatása, a nemek közötti szakadék kezelése a kutatás és az innováció terén, valamint a fizikai, IKT- és szociális infrastruktúrához való hozzáférés javítása.

A nemek közötti egyenlőség szempontjának a kohéziós politikában való alkalmazása – a nemek közötti egyenlőséghez való hozzájárulása mellett – a regionális fejlesztési politikák sikere és hatékonysága szempontjából is előnyös. Hozzájárul a valamennyi polgár számára inkluzívabb politikai döntéshozatalhoz, fontos szerepet játszik a regionális gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, és támogatja a régiók hosszú távú fenntartható fejlődését.

A 2014 és 2020 közötti programozási időszakban kettős megközelítést alkalmaztak a kohéziós politika nemi dimenziójára, horizontális elvként valamennyi alapban és közvetlen ESZA beruházási prioritásként. Ez a jelentés rámutat arra, hogy ez a megközelítés – bár jelentős sikereket eredményezett a kohéziós politika bizonyos területein, és jelentős erőfeszítéseket tettek a nemi dimenzió más területeken való jobb figyelembe vétele érdekében – még messze van attól, hogy teljes mértékben kibontakoztassa a benne rejlő lehetőségeket. Emellett a közelmúlt fejleményei alapján a közeljövőben inkább visszaesés, semmint javulás várható.

A nemek közötti egyenlőség e jelentésben meghatározott vonatkozásainak további javítása előtt álló egyik legnagyobb kihívás az, hogy hiányzik a nemek közötti egyenlőség iránti erős politikai elkötelezettség, és hogy hiányosak az arra vonatkozó ismeretek, hogy az milyen fontos az egész lakosság számára és hogyan járul hozzá a gazdasági növekedéshez és a területfejlesztéshez. Ez a jelentés ezért egyértelműen hangsúlyozza, hogy uniós, nemzeti és helyi szinten politikai elkötelezettségre van szükség a nemek közötti egyenlőség iránt, valamint hogy a nemzeti és helyi érdekelt feleknek jobban meg kell vizsgálniuk a nemek közötti egyenlőség többrétegű előnyeit, amelyek gazdasági és társadalmi kérdéssé teszik a nemek közötti egyenlőséget.

A nemek közötti egyenlőség jelenlegi általános érvényesítése során további kihívást jelent a kohéziós politika különböző dimenzióira fordított eltérő figyelem. E figyelem főként az ESZA-ra korlátozódik, amely esetében a közvetlen kapcsolat könnyebb azonosítható, ugyanakkor eddig nem vették kellőképpen figyelembe a nemi dimenziónak az ERFA-n belüli közvetettebb alkalmazását. További különbség, hogy a programozási szakaszban viszonylag nagy hangsúlyt helyeznek a nemek közötti egyenlőség szempontjaira, míg a végrehajtási, nyomonkövetési és értékelési szakaszban viszonylag kevés figyelmet fordítanak a nemek közötti egyenlőségre.

A 2020 utáni kohéziós politikának ezért foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel a tudatosság növelése révén, mind a különböző alapok, mind a szakpolitikai ciklus különböző lépései tekintetében.

Az uniós politikai döntéshozatalban a nemek közötti egyenlőség sikeres végrehajtását akadályozó tágabb kérdéskör az Unión belüli szakpolitikai koherencia hiánya a nemek közötti egyenlőség területén. Még nem létezik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének egységes értelmezése és végrehajtása az uniós intézményekben, és erre vonatkozó nemzeti iránymutatás és technikai támogatás is korlátozottan érhető el, valamint hiányzik a nemek közötti egyenlőségre fordított kiadások nyomon követésére szolgáló módszertan. Ez a jelentés ezért határozottan ösztönzi az átfogó keretre és módszertanra irányuló munkát, a konkrétabb iránymutatásokat tartalmazó dokumentumok és képzések kidolgozását, valamint a nemek közötti egyenlőségnek a kohéziós politika területén való általános érvényesítésével kapcsolatos bevált gyakorlatokra vonatkozó konkrét példák megosztását.

Ez alapvető fontosságú, mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének konkrét támogatására vonatkozó ismeretek hiánya – különösen az ERFA beavatkozási területein – az egyik fő tényező, amely a kohéziós politika hatékonyságának csökkenéséhez vezet a nemek közötti egyenlőség tekintetében. Megfelelő támogatás hiányában a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célkitűzéseket gyakran további adminisztratív tehernek vagy a kohéziós politika más projektcélkitűzéseivel versengő, nem pedig azokat kiegészítő körülménynek tekintik.

Ami a jövőbeli fejleményeket illeti, számos további kihívással kell foglalkozni. Az egyik legfontosabb kihívást annak veszélye jelenti, hogy a 2020 utáni kohéziós politika keretében a nemek közötti egyenlőség visszaszorul az uniós és nemzeti szintű nyilvános vitákban és politikai törekvésekben.

Az egyenlőtlenség kérdését tovább súlyosbította a Covid19-válság, amely fenyegetést jelent a nemek közötti egyenlőség alakulására mind a válság közvetlen hatása, mind a helyreállítási szakasz tekintetében.

Előzetes tanulmányok szerint a Covid19-világjárvány aránytalan hatást gyakorolt a nőkre és lányokra, különösen a marginalizált csoportok tagjaira. A társadalmi és gazdasági helyreállítást célzó jelenlegi uniós szintű erőfeszítések azonban nem foglalkoztak megfelelően ezzel a kérdéssel. Az uniós helyreállítási alap keretrendszere elsősorban azon ágazatok gazdasági ösztönzésére összpontosít, amelyekben magas a férfi foglalkoztatás aránya, míg a Covid19-válság által mélyen érintett számos ágazatban magas a női foglalkoztatás aránya. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az EU-n belül hozzájárul a nemek közötti egyenlőtlenségek fokozódásához a foglalkoztatás terén.

A Covid19-válság rámutatott a közszolgáltatások és a szociális infrastruktúra, valamint az ápolási-gondozási ágazat alapvető szerepére a társadalmi és gazdasági ellenálló képesség biztosításában. Hangsúlyozta továbbá, hogy a nők formális és informális keretek között egyaránt fontos szerepet töltenek be fő gondviselőként, valamint azt, hogy ez milyen értéket jelent a társadalom számára.

A kohéziós politika ezért fontos szerepet fog játszani e többrétegű válságnak a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt káros hatásainak leküzdésében, ugyanakkor kulcsszerepet játszik majd a gazdasági és társadalmi fellendülés sikerének támogatásában is.

Végezetül, mivel az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy helyreállítási intézkedései révén felgyorsítsa a zöld és digitális átállást, ezeket az intézkedéseket a nemek közötti egyenlőségre való összpontosításnak kell kísérnie – például a nemek közötti digitális szakadék áthidalása érdekében a nők képzéshez való hozzáférésének biztosítása és a nők foglalkoztatásának támogatása terén –, miközben a hagyományosabb női foglalkoztatási ágazatok érvényesítésére is figyelmet kell fordítani annak biztosítása érdekében, hogy a helyreállítás előnyei a különböző nemek között egyenlő mértékben érvényesüljenek.

VÉLEMÉNY A NŐJOGI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (11.11.2020)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a kohéziós politika nemi dimenziójáról

(2020/2040(INI))

A vélemény előadója: Lena Düpont

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A. mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség az EU egyik központi értéke, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 19. cikke is rögzít; mivel ezért a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése fontos eszköz ezen elvnek az uniós politikákba, intézkedésekbe és fellépésekbe, többek között a kohéziós politikába történő horizontális integrálásában; mivel nagyobb erőfeszítésekre van szükség a nőket sújtó megkülönböztetés és egyenlőtlenség számos formájának kezeléséhez; mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet [42] 7. cikke a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan kimondja, hogy a programok elkészítése és végrehajtása során figyelembe kell venni és elő kell segíteni a férfiak és nők közötti egyenlőség és a nemek közötti esélyegyenlőség elvei érvényesülését;

B. mivel a kohéziós politika a gazdasági, társadalmi és területi kohéziónak – amelynek alapvető részét képezi a nemek közötti egyenlőség megvalósítása – a megkülönböztetésmentesség, valamint a nemek közötti egyenlőség elvét követő Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) és a Méltányos Átállást Támogató Alap (MÁTA) révén történő elérése érdekében a különböző régiók közötti egyenlőtlenségekkel és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásával foglalkozik; mivel ezeknek az alapoknak kiemelt figyelmet kell szentelniük a vidéki térségekben, az ipari átalakulás által érintett térségekben és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókban élő nőknek, mint a rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók;

C. mivel a világjárvány teljes gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi következményei még mindig nem ismertek; mivel az előzetes tanulmányok szerint a Covid19-járvány tovább súlyosbította a meglévő egyenlőtlenségeket – például nőtt a gondozási munka és a nemi alapú erőszak –, aránytalan hatást gyakorolva a nőkre és a lányokra, amelyeket a kohéziós politikának figyelembe kell vennie; mivel bár a kohéziós politika célja az EU-n belüli régiók közötti különbségek csökkentése, emellett a nők és férfiak közötti egyenlőséget is javítania kell, valamint az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás és az egyenlő munkaerő-piaci lehetőségek elvének érvényesítése érdekében kezelnie kell a nemek közötti különbségeket; mivel a kollektív tárgyalás fontos eszköz lehet a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek visszafordításához és leküzdéséhez; mivel a Covid19-válság negatív hatását enyhíteni kell annak biztosítása érdekében, hogy elegendő forrást biztosítsanak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikák végrehajtására, beleértve a megkülönböztetés, valamint a családon belüli és nemi alapú erőszak kezelésére irányuló projekteket;

D. mivel a minőségi gondozási létesítmények hozzáférhetőségének és megfizethetőségének javítása rendkívül fontos ahhoz, hogy a nők aktívak maradhassanak a munkaerőpiacon, a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítása és többek között a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség felszámolásához való hozzájárulás révén, mivel a nők a férfiakhoz képest aránytalanul nagyobb arányban végeznek nem fizetett gondozási munkát a tartósan fennálló nemi sztereotípiák és a bérszakadék-struktúrák miatt, amelyek súlyos következményekkel járnak a nők munkaerőpiaci képviseletére és teljesítményére nézve; mivel a kialakulóban lévő demográfiai trendek – például az idősödő társadalmak, a születések alacsony aránya és a munkaképes korú lakosság számának ebből fakadó csökkenése – fényében a gondozási szolgáltatások iránti igény minden korábbinál fontosabb szerephez jut; mivel a Covid19 régóta fennálló problémát tárt fel az ellátás terén az EU-ban; mivel a gondozási szükségleteket holisztikusan kell mérlegelni egy kontinuum mentén, a gyermekgondozástól a napköziotthonokon át a fogyatékkal élők és az idősek gondozásáig; mivel az ápolási ágazatba történő befektetés a formális gazdaságban is munkalehetőséget biztosít az informális gondozók számára;

E. mivel a nemek közötti egyenlőség előmozdítása elengedhetetlen a kohéziós politika fő céljainak eléréséhez, nevezetesen a hosszú távú és fenntartható regionális gazdasági és társadalmi fejlődéshez az EU-ban, és mivel a kohéziós politika a megfelelő eszköz a vidéki területeken fennálló nemek közötti egyenlőtlenségek kezelésére, tekintve, hogy a vidéki térségekben élő nők korlátozottabban férnek hozzá a foglalkoztatáshoz és a szociális szolgáltatásokhoz, különösen az elnéptelenedett vidéki területeken vagy a demográfiai hátrányokkal küzdő területeken; mivel a kohéziós politika hozzájárulhat a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére irányuló konkrét intézkedések végrehajtásához, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdításához és fokozásához a horizontális és vertikális munkaerő-piaci szegregáció, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és az oktatás terén a nemek között fennálló különbségek kezelése, a vállalkozások indításának és a vállalkozói készség nők körében történő előmozdítása, a nők kutatáshoz és innovációhoz való hozzáférésének megkönnyítése, valamint a nők közlekedési és szociális infrastruktúrákkal kapcsolatos igényeinek figyelembevétele révén;

F. mivel a nők részvétele a kohéziós politikai ciklus minden szakaszában továbbra is korlátozott, különösen az operatív programok kidolgozása, a döntéshozatali folyamatok és a nemek közötti egyenlőségnek a kiválasztott projektek végrehajtásába való integrálása terén;

1. hangsúlyozza, hogy a kohéziós alapoknak fontos szerepet kell játszaniuk a nemek közötti egyenlőség előmozdításában és az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia végrehajtásában; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy uniós, nemzeti és regionális szinten egyaránt erős politikai elkötelezettséget tanúsítva a nemek közötti egyenlőség előmozdítása iránt fokozzák a nemek közötti egyenlőségnek és a megkülönböztetésmentességnek a kohéziós politikában való előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket a nemek közötti egyenlőségnek a szakpolitikai ciklus valamennyi szakaszában – köztük a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos célokban, célzott intézkedésekben és külön altémákban – való hatékony általános érvényesítése révén; e tekintetben ösztönzi a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) és a nemzeti esélyegyenlőségi szervekkel való szoros együttműködést, amely magas színvonalú kutatást és adatokat biztosít a politikai döntéshozók és a nők és férfiak közötti egyenlőség javításán dolgozó egyéb kulcsfontosságú érdekelt felek tájékozottabb és tényeken alapuló döntéshozatalának támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények és ügynökségek általi tudásmegosztás és a kapacitásfejlesztés támogatása kulcsfontosságú a magas adminisztratív költségek és a bürokrácia szükségtelen növelésének elkerüléséhez; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködés fontosságát a kohéziós politikai ciklusban, és felszólít a nemi szempontú hatásvizsgálatok végrehajtására ezen a területen, valamint a nemek szerint lebontott adatok és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő mutatók gyűjtésére a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek mérése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontja beépüljön az alapok értékelési kritériumaiba, valamint végrehajtási és ellenőrzési rendszereibe;

2. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az új programozási időszakban a Bizottság nem terjesztett elő új intézkedéseket a nemek közötti egyenlőség javítása érdekében, és ehelyett törölte a nemek közötti egyenlőség feltételét a közös rendelkezésekről szóló rendeletből és a „Nők a vidéki térségekben” alprogramból egyaránt;

3. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika egyik alapvető szempontja a társadalmi, területi és gazdasági kohézió biztosítása, többek között az nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek leküzdése révén; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés elvét a megkülönböztetés, a szegénység és a társadalmi kirekesztés többszörös formáinak leküzdésére irányuló célzott intézkedésekkel, és alkalmazzanak interszekcionális megközelítést, amelyre a marginalizált csoportokhoz tartozó kiszolgáltatott személyek és nők védelméhez van szükség; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatásokat e megközelítés végrehajtásának megkönnyítésére a kohéziós politika ciklusában; hangsúlyozza, hogy a munkahelyteremtésbe történő beruházásoknak figyelembe kell venniük a nemek közötti egyenlőséget, és ezáltal javítaniuk kell a nők foglalkoztathatóságát; hangsúlyozza a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepét a magas színvonalú szolgáltatásokba történő befektetésben, ami pozitív hatással van a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni küzdelemre; ezért kéri, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját építsék be a közös rendelkezésekről szóló rendeletben meghatározott szakpolitikai célkitűzésekbe a nők infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének, munkaerőpiaci és gazdasági lehetőségeinek javítása, valamint a kohéziós politika társadalmi-gazdasági növekedéshez való hozzájárulásának fokozása érdekében;

4. rámutat a kohéziós alapok kiemelkedő szerepére a gondozási szolgáltatásokba történő beruházások biztosításában; felhívja a tagállamokat, hogy a kohéziós politika keretében rendelkezésre álló források elosztásakor kezeljék prioritásként a gondozási ellátásokat, és nem pusztán a gondozási infrastruktúra iránti növekvő igények kielégítése érdekében, hanem a foglalkoztatás terén fennálló nemek közötti különbségek, a munkaerőpiaci szegregáció, következésképpen pedig a bér- és nyugdíjszakadék hatékony kezelése érdekében is; ösztönzi a tagállamokat, hogy a minőségi gondozási szolgáltatások kialakításának támogatása érdekében osszák meg európai szinten az uniós alapok hatékony felhasználásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat;

5. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy hívják fel a figyelmet a nemek közötti egyenlőség szükségességére, és dolgozzanak ki és bocsássanak rendelkezésre konkrét eszközöket és iránymutatásokat – az EU és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást tiszteletben tartva – ahhoz, hogy a végrehajtás és a nyomon követés szakaszaiban segítse a tagállamokat a nemi dimenzió integrálásában, felhasználva az EIGE által kialakított meglévő eszközöket, így például az uniós alapok esetében a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést szolgáló eszköztárat; hangsúlyozza a nemzeti nemi esélyegyenlőségi stratégiák és a kohéziós politika összekapcsolásának fontosságát, mivel az esb-alapok a társadalmi strukturális változások előmozdításának kulcsfontosságú eszközei; hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről szóló, a kohéziós politikai alapokat európai, nemzeti, regionális és helyi szinten kezelő tisztviselőknek nyújtott képzés fontosságát;

6. hangsúlyozza a városok és régiók szerepét, amelyek régóta vezető szerepet töltenek be a nemek közötti egyenlőség megteremtésében; üdvözli, hogy a Bizottság a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2020–2025 közötti stratégiájában elismeri, hogy a nemi sztereotípiák a nemek közötti egyenlőtlenség kiváltó okai, és a társadalom valamennyi területét érintik; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika valamennyi területén foglalkozni kell ezekkel a nemi sztereotípiákkal és a nőkkel szembeni strukturális megkülönböztetéssel, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az ezek elleni küzdelembe; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és illetékes hatóságaikat, hogy a finanszírozási programokra vagy régiókra vonatkozó döntések során kövessék a jogállamiság elveit, beleértve a megkülönböztetésmentesség elvét és az alapvető jogok tiszteletben tartását, amit nyomon követés, vizsgálat és ezen elvek megsértése esetén megfelelő intézkedések követnek, mindenkor biztosítva a végső kedvezményezettek védelmét; úgy véli, hogy az uniós jog megsértésének gyanúja esetén kötelezettségszegési eljárások indíthatók, és hogy e tekintetben alapvető fontosságú lehet az uniós források folyósítására vonatkozó feltételességi mechanizmus az uniós értékekről szóló éves bizottsági nyomon követési jelentés alapján; hangsúlyozza, hogy az úgynevezett LMBTI-mentes övezetek aláássák ezeket az elveket, és ezért üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy elutasítja azon hat lengyel hatóság testvérvárosi kérelmét, amely „LMBTI-mentes övezetekről” szóló határozatokat fogadott el; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja ki az uniós források hűtlen kezelésével kapcsolatos, e hatóságokkal szembeni panaszokat, és továbbra is utasítsa el azon hatóságok kohéziós támogatásra irányuló kérelmeit, amelyek ilyen jellegű határozatokat fogadtak el;

7. felhívja a tagállamokat és illetékes hatóságaikat olyan programok végrehajtására, amelyek célja a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, valamint az erőszak áldozatainak támogatása, tekintettel arra, hogy a Covid19-válság során a legtöbb tagállamban egyre nagyobb méreteket öltött a családon belüli és a nemi alapú erőszak; hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságoknak be kell vonniuk munkájukba a regionális munkaadókat és nem kormányzati szervezeteket annak érdekében, hogy előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget, felhívják a közvélemény figyelmét a nemek közötti egyenlőtlenségekre és a családon belüli erőszakra, valamint – célzott támogatás nyújtása mellett – megvédjék az áldozatokat; hangsúlyozza a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezmény szerepének fontosságát; sürgeti mindazokat a tagállamokat, amelyek ezt eddig nem tették meg, hogy ratifikálják az isztambuli egyezményt; sürgeti a Tanácsot, hogy zárja le az isztambuli egyezmény EU általi ratifikálását;

8. ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gondoskodjanak a férfiak és nők közötti egyenlőségnek, valamint a nemi dimenzió integrálásának előmozdításáról az esb-alapok értékelésének, végrehajtásának és nyomon követésének valamennyi szakaszában; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy tudásmegosztás, technikai segítségnyújtás, képzés és figyelemfelkeltés révén osszák meg egymással a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének alkalmazásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat; szorgalmazza, hogy a partnerség elvével összhangban vonják be a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakértőket, az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szerveket, a szociális partnereket és a civil társadalom képviselőit az esb-alapok operatív programjainak előkészítésébe, végrehajtásába és nyomon követésébe, továbbá ösztönzi a közösségvezérelt projektek meglévő eszközökön, például a közösségvezérelt helyi fejlesztéseken és az integrált területi beruházásokon keresztül történő alkalmazását annak érdekében, hogy a projektfejlesztés során biztosított legyen az alulról építkező megközelítés érvényesülése; a döntéshozatal sokszínűségének javítása érdekében felszólít a nemek kiegyensúlyozott képviseletére a kohéziós politika szerveiben, és felkéri a tagállamokat és illetékes hatóságaikat, hogy támogassák az ilyen – nemek szerint kiegyensúlyozott – kinevezéseket a döntéshozatali bizottságokban;

9. felhívja a tagállamokat, hogy használják fel a kohéziós politikai forrásokat a regionális gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek további csökkentésére, különös tekintettel a szegénység feminizációja, a nőket érintő munkanélküliség és a nőket számos gazdasági lehetőség tekintetében érő kirekesztés elleni küzdelemre, a nemi alapú erőszak és megkülönböztetés valamennyi formájának megelőzésére és leküzdésére, a nők társadalmi szerepvállalásának a munkaerőpiacra való belépés és visszatérés javítása révén történő előmozdítására és elérésére, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2020–2025 közötti időszakra szóló stratégiában meghatározott egészségügyi prioritásokra, különösen a szexuális és reproduktív egészségre – mint alapvető emberi jogra és az emberek jólétének alapvető részére – és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására; felszólít továbbá a kohéziós alapok, a helyreállítási alapok és a többi meglévő program közötti szinergiák javítására egyebek mellett a nők munkakörülményeinek – többek között a nemek közötti bérszakadék, a bizonytalan foglalkoztatás és az informális munkavégzés elleni küzdelem révén történő – javítása, a gondozási létesítményekbe való beruházás, a nemi alapú erőszak megelőzése és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem, valamint a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében;

10. a Covid19-válság példátlan hatásának fényében hangsúlyozza a kohéziós politika finanszírozásának szerepét azon programok támogatásában, elősegítésében és előmozdításában, amelyek a nők – köztük a vidéki térségekben, a szegényebb, hegyvidéki és legkülső régiókban, valamint a távoli területeken és a határ menti régiókban élő nők – sajátos igényeinek figyelembevételével az EMVA proaktív intézkedésein keresztül ösztönzik a vidéki területen élő nők foglalkoztatását és vállalkozói készségét, megkönnyítik gyermekgondozási feladataikat, javítják a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, valamint a jóllétet, és általában megerősítik a szerepét, javítják a földhöz, hitelhez és pénzügyi eszközökhöz való hozzáférésüket, oktatási, képzési és tanácsadási szolgáltatások révén javítják készségeiket és teljesítményüket, növelik a nemzeti és regionális szintű döntéshozatalban, a helyi akciócsoportokban való részvételüket és a helyi partnerségek fejlesztését, valamint kezelik a többek között a különböző gondozási formák nyújtásával kapcsolatos infrastrukturális hiányosságokat; hangsúlyozza, hogy az európai szintű koordináció az uniós alapok hatékony felhasználásával párosulva hozzájárulhat minőségi, hozzáférhető és megfizethető gondozási szolgáltatások kialakításához, amelyek létfontosságúak a nők munkaerőpiaci részvételének megőrzéséhez;

11. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők munkaerőpiaci aktivitását és vállalkozói készségeit, különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) és a mesterséges intelligencia (MI) területén; emlékeztet arra, hogy a digitális és a zöld átállás támogatása során a kohéziós politikának különös figyelmet kell fordítania a nők képzéshez való hozzáférésének biztosítására a nemek közötti digitális szakadék áthidalása érdekében; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nők regionális, nemzeti és európai hálózatait az üzleti élet, a vállalkozások, a tudomány és technológia, az oktatás, a média, valamint a civil társadalmi és politikai vezetés területén, különösen a távoli és vidéki térségekben, valamint a határ menti területeken; hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a nők és férfiak közötti vertikális és horizontális munkaerőpiaci szegregáció ellen, mivel a leginkább bizonytalan és a legalacsonyabban fizetett álláshelyeket túlnyomó többségben nők töltik be, ami különösen a bér- és nyugdíjszakadékra hat ki.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	9.11.2020
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	29 4 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Simona Baldassarre, Robert Biedroń, Vilija Blinkevičiūtė, Annika Bruna, Margarita de la Pisa Carrión, Rosa Estaràs Ferragut, Frances Fitzgerald, Cindy Franssen, Heléne Fritzon, Lina Gálvez Muñoz, Lívia Járóka, Arba Kokalari, Alice Kuhnke, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Karen Melchior, Maria Noichl, Sandra Pereira, Pina Picierno, Sirpa Pietikäinen, Samira Rafaela, Evelyn Regner, Diana Riba i Giner, Eugenia Rodríguez Palop, María Soraya Rodríguez Ramos, Sylwia Spurek, Jessica Stegrud, Isabella Tovaglieri, Ernest Urtasun, Hilde Vautmans, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Chrysoula Zacharopoulou
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Maria da Graça Carvalho, Jadwiga Wiśniewska

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

29	+
PPE	Maria da Graça Carvalho, Rosa Estaràs Ferragut, Frances Fitzgerald, Cindy Franssen, Lívia Járóka, Arba Kokalari, Sirpa Pietikäinen, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska
S&D	Robert Biedroń, Vilija Blinkevičiūtė, Heléne Fritzon, Lina Gálvez Muñoz, Maria Noichl, Pina Picierno, Evelyn Regner
Renew	Karen Melchior, Samira Rafaela, María Soraya Rodríguez Ramos, Hilde Vautmans, Chrysoula Zacharopoulou
GUE/NGL	Sandra Pereira, Eugenia Rodríguez Palop
Verts/ALE	Alice Kuhnke, Diana Riba i Giner, Sylwia Spurek, Ernest Urtasun
ID	Simona Baldassarre, Isabella Tovaglieri

4	-
ECR	Jessica Stegrud, Jadwiga Wiśniewska, Margarita de la Pisa Carrión
ID	Annika Bruna

0	0

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás