JELENTÉS az EU-ról és a multilateralizmus védelméről

8.6.2022 - (2020/2114(INI))

Külügyi Bizottság
Előadó: Javi López
A vélemény előadója (*):
Anna-Michelle Asimakopoulou, Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke


Eljárás : 2020/2114(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A9-0172/2022
Előterjesztett szövegek :
A9-0172/2022
Elfogadott szövegek :


PR_INI

TARTALOM

Oldal

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

VÉLEMÉNY A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

INFORMATION ON ADOPTION IN COMMITTEE RESPONSIBLE

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

 



AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU-ról és a multilateralizmus védelméről

(2020/2114(INI))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Bizottság korábbi alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini által 2016. június 28-án ismertetett „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

 tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló, a szabályokon alapuló multilateralizmushoz való uniós hozzájárulás megerősítéséről szóló közös közleményére (JOIN(2021)0003),

 tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak szóló, „A globális változásra irányuló új EU–USA program” című közös közleményére (JOIN(2020)0022),

 tekintettel az ENSZ-ben az ENSZ Közgyűlésének 76. ülésszakán képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2021. július 12-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó 2020–2024-es uniós cselekvési tervről szóló, 2020. március 25-i közös közleményére (JOIN(2020)0005) és különösen annak az emberi jogok és a demokrácia globális rendszerének előmozdításáról szóló 3. fejezetére, valamint a többoldalú együttműködésről szóló 3.1. alfejezetére, amely az EU szilárd, multilaterális emberi jogi rendszer iránti elkötelezettségét ülteti át a gyakorlatba,

 tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretének meghatározásáról szóló, tárgyalói szinten 2019. október 17-én elfogadott politikai nyilatkozat módosított szövegére,

 tekintettel a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 2019–2024-es uniós cselekvési tervre, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2020. november 25-i III. uniós cselekvési tervre,

 tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2021. évi ülésén képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2021. február 22-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel az ENSZ főtitkárának „Közös programunk” című 2021. évi jelentésére,

 tekintettel az EU-nak egy szélesebb transzatlanti partnerség előmozdításában betöltött szerepéről szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására[1],

 tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására[2],

 tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 75. és 76. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett 2021. június 9-i ajánlására[3],

 tekintettel a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni 2003. december 10-i uniós stratégiára és a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemre irányuló európai uniós fellépés új irányairól szóló, 2008. december 17-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az EU és Tajvan közötti politikai kapcsolatokról és együttműködésről szóló, 2021. október 21-i ajánlására[4],

 tekintettel „A béketámogató műveletekkel és a válságkezeléssel kapcsolatos ENSZ–EU stratégiai partnerség magasabb szintre emelése: Prioritások 2022–2024-re” című 2022. január 24-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez csatolt, 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodásra,

 tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

 tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciájára, melyet 1995 szeptemberében rendeztek Pekingben, tekintettel továbbá a nők társadalmi szerepvállalásával kapcsolatban Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint az ezt követően az ENSZ „Peking +5, +10, +15 és +20” rendkívüli ülésszakain 2000. június 9-én, 2005. március 11-én, 2010. március 2-án, illetve 2015. március 9-én elfogadott, a Pekingi Nyilatkozat és a Pekingi Cselekvési Platform végrehajtására irányuló további fellépésekről és kezdeményezésekről szóló záródokumentumokra,

 tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2006 szeptemberében elfogadott, terrorizmus elleni globális stratégiára, amelynek frissítése a közeljövőben esedékes;

 tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2000. október 31-én elfogadott, 1325. (2000) sz. ENSZ-határozatra,

 tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Európai Uniónak az ENSZ munkájában való részvételéről szóló, 2011. május 3-án elfogadott 65/276. számú határozatára,

 tekintettel az EU és az ENSZ által az ENSZ Közgyűlésén 2018 szeptemberében tett négy együttes nyilatkozatra,

 tekintettel az autonóm fegyverrendszerekről szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására[5],

 tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete között a helyszíni misszióik és műveleteik során nyújtandó kölcsönös támogatásról szóló, 2020. szeptember 29-i keretmegállapodásra,

 tekintettel az Ukrajna elleni orosz agresszióról szóló, 2022. március 1-jei állásfoglalására[6],

 tekintettel az Európai Tanács 2022. március 24–25-i ülésének következtetéseiről, többek között az Ukrajna elleni háború legújabb fejleményeiről és az Oroszországgal szembeni uniós szankciókról és azok végrehajtásáról szóló, 2022. április 7-i állásfoglalására[7],

 tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

 tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére,

 tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0172/2022),

A. mivel az egymással versengő elképzelések és politikai irányvonalak, valamint az egységes szabályozás hiányának és a szabályozási szabványokkal kapcsolatos verseny egyre növekvő kockázata egyre instabilabbá és polarizáltabbá teszi és egyre inkább destabilizálja a világrendet; mivel a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság a világ különböző régióiban egyre nagyobb fenyegetésnek van kitéve; mivel az emberi jogi jogvédők és a civil társadalom aktivistái jogszerű munkájuk végzése során egyre növekvő fenyegetésekkel és kockázatokkal szembesülnek;

B. mivel a multilaterális rend kialakítása azt a célt szolgálta, hogy képesek legyünk megbirkózni korunk kihívásaival, többek között az éhezéssel és a mélyszegénységgel, az egyenlőtlenséggel, a környezetkárosodással, a betegségekkel, a gazdasági sokkokkal és a konfliktusok megelőzésével; mivel – bár történtek jelentős előrelépések – az elmúlt évtizedben számos területen visszaesés figyelhető meg;

C. mivel meg kell újítanunk a társadalmi szerződést, és helyre kell állítanunk a bizalmat;

D. mivel 2015 szeptemberében valamennyi ország elkötelezte magát a globális kihívások közös megoldására irányuló ambiciózus menetrend, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje mellett;

E. mivel – jóllehet a multilateralizmus továbbra is a legjobb szervezeti rendszer a globális kihívások kezelésére – el kell ismerni, hogy nehezen találja a hatékony végrehajtáshoz vezető utat;

F. mivel a világ a turbulencia, konfrontáció és instabilitás komoly veszélyének kitett új, többpólusú korszakba lépett, amelyet a nyilvánosság számára gyakran nem látható, azonban az EU és a világ biztonságára nézve jelentős következményekkel járó nem hagyományos fenyegetésekkel és konfliktusokkal, például hibrid és kibertámadásokkal, hibrid hadviseléssel és dezinformációval terhelt éles geopolitikai verseny jellemez, amelyekkel szemben nem rendelkezünk megfelelő eszközökkel, és amelyekre nem tudunk megfelelően reagálni; mivel fennáll a veszélye annak, hogy a jelenlegi multilaterális rendszer nem képes hatékony és inkluzív megoldásokat kínálni a jelenlegi globális kihívásokra;

G. mivel ugyanakkor a globális rend egyre inkább olyan politikai kérdésekkel és kihívásokkal szembesül, amelyek nemzetközi szintű fellépést tesznek szükségessé, beleértve a hatékony globális politikai párbeszédet, együttműködést és az álláspontok közelítését annak érdekében, hogy olyan fenntartható megoldások szülessenek, amelyek eredményekhez, összehangolt fellépéshez és normákhoz vezetnek egy olyan, szabályokon alapuló rend keretén belül, amely ténylegesen mindenki érdekét szolgálja, valamint előmozdítja az emberi jogokat és a jogállamiságot; mivel ezeknek a normáknak hozzá kell járulniuk a nemzetközi béke, stabilitás és fenntartható fejlődés megvalósulásához; mivel az EU kiáll a nemzetközi jogszabályok és normák mellett;

H. mivel a világ egyre inkább összekapcsolódik, és ennek következtében a nemzetközi színtér szereplői egyre jobban függnek egymástól, a kihívások pedig egyre összetettebbé válnak; mivel az ebből eredő többszintű problémák miatt kollektív fellépésre, rugalmas struktúrákra és valamennyi érdekelt fél bevonására van szükség;

I. mivel a jelenlegi többoldalú rend egy 1945 utáni globális rendből alakult ki, amely nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a mostani világot, mivel a jelenlegi globális szereplők nem mindegyike vesz részt kellőképpen a többoldalú struktúra kialakításában;

J. mivel a globális fegyverzetellenőrzési, leszerelési és nonproliferációs politikák és normák egyre inkább a háttérbe szorulnak és gyengülnek, miközben a hagyományos fegyvereladások növekednek, a fegyverrendszer autonómiája erősödik és nőnek az új tömegpusztító fegyverekre irányuló beruházások;

K. mivel a multilateralizmus mint a szuverén államok közötti kapcsolatok szerveződésének békés eszköze egyre nagyobb kihívások előtt áll, aminek oka részben a nemzetközi rendszer változása, például új szereplők megjelenése a globális színtéren, és az e szereplők részéről megjelenő hibrid fenyegetések, a multilaterális intézmények jellegéből eredő feszültségek és e több évtizedes múlttal rendelkező intézmények megújításának igénye, a közvélemény és az intézmények közötti egyre növekvő szakadék, a fokozódó globalizációellenes hangulat, a hagyományosan domináns geopolitikai hatalmak hanyatlása, valamint globális szinten a szabadságok és a demokrácia ebből következő hanyatlása; mivel a Covid19-világjárvány és annak a nemzetközi közösségre gyakorolt példátlan hatása felerősítette és egyúttal felgyorsította e változásokat; mivel egy olyan új korszak előtt állunk, amely több mint hetven évnyi előrelépést és relatív békét veszélyeztethet, és a nemzetközi jogon, a jogállamiságon, a felelősségvállaláson, a demokrácián és az emberi jogokon, a nemek közötti egyenlőségen és a sokszínűségen, valamint a szabályokon alapuló rend aláásására törekvő, erős vezetőkre épülő politikát szilárdíthat meg; mivel a nemzeti populista törekvések, az egymástól távolodó és változó célkitűzések, valamint a végrehajtási és elszámoltathatósági módszerek hiánya miatt a multilaterális rendszer három egymással összefüggő válsággal: a hatalom, a relevancia és a legitimitás válságával kénytelen szembenézni, amelyek – főként a nyugati világban – a politikai akarat és a koordináció hiányából fakadnak;

L. mivel a multilateralizmus válsága lehetőséget adhat arra, hogy a hatékony együttműködés, szolidaritás és koordináció révén ismét konszenzusra jussunk a multilateralizmuson és a jogállamiságon alapuló nemzetközi rendet illetően; mivel az EU-nak támogatnia kell az arra irányuló kezdeményezéseket, hogy a civil társadalom véleményét is figyelembe vegyék a többoldalú fórumokon, például az ENSZ-en belüli döntéshozatali folyamatokban; mivel a globális kormányzás demokratikus jellegének, demokratikus elszámoltathatóságának és átláthatóságának növelése érdekében az Uniónak támogatnia kell, hogy az ENSZ rendszerén belül létrehozzák az ENSZ Parlamenti Közgyűlését;

M. mivel e többdimenziós és sokrétű válság kezelése érdekében haladéktalanul újjá kell éleszteni a multilateralizmust; mivel a békét és a biztonságot, az alapvető szabadságokat és demokráciát fenyegető veszélyek, az éghajlatváltozás, biológiai sokféleség csökkenése, a környezetkárosodás, a katasztrófakockázatok kezelése, a globális közegészségügyi kihívások, a növekvő protekcionizmus, a dezinformáció, a külföldi beavatkozás, a nemek közötti egyenlőség, a fenntartható fejlődés, valamint a szegénység és az egyenlőtlenségek globális szintű elmélyülése mind azon sürgető kihívások közé tartoznak, amelyekkel a világnak most szembe kell néznie; mivel a nemzetközi közösség csak megerősített multilaterális rend és politikai vezetés révén lesz képes tartós és fenntartható válaszokat adni ezekre és a jövőben várható kihívásokra;

N. mivel a multilateralizmus újjáélesztése és védelme érdekében az EU-nak hozzá kell járulnia a multilaterális intézmények és nemzetközi szervezetek életben tartásához és működéséhez, egyúttal az együttműködés elmélyítésére kell törekednie a hasonlóan gondolkodó partnerekkel ahhoz, hogy harcolni tudjon az értékeiért és érdekeiért; mivel e koalíciók az adott ügytől függően változnak, és nem áshatják alá a meglévő intézményeket; mivel az EU-nak arra kell törekednie, hogy zártkörű klubok helyett nyitott koalíciókat hozzon létre; mivel az EU-nak új utakat kell találnia a világ déli részén lévő országokkal való együttműködésre, és ezt egyenlő feltételek mellett, ezen országokat egyenrangú partnerként kezelve kell megtennie;

O. mivel az éghajlatváltozás és a Covid19-világjárvány rámutatott a globális közjavak – többek között az egészségügyhöz, a tiszta levegőhöz és vízhez, valamint az egyéb erőforrásokhoz, az oktatáshoz, a technológiához és a kibertérhez való inkluzív, biztonságos és megbízható hozzáférés – globális fontosságára és szakpolitikai jelentőségére; mivel a Covid19-világjárvány egy nyilvánvaló tényre emlékeztetett minket: világjárvány esetén az egészségügyi biztonsági láncunk csak annyira erős, mint a leggyengébb egészségügyi rendszer; mivel a Covid19 mindenhol fenyegetést jelent az emberekre és a gazdaságokra nézve; mivel a globális közjavakhoz való hozzáféréshez és az e hozzáférés országokon és közösségeken átívelő szabványosítását és bővítését célzó politikai intézkedésekhez globális együttműködésre van szükség a célkitűzések és a közös minimumszabályok meghatározása, valamint a legkiszolgáltatottabb országok és közösségek aktív támogatása terén; mivel ehhez a globális közjavakra és irányítási struktúrákra összpontosító, hatékony multilaterális programra van szükség, amely még inkább elősegíti az effajta javakhoz való hozzáférést; mivel a globális közjavakhoz való hozzáféréssel kapcsolatos hatékony politikai párbeszéd, együttműködés és megvalósítás semmilyen körülmények között nem választható el az alapvető jogok és a méltóság előmozdításától és védelmétől, valamint minden ember, különösen a legkiszolgáltatottabbak önrendelkezésének elősegítésétől; mivel a Covid19-világjárvány rámutatott a WHO munkájának fontosságára és a WHO azon képességére, hogy gyorsan és hatékonyan kezelje a világjárványra való reagálást, ugyanakkor rávilágított olyan problémákra is, mint például a beavatkozási kísérletek és az intézkedések ilyen célú manipulálása;

P. mivel a terrorizmus továbbra is az egyik legsúlyosabb fenyegetést jelenti a nemzetközi békére és biztonságra nézve;

Q. mivel a tekintélyelvű és totalitárius rezsimek, valamint az illiberális kormányzatok multilaterális fórumokon és nemzetközi szervezetekben kifejtett egyre növekvő önérvényesítése – többek között a nemzetközi normák gyengítésére és átírására tett kísérletek és az érintett nemzetközi szervezetek és multilaterális fórumok irányítási és döntéshozatali folyamataiban való aktív részvétel révén – a nemzetközi közösség valamennyi tagja számára biztosított egyenlő versenyfeltételek hiányában aszimmetrikus, kevésbé hatékony és elfogult politikai válaszintézkedésekhez, valamint a nemzetközi közösség egyetemes értékek és egyetemes jogok védelme és előmozdítása iránti sokkal gyengébb elkötelezettségéhez vezethetnek; mivel a külön programok, az egyoldalú fellépések, valamint a többoldalú megoldások iránti elkötelezettség és támogatás hiánya még inkább alááshatja a multilateralizmust mint a transznacionális kihívások kezelésének alapvető szervezési elvét; mivel ebben az összefüggésben alapvető fontosságú a szabályokon alapuló kormányzás, a nemzetközi együttműködés, az alapvető jogok iránti elkötelezettség és a nemzetközi közösség valamennyi tagja számára biztosított valóban egyenlő versenyfeltételek értékének megerősítése; mivel az érintett nemzetközi szervezeteknek és többoldalú fórumoknak kulcsfontosságú szerepe lesz e célkitűzések elérésében; mivel ezek a célkitűzések nemcsak a globális kihívások hatékonyabb politikai kezelését teszik lehetővé, hanem csökkentik és megelőzik a konfliktusok kockázatát is;

R. mivel az EU-nak a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) egyik prioritásaként minden eddiginél nagyobb mértékben kellene befektetnie a multilaterális szervezetek megerősítésébe; mivel az EU stratégiai iránytűje nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi és multilaterális partnerségeknek mint a KBVP egyik alappillérének;

S. mivel a rosszindulatú külföldi beavatkozással szemben a hasonlóan gondolkodó partnerek közötti többoldalú együttműködésre van szükség;

T. mivel az ENSZ főtitkárának „Közös programunk” című jelentése, amelyet 2021 szeptemberében terjesztettek az ENSZ Közgyűlése elé, és 2021 novemberében üdvözölt az ENSZ Közgyűlése, és amelyet az ENSZ-tagállamokat, vezető gondolkodókat, fiatalokat, a civil társadalmat, az érintett érdekelt feleket és polgárokat, valamint az ENSZ rendszerét és számos partnerét magában foglaló, széles körű konzultációs folyamat keretében dolgoztak ki, tanúsítja, hogy a jövőben hatékonyabb, inkluzívabb, szabályokon alapuló és hálózaton alapuló multilateralizmusra van szükség; mivel ez elengedhetetlen lesz az ENSZ rendszere és más többoldalú fórumok számára ahhoz, hogy továbbra is a globális konzultáció és döntéshozatal hatékony fórumai legyenek; mivel e tekintetben az EU – egyedülálló pozíciójának köszönhetően – támogatást tud nyújtani az ENSZ-nek és más érintett nemzetközi szervezeteknek a reformfolyamat további megvalósításában és az eredmények eléréséhez szükséges kapacitásuk, valamint az érintett érdekelt felekkel – például a fiatalokkal vagy az éghajlatváltozás által leginkább érintett közösségekkel, – való kapcsolatteremtési képességük megújításában, beleértve a helyi és regionális szintet is; mivel mindeközben az EU-nak meg kell ragadnia az alkalmat arra, hogy konstruktívan és hatékonyan együttműködjön a rivális hatalmakkal, ugyanakkor továbbra is szilárd álláspontot kell képviselnie az alapvető jogokkal és szabadságjogokkal kapcsolatban, elő kell mozdítania az egyetemes értékeken alapuló társadalmi és politikai modellt, és szorosabb együttműködést kell folytatnia a hasonlóan gondolkodó országokkal az egyetemes értékek és alapvető jogok elsőbbségének megerősítése és a globális kihívások hatékony megoldásának előmozdítása érdekében; mivel a parlamenti diplomácia kulcsfontosságú eleme lesz a szabályokon alapuló, inkluzív, hálózaton alapuló és hatékony multilateralizmus megerősítésének;

U. mivel az EU és tagállamai továbbra is teljes mértékben elkötelezettek a multilateralizmus, a globális kormányzás és az ENSZ alapvető értékei iránt, amelyek az uniós külpolitika szerves részét képezik, valamint az ENSZ rendszerének három pillére: az emberi jogok, a béke és biztonság, valamint a fejlődés iránt;

V. mivel az EU és az ENSZ továbbra is szorosan együttműködik több mint 170 országban az emberi jogok mindenki számára történő védelmének javítása, az éhezés és az alultápláltság csökkentése, a válságok megelőzése és leküzdése, a demokratikus és befogadó társadalmak építése, az alapvető szolgáltatások nyújtása, a zöld növekedés és a tisztességes munkahelyek előmozdítása, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása érdekében;

W. mivel a Parlament szerepe és eszközei a parlamenti diplomácia, közvetítés és párbeszéd területén aktívan hozzájárulhatnak a multilateralizmus megerősítéséhez;

X. mivel az új „Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz” (Globális Európa pénzügyi eszköz) az „Európa együtt” és a Global Gateway stratégia megközelítéssel kombinálva lehetőséget biztosít az EU és tagállamai számára az erőforrások szinergiákra alapozott összevonására, a segítségnyújtás jobb összehangolására és az EU külső fellépéseire gyakorolt pozitív hatások előidézésére, többek között többoldalú fórumokon keresztül, figyelembe véve a partnerországok szükségleteit, többek között az ENSZ-szel a helyszínen folytatott folyamatos és megerősített együttműködés révén; mivel az EU-nak prioritásként kell kezelnie a jó kormányzást, valamint a demokratikus elvek és az emberi jogok iránti elkötelezettséget felmutató országok támogatását; mivel az új Globális Európa pénzügyi eszköz magas szintű politikai párbeszédet biztosít a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Parlament között a programozási prioritások tekintetében, lehetőséget adva a Parlamentnek arra, hogy ezt a szakpolitikai és programozási párbeszédet összekapcsolja a harmadik országokkal kapcsolatos politikai fellépéseivel és a velük folytatott konzultációival, ezáltal erősítve az EU azon képességét, hogy parlamenti diplomáciai tevékenységein és fellépésén keresztül segítséget nyújtson az érintett harmadik országoknak és pozitív hatást gyakoroljon azokra;

Y. mivel ahhoz, hogy az Európai Unió jobban képes legyen egységesen fellépni, érdemben változtatni kell a külügyi kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamaton; mivel az egyhangú döntéshozatal csak gátolja azt, hogy az Unió erős szereplőként járhasson el a nemzetközi színtéren; mivel az EKSZ-nek és a tagállamoknak hatékonyabb döntéshozatali formaként meg kellene állapodniuk a minősített többségi döntéshozatalban a külügyi témákat illetően;

Az uniós értékek középpontjában álló multilateralizmus újjáépítése

1. üdvözli a Bizottság és az alelnök/főképviselő által a Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, a szabályokon alapuló multilateralizmushoz való uniós hozzájárulás megerősítéséről szóló közös közleményt; úgy véli, hogy ez a közlemény nagyon közvetlen módon hozzájárul ahhoz, illetve még inkább elősegíti azt, hogy az EU külpolitikájának irányára vonatkozó elgondolás elmozduljon a 2003-as európai biztonsági stratégiában meghatározott hatékony multilateralizmus iránti fontos, de általánosabb jellegű elkötelezettség irányából annak a felismerésnek az irányába, hogy a hatékony multilateralizmus értékét és célkitűzését össze kell kapcsolni az elveken alapuló pragmatizmussal, valamint az EU érdekeinek és értékeinek előmozdítására és megőrzésére irányuló igényekkel, amint azt az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó 2016. évi globális stratégiája is megfogalmazza; emlékeztet arra, hogy a multilateralizmus védelmének legjobb stratégiája a multilateralizmus újjáépítése azáltal, hogy azt relevánsabbá, reziliensebbé és hatékonyabbá tesszük;

2. támogatja a közös közlemény azon kijelentését, miszerint „a Tanácsnak olyan szerződéses rendelkezéseket kell alkalmaznia, amelyek lehetővé teszik a konstruktív tartózkodást és a közös kül- és biztonságpolitika területén a határozatok minősített többséggel történő elfogadását”; hangsúlyozza, hogy az EU jövőbeli szerződésmódosításaiban külpolitikai kérdésekben rögzíteni kell a minősített többségi szavazást, ami lehetővé tenné az EU számára, hogy hatékonyabb globális szereplővé váljon;

3. egyetért a Bizottsággal és az alelnökkel/főképviselővel abban, hogy az EU-nak határozottabban kell érvényesítenie érdekeit és elő kell mozdítania azokat az egyetemes értékeket, amelyekre épül, ezért egyetért azzal, hogy az EU-nak meg kell védenie és meg kell erősítenie ezeket az értékeket és a szabályokon alapuló rendet, valamint a multilateralizmust annak eszközeként, hogy a nemzetközi közösség számára egyenlő versenyfeltételeket lehessen teremteni, valamint platformot lehessen biztosítani az inkluzív szakpolitikai párbeszédhez, együttműködéshez és konvergenciához, valamint a nemzetközi közösség által támogatott és valódi eredményeket hozó politikai válaszlépések megvalósításához;

4. hangsúlyozza, hogy az EU számára kiemelkedően fontos, hogy saját autonóm eszközeivel – ideértve egy Európai Diplomáciai Akadémia létrehozását is, amint azt a Parlament nemrégiben szorgalmazta – megerősítse külső fellépési és diplomáciai eszköztárát, növelve globális szerepvállalási képességét és „egységesen lépjen fel” a multilateralizmus hatékonyabb védelme érdekében; megismétli azon felhívását, hogy az „új európai Bauhaus” új eszközként, valamint hasznos kulturális és közdiplomáciai eszközként – amely alapvető fontosságú az értékeken alapuló multilaterális rend előmozdítása és a nemzetközi partnerségek megerősítése szempontjából – kerüljön be az EU külső fellépésének eszköztárába;

5. rámutat arra, hogy az EU képes nagyon hatékony és inkluzív szabályozási normákat kidolgozni egységes piacára vonatkozóan, és úgy véli, hogy az EU-nak arra is törekednie kell, hogy külső tevékenysége keretében paradigmaként és a hatékony globális szabályozási normákról folytatott vitához való hozzájárulásként előmozdítsa ezeket a normákat; emlékeztet az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 24. cikkére, amely megállapítja, hogy a „tagállamok az Unió kül- és biztonságpolitikáját a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen és fenntartások nélkül támogatják”, és hogy „tartózkodnak minden olyan cselekvéstől, amely ellentétes az Unió érdekeivel, illetve ronthatja az Unió mint kohéziós erő eredményességét a nemzetközi kapcsolatokban”; aggodalmát fejezi ki egyes tagállamok olyan tevékenységei miatt, mint például a harmadik országokkal folytatott kétoldalú diplomáciai kezdeményezések, amelyek ellentétesek lehetnek az EUSZ 24. cikkének rendelkezéseivel;

6. úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is a multilateralizmus kitartó és kulcsfontosságú védelmezőjeként kell fellépnie a világban, és el kell kerülnie az e célkitűzéseket aláásó fellépéseket; azonban arra a következtetésre jut, hogy versenyelőnyeinek megőrzése érdekében az EU-nak reagálnia kell az olyan globális erőkre, mint a fokozott széttagoltság, a kereskedelem fegyverként való használata és a protekcionizmus.

7. úgy véli, hogy az EU-nak erőfeszítéseit arra kell fordítania, hogy megoldásokat találjon a globális problémákra, például az éghajlatváltozásra, vagy hogy előmozdítsa a stabilitást és a békét, olyan harmadik országokkal való szélesebb körű diplomáciai kapcsolatok megnyitásaként, amelyekkel a más szakpolitikai kérdésekkel kapcsolatos párbeszéd és együttműködés nem mindig valósítható meg azonnal;

8. felszólítja az EU-t, hogy a növekvő globális fenyegetésekkel szemben határozottabban és stratégiaibb szemlélettel lépjen fel; hangsúlyozza, hogy a gyorsan változó geopolitikai helyzetben a világ válaszúthoz érkezett, és fennáll a veszélye annak, hogy a multilaterális intézményekben nem demokratikus rezsimek jutnak meghatározó szerephez; a demokrácia és az alapvető jogok védelme iránti határozott, cselekvésen alapuló elkötelezettséget szorgalmaz a multilaterális fórumokon;

9. emlékeztet arra, hogy az EU csak megfigyelőként vesz részt szinte valamennyi nemzetközi szervezetben és multilaterális fórumon, és hogy ez a helyzet nem tükrözi sem az EU hatásköreit, sem a nemzetek feletti regionális szervezetek növekvő jelentőségét a globális döntéshozatalban; úgy véli, hogy az EU eredményessége a globális színtéren szorosan összefügg a multilaterális fórumokon és szervezetekben betöltött szerepével; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy állítsanak politikai akaratot az EU multilaterális szervezetekben és fórumokon elfoglalt pozíciójának megerősítése mögé, és szerezzék meg a harmadik országok támogatását egy ilyen státuszváltáshoz, hogy az EU valóban eleget tudjon tenni a multilateralizmus hatékony védelmére vonatkozó kötelezettségvállalásának;

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Európai Unió ENSZ-rendszerben való részvételének megerősítése

10. megismétli, hogy a leghatározottabban támogatja az António Guterres ENSZ-főtitkár által bevezetett reformprogramot, és rámutat, hogy további előrelépésre van szükség, különösen a nők, a fiatalok és a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek bevonása, valamint az interszekcionalitással kapcsolatos tudatosság növelése tekintetében az ENSZ struktúráiban; hangsúlyozza egy olyan ENSZ-rendszer fontosságát, amely továbbra is valódi eredményeket tud felmutatni; felhívja a figyelmet az ENSZ főtitkára által az ENSZ rendszerére vonatkozóan előterjesztett „Egy ENSZ” elképzelés értékére, amely elképzelés szerint az ENSZ különböző ügynökségeit és komponenseit ténylegesen össze lehetne kapcsolni, és egyetlen költségvetési és irányítási struktúra alapján működtetni, így elősegítve az ENSZ célkitűzéseinek elérését; rámutat az ENSZ állandó koordinátorainak megerősített szerepére, amelyről az ENSZ fejlesztési rendszerének reformja rendelkezik, és úgy véli, hogy az ENSZ – jelenleg több mint 130 országban működő – állandó koordinátorainak nemcsak az ENSZ-programok helyszíni végrehajtásának koordinálásában kell vezető szerepet vállalniuk az ENSZ-fellépések egységességének megerősítése érdekében, hanem szoros kapcsolatot kell tartaniuk és folyamatosan konzultálniuk kell az érintett ENSZ-tagállamban működő uniós küldöttségekkel annak érdekében, hogy szinergiákat alakítsanak ki az EU ezen országra vonatkozó tematikus és földrajzi programjaival, illetve hogy e programok kölcsönösen megerősítsék egymást;

11. megerősíti, hogy az EU-nak és az ENSZ-nek szorosan együtt kell működnie központi szinten, valamint a régiókban és az országokban, ahol segítséget nyújtanak az elemzések megosztásában, valamint a szakpolitikai és programtervezés összehangolásában annak érdekében, hogy maximalizálják az emberek és a bolygó jóllétére gyakorolt hatásukat; emlékeztet arra, hogy az EU jelentős mértékben megerősítheti az ENSZ programjainak hatókörét és hatását a harmadik országokban, és az ENSZ célkitűzéseivel összhangban a szinergiákra építve és a programok hatását megerősítő módon határozhatja meg programozását és támogatását; kiemeli ezért a szoros EU–ENSZ konzultáció és együttműködés értékét, és felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, valamint a harmadik országokban működő uniós küldöttségeket, hogy aktívan lépjenek kapcsolatba az ENSZ-szel, és konzultáljanak vele az ENSZ 2021 és 2027 közötti és az azt követő időszakra vonatkozó szakpolitikai és programozási tevékenységeiről; felkéri az ENSZ-t, hogy rendszeresen konzultáljon az EU-val az ENSZ székhelyén és a harmadik országokban is;

12. úgy véli, hogy az EU-nak és az ENSZ-nek éves csúcstalálkozókat kell tartania, lehetővé téve az ENSZ főtitkára számára, hogy megbeszéléseket folytasson a Tanáccsal, a Bizottsággal, az EKSZ-szel és a Parlamenttel; felszólítja az ENSZ-t, hogy biztosítsa a magas szintű ENSZ-partnerek folyamatos jelenlétét a Parlamentben a strukturált és következetes politikai párbeszéd folytatása és az ENSZ törekvéseinek láthatóbbá tétele érdekében; rámutat arra, hogy javítani kell az ENSZ politikai működését, és az ENSZ és a regionális szervezetek közötti szorosabb kapcsolat kialakítását szorgalmazza, amint azt Guterres ENSZ-főtitkár is hangsúlyozta; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) keretében meg kell erősíteni az ENSZ-ügynökségek és a nemzetközi pénzügyi intézmények koordinációját; támogatja Guterres ENSZ-főtitkár azon javaslatait, amelyek célja, hogy a fiatalok és a civil társadalom nagyobb hangot kapjanak az ENSZ rendszerén belül;

13. rámutat arra, hogy ahhoz, hogy az EU hatékonyabb globális partnerré váljon, amely képes megvédeni a multilaterális rendet, javítani kell az EU azon képességét, hogy megbízható biztonsági szolgáltatóként határozottan és gyorsan lépjen fel; felhívja ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alaposan értékeljék, tárják fel és dolgozzák ki az állandó többnemzetiségű katonai egységek felállításának lehetőségeit, amely állandó jelleggel együtt állomásozna és gyakorlatozna;

14. felszólítja az ENSZ főtitkárát, hogy fokozza az ENSZ nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájának végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, amely alapvető eszközként szolgál ahhoz, hogy egyenlő képviseletet biztosítson a nőknek az ENSZ rendszerében a hierarchia minden szintjén; emlékeztet arra, hogy az ENSZ 1945-ös létrehozása óta egyetlen nőt sem neveztek ki az ENSZ főtitkárává; rámutat arra, hogy általában biztosítani kell a nők és a marginalizált csoportok méltányos képviseletét, valamint a nemzetközi szervezeteken belül növelni kell a sokszínűséget; határozottan támogatja a fiatalokkal, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrendet, és annak azon célkitűzését, amely szerint a fiatalok számára nagyobb beleszólást kell biztosítani a helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi szintű döntéshozatalba;

15. úgy véli, hogy az EU-nak azonosítania kell azokat az ENSZ-szerveket és egyéb multilaterális szervezeteket, amelyek kulcsfontosságúak a politikai párbeszéd, a konvergencia, valamint a globális kihívásokra irányuló politikai megoldások előmozdítása és a normák meghatározása szempontjából; továbbá egyértelmű célkitűzéseket és egyértelmű prioritásokat kell meghatároznia az ilyen szervekkel és szervezetekkel folytatott párbeszéd és támogatás tekintetében, beleértve a költségvetési támogatást is; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az EU és tagállamai már most is az ENSZ, annak számos ügynöksége és programja legjelentősebb finanszírozói, azonban az ENSZ melletti elkötelezettség és az ENSZ támogatása nem mindig jelenti azt, hogy az EU, a tagállamai és a hasonlóan gondolkodó partnerek erőteljesebb hatást érnének el az ENSZ ügynökségeinek kulcspozícióiban vagy a multilaterális fórumokon, ami különösen aggasztó egy olyan időszakban, amikor nem demokratikus rezsimek, így például Oroszország, egyre nagyobb mértékben érvényesítik akaratukat ezeken a fórumokon;

16. rámutat a szabványok megnövekedett geopolitikai jelentőségére, különösen a technológia területén, és sürgeti az EU-t, hogy tegyen stratégiai lépéseket annak érdekében, hogy a többoldalú fórumokon szabványalkotó szuperhatalommá váljon;

17. felhívja az EU-t, a tagállamait és a hasonlóan gondolkodó partnereket, hogy szorosabban egyeztessenek egymással a többoldalú fórumokon a vezetői pozíciókra való jelölések közös támogatásának kialakítása terén; rámutat arra, hogy egyeztetni kell a világ más régióinak hasonló gondolkodású partnereivel, tekintettel a vezető pozíciók méltányos földrajzi eloszlása elvének fontosságára, továbbra is a demokratikus értékekre helyezve a legnagyobb hangsúlyt;

18. e tekintetben hangsúlyozza, hogy az európai biztonság pilléreként az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kulcsfontosságú szerepet tölt be, és a szervezet átfogó biztonsági megközelítésének további erősítését szorgalmazza;

19. felszólítja az EU-t, hogy az előttünk álló jelenlegi és a jövőbeli globális kihívások leküzdése érdekében működjön együtt az ENSZ-szel, a regionális szervezetekkel és az olyan nemzetközi fórumokkal, mint a G7 és a G20, illetve e szervezetek keretében is e célokért dolgozzon;

20. felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy fejlesszék tovább a multilateralizmusra vonatkozó stratégiájukat, többek között a különböző fórumokon való további lépésekre vonatkozó, rendszeresen frissített iránymutatások révén, amelyek olyan kérdésekre terjednek ki, mint az ENSZ rendszerének reformja és az EU központibb szerepe vagy hivatalos képviselete, valamint egy olyan új globális rendre vonatkozó elképzelés, amely képes lenne a multilateralizmus újjáélesztésére; úgy véli, hogy az EU-nak a multilaterális együttműködés fejlesztése érdekében szövetségeket kell kötnie a hasonlóan gondolkodó partnerekkel a legkülönbözőbb fórumokon, de ezek a szövetségek nem mindig ugyanazokat a szereplőket fogják felölelni, miközben a cél mindig a globális kormányzás hatékony, szabályokon alapuló rendszerének fenntartása kell, hogy legyen;

21. megismétli az Ukrajna elleni orosz agressziós háborúval kapcsolatban a korábbi állásfoglalásokban kifejtett álláspontját;

22. a lehető leghatározottabban elítéli az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni agresszív háborúját, valamint Belarusz e háborúban való részvételét, és követeli, hogy Oroszország haladéktalanul szüntesse meg az Ukrajnában folytatott valamennyi katonai tevékenységet, és feltétel nélkül vonjon ki Ukrajna teljes, nemzetközileg elismert területéről minden haderőt és katonai felszerelést; hangsúlyozza, hogy ez a katonai agresszió és invázió a nemzetközi jog súlyos megsértésének minősül; úgy véli, hogy az ukrajnai orosz invázió nemcsak egy szuverén ország ellen irányul, hanem az európai együttműködés és biztonság elvei és mechanizmusa, valamint az ENSZ Alapokmányában meghatározottak szerinti, szabályokon alapuló nemzetközi rend ellen is;

23. üdvözli Oroszország ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (EJT) betöltött tagságának felfüggesztését; üdvözli a többek között a sport és a kultúra területén tevékenykedő nemzetközi szervezetek azon döntését, hogy Oroszország részvételét felfüggesztik; felszólítja az uniós vezetőket és más államok vezetőit, hogy zárják ki Oroszországot a G20-akból és más multilaterális együttműködési szervezetekből, például a Kereskedelmi Világszervezetből, az UNESCO-ból és másokból, ami fontos jele lenne annak, hogy a nemzetközi közösség nem fog visszatérni az agresszor állammal folytatott szokásos üzletmenethez;

24. hangsúlyozza, hogy most prioritásként kell kezelni a meglévő szankciók EU-szerte és az EU nemzetközi szövetségesei által való teljes körű és hatékony végrehajtását; felhívja az EU-t, hogy e szankciók hatékonyságának biztosítása érdekében vegye igénybe a többoldalú fórumokat;

25. felszólít az orosz kőolaj-, szén-, nukleárisüzemanyag- és gázimport azonnali, teljes körű embargójára, az Északi Áramlat 1 és 2 teljes beszüntetésére, valamint egy olyan terv benyújtására, amely rövid távon továbbra is biztosítja az EU energiaellátásának biztonságát; felszólítja az EU-t, hogy multilaterális fórumokon biztosítson támogatást azon harmadik országok számára, amelyek embargót kívánnak bevezetni az orosz energiaimportra vonatkozóan;

26. üdvözli, hogy az EU és tagállamai koherensen tudnak fellépni, és egységes álláspontot tudnak képviselni az ENSZ rendszerében, különös tekintettel az ENSZ Közgyűlésére, az ENSZ Biztonsági Tanácsára és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsára; e tekintetben méltatja az EU ENSZ melletti képviseletei által New Yorkban és Genfben tett értékes koordinációs erőfeszítéseket; úgy véli, hogy ezt az egységes, szinergikus megközelítést minden ENSZ-szervben, ügynökségben vagy más nemzetközi szervezetben is alkalmazni kell annak érdekében, hogy az EU egységesen léphessen fel a multilaterális fórumokon; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Biztonsági Tanács rendszerint nem képes döntéseket hozni és következésképpen nem reagál olyan hatékonyan az olyan válságokra, mint például ami most Ukrajnában, Szíriában, Etiópiában és Szudánban zajlik, mint ahogy a múltban más válságokra tudott, és hogy ez a vétójog széles körű alkalmazása miatt negatívan hatott e válságok megelőzésére, kezelésére és megoldására; hangsúlyozza, hogy tarthatatlan, hogy egy állam meggátolhatja az erőfeszítéseket, amikor népirtást, emberiesség elleni bűncselekményeket vagy háborús bűnöket követnek el;

27. sürgeti az ENSZ-t, hogy nevezze ki líbiai különmegbízottját, mivel ez a tisztség 2021 novembere óta betöltetlen, és mivel a líbiai demokratikus folyamat továbbra is fordulópont előtt áll;

28. sajnálatosnak tartja, hogy 2022-ben mindössze két uniós tagállam vesz majd részt a Biztonsági Tanácsban; úgy véli, hogy az EU-nak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a Biztonsági Tanács reformjáról folytatott eszmecserét, amely újra képessé teszi a Tanácsot arra, hogy időben és hatékonyan kezelje a válságokat, valamint teljes mértékben korlátozza a vétójogot és megváltoztatja a Biztonsági Tanács összetételét, hogy az jobban tükrözze az aktuális világrendet;

29. e tekintetben megismétli azon álláspontját, hogy az EU-nak és tagállamainak dolgozniuk kell azon, hogy széles körű konszenzusra jussanak a Biztonsági Tanács reformjáról, többek között az uniós tagállamok által már elfoglalt képviselői helyek mellett egy állandó uniós hely biztosítása révén; arra ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy ne versenyezzenek egymással a Biztonsági Tanácsban elfoglalt helyekért;

30. aggodalmának ad hangot a jelenlegi fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési rendszer, valamint e rendszer jogi eszközeinek erodálódásával kapcsolatban; a fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési menetrend nemzetközi menetrendbe való visszaállítására irányuló minden erőfeszítést támogat, akár a leszerelési konferencia felélesztése révén; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy vizsgálják felül és aktualizálják a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni uniós stratégiát, hogy figyelembe vegyék a közelmúltbeli geopolitikai, technológiai és jogi fejleményeket, és naprakész és ambiciózus alapot biztosítsanak az EU többoldalú nonproliferációs és leszerelési kötelezettségvállalásához;  aggodalmának ad hangot az új katonai technológiák – például a mesterséges intelligencia, az űrfegyverek, a biotechnológia, a hiperszonikus fegyverek – fejlesztése kapcsán, és aktívan támogatja az ENSZ egyes tagállamai folyamatban lévő fegyverkezési programjainak leállítására irányuló erőfeszítéseket és új kezdeményezéseket; támogatja az ENSZ Leszerelési Bizottsága Világűr munkacsoportjának a világűrbeli tevékenységekre vonatkozó átláthatóság és bizalomépítő intézkedések gyakorlati végrehajtására irányuló munkáját;

31. támogatja az ENSZ főtitkárának békefenntartási reformkezdeményezését, amely az EU–ENSZ partnerség válságkezelés és békeműveletek terén történő megújításán alapszik, és feltárja az új partnerségek lehetőségeit, beleértve az EU, az ENSZ és az Afrikai Unió közötti partnerséget és az egyéb regionális szervezetekkel folytatott együttműködést; megismétli, hogy a nők döntő szerepet játszanak a konfliktusközvetítő és a békefenntartó missziókban, és emlékeztet arra, hogy nők az ENSZ, az EU és más multilaterális szervezetek és missziók minden szintjén alulreprezentáltak;

32. felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy erősítsék meg az információk megosztására, a stratégiákkal, politikákkal és álláspontokkal kapcsolatos konzultációra és koordinációra vonatkozó képességüket, többek között a multilaterális testületek azon irányító szerveiben és testületeiben, ahol az EU nem rendelkezik közvetlen képviselettel, kezdve az ENSZ Biztonsági Tanácsával; osztja az alelnök/főképviselő és a Bizottság azon véleményét, hogy az EU-nak koordinációs mechanizmusokat kell létrehoznia valamennyi intézményben, beleértve a nemzetközi pénzügyi intézményeket is; úgy véli, hogy ugyanezt a koordinációs képességet ki kell terjeszteni valamennyi ENSZ-szerv igazgatótanácsaira is;

33. úgy véli, hogy az új Globális Európa pénzügyi eszköz és a földrajzi és tematikus segítségnyújtással és programozással kapcsolatos „Európa együtt” megközelítés, valamint az összeköttetéseket biztosító infrastruktúra fejlesztésére irányuló „Global Gateway” stratégia egyedülálló lehetőséget kínál egy olyan közös intézményközi menetrend meghatározására, amely megfelelően tükrözi és értékeli az uniós tagállamok hozzájárulásait oly módon, hogy hozzáadott értékkel gazdagítja a globális kihívások és válságok többoldalú megközelítését, és megerősíti az EU és tagállamai befolyását, többek között a többoldalú fórumokon is; megerősíti elkötelezettségét aziránt, hogy az EU határain kívül indított uniós fellépések, támogatások és programok esetében földrajzi szempontból kiegyensúlyozott és prioritásokon alapuló megközelítést alkalmazzanak;

34. figyelmeztet arra, hogy egyes illiberális kormányok vagy tekintélyelvű és totalitárius rezsimek, így például Kína, azon törekvése, hogy nemzetközi szervezetek finanszírozása révén érjenek el és szilárdítsanak meg befolyást, felveti a pénzügyi antagonizmus kérdését a multilaterális fórumokon, és mind globális, mind uniós szinten át kell gondolni, hogy hogyan lehet biztosítani az érintett nemzetközi szervezetek és multilaterális fórumok függetlenségét és hatékonyságát az uniós intézmények rendelkezésére álló teljes eszköztár igénybevételével, beleértve – szükség esetén, illetve adott esetben – a megfelelő és fenntartható uniós, valamint más forrásból történő finanszírozást is; emlékeztet arra, hogy a megállapított hozzájárulások több tagállam általi késedelmes befizetése rendkívül negatív hatást gyakorol a nemzetközi szervezetek munkájára, és ezért elfogadhatatlan;

35. emlékeztet arra, hogy a harmadik országoknak nyújtott uniós humanitárius segítségnyújtás és fejlesztési támogatás nagyon gyakran az ENSZ rendszerén keresztül történik; támogatja az EU és az ENSZ közötti partnerséget, azonban felszólítja az EU-t, hogy biztosítsa az ENSZ-en belüli szerepének és hozzájárulásainak jobb láthatóságát; e tekintetben hangsúlyozza, hogy uniós szinten mélyreható értékelést kell végezni mind a meglévő, mind a tervezett EU–ENSZ partnerségekről annak felmérésére, hogy megfelelően látható-e az EU hozzájárulása, az adófizetők pénzének felhasználása összhangban áll-e az uniós értékekkel, és hogy az EU-ra és tagállamaira ruházott vezetői szerepek aránya megfelel-e az EU ENSZ-rendszer iránti szilárd elkötelezettsége mértékének; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy végezzék el ezt a felülvizsgálatot, és tájékoztassák a Parlamentet megállapításaikról és a további lépésekről annak biztosítása érdekében, hogy az az ENSZ rendszerét támogató uniós hozzájárulást, finanszírozást, elkötelezettséget és elhivatottságot megfelelően elismerjék;

36. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szervezeteknek nyújtott uniós támogatásnak és az EU többoldalú fórumokon való jelenlétének láthatónak kell lennie az uniós tagállamok polgárai számára; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy indítson uniós szintű tájékoztató kampányt a nemzetközi szervezeteknek nyújtott uniós támogatásról, valamint a multilaterális fórumokon való jelenlétével kapcsolatos célkitűzésekről és az ott végzett tevékenységeiről; kéri emellett a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az EU többoldalú fórumokon való aktív szerepvállalását, és nyújtsanak több információt az EU nemzetközi szervezeteken belüli hozzájárulásáról és eredményeiről, többek között az ENSZ-határozatokkal kapcsolatos közös narratívák, álláspontok és nyilatkozatok révén;

37. hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak fokozniuk kell a koordinációt az ENSZ-alapok és -programok tekintetében, meghatározva a kulcsfontosságú célkitűzéseket és a végrehajtó bizottságok irányvonalának alapjául szolgáló közös megközelítést; hangsúlyozza, hogy a multilaterális szervezetek finanszírozása és kiadásai terén fontos biztosítani az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;

38. üdvözli a „Szövetség a multilateralizmusért” munkáját, amely az azon meggyőződés által egyesített országok informális hálózata, hogy a szabályokon alapuló multilaterális rend a nemzetközi stabilitás és béke egyetlen megbízható garanciája, és a közös kihívásainkat csak együttműködéssel tudjuk megoldani;

A multilateralizmus újjáépítése a közös célok elérését célzó megerősített globális partnerségek révén

39. hangsúlyozza, hogy olyan hatékony, eredményorientált, értéken alapuló és inkluzív multilateralizmusra kell törekedni, amelyben a kormányok, a civil társadalom, a vallási szereplők, a magánszektor, a tudományos élet és más érdekelt felek hatékonyan együttműködhetnek a globális értékek és érdekek szolgálata és a globális célok elérése érdekében; elismeri, hogy fontos e két alapvető uniós cél: az EU mint globális szereplő láthatóságának és jelenlétének növelésére és a multilaterális fórumok szerepének támogatására irányuló törekvések összeegyeztetése; emlékeztet arra, hogy foglalkozni kell ezekkel a feszültségekkel, illetve kezelni kell ezeket, és az EU alapvető értékeivel, eszméivel és érdekeivel összhangban ki kell alakítani e két törekvést kibékítő, elvi alapokon nyugvó és magabiztos álláspontot; rámutat, hogy e két kritikus európai cél közötti látszólagos feszültségek ellenére azok új lehetőségeket is kínálnak, mivel a megerősített uniós stratégiai autonómia lehetővé teheti az EU számára, hogy többoldalú tárgyalások keretében szövetségeket kössön kétoldalú partnereivel, valamint a kétoldalú tárgyalások során előmozdítsa és megvédje a többoldalú kötelezettségvállalásokat; kéri az EU-t és tagállamokat, hogy állhatatosan és tevékenyen védjék a multilateralizmust és az érintett multilaterális intézményeket minden olyan esetben, amikor azokat bármilyen módon vagy formában aláássák;

40. kiemeli a folyamatos többoldalú együttműködés jelentőségét a biztonság és a védelem területén; kiemeli az EU-NATO partnerség és az EU-EBESZ együttműködés keretében végzett munkát, amely a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelme mellett a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartása, a jogállamiság, valamint a béke és a nemzetközi együttműködés előmozdítása közös alapvető értékeinek közös támogatására épül; felhívja azokat az uniós tagállamokat és NATO-tagországokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy csatlakozzanak az európai biztonsági és védelmi kezdeményezésekhez a közös együttműködés további kiegészítése és megerősítése érdekében;

41. hangsúlyozza, hogy a multilateralizmusnak és a jelenlegi rendszer bármilyen reformjának a fokozott átláthatóságra és elszámoltathatóságra, valamint a nem állami szereplőkkel való együttműködésre is összpontosítania kell az emberek ezen intézményekbe vetett bizalmának helyreállítása és ezen intézmények nagyobb legitimitásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy kezelni kell a jogellenes pénzügyi mozgások megelőzésével és leküzdésével kapcsolatos kihívásokat, valamint meg kell erősíteni a vagyon-visszaszolgáltatással és vagyonvisszaszerzéssel kapcsolatos nemzetközi együttműködést és bevált gyakorlatokat, többek között az ENSZ korrupció elleni egyezménye és a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény és annak jegyzőkönyvei szerinti meglévő kötelezettségeket végrehajtó hatékonyabb intézkedések révén; hangsúlyozza, hogy a korrupció megelőzése és leküzdése érdekében a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend keretében hatékony, inkluzív és fenntartható intézkedéseket kell végrehajtani; hangsúlyozza, hogy a jogellenes pénzügyi mozgások elleni küzdelmet globális szinten észszerűsíteni kell;

42. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szervezetekben és többoldalú fórumokon továbbra is keresni kell a kapcsolatot a szövetségesekkel és a hasonlóan gondolkodó partnerekkel egy olyan, a hasonló gondolkodású országokat tömörítő koalíció megszilárdítása érdekében, amely elkötelezett a közös értékek és célkitűzések, valamint a politikai párbeszéd és a hatékony globális együttműködés mellett; hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodáshoz mellékletként csatolni kell egy EU és Egyesült Királyság közötti külpolitikai és biztonsági együttműködésről szóló megállapodást, amely lehetővé tenné mindkét fél számára, hogy jobban szembe tudjanak nézni a közös globális biztonsági és külpolitikai kihívásokkal; hangsúlyozza, hogy – szem előtt tartva mindkét fél számos közös értékét és érdekét – egy ilyen megállapodás a többoldalú szervezeteken, különösen az ENSZ-en belüli együttműködés megkönnyítését is szolgálná;

43. rámutat nemcsak a hagyományos transzatlanti vagy európai partnerek, mint például az Egyesült Államok és Kanada, valamint az Egyesült Királyság, a Nyugat-Balkán és a déli és keleti szomszédság más országainak különös jelentőségére, hanem más hasonló gondolkodású latin-amerikai, indiai-csendes-óceáni és afrikai demokratikus szövetségesekre is, amelyek partnerségbe tömörülve létre tudnak hozni egy közös értékek és normák mentén szerveződő szélesebb körű térséget, valamint kötelezettséget vállalhatnak a globális kihívásokra adott globális válaszok előmozdítására, valamint a hasonlóan gondolkodó partnerek szélesebb körű nemzetközi koalícióját; hangsúlyozza e tekintetben a hasonlóan gondolkodó afrikai országokkal folytatott fokozott párbeszéd és együttműködés jelentőségét, valamint annak fontosságát, hogy támogassák őket egy demokrácián, befogadáson és jóléten alapuló afrikai jövő kialakításában, szem előtt tartva ugyanakkor az éghajlatváltozásból, a terrorizmusból és a szervezett bűnözésből eredő kihívások és biztonsági fenyegetések kezelésének szükségességét;

44. kiemeli, hogy az EU Afrikai Unióval (AU), valamint Latin-Amerikával és a Karib-térséggel fenntartott kapcsolatai önmagukban is értéket képviselnek, és döntő fontosságúak a megújult multilateralizmus szempontjából; emlékeztet arra, hogy az „Afrika és Európa: a 2030-ig tartó időszakra közös jövőképpel rendelkező két kontinens” című közös közleményében az EU és az AU kötelezettséget vállaltak arra, hogy együttműködnek a hatékony multilateralizmusnak a szabályokon alapuló nemzetközi rend keretében történő előmozdítása érdekében, amelynek középpontjában az ENSZ áll, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel és az AU 2063-as menetrendjével összhangban a globális egyenlőtlenségek csökkentése, a szolidaritás megerősítése, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a „globális közjavak” megvalósításának javítása érdekében a többoldalú fórumokon az álláspontok közelítésére törekednek;

45. ezért támogatja az alelnök/főképviselő, a Tanács és a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tovább erősítsék az EU és az AU, valamint a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége közötti partnerséget; rámutat annak fontosságára, hogy az ENSZ-ben és más multilaterális fórumokon az EU, valamint a csatlakozó és a partnerországok álláspontjai még inkább közeledjenek egymáshoz; felszólítja az EU-t, hogy bővítse a partner- és hasonlóan gondolkodó országok támogatására irányuló képességét, többek között kapacitásépítés, tudásmegosztás, képzés és ikerintézményi együttműködés révén, hogy az említett országok hatékonyabban vehessenek részt a multilaterális rendszerben, valamint cserélje ki velük a bevált gyakorlatokat, hogy az általuk szerzett tapasztalatokból is tanulhasson; ismételten hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a hasonlóan gondolkodó partnerekkel kialakított többoldalú fórumokat, különösen az EU és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége közötti csúcstalálkozókat;

46. hangsúlyozza, hogy az EU és az ASEAN között együttműködésre van szükség, ami segítene megküzdeni az ázsiai és csendes-óceáni térségben jelentkező közös kihívásokkal; hangsúlyozza, hogy a regionális szervezetek ENSZ rendszerében betöltött szerepét erősíteni kell, és a regionális szervezetek vezetőinek éves csúcstalálkozóját javasolja;

47. sürgeti az Európai Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az éghajlattal kapcsolatos biztonsági kockázatokra való reagálás érdekében javasoljon olyan új kezdeményezéseket, amelyek a nemzetközi fórumokon egyúttal az európai zöld megállapodást is előmozdítják; úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell a harmadik országok ambiciózus szén-dioxid-csökkentési célkitűzéseit, és hangsúlyozza, hogy a globális béke és biztonság előmozdítása érdekében a klímadiplomáciát kell az uniós külső fellépések középpontjába helyezni;

48. támogatja az EU egyetemes emberi jogok és alapvető szabadságok melletti fáradhatatlan kiállását és az e jogok védelmére irányuló törekvéseit, a nemzetközi emberi jogi jogszabályok egyetemessé tételére irányuló folyamatos támogatását, az ENSZ emberi jogi fórumainak aktív támogatását és azok igénybe vételét a sürgető emberi jogi kérdések kezelése érdekében, az elszámoltathatóság és a nemzetközi igazságszolgáltatási mechanizmusok megerősítésének határozott támogatását, valamint a büntetlenség elleni és az államok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartásáért való küzdelmét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU támogatja a megállapított és elismert nemzetközi határokat, és minden, azok erőszakos megváltoztatására irányuló kísérletet elutasít;

49. támogatja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot annak biztosítására irányuló törekvésükben, hogy az EJT hatékonyabban lépjen fel, gyorsan, ténylegesen, hitelesen és elfogultság nélkül kezelje az összes emberi jogi kérdést és helyzetet, és biztosítsa az egyéb multilaterális emberi jogi fórumokkal kialakítható szinergiák létrejöttét;

50. sürgeti, hogy az emberi jogok védelmével foglalkozó szervezetekben törekedjenek a lehető legnagyobb pártatlanságra, és védjék meg őket azon államok esetleges beavatkozásaitól, amelyek esetében köztudottan sérülnek az emberi jogok; ezért kitart amellett, hogy egyértelmű normákat kell meghatározni az emberi jogok, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozóan, amelyek betartása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagságának feltétele, és úgy véli, hogy az EU-nak e tekintetben proaktívabbnak kell lennie, és támogatnia kell az EJT átfogó reformját;

51. elismeréssel nyugtázza az ENSZ emberi jogi főbiztosának munkáját, és úgy véli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy hatékony párbeszédet és együttműködést kezdjenek az ENSZ emberi jogi rendszere megvalósítási kapacitásának észszerűsítéséről és megerősítéséről, többek között az Emberi Jogi Tanács tagságának, felelősségi köreinek és az ENSZ Közgyűlésén az Emberi Jogi Tanács jelöltjeivel tartandó kötelező donorkonferenciák fokozott nyilvános ellenőrzése révén, az alelnök/főképviselő és a Bizottság közös közleményében javasoltaknak megfelelően; üdvözli, hogy 2021. október 12-én éves stratégiai párbeszéd indult az ENSZ-szel;

52. megjegyzi, hogy az ENSZ emberi jogi biztosának munkájára elkülönített pénzügyi források érezhetően elégtelenek, mivel sok ország törekszik azok csökkentésére, miközben az EU régóta kéri, hogy növeljék az Emberi Jogi Főbiztos Hivatalának finanszírozását; üdvözli az EU emberi jogokkal kapcsolatos kezdeményezéseit és tevékenységeit az ENSZ Közgyűlésének Harmadik Bizottságában és az ENSZ Biztonsági Tanácsában, valamint az EU és az ENSZ közötti együttműködést számos tematikus és országalapú emberi jogi kérdésben;

53. kéri, hogy teremtsenek több szinergiát az egyetemes időszakos felülvizsgálati (UPR) mechanizmus ajánlásai és a fenntartható fejlődési célok keretében végzett önkéntes nemzeti felülvizsgálatok között, és kapcsolják össze ezeket a célzott uniós emberi jogi projektek programozásával; ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a tekintélyelvű országok arra irányuló kísérleteivel szemben, hogy ellennarratívát hozzanak létre annak érdekében, hogy megváltoztassák az emberi jogok értelmezését azáltal, hogy a kollektív jogokat az egyéni jogokkal szemben hangsúlyozzák; felhívja az EU-t, hogy támogassa az EJT-ben a tekintélyelvű államok részéről egyre nagyobb nyomásnak és fenyegetésnek kitett nem kormányzati szervezetek és az emberijog-védők munkáját;

54. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy tekintélyelvű és totalitárius rezsimek visszaélnek az EJT-vel, azt továbbra is saját céljaikra kihasználva, különösen abból a célból, hogy aláássák működését és felszámolják az emberi jogi normák rendszerét; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az EJT átfogó reformját;

55. hangsúlyozza, hogy sürgősen teljes körűen végre kell hajtani és szisztematikusan be kell építeni a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervet (GAP III) az EU valamennyi külső tevékenységébe; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy vállaljanak vezető szerepet az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 1325 (2000). számú határozatának végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy a nők kulcsszerepet játszanak a konfliktusok megelőzésében, a béketárgyalásokban, a béke megszilárdításában, a béke fenntartásában, a humanitárius reagálásban és a konfliktus utáni újjáépítésben; ezért hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell a nők egyenlő részvételét és teljes körű bevonását a béke és a biztonság fenntartására irányuló valamennyi erőfeszítésbe, és minden külső tevékenységébe be kell építenie a nemek dimenzióját;

Az Európai Parlament jobb bevonása

56. emlékeztet arra, hogy a szabályokon alapuló, hatékony, eredményorientált és hálózatba kapcsolt multilateralizmus virágzása érdekében fontos a demokratikusan megválasztott parlamentek bevonása, az érdekelt felek széles köréhez való szélesebb körű hozzáférés biztosítása, valamint a párbeszéd és az együttműködés kiterjesztése a nem állami szervezetekre, például a regionális kormányzatokra, az önkormányzatokra, a tudományos körökre, a civil társadalomra és a gazdasági ágazatra; támogatja azokat a nemzetközi kezdeményezéseket, amelyek azt szorgalmazzák, hogy Tajvan megfigyelőként érdemben részt vehessen a többoldalú szervek, többek között az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete (Interpol) és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) ülésein, mechanizmusaiban és tevékenységeiben; emlékeztet arra, hogy a demokratikusan megválasztott parlamentek láthatóvá tehetik és megerősíthetik a multilateralizmust támogató hangokat mint az emberiség egészének javát szolgáló, hatékony politikai válaszok egyik módját, és tovább erősíthetik a nemzetközi szervezetek, a multilaterális döntéshozatali fórumok és a polgárok közötti szükséges kapcsolatot;

57. úgy véli, hogy a globális kormányzás demokratikus jellegének, demokratikus elszámoltathatóságának és átláthatóságának növelése érdekében az EU-nak támogatnia kell egy szerv létrehozását az ENSZ rendszerén belül;

58. rámutat arra, hogy a Parlament szinergikus szerepet játszhat az uniós tagállamok és harmadik országok parlamentjeivel folytatott rendszeres politikai és szakpolitikai kapcsolataiban, mivel ezek a kapcsolatok megerősíthetik és tovább bővíthetik a hasonló gondolkodású országok koalícióját a nemzetközi szervezetekben és többoldalú fórumokon, és növelhetik a pozitív hatások elérésére való képességét; úgy véli, hogy át kell gondolni egy az ENSZ-be delegálandó parlamenti küldöttség létrehozásának lehetőségét, különös tekintettel az ENSZ Közgyűlésére és a nemzetközi szervezetek és többoldalú fórumok egyéb parlamenti dimenzióira annak érdekében, hogy megerősítsék az ENSZ rendszerével és más releváns multilaterális fórumokkal fennálló parlamenti kapcsolatokat és párbeszédet, valamint biztosítsák a demokratikus párbeszédet és a stratégiai vitát az EU intézményközi szintjén;

59. hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a civil társadalom nézeteinek jobb beépítése az ENSZ döntéshozatali folyamatába; kéri, hogy az ENSZ rendszerén belül hozzanak létre új fórumokat, amelyek lehetővé tennék a civil társadalom számára, hogy politikai párbeszédet folytasson az ENSZ-szel, valamint hogy a már meglévő fórumokat hatékonyan vegyék igénybe;

60. úgy véli, hogy a Parlament városokban működő, az EU külső fellépése szempontjából releváns ENSZ-szervekkel vagy nemzetközi szervezetekkel közös irodáinak kapcsolódniuk kell e szervek és szervezetek tevékenységeihez, illetve munkájuknak ezekre is ki kell terjednie annak érdekében, hogy szorosabban kapcsolatokat építsenek ki a multilateralizmust érintő uniós és európai parlamenti törekvésekhez, kötelezettségvállalásokhoz és elképzelésekhez; úgy véli, hogy át kell gondolni, hogy a Parlament hogyan tudja maximalizálni a parlamentközi küldöttségek, bizottságok és a Parlament választási megfigyeléssel és demokráciatámogatással foglalkozó szolgálatai közötti szinergiákat annak érdekében, hogy e parlamenti szervek tevékenységein keresztül tovább erősödjön az EU külső fellépése; hangsúlyozza az Interparlamentáris Unió (IPU) munkájának fontosságát;

61. támogatja a Parlament szerepét a parlamenti és kapacitásépítési tevékenységek megerősítésében, a globális demokrácia támogatásában, valamint a parlamenti közvetítésben és párbeszédben többek között a Jean Monnet-párbeszéd keretében betöltött különleges szerepét; hangsúlyozza a Parlament által a párbeszéd előmozdításában, valamint a legjobb gyakorlatok és a demokratikus normák megosztásában játszott különleges szerep hozzáadott értékét;

62. emlékeztet arra, hogy a Parlament kulcsfontosságú szerepet tölt be demokratikus, mozgósító intézményként, amely egyedülálló nyilvános fórumot és egyedülálló perspektívát biztosíthat a multilateralizmus előmozdításához; úgy véli, hogy a Parlamentnek folytatnia kell azt a gyakorlatát, hogy rendszeresen meghívja az érintett nemzetközi szervezetek magas szintű vezetőit a közös érdekek és prioritások megvitatására; úgy véli, hogy a többoldalú fórumok parlamenti dimenziójának megerősítése érdekében a Parlamentnek évente vendégül kellene látnia a G7-ek és a G20-ak parlamenti elnökeinek konferenciáját; sürgeti a Parlament és az ENSZ rendszere közötti strukturált párbeszéd megerősítését; hangsúlyozza e tekintetben annak fontosságát, hogy rendszeres találkozókat tartsanak a Külügyi Bizottság és más érintett bizottságok, valamint az ENSZ-be delegált uniós küldöttségek vezetői között New Yorkban és Genfben, valamint e bizottságok és az EU azon tagállamainak misszióvezetői között, amelyek állandó vagy rotációs alapon az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai; kiemeli, hogy a Külügyi Bizottságnak és albizottságainak az ENSZ New York-i székhelyére látogató éves küldöttségei pozitívan járulnak hozzá e törekvésekhez; szorgalmazza néhány, az EU és az ENSZ Biztonsági Tanácsa közötti informális ülés hivatalossá tételét; ösztönzi a Parlament és az ENSZ Közgyűlése közötti hivatalos társulás létrehozását;

A multilateralizmus mint a sürgető globális kihívások kezelésének motorja

63. kiemeli, hogy a multilaterális rendszer kulcsfontosságú szerepet játszik az éghajlatváltozás kezelésében; felszólít az éghajlatváltozás elleni küzdelemre törekvő jelenlegi többoldalú keretek, például az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) további megerősítésére, stabilabbá tételére és intézményesítésére – amelynek 197 részes fele van, beleértve az ENSZ összes tagállamát, és ezért szinte egyetemes tagsággal rendelkezik – elszámoltathatósági mechanizmusok és konkrét elvek létrehozása révén, amelyek biztosítják megbízatásuk hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az éghajlatváltozás elleni globális fellépést, mivel a világ csak kollektív, azonnali és ambiciózus globális fellépéssel képes a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5°C-ra korlátozni;

64. úgy véli, hogy a globális felmelegedés elleni küzdelemben az iparosodott országoknak nemcsak finanszírozás biztosításával, hanem szakértelem és technológia átadásával is támogatniuk kell a fejlődő országokat a fosszilis tüzelőanyagokról a zöld energiára történő átállásban;

65. emlékeztet annak fontosságára, hogy a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások elfogadása és végrehajtása révén a nemzeti szintű végrehajtásra kell összpontosítani, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a nemzetközi közösség közösen jó úton haladjon a Párizsi Megállapodás céljainak multilaterális szintű teljesítése felé; felszólítja a kormányokat, hogy állapítsanak meg ambiciózus nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat, amelyek nélkül az 1,5°C-os célkitűzés nem teljesíthető, és felhívja őket, hogy ösztönözzék egymást, hogy továbbra is e célkitűzés irányába haladjanak;

66. emlékeztet arra, hogy szorosan együtt kell működni a főbb kibocsátókkal, az éghajlatváltozás által veszélyeztetett országokkal és a transzatlanti partnerekkel annak érdekében, hogy az ENSZ 2022. évi éghajlat-változási konferenciáján eredmények szülessenek a 2030-as cél elérése terén; a finanszírozás mozgósítására irányuló további multilaterális erőfeszítéseket szorgalmaz a fenntartható fejlődési célok és az éghajlatváltozás elleni küzdelem tekintetében, beleértve a klímafinanszírozás 50%-ának az alkalmazkodásra való fordítását; üdvözli az ENSZ 2021. évi éghajlat-változási konferenciájának (COP26) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy létrehozzák az éghajlatváltozással kapcsolatos dezinformáció fogalommeghatározásait;

67. emlékeztet arra, hogy a környezeti jogok megsértése komoly hatással van az emberi jogok széles körére, beleértve az élethez, az önrendelkezéshez, az élelemhez, a vízhez és az egészséghez való jogot, valamint a kulturális, polgári és politikai jogokat; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség és az emberi jogok összekapcsolódnak és összefüggenek egymással, és emlékeztet a tagállamok emberi jogi kötelezettségeire, hogy védeniük kell a biológiai sokféleséget, amelytől ezek a jogok függenek, beleértve azt is, hogy biztosítják a polgárok részvételét a biológiai sokféleséggel kapcsolatos döntésekben, valamint garantálják a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést a biológiai sokféleség csökkenése vagy romlása esetén; támogatja a környezeti bűnözés tekintetében nemzetközi szinten megkezdett normatív erőfeszítéseket; e tekintetben annak előmozdítására ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy az ökocídiumot a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma értelmében vett nemzetközi bűncselekményként ismerjék el;

68. emlékeztet a multilaterális fórumoknak a Covid19-világjárvány kihívásainak kezelésében játszott kulcsfontosságú szerepére, és kiemeli, hogy ez jó példaként szolgál a globális közegészség és az egyetemes egészségügyi ellátás előmozdításában és védelmében betöltött fontos szerepükre; üdvözli a Covax-kezdeményezést (COVAX), amely példa nélküli nemzetközi szolidaritást testesít meg, és köszönetét fejezi ki az adományozóknak és támogatóknak, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy továbbra is szükség van az adományozásra és az erőforrások növelésére, valamint az oltóanyaggyártással és -elosztással kapcsolatos kapacitásépítésre annak érdekében, hogy az oltóanyagokat és kezeléseket ingyenesen minden ország számára oly módon lehessen elérhetővé tenni, hogy azok időben elérjenek valamennyi országba;

69. elismerését fejezi ki a WHO által a világjárvány elleni küzdelem terén a tudományos ismereteken és bizonyítékokon alapuló döntései révén végzett munkáért, biztosítva ugyanakkor a Covid19-világjárvány WHO általi kezelésének független ellenőrzését és elszámoltathatóságát; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni megbízatását és végrehajtási kapacitását, különös tekintettel az adatmegosztásra és az erőforrások mozgósítására, valamint meg kell reformálni a vészhelyzeti bizottság döntéshozatali folyamatát, és végrehajtási mechanizmusokat kell létrehozni döntéseire és tanácskozásaira vonatkozóan;

70. üdvözli a világjárványokról szóló új nemzetközi szerződéssel kapcsolatos munka megkezdését, miután a WHO mind a 194 tagja 2021. május 31-én határozatot fogadott el; sürgeti az Európai Uniót, hogy multilaterális szervezetek keretében dolgozzon a világjárványok megelőzésére és leküzdésére szolgáló globális mechanizmusok javításán a COVID-19 világjárványra adott nemzetközi válaszlépések során szerzett tapasztalatok hasznosítása révén;

71. szorgalmazza a jogalkotási és szabályozási keretek megerősítését, és felszólít a szakpolitikai koherencia előmozdítására az egészségügyi szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférés elérése érdekében, többek között olyan jogszabályok elfogadása és szakpolitikák végrehajtása révén, amelyek nagyobb hozzáférést biztosítanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz, termékekhez és oltóanyagokhoz, különösen a leginkább hátrányos helyzetűek számára;

72. a nemi dimenzió rendszerszintű érvényesítésével kapcsolatos nemzetközi együttműködésre szólít fel az egészségügyi politikák megtervezése, végrehajtása és nyomon követése során, figyelembe véve a nők és lányok sajátos szükségleteit, az egészségügyi politikák és az egészségügyi rendszerek megvalósítása során a nemek közötti egyenlőség elérése és a női önrendelkezés elősegítése céljából;

73. sürgeti az Uniót, hogy szorgalmazza az ENSZ terrorizmus elleni küzdelemre irányuló munkáját az ENSZ 2006. évi Közgyűlésen elfogadott terrorizmus elleni globális stratégiája szerinti négy pillér alkalmazására és aktualizálására irányulóan;

74. konkrét intézkedéseket sürget azon gyermekek védelme érdekében, akiknek kiszolgáltatottságát a Covid19-világjárvány különösen súlyosbíthatja, többek között az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a megfizethető élelmiszerhez, a tiszta vízhez, a higiéniai létesítményekhez és a megfelelő lakhatáshoz való hozzáférésük tekintetében; ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás és a környezeti károk negatív hatással vannak a gyermekek jogainak gyakorlására;

75. hangsúlyozza, hogy további többoldalú fellépésekre van szükség a gazdasági kormányzás, különösen az adózás terén; üdvözli az OECD/G20-ak az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív keretben (BEPS) jelzett irányt, valamint a 15%-os minimális társaságiadó-kulcs megállapítására irányuló legutóbbi javaslatát, továbbá az adóztatási jogok igazságosabb újraelosztását lehetővé tevő jövőbeli pillért; tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a legnagyobb és legjövedelmezőbb multinacionális vállalatok reziduális nyeresége 15%-ának megfelelő saját forrás álljon rendelkezésre, amelyet e megállapodás keretében az uniós tagállamokhoz csoportosítanának át; ösztönzi a nemzetközi közösséget, hogy törekedjen további integrációra ezen a területen a tisztességtelen gyakorlatok és visszaélések elkerülése érdekében; felszólít a nemzetközi előírások és normák szélesebb körű végrehajtására ezen a szakpolitikai területen; emlékeztet arra, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kulcsfontosságú szerepet játszik a világkereskedelem szabályozásában és megkönnyítésében;

76. megjegyzi, hogy az EU-nak szorosan együtt kell működnie a hasonlóan gondolkodó partnerekkel a WTO korszerűsítése és a 21. század kereskedelmi kihívásainak – többek között a digitális forradalom és a zöld, méltányos és fenntartható átállás – kezeléséhez szükséges eszközökkel való ellátása érdekében; felhívja az EU-t, hogy működjön együtt valamennyi WTO-taggal annak érdekében, hogy az 12. miniszteri konferencián terjesszenek elő pozitív reformmenetrendet és konkrét munkatervet; elismeri, hogy az EU és az USA közötti együttműködés volt a multilaterális kereskedelmi tárgyalások előrehaladásának hajtóereje;

77. hangsúlyozza az adócsalás, a pénzmosás és a korrupció elleni küzdelmet célzó kezdeményezések megvalósításának és támogatásának fontosságát; az adóügyi kérdésekkel kapcsolatos ENSZ-szintű munka támogatása a fejlődő országok adóügyekben való képviseletének biztosítása érdekében; a nemzetközi adókijátszás elleni hatékony magatartási kódexről szóló tárgyalások felgyorsítása az adóügyi információcsere-egyezmények (TIEA-k) alkalmazása révén;

78. megjegyzi, hogy a multilateralizmus fontos szerepet játszik az olyan új kihívások és realitások kezelésében, mint a biológiai sokféleség csökkenése, a kiberbiztonság, a biotechnológia, a digitalizáció, a geopolitikai tevékenységek és irányítás a sarkvidéki régiókban, a mesterséges intelligencia és a kialakulóban lévő fenyegetések, például az álhírek technológiaalapú terjesztése, az áltudomány és a dezinformáció; úgy véli, hogy a szakértőknek, a tudósoknak és a civil társadalom érintett képviselőinek részt kellene venniük a többoldalú, több érdekelt felet tömörítő megállapodásokban;

79. üdvözli az EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) létrehozását;

80. emlékeztet annak fontosságára, hogy a nemek közötti egyenlőség elvét és célkitűzését valamennyi szakpolitikai területen általánosan érvényesítsék;

81. üdvözli az ENSZ főtitkárának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fokozza és koordinálja az ENSZ digitalizálását annak érdekében, hogy az internet az ENSZ pilléreit: a békét és biztonságot, az emberi jogokat és a fejlődést szolgálja;

82. kiemeli, hogy a megújított multilateralizmus pozitív hatást gyakorolhat a digitális transzformáció előmozdítására, nemcsak a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának erőteljes eszközeként, hanem azért is, mert sürgősen meg kell határozni az alapvető előírásokat és normákat, és kezelni kell annak kockázatait és kihívásait;

83. emlékeztet arra, hogy az egyre ambiciózusabb, magabiztosabb és agresszívebb Kínával szemben az EU-nak és demokratikus, hasonlóan gondolkodó partnereinek többoldalú fórumokon, technológiai demokráciák szövetsége részeként kell együttműködniük, a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer fenntartása, érdekében, a nemzetközi fórumok eltérítésére irányuló tekintélyelvű koordinációval szemben, a szabványalkotás és a globális szabályok révén biztosítva, hogy az új technológiák továbbra is emberközpontúak maradjanak;

84. rámutat arra, hogy a digitális világgal mint az adóbevételek igen jelentős új forrásával is számolni kell;

85. ragaszkodik ahhoz, hogy a többoldalúság központi szerepet játszik a világűr rendjének hatékony fenntartásában, és hogy a világűr békés célú felhasználásának megőrzése érdekében el kell mélyíteni a jelenlegi kezdeményezéseket, illetve újakat kell indítani; hangsúlyozza, hogy a világűr használatát a nemzetközi szabályok és normák továbbfejlesztett keretének, valamint a világűr hosszú távú, fenntartható, felelősségteljes és békés hasznosításának biztosítását szolgáló rendszernek kell szabályoznia;

86. felszólítja az EU-t, hogy vállaljon aktívabb szerepet a mesterségesintelligencia-technológiák emberközpontú és megbízható nemzetközi keretének kialakításában, különösen az autonóm fegyverrendszerek tekintetében;

87. kiemeli a hasonlóan gondolkodó partnerek közötti többoldalú együttműködés fontosságát az állami és nem állami szereplők által terjesztett rosszindulatú és manipulatív dezinformáció elleni küzdelemben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU globális vezető szerepet vállaljon a nemzetközi fogalommeghatározások, normák és elvek kialakításában e kérdések kezelése terén, többek között a választásokba való külföldi beavatkozás kapcsán is;

88. hangsúlyozza, hogy a Parlament a biológiai sokféleség, a természeti környezet és az erőforrások megőrzése révén fontos szerepet tölt be a fenntartható fejlesztési célok és a Párizsi Megállapodásban meghatározott célkitűzések végrehajtási folyamatának szoros nyomon követésében és támogatásában, többek között azáltal, hogy nemcsak az előrehaladás nyomon követésére törekszik, hanem a források elosztásának javítására is, valamint fejlesztéseket ajánl vagy konkrét javaslatokat terjeszt elő; kiemeli António Guterres ENSZ-főtitkár „Közös programunk” című javaslatának két kulcsfontosságú stratégiai gondolatát, nevezetesen egy globális új megállapodás és egy új társadalmi szerződés szükségességét; rámutat arra, hogy ezek nagyon konkrét intézkedésekben ölthetnek testet, mint például egy erősebb globális zöld alap és egy pénzügyi támogatási mechanizmus a súlyosan eladósodott országok számára, feltéve, hogy végrehajtják a fenntartható fejlesztési célokat és fellépnek a szegénység ellen;

89. sürgeti az Uniót, hogy biztosítsa Európa kulturális és történelmi örökségének védelmét, megőrzését és megóvását valamennyi többoldalú fórumon, például az UNESCO-ban;

90. hangsúlyozza, hogy alapvetően szükséges globális szinten biztosítani a nemek közötti egyenlőséget, valamint küzdeni a nők, lányok és marginalizált csoportok számára biztosított megkülönböztetésmentességért és alapvető jogokért, beleértve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat is; elvárja a Bizottságtól, a tagállamoktól és az EKSZ-től, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervet módszeresen építsék be valamennyi külső tevékenységbe, beleértve a többoldalú kötelezettségvállalásaikat is, és szorosan működjenek együtt a partnerkormányokkal, a civil társadalommal, a magánszektorral és más kulcsfontosságú érdekelt felekkel; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy erősítsék a partnerekkel való szinergiákat a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének közös előmozdítása és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos nemzetközi célok sikeres elérése érdekében; hangsúlyozza hogy az EU-nak vezető szerepet kell játszania a nemzetközi közösségben a szexuális és nemi alapú erőszak fegyveres konfliktusokban fegyverként való alkalmazásának megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozásában;

91. szorgalmazza a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény egyetemes ratifikálását és hatékony végrehajtását; sürgősen felszólít a faji megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolását minden megfelelő eszközzel, köztük jogszabályokkal is; elismeri az oktatás és a kultúra kiemelkedő szerepét az emberi jogok előmozdításában, valamint a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ahhoz kapcsolódó intolerancia elleni interszekcionális küzdelemben, különösen a tolerancia, a befogadás és az etnikai, vallási és kulturális sokszínűség tiszteletben tartása elvének előmozdításában, valamint a szélsőségesen rasszista és idegengyűlölő mozgalmak és eszmék elterjedésének megakadályozásában; megerősíti, hogy az őslakos népek, köztük a nők és lányok számára biztosítani kell a törvény által nyújtott egyenlő védelmet és a törvény előtti egyenlőséget, az önrendelkezés elősegítését és a döntéshozatali folyamatokban, valamint a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életben való teljes körű és tényleges részvételt; szorgalmazza, hogy erősítsék meg a fogyatékossággal élő személyek védelmét, és fordítsanak figyelmet az interszekcionális diszkriminációval szembesülő személyekre, különösen a nőkre és a fogyatékossággal élő őslakos személyekre;

92. felkéri az EU-t, hogy fokozza a nemzetközi igazságszolgáltatás terén folytatott többoldalú együttműködést, tekintettel a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog megsértésének egyre növekvő számára; felhívja az EU-t és partnereit, hogy fejlesszék és használják fel a nemzetközi testületekben – például az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, az ENSZ különleges eljárásai, az ENSZ különleges előadói, az EBESZ mechanizmusai, az Európa Tanács vagy a nemzetközi bíróságok – rendelkezésre álló eszközöket annak érdekében, hogy fokozzák az állami és nem állami szereplők nemzetközi jognak való megfelelését, és mozdítsák elő az egyetemes joghatóság elvének a nemzeti jogrendszerekben való alkalmazását; felszólítja az EU-t, hogy erős diplomáciai, politikai és pénzügyi támogatás nyújtása révén erősítse meg a Nemzetközi Büntetőbíróság szerepét és növelje annak személyzetét; felkéri a Bizottságot, az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy szólítsák fel a multilaterális intézmények azon tagállamait, amelyek még nem ratifikálták a Római Statútumot, hogy tegyék meg ezt;

93. felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb fejezze be a vállalati felelősség keretrendszerének kidolgozását, és hasonló gondolkodású partnereivel együttműködve lépjen fel a tekintélyelvű és totalitárius rendszerek által elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel szemben, ezzel védve a fenntartható és rugalmas globális ellátási láncokat a tekintélyelvű és totalitárius rendszerek rosszindulatú befolyásától;

94. nemzetközi szakpolitikai fellépést sürget a veszélyeztetett emberi jogi aktivisták védelme és támogatása érdekében; elítéli egyes kormányok civil társadalmi szervezetek, aktivisták és az emberi jogok védelmezői elleni megtorló intézkedéseit a nemzetközi szervekkel való törvényes interakciójukra válaszul, és felhívja a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy szisztematikusan és szóban reagáljon minden ilyen eseményre; felszólítja az EU-t, hogy támogassa az újságírók elleni bűncselekményekre vonatkozó állandó vizsgálati ENSZ-mechanizmus létrehozását, valamint az újságírók elleni erőszakos cselekményekkel való fenyegetésért vagy azok elrendeléséért felelős személyek elleni célzott szankciók elfogadását annak érdekében, hogy véget vessenek a büntetlenségnek, megelőzzék az újságírók elleni erőszakot, és előmozdítsák az újságírók biztonságát növelő intézkedéseket;

95. ismételten felszólítja az EU-t, hogy tegyen határozottabb többoldalú kötelezettségvállalásokat a jelenlegi konfliktusok fenntartható politikai megoldására, és biztosítsa, hogy az emberi jogok a konfliktusmegelőzési és -közvetítési politikák középpontjában álljanak; emlékeztet a nemzetközi békefenntartás és konfliktusrendezés fontosságára, valamint az ilyen missziók uniós támogatására; hangsúlyozza, hogy világos célkitűzésekre, egyértelmű megvalósítási kapacitásra és hatékony mechanizmusokra van szükség, beleértve a nők kilátásait is, összhangban az ENSZ biztonsági Tanácsának 1325. számú határozatával és az azt követő határozatokkal; felszólít az érintett struktúrák oly módon történő reformjára, hogy véget vessenek a katonai műveletekben és polgári missziókban való szolgálat során elkövetett visszaélésekben és szexuális erőszakban bűnös személyzet, valamint más többoldalú ügynökségek, hivatalok és szervek személyzetének büntetlenségének, valamint hozzanak létre működő és átlátható felügyeleti és elszámoltathatósági mechanizmusokat;

96. hangsúlyozza, hogy a multilaterális szervezetek sikere döntő szerepet játszik a demokráciába és a liberalizmusba vetett közbizalomnak, és a szabályokon alapuló világrend jelentőségének a helyreállításában;

97. hangsúlyozza, hogy a nyitott, inkluzív, szabályokon alapuló és megkülönböztetésmentes többoldalú kereskedelmi rendszernek a globális kereskedelem liberalizációja egyik fő hajtóerejének kell lennie, és fokozott gazdasági növekedéshez, versenyképességhez és innovációhoz, munkahelyteremtéshez, az életszínvonal javulásához, a bevételek növekedéséhez, a fenntartható gazdasági fejlődés előmozdításához és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kell vezetnie, ezáltal megerősítve a jólétet, a békét és a biztonságot, a fenntartható fejlődési célokkal összhangban; tudomásul veszi továbbá a multilaterális kereskedelmi rendszer szerepét a kiszámítható kereskedelmi környezet előmozdításában a kölcsönös, átláthatóbb és méltányosabb kereskedelmi szabályok és szabályozások kidolgozása révén, amelyeket következetes, érvényesíthető és koherens módon hajtanak végre; emlékeztet az „A világ többi országába irányuló uniós kivitel: hatások a foglalkoztatásra” című 2021. novemberi jelentés megállapításaira, amelyek szerint az EU-ban több mint 38 millió munkahely az exportnak köszönhető; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az e megállapítások közlésére irányuló munkáját, és hívja fel a figyelmet a nemzetközi kereskedelem előnyeire és pozitív aspektusaira; úgy véli azonban, hogy a globális kihívásokkal szembesülve újra kell építeni a multilaterális intézményekbe vetett bizalmat, különösen a globális közjavak biztosítására irányuló közös kezdeményezések végrehajtása tekintetében, a változó globális hatalmi dinamika összefüggésében; ismét felhívja a figyelmet az EU ebben a folyamatban játszott szerepére;

98. sajnálatát fejezi ki a globális gazdaság egyes részein kialakult, a protekcionizmusra és a kereskedelem kényszerítő eszközként való alkalmazására irányuló növekvő tendenciák miatt, amelyek zavarokat és geopolitikai feszültségeket eredményeztek; emlékeztet, hogy a nacionalista gazdaságpolitikák mindenben ellentétesek globalizált kereskedelmi rendszerünkkel, sértik a kialakult nemzetközi kereskedelmi jogi szabályokat, és ösztönzik a kereskedelmi partnerek általi retorziókat; felszólít az EU kereskedelmi jogérvényesítési erőfeszítéseinek megerősítésére és az autonóm kereskedelmi eszközök – például a kényszerítő intézkedések elleni eszköz, a torzító hatású támogatások elleni eszköz és a nemzetközi közbeszerzési eszköz – eszköztárának kidolgozására, valamint a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselői pozíció létrehozására, hogy választ lehessen adni ezekre az újonnan felmerülő kihívásokra; megjegyzi, hogy a cél egy megreformált és megfelelően működő multilaterális szabálykönyv létrehozása, amelynek középpontjában a WTO-n belüli, hatékony és működő vitarendezési rendszer áll; hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is teljes mértékben részt kell venni a WTO mint a szabályokon alapuló nyitott, méltányos és fenntartható globális gazdaság sarokköve reformjára irányuló erőfeszítésekben annak érdekében, hogy növeljék annak hatékonyságát, inkluzivitását, átláthatóságát és legitimitását, és kezelni kell a nem piacgazdaságok jelentette kihívásokat és kockázatokat; üdvözli e tekintetben a kereskedelempolitika felülvizsgálatához csatolt 2021. februári mellékletet, amely átfogó megközelítést vázol fel a WTO modernizálására vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a szabályokon alapuló világkereskedelem előmozdítása érdekében az EU tényleges szerepvállalásának a kereskedelem előretekintő megközelítésén kell alapulnia;

99. hangsúlyozza, hogy a demokratikus, legitim, elszámoltatható és átlátható globális kormányzásban nagyobb szerepet kell kapniuk a parlamenti szerveknek, mivel a közvetlenül választott parlamenti képviselők kulcsfontosságú kapcsolatként működhetnek a polgárok és a multilaterális rendszer között; hangsúlyozza a horizontális és koherens multilateralizmus, valamint az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió közös parlamenti konferenciája WTO-val kapcsolatos munkájának fontosságát; kiemeli annak szükségességét, hogy a parlamenti képviselők számára biztosítsák a kereskedelmi tárgyalásokhoz való jobb hozzáférést és bevonják őket a WTO mandátumainak kidolgozásába és határozatainak végrehajtásába, valamint a kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekről más multilaterális testületekben és intézményekben folytatott tárgyalásokba; megismétli, hogy az EU-nak és valamennyi WTO-tagnak fokoznia kell az érdekelt felekkel – többek között a civil társadalommal, az üzleti szervezetekkel és a szélesebb üzleti közösséggel – folytatott párbeszédet; felhívja a Bizottságot, hogy mélyítse el együttműködését az összes érintett nemzetközi szervezettel, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az ENSZ rendszerével, a G7-ekkel, az OECD-vel, a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal, és hangsúlyozza szerepüket a nyitott, szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer előmozdításában;

100. üdvözli, hogy hogy a WTO szorosan együttműködik a WHO-val és más nemzetközi szervezetekkel annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelem pozitív szerepet játsszon a világjárvány és az azt követő válság kezelésében, valamint a világgazdaság helyreállításának támogatásában; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány bebizonyította, hogy nemzetközi intézményeinknek vannak hiányosságai; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Covid19-világjárvány tanulságait, és a globális partnerekkel együtt használja fel e tanulságokat a reformmenetrendben; ambiciózus kezdeményezésre szólít fel a kereskedelem és az egészségügy területén; tudomásul veszi a WTO arra irányuló törekvéseit, hogy a fenntartható fejlődési célokkal és a Párizsi Megállapodással összhangban kiterjessze megbízatását annak érdekében, hogy nagyobb jelentőségre tegyen szert olyan közéleti kérdésekben való fokozott szerepvállalása révén, mint az egészségügy, a fenntarthatóság, a vagyoni egyenlőtlenség, a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése; úgy véli, hogy ezek a reformfolyamat részét képező fontos lépések lesznek a WTO multilaterális kereskedelmi szabályok létrehozására, a kereskedelmi akadályok csökkentésére és a tagjai közötti szabályozott kereskedelmi viták rendezésére szolgáló eszközök biztosítására irányuló alapvető feladatai mellett;

101. felhívja a Tanácsot, hogy fokozza a szabadkereskedelmi megállapodások harmadik országokkal való megkötésére irányuló erőfeszítéseit; megjegyzi, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások növelik az országok közötti gazdasági kölcsönhatásokat és függőségeket, és ezért aktívabb és ambiciózusabb többoldalú kötelezettségvállalás előfutáraként szolgálhatnak;

102. felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy kellően vegyék figyelembe ezt a jelentést az uniós prioritások meghatározása során az ENSZ Közgyűlésének 77. ülésszakára, valamint más nemzetközi szervezetekben és többoldalú fórumokon;

°

° °

103. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, valamint tájékoztatás céljából az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének és az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.


VÉLEMÉNY A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (2.3.2022)

a Külügyi Bizottság részére

az EU-ról és a multilateralizmus védelméről

(2020/2114(INI))

A vélemény előadója (*): Anna‑Michelle Asimakopoulou

 (*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

 

 

 

 

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1. hangsúlyozza, hogy a nyitott, inkluzív, szabályokon alapuló és megkülönböztetésmentes többoldalú kereskedelmi rendszernek a globális kereskedelem liberalizációja egyik fő hajtóerejének kell lennie, és fokozott gazdasági növekedéshez, versenyképességhez és innovációhoz, munkahelyteremtéshez, az életszínvonal javulásához, a bevételek növekedéséhez, a fenntartható gazdasági fejlődés előmozdításához és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kell vezetnie, ezáltal megerősítve a jólétet, a békét és a biztonságot, a fenntartható fejlődési célokkal összhangban; megjegyzi továbbá, hogy a többoldalú kereskedelmi rendszer szerepet játszik a kiszámítható kereskedelmi környezet előmozdításában a kölcsönös, átláthatóbb és tisztességesebb kereskedelmi szabályok és szabályozások következetes, érvényesíthető és koherens módon történő kidolgozása révén; emlékeztet az „EU-export a világba: hatások a foglalkoztatásra” című 2021. novemberi jelentés megállapításaira, amelyek szerint az EU-ban több mint 38 millió munkahely az exportnak köszönhető; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az e megállapítások közlésére irányuló munkáját, és hívja fel a figyelmet a nemzetközi kereskedelem előnyeire és pozitív aspektusaira; úgy véli azonban, hogy a globális kihívásokkal szembesülve újra kell építeni a multilaterális intézményekbe vetett bizalmat, különösen a globális közjavak biztosítására irányuló közös kezdeményezések végrehajtása tekintetében, valamint a globális hatalmi dinamika eltolódásával összefüggésben; megismétli az EU szerepét ebben a folyamatban;

2. sajnálatát fejezi ki a globális gazdaság egyes részein kialakult, a protekcionizmusra és a kereskedelem kényszerítő eszközként való alkalmazására irányuló növekvő tendenciák miatt, amelyek zavarokat és geopolitikai feszültségeket eredményeztek; emlékeztet, hogy a nacionalista gazdaságpolitikák mindenben ellentétesek globalizált kereskedelmi rendszerünkkel, sértik a kialakult nemzetközi kereskedelmi jogi szabályokat, és ösztönzik a kereskedelmi partnerek általi retorziókat; felszólít az EU kereskedelmi jogérvényesítési erőfeszítéseinek megerősítésére és az autonóm kereskedelmi eszközök – például a kényszerítő intézkedések elleni eszköz, a torzító hatású támogatások elleni eszköz és a nemzetközi közbeszerzési eszköz – eszköztárának kidolgozására, valamint a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselői pozíció létrehozására, hogy választ lehessen adni ezekre az újonnan felmerülő kihívásokra; megjegyzi, hogy a cél egy megreformált és megfelelően működő multilaterális szabálykönyv létrehozása, amelynek középpontjában a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belüli, hatékonyan működő vitarendezési rendszer áll; hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is teljes mértékben részt kell venni a WTO mint a szabályokon alapuló nyitott, méltányos és fenntartható globális gazdaság sarokköve reformjára irányuló erőfeszítésekben annak érdekében, hogy növeljék annak hatékonyságát, inkluzivitását, átláthatóságát és legitimitását, és kezelni kell a nem piacgazdaságok jelentette kihívásokat és kockázatokat; üdvözli e tekintetben a kereskedelempolitika felülvizsgálatához csatolt 2021. februári mellékletet, amely átfogó megközelítést vázol fel a WTO modernizálására vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a szabályokon alapuló világkereskedelem előmozdítása érdekében az EU tényleges szerepvállalásának a kereskedelem előretekintő megközelítésén kell alapulnia;

3. megjegyzi, hogy az EU-nak szorosan együtt kell működnie a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, korszerűsítenie kell és fel kell vérteznie a WTO-t a 21. század kereskedelmi kihívásainak – többek között a digitális forradalom, valamint a zöld, méltányos és fenntartható átállás – kezeléséhez szükséges eszközökkel, és együtt kell működnie a WTO valamennyi tagjával annak érdekében, hogy a 12. miniszteri konferencián pozitív reformmenetrendet és konkrét munkatervet terjesszenek elő; elismeri, hogy az EU és az USA közötti együttműködés volt a multilaterális kereskedelmi tárgyalások előrehaladásának hajtóereje; üdvözli ezért az Egyesült Államok jelenlegi kormányzata által a WTO reformjáról tett nyilatkozatokat, de arra ösztönzi az Egyesült Államokat, hogy terjesszen elő részletesebb politikai platformot a szervezet reformjához, és a legmagasabb szinten működjön együtt az EU-val a konszenzus megtalálása érdekében, amely alapul szolgálhat a megvalósítható eredményekkel kapcsolatos újbóli szerepvállaláshoz; támogatja a közös érdekeken és értékeken alapuló, előretekintő transzatlanti menetrendet, amelynek célja a WTO – ellenőrzési, tárgyalási és vitarendezési funkcióira is kiterjedő – érdemi reformjának megvalósításához való aktív hozzájárulás; sajnálatosnak tartja, hogy a WTO Fellebbezési Testületében patthelyzet alakult ki, így a globális kereskedelmi rendszerben nem áll rendelkezésre végrehajtható vitarendezési rendszer; sürgeti a WTO valamennyi tagját, hogy vegyenek részt a teljeskörűen működő és független Fellebbezési Testület helyreállítását célzó megoldások kidolgozásában; üdvözli az EU együttműködését a latin-amerikai, indiai–csendes-óceáni és afrikai stratégiai partnereivel, ami a globális kereskedelmi rendszer előmozdításának és reformjának szükséges feltétele; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a fejlődő országokat és gazdaságaik globális kereskedelmi rendszerbe való integrálása irányába tett előrelépéseiket, újradefiniálva egyúttal a fejlődő országok státuszát;

4. üdvözli az EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) 2021. júniusi elindítását és a TTC 2021. novemberi első ülését; úgy véli, hogy a TTC döntő jelentőségű lehetőség az EU és az USA számára a kulcsfontosságú globális kereskedelmi, gazdasági és technológiai kérdésekben való együttműködésre; úgy véli, hogy a transzatlanti együttműködés, valamint a nemzetközi partnerekkel való együttműködés hozzájárulhat a többoldalú jövőkép életben tartásához, a multilaterális rendszer jelenlegi kihívásainak közös kezeléséhez és a közös jólétre vonatkozó közös menetrend előmozdításához;

5. hangsúlyozza, hogy a demokratikus, legitim, elszámoltatható és átlátható globális kormányzásban nagyobb szerepet kell kapniuk a parlamenti szerveknek, mivel a közvetlenül választott parlamenti képviselők kulcsfontosságú kapcsolatként működhetnek a polgárok és a multilaterális rendszer között; hangsúlyozza a horizontális és koherens multilateralizmus, valamint az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió közös parlamenti konferenciája WTO-val kapcsolatos munkájának fontosságát; kiemeli annak szükségességét, hogy a parlamenti képviselők számára biztosítsák a kereskedelmi tárgyalásokhoz való jobb hozzáférést és bevonják őket a WTO mandátumainak kidolgozásába és határozatainak végrehajtásába, valamint a kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekről más multilaterális testületekben és intézményekben folytatott tárgyalásokba; megismétli, hogy az EU-nak és valamennyi WTO-tagnak fokoznia kell az érdekelt felekkel – többek között a civil társadalommal, az üzleti szervezetekkel és a szélesebb üzleti közösséggel – folytatott párbeszédet; felhívja a Bizottságot, hogy mélyítse el együttműködését az összes érintett nemzetközi szervezettel, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az ENSZ rendszerével, a G7-ekkel, az OECD-vel, a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal, és hangsúlyozza szerepüket a nyitott, szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer előmozdításában;

6. üdvözli a WTO-nak az Egészségügyi Világszervezettel és más nemzetközi szervezetekkel folytatott szoros együttműködését, amely biztosítja, hogy a kereskedelem pozitív szerepet játsszon a világjárvány és az azt követő válságok kezelésében, valamint a világgazdaság helyreállításának támogatásában; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány bebizonyította, hogy nemzetközi intézményeinknek vannak hiányosságai; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Covid19-világjárvány tanulságait, és a globális partnerekkel együtt használja fel e tanulságokat a reformmenetrendben; sürgeti egy ambiciózus kezdeményezés lezárását a kereskedelem és az egészségügy területén; tudomásul veszi a Kereskedelmi Világszervezet arra irányuló törekvéseit, hogy a fenntartható fejlődési célokkal és a Párizsi Megállapodással összhangban kiterjessze megbízatását annak érdekében, hogy nagyobb jelentőségre tegyen szert olyan közéleti kérdésekben való fokozott szerepvállalása révén, mint az egészségügy, a fenntarthatóság, a vagyoni egyenlőtlenség, a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése; úgy véli, hogy ezek a reformfolyamat részét képező fontos lépések lesznek a WTO multilaterális kereskedelmi szabályok létrehozására, a kereskedelmi akadályok csökkentésére és a tagjai közötti szabályozott kereskedelmi viták rendezésére szolgáló eszközök biztosítására irányuló alapvető feladatai mellett;

7. felhívja a Tanácsot, hogy fokozza a szabadkereskedelmi megállapodások harmadik országokkal való megkötésére irányuló erőfeszítéseit; megjegyzi, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások növelik az országok közötti gazdasági kölcsönhatásokat és függőségeket, és ezért aktívabb és ambiciózusabb többoldalú kötelezettségvállalás előfutáraként szolgálhatnak;

8. hangsúlyozza, hogy a növekvő kereskedelmi feszültségek fokozatosan és mélyrehatóan átalakították a nemzetközi és regionális kereskedelmi struktúrát; úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is a multilateralizmus kitartó és kulcsfontosságú védelmezőjeként kell fellépnie a világban, és el kell kerülnie az e célkitűzéseket aláásó fellépéseket; azonban arra a következtetésre jut, hogy versenyelőnyeinek megőrzése érdekében az EU-nak reagálnia kell az olyan globális erőkre, mint a fokozott széttagoltság, a kereskedelem fegyverként való használata és a protekcionizmus.

 


INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT
BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

28.2.2022

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

2

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Barry Andrews, Anna-Michelle Asimakopoulou, Tiziana Beghin, Geert Bourgeois, Saskia Bricmont, Jordi Cañas, Daniel Caspary, Arnaud Danjean, Paolo De Castro, Emmanouil Fragkos, Markéta Gregorová, Christophe Hansen, Danuta Maria Hübner, Herve Juvin, Karin Karlsbro, Maximilian Krah, Danilo Oscar Lancini, Bernd Lange, Margarida Marques, Gabriel Mato, Emmanuel Maurel, Carles Puigdemont i Casamajó, Samira Rafaela, Catharina Rinzema, Inma Rodríguez-Piñero, Massimiliano Salini, Ernő Schaller-Baross, Helmut Scholz, Sven Simon, Dominik Tarczyński, Mihai Tudose, Kathleen Van Brempt, Marie-Pierre Vedrenne, Jörgen Warborn, Iuliu Winkler, Jan Zahradil, Juan Ignacio Zoido Álvarez

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Markus Buchheit, Claudiu Manda, Javier Moreno Sánchez, Manuela Ripa, Joachim Schuster

 


 

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

37

+

ECR

Geert Bourgeois, Emmanouil Fragkos, Dominik Tarczyński, Jan Zahradil

ID

Markus Buchheit, Herve Juvin, Maximilian Krah, Danilo Oscar Lancini

NI

Tiziana Beghin, Carles Puigdemont i Casamajó, Ernő Schaller-Baross

PPE

Anna-Michelle Asimakopoulou, Daniel Caspary, Arnaud Danjean, Christophe Hansen, Danuta Maria Hübner, Gabriel Mato, Massimiliano Salini, Sven Simon, Jörgen Warborn, Iuliu Winkler, Juan Ignacio Zoido Álvarez

Renew

Barry Andrews, Jordi Cañas, Karin Karlsbro, Samira Rafaela, Catharina Rinzema, Marie-Pierre Vedrenne

S&D

Paolo De Castro, Bernd Lange, Claudiu Manda, Margarida Marques, Javier Moreno Sánchez, Inma Rodríguez-Piñero, Joachim Schuster, Mihai Tudose, Kathleen Van Brempt

 

2

-

The Left

Emmanuel Maurel, Helmut Scholz

 

3

0

Verts/ALE

Saskia Bricmont, Markéta Gregorová, Manuela Ripa

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 


INFORMATION ON ADOPTION IN COMMITTEE RESPONSIBLE

Date adopted

2.6.2022

 

 

 

Result of final vote

+:

–:

0:

55

13

7

Members present for the final vote

Alviina Alametsä, Alexander Alexandrov Yordanov, François Alfonsi, Maria Arena, Petras Auštrevičius, Traian Băsescu, Anna Bonfrisco, Reinhard Bütikofer, Fabio Massimo Castaldo, Susanna Ceccardi, Włodzimierz Cimoszewicz, Katalin Cseh, Anna Fotyga, Michael Gahler, Giorgos Georgiou, Sunčana Glavak, Raphaël Glucksmann, Klemen Grošelj, Bernard Guetta, Márton Gyöngyösi, Sandra Kalniete, Karol Karski, Peter Kofod, Dietmar Köster, Andrius Kubilius, Ilhan Kyuchyuk, Jean-Lin Lacapelle, David Lega, Miriam Lexmann, Nathalie Loiseau, Antonio López-Istúriz White, Claudiu Manda, Lukas Mandl, Thierry Mariani, Pedro Marques, David McAllister, Vangelis Meimarakis, Sven Mikser, Francisco José Millán Mon, Gheorghe-Vlad Nistor, Urmas Paet, Demetris Papadakis, Kostas Papadakis, Tonino Picula, Manu Pineda, Giuliano Pisapia, Thijs Reuten, Nacho Sánchez Amor, Isabel Santos, Jacek Saryusz-Wolski, Andreas Schieder, Radosław Sikorski, Jordi Solé, Sergei Stanishev, Tineke Strik, Hermann Tertsch, Dragoş Tudorache, Hilde Vautmans, Harald Vilimsky, Idoia Villanueva Ruiz, Viola Von Cramon-Taubadel, Thomas Waitz, Witold Jan Waszczykowski, Charlie Weimers, Isabel Wiseler-Lima, Bernhard Zimniok, Željana Zovko

Substitutes present for the final vote

Vladimír Bilčík, Marc Botenga, Corina Crețu, Assita Kanko, Andrey Kovatchev, Georgios Kyrtsos, Marisa Matias, María Soraya Rodríguez Ramos


 

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

55

+

NI

Fabio Massimo Castaldo, Márton Gyöngyösi

PPE

Alexander Alexandrov Yordanov, Traian Băsescu, Vladimír Bilčík, Michael Gahler, Sunčana Glavak, Sandra Kalniete, Andrey Kovatchev, Andrius Kubilius, David Lega, Miriam Lexmann, Antonio López-Istúriz White, David McAllister, Lukas Mandl, Vangelis Meimarakis, Francisco José Millán Mon, Gheorghe-Vlad Nistor, Radosław Sikorski, Isabel Wiseler-Lima, Željana Zovko

Renew

Petras Auštrevičius, Katalin Cseh, Klemen Grošelj, Bernard Guetta, Georgios Kyrtsos, Ilhan Kyuchyuk, Nathalie Loiseau, Urmas Paet, María Soraya Rodríguez Ramos, Dragoş Tudorache, Hilde Vautmans

S&D

Maria Arena, Włodzimierz Cimoszewicz, Corina Crețu, Raphaël Glucksmann, Dietmar Köster, Claudiu Manda, Pedro Marques, Sven Mikser, Demetris Papadakis, Tonino Picula, Giuliano Pisapia, Thijs Reuten, Nacho Sánchez Amor, Isabel Santos, Andreas Schieder, Sergei Stanishev

Verts/ALE

Alviina Alametsä, François Alfonsi, Reinhard Bütikofer, Jordi Solé, Tineke Strik, Viola Von Cramon-Taubadel, Thomas Waitz

 

13

-

ECR

Anna Fotyga, Assita Kanko, Karol Karski, Jacek Saryusz-Wolski, Hermann Tertsch, Witold Jan Waszczykowski, Charlie Weimers

ID

Peter Kofod, Jean-Lin Lacapelle, Thierry Mariani, Harald Vilimsky, Bernhard Zimniok

NI

Kostas Papadakis

 

7

0

ID

Anna Bonfrisco, Susanna Ceccardi

The Left

Marc Botenga, Giorgos Georgiou, Marisa Matias, Manu Pineda, Idoia Villanueva Ruiz

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

Utolsó frissítés: 2022. június 24.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat