Jelentés - A9-0056/2023Jelentés
A9-0056/2023
Európai Parlament

JELENTÉS az EU és az Európa Tanács közötti intézményi kapcsolatról

9.3.2023 - (2022/2137(INI))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Loránt Vincze


Eljárás : 2022/2137(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A9-0056/2023
Előterjesztett szövegek :
A9-0056/2023
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :


PR_INI

TARTALOM

Oldal

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

INDOKOLÁS

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

 



AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU és az Európa Tanács közötti intézményi kapcsolatról

(2022/2137(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ)[1] 6. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)[2] 165. cikkének (3) bekezdésére, 167. cikkének (3) bekezdésére és 220. cikkének (1) bekezdésére, valamint az Európai Unióról szóló szerződés az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozását szabályozó 6. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó jegyzőkönyvre,

– tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2014. december 18-i 2/2013. sz. véleményére,

– tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti 2007. május 23-i egyetértési megállapodásra,

– tekintettel az Európa Tanács varsói csúcstalálkozójának 2005. május 17-i cselekvési tervére (CM(2005)0080) és annak „Iránymutatások az Európa Tanács és az Európai Unió közötti kapcsolatokról” című 1. függelékére,

– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése és az Európai Parlament közötti együttműködés megerősítéséről szóló, 2007. november 28-i megállapodásra,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti együttműködésről szóló, az Európai Közösség és az Európa Tanács közötti 2008. június 18-i megállapodásra,

– tekintettel az Európa Tanács és az Európai Bizottság közötti, az uniós bővítési politika által érintett régióban, valamint a keleti partnerség és a dél-mediterrán térség országaiban (az uniós szomszédságpolitika által érintett régió) folytatandó együttműködést célzó, 2014. április 1-jei szándéknyilatkozatra,

– tekintettel az EU-nak az Európa Tanáccsal a 2020–2022, illetve a 2023–2024 közötti időszakban folytatott együttműködésre vonatkozó prioritásairól szóló, 2020. július 13-i, illetve 2023. január 30-i tanácsi következtetésekre,

– tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága CM/Del/Dec(2022) 132/4 számú, az Európa Tanács és az Európai Unió közötti együttműködésről szóló, a 132. ülésén elfogadott határozatára,

– tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

– tekintettel az Európai Szociális Chartára és annak kiegészítő jegyzőkönyveire, valamint a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

– tekintettel a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára (1992. június 25.) és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló, 1994. november 10-i keretegyezményre,

– tekintettel az Európa Tanácsnak a kulturális útvonalakról szóló kibővített részleges megállapodásról és annak létrehozásáról szóló állásfoglalásaira (CM/Res(2010)53 és CM/Res(2013)66),

– tekintettel az Európa Tanácsnak a Szent Jakab Zarándokút első európai kulturális útvonallá való nyilvánítása alkalmával megfogalmazott, 1987. október 23-i Santiago de Compostela-i nyilatkozatára, és az Európa Tanács 48 európai kulturális útvonalára,

– tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2022. március 16-i állásfoglalására (CM/Res(2022)2) az Orosz Föderáció Európa Tanácsban való tagságának megszüntetéséről,

– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A Lisszaboni Szerződésen túl: az Európa Tanács és az Európai Unió közötti stratégiai partnerség megerősítése” című, 2022. április 26-i 2430 (2022) határozatára,

– tekintettel Jean-Claude Juncker „Egyetlen törekvés az európai kontinens számára” című 2006. április 11-i jelentésére,

– tekintettel az Európa Tanács magas szintű munkacsoportjának 2022. októberi jelentésére,

– tekintettel az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás intézményi vonzatairól szóló, 2010. május 19-i állásfoglalására[3],

– tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2016. október 25-i állásfoglalására[4],

– tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2020. október 7-i állásfoglalására[5],

– tekintettel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentéséről szóló, 2021. június 24-i állásfoglalására[6],

– tekintettel a Bizottság 2021. évi jogállamisági jelentéséről szóló, 2022. május 19-i állásfoglalására[7],

– tekintettel eljárási szabályzata 225. cikkére,

– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése eljárási szabályzatának 66. cikkére,

– tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia 2022. május 9-i végeredményére, különösen a „Kultúra és cserekapcsolatok” című 48. javaslat 2. pontjára,

– tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0056/2023),

A. mivel az Európai Unió és az Európa Tanács egymás természetes partnerei és szövetségesei az emberi jogok, az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításában és figyelemmel kísérésében az európai kontinensen; tekintettel arra, hogy az EU és az Európa Tanács elkötelezett amellett, hogy a demokratikus stabilitás és biztonság előmozdítása révén nagyobb egységet teremtsen az európai országok között;

B. mivel a szabályokon alapuló multilaterális rendet, a demokráciát és a jogállamiságot érő tartós belső és külső kihívások, valamint az Ukrajnával szembeni orosz háborús agresszió, és mindezeknek az emberi jogok európai helyzetére gyakorolt hatása nyomós érvek az EU és az Európa Tanács közötti együttműködés további megerősítése mellett;

C. mivel 2022. március 15-én az Oroszországi Föderáció által Ukrajna ellen viselt agressziós háború eredményeként és a Parlamenti Közgyűlés egyhangúlag elfogadott véleményét követően az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága úgy határozott, hogy az Oroszországi Föderáció 26 éves tagságot követően megszűnik az Európa Tanács tagja lenni;

D. mivel Oroszország kizárása jelentős változást jelent az Európa Tanács és az európai kontinens jövője számára; mivel ez a fejlemény azt jelenti, hogy a 27 uniós tagállam tömbje alkotja immár az Európa Tanács tagállamai által képviselt lakosság kétharmadát; mivel ez minden bizonnyal hatással lesz az EU27 és az Európa Tanács közötti kapcsolatokra;

E. mivel 2022-ben volt a 15. évfordulója az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodás, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése és az Európai Parlament közötti együttműködés megerősítéséről szóló megállapodás aláírásának;

F. mivel annak ellenére, hogy az EU és az Európa Tanács eltérő és nagyon különböző jogrendszert alkot, az Európa Tanács és az Európai Unió közötti kapcsolatokról szóló 2005. évi iránymutatások[8] is már hangsúlyozták, hogy „az új választóvonalak nélküli Európa közös célkitűzése legjobban a normák és standardok, valamint az Európa Tanácsban több mint fél évszázad alatt szerzett tapasztalatok és szakértelem megfelelő felhasználásával szolgálható”, és megállapították, hogy a szervezetek közötti jogi együttműködést folytatni és fejleszteni kell, az 5. számú iránymutatás pedig kimondja, hogy az EU-nak törekednie kell az Európa Tanács hatáskörébe tartozó egyezmények említett szempontjainak az európai uniós jogba történő átültetésére;

G. mivel a két szervezet közötti 2007. évi egyetértési megállapodás kimondja, hogy „az Európai Unió az Európa Tanácsot az emberi jogok egész Európára kiterjedő hivatkozási forrásának tekinti”, és hogy „az Európa Tanács továbbra is az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia viszonyítási alapja marad Európában”;

H. mivel az EU és az Európa Tanács közötti együttműködés jelenlegi kerete nincs tekintettel a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépésére vagy a két szervezet között a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok terén eddig megszilárdított stratégiai együttműködési partnerségre;

I. mivel az EUMSZ 220. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy az Uniónak megfelelő együttműködési formákat kell kiépítenie az Európa Tanáccsal; mivel az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Uniónak csatlakoznia kell az EJEE-hez;

J. mivel „A Lisszaboni Szerződésen túl: az Európa Tanács és az Európai Unió közötti stratégiai partnerség megerősítése” című, 2022. április 26-i 2430 (2022) állásfoglalásában az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) szorgalmazta, hogy új lendületet kell adni az Európa Tanács és az Európai Unió közötti stratégiai partnerség megerősítésének;

K. mivel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti együttműködésről szóló CM/Del/Dec(2022) 132/4 határozatában az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Európai Unióval való együttműködés további erősítésére is felszólított, tekintettel az Európa előtt álló számos kihívásra;

L. mivel 2022 júniusában az Európa Tanács főtitkára magas szintű vitacsoportot hozott létre az Európa Tanács által az Európa és a világ előtt álló új kihívások kezelésében betöltött szerepre vonatkozó ajánlások kibocsátása céljából; mivel a vitacsoport 2022 októberében közzétette ajánlásait, amelyekben például az Európa Tanács és az Európai Unió közötti politikai párbeszéd megerősítését ajánlotta, valamint azt, hogy fontolják meg a 2007. évi egyetértési megállapodás naprakésszé tételét és megerősítését;

M. mivel 2022. november 7-én az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága megállapodott, hogy összehívja az Európa Tanács tagállamai állam- és kormányfőinek negyedik csúcstalálkozóját, amelyre 2023. május 16–17-én kerül sor Reykjavíkban (Izland); mivel az EU és az Európa Tanács közötti együttműködés kérdése várhatóan szerepelni fog a csúcstalálkozó napirendjén, amelyre fontos pillanatban kerül sor, és amely lehetőséget kínál a két szervezet közötti kapcsolatok javítására;

N. mivel az EU továbbra is vezető donorja az Európa Tanács technikai együttműködési tevékenységeinek, amelyek kiterjednek az EU bővítési régiójára, a keleti partnerség országaira, az uniós tagállamokra, a dél-mediterrán térségre és Közép-Ázsiára, valamint a tematikus területekre; mivel 2021-ben az Európa Tanács és az EU közös programjának globális együttműködési volumene elérte a 207,4 millió eurót; mivel 2021-ben a jogállamisági ágazatban a közös együttműködési programok az összesített költségvetés 54,7%-át tették ki;

O. mivel az EU tagállamaiban végrehajtott közös programok pénzügyi volumene az elmúlt években folyamatosan nőtt a strukturálisreform-támogató program és az EU technikai támogatási eszköze keretében 2019 óta létrehozott strukturált közös együttműködési és technikai támogatási kereteknek köszönhetően;

P. mivel az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (CEB) a legrégebbi európai multilaterális fejlesztési bank, amely kizárólag társadalmi megbízatással rendelkezik; mivel a CEB a más nemzetközi pénzügyi intézményekkel és az ENSZ számos szakosított ügynökségével folytatott együttműködés mellett rendszeresen együttműködik az EU-val olyan közös kezdeményezések terén, mint például a nyugat-balkáni beruházási keret, a szomszédsági beruházási keret, a kelet-európai energiahatékonysági és környezeti partnerség;

Q. mivel az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozásával kapcsolatos tárgyalások, amelyeket az Európai Unió Bíróságának az EU csatlakozásáról szóló megállapodástervezet és a Szerződések összeegyeztethetetlenségéről szóló, 2014. december 18-i véleménye nyomán felfüggesztettek, 2020 szeptemberében újraindultak, és immár a végső szakaszukba értek; 

R. mivel az EU a jogállamiság jelenlegi és jövőbeni tagállamaiban fennálló helyzetének nyomon követésében és előmozdításában már jelenleg is nagymértékben az Európa Tanácsra támaszkodik; mivel a Bizottság által a jogállamiság tagállami helyzetének és az igazságszolgáltatás tagállami működésének felméréséhez alkalmazandó referenciamutatók megállapítása során igénybe vett információforrások között a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság (a Velencei Bizottság) jogállamisági ellenőrző listája és az EU megbízásából az Európa Tanács szervei által készített jelentések is megtalálhatók, mint például az uniós igazságügyi eredménytábla részeként az EU megbízásából az Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért küzdő Európai Bizottság által készített éves tanulmány az igazságügyi rendszerek működéséről és az Európa Tanács szervei által a jogállamisághoz kapcsolódó témákban, különösen a bírói függetlenségre és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozóan készített rendszeres jelentések;

S. mivel a Parlament többször indítványozta egy az EUSZ 2. cikkének valamennyi aspektusára kiterjedő, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló uniós mechanizmus létrehozását; mivel e mechanizmus létrehozásával célzott partnerségi megállapodás keretében hivatalos formába öntött, strukturált és átfogó együttműködésre nyílna lehetőség az EU és az Európa Tanács között ezen értékek védelme terén;

T. mivel az Európa Tanács széles körű tapasztalatra és szakértelemre tett szert az emberi jogok területén folytatott kormányközi együttműködési és segítségnyújtási tevékenységek terén, mivel számos emberi jogi nyomonkövetési és ellenőrzési mechanizmust hozott létre, számos elismert emberi jogi nyomonkövetési bizottságot hozott létre, mint például a Szociális Jogok Európai Bizottságát, a Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottságot, a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságot, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának szakértői bizottságát, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény tanácsadó bizottságát, valamint az Európa Tanács emberi jogi biztosát; mivel az a tény, hogy az EU nem csatlakozott az Európa Tanács fontos emberi jogi egyezményeihez, megakadályozza, hogy az Unió képviseltesse magát azok felügyeleti szerveiben;

U. mivel a Velencei Bizottság tevékenysége az európai alkotmányos örökség három fő elvén alapul: a demokrácián, az emberi jogokon és a jogállamiságon; mivel a Velencei Bizottságot 1990-ben azzal a céllal hozták létre, hogy választ adjon arra a sürgető igényre, hogy a berlini fal leomlása után a közép- és kelet-európai országok segítséget kapjanak új alkotmányuk elfogadásában; mivel a Velencei Bizottság nagyon fontos szerepet játszott az EU-hoz csatlakozni kívánó posztkommunista államok demokratizálódásában; mivel a Bizottság véleményét nagy tekintély övezi, és annak az esetek többségében helyt adnak; mivel az EU határozottan arra ösztönözte az EU-hoz csatlakozni kívánó államokat, valamint a jelenlegi tagokat, hogy tegyenek eleget véleményeinek;

V. mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti együttműködésről szóló, az Európai Közösség és az Európa Tanács közötti 2008. évi megállapodás általános együttműködési keretet hozott létre azzal a céllal, hogy közös projekteket dolgozzon ki a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken, párbeszédet folytasson az érdekelt felekkel az alapvető jogok tiszteletben tartásának javítása érdekében Európában, összehangolja a kommunikációs tevékenységeket az alapvető jogokkal kapcsolatos tudatosság növelése érdekében, tájékoztassa egymást az egyes szervezetek tevékenységeinek eredményeiről, adatokat cseréljen és operatív szinten konzultáljon egymással;

W. mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti együttműködésről szóló éves jelentések megmutatják az együttműködés terjedelmét és mélységét, a konkrét projektekkel és tevékenységekkel kapcsolatos konzultációktól, a rendszeres adat- és információcseréktől, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének meghallgatásain való részvételtől, a projektindító üléseken való részvételtől, a közös projekteken és tevékenységeken való részvételtől, az Ügynökség több Európa Tanács monitoring- és kormányközi bizottságban való megfigyelői státuszától, a megfelelő civil társadalmi struktúrákban való részvételtől kezdve az egymás munkájára való kölcsönös hivatkozásokig;

X. mivel a közös európai uniós alapjogi információs rendszer (EFRIS) létrehozása egyetlen online térben egyesíti az Európa Tanácstól, az ENSZ-től és az EU-tól származó emberi jogi információkat, beleértve a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény (FCNM) alapján 2022 óta gyűjtött adatokat, elemzéseket és megállapításokat;

Y. mivel az Európa Tanáccsal folytatott együttműködés létfontosságú területe a kiszolgáltatott személyek – például a nők, a fogyatékossággal élők, a romák, az LMBTI+-személyek és az idősek – hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelem és jogainak javítása, amelyeket a tagállamokban még mindig nem tartanak teljes mértékben tiszteletben;

Z. mivel a 2014. augusztus 1-jén hatályba lépett Isztambuli Egyezményt az EU 2017. június 12-én aláírta, de ratifikálására még nem került sor; mivel az egyezményt valamennyi tagállam aláírta, de csak 21 ratifikálta; mivel az Unió egyezményhez való csatlakozása nem mentesíti a tagállamokat a nemzeti ratifikálás alól, és a két folyamatnak együtt kell járnia;

AA. mivel az Európai Szociális Charta és a felülvizsgált Európai Szociális Charta az alapvető szakszervezeti, munkavállalói és szociális jogok védelme és érvényesítése, valamint az európai polgárok munka- és életkörülményeinek javítása terén mérföldkőnek számító eszközök; mivel 22 uniós tagállam ratifikálta az eredeti Chartát, és 22 tagállam ratifikálta a felülvizsgált Chartát is;

AB. mivel az Európa Tanács az egyetlen páneurópai kormányközi szervezet, amely jogi eszközöket és mechanizmusokat biztosít a kisebbségek védelméhez Európában; mivel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye (FCNM) az eddigi legátfogóbb, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodás a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére; mivel a keretegyezmény szerinti ellenőrzési folyamat elismertségnek örvend; mivel a kisebbségek e célzott eszköz révén történő védelmének szükségességét az 1990-es években Európát sújtó erőszakos konfliktusok hívták életre; mivel ugyanez a probléma vezetett ahhoz, hogy 1993-ban az uniós bővítési politika keretében elfogadták a kisebbségek jogainak tiszteletben tartására vonatkozó koppenhágai kritériumokat; mivel a kisebbségeknek olyan uniós jogi keretre van szükségük, amely garantálja és nyomon követi jogaikat;

AC. mivel a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája az egyetlen európai egyezmény, amely a történelmi, regionális és kisebbségi nyelvek védelmét és előmozdítását tűzte ki célul Európában; mivel ezen egyezmény célja mindenekelőtt a kisebbségi és regionális nyelvek megőrzése, amelyek szerves részét képezik Európa kulturális örökségének;

AD. mivel az EU aláírta és ratifikálta az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló berni egyezményt; mivel az állandó bizottságának otthont adó Európa Tanács megfelelő jogi keretet alakít ki a környezeti bűncselekmények elleni küzdelem számára; mivel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy fontolják meg a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jog emberi jogként való elismerését; mivel a jelenleg előttünk álló globális környezetvédelmi és éghajlat-politikai kihívásokra az EU és az Európa Tanács együttes fellépéseivel és összehangolásával jobban fogunk reagálni;

AE. mivel az Európa Tanács felkérte az Európai Uniót, hogy a lehető leghamarabb csatlakozzon a kulturális útvonalakról szóló kibővített részleges megállapodáshoz;

AF. mivel az Európa Tanács hatása túlmutat az európai kontinensen, ugyanis számos egyezményét világszerte bármely állam aláírhatja, és több mechanizmusa az egész világra kiterjed;

AG. mivel az Európa Tanács és az Európai Bizottság közötti, az uniós bővítési politika által érintett régióban, valamint a keleti partnerség és a dél-mediterrán térség országaiban folytatandó együttműködést célzó, 2014. évi szándéknyilatkozat az Európa Tanács kötelező erejű nemzetközi egyezményei, ellenőrző szervei és segítségnyújtási programjai alapján stratégiai keretet hozott létre az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításának az uniós bővítési politika által érintett régiókban való előmozdítása érdekében; mivel az ebben a keretben végrehajtott közös programok és partnerségi együttműködési keretek az Unió bővítési és szomszédságpolitikájának kulcsfontosságú elemeit képezik;

AH. mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek 48. javaslata kiemeli, hogy a kisebbségi és regionális nyelvek további védelmet igényelnek, figyelembe véve az Európa Tanács kisebbségi nyelvekről szóló egyezményét és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt;

AI. mivel a két intézmény közötti parlamenti kapcsolatokban még nem aknázták ki teljeskörűen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése és az Európai Parlament közötti együttműködés megerősítéséről szóló megállapodásban rejlő lehetőségeket, és e kapcsolatokat tovább lehetne fejleszteni;

Az intézményi kapcsolat további megerősítése

1. elismeri, hogy az EU és az Európa Tanács mint két egyenrangú nemzetközi szervezet közötti intézményi kapcsolat sokat fejlődött az idők során és mára stratégiai partnerséggé alakult;

2. úgy véli, hogy az EU és az Európa Tanács közötti intézményi együttműködés további megerősítésére és arra van szükség, hogy a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok, köztük a kisebbségi jogok előmozdítása és védelme területén folytatott kétoldalú együttműködés új lendületet kapjon;

3. megállapítja, hogy a két nemzetközi szervezet közötti együttműködés az évek során nőtt, ugyanakkor még mindig van lehetőség a „szervezetek közötti együttműködés” fokozására, mivel az EU az Európa Tanács és az Európai Unió közötti kapcsolatokról szóló 2005. évi iránymutatásokkal összhangban arra törekszik, hogy az Európa Tanács egyezményeinek és egyéb eszközeinek említett szempontjait átültesse az uniós jogba, ahol az Unió megfelelő hatáskörökkel rendelkezik;

4. kiemeli, hogy az EU politikai unióvá történő fokozatos átalakulásával nőtt a két szervezet tevékenységei közötti átfedések és a kiegészítő tevékenységek száma; ezért úgy véli, hogy a hatáskörök gyakori átfedése miatt fontos elkerülni a párhuzamos munkavégzést vagy az eltérő normákat; e tekintetben fontosnak tartja az Európai Unió és az Európa Tanács közötti megfelelő konzultációs csatornák létrehozását, amelyek lehetővé tennék a normatív munka összehangolását a kezdeti szakaszban, különösen a jelenlegi vagy a jövőbeli egyetértési megállapodás területén;

5. emlékeztet arra, hogy az intézményi cserék minden szinten előnyösek lennének mindkét szervezet számára, hozzájárulnának a két szervezet közötti kiegyensúlyozott intézményi kapcsolat biztosításához, és növelnék az Európa Tanács láthatóságát.

Az EU csatlakozása az EJEE-hez és az alapvető jogokkal kapcsolatos együttműködés egyéb formái

6. emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés jogi kötelezettséget rótt az EU-ra az EUSZ 6. cikke (2) bekezdése értelmében az emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE) való csatlakozásra, és az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó jegyzőkönyvben megállapította a csatlakozással kapcsolatos megállapodás feltételeit; tudomásul veszi a Bíróság 2/13. sz. véleményét az Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozásáról szóló, 2014. december 18-án kiadott megállapodástervezetről;

7. üdvözli, hogy a Bizottság és a Tanács ismételten elkötelezte magát az EU EJEE-hez való csatlakozása, valamint a tárgyalások 2020-ban való újrakezdése mellett; megerősíti, hogy továbbra is határozottan elkötelezett az EU EJEE-hez való csatlakozása mellett, és támogatja azt[9]; felhívja a tárgyaló feleket, hogy a tárgyalások sikeres – ideális esetben az Európa Tanács 2023. május 16–17-én Izlandon tartandó negyedik csúcstalálkozója előtti – lezárása érdekében minden szükséges lépést és erőfeszítést tegyenek meg a fennálló problémák megoldásáért és az Európai Unió Bírósága (EUB) 2014. december 18-i 2/2013. sz. véleményében megfogalmazott valamennyi aggályának kezeléséért; úgy véli, hogy ezek a nyitott kérdések összetettek, de nem megoldhatatlanok;

8. hangsúlyozza, hogy a csatlakozás mindkét szervezet számára kiemelt célkitűzés; hangsúlyozza, hogy az EU EJEE-hez való csatlakozása számos előnnyel jár, beleértve az uniós jog és az Európa Tanács egyezményi rendszere közötti erősebb koherenciát, valamint az emberi joggal kapcsolatos jogszabályok és ítélkezési gyakorlat harmonizációját az EU és az Európa Tanács között; hangsúlyozza továbbá, hogy a csatlakozás az EU-t az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joghatósága alá helyezné, és tovább erősítené az uniós polgárok védelmét az Unió intézményeinek és szerveinek intézkedéseivel szemben annak lehetővé tételével, hogy a polgárok közvetlenül az EJEB-hez fordulhassanak az Unióval szemben fellépő ügyekben; hangsúlyozza, hogy az EU EJEE-hez való csatlakozása létrehozna egy nélkülözhetetlen külső mechanizmust annak biztosítására, hogy az EU és annak intézményei és szervei teljes mértékben tiszteletben tartsák az emberi jogokat és a jogállamiságot;

9. hangsúlyozza, hogy a csatlakozás eredményeként az EU szerepe az egyezményrendszerben hangsúlyosabbá válik, mivel az magában foglalja az Európa Tanács költségvetéséhez való arányos hozzájárulást, az EJEB bíráinak jelöltetését, az Európai Parlament küldöttségének részvételét az EJEB bíráinak megválasztásával kapcsolatos PACE-üléseken, valamint az EJEB ítéletei végrehajtásának felügyelete során a Miniszteri Bizottságban való képviseletet;

10. üdvözli, hogy az EJEE és az EJEB ítélkezési gyakorlata értékes hozzájárulást jelentett a jogállamiság és az alapvető jogok Unión belüli védelméhez és előmozdításához; szorgalmazza egyrészt az EJEB és az EUB közötti szoros és jobb igazságügyi együttműködést, másrészt az egyezmény rendszere és az uniós jog további harmonizációját; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EJEB ítéletei nem kerülnek végrehajtásra, ami negatív hatással van a jogállamiságra, és gyengíti az Unió külső fellépését az emberi jogok tekintetében, különösen az Európa Tanács nem uniós tagországaival kapcsolatban; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az EJEE és az EJEB ítélkezési gyakorlatának betartását; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozottan ellenőrizze, hogy az EU tagállamai betartják-e az EJEB ítéleteit, és e tekintetben alkalmazza a vonatkozó eszközöket, például a jogállamisági mechanizmust és adott esetben a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendeletet; kötelezettséget vállal annak további értékelésére, hogy miként biztosítható, hogy a tagállamok jobban betartsák az EJEB ítélkezési gyakorlatát az EU jelenlegi és jövőbeli politikai és jogi keretén belül, beleértve a Szerződés módosításának lehetőségét is;

11. emlékeztet az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti ígéretes együttműködés jelentőségére – ahogy azt az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti együttműködésről szóló 2022. évi jelentés is példázza – az emberi jogok előmozdításával és védelmével kapcsolatos közös célkitűzések és stratégiai prioritások megvalósítása terén, ideértve a párhuzamosságok elkerülésének és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács által végzett munka egymást kiegészítő jellege biztosításának szükségességét is;

12. úgy véli, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége számára egyaránt hasznos lenne tovább mélyíteni a közöttük lévő kapcsolatot, például az Európai Unió alapjogi információs rendszerébe tartozó Európa tanácsi egyezmények körének bővítésével és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének arra való felkérésével, hogy működjön közre a Velencei Bizottság munkájában;

13. kéri a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt az Európa Tanáccsal a mesterséges intelligencia és az új digitális technológiák területén, beleértve azok bűnüldözés terén való megfelelő használatát, valamint emberi jogokra, jogállamiságra és demokráciára gyakorolt hatását;

14. kéri a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést és a kiegészítő jelleget minden olyan, emberi jogokkal kapcsolatos területen, ahol az Európa Tanács jelentős tevékenységet fejt ki, például a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az emberkereskedelem elleni küzdelem, a migráció, az igazságszolgáltatás és az egyenlőség terén;

Az EU csatlakozása az Európa Tanács egyéb egyezményeihez, valamint részvétele az Európa Tanács érintett szerveiben és ügynökségeiben

15. támogatja, hogy az EU a lehető legszélesebb körben igazodjon az Európa Tanács egyezményi rendszeréhez azáltal, hogy véglegesíti – az általa már aláírt – egyéb Európa tanácsi egyezményeket, például az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozását, valamint törekedjen hasonló egyéb olyan egyezményekhez való csatlakozásra, amelyeknek még nem részes fele, például a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezményhez, a Lanzarotei Egyezményhez, a korrupcióról szóló büntetőjogi egyezményhez és a korrupcióról szóló polgári jogi egyezményhez való csatlakozásra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek előrelépést az Európai Uniónak az Európai Szociális Chartához való csatlakozása tekintetében, és e célkitűzés elérésére érdekében javasoljanak egyértelmű ütemtervet; meggyőződése, hogy az EU ezen egyezményekhez való csatlakozása növelni fogja az EU hatékonyságát az érintett területeken, valamint elősegíti a szinergiákat és előmozdítja a két szervezet közötti együttműködést;

16. üdvözli, hogy az Európa Tanács keretében megtárgyalt egyezmények túlnyomó többsége lehetővé teszi az Unió számára, hogy csatlakozzon hozzájuk, és hangsúlyozza, hogy az EU maga is kulcsszerepet játszott ezen egyezmények megtárgyalásában;

17. üdvözli, hogy az EU 2017. június 13-án aláírta az isztambuli egyezményt; hangsúlyozza, hogy az EU egyezményhez való csatlakozása koherens európai jogi keretet biztosít a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére, valamint az áldozatok védelmére és támogatására irányuló uniós belső és külső politikákhoz; hangsúlyozza, hogy az Unió csatlakozása lehetővé tenné az egyezmény szempontjából jelentős uniós jogszabályok, programok és alapok megfelelőbb nyomon követését, értelmezését és végrehajtását, valamint az összehasonlítható, lebontott adatok megfelelőbb uniós szintű gyűjtését; sürgeti a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel a tárgyalásokat és az eljárásokat annak érdekében, hogy az EU mielőbb ratifikálja az isztambuli egyezményt, amihez a Tanácsban csak minősített többségre van szükség; annak biztosítására kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Unió csatlakozása után a Parlamentet teljes mértékben bevonják az egyezmény nyomonkövetési folyamatába; határozottan arra ösztönzi azt a hat fennmaradó tagállamot, amely még nem ratifikálta az isztambuli egyezményt, hogy ezt haladéktalanul tegye meg;

18. hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács egyes egyezményeihez való csatlakozás lehetővé tenné az EU számára, hogy aktív szerepet játsszon az Európa Tanács szerveiben, megkönnyítené az EU és az Európa Tanács közötti koordinációt, és bizonyos esetekben lehetővé tenné, hogy az Európa Tanács szerveinek tevékenységei az EU szerveire és ügynökségeire is kiterjedjenek; úgy véli, hogy ez tovább javíthatná az érintett szervezetek közötti partnerségeket és szinergiákat, elkerülve ugyanakkor a tevékenységi területeik közötti átfedéseket; ismételten kéri az Európai Uniót, hogy legyen a Korrupció Elleni Államok Csoportjának teljes jogú tagja, amelyben az EU 2019 óta megfigyelői státusszal rendelkezik; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az EU teljes körű integrációjának lehetőségét az Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért küzdő Európai Bizottságba, a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságba, a pénzmosás elleni intézkedések értékelését és a terrorizmus finanszírozását vizsgáló szakértői bizottságba, a nők elleni erőszakkal és a családon belüli erőszakkal szembeni fellépéssel foglalkozó szakértői csoportba, valamint a kínzás megelőzésével foglalkozó bizottságba, és tájékoztassa a Parlamentet az értékelés előrehaladásáról;

19. kiemeli, hogy az Európa Tanáccsal folytatott szoros együttműködés különös jelentőséggel bír a gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni küzdelemben; hangsúlyozza a Lanzarotei Egyezmény jelentőségét, amely az első olyan nemzetközi egyezmény, amely a gyermekek otthon vagy családon belül előforduló szexuális zaklatásával foglalkozik, és amelyhez a világ bármely állama csatlakozhat, ily módon nemzetközi szinten növelve az e bűncselekmény elleni küzdelem hatékonyságát; úgy véli, hogy az Uniónak a lehető leggyorsabban le kell zárnia az egyezményhez való csatlakozási folyamatát;

20. megismétli a büntetőügyekben – például az emberkereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem terén – folytatott együttműködés fontosságát;

21. szükségesnek tartja az együttműködés további erősítését a környezetvédelemhez kapcsolódó emberi jogok és a környezeti bűncselekmény elleni küzdelem területén;

Az együttműködés jogi keretének felülvizsgálata

22. úgy véli, hogy az EU és az Európa Tanács közötti együttműködés meglévő keretét felül kell vizsgálni a Lisszaboni Szerződés és a két szervezet közötti kapcsolatok fejlődésének eredményeképp bekövetkezett változások figyelembevétele érdekében; ezzel kapcsolatban javasolja, hogy vizsgálják felül a 2007. évi egyetértési megállapodást, elemezve, hogy az együttműködés mely területei voltak sikeresek, és hol kell megerősíteni és kiterjeszteni az együttműködést, és hogy alakítsák át az EU és az Európa Tanács közötti együttműködés átfogó koordinálásának fő jogi eszközévé; javasolja továbbá, hogy a megállapodást egészítsék ki konkrét ügyekben végrehajtandó fellépésekre vonatkozó megállapodásokkal;

23. üdvözli a Miniszteri Bizottság és a PACE által kezdeményezett, az Európai Unióval való egyeztetés, koordináció, politikai párbeszéd és technikai együttműködés további megerősítésére irányuló mérlegelési folyamatot, amelynek során hangsúlyt helyeznek a demokráciával, a biztonsággal és a jogállamisággal kapcsolatos kérdésekre;

24. arra számít, hogy e folyamat, valamint az Európa Tanács magas szintű vitacsoportjának munkája alapján az Európa Tanács tagállamai állam- és kormányfőinek 2023. május 16–17-én Reykjavíkban (Izland) megrendezésre kerülő negyedik csúcstalálkozója során egyértelmű következtetéseket fogalmaznak majd meg az Európa Tanács és az EU közötti jövőbeli együttműködést és kapcsolatot illetően is;

25. támogatja az Európa Tanács állam- és kormányfői negyedik csúcstalálkozójának megrendezését, és felkéri az Európa Tanács Főtitkárságát, hogy megfigyelőként hívja meg az Európai Unió képviselőit; felkéri az Európai Tanácsot, hogy az európai politikai közösség csúcstalálkozóinak előkészítésébe vonja be az Európa Tanácsot;

Partnerség a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló uniós mechanizmus ügyében

26. megismétli álláspontját[10] egy, az EUSZ 2. cikkének valamennyi aspektusára kiterjedő, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásának szükségességéről; hangsúlyozza, hogy ennek során építeni kell az Európa Tanács tapasztalatára és szakértelmére; emlékeztet arra, hogy a Parlament a Bizottság 2020. és 2021. évi jogállamisági jelentéséről szóló, 2021. június 24-i, illetve 2022. május 19-i állásfoglalásában szintén kijelentette, hogy az Európa Tanácsot és annak megfelelő szerveit szorosan be kell vonni ebbe a mechanizmusba, többek között egy strukturáltabb partnerségen keresztül;

27. véleménye szerint erre tekintettel az EU-nak és az Európa Tanácsnak célzott megállapodást kell kialakítania az EUSZ 2. cikkében meghatározott valamennyi értékre kiterjedő, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló mechanizmusról;

28. hangsúlyozza, hogy az EU-nak az Európa Tanács szerveinek az emberi jogokkal, az alapvető szabadságokkal, a kisebbségekhez tartozó személyek jogaival, a korrupció elleni küzdelemmel és az igazságszolgáltatási eljárások javításával kapcsolatos jelentős szakértelmére és elismert folyamataira is építenie kell; rámutat, hogy tekintettel a jogállamiság terén folytatott kiterjesztett együttműködésre és arra, hogy az EU nagymértékben az Európa Tanács referenciaértékeire támaszkodik, a meglévő együttműködést formálisabbá és strukturáltabbá kell tenni, ezáltal biztosítva a jobb együttműködést és az Európa Tanács tevékenységeinek nagyobb láthatóságát;

29. elismeri a demokratikus intézmények működésének és az alapvető jogok tiszteletben tartásának, az igazságszolgáltatási rendszerek működésének, valamint a választások és népszavazások lebonyolításának javítása terén a Velencei Bizottság által végzett fontos munkát és az e téren szerzett szakértelmét; ösztönzi az EU és a Velencei Bizottság közötti további együttműködést, többek között a bővítési folyamattal összefüggésben;

30. emlékeztet arra, hogy a tagjelölt országok csatlakozás terén elért eredményeinek a koppenhágai kritériumok alapján végzett értékelése során a Bizottság szisztematikus nyomon követése a tagjelölt országokban – többek között a Velencei Bizottság által közzétett szakvéleményeken és véleményeken keresztül – nagymértékben támaszkodott az Európa Tanács által kidolgozott normákra;

31. emlékeztet arra, hogy az EU a kisebbségek védelme tekintetében meghatározott csatlakozási kritériumok között fontos elemként tartja számon a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény tagjelölt országok általi végrehajtását, és elismeri azt a fontos szerepet, amelyet a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény az európai integrációs folyamatban jelenleg is játszik; hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménynek továbbra is fontos referenciapontnak kell lennie az Unió demokratikus életében; határozottan úgy véli, hogy a következetesség, a demokratikus normák fenntartása és előmozdítása, valamint a kisebbségek védelme mint a jogrend egész EU-ban érvényes közös, általános elve iránti elkötelezettség okán az Európai Uniónak a jogállamiság és az alapvető jogok EU-n belüli nyomon követésének részévé kell tennie a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény normáit; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi jogok terén folytatott megerősített együttműködés valószínűleg az Európa Tanács normáinak és ajánlásainak való fokozott megfelelést eredményezné, ugyanakkor lehetővé tenné a célzottabb finanszírozást is, többek között a bővítés vagy a konfliktus utáni újjáépítés összefüggésében;

32. ezért ismételten felhívja az Európai Uniót, hogy csatlakozzon a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményhez és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához[11], valamint szorosabb jogi kapcsolatokat szorgalmaz az EU és az Európa Tanács között a kisebbségi jogok területén, nem utolsósorban a Nyugat-Balkánt, Törökországot, Ukrajnát, Moldovát és Grúziát érintő bővítési folyamatra tekintettel;

33. a romák által Európában tapasztalt széles körű és súlyos kirekesztettség, hátrányos megkülönböztetés és szegénység jelentette probléma kezelése érdekében stratégiai és kellően összehangolt együttműködést szorgalmaz az EU és az Európa Tanács között, valamint a romák és a nomád életmódot folytatók társadalmi befogadására vonatkozó Európa tanácsi stratégiai cselekvési terv (2020–2025) és az 2020–2030-as időszakra vonatkozó uniós roma stratégiai keret keretében végzett tevékenységek közötti szinergiák növelését szorgalmazza;

34. felszólít az EU és az Európa Tanács közötti intézményi együttműködés megerősítésére a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai, valamint az LMBTI+-személyek elleni megkülönböztetés és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem terén;

35. megjegyzi, hogy az Uniónak és az Európa Tanácsnak továbbra is együtt kell működnie az újságírók munkájának támogatásával, a tömegtájékoztatás szabadságának védelmével, a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció manipulatív terjesztése elleni küzdelemmel, valamint a választási folyamatokba való külföldi és belföldi beavatkozással kapcsolatos ügyekben; úgy véli, hogy az Uniónak az újságírás védelmének és az újságírók biztonságának előmozdítását célzó platform kiváló munkájára támaszkodva szorosan együtt kell működnie a Média- és Információs Társadalom Irányító Bizottságával; hangsúlyozza, hogy az Európa Tanácsnak a médiapluralizmusról és a médiatulajdon átláthatóságáról szóló, 2018. március 7-i ajánlásával összhangban elő kell mozdítani az offline és online véleménynyilvánítás szabadságát szolgáló kedvező környezetet Európában;

36. úgy véli, hogy javítani kell az EU és az Európa Tanács közötti intézményi együttműködést, tovább támogatva a helyi és regionális demokráciát, valamint a regionális és határokon átnyúló együttműködést;

Együttműködés az oktatás, a kultúra és a nyelvi sokszínűség területén

37. rámutat, hogy az EUMSZ 165. cikkének (3) bekezdése és 167. cikkének (3) bekezdése kifejezetten felhatalmazza az EU-t, hogy megfelelő együttműködési formákat építsen ki az Európa Tanáccsal az oktatás, a sport és a kultúra területén; emlékeztet az Európa Tanács intézményei által végzett figyelemre méltó munkára, amelynek e terület uniós projektjeinek kiinduló alapjául kell szolgálnia;

38. hangsúlyozva, hogy az oktatás fontos szerepet játszik társadalmainkban az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása kultúrájának megszilárdításában; üdvözli az Európa Tanács által a demokratikus kultúra építéséhez szükséges kompetenciák referenciakeretén keresztül végzett fontos munkát; kéri az Uniót, hogy e téren fokozza az Európa Tanáccsal folytatott együttműködését; ösztönzi az állampolgári nevelés közös referenciakeretének létrehozását, amely a demokráciára, a jogállamiságra és az emberi jogokra helyezné a hangsúlyt;

39. üdvözli a közös európai nyelvi referenciakeret sikerét, amely a nyelvi készségek értékelésének kulcsfontosságú eszközévé vált;

40. emlékeztet arra, hogy a Charta 22. cikkében és az EUSZ 3. cikkében megállapítottak szerint a kulturális és vallási sokszínűség tiszteletben tartása mellett a nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása is az EU alapvető értékei közé tartozik; emlékeztet továbbá arra, az EU egyik feladata, hogy támogassa a tagállamokat nyelveik oktatásában és terjesztésében (az EUMSZ 165. cikkének (2) bekezdése), valamint az Uniónak kötelessége tiszteletben tartani, megőrizni és gazdagítani a kulturális és nyelvi sokszínűséget (az EUMSZ 167. cikkének (1) bekezdése); hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács szervei módfelett hasznosak lehetnek e törekvésben;

41. hangsúlyozza az együttműködés jelentőségét, különösen a regionális és kisebbségi nyelvek és kultúrák előmozdításában és védelmében, rámutat továbbá, hogy az Unió nem tud eredményesen e cél elérésére törekedni az Európa Tanács szerveivel való megfelelő koordináció nélkül; kiemeli, hogy ezen a területen a leginkább mérvadó ellenőrzés Európában a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának keretében folyik, amely a legfontosabb, egész Európára kiterjedő jogi referenciakeret, és amely előmozdítja a kisebbségi nyelvek használatát a magán- és közéletben egyaránt, valamint e nyelvek továbbadásának biztosítása érdekében különböző szintű oktatásukat, beleértve azok elmélyítését is;

42. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie ezt az ellenőrzést a célok, pénzügyi iránymutatások és prioritások meghatározásánál; hangsúlyozza továbbá, hogy e célból rendszeres konzultációt kell tartani a Bizottság és az Európa Tanács megfelelő szervezeti egységei között; úgy véli, hogy a Bizottság és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának szakértői bizottsága közötti szorosabb együttműködés révén horizontálisan jobban azonosíthatók lennének a több országot érintő, EU-szerte tapasztalható problémás területek, és ezekre uniós támogatással lehetne megtalálni a lehetséges megoldást;

43. ismételten kéri[12] a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítsék meg az együttműködést az Európa Tanáccsal a kulturális sokszínűség, a kultúrák közötti párbeszéd és a kevésbé ismert úti célok fenntartható területi fejlődésének előmozdítása érdekében, e helyszínek kulturális és természeti örökségének megőrzése, védelme és helyreállítása mellett; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje az Unió csatlakozását az Európa Tanácsnak a kulturális útvonalakról szóló kibővített részleges megállapodásához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a Szent Jakab zarándokút és a többi európai kulturális útvonal azonosítására és feltérképezésére irányuló feladatot, digitális formátumban is, és hogy az európai kontinenst átszelő Santiago de Compostelába vezető útvonalakat jelöljék meg az Európa Tanács által javasolt szimbólumokkal;

Külső tevékenység

44. hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni az Unió emberi jogokkal kapcsolatos külső tevékenységének koherenciáját és kiegészítő jellegét az EU, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) közötti fokozott koordináció révén;

45. üdvözli, hogy a 2020–2024-es időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben foglaltak szerint partnerséget hoznak létre az Európa Tanáccsal a nők és lányok elleni erőszak megelőzésére és kezelésére vonatkozó, nemzetközi eszközökből eredő kötelezettségek általános tiszteletben tartásának biztosítása, valamint az Európa Tanács adatvédelmi egyezményéhez való csatlakozás előmozdítása érdekében;

46. kéri az Uniót és az Európai Beruházási Bankot, hogy fokozzák az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával folytatott hivatalos együttműködést annak érdekében, hogy azonnali és hosszú távú segítségnyújtást kínáljanak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a menekültek számára, valamint támogassák a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtását;

47. ösztönzi az EU és az Európa Tanács közötti együttműködést a háborúhoz kapcsolódó elszámoltathatósággal, az igazságszolgáltatással és az újjáépítéssel kapcsolatos kérdésekben az Oroszország Ukrajna elleni indokolatlan, provokáció nélkül indított és jogellenes agresszív háborúját követően;

Az EU bővítése

48. hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács fontos partner az EU bővítési folyamatában, mivel az EU-val együttműködve támogatja a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokat a reformok végrehajtásában, valamint a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét garantáló intézmények stabilitására vonatkozó uniós csatlakozási kritériumok teljesítésében, és nyomon követi az e területeken elért eredményeket; úgy véli, hogy a bővítés terén az EU és az Európa Tanács között folytatott együttműködést még jobban meg kell erősíteni, hogy az formálisabbá, strukturáltabbá és szisztematikusabbá váljon;

49. rámutat a Velencei Bizottság jelentőségére a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok igazságügyi, kormányzási és választási folyamatainak reformját érintő segítségnyújtás terén; hangsúlyozza, hogy az Uniónak feltétlenül biztosítania kell, hogy a tagjelölt országok a tagság felé vezető úton minden ajánlásának eleget tegyenek;

Parlamenti együttműködés

50. elismeri a PACE-nek mint partnerének jelentőségét, amely az Európa Tanács számos egyezményének volt ihletője, amelyek lefektették a jogi alapjait az emberi jogok védelmének Európában és azon túl (ideértve az EJEE-t), és amelyek más szervezetek ellenőrzése és a tagállamoknak az emberi jogi normáknak való megfeleléshez nyújtott támogatás révén továbbra is fontos szerepet játszanak a demokrácia és az alapvető jogok fenntartásában;

51. üdvözli, hogy az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyűlései hatékonyan együttműködnek az Európai Parlamenttel a választási megfigyelő missziókban;

52. elismeri a Közgyűlés által végzett alapvető munkát, amely megérdemli a nyilvánosság figyelmének felkeltését, és amely kivívta az Európai Unió tiszteletét;

53. üdvözli az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének következőkre irányuló felhívását[13]:

a) rendszeres találkozók szervezése az érintett elnökök, főtitkárok és bizottsági elnökök, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöki bizottsága és az európai parlamenti Elnökök Értekezlete között;

b) együttes ülések és közös rendezvények szervezése a bizottságok és/vagy az európai parlamenti küldöttségek szintjén a nem uniós országokkal való kapcsolatok tekintetében;

c) az előadók kölcsönös felkérése, hogy járuljanak hozzá egymás munkájához;

d) a PACE-val folytatott párbeszéd és koordináció erősítése azokon a területeken, amelyek jelentős kihívást jelentenek az európai társadalmak számára;

54. megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés szerinti parlamentáris demokrácia egyre nagyobb jelentőségére tekintettel elmélyíthetnék az EU és az Európa Tanács közötti parlamenti együttműködést, és eljárási szabályzatának 223. és 225. cikke alapján a megosztott tevékenységi területeken a jogalkotás javítása, a tudatosság növelése és az egymás tevékenységével és működésével kapcsolatos információcsere biztosítása, valamint a szisztematikusabb információterjesztés és a strukturáltabb és rendszeresebb párbeszéd elősegítése érdekében egy megerősített együttműködést szolgáló parlamentközi küldöttség létrehozását javasolja;

55. kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze a 2007. évi egyetértési megállapodás felülvizsgálatát annak érdekében, hogy figyelembe vegye az EU által a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével szerzett új hatásköröket, valamint formalizálja a két intézmény között megszilárdult, együttműködési célú stratégiai partnerséget, különösen a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok, többek között a kisebbségek jogai terén; hangot ad azon álláspontjának, hogy ezt a stratégiai dokumentumot operatívvá is kell tenni, és azt az EU és az Európa Tanács különböző szervei közötti, konkrét kérdéseket érintő együttes fellépésre vonatkozó további megállapodások elfogadásával kell kiegészíteni;

°

° °

56. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének és az Európa Tanácsnak.

 



 

INDOKOLÁS

Az Európai Unió (EU) 2022-ben ünnepli a Lisszaboni Szerződés aláírásának 15. évfordulóját, amely jogilag kötelezte az EU-t az EJEE-hez való csatlakozásra. 2022 egyúttal az EU és az Európa Tanács közötti egyetértési megállapodás aláírásának 15. évfordulója is. Ezek az évfordulók jó alkalmat adnak a két intézmény közötti kölcsönös kapcsolatok helyzetének átgondolására azzal a céllal, hogy további lehetőségeket tárjanak fel az együttműködés megerősítésére.

Ezzel az állásfoglalással az Európai Parlament át kívánja tekinteni az EU és az Európa Tanács közötti intézményi kapcsolatot, amely több mint 65 évre tekint vissza és jelentős fejlődésen ment keresztül a 2007. évi egyetértési megállapodás aláírása és a Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépése óta.

Az Európai Unió és az Európa Tanács közötti együttműködés jogi kerete.

Az EU és az Európa Tanács közötti együttműködés jogalapja a Lisszaboni Szerződés. Az EUMSZ 220. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Unió megfelelő együttműködési formákat épít ki az Európa Tanáccsal. Az EUMSZ 165. cikke (1) bekezdésének és 167. cikke (3) bekezdésének célja emellett ezen együttműködés előmozdítása az oktatás, a sport és a kultúra területén. A Lisszaboni Szerződés jogi kötelezettséget is rótt az EU-ra az EUSZ 6. cikke (2) bekezdése értelmében az EJEE-hez való csatlakozásra, és az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó jegyzőkönyvben megállapította a csatlakozással kapcsolatos megállapodás feltételeit. Az EUSZ 6. cikkének (3) bekezdése alapján a Lisszaboni Szerződés ezenfelül az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, az uniós jogrend általános elveként ismerte el.

Lényegében az EU és az Európa Tanács közötti együttműködést az Európa Tanács azon egyezményeinek rendelkezései szabályozzák, amelyekhez az EU csatlakozott. Az EU eddig az Európa Tanács számára nyitva álló 22 egyezménye közül 13-at erősített meg és további 4-et írt alá. A legfontosabb az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény. Az EU ezen egyezményhez történő csatlakozásáról jelenleg is folynak a tárgyalások.

A működés szintjén az EU és az Európa Tanács közötti partnerségnek mindenekelőtt a 2007. május 11-i egyetértési megállapodás adja a keretét, amely általános rendelkezéseket állapít meg a két intézmény között a kiemelt területeken folytatott együttműködés megerősítésére vonatkozóan, és a politikai párbeszéd, a jogi együttműködés, valamint a közös együttműködési projektek és programok hármas pillérén alapul.

Az együttműködési megállapodást több konkrét kétoldalú megállapodás egészíti ki, ezek közé tartozik az Európai Közösség és az Európa Tanács közötti, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti együttműködésről szóló, 2018. évi megállapodás, valamint az Európa Tanács és az Európai Bizottság közötti, az EU bővítési és szomszédos régióiban folytatott együttműködés alapjainak megállapításáról szóló, 2014. évi szándéknyilatkozat.

Parlamenti szinten az Európai Parlament és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése közötti kapcsolatot a Parlament eljárási szabályzatának 225. cikke és a Parlamenti Közgyűlés eljárási szabályzatának 66. cikke határozza meg, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése és a Parlament közötti együttműködés megerősítéséről szóló, 2007. november 28-i megállapodás ezek alapján jött létre. Ez a megállapodás több általános célkitűzést határoz meg az együttműködés tekintetében, és javaslatokat tesz az ezek teljesülését szolgáló intézkedésekre.

Az együttműködés prioritásait az EU és az Európa Tanács irányító szervei külön-külön is meghatározzák. Ez a parlamenti állásfoglalás, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A Lisszaboni Szerződésen túl: az Európa Tanács és az Európai Unió közötti stratégiai partnerség megerősítése” című 2430 (2022) határozata egy-egy példája az ezen prioritásokat meghatározó dokumentumoknak, csakúgy, mint a 2012 óta kétévente elfogadott, az Európa Tanáccsal folytatott együttműködés uniós prioritásairól szóló tanácsi következtetések.

Az EU és az Európa Tanács közötti intézményi kapcsolat jelenlegi helyzete.

Az EU és az Európa Tanács közötti együttműködés az emberi méltóság, az egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartásának közös értékein alapul. Továbbra is az Európa Tanács, annak egyezményi rendszere és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az elsődleges eszközei az EU-nak az emberi jogok védelmében Európában. Míg az EU és az Európa Tanács közötti együttműködés állandó vonása a két szervezet történelmének, jelentősen bővült a közös érdekeket felölelő területek száma és a közöttük zajló interakció, mivel az Unió az eredetileg gazdasági és kereskedelmi szervezetből fokozatosan egy értékalapú politikai egyesüléssé nőtte ki magát. Noha a két szervezet között 1989 után, a demokrácia közép- és kelet-európai országokban történő terjesztésére irányuló közös erőfeszítések eredményeképp hivatalosabb jellegű kapcsolatok jöttek létre, az együttműködés csak a 2007. évi együttműködési megállapodás aláírásával öltött tartósan hivatalos formát.

Az intézményi együttműködés az egyetértési megállapodásban meghatározott három pilléren alapszik:

1. politikai párbeszéd (magas szintű konzultációk a két szervezet irányító szerveinek vezetői, valamint az európai parlamenti képviselők és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjai között az álláspontok és szakpolitikák koordinálásáról);

2. jogi együttműködés (az EU és az Európa Tanács ellenőrző és tanácsadó szervei között, amely az elmúlt években főként a Velencei Bizottság és a Korrupció Elleni Államok Csoportjának szakértelmére összpontosult); valamint

3. együttműködési projektek (közös programok az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása előmozdításának céljával, amelyeket az EU finanszíroz és az Európa Tanács hajt végre).

Az EU az Európa Tanács demokráciával, emberi jogokkal és jogállamisággal kapcsolatos programjai végrehajtásának legnagyobb támogatója. 2021-ben az EU–Európa Tanács közös program keretében megvalósuló együttműködés globális volumene elérte a 207,4 millió eurót, az e programok céljára évente kapott források pedig az Európa Tanács költségvetésen kívüli forrásainak 57%-át teszik ki.

Az EU és az Európa Tanács közötti intézményi kapcsolat legjelentősebb aspektusai a Parlament szempontjából az alábbiak:

• Demokratikus párbeszéd

Az EU és az Európa Tanács között az elmúlt években fokozódott az együttműködés az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság közösen vallott értékeinek védelme és előmozdítása terén. Ez elsősorban az Európa Tanács szervei által az uniós intézmények számára a jogállamiság EU-ban fennálló helyzetének ellenőrzéséhez és értékeléséhez nyújtott szakértelem és eszközök formájában valósult meg. A Bizottság 2020. évi és azt követő jogállamisági jelentései és az Európai Parlament ugyancsak 2020. évi állásfoglalása a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról új lendületet adhatnak az EU és az Európa Tanács közötti demokratikus párbeszédnek.

• Az EU csatlakozása az emberi jogok európai egyezményéhez

Az EU csatlakozása az EJEE-hez nemcsak kívánatos cél, hanem a Szerződésekből eredő jogi kötelezettség is, és mindkét szervezet számára kiemelt jelentőségű. Az EJEE-hez történő csatlakozás intézményi vetületeiről szóló, 2010. május 19-i állásfoglalásának elfogadása óta a Parlament számos alkalommal ismételten hangsúlyozta a folyamat felgyorsításának fontosságát. A csatlakozási tárgyalások a Bíróság 2014. december 18-i 2/2013. sz., kedvezőtlen véleményének elfogadását követő megakadásuk után 2020 szeptemberétől folytatódtak. Véleményében a Bíróság azzal az indokkal emelt kifogást, hogy a megállapodás nem biztosítja az uniós jog autonómiájának, az EU konkrét jogi megállapodásainak és a Bíróság kizárólagos hatáskörének elégséges védelmét. A tárgyalások mindazonáltal végső szakaszukba értek, és a Bíróság által megállapított problémák túlnyomó részére már adtak választ. A jelenleg tárgyalások tárgyát képező fennmaradó problémák közé tartozik a közös kül- és biztonságpolitika bírósági ellenőrzése (a Bíróság véleményéből adódóan), valamint az EU EJEE-hez történő csatlakozásáról szóló megállapodástervezet 7. cikkében említett ügyek, amelyek nem kapcsolódnak a Bíróság véleményéhez.

• A parlamentáris testületek közötti kapcsolat

Az Európa Tanács és annak Parlamenti Közgyűlése a Parlament természetes szövetségese az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításában és figyelemmel kísérésében az európai kontinensen. A két testület és az irányító szerveik között rendszeresen sor kerül politikai párbeszédre. Igazgatási szinten az 1977-ben létrejött Parlamenti Kutatás és Dokumentáció Európai Központja sikeresen támogatja az információk, ötletek, tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjét a parlamentek igazgatási szervei között Európában. A kölcsönös kapcsolatokban azonban még nem aknázták ki teljeskörűen a Parlament és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése közötti együttműködés megerősítéséről szóló megállapodásban rejlő lehetőségeket. Erre az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által nemrégiben elfogadott, „A Lisszaboni Szerződésen túl: az Európa Tanács és az Európai Unió közötti stratégiai partnerség megerősítése” című, 2022. április 26-i 2430 (2022) határozata is felhívta a figyelmet.

A két intézmény közötti intézményi együttműködés megerősítésének további útjai.

Az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot tartósan érő kihívásokra, többek között az Ukrajnával szembeni orosz háborús agresszió következményeire tekintettel az EU és az Európa Tanács közötti intézményi kapcsolat további megerősítést igényel. A kapcsolat megerősítése következtében a koordináció is javulna, erősebb szinergiák jönnének létre és megelőzhető lenne a munkafeladat megkettőzése.

E kapcsolat fejlesztésében döntő szerepet játszik az EU EJEE-hez való csatlakozásának lezárása. Ez fontos lépést jelentene az EU demokratikus életében, mivel a jogállamiság védelmét szolgáló uniós belső ellenőrzési mechanizmusok kiegészülnének az Emberi Jogok Európai Bírósága által biztosított további külső ellenőrzéssel. Egyúttal korlátozná annak a lehetőségét is, hogy a Bíróság és az EJEB emberi jogokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatai összeütközésbe kerüljenek egymással.

Az EU és az Európa Tanács között a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelme terén folytatott együttműködés esetében is bőven van hova fejlődni. A Parlament régóta szorgalmazza, hogy a jogállamiság EU általi ellenőrzését terjesszék ki az EU-nak az EUSZ 2. cikkében említett valamennyi értékére. Míg a Bizottság már jelenleg is jelentős mértékben épít az Európa Tanács által a jogállamiságra és az igazságügyi rendszerekre vonatkozóan kidolgozott referenciamutatókra és az azokat ellenőrző tevékenységére, igénybe kellene vennie az Európa Tanács emberi jogokkal, többek között a kisebbségi jogokkal kapcsolatos szakértelmét és folyamatait is.

Bár az EU-nak kétségtelenül fejlesztenie kell szakértelmét és referenciamutatóit a kisebbségi jogok területén, észszerű és kívánatos lenne, ha e tekintetben az Európa Tanács eddigi erőfeszítéseire építene, amelyek a legkiterjedtebb normákat és ellenőrzési rendszert eredményezték Európában.

Az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeknek az EU és tagállamai által a kisebbségek védelme tekintetében való megfelelés értékelése során az Uniónak alkalmaznia kellene az Európa Tanács által megállapított normákat, különösen azokat, amelyeket a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény végrehajtásával összefüggésben dolgozott ki. Bővítési és szomszédsági politikájában az Unió már eddig is nagymértékben támaszkodott az Európa Tanács szakértelmére (az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szakértelme mellett) annak érdekében, hogy előmozdítsa a jogállamiságot és a kisebbségek védelmét a tagállamokban. Ez a vasfüggöny leomlását követő csatlakozási folyamat során sikeresnek bizonyult. E kedvező tapasztalatok kiaknázása, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményhez történő csatlakozás az uniós hatáskörbe tartozó területeken, a felek közötti intézményi párbeszéd fokozása, valamint a kisebbségi jogok terén fennálló intézményközi kapcsolatok hivatalossá tétele nemcsak az EU javát szolgálná, hanem az Európa Tanácsét is, amelynek hasznára válna az EU által biztosított politikai láthatóság és politikai támogatás.

Az EU számára pedig fontos, hogy csatlakozzon az Európa Tanács egyéb egyezményeihez, például a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményhez (Isztambuli Egyezmény), az Európai Szociális Chartához, a Szociális Jogok Európai Bizottságához, valamint a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló egyezményhez. Ez növelné az EU legitimációját, továbbá az EU képviselőinek fokozottabb jelenléte az ezen egyezményeket felügyelő testületekben tovább erősítené az együttműködést a két szervezet között, és segítené ezen egyezmények céljainak elérését.

Erősíteni kell a meglévő együttműködést és szinergiákat az oktatás, a sport és a kultúra területén is, ahol sok fontos együttműködési terület lehetne további vizsgálat tárgya. Az EU kulturális és nyelvi sokszínűsége szempontjából a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája különös jelentőséggel bír, amely az Európa kulturális öröksége részének tekintett kisebbségi és regionális nyelvek megőrzésére helyezi a hangsúlyt. Bár az EU világos hatáskörökkel rendelkezik arra, hogy támogatást nyújtson a tagállamoknak a tagállamok nyelveinek oktatásához és terjesztéséhez (az EUMSZ 165. cikkének (2) bekezdése), továbbá kötelessége a kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása, védelme és fejlesztése, eddig még nem vette igénybe a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája keretében rendelkezésre álló jelentős szakértelmet politikáinak és intézkedéseinek kialakításakor. A Parlament régóta amellett szólal fel, hogy érdemi intézkedéssel biztosítsák a regionális és kisebbségi nyelvek védelmét, és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját jelölte meg ezen a területen a legfontosabb referenciapontként. A regionális és kisebbségi nyelvek drasztikus visszaszorulásának fényében – amit többek között az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) is tanúsít – az EU-nak többet kellene foglalkoznia ezzel a területtel, és intézményi kapcsolatot kellene kialakítania a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának szakértői bizottságával saját célkitűzéseinek, politikáinak és programjainak kidolgozása érdekében.

Az EU és az Európa Tanács közötti kapcsolatokhoz további útmutatásként felül kell vizsgálni a 2007. évi együttműködési megállapodást, hogy az figyelemmel legyen a Lisszaboni Szerződésre és hivatalos formát öltsön az a stratégiai együttműködési partnerség, amelyet a két intézmény a megállapodás 2007-ben történt aláírása óta megszilárdított, különösen a jogállamiság, a demokrácia, az alapvető jogok és a kisebbségi jogok területén. Ez az általános jellegű dokumentum ezenfelül kiindulási alapként szolgálhat a további lépésekhez, és konkrét ügyekben közös fellépésekre vonatkozó további megállapodások elfogadásával egészülhetne ki.

Az EU és az Európa Tanács közötti kapcsolat parlamenti szinten is javításra szorul, miután a Lisszaboni Szerződés szerinti parlamentáris demokrácia nagyobb jelentőségre tett szert. Egymás tevékenységeinek és működésének ismertetésével és az információk szisztematikusabb terjesztésével fokozható az együttműködés. Ez kiegészülhet a Parlament és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének irányító szervei, bizottságai és igazgatási szervei közötti strukturáltabb és rendszeres kapcsolattartással.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

28.2.2023

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Gabriele Bischoff, Damian Boeselager, Leila Chaibi, Włodzimierz Cimoszewicz, Gwendoline Delbos-Corfield, Salvatore De Meo, Esteban González Pons, Max Orville, Giuliano Pisapia, Antonio Maria Rinaldi, Domènec Ruiz Devesa, Pedro Silva Pereira, Sven Simon, Loránt Vincze, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Pascal Durand, Jaak Madison, Niklas Nienaß, Maite Pagazaurtundúa

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (209. cikk, (7) bekezdés)

Álvaro Amaro, Giuseppe Ferrandino, Vlad Gheorghe, Chris MacManus, Nadine Morano

 


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

22

+

PPE

Álvaro Amaro, Salvatore De Meo, Esteban González Pons, Nadine Morano, Sven Simon, Loránt Vincze, Rainer Wieland

Renew

Giuseppe Ferrandino, Vlad Gheorghe, Max Orville, Maite Pagazaurtundúa

S&D

Gabriele Bischoff, Włodzimierz Cimoszewicz, Pascal Durand, Giuliano Pisapia, Domènec Ruiz Devesa, Pedro Silva Pereira

The Left

Leila Chaibi, Chris MacManus

Verts/ALE

Damian Boeselager, Gwendoline Delbos-Corfield, Niklas Nienaß

 

0

-

 

 

 

3

0

ID

Gerolf Annemans, Jaak Madison, Antonio Maria Rinaldi

 

Jelmagyarázat:

+ : mellette

- : ellene

0 : tartózkodás

 

 

Utolsó frissítés: 2023. április 5.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat