ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

22.11.2006

a B6-0428/2006 számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az Eljárási Szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján
előterjesztette: Jean-Marie Cavada
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében
a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége (SZABJÉT) megteremtése útján az Unió által elért fejlődésről (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke)

B6‑0000/2006

az Európai Parlament állásfoglalása a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége (SZABJÉT) megteremtése útján az Unió által elért fejlődésről (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, amely az Unió célkitűzéseként a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségeként való fejlődést határozza meg,

–  tekintettel ugyanezen szerződés 39. cikkére, amely a Parlament feladatául az említett téren elért haladásról szóló éves viták tartását jelöli ki,

–  tekintettel a 2006. szeptember 27-i vita során a Tanács által a B6-0428/2006. számú szóbeli választ igénylő kérdésre adott válaszokra, illetve a Bizottságnak a hágai program megvalósítását és annak jövőbeli kilátásait értékelő közleményeiről szóló beszámolójára,

–  tekintettel a finn parlamenttel közösen szervezett 2006. október 2-3-i parlamenti találkozó vitáira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.  tekintettel arra, hogy egy erőteljesen globalizálódó, illetve tartós válságok és feszültségek, gazdasági egyenlőtlenség, állandóan növekvő migrációs hullámok által uralt világban, amelyet egyre több embert érintő ideológiai és kulturális összetűzések jellemeznek, továbbá ismeretlen hatósugarú terrorizmus veszélye fenyeget, nem csökken az európai polgárok vágya, hogy az Unión belül több szabadságnak, nagyobb biztonságnak és a jog nagyobb fokú érvényesülésének örülhessenek,

B.  mivel hét évvel a tamperei következtetések után az Európai Unió még mindig nem rendelkezik egységes bevándorlási politikával, illetve különösen a legális bevándorlókra vonatkozó politika hiányzik,

C.  tudomásul véve, hogy ezeket a külső nyomást gyakorló tényezőket

-   1999-ben, az első tamperei program elfogadásakor az Európai Tanács nem vehette, a 2004 novemberében, a hágai program meghatározásakor pedig nem kellőképpen vette figyelembe,

-   az egyes tagállamok szintjén már nem lehet ellenőrizni, és maga az Unió is csak nehezen tudja majd szemmel tartani, amennyiben nem teremti meg sürgősen ilyen irányú törekvéseinek eszközeit és nem lép fel hiteles tárgyalópartnerként a SZABJÉT-hez kapcsolódó politikák kapcsán a nemzetközi szervezetekkel, mint például az ENSZ-szel szemben[1], vagy a migrációs és fejlesztési politikák kapcsán regionális szinten az Afrikai Unióval szemben, illetve amennyiben az európai kontinensen belül nem strukturálja jobban az Európa Tanáccsal és ez utóbbinak az alapvető jogok védelméért és a jogállamiság ügyének előmozdításáért felelős szerveivel[2] való együttműködését,

D.  emlékeztetve arra, hogy egy összefüggő acquis, illetve a tagállamok azonos álláspontja hiányában a SZABJÉT területén az Európai Unió nem tudja komolyan befolyásolni a harmadik országok álláspontját, ideértve olyan szövetségeseit is, mint például az Egyesült Államok, és ez kedvezőtlenül befolyásolhatja szavahihetőségét, amellett, hogy az említett országok politikai és stratégiai kezdeményezéseinek alárendelt helyzetbe kényszeríti az Uniót,

E.  tekintettel arra, hogy ez az uniós szintű stratégiai gyengeség nemcsak abból fakad, hogy ezeket a politikákat csak a közelmúltban[3] emelték uniós szintre, hanem különösen abból, hogy ez az átemelés a maastrichti és az amsterdami szerződéssel történt meg, úgy hogy a tagállamok komoly fenntartásokkal éltek, és abból, hogy a – már 1993-ban tervbe vett – rendes jogalkotási rendszerre való áttérésre csak korlátozott előrelépések révén, 1999-ben, 2001-ben, 2004-ben került sor, illetve végül 2005-ben az EK-Szerződés 67. cikkében előírt áthidaló záradéknak a hágai terv révén történő (részleges) életbe léptetésével,

F.  emlékeztetve arra, hogy a mai napig előfordul, hogy ugyanannak a politikai célkitűzésnek több jogalapja van, hogy az intézmények hatáskörének meghatározása során egyre több a konfliktus és az igazságszolgáltatáshoz fordulás, hogy az egyhangú szavazás szükségessége és főként egy igazi, demokratikus és bírósági ellenőrzés hiánya következtében a harmadik pillér alá tartozó politikák jelenlegi helyzete igen törékeny abból a szempontból, hogy az Unió mennyire tartja tiszteletben a saját alapjainak vallott elveket (EU-Szerződés 6. cikke),

G.  figyelmeztet az olyan témákra irányuló európai szerződéseken kívüli törekvések veszélyére, amelyek már uniós intézmények javaslatainak tárgyát képezik; az uniós intézmények és a tagállamok parlamentjei közötti tisztességes együttműködésen alapuló nyílt vitát kíván kezdeményezni a prümi szerződés közösségi szerződésbe való belefoglalásáról annak érdekében, hogy a Parlament képessé váljon a demokratikus ellenőrzés gyakorlására,

H.  tudomásul véve a tényt, hogy elsőként a tagállamokban tudatosulnak a demokrácia, az igazságszolgáltatás és a működés terén jellemző hiányosságok, és hogy az Alkotmányszerződés aláírásával a tagállamok elkötelezték magukat arra, hogy 2006 novemberétől kötelezővé teszik azt, ami a Maastrichti Szerződésben pusztán a Tanács által elismert lehetőség volt,

I.  meggyőződve arról, hogy az EK-Szerződés 67. és az EU-Szerződés 42. cikkében meghatározott áthidaló záradékok életbe léptetése nemcsak az Alkotmány jelenlegi helyzetének felel meg, hanem összeegyeztethető a jövőbeni helyzettel is, következésképpen a Tanácsnak aktiválnia kellene azokat a Bécsi Egyezmény 18. cikke értelmében is, amely lojális együttműködésre szólítja fel a partnereket a majdani ratifikálásnak leginkább kedvező feltételek megteremtése végett,

J.  osztván a Bizottság azon álláspontját, hogy 2007-ben aktiválni kell az EK-Szerződés 67. cikkében és az EU-Szerződés 42. cikkében előírt áthidaló záradékokat (eltörölve az EK-Szerződés IV. címe alá tartozó ügyekben a Bíróság hatáskörének korlátozását), ahogyan azt 2004. október 14-én az Európai Parlament az Európai Tanácsnak már javasolta[4],

K.  emlékeztetve, hogy az áthidaló záradékok életbe léptetése meghagyja a lehetőséget a Tanácsnak, hogy saját maga döntse el szavazási szabályait, és hogy ilyen körülmények közt több megoldás is létezik, hogy bizonyos esetekben és/vagy meghatározott időszakokra fenn lehessen tartani az egyhangú szavazást, feltéve, hogy az európai polgárok jogaival kapcsolatos ügyek mindegyikében az EP-vel együtt dönt a Tanács (együttdöntés), mivel a Parlament szerepét nem lehet a legkisebb tagállaménál kevésbé meghatározónak tekinteni,

L.  mivel a meglévő szerződések alapján aktivált áthidaló záradékok már most beleillenek az Alkotmányszerződés teremtette keretekbe, és nem kell az abban foglaltakon túllépniük (például a migrációs politika kvótái tekintetében),

M.  mivel azt is feltétlenül meg kell határozni, hogy mire irányuljanak ezek az áthidaló záradékok, és amennyiben nem lehet a már meglévő szerződésekbe új célkitűzéseket beilleszteni, több mint célszerű lenne az elkövetkező évekre tervbe venni az Unió SZABJÉT-tel kapcsolatos vívmányainak egységes keretbe foglalását/egyszerűsítését, olyan formában, ahogyan az a tagállamok közötti együttműködés során, konkrétan a Maastrichti Szerződés óta eltelt időszakban, fokozatosan kikristályosodott. Egy ilyen egységes keretbe foglalásnak és egyszerűsítésnek a sok inkoherencia felszámolására, illetve a megerősített együttműködést illető vívmányok (lásd: Schengen) lehető legnagyobb általánosítására kell törekednie,

N.  mivel erős igény van a jelenlegi szerződések által már biztosított gyakorlati együttműködés javítására, amelyet egyrészt a polgárok és a szakemberek, másrészt a Tanács – ahol a mai napig nem született meg az ilyen együttműködés valódi továbbvitelét lehetővé tevő megállapodás – is sürget,

O.  mivel azokat az új tagállamokat, amelyek megfelelnek a schnegeni követelményeknek és készen állnak a rendszerhez való csatlakozásra, semmilyen körülmények között sem szabad méltánytalanul büntetni a SIS II (a Schengeni Információs Rendszer második generációja) bevezetésében tapasztalt jelentős késések miatt,

P.  mivel az Európai Parlament egyedülálló gyorsasággal és kiemelkedő kompromisszumkészséggel első olvasatban megállapodásra jutott a SIS II jogalapjához kapcsolódó három jogalkotási szöveg tekintetében,

1.  kéri a Bizottságot, hogy 2007-ben terjessze a Tanács elé az EU-Szerződés 42. cikkének aktiválásáról szóló határozattervezetet, amely a rendőrségi (ideértve az EUROPOL-t is) és büntetőügyi (ideértve a EUROJUST-öt is) együttműködést illető rendelkezéseket közösségi keretekbe helyezi át (az EK-Szerződés IV. címe);

2.  kéri a Tanácsot, hogy:

• -a Parlament véleményének megfelelően sürgősen fogadja el az EK-Szerződés 67. cikke (2) bekezdésére vonatkozó határozattervezetet a Bíróság számára az EK-Szerződés IV. címe keretében biztosított hatáskör korlátozásának megszüntetését illetően, és mindezt hajtsa végre a SZABJÉT köréhez tartozó előzetes döntéshozatali eljárások felgyorsítása érdekében,
• -gondoskodjon arról, hogy a Parlamenttel együtt történő döntést (együttdöntés) és a Tanácson belüli minősített többségi szabályt kiterjesszék minden olyan esetre, amelyben – a hatályos szerződések értelmében – ez lehetséges, mint például a legális bevándorlásra vagy a harmadik országok polgárainak beilleszkedésére, amint azt 2004-ben a Tanács holland elnöksége is tervezte;

3.  kéri az Európai Tanácsot, hogy adjon útbaigazítást a Tanácsnak, továbbá kéri a Bizottságot, hogy

a)  az alapvető jogok Unión belüli magas szintű védelmére vonatkozó alapkövetelményeknek megfelelően helyezze az európai jogalkotást új keretek közé, és amikor személyek jogairól van szó, ne korlátozódjék a pusztán határon átnyúló jellegű kérdésekre. E tekintetben az EP-nek részesednie kell az alapvető jogokkal foglalkozó, a jövőben létrehozandó ügynökség szaktudásából és ez utóbbi támogatását kell élveznie;

b)  tegyen lépéseket annak érdekében, hogy fokozza az Unió alapjául szolgáló elvek védelmét, illetve megerősítse az EU-Szerződés 7. cikkében előírt riasztó mechanizmust és büntetőintézkedéseket. Az európai bíróságok és alkotmánybíróságok igazságszolgáltatási gyakorlata, valamint az Európai Tanács és az EP szintjén egyaránt elvégzett vizsgálatok kellőképpen igazolják, hogy a tagállamoknak és az EU intézményeinek folyamatosan ügyelniük kell ezen elvek tiszteletben tartására, és hogy a tagállamoknak közös referenciakritériumokat kellene elfogadniuk az igazságszolgáltatás területén való és rendőrségi együttműködés javítása érdekében; ebben az összefüggésben az EU-Szerződés 7. cikkének (1) bekezdésében említett riasztási mechanizmus aktiválására a kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó szokásos szabályoknak kellene vonatkozniuk az EU-Szerződés 6. cikkében említett elvek magas szintű védelmének biztosítása érdekében;

c)  az Eurojust és nemzeti tagjai számára jelenleg biztosított hatáskörök megerősítése és harmonizálása révén válaszoljon a gyakorlati együttműködés hatékony javítása iránti igényre, nevezetesen biztosítson tényleges koordinációs hatáskört a vizsgálatok és eljárások tekintetében, biztosítson eljárásindítási hatáskört és járuljon hozzá a hatásköri ütközésekre vonatkozó szabályokhoz, illetve azáltal, hogy az Europol számára lehetőséget biztosít arra, hogy közös nyomozócsoportok keretében a tagállamok illetékes hatóságaival közösen szervezzen és koordináljon vizsgálatokat és operatív tevékenységeket; a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek évente meg kellene vitatniuk az ilyen típusú tevékenységek terén tapasztalt előrelépést és problémákat, és ellenőrizniük kellene, hogy a nemzeti vagy európai jogalkotás szintjén szükséges-e módosítani;

d)  bizonyosodjon meg arról, hogy az európai jogalkotás révén nem jön létre rendőrállam, és hogy a hatóságnak az egyéni szabadságjogok gyakorlásába való beavatkozása szigorúan korlátozott, és hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek bevonásával történő időszakos felülvizsgálat vonatkozik rá;

e)  az európai jogalkotás szintjén szüntesse meg az uniós intézmények által őrzött bizalmas adatok feldolgozása terén előforduló hiányosságokat; következésképpen gondoskodjon az 1049/2001 rendelet 9. cikkének felülvizsgálatáról, és hozzon létre az Európai Parlamenten belül külön bizottságot a bizalmas jellegű tevékenységek ellenőrzésére;

f)  tanácsi ajánlások elfogadása révén segítse elő az Európa Tanács főtitkárának az Emberi Jogok Európai Chartája 52. cikkének értelmében kelt elveinek/ajánlásainak gyakorlatba ültetését az egyes tagállamokban a titkosszolgálatok parlament általi ellenőrzése vonatkozásában (lásd a CIA repülőjáratairól szóló dosszié vizsgálatával megbízott parlamenti bizottság jövőbeli ajánlásait);

4.  kéri a Tanácsot, hogy indokolatlan késedelem nélkül nyújtsa be a Parlamentnek a jelenleg kidolgozás alatt álló, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló kerethatározat tervezetének témájáról szóló iránymutatást; figyelmeztet a javaslat valódi tartalomtól való megfosztásának veszélyére és emlékeztet a Tanács azon ígéretére, hogy biztosítja a Parlament politikai részvételét a kerethatározat elfogadásában;

5.  felkéri a nemzeti parlamenteket, hogy minél előbb ellenőrizzék a Tanács által tervezett, az adatvédelemről, a rendelkezésre állás elvének végrehajtásáról és az adatbázisok védelmi célú összekapcsolásáról szóló új rendelkezések nemzeti szintű hatását; kijelenti, hogy kész figyelembe venni az ilyen vizsgálatok eredményeit a Tanácsnak a témákkal kapcsolatban eljuttatott véleményeiben;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy minden évben tegyen közzé egy, az alapvető jogokért felelős biztosok csoportjának tevékenységéről szóló jelentést; ugyancsak sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb készítsen áttekintést a fent említett csoport elmúlt két és fél év során hozott határozatairól és tevékenységéről;

7.  lényegesnek tartja, hogy az olyan érzékeny politikák területén, mint például az alapvető jogok, bevándorlási ügyek és a biztonság erősítése, az uniós intézmények ne a tagállamok helyettesítésére törekedjenek, hanem inkább azokat kiegészítő közbelépésre. Egyébként arra is vigyázni kell, hogy a rendőrségi és igazságügyi együttműködés közösségiesítése bizonyos jogokkal együtt járjon:

a)  mind a tagállamok jelenlegi jogalkotási kezdeményezési jogára nézve (a Tanács elkötelezhetné magát, hogy az EK-Szerződés 208. cikke értelmében felszólítsa a Bizottságot, hogy a tagállamok egynegyede által megjelölt területeken jogalkotási javaslatokat nyújtson be,

b)   mind pedig arra való tekintettel, hogy a tagállamok nemzeti parlamentjei állást foglalhassanak a SZABJÉT-tel kapcsolatban éppen folyamatban lévő javaslatokról. Jelenleg a nemzeti parlamenteknek hat hét áll rendelkezésére mielőtt a Tanács egy-egy adott javaslatról dönt. Az Európai Parlament elkötelezhetné magát amellett, hogy ugyanezen határidő lejárta előtt az első olvasat során nem jut közös megállapodásra a Tanáccsal;

8.  emlékeztet arra, hogy uniós szinten fenn kell tartani a jogalkotási hatáskörök bizonyos szintű koherenciáját, biztosítva például azt, hogy a bevándorlásügyi jogalkotás ne pusztán az illegális bevándorlásra korlátozódjon, hanem magába foglalja a legális bevándorlást is;

9.  az Egyesült Államokkal kötött ideiglenes PNR-megállapodás kapcsán mély aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok megállapodásról szóló értelmező levele miatt, amely azt jelzi, hogy az amerikai hatóságok értelmezése túlmegy a megállapodás tartalmán, különösen a megállapodás célja és az amerikai hatóságok és szervek PNR-adatokhoz való hozzáférése és a megtekinthető adatmezők száma tekintetében;

10.  sürgeti a Tanácsot, hogy az Európai Parlament 2005. április 12-én elfogadott véleményének (T6-0091/2005) megfelelő figyelembe vételével, késedelem nélkül fogadja el az Európai Unió területén folytatott büntetőeljárások során biztosított egyes eljárási jogokról szóló kerethatározatot (COM(2004)0328);

11.  ismételten megjegyzi, hogy a Tamperében, 1999-ben megállapítottaknak megfelelően

• -a kölcsönös elismerési elvet általánosítani kell, hogy ez az uniós jogalkotás záróköve lehessen,
• -utólag meg kell erősíteni az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, amint azt a polgári közvetítésről, a kis összegű követelésekről („small claims”) és fizetési meghagyásról szóló javaslatok javasolják,
• -harmonizációs intézkedésekről csak az alapvető jogokra gyakorolt hatás értékelését követően és a nemzeti parlamentek bevonásával határozzanak;

12.  hangsúlyozza, hogy a harmadik pillér közösségivé tétele esetén is, a Bizottság előjogainak sérelme nélkül fenn kell tartani a tagállamok jogát arra, hogy egymást kölcsönösen segíthessék és ellenőrizhessék, ahogyan ez a schengeni együttműködés, vagy a terrorizmus elleni küzdelem esetében történik;

13.  támogatja a Bizottságnak a SZABJÉT-politikák fejlődését felmérni hivatott rendszer létrehozására vonatkozó, közelmúltban kiadott közleményét, és emlékeztet, hogy ez az értékelés:

a)   éves közlemény tárgyát képezi, hogy címzettje, az Európai Parlament a szerződéseknek megfelelően, a nemzeti parlamentekkel társulva megvitathassa,

b)   még inkább bevonja a civil társadalom és a tudományos élet képviselőit a SZABJÉT-hez kötődő politikák és intézkedések hatásának felmérésébe;

14.  végül, úgy véli, hogy a legnemesebb célkitűzés is puszta szándék marad, amennyiben ezt nem támogatják megfelelő emberi és pénzügyi erőforrással,

a)   uniós szinten megvalósítva a tagállamok közötti szolidaritás és lojális együttműködés elvét, ideértve a pénzügyi együttműködést is,

b)   átvéve az európai ügynökségek (Europol, Eurojust, Frontex, Olaf, CEPOL, ....) szaktudását, a tagállamok által meghatározott stratégiai prioritások uniós szinten történő érvényesítésének lehetővé tétele érdekében,

c)   lehetővé téve a nemzetközi hatósugarú polgári válsághelyzetek megelőzését vagy kezelését. Ebből a szempontból a Bizottság és a Tanács főtitkársága már rendelkezik bizonyos tapasztalattal a humán, technikai és pénzügyi erőforrások nagyon rövid idő alatt történő egyesítésére;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a Schengeni Információs Rendszer második generációja bevezetési folyamatának felgyorsítására, tájékoztassa az Európai Parlamentet a munkálatok haladásáról és a már bekövetkezett, illetve a jövőben várható késedelmeket indokolja meg;   

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1]  konkrétan a Biztonsági Tanáccsal, és annak a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó bizottságaival, az alapvető jogok tanácsával, valamint azokkal a specializált ügynökségekkel, amelyek különböző jogcímeken az Európai Uniónak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése tekintetében tett intézkedéseit befolyásolni tudják.
• [2]  Az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Európa Tanács főtitkára, az emberi jogokkal foglalkozó biztos.
• [3]  Annak ellenére, hogy az európai jogi térség megteremtésére irányuló első kísérletek már 1975 körül megtörténtek a kontinenst ért első terrorhullám nyomán.
• [4]  Javasolja az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak, hogy a SZABJÉT jövőjének meghatározásakor három általános követelményből merítsenek ötletet: a) a SZABJÉT legitimitásának megerősítése: - az Alkotmány, illetve a Nizzai Szerződés végrehajtása érdekében már megkötött megállapodások szellemének megfelelően elhatározva a Parlamenttel való együttdöntési eljárásra áttérést, a Tanácson belül a minősített többségi szabály alkalmazását és a Bíróság ellenőrzési hatáskörének kiterjesztését a SZABJÉT területére, elsősorban a bevándorlási ügyekhez kötődő intézkedések (EK-Szerződés 67. cikke), másodsorban a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemmel járó intézkedések kapcsán (EU-Szerződés 42. cikke);