JELENTÉS a nemzeti adóreformoknak az EU gazdaságára gyakorolt hatásáról

14.12.2021 - (2021/2074(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság
A vélemény előadója: Markus Ferber

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nemzeti adóreformoknak az EU gazdaságára gyakorolt hatásáról

(2021/2074(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 110–113. cikkeire, amelyek a forgalmi adókra, jövedéki adókra és egyéb közvetett adózási formákra vonatkozó jogszabályok harmonizációjához kapcsolódnak,

– tekintettel az EUMSZ 114–118. cikkeire, amelyek a belső piac létrehozására közvetett hatást gyakorló adókra vonatkoznak,

– tekintettel a Bizottságnak az adózásról szóló 2021. évi éves jelentésére – Az uniós tagállamok adópolitikájának felülvizsgálata,

– tekintettel a helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló cselekvési tervről szóló 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

– tekintettel „A 21. század társasági adózása” című, 2021. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0251),

– tekintettel a „Tőkepiaci unió a polgárok és vállalkozások számára – új cselekvési terv” című, 2020. szeptember 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0590),

– tekintettel a Bizottság által az európai szemeszter keretében közzétett országspecifikus ajánlásokra és a tagállamok által a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz részeként benyújtott helyreállítási és rezilienciaépítési tervekre vonatkozó bizottsági értékelésekre,

– tekintettel a Bizottság „Adópolitikák az Európai Unióban” című, 2020. évi felmérésére,

– tekintettel az Ecofin Tanács 1997. december 1-jei ülésének az adópolitikáról szóló következtetéseire – A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott 1997. december 1-jei állásfoglalás a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexről – a megtakarítás adóztatásáról[1],

– tekintettel „Az uniós tagállamok 2015-ös adóreformjai – A gazdasági növekedést és az államháztartás fenntarthatóságát érintő adópolitikai kihívások” című, 2015. Szeptember 29-i bizottsági jelentésre,

– tekintettel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) áttekintésére az általa 1998. márciusi létrehozása óta vizsgált preferenciális adórendszerekről,

– tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „2021. évi adópolitikai reformok – Különkiadás az adópolitikáról a Covid19-világjárvány idején” című, 2021. április 21-i jelentésére,

– tekintettel az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) foglalkozó inkluzív keretében elfogadott, a gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelésére szolgáló kétpilléres megoldásra,

– tekintettel „Az adó- és költségvetési politika válasza a koronavírus-válságra: a bizalom és a reziliencia erősítése” című, 2020. május 19-i OECD-jelentésre,

– tekintettel a Nemzetközi Valutaalap „A multinacionális vállalatok adóztatása Európában” című, 2021. május 25-i szakpolitikai dokumentumára,

– tekintettel a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformját) szóló, saját kezdeményezésű jelentésére,

– tekintettel a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformját) szóló, 2021. október 7-i állásfoglalására[2],

– tekintettel az adóügyi információk cseréjére vonatkozó uniós követelmények végrehajtásáról: az eredményekről, a tanulságokról és a leküzdendő akadályokról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására[3],

– tekintettel az EU-ban a nemek egyenlőségéről és az adópolitikáról szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására[4],

– tekintettel „A Pandóra-iratokról: a pénzmosás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítésekkel kapcsolatos következmények” című, 2021. október 21-i állásfoglalására[5],

– tekintettel az Európai Adóügyi Megfigyelőközpont „Az adóverseny új formái az Európai Unióban: empirikus vizsgálat” című, 2021. novemberben közzétett jelentésére,

 

– tekintettel az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvre[6],

– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0348/2021),

A. mivel a káros adózási gyakorlatok kérdését és a javasolt reformokat a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformjáról) szóló, 2021. október 7-i európai parlamenti állásfoglalás tárgyalta; mivel a Covid19-világjárvány rövid távú hatásai, valamint a demográfiai trendekre, a digitalizációra és a karbonsemleges gazdasági modellre való áttérésre visszavezethető hosszú távú strukturális átalakulás kihat a tagállamok által a jövőbeli adópolitikák kialakításával kapcsolatban hozott döntésekre;

B. mivel bár az adópolitika nagyrészt továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, az egységes piac harmonizációt és koordinációt igényel az adópolitika meghatározása terén az egységes piac további integrációja és az adóalap-erózió megelőzése érdekében; mivel a nemzeti intézkedések hatással lehetnek más tagállamok adóbevételeire és torzíthatják mind a tisztességes versenyt, mind a beruházásokat;

C. mivel az adópolitika széttöredezettsége különböző akadályokat gördít a polgárok és a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások elé az egységes piacon, ideértve a jogbizonytalanságot, a bürokráciát, a kettős adóztatás kockázatát és az adó-visszatérítés igénylésének nehézségeit; mivel ezek az akadályok gátolják a határokon átnyúló gazdasági tevékenységet, és torzíthatják az EU egységes piacát; mivel a politika széttöredezettsége az adóhatóságok számára is kockázatokat jelent, mint az adóztatás kettős elmaradása és az arbitrázs (például az adótervezés és az agresszív adókikerülési gyakorlatok); mivel a tagállamok továbbra is jelentős adóbevételektől esnek el a káros adózási gyakorlatok miatt, és a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti joghézagok miatt, és a társaságiadó-kikerülés miatti bevételkiesés becsült összege évi 36–37 milliárd eurótól 160–190 milliárd euróig terjed; mivel a politikák széttagoltsága növeli az adóhatóságok végrehajtási költségeit;

D. mivel az EU szociális piacgazdaságán belül a megfelelő adószinteknek, valamint az egyszerű és egyértelmű adójogszabályoknak azt kell célként kitűzniük, hogy a lehető legkisebb torzító hatással járjanak; mivel a szilárd adópolitikáknak támogatniuk kell az EUSZ 3. cikkében meghatározott politikai célkitűzések megvalósítását, amely méltányosabb és fenntarthatóbb társadalmakat eredményez, valamint javítaniuk kell az EU és tagállamai versenyképességét; mivel a gazdasági talpraállás és az éghajlati válsághoz, az ökológiai átálláshoz és a gazdaság digitalizációjához kapcsolódó kihívások mélyreható változásokat és a jelenlegi adópolitikák újraértékelését tesznek szükségessé; mivel a költségvetési intézkedések nem akadályozhatják azokat a magánkezdeményezéseket, amelyek gazdasági növekedést idéznek elő, élénkítik az országok gazdaságát és elősegítik a munkahelyteremtést az EU-ban;

E. mivel a hatékony adórendszereket az jellemzi, hogy átláthatóak, könnyen betarthatók és stabil adóbevételeket generálnak; mivel a növekedésorientált adóreformok az adóterheket a fogyasztásra és a tulajdonra kivetett adókra helyezik át, és az adóalap szélesítését célozzák;

F. mivel a nemzeti adópolitikai reformok indoka esetről esetre eltérő, tükrözve a tagállamok gazdaságainak strukturális jellemzőit, és olyan indítékokat foglalhat magában, mint az adózás megbízhatóbbá és biztosabbá tétele, a gazdasági növekedés elősegítése, a bevételek előteremtése, az elosztás hatékonyabbá tétele, magatartási ösztönzők kialakítása, a gazdaság strukturális változásaival való lépéstartás;

G. mivel az általános adómérték (azaz az adók és a kötelező tényleges társadalombiztosítási hozzájárulások) tagállamonként jelentősen eltér, amit az is bizonyít, hogy az adó/GDP arány 2019-ben 22,1% (Írország) és 46,1% (Dánia) között mozgott; mivel összességében az EU-ban az adóteher (40,1%) magasabb, mint egyes fejlett gazdaságok esetében (az OECD átlaga 2018-ban 34,3% volt); mivel az OECD-országok súlyozott átlagos jogszabályban előírt társaságiadó-kulcsa az 1980-as 46,52%-ról 2020-ra 25,85%-ra csökkent, ami azt jelenti, hogy e kulcs az elmúlt 40 évben 44%-kal csökkent;

H. mivel a 2004–2019-es időszakban az adószerkezet összetétele összességében nagyjából stabil maradt az EU-ban, ugyanakkor az adóbevételek általános szintje enyhén emelkedett; mivel az adószerkezet összetétele (a munka, a fogyasztás, a tőke után kivetett adók, a környezetvédelmi és egyéb adók relatív aránya) jelentősen eltér az EU-ban, és egyes tagállamok adószerkezete jobban kedvez a növekedésnek, mint más tagállamoké;

I. mivel úgy tűnik, hogy az erős uniós adóverseny volt az egyik fő hajtóereje a társaságiadó-kulcsok meredek visszaesésének, amelynek következtében az átlagos európai adókulcs az OECD-országok átlagos adókulcsa alá csökkent;

J. mivel a világjárvány alatt számos ország adóreformokhoz folyamodott a gazdaság támogatása érdekében, és ezen intézkedéseknek csak egy része volt átmeneti; mivel ezek az adóreformok magukban foglalták a vállalkozásokat és a háztartásokat célzó azonnali tehermentesítési intézkedéseket, például a törlesztési haladékokat, a veszteségek átvitelének növelését vagy a gyorsított adó-visszatérítéseket, valamint gazdaságélénkítési ösztönző intézkedéseket;

K. mivel az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív kerete a gazdaság digitalizációjából eredő kihívások kezelése érdekében megállapodott a nemzetközi adórendszer kétpilléres reformjáról, amelynek egyik eleme a 15%-os minimális tényleges társaságiadó-kulcs;

Általános megjegyzések

1. emlékeztet arra, hogy a tagállamok az uniós szerződések határain belül és az uniós jog átültetése és megfelelő végrehajtása mellett szabadon dönthetnek saját gazdaságpolitikájukról és különösen saját adópolitikájukról, bár ez a szakpolitikák széttagoltságához és egyenlőtlen versenyfeltételekhez vezethet az EU-ban; emlékeztet arra, hogy ez lehetővé teszi a tisztességes versenyt, és korlátozza az uniós egységes piac torzulásait;

2. megállapítja, hogy az EU belső piaca, a termelési tényezők szabad mozgásának és az EU-n kívüli szomszédos országokkal fenntartott szoros gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően nagy kereskedelmi, befektetési és pénzügyi áramlásokat generáltak az európai országok között; megjegyzi, hogy ez a mély kölcsönös függés az egyes országok adóalapját és adókulcsát érzékenyé tette a többi ország adóalapjára és adókulcsára nézve, növelve különösen a társasági adó továbbgyűrűző hatásait;

A kkv-kra gyakorolt hatás

3. megjegyzi, hogy a nagyvállalatok (multinacionális vállalatok) adózási fegyelemmel kapcsolatos költségei a befizetett adók körülbelül 2%-át, míg a kkv-k esetében e költségek a becslések szerint a befizetett adók mintegy 30%-át teszik ki; emlékeztet arra, hogy az európai vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fő hajtóerői; emlékeztet arra, hogy egyes tagállamok olyan rendszereket dolgoztak ki, amelyek a nemzetközi keretek között elért nyereséget a nemzeti nominális adókulcsnál alacsonyabb adókulccsal adóztatják, ami a kkv-kat versenyhátrányba hozza[7]; megállapítja továbbá, hogy empirikus bizonyítékok arra utalnak, hogy a multinacionális vállalatok nyereségét általában kevésbé adóztatják, mint a hazai versenytársak nyereségét, ami abból adódik, hogy a magas adókulcs hatálya alá tartozó leányvállalatokból az alacsony adókulcs hatálya alá tartozó leányvállalatokba csoportosítják át a nyereséget;

4. Kiemeli, hogy a nemzeti adórendszerek közötti különbségek akadályt jelenthetnek a határokon átnyúló működést megkísérlő kkv-k számára; hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatokhoz képest a kkv-k kevesebb forrást tudnak az adózási fegyelemre és az adóoptimalizálásra költeni; rámutat, hogy az adózási fegyelemre fordított kiadások aránya magasabb a kkv-k esetében, mint a multinacionális vállalkozások esetében;

5. megjegyzi, hogy az adóalap-harmonizáció, mint például a közös társaságiadó-alap vagy a „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret” (BEFIT) című javaslat csökkenthetné az adózási fegyelem költségeit az egynél több tagállamban működő kkv-k számára; üdvözli ezért a 21. század társasági adózásáról szóló bizottsági közleményt, amely kijelenti, hogy „[a] közös társaságiadó-rendszer hiánya az egységes piacon hátráltatja a versenyképességet”, és „versenyhátrányt jelent a harmadik országbeli piacokhoz képest”; megismétli, hogy a nyereségnek abban az országban történő megadóztatása, ahol a gazdasági tevékenység zajlik, lehetővé teszi a kormányok számára, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak kkv-ik számára,; hangsúlyozza, hogy a vállalatokat az adóztatási jogok országok közötti elosztására vonatkozó olyan igazságos és hatékony képlet alkalmazásával kell megadóztatni, amely figyelembe veszi az olyan tényezőket, mint a munkaerő és a tárgyi eszközök; megjegyzi, hogy a Bizottság BEFIT-javaslatának közzététele csak 2023-ban várható; felkéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az elfogadási folyamatot, és felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb állapodjanak meg az európai társaságiadó-szabálykönyvre vonatkozó ambiciózus javaslatról;

6. megjegyzi, hogy a Parlament a szakértőkkel, a nemzeti parlamentekkel és a polgárokkal folytatott párbeszéd révén hozzá fog járulni az irányadó elvek kidolgozásához a BEFIT-re irányuló, 2023-as bizottsági javaslatot megelőzően;

7. megjegyzi, hogy számos tagállam és az EU külön rendszereket vezetett be a kkv-k előnyben részesítésére, például különleges héaszabályokat a kkv-kat terhelő magasabb tényleges adókulcsok és az adózási fegyelemmel kapcsolatos magasabb költségek ellensúlyozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen különleges bánásmód, bár általában pozitív, túlzott mértékben alkalmazva további torzulásokat okozhat és lehetőségeket teremthet az agresszív adótervezésre, valamint tovább növelheti a rendszer általános összetettségét; felhívja a tagállamokat, hogy a kkv-knak nyújtott adókedvezményeket úgy alakítsák ki, hogy azok összhangban legyenek az általános adórendszerrel, és ne ösztönözzék a kkv-kat arra, hogy kicsik maradjanak;

8. megjegyzi, hogy a kkv-k a korlátozottabb pénzforgalom miatt gyakran kevésbé képesek a veszteségek elviselésére vagy finanszírozására, mint a nagyobb vállalatok; e tekintetben üdvözli a Covid19-válság során elszenvedett veszteségek adóügyi megítéléséről szóló, a tagállamokhoz intézett 2021. május 18-i bizottsági ajánlást[8], és felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe ezeket az ajánlásokat;

Az adópolitika összehangolása és koordinációja

9. kiemeli, hogy a nemzeti adópolitikák széttagoltsága torzító hatást gyakorolhat az EU egységes piacára, és káros lehet az uniós gazdaságra; üdvözli, hogy az EU koordinációs mechanizmusokat dolgozott ki, például a magatartási kódexszel foglalkozó csoporton belüli szakértői értékelési eljárásokat és az európai szemeszter keretében tett országspecifikus ajánlásokat; meggyőződése, hogy mindkét mechanizmust tovább kell javítani; hangsúlyozza, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében a tagállamok felülvizsgálják, módosítják vagy megszüntetik a káros adóversenyt jelentő meglévő adóintézkedéseiket, valamint tartózkodnak attól, hogy újabb ilyen intézkedéseket vezessenek be a jövőben; emlékeztet e tekintetben az Európai Parlament 2021. októberi álláspontjára, amely az Unión belüli méltányos adózás biztosítása érdekében a magatartási kódexszel foglalkozó munkacsoport kritériumainak, hatókörének és irányításának reformjára szólít fel;

10. rámutat, hogy a Bizottság a 2020. évi országspecifikus ajánlások részeként hat tagállamnak ajánlotta az agresszív adótervezés visszaszorítását; elismeri, hogy az országspecifikus ajánlások pozitív hatást gyakorolnak a szükséges adóreformok előmozdítására azokban a tagállamokban, amelyek ajánlásokat kaptak az agresszív adótervezésről, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok még nem tettek lépéseket az agresszív adótervezésre vonatkozó országspecifikus ajánlások tekintetében;

11. emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és az országspecifikus ajánlások – többek között az adózással kapcsolatosak – a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglaltak szerint elválaszthatatlanul összekapcsolódnak[9];

12. hangsúlyozza, hogy 2011 óta a közigazgatási együttműködési irányelv (DAC) határozza meg a tagállamok adóhatóságai közötti együttműködés szabályait az egységes piac megfelelő működésének biztosítása érdekében; üdvözli, hogy az adócsalás és az adókikerülés visszaszorítása érdekében az irányelv hatályát 2011 óta folyamatosan új területekre terjesztették ki, és hogy az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépés történt e téren; emlékeztet a Parlament 2021 szeptemberében elfogadott végrehajtási jelentésére, amely hiányosságokat állapít meg a közigazgatási együttműködési irányelv hatékony tagállami végrehajtásában, és kiemeli, hogy meg kell erősíteni a nemzeti adóhatóságok közötti információcserét;

13. rámutat a Tanács jelenlegi döntéshozatali folyamatainak korlátaira a tagállamok közötti koordináció előmozdítására és a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelemre irányuló jogalkotási igények terén; kéri, hogy az EUMSZ által kínált valamennyi lehetőséget vizsgálják meg; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 116. cikkében meghatározott eljárás alkalmazható abban az esetben, ha a káros adózási gyakorlatok torzítják a versenyt az egységes piacon;

14. kiemeli, hogy az adópolitikai koordináció ideális szintje a hatás maximalizálása érdekében a G20-on/OECD-n keresztül a nemzetközi színtéren van; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a fejlődő országokat teljes mértékben be kell vonni a tárgyalási folyamatba; megjegyzi, hogy a nemzetközi megállapodásokon alapuló uniós adójavaslatokat a múltban nagyobb valószínűséggel fogadta el a Tanács;

15. elismeri azonban, hogy az adózás területén folytatott nemzetközi tárgyalásokon néha nehéz konszenzusra jutni, és ezért ezek segítségével lassan kezelhetők a nemzetközi adórendszer hiányosságai; ebben az esetben azt ajánlja, hogy az Európai Unió a nemzetközi tárgyalások sérelme nélkül járjon elől jó példával e téren;

16. üdvözli az OECD/G20 inkluzív keretén belül elért történelmi jelentőségű megállapodást a nemzetközi adórendszer kétpilléres megoldáson alapuló reformjáról, amelynek célja a nyereség és az adóztatási jogok igazságosabb elosztásának biztosítása az országok között a legnagyobb és legjövedelmezőbb multinacionális vállalatok tekintetében, valamint javasolja, hogy a multinacionális vállalatokra legalább 15%-os adókulcs vonatkozzon; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt, és gondoskodjanak az OECD/G20-csoport két pillérre vonatkozó inkluzív keretmegállapodásának az uniós jogba való átültetéséről, a Bizottság elnöke által „Az Unió helyzete 2021-ben – Szándéknyilatkozat” című dokumentumban tett bejelentésnek megfelelően; felhívja a Tanácsot, hogy gyorsan fogadja el e javaslatokat, hogy azok 2023-ban hatályba léphessenek; felkéri a tagállamokat, hogy fontolják meg az alkalmas egyéb adótípusokra vonatkozó hasonló nemzetközi megállapodások szorgalmazását;

Ajánlások és reformterületek

17. rámutat, hogy az egységes piac és a tőkepiaci unió működése szempontjából rendkívül fontos területeken, így például az adózás területén fokozottabb harmonizációra van szükség a tagállamok jobb koordinációja vagy uniós fellépés révén;

18. hangsúlyozza, hogy a tagállamok még mindig különböző kritériumokat alkalmaznak az adóügyi illetőség meghatározására, ami a kettős adóztatás vagy az adóztatás kettős elmaradásának kockázatát hordozza magában; e tekintetben emlékeztet a Bizottság 2020. júliusi cselekvési tervében körvonalazott javaslatokra, amelynek célja, hogy a Bizottság 2022/2023-ban jogalkotási javaslatot nyújtson be annak tisztázására, hogy az EU-ban határokon átnyúlóan tevékenykedő adófizetők adózási szempontból hol tekintendők illetőséggel rendelkezőnek; várakozással tekint a fenti javaslat elé, amelynek az adóügyi illetőség egységesebb meghatározására kell törekednie kell az egységes piacon belül;

19. megjegyzi, hogy a digitalizáció és a jelenlegi adórendszer számára kihívást jelentő immateriális javakra való nagymértékű támaszkodás magas szintű szakpolitikai koordinációt és harmonizációt tesz szükségessé az egyenlő versenyfeltételek megteremtése és annak biztosítása terén, hogy a digitális vállalkozások tisztességesen részt vállaljanak a terhekből azokban a társadalmakban, amelyekben tevékenységet folytatnak; tudomásul veszi, hogy néhány tagállam az uniós és OECD-szintű, folyamatban lévő tárgyalások ellenére sürgette a nemzeti digitális adók bevezetését; megjegyzi, hogy ez pozitív hatással volt a nemzetközi vitára; hangsúlyozza, hogy ezeket a nemzeti intézkedéseket egy hatékony nemzetközi megoldás végrehajtását követően fokozatosan meg kell szüntetni;

20. emlékeztet arra, hogy az EU az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz finanszírozásának egyik eszközeként egy digitális illetéken alapuló saját forrás bevezetését fogadta el, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan alternatív javaslatokat, amelyek összeegyeztethetők a nemzetközi kötelezettségvállalással;

21. sajnálja, hogy a forrásadóval és a forrásadó visszatérítésével kapcsolatos eljárások közötti különbségek továbbra is jelentősen akadályozzák a tőkepiaci unió további integrációját; üdvözli az Európai Bizottság bejelentését, miszerint jogalkotási kezdeményezésre tesz javaslatot a forrásadó-kedvezmény egész EU-ra kiterjedő, közös szabványosított rendszerének bevezetésére vonatkozóan;

22. helyteleníti a társasági adózásban a hitelfinanszírozás adóelőnyét, amely jelentős adólevonásokat tesz lehetővé a kamatfizetések esetében, miközben a sajáttőke-finanszírozási költségek nem vonhatók le hasonló módon; rámutat arra a strukturális hátrányra, amellyel a sajáttőke-finanszírozásra támaszkodó vállalatok szembesülnek, különösen ha a hitelekhez nehezen hozzájutó fiatal és kisvállalkozásokról van szó; megjegyzi, hogy a hitelfinanszírozás előnyben részesítése arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy túl sok hitelt vegyenek fel;

23. megjegyzi, hogy a hitelfinanszírozás előnyben részesítése jelentős eltéréseket mutat a tagállamok között; tudomásul veszi azt, hogy egyes tagállamok tőkefinanszírozási kedvezményeket vezettek be e kérdés kezelése érdekében; emlékeztet arra, hogy bebizonyosodott, hogy e tőkefinanszírozási kedvezmények egy részét adózási kiskapuként használják ki, amely lehetővé teszi a multinacionális vállalatok számára a nemzeti kamatok mesterséges levonását; hangsúlyozza, hogy az egységes piac torzulásainak elkerülése érdekében kívánatosabb lenne a közös európai megközelítés;

24. emlékeztet arra, hogy ezt a torzítást vagy a tőkefinanszírozáshoz kapcsolódó költségek új levonásának lehetővé tételével, vagy a kamatlevonási lehetőségek csökkentésével lehet kezelni; emlékeztet arra, hogy jóllehet a Parlament azt javasolta, hogy a hitelfelvétel költségeinek a kamatbevételeket meghaladó részét legfeljebb az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) 20%-a erejéig lehessen levonni, a Tanács ennél magasabb, legfeljebb 30%-os küszöbértéket fogadott el[10]; emlékeztet arra, hogy az OECD szerint a 30%-os arány túl magas lehet ahhoz, hogy hatékonyan megakadályozza az adóalap-eróziót és a nyereségátcsoportosítást[11];

25. várakozással tekint a hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatásról szóló bizottsági javaslat elé; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot, és a javaslatba foglaljon bele az adóelkerülés elleni fellépést célzó hatékony rendelkezéseket annak elkerülése érdekében, hogy a tőkefinanszírozási kedvezményeket az adóalap-eróziót elősegítő új eszközként használják fel;

26. megjegyzi, hogy a marginális effektív adókulcs (EMTR) szempont lehet a befektetési döntéseket hozó vállalatok számára, az infrastruktúra minőségével, a képzett, egészséges munkaerő rendelkezésre állásával és az ország stabilitásával együtt[12]; megjegyzi, hogy az EMTR vonatkozásában jelentős eltérések vannak a tagállamok között; felkéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy egyes tagállamok torzítják-e a versenyt azáltal, hogy mesterségesen csökkentik az EMTR-t, például gyorsított értékcsökkenési ütemezés vagy bizonyos tételek adóból való levonhatóságának kiigazítása révén, valamint hogy az eredményeket közölje a Parlamenttel;

27. megjegyzi, hogy jóllehet az előzetes adómegállapítások a vállalatok számára jogi egyértelműséget teremthetnek, ugyanakkor a kedvezményes adóügyi megítélés révén a visszaélések lehetőségét is magukban hordozzák; rámutat azonban arra, hogy a jogbiztonság megteremtésének előnyben részesített módja az egyszerű adórendszer;

28. üdvözli, hogy a Bizottság hajlandó alkotmányos szerepét kihasználva, a versenyjog alkalmazásával fellépni a verseny torzulása ellen; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti bíróságok és az Európai Unió Bírósága a közelmúltban a Bizottság több olyan határozatát is megsemmisítették, amelyeket az adózás területét érintő, nagy horderejű versenyjogi ügyekben hozott;

29. kiemeli, hogy a magánkutatásra és -fejlesztésre irányuló, költségvetési szempontból felelősen alkalmazott adóösztönzők (pl. adójóváírások, megnövelt engedmények vagy kiigazított értékcsökkenési ütemezés révén) hozzájárulhatnak a gazdaság kutatásra és fejlesztésre fordított összkiadásának megemeléséhez, ami gyakran pozitív externáliákkal jár; aggódik azonban amiatt, hogy az adóösztönzők bizonyos típusai, például a szabadalmi adókedvezmények vagy a szellemi tulajdonra vonatkozó adókedvezmények rendszerei alig járulnak hozzá a K+F-re fordított kiadások növeléséhez, és valójában torzíthatják a közös piacot, mivel nyereségátcsoportosításra és agresszív adótervezésre ösztönöznek; megjegyzi, hogy az adókedvezményeknek a reálgazdasági beruházások vonzására kell irányulniuk, és ezért nem a nyereségen, hanem a kiadásokon kell alapulniuk, hogy jobban elősegítsék az innovációt; kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az olyan adókedvezményekre vonatkozó iránymutatásokra, amelyek nem torzítják az egységes piacot, mégpedig azáltal, hogy a költségalapú, időben korlátozott, rendszeresen értékelt és pozitív hatás hiányában hatályon kívül helyezett, korlátozott földrajzi hatályú és inkább részleges, mintsem teljes körű mentességeket alkalmazó ösztönzőket részesítik előnyben;

30. hangsúlyozza, hogy további harmonizációra lehet szükség a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokra vonatkozó adóösztönzők tekintetében; megjegyzi, hogy ez a Bizottság közös társaságiadó-alapra vonatkozó eredeti javaslatának részét képezte; sajnálja, hogy a 21. század társasági adózásáról szóló közelmúltbeli közlemény nem foglalkozott ezzel a kérdéssel;

31. megjegyzi, hogy a közös fiskális eszközrendszer jelentős részét az adókiadások révén csatornázzák, adómentességek, levonások, jóváírások, halasztott fizetés és kedvezményes adókulcsok formájában; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa minden hatástalan adókedvezmény és -támogatás értékelését, különös tekintettel azokra, amelyek károsak a környezetre és amelyek negatív gazdasági torzulásokhoz vezetnek; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy ellenőrzési keretrendszert az adókedvezmények számára az Unióban, valamint hogy kötelezze a tagállamokat az adókedvezményekre vonatkozó költségvetési terhek közzétételére; felszólítja a tagállamokat, hogy végezzenek éves, részletes és nyilvános költség-haszon elemzést minden egyes adórendelkezésről; úgy véli, hogy erősítené az adórendszer kiszámíthatóságát, ha a tagállamok azonosan értelmeznék, hogy mely adóösztönzők nem torzító hatásúak; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatásokat az egységes piacot nem torzító adókedvezményekről;

32. felhívja a tagállamokat, hogy kössenek kompromisszumot a közvetett adózás, elsősorban a hozzáadottérték-adó (héa) erőteljes, érthető és nagyratörő reformjáról; hangsúlyozza, hogy a belső piac integritásának megőrzéséhez elengedhetetlen az összetettség és a bürokrácia csökkentése, valamint a héával kapcsolatos adócsalás és adókijátszás megfelelő kezelése;

33. felhívja a tagállamokat, hogy folytassák az adóhatóságok reformját, gyorsítsák fel a digitalizációt, és indítsák el olyan stratégiai megközelítések végrehajtását, amely támogatják a kkv-knál az adózási fegyelem megvalósítását, valamint tárják fel a terhek csökkentésére nyitva álló lehetőségeket; felhívja a tagállamokat, hogy a bürokrácia, az adminisztratív terhek és a megfelelési költségek csökkentése érdekében hajtsanak végre szilárd és erőteljes reformokat az adórendszerek összetettségével kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy az e kérdésben folytatott európai együttműködés és a legjobb gyakorlatok adóhatóságok közötti cseréje nagy hozzáadott értéket képvisel;

34. felhívja a tagállamokat, hogy használják ki jobban az EU Fiscalis programját annak érdekében, hogy reformtörekvéseik során javítsák az adóhatóságok közötti együttműködést; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy Erasmus csereprogramot az adótisztviselők számára a bevált gyakorlatok átvételének ösztönzése érdekében;

35. kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és kísérje figyelemmel a Covid19-világjárvány következtében, a gazdaság fenntartása érdekében végrehajtott új nemzeti adóreformokat vagy intézkedéseket, különösen azokat, amelyek nem ideiglenes jellegűek; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre az adórendszerek reformját, kihasználva a gazdasági fellendülés támogatását célzó európai eszközök által nyújtott lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy ezeknek a reformoknak tiszteletben kell tartaniuk az európai költségvetési keretet; emlékeztet arra, hogy ezeket a reformokat a nemzeti adóügyi hatáskörök teljes tiszteletben tartása mellett hajtják végre, de hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti szoros koordináció jelentős hozzáadott értéket eredményez;

36. kiáll amellett, hogy az adózással kapcsolatos politikai és jogalkotási folyamatok során magas szinten tiszteletben kell tartani az adófizetők jogait, különösen a magánélet védelme és az adatvédelem tekintetében, főleg a magánszemélyek esetében;

37. megjegyzi, hogy a tagállamok legtöbb nemzeti közbeszerzési eljárása a legalacsonyabb árat alkalmazza a közbeszerzési szerződések egyetlen odaítélési kritériumaként; emlékeztet a Tanács által a Bizottsághoz intézett felhívásra, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet kezelni az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékében szereplő országokban és területeken tevékenységet folytató ajánlattevők részvételéből eredő torzító hatásokat; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben vizsgálja felül közbeszerzési stratégiáját;

Uniós adózási eredménytábla

38. tudomásul veszi a Bizottság folyamatban lévő munkáját az uniós adózási eredménytáblával kapcsolatban; olyan gazdasági mutatók igénybevételét javasolja, amelyek lehetővé teszik az egységes piac torzulásának azonosítását, mint például a közvetlen külföldi befektetések, a jogdíjak és a kamatfizetések szintje; kiemeli, hogy ennek az eszköznek hozzá kell járulnia a káros adóverseny elleni küzdelemhez; sürgeti a Bizottságot, hogy kellőképpen vegye figyelembe az állami bevételeknek az adókikerülést megkönnyítő nemzeti adópolitikák által okozott nagymértékű kiesését; úgy véli, hogy ezt az adózási eredménytáblát olyan eszközként kell létrehozni, amely segíti a tagállamokat abban, hogy megalapozott és szilárd reformokat hajtsanak végre adóügyekben; óva int attól, hogy ezt az eredménytáblát az egyes tagállamok megszégyenítésére használják fel, de úgy véli, hogy előmozdíthatja a szükséges reformokról szóló vitát; ösztönzi a jelenlegi európai platformokkal való szoros együttműködést az eredménytábla létrehozása érdekében; értelmezése szerint ez az új eszköz hasznos lehet az európai szemeszter folyamata és különösen az országspecifikus ajánlások szempontjából;

°

° °

39. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

INDOKOLÁS

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) szuverén jogot biztosít a tagállamok számára, hogy döntsenek az adópolitikájukról, de arra kötelezi őket, hogy tartsák tiszteletben az uniós normákat. Ugyanakkor a tagállamok adópolitikai döntései nyilvánvaló következményekkel járnak az egységes piac működésére nézve. Ezért bizonyos fokú szakpolitikai koordinációra van szükség az olyan problémák megelőzése érdekében, mint a jogbizonytalanság, a bürokrácia, a kettős adóztatás kockázata és az adó-visszatérítés igénylésének nehézségei, amelyek végső soron eltántoríthatják a vállalatokat és a polgárokat attól, hogy határokon átnyúló gazdasági tevékenységet folytassanak. Ugyanakkor az adópolitika széttagoltsága és az adóhatóságok közötti együttműködés hiánya elősegítheti az arbitrázs lehetőségét és az agresszív adótervezést.

A kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatás

Az adópolitika széttagoltságának hátrányai, valamint a nemzeti adópolitikák jobb összehangolásának potenciális előnyei egyenlőtlenül oszlanak meg a különböző gazdasági szereplők között, és a leginkább a kis- és középvállalkozások (kkv-k) szenvednek. Az adózási fegyelem költségei nem állnak teljes mértékben arányban a vállalkozás általános növekedésének, ezért a kisebb vállalatok esetében sokkal jelentősebbek, mint a nagyobbaknál. Néhány tagállam a kisebb vállalatok számára kedvező adórendszerek létrehozásával próbálja kompenzálni a kkv-kat az adózási fegyelem magasabb költségeivel kapcsolatos kihívásokért. Bár a kkv-k támogatása általában véve üdvözlendő, az ilyen intézkedések bizonyos mértékben azzal a kockázattal járnak, hogy új torzulásokat vezetnek be, például azáltal, hogy arra ösztönzik a vállalatokat, hogy kisvállalkozások maradjanak. Ezért az ilyen preferenciális rendszerek előnyeit gondosan mérlegelni kell a lehetséges hátrányokkal szemben. A határokon átnyúló gazdasági tevékenység elősegítésének másik lehetséges módja az adóalap harmonizációja lenne a közös (összevont) társaságiadó-alapra (K(K)TA) vonatkozó bizottsági javaslatnak, valamint a „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret” (BEFIT) kezdeményezésben javasoltaknak megfelelően.

Az adópolitika összehangolása

Bár szükség van az EU-n belüli adópolitikai koordinációra, az Európai Unió elsősorban „puha” jogi eszközökkel rendelkezik az adópolitikai koordináció kialakításához, amelyek közül a legfontosabbak a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport, az európai szemeszter keretében tett országspecifikus ajánlások, valamint a Tanácsban egyhangú szavazást igénylő jogalkotási eljárás. Bár az Európai Unió eszköztára némileg korlátozott, az adópolitikai koordináció ideális szintje a globális szint. Ha a történelem iránymutatás, az OECD-megbeszélésekből származó szakpolitikai javaslatok esetében gyakran nagyobb a valószínűsége annak, hogy a Tanács ténylegesen elfogadja őket, és azzal az előnnyel járnak, hogy az adópolitika széttöredezettségét még az egységes piacon túl is csökkentik. Ez pedig különösen előnyös azon kkv-k számára, amelyek potenciális piacukat még az európai határokon túl is ki kívánják bővíteni.

Ajánlás/Reformterületek

Bár a hatékonyabb uniós adópolitikai koordináció terén bőven van mit javítani, a jelentés néhány olyan kulcsfontosságú területre összpontosít, ahol a reformok szükségesek és realisztikusak is.

A hitelfinanszírozás adóelőnye:

A legtöbb tagállamban a társaságiadó-rendszert úgy alakították ki, hogy az lehetővé tegye az adósságszolgálati költségek nagyvonalú adókedvezményét, miközben nincs hasonló mechanizmus a sajáttőke-finanszírozási költségek levonására, így a hitelfinanszírozás viszonylag vonzóbb, mint a sajáttőke-finanszírozás. A különböző finanszírozási csatornák eltérő adóügyi megítélése arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy túl sok forrást vonjanak be, ami kedvezőtlen gazdasági forgatókönyvek esetén kevésbé ellenállóvá teszi őket. Ezen túlmenően a hitelfinanszírozás adóelőnye strukturális hátrányt jelent a fiatal és kisvállalkozások számára, amelyeknek nagyobb mértékben kell sajáttőke-finanszírozásra támaszkodniuk. E probléma megoldása érdekében egyes tagállamok tőkefinanszírozási kedvezményt vezettek be, de egy európai megközelítés észszerűbb lenne az egységes piacon belüli torzulások elkerülése érdekében.

Verseny a marginális effektív adókulcs (EMTR) terén:

A tényleges marginális társaságiadó-kulcs olyan tényező, amely jelentősen befolyásolhatja a vállalati befektetési döntéseket, például egy új tevékenység helyszínének kiválasztásakor. Ezért a tagállamok olykor versenyeznek a vállalkozásokért azáltal, hogy csökkentik a marginális effektív társaságiadó-kulcsot. Ezért a tényleges marginális társaságiadó-kulcsok tagállamok közötti eltérése jelentősen nagyobb, mint a jogszabályban előírt adómértékek eltérése, míg egyes tagállamokban az EMTR 2020-ban még negatív is volt[13]. Ezért érdemes lenne megvizsgálnia az Európai Bizottságnak ezt a mérőszámot annak megállapítása érdekében, hogy egyes tagállamok torzítják-e a versenyt azáltal, hogy mesterségesen csökkentik a marginális adókulcsokat, például gyorsított értékcsökkenési ütemezés bevezetésével vagy túl nagyvonalú levonhatósági lehetőségek biztosításával.

Adóösztönzők a kutatás-fejlesztéshez:

A kutatási és fejlesztési kiadások nyilvánvaló előnyökkel járnak a társadalom és a gazdaság számára, mivel ösztönzik az innovációt, és végső soron árcsökkenést és nagyobb versenyt eredményeznek. Mindazonáltal az összes kutatási és fejlesztési kiadás a bruttó hazai termék százalékában kifejezve jelentősen alacsonyabb az EU-ban, mint más fejlett gazdaságokban. Ennek ellensúlyozása érdekében sok tagállam adóösztönzőkkel próbál további kutatási és fejlesztési beruházásokat ösztönözni. Kétséges azonban, hogy ezen a területen valamennyi adóösztönző egyformán hatékony-e. Különösen a szellemi tulajdonra vonatkozó adókedvezmények és a szabadalmi adókedvezmények rendszere hagyományosan keveset tett a további kutatási és fejlesztési kiadások fellendítésére, viszont új torzulásokat vezetett be az egységes piacon. Ezért a tagállamoknak érdemes lenne közös értelmezést kialakítaniuk arra vonatkozóan, hogy miként kezeljék a kutatásra és fejlesztésre irányuló adóösztönzőket. Ezért felül kell vizsgálni a Bizottság arra irányuló kísérletét, hogy a közös társaságiadó-alap részeként közös keretet vezessen be a kutatási és fejlesztési kiadásokra vonatkozóan.

Uniós adózási eredménytábla:

Az Európai Bizottság jelezte, hogy az agresszív adótervezést megkönnyítő és az egységes piacot fenyegető tagállami adópolitikák jobb felderítése érdekében uniós adózási eredménytáblát kíván kidolgozni. Felkérjük az Európai Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet a tervezés jelenlegi állásáról, és vegye figyelembe az Európai Parlament által az üggyel kapcsolatban tett javaslatokat.

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	6.12.2021
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	36 9 13
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Gerolf Annemans, Gunnar Beck, Marek Belka, Isabel Benjumea Benjumea, Stefan Berger, Gilles Boyer, Carlo Calenda, Engin Eroglu, Markus Ferber, Jonás Fernández, Raffaele Fitto, Frances Fitzgerald, Luis Garicano, Sven Giegold, Valentino Grant, Claude Gruffat, Enikő Győri, Eero Heinäluoma, Michiel Hoogeveen, Danuta Maria Hübner, Stasys Jakeliūnas, France Jamet, Othmar Karas, Billy Kelleher, Ondřej Kovařík, Georgios Kyrtsos, Aurore Lalucq, Aušra Maldeikienė, Pedro Marques, Costas Mavrides, Jörg Meuthen, Csaba Molnár, Siegfried Mureşan, Luděk Niedermayer, Dimitrios Papadimoulis, Piernicola Pedicini, Lídia Pereira, Kira Marie Peter-Hansen, Sirpa Pietikäinen, Evelyn Regner, Antonio Maria Rinaldi, Alfred Sant, Martin Schirdewan, Joachim Schuster, Ralf Seekatz, Paul Tang, Irene Tinagli, Ernest Urtasun, Inese Vaidere, Johan Van Overtveldt, Stéphanie Yon-Courtin, Marco Zanni, Roberts Zīle
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Agnès Evren, Henrike Hahn, Eugen Jurzyca, Monica Semedo, Mick Wallace

 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

36	+
PPE	Isabel Benjumea Benjumea, Stefan Berger, Agnès Evren, Markus Ferber, Danuta Maria Hübner, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Aušra Maldeikienė, Siegfried Mureşan, Luděk Niedermayer, Lídia Pereira, Sirpa Pietikäinen, Ralf Seekatz, Inese Vaidere
Renew	Gilles Boyer, Carlo Calenda, Engin Eroglu, Luis Garicano, Stéphanie Yon-Courtin
S&D	Marek Belka, Jonás Fernández, Eero Heinäluoma, Aurore Lalucq, Pedro Marques, Csaba Molnár, Evelyn Regner, Joachim Schuster, Paul Tang, Irene Tinagli
Verts/ALE	Sven Giegold, Claude Gruffat, Henrike Hahn, Stasys Jakeliūnas, Piernicola Pedicini, Kira Marie Peter-Hansen, Ernest Urtasun

 

9	-
ECR	Michiel Hoogeveen, Eugen Jurzyca
ID	Gerolf Annemans, Gunnar Beck, Jörg Meuthen
NI	Enikő Győri
The Left	Dimitrios Papadimoulis, Martin Schirdewan, Mick Wallace

 

13	0
ECR	Raffaele Fitto, Johan Van Overtveldt, Roberts Zīle
ID	Valentino Grant, France Jamet, Antonio Maria Rinaldi, Marco Zanni
PPE	Frances Fitzgerald
Renew	Billy Kelleher, Ondřej Kovařík, Monica Semedo
S&D	Costas Mavrides, Alfred Sant

 

A jelek magyarázata:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

• [1] HL C 2., 1998.1.6., 1. o.
• [2] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0416.
• [3] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0392.
• [4] HL C 411., 2020.11.27., 38. o.
• [5] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0438.
• [6] HL L 64., 2011.3.11, 1. o.
• [7] A Bizottság 2019. szeptember 16-i sajtóközleménye: „Állami támogatás: a Bizottság részletes vizsgálatot indít a Belgium által 39 multinacionális vállalatnak nyújtott egyedi „többletnyereségre” vonatkozó feltételes adómegállapításokkal kapcsolatban.” 
• [8] HL L 179., 2021.5.20, 10. o.
• [9] HL L 57., 2021.2.18., 17. o.
• [10] Az Európai Parlament 2016. június 8-i  álláspontja a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (HL C 86., 2018.3.6., 176. o.).
• [11] OECD, Nyilvános vitaanyag-tervezet – BEPS 4. intézkedés: Kamatlevonások és egyéb pénzügyi kifizetések, 2014.
• [12] Világgazdasági Fórum, 2019. évi globális versenyképességi jelentés
• [13] Pl. Európai Bizottság (2021). 2021. évi éves jelentés az adózásról, 36. o.