JELENTÉS a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nemi alapú erőszaknak az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények új területeként való megállapításáról

22.7.2021 - (2021/2035(INL))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadók: Malin Björk, Diana Riba i Giner
(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 47. cikke)
(Közös bizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 58. cikke)
(A javaslat szerzői: Malin Björk, Diana Riba i Giner)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nemi alapú erőszaknak az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények új területeként való megállapításáról

(2021/2035(INL))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8,10. és 19. cikkére, 83. cikkének (1) bekezdésére és 225. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 1–4., 6–8., 10–12., 21., 23–26., 47. és 49. cikkeire,

– tekintettel a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportjának országfelügyeleti jelentéseire,

– tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre,

– tekintettel „Az áldozatok jogairól szóló uniós stratégia (2020–2025)” című, 2020. június 24-i bizottsági közleményre,

– tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló LMBTIQ-stratégia” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre,

– tekintettel „A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv (GAP III) – Az EU külső tevékenységeiben a nemek közötti egyenlőség biztosítását és a nők szerepének megerősítését célzó ambiciózus program” című, 2020. november 25-i bizottsági közleményre,

– tekintettel „Az EU gyermekjogi stratégiája” című, 2021. március 24-i bizottsági közleményre,

– tekintettel az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló uniós stratégiáról (2021–2025) szóló, 2021. április 14-i bizottsági közleményre,

– tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1],

– tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2],

– tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],

– tekintettel az Egyesült Nemzetek 5. fenntartható fejlődési céljára, a „nemek közötti egyenlőségre”,

– tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottságnak a nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről szóló, 2015. augusztus 3-i, 33. számú általános ajánlására,

– tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottságnak a 2017. július 14-i, 19. számú általános ajánlását frissítő, a nőkkel szembeni, nemi alapú erőszakról szóló 35. számú általános ajánlására,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014-ben közzétett jelentésére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Bűnözés, biztonság és áldozatok jogai” című, 2021-ben közzétett jelentésére,

– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

– tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére,

– tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra, 

– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által összeállított glosszáriumra,

– tekintettel a Nők Helyzetével Foglalkozó ENSZ-Bizottság 2021. március 15–16. között tartott 65. ülésszakán elfogadott következtetésekre;

– tekintettel az ENSZ emberi jogokkal kapcsolatos jogi eszközeinek rendelkezéseire, különösen a nők jogaira vonatkozókra, valamint a nőkkel szembeni erőszakról szóló egyéb ENSZ-eszközökre, köztük a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 1993. december 20-i ENSZ-nyilatkozatra,

- tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására[4],

– tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a nők elleni erőszakról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására[5],

– tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására[6],

– tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására[7],

– tekintettel az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló 2019. november 28-i állásfoglalására[8],

– tekintettel az abortuszhoz való jog lengyelországi de facto betiltásáról szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására[9],

– tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására[10],

– tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására[11],

– tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv végrehajtásáról szóló 2021. február 10-i állásfoglalására[12],

– tekintettel „A nők jogai előtt álló kihívásokról Európában: több mint 25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform elfogadása után” című, 2021. február 11-i állásfoglalására[13],

– tekintettel a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2018. december 10-én közzétett tanácsi következtetésekre,

– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének „A Covid19 és a nők és lányok elleni erőszak felszámolása” című, 2020-ban közzétett nyilatkozatára[14],

– tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye kapcsán az Európai Unió Bírósága főtanácsnoka által kiadott, 2021. március 11-i jogi véleményre, amelynek rendeltetése azon jogbizonytalanság tisztázása, hogy az EU módjában áll-e (és ha igen, hogyan) a nevezett egyezmény megkötése és megerősítése[15],

– tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

– tekintettel az eljárási szabályzat 58. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A9-0249/2021),

A. mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség az Unió egyik alapértéke, amelyet rögzít az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke, valamint elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a „Charta”) 23. cikke; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a szerződésekben és a Chartában rögzített alapvető jog; mivel a nők és lányok ellen férfiak által elkövetett erőszak felszámolása a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség előfeltétele;

B. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke előírja az Unió számára, hogy tevékenységeinek folytatása során törekedjen az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására.

C. mivel a nemi alapú erőszak (akár online, akár offline történik), valamint a megfelelő védelemhez való hozzáférés hiánya a nemi alapú megkülönböztetés legsúlyosabb megnyilvánulása, és sérti a Chartában rögzített alapvető jogokat, például az emberi méltósághoz való jogot, az élethez való jogot, a testi és szellemi sérthetetlenséghez való jogot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot;

D. mivel az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a bűnözés alakulásának függvényében a Tanács határozatot fogadhat el, amelyben bűncselekmények egyéb területeit határozza meg az olyan különösen súlyos bűncselekmények esetében, amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva több államra kiterjedő vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék;

E. mivel az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti határozat elfogadásakor a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz;

F. mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) és az Európa Tanács égisze alatt kötött, a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezmény (a továbbiakban: „az isztambuli egyezmény”) a nőkkel szembeni nemi alapú erőszakot olyan erőszakként határozza meg, amely a nő ellen a női mivolta miatt irányul, illetve aránytalanul érinti a nőket; mivel a „nők elleni erőszak” fogalma alá tartozik minden olyan erőszakos cselekmény, amely testi, szexuális vagy pszichológiai sérülést vagy szenvedést okoz vagy okozhat, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszerítést vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást akár a köz-, akár a magánéletben;

G. mivel az LMBTIQ-személyek is a nemi alapú erőszak áldozatai nemük, nemi identitásuk, nemi önkifejezésük és nemi jellegeik miatt;

H. mivel az LMBTI személyek elleni nemi alapú erőszak magában foglalja a testi erőszakot, a pszichológiai erőszakot, a kényszerházasságokat, a szexuális erőszakot, beleértve a „javító-nevelő” nemi erőszakot és a szexuális zaklatást, a női és interszexuális nemi szervek csonkítását, a transznemű és interszexuális emberek kényszersterilizálását, az úgynevezett az úgynevezett becsület nevében elkövetett bűncselekményeket, a konverziós terápiát, az online és az offline gyűlöletbeszédet, a megfélemlítést és a zaklatást, a társadalmi-gazdasági elnyomást és a családon és/vagy háztartáson belüli erőszakot;

I. mivel az isztambuli egyezmény a „társadalmi nem” fogalmát „a valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok”-ként határozza meg, ami arra emlékeztet, hogy a nők elleni erőszak számos formája a nők és férfiak közötti hatalmi egyenlőtlenségekben gyökerezik;

J. mivel az e jelentésben használt kifejezés, a „teljes sokféleségükben” (in all their diversity) kifejezés azt hangsúlyozza, hogy a nők, a férfiak és a nembináris személyek heterogén kategóriákba tartoznak, többek között (de nem kimerítően) fajuk, bőrszínük, etnikai vagy társadalmi származásuk, genetikai tulajdonságaik, nyelvük, vallásuk vagy meggyőződésük, politikai vagy más véleményük, nemzeti kisebbséghez tartozásuk, vagyoni helyzetük, születésük, fogyatékosságuk, életkoruk, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk, nemi önkifejezésük vagy nemi jellemzőik, egészségi állapotuk, családi állapotuk, illetve migrációs vagy menekült státuszuk tekintetében; mivel e kifejezés megerősíti a „senkit sem hagyunk hátra” elv és a „mindenki számára egyenlő Európa” cél melletti elkötelezettséget; mivel interszekcionális megközelítés nélkül nem lehet valódi előrelépést elérni a nemek közötti egyenlőség terén;

K. mivel a nemi alapú erőszak a nemi sztereotípiákban, a heteropatriarchális struktúrákban és a hatalmi aszimmetriákban, valamint a strukturális és intézményi egyenlőtlenségekben gyökerezik; mivel a nemi alapú erőszak a társadalom minden területét érinti;

L. mivel a nemi alapú erőszak céltáblái a nők és a lányok (teljes sokféleségükben), valamint az LMBTI személyek, akikre a nemi hierarchiák, a nemi önkifejezés és a bináris nemi rendszerek társadalmi normáinak büntetést érdemlő megsértőiként tekintetnek; mivel a nemi alapú erőszak célja a nemek közötti egyenlőtlenségek létrehozása, érvényesítése vagy fenntartása, valamint nemi normák és sztereotípiák megerősítése;

M. mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) a nőgyilkosság fogalmát a nők és lányok nemük miatti meggyilkolásaként határozza meg; mivel a nőgyilkosság különböző formákat ölthet – nők megölése párkapcsolati erőszak következtében, nők és lányok meggyilkolása nemük, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk, nemi önkifejezésük és nemi jellemzőik miatt, a női és interszexuális nemi szervek megcsonkítása és az úgynevezett becsület nevében elkövetett gyilkosságok; mivel a nőgyilkosságok a nők elleni erőszak létező formáinak szélsőséges megnyilvánulásai, amelyek folyamatosan elkövetett erőszak utolsó tetteként következnek be; mivel a hivatalos adatok összesítésekor a nőgyilkosság sok típusát gyakran nem veszik figyelembe, így azok láthatatlanok maradnak;

N. mivel a párkapcsolati erőszak, legyen az testi, szexuális vagy pszichológiai, súlyos hatással van a gyermekekre, és állandósítja a jövőbeli nemzedékekben a visszaéléseket, mivel azok a gyermekek, akik tanúi az anyjuk vagy egyik szülőjük elleni párkapcsolati erőszaknak, nagyobb valószínűséggel lesznek ilyen erőszak részesei – akár áldozatként, akár elkövetőként – későbbi életük során; mivel a gyermek méltóságát védő, és a gyermeket is áldozatként elismerő jogszabályok ilyen esetekben döntő szerepet játszanak mind a női, mind a gyermek áldozatok védelmében; mivel a gyermekfelügyeleti törvényeket úgy kell kialakítani, hogy a párkapcsolati erőszak elkövetőinek ne adjanak lehetőséget a felügyelet gyakorlására;

O. mivel a nemi alapú erőszak számos típusú erőszakot foglal magába, többek között a kapcsolati erőszakot és a családon belüli erőszakot is; mivel az EIGE az isztambuli egyezményhez hasonlóan a kapcsolati erőszakot a testi, a szexuális, a pszichológiai vagy a gazdasági erőszak azon cselekményeiként határozza meg, amelyek családon vagy háztartáson belül, illetve volt vagy jelenlegi házastársak vagy partnerek között történnek, függetlenül a jogi vagy családi kötelékektől és attól, hogy az elkövető az áldozattal azonos helyen lakik vagy lakott-e;

P. mivel az online nemi alapú erőszak és az online szexuális zaklatás jellegénél fogva több tagállamra kiterjed; mivel a kibererőszak formájában megnyilvánuló erőszak – többek között az online, az internetes és a kiberzaklatás és rágalmazás, a szexista gyűlöletbeszéd, szexuális képek beleegyezés nélküli megjelenítése, a doxing, a személyazonosság-lopás vagy a heckelés – aránytalan mértékben érint nőket és lányokat;

Q. mivel a nők és lányok elleni erőszak a női jogok megsértésének legelterjedtebb formája Európában; mivel uniós felmérések adatai szerint az EU-ban minden harmadik – összesen 62 millió – nő 15 éves korától elszenvedett fizikai és/vagy szexuális erőszakot, és minden második nő (55%) élt át szexuális zaklatást; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a párkapcsolatban élő 15-49 éves nők csaknem egyharmada (27%-a) számolt be arról, hogy partnerük részéről testi és/vagy szexuális erőszak érte őket; mivel a WHO jelentése szerint a világban a nőgyilkosságok 38%-át kapcsolati partnerek követik el;

R. mivel nem állnak rendelkezésre naprakész, átfogó és összehasonlítható, lebontott adatok a nemi alapú erőszak valamennyi formájáról az Unióban; mivel az összehasonlítható adatok hiányának egyik oka a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos meghatározások harmonizációjának hiánya; mivel a nemi alapú erőszak és annak kiváltó okai dokumentálásához az átfogó és összehasonlítható részletes adatok elengedhetetlenek; mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége a nők elleni erőszakról szóló legutóbbi felmérését 2014-ben tette közzé, és mivel frissebb adatok nem állnak rendelkezésre;

S. mivel a nemi alapú erőszak jelentős költségekkel jár európai társadalmaink számára, legyen szó akár a kiesett gazdasági teljesítményről, vagy többek között egészségügyi, jogi, szociális és speciális szolgáltatások nyújtásáról; mivel azonban a legmagasabb árat a nemi alapú erőszak áldozatai fizetik, akiket egész életük során kínoznak a traumatikus élmények által okozott érzelmi sebek; mivel az uniós fellépésnek a nemi alapú erőszak áldozatainak jóllétére kell irányulnia;

T. mivel a Covid19-világjárvány okozta válság hatására drámai mértékben megnőtt a nemi alapú erőszak, különösen a kapcsolati erőszak, többek között a fizikai és pszichológiai erőszak, a kényszerellenőrzés és az online erőszak; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tagállamai arról számoltak be, hogy a partnerük részéről erőszakot elszenvedő nők segélyhívásainak száma 60%-kal nőtt; mivel a kijárási korlátozó intézkedések megnehezítették a párkapcsolati erőszak áldozatai számára, hogy segítséget kérjenek, mert gyakran a bántalmazóikkal laktak együtt a kijárási korlátozások idején, és mert korlátozott volt a támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférésük, valamint a támogatási struktúrák és források elégtelensége súlyosbította a már meglévő „árnyékjárványt”;

U. mivel az oktatásnak központi szerepet kell játszania a nemi alapú erőszak megelőzésében, különösen azáltal, hogy megingatja az e jelenséget kiváltó káros társadalmi normákat, valamint a fiatalokat felruházza az ilyen cselekmények felismerésének, kezelésének és megelőzésének képességével;

V. mivel a nemi alapú erőszak bejelentési aránya az Unióban továbbra is alacsony; mivel a nemi alapú erőszak áldozatainak kétharmada nem jelenti be az erőszakos cselekményt a hatóságoknak[16];

W. mivel az EIGE szerint a „másodlagos viktimizáció”, (másképpen az „újra áldozattá válás”) akkor fordul elő, amikor az áldozat további sérelmeket szenved, de nem a bűncselekmény közvetlen következményeként, hanem amiatt, ahogyan az intézmények és más személyek bánnak vele; mivel az EIGE szerint másodlagos viktimizációt okozhat például az áldozat ismételt találkozása az elkövetővel, az ugyanazon tényekről való ismételt kihallgatás, a nem megfelelő nyelvhasználat vagy érzéketlen megjegyzések mindazok részéről, akik kapcsolatba kerülnek az áldozattal;

X. mivel a nemi alapú erőszakot felelős beosztásban lévő személyek is elkövethetik, miközben az áldozatok szabadságuktól megfosztott helyzetben, például börtönben, elmegyógyintézetben, fogdában, szociális létesítményben vagy menekülttáborban vannak elhelyezve; mivel a túlzsúfoltság, a nagyfokú stressz és a magánszféra hiánya szintén nemi alapú erőszakhoz vezethet; mivel a rendőrök számára speciális képzéseket kell biztosítani, felruházva őket olyan emberséges készségekkel, amelyek segítségével türelmesen meghallgathatják, megérthetik és tisztelettel támogathatják a nemi alapú erőszakot elszenvedett nőket, segíthetik a bejelentési arány javítását, az ismételt áldozattá válás elkerülését, és biztonságosabb környezetet teremthetnek a nemi alapú erőszak túlélői számára;

Y. mivel a független igazságszolgáltatási rendszerhez való megfizethető és megbízható hozzáférés biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemi alapú erőszak áldozatai számára biztonságosabb környezet jöjjön létre; mivel a nemi alapú erőszak hatékony kezelése érdekében az érintett szakemberek (például szociális munkások, egészségügyi szolgáltatók, bűnüldözési tisztviselők és az igazságszolgáltatási rendszerben dolgozó személyek) számára képzési programokat kell létrehozni annak érdekében, hogy képesek legyenek a nemi alapú erőszakot azonosítani, kezelni és megfelelő intézkedéseket hozni;

Z. mivel minden tagállamban elfogadhatatlanul alacsony a nők elleni erőszak és különösen a szexuális erőszak – ezen belül is a nemi erőszak és a szexuális támadások – elkövetőivel szemben hozott elmarasztaló ítéletek aránya, ami azt mutatja, hogy a nemi alapú erőszak kezelését illetően rendszerszintű hiányosságok vannak a bűnüldözésben, és mivel ez másfelől a büntetlenség széles körben elterjedt jelenségéhez vezet, súlyosan veszélyeztetve a nemek közötti egyenlőséget és a nemi alapú erőszak ellen vívott közdelem sikerét;

AA. mivel a szexuális erőszak a nemi alapon történő megkülönböztetés és erőszak következménye és szorosan összefügg a tartós egyenlőtlenségekkel, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők és lányok emberi jogai ellen irányuló szélesebb körű támadásokkal;

AB. mivel az isztambuli egyezmény a legátfogóbb eszköz Európában a férfiak által a nők és lányok ellen elkövetett erőszak sajátos formái, valamint a kapcsolati erőszak elleni küzdelemben; mivel az isztambuli egyezmény átfogó jogi és szakpolitikai keretet hoz létre az ilyen jellegű erőszak megelőzése, az áldozatok támogatása és az elkövetők megbüntetése céljából;

AC. mivel a nemek közötti egyenlőség elvének aláásását célzó dezinformációs kampányok egyúttal a nők elleni erőszak kérdésének kezelését is megbénítják, amint azt az isztambuli egyezménnyel kapcsolatban láthattuk, amikor egyes tagállamok a szóban forgó elvvel nyilvánosan szembefordultak és sajnálatos politikai döntéseket hoztak;

AD. mivel az isztambuli egyezményt valamennyi tagállam aláírta és 21 ratifikálta;  mivel Bulgária, Csehország, Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovákia még nem ratifikálta az isztambuli egyezményt; mivel Lengyelország bejelentette kilépési szándékát az isztambuli egyezményből; mivel Törökország isztambuli egyezményből való kilépése rossz precedenst teremt; Mivel az isztambuli egyezményt az Unió még nem ratifikálta;

AE. mivel a nők jogait sértő cselekmények nemzetközi, európai szintű és határokon átnyúló jellegűek; mivel az európai nők és lányok, valamint a nemi alapú erőszak más áldozatai nem részesülnek az Unióban mindenütt azonos szintű védelemben az erőszakkal szemben, mert a jogi keretek, illetve a védelmi és megelőzési mechanizmusok tagállamonként különbözők;

AF. mivel a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formáinak felszámolására irányuló uniós fellépés szellemében a Bizottságnak egyszerre több – jogalkotási és nem jogalkotási – úton kell járnia, többek között javasolva, hogy a nemi alapú erőszakot minősítsék az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumokat kimerítő bűncselekményi területnek, és ezzel egyidejűleg javaslatot téve a nemi alapú erőszakról szóló irányelvre, is, ugyanezen cikket használva jogalapként;

AG. mivel a nemi alapú erőszak elleni küzdelem az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia és az Unió külső tevékenységének egyik fő prioritása; mivel a Bizottság a 2021. évi munkaprogramjában bejelentette, hogy az EUMSZ 82., 83. és 84. cikke alapján új jogalkotási javaslatot terjeszt elő a nemi alapú erőszak megelőzése és leküzdése érdekében, valamint konkrét javaslatot tesz az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott, határokon átnyúló dimenzióval rendelkező, különösen súlyos bűncselekmények jegyzékének a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd valamennyi formájára történő kiterjesztésére; mivel a nemi alapú erőszak elleni küzdelem a Bizottság elnökének prioritásai közé tartozik[17];

A nemi alapú erőszak okai és hatása, valamint a megelőzését biztosító holisztikus megközelítés

1. elítéli a nőkkel és lányokkal szemben (teljes sokféleségükben) alkalmazott erőszak minden formáját és a nemi alapú erőszak egyéb formáit – többek között az LMBTIQ+ személyek ellen a nemi hovatartozáson, a nemi azonosságtudaton, a nemi önkifejezésen vagy nemi jellemzőkön alapuló erőszakot –, amelyek az online és offline erőszakot kimerítő különböző cselekményeknek tekintendők, mivel fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági kárt vagy szenvedést okoznak vagy okozhatnak;

2. kiemeli, hogy a Covid19-világjárvány alatti kijárási tilalmak és a közösségi kapcsolatokat korlátozó intézkedések miatt az Unióban mindenütt nőtt a nők és lányok által elszenvedett nemi alapú erőszak – többek között a kapcsolati erőszak, a fizikai, a szexuális, a gazdasági és a pszichológiai erőszak, a kényszerellenőrzés és az internetes erőszak –, ezért rendkívüli szükség van az áldozatokat támogató szolgáltatásokra;

3. hangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszak kezelése során a „nők” meghatározásába tartozónak kell tekinteni a 18 év alatti lányokat is;

4. elítéli a nőgyilkosságot, amelyet a nők és lányok elleni nemi alapú erőszak legszélsőségesebb formájának tekint; hangsúlyozza, hogy a nőgyilkosság az emberi jogok rendkívül súlyos megsértése, és hogy az Uniónak tervet kell kidolgoznia az erőszak megelőzése, a kockázatot jelentő helyzetek felderítése, valamint az áldozatok támogatása és védelme érdekében;

5. hangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszakot és a nemi alapú erőszak egyéb formáit továbbra is túl nagy hallgatás fedi, és hogy ezek múltba nyúló történelmi gyökereit az egyenlőtlen hatalmi viszonyok, a forrásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés és ezek egyenlőtlen megosztása képezi, amelyek a férfiak nők feletti uralmát és a nők hátrányos megkülönböztetését okozták – és az LMBTI-személyek elleni erőszak is ezek számlájára írható –, és súlyos hatást gyakoroltak az áldozatokra, családjaikra és egész közösségekre;

6.  üdvözli a nők hangját jelképező #MeToo mozgalmat, amely áttöri a hallgatás falát, és feltárja a nők ellen (teljes sokféleségükben) minden korosztályban, ágazatban és helyen elkövetett zaklatást és erőszakot; elítéli, hogy egyes országokban a szexuális zaklatás és a szexuális erőszak áldozatait egyre gyakrabban illetik és ítélik el rágalmazás vádjával, ami a fellépéstől elriasztja, újra áldozattá teszi és elhallgattatja azokat a nőket, akik fel mernék emelni a szavukat;

7. elismeri, hogy a nők és a lányok globális elnyomása ellen folytatott elkeseredett feminista küzdelemnek köszönhetően előrelépés történt az egyenlőség irányába;

8. hangsúlyozza, hogy a helyzetet társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, valamint a rendelkezésre álló finanszírozás jelentős csökkentései is súlyosbítják – különösen válság idején –, ami bér- és nyugdíjkülönbségekhez, a bizonytalan foglalkoztatás elnőiesedéséhez és a nők életkörülményeinek bizonytalanabbá válásához vezet; kiemeli, hogy ezek az egyenlőtlenségek és hatalmi egyensúlyhiányok transzverzális és globális jellegűek, az Unióban mindenütt tapasztalhatók, azaz nem korlátozódnak egyes tagállamokra;

9. hangsúlyozza, hogy a patriarchális sztereotípiákon alapuló merev nemi normák hozzájárulnak a nők – köztük a leszbikusok, a biszexuális, a transznemű és az interszexuális nők – hátrányos megkülönböztetéséhez és alárendeléséhez, és fokozza a nemi alapú erőszaknak való kitettséget mindenkivel szemben, aki e „normáknak” nem felel meg, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a meleg, biszexuális és interszexuális férfiak által elszenvedett erőszak láthatatlan maradjon;

10. hangsúlyozza, hogy az oktatásban tanítani kell és elő kell mozdítani a férfiak és nők – a fiúk és lányok – egyenrangúságát és erőviszonyaik egyenlőségét, valamint el kell oszlatni a káros társadalmi nemi normákhoz vezető előítéleteket, sztereotípiákat és kulturális hiedelmeket; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a nők (teljes sokféleségükben), közöttük leszbikusok, biszexuális és transznemű nők, valamint más transznemű, interszexuális és nem bináris emberek gyakran válnak erőszakos cselekmények áldozataivá;

11. hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak sok pszichológiai hatást gyakorol az áldozatokra, ideértve a stresszt, a bizonytalanság vagy a sebezhetőség érzését, a koncentrációs problémákat, a szorongást, a pánikrohamokat, a társadalmi elszigetelődést, az önbecsülés elvesztését, a depressziót, a poszttraumás stressz-zavart, a bizalom- és kontrollvesztést, valamint a félelmet vagy akár az öngyilkossági gondolatokat is; hangsúlyozza, hogy fontos szerepet játszanak az e bűncselekmények áldozatai számára nyújtott mentális egészségügyi szolgáltatások, amelyeket gyakran nem kormányzati szervezetek és civil társadalmi szereplők is nyújtanak;

12. emlékeztet arra, hogy a nemi alapú erőszaknak társadalmi, gazdasági és demokratikus, hatása is van – például a munkahelyszerzés ellehetetlenülése, elszigetelődés, közéletből való kivonulás, tárgyi vagy pénzügyi források elvesztése –, amelyek megerősítik a nők kedvezőtlen helyzetét; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak a nők feletti kényszerítő ellenőrzés olyan formája, amely gátolja a nemek közötti egyenlőséget, a társadalmi mobilitást, a gazdasági érvényesülést és az uniós polgárokat megillető jogok gyakorlását, többek között a nők teljes körű polgári szerepvállalását és azt, hogy életüket erőszaktól mentesen, szabadon alakíthassák;

13. kiemeli, hogy a nemi alapú erőszak és a mentális egészség ennek következményeként jelentkező zavarai káros hatást gyakorolhatnak az áldozatok gazdasági helyzetére (többek között rontják munkakeresési képességüket, és ha jogi lépéseket tesznek, akkor pénzügyi terheket is viselniük kell), és rámutat arra, hogy a nemi alapú erőszak becsült éves társadalmi költsége (290 milliárd euró, az online molesztálás és az online üldözés esetében pedig 49 és 89,3 milliárd euró között) eléri, sőt meghaladja azt a mértéket, amely az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében felsorolt, különösen súlyos bűncselekmények közé történő felvétel feltétele[18];

14. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi norma továbbra is az isztambuli egyezmény, a nemi alapú erőszak felszámolásának kulcsfontosságú eszköze egy olyan holisztikus és összehangolt megközelítés követése révén, amely az áldozatok jogait helyezi a középpontba, és számos nézőpontból kezeli a kérdéseket; ismételten felszólít arra, hogy az Unió széles körű csatlakozás mellett ratifikálja az isztambuli egyezményt, valamint hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Bulgária, Csehország, Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovákia is ratifikálja az egyezményt; aggodalommal tölti el, hogy egyes tagállamokban az isztambuli egyezménnyel kapcsolatban félretájékoztatás folyik, többek között tagadják a nemi alapú erőszak fennállását; elítéli e dezinformációt, amely egyre inkább teret nyer Európában, ezért tovább nehezíti a nők megvédését az erőszakkal szemben;

15. rámutat, hogy az isztambuli egyezményt a nemi alapú erőszak felszámolására szolgáló minimumszabályként kell értelmezni, és hogy az Uniónak e tekintetben még ennél is határozottabb és hatékonyabb jogalkotási intézkedéseket kell végrehajtania; emlékeztet arra, hogy az ilyen jogszabályi intézkedéseknek minden esetben összhangban kell állniuk az isztambuli egyezmény által meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel, és a ratifikálás kiegészítéseként kell megszületniük; kéri a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja (a GREVIO) ajánlásait, és javítsák nemzeti jogukat, fokozva az összhangot az isztambuli egyezmény rendelkezéseivel, annak megfelelő végrehajtása és érvényesítése érdekében;

16. elítéli, hogy a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet kedvezőtlenül érintik a nők és a lányok jogai és a nemek közötti egyenlőség elleni támadások; elítéli a genderellenes és feministaellenes mozgalmak fellépéseit Európában és világszerte, amelyek szisztematikusan támadják a nők és az LMBTI+-személyek jogait, többek között a szexuális és reproduktív jogokat, és céljuk az e személyeket védő jogszabályok hatályon kívül helyezése, veszélyeztetve ezáltal az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását; elítél az isztambuli egyezménnyel, valamint a nőkkel szembeni erőszak leküzdését célzó más eszközökkel és kezdeményezésekkel kapcsolatos minden félretájékoztatást, amely akadályozza a nők erőszakkal szembeni védelmét az Unióban; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy uniós pénzügyi támogatásban részesülő civil társadalmi szervezetek ne mozdíthassák elő a nemi alapú megkülönböztetést;

17. kéri a Bizottságot, hogy a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program keretében növelje és biztosítsa a nők és lányok elleni erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formáinak megelőzésére és leküzdésére szánt hosszú távú finanszírozást, beleértve a menedékhelyeket biztosító szervezetek és az e területen működő egyéb civil társadalmi szervezetek támogatását is; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az előrehaladás méréséhez referenciaértékeket és mutatókat használjanak;

18. hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak jogi meghatározása és kezelése terén jelentős különbségek vannak a tagállamok között; rámutat, hogy ez nagy mértékben akadályozza a nemi alapú erőszak felszámolására irányuló uniós jogalkotási intézkedések, többek között a 2012/29/EU, a 2011/36/EU és a 2011/99/EU irányelvek végrehajtását;

19. hangsúlyozza a nők és lányok elleni erőszak leküzdése érdekében hozott megelőző intézkedések jelentőségét; megjegyzi, hogy az erőszak kockázatának megelőzése és minimalizálása érdekében jobban oda kell figyelni ezen intézkedések végrehajtására az igazságszolgáltatási rendszer egészében, valamint az iskolákban és az egészségügyi intézményekben;

20. ragaszkodik a nemi alapú erőszak megelőzésére irányuló intézkedések meghozatalához a mögöttes okok kezelése révén, felvéve a küzdelmet többek között a szexizmussal, valamint a patriarchális nemi normákkal, sztereotípiákkal és értékekkel; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre olyan kutatások és ismeretek, amelyek a nemi alapú erőszak megelőzésére irányuló hatékony politikai és jogalkotási döntéshozatal alapját képezhetnék; felhívja ezért az EIGE-t és az Eurostatot, hogy vállalják fel a lányok ellen az Unióban elkövetett erőszakkal foglalkozó tudásközpont szerepét; hangsúlyozza, hogy a férfiak által a nők ellen elkövetett erőszak gyökere a fiúk által a lányok ellen elkövetett erőszak; úgy véli ezért, hogy a megelőző intézkedéseknek már fiatal korban meg kell kezdődniük; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségnek központi helyet kell kapnia az oktatásban, és kéri, hogy az isztambuli egyezmény 12. cikke (6) bekezdésének és a Pekingi Cselekvési Platform D.1. stratégiai célkitűzése 125. pontja g) alpontjának végrehajtása keretében szülessenek a fiatalokra vonatkozó és velük közösen végrehajtandó oktatási intézkedések – többek között az életkornak megfelelő tájékoztatás, az átfogó szexuális nevelés, az erőszakmentes kapcsolatok fejlesztése, a feminista önvédelmi képzés –, valamint olyan intézkedések is, amelyek célja a szegregáció, a nemek közötti egyenlőtlenség és a hátrányos megkülönböztetés felszámolása;

21. hangsúlyozza, hogy a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség elleni támadás gyakran a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetében bekövetkező szélesebb körű romlás egyik vetülete, ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 7. cikke szerinti, folyamatban lévő eljárások keretében vizsgálja meg a nők és az LMBTI+-személyek jogainak megsértését;

22. hangsúlyozza, hogy az egész Unióra kiterjedő figyelemfelkeltő kampányokra van szükség, a nemek közötti egyenlőségre, valamint az online és offline nemi alapú erőszak hatásaira vonatkozó információk célzott terjesztése révén tanítva az Unió fiatalabb polgárait, és támogatva azon erőfeszítéseket, amelyek célja annak szavatolása, hogy a nők és a lányok minden területen szabadon és biztonságosan élhessék életüket;

23. felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal annak biztosítása érdekében, hogy a nemi alapú erőszakot hatékonyan kezeljék a nemzeti tantervekben; üdvözli a Bizottság javaslatát, amely szerint a nemi esélyegyenlőségi stratégiába be kell építeni a nemi sztereotípiák elleni uniós szintű figyelemfelkeltő kampányt, továbbá a Bizottság elkötelezett kiállását amellett, hogy „a fiúk és lányok korai életkortól kezdődő oktatása a nemek közötti egyenlőségről, valamint az erőszakmentes kapcsolatok kialakításának támogatása” kulcsfontosságú a hatékony megelőzés szempontjából;

24. hangsúlyozza a nemi alapú erőszak kérdésében a tagállamok közötti együttműködés előmozdításának fontosságát, ami azt is lehetővé teszi, hogy a sikeres szakpolitikákkal rendelkező tagállamok a bevált gyakorlatok cseréje révén megosszák tapasztalataikat;

25. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Eurostattal, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és az EOGE-vel együttműködve javítsák a nemi alapú erőszak valamennyi formájára vonatkozó minőségi és lebontott adatok rendszeres rendelkezésre állását és összehasonlíthatóságát uniós és nemzeti szinten, a tagállamok adatgyűjtő rendszereinek harmonizálása érdekében; úgy véli, hogy a minőségi adatok alapvető fontosságúak a nemi alapú erőszak felszámolásával kapcsolatos egyértelmű és mérhető célokhoz; üdvözli, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége új, uniós szintű felmérést fog készíteni a nők elleni erőszak valamennyi formájának elterjedtségéről és dinamikájáról;

26. hangsúlyozza, hogy az Unióban tapasztalható nemi alapú erőszak jobb megértéséhez biztosítani kell, hogy az adatgyűjtés a bűnüldözői beavatkozás szintjén tartalmazza legalább a következő kategóriákat: a) az áldozat neme, b) az elkövető neme, c) az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat, d) fennáll-e szexuális természetű erőszak, e) van-e az erőszaknak nemi alapja, és f) az interszekcionális elemzés szempontjából érdemleges egyéb szociodemográfiai jellemzők; hangsúlyozza, hogy mindezen adatokon kívül szükség van általános jellegű adatokra is, amelyek tárgya a panaszok száma, a kiadott védelmi határozatok száma és típusa, a panaszok elutasításának és visszavonásának aránya, a büntetőeljárások és a bűnösséget megállapító ítéletek aránya, valamint az ügyek elbírálásához szükséges idő, az elkövetőkre kiszabott büntetésekre és az áldozatok számára nyújtott jóvátételre – ideértve a kártérítést is – vonatkozó információk, a segélyvonalakon vagy a nők elleni erőszakkal foglalkozó egészségügyi és szociális szolgálatoknak bejelentett esetek és a mintavételes felmérések;

A nemi alapú erőszak valamennyi formájának kezelése

27. hangsúlyozza, hogy célzott jogszabályok és szakpolitikák révén interszekcionális megközelítést kell követni a nemi alapú erőszak áldozatául esett azon személyek helyzetének kezelése során, akik a nemi identitáson, nemi önkifejezésen vagy nemi jellemzőkön alapuló megkülönböztetés interszekcionális formáit tapasztalják, például faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai jellemzők, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor, szexuális irányultság, egészségi állapot, családi állapot, migráns vagy menekült jogállás alapján; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai döntéshozatal és a jogalkotás terén konkrét és mérhető kötelezettségvállalásokat kell tenni, többek között azon csoportok tekintetében, amelyek számára az uniós jog, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata védelmet biztosít a hátrányos megkülönböztetéssel szemben;

28. felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a nemi alapú erőszak elleni küzdelem terén végzett munkájuk során biztosítsák, hogy valamennyi jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezés célja a nemi alapú erőszak valamennyi formájának felszámolása legyen, ideértve különösen a nők ellen (teljes sokféleségükben), valamint az LMBTI-személyek ellen a nemi identitásuk, nemi önkifejezésük és nemi jellegeik miatt elkövetett erőszak felszámolását is; emlékeztet arra, hogy a Parlament korábban határozottan bátorította a tagállamokat olyan jogszabályok és politikák elfogadására, amelyek tiltják a konverziós terápiát, a női és interszexuális nemi szervek megcsonkítását és a kényszersterilizációs gyakorlatokat;

29. hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak az emberi jogok és méltóság súlyos megsértése, amely lelki, fizikai, szexuális és gazdasági erőszak formáját öltheti, és magában foglalhatja többek között a nőgyilkosságot, a párkapcsolati erőszakot, a szexuális zaklatást, az online erőszakot, a molesztálást, a nemi erőszakot, a korai és kényszerházasságot, a női nemi szerv megcsonkítását, az úgynevezett becsület nevében elkövetett bűncselekményeket, a kényszerabortuszt, a kényszersterilizációt, a szexuális kizsákmányolást és az emberkereskedelmet, az intézményes erőszakot, a másodlagos erőszakot, a helyettes erőszakot és a másodlagos viktimizációt;

30. emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás a nők és lányok elleni nemi alapú erőszak egyik formája, és hangsúlyozza az emberkereskedelemmel kapcsolatban a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítés fontosságát;

31. elítéli a másodlagos viktimizáció jelenségét, amely a nemi alapú erőszak áldozatait támogató személyekkel szemben alkalmazott fizikai vagy lelki erőszak, megtorlás, megalázás és üldözés; hangsúlyozza, hogy e cselekmények akadályozzák a megelőzést, a felderítést és a nők támogatását és rehabilitációját a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos helyzetekben;

32. mélyen aggasztja a munkahelyen elkövetett nemi alapú erőszak és zaklatás természete, elterjedtsége és súlyossága; üdvözli e tekintetben a munka világában tapasztalható erőszakról és zaklatásról szóló 190. sz. ILO-egyezmény közelmúltbeli elfogadását, és felszólítja a tagállamokat, hogy késedelem nélkül ratifikálják és hajtsák végre azt; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő módon egészítsék ki a munkahelyi erőszak és zaklatás tiltását célzó hatékony intézkedések, valamint a megelőző intézkedések és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő, biztonságos és eredményes panasz- és vitarendezési mechanizmusokhoz, képzéshez és figyelemfelkeltő kampányokhoz, pszichológiai támogató szolgáltatásokhoz és jogorvoslatokhoz való tényleges hozzáférés meglévő keretét;

33. kitart amellett, hogy az online erőszak, többek között az online szexuális és lelki zaklatás, az internetes megfélemlítés, az internetes zaklatás, szexuális képek beleegyezés nélküli nyilvánosságra hozatala, a szexista online gyűlöletbeszéd és az online zaklatás új formái, például a zoombombázás (zoom bombing) vagy az online fenyegetések a nemi alapú erőszak formáinak minősülnek;

34. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a számítógépes erőszak aránytalanul sújtja a nőket és lányokat, és egyre általánosabbá válik; emlékeztet arra, hogy a nemi alapú kibererőszak az offline erőszakból fakad és attól elválaszthatatlan, mivel egymással kölcsönösen összefüggnek; hangsúlyozza, hogy a kibererőszak veszélyezteti a nemek közötti egyenlőség terén elért haladást és hallgatásra kényszeríti áldozatait, ezért káros az Unió demokratikus elveire nézve; sajnálja, hogy a női közszereplők, közöttük aktivisták, művészek, újságírók és politikusok gyakran válnak a nemi alapú online erőszak céltábláivá, mert ezzel kívánják őket eltántorítani a közéletben való részvételtől és eltávolítani a döntéshozatalból;

35. hangsúlyozza az online erőszak határokon átnyúló jellegét, hiszen az elkövetők az áldozat tartózkodási helyétől eltérő tagállamokhoz kapcsolódó vagy ott üzemeltetett platformokat vagy mobiltelefonokat használnak; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú online erőszak elleni küzdelem terén az időben történő beavatkozást biztosító és hozzáférhető bejelentő eszközök, a hatékony tartalomeltávolítási mechanizmusok, valamint az online platformok és a tagállami bűnüldöző hatóságok közötti hatékony együttműködés javítása érdekében összehangolt, az alapvető jogokat maradéktalanul tiszteletben tartó uniós megközelítésre van szükség;

36. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el konkrét intézkedéseket a nőket és lányokat aránytalanul érintő online erőszak minden formájának felszámolása érdekében, többek között megfelelő képzést nyújtva a bűnüldöző szervek tisztviselői számára, és kifejezetten foglalkozzanak azzal, hogy a Covid19-világjárvány idején az ilyen erőszak növekedése volt tapasztalható;

37. emlékeztet arra, hogy a szexuális és reproduktív jogok megsértése – többek között a szexuális erőszak, valamint a nőgyógyászati és szülészeti erőszak és káros gyakorlatok – a nők és lányok, valamint a transznemű és nem bináris személyek elleni nemi alapú erőszak egyik formáját jelenti (amint arra az LMBTIQ egyenlőségi stratégia is felhívja a figyelmet), és gátolja a nemek közötti egyenlőség biztosítását;

38. ösztönzi a Bizottságot, hogy a nemi alapú erőszak formáinak megelőzésére és leküzdésére irányuló további intézkedésekre irányuló javaslataiban mozdítsa elő a szexuális és reprodukciós egészséghez való jogokkal kapcsolatos bevált gyakorlatoknak a tagállamok és az érdekelt felek közötti rendszeres cseréjét;

39. hangsúlyozza, hogy a reproduktív kényszer, valamint a biztonságos és legális abortusz megtagadása ugyancsak a nemi alapú erőszak egyik formája; hangsúlyozza, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága több alkalommal is úgy ítélkezett, hogy a korlátozó abortusztörvények és a végrehajtás hiánya sértik a nők emberi jogait; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség megteremtésének, a nemi alapú erőszak felszámolásának és a nők gazdasági függetlenségének előfeltétele a lányok és nők önállósága és az, hogy szabad és független döntéseket hozhassanak testükről és életükről, határozottan elítéli a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség elleni támadásokat az EU-ban, különösen a nők szexuális és reprodukciós egészsége és jogai terén tapasztalható visszaesést, valamint a biztonságos és legális abortusz de facto betiltását Lengyelországban;

40. sajnálatát fejezi ki a bűnüldözési rendszer szembetűnő hiányosságai miatt, amelyek következményeképpen alacsony az elmarasztaló ítéletek aránya a nők és lányok elleni nemi alapú erőszak eseteiben, azaz az elkövetők büntetlenséget élvezhetnek; felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaikban módosítsák a „szexuális bántalmazás” és a „szexuális erőszak” fogalmának meghatározását, az isztambuli egyezménnyel összhangban a beleegyezés hiányát véve alapul;

41. aggasztja a gyermekek szexualizálása, különösen a lányok felnőtt férfiak általi szexualizálása; elengedhetetlennek tartja a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekményekre vonatkozó büntetőjogi szabályok által biztosított védelem fokozását, különösen, ha az elkövető tisztában van, de nem törődik a gyermek életkorával;

42. hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok kitettsége az erőszak különböző formáinak legalább kétszerese, de akár ötszöröse is lehet; kiemeli, hogy az Unió a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény részes feleként köteles intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy biztosítsa a fogyatékossággal élő nők és lányok valamennyi emberi jogának és alapvető szabadságának teljes körű tiszteletben tartását; megjegyzi, hogy az Uniónak fokoznia kell erőfeszítéseit e téren, többek között ratifikálva az isztambuli egyezményt;

43. hangsúlyozza, hogy a kisebbséghez tartozó, főként a roma és a muszlim nőket, közöttük a vallási öltözéket viselő nőket aránytalanul sújtja érinti a nemi alapú erőszak, különösen a közterületeken, a munkahelyen és online; hangsúlyozza, hogy a roma és a muszlim nők elleni nemi alapú erőszakot interszekcionális megközelítéssel kell kezelni, amely a nemen alapuló megkülönböztetést a valláson és az etnikai származáson alapuló megkülönböztetéssel együtt veszi figyelembe;

44. megjegyzi, hogy a Bizottságnak foglalkoznia kell a sajátos helyzetben levő migráns nők nemi alapú erőszakkal szembeni védelmével, és különösen a partnerkapcsolati erőszak eseteivel, ahol az áldozat tartózkodási jogállása az együttéléstől vagy a családi állapottól függ, valamint emlékeztet arra, hogy a 2012/29/EU irányelv értelmében a nemi alapú erőszak valamennyi áldozata számára biztosítani kell a hozzáférést a megfelelő védelemhez, a támogatási szolgáltatásokhoz és a hatékony jogorvoslathoz, érvényre juttatva többek között a tájékoztatáshoz és a büntetőeljárásban való részvételhez való jogot, elkerülve eközben a hátrányos megkülönböztetést, többek között a tartózkodási jogállás tekintetében is;

45. hangsúlyozza, hogy Európában a jelenlegi migrációs és menekültügyi jogszabályok nem foglalkoznak a migráns és menekült nők kiszolgáltatottságával, és ennek következményeképpen e nők útközben jobban ki vannak téve a nemi alapú erőszaknak, a fogadásuk körülményei nem biztonságosak, a védelmükre szolgáló intézkedések elégtelenek, és nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz;

46. úgy véli, hogy a partnerkapcsolati erőszak nemcsak az áldozat ellen elkövetett bűncselekmény, hanem az azt tanúként megélő minden gyermek ellen elkövetett bűncselekménynek is kell tekinteni, különösen a gyermek jóllétére és fejlődésére gyakorolt hosszú távú negatív hatások miatt; elítéli, hogy a partnerkapcsolati erőszak elkövetőinek gyermekei gyakran rossz bánásmód elszenvedői az anyával szembeni hatalomgyakorlás és bántalmazás részeként (ez a jelenség „helyettes erőszaknak” néven ismert, és a nemi alapú erőszak egyik formája);

Védelem, támogatás és jóvátétel 

47. felhívja a tagállamokat minden szükséges intézkedés meghozatalára a nemi alapú erőszakot elszenvedő nők támogatása (teljes sokféleségükben) és a számukra juttatandó jóvátétel biztosítása, valamint az erőszak minden formájával szembeni védelme érdekében, és emlékeztet arra, hogy ezen intézkedéseknek megfelelőnek, időben elrendeltnek, holisztikusnak és az elszenvedett sérelem súlyosságával arányosnak kell lenniük, kellő figyelmet fordítva azon személyek szükségleteire, akik a hátrányos megkülönböztetés és az erőszak interszekcionális formáinak váltak áldozataivá;

48. felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák be az isztambuli egyezményt, és a nőkre vonatkozóan írjanak elő a nők elleni erőszak és a párkapcsolati erőszak nemi szempontú értelmezésén alapuló, az áldozat emberi jogaira és biztonságára összpontosító védő és támogató intézkedéseket, elkerülve, hogy az áldozatok a nemi szempontok iránt érzéketlen jogszabályok, közigazgatási vagy jogérvényesítési gyakorlatok következtében és/vagy a kellő tudás és a megfelelő eljárások hiánya miatt az intézményes erőszak áldozatává is váljanak, ami az elkövetők büntetlenségéhez, valamint újbóli áldozattá váláshoz vezethet;

49. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy párkapcsolati erőszak esetén a gyermekeket is tekintsék a nemi alapú erőszak áldozatának, és hogy a gyermekek méltósága és biztonsága mindenek felett álló szempont legyen; üdvözli e tekintetben azokat a jogszabályokat, amelyek bűncselekménynek minősítik, ha a gyermek szoros kapcsolatban kénytelen erőszak tanúja lenni; felszólítja továbbá a tagállamokat annak biztosítására, hogy a felügyeleti jogra vonatkozó jogszabályok összhangban álljanak ezzel az elvvel, és hogy a párkapcsolati erőszakot elkövető szülő ne kaphasson felügyeleti jogot;

50. hangsúlyozza, hogy a tagállamok kötelesek a nemi alapú erőszak túlélői számára megfelelő támogatást és sajátos szükségleteiket kielégítő szolgáltatásokat nyújtani, többek között válságok idején is; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy támogatást kell nyújtani a nők védelmének biztosításához szükséges szakértelemmel rendelkező független civil társadalmi szervezetek és a nők számára menedékhelyet kínáló egyesületek számára;

51. felszólítja a tagállamokat, hogy garantálják az áldozatok számára a hozzáférést a támogató és az alapvető (többek között szexuális és reproduktív egészségügyi) szolgáltatásokhoz, többek között a vidéki területeken is; határozottan támogatja közszolgáltatások rendelkezésre bocsátását a jóvátételi folyamat valamennyi szakaszában, különös tekintettel az alapvető pszichológiai, jogi és munkakeresési segítségnyújtásra;

52. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy növeljék a tudatosságot és biztosítsák, hogy a nemi alapú erőszak áldozatai és elkövetői számára valamennyi uniós nyelven rendelkezésre álljon a tájékoztatás, azzal a céllal, hogy az áldozatok jogait tiszteletben tartsák az Unión belüli szabad mozgáshoz való alapvető joguk gyakorlása során;

53. felhívja a tagállamokat, hogy a megkülönböztetés és egyenlőtlenség strukturális kontextusára tekintettel fokozzák munkájukat annak biztosítása érdekében, hogy az áldozatok egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek az igazságszolgáltatáshoz és egy független bírósági rendszerhez, amely fizikailag, gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan elérhető a nemi alapú erőszak minden áldozata számára, emellett pedig garantálják, hogy – elkerülendő a megkülönböztetést, traumatizálódást vagy újbóli áldozattá válást –, elsődleges szempontként érvényt szereznek az áldozatok jogainak a bírósági, orvosi és rendőrségi eljárások során, mindvégig nyomon követve a nemi szempontok érvényesülését;

54. aggodalommal hangsúlyozza, hogy a legtöbb tagállam még mindig problémákkal szembesül a 2012/29/EU irányelv teljes vagy helyes átültetése és/vagy gyakorlati alkalmazása terén, ahogyan azt az áldozatok jogairól szóló bizottsági stratégia is feltárja, és felszólítja a tagállamokat, hogy megfelelően és kellő gondossággal végezzék el az irányelv teljes és helyes átültetését;

55. hangsúlyozza, hogy mivel mindeddig nem sikerült megoldani azt a problémát, hogy a nemi alapú erőszakot elszenvedő személyek nem bíznak meg a bűnüldöző hatóságokban és az igazságszolgáltatási rendszerben, ezért továbbra is túl alacsony a bejelentési arány; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a gyakorló szakemberek és a bűnüldöző szervek munkatársai, többek között bírák, ügyészek, igazságügyi személyzet és a nemi alapú erőszak áldozataival foglalkozó valamennyi egyéb szakember erőforrásait és képzését; felhívja a tagállamokat, hogy e célból mérlegeljék szakbíróságok felállításának lehetőségét; meggyőződése, hogy ha a rendőrök és a bírák több ismerettel és alaposabb készségekkel rendelkeznek a nemi alapú erőszak minden túlélőjének figyelmes meghallgatása, megértése és tisztelete tekintetében, akkor ez hozzájárul majd az alacsony bejelentési arány és a másodlagos viktimizáció problémájának megoldásához, és biztonságosabb környezetet teremt a nemi alapú erőszak túlélői számára;

56. felszólítja az összes tagállamot, hogy teljes mértékben tartsák be az isztambuli egyezményt, fogadjanak el a nemi alapú erőszak és a családon belüli erőszak elkövetőit célzó terápiás programokat, amelyek célja a további erőszak megelőzése, a nemi alapú erőszakot alátámasztó destruktív nemi normák, aszimmetrikus hatalmi viszonyok és értékek megismertetése, valamint annak biztosítása, hogy az áldozatok biztonsága és emberi jogai legyenek az elsődleges szempontok;

57. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a konfliktusokkal kapcsolatos nemi alapú erőszak valamennyi túlélője számára biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, beleértve a minőségi jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférést, továbbá a nők és lányok, valamint a férfiak és fiúk ellen elkövetett, konfliktusokkal kapcsolatos valamennyi  nemi alapú bűncselekmény elkövetőinek maradéktalan felelősségre vonását a nemzeti, regionális és nemzetközi szintű jogi eljárások aktiválásával, különösen a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma révén;

58. felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2011/99/EU, a 2012/29/EU és a 2011/36/EU irányelvet;

59. hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak elleni küzdelemre vonatkozó uniós jogi aktus hiánya és a tagállamok nemzeti jogszabályai közötti különbségek miatt az egyes tagállamokban eltér a túlélők védelmének szintje;

60. üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében felsorolt bűncselekmények körét kiterjeszti a gyűlölet-bűncselekményekre és a gyűlöletbeszédre is; sürgeti a Bizottságot, hogy a szexuális irányultság, a nemi identitás, a nemi önkifejezés és a nemi jellemzők alapján történő diszkriminációt is vegye fel a nevezett cikk hatálya alá; úgy véli, hogy ez az intézkedés alapvető fontosságú az LMBTI személyek védelmének biztosítása érdekében az Unióban;

61. rámutat annak fontosságára, hogy a tagállamok maradéktalanul kihasználják a különböző uniós programok és szervek, hivatalok és ügynökségek közreműködésével a rendelkezésükre bocsátott képzési lehetőségeket, és felhívja a tagállamokat rendszeres és hatékony képzés biztosítására, amely kiterjed a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok szempontjaira, valamint a nemzetközi normákra; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bírósági eljárások előtt és alatt az áldozatoknak joguk legyen színvonalas állami jogi segítséget igénybe venni;

62. üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint az isztambuli egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása érdekében 2021-ben javaslatot terjeszt elő a nemi alapú erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló irányelvre; hangsúlyozza, hogy ezen új irányelvnek ki kell egészítenie a meglévő és jövőbeni jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket, következetes unós fellépést teremtve a nemek közötti egyenlőség terén, valamint előkészítve az isztambuli egyezmény esetleges ratifikálását; ismételten felszólítja ezért az Uniót, hogy ratifikálja az isztambuli egyezményt; emlékeztet továbbá az Európai Bizottság elnökének kötelezettségvállalására, amely szerint az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésével összhangban a bűncselekmények körét kiterjeszti a nemi alapú erőszak egyes konkrét formáira;

A következő lépések uniós szinten 

63. hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak (akár online, akár offline történik) súlyos bűncselekmény, és az alapvető jogok és szabadságok széles körű megsértése az Unióban, amelyet hatékonyabban és eltökéltebben, közös alapokon kell kezelni; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak a nemek közötti társadalmi és rendszerszintű strukturális egyenlőtlenségek határokon átnyúló dimenzióval rendelkező következménye; rámutat különösen a genderellenes, LMBTIQ-ellenes és antifeminista mozgalmak terjedésére, amelyek jól szervezettek és határokon átnyúló jellegűek; úgy véli továbbá, hogy a nemi alapú kibererőszak határokon átnyúló dimenziója és a nemi alapú erőszaknak az egyénekre, a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt, minden tagállamban tapasztalható jelentős hatása megerősíti, hogy közös uniós alapon kell felvenni a küzdelmet a nemi alapú erőszakkal és annak sokféle megjelenési formájával;

64. felhívja az Uniót, hogy sürgősen foglalkozzon a nemi alapú erőszaknak a Covid19-világjárvány alatt tapasztalt növekedésével; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a válságok idején elkövetett nemi alapú erőszakkal foglalkozó európai uniós protokollt, és foglaljon bele az áldozatok védelmét szolgáló szolgáltatásokat – például segélyvonalakat, biztonságos szálláslehetőségeket és egészségügyi szolgáltatásokat – mint „alapvető szolgáltatásokat” a tagállamokban, a nemi alapú erőszak megelőzése és a Covid19-világjárványhoz hasonló válságok idején az erőszak áldozatainak támogatása érdekében;

65. hangsúlyozza, hogy a regionális és nemzetközi eszközök – például az isztambuli egyezmény, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló ENSZ-nyilatkozat és más ENSZ-határozatok – elfogadása egyértelműen azt mutatja, hogy közös alapokon kell küzdeni a nemi alapú erőszak valamennyi formája ellen;

66. hangsúlyozza, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formái elleni közös fellépés sajátos szükségessége abból is ered, hogy minimumszabályokat kell megállapítani a bűncselekményi tényállások és szankciók meghatározására vonatkozóan, beleértve a nemi alapú erőszak közös meghatározását és minimumszabályok előírását a megelőzéssel, a bejelentések alacsony arányával, az áldozatok védelmével, a támogatással és a kártérítéssel, valamint az elkövetők felelősségre vonásával kapcsolatos kulcsfontosságú kérdésekben; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdése tekintetében az egyes tagállamok megközelítései és elkötelezettségének szintjei jelentősen eltérnek egymástól, ezért a közös megközelítés a határokon átnyúló műveletek esetében hozzájárulna a bűnüldözés eredményességéhez;

67. kéri, hogy a Bizottság az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése alapján nyújtson be tanácsi határozatra irányuló javaslatot, amely a nemi alapú erőszakot a mellékletben foglalt ajánlásokat követve a nevezett cikkben előírt kritériumokat kimerítő új bűncselekményként azonosítja, és kéri a Bizottságot, hogy a bűncselekmények ezen új területét használja fel a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzésére és leküzdésére irányuló átfogó és áldozatközpontú uniós irányelv jogalapjaként;

68. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a nemi alapú erőszakról szóló átfogó irányelvre, amely végrehajtja az isztambuli egyezmény rendelkezéseit, és más nemzetközi normákat – például a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottságnak a nemi alapú erőszakra vonatkozó ajánlásait –, és amely a következő elemeket tartalmazza:

­ megelőző intézkedések, többek között lányoknak és fiúkra egyaránt szánt, a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő és interszekcionálisan érzékeny oktatási programok, valamint a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának növelése révén;

­ támogatási szolgáltatások, valamint védelmi és jóvátételi intézkedések az áldozatok számára;

­ a nemi alapú erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre irányuló intézkedések, beleértve az LMBTIQ+ személyek ellen elkövetett, többek között a nemen, a nemi identitáson, a nemi önkifejezésen és nemi jellemzőkön alapuló erőszakot, valamint az online nemi alapú erőszakot, valamint a szexuális kizsákmányolást és visszaélést;

­ a bűnüldözésre vonatkozó minimumszabályok;

­ áldozatközpontú és interszekcionális megközelítés.

­ a tagállamok kötelezettségei annak biztosítása tekintetében, hogy nemi alapú erőszak esetén a gyermekek feletti felügyeleti és láthatási jogok kellő figyelmet kapjanak, jogszabályaik középpontjába az áldozat jogait helyezve;

­ az összes releváns nyelven nyújtott tájékoztatást biztosító intézkedések; és

­  a tagállamok közötti együttműködést, valamint a bevált gyakorlatok, az információk és a szakértelem cseréjét biztosító intézkedések; 

69. felhívja a Bizottságot, hogy nevezzen ki koordinátort a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formái elleni fellépésre;

70. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

 

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ:

A TANÁCS HATÁROZATA

a nemi alapú erőszak olyan bűncselekményi területként való megállapításáról, amely megfelel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen 83. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1) A férfiak és a nők közötti egyenlőség az Unió egyik alapértéke és alapelve, amelyet a Szerződések rögzítenek, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 23. cikke elismer. Az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a szerződésekben és a Chartában rögzített alapvető jog. A nők és lányok ellen férfiak által elkövetett erőszak felszámolása a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség előfeltétele.

(2) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke előírja az Unió számára, hogy tevékenységeinek folytatása során törekedjen az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására. 

(3) Az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a Tanács a bűnözés alakulása alapján határozatot fogadhat el, amellyel új területekkel egészíti ki az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott olyan súlyos búncselekményi területeket, amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva határokon átnyúló dimenzióval rendelkeznek, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék. 

(4) Az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti határozat elfogadásakor a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.

(5) A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) és az Európa Tanács égisze alatt kötött, a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezmény (a továbbiakban: „az isztambuli egyezmény”) a nőkkel szembeni nemi alapú erőszakot olyan erőszakként határozza meg, amely a nő ellen a női mivolta miatt irányul, illetve aránytalanul érinti a nőket. Az isztambuli egyezmény értelmében a „nők elleni erőszak” kifejezés az alábbiakat takarja: a nők ellen irányuló minden olyan erőszakos cselekmény, amely testi, szexuális vagy pszichológiai sérülést vagy szenvedést okoz vagy okozhat, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszerítést vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást akár a köz-, akár a magánéletben.”

(6) Az LMBTIQ-személyek is a nemi alapú erőszak áldozatai nemük, nemi identitásuk, nemi önkifejezésük és nemi jellegeik miatt.

(7) Az LMBTIQ-személyek elleni nemi alapú erőszak magában foglalja a testi erőszakot, a pszichológiai erőszakot, a kényszerházasságokat, a szexuális erőszakot, beleértve a „javító-nevelő” nemi erőszakot és a szexuális zaklatást, a női és interszexuális nemi szervek csonkítását, a transznemű és interszexuális emberek kényszersterilizálását, az úgynevezett becsület nevében elkövetett bűncselekményeket, a konverziós terápiát, az online és offline gyűlöletbeszédet, a megfélemlítést és zaklatást, a családon és/vagy háztartási egységen belüli, a nemi identitás, a nemi kifejezés és a nemi jellemzők miatt bekövetkező társadalmi-gazdasági elnyomást és erőszakot;

(8) A nemi alapú erőszak a nemi sztereotípiákban, a heteropatriarchális struktúrákban és a hatalmi aszimmetriákban, valamint a strukturális és intézményi egyenlőtlenségekben gyökerezik. A nemi alapú erőszak a társadalom minden területét érinti.

(9) Az isztambuli egyezmény a „társadalmi nem” fogalmát úgy határozza meg, mint „valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok” összessége, ami arra emlékeztet, hogy a nők elleni erőszak számos formája a nők és férfiak közötti hatalmi egyenlőtlenségekben gyökerezik.

(10) A nemi alapú erőszak (akár online, akár offline történik), valamint a megfelelő védelemhez való hozzáférés hiánya a nemi alapú megkülönböztetés legsúlyosabb megnyilvánulása, és sérti a Chartában rögzített alapvető jogokat, például az emberi méltósághoz való jogot, az élethez való jogot, a testi és szellemi sérthetetlenséghez való jogot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot;

(11) A nemi alapú erőszak (akár online, akár offline történik) súlyos bűncselekmény, és az alapvető jogok és szabadságok széles körű megsértése az Unióban, amelyet hatékonyabban és eltökéltebben, közös alapokon kell kezelni.

(12) Az olyan regionális és nemzetközi eszközök elfogadása, mint az isztambuli egyezmény, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló ENSZ-nyilatkozat és más ENSZ-határozatok, rámutat arra, hogy közös alapokon kell küzdeni a nemi alapú erőszak valamennyi formája ellen.

(13) A nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formái elleni közös fellépés különös szükségessége abból is ered, hogy minimumszabályokat kell megállapítani a bűncselekményi tényállások és szankciók meghatározására vonatkozóan, beleértve a nemi alapú erőszak közös meghatározását és minimumszabályok előírását a megelőzéssel, a bejelentések alacsony arányával, az áldozatok védelmével, a támogatással és a kártérítéssel, valamint az elkövetők felelősségre vonásával kapcsolatos kulcsfontosságú kérdésekben. A nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdése tekintetében az egyes tagállamok megközelítései és elkötelezettségének szintjei jelentősen eltérnek egymástól, ezért a közös megközelítés a határokon átnyúló műveletek esetében hozzájárulna a bűnüldözés eredményességéhez.

(14) A nemi alapú erőszak megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyek az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése értelmében egy új bűncselekményi terület megállapításához szükségesek.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A nemi alapú erőszak ezennel olyan bűncselekményként kerül megállapításra, amely megfelel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkében meghatározott feltételeknek.

2 cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, ...-án/-én.

 a Tanács részéről

 az elnök

 

INDOKOLÁS

A nők és lányok elleni erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formái, például az LMBTI-személyek elleni erőszak a nemi sztereotípiákban, a patriarchális struktúrákban és a hatalmi aszimmetriákban gyökereznek, és egyértelműen az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértését jelentik a történelemben. A nemek közötti teljes egyenlőség megvalósítása érdekében fel kell számolni a nemi alapú erőszakot.

A nők és lányok által elszenvedett egyenlőtlenség és erőszak fizikai, szexuális, pszichológiai és gazdasági károkat okoz, amelyek elfogadhatatlanok egy igazságos és demokratikus társadalomban. Sajnálatos módon a több információ és tudatosság ellenére a nemi alapú erőszak továbbra is magas előfordulása és fenyegetése mindenhol érinti és korlátozza a nők életét.

Sok nőt érnek a megkülönböztetés interszekcionális formái, amelyek növelik a kiszolgáltatottságukat, például a női menekülteket, menedékkérőket és migránsokat, az őslakos nőket, a faji alapon megítélt nőket, a vallási és etnikai kisebbségekhez tartozó nőket, az LBT-nőket, az idős nőket és a fogyatékossággal élő nőket. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy sok nő, ha panaszt nyújt be a bántalmazó férje ellen, azt kockáztatja, hogy elveszíti jogállását, és kitoloncolják. Ezt nem lehet hagyni.

Hasonlóképpen, az LMBTI-személyek a patriarchális nemi normákkal való szakítás közvetlen következményeként nemi alapú erőszak áldozataivá válhatnak az adott személy neme, nemi identitása, nemi önkifejezése és nemi jellegi miatt.

A nők elleni erőszakról szóló, uniós szinten legátfogóbb felmérést 2014-ben készítette az EU Alapjogi Ügynöksége. Az eredmények nagyon jól tükrözték a probléma nagyságrendjét és kegyetlenségét.

A felmérés adatai szerint az EU-ban a nők harmada tapasztalt fizikai és/vagy szexuális erőszakot. Ami a magánéletet illeti, a felmérés arra a következtetésre jutott, hogy hetente körülbelül 50 nő veszíti életét családon belüli erőszak miatt, és a szakmai környezetben vagy felsővezetői munkakörben dolgozó nők 75%-a tapasztalt szexuális zaklatást.

Bár ez a felmérés nagyon értékesnek bizonyult a probléma súlyosságának, mértékének és összetettségének megértéséhez, komoly adathiány és alacsony bejelentési arány tapasztalható. Ennélfogva alapvető fontosságú felhívni a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a nemi alapú erőszak valamennyi formájára vonatkozó minőségi és lebontott adatok rendelkezésre állását és összehasonlíthatóságát.

A nemi alapú erőszak a történelem során súlyosan sértette az emberi jogokat. A Covid19 azonban még tovább súlyosbította a nők elleni erőszakot. A kormányhivatalok, nőjogi csoportok és civil társadalmi partnerek több tagállamban is jelezték, hogy a világjárvány idején nőtt a családon belüli erőszakról szóló jelentések száma, és nőtt a menedékhelyek iránti igény. Az ENSZ „árnyékjárványnak” nevezte a jelenséget.

Hasonlóképpen, számos európai országban korlátozták a szexuális és reprodukciós egészséghez és jogokhoz való hozzáférést a jelenlegi egészségügyi helyzet és annak az egészségügyi szolgáltatásokra gyakorolt hatása, valamint a járvány megfékezésére hozott korlátozó intézkedések miatt. Ebben az értelemben az Európai Unió alapvető kötelezettségévé kell tenni a nők szexuális és reprodukciós egészségének és jogainak teljes mértékű tiszteletben tartását, függetlenül attól, hogy mi a helyzet. Figyelembe kell venni, hogy a nemi alapú erőszak elleni küzdelem nem lesz hatékony a nők szexuális és reproduktív egészségének és jogainak teljes körű megvalósítása nélkül.

Fontos rámutatni arra, hogy a nemi alapú erőszak felszámolásához olyan megközelítésre van szükség, amelyben a büntetőjogi intézkedések csak egy részt alkotnak, és amelynek során a hangsúlyt a nemek közötti egyenlőség fokozására, a túlélők szerepvállalásának növelésére és támogatására, valamint a nők társadalmi és gazdasági autonómiájának megerősítésére irányuló különböző stratégiákra kell helyezni. E célból szélesebb körű politikai, jogi, szociál- és gazdaságpolitikai fellépésre van szükség a szegregáció, az egyenlőtlenség és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében.

A nyolcadik parlamenti ciklus során az Európai Parlament megállapította, hogy az áldozatok jogairól szóló irányelvet és az európai védelmi határozatot nem hajtották végre teljes körűen az EU-ban, különösen a támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében, és hogy az igazságszolgáltatási rendszerek közötti különbségek akadályozzák az európai védelmi határozatok alkalmazását.

Emellett a Parlament 2009 óta sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki irányelvre irányuló átfogó javaslatot a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak minden egyéb formájának megelőzéséről és felszámolásáról annak biztosítása érdekében, hogy az EU-ban minden nő ugyanolyan szintű védelemben részesüljön az erőszakkal szemben. A 2014. február 25-i állásfoglalásában felszólította továbbá a Tanácsot, hogy vegye fel a nők elleni erőszakot az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt, különösen súlyos bűncselekményi területek közé, és felkérte a Bizottságot, hogy egy jövőbeli uniós irányelv kiegészítéseként indítsa el az Európa Tanács isztambuli egyezményéhez való uniós csatlakozási eljárást. Ez azonban a mai napig nem történt meg.

A nemi alapú erőszak leküzdésére irányuló átfogó uniós stratégia hiánya, valamint a tagállamok nemzeti jogszabályainak hiányosságai és egyenlőtlenségei valós problémát jelentenek. Ezért ki kell dolgozni egy irányelvet annak érdekében, hogy valamennyi tagállamot kötelezzék arra, hogy vessenek véget az erőszak e rendszeres formájának. Ezen túlmenően egy irányelvet – annak érdekében, hogy holisztikus, inkluzív és hatékony legyen – a nemi alapú erőszaknak az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt új bűncselekményi területként való bevezetésének kell kísérnie, amely jogalapként szolgálna a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a nemi alapú erőszak megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó uniós jogszabályi keretben a közös jogi fogalommeghatározások és közös minimumszabályok biztosításához.

Végezetül fontos felismerni, hogy az Európai Unió egész területén támadás éri a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget. A genderellenes és a nőellenes mozgalmak megpróbálják hatályon kívül helyezni a nők jogairól és az LMBTI+-személyek jogairól szóló hatályos jogszabályokat. Ez a helyzet a demokratikus intézmények, a jogállamisági és az alapvető jogok tágabb értelemben vett romlásához is kapcsolódik. E tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy jogállamiság és a demokrácia csak akkor létezhet, ha létezik a nemek közötti egyenlőség.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

Az eljárási szabályzat 55. cikkének (4) bekezdése alapján,

Cindy Franssen, Maria Walsh, Frances Fitzgerald és Jeroen Lenaers

 

Az EPP Képviselőcsoport osztja e saját kezdeményezésű jogalkotási jelentés célkitűzéseit, és a nemi alapú erőszak felszámolását az egyik legfontosabb prioritásának tekinti. Az EPP teljes mértékben támogatja az e célt szolgáló valamennyi fellépést és kezdeményezést, közöttük a nemi alapú erőszak felvételét az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt bűncselekményi területek közé. Az EPP a múltban is számos felhívást tett ezzel kapcsolatban, és határozottan támogatja az Európai Bizottság nemi alapú erőszakra vonatkozó jövőbeli javaslatait is.

 

Aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy a szöveg egyes részei nem tartoznak az EU hatáskörébe, mert ez az egész dosszié sikerét veszélyezteti. A téma jelentőségére tekintettel úgy véljük, hogy az előadók e kérdésekben túlságosan széles és potenciálisan kockázatos megközelítést követnek. Ez veszélyezteti a kitűzött cél elérését, azaz annak bizonyítását, hogy a nemi alapú erőszak felvehető az uniós szinten bűncselekménynek számító cselekmények listájára – mivel megfelel a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező, különösen súlyos bűncselekmények kritériumainak, így közös európai megközelítéssel kezelhető –, ezáltal megteremtve a szükséges jogalapot közös minimumszabályoknak a nemi alapú erőszakról szóló jövőbeli irányelvben történő előírásához. Az üggyel kapcsolatos fő törekvések méltók arra, hogy a lehető legszélesebb körű támogatást élvezzék a Parlamentben.

 

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

az Európai Parlament eljárási szabályzata 55. cikkének (4) bekezdése alapján,

Jadwiga Wiśniewska, Jorge Buxadé és Margarita de la Pisa

 

Ellenezzük az emberi lények elleni erőszak bármely formáját.  A nemzeti jogszabályok már kiterjednek az agresszió bármely formája által okozható bűncselekményekre.

Az erőszakkal szembeni védelem túl fontos ahhoz, hogy ideológia csatározások eszközévé váljon.

A nemi alapú erőszak felvétele a bűncselekmények jegyzékébe sem formálisan, sem tartalmilag nem indokolt. A nemi alapú erőszak állítólagos bűncselekménye nem tartozik az EUMSZ 83. cikkének hatálya alá, mivel alapja szigorúan ideológiai.

Ezen állítólagos bűncselekmény felvétele ellentétes a férfiak és a nők közötti – az uniós elsődleges jogban kinyilvánított – egyenlőség elvével.

Sérti az ártatlanság vélelmét, mert a megvádolt férfit ártatlanságának bizonyítására kötelezi.

Egyes csoportoknak más csoportokhoz képest – előfeltevésként – nagyobb áldozati szerepet tulajdonít.

Sérti a gyermek jogait azáltal, hogy az anya felügyeleti jogát a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevétele nélkül előnyben részesíti.

Elnyomó természetű – megfigyelésen és zaklatáson alapuló – rendszert mozdít elő, és szakbíróságok felállításával az igazságszolgáltatást eszközzé teszi.

Manipulációt hoz létre a kiskorúak oktatásában és a szakmai képzésben, előítéleteket gerjesztve a férfiakkal szemben.

Megsérti az emberi jogokat, amikor egyes gyakorlatokat, például a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat univerzalizálni próbálja.

Hemzsegnek benne az olyan fogalmak (pl. „patriarchális struktúrák” vagy „nemi sztereotípiák”), amelyek a társadalmi széttöredezettséget erősítik és a kapcsolati viszonyokat problematikussá teszik.

 

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	14.7.2021
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	53 18 24
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Magdalena Adamowicz, Isabella Adinolfi, Christine Anderson, Simona Baldassarre, Katarina Barley, Pernando Barrena Arza, Nicolas Bay, Robert Biedroń, Vladimír Bilčík, Vasile Blaga, Ioan-Rareş Bogdan, Patrick Breyer, Saskia Bricmont, Annika Bruna, Jorge Buxadé Villalba, Damien Carême, Caterina Chinnici, Clare Daly, Marcel de Graaff, Margarita de la Pisa Carrión, Anna Júlia Donáth, Lena Düpont, Rosa Estaràs Ferragut, Laura Ferrara, Nicolaus Fest, Frances Fitzgerald, Cindy Franssen, Heléne Fritzon, Lina Gálvez Muñoz, Jean-Paul Garraud, Maria Grapini, Sylvie Guillaume, Andrzej Halicki, Evin Incir, Sophia in ‘t Veld, Patryk Jaki, Marina Kaljurand, Fabienne Keller, Peter Kofod, Łukasz Kohut, Moritz Körner, Alice Kuhnke, Jeroen Lenaers, Juan Fernando López Aguilar, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Lukas Mandl, Karen Melchior, Nuno Melo, Nadine Morano, Javier Moreno Sánchez, Andżelika Anna Możdżanowska, Maite Pagazaurtundúa, Pina Picierno, Sirpa Pietikäinen, Nicola Procaccini, Samira Rafaela, Paulo Rangel, Evelyn Regner, Diana Riba i Giner, Eugenia Rodríguez Palop, María Soraya Rodríguez Ramos, Christine Schneider, Ralf Seekatz, Michal Šimečka, Birgit Sippel, Sara Skyttedal, Martin Sonneborn, Sylwia Spurek, Jessica Stegrud, Tineke Strik, Ramona Strugariu, Annalisa Tardino, Isabella Tovaglieri, Dragoş Tudorache, Ernest Urtasun, Tom Vandendriessche, Hilde Vautmans, Bettina Vollath, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Jadwiga Wiśniewska, Chrysoula Zacharopoulou, Javier Zarzalejos, Marco Zullo
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Malin Björk, Damian Boeselager, Pierrette Herzberger-Fofana, Brice Hortefeux, Elena Kountoura, Predrag Fred Matić, Sira Rego, Isabel Santos, Yana Toom, Maria Walsh, Isabel Wiseler-Lima, Tatjana Ždanoka

 

 

 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

53	+
PPE	Sirpa Pietikäinen, Elissavet Vozemberg-Vrionidi
S&D	Katarina Barley, Robert Biedroń, Caterina Chinnici, Heléne Fritzon, Sylvie Guillaume, Lina Gálvez Muñoz, Evin Incir, Marina Kaljurand, Łukasz Kohut, Juan Fernando López Aguilar, Predrag Fred Matić, Javier Moreno Sánchez, Pina Picierno, Evelyn Regner, Isabel Santos, Birgit Sippel, Bettina Vollath
Renew	Anna Júlia Donáth, Sophia in 't Veld, Fabienne Keller, Moritz Körner, Karen Melchior, Maite Pagazaurtundúa, Samira Rafaela, María Soraya Rodríguez Ramos, Ramona Strugariu, Yana Toom, Dragoş Tudorache, Hilde Vautmans, Chrysoula Zacharopoulou, Marco Zullo, Michal Šimečka
Verts/ALE	Damian Boeselager, Patrick Breyer, Saskia Bricmont, Damien Carême, Pierrette Herzberger-Fofana, Alice Kuhnke, Diana Riba i Giner, Sylwia Spurek, Tineke Strik, Ernest Urtasun, Tatjana Ždanoka
The Left	Pernando Barrena Arza, Malin Björk, Clare Daly, Elena Kountoura, Sira Rego, Eugenia Rodríguez Palop
NI	Laura Ferrara, Martin Sonneborn

 

18	-
PPE	Nuno Melo, Paulo Rangel
ECR	Jorge Buxadé Villalba, Patryk Jaki, Andżelika Anna Możdżanowska, Margarita de la Pisa Carrión, Nicola Procaccini, Jadwiga Wiśniewska
ID	Christine Anderson, Simona Baldassarre, Nicolas Bay, Annika Bruna, Nicolaus Fest, Jean-Paul Garraud, Marcel de Graaff, Annalisa Tardino, Isabella Tovaglieri, Tom Vandendriessche

 

24	0
PPE	Magdalena Adamowicz, Isabella Adinolfi, Vladimír Bilčík, Vasile Blaga, Ioan-Rareş Bogdan, Lena Düpont, Rosa Estaràs Ferragut, Frances Fitzgerald, Cindy Franssen, Andrzej Halicki, Brice Hortefeux, Jeroen Lenaers, Lukas Mandl, Nadine Morano, Christine Schneider, Ralf Seekatz, Sara Skyttedal, Maria Walsh, Isabel Wiseler-Lima, Javier Zarzalejos, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska
S&D	Maria Grapini
ID	Peter Kofod
ECR	Jessica Stegrud

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

• [1] HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
• [2] HL L 338., 2011.12.21., 2. o.
• [3] HL L 315., 2012.11.14, 57. o.
• [4] HL C 296E., 2012.10.2., 26. o.
• [5] HL C 285., 2017.8.29., 2. o.
• [6] HL C 337., 2018.9.20., 167. o.
• [7] HL C 449., 2020.12.23., 102. o.
• [8] HL C 232., 2021.6.16., 48. o.
• [9] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0336.
• [10] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0024.
• [11] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0025.
• [12] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0041.
• [13] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0058.
• [14] https://www.unwomen.org/-/media/headquarters/attachments/sections/library/publications/2020/issue-brief-covid-19-and-ending-violence-against-women-and-girls-en.pdf?la=en&vs=5006
• [15] https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?docid=238745&doclang=hu
• [16] https://www.unwomen.org/en/what-we-do/ending-violence-against-women/facts-and-figures
• [17] https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/political-guidelines-next-commission_en_0.pdf
• [18] Az Európai Parlament Kutatószolgálata által a nemi alapú erőszak kapcsán végzett, az európai hozzáadott érték időközi értékelése, 35. o.