JELENTÉS a jövő nemzedék halászairól: a halászati ágazat vonzóvá tétele a munkavállalók új generációja számára és munkahelyteremtés a part menti közösségekben

5.7.2021 - (2019/2161(INI))

Halászati Bizottság
Előadó: Manuel Pizarro

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

A jövő nemzedék halászai: a halászati ágazat vonzóvá tétele a munkavállalók új generációja számára és munkahelyteremtés a part menti közösségekben

(2019/2161(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (2) és (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4. cikke (2) bekezdésének a), d) és k) pontjára, továbbá 9., 153. és 174. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikkére,

– tekintettel a Bizottság „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című, 2017. október 24-i közleményére (COM(2017)0623),

– tekintettel az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (Europêche) között 2012. május 21-én megkötött, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi halászati munkaügyi egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodást végrehajtó 2016. december 19-i (EU) 2017/159 tanácsi irányelvre[1],

– tekintettel az új közös halászati politikáról szóló (EU) 1380/2013 rendeletre[2],

– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A halászat társadalmi dimenziója” című 2019. szeptember 25-i véleményére (feltáró vélemény)[3],

– tekintettel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS),

– tekintettel az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezményre (SOLAS),

– tekintettel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) létrehozásáról szóló egyezményre,

– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) létrehozásáról szóló egyezményre,

– tekintettel a halászhajók biztonságáról szóló, 1977. évi torremolinosi nemzetközi egyezményre,

– tekintettel a torremolinosi egyezményt aktualizáló és módosító, 1993. évi torremolinosi jegyzőkönyvre és 2021. évi fokvárosi megállapodásra,

– tekintettel a halászhajók személyzetének képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1995. évi nemzetközi egyezménye (STCW-F),

– tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) „A tengerbiztonság mint a halászati gazdálkodás szerves része” című, 2001. évi 966. sz. halászati körlevelére,

– tekintettel „A halászat és az akvakultúra helyzete a világban” című FAO-jelentés 2020. évi kiadására,

– tekintettel a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló, 2007. évi 188. számú ILO-egyezményre,

– tekintettel az IMO 2005. évi, a kis halászhajók tervezésére, építésére és felszerelésére vonatkozó önkéntes iránymutatásaira,

– tekintettel az Europêche, a Cogeca halászati szekciója és az ETF „A bizonyítványok kölcsönös elismerése az európai tengeri halászati ágazatban” című, 2000. decemberi jelentésére (Bénodet-jelentés),

– tekintettel az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) tengeri balesetekről és váratlan eseményekről szóló, 2019. évi éves jelentésére,

– tekintettel a Bizottság Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságának (HTMGB) „Az uniós halászati ágazatra vonatkozó társadalmi adatok” (HTMGB-Adhoc19-03)” című, 2019. szeptember 26-i jelentésére,

– tekintettel az uniós halászflottáról szóló 2019. évi gazdasági jelentésre (HTMGB 19-06) és az uniós halászflottáról szóló 2020. évi gazdasági jelentésre (STECF 20-06),

– tekintettel a Parlament Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztályának „A halászok képzése” című, 2018 júliusában közzétett tanulmányának következtetéseire,

– tekintettel a Parlament Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztályának „Az uniós munkajog alkalmazási köre. Kire alkalmazandók (és kire nem) a fő irányelvek?” című, 2020 októberében közzétett részletes elemzésére,

– tekintettel a közös halászati politika területén a nők szerepének fejlesztése céljából meghozandó különleges intézkedésekről szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására[4],

– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,

– tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0230/2021),

A. mivel a közös halászati politika célja a halászati és akvakultúra-tevékenységek hosszú távon megvalósítandó társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságának biztosítása, és mivel e célkitűzés megvalósítását folytatni kell az ágazat vonzerejének fenntartása érdekében; mivel a társadalmi fenntarthatóság elérése érdekében a halászati politikáknak integrálniuk és javítaniuk kell a munkakörülményeket, az egészségvédelmet és a biztonságot, a képzést, a társadalmi befogadást és a megfelelő életszínvonalat; mivel az EU számos halászközösségében és -régiójában a halászati és akvakultúra-ágazat társadalmi jelentősége meghaladja annak közvetlen gazdasági hozzájárulását;

B. mivel a Covid19-világjárvány által okozott közegészségügyi válság, valamint kereskedelmi és piaci zavarok sújtották a halászokat Európa-szerte; mivel a biztonsági kockázatok és a hal alacsony ára ellenére a halászok folytatták a halászatot, és kiváló minőségű élelmiszereket biztosítottak; mivel a Covid19-válság során a halászokat olyan alapvető munkavállalóként jelölték meg, akik fontos élelmiszer-ellátás biztosítása révén kritikus fontosságú foglalkozást gyakorolnak; mivel létfontosságú szakma, az uniós intézményeknek különös figyelmet kell fordítani a halászokra, nem csak szerepük, hanem az Unió élelmezésbiztonságában betöltött jelentőségük miatt is;

C. mivel az elmúlt néhány évben a halászat Európa-szerte jelentős strukturális változásokon és  jelentős flottacsökkentéssel járó átszervezéseken ment keresztül, amelyek társadalmi következményekkel jártak mind a halászokra, mind a halászközösségekre nézve; mivel még jobban fel kell hívni a figyelmet a halászat társadalmi dimenziójára, illetve még nagyobb figyelmet kell fordítani rá, például a közös halászati politikával kapcsolatos szakpolitikai javaslatok hatásvizsgálatai keretében a társadalmi hatások értékelése révén;

D. mivel holisztikus megközelítésre van szükség a különböző uniós stratégiák és politikák között, ideértve a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiát, valamint „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiát;

E. tekintettel az európai demográfiai változások hatásaira;

F. mivel a közös halászati politika társadalmi vonatkozásaival kapcsolatos rendszerszintű átfogó adatok és rendszeres tudományos elemzések jelenlegi hiánya veszélyezteti a halászati politikai döntéshozatalt; mivel ezek az adatok népszerűsíthetnék a halászatot mint sikeres szakmai pályát, amely hozzájárulhat a tengerparti közösségek megélhetéséhez vagy vonzóvá teheti a szakmát a fiatalok számára;

G. mivel a halászat, beleértve az akvakultúrát is, globálisan emberek milliárdjainak biztosít élelmiszert, és mivel ez az ágazat a FAO szerint a világ népessége 10–12%-ának megélhetése szempontjából fontos foglalkoztatási ág és jövedelemforrás; mivel emellett becslések szerint további mintegy 140 millió munkahely kapcsolódik a halászati értéklánc többi részéhez, különösen a halászati termékek feldolgozásához és értékesítéséhez;

H. mivel a HTMGB 19-03. sz. jelentése szerint az EU-ban a kisüzemi part menti flották esetében az összes foglalkoztatott 5,4%-a nő, ezzel szemben a nagyméretű flották esetében ez az arány 1,9% a távoli vizeken halászó flották esetében pedig 2,3%; mivel a nők ugyanakkor a munkaerő többségét képviselik bizonyos kitermelési vagy féltermelő tevékenységekben, így például a gyalogos kagyló- és rákhalászatban, és mivel az egyéb tevékenységek fenntartása érdekében a nők által végzett fontos munkák – például a konzervgyártás és -feldolgozás, a csomagolás, a hálókészítés és -kirakodás, valamint a halak tisztítása – nincsenek bejelentve; mivel a különböző tagállamokban eltérő mértékben állnak rendelkezésre adatok, sok helyen nem veszik figyelembe a nők munkáját és az ágazathoz való jelentős hozzájárulását, és azt még mindig nem ismerik el kellőképpen;

I. mivel az Eurostat legfrissebb adatai szerint[5] 2017-ben az uniós halászati ágazatban összesen mintegy 180 000 főt foglalkoztattak, akiknek körülbelül egyharmada az akvakultúra-ágazatban dolgozott; mivel ebből a halászat mint elsődleges ágazat Spanyolországban 41 000 főnek, Olaszországban 29 000 főnek, Görögországban 21 000 főnek, Franciaországban 20 000 főnek és Portugáliában 14 700 főnek adott munkát; mivel annak ellenére, hogy 2017-ben Olaszország, Görögország és Portugália az EU halászati termelésének csupán 11%-át adta, az ágazatban foglalkoztatottak 35,9%-a e három tagállamban dolgozott; mivel ebben az összefüggésben Spanyolország, Franciaország és Portugália legkülső régiókkal rendelkező tagállamok, ami növeli tengeri dimenziójukat, és mivel a halászati ágazat létfontosságú társadalmi-gazdasági szerepet játszik ezekben a régiókban;

J. mivel az Eurostat által 2019-ben közzétett statisztikai adatok[6] azt mutatják, hogy a „mezőgazdasági, erdészeti és halászati” ágazatban 2018-ban a munkavállalók összesen 14,4%-a 65 éves vagy annál idősebb volt, és mivel ez az a tevékenységi ágazat, amelyben a legtöbb foglalkoztatott van ebben a korcsoportban; mivel annak ellenére, hogy a munkavállalók aránya ebben a korcsoportban 2008 óta folyamatosan csökken, a munkavállalók tényleges száma nem csökken ugyanilyen arányban;

K. mivel a halászati ágazat kulcsfontosságú a lakosság halellátása és az élelmiszer-egyensúly fenntartása szempontjából a tagállamokban és az EU-ban, és mivel jelentős szerepet játszik a tengerparti közösségek társadalmi-gazdasági jólétében, a helyi fejlődésben, a foglalkoztatásban, az upstream és downstream gazdasági tevékenységek fenntartásában és létrehozásában, valamint a helyi kulturális hagyományok megőrzésében;

L. mivel figyelembe kell venni a flották, a flottaszegmensek, a célfajok, a halászfelszerelések, a termelékenység, a fogyasztói preferenciák és az egy főre jutó halfogyasztás tagállamok közötti jelentős eltéréseit, továbbá a halászati ipar sajátosságait, amelyek a társadalmi struktúrára, a forgalmazási formákra, valamint a halászati régiók közötti strukturális és természeti egyenlőtlenségekre vezethetők vissza;

M. mivel az uniós halászflotta, akvakultúra és halfeldolgozó ágazat társadalmi mutatóinak gyűjtését a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló (EU) 2017/1004 rendelet vezette be; mivel 2018-tól kezdődően három évente társadalmi változókat kell gyűjteni, ideértve a következőket: foglalkoztatás nemek szerint, teljes munkaidős foglalkoztatás nemek szerint, fizetetlen munkaerő nemek szerint, foglalkoztatás életkor szerint, foglalkoztatás iskolai végzettség szerint, foglalkoztatás állampolgárság szerint, foglalkoztatás a munkaviszony jellege szerint, nemzeti összes teljes munkaidős egyenérték;

N. mivel a HTMGB uniós halászati ágazatra vonatkozó társadalmi adatokról szóló jelentése (19-03) szerint 2017-ben mintegy 150 000 embert foglalkoztatott az uniós halászflotta, ami mintegy 99 000 teljes munkaidős egyenértéknek felel meg; mivel az uniós halászflottában a munkavállalók többsége (96%) férfi volt, és 4%-a nő; mivel a jelentett koradatok szerint a 40–64 éves korosztály tette ki az uniós halászflottában foglalkoztatottak legnagyobb hányadát (58%), majd a 25–39 éves korosztály következett (26%), további 7% pedig 65 év feletti volt, amelyet a 15–24 éves korosztály 5%-os aránya követett, 4% pedig ismeretlen volt; mivel a tagállamok között jelentős eltérések mutatkoztak az életkorprofilok tekintetében: Észtországban a halászok 31%-a 65 évesnél idősebb, míg sok más tagállamban ugyanez a kategória csak nagyon alacsony részét teszi ki a halászoknak (Belgiumban és Németországban 1%, Finnországban pedig 2%);

O. mivel 2017-ben az uniós halászflottában foglalkoztatottak 52%-nak alacsony iskolai végzettsége volt, a középszintű végzettségűek aránya 24%, a felsőfokú végzettségűek aránya pedig 4% volt; mivel a halászati ágazatban dolgozók viszonylag nagy arányánál (az alkalmazottak 20%-a) ismeretlen az iskolai végzettség, ami fakadhat abból, hogy ezt érzékeny kérdésnek tekintik; mivel az iskolai végzettség szintje jelentősen eltér a tagállamokban: a portugál halászoknak csupán 1%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg Svédországban ez az arány 21%;

P. mivel 2017-ben az uniós halászflottában foglalkoztatottak többsége annak az országnak az állampolgára volt, ahol dolgozott (86%), őket követték az EU-n/EGT-n kívüli állampolgárok (8%), az ismeretlen állampolgárságúak (3%), valamint a más uniós tagállamok (3%) és az EGT (0,1%) állampolgárai; mivel a más tagállamok flottáiban dolgozó állampolgárok aránya nagymértékben változó: az ír flottában foglalkoztatottak 27%-a nem ír állampolgár, a belga flottában foglalkoztatottaknak pedig 36%-a nem belgiumi állampolgár volt; mivel ezzel szemben az olasz flotta munkavállalóinak 94%-a olasz származású volt, a portugál flotta munkavállalóinak 99%-a portugál állampolgár, és a bolgár flotta valamennyi alkalmazottja bolgár állampolgár volt;

Q. mivel 2017-ben az uniós halászflottában foglalkoztatottak 61%-a volt alkalmazott, 36%-a pedig hajótulajdonos, és tagállamtól függően nagy eltérések vannak a foglalkoztatási viszonyban: a belga flottában foglalkoztatottak 100%-a volt alkalmazott, Svédországban ez az arány azonban csak 28% volt;

R. mivel azonban a tagállamok és a halászati ágazatbeli partnerek többsége határozottan felhívja a figyelmet a halászati tevékenységből származó jövedelem bizonytalanságára néhány szegmensben, melynek hatására a fiatalok nem érdeklődnek a halászati tevékenység iránt, ami az elmúlt években egyre inkább súlyosbodott és további nehézségeket okoz a tevékenység fenntartása terén, a part menti közösségeket érintő munkahelymegszűnések problémái mellett;

S. mivel azonban a tagállamok és a halászati ágazatbeli partnerek többsége határozottan felhívja a figyelmet arra az immár legalább két évtizede ismert problémára, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a halászati tevékenység iránt, ami további nehézségeket okoz az egész iparág számára, és súlyosbítja a kontinens és a tengerentúli régiók part menti közösségeinek társadalmi problémáit;

T. mivel el kell ismerni és figyelembe kell venni a legkülső régiók sajátos jellemzőit és állandó strukturális korlátait; hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat fontos szerepet játszik e régiók társadalmi-gazdasági helyzetében, foglalkoztatásában és a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdításában, és hogy a fenntartható kék gazdaságban lehetőség van a foglalkoztatás növelésére; kiemeli, hogy a földrajzi elhelyezkedés kiváltságos helyzetbe hozza a legkülső régiókat a part menti és óceáni területek megfigyelése és ellenőrzése terén, és ezt a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni uniós erőfeszítésekhez kell felhasználni;

U. mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló uniós rendelet[7] csak a jogellenesen kifogott halakat veszi figyelembe, és nem garantálja, hogy a munkavállalói jogok és az alapvető emberi jogok halászhajók fedélzetén történő megsértésével kapcsolatba hozható halászatot is betiltsák;

V. mivel a FAO szerint a halászok túlélése hajóiktól függ, és a kockázatok a halászat típusától, a halászterülettől és az időjárási viszonyoktól, a hajó méretétől, a szállított felszereléstől és az egyes halászok feladataitól függően változnak; mivel a nagyobb hajókon a halászeszközök és egyéb nehéz felszerelések jelentős kockázatot jelentenek, és a legénység halálát vagy sérülését okozhatják, míg a kis hajók esetében az a kockázat lehet jelentős, hogy egy nagy fogás behúzása során felborulhat, a viharos tengeren elöntheti a víz, vagy hogy egy nagyobb hajó ráfut; mivel ezért az egyes halászati tevékenységekhez és a hajók méretéhez különböző biztonsági kockázatok kapcsolódnak;

W. mivel a tengeri balesetek és váratlan események tekintetében a halászhajók által végzett tevékenység az a tengeri tevékenység, amely nagyon sok hajó elvesztéséhez vezet, noha nem ez a legtöbb balesettel járó tevékenység; mivel 2018-ban 40%-kal nőtt a halászhajókat érintő váratlan események száma;

X. mivel a halászati ágazaton belül évente 32 ezer ember hal meg, a többé-kevésbé súlyos balesetek több ezer áldozatát nem is számítva; mivel ezenkívül – amint azt az ágazati szervezetek is kiemelték – az utóbbi években aggasztó mértékben nőtt a foglalkozási megbetegedések száma, amelyek ehhez a megterhelő munkához kapcsolódnak;

Y. mivel tehát a halászat minden szempontból megterhelő munka, amely a halászokra nézve komoly egészségügyi és biztonsági kockázatokkal jár; mivel az ILO már egy 2007-es egyezményben elismerte a tevékenység e jellemzőjét, és kérte az egyezményt ratifikáló országokat, hogy szavatolják a biztonságot és a tisztességes munkát az ágazatban dolgozók számára;

Z. mivel a váratlan események számának növekedése ellenére a halászhajókon bekövetkező balesetekből és váratlan eseményekből eredő halálesetek száma csökkenő tendenciát mutat, és az esetek túlnyomó többsége (62,4%) emberi tényezőknek tudható be, a rendszer, illetve a berendezések meghibásodása pedig a második leggyakoribb ok (az esetek 23,2%-a); mivel a három leggyakrabban jelentett tényező, amelyek hozzájárulnak a halászhajókon az emberi tevékenység miatt bekövetkezett balesetekhez, a biztonsági tudatosság hiánya, a tudás hiánya és a fedélzeti személyzet nem megfelelő munkamódszerei; mivel mindezeket a tényezőket nem lehet a halászatból származó bevételektől elkülönítve kezelni;

AA. mivel 2019-ben az EU-28 halászflottájában a hajók 64,9%-a legalább 25 éves volt[8], a teljes flotta átlagéletkora pedig 29,9 év volt[9], ami azt jelenti, hogy a flotta nagyon nagy része régi, és a legjobb üzemeltetési és biztonsági feltételek biztosítása terén nem lehet rá támaszkodni, ami növeli a kockázatokat, és megnehezíti a műveleteket;

AB. mivel a biztonsággal kapcsolatos kérdések – a halászati tevékenység egyöntetűen kockázatos szakmának minősül – a halászhajókon végzett munka nehézsége és a javadalmazási garancia hiánya jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a halászat iránt veszélyeztetve ezáltal a halászati ágazatban a generációs megújulást és a halászati ágazat egészének jövőjét;

AC. mivel a halászok tanúsítása és képzése egységességének, valamint e tanúsítványok és képzések tagállamok közötti elismerésének hiánya már két évtizede azonosított akadály, amelynek megoldása még mindig várat magára;

AD. mivel a közösségi flotta gazdasági teljesítményének eredményei 2003 óta általánosságban a halászok jövedelmének javulását, valamint a nyereség és az átlagos bérek éves növekedését jelzik, a flotta egészét figyelembe véve; mivel az egyes tagállamokra, a tengeri medencékre és a halászflottákra vonatkozó részletes elemzések alapján – a flotta típusaitól és a rendelkezésre álló kvótáktól függően – ezek a tendenciák nem mindenhol érvényesülnek, különös tekintettel a kisüzemi part menti flottákra;

AE. mivel a halállományok állapota ugyan általában véve javul az EU-ban, a HTMGB 2019-es éves gazdasági jelentése szerint a halászhajók száma, a halászati kapacitás és az ágazat által létrehozott közvetlen foglalkoztatás évről évre folyamatosan csökken;

AF. mivel egyes tagállamokban a halászok jelentős része alacsony, rendszertelen jövedelemmel rendelkezik, ami bizonytalanná teszi helyzetüket, és nem megfelelően férnek hozzá a szociális védelemhez; mivel mindez még inkább hozzájárul ahhoz, hogy a halászat egyre kevésbé vonzó a fiatalok számára;

AG. mivel a 2000. évi Bénodet-jelentésben felvetett kérdés: „A halak a tengerből származnak, de honnan érkeznek majd a leendő halászok?”, továbbra is aktuális, és két évtizeddel később tovább pontosítva a következőképpen tehetjük fel ismét: „A halak a tengerből származnak, a halászok pedig a halak és a tengerek őrei, de hogyan érhetjük el az ágazat generációs megújulását, és honnan érkeznek a leendő halászok?”;

AH. mivel azt is hangsúlyozni kell, hogy a tengeri-halászati tevékenység életszínvonal-emelkedési lehetőségeket teremtett és teremthet a jövőben;

AI. mivel azok a fiatalok, akik halászként szeretnének vállalkozást indítani, jelentős akadályokkal szembesülnek, különösen a halászati lehetőségek elosztási rendszerével és annak a halászhajók árára gyakorolt hatásával kapcsolatban;

AJ. mivel a Bizottságnak 2022. december 31-ig jelentést kell benyújtania a Parlamentnek és a Tanácsnak a közös halászati politika alkalmazásáról;

A tájékoztatás javítása és a halászati ágazatban dolgozó aktív népesség jellemzése

1. hangsúlyozza, hogy javítani kell a halászati és akvakultúra-termelési ágazatban, valamint az értéklánc egészében az aktív népességre vonatkozó információk uniós szintű, rendszeres és szisztematikus alapon, tagállamonkénti bontásban történő gyűjtésének és rendelkezésre bocsátásának módszerét;

2. emlékeztet arra, hogy a rendkívül széles körű „mezőgazdasági, erdészeti és halászati” ágazaton belüli statisztikai adatok összesítése elrejtheti vagy leplezheti az egyes ágazatokra negatív hatást gyakorló helyzeteket és eltéréseket; hangsúlyozza, hogy noha mindegyik elsődleges termelési ágazat, a tevékenységek nem kapcsolódnak egymáshoz, és a halászat esetében még csak nem is ugyanabban a környezetben vagy földrajzi területen zajlanak;

3. újfent hangsúlyozza, hogy az állományokkal és élőhelyekkel való gazdálkodáshoz hasonlóan a homogén módon és minden egyes tagállamra kiterjedően gyűjtött, megbízható, friss és kibővített idősoros adatokon alapuló jobb tudományos ismeretek elengedhetetlenek az ágazat társadalmi fejlődésének, különösen a foglalkoztatásnak a kezeléséhez és nyomon követéséhez, ami nélkül nem lehet nyomon követni és teljes körűen végrehajtani a közös halászati politika által szorgalmazott három fenntarthatósági pillér egyikét, a szociális pillért;

4. emlékeztet arra, hogy a különböző szervek által szolgáltatott adatok az uniós halászhajók legénységének elöregedését mutatják, de a halászati gazdálkodáshoz és a végrehajtott intézkedések kiigazításához hasonlóan az intézkedések irányításának, nyomon követésének és végrehajtásának földrajzi terület, halászflották és a használt halászeszközök szerint differenciált módon kell történnie;

5. felhívja az Európai Bizottságot, és különösen az Eurostatot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a foglalkoztatási tendenciák nyomon követését, nemcsak az összesített számok, hanem a halászati és akvakultúra-ágazat, illetve lehetőség szerint a kapcsolódó értékláncban részt vevő aktív népesség képzettségi szintje, korszerkezete és nemi összetétele tekintetében is, az ágazat gazdasági tevékenységének és teljesítményének konkrét módon történő nyomon követéséhez rendelkezésre álló adatokhoz hasonló részletes adatok szolgáltatása révén;

6. üdvözli a HTMGB uniós halászati ágazatra vonatkozó társadalmi adatokról szóló jelentését, amely átfogó áttekintést nyújt az EU adatgyűjtési keretrendszere alapján összegyűjtött társadalmi adatokról; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell ezen első jelentés következtetéseivel, és kéri ezért, hogy a társadalmi adatokról szóló jövőbeni HTMGB-jelentések finomítsanak a meglévő társadalmi mutatókon, és követeljék meg annak megfelelő meghatározását, hogy kit kell a halászati munkaerő részének tekinteni, továbbá elemzés céljából vezessenek be új elemeket a közös halászati politikán belüli átfogó társadalmi célkitűzésekhez, különösen a munkavállalók védelméhez, az oktatáshoz és képzéshez, a jövedelemhez és biztonsághoz, valamint az országos szintnél alacsonyabb megfelelő földrajzi skálához kapcsolódó mutatók beépítésével, figyelembe véve a regionális és akár a helyi viszonyok szükséges ismeretének elvét;

7. üdvözli az EU statisztikai szolgálatának, az Eurostatnak a Portugália, Spanyolország és Franciaország, valamint ezek legkülső régiói statisztikai szolgálataival együttműködésben létrehozott weboldalát, amely adatokat szolgáltat a legkülső régiókról[10]; sajnálja azonban, hogy továbbra sem szolgáltat adatokat a halászati ágazatról, tekintettel a tevékenység e régiók gazdasága szempontjából betöltött jelentőségére; sürgeti a Bizottságot és különösen az Eurostatot, hogy gyűjtsön alapos és naprakész információkat a kék gazdaságról és a halászati ágazat munkaerőpiacának változásáról, a halászok átlagkeresetének, képzettségi szintjének, nemek és korcsoportok szerinti részvételének változásáról, valamint ezeknek a tevékenységeknek a legkülső régiókban elért nagyságrendjéről és teljesítményéről;

A fedélzeti élet- és munkakörülmények javítása a biztonság javítása érdekében

8. rámutat arra, hogy bár a fedélzeti biztonsági feltételek javultak, különösen a nagyobb hajókon, az EMSA által 2018-ban nyilvántartásba vett váratlan események és balesetek száma az előző évhez képest 40%-kal nőtt, míg a halálesetek száma az utóbbi években folyamatosan csökkent;

9. emlékeztet arra, hogy az EMSA csak a 15 méternél hosszabb halászhajókat érintő tengeri balesetekbe és váratlan eseményekbe való beavatkozásért és az azokkal kapcsolatos adatok gyűjtéséért felelős, illetve olyan helyzetekért, amikor 15 méternél rövidebb hajók a 2009/18/EK irányelv[11] hatálya alá tartozó hajókat érintő balesetekben érintettek, így a halászhajókat érintő balesetek és váratlan események száma minden bizonnyal nagyobb, mint az EMSA éves jelentéseiben szereplő adatok;

10. megjegyzi, hogy az EU tengeri övezeteiben folytatott jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat tisztességtelen versenynek teszi k i az európai halászokat;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a nemzeti hatóságokat az olyan rendszerek beszerzésében, amelyek lehetővé teszik a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal kapcsolatos tevékenységek azonosítását és bejelentését;

12. emlékeztet arra, hogy a tengerészeti szakmai tevékenységek általában magas kockázatúnak és veszélyesnek minősülnek, különösen a halászat, és ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az uniós hajók 85%-a kisüzemi part menti hajó (melynek teljes hossza nem éri el a 12 métert), így nagyobb kockázatnak vannak kitéve kedvezőtlen időjárási körülmények között és a parthoz közeli helyeken végzett műveletek során;

13. hangsúlyozza, hogy a kisüzemi part menti hajók esetében nehezebb a menedékhelyek kialakítása és a munkakörülmények javítása, valamint a flotta jelentős hányadának elöregedett állapotával kapcsolatos kockázatokkal is számolni kell; hangsúlyozza, hogy ezek a hajók különösen sérülékenyek az éghajlatváltozással összefüggő súlyos meteorológiai eseményekkel szemben; hangsúlyozza, hogy állandó és összehangolt fellépésre van szükség minden szinten és minden olyan szakpolitikában, amelynek célja az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az azokhoz való alkalmazkodási képesség növelése, a reziliencia megerősítése, és ezzel egyidejűleg a halászok biztonsági feltételeinek garantálása;

14.  emlékeztet arra, hogy a part menti régiók és különösen a legkülső régiók hagyományosan függnek a halászattól, és már most is érintik őket az éghajlatváltozás következményei, és pénzügyi támogatásban kell részesülniük e következmények enyhítése, az azokhoz való alkalmazkodás és az ellenük való küzdelem, a halászati ágazaton belüli munkahelyek megszilárdítása és a fenntartható kék gazdaság kialakítása, illetve újak létrehozása érdekében;

15. felhívja a figyelmet arra, hogy a hajók, különösen a halászhajók fedélzetén a biztonsági feltételek javítására irányuló nemzetközi és uniós erőfeszítések ellenére a hajókra és a fedélzeten tartózkodó személyekre vonatkozó szabályokat és védelmi rendszereket megállapító nemzetközi egyezmények mindenekelőtt a nagyobb hajókra vagy az újonnan épített hajókra vonatkoznak, noha számos tagállamban nemzeti szabályozás van érvényben a rövidebb hajókon alkalmazandó védelmi intézkedésekre és életkörülményekre vonatkozóan;

16. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi egyezmények nem kötelező erejű munkaügyi és biztonsági előírások tekintetében eltéréseket engedélyeznek a kisüzemi hajók számára, ami ahhoz vezethet, hogy az élet- és munkakörülmények összességében kevésbé kedvezőek egyes flottaszegmensekben, illetve bizonyos tagállamokban dolgozó halászok számára; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek gyors és összehangolt intézkedéseket annak érdekében, hogy hasonló szabványos feltételeket alkalmazzanak, és ebben támogassák valamennyi halászhajót, hiszen azok a kis part menti közösségek gazdaságának és identitásának alappillérei;

17. újfent hangsúlyozza, hogy a fedélzeti élet- és munkakörülmények nem választhatók el a biztonsági feltételektől; úgy véli, hogy a hajók megfelelő korszerűsítése és a jó fedélzeti élet- és munkakörülmények javítják a halászati műveletek végzésének biztonsági feltételeit és lehetővé teszik, hogy a halászok jobban kipihenhessék magukat, ami közvetlen hatással van biztonságukra, mivel a halászhajókon bekövetkező balesetek és váratlan események nagy része továbbra is emberi hibához kapcsolódik, melyek a megfelelő ismeretek vagy képzés hiányából vagy fáradtságból adódnak;

18. úgy véli, hogy a hozzáférhető és megfelelően kialakított munkakörnyezet biztosítása – többek között a halászati és akvakultúra-ágazatban – az aktív és volt halászok, valamint a halászati ágazat fogyatékossággal élő munkavállalóinak munkaerő-piaci reintegrációja érdekében nagyobb társadalmi befogadáshoz vezetne, és hozzájárulna az ágazatban és a halászközösségekben a jövedelemtermelésre irányuló ösztönzők kialakításához;

19. emlékeztet arra, hogy a tengerészek, beleértve a halászokat is, gyakran nem tartoznak a tagállamok európai és nemzeti munkajogi keretének hatálya alá, mivel számos előírás nem alkalmazható e munkavállalók tevékenységi viszonyaira; emlékeztet arra, hogy amennyiben nem alkalmazhatók az általános munkaügyi rendszerek amiatt, hogy jövedelmeik a rendelkezésre álló kvóta szerint kifogott mennyiségektől függenek, gondoskodni kell arról, hogy a munkaügyi szabályozással kapcsolatos alapvető feltételek – megfelelően kiigazítva és az említett körülmények és a part menti és hagyományos ágazat sajátosságainak szem előtt tartása mellett – biztosítva és szavatolva legyenek a tengerészek és különösen a halászok számára, akik sok esetben tulajdonosai is a hajóknak;

20. emlékeztet a halászok azon jogára, hogy munkakörülményeik javításának egyik módjaként szakszervezetekbe tömörülhetnek és kollektív tárgyalásokat folytathatnak;

21. emlékeztet arra, hogy a halászat – az alkalmazott halászeszközöktől, a hajó méretétől, a működési területtől és az időjárási körülményektől függően – különböző, a fedélzeti élet- és munkakörülményekhez kapcsolódó kockázati tényezőket hordoz magában;

22. emlékeztet a nemzetközi szinten, különösen a torremolinosi jegyzőkönyv (1993) és a fokvárosi megállapodás (2012) révén tett előrelépésekre, amelyek célja a halászhajók biztonságára irányuló torremolinosi egyezmény (1977) módosítása és javítása, valamint arra, hogy a torremolinosi egyezmény a követelmények 2012-es csökkentése ellenére továbbra sem lépett hatályba, és sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem erősítették meg a torremolinosi egyezményt, hogy tegyék meg azt; emlékeztet arra, hogy a jegyzőkönyvet a 24 méteres és annál hosszabb halászhajók összehangolt biztonsági rendszeréről szóló 97/70/EK tanácsi irányelv ültette át az uniós jogszabályokba[12];

23. üdvözli az IMO 2005. évi, a kis halászhajók tervezésére, építésére és felszerelésére vonatkozó önkéntes iránymutatásainak kialakítását, emlékeztet azonban arra, hogy önkéntes iránymutatásként csupán útmutatóul szolgálhatnak, mivel nem jogi kötelezettségről vagy a kisüzemi part menti halászhajókra vonatkozó alapvető előírások szabványosításáról van szó; kiemeli, hogy néhány tagállam rendelkezéseket hozott a kis halászhajók építésére, biztonságára és lakhatóságára vonatkozóan, és ajánlja, hogy ezeket a szabályozásokat uniós szinten egységesítsék;

24. emlékeztet arra, hogy a közös halászati politika végső célja a halászati tevékenység társadalmi, környezeti és gazdasági fenntarthatóságának biztosítása; hangsúlyozza, hogy a halászok életszínvonalának jobb munka- és biztonsági feltételek kialakítása révén történő javítása az egyik olyan elem, amely előmozdítja a foglalkoztatást és a part menti közösségek fejlődését, és vonzóvá teszi az ágazatot a fiatalok számára, lehetővé téve a – többek között egészséges élelmiszer biztosítását is ellátó – tevékenység fennmaradásához szükséges generációváltást;

25. kiemeli, hogy a jelenlegi fejlemények sikeres kezelése – például a nyílt tengeri energiatermelés bővítése, a védett tengeri területek hatékony megvalósítása és a kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtása – vonzóbbá teheti a ágazatot a fiatalok számára; sürgeti a tagállamokat, hogy különítsenek el uniós forrásokat a munkahelyek támogatására, a fenntartható halászat előmozdítására és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására az ágazaton belül;

26. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a halászhajók fedélzetén a legszigorúbb biztonsági, munka- és életkörülményekre vonatkozó előírásokat alkalmazzák, a hajók méretétől függetlenül;

27. emlékezteti a tagállamokat, hogy az (EU) 2017/159 irányelv átültetési határideje, amely a ILO 188. sz. egyezményét (ILO C 188) építi be az Unió jogi keretébe, 2019. november 15. volt; emlékeztet arra, hogy az EU-ban nagyszámú önfoglalkoztató halász van, akik nagy részére az irányelv nem vonatkozik, és ezért a tagállamoknak ratifikálniuk kell a 188. számú egyezményt, hogy biztosítsák a halászok közötti tisztességes versenyt;

28. felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen ratifikálják az ILO 188. sz. egyezményét, hogy világszerte biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket a halászati vállalatok között, különös tekintettel a halászati ágazat erős nemzetközi dimenziójára; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges erőforrásokat ahhoz, hogy az egyezményt átültessék a nemzeti jogszabályokba, és hatékonyan alkalmazzák azt, adott esetben a hajóosztályozó vállalatokra ruházva át az ellenőrzési és okmánykiadási funkciókat, tekintettel arra, hogy egyes országokban jelenleg problémákat okoz e funkciók összehangolása;

29. sürgeti a Bizottságot, hogy egy harmonizált ellenőrzési rendszer bevezetése érdekében a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elő kiegészítő irányelvjavaslatot, amely az ellenőrzésre és a teljesítésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, ahogy az a tengeri szállítás esetében megtörtént;

30. hangsúlyozza, hogy a jóléti mechanizmusok kialakításakor figyelembe kell venni a halászok munkájának nehéz jellegét, például úgy, hogy az átlagos munkavállalóknál korábban garantálják számukra a nyugdíjba vonulási jogot, anélkül hogy szankcionálnák őket ezért;

31. üdvözli, hogy az új Európai Tengerügyi és Akvakultúra-alap (ETHA) jelentősen hozzájárul a közösségi hajók munka- és életkörülményeinek, valamint biztonságának javításához, és megoldásokat talál e feltételek javítására a halászati kapacitás növelése nélkül, különös tekintettel a kisüzemi part menti halászhajókra; hangsúlyozza, hogy az ETHA hozzájárul a halászat és a kék gazdaság fenntarthatóságához, hozzájárulva az ENSZ 14. fenntartható fejlesztési céljának megvalósításához;

32. úgy véli, hogy a közös halászati politikába a környezeti célkitűzésekkel párhuzamosan átfogó társadalmi célokat kell beépíteni, elismerve, hogy a halászhajók fedélzetén dolgozó munkavállalók jólléte elengedhetetlen az ipar jövője szempontjából;

33. rámutat arra, hogy egyértelmű ellentmondás van a közös halászati politika és a szociális jogszabályokban – például az ILO C188 halászati munkaügyi egyezményben, amelyet az (EU) 2017/159 irányelv ültetett át az európai jogszabályokba – meghatározott követelmények között; hangsúlyozza, hogy e jogi szövegek szerint a 24 méteres vagy annál hosszabb hajók esetében a fedélzeten kötelezően nagyobb helyet kell biztosítani, miközben akadályozzák, hogy a halászati ipar bővítse a fedélzeten lévő tereket; rámutat arra az ellentmondásra, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az ILO 188. sz. egyezményében meghatározott normákat és a közös halászati politika szabályait is, ami lehetetlenné teszi a kötelezettség teljesítését; sürgeti a Bizottságot, hogy az ETHA keretében határozzon meg alternatív képleteket a halászati kapacitás mérésére, és ismételten megerősíti, hogy meg kell engedni a hajók bruttó űrtartalmának növelését, ha a többlet űrtartalomra a legénység biztonságának és kényelmének javítása miatt van szükség (más néven szociális vagy biztonsági űrtartalom), és hogy ezeknek a műveleteknek támogathatónak kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a fedélzeten a konyha, a kabinok, a WC-k vagy a rekreációs területek számára kijelölt tereknek semmi közük nincs a hajó azon képességéhez, hogy megtalálja, kifogja vagy tárolja a halakat, azaz nincsenek összefüggésben a halászati kapacitással.

34. emlékeztet arra, hogy az európai flottában a hajók átlagos életkora 23 év, a kisüzemi hajók esetében pedig akár a 40 évet is meghaladhatja; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli ETHA-nak tartalmaznia kell egy stratégiát, amely a halászati kapacitás növelése nélkül korszerűsíti a flottát;

35. hangsúlyozza továbbá, hogy rendszeresen nyomon kell követni a 2009/18/EK irányelv hatálya alá nem tartozó hajókat érintő váratlan eseményeket és baleseteket, és uniós szinten egységes és szisztematikus módon statisztikai adatokat kell gyűjteni azokról, mivel csak ezen adatok földrajzi területek, flották és használt halászeszközök szerinti alakulásának nyomon követése és értékelése révén lehet majd olyan megoldásokat találni, amelyek csökkentik és megelőzik az ilyen balesetek előfordulását, különösen a helyi és a part menti halászhajók esetében;

36. javasolja, hogy a Bizottság ezzel összefüggésben fontolja meg az EMSA küldetésének kibővítését, lehetővé téve továbbá az ügynökség számára, hogy végrehajtsa ezt a nyomon követést és rendszeres tájékoztatást nyújtson róla;

37. úgy véli továbbá, hogy más feltételeket kell megteremteni a halászati tevékenység fenntartása és az ágazatban az új generáció utódlásának biztosítása érdekében, ideértve a kikötői infrastruktúra korszerűsítésébe történő beruházásokat is;

A képzés javítása és a képzés európai szintű elismerésének biztosítása

38. felhívja a figyelmet arra, hogy úgy tűnik, a Bénodet-jelentés, amely azonosította a fiatalok halászat iránti érdeklődésének hiányával kapcsolatos problémákat, és rámutatott a halászok képzési és képesítési rendszereinek összetettségére és az e rendszerek tagállamok közötti eltéréseire, feledésbe merült, és e téren két évtized elteltével sem történt jelentős előrelépés; kiemeli, hogy uniós szinten harmonizálni és egységesíteni kell a tengeri és halászati képzéssel kapcsolatos követelményeket és eljárásokat, továbbá a fedélzetre szállás eljárásait és feltételeit;

39. emlékeztet arra, hogy a tagállamok közötti, illetve a harmadik országokból az EU-ba irányuló munkaerő-áramlás fokozódik, és hogy az ebből adódóan az ágazatban lehetségessé váló generációs megújulást továbbra is akadályozza a halászok képzési és képesítési rendszerei szabványosításának hiánya; kiemeli, hogy ezeket a rendszereket egységesíteni kell uniós szinten, továbbá hozzá kell azokat igazítani a STCW és STCW-F-rendszerek követelményeihez;

40. hangsúlyozza, hogy ez gyakorlatilag aláássa a személyek szabad mozgását, amely az EU egyik alapvető, a Szerződések számos rendelkezésében tükröződő értéke;

41. emlékeztet arra, hogy még abban az esetben is, amennyiben egy nem uniós ország halásza egy tagállamban el tudja ismertetni a halászati területre vonatkozó munkáltatói igazolását, az adott tagállamban megszerzett elismerés nehezen segíti elő, hogy egy másik tagállamban munkához jusson ugyanezen feladatok ellátása céljából;

42. hangsúlyozza, hogy a tengeri tevékenységek egyéb területein – legyen szó akár szabadidős, akár szakmai tevékenységekről – jelentős előrelépés történt a képzés nemzetközi elismerése felé, függetlenül attól, hogy azt melyik országban szerezték, csupán az szükséges hozzá, hogy fokozzák az együttműködést az alapképzés elismerése céljából, és azt az egyes tagállamok vagy harmadik országok nemzeti oktatási rendszerei által, illetve nemzetközileg elismert iskolákban vagy oktatási intézményekben tanítsák;

43. megjegyzi, hogy az 1995. évi STCW-F-egyezmény értelmében az IMO számos alapvető előírást állapít meg a képzési és biztonsági feltételekre vonatkozóan, beleértve a halászhajók valamennyi típusára és méretére vonatkozó biztonsági képzési minimumkövetelményeket; és emlékeztet arra, hogy ez az egyezmény 2012 szeptembere óta hatályban van, de csak azokban az országokban alkalmazandó, amelyek azt ratifikálták; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem erősítették meg ezt az egyezményt;

44. emlékeztet arra, hogy a képesítések és tengerbiztonsági bizonyítványok EU-n belüli kölcsönös elismerése növelni fogja a személyzet mobilitását, és vonzóbbá fogja tenni a tengerészeti szakmákat a fiatal generációk számára; úgy véli, hogy a tanúsítványok elismerése nem járhat túlzott pénzügyi és bürokratikus terhekkel;

45. megjegyzi, hogy bár az Európai Unió az 1993. évi torremolinosi jegyzőkönyvet a 97/70 /EK irányelvvel, a 2007. évi halászati munkaügyi egyezményt pedig az (EU) 2017/159 irányelvvel átültette az uniós vívmányokba, a biztonsági képzés tekintetében ez idáig nem járt el ilyen gyorsan és határozottan; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak az STCW-F részes felévé válására vagy az ahhoz való csatlakozásra való felhatalmazásáról szóló (EU) 2015/799 határozat[13] eredménytelennek bizonyult, mivel a tagállamok ratifikációs és csatlakozási aránya továbbra is alacsony; emlékeztet arra, hogy az (EU) 2017/159 irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy jogszabályokat fogadjanak el a halászok képzéséről és képesítéséről; ezért hangsúlyozza, hogy a halászok biztonsági képzésére vonatkozó uniós jogszabályoknak túl kell lépniük az STCW-F-ben meghatározottakon azáltal, hogy az uniós halászflotta többségét alkotó, 24 méternél rövidebb valamennyi halászhajóra is szabványokat vezetnek be; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az STCW-F uniós vívmányokba történő átültetéséről szóló irányelvre annak érdekében, hogy befejezzék a halászat során a tengeri biztonság garantálására irányuló nemzetközileg elfogadott minimumszabályok uniós jogba való végrehajtását;

46. rámutat, hogy noha a gyakorlati ismeretek és a gyakorlati munkatapasztalat megszerzése szilárd alapot biztosít, amely számos tagállamban továbbra is érvényes a halászok képzése tekintetében, a szükséges ismeretek megfelelő elismerésének egyetlen módja a gyakorlati tapasztalatot is értékelő hivatalos tanúsítás; megjegyzi, hogy a hivatalos tanúsítás nemcsak a halászok személyes státuszát erősíti, hanem e szakma társadalmi elismerésének egy formáját is biztosítja;

47. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halászati ágazatban dolgozók, különösen a fiatalok és az ilyen munkában érdekelt személyek méltányos és inkluzív hozzáférést kapjanak a tanácsadáshoz, a minőségi szakmai gyakorlatokhoz és a szakképzéshez, ezáltal lehetővé téve számukra, hogy alkalmazkodjanak az új piaci trendekhez, például a bioélelmiszerekhez, a rövid ellátási láncokhoz, a szakosodott turizmushoz, valamint a helyi termékek új technológiák alkalmazásával történő értékesítéséhez és promóciójához; megerősíti, hogy a megfelelő és célzott oktatás és képzés elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatalokat a part menti halászati tevékenységek és hagyományok fenntartására ösztönözzék;

48. megjegyzi, hogy bár az európai finanszírozást olyan oktatási intézményekbe és iskolákba fektették be, amelyek magas szintű szakképzést és képesítést nyújtanak a kék gazdaságban, annak legrégebbi tevékenységi ágazatát, a halászatot, még mindig nehezen fogadják el az ilyen intézményekben, kivéve a regionális vagy nemzeti oktatási vagy képzési programok keretében, a megszerzett ismeretek európai elismerése nélkül; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a halászati képzés szabványosítása és típusjóváhagyása, valamint a tagállamok közötti együttműködés felé kell elmozdulni; e célból támogatja az ETHA és az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) forrásainak teljes körű kihasználását;

49. üdvözli, hogy az Európai Szociális Alapot (ESZA) széles körben használták fel a part menti és vidéki területek újjáélesztésére; emlékeztet arra, hogy támogatni kell a halászokat karrierjük parton történő folytatásában, ha egészségügyi okok, munkaerőpiaci változások vagy más tényezők miatt nem tudnak tovább dolgozni a tengeren; úgy véli, hogy az uniós alapoknak, különösen az ESZA-nak támogatniuk kell a zökkenőmentes szakmai átmenetet, többek között az egész életen át tartó tanuláson keresztül;

50. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a halászok különböző kategóriáira vonatkozó egységes képzési és képesítési rendszer közös alapjainak kialakítására, lehetővé téve egy adott tagállamban megszerzett képesítés európai szintű, gyors elismerését; úgy véli, hogy ennek magában kell foglalnia egy az Unión kívül megszerzett bizonyítványok elismerésére vonatkozó eljárást, amely összeegyeztethető az európai képzés-elismerési rendszerrel, megkönnyítve a halászok Unión belüli mozgását;

51. megjegyzi, hogy a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv[14] nem határoz meg minden halász számára egységes képzési és képesítési szintet, és akadályozza a halászok tagállamok közötti mozgását; emlékeztet arra, hogy míg az Unió az STCW-egyezmény alapján egyedi, eltérő szabályokat vezetett be a tengerészek szakképzettségét tanúsító bizonyítványok elismerésére, a Bizottság mindeddig nem javasolt az STCW-F egyezményben előírt egyedi szabályokat a halászok szakképzettségét tanúsító bizonyítványok elismerésére; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az STCW-F egyezmény rendelkezéseivel összhangban javasoljon egyedi intézkedéseket a halászok szakképzettségét tanúsító bizonyítványok elismerésére, ne csak az európai halászok számára, hanem azon, nem uniós országok polgárai számára is, amelyek ratifikálták az STCW-F egyezményt, vagy csatlakoztak ahhoz;

52. emlékeztet arra, hogy az ETHA célja, hogy hozzájáruljon a közös halászati politika teljes körű végrehajtásához, e cél elérése érdekében a halászoknak megfelelő képzésben és tanúsításban kell részesülniük, ami megköveteli, hogy a finanszírozás egy részét a meglévő és a belépő halászok képzésére és képesítésére különítsék el; hangsúlyozza, hogy az ETHA által megkövetelt adminisztratív terhek a források – különösen a kisüzemi halászok képzésére irányuló – felhasználásának korlátozásához vezettek, és hogy az új ETHA-nak felül kell kerekednie ezeken a nehézségeken annak érdekében, hogy hatékonyan hozzájáruljon a személyzet képzéséhez;

53. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az ETHA és az ESZA+ végrehajtási adatai meghatározzák az egyes tagállamok által az oktatással, képzéssel, foglalkoztatással és társadalmi befogadással kapcsolatos regionális szükségletek kielégítésére felhasznált pontos költségvetést;

54. rámutat, hogy miközben egyre több követelmény szükséges a hajófedélzeti munkavégzéshez, a képzési kínálat gyér, ami néha leállásra kényszeríti a hajókat a legénység kötelező szárazföldi képzése miatt; felhívja az EU-t, hogy segítse elő a tanfolyamok felgyorsítását és a fedélzetre szállás megkönnyítését a képzési napok lebonyolítása során, és ösztönözze az új technológiák révén, távoktatással zajló tanfolyamokat;

55. hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat intelligens, reziliens és fenntartható növekedéséhez elengedhetetlen a tudás és az innováció;

56. rámutat, hogy mivel a kék gazdaság, a körforgásos gazdaság, a halászat és a gasztronómiai turizmus új munkahelyeket eredményezhet, célszerű volna egy előretekintő szakképzés kialakítása ezekhez az új szakmákhoz és ezen ágazatok képzési igényeihez kapcsolódóan, ahogy azt a tengerészeti ágazatban javasolták;

A nemek közötti egyenlőség biztosítása a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén

57. kiemeli, hogy bár a rendelkezésre álló statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők a termelőhalászatban foglalkoztatottak csupán 12%-át teszik ki, számos hajó, különösen a kisüzemi part menti halászhajók sok esetben kis családi vállalkozásként működnek, ahol minden szükséges logisztikai és adminisztratív támogatást informális alapon olyan nők nyújtanak, akik hivatalosan semmilyen más foglalkoztatási formában nem vállalnak munkát;

58. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a halászok hozzáférjenek képzéshez és képesítéshez, különösen szezonális és részmunkaidős foglalkoztatás esetén;

59. rámutat arra, hogy vannak olyan tagállamok, amelyekben az ilyen nem hivatalos kisegítő tevékenység nem keletkeztet fizetésre, szociális támogatásra, nyugdíjra vagy munkahelyi megbetegedéssel kapcsolatos szolgáltatásokra való jogosultságot az érintett nők számára, és amennyiben a hajók működését felfüggesztik, ideiglenesen leállítják vagy megszüntetik, csak a hivatalosan elismert munkavállalók jogosultak szociális ellátásokra, ezáltal növelve a munkavállalók között fennálló egyenlőtlenségeket; kiemeli, hogy a tagállamoknak teljes mértékben professzionálissá kell tenniük e nők munkáját azáltal, hogy elismerik szerepüket és integrálják őket a nemzeti szociális védelmi rendszerekbe;

60. hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy vonzóvá tegyék a halászati tevékenységet a fiatalok számára, biztosítani kell a nemek közötti egyensúlyt, és figyelembe kell venni a nők a halászati ipar egészében betöltött szerepét, a halak kifogásától kezdve a hajók kezelésén át az akvakultúráig és a halászati termékek forgalmazásáig és feldolgozásáig, továbbá a tudományban és az igazgatásban betöltött szerepüket is;

61. felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kezdeményezéseket a nők halászatban végzett munkájának elismerése és a nemek közötti egyenlő fizetség biztosítása érdekében; emlékeztet arra, hogy a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia előírja, hogy a vonatkozó uniós alapoknak támogatniuk kell a nők munkaerőpiaci részvételét, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyt előmozdító intézkedéseket, elő kell mozdítaniuk a gondozási létesítményekbe irányuló beruházásokat, támogatniuk kell a női vállalkozókat, és küzdeniük kell a nemi szegregáció ellen;

62. úgy véli, hogy nincs ok a nők e szakmából való kizárására vagy e szakma általuk való gyakorlásának akadályozására, amint azt a női halászok és halászhajó-parancsnokok növekvő száma is mutatja;  megállapítja, hogy szerencsére számos, a halászati ágazatban foglalkoztatott nőket képviselő, különösen aktív szervezet működik, különösen az uniós halászati tanácsadó testületekben és az ágazati szövetségekben;

63. üdvözli, hogy néhány uniós országban női szervezeteket hoztak létre a halászati ágazatban; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák új egyesületek érvényesülését és alapítását, hogy a nők nagyobb láthatóságot kapjanak és több segítségben részesüljenek;

64. úgy véli, hogy bár a nők szerepe a halászati ágazatban gyakran informális, gazdasági és társadalmi elismerést és megfelelő fizetést kell biztosítani számukra; és hogy a tevékenységükkel kapcsolatos információk javítása, valamint e tevékenységek előmozdítása és láthatósága nemcsak személyes és társadalmi fejlődésükhöz járul hozzá, hanem a nők halászatban betöltött szerepével kapcsolatos tévhitek eloszlatásához is;

65. úgy véli, hogy a jelenlegi kapacitásmérési szabályok veszélyeztetik a nők hozzáférését az ágazathoz, mivel a magánéletük és jóllétük garantálása érdekében külön kabinokra, WC-kre és zuhanyzókra van szükség;

66. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre intézkedéseket a kék gazdaságban – különösen a halászatban, a kagylóhalászatban, az akvakultúrában és a konzerviparban – részt vevő nők képzettségének javítása érdekében, és mozdítsák elő a tengeri ágazat ellátási láncához való hozzájárulásuk hivatalos elismerését; szükségesnek tartja továbbá annak biztosítását, hogy az ETHA finanszírozása a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó kereten belül és azon túl jelentősen hozzájáruljon a nők és férfiak közti egyenlő bánásmódhoz a tengeri halászati ágazatban, mivel az különösen olyan intézkedésekhez van rendelve, amelyek célja a nők élet-, munka- és biztonsági körülményeinek javítása a halászhajók fedélzetén, valamint az ehhez szükséges változtatások biztosítása;

A halászati szakma előmozdítása és az ágazat generációs megújulása

67. emlékeztet arra, hogy az EU, amely a halászati termékek legnagyobb egységes piaca, a világ összes fogásának csupán 6%-át teszi ki, és nagymértékben függ a nem uniós országokból származó halászati és akvakultúra-behozataltól; rámutat, hogy e behozatalok egy része az európai tőkével rendelkező vállalatoknak és hajóknak köszönhető;

68. emlékeztet arra, hogy a KHP-előírások a legszigorúbbak közé tartoznak, és jelentős mértékben hozzájárulnak a tevékenység környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságához, és hogy bár még mindig van mit javítani, az elmúlt évtizedekben megvalósult előrelépések azt mutatják, hogy van lehetőség egy jobb halászat kialakítására, amely hozzájárul egyrészt az állományok és élőhelyek fenntarthatóságához, másrészt a halászok és hajótulajdonosok jövedelmének növekedéséhez;

69. hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat környezeti és társadalmi fenntarthatóságára vonatkozó magas szintű normák előmozdításának – egyéb tényezők mellett – kulcsszerepe van abban, hogy a halászok új generációját vonzzák az ágazatba, és hosszú távú gazdasági stabilitást biztosítsanak az ágazat számára;

70. felhívja az EU-t, hogy vizsgálja meg az olyan intézkedések értékét, mint a mesterséges zátonyok elhelyezése kizárólagos gazdasági övezeteiben a tengeri élővilág védelme érdekében;

71. hangsúlyozza, hogy az ágazat helyzetének romlásához vezető tényezők egyike az ágazatnak nyújtott uniós támogatás folyamatos csökkenése az egymást követő többéves pénzügyi keretekben, és különösen a halászati ágazatot és a közös piacszervezést támogató finanszírozás csökkentése; megismétli ezért, hogy jelentősen fokozni kell az ágazatnak nyújtott uniós pénzügyi támogatást;

72. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat,  hogy tegyék meg a támogatási rendszerek és eszközök – többek között a finanszírozás – fenntartásához és fellendítéséhez szükséges intézkedéseket a kínálat koncentrációjának előmozdítása érdekében, többek között azáltal, hogy valódi támogatást nyújtanak a termelői szervezetek létrehozásához és működéséhez, különösen a kisüzemi part menti és a kisüzemi halászat számára;

73. hangsúlyozza, hogy az operatív programoknak – a szükséges pénzügyi támogatás biztosításával – ösztönözniük kell a termelői szervezeteket abban, hogy az értékláncon belül közvetlenül értékesítsék termékeiket, ami eszközt kínál a termelés értékének növelésére és a halászati termékek hozzáadott értékének javítására;

74. felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben hozzon létre és vezessen be támogatási mechanizmusokat a kisüzemi és part menti halászat számára, amelyek lehetővé teszik az ágazat e részében felmerülő sajátos problémák kezelését;

75. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy létrehozzák a sajátos minőségű hagyományos termékek hazai piacát, amelyet a vásárok, a kisvállalkozások és a vendéglátóipar támogatnak, mivel ez növelné a helyi termékek hozzáadott értékét, és elősegítené a helyi fejlődést;

76. felszólítja a Bizottságot, hogy egyes mezőgazdasági termékek mintájára vegye fontolóra a magasabb hozzáadott értéket képviselő feldolgozott halászati termékek – ideértve a konzerveket is – forgalmazásának népszerűsítését, valamint gondolja át az uniós halászati termékeinek külső promóciós programjait, beleértve azok nemzetközi kiállításokon és vásárokon történő bemutatását is;

77. rámutat arra, hogy a halászati ágazat központi szerepet játszik a társadalmi-gazdasági helyzet, a foglalkoztatás, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása szempontjából a legkülső régiókban, amelyek gazdaságát állandó strukturális korlátok sújtják, és amelyek kevés lehetőséggel rendelkeznek a gazdasági diverzifikációra; ezért alapvető fontosságúnak tartja a halászati ágazat uniós támogatásának fenntartását és fokozását ezekben a régiókban, különösen azzal a céllal, hogy ellensúlyozzák a távoli fekvéssel járó többletköltségeket egyes legkülső régiókból származó bizonyos halászati termékek értékesítése során; rámutat a legkülső régiók halászati ágazata értékláncainak sajátosságaira, és fenntartja, hogy különleges támogatásra van szükség e láncok megerősítéséhez és a piacokhoz való hozzáférés megkönnyítéséhez, amely cél nem csupán egy kifejezetten a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program (POSEI) visszaállításával valósítható meg a halászat számára, hanem a közlekedés POSEI-rendszerének létrehozásával is, amelynek célja meghatározott kereskedelmi útvonalak létrehozása és működtetése;

78. hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell a halászati tevékenység folyamatosságáról és a szükséges generációs megújulásról, valamint biztosítani kell a halászati tevékenység és a halászat fontosságának nagyobb társadalmi elismertségét, hiszen az ágazat jó környezeti állapotban lévő élőhelyeken fenntartható módon kitermelt egészséges élelmiszerek biztosítása révén hozzájárul az európaiak egészséges étkezéséhez;

79. hangsúlyozza, hogy a halászok jelentős mértékben hozzájárulnak a tudományos ismeretek fejlődéséhez azáltal, hogy közvetlenül részt vesznek a halászati adatok gyűjtésében, valamint együttműködnek a tudománnyal a tengeri környezet, a fajok és az élőhelyek állapotára vonatkozó további információk biztosítása és azok tudományos célú megőrzésére terén;

80. megjegyzi, hogy a halászok képzése fontos szerepet játszhat a halászati tevékenységekben való részvétel és azok természetvédelemhez való hozzájárulásának folytatásában, támogatva a fenntarthatóbb halászati technikák alkalmazását és használatát, összhangban a közös halászati politikának az erőforrások fenntartható kiaknázására vonatkozó célkitűzéseivel;

81. rámutat arra,  hogy a legkülső régiókban a tengerkutatási és innovációs potenciál fejlesztése elengedhetetlen a kék gazdaság növekedésének előmozdításához ezekben a régiókban; hozzáteszi továbbá, hogy az egyedi jellemzőiket ismerő egyetemeiket bevonó nemzetközi kutatási hálózatokban való részvételük erősítése segítheti a legkülső régiókat innovációs rendszereik javításában és a munkahelyteremtésben; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ellássa ezeket a régiókat a biológiai sokféleség hatékony tanulmányozásához és hasznosításához szükséges eszközökkel;

82. hangsúlyozza a közös halászati politikának a szelektív halászat előmozdítására irányuló célkitűzését,  valamint a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló uniós célkitűzést; kiemeli az alacsony kibocsátású kutter flotta és az innovatív halászati technikák felé tett előrelépést, amelyek hozzájárulnak mind a 2050-es cél, mind a szelektivitási célkitűzés eléréséhez; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze és kezelje kiemelten ezeket a fejlesztéseket annak érdekében, hogy az innováción keresztül távlati lehetőségeket biztosítson az ágazat számára;

83. rámutat a hajógyártás közös fejlesztésére és a „hármas zéró” tudományos megközelítésre: nulla kibocsátás, nulla hulladék, nulla fedélzeti baleset, ösztönözve azt, hogy az európai flották hajóit – ideértve a kisüzemi halászflottákat is – az elsősorban gazdasági szempontok érvényesítése helyett körforgásosabb, hatékonyabb és fenntarthatóbb irányvonalak mentén alakítsák ki;

84. hangsúlyozza, hogy a halászok még inkább hozzájárulhatnak a tudományos ismeretek fejlődéséhez, amennyiben a távoli eszközök, például műholdak és egyéb eszközök által gyűjtött környezeti információk hitelesítéséhez szükséges helyi adatok rögzítésére és összegyűjtésére vonatkozó speciális képzésben és oktatásban részesülnek; hangsúlyozza,  hogy az egyetemek és a tengeri kutatóközpontok a tengeri iskolákkal együttműködésben fontos szerepet játszanak a halászok abból a célból való képzésében, hogy megfeleljenek ennek az igénynek; hangsúlyozza, hogy 2019-ben a több mint 81 000 különböző méretű halászhajóból álló uniós flotta számtalan platformot biztosított, amelyek szinte napi szinten folyamatosan gyűjtötték a halászati és egyéb tengeri adatokat; megjegyzi, hogy ez egy olyan eszköz, amelyet megfelelő ösztönzőkkel fel lehet és fel kell használni még több adat összegyűjtésére Európa és a világ tengereiről; sürgeti a hivatalos tudományos halászati tanácsadó testületeket, például a Nemzetközi Tengerkutatási Tanácsot (ICES) vagy a HTMGB-t, hogy használják ki jobban az uniós flotta által gyűjtött adatokat;

85. rámutat arra, hogy a fiatalok bevonása és a generációs megújulás nemcsak a kék gazdaság legrégebbi tevékenységének folytonosságát biztosítja, hanem a part menti területeken és a környező vidéki területeken élő lakosságot is, megőrizve számos part menti közösség kulturális örökségét; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a fiatalabb generációk tájékozottabbak legyenek, és új ismeretekkel felvértezve jobban tudatában legyenek a fenntarthatósági kérdéseknek, valamint annak, hogy mindenkinek hozzá kell járulnia az éghajlatváltozás kezeléséhez és leküzdéséhez, amely a legsúlyosabb hatással van a tengeri és part menti területekre világszerte;

86. úgy véli, hogy a halászati ágazat több fiatal számára lenne vonzóbb, ha más, feltörekvő ágazatokhoz, így például az idegenforgalomhoz kapcsolódna, amelyek egyben ki is egészítenék azt; ezzel összefüggésben sürgeti a tagállamokat és régióikat, hogy csökkentsék a bürokráciát a halászati turizmusban, amely jövedelemforrást kínál; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a meglévő uniós programok keretében mozdítsa elő a tengeri tevékenységekhez kapcsolódó tárgyi és szellemi örökség helyreállítását célzó tartalékkereteket, megőrizve a part menti közösségek identitását és optimalizálva ezen örökség turisztikai célú felhasználását;

87. megjegyzi, hogy a környezet védelmének kérdése egyre jobban aggasztja az európai fiatalokat; hangsúlyozza a fenntartható halászati gazdálkodás fontosságát abban, hogy az ágazat vonzó legyen a fiatal halászok számára; kéri, hogy ne csak annak érdekében népszerűsítsék a kis hatást kifejtő halászatot, hogy csökkentsék a halászati tengeri környezetre gyakorolt hatását, hanem azért is, hogy vonzóvá tegyék az ágazatot a halászok új generációi számára;

88. rámutat arra, hogy a halászati turizmusban jelentős kiaknázatlan lehetőségek rejlenek;

89. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halászokat bevonják az együttműködésen alapuló és közösségi alapú tengeri területrendezésbe a tengeri környezet fenntartható fejlődése és védelme érdekében;

90. hangsúlyozza az óceánokkal kapcsolatos ismeretek fontosságát, amelyeknek elő kell mozdítaniuk a digitális jártasságot és a halászati tevékenységek digitalizálását; kiemeli, hogy az idősebb felhasználók készségeinek javulása ellenére a szoftveralkalmazások könnyebbek és intuitívabbak a fiatalabb generációk számára a jelenleg felülvizsgálat alatt álló új halászati ellenőrzési rendelet szerinti adatgyűjtés és -nyilvántartás, vagy a halászok tengeri biztonságának, munkakörülményeinek és jólétének javítására szolgáló új alkalmazások és berendezések használata tekintetében;

91. üdvözli az EU-ban végbemenő stratégiai változásokat, különösen a zöld és digitális átállást, amelyeknek hozzá kell járulniuk a meglévő munkahelyek védelméhez, valamint a halászattól erősen függő területeken új és minőségi munkahelyek létrehozásához, valamint e területek gazdasági fejlődésének további fellendítéséhez; hangsúlyozza, hogy fontos megőrizni a halászati ágazatban a hagyományos foglalkozásokat, kiegyensúlyozott átmenettel, hogy elkerülhető legyen az idősebb halászok által szerzett tapasztalatok hozzáadott értékének elvesztése; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egész életen át tartó tanulási rendszereket a készségek naprakészen tartása és valamennyi korcsoport számára új lehetőségek teremtése érdekében;

92. rámutat arra, hogy a halállományok védettségi helyzetének javulása növelte a halászok termelékenységét és átlagkeresetét, valamint hozzájárult a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez; megjegyzi, hogy a halászok egyre nagyobb mértékben vesznek részt az összes tengeri hulladék begyűjtésében, ideértve többek között az elveszített vagy elhagyott halászeszközöket is, és hogy ökológiai hozzájárulásukat e tekintetben el kell ismerni, illetve ösztönözni és megfelelően jutalmazni kell; hangsúlyozza e tekintetben annak lehetőségét, hogy fontolóra vegyék a tengeri hulladék gyűjtésével kapcsolatos új tevékenységek és kiegészítő bevételi források létrehozásának, valamint a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia végrehajtásának támogatását;

93. hangsúlyozza, hogy a halállományokkal való fenntartható gazdálkodás és a halászati kvótáknak a maximális fenntartható hozamot előállítani képes biomasszaszint feletti szintre való helyreállítására és fenntartására irányuló célkitűzéssel összhangban történő meghatározása kulcsfontosságú egy olyan gazdasági környezet megteremtéséhez, amelyben a fiatalok elég bíznak ahhoz, hogy megvalósítsák a halászokká váláshoz szükséges beruházásokat;

94. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak létre kell hozniuk az ahhoz szükséges gazdasági ösztönzőket és kikötői infrastruktúrát, hogy összegyűjtsék és megfelelően újrafeldolgozzák a fiatal halászok által összeszedett hulladékokat és műanyagokat, amiért cserébe pénzügyi nyereségre tehetnek szert a fő tevékenységük mellett;

95. felhívja a tagállamokat, hogy a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU rendelet 17. cikkével összhangban a rendelkezésükre álló halászati lehetőségek elosztásakor az életkorhoz kapcsolódó kritériumokat is alkalmazzanak;

96. üdvözli, hogy a 2021–2027 közötti időszakra szóló, új ETHA támogatást és segítséget fog nyújtani a hajó vagy halászati vállalkozás első beszerzésében részt vevő fiatal halászok számára; hangsúlyozza,  hogy nem csupán a tengeri halászati tevékenységeket, hanem a halászati vállalkozások vezetését és az akvakultúrát is vonzóvá kell tenni a fiatalok számára, ezáltal biztosítva a generációs megújulást az egész ágazatban; felhívja a tagállamokat, hogy az akadályok felszámolása és a halászati ágazatban karriert kezdeni kívánók támogatása révén mozdítsák elő ezt a megújulást, és foglalkozzanak olyan kérdésekkel, mint a kezdeti vállalkozásindítás magas költsége, a halászati lehetőségek elosztásának módszerei, a jövedelmi instabilitás, a nemek közötti egyenlőség és a karrier időtartamával kapcsolatos bizonytalanság;

97. megismétli, hogy a halászatból származó jövedelem védelme érdekében megfelelő gazdasági és szociális ellentételezést kell biztosítani az ágazatnak és munkavállalóinak, hogy ellensúlyozzák a bevezetett erőforrás-védelmi intézkedéseket és az erőforrás-gazdálkodás céljából nyújtott átmeneti szüneteltetési támogatást; ennek érdekében javasolja, hogy az ETHA támogassa egy bérkompenzációs alap létrehozását, amely az összes kieső jövedelmet pótolja, és fedezi a nem halászati időszakokat is, és hogy ezeket az időszakokat az öregségi nyugdíj és más szociális biztonsági jogosultságok céljából tényleges munkaidőnek tekintsék; támogatja továbbá a garantált minimálbér bevezetését;

98. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a felek közti társadalmi párbeszéd előmozdítását célzó intézkedéseket, különösen a következőkre vonatkozóan: a) fiatal halászati vállalkozók képzése; b) szakmai továbbképzés és a fenntartható halászattal kapcsolatos ismeretek fejlesztése; c) a jó halászati gyakorlatok iránti tudatosság növelése; d) az emberi élet biztonsága és védelme a tengeren; e) a munkavállalók fedélzeti egészsége és biztonsága;

99. rámutat arra, hogy a generációs megújulásba történő beruházásoknak továbbra is prioritást kell képezniük az EU számára, hogy közös projektünk egyik fő sikere az élelmiszer-önellátás legyen, és hogy a halászati ágazatban dolgozók fokozatos elöregedése valós kockázatot jelent;

100. úgy véli, hogy különösen a kisüzemi halászatra kell összpontosítani a figyelmet és a támogatást, amely potenciálisan kevésbé tanúsít ragadozó magatartást, és fenntarthatóbb, nemcsak a biológiai erőforrások kezelésében, hanem társadalmi-gazdasági szempontból is;

101. rámutat arra, hogy a generációs megújulás, melynek során jól képzett, és a legújabb technológiákat, eljárásokat és az erőforrások fenntarthatóságának biztosításával kapcsolatos módszereket ismerő halászok lépnek be az ágazatba, szintén az egyik módja annak, hogy az EU hozzájáruljon a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet, annak csökkentését és felszámolását célul kitűző globális mozgalomhoz;

102. úgy véli, hogy a generációs megújulás és a tevékenységek diverzifikálása továbbra is kihívást jelent, és hogy az ETHA-nak lépéseket kell tennie a szakképzés és a szakmai előmenetel előmozdítása, valamint a jövedelmek és a munkahelyek biztonságának növelése érdekében;

103. rámutat arra, hogy az ágazat imázsának – beleértve a nők szerepét – és a fedélzeti munka-, élet- és biztonsági körülmények javításának szükségessége az új generációk vonzása érdekében, valamint a halászati bizonyítványok elismerésére vonatkozó eljárások javításának szükségessége, tekintettel a halászok tagállamok közötti mozgásának akadályaira és az ágazat munkavállalóinak igényeire, olyan tényezők, amelyek elősegítik az EU-n kívülről érkező, bizonyos esetekben illegálisan foglalkoztatott halászok felvételét;

104. úgy véli, hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a halászat szociális dimenziójáról szóló véleményével összhangban alapvető fontosságú a tisztességes munkaerő-piaci szolgáltatásokra vonatkozó általános elvek és operatív iránymutatások kidolgozása a halászati ágazatban, mivel a nem uniós halászok fontos szerepet játszanak az ágazat tevékenységének számos régióban való fenntartásában; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a migráns halászok tisztességes foglalkoztatásáról szóló, az európai szociális partnerek által 2020-ban kidolgozott iránymutatásokat a halászati ágazatban;

105. felhívja a Bizottságot és az Európai Unió Tanácsát, hogy alkalmazzanak kereskedelempolitikát annak biztosítására, hogy hasonló környezeti és társadalmi fenntarthatósági normákat alkalmazzanak mind az európai, mind a külföldi gazdasági szereplőkre, kizárólag az előírásoknak megfelelő termékek előtt megnyitva a belső piacot; megjegyzi, hogy máskülönben az EU rossz üzenetet küldene a nemzetközi közösségnek, jutalmazva azokat, akik a legkevesebbet teszik a halállományok fenntarthatóságáért és a halászokkal szembeni méltányos bánásmódért;

106. aggodalmát fejezi ki azon halászok helyzete miatt, akiket a gyakorlatban – többek között az európai parlamenti választásokon – megfosztanak szavazati joguktól, mivel a tengeren tartózkodnak; sürgeti a tagállamokat annak garantálására, hogy a hajófedélzeten tartózkodó, uniós állampolgársággal rendelkező legénységi tagok ténylegesen szavazhassanak a különféle választási folyamatok során;

107. megjegyzi, hogy a kisüzemi part menti halászat valószínűleg lehetővé teszi a halászok számára a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt, és ezért hangsúlyozza a kisüzemi halászatot védő szabályozási keret előmozdításának fontosságát;

108. szorgalmazza új társadalmi kohéziós programok bevezetését; üdvözli az alapszintű jövedelemre vonatkozó kísérleti projekteket az EU part menti területein, ahol az egy főre jutó GDP a legalacsonyabb, beleértve a legkülső régiókat is;

109. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a közvélemény figyelmét Európában, különösen a fiatalabb generációk körében, beleértve az iskolákat és az álláskereséssel foglalkozó ügynökségeket is, a halászati tevékenységek mint karrierlehetőségek fontosságára; hangsúlyozva azt is, hogy a halászok hozzájárulnak az európai élelmiszer-ellátáshoz, az óceánok és a tengeri élővilág védelméhez és megőrzéséhez, valamint a part menti közösségek kultúrájának és életmódjának alakításához, ezáltal megsemmisítve azt az előítéletet, hogy a halászok csak az erőforrások kiaknázásában érdekeltek, és nem törődnek a jövőbeli következményekkel;

110. emlékeztet arra, hogy az európai flották a biztonság, a munkakörülmények, a szakképzettséget igénylő munkahelyek, a környezet és a biológiai sokféleség védelme, valamint környezeti lábnyomuk minimalizálása tekintetében megfelelnek a világ legszigorúbb követelményeinek, valamint hogy bizonyították az e prioritás melletti elkötelezettségüket, támogatva és segítve az új ellenőrzési technológiák kifejlesztését azáltal, hogy folyamatosan alkalmazkodnak az új és nagy igényeket támasztó szabályozásokhoz, és hogy bár az európai politikák fejlesztése még folyamatban van, a közös halászati politika évtizedek óta figyelembe veszi a tudományosan irányított fajgazdálkodás szükségességét;

111. arra bátorítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a tengerparti régióikkal együttműködve alakítson ki határozott stratégiát az európai hal népszerűsítésére, ami megfelelő pénzügyi támogatással egészül ki, beleértve azokat a fajokat is, amelyekre kisebb a kereslet, és amelyeknek kisebb a kereskedelmi értéke, hogy növeljék ezek értékét, és egyúttal megakadályozzák, hogy az erőkifejtések azokra a fajokra összpontosuljanak, amelyek nagyobb értékkel bírnak, és ezért a túlhalászatuknak nagyobb a valószínűsége;

112. hangsúlyozza a kutatásba, a korszerűsítésbe és az innovációba történő beruházások növelésének fontosságát, amelyek eredményei a fiatal halászok és a part menti közösségek javát szolgálják;

113. hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani és támogatni kell a jelenleg 100%-ban fosszilis tüzelőanyagoktól függő halászflotta szén-dioxid-mentesítését annak érdekében, hogy a halászati ágazat hatékonyan hozzá tudjon járulni az európai zöld megállapodáshoz, valamint hogy innovatív kezdeményezésekkel támogassa a fiatalabb generációk halászati ágazathoz való hozzáférését;

114. élelmiszer-beszállítókként és alapvető fontosságú munkavállalókként ismeri el a halászokat, akik nagy próbatételt jelentő környezetben továbbra is biztosítják a mindennapi kirakodást olyan katasztrófahelyzetekben is, mint a Covid19-világjárvány; hangsúlyozza a Covid19-világjárvány jelentős gazdasági és társadalmi hatását, valamint annak szükségességét, hogy a tagállamok elegendő uniós forrást különítsenek el a halászati ágazatban a munkahelyek megőrzésére és létrehozására, illetve a kék gazdaság támogatására;

115. felhívja a figyelmet az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének a halászati ágazatra gyakorolt hatására, különösen az érintett halászflották part menti régióiban; úgy véli, hogy ez nem csak a halászhajókat és az azokon dolgozó halászokat, hanem teljes közösségeket és az adott régiók foglalkoztatását is érinteni fogja;

116. hangsúlyozza azon álláspontját, hogy a generációs megújulásnak figyelembe kell vennie az európai zöld megállapodás célkitűzéseit, valamint azt, hogy a kék gazdaságban is biztosítani kell a digitális átállást; megjegyzi, hogy ez nemcsak azt jelenti, hogy a halászatot vonzóvá kell tenni a fiatalok számára, hanem annak biztosítását is, hogy a fiatalok tájékozottak és megfelelően képzettek legyenek, vonzó karrierlehetőségeket és lehetőséget kínálva számukra személyes helyzetük javítására – különösen jövedelmük javítása és annak fenntarthatósága biztosítása révén –, valamint a helyi közösségeik kohéziójához való hozzájárulásra, különösen a legelszigeteltebb part menti régiókban és a kevesebb munkalehetőséggel rendelkező régiókban, lehetővé téve számukra, hogy ezeken a területeken tegyenek a gazdasági, társadalmi és környezeti változásokért, növelve eközben a nők szerepét ebben az ágazatban az EU-n belüli fokozott mobilitás és foglalkoztatási lehetőségek révén, a képességeik és képzettségeik elismerésével kapcsolatos nehézségek és korlátozások nélkül; úgy véli, hogy a generációs megújulás nem vezethet a generációk közötti ütközéshez, és a halászok valamennyi korosztályát be kell vonni, biztosítva az ökológiai és digitális átállás egyensúlyát annak biztosítása érdekében, hogy a tapasztalatok képezte örökség ne vesszen el;

117. rámutat arra, hogy az európai halászok következő generációja a jövőben nemcsak versenyképesebbé teszi majd az uniós ágazatot, hanem az elkövetkezendő években az európai élelmiszerellátás biztosításában is szerepet fog játszani;

118. sürgeti a Bizottságot, hogy a közös halászati politika alkalmazásáról szóló következő jelentésében foglalkozzon az ebben az állásfoglalásban összegyűjtött szempontokkal és követelésekkel;

119. arra a következtetésre jut, hogy ez az állásfoglalás egyedülálló lehetőséget kínál számunkra arra, hogy kiemeljük az európai halászati ágazat jövőbeli arculatának értékét, ami stratégiai jelentőségű, és kijelöljük Európa számára a követendő utat:  több fiatal halász, jobb halászat és jobb gyakorlatok;

°

° °

120. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

INDOKOLÁS

Az európai halászatra számos környezeti, gazdasági és társadalmi kihívás vár. Ez a saját kezdeményezésű jelentésre irányuló javaslat a halászati tevékenységgel kapcsolatos foglalkoztatási kérdéseket kívánja felvázolni, különös tekintettel a munkavállalók generációs megújulására. A halászati tevékenység jelentősége tagadhatatlan, mivel ez az egyik olyan elsődleges termelési ágazat, amely elengedhetetlen a világ növekvő népességének élelmiszerrel való ellátásához, de azért is, mert a FAO szerint a világ népességének 10–12%-ának megélhetése ettől a tevékenységtől függ.

Európai szinten a foglalkoztatásra vonatkozó hivatalos statisztikák nem túl részletesek, és nem nyújtanak teljes képet a halászati ágazat emberi erőforrásai korszerkezetének alakulásáról. Vannak azonban olyan adatok és mutatók, amelyek azt mutatják, hogy a munkavállalók jelentős része idősebb, különösen figyelembe véve a tevékenység fizikai követelményeit és veszélyes jellegét. Ezért alapvető fontosságú, hogy megoldásokat találjunk, és javítsunk bizonyos, a biztonsághoz, a fedélzeti élet- és munkakörülményekhez, a képzéshez és a képzés elismeréséhez kapcsolódó feltételeken, továbbá alapvető fontosságú a nők ágazatba való bevonása és az ágazathoz kapcsolódó tévhitek eloszlatása, mivel mindezek teremtik meg a lehetőséget az ágazat fellendítéséhez.

Az előadó álláspontja

Az előadó alapvető fontosságúnak tartja a foglalkoztatás statisztikai jellemzésének javítását a halászatban, az akvakultúrában és az értéklánc többi részében, különösen a képzettségi szint és a korstruktúra ismerete, valamint annak időbeli alakulása tekintetében. Ami a halászati gazdálkodást illeti, a foglalkoztatásirányításnak a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb ismereteken és információkon kell alapulnia, és csak naprakész statisztikákkal lehet majd azonosítani azokat a helyzeteket, amelyekben a gazdálkodási intézkedéseket módosítani és javítani kell.

Hangsúlyozza, hogy csak a halászhajók fedélzetén megvalósuló élet- és munkakörülmények javításának biztosítása révén lehet nemcsak vonzóvá tenni a fiatalok számára ezt a tevékenységet, hanem a fedélzeten tartózkodók biztonságát is javítani. Az eddig bevezetett fejlesztések ellenére még mindig sok tengeri balesetet és váratlan eseményt jegyeznek fel, és bár a halálesetek száma csökken, ezek túlnyomó többsége emberi hibákhoz kapcsolódik.

Emlékeztet arra, hogy bár számos jelentés és tanulmány azt mutatja, hogy az EU-ban meg kell határozni a képzésre és az egységes bizonyítványok elismerésére vonatkozó kritériumokat, ez még mindig nem valósult meg, és akadályozza a munkaerő tagállamok közötti mozgását. Emlékeztet továbbá arra is, hogy a generációs megújulásnak magában kell foglalnia a halászok képzésének és képesítésének javítását is, továbbá arra, hogy ez a képzés nemcsak a fedélzeti munka biztonságára lesz kedvező hatással, hanem az erőforrások kiaknázásának környezeti fenntarthatóságára is.

Hangsúlyozza, hogy az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA) fontos szerepet játszik a halászat generációs megújítása előtt álló akadályok leküzdésében, és abban, hogy ez a generációs megújulás hozzájáruljon az alapban is megfogalmazott cél, a közös halászati politika teljes körű végrehajtásához.

A generációs megújulás hozzá fog járulni a tenger- és halászati erőforrásokkal való gazdálkodás javításához, mivel összekapcsolódik a halászok alaposabb és jobb képzésének szükségességével, és egy ilyen képzés révén körültekintőbb és nyitottabb munkaerő áll majd rendelkezésünkre a szokások megváltoztatásához – például a digitális adatszolgáltatás bevezetéséhez–, illetve a tevékenységre és környezetre vonatkozó részletesebb és jobb adatok gyűjtésében való részvételükhöz. Végezetül az előadó úgy véli, hogy a halászok generációs megújulásával együtt el kell oszlatni a szakmához kapcsolódó tévhiteket is: a halászokat a tenger és a tengeri erőforrások őreinek kell tekinteni.

 

 

VÉLEMÉNY A FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (22.3.2021)

a Halászati Bizottság részére

a jövő nemzedék halászairól: a halászati ágazat vonzóvá tétele a munkavállalók új generációja számára, és munkahelyteremtés a part menti közösségekben

(2019/2161(INI))

A vélemény előadója: Jarosław Duda

 

 

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felkéri a Halászati Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A. mivel a Halászati Tudományos, Technikai és Gazdasági Bizottság (HTMGB) 2019. évi, az uniós halászflottáról szóló éves gazdasági jelentése szerint az uniós flotta nyereségessége 2017-ben is fennmaradt, ami 1,3 milliárd EUR nettó nyereséget jelent, míg 2019-ben a magasabb kirakodási árak, valamint a tartósan alacsony üzemanyagárak és kamatlábak miatt enyhe teljesítményjavulás volt várható; mivel a közös halászati politika (KHP) célja annak biztosítása, hogy a halászat és az akvakultúra környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható legyen[15];

B. mivel egy 2014. február 27-i állásfoglalásában[16] az Európai Parlament sürgette a Bizottságot, hogy a nők tevékenységéhez kapcsolódó sajátos igények felmérése és a nők által űzött igen nehéz foglalkozások társadalmi elismerésének növelése érdekében indítson a halászatból élő régiókra vonatkozó statisztikai programot, különös figyelmet fordítva a kisüzemi part menti halászatra, a hagyományos halászati módszerekre és a sajátos értékesítési csatornákra, valamint a kagylóhalászok, hálókészítők, valamint a kisüzemi halászatban dolgozó és kapcsolódó tevékenységeket folytató nők munkájára és szociális és munkaügyi körülményeire;

C. mivel 2017-ben több mint 150 000 halász volt az EU-ban, akik körében jelentős számú  – egyes értékelések szerint több mint 25% – volt a fizetetlen munkaerő[17];

D. mivel a halászati ágazatban dolgozó személyek jelentős része nő, és bár viszonylag kevesen dolgoznak közvetlenül halászhajókon, jelentős számú nőt foglalkoztatnak a szárazföldön, gyakran informálisan, a tengeri tevékenységek támogatására, különösen a kisüzemi halászat esetében; mivel az ágazathoz való jelentős hozzájárulásuk ellenére a nők szerepét még mindig nem ismerik el kellőképpen;

E. mivel jelentések érkeztek a halászati iparhoz kapcsolódó kényszermunka és emberkereskedelem eseteiről[18];

F. mivel az alacsony és kiszámíthatatlan jövedelmek, az egészségvédelmi és biztonsági problémák, valamint a bizonytalan munkakörülmények jelentős mértékben akadályozzák azt, hogy a halászati ágazatot vonzóvá váljon a fiatal munkavállalók számára, ezáltal veszélyeztetik a halászati ágazatban a generációk közötti átadást és az egész halászati ipar jövőjét;

G. mivel az ipari és a kisüzemi halászat jövedelmezősége közötti különbség az utóbbi években fokozatosan nőtt, ami igen negatív hatással volt a kisüzemi halászat állapotára, és emiatt mind a flotta mérete, mind a halászok száma drasztikusan csökkent;

H. mivel a kisüzemi halászflotta a teljes európai flotta több mint 60%-át teszi ki, jelentős számú munkavállalót foglalkoztat, és alapvető szerepet játszik a – gazdaságilag hátrányos helyzetű területekkel gyakran egybeeső – kis part menti települések gazdaságában;

I. mivel 2008 óta az uniós halászflotta teljes foglalkoztatottsága évente átlagosan 1,3 %-kal csökkent, részben a halászflotta kapacitásának csökkentése miatt[19]; mivel a halászok átlagos életkora több régióban 50 év fölött van, egyes területeken pedig a 60 évet is meghaladja, ami a generációváltás szempontjából komoly problémát jelez, amely veszélyeztetheti az európai halászati tevékenység folytatódását a közeljövőben; mivel a fiatal halászok számára nehéz biztonságos jövőt elképzelni és karriert tervezni ebben az ágazatban; mivel 2018-ban az uniós kisüzemi part menti halászflotta az aktív halászflotta 75%-át és az alkalmazott hajószemélyzet 50%-át foglalta magában; mivel a kisüzemi fenntartható halászati tevékenységek marginalizálódtak; mivel 2018-ban az EU-27-ben a halálos kimenetelű munkahelyi balesetek közel kétharmada az építőiparban, a szállításban, a raktározásban, a gyártásban, a mezőgazdaságban, az erdészetben és a halászatban következett be[20];

J. mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló jelenlegi 1005/2008/EK rendelet[21] biztosítani kívánja, hogy a jogellenesen kifogott halak ne kerüljenek be az EU-ba; mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat gyakran együtt jár az emberi és munkavállalói jogok megsértésével; mivel az (EU) 2017/159 tanácsi irányelv[22] kötelezi az uniós tagállamokat a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló ILO-egyezmény (ILO C188) megerősítésére;

K. mivel a tengerparti turizmus, a rekreációs célú halászat és a kulturális örökség népszerűsítése a part menti régiók fenntartható fejlődésének fontos alkotóeleme;

L. mivel az Európai Bizottság által 2019-ben közzétett hivatalos adatok szerint az európai flotta átlagos kora 29,9 év, míg a kisüzemi halászati flotta esetében 32,5 év, ami jelentősen befolyásolja a hajók környezeti fenntarthatóságát, valamint biztonsági berendezéseik és szabályzataik megfelelőségét és naprakészségét;

M. mivel bár az éghajlatváltozás korlátozhatja a halászatot, a tengeren új tevékenységek is megjelennek, mint például a makroalga-termelés, a szélerőművek és a környezetvédelmi szolgáltatások;

N. mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat komoly veszélyt jelent a világ tengeri erőforrásaira, mert a halállományok kimerüléséhez és a tengeri élőhelyek pusztulásához vezet, valamint torzítja a versenyt, méltánytalanul bünteti a tisztességes halászokat, és veszélyezteti a part menti közösségek megélhetését;

O. mivel Európa-szerte a halászflotta egyre nagyobb mértékű koncentrálódását figyelték meg[23];

P. mivel a halászok aktív bevonása a tengeri halászati maradványok gyűjtésébe és partra szállításába alapvető fontosságú a biológiai sokféleség és a halállományok védelme, valamint az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek – többek között a tengeri hulladék újrafeldolgozásából származó értéklánc – megvalósítása szempontjából;

1. elismeri, hogy a part menti régiók és a legkülső régiók történelmileg függenek a halászattól, és pénzügyi támogatásban kell részesülniük a halászati ágazatban a munkahelyek megszilárdítása és új ágazatok kialakítása, valamint új munkahelyek teremtése érdekében, különösen a kisüzemi halászatban; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be célzott politikákat a meglévő munkahelyek védelme, a többféle új munkahely létrehozása és a digitalizáció előmozdítása érdekében; hangsúlyozza a munkaerő-piaci megkülönböztetés minden formája megakadályozásának, valamint a kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű csoportok védelmének és támogatásának fontosságát; támogatja az európai strukturális és beruházási alapok együttes felhasználását, hogy az átfedéseket elkerülve szinergiákat teremtsenek;

2. üdvözli, hogy az Európai Szociális Alapot (ESZA) széles körben használták fel a part menti és vidéki területek újjáélesztésére azáltal, hogy a munkaerőpiacról kiszorultak számára az egyéni és helyi igényekhez igazított képzési és foglalkoztatási lehetőségeket, munkahelyteremtést és ágazatspecifikus szükségleteket biztosítottak; rámutat, hogy az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra Alap (EMFAF) hozzájárul a halászathoz és a fenntartható kék gazdasághoz, valamint a társadalmi befogadáshoz, a foglalkoztatási mobilitáshoz és a fejlődéshez;

3. emlékeztet arra, hogy a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia előírja, hogy a vonatkozó uniós alapoknak támogatniuk kell a nők munkaerőpiaci részvételét, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyt előmozdító intézkedéseket, elő kell mozdítaniuk a gondozási létesítményekbe irányuló beruházásokat, támogatniuk kell a női vállalkozókat, és küzdeniük kell a nemi szegregáció ellen;

4. kiemeli a brexitnek a halászati ágazatra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatását, és sürgeti a tagállamokat, hogy különítsenek el uniós forrásokat a munkahelyek támogatására, a fenntartható halászat előmozdítására és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására az iparban;

5. felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen indítson kezdeményezéseket a halászati iparban a kényszermunka és az emberkereskedelem felszámolása érdekében;

6. hangsúlyozza a Covid19-világjárvány jelentős gazdasági és társadalmi hatását, valamint annak szükségességét, hogy a tagállamok uniós forrásokat különítsenek el a halászati ágazatban a munkahelyek megőrzésének és létrehozásának, illetve a kék gazdaság támogatására; hangsúlyozza, hogy ezeknek a forrásoknak olyan intézkedéseket kell előmozdítaniuk, amelyek kezelik az egészségügyi válság kiszolgáltatott csoportokra és sajátos egészségügyi szükségletekre gyakorolt járulékos hatásait, és amelyek célja az egészségügyi szolgáltatásokhoz való folyamatos hozzáférés biztosítása;

7. határozottan elítéli a halászok elleni gyűlöletbeszédet és ellenséges cselekményeket; emlékeztet arra, hogy az európai halászok a környezet és a biológiai sokféleség védelme terén megfelelnek a világ legszigorúbb követelményeinek, hogy az új és nagy terhet jelentő szabályozásokhoz való folyamatos alkalmazkodás révén bizonyították elkötelezettségüket e prioritás iránt, valamint hogy bár az európai politikák javítása még folyamatban van, a közös halászati politika évtizedek óta figyelembe veszi a fajokkal való ésszerű gazdálkodás szükségességét; kéri a halászok szakmájának kölcsönös tiszteletben tartását, figyelembe véve munkájuk emberi és kulturális értékét, az élelmiszer-autonómiánk tekintetében betöltött stratégiai jellegét, valamint a biztonságos és egészséges élelmiszer-fogyasztáshoz és a tengeri környezet megismeréséhez és védelméhez nyújtott hozzájárulását;

8. rámutat arra, hogy 2019 végén a tagállamok 153 millió EUR összegű kiadásról számoltak be a „halászat és akvakultúra” kategóriában; hangsúlyozza azonban, hogy az összegyűjtött adatok nem reprezentatívak, mivel a tagállamok nem határozzák meg a tengeri, halászati és akvakultúra-ágazat számára elkülönített pénzeszközök pontos összegét, miközben az oktatás, a képzés, a foglalkoztatás és a befogadás terén foglalkoznak a regionális szükségletekkel;

9. üdvözli az EU-n belüli stratégiai változásokból – különösen a zöld és digitális átmenetekből – származó előnyöket, amelyek várhatóan megvédik a meglévő munkahelyeket és új, minőségi munkahelyeket teremtenek azokon a területeken, amelyek erősen függenek a halászattól, és további lendületet adnak gazdasági fejlődésüknek; hangsúlyozza a halászati ágazatban a hagyományos foglalkozások megőrzésének fontosságát, mivel ezek jelentős mértékben hozzájárulnak a part menti közösségek társadalmi-gazdasági jólétéhez, hozzájárulva a helyi fejlődéshez, a munkahelyek megőrzéséhez és létrehozásához a teljes értékláncban, a friss hallal való ellátáshoz és a hagyományos helyi kultúrák megőrzéséhez; úgy véli, hogy a part menti halászatnak alapvető, és nem csak a kulturális sokszínűség megőrzését biztosítja az adott régióban, hanem magának az egész part menti közösségnek a túlélését is; e tekintetben hangsúlyozza az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel, az ENSZ 14. számú fenntartható fejlődési céljával és a Párizsi Megállapodással való összhang szükségességét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy lehetővé tegyék a halászoknak, hogy alkalmazkodjanak az említett átállások által okozott változásokhoz;

10. felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kezdeményezéseket a nők halászatban végzett munkájának elismerése és a nemek közötti egyenlő fizetések biztosítása érdekében;

11. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halászati ágazatban dolgozók, különösen a fiatalok és az ilyen munkában érdekelt személyek tisztességes és inkluzív hozzáférést kapjanak a tanácsadáshoz, a minőségi, fizetett szakmai gyakorlatokhoz és – többek között a munkahelyi egészséggel és biztonsággal, a tengeri környezet, az erőforrások és a part menti övezetek védelmével, a fogási minőséggel, a marketinggel és az irányítási képzéssel kapcsolatos – szakképzéshez, ezáltal lehetővé téve számukra, hogy alkalmazkodjanak az olyan új piaci trendekhez, mint a bioélelmiszerek, a rövid ellátási láncok, a speciális turizmus, valamint a helyi termékek új technológiák segítségével való értékesítése és népszerűsítése; megerősíti, hogy a megfelelő és célzott oktatás és képzés elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatalokat a part menti halászati tevékenységek és hagyományok fenntartására ösztönözzék; hangsúlyozza, hogy a fiatalokat minden releváns információval el kell látni, és fel kell hívni a figyelmet a szakmai előmenetel lehetséges alakulására, hogy teljes mértékben részt vehessenek a halászati ágazatban; ösztönzi, hogy uniós forrásokból nyújtsanak további összevont pénzügyi támogatást az ilyen képzésekre, tanácsadásra, szakmai gyakorlatokra és szakképzésre, amelyek minden halász számára elérhetőek a halászati idényen kívüli időszakokban; megjegyzi, hogy a képzési pályák eltérőek a tagállamokban, és magukban foglalják mind a hagyományos megközelítést, az ismeretek szülőről gyermekre való átadását, mind a formális, szakmai (felső)oktatást, miközben a kínált képzési és oktatási programok tartalma gyakran tagállamonként, sőt néha egy adott tagállamon belül is változik[24];

12. megjegyzi, hogy a halászok képzése fontos szerepet játszhat a halászati tevékenységekben való részvétel és azok természetvédelemhez való hozzájárulásának fokozásában, valamint a fenntarthatóbb halászati technikák alkalmazásának és alkalmazásának támogatásában, összhangban a KHP-nak az erőforrások fenntartható kiaknázására vonatkozó célkitűzéseivel;

13. emlékeztet arra, hogy a képesítések és tengerbiztonsági bizonyítványok EU-n belüli kölcsönös elismerése növelni fogja a személyzet mobilitását, és vonzóbbá fogja tenni a tengerészeti szakmákat a fiatalabb generáció számára; úgy véli, hogy a tanúsítványok elismerése nem járhat túlzott pénzügyi és bürokratikus terhekkel;

14. komoly aggodalmának ad hangot a nagyüzemi és a kisüzemi halászati ágazatban foglalkoztatott halászok élet- és munkakörülményeiben fennálló jelentős különbségek miatt; ezért gyors és összehangolt fellépésre szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat a kisüzemi halászat jobb támogatása és újjáélesztése érdekében, hiszen az fenntarthatóbbnak bizonyult, mint az intenzív és ipari nagyüzemi halászat, valamint a kis part menti települések gazdaságának és identitásának alapvető pillére;

15. hangsúlyozza a szakmai előmenetel folyamatosságának, és ezzel összefüggésben a munkahelyek létrehozásának és fenntartásának jelentőségét: emlékeztet arra, hogy támogatni kell a halászokat karrierjük parton történő folytatásában, ha egészségügyi okok, munkaerőpiaci változások vagy más tényezők miatt nem tudnak tovább dolgozni a tengeren; úgy véli, hogy azuniós alapoknak, különösen az ESZA-nak támogatniuk kell a zökkenőmentes szakmai átmenetet, többek között az egész életen át tartó tanuláson keresztül;

16. emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika az Unió gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló beruházási politikai eszköze; felhívja a tagállamokat, hogy használják ki az európai strukturális és beruházási alapokat, különösen az ETHAA-t, mint olyan eszközt, amely helyi szinten bevonja a polgárokat a halászati ágazat előtt álló kihívásokra adandó válaszok kidolgozásába; elismeri, hogy az ETHAA hozzájárulhat a halászok számára az elveszett halászeszközök és tengeri hulladék összegyűjtésére nyújtott uniós támogatás további erősítéséhez, hozzájárulva ezáltal a tengeri és part menti biológiai sokféleség és ökoszisztémák védelméhez és helyreállításához, valamint a körforgásos gazdaságban a műanyagokkal kapcsolatos európai stratégia végrehajtásához;

17. ösztönzi továbbá a sikeres helyi halászati akciócsoportok támogatását, lehetséges bővítését és jobb nyomon követését, figyelembe véve a szociális gazdaság célkitűzéseit annak érdekében, hogy előmozdítsák a helyi fejlesztési stratégiákat az élelmiszer-termelésben, javítsák a természeti erőforrások felhasználását, a szolgáltatások és a kultúra fellendítése révén vonzóbbá tegyék a halászközösségeket, valamint munkahelyeket teremtsenek; úgy véli, hogy az ilyen stratégiák végrehajtását az uniós alapoknak kell támogatniuk;

18. hangsúlyozza ezért, hogy fontos a halak és egyéb tengeri termékek, például a halászati melléktermékek értékesítése új piacainak támogatása, amelyeket ki lehet nyerni és a nem élelmiszer-piacokra, ezáltal optimalizálva az erőforrások felhasználását, előmozdítva a fenntartható halászatot és csökkentve az ágazat hulladékait; felszólít a friss hal helyi piacának fejlesztésére vonatkozó adminisztratív és technikai követelményeknek az egészségügyi és biztonsági rendelkezésekkel összhangban történő egyszerűsítésére a közvetlen értékesítés és a házhoz szállítási szolgáltatások fellendítése érdekében, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) számára, mivel ez lehetővé teheti a helyi közösség számára, hogy a fogások értékének nagyobb részét megtartsa;

19. felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális gazdaság politikáin keresztül támogassák a fenntartható kisüzemi halászatot a 14. fenntartható fejlődési cél megvalósítása érdekében; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy támogassák a Bizottság uniós halászati ellenőrzési rendszerre vonatkozó javaslatát a nyomon követhetőségre vonatkozó jelenlegi rendelkezések megerősítése és a származás tanúsításának javítása érdekében, mivel ezek hozzájárulhatnak az erőforrásokkal való fenntarthatóbb gazdálkodáshoz és a nagyobb értékű piacok megnyitásához;

20. ösztönzi az ágazat további digitalizálását, amelynek lehetővé kell tennie a halászok és a fogyasztók közötti jobb együttműködést, ezáltal növelve a halászati termékek nyomon követhetőségét, és biztosítva a halállományok jobb kezelését; kiemeli az ezzel kapcsolatos, uniós forrásokból támogatható képzésekhez való hozzáférés értékét;

21. komoly aggodalmát fejezi ki a halászati ágazat munkavállalóinak fizikai és mentális egészsége miatt, amelyet gyakran nemcsak a nyílt tengeren való munkavégzésben rejlő veszély fenyeget, hanem olyan hajók használata is, amelyek nem felelnek meg a jelenlegi biztonsági előírásoknak, ami növeli a munkahelyi baleseteknek, köztük a súlyos baleseteknek való kitettségüket; ezért felhívja az illetékes hatóságokat, hogy az európai normák csökkentése nélkül biztosítsanak biztonságos és tisztességes munkakörülményeket az ágazat valamennyi munkavállalója számára, valamint biztosítsanak egyenlő versenyfeltételeket és tisztességes versenyt a halászati vállalatok között világszerte; felhívja a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi fenntarthatósági követelményeknek megfelelően nyújtsanak megfelelő támogatást a flottabiztonság és a munkakörülmények javításához, különös tekintettel a kisüzemi halászatra, különösen a szigeti és legkülső régiókban, ahol a hajók átlagos kora jelentősen magasabb, mint az ipari halászatban; üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy megállapodásra törekedjen a halászhajók biztonságára vonatkozóan;

22. aggodalmának ad hangot a balti-tengeri halászok helyzete miatt; hangsúlyozza, hogy helyre kell állítani a balti-tengeri halállományokat; felszólítja a tagállamokat a meglévő munkahelyek megvédésére;

23. emlékeztet arra, hogy a halászati ágazatban minden munkavállalónak joga van szakszervezetbe tömörülni, és emlékezteti a Bizottságot arra a nyilatkozatára, hogy „a kollektív tárgyalásokon alapuló bérmegállapítás rendszerének etalonként kell szolgálnia valamennyi tagállamban”[25];

24. aggodalmának ad hangot a halászati ágazat munkaerő-állományának elöregedése miatt, és olyan ösztönzőkre szólít fel, amelyek vonzzák a fiatalabb generációt; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a generációs változást azáltal, hogy támogatják azokat, akik karriert szeretnének kezdeni a halászati ágazatban, és foglalkozzanak olyan kérdésekkel, mint a vállalkozásindítás kezdeti magas költsége, a halászati lehetőségek elosztásának módszerei, a bizonytalan jövedelmek, a nemek közötti egyenlőség és a karrier időtartamával kapcsolatos bizonytalanság; üdvözli azokat az uniós finanszírozású projekteket, amelyek arra irányulnak, hogy a fiatalokat speciálisan kialakított programokon keresztül és a halászati ágazatban való pályakezdésre ösztönözve bevonják, mint amilyen az ETHAA kezdeményezése, hogy finanszírozást nyújt a hajók első megszerzésére[26]; megjegyzi, hogy a tagállamoknak foglalkozniuk kell a halászati ágazaton belüli tisztességes bérek és jövedelmek kérdésével; felszólítja a HTMGB-t, hogy a közös halászati politikába építse be az átfogó szociális célkitűzésekhez kapcsolódó mutatókat, különös tekintettel a munkavállalók védelmére, az oktatásra és képzésre, a keresetekre és a biztonságra;

25. kiemeli a nők szerepét a halászati ágazatban, amit gyakran figyelmen kívül hagynak, illetve alig vesznek észre, pedig alapvető szerepet játszik a halászhajók logisztikai és igazgatási támogatásában, valamint a hal forgalmazásában és feldolgozásában; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy vonzóvá tegyék a halászati tevékenységet a fiatalok számára, biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget, és figyelembe kell venni a nők által a halászati ipar egészében betöltött szerepet, a halak kifogásától kezdve a hajók kezelésén át az akvakultúráig és a halászati termékek forgalmazásáig és feldolgozásáig, továbbá a tudományban és az igazgatásban betöltött szerepüket is;

26. kéri a közös halászati politikáról szóló rendelet 17. cikkének teljes körű végrehajtását a generációs megújulás biztosítása és a fiatal halászok számára elegendő halászati lehetőség biztosítása érdekében;

27. hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat környezeti fenntarthatóságára vonatkozó magas szintű normák előmozdításának kulcsszerepe van abban, hogy a halászok új generációját vonzzák az ágazatba, és hosszú távú gazdasági stabilitást biztosítsanak az ágazat számára;

28. úgy véli, hogy a hozzáférhető munkakörnyezet biztosítása – többek között a halászati ágazatban – az aktív és volt halászok, valamint a halászati ágazat egyéb, fizikai vagy szellemi fogyatékossággal élő munkavállalóinak munkaerő-piaci reintegrációja érdekében nagyobb társadalmi befogadáshoz vezetne, és hozzájárulna a halászati ágazatban és a halászközösségekben a jövedelemtermelésre irányuló ösztönzők kialakításához;

29. felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy támogassák a fogyatékossággal élő személyek adaptív halászati és szabadidős felszerelésekhez való hozzáférését; felszólít a halászati ágazatban bekövetkező munkahelyi balesetek bejelentésére szolgáló európai adatbázis létrehozására;

30. felhívja a figyelmet arra, hogy a brexitnek kiszámíthatatlan hatása lehet a halászati ágazatra, különösen azokon a part menti területeken, ahol a leginkább érintett halászflották találhatók; úgy véli, hogy ez nem csak a halászhajókat és az azokon dolgozó halászokat, hanem a teljes közösséget és a part menti régiók foglalkoztatását is érinteni fogja.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT
BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	17.3.2021
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	51 0 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Abir Al-Sahlani, Marc Angel, Dominique Bilde, Gabriele Bischoff, Vilija Blinkevičiūtė, Milan Brglez, Sylvie Brunet, Jordi Cañas, David Casa, Margarita de la Pisa Carrión, Jarosław Duda, Estrella Durá Ferrandis, Lucia Ďuriš Nicholsonová, Rosa Estaràs Ferragut, Nicolaus Fest, Loucas Fourlas, Cindy Franssen, Heléne Fritzon, Alicia Homs Ginel, France Jamet, Radan Kanev, Stelios Kympouropoulos, Katrin Langensiepen, Miriam Lexmann, Elena Lizzi, Radka Maxová, Sandra Pereira, Kira Marie Peter-Hansen, Dragoș Pîslaru, Manuel Pizarro, Dennis Radtke, Elżbieta Rafalska, Guido Reil, Daniela Rondinelli, Mounir Satouri, Monica Semedo, Beata Szydło, Eugen Tomac, Romana Tomc, Marie-Pierre Vedrenne, Marianne Vind, Maria Walsh, Stefania Zambelli, Tatjana Ždanoka, Tomáš Zdechovský
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Konstantinos Arvanitis, Marc Botenga, Johan Danielsson, Jeroen Lenaers, Pierfrancesco Majorino, Alin Mituța, Eugenia Rodríguez Palop, Anne Sander

 

 

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

51	+
ECR	Elżbieta Rafalska, Beata Szydło, Margarita de la Pisa Carrión, Lucia Ďuriš Nicholsonová
ID	Dominique Bilde, France Jamet, Elena Lizzi, Stefania Zambelli
NI	Daniela Rondinelli
PPE	David Casa, Jarosław Duda, Rosa Estaràs Ferragut, Loucas Fourlas, Cindy Franssen, Radan Kanev, Stelios Kympouropoulos, Jeroen Lenaers, Miriam Lexmann, Dennis Radtke, Anne Sander, Eugen Tomac, Romana Tomc, Maria Walsh, Tomáš Zdechovský
Renew	Abir Al-Sahlani, Sylvie Brunet, Jordi Cañas, Radka Maxová, Alin Mituța, Dragoș Pîslaru, Monica Semedo, Marie-Pierre Vedrenne
S&D	Marc Angel, Gabriele Bischoff, Vilija Blinkevičiūtė, Milan Brglez, Johan Danielsson, Estrella Durá Ferrandis, Heléne Fritzon, Alicia Homs Ginel, Pierfrancesco Majorino, Manuel Pizarro, Marianne Vind
The Left	Konstantinos Arvanitis, Marc Botenga, Sandra Pereira, Eugenia Rodríguez Palop
Verts/ALE	Katrin Langensiepen, Kira Marie Peter-Hansen, Mounir Satouri, Tatjana Ždanoka

 

0	-

 

2	0
ID	Nicolaus Fest, Guido Reil

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	16.6.2021
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	28 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Clara Aguilera, Pietro Bartolo, François-Xavier Bellamy, Izaskun Bilbao Barandica, Isabel Carvalhais, Maria da Graça Carvalho, Rosanna Conte, Rosa D’Amato, Giuseppe Ferrandino, João Ferreira, Søren Gade, Francisco Guerreiro, Niclas Herbst, France Jamet, Pierre Karleskind, Predrag Fred Matić, Francisco José Millán Mon, Grace O’Sullivan, Manuel Pizarro, Caroline Roose, Bert-Jan Ruissen, Annie Schreijer-Pierik, Peter van Dalen, Emma Wiesner, Theodoros Zagorakis
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Manuel Bompard, Raffaele Stancanelli, Annalisa Tardino

 

 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

28	+
ECR	Bert-Jan Ruissen, Raffaele Stancanelli
ID	Rosanna Conte, France Jamet, Annalisa Tardino
PPE	François-Xavier Bellamy, Maria da Graça Carvalho, Niclas Herbst, Francisco José Millán Mon, Annie Schreijer-Pierik, Theodoros Zagorakis, Peter van Dalen
Renew	Izaskun Bilbao Barandica, Søren Gade, Pierre Karleskind, Emma Wiesner
S&D	Clara Aguilera, Pietro Bartolo, Isabel Carvalhais, Giuseppe Ferrandino, Predrag Fred Matić, Manuel Pizarro
The Left	Manuel Bompard, João Ferreira
Verts/ALE	Rosa D’Amato, Francisco Guerreiro, Grace O’Sullivan, Caroline Roose

 

0	-

 

0	0

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

• [1] HL L 25., 2017.1.31, 12. o.
• [2] HL L 354., 2013.12.28., 22. o.
• [3] HL C 14., 2020.1.15., 67. o.
• [4] HL C 285., 2017.8.29., 150. o.
• [5] https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Fishery_statistics#The_factors_of_production
• [6] https://ec.europa.eu/eurostat/documents/3217494/10166544/KS-02-19%E2%80%91681-EN-N.pdf/c701972f-6b4e-b432-57d2-91898ca94893
• [7] A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).
• [8] A 25 évnél régebbi hajóknak a hajók teljes számához viszonyított aránya alapján: https://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do
• [9] https://ec.europa.eu/fisheries/facts_figures_en?qt-facts_and_figures=2
• [10] https://ec.europa.eu/eurostat/cache/RCI/#?vis=outermost.population&lang=en
• [11] HL L 131., 2009.5.28, 114–127. o.
• [12] HL L 34., 1998.2.9, 1. o.
• [13] A Tanács 2015. május 18-i (EU) 2015/799 határozata a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a halászhajók személyzetének képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezményéhez az Európai Unió érdekében történő csatlakozásra a tagállamoknak adott felhatalmazásról. HL L 127., 2015.5.22, 20. o.
• [14] Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről. HL L 255., 2005.9.30, 22. o.
• [15] Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, HL L 354., 2013.12.28., 22. o.
• [16] Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása a közös halászati politika területén a nők szerepének fejlesztése céljából meghozandó különleges intézkedésekről, HL C 285., 2017.8.29., 150. o.
• [17] A Bizottság 2018. június 11-i közleménye a közös halászati politika jelenlegi állásáról és a 2019. évi halászati lehetőségekkel kapcsolatos konzultációról (COM(2018)0452).
• [18] Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO), Caught at Sea: Forced Labour and Trafficking in Fisheries, 2013.
• [19] Ugyanott (COM(2018)0452).
• [20] Eurostat: munkahelyi balesetek statisztikája, 2020. november.
• [21] HL L 286., 2008.10.29., 1. o.
• [22] HL L 25., 2017.1.31, 12. o.
• [23] Európai Bizottság, Tanulmány a halászati termelési eszközök tulajdonjogáról és kizárólagos jogairól, 2019. február.
• [24] A Halászati Bizottság háttérdokumentuma, A jövő nemzedék halászairól: a halászati ágazat vonzóvá tétele a munkavállalók új generációja számára, és munkahelyteremtés a part menti közösségekben, 2020., 10. o.
• [25] Az Európai Bizottság sajtóközleménye: „Az uniós szociális piacgazdaság előmozdítása: a munkavállalók megfelelő minimálbére a tagállamokban”, 2020. október 28.
• [26] Lásd például az olyan projekteket, mint a finnországi Blå omsorg (Blue care) servicemodell för utsatta barn och unga I Österbotten.