JELENTÉS az uniós vagyonkezelői alapokról és a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló végrehajtási jelentésről

23.7.2021 - (2020/2045(INI))

Külügyi Bizottság
Fejlesztési Bizottság
Költségvetési Bizottság
Előadó: György Hölvényi, Janusz Lewandowski, Milan Zver
(Közös bizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 58. cikke)
A vélemény előadója (*):
Sira Rego, Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás - az eljárási szabályzat 57. cikke

Módosítások

• 001-006 (PDF - 121 KB)
• 001-006 (DOC - 80 KB)

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

A jelentés célja a 2014 óta létrehozott és 2021 decemberéig meghosszabbított uniós vagyonkezelői alapok, valamint a törökországi menekülteket támogató eszköz (FRT) politikai értékelése.

 

Bár politikai és jogi természetük eltérő – az FRT koordinációs mechanizmus, nem pedig költségvetésen kívüli eszköz, továbbá a tagállamok FRT-hez nyújtott hozzájárulásai nem önkéntesek, hanem GNI-alapú hozzájárulásaikon alapulnak, és azok külső címzett bevételként jelennek meg az Unió költségvetésében –, mind a vagyonkezelői alapok, mind az FRT kihívást jelentettek a demokratikus elszámoltathatóság, az Európai Parlament szerepe és az uniós költségvetés integritása tekintetében.

 

A Parlament több alkalommal elismerte e költségvetésen kívüli (vagyonkezelői alapok) és rendkívüli (FRT) eszközök hozzáadott értékét, ugyanakkor többször is bírálta azok létrehozásának és meghosszabbításának módját, és azt sem sikerült elérnie, hogy a folyamatba megfelelően bevonják. A Parlament ezen eszközök feletti ellenőrző szerepe szintén korlátozott volt.

 

Az előadók úgy vélik, hogy a külső segítségnyújtás finanszírozását teljes mértékben az uniós költségvetésből kellene biztosítani, és végrehajtásának egységes módon, egyszerűsített szabályok szerint kell történnie a társjogalkotók által elfogadott eszközök alapján, a Parlament jogalkotási, költségvetési és ellenőrzési előjogainak teljes körű tiszteletben tartása mellett. Úgy vélik továbbá, hogy az NDICI-Globális Európa és az IPA III eszközök által kínált valamennyi lehetőséget teljes mértékben ki kell használni.

 

Különösen az NDICI-Globális Európa esetében úgy vélik, hogy az új fő külső eszköz nagyobb rugalmasságot és reagálóképességet fog eredményezni, lehetővé téve számára a meglévő vagyonkezelői alapok által végzett tevékenységek továbbvitelét és ezáltal az uniós költségvetés egységességének megőrzését.

 

Az esetleges nagyobb igények kielégítése érdekében egyértelműen előnyben kell részesíteni a jelenlegi eszközök – különösen az NDICI-Globális Európa – használatát, szükség esetén megnövelt keretösszeggel, melyet a jelenlegi többéves pénzügyi keret és az NDICI-Globális Európa felülvizsgálata révén, illetve a tagállamok és harmadik országok külső címzett bevételek formájában nyújtott hozzájárulásaival kell előteremteni.

 

Az előadók úgy vélik, hogy egy új vagyonkezelői alap létrehozását csak valamilyen súlyos válság kitörése, a nemzetközi kapcsolatok jelentős uniós pénzügyi választ igénylő hirtelen megváltozása, vagy a források harmadik országokkal való összevonásának szükségessége indokolhatja, ami a társjogalkotók által elfogadott eszközök keretében nem lenne megvalósítható. Ilyen esetben – az előző, 2014–2020-as többéves pénzügyi kerettől eltérően – a Parlamentet kezdettől fogva teljes mértékben be kellene vonni.

 

BÊKOU

 

A Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott Bêkou vagyonkezelői alapot 2014 júliusában hozta létre az EU és három tagállam (Franciaország, Németország, Hollandia) az első uniós vagyonkezelői alapként azzal a céllal, hogy összegyűjtse és kezelje a 2012–2013-as időszakban és azt követően az országot sújtó válság kezelésére nyújtott támogatásokat. Célja, hogy egy rendkívül nehéz helyzetben megerősítse a lakosság és az állam rezilienciáját, különösen az egészségügy, a vízellátás és a megfelelő higiénés körülmények, a vidékfejlesztés és a gazdasági fellendülés, valamint a megbékélés és a társadalmi kohézió terén megvalósuló programok támogatása révén.

 

Az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) és az Unió költségvetéséből származó (218,9 millió eurós) források mellett Franciaország, Németország, Hollandia, Olaszország és Svájc is hozzájárult az alaphoz, amelynek teljes összege 2019-ben 296,8 millió euró volt. A Bêkou – mely helyi szangó nyelven „reményt” jelent – rugalmas és dinamikus módon kívánja összekapcsolni a segélyezési, helyreállítási, újjáépítési és hosszabb távú fejlesztési beavatkozásokat.

 

2014 óta az EU – a Közép-afrikai Köztársaság messze legbőkezűbb támogatója –, tagállamai és más hozzájárulók összesen több mint 910 millió eurót fordítottak a lakosságnak nyújtott alapvető szolgáltatásokra (különösen az oktatásra és az egészségügyre, ideértve a járvány kitörése óta a Covid19 elleni küzdelmet), a stabilitásra és a békefolyamatra.

 

MADAD

 

A szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alapot (Madad) 2014 decemberében hozták létre a Szíriával szomszédos országokban tartózkodó szíriai menekültek és a belső menekültek hosszabb távú rezilienciájának előmozdítása, valamint az őket befogadó közösségek és közigazgatásaik támogatása érdekében. Létrehozásakor 5 éves első működési periódust irányoztak elő, 1 milliárd EUR kezdeti finanszírozással. Ezt később 2019-ben és 2020-ban további két évvel, 2021. december 14-ig meghosszabbították annak érdekében, hogy a válságra adott uniós válaszintézkedések a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben is zökkenőmentesen folytatódhassanak.

 

Az alap több mint 2,2 milliárd eurót mozgósított az uniós költségvetésből, 21 tagállamból, Törökországból és az Egyesült Királyságból, amelyből (2020 decemberéig) több mint 94 projektre 2 milliárd eurót kötöttek le. A vagyonkezelői alap időközben több mint 7,29 millió kedvezményezettet támogat. 2015-ben módosították az alapot, hogy az iraki válság kezelésére is kiterjedjen. Földrajzi értelemben a finanszírozás nagy részét több országra kiterjedő fellépésekre fordították, amelyek a legnagyobb számú szíriai menekültet befogadó országokat célozzák: Libanont, Törökországot és Jordániát. A költségvetés a következőképpen oszlik meg köztük: 43% Libanon, 23% Törökország és 24% Jordánia. Az iraki fellépések 7%-ot kapnak, és 2,1%-ot a Nyugat-Balkánnak szentelnek (Szerbia, Észak-Macedónia). A vagyonkezelői alap az ENSZ BT 2254/2015. sz. határozatával összhangban felkérést kaphatott volna a szíriai konfliktust követő időszakban felmerülő szükségletek és támogatási igények kielégítésére is, amennyiben hiteles politikai átmenet vette volna kezdetét. Ezek a feltételek azonban egyértelműen nem teljesültek a folytatódó konfliktus miatt.

 

AFRIKA

 

Az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó uniós szükséghelyzeti alapot (Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért) 2015. november 12-én hozták létre annak érdekében, hogy segítsen kezelni a Száhel-övezetben és a Csád-tónál, Afrika szarván és Észak-Afrikában jelenlévő, instabilitást okozó többdimenziós kihívásokat. Az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért három régióban 26 támogatható országra terjed ki: a Száhel-övezet és a Csád-tó (Burkina Faso, Kamerun, Csád, Gambia, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, Szenegál, Ghána, Guinea és Elefántcsontpart); Afrika szarva (Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, Szomália, Dél-Szudán, Szudán, Tanzánia és Uganda); valamint Észak-Afrika (Algéria, Egyiptom, Líbia, Marokkó és Tunézia).

 

Az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért négy stratégiai tengely mentén működik: 1) A gazdasági és foglalkoztatási lehetőségek bővítése a munkahelyteremtést célzó gazdasági programok révén; 2) A közösségek rezilienciájának erősítése, beleértve az alapvető szolgáltatások nyújtását a helyi lakosság, a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára az élelmezés és táplálkozás, a biztonság, az egészségügy, az oktatás és a szociális védelem területén; 3) A migrációkezelés javítása, beleértve a nemzeti és regionális migrációs stratégiák kidolgozását, az irreguláris migráció megelőzését, az emberkereskedelem és a migránscsempészés elleni küzdelmet, a hatékony önkéntes visszatérés előmozdítását, a fenntartható visszailleszkedést, a nemzetközi védelmet és a menekültügyet, a legális migrációt és a mobilitást; valamint 4) a kormányzás és a konfliktusmegelőzés javítása, az emberi jogi visszaélések kezelése és a jogállamiság érvényesítése, többek között a biztonságot és a fejlesztést támogató kapacitásépítés révén. Az alap mintegy 5 milliárd EUR támogatást mozgósított, amelyből mintegy 0,6 milliárd eurót uniós tagállamok és más donorok nyújtottak.

 

KOLUMBIA

 

Kolumbiát több mint 50 éve sújtja belső fegyveres konfliktus, amely több mint 220 000 ember – többségükben civil – életét követelte, és több mint 5 millió kolumbiait tett földönfutóvá a saját hazájában, ami világszerte az egyik legnagyobb szám a belső menekültek tekintetében. A konfliktust, amely különösen a vidéki és távoli területeket érintette, de rendkívül negatív hatást gyakorolt Kolumbia egészének gazdasági és társadalmi fejlődésére, folyamatosan táplálta többek között a hosszú ideje fennálló politikai erőszak, a nagymértékű társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség, a kábítószer-kereskedelem és más illegális tevékenységek, valamint a polgárokat megfelelő módon szolgáltatásokkal ellátni képes erős állam hiánya.

 

2016. augusztus 24-én békemegállapodás jött létre Kolumbia kormánya és az ország fő lázadó csoportja, a „Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia” (FARC) között. Bár azóta történtek jelentős előrelépések, a helyzet az utóbbi időben ismét instabilabbá vált, mivel az ország egyszerre több válsággal kénytelen szembenézni: a venezuelai válság keltette menekülthullámmal (jelenleg több mint 1,8 millió venezuelai menekült él Kolumbiában); a békefolyamatot érintő visszalépésekkel és a Covid19-világjárvány hatásaival.

 

A kolumbiai béke elősegítését szolgáló európai alap 2016 decemberében jött létre a kolumbiai kormány és a FARC közötti békemegállapodás végrehajtásának támogatására. Az alap több mint 128 milliárd eurót mozgósított az uniós költségvetésből, 20 tagállamból, Chiléből és az Egyesült Királyságból.

 

A törökországi menekülteket támogató eszköz

 

2015 októberében és novemberében az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy kezdeti 3 milliárd EUR összegű kiegészítő forrást biztosít az ideiglenes védelem alatt álló szíriaiak és a törökországi befogadó közösségek támogatására. Ezt követően a Bizottság 2015. november végén határozatot fogadott el a törökországi menekülteket támogató eszköz létrehozásáról, az EU válaszaként arra a felhívásra, amely a szíriai, iraki és afganisztáni konfliktusok elől menekülő vagy más országokból származó törökországi menekültek támogatására szólított fel. A 2016. január 1-jén létrehozott eszköz eredetileg 3 milliárd EUR költségvetéssel rendelkezett. Ebből 1 milliárd eurót az EU költségvetése, és 2 milliárd eurót a tagállamok finanszíroztak az uniós költségvetés további terhelésének elkerülése érdekében. A tagállamok hozzájárulásait bruttó nemzeti jövedelmük alapján meghatározott felosztási képlettel számítják ki. Az eszköz összehangolja a különböző meglévő uniós külső pénzügyi eszközökből (IPA, ENI, DCI) származó finanszírozást. E forrásokból humanitárius (1,4 milliárd EUR) és nem humanitárius tevékenységeket (1,6 milliárd EUR) finanszíroznak.

 

A 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatban az Európai Tanács és Törökország megerősítette elkötelezettségét az EU-Törökország közös cselekvési terv végrehajtása mellett, amelynek célja Törökország támogatása a migrációs válság kezelésében. Ugyanakkor megállapodás született arról is, hogy 2018 vége előtt további 3 milliárd euróval egészítik ki az eszköz költségvetését. Ezúttal 2 milliárd eurót az uniós költségvetés, és 1 milliárdot a tagállamok biztosítottak. A két részlet keretében finanszírozott projektek legkésőbb 2021 közepéig, illetve 2025 közepéig tartanak, az EU és tagállamai pedig ezzel messze a legbőkezűbb adományozók a szíriai válság következményeinek kezelésében. Meg kell jegyezni, hogy a Madad és az FRT között vannak bizonyos átfedések.

 

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Az uniós vagyonkezelői alapokról és a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló végrehajtási jelentés

(2020/2045(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208, 210., 214. és 314. cikkére,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

– tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre[1],

– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

– tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre[3],

– tekintettel az Európai Unió 2015., 2016., 2017., 2018., 2019., 2020. és 2021. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére,

– tekintettel a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésről szóló, 2020. november 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0743),

– tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodásra és a menekültekről szóló globális megállapodásra, amelyeket az ENSZ Közgyűlése 2018-ban fogadott el,

– tekintettel az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló, 2016. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2016)0385),

– tekintettel a 2015 novemberi vallettai csúcstalálkozó cselekvési tervére,

– tekintettel a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatra,

– tekintettel a 2017. június 30-án közzétett, „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, a fejlesztéspolitikáról szóló, új európai konszenzusra,

– tekintettel az „Eszköztár az uniós fejlesztési együttműködésnek az összes emberi jogra kiterjedő, az emberi jogok érvényesítésén alapuló megközelítéséhez” című, 2014. április 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0152),

– tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos 2008. január 30-i európai konszenzusra,

– tekintettel a Bêkou uniós vagyonkezelői alap, a Madad uniós vagyonkezelői alap, az Afrikát támogató uniós vagyonkezelői alap és a Kolumbiát támogató uniós vagyonkezelői alap eredeti alapító megállapodásaira, valamint azok 2020. decemberi felülvizsgált alapító megállapodásaira,

– tekintettel a 2016. február 10-i C(2016)855[4], a 2017. április 18-i C(2017)2293[5], a 2018. március 14-i C(2018)1500[6] és a 2018. július 24-i C(2018)4959[7] bizottsági határozatokkal módosított, az Unió és a tagállamok fellépéseinek koordinációs mechanizmus – a Törökország-támogató Menekültügyi Eszköz – révén való összehangolásáról szóló, 2015. november 24-i C(2015)9500 bizottsági határozatra[8],

– tekintettel a Bizottságnak a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló, 2020. április 30-i negyedik éves jelentésére (COM(2020)0162), valamint korábbi jelentéseire,

– tekintettel a Madad uniós vagyonkezelői alapról szóló hetedik eredményjelentésre[9],

– tekintettel az Európai Számvevőszéknek „A Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott Bêkou vagyonkezelői alap: ígéretes kezdet, egyes hiányosságok ellenére is” című, 11/2017. sz. különjelentésére; „A Törökországi Menekülteket Támogató Eszköz: hasznos segítség, de fokozni kell a költséghatékonyságot” című, 27/2018. sz. különjelentésére; valamint „Az Európai Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért: kellően rugalmas, de nem elég célirányos eszköz” című, 32/2018. sz. különjelentésére,

– tekintettel a Bizottság azon határozataira, melyekben a költségvetési rendelet 234. cikkével összhangban 2021 decemberéig meghosszabbítja az uniós vagyonkezelői alapokat, valamint a meghosszabbításról szóló határozattervezetekre vonatkozó parlamenti álláspontokra,

– tekintettel „Az EU külső finanszírozási eszközeinek végrehajtása: 2017. évi félidős felülvizsgálat és a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli architektúra” című, 2018. április 18-i állásfoglalására[10],

– tekintettel a fejlesztési együttműködési eszköz, a humanitárius segítségnyújtási eszköz és az Európai Fejlesztési Alap végrehajtásáról szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására[11],

– tekintettel „Az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására[12],

– Tekintettel „Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégiáról – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért" című, 2021. március 25-i állásfoglalására,

– tekintettel „A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról – 2020. évi éves jelentés” című, 2021. január 20-i állásfoglalására[13], a Szíriára vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2017. május 18-i állásfoglalására[14], a Szíriáról szóló 2016. október 6-i állásfoglalására[15], a szíriai helyzetről szóló 2016. november 24-i állásfoglalására[16], az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó, 2/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról – a 2015-ös pénzügyi év többletének beviteléről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására[17],

– tekintettel a Bizottság Törökországról szóló 2018. évi jelentéséről szóló, 2019. március 13-i állásfoglalására[18], az Európai Unió 2019. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének második tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására[19], az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó, 3/2018. sz. költségvetés-módosítási tervezetéről (III. szakasz – Bizottság) szóló tanácsi álláspontról: a törökországi menekülteket támogató eszköz kibővítése” című, 2018. július 4-i állásfoglalására[20],

– tekintettel a rendkívüli tartalék 2020. évi, a törökországi menekültek folyamatos humanitárius támogatása érdekében történő igénybevételéről szóló, 5/2020. számú költségvetés-módosítására[21] és az azt kísérő határozatra[22],

– tekintettel a Bizottság Törökországról szóló, 2019–2020. évi jelentéseiről szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására[23],

– tekintettel a Bizottság 2019-ben és 2020-ban hozott határozataira, amelyekben a költségvetési rendelet 234. cikkével összhangban 2021. december 14-ig meghosszabbítja a Madad uniós vagyonkezelői alapot,

– tekintettel az EU és tagállamai által a 2016 és 2021 között tartott londoni és brüsszeli konferenciákon tett, a szíriai válság kezelésére és a szíriai nép támogatására vonatkozó kötelezettségvállalásokra,

– tekintettel a Bizottság 2018. évi félidős értékelésére és a Madad uniós vagyonkezelői alap eredményeiről szóló rendszeres jelentéseire,

– tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre[24], a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI-Globális Európa) 2021–2027 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. június 14-i javaslatra (COM(2018)0460), valamint az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) 2021–2027 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. június 14-i javaslatra (COM(2018)0465),

– tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 58. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére,

– tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0255/2021),

A. mivel 2014 óta négy vagyonkezelői alap jött létre a válságokra való koherens és megerősített segítségnyújtást biztosító rugalmas és gyors eszközök iránti igény kielégítése céljából: a 2014. július 15-én létrehozott Bêkou alap azzal a céllal, hogy támogassa a Közép-afrikai Köztársaság válságból való kilábalásának és újjáépítési erőfeszítéseinek valamennyi aspektusát; a 2014. december 15-én életre hívott Madad alap (a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alap, amely lehetővé teszi a források és a reagálás regionális szintű összevonását és testre szabását); az afrikai stabilitás megteremtése, valamint az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás okainak kezelése érdekében 2015. november 12-én létrehozott Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért; valamint a Kolumbiát támogató alap, amelyet 2016. december 12‑én hoztak létre azzal a céllal, hogy támogassa a békemegállapodás végrehajtását a konfliktust követő korai helyreállítás és stabilizáció során;

B. mivel a költségvetési rendelet 2018-as felülvizsgálata olyan rendelkezéseket vezetett be, amelyek bizonyos mértékig megerősítették a Parlament ellenőrzési hatásköreit új uniós vagyonkezelői alapok létrehozása vagy a jelenlegiek meghosszabbítása esetén; mivel ezek a rendelkezések továbbra is túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy biztosítsák a Parlament a Szerződésekben előírt teljes körű demokratikus ellenőrzését, valamint a költségvetési hatóság teljes parlamenti ellenőrzését;

C. mivel a Parlament 2020-ban összességében kedvező véleményt adott ki az uniós vagyonkezelői alapok 2021 végéig történő meghosszabbítására irányuló kérelmekről, ugyanakkor aggodalmát fejezte ki a projektek végrehajtása átláthatóságának hiánya miatt, különös tekintettel a határigazgatással és a migrációkezeléssel kapcsolatos projektekre, és azzal a feltétellel, hogy a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért esetében kötelező garanciákat kell nyújtani az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozóan valamennyi finanszírozott projektben;

D. mivel mind az uniós vagyonkezelői alapok, mind a törökországi menekülteket támogató eszköz létrehozását indokolták a klasszikus intézményi keretek között kivitelezhetetlen, rugalmas, eseti és gyors reagálást igénylő helyzetek, valamint az uniós költségvetésben rendelkezésre álló források és rugalmasság korlátozottsága; mivel az EU új külső pénzügyi keretének (Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz –NDICI – Globális Európa) meg kell szüntetnie azokat a korlátokat, amelyek ahhoz vezetnek, hogy vagyonkezelői alapokat kell létrehozni az egyes válságok rugalmasabb és gyorsabb kezelése érdekében; mivel a költségvetésen kívüli eszközök, például a vagyonkezelői alapok, valamint az olyan rendkívüli eszközök, mint a törökországi menekülteket támogató eszköz, veszélyeztetik a demokratikus elszámoltathatóság, az átláthatóság és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit, valamint aláássák az Európai Parlament szerepét és az uniós költségvetés integritását és egységességét is; mivel a Parlamenttel nem konzultáltak a költségvetésen kívüli eszközök létrehozásáról; mivel az Európai Fejlesztési Alap (EFA) hozzájárult az afrikai és a bekoui uniós vagyonkezelői alapokhoz, és mivel ezért a Parlamentet egyáltalán nem vonták be e két uniós alap létrehozásába; mivel az Európai Parlament lehetséges részvétele a Madad és Kolumbia uniós vagyonkezelői alapok alapító megállapodásáról szóló végrehajtási határozattervezetekkel szembeni kifogásra korlátozódott;

E. mivel a szükséghelyzeti alap létrehozásakor a Bizottságnak meg kell indokolnia annak hozzáadott értékét, láthatóságát, más uniós finanszírozási eszközökkel való kiegészítő jellegét és a szakpolitikai célkitűzésekkel való összehangolását, és mivel alapvető fontosságú a források felhasználásának folyamatos nyomon követése és értékelése annak biztosítása érdekében, hogy hatásaik mindig összhangban legyenek az uniós joggal, az alapvető értékekkel és a célkitűzésekkel;

F. mivel a költségvetési rendelet szerint a vagyonkezelői alapokat évente külső és független ellenőrzésnek kell alávetni, és az Európai Bizottságnak jogában áll felfüggeszteni a finanszírozási megállapodást, ha a partnerország megszegi az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét, valamint súlyos korrupciós esetekben; mivel az Európai Számvevőszék az uniós vagyonkezelői alapokról szóló különjelentéseiben azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy javítsa az adományozók koordinációját (Békou), szüntesse meg a végrehajtás hiányosságait, növelje a hatékonyságot és a célzott intézkedéseket (Afrika), és biztosítson jobb ár-érték arányt (törökországi menekülteket támogató eszköz);

G. mivel a Bizottság becslései szerint a menekültekkel kapcsolatos jelentős humanitárius szükségletek a törökországi menekülteket támogató eszközön is túlmutatnak;

H. mivel a Parlament – miközben elismerte azok hozzáadott értékét – többször is hangoztatta, hogy fokozott parlamenti ellenőrzésre van szükség az uniós vagyonkezelői alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz tekintetében, valamint hogy fokozottabb mértékben be kell vonni a jövőbeli vagyonkezelői alapokkal, illetve a meglévő vagyonkezelői alapok és egyéb, az EU külső fellépéséhez kapcsolódó pénzügyi eszközök meghosszabbításával kapcsolatos előkészítő munkába és tárgyalásokba; mivel a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy javítsa a szükséghelyzeti alapokkal kapcsolatos kommunikációját, és megjegyezte, hogy a szükséghelyzeti alapokkal kapcsolatos rendszeres, számadatokon alapuló tájékoztatás elengedhetetlen ahhoz, hogy a Parlament gyakorolhassa demokratikus felügyeleti és ellenőrzési szerepét;

I. mivel a szükséghelyzeti alapokhoz való hozzájárulások legnagyobb része jelenleg magából az uniós költségvetésből származik, míg a tagállamok hozzájárulásai teljes költségvetésük igen korlátozott részét teszik ki; mivel a törökországi menekülteket támogató eszközhöz való tagállami hozzájárulások nem önkéntesek, hanem a GNI-hozzájárulási kulcson alapulnak, és a költségvetési rendelet 21. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében külső címzett bevételként közvetlenül szerepelnek az uniós költségvetésben; mivel a vagyonkezelői alapok esetében a költségvetési rendelet 187. cikkének (6) bekezdése értelmében a tagállami hozzájárulásokat nem integrálják az Unió költségvetésébe;

J. mivel a 2016. márciusi EU-Törökország nyilatkozat és az EU és Törökország közötti visszafogadási megállapodás különös figyelmet fordít az illegális migráció új tengeri vagy szárazföldi útvonalainak megelőzésére, a csempészhálózatok felszámolására, a török határok ellenőrzésére és a visszaküldések megkülönböztetésmentes elfogadására;

K. mivel az Unió fejlesztési együttműködési politikájának elsődleges célja a szegénység csökkentése és hosszú távon felszámolása az EUMSZ 208. cikkében foglaltak szerint; mivel továbbra is a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzus alkotja az uniós fejlesztéspolitika elvi keretét, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus megerősíti humanitárius segítségnyújtás alapelveit; mivel az EU-nak és a humanitárius területen vele együttműködő partnereinek képesnek kell lenniük arra, hogy támogatást és védelmet biztosítsanak a szükségletek, valamint a humanitárius tevékenység semlegességének, pártatlanságának, emberiességének és függetlenségének elve alapján; mivel a hivatalos fejlesztési támogatási (ODA) forrásokból származó forrásokat a gazdasági, humán és társadalmi fejlődésre, és különösen a minőségi oktatáshoz való hozzáférés biztosítására, a – többek között az éghajlatváltozással kapcsolatos – helyi ellenálló képesség kiépítésére, valamint a fejlesztési és/vagy humanitárius segítségnyújtást szolgáló békefenntartó műveletekre kell fordítani, különös tekintettel a vagyonkezelői alapról szóló határozatban meghatározott fejlesztési kihívásokra;

L. mivel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért alapító megállapodása egyértelműen az uniós szükséghelyzeti alapok, valamint az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközről szóló rendelet hatálya alá helyezte a líbiai határigazgatási projekteket; mivel 2017 júliusa óta közel 90 millió eurót különítettek el az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért keretében a líbiai parti őrség képzésére, felszerelésére és támogatására, és 49 millió eurót különítettek el a visszatérésre kötelezett személyek fogvatartási körülményeinek javítására; mivel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért alapító megállapodása egyértelműen kimondja, hogy a szükséghelyzeti alap olyan tevékenységeket fog finanszírozni, amelyek a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítéssel összhangban hozzájárulnak a migrációkezelés javításához, ideértve az irreguláris migráció megfékezését és megelőzését, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelmet; mivel mindazonáltal elhangzottak olyan állítások, amelyek szerint a líbiai parti őrség tevékenységeivel összefüggésben emberi jogi jogsértéseket követtek el;

M. mivel 2020-ban a Parlament úgy ítélte meg, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért meghosszabbítása érdekében minden támogatásban részesülő projekt esetében kötelező garanciákat kell biztosítani az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozóan, különös tekintettel a migrációkezelésre, valamint annak biztosítására, hogy ezeket a garanciákat a jövőben egy megfelelően indokolt új vagyonkezelői alap létrehozása esetén kikössék;

N. mivel a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alap (Madad alap) 2,3 milliárd eurót mozgósított, beleértve a 21 uniós tagállam, Törökország és az Egyesült Királyság által nyújtott önkéntes hozzájárulást; mivel programjai az oktatásra, a megélhetésre, az egészségügyre, a védelemre és a vízügyre összpontosítanak a menekültek, a belső menekültek és a helyi közösségek javát szolgálva és több mint 7 millió kedvezményezettet támogatva; mivel a szíriai polgárháború elhúzódásával a Madad alap reagálása tovább fejlődött a humanitárius fejlesztés mentén, jobban összpontosítva a befogadó országoknak az elhúzódó válságra való reagálással kapcsolatos erőfeszítéseit és kapacitásait támogató rendszerek megerősítésére, különös tekintettel a közszolgáltatások nyújtására Irakban, Jordániában és Libanonban;

O. mivel értékelése szerint a Madad alap keretében gyorsabban indíthatók a projektek, mint az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz keretében szokásos eljárások szerint; mivel a Madad alapnak a méretgazdaságosságot is sikerült megvalósítania, 20 millió EUR átlagos volumenű, nagyléptékű projektekkel és körülbelül 30 hónapos átlagos végrehajtási időszakkal;

P. mivel a törökországi menekülteket támogató eszköz eltér az uniós vagyonkezelői alapoktól, főként azért, mert továbbra is az EU költségvetésébe van beágyazva;

Q. mivel a Bizottság szerint a törökországi menekülteket támogató eszköz célja a meglévő uniós finanszírozási eszközök összehangolása annak érdekében, hogy azokat koherens és közös módon vegyék igénybe a menekültek szükségleteinek kielégítése érdekében;

I. Általános megfontolások

Költségvetési vonatkozások

1. megjegyzi, hogy 2020. december 31-ig az uniós vagyonkezelői alapokba irányuló összes kötelezettségvállalás 7691 millió EUR-t tett ki, amelyből 3170 millió EUR az uniós költségvetésből, 3534 millió EUR az Európai Fejlesztési Alapból (EFA), 988 millió EUR pedig a tagállamoktól és más adományozók felajánlásaiból származik; megjegyzi továbbá, hogy ugyanezen időpontig 7141 millió EUR-t kötöttek le, és az uniós vagyonkezelői alapok 4869 millió EUR-t fizettek ki; megjegyzi továbbá, hogy 2020. december 31-re az összes uniós vagyonkezelői alap kötelezettségvállalási előirányzatainak végrehajtási aránya 98% volt (a Madad alap kötelezettségvállalási előirányzatainak több mint 95%-át, a Bêkou alap 99%-át, az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért 99%-át, a Kolumbiát támogató alap pedig 94%-át lekötötte), míg a kifizetési előirányzatok összesített végrehajtási aránya 63% volt (Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért 62%, Bêkou 66%, Kolumbiát támogató alap 52%, Madad 64%);

2. emlékeztet arra, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz két, egyenként 3 milliárd eurós részből áll; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2016–2017-es első részlettől eltérően, amelyhez az uniós költségvetés 1 milliárd euróval, a tagállamok pedig 2 milliárd euróval járultak hozzá, a 2018–2019-es második részlet esetében a hozzájárulások aránya megfordult, és ez hátrányosan érintette a meglévő uniós projekteket;

3. emlékeztet arra, hogy míg a törökországi menekülteket támogató eszköz első részletében az IPA II hozzájárulása 52,4 %-ot, a humanitárius segítségnyújtásé 46,6 %-ot, a biztonsághoz és a békéhez hozzájáruló eszközé 0,7 %-ot, a fejlesztési együttműködési eszközé 0,3 %-ot, a második részlet esetében pedig az IPA II hozzájárulása 64,5%-ot, a humanitárius segítségnyújtásé pedig 35,5 %-ot tett ki;

4. megjegyzi, hogy (2020 végéig) a törökországi menekülteket támogató eszköz első részletének 36,6 %-át közvetlen irányítással, 63,4 %-át pedig közvetett irányítással hajtották végre (és ennek több mint négyötödét nemzetközi szervezetek hajtották végre); megjegyzi továbbá, hogy a második részletben a közvetlen irányítás 32,1 %-ot (100 %-ban az Európai Bizottság által), a közvetett irányítás pedig 67,9 %-ot (háromnegyed részben nemzetközi szervezetek által) képviselt;

5. megjegyzi továbbá, hogy az uniós vagyonkezelői alapokkal kapcsolatban a nemzetközi szervezetek voltak a legfontosabb végrehajtó szereplők (36,8 %), megelőzve az Európai Bizottságot (35,7 %), a tagállami ügynökségeket (24,2 %) és a közszolgálati szerveket (3,4 %);

A Parlament bevonása a döntéshozatalba és a nyomonkövetési eljárásokba, valamint a jelentéstételi és/vagy értékelési folyamatokba

6. megállapítja, hogy a bizottsági elnökök és bizonyos képviselők megfigyelői státuszt kaptak a vagyonkezelői alapok stratégiai testületeinek ülésein és a törökországi menekülteket támogató eszköz irányítóbizottságában; sajnálatosnak tartja, hogy ezt hivatalosan nem vezették át a vagyonkezelői alapok alapító megállapodásaiba; határozottan sürgeti, hogy az ülésekre szóló meghívók vegyék figyelembe az Európai Parlament hivatalos naptárát, és hogy az igazgatótanács ülésein megvitatandó valamennyi lényeges információt és dokumentumot jóval az ülések előtt bocsássák rendelkezésre a képviselők és a titkárság személyzete aktív részvételének lehetővé tétele érdekében;

7. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament korlátozott szerepet játszik a szükséghelyzeti alapokkal kapcsolatos uniós hozzájárulások döntéshozatalában, felügyeletében és ellenőrzésében, és megismétli, hogy a meglévő jogi, szabályozási és költségvetési megoldásokat teljes mértékben ki kellett volna használni a továbbra is végső eszközként kezelendő szükséghelyzeti alap létrehozása és/vagy kiterjesztése előtt; emlékeztet korábbi, megválaszolatlan kéréseire, és megismétli, hogy a Parlamentnek képviseltetnie kell magát az operatív bizottságok ülésein, és képesnek kell lennie azok tevékenységének nyomon követésére, és felhívja a Bizottságot, hogy kellő időben nyújtson részletes tájékoztatást az e bizottságokban hozott határozatokról; úgy véli, hogy a Parlamentnek teljes mértékben fel kell használnia a végrehajtási felügyeletével és a költségvetés ellenőrzésével kapcsolatos hatásköreit, és gondoskodnia kell arról, hogy az uniós finanszírozási döntések és a kapcsolódó juttatások megfeleljenek az Unió jogszerűségre, illetve hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra vonatkozó elveinek, ezzel biztosítva az uniós fellépések demokratikus legitimitását és elszámoltathatóságát;

8. tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy szorosan nyomon kövesse és értékelje a beavatkozásokat, valamint hogy célzott jelentések révén ismereteket gyűjtsön az uniós vagyonkezelői alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz tevékenységeiről; kéri, hogy tegyenek erőfeszítéseket a nagyobb átláthatóság elérése érdekében a releváns adatok, köztük a finanszírozott projektek konkrét részletei és a kitűzött célokkal kapcsolatban elért eredmények az uniós vagyonkezelői alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz honlapján történő közzététele révén; hangsúlyozza, hogy az ilyen jelentések rendelkezésre állása, részletessége, teljessége és tényszerű következetessége elengedhetetlen a Parlament mint költségvetési hatóság támogatásához a végrehajtás megfelelő értékelése érdekében;

9. megjegyzi, hogy a civil társadalmi szervezetek bevonására vonatkozó információkat az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért 2019. és 2020. évi éves jelentésében tették közzé; sajnálja, hogy ez az információ az alvállalkozók alacsony átláthatósága miatt nem áll rendelkezésre; megjegyzi, hogy amennyiben lehetséges, ezeket az információkat projektszinten kell lebontani, figyelembe véve a bizalmas kezelés és a biztonság kellően indokolt követelményeit;

10. sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság későn jelezte az uniós vagyonkezelői alapok időtartamának meghosszabbítására irányuló szándékát, és hogy néhány vagyonkezelői alap értékelésére későn került sor, így a Parlament nem tudott kellő időben teljes körű és pontos következtetéseket levonni az Afrikát támogató uniós szükséghelyzeti alap esetében, és így sérült a demokratikus felügyelet és elszámoltathatóság;

11. ismételten hangsúlyozza, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós vagyonkezelői alapoknak az Európai Parlament által elfogadott 2021. decemberig történő meghosszabbítása főként technikai jellegű legyen, lehetővé téve az új többéves pénzügyi keretre való zökkenőmentes átállást, és a már lekötött forrásokra vonatkozó hatékony szerződéskötést és azok felhasználását; kiemeli a Bizottság arra vonatkozó biztosítékait, hogy a meghosszabbítások a korábbi, 2014–2020-as többéves pénzügyi keret keretében tett kötelezettségvállalások kifizetéseinek folytonos jogalapját kívánták biztosítani, és hogy a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz, illetve az IPA III keretében nem tehetők új kötelezettségvállalások a vagyonkezelői alapokkal kapcsolatban;

12. hangsúlyozza, hogy jelentéseiben a Bizottságnak be kell mutatnia az uniós vagyonkezelői alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz – többek között az uniós külső beruházási terv – által lefedett területekre szánt különböző pénzügyi eszközök egymást kiegészítő jellegét, valamint a létrehozott hozzáadott értéket;

II. Az egyes vagyonkezelői alapok, illetve az FRT értékelése

Bêkou

13. úgy véli, hogy a Bêkou vagyonkezelői alap részben hozzájárult a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzet kezeléséhez, valamint a Közép-afrikai Köztársaságban a fejlesztési és humanitárius szükségletek közötti kapcsolat közelítéséhez;

14. utal továbbá az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága által a Közép-afrikai Köztársaságba delegált küldöttség 2018. februári következtetéseire, amelyek megjegyzik, hogy a Bȇkou vagyonkezelői alap láthatósága jó, és kedvezően ítélik meg azt az országban, a projektek pedig megfelelően kezelik a szükségleteket a rehabilitáció, a megélhetés biztosítása és a hosszabb távú fejlesztés között, legalább helyi szinten és kisebb léptékben;

15. kiemeli az Európai Számvevőszék 2017. évi különjelentésében közzétett következtetéseit, amelyek szerint a Bêkou vagyonkezelői alap összességében pozitív eredményeket ért el, és sikerrel mozgósított támogatást, jóllehet kevés további adományozót vonzott, továbbá hogy projektjeinek többsége elérte a várt eredményeket és növelte az EU láthatóságát; jelzi azonban, hogy a jelentés javasolta a beavatkozás hatókörének jobb meghatározását, valamint a donorok közötti koordináció, a projektkiválasztási eljárások, a nyomon követés és a teljesítménymérés javítását, valamint a költségek optimalizálását és a végrehajtó szervezetek kiválasztásának fokozott átláthatóságát; megjegyzi, hogy az operatív bizottságban a tagállamokat saját nemzeti fejlesztési ügynökségeik képviselik, amelyeket egyszersmind projektvégrehajtóként választanak ki, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez összeférhetetlenséghez vezethet az operatív bizottság projektkiválasztási eljárásában;

16. megjegyzi, hogy a humanitárius válság, a szegénység és a Közép-afrikai Köztársaságban zajló új biztonsági kihívások miatt a további uniós támogatáshoz célirányos programokra és adott esetben az NDICI-Globális Európa keretében rugalmas uniós finanszírozásra lesz szükség a humanitárius reagálás, a béke és biztonság, a demokratizálódás és a demokratikus intézmények megerősítése, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében a Közép-afrikai Köztársaságban;

17. úgy véli, hogy az EU és más adományozók beavatkozása ellenére az országban továbbra is instabil a helyzet az új konfliktusok és az élelmiszer-ellátás rendkívüli bizonytalansága miatt;

Madad

18. úgy véli, hogy a Madad alap bizonyította hozzáadott értékét a válságkezelés terén és az EU szempontjából is a nagyobb külső láthatóság és befolyás, a különböző forrásokból származó források fokozott ellenőrzése, koordinációja és multiplikátorhatása tekintetében, összehasonlítva a nemzeti szintű vagy más nemzetközi csatornákon keresztül megvalósuló segélyezéssel; megjegyzi, hogy kiadásait hozzáigazították a jogalapokhoz vagy az alkalmazott uniós eszközökhöz, illetve azok céljaihoz; emlékeztet ezért arra, hogy a Madad vagyonkezelői alap keretében finanszírozott projekteknek elő kell mozdítaniuk és védeniük kell a méltóságot, az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, valamint elő kell mozdítaniuk a társadalmi és gazdasági befogadást, különösen a kisebbségek és a kiszolgáltatott csoportok esetében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szíriai konfliktus folytatódik és továbbra is szükséget szenvednek azok a szíriai menekültek, akik a belátható jövőben nem tudnak visszatérni hazájukba, és így a befogadó közösségek szükségletei továbbra is uniós és nemzetközi segítségnyújtást tesznek szükségessé, mivel biztosítani kell e közösségek hosszabb távú integrációra és foglalkoztatásra való képességét; rámutat, hogy a konfliktusnak kitett szíriai területeken még nem lehet megkezdeni a hosszú távú újjáépítést;

19. megjegyzi, hogy a 2018. októberi félidős stratégiai értékelő jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a Madad vagyonkezelői alap „nagy volumenű és költséghatékony, és viszonylag alacsony költséggel jutott el nagyszámú kedvezményezetthez”, valamint hogy „lehetővé tette az EU számára a rugalmas segítségnyújtást”;

20. üdvözli, hogy az alap a koronavírus-járványra reagálva képes volt gyorsan és rugalmasan kiigazítani és újraorientálni tevékenységeit a partnerországok és -közösségek támogatása céljából Libanonban, Irakban, Törökországban és Jordániában, nemcsak az egészségügy területén, hanem más területeken is, mint például a megélhetés, a védelem, az oktatás vagy a társadalmi kohézió;

21. kiemeli a folyamatos támogatás fontosságát a menekültek, a belső menekültek és a kiszolgáltatott befogadó közösségek számára – a tágabb régióra is kiterjesztve azt – a folytatódó konfliktus által érintett területeken, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (TPK) számára létrehozott eszközök keretében nyújtott hosszabb távú, kiszámítható, teljes mértékben átlátható és gyorsan bevethető finanszírozás, valamint a tagállamok által külső címzett bevételként nyújtott potenciális hozzájárulások ötvözésével, figyelembe véve a költségvetési rendelet alapján biztosított valamennyi pénzügyi eszközt;

22. emlékeztet a palesztin menekült közösségek sebezhetőségére Szíriában és a régióban, és felszólít folyamatos támogatásukra, továbbá arra, hogy a szíriai válsággal kapcsolatos uniós humanitárius terveket és fellépéseket terjesszék ki az ő támogatásukra is;

Afrika

23. megjegyzi, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért szükséghelyzeti alapként jött létre azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Afrika három régiójában kialakult válságok kezeléséhez, hosszú távú stabilitási és fejlesztési célok elérése érdekében; úgy véli, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért gyors és rugalmas eszköz az olyan közös globális kihívások kezeléséhez, mint a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás, az éghajlatváltozás hatása és a gazdasági válságok; kiemeli, hogy a jelenlegi Covid19-világjárvány miatti példa nélküli helyzet minden szükséges rugalmasságot és gyorsaságot megkövetel; hangsúlyozza azonban, hogy a rugalmasságot mindig teljes átláthatósággal és elszámoltathatósággal kell ötvözni; úgy véli, hogy a három területen belül célzottabb, irányított fellépéssel, valamint az eredmények mérésének és jelentésének támogatásával lehetne javítani az eredményeken;

24. tudomásul veszi, hogy 78 projekt járult hozzá a gazdasági és foglalkoztatási lehetőségek bővüléséhez, 97 projektet hajtottak végre az ellenálló képesség megerősítésére, 75 projektet a migráció kezelésére, 75 projektet pedig a kormányzás és a konfliktusmegelőzés javítására; aggodalommal jegyzi meg, hogy a különleges körülmények miatt a migrációkezelés néhány projekt esetében az uniós válasz középpontjába került; megismétli azonban, hogy az ellenálló képesség javítására és a migráció kiváltó okainak kezelésére irányuló eredeti célkitűzéseket fenn kell tartani;

25. üdvözli, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért némileg hozzájárult a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztés és a békeépítés egymással összekapcsolt hármas megközelítéséhez, ami az előző többéves pénzügyi keret uniós pénzügyi eszközeivel nem volt lehetséges; emlékeztet arra, hogy a vagyonkezelői alap által nyújtott finanszírozást az ODA kritériumai alapján kell végrehajtani és értékelni, és az e követelményeknek nem megfelelő összes kiadást az alapban összevont különböző forrásokból kell finanszírozni, továbbá helyteleníti az ODA alapok minden olyan felhasználását, amely ellentmond a fejlesztési céloknak; emlékeztet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtásnak alapelvként függetlennek kell lennie;

26. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért mintegy 37%-át a migráció korlátozására és csökkentésére irányuló intézkedésekre különítik el, míg a migrációt és a kényszerű lakóhelyelhagyást elősegítő tényezők kezelésére kevesebb mint 9%-át fordítják; megjegyzi, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért forrásainak kevesebb mint 1,5%-át különítették el a jogszerű migrációs csatornákra; elismeri, hogy a biztonság alapvető fontosságú az afrikai partnerországok stabilitása szempontjából, és hogy az EU-nak támogatnia kell a partnerországokat az irreguláris migrációs áramlások, az embercsempészet és az emberkereskedelem kiváltó okainak kezelésében;

27. tudomásul veszi a líbiai parti őrség fellépéseivel összefüggésben Líbiában észlelhető emberi jogi jogsértésekről szóló jelentéseket; hangsúlyozza, hogy a parti őrség által kimentett vagy feltartóztatott személyek közül sokakat visszatoloncolnak Líbiába, ahol önkényesen fogva tartják őket szörnyű körülmények között; hangsúlyozza, hogy a menekültek olyan országokba való visszatérése, ahol nincsenek biztonságban, sérti a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményt; megjegyzi, hogy a sürgősségi tranzitmechanizmussal összefüggésben aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a projektek végrehajtása során tiszteletben tartják-e az emberi jogokat; megjegyzi, hogy Líbiában nem tartották tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét; emlékeztet azonban arra, hogy minden fellépésnek biztosítania kell az emberi élet, méltóság és emberi jogok teljes körű védelmét; e tekintetben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a civil társadalmi szervezetekkel konzultálva vizsgálják felül és végezzék el az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért keretében finanszírozott, az illetékes tengerfelügyeleti és határigazgatási hatóságokkal folytatott együttműködési tevékenységeket az emberi jogok tiszteletben tartásának objektív értékelése érdekében;

28. hangsúlyozza a helyi partnerekkel folytatott együttműködés és párbeszéd fontosságát; üdvözli a kiemelt szükségletek azonosítása érdekében végzett konzultációkat és tanulmányokat; határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelően vonja be a helyi hatóságokat és a civil társadalmi szervezeteket az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért által támogatott projektekbe;

29. megjegyzi, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért egyik fő célkitűzése – az alapító megállapodásban meghatározottak szerint – a migráció kiváltó okainak kezelése, különösen a reziliencia, a gazdasági lehetőségek, az esélyegyenlőség, a biztonság és a fejlesztés előmozdítása, valamint az emberi jogi visszaélések kezelése révén; kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a hosszú távú fejlesztési célokra, például a foglalkoztatásra, az oktatásra, az élelmezésbiztonságra és a helyi lakosság életkörülményeinek javítására;

30. megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék 32/2018. sz. különjelentése számos hiányosságra mutatott rá, többek között az uniós közbeszerzési jog alkalmazásának elmulasztására és az átláthatatlan irányításra, és jobb projektkiválasztási eljárást, nagyobb végrehajtási sebességet és szisztematikusabb teljesítmény-ellenőrzési folyamatot javasolt a projektek teljes körére kiterjedően, illetve megjegyezte, hogy az alap széles hatóköre miatt gyakran hiányzott a hatékonyság, mivel nem számszerűsítették megfelelően azokat az igényeket és eszközöket, amelyek révén mérhető hatást el lehetett volna érni; kéri a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó kérelmek egyszerűsítését és jobb kommunikációját a kisebb és helyi nem kormányzati szervezetek uniós finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése érdekében;

31. megjegyzi, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért hozzájárult az ellenálló képesség megerősítéséhez, valamint a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztés összekapcsolt megvalósításához instabil helyzetekben; megjegyzi továbbá, hogy az alap előmozdította a különböző érdekelt felek közötti együttműködést is, és lehetővé tette nem uniós adományozók hozzájárulását, ami a brexit utáni időszakban különösen fontossá vált, valamint ráirányította a figyelmet a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás problémájára és az arra adott uniós válaszra; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alap végrehajtásának nyomon követése nem volt megfelelő, és kéri konkrét, mérhető, teljesíthető, reális és határidőhöz kötött célkitűzések beépítését a hosszú távú projektekbe, valamint számszerűsíthető célok meghatározását a projektek értékeléséhez;

32. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy vonják vissza az Afrikát támogató szükséghelyzeti alapból származó, eredetileg Eritrea számára elkülönített, különösen a kényszermunka alkalmazásával zajló útfelújítással kapcsolatos beszerzésekre szánt forrásokat;

Kolumbia

33. úgy véli, hogy a Kolumbiát támogató vagyonkezelői alap bizonyította értékét, és a jelenlegi helyzetben fontos eszköz a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) közötti békemegállapodás végrehajtásának támogatásában; rámutat arra, hogy a Kolumbiát támogató alap meghosszabbítása tovább erősítette az EU elkötelezettségét, és rendkívül lényeges támogatást biztosított a kolumbiai békefolyamathoz; emlékeztet arra, hogy az Uniós Békealap Kolumbiáért a Fejlesztési Együttműködési Eszköz keretében jött létre, és azt össze kell hangolni az Európai Unió fejlesztési politikájának elsődleges célkitűzésével: „Az Unió fejlesztési együttműködési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul. Az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”;

34. hangsúlyozza, hogy az alap fontos szerepet játszik a kolumbiai átfogó vidékfejlesztés és gazdasági növekedés támogatásában is; kéri, hogy a kolumbiai békefolyamat végrehajtását kezeljék prioritásként a hosszú és középtávú, teljes mértékben átlátható finanszírozási programok és nyomon követés részeként, és hogy e programok kapcsán biztosítsák az Európai Parlament megfelelő bevonását és az általa végzett demokratikus ellenőrzést, valamint az érdekelt felekkel, különösen a helyi civil társadalommal folytatott megfelelő, átlátható és inkluzív konzultációkat;

35. gratulál Kolumbia azon erőfeszítéseihez, hogy – a békemegállapodás végrehajtásával kapcsolatos saját kihívásai ellenére – támogatást nyújtson a Kolumbiába érkező több mint 1,7 millió venezuelai menekültnek, különösen azáltal, hogy 10 éves ideiglenes oltalmazotti jogállást biztosít számukra;

36. üdvözli, hogy a Chilei Köztársaság is csatlakozott a vagyonkezelői alap adományozói közé; megjegyzi, hogy a regionális partnerek részvétele magas hozzáadott értéket képvisel, és növelte mind a helyi elismerést, mind az EU szerepvállalásának és együttműködésének legitimációját;

A törökországi menekülteket támogató eszköz

37. rámutat, hogy Törökország fogadja be a világon a legnagyobb számú menekültet, ami majdnem 4 millió regisztrált szíriai, iraki és afganisztáni menekültet jelent; emlékeztet arra, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz fontos szerepet tölt be a szíriai menekültek befogadásában; felszólít az EU–Törökország nyilatkozat teljes körű emberi jogi hatásvizsgálatának elkészítésére, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nyilatkozat végrehajtása keretében mindkét fél tartsa tiszteletben az alapvető jogokat; úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is biztosítania kell a szükséges támogatást a szíriai és más menekülteknek, valamint a törökországi befogadó közösségeknek, biztosítva, hogy a török kormány ne vegyen részt közvetlenül a pénzeszközök kezelésében és elosztásában, amelyeket közvetlenül a menekültek és a befogadó közösségek számára kell folyósítani, és amelyeket az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot garantáló szervezeteknek kell kezelniük;

38. úgy véli, hogy az EU törökországi menekülteket támogató eszköze bizonyította értékét mint innovatív forrásösszevonási eszköz és fontos koordinációs mechanizmus, amely segítséget nyújt Törökországnak a menekültek és befogadó közösségeik azonnali humanitárius és fejlesztési szükségleteinek gyors kielégítésében, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell e fellépések fenntarthatóságát; megjegyzi ezért, hogy a projektek többségét meg kellett hosszabbítani a várt eredmény elérése érdekében; támogatásáról biztosítja a török civil társadalmat, és emlékeztet arra, hogy a nemzetközi szervezetek dicséretes erőfeszítéseket tettek e projektek megvalósítása érdekében; hangsúlyozza a helyi szervezetek, szakértők és nem kormányzati szervezetek, valamint a tagállamokból származó szervezetek bevonása által a törökországi menekülteket támogató eszköz végrehajtásához nyújtott hozzáadott értéket;

39. üdvözli a törökországi menekülteket támogató eszköz első részletének sikerét, különösen a szükséghelyzeti szociális védőhálót (ESSN), amely a Bizottság által irányított legnagyobb humanitárius projekt; üdvözli a második részlet előrehaladását, amely elősegíti a humanitárius segítségnyújtásról a fejlesztési támogatásra való fokozatos áttérést;

40. tudatában van annak, hogy az FRT fontos szerepet játszik mintegy 1,8 millió menekült alapvető szükségletei fedezésének támogatásában, 668 900 menekült gyermek oktatási támogatásában, valamint többmillió menekült egészségügyi ellátása és védelme biztosításának támogatásában; külön kiemeli, hogy az Európai Számvevőszék 27/2018. sz. különjelentése rámutatott az egészségügyi és oktatási tevékenységek finanszírozásának következetlenségére, mivel hasonló projektek finanszírozására különböző irányítási struktúrákat alkalmaznak párhuzamosan; a jelentés kiemelte továbbá, hogy nagyobb értéket lehetett volna elérni a készpénztámogatási projektekben, és felszólította a Bizottságot, hogy javítsa a települési infrastruktúra és a társadalmi-gazdasági támogatás programozását, a nem kormányzati szervezetek működési környezetét és az eszközről szóló jelentéstételt; rámutat különösen a Covid19-világjárványnak a menekültekre gyakorolt hatására, és fenntartja, hogy a törökországi menekülteket támogató eszközt annak ellenére hozták létre, hogy a nemzetközi menekültjog szempontjából komoly aggályok merültek fel a törökországi menekültek emberi jogi helyzetével kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy 2020-ban a Bizottság további 481,6 millió euró mozgósítását kérte az uniós költségvetés rendkívüli tartalékából – amely meghaladja a törökországi menekülteket támogató eszközre eredetileg szánt előirányzatot – a szükséghelyzeti szociális védőháló program és a feltételes iskoláztatási készpénztámogatási program keretében végzett tevékenységek finanszírozása érdekében;

41. ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlamenttel hivatalosan nem konzultáltak sem ezen eszköz létrehozásakor, sem annak meghosszabbításakor, illetve ahhoz nem kérték jóváhagyását, és a Parlament így csak a költségvetési hatóság egyik ágaként működött közre, ami aláássa a törökországi menekülteket támogató eszköz demokratikus elszámoltathatóságát; megerősíti, hogy nem szabad engedni, hogy ez újra megtörténjen;

42. hangsúlyozza, hogy az Európai Számvevőszék 27/2018. sz. különjelentése[25] megkérdőjelezi az eszköz által finanszírozott humanitárius projektek hatékonyságát, mivel nem értékelték következetesen és átfogóan a költségvetésben előirányzott költségek észszerűségét; megjegyzi, hogy a jelentés azzal kapcsolatban is aggályokat vet fel, hogy az ellenőrzés során nem lehet nyomon követni az összes humanitárius projektet; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a két készpénztámogatási projekt kedvezményezettjeinek adataihoz való hozzáférés török hatóságok általi megtagadása kérdéseket vethet fel az eszköz pénzügyi irányításának hatékonyságát illetően, különös tekintettel arra, hogy Törökország gyors hátramenetbe kezdett a jogállamiság és az alapvető jogok terén; emlékeztet arra, hogy ellenőrizni kell a pénzeszközöknek a török kormány és a helyi hatóságok általi felhasználását; megjegyzi, hogy az alapokat kizárólag a menekültek valamennyi fizikai és pszichológiai szükségletének kielégítésére kell felhasználni, beleértve a lakhatást, az élelmezést, az oktatást és a tisztességes életszínvonal biztosítását; felszólítja a Bizottságot, hogy szerezze meg az FRT-programok és -projektek kedvezményezettjeire vonatkozó adatokat, és javítsa a nyomonkövetést; hangsúlyozza, hogy a teljes körű elszámoltathatóság elérése és a kettős finanszírozás elkerülése érdekében a Bizottságnak a végrehajtó partnerek által a helyszínen elért célok alapján és a költségvetési rendelet szabályai szerint elvégzett végrehajtási értékelést követően kell rendelkezésre bocsátania a forrásokat; felszólítja ezért a Bizottságot annak biztosítására, hogy az eszköz célkitűzései és végrehajtása összhangban legyenek az Unió általános elveivel, szakpolitikáival és célkitűzéseivel, beleértve a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Törökország egyre kevésbé tartja tiszteletben ezen elveket;

43. hangsúlyozza a humanitárius segítségnyújtásról a fejlesztési együttműködésre való áttérés fontosságát, és felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és hajtson végre egy átmeneti stratégiát, amely arra összpontosít, hogy segítsen a menekültek megélhetési lehetőségeinek megteremtésében a befogadó közösségekben való önállóságuk és társadalmi befogadásuk javítása érdekében; emlékeztet arra a hosszú távú uniós célkitűzésre, hogy a török hatóságok fokozatosan átvegyék az uniós finanszírozású tevékenységeket a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett; felhívja a Földközi-tenger keleti térségéről szóló közelgő többoldalú konferencián részt vevő valamennyi felet, hogy ezt a kérdést a humanitárius és fejlesztési kérdések mellett átfogóan kezeljék;

44. megismétli azon kérését, hogy Törökország tartsa tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, különösen a szíriai határon, biztosítva, hogy a menekültek emberi jogait és az 1951. évi menekültügyi egyezményben garantált jogállásukat teljes mértékben tiszteletben tartsák, és hogy ne használják fel a migrációs áramlásokat politikai célokra az EU-val szembeni zsarolás forrásaként; Elvárja, hogy Törökország teljes körűen és megkülönböztetésmentesen hajtsa végre a 2016. márciusi EU–Törökország nyilatkozatot és az EU–Törökország visszafogadási megállapodást; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtásának szoros nyomon követését, többek között az EU–Törökország nyilatkozat keretében Törökországba visszatérő menedékkérők és migránsok emberi jogi helyzetét illetően, és arról számoljon be a Parlamentnek; felhívja a török hatóságokat, hogy biztosítsanak teljes körű hozzáférést az UNHCR számára a török–szír határon található idegenrendészeti fogdákhoz, hogy ellenőrizni tudja a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy a Törökországnak a menekültáramlás kezeléséhez nyújtott pénzügyi támogatást a teljes költségvetési átláthatóságtól, valamint a civil társadalmi szervezetek korlátlan részvételének biztosításától kell függővé tenni; felhívja a Bizottságot, hogy szólítsa fel a török hatóságokat, hogy javítsák a nemzetközi nem kormányzati szervezetek munkakörnyezetét; felhívja a Bizottságot, hogy a kiadások felügyeletének megerősítése érdekében építsen a harmadik fél általi ellenőrzés különleges rendszerével kapcsolatos tapasztalataira;

45. felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon a menekültek fogva tartási központokban való tartásától azzal a céllal, hogy önkéntes visszatérési űrlapokat írassanak velük alá, és hogy az országon belüli nyilvántartásba vételük helyétől függetlenül biztosítsák az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket;

46. megjegyzi, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz csak a nyilvántartásba vett menekülteket támogatja; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy sok menekült segítség nélkül maradt, mivel egyes tartományokban és városokban megnehezítették a nyilvántartásba vételt;

47. üdvözli, hogy a Tanács felkérte a Bizottságot is, hogy nyújtson be javaslatot a Tanácsnak a Törökországban, Jordániában, Libanonban és a régió más részeiben tartózkodó szíriai menekültek finanszírozásának folytatásáról;

III. Jövőbeli kilátások és ajánlások

48. hangsúlyozza, hogy elhúzódó válságok esetén megfelelőbben és a humanitárius segélyezés, az újjáépítés és a fejlesztés közötti koordinációra és átmenetre tekintettel rugalmasan és összekapcsolt módon kell kezelni a finanszírozási igényeket oly módon, hogy az összhangban legyen a nemzetközi fejlesztési politika célkitűzéseivel, többek között az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival és az Unió fejlesztéspolitikai elveivel – például a szegénység felszámolásának és az egyenlőtlenségek csökkentésének támogatásával –, valamint humanitárius beavatkozás esetén a humanitárius tevékenység semlegességének, pártatlanságának, emberiességének és függetlenségének, illetve az emberi élet, méltóság és emberi jogok teljes körű védelmének elvével; kitart amellett, hogy az uniós segítségnyújtásnak hatékonynak és eredményesnek kell lennie annak érdekében, hogy tényleges hatást gyakoroljon a helyszínen;

49. hangsúlyozza, hogy rögzíteni kell a vagyonkezelői alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz létrehozása, irányítása és végrehajtása során levont tanulságokat annak érdekében, hogy azokat alkalmazni lehessen a külső pénzügyi eszközök új generációjára, és növelni lehessen a szinergiákat és a koherenciát az EU külső segítségnyújtása és a parlamenti felügyelet között; sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze elő a szükséghelyzeti alap végrehajtásának végső átfogó felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az összhangban legyen az uniós fejlesztési, emberi jogi és humanitárius célkitűzésekkel; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy amennyiben a jövőben új szükséghelyzeti alapra vagy ad hoc eszközre van szükség, az uniós költségvetésből származó hozzájárulási mechanizmust a kezdetektől egyértelműen meg kell határozni és a Parlament teljes körű bevonásával kell megtárgyalni; úgy véli továbbá, hogy tovább kell növelni az EU külső támogatásának hatását és láthatóságát, kiemelve az EU és tagállamai mint a globális fejlesztésfinanszírozás legnagyobb adományozóinak szerepét;

50. kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon az uniós finanszírozású projektek által a migránsok és menekültek emberi jogaira, valamint az érintett ország lakosságára gyakorolt hatásról független uniós szervek és szakértők által végzett átlátható hatásértékelésről; hatékony és független ellenőrzési mechanizmusok létrehozására szólít fel ezen alapok végső rendeltetésének és az alapvető jogok megsértése esetén alkalmazandó cselekvési protokollok teljes körű nyomon követése és értékelése érdekében; szükségesnek tartja a regionális és helyi hatóságok, valamint a civil társadalmi szereplők teljes körű bevonását ezek kialakításába és végrehajtásába; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek teljes és egyértelmű áttekintést a harmadik országokkal a migrációkezelés terén folytatott együttműködés finanszírozására felhasznált alapokról, valamint azok végrehajtásáról valamennyi pénzügyi eszköz tekintetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ellenőrzési adatokat megosszák az uniós pénzügyi ellenőrzési szervekkel, többek között a Számvevőszékkel, az OLAF-fal és az Európai Ügyészséggel;

51. rámutat, hogy az afrikai migrációs áramlások közel 90%-át kitevő Afrikán belüli migrációval kapcsolatos kihívásokat az Afrikai Unióval szoros együttműködésben, valamint az Afrikára vonatkozó migrációs politikai kerettel és a 2018–-2030-as időszakra szóló cselekvési tervvel összhangban kell kezelni; azonban kitart amellett, hogy hosszú távon olyan megközelítésre van szükség, amely elkerüli a külső beavatkozástól való függőség kialakulását; e tekintetben kitart amellett, hogy az oktatás révén erősíteni kell a szerepvállalást, és hogy a minőségi oktatás fontos szerepet játszik a fejlesztési együttműködés erőteljesebb támogatásának megteremtésében;

52. megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi befogadás az NDICI-Globális Európa egyik fő kiadási célkitűzése; hangsúlyozza az EU elkötelezettségét a nők és leányok szerepvállalásának fokozása iránt, és felhívja a Bizottságot, hogy a rezilienciaépítés és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás mellett a nemek közötti egyenlőség kérdését is integrálja a vagyonkezelői alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz tervezésébe és végrehajtásába; javasolja, hogy mind az uniós vagyonkezelői alapok, mind a törökországi menekülteket támogató eszköz keretében megvalósuló projektek végrehajtása során rendszeresen végezzenek a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő elemzést és vonják be a nőket a támogatott projektek kidolgozásába;

53. felhívja a Bizottságot, hogy függessze fel vagy vizsgálja felül az alapvető jogokat nem teljes mértékben tiszteletben tartó harmadik országokkal való együttműködést, beleértve az emberi jogokat veszélyeztető vagy aláásó egyedi finanszírozások és projektek felfüggesztését is;

54. megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet lehetővé teszi vagyonkezelői alapok létrehozását a külső fellépések területén, ugyanakkor ismételten felhívja a figyelmet, hogy a Parlament hosszú ideje ragaszkodik ahhoz, hogy a külső segítségnyújtás finanszírozása teljes mértékben az uniós költségvetésből történjen és végrehajtására egységes módon, egyszerűsített szabályok szerint kerüljön sor a társjogalkotók által elfogadott eszközök alapján a Parlament jogalkotási, költségvetési és felügyeleti előjogainak, valamint a költségvetési egységesség, az elszámoltathatóság, az átláthatóság, a hatékonyság, továbbá a hatékony és eredményes költségvetési gazdálkodás elveinek teljes körű tiszteletben tartása mellett; kiemeli, hogy a rendkívüli eszközök elfogadása növeli az irányítás finanszírozásának összetettségét, és pénzügyi nyomást gyakorol a meglévő külpolitikai eszközökre, és ezáltal befolyásolhatja azok hatékonyságát; úgy véli, hogy az uniós vagyonkezelői alapokat csak arra szabad felhasználni, hogy reagálni tudjanak egy hirtelen bekövetkező súlyos válságra és azokra a helyzetekre, amikor több adományozói választ kell koordinálni, vagy amikor a külső politikai célkitűzést nem lehet teljes mértékben megvalósítani a meglévő külső finanszírozási eszközökkel, azzal a feltétellel, hogy azok tiszteletben tartják a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét, valamint hogy az uniós vagyonkezelői alap nem kettőz meg más meglévő finanszírozási csatornákat vagy hasonló eszközöket anélkül, hogy bármilyen addicionalitást biztosítana, és hogy a vagyonkezelői alap célkitűzései összhangban vannak azon uniós eszköz vagy költségvetési tétel célkitűzéseivel, amelyből finanszírozzák; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson hatékonyabb helyszíni kommunikációt, kiemelve az EU mint a globális fejlesztési segélyek legnagyobb adományozója szerepét;

55. rámutat arra, hogy az EFA-ból, az uniós költségvetésből és más adományozóktól származó források vagyonkezelői alapokba történő összevonása nem változtathatja meg a meglévő uniós politikák és programok azon képességét, hogy megvalósítsák eredeti célkitűzéseiket, például a szegénység felszámolását és az alapvető jogok előmozdítását;

56. ismételten hangsúlyozza, hogy a vagyonkezelői alapokat és a törökországi menekülteket támogató eszközt kivételes esetekre vagy valódi vészhelyzetre létrehozott eszközöknek kell tekinteni, amelyek hozzáadott értékét nagyon alaposan meg kell indokolni és gyakorlati hatásait gondosan nyomon kell követni; arra kéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a NDICI-Globális Európa és az IPA III földrajzi pillérében alkalmazott programalapú megközelítés által kínált lehetőségeket – amelyek a továbbiakban nem használhatók fel a Törökországnak nyújtott előcsatlakozási támogatás finanszírozására, kivéve a török civil társadalmi szervezeteknek a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását szolgáló finanszírozási eszközön keresztül nyújtott támogatást –, melyeket globális tematikus programozással, gyorsreagálású finanszírozással és az NDICI-Globális Európa keretében rendelkezésre álló nagy, nem programozott tartalék felhasználásával egészíthet ki;

57. emlékeztet, hogy az NDICI-Globális Európa keretében az új kihívások és prioritások számára képzett tartalékból származó források várhatóan kiegészítik a földrajzi és tematikus programokból, valamint a gyorsreagálási fellépésekből származó finanszírozást; hangsúlyozza, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy az Európai Parlamenttel folytatott geopolitikai párbeszéd részeként megvitatja e források felhasználását, és igénybevételük előtt részletes tájékoztatást nyújt, teljes mértékben figyelembe véve az Európai Parlamentnek a jellegre, célkitűzésekre és a tervezett pénzösszegekre vonatkozó megjegyzéseit;

58. üdvözli az EU új külső finanszírozási eszközét, az NDICI-Globális Európát, mivel az uniós költségvetésen belül több lehetőséget irányoz elő az új vészhelyzetekre való reagálásra; bízik abban, hogy az NDICI-Globális Európa lehetővé fogja tenni a források hatékonyabb elosztását, valamint a kellő rugalmasságot és reagálóképességet, ugyanakkor tanulni fog a korábbi tapasztalatokból és a meglévő vagyonkezelői alapok NDICI-Globális Európa eszköz általi értékeléséből;

59. hangsúlyozza, hogy az NDICI-Globális Európa teljes potenciálját ki kell használni és szükség esetén javítani kell, míg a rendkívüli finanszírozási eszközök igénybevételét az előre nem látható vészhelyzetekre kell korlátozni, ezáltal biztosítva az uniós költségvetés egységességét és demokratikus elszámoltathatóságát; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a rendes döntéshozatali keret nagyobb legitimitást biztosít az EU külső fellépéseinek mind az EU-n belül, mind a célországokban;

60. kéri, hogy a jelenlegi törökországi menekülteket támogató eszköz egyik utódjának finanszírozása ne az újonnan elfogadott finanszírozási eszközök, különösen az IPA III és az NDICI-Globális Európa kárára történjen, ideértve annak újonnan felmerülő kihívásaira és prioritásaira képzett tartalékát is, mivel a törökországi menekülteket támogató eszköz utódja nem új kihívásra vagy válságra reagál; határozottan támogatja, hogy az ilyen kezdeményezéseket új előirányzatokkal finanszírozzák, amelyeket szükség esetén a tagállamok hozzájárulásai is megerősítenek; megismétli, hogy a Parlamentet kezdettől fogva teljes mértékben be kell vonni a törökországi menekülteket támogató eszköz utódjáról folytatott megbeszélésekbe, beleértve annak finanszírozási és irányítási struktúráit is, amelyeknek tükrözniük kell a finanszírozás eredetét és a költségvetési hatóság szerepét;

61. amennyiben nagyobb igények merülnének fel a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben, javasolja, hogy először és legfőképpen a társjogalkotók által elfogadott eszközök révén találjanak megoldást, nevezetesen az NDICI-Globális Európa keretének növelésével a többéves pénzügyi keret és az NDICI-Globális Európa szabályozásának felülvizsgálata révén, vagy másodlagos lehetőségként azzal a feltétellel, hogy a Parlamentet teljes mértékben bevonják a döntéshozatali folyamatba, és megfelelő ellenőrzési hatáskörrel ruházzák fel a vonatkozó NDICI-Globális Európa költségvetési sorainak külső címzett bevételekből származó hozzájárulásokkal való megerősítése esetén; elvárja e tekintetben, hogy a költségvetési rendelet közelgő felülvizsgálata biztosítsa a költségvetési hatóság megfelelő bevonását a külső címzett bevételek irányításába; hangsúlyozza, hogy amennyiben mégis felmerül egy megfelelően indokolt új vagyonkezelői alap iránti igény egy súlyos válság kitörését, vagy a nemzetközi kapcsolatok jelentős uniós pénzügyi választ igénylő hirtelen megváltozását követően avagy a források harmadik országokkal való olyan összevonásának szükségessége miatt, amely a társjogalkotás hatálya alá tartozó eszközök keretében nem lenne megvalósítható, ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet már a kezdetektől teljes mértékben vonják be; e tekintetben úgy véli, hogy a költségvetési rendeletet felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament megfelelő szerepet kapjon bármely új vagyonkezelői alap létrehozásában és ellenőrzésében, beleértve az alapító megállapodás kidolgozását és az uniós hozzájárulás mobilizálását, a végrehajtást, a folytatást és az esetleges megszüntetést;

62. felszólítja a Bizottságot, hogy az NDICI-Globális Európa végrehajtása során részesítse előnyben az összekapcsolt megközelítést, és szorosabb együttműködésre szólítja fel az uniós humanitárius és fejlesztési szereplőket, különösen a válságokat követő időszakban és az elhúzódó válságok során a helyi igényekhez való fokozottabb alkalmazkodás és hatékonyabb eredmények elérése érdekében;

63. megállapítja, hogy a migrációs politika uniós külpolitikában való általános érvényesítésének lehetőségeit jelentősen kibővíti az, hogy a migrációt beépítik a javasolt NDICI tematikus, földrajzi és gyorsreagálási elemébe; aggodalommal állapítja meg azonban, hogy a „gyorsreagálási” komponens révén a harmadik országokkal a migrációkezelés terén folytatott együttműködés anélkül is finanszírozható, hogy a Bizottságnak programozási dokumentumokat kellene közzétennie, konzultálnia kellene a civil társadalom szereplőivel, illetve be kellene vonnia a Parlamentet, például a migrációval kapcsolatos felkészültségre és válságra vonatkozó terv keretében, amely nem tartalmaz az ilyen beavatkozások lehetséges káros hatásainak felmérését célzó mechanizmusokat; ragaszkodik e tekintetben annak biztosításához, hogy a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keretet megbízható emberi jogi keret kísérje a jövőbeli migrációs együttműködési programok meghatározása, végrehajtása és nyomon követése érdekében;

64. megjegyzi, hogy az NDICI-Globális Európa félidős és záró értékeléseket, valamint a Bizottság által a Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó részletes éves jelentést irányoz elő a folyamatban lévő tevékenységekről, az elért eredményekről, a hatékonyságról, valamint a rendelet tematikus céljai és célkitűzései felé tett előrehaladásról; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és alkalmazzon pontos módszertant a kiadások migrációra és kényszerű lakóhelyelhagyásra elkülönített 10 %-ának nyomon követésére annak érdekében, hogy hatékonyan biztosítsa e kiadások megfelelő átláthatóságát és elszámoltathatóságát, amint azt a rendelet előírja;

65. üdvözli a döntéshozatali eljárások helyszínközeli szintre hozatalát, a helyi realitásokhoz való igazítást, valamint a határokon átnyúló és többéves finanszírozású projektek végrehajtásának lehetőségét az uniós vagyonkezelői alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz keretében, mivel ezek jelentős hozzáadott értékkel bírnak; kéri, hogy ezeket a szempontokat építsék be az uniós külső politikák költségvetési eszközeihez kapcsolódó jövőbeli programozási folyamatokba;

66. elismeri, hogy a konfliktus sújtotta területeken a helyi közösségekkel és érdekelt felek képviselőivel – többek között helyi kormányzati szervekkel, civil társadalmi szervezetekkel, szociális partnerekkel és vallási vezetőkkel – való együttműködés elengedhetetlen a megbékélés, a párbeszéd és a béke előmozdításához; hangsúlyozza, hogy a helyi egyházak és vallási alapú szervezetek aktív szerepet játszanak a fejlesztési együttműködésben és a leginkább rászorulóknak nyújtott humanitárius segélyezésben, és felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt velük, különösen abban az esetben, ha közvetlen támogatást nyújt a fejlődő országok nehezen elérhető közösségeinek;

67. hangsúlyozza, hogy a migráció területén a jövőbeli uniós finanszírozás jelentős részét a harmadik országokban működő civil társadalmi csoportoknak kell juttatni a segítségnyújtás, valamint a migránsok jogainak védelme és nyomon követése érdekében, valamint hogy gondoskodni kell arról, hogy az uniós finanszírozás jelentős részét a menekültek emberi jogainak, nemzetközi védelmének és jövőbeli kilátásainak a javítására különítsék el;

68. felszólítja a Bizottságot, hogy a programozási módszereket igazítsa hozzá a helyi realitásokhoz és a felmerülő helyi kihívásokhoz, és támogassa a helyi szerepvállalást az új uniós fejlesztési eszközök végrehajtása során; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy végezze el a szükségletek felmérését, és az EU válaszát igazítsa hozzá a helyi igényekhez;

69. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a harmadik országbeli partnerek bevonásának lehetőségeit az olyan közös kihívások kezelésére irányuló közös kezdeményezésekbe és finanszírozásba, mint a migráció, a kényszerű lakóhelyelhagyás, az éghajlatváltozás, a nők társadalmi szerepvállalásának növelése és a kiszolgáltatott csoportok védelme;

70. felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként az oktatásba és a munkahelyteremtésbe történő beruházásokat annak érdekében, hogy a partnerországok lakosai számára lehetőséget biztosítson helyi jövedelemtermelő tevékenységekben való részvételre;

71. elvárja, hogy a Bizottság hatékonyabb és célzottabb módon kezelje a jelenlegi vagy jövőbeli válságokat és esetleges újjáépítési igényeket a jelenlegi költségvetési rendelet szerinti meglévő módszerek és egyéb eszközök felhasználásával, szoros és összehangolt együttműködésben a tagállamokkal és más olyan uniós intézményekkel mint az „Európa együtt”, valamint a hasonló gondolkodású nemzetközi partnerekkel és adományozókkal;

°

° °

72. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Tanácsnak.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

előterjesztette: Bernhard Zimniok

 

Egyetértek azzal, hogy az Európai Parlament (EP) számára lehetővé kell tenni, hogy teljes körű ellenőrzést gyakorolhasson a tagállamok adófizetőitől beszedett, a Bizottság (EB) által kezelt pénzeszközök felett; nem fogadható el, hogy az EB ezt nem tette lehetővé.

 

A szöveg azonban egyértelműen jóváhagyja a diszfunkcionális fejlesztési ipari komplexumot, és hatástalansága ellenére elkötelezi magát annak további finanszírozására. E pénzeszközök többségét olyan politikai befolyásolásra használják fel, amelyekkel a tagállamok polgárainak többsége nem ért egyet: ez a neokolonializmus egy olyan elítélendő megnyilvánulása, amely nem tartja tiszteletben az érintett nemzetek szuverén jogait és kultúráját. További fejlesztési támogatást kér, miközben a tagállamoknak csökkenteniük kell kiadásaikat a Covid19 utáni helyreállítás biztosítása érdekében, és nem tartja tiszteletben az EB által kezelt fejlesztési támogatásokra vonatkozó moratóriumra vonatkozó felhívást. Egyes pontatlanságok azt a látszatot keltik, hogy az Európai Bizottság finanszírozza a fejlesztési beavatkozásokat, holott valójában minden forrás a tagállamok adófizetőitől származik. Törökországgal szemben nincs megfelelő válaszintézkedés, az a tömeges bevándorlás hibrid fegyverét használja a tagállamokkal szemben, ezért azonnal véget kell vetni a Bizottság által Törökországnak nyújtott valamennyi támogatásnak.

 

 

VÉLEMÉNY A KÖLTSÉGVETÉSI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (15.4.2021)

a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság részére,

az uniós vagyonkezelői alapokról és a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló végrehajtási jelentésről

(2020/2045(INI))

A vélemény előadója: Tomáš Zdechovský

 

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot, a Fejlesztési Bizottságot és a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságokat, hogy állásfoglalásra irányuló indítványukba foglalják bele az alábbi javaslatokat:

A. mivel a Lisszaboni Szerződés megerősítette az Európai Parlament szerepét a koherencia és a demokratikus elszámoltathatóság biztosításában;

B. mivel vagyonkezelői alapok létrehozása és az uniós költségvetési szabályokon való túllépés aláássa az egységes költségvetés elvét, és számos kérdést vet fel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekintetében; mivel a négy meglévő uniós vagyonkezelői alapot[26] finanszírozási mechanizmusként használják a nemzetközi együttműködési és fejlesztési intézkedések végrehajtására; mivel ez növeli a meglévő pénzügyi struktúrák összetettségét, ami ronthatja a működés hatékonyságát;

C. mivel a törökországi menekülteket támogató eszköz eltér az uniós vagyonkezelői alapoktól, főként azért, mert továbbra is az EU költségvetésébe van beágyazva;

D. mivel a Bizottság szerint a törökországi menekülteket támogató eszköz célja a meglévő uniós finanszírozási eszközök összehangolása annak érdekében, hogy azokat koherens és közös módon vegyék igénybe a menekültek szükségleteinek kielégítése érdekében;

E. mivel az Európai Parlament beleegyezett abba, hogy az eszköz kiadásainak felét az uniós költségvetésből fedezzék, ami a 2016 és 2019 közötti időszakra három milliárd eurót tesz ki;

1. megjegyzi, hogy az uniós vagyonkezelői alapok célja hogy nehéz körülmények esetén gyorsan reagáljanak és növeljék a finanszírozás rugalmasságát, ez pedig megnehezíti annak megállapítását[27], hogy mik a konkrét vészhelyzetek, ezeket hogyan kezeli a kiegészítő finanszírozás, valamint az eredmények helyszíni minőségi ellenőrzésének biztosítását; ezért ismételten hangsúlyozza, hogy ezeket kivételes vagy vészhelyzet miatt létrehozott eszközöknek kell tekinteni, amelyek hozzáadott értékét és helyszíni hatásait alaposan meg kell indokolni és nyomon kell követni;

2. hangsúlyozza, hogy az EU-nak mindig biztosítania kell, hogy az uniós vagyonkezelői alapok projektjei és programjai előmozdítsák és védjék az emberi jogokat; úgy véli, hogy szilárd rendszereket kell létrehozni az emberi jogokra gyakorolt hatások nyomon követésére, valamint olyan elszámoltathatósági rendszert kell létrehozni, amely konkrét mutatókat tartalmaz a nemzetközi jog megsértésének megelőzésére és kezelésére;

3. hangsúlyozza, hogy az uniós vagyonkezelői alapok létrehozásának szükségessége részben annak tudható be, hogy az uniós költségvetés nem elég rugalmas, és több területen hiányzik a lehetőség a váratlan szükségletek finanszírozására;

4. emlékeztet az Európai Számvevőszék 27/2018. Számú, „A törökországi menekülteket támogató eszköz: hasznos segítség, de fokozni kell a költséghatékonyságot” című különjelentésére; megjegyzi, hogy a jelentés megállapításai szerint jóllehet az ellenőrzött projektek hasznos segítséget nyújtottak a menekültek számára, és az esetek többségében teljesítették a kitűzött célokat, a projektek fele mégsem érte el a várt eredményeket; megjegyzi továbbá, hogy az eszköz keretében végrehajtott készpénztámogatási projektek nyomon követése korlátozott volt, mivel a Bizottság és az ENSZ-beli végrehajtó partnerei nem fértek hozzá az elsődleges kedvezményezettek adataihoz; üdvözli, hogy az eszköz második részletének programozása során figyelembe vették a Számvevőszék jelentésének egyes ajánlásait; felkéri a Bizottságot, hogy a mentesítési eljárás keretében tegyen további jelentést a Számvevőszék ajánlásainak végrehajtásáról;

5. határozottan kitart amellett, hogy elsődlegesen biztosítani kell, hogy az eszköz és az uniós vagyonkezelői alapok végrehajtása összhangban legyen az EU általános elveivel és a Szerződésekben rögzített jogi kötelezettségvállalásokkal, valamint az EU szakpolitikáival és célkitűzéseivel, beleértve a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell e célkitűzések elérését;

6. tudomásul veszi a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló 27/2018. sz. számvevőszéki különjelentést, amelyben a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy az eszköz eredményesebb és költséghatékonyabb is lehetett volna; úgy véli, hogy még van mit javítani a humanitárius projektek hatékonysága terén;

7. felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan ellenőrizze, hogy az eszközt a helyes pénzgazdálkodás, az átláthatóság, az arányosság, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód elveinek megfelelően hajtják-e végre, teljes mértékben tiszteletben tartva az Európai Parlament azon jogát, hogy ellenőrizze az uniós finanszírozást.

8. rendkívül aggályosnak tartja, hogy a humanitárius projektek nyomon követésére tett kísérletek során a Bizottságot korlátozta, hogy a török hatóságok megtagadták a két készpénztámogatási projekt kedvezményezettjeinek adataihoz való hozzáférést; sajnálattal állapítja meg, hogy ennek következtében a szóban forgó kedvezményezetteket nem lehetett nyomon követni;

9. sajnálattal állapítja meg, hogy a menekültek települési infrastruktúrával és társadalmi-gazdasági támogatással kapcsolatos igényeit az eszköz nem fedezte megfelelően[28]; felhívja ezért a Bizottságot, hogy kezelje jobban ezeket az igényeket a nyújtott támogatás észszerűsítésének és kiegészítő jellegének javítása érdekében; emlékeztet továbbá arra, hogy egyenlő hozzáférést kell biztosítani az oktatáshoz és képzéshez, az egészségügyi ellátáshoz, a védelemhez és más alapvető szükségletek kielégítéséhez, különös figyelmet fordítva a lányokra és a fiatal nőkre;

10. üdvözli a törökországi menekülteket támogató eszköz első részletének sikerét, különösen a szükséghelyzeti szociális védőhálót (ESSN), amely a Bizottság által irányított legnagyobb humanitárius projekt; üdvözli a második részlet előrehaladását, amely elősegíti a humanitárius segítségnyújtásról a fejlesztési támogatásra való fokozatos áttérést;

11. hangsúlyozza, hogy az eszköz pozitív hatást gyakorol a veszélyeztetett célcsoportokra, ilyen például az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, az integrációs programhoz, valamint a humanitárius segítséghez való hozzáférés biztosítása 1,8 millió ember számára;

12. hangsúlyozza, hogy a nem kormányzati szervezetek kihívásokkal teli munkakörnyezettel szembesülnek az eszköz végrehajtása során; felkéri a Bizottságot, hogy lépjen fel a civil társadalmi szervezetek működési környezete szükséges javításának érdekében, többek közt a török hatóságokkal a regisztrációval és az engedélyekkel kapcsolatos kérdésekről való párbeszéd folytatása révén;

13. üdvözli az eszköz eredménykeretén keresztül biztosított nyomonkövetési jelentéseket; hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendelet betartásának biztosítása, valamint a Számvevőszék, az Európai Csalás Elleni Hivatal és az Európai Ügyészség ellenőrzése és hozzáférése érdekében szigorú nyomonkövetési eljárások, valamint előzetes és utólagos ellenőrzések végzésére van szükség, Törökország területén is; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló jelentéstételt, és bocsásson rendelkezésre minden olyan információt, amely ahhoz szükséges, hogy az Európai Parlament gyakorolhassa az ellenőrzéshez való jogát; felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a eszközből történő finanszírozás a megfelelő kedvezményezettekhez jusson el, kifejezetten a menekülteket támogató projektekre irányuljon, és semmilyen más célra ne használják fel; ezzel összefüggésben emlékeztet a kedvezményezettekre vonatkozó elsődleges adatok hozzáférhetőségének és az uniós finanszírozás nyomon követhetőségének fontosságára, és felkéri a Bizottságot, hogy terjessze elő az eszköz tervezett stratégiai félidős értékelését; ragaszkodik ahhoz, hogy a török hatóságok biztosítsanak teljes körű hozzáférést a végrehajtó partnerek számára a támogatható kedvezményezettekre vonatkozó adatokhoz annak érdekében, hogy javítsák e kiemelt projektek nyomonkövetési keretének elszámoltathatóságát és hatékonyságát[29];

14. aggodalommal jegyzi meg, hogy a Covid19-válság az egyes intézkedések és az eszköz egésze tekintetében elért haladás jelentős lassulásához vezetett, ami a 2020. júniusi a becslések szerint 3–12 hónapos végrehajtási késedelmet eredményezett; hangsúlyozza, hogy a 2020. novemberi nyomonkövetési jelentés szerint ez az informális szektorban dolgozó legkiszolgáltatottabb menekülteket érintette a leginkább; sajnálattal állapítja meg, hogy a személyes jelenlétet kívánó, így a társadalmi kohézió, a nyelvoktatás és a pszichoszociális támogatás terén folytatott tevékenységek felfüggesztése aránytalanul érintette a női menekülteket;

15. emlékeztet arra, hogy az uniós vagyonkezelői alapok olyan rugalmas eszközök, amelyek lehetővé teszik a projektek gyors, hatékony és eredményes végrehajtását humanitárius segítségnyújtás és vészhelyzetek összefüggésében, miközben biztosítják a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást;

16. elismeri, hogy az ilyen típusú feladatoknál különböző tényezők – mint a célcsoportok és helyszínek sokfélesége – miatt merültek fel nehézségek;

17. hangsúlyozza, hogy az eszköz minden egyes ágához tartozó intézkedések jobbak, fenntarthatóbbak és költséghatékonyabbak lesznek, ha egy integrált megközelítés részei;

18. felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a humanitárius segítségnyújtás jelenlegi orientációját, amelynek célja a szegénység csökkentése és végül felszámolása, és javítsa a készpénztámogatási projektek hatékonyságát és nyomon követését;

19. hangsúlyozza a színvonalas nyomon követés szükségességét, és tudomásul veszi a két készpénztámogatási projekt ellenőrzésének nehézségeit, mivel a Bizottság és az ENSZ-beli végrehajtó partnerei nem fértek hozzá a kedvezményezettek eredeti adataihoz;

20. tudomásul veszi az EU és tagállamai által a törökországi menekültek és befogadó közösségek támogatása érdekében tett erőfeszítéseket és intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa kommunikációs stratégiáját és fokozza kapcsolatait a nyilvánossággal annak érdekében, hogy jobban megismertesse az EU által tett erőfeszítéseket e cselekvések és célkitűzések terén;

21. hangsúlyozza, hogy erőfeszítéseket kell tenni az uniós értékek és normák nyomon követésére és érvényesítésére a menekültek támogatása terén, ami erősítené az EU-ba vetett bizalmat annak alapján, hogy képes teljesíteni céljait;

22. felszólítja a Bizottságot, hogy értesse meg a török hatóságokkal, hogy javítaniuk kell a nemzetközi nem kormányzati szervezetek munkakörnyezetét;

23. felhívja a Bizottságot, hogy minden alkalommal tegyen ellenlépéseket, amikor Törökország kísérletet tesz arra, hogy az eszközt az EU-val szembeni nyomásgyakorlásra használja.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	14.4.2021
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	24 2 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Matteo Adinolfi, Olivier Chastel, Caterina Chinnici, Lefteris Christoforou, Corina Crețu, Martina Dlabajová, José Manuel Fernandes, Luke Ming Flanagan, Isabel García Muñoz, Monika Hohlmeier, Jean-François Jalkh, Pierre Karleskind, Alin Mituța, Younous Omarjee, Tsvetelina Penkova, Markus Pieper, Sabrina Pignedoli, Michèle Rivasi, Petri Sarvamaa, Vincenzo Sofo, Michal Wiezik, Angelika Winzig, Tomáš Zdechovský
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Joachim Stanisław Brudziński, Maria Grapini, Hannes Heide, Mikuláš Peksa, Viola Von Cramon-Taubadel

 

 

 

 

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

24	+
ECR	Joachim Stanisław Brudziński, Vincenzo Sofo
NI	Sabrina Pignedoli
PPE	Lefteris Christoforou, José Manuel Fernandes, Monika Hohlmeier, Markus Pieper, Petri Sarvamaa, Michal Wiezik, Angelika Winzig, Tomáš Zdechovský
Renew	Olivier Chastel, Martina Dlabajová, Pierre Karleskind, Alin Mituța
S&D	Caterina Chinnici, Corina Crețu, Isabel García Muñoz, Maria Grapini, Hannes Heide, Tsvetelina Penkova
Verts	Mikuláš Peksa, Michèle Rivasi, Viola Von Cramon-Taubadel

 

2	-
ID	Matteo Adinolfi, Jean-François Jalkh

 

2	0
The Left	Luke Ming Flanagan, Younous Omarjee

 

A jelek magyarázata:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

 

 

VÉLEMÉNY AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGI, BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (11.5.2021)

a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság részére,

az uniós vagyonkezelői alapokról és a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló végrehajtási jelentésről

(2020/2045(INI))

A vélemény előadója: Sira Rego

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

 

 

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot, a Fejlesztési Bizottságot és a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságokat, hogy állásfoglalásra irányuló indítványukba foglalják bele az alábbi javaslatokat:

A. mivel a törökországi menekülteket támogató uniós eszköz (az eszköz) az EU–Törökország nyilatkozat keretében jött létre 2016-ban, és 6 milliárd euróból gazdálkodik, amely két részletben hívható le: az egyik részletből finanszírozhatók a legkésőbb 2021 közepéig tartó, a másikból pedig a legkésőbb 2025 közepéig tartó projektek; mivel ez az eszköz közös koordinációs mechanizmus, és önmaga nem finanszírozási eszköz;

B. mivel az eszköz segítette több mint 1,8 millió menekült és befogadó közösség támogatását Törökországban, és ezért a humanitárius segítségnyújtás és támogatás kulcsfontosságú pillérét képezi; mivel az eszközt veszélyezteti a török kormány által az Európai Unióra az EU–Törökország nyilatkozattal kapcsolatos viták során gyakorolt politikai nyomás, ami végső soron árt az e támogatástól függő menekülteknek és befogadó közösségeknek; mivel e nyilatkozat keretében az Európai Unió Alapjogi Chartájával összeegyeztethetetlen emberi jogi jogsértések eseteire került sor;

C. mivel a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alap (Madad alap) 2,3 milliárd eurót mozgósított, beleértve a 21 uniós tagállam, Törökország és az Egyesült Királyság által nyújtott önkéntes hozzájárulást; mivel programjai az oktatásra, a megélhetésre, az egészségügyre, a védelemre és a vízügyre összpontosítanak a menekültek, a belső menekültek és a helyi közösségek javát szolgálva és több mint 7 millió kedvezményezettet támogatva; mivel a szíriai polgárháború elhúzódásával a Madad alap reagálása tovább fejlődött a humanitárius fejlesztés mentén, jobban összpontosítva a befogadó országoknak az elhúzódó válságra való reagálással kapcsolatos erőfeszítéseit és kapacitásait támogató rendszerek megerősítésére, különös tekintettel a közszolgáltatások nyújtására Irakban, Jordániában és Libanonban;

D. mivel értékelése szerint a Madad alap keretében gyorsabban indíthatók a projektek, mint az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz keretében szokásos eljárások szerint; mivel a Madad alapnak a méretgazdaságosságot is sikerült megvalósítania, 20 millió EUR átlagos volumenű, nagyléptékű projektekkel és körülbelül 30 hónapos átlagos végrehajtási időszakkal;

E. mivel az afrikai stabilitással, valamint az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás okainak kezelésével foglalkozó uniós szükséghelyzeti alapot (Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért) 2015-ben hozták létre, és a vallettai cselekvési terv végrehajtásának egyik fő eszközeként mutatták be; mivel ez lett az Unió afrikai partnerek iránti politikai szerepvállalásának fő pénzügyi eszköze a migráció területén; mivel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért 2016 óta három földrajzi régióban – a Száhel-övezetben és a Csád-medencében, Afrika szarván és Észak-Afrikában –, 26 afrikai országban több mint 500 projektet finanszírozott összesen több mint 5 milliárd EUR összegű kötelezettségvállalással, amelyből 4,4 milliárd EUR az uniós költségvetésből származott; mivel ezek az országok egyre növekvő kihívásokkal néznek szembe a demográfiai nyomástól, a mélyszegénységtől, a gyenge társadalmi és gazdasági infrastruktúrától kezdve a belső feszültségekig, az intézmények gyengeségéig, az élelmiszerválságokkal és a környezeti stresszhatásokkal szembeni reziliencia hiányáig;

F. mivel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért félidős felülvizsgálata kiemelte az alap mint – gyorsan változó helyzetekre jól reagáló és helyi problémákkal foglalkozó – rugalmas eszköz hozzáadott értékét; mivel azonban az Európai Számvevőszék 2018-as jelentése[30] különböző hiányosságra mutatott rá, többek között olyan jogi kihívásokra, mint az uniós közbeszerzési jog alkalmazásának elmulasztása, valamint az átláthatatlan irányítás; mivel a Bizottság kijelentette, hogy figyelembe vette ezeket az aggályokat, és gondoskodott a javításokról; mivel a civil társadalom aggodalmának adott hangot[31] a jóváhagyott projektek minősége, és – ami még aggasztóbb – az embertelen és megalázó bánásmódhoz való feltételezett hozzájárulás és/vagy olyan szereplők finanszírozása miatt, akik emberi jogi jogsértéseket követtek el, például Líbiában, Eritreában és Szudánban;

G. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikke egyértelműen kimondja, hogy a fejlesztési együttműködést az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései keretében kell folytatni, és hogy az Unió fejlesztési együttműködési politikájának elsődleges célja a szegénység csökkentése, hosszú távon pedig annak felszámolása; mivel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elsősorban a hivatalos fejlesztési támogatást (ODA) használja fel, elsősorban az Európai Fejlesztési Alapból (EFA), ezért végrehajtását a fejlesztés hatékonyságának fő elvei kell hogy irányítsák;

H. mivel Afrikában a régiókon belüli mobilitás a történelem során mindig fontos szerepet játszott; mivel az aszályokra reagálva a helyi lakosság hagyományosan képes a megélhetési stratégiáit változtatni és a körülményekhez alkalmazkodni, gyakran a migráció révén, amely a megélhetési lehetőségek diverzifikálásának egyik módja; mivel a 2000-es évek eleje óta és különösen 2016 óta a megélhetés diverzifikálásának e rendszere nyomás alá került, főként a régión belüli szabad mozgás korlátozása miatt, annak eredményeképpen, hogy az uniós tagállamok támogatást nyújtottak egyes afrikai országoknak az Európába irányuló irreguláris migráció elleni küzdelemhez;

I. mivel 2017 óta az Unió 57,2 millió EUR támogatást nyújtott az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért észak-afrikai keretéből az integrált határigazgatási és migrációkezelési projekthez annak érdekében, hogy növelje a líbiai parti őrség (LCGPS), a haditengerészet és a parti biztonságért felelős főigazgatóság (GACS) operatív kapacitását, hogy segítse őket az emberek tengeren való feltartóztatásában, ugyanakkor támogatást nyújtott a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM), hogy az segítséget tudjon nyújtani a Líbiában rekedt migránsok között a legkiszolgáltatottabbaknak; mivel az IOM adatai szerint 2019-ben és 2020-ban több mint 20 000 embert tartóztatott fel az Unió által támogatott líbiai parti őrség; mivel számos jelentés megerősítette, hogy Líbia a menekültek és a migránsok ellen elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések, valamint az országban jelenleg zajló konfliktus miatt még mindig nem biztonságos hely a partraszálláshoz; mivel 2020. május 8-án az ENSZ emberi jogi főbiztosa moratórium bevezetését kérte minden feltartóztatásra és Líbiába való visszaküldésre vonatkozóan; mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa egy 2021. márciusi jelentésben megismételte 2019-ben már kinyilvánított kérését, miszerint függesszék fel a líbiai parti őrség támogatását a feltartóztatások és visszaküldések vonatkozásában;

J. mivel civil társadalmi szervezetek számos keresetet, bírósági eljárást és panaszt nyújtottak be az Unióval és tagállamaival szemben az emberi jogok megsértése, az uniós finanszírozás és a nemzetközi emberi jogi előírások megsértése[32], a kiutasítások és a migránsok elleni más embertelen cselekmények miatt[33], amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért projektjeihez; mivel beszámolók szerint 2019-ben az Unió Szudánban felfüggesztette az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért kartúmi folyamatot és az AU–Afrika szarva kezdeményezést támogató regionális operatív központját (ROCK) és a migrációkezelés javítását célzó programot (BMM);

K. mivel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért és a többi uniós vagyonkezelői alap 2021 végén megszűnik; mivel a külső fellépések következő többéves finanszírozási eszköze, a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) jelenleg várhatóan 10%-ot fordít a migrációval kapcsolatos tevékenységekre a kölcsönösen elfogadott nemzeti indikatív prioritások és egy rugalmas, ösztönzőkön alapuló megközelítés meghatározása mellett;

L. mivel hasznos lenne, ha a Bizottság és a tagállamok világos és teljes áttekintést készítenének a migrációkezelés területén harmadik országokkal folytatott együttműködés finanszírozására felhasznált alapokról valamennyi pénzügyi eszköz és azok végrehajtása tekintetében, beleértve az összegekre, célkitűzésekre, célokra, támogatható intézkedésekre és a finanszírozás forrására vonatkozó információkat is;

1. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy mind az uniós vagyonkezelői alapok olyan ad hoc eszközök amely eltérnek a rendes döntéshozatali eljárástól, és megkerülik a parlamenti ellenőrzést és a demokratikus felügyeletet, ezért nem átláthatók és demokratikus úton nem elszámoltathatók; hangsúlyozza, hogy a finanszírozási források elosztására vonatkozó részletes adatok nem állnak rendelkezésre, vagy alig hozzáférhetők; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket az átláthatóság és az információk Európai Parlamenttel való rendszeres megosztásának javítása érdekében, valamint az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért és a törökországi menekülteket támogató eszköz meghatározásának, végrehajtásának és nyomon követésének ellenőrzése és parlamenti felügyelete javításának érdekében, beleértve az NDICI-rendelet 8. cikkének (10) bekezdése alapján elfogadandó jövőbeli intézkedéseket is; ragaszkodik ahhoz, hogy az alapok kezelésével közvetlenül megbízott hatóságok elszámoltathatóságát fokozni kell; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye hivatalossá a Parlament megfigyelői státuszát az uniós vagyonkezelői alapok vezetőségének ülésein, és nyújtson be a Parlamentnek éves pénzügyi és emberi jogi jelentést a jelenlegi és jövőbeli projektek végrehajtásáról;

2. megállapítja, hogy az uniós forrásokat arra használták fel, hogy nyomást gyakoroljanak a partnerkormányokra annak érdekében, hogy azok alkalmazkodjanak az Unió belső migrációs célkitűzéseihez, és kiemeli, hogy 2016 óta egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a fejlesztési együttműködés és a migrációkezelés közötti szigorúbb feltételrendszert; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fejlesztési támogatást használják fel a parlamenti ellenőrzést és demokratikus felügyeletet nélkülöző informális megállapodások végrehajtásához, ideértve a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatot, a békéről, a biztonságról és a kormányzásról szóló, 2018. május 23-i EU–Afrika egyetértési megállapodást és a 2019. augusztus 29-i EU–Nigéria egyetértési megállapodást;

3. aggodalommal állapítja meg, hogy az Unió külső migrációs politikája tekintetében hiányosságok tapasztalhatók az uniós közbeszerzési jog alkalmazásában[34]; úgy véli, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért eszköz, valamint a Madad alap és a törökországi menekülteket támogató eszköz által finanszírozott humanitárius segítségnyújtási projektek létrehozásáról szóló, 2015. októberi bizottsági (C(2015)7293) 3. cikkében foglalt rendelkezések összeegyeztethetetlenek az uniós közbeszerzési joggal, illetve mentesülnek az alól; hangsúlyozza, hogy a végrehajtó partnerek kiválasztásakor nem átlátható a közbeszerzési jogi eljárások alkalmazása és hatálya[35]; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a projektek kiválasztásának eljárásai és kritériumai nem eléggé egyértelműek és nem megfelelően dokumentáltak[36];

4. hangsúlyozza , hogy a jelenleg uniós vagyonkezelői alapok által finanszírozott projektek az NDICI bármely – földrajzi, tematikus vagy gyorsreagálási – alkotóeleme keretében finanszírozhatók a rendeletben meghatározott 10%-os kiadási célon belül; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács olyan megbeszéléseket folytat, amelyek célja a migrációval kapcsolatos, az „Európa együtt” finanszírozási kezdeményezések létrehozása, amelyek javaslatot tennének a migrációkezeléssel kapcsolatos afrikai intézkedésekre, ami a parlamenti ellenőrzés megkerülésének kockázatával jár;

5. kiemeli, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz eltér az uniós vagyonkezelői alapoktól, főként azért, mert továbbra is az EU költségvetésébe van beágyazva; elismeri az eszköz által a törökországi menekültek és befogadó közösségek számára az egészségügyi, humanitárius segítségnyújtási, oktatási és a társadalmi-gazdasági téren nyújtott támogatást; megjegyzi azonban, hogy ez a támogatás csak regisztrált menekültekhez jut el, és sokak segítség nélkül maradnak; e tekintetben kiemeli, hogy 2016 óta Törökország egyes tartományaiban és városaiban megnehezítették a regisztrációhoz való hozzáférést, amint arról nem kormányzati szervezetek, például az Amnesty International is beszámolt;

6. sajnálattal állapítja meg, hogy ezt a létfontosságú támogatást az EU–Törökország nyilatkozat keretében különítették el; aggodalmát fejezi ki a migrációkezelést támogató, 80 millió euróra rúgó két projekttel kapcsolatban, tekintettel a nemzeti és nemzetközi megfigyelők általi, többek között a fogva tartás helyszíneire kiterjedő hozzáférés és ellenőrzés hiányára[37]; hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendelet betartásának biztosítása érdekében szigorú nyomonkövetési eljárások és ellenőrzések végrehajtására van szükség; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló jelentéstételt, és kéri annak biztosítását, hogy ezek az alapok kifejezetten a menekülteket támogató projektekre irányuljanak, és semmilyen más célra ne használják fel őket; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az eszköz célkitűzései összhangban legyenek az Unió általános elveivel, szakpolitikáival és célkitűzéseivel, beleértve a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat;

7. kiemeli, hogy a Madad alap jelentősen hozzájárult annak támogatásához, hogy a szíriai menekültek, a belső menekültek és a szomszédos országokban lévő befogadó közösségek hozzáférhessenek az alapvető szolgáltatásokhoz, például az egészségügyhöz és az oktatásához; üdvözli, hogy a közelmúltban 130 millió eurós segélycsomagot fogadtak el a szíriai menekültek és helyi közösségek jordániai és libanoni támogatására, tekintettel a Szíriában zajló konfliktus miatt továbbra is fennálló humanitárius válságra; kéri, hogy a Madad alapot zökkenőmentesen integrálják az új többéves pénzügyi keretbe, biztosítva a hatékony szerződéskötést és a már lekötött források felhasználását;

8. elismeri, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért egyes projektjei alapvető támogatást nyújtanak azáltal, hogy beruháznak az egészségügybe és az oktatásba, a gazdasági fejlesztésbe, a munkahelyteremtésbe és a munkaerőpiacokba történő integrációba mind a helyi közösségek, mind a menekültek számára, különös tekintettel a kiszolgáltatott csoportokra, mint például a nőkre és a fiatalokra; sajnálattal állapítja meg, hogy – amint arra a félidős felülvizsgálat rámutatott – az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért csekély hatással van a gazdasági lehetőségek és a foglalkoztatás növekedésére, annak ellenére, hogy ez az alap négy fő célkitűzésének egyike;

9. tudomásul veszi, hogy a félidős felülvizsgálat rámutatott arra, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért kormányzási és irányítási struktúrája rugalmas és hatékony, és gyors döntéseket hozott a kérdések stratégiai áttekintésének, valamint hozzáértő és elkötelezett személyzetnek köszönhetően; megállapítja, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elszámoltathatósága és ellenőrzése terén hiányosságok vannak, és továbbra is aggályosnak tartja az alap irányítását, a különböző célkitűzésekkel rendelkező uniós források összevonását, az alap igazgatótanácsának és regionális operatív bizottságainak összetételét, amely lehetővé tette egyes tagállamok számára, hogy közvetlen döntéseket hozzanak az uniós pénzek elköltéséről az alaphoz való 3 millió eurós hozzájárulásuk alapján, a projektek meghatározási és jóváhagyási eljárásának átláthatatlanságát, valamint a helyi és emberi jogi civil szervezetekkel folytatott párbeszéd hiányát; rámutat a célcsoportokat és a célországokat az alapvető jogok tekintetében vizsgáló előzetes és folyamatban lévő hatásvizsgálatok hiányára, valamint arra, hogy a finanszírozás felhasználását nem kötötték az alapvető jogok betartásának feltételéhez;

10. felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós vagyonkezelői alapok elsősorban arra összpontosítottak, hogy támogassák az országokat a migrációkezelésre vonatkozó nemzeti és regionális stratégiák kidolgozásában, javítsák az irreguláris migráció megelőzésére, valamint az emberkereskedelem és a migránscsempészés elleni küzdelemre irányuló kapacitásokat, valamint elősegítse a fenntartható és az emberi méltóság tiszteletben tartásával történő visszatérést és visszailleszkedést; kiemeli, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért 3. és 4. célkitűzésének előtérbe helyezése eltávolodást jelent a holisztikus megközelítéstől a migráció felé; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért 37%-át a migráció korlátozására és csökkentésére irányuló intézkedésekre különítik el, míg a migrációt és a kényszerű lakóhelyelhagyást elősegítő tényezők kezelésére kevesebb mint 9%-át fordítják; megjegyzi, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért forrásainak kevesebb mint 1,5%-át különítették el a jogszerű migrációs csatornákra; hangsúlyozza, hogy a mobilitásnak a migráció megakadályozására irányuló korlátozása többnyire ellentétes a fejlesztési célkitűzésekkel, mivel növeli a szegénységet és veszélyeztetheti az alapvető jogokat;

11. megismétli a Bizottsághoz és az uniós ügynökségekhez intézett azon felhívását, hogy állítsák le vagy vizsgálják felül a harmadik országokkal való együttműködésüket, többek között függesszék fel az olyan konkrét finanszírozást és projekteket, amelyek veszélyeztetik az érintettek emberi jogait, ideértve azokat az eseteket is, amikor nem tartják maradéktalanul tiszteletben az alapvető jogokat; e tekintetben ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a menekültekkel, menedékkérőkkel és migránsokkal szemben, beleértve a tengeren feltartóztatottakat is, Líbiában elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések fényében sürgősen vizsgálják felül az illetékes líbiai hatóságokkal az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért keretében finanszírozott tengerfelügyelet és határigazgatás terén folytatott valamennyi együttműködési tevékenységet, és függesszék fel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért integrált határigazgatást támogató projektjének második szakaszát mindaddig, amíg egyértelmű garanciák nem állnak rendelkezésre az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozóan, ideértve az irreguláris migránsokat kriminalizáló jogszabályok eltörlését is; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon az uniós finanszírozású projektek által a migránsok és menekültek emberi jogaira, valamint az érintett ország tágabb lakosságára gyakorolt hatásról független uniós szervek és szakértők által végzett átlátható kockázatértékelésről; kéri, hogy hozzanak létre független emberi jogi nyomonkövetési mechanizmust és egyértelmű protokollokat az alapvető jogok megsértése esetén történő fellépéshez;

12. Hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért és a törökországi menekülteket támogató eszköz keretét, valamint azok potenciális utódait, beleértve a projektek meghatározását, a jelentéstételt, a nyomon követést és az értékelést, annak biztosítása érdekében, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért és a törökországi menekülteket támogató eszköz keretében finanszírozott intézkedések hozzájáruljanak az alapok konkrét célkitűzéseinek eléréséhez, és azokat semmilyen más célra ne használják fel; felhívja a Bizottságot, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért valamennyi tevékenységének befejezését követően legalább egy évvel végezzen utólagos értékelést, és az eredményekről tájékoztassa a Parlamentet; felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a civil társadalmi szervezeteket ebbe az értékelésbe, és különösen összpontosítson az alapnak a fejlesztésre és az alapvető jogokra gyakorolt hatására, különös tekintettel a 3. és a 4. célkitűzés alá tartozó projektekre;

13. aggodalommal állapítja meg, hogy az NDCI „gyors reagálás” összetevőjén keresztül a harmadik országokkal a migráció kezelése terén folytatott együttműködés anélkül finanszírozható, hogy a Bizottságnak bármilyen programozási dokumentumot közzé kellene tennie, konzultálnia kellene a civil társadalom szereplőivel, vagy be kellene vonnia a Parlamentet; ragaszkodik e tekintetben annak biztosításához, hogy a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keretet megbízható emberi jogi keret kísérje a jövőbeli migrációs együttműködési programok meghatározása, végrehajtása és nyomon követése érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az NDICI-t és nemzetközi partnerségeit használja fel a menekültek és a migránsok védelmének az uniós és nemzetközi joggal összhangban történő előmozdítására, valamint annak biztosítására, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást a fenntartható emberi fejlődés, a demokrácia és az emberi jogok támogatására és fenntartására használják fel valamennyi ember védelme érdekében;

14. kéri az Uniót, hogy vizsgálja felül az EU–Törökország nyilatkozatot az emberi jogi normák betartásának biztosítása érdekében, továbbá biztosítsa, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz által nyújtott humanitárius segélyt és támogatást ne veszélyeztesse a politikai bizonytalanság;

 

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	11.5.2021
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	52 15 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Magdalena Adamowicz, Katarina Barley, Pernando Barrena Arza, Pietro Bartolo, Nicolas Bay, Vladimír Bilčík, Vasile Blaga, Ioan-Rareş Bogdan, Patrick Breyer, Saskia Bricmont, Joachim Stanisław Brudziński, Jorge Buxadé Villalba, Damien Carême, Clare Daly, Marcel de Graaff, Anna Júlia Donáth, Lena Düpont, Cornelia Ernst, Laura Ferrara, Nicolaus Fest, Jean-Paul Garraud, Maria Grapini, Sylvie Guillaume, Andrzej Halicki, Evin Incir, Sophia in ‘t Veld, Patryk Jaki, Marina Kaljurand, Assita Kanko, Fabienne Keller, Peter Kofod, Łukasz Kohut, Moritz Körner, Alice Kuhnke, Jeroen Lenaers, Juan Fernando López Aguilar, Lukas Mandl, Nuno Melo, Roberta Metsola, Nadine Morano, Javier Moreno Sánchez, Maite Pagazaurtundúa, Nicola Procaccini, Emil Radev, Paulo Rangel, Diana Riba i Giner, Michal Šimečka, Birgit Sippel, Sara Skyttedal, Martin Sonneborn, Tineke Strik, Ramona Strugariu, Annalisa Tardino, Tomas Tobé, Dragoş Tudorache, Milan Uhrík, Tom Vandendriessche, Bettina Vollath, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Elena Yoncheva, Javier Zarzalejos
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Abir Al-Sahlani, Damian Boeselager, Sira Rego, Rob Rooken, Domènec Ruiz Devesa, Isabel Santos

 

 

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

52	+
NI	Laura Ferrara, Martin Sonneborn
PPE	Magdalena Adamowicz, Vladimír Bilčík, Vasile Blaga, Ioan-Rareş Bogdan, Lena Düpont, Andrzej Halicki, Jeroen Lenaers, Lukas Mandl, Nuno Melo, Roberta Metsola, Emil Radev, Paulo Rangel, Sara Skyttedal, Tomas Tobé, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Javier Zarzalejos
Renew	Abir Al-Sahlani, Anna Júlia Donáth, Sophia in 't Veld, Fabienne Keller, Moritz Körner, Maite Pagazaurtundúa, Michal Šimečka, Ramona Strugariu, Dragoş Tudorache
S&D	Katarina Barley, Pietro Bartolo, Maria Grapini, Sylvie Guillaume, Evin Incir, Marina Kaljurand, Łukasz Kohut, Juan Fernando López Aguilar, Javier Moreno Sánchez, Domènec Ruiz Devesa, Isabel Santos, Birgit Sippel, Bettina Vollath, Elena Yoncheva
The Left	Pernando Barrena Arza, Clare Daly, Cornelia Ernst, Sira Rego
Verts/ALE	Damian Boeselager, Patrick Breyer, Saskia Bricmont, Damien Carême, Alice Kuhnke, Diana Riba i Giner, Tineke Strik

 

15	-
ECR	Joachim Stanisław Brudziński, Jorge Buxadé Villalba, Patryk Jaki, Assita Kanko, Nicola Procaccini, Rob Rooken
ID	Nicolas Bay, Nicolaus Fest, Jean-Paul Garraud, Marcel de Graaff, Peter Kofod, Annalisa Tardino, Tom Vandendriessche
NI	Milan Uhrík
PPE	Nadine Morano

 

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

 

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	13.7.2021
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	100 14 16
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Alviina Alametsä, Alexander Alexandrov Yordanov, Rasmus Andresen, Anna-Michelle Asimakopoulou, Petras Auštrevičius, Traian Băsescu, Hildegard Bentele, Robert Biedroń, Dominique Bilde, Anna Bonfrisco, Udo Bullmann, Fabio Massimo Castaldo, Susanna Ceccardi, Olivier Chastel, Lefteris Christoforou, Włodzimierz Cimoszewicz, Antoni Comín i Oliveres, David Cormand, Katalin Cseh, Ryszard Czarnecki, Paolo De Castro, Tanja Fajon, José Manuel Fernandes, Anna Fotyga, Michael Gahler, Gianna Gancia, Eider Gardiazabal Rubial, Alexandra Geese, Vlad Gheorghe, Sunčana Glavak, Raphaël Glucksmann, Charles Goerens, Mónica Silvana González, Valentino Grant, Klemen Grošelj, Elisabetta Gualmini, Francisco Guerreiro, Bernard Guetta, Márton Gyöngyösi, Andrzej Halicki, Valérie Hayer, Eero Heinäluoma, Niclas Herbst, Pierrette Herzberger-Fofana, Monika Hohlmeier, György Hölvényi, Rasa Juknevičienė, Sandra Kalniete, Beata Kempa, Moritz Körner, Dietmar Köster, Andrius Kubilius, Joachim Kuhs, Zbigniew Kuźmiuk, Ilhan Kyuchyuk, Ioannis Lagos, Hélène Laporte, Pierre Larrouturou, David Lega, Janusz Lewandowski, Miriam Lexmann, Nathalie Loiseau, Antonio López-Istúriz White, Jaak Madison, Pierfrancesco Majorino, Claudiu Manda, Thierry Mariani, Erik Marquardt, Margarida Marques, David McAllister, Vangelis Meimarakis, Sven Mikser, Francisco José Millán Mon, Silvia Modig, Siegfried Mureşan, Javier Nart, Victor Negrescu, Andrey Novakov, Janina Ochojska, Jan-Christoph Oetjen, Jan Olbrycht, Urmas Paet, Demetris Papadakis, Kostas Papadakis, Manu Pineda, Giuliano Pisapia, Karlo Ressler, Thijs Reuten, Michèle Rivasi, Jérôme Rivière, María Soraya Rodríguez Ramos, Bogdan Rzońca, Nacho Sánchez Amor, Isabel Santos, Jacek Saryusz-Wolski, Andreas Schieder, Radosław Sikorski, Jordi Solé, Sergei Stanishev, Nicolae Ştefănuță, Tineke Strik, Marc Tarabella, Hermann Tertsch, Nils Torvalds, Miguel Urbán Crespo, Nils Ušakovs, Johan Van Overtveldt, Hilde Vautmans, Idoia Villanueva Ruiz, Viola Von Cramon-Taubadel, Witold Jan Waszczykowski, Charlie Weimers, Angelika Winzig, Isabel Wiseler-Lima, Chrysoula Zacharopoulou, Bernhard Zimniok, Željana Zovko
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Ioan-Rareş Bogdan, Andrea Cozzolino, Özlem Demirel, Herbert Dorfmann, Markéta Gregorová, Ewa Kopacz, Katrin Langensiepen, Gabriel Mato, Iskra Mihaylova, Marlene Mortler, Patrizia Toia, Mick Wallace, Milan Zver

 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

100	+
NI	Fabio Massimo Castaldo, Márton Gyöngyösi
PPE	Alexander Alexandrov Yordanov, Anna-Michelle Asimakopoulou, Traian Băsescu, Hildegard Bentele, Ioan-Rareş Bogdan, Lefteris Christoforou, Herbert Dorfmann, José Manuel Fernandes, Michael Gahler, Sunčana Glavak, Andrzej Halicki, Niclas Herbst, Monika Hohlmeier, György Hölvényi, Rasa Juknevičienė, Sandra Kalniete, Ewa Kopacz, Andrius Kubilius, David Lega, Janusz Lewandowski, Miriam Lexmann, Antonio López-Istúriz White, David McAllister, Gabriel Mato, Vangelis Meimarakis, Francisco José Millán Mon, Marlene Mortler, Siegfried Mureşan, Andrey Novakov, Janina Ochojska, Jan Olbrycht, Karlo Ressler, Radosław Sikorski, Angelika Winzig, Isabel Wiseler-Lima, Željana Zovko, Milan Zver
Renew	Petras Auštrevičius, Olivier Chastel, Katalin Cseh, Vlad Gheorghe, Charles Goerens, Klemen Grošelj, Bernard Guetta, Valérie Hayer, Moritz Körner, Ilhan Kyuchyuk, Nathalie Loiseau, Iskra Mihaylova, Javier Nart, Jan-Christoph Oetjen, Urmas Paet, María Soraya Rodríguez Ramos, Nicolae Ştefănuță, Nils Torvalds, Hilde Vautmans, Chrysoula Zacharopoulou
S&D	Robert Biedroń, Udo Bullmann, Włodzimierz Cimoszewicz, Andrea Cozzolino, Paolo De Castro, Tanja Fajon, Eider Gardiazabal Rubial, Raphaël Glucksmann, Mónica Silvana González, Elisabetta Gualmini, Eero Heinäluoma, Dietmar Köster, Pierre Larrouturou, Pierfrancesco Majorino, Claudiu Manda, Margarida Marques, Sven Mikser, Victor Negrescu, Demetris Papadakis, Giuliano Pisapia, Thijs Reuten, Nacho Sánchez Amor, Isabel Santos, Andreas Schieder, Sergei Stanishev, Marc Tarabella, Patrizia Toia, Nils Ušakovs
Verts/ALE	Alviina Alametsä, Rasmus Andresen, David Cormand, Alexandra Geese, Markéta Gregorová, Francisco Guerreiro, Pierrette Herzberger-Fofana, Katrin Langensiepen, Erik Marquardt, Michèle Rivasi, Jordi Solé, Tineke Strik, Viola Von Cramon-Taubadel

 

14	-
ECR	Charlie Weimers
ID	Dominique Bilde, Joachim Kuhs, Hélène Laporte, Jaak Madison, Thierry Mariani, Jérôme Rivière, Bernhard Zimniok
NI	Ioannis Lagos
The Left	Özlem Demirel, Manu Pineda, Miguel Urbán Crespo, Idoia Villanueva Ruiz, Mick Wallace

 

16	0
ECR	Ryszard Czarnecki, Anna Fotyga, Beata Kempa, Zbigniew Kuźmiuk, Bogdan Rzońca, Jacek Saryusz-Wolski, Hermann Tertsch, Johan Van Overtveldt, Witold Jan Waszczykowski
ID	Anna Bonfrisco, Susanna Ceccardi, Gianna Gancia, Valentino Grant
NI	Antoni Comín i Oliveres, Kostas Papadakis
The Left	Silvia Modig

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

• [1] HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
• [2] HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
• [3] HL L 163., 1996.7.2., 1. o.
• [4] HL C 60., 2016.2.16., 3. o.
• [5] HL C 122., 2017.4.19., 4. o.
• [6] HL C 106., 2018.3.21., 4. o.
• [7] HL C 278., 2018.8.8., 3. o.
• [8] HL C 407., 2015.12.8., 8. o.
• [9] https://ec.europa.eu/trustfund-syria-region/sites/default/files/7th_results_reporting_eutf_syria_sept2020.pdf
• [10] HL C 390., 2019.11.8., 76. o.
• [11] HL C 390., 2019.11.18., 33. o.
• [12] HL C 204., 2018.6.13., 68. o.
• [13] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0012.
• [14] HL C 307., 2018.8.30., 117. o.
• [15] HL C 215., 2018.6.19., 44. o.
• [16] HL C 224., 2018.6.27., 88. o.
• [17] HL C 101., 2018.3.18., 179. o.
• [18] HL C 23., 2021.1.21., 58. o.
• [19] HL C 388., 2020.11.13., 326. o.
• [20] HL C 118., 2020.4.8., 264. o.
• [21] Költségvetés 2020/1157, HL L 299., 2020.9.11., 1. o.
• [22] 2021/1268 határozat, HL L 298., 2020.9.11., 21. o.
• [23] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0243.
• [24] HL L 163., 1996.7.2., 1. o.
• [25] Az Európai Számvevőszék 27/2018. sz. különjelentése: „A Törökországi Menekülteket Támogató Eszköz: hasznos segítség, de fokozni kell a költséghatékonyságot”, 6. o. és 40. o.
• [26] Szükséghelyzeti Alap Afrikáért, Bêkou vagyonkezelői alap, Uniós Békealap Kolumbiáért, és a szíriai válság kezelésére szolgáló regionális vagyonkezelői alap
• [27] A Költségvetési Tematikus Főosztály 2018. májusi tanulmánya: „Az uniós vagyonkezelői alapok felügyelete és kezelése: A demokratikus elszámoltathatóság kihívásai és ígéretes gyakorlatok”
   
• [28] A Számvevőszék 27/2018. sz. különjelentése
• [29] ugyanott
• [30] 32/2018. sz. különjelentés: „Az Európai Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért kellően rugalmas, de nem elég célirányos eszköz”, 17–25. o.
• [31] Davis, L., EU external expenditure on asylum, forced displacement and migration (Az EU menedékjoggal, kényszerű lakóhelyelhagyással és migrációval kapcsolatos külső költségei) 2014–2019, Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsa, 2021.
• [32] Global Legal Action Network (GLAN), „EU financial complicity in Libyan migrant abuses” (Az EU pénzügyi bűnrészessége a migránsokkal szembeni líbiai visszaélésekben)
• [33] A Capstone Course on Counter-Terrorism and International Crimes diákjainak közleménye a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészsége részére: „EU Migration Policies in the Central Mediterranean and Libya (Az EU migrációs politikái a Földközi-tenger középső térségében és Líbiában) (2014-2019)”
• [34] Spijkerboer, T. és Steyger, E., „European External Migration Funds and Public Procurement Law” (Európai külső migrációs alapok és közbeszerzési jog), European Papers, 4. évf., 2019., 2019. sz., 493–521. o. és 520. o.
• [35] ugyanott
• [36] Az Európai Számvevőszék 11/2017. sz. különjelentése: A Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott Bêkou vagyonkezelői alap: ígéretes kezdet, egyes hiányosságok ellenére is, 2017, 36–39. o.
• [37] Global Detention Project országjelentés: „Immigration detention in Turkey: a serial human rights abuser and Europe’s refugee gatekeeper” (Bevándorlással kapcsolatos fogva tartás Törökországban: az emberi jogok sorozatos megsértője és Európa kapuőre a menekültek ellen), 2019. október