ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
16.3.2006
az Eljárási Szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján
előterjesztette:
Klaus-Heiner Lehne és Giuseppe Gargani, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
Maria Berger, a PSE képviselőcsoportja nevében
Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoportja nevében
Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében
Brian Crowley, az UEN képviselőcsoportja nevében
a jogi szakmákról és a jogrendszerek működéséhez fűződő általános érdekről
B6‑0203/2006
Az Európai Parlament állásfoglalása a jogi szakmákról és a jogrendszerek működéséhez fűződő általános érdekről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ügyvédek szerepéről szóló, 1990. szeptember 7-én kiadott ENSZ alapelvekre,
– tekintettel az Európa Tanácsnak az ügyvédi hivatás gyakorlásának szabadságáról szóló Rec(2000)21 számú, 2000. október 25-i ajánlására,
– tekintettel a Közösségen belül a közjegyzői szakmáról szóló, 1994. január 18-i állásfoglalására,
– tekintettel a bizonyos szellemi szabadfoglalkozásúak, különösen az ügyvédek esetében alkalmazott díjszabásról és kötelező díjtételekről, valamint a szellemi szabadfoglalkozásúak modern társadalomban betöltött különleges szerepéről és helyzetéről szóló 2001. április 5-i állásfoglalására,
– tekintettel a szellemi szabadfoglalkozásúakra vonatkozó piaci és versenyszabályokról szóló, 2003. december 16-i állásfoglalására,
– tekintettel az 1977/249/EGK, a 98/5/EK és a 2005/36/EK irányelvre,
– tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2006. február 16-i jogalkotási állásfoglalására,
– tekintettel a Bizottság “Szakmai szolgáltatások – további reformlehetőségek” című 2005. szeptember 5-i közleményére,
– tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,
A. mivel az Európai Közösségek Bírósága elismerte, hogy:
- -a függetlenség, az összeférhetetlenség hiánya és a hivatali titoktartás, illetve a bizalmas adatkezelés a jogi szakmák alapvető értékei, melyek ugyanakkor a közérdekűség ismérvei;
- -a jogi szakma megfelelő gyakorlásához szükség van ezen alapvető értékeket védő szabályozásra, annak ellenére, hogy a benne található rendelkezések korlátozhatják a piaci versenyt,
B. mivel a jogi szakmák bárminemű reformja a versenyjog szféráján túlmenő következményekkel jár, mivel hatása érezhető a szabadság, biztonság és igazságosság területén, sőt, tágabb értelemben, a jogállamiság védelmét célozza az Európai Unióban,
C. mivel az ügyvédek szerepéről szóló, 1990. szeptember 7-én kiadott ENSZ alapelvek szerint:
- -az ügyvédek autonóm szakmai szervezeteket alapíthatnak érdekképviseletük ellátására, folyamatos tanulásuk és képzésük előmozdítására, valamint szakmai feddhetetlenségük védelmére; A szakmai szervezetek irányító testületét a tagok választják, és az külső beavatkozástól mentesen látja el feladatait;
- -az ügyvédek szakmai szervezetei kulcsszerepet játszanak a szakmai színvonal és etika fenntartásában, tagjaik üldöztetéstől, valamint jogtalan korlátozásoktól és jogsértésektől való védelmében, a jogi szolgáltatások minden arra rászoruló számára történő biztosításában, valamint a kormányzati és egyéb intézményekkel való együttműködésben az igazságosság és a közérdek céljainak előmozdításáért;
- -az ügyvédekkel szemben kezdeményezett fegyelmi eljárásokat a szakma által felállított pártatlan fegyelmi bizottság, vagy független, jogszabályban rögzített hatóság vagy bíróság előtt kell lefolytatni, független bírói felülvizsgálat mellett,
D. mivel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok – függetlenül azok gazdasági, társadalmi, kulturális, polgári vagy politikai jellegétől – mindenkit megillető megfelelő védelmének alapfeltétele, hogy mindenki ténylegesen hozzáférhessen a jogi szolgáltatásokhoz, és e szolgáltatásokat egy független szakma nyújtsa,
E. mivel a szakmai etikának való megfelelés, az ügyfelek bizalmas kezelése és a magas szintű szakmai ismeretek fontossága szükségessé teszi olyan belső szabályozó rendszerek megszervezését, mint amelyeket ma a jogi szakmai testületek és rendek működtetnek,
F. mivel a közjegyzőket a tagállamok nevezik ki mint állami tisztviselőket, akiknek feladatai közé tartozik bizonyító erejű és azonnali hatállyal végrehajtható hivatalos dokumentumok kiállítása,
G. mivel a közjegyzők az állam megbízásából kiterjedt vizsgálati és ellenőrző munkát folytatnak a nem bírósági jogvédelemhez kapcsolódó ügyekben, különösen a – bizonyos esetekben közösségi jog hatályába tartozó – társasági joghoz kapcsolódóan és e munka részeként alávetik magukat a szóban forgó tagállam fegyelmi ellenőrzésének, amely hasonló a bírókat és köztisztviselőket érintő fegyelmi ellenőrzéshez,
H. mivel az államhatalom részleges átruházása a közjegyzői hivatás gyakorlásától elválaszthatatlan eredeti elem, és mivel azt ténylegesen rendszeresen gyakorolják, és az a közjegyző tevékenységeinek jelentős részét képezi,
1. teljes mértékben elismeri, hogy a jogi szakmák döntő szerepet játszanak a demokratikus társadalomban az alapvető jogok tiszteletben tartása, a jogállam és a jog biztonságos alkalmazása garantálásában, az ügyfeleik bíróság előtti képviselete vagy védelme és az ügyfelek jogi tanácsokkal való ellátása során egyaránt;
2. megerősíti az 1994. január 14-i, a 2001. április 5-i és a 2003. december 16-i állásfoglalásaiban megfogalmazott álláspontját;
3. rámutat a jogi szakmák gyakorlásához szükséges magas képesítésre, a jogi szakmákra jellemző képesítéseknek az európai polgárok érdekében történő védelmének szükségességére, valamint arra, hogy a jogi szakmák és az ügyfelek között egyedi, bizalmon alapuló kapcsolat kialakítására van szükség;
4. megerősíti a jogi szakmákat gyakorlók függetlenségének, szakértelmének, feddhetetlenségének és felelősségének biztosításához szükséges szabályok fontosságát szolgáltatásaik minőségének az ügyfelek és általában a társadalom javára történő garantálása, valamint a közérdek megóvása érdekében;
5. üdvözli a Bizottság azon felismerését, hogy a reformok nemzeti szinten hajthatók végre a legjobban, és hogy a tagállamok hatóságai, nevezetesen a jogalkotó szervek a legalkalmasabbak arra, hogy a jogi szakmákra alkalmazandó szabályokat meghatározzák;
6. rámutat arra, hogy a Bíróság mérlegelési mozgásteret engedélyezett a nemzeti jogalkotóknak és a szakmai szervezeteknek és testületeknek annak meghatározásában, hogy mi elengedhetetlen és mi szükséges a jogi szakmáknak az adott tagállamban történő megfelelő gyakorlásának védelméhez;
7. megjegyzi, hogy egy adott szakmai testület minden egyes tevékenységtípusát külön kell szemlélni annak érdekében, hogy a versenyre vonatkozó szabályokat csak akkor alkalmazzák a szakmai szervezetre, ha az kizárólag tagjai érdekében lép fel, akkor azonban ne, ha a köz érdekében cselekszik;
8. emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a jogi szolgáltatásokról szóló rendelet célja, hogy garantálja az általános társadalmi érdekek védelmét, a védelemhez és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés jogát, valamint a jogalkalmazás biztonságát, és hogy ezen okok miatt az nem szabható az ügyfél műveltségi fokához;
9. arra bátorítja a jogi szakma szakmai testületeit, szervezeteit és egyesületeit, hogy európai szinten alakítsanak ki magatartási kódexeket – beleértve a szervezkedésre, a képesítésekre, a szakmai etikára, a felügyeletre, a felelősségre és a kereskedelmi kommunikációra vonatkozó szabályokat – annak érdekében, hogy a jogi szolgáltatások végső fogyasztóinak megadják a feddhetetlenséggel és a tapasztalattal kapcsolatban szükséges garanciákat, és a biztosítsák a megfelelően működő igazságszolgáltatást.
10. felkéri a Bizottságot, hogy a versenyjogi szabályokat megfelelő esetben a Bíróság döntéseinek megfelelően alkalmazza;
11. úgy véli, hogy az EU versenyre vonatkozó elveit meghaladó közérdek azon tagállamok jogrendszerében található, amelyekben a rendeletet elfogadják, illetve ahol az hatását kifejti, és hogy nem létezik az EU-s közérdeket vizsgáló teszt, akárhogy is határozzák azt meg;
12. felkéri a Bizottságot, hogy ne alkalmazza az EU versenyjogát az EU alkotmányos keretei értelmében a tagállamok joghatósága alá tartozó ügyekre, például az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, amely többek között magában foglalja a bíróság által az ügyvédi díjak kiegyenlítése céljából alkalmazott díjfizetési ütemezés kérdését;
13. hangsúlyozza, hogy az 1977/249/EGK, a 98/5/EK és a 2005/36/EK irányelv eredményesen eltávolította a jogi szakemberek letelepedési szabadsága és szolgáltatási szabadsága előtt álló akadályokat;
14. úgy véli, hogy az EK-Szerződés 49. cikke, a 2005/36/EK és a 77/249/EGK irányelv a célország elvének alkalmazását írja elő az ügyvédek és más jogi szakemberek díjszabásának és kötelező díjtételeinek meghatározására;
15. úgy véli, hogy az EK-Szerződés 45. cikkét teljes mértékben alkalmazni kell a közjegyzői hivatásra mint olyanra;
16. felhívja a Bizottságot, hogy a jogi szakmák tagállamokban történő gyakorlására vonatkozó szabályok elemzésekor gondosan mérlegelje az ezen állásfoglalásban megfogalmazott elveket és ellenvetéseket;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.