Állásfoglalásra irányuló indítvány
23.10.2006
az Eljárási Szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
- –Hans-Gert Poettering, Szájer József és Olajos Péter, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében,
- –Martin Schulz, Hannes Swoboda és Tabajdi Csaba Sándor, a PSE képviselőcsoportja nevében,
- –Graham Watson és Szent-Iványi István, az ALDE képviselőcsoportja nevében,
- –Daniel Cohn-Bendit és Milan Horáček, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében,
- –Brian Crowley, Cristiana Muscardini, Roberta Angelilli, Wojciech Roszkowski, Michał Tomasz Kamiński, Konrad Szymański, Ģirts Valdis Kristovskis és Adam Jerzy Bielan, az UEN képviselőcsoportja nevében
B6‑0548/2006
az Európai Parlament állásfoglalása a magyar forradalom 50. évfordulójáról és annak történelmi jelentőségéről Európa számára
Az Európai Parlament,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása elvein alapul – olyan elveken, amelyeket minden tagállam közösen oszt,
B. mivel Európa II. világháború utáni jaltai kettéosztása több, mint négy évtizeden át megfosztotta függetlenségüktől Közép- és Kelet-Európa országait,
C. mivel Közép- és Kelet-Európa kommunista rendszerei nem a nép beleegyezésén alapultak, azokat a kommunista pártok együttműködésén keresztül a szovjet katonai megszállás tartotta fenn,
D. emlékeztetve a kommunista párt diktatórikus uralma elleni tiltakozásul 1956. október 23-án utcára vonuló magyarok bátorságára és elszántságára,
E. kifejezve tiszteletét a magyarok kitartásáért, akik a Nyugatról érkező katonai segítség elmaradása és a Szovjetunió elsöprő katonai beavatkozása és túlsúlya ellenére is folytatták harcukat a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a polgári jogokért,
F. tisztelegve Nagy Imre, Magyarország reformkommunista miniszterelnöke emberi és politikai bátorsága előtt, aki helyesen ismerte fel a népakarat elemi erejű kifejeződését, és beleegyezett, hogy politikai vezetője legyen a szabadságért és a demokráciáért zajló népfelkelésnek, és végül életét áldozva a szabadság vértanúja lett, miután 1958-ban kivégezték, mert nem engedett a nyomásnak, hogy nyilvánosan elítélje a forradalmat,
G. tisztelegve a forradalom – a harcok során 2710-en vesztették életüket – és a kegyetlen megtorlás áldozatai előtt – a visszatérő kommunista vezetés 1956 és 1961 között 228 személyt végzett ki, 1956 és 1958 között 20 000 embert tartóztatott le, és ezreket részesített hátrányos megkülönböztetésben a forradalom után évtizedekig,
H. kifejezve háláját az emberek által tanúsított szolidaritásért a Nyugat számos országában, amiért 194 000 magyar menekültet fogadtak be 1956 és 1957 folyamán,
I. elismerve a nemzetek közötti szolidaritás alapvető értékét általában, és különösen Közép- és Kelet-Európa különböző, szabadságukért küzdő nemzetei – a magyarok, a csehek, a szlovákok, a lengyelek, a németek, az észtek, a lettek és a litvánok – között,
J. elismerve az 1956. októberi magyar forradalom, illetve az ellenállás és az ellenállási mozgalmak különböző más formái – például az 1956. júniusi poznani tüntetések Lengyelországban, az 1968-as prágai tavasz, 1980-ban a Szolidaritás mozgalom Lengyelországban és a volt Szovjetunióban működő demokráciamozgalmak, nevezetesen a balti népek mozgalmai – közötti történelmi és politikai kapcsolatot,
K. elismerve, hogy a magyar forradalom a megosztott Európa egyesítésére tett történelmi kísérlet volt, és mint ilyen, közös európai történelmi örökségünk sarokköve marad,
L. elismerve, hogy a magyar forradalom hozzájárult az összetartozás megerősítéséhez a demokratikus világban és az Európai Közösségek ezt követő 1957-es megalakulásához, és a Közép- és Kelet-Európában 1989–1990-ben bekövetkező demokratikus politikai változások előzménye volt, amelyek az európai integrációs folyamaton keresztül lehetővé tették Európa békés újraegyesítését,
1. az 1956-os magyar forradalmat a szovjet tömb országaiban a kommunizmussal szembeszálló, a szabadság és demokrácia iránti XX. századi törekvések egyik szimbolikus megnyilvánulásaként ismeri el;
2. tiszteleg Magyarország bátor férfiai és női előtt, akik önfeláldozásukkal reményt adtak a kommunista uralom által szorongatott más népeknek;
3. hangsúlyozza, hogy a demokratikus közösségnek egyhangúan vissza kell utasítania az elnyomó és antidemokratikus kommunista ideológiát, és védelmeznie kell a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elveit, és egyértelműen állást kell foglalnia, ha ezeket bármikor sérelem éri;
4. felhív minden demokratikus országot, hogy egyértelműen ítélje el az összes totalitárius rendszer által elkövetett bűnöket;
5. felhív arra, hogy hozzanak létre európai programot a tagállamok kutatási és dokumentációs központjai közötti együttműködés megerősítése érdekében a totalitárius rendszerek bűneivel kapcsolatos történelmi kutatások terén;
6. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.