JELENTÉS a vízhez való hozzáférés mint emberi jog külső dimenziójáról

20.9.2022 - (2021/2187(INI))

Külügyi Bizottság
Előadó: Miguel Urbán Crespo
A vélemény előadója (*):
Stéphane Bijoux, Fejlesztési Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

Eljárás : 2021/2187(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A9-0231/2022

Előterjesztett szövegek :

A9-0231/2022

Viták :

PV 04/10/2022 - 18
CRE 04/10/2022 - 18

Szavazatok :

PV 05/10/2022 - 4.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2022)0346

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
VÉLEMÉNY A FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

PR_INI

TARTALOM

Oldal

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

VÉLEMÉNY A FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a vízhez való hozzáférés mint emberi jog külső dimenziójáról

(2021/2187(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2010. július 28-i 64/292. sz. határozatára, amely a tiszta ivóvízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférést emberi jogként ismeri el,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „A biztonságos ivóvízhez és a higiéniás létesítményekhez való emberi jog” című, 2013. december 18-i 68/157. sz. határozatára,

– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „ A biztonságos ivóvízhez és a higiéniás létesítményekhez való emberi jog” című, 2020. október 6-i 45/8. sz. határozatára,

– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „A tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való emberi jog” című, 2021. október 8-i 48/13. sz. határozatára,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2016. december 21-i 71/222. számú határozatára, amelyben a 2018 és 2028 közötti időszakot a „Víz a fenntartható fejlesztésért” nemzetközi cselekvés évtizedének nyilvánította,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a „Víz a fenntartható fejlődésért” nemzetközi cselekvés évtized (2018–2028) célkitűzései végrehajtásának átfogó félidős felülvizsgálatával foglalkozó ENSZ-konferenciáról (az ENSZ 2023. évi vízügyi konferenciája) szóló, 2020. december 21-i 75/212. számú határozatára,

– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

– tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának általános megjegyzéseire,

– tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW), a gyermek jogairól szóló egyezményre és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre,

– tekintettel a szociális jogok európai pillérére, melyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2017. november 17-én közösen hirdetett ki,

– tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága által kiadott, a vízhez való jogról szóló 15. sz. általános észrevételekre (2002),

– tekintettel az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bennszülött és törzsi népekről szóló, 1989. évi 169. számú egyezményére,

– tekintettel a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló 1992. évi egyezményre (Határvízi Egyezmény), amelyről eredetileg regionális eszközként tárgyaltak, majd 2016-ban lehetővé tették a csatlakozást valamennyi ENSZ-tagállam számára,

– tekintettel a nemzetközi vízfolyások nem hajózási célú hasznosításának jogáról szóló 1997. évi egyezményre (vízfolyásokról szóló egyezmény),

– tekintettel az ENSZ EGB és a WHO Határvízi Egyezményhez kapcsolódó 1999. évi Víz és Egészség Jegyzőkönyvére, amely keretet biztosít a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való emberi jogok gyakorlatba való átültetéséhez,

– tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különösen a biztonságos ivóvízre és a higiéniás létesítményekre vonatkozó 6. célra, valamint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre,

– tekintettel a világ vízkészleteinek fejlesztéséről szóló, „Leaving No One Behind” (Senkit nem hagyunk hátra) című, 2019. március 19-i ENSZ-jelentésre,

– tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete által az élelmezés és a mezőgazdaság helyzetéről 2020-ban és 2021-ben kiadott jelentésekre,

– tekintettel a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi joggal foglalkozó különleges előadó 2021. július 16-i jelentésére a víz áruként való kezelésének és financializálásának a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jogokat érintő kockázatairól és hatásairól, valamint 2020. július 21-i jelentésére az emberi jogokról és a vízellátási és szennyvízkezelési szolgáltatások privatizációjáról,

– tekintettel az ENSZ 2021. évi „Valuing Water” című vízgazdálkodási világjelentésére,

– tekintettel az EU 2019. június 17-i, a biztonságos ivóvízről és a megfelelő higiéniás létesítményekről szóló emberi jogi iránymutatásaira,

– tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre [1] (vízügyi keretirányelv),

– tekintettel a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelvre [2],

– tekintettel a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre [3],

– tekintettel az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 2020. december 16-i (EU) 2020/2184 európai parlamenti és tanácsi irányelvre [4],

– tekintettel a „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk!” európai polgári kezdeményezésről szóló 2014. március 19-i bizottsági közleményre (COM(2014)0177),

– tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre [5],

– tekintettel vízdiplomáciáról szóló 2018. november 19-i, a biztonságos ivóvízről és a megfelelő higiéniás létesítményekről szóló uniós emberi jogi iránymutatásokkal kapcsolatos 2019. június 17-i, valamint a „Vízügyi kérdések az Unió külső tevékenységében” című 2021. november 19-i tanácsi következtetésekre,

– tekintettel a „Right2Water” európai polgári kezdeményezésre, valamint a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló 2015. szeptember 8-i állásfoglalására [6],

– tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2021. június 9-i állásfoglalására [7],

– tekintettel a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2021. március 10-i állásfoglalására [8],

– tekintettel a határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos jelenlegi sikeres módszerekre, például az északi országok víz- és szennyvízközművei közötti, az 1980-as évekre visszanyúló eszmecserékre, a közös északi hidrológiai szövetség (Nordic Association for Hydrology) 1970. évi megalakulására, az északi vízügyi tanácsadók évente megrendezett találkozójára, az északi vízügyi fórumokra és a vízgazdálkodási kérdésekkel kapcsolatos kiterjedt északi együttműködésre,

– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

– tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0231/2022),

A. mivel az ENSZ Közgyűlése 64/292. sz. határozatában elismerte, hogy a biztonságos és tiszta ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog „a teljes értékű élethez és az összes emberi jog teljes körű gyakorlásához nélkülözhetetlen emberi jog”; mivel a víz hiánya összeegyeztethetetlen az élettel, és mivel a két jog kölcsönösen függ egymástól, és alapvető fontosságú a méltóságteljes élethez; mivel a tiszta vízhez való fenntartható és egyetemes hozzáférés nem lehetséges jól működő szennyvízelvezető és -tisztító hálózatok nélkül; mivel a víz és a vízfolyások a társadalom életében betöltött alapvető szerepükből adódóan erőteljes kulturális, spirituális és vallási dimenzióval is rendelkeznek;

B. mivel a szociális jogok európai pillérének az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló 20. alapelve kifejezetten utal a polgárok vízellátáshoz és szennyvízelvezetéshez való jogára;

C. mivel a vízhez való emberi jog megtagadása hatással van az élethez és az egészséghez való jog gyakorlására, ugyanis a szennyezett víz, a nem megfelelő szennyvízkezelés és a rossz higiéniás körülmények összefüggnek a súlyos betegségek terjedésével, és akár halált is okozhatnak; mivel a víz- és szanitációs szolgáltatások a közegészségügy egyik sarokkövét képezik; mivel az öt év alatti gyermekek körében a hasmenéses megbetegedések jelentik a negyedik leggyakoribb halálokot, és a krónikus alultápláltság egyik fő okának tekinthetők; mivel a tiszta vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférés elengedhetetlen a világjárványokkal és más fertőző betegségekkel szembeni globális reziliencia biztosításához, valamint az antimikrobiális rezisztencia jelentette, újonnan felmerülő fenyegetés elleni küzdelemhez;

D. mivel a Covid19-világjárvány a legsérülékenyebb embereket sújtotta a leginkább, és ismét rávilágított az elegendő tiszta víz és a higiéniás létesítmények globális szükségességére; mivel a Covid19 elleni küzdelem szempontjából alapvető jelentőséggel bír, hogy – a kiszolgáltatott vagy marginalizált emberek számára is – elérhető és hozzáférhető legyen a vízellátás, és biztosítottak legyenek a megfelelő higiéniás létesítmények és a higiéniás körülmények;

E. mivel a fejlődő országokban a szennyvíz 80–90%-át közvetlenül a folyókba, a tavakba és a tengerekbe engedik, ami víz útján terjedő betegségeket okoz, és súlyosan károsítja a környezetet is; mivel az elszegényedett emberek millióinak élete függ a vízforrások jó állapotától, nemcsak az ivóvízellátás, hanem a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a halászat révén történő élelmiszertermelés szempontjából is;

F. mivel a vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jog tiszteletben tartásának, védelmének és érvényesítésének hiánya sok esetben akadályozza az oktatáshoz való jogot; mivel vannak olyan gyermekek – számos esetben lánygyermekek –, akiknek mindennap átlagosan hat kilométert kell gyalogolniuk azért, hogy vizet hordjanak haza, ezért nem tudnak iskolába járni; mivel a vízszerzés alternatív költségei magasak és messzemenő hatással járnak, mivel ez a tevékenység jelentősen lerövidíti a más fontos tevékenységekre fordítható időt;

G. mivel sok olyan gyermek van, aki a nem biztonságos ivóvízhez vagy a nem megfelelő higiéniai gyakorlatokhoz kapcsolódó betegségek miatt abbahagyja az iskolába járást; mivel az iskolákban a gyermekek egyharmadának nincs kellő hozzáférése a vízhez és a higiéniás létesítményekhez; mivel az ENSZ fenntartható fejlődési célokról szóló 2021. évi jelentése szerint a világ általános iskoláinak több mint egyötöde nem rendelkezett ivóvíz-hozzáféréssel vagy nemek szerint elkülönített mosdókkal, és több mint egyharmada nem rendelkezett kézmosó helyiségekkel; mivel számos lány akkor is kénytelen elhagyni az iskolát, ha nem fér hozzá a nemének megfelelően kialakított mosdóhoz, és így nem tudja méltó körülmények között kezelni menstruációját;

H. mivel az átalakított mosdók és higiéniás létesítmények hiánya miatt a fogyatékossággal élő gyermekek is nehézségekbe ütköznek az oktatáshoz való hozzáférés terén; mivel az UNESCO jelentése szerint a fogyatékossággal élő gyermekek több mint 90%-a nem jár iskolába, és a fogyatékossággal élő lányok sokkal nagyobb valószínűséggel maradnak ki az iskolából, mint a fogyatékossággal élő fiúk; mivel a tanulás során az ivóvíz nélkülözhetetlen a koncentrációhoz;

I. mivel a vízellátás, a higiéniás létesítmények és a higiéniás körülmények terén a sok nőt és lányt, valamint bizonyos fogyatékossággal élő és idős személyt sújtó hátrányok számos formát ölthetnek, és ezek hatással vannak általános egészségükre, jóllétükre és méltóságukra, reproduktív egészségükre, oktatásukra, táplálkozásukra, biztonságukra, valamint gazdasági és politikai részvételükre; mivel a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő anyák gyakran kiszorulnak a munka világából, hogy amennyiben az iskolákban nincsenek akadálymentesített mosdók, segítsék gyermekeiket a tisztálkodásban, illetve gondoskodjanak otthonoktatásukról;

J. mivel számos déli fejlődő országban hagyományosan a nők és a lányok felelősek a háztartás vízzel való ellátásért, és ezek a feladatok kiszolgáltatottabbá teszik őket a betegségekkel és az erőszakkal szemben; mivel a nők és a lányok az otthoni használatra szánt vízgyűjtés, valamint az otthonukon kívüli higiéniai létesítmények használata során fokozottan ki vannak téve a támadásoknak, a szexuális és nemi alapú erőszaknak, zaklatásnak és a biztonságukat veszélyeztető egyéb veszélyeknek;

K. mivel – amint azt a biztonságos ivóvízről és a megfelelő higiéniás létesítményekről szóló uniós emberi jogi iránymutatások is elismerik – a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jog magába foglalja a rendelkezésre állás, a hozzáférhetőség, az elfogadhatóság, a minőség és a megfizethetőség dimenzióit, valamint az emberi jogokon alapuló megközelítés elveit (a megkülönböztetésmentességet, az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot, a részvételt stb.);

L. mivel az ENSZ hatodik fenntartható fejlődési célja annak biztosítása, hogy 2030-ra a világ teljes népessége egyetemes és egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a biztonságos ivóvízhez és a higiéniás létesítményekhez; mivel az az ENSZ vízzel foglalkozó testületének legutóbbi helyzetjelentése szerint az előrehaladás ellenére a szóban forgó cél megvalósítása továbbra is súlyosan elmarad a tervezettől, és nem kap elég finanszírozást, valamint továbbra is jelentős kihívásokkal kell szembenézni mind a cél megvalósítása, mind pedig az alapvető víz- és szanitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén az országok között és az országokon belül fennálló jelentős egyenlőtlenségek kezelése tekintetében;

M. mivel az ENSZ fenntartható fejlődési célokról szóló 2021. évi jelentése szerint 2020-ban 2 milliárd ember továbbra sem jutott hozzá biztonságosan kezelt ivóvízhez, 3,6 milliárd ember nem fért hozzá biztonságosan kezelt higiéniás létesítményekhez, és 2,3 milliárd ember számára továbbra sem voltak biztosítottak az alapvető higiéniás körülmények, továbbá 129 ország még a közelében sem volt annak, hogy a 2030-ra elérhesse a fenntartható vízkészlet-gazdálkodást; mivel a vízhez való hozzáférés kedvező feltételeket teremt a gazdasági fejlődéshez, és ezek a feltételek lehetővé teszik a kiszolgáltatott emberek számára, hogy pénzügyileg függetlenek legyenek;

N. mivel a biztonságosan kezelt vízhez és a higiéniás létesítményekhez való egyetemes hozzáférés biztosítása 2021 és 2040 között évi 37, illetve 86 milliárd USD nettó haszonnal járna;

O. mivel a víz korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás; mivel az egy főre jutó édesvíz mennyisége az elmúlt két évtizedben drasztikusan csökkent; mivel az egyenlőtlenül megoszló népességnövekedés, a vidéki területek elnéptelenedése, az egyre intenzívebb mezőgazdaság, az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás hatásai, valamint a vízfelhasználás egyes visszaélésszerű és szennyező gyakorlatai számos régióban egyre nagyobb problémát okoznak – és a jövőben még nagyobb problémákat fognak okozni – a vízhez való hozzáférés terén;

P. mivel 2050-ig a világ népességének nettó növekedése nagyrészt a fejlődő országok városaiban fog végbemenni, ami növeli a városok víz- és élelmiszerigényét; mivel az ENSZ 2019. évi vízgazdálkodási világjelentése szerint 2050-re valószínűleg 20–30%-kal több vizet használunk majd, mint ma, és mivel a Világbank szerint a városi vízigény a következő három évtizedben várhatóan 50–70%-kal fog nőni;

Q. mivel 154 fejlődő országból 125 az édesvízi erőforrásokat, valamint a szárazföldi és vizes ökoszisztémákat jelölte meg a legfontosabb területként az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó nemzeti terveiben, összhangban az 13. fenntartható fejlődési céllal;

R. mivel a globális felmelegedés a vízhiány egyik lényeges oka; mivel az aszályok, áradások és heves esőzések egyre gyakoribbá válásával járó jelenlegi éghajlati vészhelyzet elmélyíti a vízelosztásban tapasztalható egyenlőtlenségeket; mivel a természeti katasztrófák mintegy 90%-a a vízhez kapcsolódik, és a természeti katasztrófák okozta halálesetek 70%-áért a víz felelős; mivel a Meteorológiai Világszervezet „Atlas of Mortality and Economic Losses from Weather, Climate and Water Extremes (1970–2019)” című tanulmánya szerint a szóban forgó időszakban a 10 legjelentősebb katasztrófa közül az aszályok, a viharok és az áradások okozták a legnagyobb emberi veszteségeket; mivel az OECD szerint 2050-ben a világ népességének közel 20%-át fenyegeti majd az áradások veszélye;

S. mivel a vízhiány, amelyet az ENSZ úgy határozott meg, mint az a helyzet, amikor a víz iránti kereslet meghaladja a rendelkezésre álló mennyiséget, vagy amikor a víz rossz minősége korlátozza annak használatát, egyes esetekben a kényszerű lakóhelyelhagyás és migráció kiváltó oka lehet; mivel az ENSZ vízügyi jelentései szerint a világ 11 régiójából 5 jelenleg is vízhiánnyal küzd, és ez a világ népességének kétharmadát jelenti; mivel a fenntartható fejlődési célokról szóló 2020. évi jelentés szerint a vízhiány 2030-ig mintegy 700 millió embert kényszeríthet arra, hogy elhagyja otthonát;

T. mivel az erdőirtás, a nagyarányú földszerzés és a természeti erőforrások – többek között szervezett bűnözői csoportok általi – túlzott kiaknázása és kitermelése jelentős hatással van a folyók és tavak vízszintjére, megváltoztatja a vízkörforgást, és hozzájárul a folyók és tavak kiszáradásához, valamint a kiaknázott területek szennyezéséhez;

U. mivel az édesvízi ökoszisztémák – jóllehet a Föld felszínének kevesebb mint 1%-át borítják – az összes faj 10%-ának adnak otthont, és törékeny biológiai sokféleséggel rendelkeznek; mivel a világ édesvízkészletének mintegy 70%-át a mezőgazdaság hasznosítja, a fennmaradó rész pedig az ipari felhasználás (főként az élelmiszer-, a textil- és az energiaipar, a vegyipar, a gyógyszeripar és a bányászat), valamint a háztartási felhasználás (többek között az emberi fogyasztás) között oszlik meg (az előbbi 19, az utóbbi 11%-ot tesz ki);

V. mivel az egészséges ökoszisztémák lehetővé teszik a vízmennyiség növelését és a vízminőség javítását, és egyúttal megerősítik az éghajlatváltozással szembeni rezilienciát is;

W. mivel a mezőgazdaság a világ édesvízkészleteinek legnagyobb fogyasztója; mivel a világ szántóterületeinek egyharmadát az állatállomány takarmányozására használják; mivel a FAO „The State of Food and Agriculture – Overcoming water challenges in agriculture” (Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete – A vízügyi kihívások leküzdése a mezőgazdaságban) című 2020. évi jelentése szerint az élelmiszer-termelékenység és a vidéki jövedelmek jelentős mértékben növelhetők új öntözőrendszerekbe való beruházásokkal vagy a meglévők átalakításával és korszerűsítésével, és ezt jobb vízgazdálkodási gyakorlatokkal, többek között jobb mezőgazdasági gyakorlatokkal kell ötvözni; mivel a nagyarányú földszerzés negatív hatással van a víz rendelkezésre állására és minőségére, megfosztja a helyi közösségeket a vízforrásoktól, és sérti a biztonságos ivóvízhez való emberi jogukat;

X. mivel az energiaágazat világszerte jelenleg a vízkivételek 10%-áért felel, és a becslések szerint 2040-re az energiaágazat vízfogyasztása körülbelül 60%-kal fog nőni;

Y. mivel egyes tisztességtelen és sok esetben illegális nyersanyag-kitermelő iparágak jelentős hatással vannak a felszíni vagy felszín alatti vízkészletekre, valamint hozzájárulnak a gleccserek, az erdők, a vizes élőhelyek és a folyók, továbbá az emberi fogyasztás szempontjából létfontosságú egyéb vízforrások szennyezéséhez és elpusztításához;

Z. mivel a textilipar a világ egyik leginkább vízigényes ágazata, és a ruházatot és a textilt a világ leginkább vízhiányos régióiban állítják elő; mivel ez az iparág a világ második legszennyezőbb ágazatának minősül, és e szennyezés nagy része a víztestekbe kerül; mivel az Európai Bizottság 2022 első negyedévében tervezi a fenntartható uniós textilstratégia elfogadását, amelynek célja, hogy segítse az Uniót a tartósabb, újrafelhasználható, javítható, újrahasznosítható és energiahatékonyabb textiltermékekre törekvő körforgásos gazdaság felé való elmozdulásban;

AA. mivel a növekvő vízigény a készletek túlzott kiaknázásához vezet, és a vízhiány miatt a vízforrások vita tárgyát képezik; mivel az ENSZ szerint a világon mintegy 300 olyan terület van, ahol 2025-re vízzel kapcsolatos konfliktus várható;

AB. mivel a vízkészletek megőrzése támadásoknak van kitéve, és mivel a víz minőségének károsítását számos országban bűncselekménynek minősítették; mivel az elmúlt években egyre több támadás érte a környezetvédőket és a vízvédőket, többek között gyilkosság, emberrablás, kínzás, nemi alapú erőszak, fenyegetés, zaklatás, megfélemlítés, rágalomkampány, kriminalizálás, bírósági zaklatás, kényszerkilakoltatás és a lakhelyelhagyásra kényszerítés áldozataivá váltak, és mivel sürgősen proaktív támogatásra szorulnak, és meg kell védeni életüket és biztonságukat; mivel a gondolatszabadságért járó Szaharov-díj utolsó fordulóba került több jelöltje is támadásoknak van kitéve a víz és a közös javak védelmében betöltött szerepe miatt; mivel a Guapinol folyó vizének védelmezői szabadon bocsátásuk előtt több mint két évig börtönben voltak; mivel Lolita Chávez négy éve száműzetésben van amiatt, hogy a guatemalai Iximulew mozgalomban területet próbált védeni a vízerőmű-vállalatok tevékenységével szemben; mivel Berta Cácerest 2016-ban meggyilkolták a Blanco és a Gualcarque folyók védelme miatt, és mivel a bűncselekmény felbujtóit még nem ítélték el;

AC. mivel a Global Witness szerint a 2015 és 2019 között meggyilkolt föld- és környezetvédők több mint egyharmada őslakos közösségekhez tartozott, amelyek föld- és vízgazdálkodási készségei kulcsfontosságúak az éghajlati válság és a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemben;

AD. mivel a vízhez való hozzáférés megtagadását és a vízinfrastruktúra lerombolását a megszálló erők alapvető taktikaként használták fel a megszállt területek bekebelezésére és az emberek földjeikről való elűzésére;

AE. mivel az Unió víz-keretirányelve elismeri, hogy „a víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell”;

AF. mivel 2020. december 6. óta a vizet a Wall Street határidős piacán jegyzik; mivel Pedro Arrojo, a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi joggal foglalkozó különleges előadó szerint „a víz olyan alapvető közös érték társadalmaink számára, amelyet a piaci logika nem ismer fel, és ezért nem képes megfelelően kezelni, a spekulációnak ennyire kitett pénzügyi térben pedig különösen nem”; mivel több ENSZ-szakértő szerint a spekulatív logika alkalmazása az emberek életéhez és méltóságához nélkülözhetetlen javak kezelése terén sérti a szegénységben élő emberek emberi jogait, súlyosbítja a nemek közötti egyenlőtlenséget és fokozza a marginalizált közösségek sebezhetőségét;

AG. mivel a kormányok kötelesek mindenki számára garantálni a víz és a higiéniás létesítmények alapvető minimális szintjét; mivel a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi joggal foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2021. július 16-i jelentése hangsúlyozza, hogy a vizet közjónak kell tekinteni, és azt az emberi jogokon alapuló megközelítés alapján kell kezelni, garantálva a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való jogot, valamint a vízi ökoszisztémák fenntarthatóságát; mivel a vízellátás és a higiéniás létesítmények biztosítása általános érdekű szolgáltatások, és a vízgazdálkodási ciklusból származó bevételeket az e szolgáltatásokkal, valamint a javításukkal kapcsolatos költségekre kell fordítani, azzal a feltétellel, hogy a közérdek védelemben részesül;

AH. mivel – amint azt a biztonságos ivóvízről és a megfelelő higiéniás létesítményekről szóló uniós emberi jogi iránymutatások is elismerik – az államok kötelesek tiszteletben tartani, védeni és érvényesíteni ezeket a jogokat, és a harmadik feleknek szigorúan tartózkodniuk kell attól, hogy beavatkozzanak a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való jog gyakorlásába;

AI. mivel a szennyvízelvezetés és -tisztítás területén dolgozó munkavállalók számos kockázattal szembesülnek, beleértve a bizonytalan munkakörülményekből eredő egészségügyi kockázatokat is; mivel gyakran informális munkavállalók, akiket nem védenek a munkajogok; mivel a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való jog gyakorlása nem mehet a szennyvízkezelésben dolgozók biztonságának, méltóságának és jóllétének rovására;

1. megerősíti, hogy a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog emberi jog, és hogy a két jog kiegészíti egymást; hangsúlyozza, hogy a tiszta ivóvízhez való hozzáférés elengedhetetlen az egészséges és méltóságteljes élethez, és alapvető fontosságú az emberi méltóság érvényesüléséhez; hangsúlyozza, hogy a vízhez való jog más jogok gyakorlásának alapvető előfeltétele, és amelynek ezért a közérdek és a globális közjavak logikáját kell követnie;

2. hangsúlyozza, hogy a vízellátáshoz és a higiéniás létesítményekhez való megfelelő hozzáférés és a higiéniás körülmények biztosítása, valamint az egészséghez és az élethez való jog kölcsönösen függ egymástól, és a közegészségügy és a humán fejlődés alapvető előfeltételei; a világjárványokra való tekintettel hangsúlyozza a tiszta víz szükségességét, és kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a harmadik országokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket és dolgozzanak ki stratégiákat annak érdekében, hogy minden ember számára megfelelő védelmet lehessen biztosítani;

3. hangsúlyozza, hogy a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog emberi jogként való elismerése alapvető lépés volt a társadalmi és környezeti igazságosság erősítése felé; határozottan kijelenti, hogy az elért haladást javíthatná az ágazatnak tulajdonított nagyobb politikai jelentőség, a vonatkozó szakpolitikák jobb végrehajtása és nyomon követése, a hatékonyabb finanszírozás, az elszámoltathatóság és a nyilvánosság részvétele, különösen ami a társadalom leginkább marginalizálódott csoportjait illeti, legfőképpen a fejlődő országokban; hangsúlyozza, hogy a biztonságos ivóvíz és a megfelelő higiéniás létesítmények biztosítására nyújtott támogatásnak elsőbbséget kell élveznie az uniós források elosztása és a támogatások programozása során;

4. emlékeztet az államok felelősségére az emberi jogok előmozdítása és védelme tekintetében, amely jogok egyetemesek, oszthatatlanok, kölcsönösen függőek és egymással összefüggőek, és amelyeket tisztességes, méltányos és megkülönböztetéstől mentes módon kell előmozdítani és alkalmazni; megismétli ezért, hogy az államoknak egyetemes, megfelelő és megfizethető hozzáférést kell biztosítaniuk az elegendő, jó minőségű és biztonságos ivóvízhez, valamint jobb hozzáférést kell biztosítaniuk a higiéniai célokra használt vízhez; emlékeztet arra, hogy a vízhez való jog azt jelenti, hogy a vízellátási szolgáltatásoknak mindenki számára megfizethetőnek kell lenniük;

5. emlékeztet arra, hogy azok az államok, amelyek ratifikálják valamelyik emberi jogi egyezményt, elkötelezik magukat az e jogok védelmére vonatkozó nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi kötelezettségvállalások védelme, tiszteletben tartása és betartása mellett; e tekintetben úgy véli, hogy a vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog nemzetközi közösség általi elismerése során figyelembe kell venni a védelmi és érvényesíthetőségi mechanizmusokat, ezért felszólítja az Uniót, hogy nemzetközi, regionális és nemzeti szinten mozdítsa elő a védelmi mechanizmusokat annak biztosítása érdekében, hogy a vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog ne opcionális, hanem érvényesíthető jog legyen az államok számára; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy mutassanak példát, és ratifikálják a vonatkozó egyezményeket, például a Víz és Egészség Jegyzőkönyvet és a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló 1992. évi egyezményt;

6. sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy a többoldalú és regionális fórumokon mozdítsák elő a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jogot és annak normatív kidolgozását, többek között oly módon, hogy támogatják az ENSZ biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi joggal foglalkozó különleges előadójának megbízatását; hangsúlyozza az előadó és az elődei munkájának fontosságát, valamint a vízhez és higiéniás létesítményekhez való emberi joggal kapcsolatos egyéb emberi jogi ENSZ-mechanizmusok keretében végzett munka fontosságát;

7. hangsúlyozza az EU biztonságos ivóvízről és a megfelelő higiéniás létesítményekről szóló emberi jogi iránymutatásainak fontosságát, és sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hajtsák végre ezeket az iránymutatásokat harmadik országokban, illetve harmadik országok viszonylatában, valamint a többoldalú fórumokon; hangsúlyozza, hogy az uniós személyzet képzése fontos e tekintetben; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy rendszeresen tegyenek jelentést a Parlamentnek és illetékes (al)bizottságainak arról, hogy hogyan alkalmazták az említett iránymutatásokat, konkrét példákkal alátámasztva tevékenységeiket és ezek hatását;

8. felhívja az EU küldöttségeit és a tagállamok külképviseleteit, hogy – amint azt az uniós iránymutatások is hangsúlyozzák – a partnerországokkal folytatott kétoldalú párbeszéd során, különösen az emberi jogi és ágazati párbeszéd keretében, vessék fel a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítménykehez való jogokkal, valamint az e jogok előmozdításán dolgozó emberi jogi jogvédők és nem kormányzati szervezetek helyzetével kapcsolatos kérdéseket;

9. hangsúlyozza, hogy a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való – az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 48/13. számú, a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való emberi jogról szóló határozatában rögzített – jog elismerése felé tett előrelépés az egyik alapfeltétele annak, hogy mindenki hozzáférhessen a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez; üdvözli e tekintetben a környezeti bűncselekményekkel, köztük az ökocídiummal kapcsolatos nemzetközi szintű normatív fejleményeket;

10. arra ösztönzi a fejlődő országokat, hogy csatlakozzanak az ENSZ két globális vízügyi egyezményéhez, nevezetesen az ENSZ EGB Határvízi Egyezményéhez és az ENSZ nemzetközi vízfolyások nem hajózási célú hasznosításának jogáról szóló egyezményéhez, és törekedjenek teljes körű végrehajtásukra, mivel ezek a határokon átnyúló vízügyi együttműködés révén a vízdiplomácia, a békefenntartás és a konfliktusmegelőzés támogatásának fontos eszközei;

11. fenntartja, hogy a vízhez való jog teljes körű gyakorlása a biológiai sokféleség és az éghajlat megőrzésétől függ, és ezért azt követeli, hogy a vízgazdálkodás elsősorban – a növények, állatok és emberek alapvető szükségleteire vonatkozó – környezeti és társadalmi érdekeket elégítse ki, ideértve munkaerő integrációját, valamint a szegénységben élők jövedelmének növelését és biztonsági körülményeinek javítását;

12. hangsúlyozza, hogy a vízellátás és a higiéniás létesítmények, valamint a vízkészletekkel való gazdálkodás javítása fellendítheti az országok fenntartható gazdasági növekedését, és nagymértékben hozzájárulhat a szegénység csökkentéséhez;

13. hangsúlyozza, hogy a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférés terén olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megelőzik a problémák kialakulását, valamint hogy megbízható és összehasonlítható mutatókra van szükség a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférés terén elért haladás vagy visszalépés mérésére;

14. hangsúlyozza, hogy a hatalmas projekteket és nagyszabású üzleti tevékenységeket előnyben részesítő bizonyos fejlesztési modellek negatívan befolyásolják a víz rendelkezésre állását és minőségét valamennyi országban, és fokozzák a vízért folytatott versenyt, és elmélyítik az ezzel kapcsolatos egyéb konfliktusokat; hangsúlyozza, hogy e tekintetben mennyire fontosak a beruházások a fenntartható ivóvizet biztosító megoldások – így például a vízi ökoszisztémák egészséges állapotának helyreállítása, a szennyvíz újrahasznosítása, a tengerparti területeken a tengervíz sótalanítása, valamint a szennyvízelvezetési rendszerek, az öntözési és mezőgazdasági gyakorlatok javítása – terén;

15. hangsúlyozza, hogy a vízkészletekkel való nem hatékony gazdálkodás és a visszaélésszerű ipari tevékenységek által okozott szennyezés hátrányosan érinti a vízhez és higiéniás létesítményekhez való emberi jogok gyakorlását;

16. felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel az olyan gyakorlatok ellen, amelyek veszélyeztetik a biztonságos és tiszta ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jogot, és az ilyen gyakorlatokat vonja környezeti és emberi jogi hatástanulmányok alá;

17. elismeri a környezetvédelmi jogvédők, különösen a vízhez való jog védelmezői által végzett jelentős munkát, valamint aktív támogatásuknak, illetve életük és biztonságuk védelmének szükségességét, és határozottan elítéli a számos állami és nem állami elkövető, köztük kormányok és multinacionális vállalatok által elkövetett bűntetteket, köztük a gyilkosságokat, emberrablásokat, kínzásokat, szexuális és nemi alapú erőszakot, fenyegetéseket, zaklatást, megfélemlítést, lejárató kampányokat, a tevékenységek büntetni rendelését, igazságügyi zaklatást, kényszerkilakoltatást és lakhelyelhagyásra kényszerítést;

18. felhívja az EU-t, hogy támogassa a környezetvédelmi jogvédők és civil társadalmi szervezetek által végzett rendkívül fontos munkát; sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokban vállalt kötelezettségüknek, és kövessék nyomon és vessék fel a környezetvédelmi emberijog-védők – különösen a Szaharov-díjjal kitüntetettek és az utolsó fordulóba bekerült jelöltek – egyedi eseteit, akiket a víz és a közös javak védelmében betöltött szerepük miatt támadnak;

19. hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi emberijog-védők biztonságát és szabadságát elő kell mozdítani, hogy erőszak és megfélemlítés nélkül működhessenek; elvárja, hogy az uniós küldöttségek prioritásként kezeljék a környezetvédelmi emberijog-védőknek nyújtott támogatásukat, valamint rendszerszinten és határozottan reagáljanak az őket vagy rokonaikat érő fenyegetésekre vagy támadásokra, és tegyenek jelentést a Parlamentnek az ilyen ügyekkel kapcsolatban hozott intézkedésekről; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák a környezetvédelmi emberijog-védőket szolgáló védelmi és megelőzési mechanizmusokat; megismétli az emberijog-védők ideiglenes áthelyezésére vonatkozó, rövid távú tartózkodásra feljogosító vízumok kiadására irányuló, összehangolt, uniós szintű rendszerrel kapcsolatos felhívását, különösen azon jogvédőkre vonatkozóan, akik a környezetvédelmi jogok és az őslakosok jogainak előmozdításáért és védelméért dolgoznak, és akiket különösen jelentős támadások érnek;

20. felhívja az államokat arra, hogy tartsák tiszteletben a társadalmi tiltakozáshoz és a békés gyülekezéshez való jogot, különösen az ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jogok gyakorlását veszélyeztető projektekkel szembeni ellenállás összefüggésében; felhívja ezzel összefüggésben az uniós küldöttségek és a tagállamok nagykövetségeinek tisztviselőit, hogy az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásoknak megfelelően látogassák a fogva tartott vagy házi őrizetben lévő emberijog-védőket, és megfigyelőként vegyenek részt tárgyalásaikon;

21. emlékeztet arra, hogy az őslakos népek fontos szerepet játszanak a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásban és a biológiai sokféleség megőrzésében; kéri, hogy az Unió és tagállamai az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatban és a 169. sz. ILO-egyezményben foglaltakkal összhangban ismerjék el és védjék az őslakos népek földjeikhez és természeti erőforrásaikhoz fűződő, szokásjogon alapuló tulajdonjogát és ellenőrzési jogát, továbbá tartsák be a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvét; kéri, hogy azok a tagállamok, amelyek ezt még nem tették meg, ratifikálják az ILO bennszülött és törzsi népekről szóló 169. számú egyezményét; különös aggodalmát fejezi ki egyes megaprojektek – köztük infrastrukturális projektek, nyersanyag-kitermelő iparági projektek és energiatermelési projektek – által a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való emberi jogokra gyakorolt jelentős hatás miatt, különösen az őslakos népek esetében; ismételten hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani, hogy valódi és átfogó emberi jogi hatásvizsgálatokat végezzenek, hogy az érintett lakossággal és civil társadalmi csoportokkal jóhiszeműen konzultáljanak, és hogy adott esetben az őslakos népek minden megaprojekthez szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezésüket adják; kéri az állami és nem állami szereplőket, hogy kerüljék azokat az intézkedéseket, amelyek veszélyeztetik az őslakos népeknek, az afrikaiak leszármazottainak és vidéki közösségeknek a földhöz, vízhez, ökoszisztémákhoz és a biológiai sokféleséghez fűződő jogait, és kéri az illetékes hatóságokat, hogy jogilag ismerjék el az őslakos népek jogcímeit, bérleti viszonyait, jogait és kötelezettségeit; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nyílt, inkluzív és részvételen alapuló konzultációkat tartsanak a vízgazdálkodással kapcsolatos főbb közpolitikai döntésekről;

22. felhívja a Bizottságot, hogy gondosan ellenőrizze, hogy a különböző fejlesztési együttműködési és külpolitikai eszközök – többek között az Európai Beruházási Bank – révén finanszírozott infrastrukturális és energetikai projektek tiszteletben tartják-e és nem veszélyeztetik-e az emberi jogokat – beleértve a vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jogot – és a fenntartható fejlődési célokat, és nem járulnak-e hozzá az őslakos népek földjeikről és területeikről való elűzéséhez;

23. hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a fenntartható és reziliens vízellátási és higiéniai infrastruktúrára, hogy támogassák a közösségeket a katasztrófakockázat-csökkentési intézkedések végrehajtása során, valamint a vízügyi kockázatok felmérésére szolgáló valamennyi szükséges eszköz és a korai előrejelző rendszerek felhasználása révén; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a Resilient Water Acceleratort;

24. elítéli, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak az ivóvízhez és higiéniás létesítményekhez való emberi jogok gyakorlása terén, és hogy e jogok hiánya nemi alapú megkülönböztetéshez vezet; aggodalommal állapítja meg továbbá, hogy ezek rendkívül rossz hatással vannak a nők jogaira, különösen a nők és lányok menstruációs higiéniával és egészséggel kapcsolatos sajátos szükségletei miatt, ami megnehezíti a nők és lányok számára, hogy biztonságos és egészséges életet éljenek; kiemeli, hogy a vízellátáshoz, valamint a megfelelő higiéniás létesítményekhez és higiéniás körülményekhez (WASH-létesítmények) való megfizethető hozzáférés a közegészségügy és a humán fejlődés alapvető előfeltétele, ideértve a lányok oktatáshoz való jogát is, és kitart amellett, hogy a fejlődő országokban a WASH-ágazatnak kiemelt helyet kell kapnia az uniós fejlesztési politikában;

25. kéri, hogy a nőket és a lányokat védjék meg a fizikai fenyegetéstől és támadásoktól, többek között a szexuális erőszaktól, amikor vizet vételeznek háztartási célokra és az otthonukon kívüli higiéniás létesítményeket vesznek igénybe; kéri, hogy tegyenek intézkedéseket a nők és lányok háztartási célra történő vízvételezésre fordított idejének csökkentése érdekében, hogy enyhítsék a rossz vízellátási és szennyvízkezelési szolgáltatásoknak a lányok oktatáshoz való hozzáférésére gyakorolt negatív hatását;

26. hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak az ENSZ-szel és a nemzetközi közösséggel szoros együttműködésben a külföldi segélyek kedvezményezettjeivel kell együtt dolgozniuk a globális vízszegénység felszámolása érdekében, biztosítva ugyanakkor a megfelelő higiéniás létesítményeket mindenki számára; felszólítja az összes államot, hogy teljesítsék a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény és különösen annak 14. cikke szerinti kötelezettségvállalásaikat, amely előírja, hogy a részes államok biztosítsák a vidéki térségekben élő nők számára a megfelelő életkörülményekhez való jogot többek között a higiéniás létesítmények és a vízellátás tekintetében;

27. felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy alkalmazzanak transzformatív és interszekcionális, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést a vízkészlet-gazdálkodásra és a vízellátási és szennyvízelvezetési programokra, és ennek tegyék részévé a konkrét cselekvési tervekkel és megfelelő finanszírozással kísért szakpolitikákat, összhangban az EU külső finanszírozási eszközeivel és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervvel (GAP III) – a 2021–2025-ös időszakra szóló, az EU külső tevékenységeiben a nemek közötti egyenlőség biztosítását és a nők szerepének megerősítését célzó programmal; kéri, hogy támogassák a nők vezető szerepbe kerülését, valamint a vízzel és a megfelelő higiéniás létesítményekkel kapcsolatos döntések tervezésében, a kapcsolódó döntéshozatalban és végrehajtásban való teljes, hatékony és egyenlő részvételüket;

28. hangsúlyozza, hogy jelenleg a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés a egyik legnagyobb probléma, különösen mivel a víztartó rétegekben található vízforrások közel 60%-a politikai területi határokon át húzódik; emlékeztet arra, hogy a Tanács 2018. évi következtetéseiben elítélte a víz háborús fegyverként való használatát, és úgy ítélte meg, hogy „ebben az összefüggésben a nemzetközi jog megsértésének minősülhet a vízellátási infrastruktúrák megsemmisítése, a víz szennyezése, valamint a vízfolyásoknak a vízhez jutás korlátozása vagy megakadályozása céljából való elterelése”; emlékeztet arra, hogy a szándékos vízmegvonás, amely a polgári lakosság kiirtásához vezet, a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmánya szerint emberiesség elleni bűncselekménynek minősül, és háborús bűncselekménynek is tekinthető, mivel az 1949. évi genfi egyezmények tiltják az ivóvíz-létesítmények és -készletek, valamint az öntözőberendezések elleni támadásokat vagy megsemmisítésüket;

29. komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a megszállt területeken a vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog megsértése azt a célt szolgálja, hogy az embereket elűzzék földjeikről, és aggodalmát fejezi ki a vízkészletekhez, -forrásokhoz és infrastruktúrákhoz való hozzáférés megtagadása miatt; emlékeztet arra, hogy minden népet, köztük a megszállás alatt lévőket is megilleti a természeti javaik feletti fennhatóság szuverén joga; sürgeti a megszálló hatalmakat, hogy tegyenek azonnali intézkedéseket a vízhez való hozzáférés és a víz egyenlő elosztásának biztosítására a megszállt területen élők számára, és – az ENSZ Közgyűlésének 73/255. sz., 2018. december 20-i határozatával összhangban – biztosítsák különösen, hogy a megszállt területeken élők rendelkezhessenek vízkészleteik felett, beleértve a vízgazdálkodást, -kivételt és -elosztást;

30. felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki politikai stratégiát a megoldás elősegítésére e területeken, és ösztönözze a vízhez kapcsolódó konfliktus legfontosabb területein található országokat, hogy írják alá a ENSZ EGB Határvízi Egyezményt;

31. komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a menekülttáborokban nincs megfelelő hozzáférés a vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez; hangsúlyozza, hogy az államok kötelesek szavatolni a menekültek számára a megfelelő higiénés körülményekhez és a vízhez való jogot;

32. hangsúlyozza, hogy jóllehet a víz olykor konfliktusok indikátora lehet, pozitív szerepet is játszhat a béke és az együttműködés előmozdításában; támogatja az EU diplomáciai szerepvállalását a határokon átnyúló vízügyi együttműködés – mint a békét, a biztonságot és a stabilitást segítő eszköz – terén, és hangsúlyozza az integrált vízkészlet-gazdálkodás fontosságát, valamint a humanitárius, fejlesztési és béketeremtési intézkedések közötti nagyobb kiegészítő jelleg szükségességét a sürgős szükségletek kezelése, valamint a kiváltó okok kezelését és a vízzel és a higiéniás körülményekkel kapcsolatos humanitárius válságok kialakulásának megelőzését célzó korábbi beavatkozás érdekében;

33. hangsúlyozza, hogy a vállalatoknak világszerte biztosítaniuk kell, hogy tevékenységük ne sértse a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés emberi jogának gyakorlását, vagy ne éljen vissza e joggal, összhangban az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel és azokkal a nyilatkozatokkal, egyezményekkel és szerződésekkel, amelyekbe az ENSZ belefoglalta ezt a jogot; kéri az országokat, hogy törekedjenek a 6. fenntartható fejlődési cél keretében meghatározott célok elérésére, valamint hozzanak jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy a vállalatok ne akadályozzák a megfelelő vízellátáshoz való egyenlő hozzáférést; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy konstruktívan vegyenek részt az ENSZ transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységének emberi jogi vonatkozásaival foglalkozó kormányközi munkacsoportjának munkájában, azzal a céllal, hogy nemzetközi, kötelező erejű eszközt hozzanak létre az emberi jogok nemzetközi jogában a transznacionális vállalatok és más vállalatok tevékenységeinek szabályozására;

34. felhívja az uniós küldöttségeket és a tagállamok nem uniós országokban működő külképviseleteit, hogy fordítsanak különös figyelmet azokra a vállalatokra – köztük az EU-ban székhellyel rendelkezőkre –, amelyek megtagadhatják vagy alááshatják a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való jog gyakorlását; hangsúlyozza, hogy az ilyen jogsértések áldozatai számára hozzáférést kell biztosítani a hatékony bírósági vagy egyéb megfelelő jogorvoslathoz, valamint panasztételi mechanizmusokhoz.

35. hangsúlyozza, hogy a nem uniós országokban működő európai vállalatoknak ugyanazon jogi kötelezettségeknek kell eleget tenniük a megerősítés és a kellő gondosság kapcsán, amelynek az unióban végzett tevékenységük során is; kiemeli annak fontosságát, hogy a kellő gondosságra vonatkozó kötelező keretrendszereken belül megelőzzék, kezeljék és enyhítsék a vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jogokra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg és tanulmányozzák, hogyan lehetne több információt nyújtani és átláthatóságot biztosítani a fogyasztók számára a termékek vízkészletekre gyakorolt fenntarthatósági hatásáról, többek között a vízlábnyom tekintetében is;

36. kiemeli, hogy – amint azt több ENSZ-szakértő is megállapította – a vizet túl gyakran kezelik pusztán áruként, a társadalmi és kulturális szempontokat figyelmen kívül hagyva, ami sérti az alapvető emberi jogokat, és hozzájárul a környezetkárosodás fokozódásához és a legszegényebbek és a társadalomban leginkább marginalizált helyzetben lévők kiszolgáltatottságának növeléséhez, ami ellentétben áll a fenntartható fejlődési célokkal; emlékeztet arra, hogy a vízellátás és a megfelelő higiéniás létesítmények általános érdekű szolgáltatások, nem pedig árucikkek – nem minősülnek sem luxusnak, sem fogyasztási cikknek, és ezért nem lehet velük ez utóbbiakhoz hasonlóan kereskedni; hangsúlyozza, hogy a víz véges erőforrás, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megelőző intézkedéseket a globális vízhiány ellen, és támogassák a nem uniós országokat a vízhiány elleni küzdelemre irányuló intézkedések kapcsán;

37. felszólítja az államokat, hogy tegyenek jogi intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a víz a határidős piacokon pénzügyi spekuláció tárgya legyen, valamint hogy elsősorban emberi jogokon és a közjóra vonatkozó megfontolásokon alapuló megközelítést alkalmazva mozdítsák elő a víz- és szanitációs szolgáltatásokra vonatkozó irányítási keretet; felhívja az EU-t és a tagállami kormányokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a független vízügyi szabályozó testületeket, amelyek segíthetnek az emberi jogi normák érvényesítésében;

38. emlékeztet arra, hogy amint azt az uniós vízügyi keretirányelv is elismeri, a víz nem csupán árucikk, hanem az emberi élethez és méltósághoz elengedhetetlen közjószág; megjegyzi, hogy a vízszolgáltatások általános érdekű és különleges jellegű szolgáltatások, amelyek ezért elsősorban a közérdek körébe tartoznak; emlékeztet arra, hogy az uniós külső politikák és finanszírozási eszközök, például a kereskedelmi és beruházási megállapodások, a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa), valamint az európai vállalatok tevékenységei keretében fontos az ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jog támogatása az érintett országokban;

39. hangsúlyozza, hogy a víz a közjavak közé tartozik, és garantálni kell a megfelelő, folyamatos és magas színvonalú vízellátást; felszólítja az államokat és a támogatókat, hogy fokozzák a vízellátás és a megfelelő higiéniás létesítmények – mint mindenki számára alapvető közszolgáltatások – biztosításának előmozdítását többek között olyan beruházások révén, amelyek javítják a víz- és szanitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és segítenek fenntartani a meglévő infrastruktúrát, valamint a szolgáltatások nyújtását és igénybevételét; úgy véli, hogy a vízrendszerek kapacitásának és irányításának megerősítésébe, valamint működésükbe és karbantartásukba történő beruházás alapvetően fontos a megbízható és fenntartható víz- és szanitációs szolgáltatások létrehozásához;

40. felhívja az EU-t, hogy támogassa a harmadik országokat abban, hogy biztosítsák a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való egyetemes és megkülönböztetésmentes hozzáférést, valamint a gazdaságilag vagy társadalmilag kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások vízellátásának létfenntartáshoz szükséges minimális szintjét;

41. felhívja az EU-t, hogy ruházzon be a természetes ökoszisztémák (többek között erdők, árterületek, vizes élőhelyek stb.) védelmébe és helyreállításába is, amelyek a víztárolás, a vízkezelés, az erózió elleni védekezés, valamint a mérsékelt és szélsőséges időjárási események során gyakran költséghatékonyabb és fenntarthatóbb vízgazdálkodási megoldásokat kínálnak, mint a hagyományos infrastrukturális korrekciós intézkedések;

42. sürgeti az államokat, hogy alkalmazzák a víz és higiéniás létesítmények biztosításához leginkább alkalmas modellt, és indítsák el azt az átlátható és szilárd folyamatot, amely a vízhez és megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jog tényleges gyakorlásának javulását eredményezi társadalmaikban; felhívja a kormányokat, hogy fokozzák a vízzel kapcsolatos fenntartható infrastruktúrába való közberuházásokat, és védjék a vizet mint alapvető közjószágot;

43. rámutat arra, hogy a vízszolgáltatás, -kezelés és -elvezetés módjának javítása érdekében össze kell egyeztetni a vízhasználatot a természetmegőrzés, a vízszennyezés-csökkentés és a szennyvíz-újrahasznosítás terén kialakulóban lévő technológiák alkalmazásával;

44. felhívja az EU-t, hogy támogassa a fenntartható vízgazdálkodást a vízkészletek több mint 70%-át felhasználó mezőgazdasági ágazatban, a fenntartható öntözési és víztároló rendszerekbe való beruházás, a teljes ellátási lánc mentén az édesvíz mezőgazdasági felhasználásának optimalizálása és csökkentése, az élelmiszer-pazarlás csökkentése és – a vizes élőhelyek helyreállításával – az agroökológia előmozdítása révén, valamint lehetőség szerint a – különösen a felszín alatti vizek tekintetében – vízszennyezés kockázatát hordozó növényvédő szerek és műtrágyák használatának csökkentése révén;

45. emlékeztet arra, hogy a vízhez való hozzáférés az energiafelhasználás szempontjából is kihívást jelent mind a termelés, mind a kivétel tekintetében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a jobb energiagazdálkodási és szennyvíz-újrafelhasználási megoldások előmozdításának fontosságát az édesvízfogyasztás szennyvízkezelésnek köszönhető korlátozása szempontjából;

46. felszólítja a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, hogy küszöböljék ki azokat a feltételrendszereket, amelyek arra kötelezik a kormányokat, hogy a támogatások és kölcsönök odaítélése, illetve a technikai segítség nyújtása ellenében privatizálják a víz- és szanitációs szolgáltatásokat;

47. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő pénzügyi támogatást a vízügyi kapacitásbővítési intézkedésekhez, a meglévő nemzetközi platformokkal és intézményekkel együttműködve; támogatja az ENSZ Fejlesztési Programja által indított Globális Vízügyi Szolidaritási Platformot a helyi önkormányzatok bevonásának érdekében a vízellátással összefüggő problémák megoldásainak keresésébe; üdvözli az ENSZ 2023. évi vízügyi konferenciáját, amely lehetőséget kínál ágazatokon átnyúló megközelítések kidolgozására a vízzel kapcsolatos célok és célkitűzések elérése, valamint a 6. fenntartható fejlődési cél teljesítéséhez szükséges pályára való visszaállásra;

48. felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy ösztönözzék a nem uniós országokat arra, hogy biztosítsák a vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog megsértésének eseteivel foglalkozó érdekelt felek, köztük a civil társadalmi szervezetek, valamint az őslakos és helyi közösségek számára a megfelelő erőforrásokat és a vonatkozó információkhoz való hozzáférést, és adott esetben tegyék lehetővé számukra a vízzel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban való érdemi részvételt annak biztosítása érdekében, hogy elkötelezettek legyenek a vízpolitika megtervezéséhez és végrehajtásához való tájékozott és eredményorientált hozzájárulás mellett; úgy véli, hogy az ivóvízhez való emberi jog érvényesítése során alapvetően fontos az emberi jogi szakértők, a civil társadalmi szervezetek és a közösségek képviselői hálózatainak előmozdítása és megerősítése minden szinten, és ennek érdekében felszólítja a kormányokat, hogy dolgozzanak ki mechanizmusokat az inkluzív vízügyi irányítási rendszer megvalósításához;

49. felhívja az EU-t, hogy segítse a harmadik országokat a szennyvízkezelési ágazatban dolgozó munkavállalók jogainak tiszteletben tartásában, érvényesítésében és előmozdításában, beleértve a méltósághoz, a biztonsághoz és az egészséghez, valamint az önszerveződéshez való jogukat;

50. ismét kiemeli, hogy a szegénységben élő embereket, különösen a nőket és a lányokat, a kisebbségeket és a fizikai és/vagy szellemi fogyatékossággal élő személyeket érinti a legsúlyosabban a biztonságos és tiszta vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való hozzáférés hiánya; hangsúlyozza, hogy a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségek gyakran a rendszerszintű egyenlőtlenségeknek vagy a kirekesztésnek tudhatók be; felhívja a kormányokat, hogy kövessék nyomon a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségeket, és hozzanak határozott intézkedéseket, például ösztönözzék a vízellátási és szennyvízelvezető és -tisztító hálózatokba – többek között az állami rendszerekbe – történő beruházásokat, előmozdítva a hatékonyságot és a vízkészletek mint szűkös erőforrás megőrzését; felhívja továbbá a kormányokat, hogy biztosítsák a megkülönböztetésmentességet a víz- és szanitációs szolgáltatásokhoz mint közjavakhoz való hozzáférés terén, biztosítva ezek mindenki számára történő rendelkezésre állását, különösen azáltal, hogy a rendszerszintű kirekesztés és megkülönböztetés megszüntetése érdekében előnyben részesítik a nők, lányok és kiszolgáltatott csoportok hozzáférését; arra ösztönzi a hatóságokat, hogy vizsgálják felül jogszabályi kereteiket, politikáikat és gyakorlataikat a víz vonatkozásában, az emberi jogi elvek és normák mentén, elősegítve a haladás útjában álló akadályok leküzdésére irányuló intézkedéseket;

51. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

VÉLEMÉNY A FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (3.3.2022)

a Külügyi Bizottság részére

a vízhez való hozzáférés mint emberi jog külső dimenziójáról

(2021/2187(INI))

A vélemény előadója (*): Stéphane Bijoux

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 57. cikke

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A. mivel az ENSZ adatai szerint mintegy 2,2 milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez, és 4,2 milliárd ember nem részesül szanitációs szolgáltatásokban;

B. mivel 129 ország nem halad jó úton ahhoz, hogy 2030-ra fenntartható módon gazdálkodjon a vízkészletekkel, különösen olyan régiókban, mint Nyugat- és Dél-Ázsia, illetve Észak-Afrika, ahol rendkívül magas, több mint 70%-os vízhiány tapasztalható, és emellett 2018-ban a 2017-es helyzethez képest Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben, valamint a szubszaharai Afrikában is nőtt a vízhiány szintje;

C. mivel becslések szerint 2050-ig a világ népességének 25%-a él majd olyan országokban, ahol az édesvíz hiánya krónikus és visszatérő jelenség;

D. mivel 1970 és 2015 között a természetes vizes élőhelyek területe 35%-kal zsugorodott;

E. mivel az előrejelzések szerint 2040-re a víz iránti globális kereslet 40%-kal meghaladja a kínálatot;

F. mivel az EU a világ legnagyobb „virtuális vízimportőre” azáltal, hogy uniós vállalatok csaknem 6 millió hektárnyi földterületbe ruháztak be az EU-n kívül, többek között mezőgazdasági, bioüzemanyag-termelési és állattenyésztési célokra;

G. mivel a vízhiány veszélyezteti az élelmezésbiztonságot, és olyan, szennyezett víz okozta betegségeket idéz elő, mint a kolera, a tífusz és a hasmenés;

H. mivel Afrika városi lakossága 567 millió fő, és továbbra is gyorsan növekszik; mivel a kontinensen a világ leggyorsabb városi növekedése fog végbemenni;

I. mivel Afrika városai különösen a rossz várostervezés, a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való megfizethetetlen, megbízhatatlan és nem biztonságos hozzáférés, valamint a környezetkárosítás és a vízszennyezés miatt egyre növekvő vízügyi kihívásokkal szembesülnek;

J. mivel az Egészségügyi Világszervezet és az UNICEF szerint 2019-ben a szubszaharai Afrikában élő öt gyermek közül kettőre nem jutott alapvető ivóvíz-szolgáltatás az iskolában;

K. mivel a Világbank egyik közelmúltbeli jelentése szerint az éghajlatváltozás következtében akár 216 millió ember is belső migránssá válhat;

L. mivel 154 fejlődő országból 125 az édesvízi erőforrásokat, valamint a szárazföldi és vizes ökoszisztémákat jelölte meg a legfontosabb területként az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó nemzeti terveiben, összhangban az 13. fenntartható fejlődési céllal;

M. mivel a Tanács „Vízügyi kérdések az Unió külső tevékenységében” című, 2021. november 19-i következtetései hangsúlyozzák, hogy „hogy a víz alapvető feltétele mind az emberi életnek és méltóságnak, mind pedig a társadalmak és a környezet rezilienciájának”;

N. mivel a biztonságosan kezelt vízzel való egyetemes ellátás és a megfelelő higiénés körülmények biztosítása 2021 és 2040 között évi 37, illetve 86 milliárd USD nettó haszonnal járna;

O. mivel a Covid19-világjárvány egyértelművé tette, hogy a víz, szanitáció és higiénia (WASH) tekintetében gyorsabb haladást kell elérni az iskolákban;

P. mivel az energiatermeléssel és az öntözővíz-ellátással összefüggésben a világon mindenütt nagy lendületet kapott a gátépítés, ami aggályokat vet fel a vízhez való hozzáférés tekintetében, többek között a víztározókban lévő víz elpárolgása miatt;

Q. mivel az egészséges ökoszisztémák lehetővé teszik a vízmennyiség növelését és a vízminőség javítását, és egyúttal megerősítik az éghajlatváltozással szembeni rezilienciát is;

1. megerősíti, hogy a biztonságos, tiszta, hozzáférhető és megfizethető vízhez és higiéniás létesítményekhez való hozzáférés alapvető fontosságú követelmény és alapvető emberi jog, amint arra az ENSZ Közgyűlésének 2010. július 28-i 64/292. sz. határozata is emlékeztet;

2. hangsúlyozza, hogy a vízhez való hozzáférés biztosításához ágazatokat átfogó és különböző érdekelt feleket tömörítő megközelítés, az összes érintett szereplő részvételét biztosító együttműködés melletti határozott elkötelezettség és jó kormányzás szükséges;

3. megjegyzi, hogy a vízhez való hozzáférés szervesen kapcsolódik az egészséghez és az oktatáshoz, különösen a nők számára, valamint a vízzel kapcsolatos ökoszisztémák védelméhez és helyreállításához, továbbá kapcsolódik a földhöz való hozzáféréshez, a földtulajdoni jogokhoz, amelyeknek bírósági úton érvényesíthetőnek kell lenniük, valamint az élelmezésbiztonsághoz, és az energiához és biztonsághoz való hozzáféréshez;

4. hangsúlyozza, hogy a vízellátás és a higiéniás létesítmények, valamint a vízkészletekkel való gazdálkodás javítása fellendítheti az országok fenntartható gazdasági növekedését, és nagymértékben hozzájárulhat a szegénység csökkentéséhez;

5. hangsúlyozza, hogy a vizet nem az árucikkek, hanem a globális közjavak között kell számon tartani;

6. felhívja az EU-t, hogy külső tevékenységeiben mozdítsa elő a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférés emberi jogokon alapuló megközelítését, összhangban az az ENSZ által indított, a 2018 és 2028 közötti időszakra vonatkozó „Vízügyi cselekvés évtizedével”, tegye ezt a következő Vízügyi Világfórumon Dakarban, a vízről 2022-ben Dusanbéban rendezett magas szintű nemzetközi konferencián és a „Vízügyi cselekvés évtizedéről” 2023-ban New Yorkban rendezendő magas szintű ENSZ-konferencián annak érdekében, hogy folytatódjon a biztonságos ivóvízre és a higiéniás létesítményekre vonatkozó 6. fenntartható fejlődési cél elérésére irányuló munka, és hogy valamennyi ország számára lehetővé tegyék, hogy 2030-ig elérje az e cél keretében kitűzött valamennyi célt mindenki számára megkülönböztetéstől mentesen, emellett felszámolva a vízhez való hozzáférés terén a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokat érintő egyenlőtlenségeket;

7. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ivóvízhez való hozzáférés – tényleges vízhiány, szennyezés vagy az elégséges infrastruktúra hiánya és a rossz kormányzás miatt – nagyon korlátozott a fejlődő országokban (csupán minden második ember esetében valósul meg), a szubszaharai Afrikában pedig rendkívül korlátozott (a vidéki térségekben élő 8 emberből csak 1 esetében valósul meg);

8. hangsúlyozza, hogy Afrika gyorsan növekvő népessége és változó városi környezetére tekintettel különösen sürgős teendő a vízzel kapcsolatos problémákkal szembeni reziliencia építése; kiemeli az alapvető infrastruktúrához való hozzáférés terén fennálló mély egyenlőtlenségeket, amelyek a vízhez kapcsolódóan aránytalan terheket rónak a városi szegényekre;

9. rámutat, hogy a tiszta víz, valamint a jó higiénia és szanitációs szolgáltatások elengedhetetlenek mind a fenntartható növekedéshez, mind pedig a legkiszolgáltatottabb közösségek rezilienciájának építéséhez; felhívja ezért az EU-t, hogy többek között fenntartható várostervezés révén fokozza a fejlődő országok városainak a víz okozta sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességét erősítő technikai és pénzügyi támogatását, ugyanakkor biztosítsa a vidéki térségekből érkező állampolgárok beilleszkedésének javítását a városi környezetbe;

10. sürgős intézkedésekre szólít fel a Covid19-világjárványt követően és tekintettel az éghajlatváltozással kapcsolatos természeti katasztrófák növekvő számára, többek között az egyre nagyobb és gyakoribb árvizekre, az aszályokra, a víz hőmérsékletének növekedésére és az oldott oxigén mennyiségének csökkenésére, a tengerszint emelkedésére, valamint vízminőség romlására, amelyet többek között a mezőgazdasági eredetű károsanyagbeszivárgásból, a kezeletlen ipari és települési szennyvízből és az erdőirtásból eredő növekvő szennyezés és fertőzöttség okoz; kéri továbbá, hogy a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférést tegyék prioritássá a fejlődő országokban, különösen a legkevésbé fejlett országokban és a fejlődő kis szigetállamokban, többek között humanitárius összefüggésben is, mivel ez a humán fejlődés egyik kulcsfontosságú eleme;

11. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban hiányzott a vízbe és a fenntartható infrastruktúrába történő finanszírozás és állami beruházás; felhívja a tagállamokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy biztosítsanak pénzügyi forrásokat a kapacitásépítésre és a fejlődő országokba irányuló technológiaátadás elősegítésére annak érdekében, hogy mindenki – de különösen a legkiszolgáltatottabbak – számára elérhető biztonságos, tiszta, hozzáférhető és megfizethető ivóvíz, higiéniai szolgáltatások és megfelelő higiénés körülmények álljanak rendelkezésre;

12. hangsúlyozza, hogy a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférés terén olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megelőzik a problémák kialakulását, valamint hogy megbízható és összehasonlítható mutatókra van szükség a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférés terén elért haladás vagy visszalépés mérésére;

13. hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a fenntartható és reziliens vízellátási és szennyvízelvezetési infrastruktúrára és a közösségekre a katasztrófakockázat-csökkentési elemek végrehajtása, valamint a vízügyi kockázatok felmérésére szolgáló valamennyi szükséges eszköz és a korai előrejelző rendszerek felhasználása révén; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a Resilient Water Acceleratort;

14. hangsúlyozza, hogy az életmentő humanitárius intézkedéseket szorosan össze kell kapcsolni a mindenki számára elérhető, fenntartható vízellátó és szennyvízelvezető hálózatok kifejlesztésével; hangsúlyozza a pénzügyi források és a technikai segítségnyújtás igénybevételének fontosságát a kapacitásépítés megkönnyítése érdekében, hogy válságok idején ki lehessen elégíteni az alapvető vízellátási és szanitációs szolgáltatások biztosításával kapcsolatos legsürgősebb szükségleteket;

15. emlékeztet rá, hogy a Bizottság a 2014–2020 közötti időszakban csaknem 2,6 milliárd eurót mozgósított a vízzel kapcsolatos kérdésekre, és kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz keretében, a humán fejlődésre szánt kiadások több mint 20%-át fordítva erre a célra, biztosítva ugyanakkor, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt összeg 30%-át következetesen a vízellátási és szennyvízelvezetési infrastruktúrák megerősítésére fordítsák a vízzel és higiéniás létesítményekkel kapcsolatos szegénység felszámolása érdekében;

16. felhívja az EU-t, hogy nyújtson jobb támogatást a fejlődő országoknak a megfelelő intézményekbe, kapacitásokba, irányítási struktúrákba és folyamatokba való beruházások révén a minőségi és fenntartható higiéniás létesítmények és szennyvízkezelési kapacitások és szolgáltatások biztosítása érdekében, és ruházzon be a vízszennyezés és -fertőzöttség kockázatának csökkentésébe, a szennyvíz-újrahasznosítási technológiák fejlesztésébe, valamint a vízvételi pontok és kézmosó létesítmények létrehozására és működtetésére, valamint az egészséges higiéniai gyakorlatok előmozdítására irányuló innovatív megoldások kidolgozásába;

17. felhívja az EU-t, hogy ruházzon be a természetes ökoszisztémák (többek között erdők, árterületek, vizes élőhelyek stb.) védelmébe és helyreállításába is, amelyek a víztárolás, a vízkezelés, az erózió elleni védekezés, valamint a mérsékelt és szélsőséges események során gyakran költséghatékonyabb és fenntarthatóbb vízgazdálkodási megoldásokat kínálnak, mint a hagyományos infrastrukturális korrekciós intézkedések;

18. felhívja az EU-t, hogy a humán fejlődés céljaira nyújtott támogatás hatásfokának maximalizálása érdekében építse be a WASH-szolgáltatásokat minden egészségügyi, táplálkozási, oktatási, fogyatékosságügyi, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos programba és stratégiába, konkrét célokat és mutatókat vezetve be a vízre, szanitációra és higiéniára vonatkozóan;

19. felhívja az EU-t, hogy támogassa az állami vízgazdálkodást a fejlődő országokban, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU vízre, szanitációra és higiéniára vonatkozó hivatalos fejlesztési támogatása a legalacsonyabb jövedelmű országokra és közösségekre irányuljon;

20. felhívja a figyelmet a vízzel kapcsolatos főbb geostratégiai vonatkozásokra és biztonsági kérdésekre; hangsúlyozza, hogy a vízhez való hozzáférés miatt hirtelen konfliktusok és vízért vívott háborúk törhetnek ki, amelyek több millió áldozattal járhatnak, és fokozhatják a migrációt, különösen a kényszerű lakóhelyelhagyást az aszályok, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága vagy az éhínség következtében;

21. aggodalommal állapítja meg, hogy a több ország területéhez tartozó folyókra, tavakra és víztartó rétegekre vonatkozó együttműködési megállapodások a világ sok részén vagy hiányoznak, vagy túl gyengék ahhoz, hogy megbirkózzanak a vízzel kapcsolatos növekvő kihívásokkal;

22. hangsúlyozza a határokon átnyúló jobb vízügyi együttműködés és a vízrendszer-irányítás megerősítésének előnyeit, amelyek célja a víz, az élelmiszer, az energia és az ökoszisztéma közötti kapcsolat előmozdítása, a konfliktusok elkerülése, valamint a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás megőrzése és az ökoszisztémák védelme;

23. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a vízdiplomáciát, és mozdítsa elő a regionális vízügyi együttműködést, különösen a 286 határokon átnyúló vízgyűjtő körüli vízgazdálkodás megosztott irányítása tekintetében; felszólít továbbá olyan politikák és operatív programok kidolgozására, amelyek foglalkoznak a határokon átnyúló vízgyűjtőkkel kapcsolatos biztonsági, élelmezési, irányítási és környezetvédelmi kihívásokkal annak érdekében, hogy biztosítsák e területek vízbiztonságát és reziliens jövőjét;

24. ösztönzi a fejlődő országokat, hogy csatlakozzanak az ENSZ két globális vízügyi egyezményéhez, nevezetesen az ENSZ vízügyi egyezményéhez és az ENSZ vízfolyásokról szóló egyezményéhez, és törekedjenek azok teljes körű végrehajtására, mivel ezek a határokon átnyúló vízügyi együttműködés révén a vízdiplomácia, a békefenntartás és a konfliktusmegelőzés támogatásának fontos eszközei;

25. hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a vízkészletekért folyó verseny és a növekvő kereslet bonyolult összefüggésrendszerével; kéri az „Európa együtt” program támogatását a fejlődő országok összehangolt, koherens, integrált és fenntartható vízgazdálkodásának megerősítésében, tekintettel a program különböző felhasználási módjaira (mezőgazdaság, élelmiszer-termelés, szanitáció és egészségügy, higiénia, energiatermelés, az ipar versengő igényei stb.), különös tekintettel a vízellátás éghajlatváltozásból eredő növekvő kiszámíthatatlanságára;

26. emlékeztet arra, hogy az összehangolt, integrált és fenntartható vízkészlet-gazdálkodási politikának átláthatónak és inkluzívnak kell lennie, és valamennyi ágazatban, minden szinten ösztönöznie kell több érdekelt fél részvételét; kiemeli a mezőgazdasági és energetikai beruházási projektek emberi jogi hatásvizsgálatának fontosságát;

27. rámutat arra, hogy a vízszolgáltatás, -kezelés és -elvezetés módjának javítása érdekében össze kell egyeztetni a vízhasználatot a természetmegőrzés, a vízszennyezés-csökkentés és a szennyvíz-újrahasznosítás terén kialakulóban lévő technológiák alkalmazásával;

28. felhívja az EU-t, hogy támogassa a fenntartható vízgazdálkodást a vízkészletek több mint 70%-át felhasználó mezőgazdasági ágazatban, a fenntartható öntözési és víztároló rendszerekbe való beruházás, a teljes ellátási lánc mentén az édesvíz mezőgazdasági felhasználásának optimalizálása és csökkentése, az élelmiszer-pazarlás csökkentése és – a vizes élőhelyek helyreállításával – az agroökológia előmozdítása révén, valamint lehetőség szerint a – különösen a felszín alatti vizek tekintetében – vízszennyezés kockázatát hordozó növényvédő szerek és műtrágyák használatának csökkentése révén;

29. emlékeztet arra, hogy a vízhez való hozzáférés az energiafelhasználás szempontjából is kihívást jelent a termelés, mind a kivonás tekintetében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a jobb energiagazdálkodási és szennyvíz-újrafelhasználási megoldások előmozdításának fontosságát az édesvízfogyasztás szennyvízkezelésnek köszönhető korlátozása szempontjából;

30. szorgalmazza az összes víz- és higiéniai szolgáltatóra vonatkozó hatékony elszámoltatási mechanizmusok bevezetését annak biztosítása érdekében, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogokat, és ne kövessenek el emberi jogi jogsértéseket vagy visszaéléseket;

31. hangsúlyozza, hogy a vízzel kapcsolatos jogokat be kell építeni a harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokba, és jogilag kötelező erejű kötelezettségeket kell előírni a harmadik országokban működő uniós vállalatok számára annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jogszabályoknak, közöttük az ivóvízről szóló irányelvnek külföldön is megfeleljenek;

32. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban beruházó uniós vállalatoknak tartózkodniuk kell attól, hogy nyomást gyakoroljanak a helyi vízkészletekre és földterületekre, különösen a mezőgazdasági és ipari ágazatokban, és kerülniük kell a vízzel kapcsolatos spekulációt; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a gazdasági fejlődés szükségessége nem ösztönözheti ezeket az országokat arra, hogy olyan vízigényes tevékenységekre összpontosítsanak, amelyek veszélyeztethetik lakosságuk vízhez való hozzáférését;

33. figyelembe veszi a magánszektorban rejlő lehetőségeket a vízellátás terén, és fokozott együttműködésre szólít fel a kkv-kkal és a helyi vállalkozásokkal, amelyek értékes megoldásokat és innovatív megközelítéseket alkalmazhatnak a vízszolgáltatások tervezése, építése vagy a meglévő vízszolgáltatások rehabilitációja során vagy más vízzel kapcsolatos projektekben;

34. felszólítja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a nagyvállalkozások és érintett alvállalkozóik tiszteletben tartsák a vízügyi tevékenységek terén folytatott együttműködésre vonatkozó kellő gondossági stratégiák és jelentéstételi kötelezettségek megfelelő végrehajtását (az uniós normákkal összhangban); kéri, hogy a vállalatok átvilágításáról szóló jogalkotási javaslatban vegyék figyelembe azokat a vízhez való hozzáférés jogát és más alapvető emberi jogokat;

35. emlékeztet arra, hogy a megoldások és programok hatékonyabbak, ha helyi tudással és a közösségi részvétellel közösen alakítják ki őket; hangsúlyozza ezért, hogy támogatni kell a kis és helyi irányítású projekteket, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a lakosság vízhez és higiéniás létesítményekhez való hozzáférésének biztosítására és javítására, többek között a vidéki térségekben és a tengeri erőforrásoktól függő part menti közösségekben;

36. sürgeti, hogy fordítsanak különös figyelmet a fejlődő országokban élő nőkre és lányokra, mivel ők gyakran különleges akadályokba ütköznek a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférés terén, mivel a legtöbbjüknek az a feladata, hogy iskolába járás helyett vizet hordjon, másrészről pedig az iskola elhagyására kényszerülnek, ha ott nincs megfelelő WC;

37. hangsúlyozza, hogy a vízhez való hozzáférés hiánya jelentősen akadályozhatja a nők és lányok oktatáshoz, egészséghez, méltósághoz, táplálkozáshoz és biztonsághoz való jogát, valamint politikai és gazdasági részvételét; felhívja az EU-t, hogy támogassa a nőket – köztük a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő kisebbségekhez tartozókat – a vízhez való jogaik védelmében, és biztosítsa részvételüket a vízhez való hozzáféréssel kapcsolatos projektek döntéshozatali folyamatában;

38. emlékeztet arra, hogy a biztonságos és jobb vízforrásokhoz való hozzáférés létfontosságú azon gyermekek számára, akik különösen veszélyeztetettek a higiénia hiánya, az alultápláltság és a vízzel kapcsolatos betegségek miatt;

39. felszólítja az EU-t, hogy az emberi jogi jogvédők védelméről szóló uniós iránymutatásokban meghatározott cselekvési elvekkel összhangban biztosítsa a környezetvédelmi emberijog-védők, különösen az őslakosok emberi jogai védelmezőinek és a földvédőknek a védelmét, akik veszélybe kerülhetnek, hátrányos megkülönböztetést szenvedhetnek el, üldözhetik, bűnelkövetőként kezelhetik és meggyilkolhatják őket, és akik alapvető szerepet játszhatnak a fejlődő országokban a vízhez való hozzáférésben;

40. felszólítja az EU-t, hogy ösztönözze az ökocídium nemzetközi bűncselekményként való elismerését;

41. felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek a biztonságos ivóvízről és a megfelelő higiéniás létesítményekről szóló uniós emberi jogi iránymutatások végrehajtásáról, kézzelfogható példákkal szolgálva a tevékenységekről és hatásukról.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	28.2.2022
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	25 1 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Barry Andrews, Eric Andrieu, Anna-Michelle Asimakopoulou, Hildegard Bentele, Dominique Bilde, Udo Bullmann, Catherine Chabaud, Antoni Comín i Oliveres, Ryszard Czarnecki, Gianna Gancia, Charles Goerens, Mónica Silvana González, Pierrette Herzberger-Fofana, György Hölvényi, Rasa Juknevičienė, Beata Kempa, Karsten Lucke, Pierfrancesco Majorino, Erik Marquardt, Janina Ochojska, Christian Sagartz, Tomas Tobé, Miguel Urbán Crespo, Bernhard Zimniok
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	María Soraya Rodríguez Ramos, Caroline Roose

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

25	+
ECR	Ryszard Czarnecki, Beata Kempa
ID	Dominique Bilde, Gianna Gancia
NI	Antoni Comín i Oliveres
PPE	Anna-Michelle Asimakopoulou, Hildegard Bentele, György Hölvényi, Rasa Juknevičienė, Janina Ochojska, Christian Sagartz, Tomas Tobé
Renew	Barry Andrews, Catherine Chabaud, Charles Goerens, María Soraya Rodríguez Ramos
S&D	Eric Andrieu, Udo Bullmann, Mónica Silvana González, Karsten Lucke, Pierfrancesco Majorino
The Left	Miguel Urbán Crespo
Verts/ALE	Pierrette Herzberger-Fofana, Erik Marquardt, Caroline Roose

1	-
ID	Bernhard Zimniok

0	0

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás