Jelentés - A9-0215/2022Jelentés
A9-0215/2022
Európai Parlament

JELENTÉS a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúrára való törekvés: a további teendők

19.7.2022 - (2021/2189(INI))

Halászati Bizottság
Előadó: Clara Aguilera
PR_INI


Eljárás : 2021/2189(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A9-0215/2022
Előterjesztett szövegek :
A9-0215/2022
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

TARTALOMJEGYZÉK

Oldal

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

INDOKOLÁS

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

 



 

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúrára való törekvés: a további teendők

(2021/2189(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a „Stratégiai iránymutatások a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúra érdekében a 2021 és 2030 közötti időszakra” című, 2021. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2021)0236),

– tekintettel az ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési tervről szóló, 2021. március 25-i bizottsági közleményre (COM(2021)0141),

– tekintettel „A termelőtől a fogyasztóig stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0381) és az erről szóló, 2021. október 20-i európai parlamenti állásfoglalásra[1],

– tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380) és az erről szóló, 2021. június 9-i európai parlamenti állásfoglalásra[2],

– tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640), valamint a Parlament arról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására[3],

– tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],

– tekintettel az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap létrehozásáról és az (EU) 2017/1004 rendelet módosításáról szóló, 2021. július 7-i (EU) 2021/1139 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5],

– tekintettel a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról szóló, 2014. július 23-i 2014/89/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[6],

– tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[7] (a madárvédelmi irányelv),

– tekintettel az állatok leölésük során való védelméről szóló, 2009. szeptember 24-i 1099/2009/EK tanácsi rendeletre[8],

– tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló, 2004. december 22-i 2005/1/EK tanácsi rendeletre[9],

– tekintettel a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló, 1998. július 20-i 98/58/EK tanácsi irányelvre[10],

– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokról szóló, 2021. szeptember 22-i véleményére,

– tekintettel a Régiók Bizottságának a fenntartható kék gazdaságról és akvakultúráról szóló, 2021. december 1-3-i véleménytervezetére,

– tekintettel a Régiók Bizottságának az európai akvakultúra jövőjéről szóló, 2015. december 17-i véleményére,

– tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságának a Földközi-tenger és a Fekete-tenger fenntartható halászatára és akvakultúrájára vonatkozó 2030-ig szóló stratégiájára,

– tekintettel az uniós akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló nyitott koordinációs módszer időközi értékelésére[11],

– tekintettel a halászati és akvakultúra-termékekkel kapcsolatos uniós fogyasztói szokásokról szóló, 2021. évi 515. sz. tematikus Eurobarométer felmérésre,

– tekintettel a Halászati Bizottság (PECH) által kért, a Covid19-világjárvány uniós halászatra és akvakultúrára gyakorolt hatásairól szóló, 2021. július 7-én közzétett tanulmányra,

– tekintettel „A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kilátások” című, 2018. június 12-i állásfoglalására[12],

– tekintettel a kárókatonák által a halállományra, a halászatra és az akvakultúrára nézve okozott károk mérséklését célzó európai kárókatona-állomány gazdálkodási terv kidolgozásáról szóló, 2008. december 4-i állásfoglalására[13],

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3., 4., 38. és 43. cikkére,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ),

– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

– tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0215/2022),

A. mivel a közös halászati politika kimondja, hogy az akvakultúrának elő kell segítenie a fenntarthatóságon alapuló élelmiszertermelés képességének Unió-szerte történő megőrzését, hogy az uniós polgárok számára hosszú távon garantálni lehessen az élelmezésbiztonságot – az élelmiszerellátást is beleértve –, és ki lehessen elégíteni a világ növekvő élelmiszer-igényét a halak és a tenger gyümölcsei iránt; mivel a közös halászati politikának teljes mértékben figyelembe kell vennie az állat-egészségügyi, állatjóléti, élelmiszer- és takarmánybiztonsági szempontokat; mivel alapvető fontosságú az adminisztratív terhek csökkentése és az uniós jog hatékonyabb végrehajtása, amely jobban megfelel az érdekelt felek igényeinek;

B. mivel a kagylóhalászati és akvakultúra-ágazat gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fontos és értékes szerepet játszik az EU-ban, és hozzájárul az EU part menti, belső és legkülső régiói életminőségének javításához;

C. mivel a halászat és az akvakultúra által kínált élelmezésbiztonság és megélhetés kulcsfontosságú számos part menti, folyó menti, szigeti, belvízi és lagúnás régióban;

D. mivel az európai zöld megállapodás, a biodiverzitási stratégia és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia célja, hogy 2050-re Európa szén-dioxid-semleges legyen, az élelmiszerrendszerek pedig Unió-szerte méltányosak, egészségesek és környezetbarátak legyenek; mivel az akvakultúra a nem vízi szárazföldi gazdálkodásnál kisebb éghajlati és környezeti lábnyommal rendelkező, egészséges élelmiszereket biztosíthat;

E. mivel a FAO fenntartható halászatról és akvakultúráról szóló nyilatkozata elismeri, hogy az elmúlt öt évtizedben az akvakultúra volt a leggyorsabban növekvő globális élelmiszer-termelő ágazat, és ez a szektor felelős az egy főre jutó globális halfogyasztás megduplázódásáért 1960 óta, és egyre nagyobb mértékben biztosított élelmet és megélhetést a növekvő népesség számára;

F. mivel egy fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúrára vonatkozó uniós stratégiai iránymutatások, a FAO élelmiszert és fenntartható fejlődést szolgáló akvakultúráról szóló, 2021. szeptemberi sanghaji nyilatkozata, valamint az Állategészségügyi Világszervezet 2021. évi Víziállat-egészségügyi Kódexe állatjóléti célkitűzéseket határoz meg az akvakultúrában a termelők és a fogyasztók támogatása érdekében;

G. mivel a legfrissebb (2018-as) adatok szerint az uniós akvakultúra-termelés a globális termelés mindössze 1,15%-át teszi ki[14];

H. mivel egy akvakultúra-gazdaság létrehozásához vagy bővítéséhez különböző engedélyekre és licencekre van szükség az EU-ban, és ez általában lassú és összetett eljárás, amely néha nem biztosítja a jogbiztonságot és a gazdasági kiszámíthatóságot; mivel ez a helyzet hátráltatja az ágazat fejlődését, visszatartja a vállalati beruházásokat és túlzott költségeket generál az ágazat számára, miközben előmozdítja a harmadik országokból származó behozatalt;

I. mivel a halászat és az akvakultúra világviszonylatban tapasztalható helyzetéről szóló 2020. évi FAO-jelentés szerint globális szinten a nők aránya az akvakultúrában foglalkoztatottak körében nagyobb (19%), mint a halászatban (12%), és hogy összességében a nők döntő szerepet játszanak a hal- és akvakultúra értékláncában, és az általános kereskedelmi gyakorlatokhoz és a kisüzemi tevékenységekhez egyaránt munkaerőt biztosítanak; mivel az akvakultúra-ágazat általánosságban több mint 74 000 embert foglalkoztat közvetlenül az EU-ban, több mint 12 000 vállalatnál[15];

J. mivel az Európában fogyasztott tengeri eredetű élelmiszerek minden negyedik terméke akvakultúrából származik; mivel 2018 és 2019 között a tenyésztett termékek egy főre jutó nyilvánvaló fogyasztása 2%-kal nőtt; mivel ahhoz képest, hogy az EU 2019-ben a halak és a tengeri eredetű élelmiszerek tekintetében 41,2%-ban volt önellátó, az uniós tengeri eredetű élelmiszerek csupán 10%-a származik az uniós akvakultúrából, amely a globális termelés kevesebb mint 2%-át teszi ki;

K. mivel az uniós akvakultúra-termelés közel 70%-a négy tagállamban (Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Görögország) összpontosul, és a termelés túlnyomó többségét kagyló, pisztráng, durbincs, osztriga, farkassügér, ponty és kagyló teszi ki; mivel a termelő országok és a tenyésztett fajok tekintetében még mindig rengeteg lehetőség van a további növekedésre és diverzifikációra;

L. mivel bár 2021-ben az európaiak közel kétharmada legalább havonta egyszer halat vagy akvakultúra-termékeket fogyaszt otthonában, ez 2018-hoz képest csökkenő tendenciát mutat; mivel 2021-ben a fogyasztók megosztottak voltak a tekintetben, hogy a vadon élő vagy a tenyésztett termékeket részesítik-e előnyben: körülbelül egyharmaduk a vadon élő, egyharmaduk a tenyésztett termékeket preferálta, egyharmaduknak pedig mindegy volt;

M. mivel egyes kezdeti becslések az értékesítési volumen 17%-os csökkenésére és a teljes bevétel 18%-os csökkenésére utalnak, ami különösen a kagylóágazatra gyakorol súlyos hatást;

N. mivel az uniós kagylótermelés főként puhatestűekből, különösen kékkagylóból, osztrigából és barázdás szőnyegkagylóból áll, és általában családi vállalkozások által végzett hagyományos, munkaigényes, a helyi környezetbe teljesen beépült akvakultúra-tevékenység;

O. mivel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság 2030-ig tartó időszakra szóló, a földközi-tengeri és fekete-tengeri fenntartható halászatra és akvakultúrára vonatkozó stratégiája meghatározza, hogy az akvakultúra-termelésnek ki kell elégítenie a keresletet, fenntarthatóan kell növekednie, ki kell használnia az innovációt, a digitalizációt és a tudásmegosztást, és növelnie kell a beruházások vonzerejét; mivel a stratégia megállapítja továbbá, hogy az ágazat környezeti lábnyomának nyomon követése és csökkentése, az éghajlatváltozás és a szennyezés kezelése, valamint az állatok egészségének és jólétének biztosítása kulcsfontosságú a fenntarthatóság eléréséhez;

P. mivel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság uniós akvakultúra-ágazatról szóló 2020. évi gazdasági jelentése szerint az uniós akvakultúra-ágazati vállalkozások csaknem 80%-a kevesebb mint 10 alkalmazottat foglalkoztató mikrovállalkozás;

Q. mivel a nyitott koordinációs módszer időközi értékelése arra a következtetésre jutott, hogy a tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük az uniós akvakultúra-ágazat kibővítése érdekében, fokozva annak ellenálló képességét és versenyképességét, biztosítva különösen a területhez és vízhez való hozzáférést, valamint az átlátható és hatékony szabályozási és igazgatási keretet;

R. mivel az ágazatban rejlő lehetőségek ellenére az akvakultúra fejlesztése a legkülső régiókban még mindig jelentős lemaradásban van;

S. mivel a Halászati és Akvakultúra-termékek Piacának Európai Megfigyelőközpontja által 2021. szeptemberben kiadott jelentés szerint az akvakultúrában a halliszt legnagyobb részét Ázsiában használták fel, 2019-ben 34%-ot Kínában, 35%-ot más ázsiai országokban, 9%-ot pedig Európában; mivel 20 millió tonna vadon élő halat fognak be évente nem emberi fogyasztásra való felhasználás céljából; mivel a globális takarmánypiacon egyre nagyobb a verseny a hallisztért az akvakultúra-termelők és az állattenyésztők között; mivel a magasabb takarmányárak miatt nagyobb szükség van az alternatív takarmánytermékek továbbfejlesztésére, valamint a nagy értékű akvakultúra-termékek jövedelmezőségének biztosítása érdekében a takarmányhatékonyságra;

T. mivel a FAO „A globális tengeri halászatot érintő visszadobások harmadik értékelése” című, 2019. február 19-i halászattal és akvakultúrával foglalkozó szakvéleménye szerint a visszadobások összesen 9,1 millió tonnát tesznek ki, ami a 2010 és 2014 közötti átlagos éves fogás 10,8%-ának felel meg;

U. mivel a Halászati és Akvakultúra-termékek Piacának Európai Megfigyelőközpontja által az uniós ökológiai akvakultúráról 2017. májusban kiadott jelentése szerint egyes tagállamokban jelentősen növekszik az ökológiai akvakultúra termelése, míg mások még e termelési módszer kialakulásának korai szakaszában vannak;

V. mivel az akvakultúra különösen érzékeny a folyami tengerfenéken és a part menti területeken a globális felmelegedés miatt egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárási eseményekre, többek között az aszályra, az árvizekre, a viharokra és a hullámokra, amelyek súlyos károkat okoznak az akvakultúra infrastruktúráiban és a tenyésztett fajokban;

W. mivel a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról szóló, 2014. július 23-i 2014/89/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv valamennyi part menti tagállamot felszólítja, hogy „minél előbb, de legkésőbb 2021. március 31-ig” nyújtson be nemzeti tengeri területrendezési terveket a Bizottságnak;

X. mivel a legkülső régiók különösen ki vannak téve az instabil éghajlatnak és a súlyos időjárási jelenségeknek, amelyek veszélyeztethetik az ágazat potenciálját ezekben a régiókban;

Y. mivel a kárókatonák állománya jelentősen megnőtt; mivel ez a növekedés súlyos károkat okoz számos tengeri ágazatnak, beleértve az akvakultúrát is;

Z. mivel a kárókatonák által a halállományra, a halászatra és az akvakultúrára nézve okozott károk mérséklését célzó európai kárókatona-állomány gazdálkodási terv elfogadásáról szóló, 13 évvel ezelőtti állásfoglalásban a Parlament számos lehetséges intézkedést javasolt a kárókatonák jelentette problémák megoldására;

AA. mivel „A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé” című parlamenti állásfoglalás – számos egyéb intézkedés mellett – kiemeli a kárókatonák akvakultúrára gyakorolt növekvő hatása minimalizálásának fontosságát;

AB. mivel az akvakultúra-ágazat és halászat szereplői pénzügyi kompenzációt kaphatnak a kárókatonák halászatra gyakorolt hatásából eredő veszteségekért;

AC. mivel az egész európai akvakultúra-ágazat egésznek kell majd viselnie a növekvő villamosenergia- és gázköltségek terhét, és a többek között a Covid19-világjárvány okozta növekvő termelési költségek és az értékesítési bizonytalanság miatt még rosszabb kilátásokkal kell számolnia;

AD. mivel az EU szomszédságában lévő nagy hal- és halterméktermelők azt tervezik, hogy 2030-ra a 2020-as szinthez képest megduplázzák akvakultúra-termelésüket, ami fokozhatja az uniós termelésre nehezedő nyomást;

AE. mivel nem minden tagállam fordít kellő figyelmet az akvakultúra fejlődésében rejlő lehetőségekre vagy annak lehetséges társadalmi-gazdasági és környezeti hatásaira;

AF. mivel az EU-ban az egy főre jutó éves haltermék-fogyasztás igen széles skálán – körülbelül 6 és 60 kg között – mozog; mivel az akvakultúra-termékek iránti kereslet ezért a belátható jövőben növekedhet az EU-ban;

AG. mivel számos vállalkozás számára belföldön és külföldön egyaránt nehézséget okoz piaci részesedésének megőrzése;

AH. mivel az Eurostat és a FAO legfrissebb adatai szerint 2019-ben az EU-ban fogyasztott halak mintegy 76%-a vadon élő volt, 24%-át pedig tenyésztették;

AI. mivel az összesen 1 382 oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott termékből mindössze 62 termék van bejegyezve az 1.7. osztályba (Friss hal, puhatestűek és rákfélék, valamint ezekből készült termékek); mivel 14 további termék esetében folyamatban vannak a védelmi eljárások; mivel a hagyományos különleges termékek (HKT) nyilvántartása csak négy terméket tartalmaz ebben az osztályban; mivel a sikeres bejegyzések egy része az akvakultúra-termékekre vonatkozott;

AJ. mivel az uniós halászati alapok (az Európai Halászati Alap (EHA), az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA)) pénzügyi támogatást nyújtottak az uniós akvakultúra-ágazatnak;

AK. mivel az akvakultúra-gazdaságokból kiszabadult egyedek genetikai változásokat okozhatnak a vadon élő populációkban;

Az akvakultúra hozzájárulása az európai zöld megállapodáshoz

1. üdvözli a Bizottság „Stratégiai iránymutatások a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúra érdekében a 2021 és 2030 közötti időszakra” című közleményét; úgy véli, hogy ezek az iránymutatások átfogóak, megalapozottak és alkalmasak a fenntartható és versenyképes uniós akvakultúra előmozdítására, hosszú távon az akvakultúra-ágazat fenntarthatóságára és az európai zöld megállapodáshoz való hozzájárulására összpontosítva; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy túlságosan a környezetvédelmi szempontokra összpontosítanak, és hogy nagyobb ambícióra van szükség a fenntartható termelés fellendítéséhez és egy valóban virágzó és versenyképes uniós akvakultúra-ágazat kialakításához; fontosnak tartja, hogy az iránymutatások keretében mennyiségi célokat határozzanak meg az ágazat növekedésére vonatkozóan, ahogyan a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a zöld megállapodás egyéb stratégiái is környezetvédelmi célokat tűznek ki; sürgeti a tagállamokat és az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testületet, hogy hajtsák végre az iránymutatásokban ajánlott intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen kövesse nyomon ezen ajánlások betartását, és folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet;

2. a célkitűzések elérése érdekében hangsúlyozza az iránymutatások tagállamok általi megfelelő és összehangolt végrehajtásának fontosságát; rámutat a végrehajtás tagállamok közötti támogatásában és koordinálásában a Bizottság által betöltött szerep fontosságára annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak az uniós akvakultúra-ágazati gazdálkodók számára; ösztönzi a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon ezen iránymutatások és az akvakultúrát érintő egyéb jogi aktusok – például az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló rendelet[16] – végrehajtását, és adott esetben terjesszen elő módosításokat e rendelethez és esetleg más jogszabályokhoz is, az ökológiai termelésre vonatkozó uniós célkitűzések, például „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában meghatározott célkitűzések megvalósítása előtti akadályok kezelése érdekében;

3. kiemeli az akvakultúra-ágazat potenciális hozzájárulását az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez, és hangsúlyozza az ágazat hosszú távú fenntarthatóságának és ellenálló képességének biztosítását, különösen a Covid19-válság fényében; úgy véli, hogy egy fenntartható európai élelmiszerrendszerre való átállás során ki kell használni az akvakultúra-ágazatban rejlő kiaknázatlan lehetőségeket, mivel az akvakultúra fontos és még nagyobb szerepet játszhat a körforgásos gazdaságban, és nettó hozzájárulást jelenthet a felesleges tápanyagok kiváló minőségű fehérjékké történő átalakításához;

4. hangsúlyozza, hogy az uniós akvakultúra a termékminőség és az állategészségügy tekintetében magas színvonalat képvisel, de a diverzifikáció, a versenyképesség és a környezeti teljesítmény tekintetében még van hová fejlődni; megjegyzi, hogy a kis környezeti hatással járó akvakultúra-tevékenységek például az alacsony trofikus, multitrofikus és ökológiai akvakultúra), valamint az akvakultúrából származó környezetvédelmi szolgáltatások – továbbfejlesztésük esetén – nagymértékben hozzájárulhatnak az európai zöld megállapodáshoz, a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiához és a fenntartható kék gazdasághoz[17];

5. rámutat arra, hogy az akvakultúra várhatóan hozzájárul az élelmiszer-ellátáshoz és az élelmezésbiztonsághoz azáltal, hogy kiegyensúlyozza a halakkal kapcsolatos hiányt, mivel az EU az összes elfogyasztott akvakultúrás élelmiszer 70%-át importálja, ami évente 21 milliárd eurós kereskedelmi deficitet okoz (2019-ben); úgy véli, hogy az akvakultúra jelentős fejlesztési és növekedési potenciállal rendelkezik, amelyet az ökológiai korlátok betartása mellett fokozni kell annak érdekében, hogy fenntartható és minőségi élelmiszertermékeket tudjon biztosítani, csökkenteni tudja az akvakultúrás élelmiszerek behozatalától való függőségünket, és több munkahelyet és egyéb társadalmi-gazdasági lehetőséget teremtsen, különösen a part menti régiókban, de a vidéki területeken is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak szilárd, megbízható, kiszámítható, egyszerűsített és vállalkozásbarát jogi keretet, és teljes mértékben használják ki az ETHAA rendelkezésre álló finanszírozási forrásait, mivel ez az a finanszírozási eszköz, amely kifejezetten az uniós halászati és akvakultúra-gazdálkodás céljaira szolgál; sürgeti a tagállamokat, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében különítsenek el elegendő finanszírozást az uniós akvakultúra-ágazat innovációjának, fenntarthatóságának és rezilienciájának támogatására;

6. hangsúlyozza, hogy az akvakultúrát társadalmi szükségszerűségként fejlesztették ki, hogy állandó friss vízi élelmiszert biztosítson olyan évszakokban és régiókban, ahol a halászat nem tudta azt biztosítani, így a társadalom számára az egyik legfontosabb szerepet töltve be azzal, hogy  egészséges friss élelmiszereket biztosít elsősorban a helyi vagy regionális piac számára; hangsúlyozza ezért, hogy az akvakultúra európai elterjedése szorosan kapcsolódik a hagyományos kulturális gyakorlatokhoz, amelyek többé-kevésbé a kontinens sajátos részén jellemzőek;

7. rámutat az akvakultúra-termékekre vonatkozó pontos adatok és statisztikák fontosságára, különösen a fogyasztás, az import és az export tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy elérjük az ágazat számára kitűzött célokat és célkitűzéseket; kéri, hogy e tekintetben több adat álljon rendelkezésre és legyen hozzáférhető;

8. megállapítja, hogy az akvakultúra-termékek külkereskedelmi mérlegének a Unióban tapasztalható egyensúlyhiánya nem elfogadható, sem gazdasági szempontból – az ebből következő kereskedelmi hiány miatt –, sem pedig társadalmi szempontból – a munkalehetőségek kihasználatlansága miatt;

9. hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás célkitűzései felé tett előrelépést össze kell hangolni a harmadik országok élelmezésbiztonságának biztosításával;

10. támogatja az új uniós akvakultúra-támogatási mechanizmus innovatív eszközként való kialakítását, amely segíti a Bizottságot, a tagállamokat, a regionális hatóságokat, az ágazatot és más érdekelt feleket a további iránymutatások kidolgozásában és a különböző érintett területekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megszilárdításában; úgy véli, hogy e mechanizmus létrehozásába minden érdekelt felet, köztük a Parlamentet be kell vonni, különösen az Akvakultúraágazati Tanácsadó Testület valamennyi tagját, az EUSZ 11. cikkével összhangban, amely a részvételi demokráciát alapvető demokratikus elvként ismeri el; érdemi párbeszédet szorgalmaz a civil társadalommal;

11. hangsúlyozza, hogy az uniós akvakultúra-ágazat növekedési potenciálját fenntartható módon kell fejleszteni, figyelembe véve a fenntarthatóság mindhárom – gazdasági, társadalmi és környezeti – pillérét; rámutat arra, hogy az új haltenyésztők számára is vonzó és piacorientált ágazatra van szükség, amelynek jogi keretei vonzóak az üzleti befektetések számára, jó munkakörülményeket teremt és tart fenn,valamint védi a környezetet a fenntartható takarmányforrások felhasználásával és a vízi állatok egészségének, az állatok jólétének és biológiai biztonságának a javításával, továbbá a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekkel összhangban az antimikrobiális szerek használatának csökkentésével, a felelős és körültekintő gyakorlatok ösztönzésével, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiával összhangban;

12. úgy véli, hogy az akvakultúra-ágazat következetesen hozzájárulhat a társadalom számára nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz, és a tavi akvakultúra, az alga- és kagylótenyésztés hozzájárulhat az uniós gazdaság dekarbonizációjához és az éghajlatváltozás enyhítéséhez; hangsúlyozza azonban, hogy az alga- és kagylótenyésztés általi szénmegkötés a tenyésztési módszertől és a betakarítás utáni felhasználástól függően korlátozott; támogatja az éghajlatváltozással kapcsolatban javasolt intézkedéseket, de hangsúlyozza, hogy közös módszertanra van szükség az egyes akvakultúra-gazdaságok szénlábnyomának mérésére, és hatásvizsgálatot kér valamennyi javasolt intézkedésre vonatkozóan, beleértve az egyes akvakultúra-ágazatokra gyakorolt hatásukat is; felhívja a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulás céljából adott esetben mozdítsák elő a hatékony, rövid ellátási láncokat;

13. úgy véli, hogy a katasztrófák és a szélsőséges időjárási események halászati és akvakultúra-ágazatra gyakorolt hatásának megelőzése és csökkentése érdekében nagyszabású beruházásokra van szükség kárenyhítési és alkalmazkodási intézkedések révén, a termelékeny és reziliens vízi ökoszisztémák megerősítése, valamint a fogyasztók számára nyújtott előnyök és állatjólét fenntartása érdekében;

14. rámutat arra, hogy a stratégiai iránymutatások végrehajtása során nagyobb figyelmet kell fordítani az akvakultúra-ágazat mikro- és kisvállalkozásaira és sajátos igényeikre;

15. sürgeti a Bizottságot, hogy technikai és pénzügyi források biztosításával támogassa az akvakultúra-ágazat szakképzési tanfolyamainak létrehozását annak érdekében, hogy vonzzák a fiatalokat, és lehetővé tegyék a halászok átképzését, ami segít munkahelyeket teremteni a hagyományosan a halászati tevékenységektől jobban függő part menti és szigeti régiókban;

16. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő, ösztönözzék és nyújtsanak megfelelő támogatást a környezetbarát akvakultúra, például a biogazdálkodás a zárt rendszerű akvakultúra, az algák, a külső vázas ehető vízi gerinctelenek, a halastavi haltenyésztés, vagy az integrált multitrofikus és akvapóniás akvakultúra-rendszerek számára;

17. úgy véli, hogy támogatni kell az akvapóniás rendszerek fejlesztését, amelyek akvakultúra-termelést növénytermesztéssel ötvöző zárt szárazföldi termelési rendszerek, amelyben a növénytermesztéshez felhasználják a vízben található szerves anyagot, ezáltal csökkentve a túlzott szervesanyag-tartalom okozta szennyezés hatásait;

18. úgy véli, hogy az édesvízi akvakultúra Európa számos vidéki régiójában nagyon fontos, és nemcsak jó minőségű élelmiszert és foglalkoztatást biztosít, hanem figyelemre méltó ökoszisztéma-szolgáltatásokat is; felhívja a Bizottságot, hogy tegye általánossá az „akvakultúrás élelmiszer” kifejezés használatát, amely átfogóbb és inkluzívabb kifejezés, és nem hagyja ki az édesvízi gazdálkodókat;

19. rámutat arra, hogy különösen az édesvízi akvakultúra esetében a ragadozók és az aszály szintén kihívást jelentenek, ami a tenyésztett halak mennyiségében, méretében és minőségében is tükröződik, és végső soron negatív hatással vannak az ágazat jövedelmezőségére;

20. megismétli, hogy egy olyan élelmiszer-nyomonkövetési rendszerre van szükség az EU-ban, amely hozzájárul az akvakultúra-ágazat fenntarthatóságához, amely megfelel a fogyasztói igényeknek, tájékoztatást nyújtva arról, hogy hol, mikor, hogyan és milyen halakat vagy vízi élelmiszeripari termékeket tenyésztettek, elsősorban az élelmiszerbiztonság javítása érdekében, de azért is, hogy lehetővé tegye az uniós termékek és az EU-n kívülről származó importtermékek teljes láncának ellenőrzését és a csalás elleni küzdelmet; úgy véli, hogy ebbe a rendszerbe az értéklánc valamennyi szereplőjét be kell vonni annak érdekében, hogy a digitális rendszerek, a mesterséges intelligencia és más technológiai innovációk segítségével együttműködhessenek egymással;

21. kiemeli, hogy az európai fogyasztók értéket tulajdonítanak a minőségi megjelöléseknek, beleértve az eredetmegjelöléseket és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket egyaránt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék ezek használatát olyan akvakultúra-termékek esetén, amelyek biztosítják a szükséges minőséget és megfelelnek a minőségről szóló európai rendeletben, például a Mexillón de Galicia OEM-ben meghatározott követelményeknek;

22. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az ellátási láncok fenntarthatóbbá tétele érdekében támogatni kívánja a zöld üzleti modelleket, például a szénmegkötésen alapuló modelleket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy bizonyos akvakultúra-gyakorlatok, mint például a kagyló- vagy az osztrigatenyésztés és a tavi polikultúra az uniós éghajlat-politikai jogszabályokkal összefüggésben sikeres modellként szolgálhatnak a jövőbeli kibocsátási kreditrendszerekhez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a stratégia célkitűzéseinek fényében támogassák az ilyen típusú zöld vállalkozásokat;

23. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halak tartása, szállítása és leölése során bizonyítékokon alapuló szabványokat és beavatkozásokat alkalmazzanak a halak jólétének javítására – beleértve a vízminőségnek a jólét és a környezet szempontjából releváns határértékeken belül tartását –, a betegségek előfordulási gyakoriságának és terjedésének csökkentése, valamint az antibiotikumok használatának további csökkentése érdekében, amelyet mindenképpen tovább kell csökkenteni; kéri, hogy a helyes környezetvédelmi gyakorlatok fenntartása és javítása érdekében fordítsanak különös figyelmet a takarmányozási módszerekre a szervesanyag-szintek ellenőrzése céljából, akár nyílt, akár zárt körfolyamatban történik a takarmányozás; kiemeli, annak fontosságát, hogy az akvakultúra-ágazat a rendelkezésre álló legfrissebb tudományos ismereteknek megfelelően folytassa a gazdálkodási módszerek javítását annak érdekében, hogy az állatjólét hozzájáruljon a jobb környezeti eredményekhez, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességhez és az erőforrás-felhasználás optimalizálásához;

24. megismétli, hogy az állatjólétre vonatkozó különböző ajánlások jellegüknél fogva nem vonatkoznak a halászati és akvakultúra-ágazatra;

25. felhívja a tagállamokat, hogy továbbra is ösztönözzék az algatenyésztés előmozdítását, és segítsék elő az algák élelmiszerként és takarmányként történő felhasználását és fejlesztését, többek között azáltal, hogy lehetővé teszik az engedélyezési eljárások megkönnyítését, az akvakultúrában tenyésztett egyéb fajok elhanyagolása nélkül; kiemeli, hogy az algatenyésztésben kiaknázatlan lehetőségek rejlenek új munkahelyek teremtése, ökoszisztéma-szolgáltatások, valamint környezetbarátabb élelmiszerek és takarmányok nyújtása terén; úgy véli, hogy az algapopulációk jobb kezelése bizonyos mértékig hatékony módja lehet – az algatenyésztés mellett – az eutrofizáció elleni küzdelemnek és vízben lévő nitrogén- és foszfor-, illetve szénfelesleg eltávolításának, ha az algák a vízben maradnak, és a tengerfenéken lerakódnak; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy konkrét kezdeményezést terjeszt elő az uniós algafogyasztás támogatására; rámutat arra, hogy a tengeri moszat populációinak jobb védelme ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújthat, szénelnyelőként működhet és hozzájárulhat a biológiai sokféleség javításához;

26. üdvözli a nők szerepét az akvakultúra-értékláncokban, és ennek megfelelően sürgeti, hogy biztosítsanak számukra tisztességes munkakörülményeket, és tartsák tiszteletben az egyenlő munkáért vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elvét elvét; úgy véli továbbá, hogy növelni kell láthatóságukat és képviseletüket a döntéshozatali struktúrákban és folyamatokban;

Az uniós akvakultúra fő akadályai és a lehetséges megoldások

27. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az akvakultúra fenntartható fejlesztésére vonatkozó nemzeti tervek vegyék figyelembe az ágazat potenciáljának fejlesztése előtt álló fő akadályokat, és ismerjék el, hogy megfelelő területrendezés révén helyet kell biztosítani az akvakultúrának; hangsúlyozza egy átlátható és részvételen alapuló mechanizmus jelentőségét a tengeri területrendezésről szóló 2014/89/EU irányelvvel összhangban annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél – többek között a meglévő és új halászterületek és akvakultúra-gazdaságok, védett tengeri területek, valamint a halászati korlátozás alá eső területek – számára méltányos módon biztosítsanak helyet; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok az irányelvben meghatározott határidő ellenére még nem nyújtották be a Bizottságnak nemzeti tengeri területrendezési terveiket, és sürgeti őket, hogy a lehető leghamarabb nyújtsák be terveiket;

28. támogatja a Bizottság azon célját, hogy promóciós kampányokat kezdeményezzen az uniós akvakultúra-termékek fogyasztásának ösztönzése, az uniós akvakultúra kiemelése és fenntartható fejlődésének további támogatása érdekében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy átfogó és könnyen hozzáférhető fogyasztói tájékoztatásra van szükség, többek között az egészséges étrendekről, a környezeti előnyökről és más fenntarthatósági paraméterekről, például az éghajlati hatásokról;

29. úgy véli, hogy a nyílt vizeken tervezett és létrehozott akvakultúra-termelőhelyek nem eshetnek egybe a halászati övezetekkel, és nem kerülhetnek azokkal konfliktusba; úgy véli továbbá, hogy a halászati ágazatot, valamint annak üzemeltetőit és képviselőit teljes mértékben be kell vonni ebbe a folyamatba;

30. rámutat arra, hogy az uniós akvakultúra-termelés továbbra is erősen koncentrált mind a tagállamok, mind a tenyésztett fajok tekintetében, így nagy lehetőség kínálkozik a diverzifikációra;

31. rámutat, hogy a területi tervezés az egyik legfontosabb eszköz az akvakultúra hosszú távú fejlődéséhez szükséges előfeltételek megteremtéséhez, és a tervekben megfelelő helyszíneket kell biztosítania az akvakultúra számára, figyelembe véve a terület egyéb tevékenységeit;

32. hangsúlyozza, hogy az akvakultúra fejlesztéséhez szilárd, megbízható, világos és adminisztratív szempontból egyszerű jogi keretre van szükség a terület és az engedélyek felhasználásával kapcsolatban, amely bizalmat és biztonságot nyújt az ágazatba történő beruházásokhoz; hangsúlyozza, hogy a területrendezésnek olyan hatékony és rugalmas tervet kell eredményeznie, amely figyelembe veszi a folyamatosan változó tengeri és édesvízi környezetet, amelyen belül az akvakultúra működik, és hogy a túlzottan korlátozó övezeti besorolások elriaszthatják a beruházásokat és a fejlesztést;

33. hangsúlyozza a jogbiztonság és a beruházások kiszámíthatóságának fontosságát az uniós akvakultúra-ágazat fenntartható növekedése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a tagállamok különböző hatóságai által elfogadott valamennyi intézkedésnek hozzá kell járulnia az adminisztratív határidők és eljárások egyszerűsítéséhez annak érdekében, hogy a közigazgatási szervek teljesítsék a követelményeket, időben oldják meg a problémákat, és elkerüljék a szükségtelen késedelmeket a felhatalmazási vagy engedélyezési eljárásokban; elutasítja az engedélyek érvényességi idejének visszamenőleges hatályú csökkentését vagy meghosszabbítását, és felszólítja a tagállamokat, hogy őrizzék meg az engedélyek jogosultjainak bizalmát és védjék meg jogos elvárásait;

34. rámutat arra, hogy az engedélyezés és a tervezés tekintetében a meglévő bürokratikus komplexitás és a késedelmek többletköltségeket okoznak a potenciális befektetők számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a befektetők ösztönzése érdekében biztosítsanak egyértelmű és átlátható engedélyezési eljárásokat;

35. hangsúlyozza, hogy folytatni kell a nyitott koordinációs módszer alkalmazását az akvakultúra-ágazatban hatáskörrel rendelkező nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szervekkel való koordináció érdekében; úgy véli, hogy erre a koordinációra nagy szükség van a nemzeti jogszabályok észszerűsítéséhez és az ágazatban alkalmazandó szabályozási keretre vonatkozó iránymutatáshoz; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé országspecifikus ajánlásokat annak érdekében, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak az uniós akvakultúra fejlesztésére vonatkozóan;

36. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az EU megosztott hatásköreinek jobb összehangolását, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti koordinációt;

37. hangsúlyozza a fenntartható takarmány-összetevők fontosságát az uniós akvakultúra szempontjából; úgy véli, hogy az akvakultúra csak akkor tudja pótolni a halhiányt, ha valamennyi tenyésztett faj a halfehérje nettó növekedését biztosít, azaz az akvakultúra nem vesz el a takarmányszükséglet miatt több vadon élő halat az óceánokból és más víztestekből, mint amennyit megtermel; kiemeli, hogy a halliszt és halolaj előállítására használt halak nagy részét világszerte a fejlődő országok kizárólagos gazdasági övezeteiben fogják ki; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az ökológiailag fenntartható tengeri fehérjék és olajok takarmányként való felhasználását melléktermékek és nyesedékek, egyéb fehérjék és innovatív megoldások, például rovarliszt és mikroalgák formájában, valamint a tengeri fehérjéket és olajokat részben nem tengeri alternatívákkal kell helyettesíteni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be a kutatásba és az innovációba a fenntartható és új fehérjeforrásokra való átállás előmozdítása érdekében, és kéri a Bizottságot, hogy mérje fel, szükség van-e jogszabályi változtatásokra e tekintetben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a fenntartható gyakorlatokat, és növeljék a független tanúsítással rendelkező halliszt és halolaj százalékos arányát a takarmányban, egy hiteles és független környezetvédelmi és társadalmi tanúsítási rendszer által végzett tanúsítás révén, amely a trofikus index alacsony értékelési kritériumait és a FAO magatartási kódexét alkalmazza;

38. elismeri, hogy kizárólag a halászati ágazatból származó visszadobásokkal és melléktermékekkel jelenleg nem lehetséges elegendő mennyiségű hallisztet és halolajat biztosítani az akvakultúra számára, részben a halliszt piacán tapasztalható fokozódó kereslet miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a fenntartható halliszt- és halolaj-termelést, és közösen fokozzák a kutatás és az innováció terén tett erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy fenntartható alternatívák kidolgozása révén megoldják a halliszt piacán jelentkező megnövekedett kereslet problémáját;

39. aggodalmát fejezi ki a nyugat-afrikai partvidéken található, főként kínai vállalatok által irányított halliszt- és halolajgyárak növekvő száma miatt, amelyek fenntarthatatlan termelése egzisztenciális problémákat okoz a regionális és kisüzemi halászat számára, és ezért felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ilyen termelésből származó takarmányt ne használják fel az EU akvakultúra-létesítményeiben;

40. felhívja a Bizottságot, hogy használja a digitális rendszereket és a mesterséges intelligenciát az akvakultúra-termékek nyomonkövethetőségének és fenntarthatóságának javítása érdekében, és terjessze ki a nyomon követhetőséget a felhasznált takarmányra is;

41. felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el a fenntartható uniós akvakultúrával kapcsolatos uniós szintű kommunikációs kampányok fontosságát, valamint a közvetlen irányítás alatt álló forrásokkal biztosított termelés fontosságát, a stratégiai iránymutatások célkitűzéseivel összhangban; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a stratégiai iránymutatások célkitűzéseivel összhangban valamennyi operatív programba foglalják bele a fenntartható uniós akvakultúra egyes alágazataira vonatkozó tájékoztató és kommunikációs kampányok megszervezését;

42. sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós mezőgazdasági promóciós politika keretében mozdítsa elő az akvakultúra-termékek konkrét és egyedi promócióját lehetővé tevő programokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fenntartható akvakultúra-termékek támogatásának jobb pozicionálása érdekében kihasználják a mezőgazdasági promóciós politika jelenlegi felülvizsgálatát, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy olyan ágazatok és gazdasági szereplők támogatására használja fel a mezőgazdasági promóciós politikát, amelyek természetüknél fogva hozzájárulnak a zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez, vagy vezető szerepet töltenek be az átállásban;

43. üdvözli a Halászati és Akvakultúra-termékek Piacának Európai Megfigyelőközpontja (EUMOFA) által végzett munka minőségét; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson további célzott finanszírozást az EUMOFA számára a megfigyelőközpont jelentéseinek az EU valamennyi hivatalos nyelvére történő lefordításához, mivel azok gyakran csak egy vagy legfeljebb öt hivatalos uniós nyelven állnak rendelkezésre; úgy véli, hogy ezek az információk segíteni fogják az akvakultúra-ágazatot abban, hogy naprakész és magas színvonalú információkhoz jusson, és ezáltal javítsa értékesítési teljesítményét;

44. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék a kutatásra és innovációra szánt forrásokat az akvakultúra-ágazatban (tengeri és édesvízi egyaránt), különös tekintettel az olyan új tudásterületekre, mint a mikrobiom tanulmányozása vagy az akvakultúra ökoszisztéma-szolgáltatásainak tudományos nyomon követése; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak vagy növeljék az akvakultúra-ágazatban folytatott kutatás és fejlesztés finanszírozását, és fokozzák a tudományos ismeretek átadását az ágazat és más érdekelt felek számára;

45. felhívja a tagállamokat és közigazgatási szerveiket annak biztosítására, hogy az akvakultúra-termékek esetében szélesebb körben használják ki a mezőgazdasági és élelmiszer-minőségi rendszerekben rejlő lehetőségeket; emlékeztet a regionális vagy nemzeti minőségrendszerek létrehozásának lehetőségére, amelyek segíthetnek a termelőknek abban, hogy növeljék ismertségüket és ezáltal értékesítési teljesítményüket és jövedelmüket;

46. hangsúlyozza, hogy a tudás és az innováció (beleértve a digitális technológia használatát is) kulcsfontosságú az uniós akvakultúra-ágazat egyéb célkitűzéseinek eléréséhez, és hogy a Horizont Európa, az EU kutatási és innovációs keretprogramja jelentős lehetőséget kínál az előrelépésre ezen a területen;

47. sürgeti a Bizottságot, hogy életképességi tanulmányok és visszajelzések révén javítsa és gyűjtse össze a legkülső régiók akvakultúra-ágazatában rejlő potenciállal kapcsolatos információkat, és nyújtson konkrét támogatást azoknak az induló vállalkozásoknak, amelyek ebben az ágazatban kívánnak dolgozni ezekben a régiókban;

48. a leghatározottabban támogatja az új akvakultúra-fajok tenyésztésével kapcsolatos innovációt és előrelépést;

49. tudomásul veszi, hogy az innovatív akvakultúra-ágazat megköveteli a megfelelő készségek fejlesztését is, amely az akvakultúrára vonatkozó speciális tantervek és ismeretek (pl. a halakra vonatkozó speciális állatorvosi tanulmányok és az akvakultúra-ágazat szereplői halegészségügyi képzése), valamint a gazdálkodók egész életen át tartó képzése az akvakultúra-ágazat innovatív megközelítéseiről;

50. felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a munkát annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós akvakultúra számára a harmadik országbeli termelőkkel szemben a nemzetközi kereskedelmi megállapodások felülvizsgálata és a jövőben új megállapodások esetleges aláírása révén az olyan termékek behozatalával kapcsolatban, amelyek nem ugyanolyan piaci hozzáféréssel, környezeti és társadalmi fenntarthatósággal vagy haljóléti normákkal rendelkeznek, mint az EU-ban előállított termékek, többek között a vízi élelmiszerek címkézésének jobb végrehajtására vonatkozó szabályok aktualizálása révén; úgy véli, hogy olyan speciális esetekben, mint a kaviárcímkézés, felül kell vizsgálni a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó jogi keretet; felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálat segítségével elemezze a fenntartható akvakultúra-ágazatoknak az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó uniós mechanizmusba való bevonását annak érdekében, hogy ösztönzőket teremtsen az európai iparágak és az uniós kereskedelmi partnerek számára iparágaik szén-dioxid-mentesítésére olyan intézkedések végrehajtása érdekében, amelyek pozitívan hozzájárulnak az üvegházhatású gázok csökkentéséhez a nulla nettó kibocsátás eléréséhez, és ezáltal támogassa mind az uniós, mind a globális éghajlat-politikákat a klímasemlegesség érdekében, ugyanakkor anélkül, hogy azok diszkriminatívak lennének vagy a nemzetközi kereskedelem rejtett korlátozásának minősülnének;

51. emlékeztet az ágazat lehetőségeire az akvakultúra-termékek kereskedelmének fokozására, különösen azokban az országokban és régiókban, ahol e termékek fogyasztása alacsony;

52. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassa a halak jólétével kapcsolatos tudományos ismereteket, mozdítsa elő a halak jólétével kapcsolatos bevált akvakultúra-gyakorlatokat, és mozdítsa elő a halak jólétével foglalkozó uniós referenciaközpontok létrehozását; hangsúlyozza, hogy a helyes állatjóléti gyakorlatok jelentik a legjobb megelőző lépést a gyógyszerek iránti igény csökkentése, valamint a halak egészségének és jólétének biztosítása érdekében; ösztönzi a technológiák és az innováció további alkalmazását a betegségek célzottabb kezelése érdekében, csökkentve a szükséges gyógyszerek mennyiségét; hangsúlyozza, hogy szükség esetén javítani kell az állatgyógyászati készítmények elérhetőségét az akvakultúra-ágazat számára;53.  javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat a halak és más vízi állatok szükségleteire és a szállítási módszerekre vonatkozó legújabb tudományos ismeretek alapján annak érdekében, hogy azok a szállítás közben a lehető legkevésbé szenvedjenek; hangsúlyozza, hogy az új rendelkezéseknek részletes ellenőrző listát kell tartalmazniuk a szállítás előtti tervezésre és előkészületekre, a vízminőségi paraméterekre vonatkozó fajspecifikus rendelkezésekre, a sűrűségre, a be- és kirakodás során történő kezelésre, valamint az állatok jólétének szállítás utáni ellenőrzésére vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kiadott iránymutatásokat a legfrissebb tudományos ismeretek alapján frissítsék, és azok összhangban legyenek az 1/2005/EK rendelettel, továbbá külön rendelkezéseket szorgalmaz a halak üzleti célú szállítása vonatkozásában; hangsúlyozza továbbá, hogy speciális képzést és képesítést kell előírni a halszállítással kapcsolatban;

54. támogatja a Kopernikusz és az európai tengeri megfigyelési és adathálózat kapacitásának növelését az akvakultúra-létesítményeket különösen érzékenyen érintő szélsőséges szárazföldi és tengeri időjárási események hatásainak jobb megfigyelése, modellezése és előrejelzése érdekében;

55. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az illetékes hatóságok és a mezőgazdasági termelők egyaránt megfelelő képzésben részesüljenek arról, hogy miként lehet korlátozni az akvakultúra-gyakorlatok környezeti hatását, és hogyan lehet biztosítani a magas szintű állatjóléti és egészségügyi normák tiszteletben tartását;

56. felhívja a Bizottságot, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények, valamint a tagállamokban már kipróbált tapasztalatok és gyakorlatok alapján készítsen javaslatot egy nagy kárókatona-gazdálkodási tervre, amely megfelelően és véglegesen kezelni tudja az akvakultúra-ágazat előtt évek óta fennálló problémát; sürgeti, hogy a tervet úgy alakítsák ki, hogy hatékonyan mérsékeljék és ellenőrizzék a kárókatonák akvakultúra-gazdaságokra gyakorolt hatását, a termelésre és a biológiai sokféleségre gyakorolt gazdasági, környezeti és társadalmi hatásuk csökkentése érdekében; kiemeli, hogy a tervnek tartalmaznia kell a támogatható intézkedések listáját az egymás mellett éléssel kapcsolatos megelőző megoldásokról, valamint a veszteségek és az uniós vagy nemzeti forrásokból finanszírozott intézkedések megfelelő kompenzációjáról;  kitart amellett, hogy a megelőző intézkedések felkutatására és tesztelésére irányuló, személyre szabott kutatások pénzügyi támogatása kulcsfontosságú, ahogyan a megfelelő nyomon követés lehetővé tétele is, beleértve a meghozott intézkedések hatásainak rögzítését és elemzését; felhívja a tagállamokat, hogy ezeket az intézkedéseket helyi szinten, eseti alapon hajtsák végre, és minden évben tegyenek jelentést a Bizottságnak a terv végrehajtásáról, beleértve a választott intézkedések hatékonyságát is; felhívja a Bizottságot, hogy ötévente értékelje az EU nagy kárókatona-gazdálkodási tervét, és tegyen jelentést a Parlamentnek; sürgeti a Bizottságot, hogy azonnali intézkedésként készítsen iránymutatásokat tartalmazó dokumentumot a madárvédelmi irányelv 9. cikkében előírt eltérések alkalmazásának módjáról, és mérje fel, hogy szükség van-e a jelenlegi jogszabályok módosítására, amennyiben a megelőző intézkedések elégtelennek bizonyulnak, és a pénzügyi és társadalmi hatások a legjobb tudományos szakvélemények szerint nem teszik lehetővé az együttélési megoldásokat;

57. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék az engedélyezési eljárásokat, és tegyenek további erőfeszítéseket és biztosítsák az ahhoz szükséges további segítséget, hogy az ETHAA felhasználói hozzájuthassanak a finanszírozáshoz;

Ökológiai akvakultúra

58. üdvözli az ökológiai termelés fejlesztésére vonatkozó cselekvési tervről szóló bizottsági közleményt és az annak mellékletében található 23 intézkedést; rámutat, hogy az ökológiai akvakultúrának kulcsszerepet kell játszania az akvakultúra-ágazat tervezett növekedésében, tekintettel arra, hogy a fenntartható európai élelmiszerrendszerre való átállással összhangban bőséges kiaknázatlan fejlődési potenciálja van, és amelyet az ETHAA-n keresztül kell támogatni;

59. egyetért azzal, hogy az ökológiai akvakultúrában lehetőségek rejlenek, de hangsúlyozza az ökológiai akvakultúra-termelés tagállamok közötti különbségeit;

60. egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy 2030-ig jelentősen növelni kell az ökológiai akvakultúrát anélkül, hogy konkrét százalékos arányt határoznának meg ebben a tervben, mivel ez egy viszonylag új ágazat, növekedését pedig nem könnyű megjósolni; arra ösztönzi azonban a tagállamokat, hogy – adott esetben – a helyi és regionális sajátosságokra és a piaci fejleményekre vonatkozó ismereteik figyelembevételével határozzanak meg célokat; rámutat, hogy bár az EU ökológiai akvakultúrája az elmúlt években egyes fajok (többek között Írországban a lazac, Dániában és Írországban a kagyló) tenyésztésének növekedését tapasztalta, az uniós ökológiai akvakultúra iránti kereslet bizonytalan, továbbá egyes területeken az ökológiai akvakultúra gazdasági teljesítménye még mindig nem kielégítő;

61. úgy véli, hogy a fenntartható akvakultúra általában, és különösen az ökológiai akvakultúra kulcsszerepet fog játszani az EU azon törekvésének teljesítésében, hogy 2050-re karbonsemlegessé váljon azáltal, hogy csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását és hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, miközben további előnyöket biztosít a környezet és a biológiai sokféleség számára;

62. rámutat, hogy általában a fenntartható akvakultúra, és különösen az ökológiai akvakultúra segíthet kielégíteni a környezet tiszteletben tartásával és a halak jólétét biztosító módon előállított, diverzifikált, jó minőségű élelmiszerek iránti fogyasztói igényeket, megszüntetve ezáltal a halászati termékek kereslete és kínálata közötti szakadékot az EU-ban, és enyhítve a vadon élő állományokra nehezedő nyomást;

63. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az akvakultúra fenntartható fejlesztésére vonatkozó nemzeti tervek keretében elemezzék az ökológiai akvakultúra fejlődésének fő akadályait, és javasoljanak megfelelő intézkedéseket; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy előzetes hatásvizsgálat alapján vegyék fel az ökológiai akvakultúra növelését az akvakultúrára vonatkozó felülvizsgált többéves nemzeti stratégiai terveik célkitűzései közé; úgy véli, hogy az ETHAA-t a fenntartható akvakultúra-gyakorlatok – köztük az ökológiai termelés – előmozdítására és az átállási időszak alatti támogatásra kellene felhasználni, ami egyenlő versenyfeltételeket teremtene a többi ökológiai termelővel szemben;

64. hangsúlyozza az alternatív tápanyagforrásokkal, kezelésekkel, tenyésztéssel és állatjóléttel kapcsolatos kutatás és innováció fokozott támogatásának szükségességét az akvakultúrában; úgy véli, hogy elő kell mozdítani az adaptált polikultúrás és multitrofikus akvakultúra-rendszerekbe történő beruházásokat, valamint elő kell mozdítani az ökológiai termelésből származó ivadékok keltetését és az ivadéknevelő tevékenységet; üdvözli az ökológiai akvakultúrával kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét és az innovációt szolgáló nyílt koordinációs módszert;

65. kiemeli, hogy az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló rendelet elfogadása óta fejlődött az innováció, beleértve az akvakultúra különböző típusait is; e tekintetben rámutat arra, hogy egyes – például a szaporodásra vonatkozó – rendelkezések nincsenek felkészülve a kifejlesztett új, innovatív és fenntartható akvakultúra-módszerekre; sürgeti a Bizottságot, hogy ennek megfelelően értékelje ezt a rendeletet, és terjessze elő a szükséges módosításokat;

66. felhívja a Bizottságot, hogy elemezze, hogyan értelmezik, hajtják végre és ellenőrzik az ökológiai akvakultúrára vonatkozó szabályokat az egyes tagállamokban; sürgeti a Bizottságot, hogy az elemzés következtetései alapján tegyen közzé iránymutatásokat a tagállamok, a tanúsító szervek és a haltenyésztők számára, amelyek célja az ökológiai termelésről szóló rendelet végrehajtása terén tapasztalható heterogenitás csökkentése;

67. sürgeti a Bizottságot, hogy fontolja meg a nem ökológiai akvakultúrából származó nyesedékből előállított halliszt és halolaj, illetve a fenntartható uniós halászati termékekből származó, emberi fogyasztásra kifogott halak napi adagja 30%-a felhasználásának újbóli engedélyezését egy ötéves átmeneti időszakra az ökológiai akvakultúra-ágazat valamennyi újonnan érkezője számára, tekintettel annak a körforgásos gazdaságra gyakorolt pozitív hatására, valamint az ökológiai takarmány alacsony elérhetősége és magas árai miatt szükséges támogatási intézkedésként; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra azon (természetes módon Európában nem szaporodó) fajok használatát is, amelyek esetében a szaporodást hipofízis kivonat felhasználásával idézik elő, valamint olyan fajokét, amelyeket a tenyésztési környezet más trofikus niche-einek felhasználására vetnek be a polikultúrás gyakorlatokban, hozzájárulva ezáltal a szénmegkötéshez, az eutrofizáció mérsékléséhez, a tavak általános produktivitásának növeléséhez és a haltenyésztés tápanyagterhelésének csökkentéséhez;

68. hangsúlyozza, hogy Unió-szerte, valamint az importált biotermékek tekintetében egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni az uniós ökológiai mezőgazdasági termelők számára azáltal, hogy azonos szabályokat és támogatást biztosítanak, illetve harmonizálják a betegségek kezelését az ökológiai akvakultúrában és az ökológiai állattenyésztésben;

69. emlékeztet arra, hogy a Parlament „A fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat felé: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások” című állásfoglalása az uniós akvakultúrában rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében 92 intézkedést javasol az alábbiakon keresztül: az adminisztratív eljárások egyszerűsítése, méltányosság biztosítása más ágazatokkal való kölcsönhatás során, az uniós akvakultúra-ágazat versenyképességének növelése az EU határain belül és kívül, a fogyasztók tájékoztatásának javítása, az állatjólét és az állatgyógyászati termékek rendelkezésre állásának biztosítása, hatékonyabb promóciós kampányok és jobb kommunikáció, a kutatás és az innováció támogatása, a képzés és a foglalkoztatás ösztönzése, az akvakultúra-ágazat fenntarthatóságának javítása az EU-ban, megfelelő finanszírozás az Európai Tengerügyi és Halászati Alapon (ETHA) és egyéb strukturális alapokon keresztül, valamint a halászattal való harmonikus szimbiózis elérése; sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a tagállamokkal ezen intézkedések végrehajtása érdekében;

70. rámutat arra, hogy a halászat és az akvakultúra közötti konfliktusnak a jelenlegi helyzetben nincs értelme, amikor a tengeri termékek iránti kereslet növekszik, miközben a vadon élő halpopulációkra nehezedő nyomás fokozatosan csökken az Unióban, és hangsúlyozza, hogy e két tevékenység kiegészíti egymást;

71. hangsúlyozza, hogy az egyrészről az akvakultúra, másrészről a konzerv- és feldolgozó ágazat közötti együttműködés jelentős hozzáadott értéket teremthet az akvakultúra-termékek számára, ha az együttműködés szinergiában valósul meg, és mindkét tevékenységet előmozdítja;

°

° °

72. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a közös halászati politika tanácsadó testületeinek.

 



 

INDOKOLÁS

A FAO által kiadott, „A világ akvakultúrájanak helyzete, 2020” című tanulmány szerint 2018-ban a globális akvakultúra-termelés – beleértve a vízinövényeket is – 114,5 millió tonnát tett ki, amelynek becsült értéke 263 milliárd USD volt. A termelés tenyésztett víziállatokból, vízi növényekből és nem élelmiszer jellegű termékekből állt. Az ázsiai-csendes-óceáni térség továbbra is a legnagyobb termelő, és a 15 legnagyobb termelő ország közül csak négy (Brazília, Chile, Egyiptom és Norvégia) van a régión kívül. Világviszonylatban az akvakultúra jelenleg az emberi fogyasztásra szánt halak több mint 50%-át adja. A globális élelmiszer-ellátás és a hal- és haltermékek egy főre jutó fogyasztása továbbra is gyorsabban növekszik, mint az emberi népesség növekedése.

2018-ban az uniós akvakultúra-termelés 1,32 millió tonnát tett ki, amelynek összértéke 4,80 milliárd EUR volt. Ez 2017-hez képest 4%-os, azaz 50,330 tonnás volumencsökkenést és 5%-os, azaz 348 millió EUR értékű csökkenést jelentett, ami az előző négy év emelkedő tendenciájának megfordulása. A 10 évvel korábbihoz képest a termelés 3%-kal nőtt, ami kevesebb mint 40 000 tonnás növekedést jelent, míg az érték reálértéken figyelemreméltó 36%-kal nőtt, ami közel 1,30 milliárd eurós növekedést jelent.

Az uniós akvakultúra értéknövekedése a 2009–2018-as évtizedben a nagy értékű fajok – például a lazac, a farkassügér és a kékúszójú tonhal – megnövekedett termelése, valamint egyes jelentős fajok, például a lazac, a farkassügér, a aranydurbincs, az osztriga és a kagyló jelentős áremelkedése miatt következett be, az EUMOFA „Az uniós halpiac, 2020” című jelentése szerint. Az áremelkedések kapcsolódhattak a kereslet növekedéséhez, más tényezők mellett, mint például a termékek – többek között az ökológiai termékek – jobb minősége, valamint a kínálat csökkenése egyes fajok, például az osztrigák magas mortalitása miatt. Figyelembe kell venni azt is, hogy az évtized 3%-os volumennövekedése kisebb eltérést jelentett, amelyet az engedélyezési kérdések és a területrendezéssel kapcsolatos összeférhetetlenség okozott. Ez az enyhe volumennövekedés a megnövekedett kereslettel párosulva hozzájárult az árak emelkedéséhez.

Az európai zöld megállapodás az uniós szakpolitikai menetrend központi eleme. Elsődleges célkitűzése, hogy Európa 2050-re fenntartható és klímasemleges legyen, valamint a beruházások és a növekedés motorjaként szolgáljon. A biodiverzitási stratégia és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia hangsúlyozzák, hogy „kulcsfontosságú” a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerre való átállás irányítása, különösen az éghajlatváltozás kezelése, a környezet védelme és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében tett erőfeszítések megerősítése. Az akvakultúra-ágazat gazdálkodó közösségének alapvető szerepet kell játszania e célkitűzések elérésében.

2021. május 12-én a Bizottság kiadta a „Stratégiai iránymutatások a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúra érdekében a 2021 és 2030 közötti időszakra” című közleményét (COM(2021)0236). Ez a dokumentum stratégiai és hosszú távú megközelítést nyújt az uniós akvakultúra fenntartható növekedéséhez, amely különösen fontos a Covid19-válságot követően. A stratégiai iránymutatások alapján az uniós tagállamok az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA) támogatásával felülvizsgálják majd többéves nemzeti stratégiai terveiket.

Az előadó úgy véli, hogy ezek az iránymutatások átfogóak, megalapozottak és alkalmasak a fenntartható és versenyképes uniós akvakultúra előmozdítására, hosszú távon az akvakultúra-ágazat fenntarthatóságára és az európai zöld megállapodáshoz való hozzájárulására összpontosítva. A fenntartható európai élelmiszerrendszerre való átállásnak a körforgásos gazdaság fontos részeként kell magában foglalnia az akvakultúra-ágazatot, amely nettó módon hozzájárul a túlzott tápanyag-tartalom kiváló minőségű fehérjékké történő átalakításához.

A közös halászati politikáról szóló rendeletben meghatározott „nyitott koordinációs módszernek” és az uniós finanszírozásnak köszönhetően elért eredmények ellenére az akvakultúra-ágazat még mindig messze van attól, hogy teljes mértékben kiaknázza növekedési potenciálját és kielégítse a fenntarthatóbb tengeri élelmiszerek iránti növekvő keresletet. Az EU-ban elfogyasztott tengeri eredetű élelmiszerek több mint 70%-a importból származik. Az akvakultúra-termékek összességében (az importot is beleértve) a tengeri eredetű élelmiszerek uniós fogyasztásának 25%-át teszik ki, míg az uniós akvakultúra-termékek az uniós fogyasztásnak csupán 10%-át képezik. Az uniós akvakultúra a globális akvakultúra-termelés kevesebb mint 2%-át teszi ki.

Az ágazat növekedési potenciálját csak kiszámítható, egyszerűsített és vállalkozásbarát jogi keretben lehet fejleszteni, figyelembe véve a fenntarthatóság mindhárom pillérét: gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból, ami az előadó szerint lehetővé teszi a fenntartható és minőségi élelmiszerek biztosítását, csökkentve a vízi eredetű élelmiszerek behozatalától való függőségünket és több munkahelyet teremtve, különösen a part menti régiókban.

Az új uniós akvakultúra-támogatási mechanizmus innovatív eszköz, amely segíti a Bizottságot, a tagállamokat, az ágazatot és más érdekelt feleket a különböző érintett területekkel kapcsolatos további iránymutatások kidolgozásában és a bevált gyakorlatok megszilárdításában. Az előadó úgy véli, hogy az eszköz sikerének kulcsa az, hogy valamennyi érdekelt felet bevonják annak létrehozásába, különös tekintettel az Akvakultúra Tanácsadó Testület (AAC) valamennyi tagjára.

Az előadó úgy véli, hogy az akvakultúra-ágazat következetesen hozzájárulhat a társadalom számára nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz, és különösen az alga- és kagylótenyésztés hozzájárulhat az uniós gazdaság dekarbonizációjához és az éghajlatváltozás enyhítéséhez. Az édesvízi akvakultúra Európa számos vidéki régiójában nagyon fontos. E tekintetben az élelmiszerek nyomon követhetősége, a zöld üzleti modellek és a halak jóléte szintén olyan fontos tényezők, amelyekkel foglalkozni kell.

A többéves nemzeti stratégiai terveknek figyelembe kell venniük az ágazatban rejlő lehetőségek kibontakozása előtt álló fő akadályokat, és fel kell ismerniük, hogy megfelelő területrendezés révén térre van szükség az akvakultúra számára, ami egy olyan hatékony és rugalmas tervhez vezet, amely figyelembe veszi az akvakultúra folyamatosan változó tengeri és édesvízi környezetét, és azt, hogy a túlzottan korlátozó övezetek elriaszthatják a beruházásokat és a fejlesztést. Az előadó szerint az akvakultúra fejlesztése terén hatáskörrel rendelkező nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szervekkel való koordinációra nagy szükség van a nemzeti jogszabályok észszerűsítéséhez és az ágazatra alkalmazandó szabályozási keretre vonatkozó iránymutatás biztosításához.

Az előadó véleménye szerint az európai zöld megállapodáshoz való teljes körű hozzájárulás egyik kulcseleme, hogy az akvakultúra fenntartható takarmány-összetevőkkel rendelkezzen az uniós akvakultúra számára. Az akvakultúrának ökológiailag fenntartható tengeri fehérjéket és olajokat, melléktermékeket és nyesedékeket, szárazföldi állati fehérjéket és innovatív megoldásokat, például rovarlisztet és mikroalgákat, valamint a tengeri fehérjék és olajok nem tengeri alternatívákkal való részleges helyettesítését kell alkalmaznia.

Az előadó véleménye szerint az akvakultúra-ágazat bővítésének sikeréhez az uniós akvakultúra-ágazatra vonatkozó uniós szintű kommunikációs kampányok szervezésére és közvetlen irányítás alatt álló pénzeszközök révén megvalósuló termelésre, valamint a stratégiai iránymutatások célkitűzéseivel összhangban az összes operatív programban szereplő egyéb, az uniós akvakultúra-ágazat egyes ágazataival kapcsolatos tájékoztató és kommunikációs kampányok szervezésére van szükség.

A kárókatonák évek óta gazdasági és társadalmi hatást gyakorolnak az akvakultúrára. Itt az ideje, hogy állandó intézkedéseket hozzunk e probléma kezelésére. Az előadó szerint megoldás lehet a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis) felvétele a madárvédelmi irányelv (2009/147/EK) II. mellékletének A. részébe, amely a nemzeti jogszabályok alapján vadászható fajok jegyzékét tartalmazza.

A Bizottság 2021. március 25-én elfogadta az ökológiai termelés fejlesztésére vonatkozó cselekvési tervről szóló közleményt (COM(2021)0141), amely 23 intézkedést tartalmaz a kereslet ösztönzésére és a fogyasztói bizalom kialakítására, az átállás ösztönzésére és a teljes értéklánc megerősítésére, valamint a mezőgazdaság fenntarthatósághoz való hozzájárulásának javítására.

Az előadó úgy véli, hogy a tagállamok által benyújtandó új cselekvési terveknek (2021–2027) figyelembe kell venniük az ökológiai akvakultúra-ágazat előtt álló kihívásokat. Az ökológiai akvakultúrának kulcsszerepet kell játszania az akvakultúra-ágazat előrelátható növekedésében, tekintettel arra, hogy a fenntartható európai élelmiszerrendszerre való átállással összhangban bőséges kiaknázatlan fejlődési potenciálja van, és amelyet az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapon (ETHAA) keresztül kell támogatni.

Bár az EU ökológiai akvakultúrája az elmúlt években egyes fajok és országok esetében (Írországban a lazac, Dániában és Írországban a kagyló) növekedett, ez az ágazat viszonylag új, és az ökológiai akvakultúra iránti kereslet bizonytalan. Az uniós fogyasztók szerint a vadon élő halak természetesebbek és egészségesebbek, mint az ökológiai akvakultúra-termékek. Végül pedig fontos, hogy az ökológiai akvakultúra gazdasági teljesítménye egyes területeken még mindig nem elegendő.

A kutatás és az innováció fontos pillére annak, hogy tudásalapú megoldásokat kínáljunk az ágazat előtt álló fő akadályokra. Az előadó által javasolt fő területek az alternatív tápanyagforrások, a kezelések, a tenyésztés és az állatjólét az akvakultúrában. Emellett elő kell mozdítani az adaptált polikultúrás és multitrofikus akvakultúra-rendszerekbe történő beruházásokat, valamint elő kell mozdítani az ökológiai termelésből származó ivadékok keltetését és az ivadéknevelő tevékenységet. Ebben az értelemben a Bizottság által javasolt, az ökológiai akvakultúrával kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjére és az innovációra irányuló nyílt koordinációs módszer lenne az a platform, ahol megoldásokat lehetne találni.

Az előadó úgy véli, hogy az ökológiai akvakultúrában részt vevő valamennyi szereplőre (tagállamok, tanúsító szervek és haltenyésztők) vonatkozó iránymutatások közzététele elősegítheti az ökológiai szabályok végrehajtásának harmonizálását az EU-ban. Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében az intézkedéseknek és az ellenőrzéseknek minden tagállamban azonosnak kell lenniük.

Tekintettel az ökológiai takarmány hiányára, az előadó azt javasolja, hogy a nem ökológiai akvakultúrából származó nyesedékből előállított halliszt és halolaj, illetve a fenntartható uniós halászati termékekből származó, emberi fogyasztásra kifogott halak napi adagja 30%-ának felhasználását ötéves átmeneti időszakra engedélyezzék az ökológiai akvakultúra-ágazat valamennyi újonnan érkezője számára, tekintettel annak a körforgásos gazdaságra gyakorolt pozitív hatására, valamint szükséges támogatási intézkedésként.

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

12.7.2022

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Clara Aguilera, Pietro Bartolo, Izaskun Bilbao Barandica, Isabel Carvalhais, Rosanna Conte, Rosa D’Amato, Søren Gade, Anja Hazekamp, Niclas Herbst, Jan Huitema, Ladislav Ilčić, France Jamet, Pierre Karleskind, Predrag Fred Matić, Francisco José Millán Mon, João Pimenta Lopes, Manuel Pizarro, Caroline Roose, Bert-Jan Ruissen, Annie Schreijer-Pierik, Peter van Dalen, Theodoros Zagorakis

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Benoît Biteau, Cláudia Monteiro de Aguiar

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk, (7) bekezdés)

Agnès Evren, Claude Gruffat

 

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

20

+

ECR

Ladislav Ilčić, Bert‑Jan Ruissen

ID

Rosanna Conte, France Jamet

PPE

Agnès Evren, Niclas Herbst, Francisco José Millán Mon, Cláudia Monteiro de Aguiar, Annie Schreijer‑Pierik, Theodoros Zagorakis, Peter van Dalen

RENEW

Izaskun Bilbao Barandica, Søren Gade. Jan Huitema, Pierre Karleskind

S&D

Clara Aguilera, Pietro Bartolo, Isabel Carvalhais, Predrag Fred Matić, Manuel Pizarro

 

5

-

The LEFT

Anja Hazekamp

VERTS/ALE

Benoît Biteau, Rosa D'Amato, Claude Gruffat, Caroline Roose

 

1

0

The LEFT

João Pimenta Lopes

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

 

Utolsó frissítés: 2022. augusztus 31.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat