Állásfoglalásra irányuló indítvány - B6-0021/2007Állásfoglalásra irányuló indítvány
B6-0021/2007

Állásfoglalásra irányuló indítvány

20.12.2006

az Eljárási Szabályzat 91. cikke alapján
előterjesztette: a Fejlesztési Bizottság
az indiai dalitok emberi jogi helyzetéről

Eljárás : 2007/2505(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B6-0021/2007
Előterjesztett szövegek :
B6-0021/2007
Viták :
Elfogadott szövegek :

B6‑0021/2007

az Európai Parlament állásfoglalása az indiai dalitok emberi jogi helyzetéről

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság által tartott 2006. december 18-i meghallgatásra;

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak az EU és India közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló jelentésére (Végleges A6-0256/2006), a Fejlesztési Bizottság e jelentésről készült véleményére (2006/2034(INI)), valamint az Európai Parlament 2000., 2002., 2003. és 2005. évi emberi jogi jelentésére;

–  tekintettel az ENSZ faji diszkrimináció eltörlésével foglalkozó bizottsága 2002. augusztus 22-i XXIX. általános ajánlására (származás szerinti megkülönböztetés), valamint a részes államok által hozott 48 intézkedésre;

–  tekintettel az emberi jogok előmozdításával és védelmével foglakozó ENSZ-albizottság tanulmányára, amelyben „a munka és származás szerinti megkülönböztetés” eltörlésére vonatkozó alapelveket és iránymutatásokat dolgoznak ki, továbbá rámutatva a különmegbízottak által a munka és származás szerinti megkülönböztetésről szóló előzetes jelentésre;

–  tekintettel az indiai alkotmány a dalitok (kaszton kívüliek) jogainak védelmét és előmozdítását célzó különböző rendelkezéseire, amelyek legalább 167 millió embert érintenek, közöttük: az érinthetetlenség gyakorlatának; a kaszt szerinti megkülönböztetés megtiltása; esélyegyenlőség a közfoglalkoztatásban; oktatási, foglalkoztatási és politikai támogató intézkedések, amelyek révén álláshelyek tarthatók fenn államilag működtetett intézményekben és politikai képviseleti testületekben; számos törvényhozási intézkedés az érinthetetlenség és a kaszt szerinti megkülönböztetés néhány legrosszabb gyakorlatának eltörlésére, beleértve a rabszolgamunkát, a manuális vécépucolást és a dalitokat érő atrocitásokat;

–  tekintettel a Nemzeti Emberi Jogi Bizottságra, a kaszton kívüliekkel foglalkozó nemzeti és állami bizottságokra és a vécépucolókkal (safai karamchari) foglalkozó bizottságra;

–  tekintettel arra, hogy India a világ legnagyobb működő demokráciája, ahol minden állampolgár egyenlő a szavazójog tekintetében, és arra, hogy India előző elnöke és államfője dalit volt és dalitok miniszteri rangban is tevékenykednek; tekintettel arra, hogy vannak olyan hindu elméleti iskolák, amelyek hitük torzulásának tekintik és elutasítják a kasztok szerinti megkülönböztetést és kirekesztést;

–  mivel dalitok és hasonló csoportok találhatók Nepálban, Pakisztánban és Bangladesben is;

–  tekintettel eljárási szabályzata 91. cikkére és 90. cikkének (4) bekezdésére;

A.  mivel az indiai Nemzeti Emberi Jogi Bizottság jelentése szerint a dalitok és ádivászik (őslakos törzsek) elleni atrocitások megelőzéséről szóló törvény (Scheduled Castes and Scheduled Tribes (Prevention of Atrocities) Act) végrehajtása továbbra is rendkívül elégtelen, és mivel a probléma kezelésére számos ajánlást adott ki;

B.  mivel annak ellenére, hogy naponta hivatalosan 27 dalitok elleni atrocitást regisztrálnak, a rendőrség gyakran megakadályozza, hogy a dalitok belépjenek a rendőrség épületébe, megtagadják jegyzőkönyv felvételét a dalitok ügyeiben, és rendszeresen és büntetlenül folyamodnak kínzáshoz a dalitok esetében;

C.  mivel annak ellenére, hogy a domináns kasztok megtorlásától tartva sok dalit nem jelenti be a bűncselekményeket, a hivatalos rendőrségi statisztika szerint az elmúlt öt év eseményei azt mutatják, hogy hetente átlagosan 13 dalitot gyilkolnak meg, 5 dalit házát vagy tulajdonát gyújtják fel és 6 dalitot rabolnak vagy hurcolnak el, naponta 3 dalit nőt erőszakolnak meg és 11 dalitot vernek meg, valamint minden 18 percben bűncselekményt követnek el egy dalit ellen[1];

D.  mivel az India vidéki területein 11 államban 565 falura kiterjedő,az érinthetetlenséggel foglalkozó, a közelmúltban készült tanulmány[2] úgy találta, hogy a falvak 33%-ában a közegészségügyi munkások megtagadták, hogy a dalitok otthonába menjenek és 27,6%-ában nem engedték be a dalitokat a rendőrségre, az állami iskolák 37,8%-ában a dalit gyermekeket különültették étkezéskor, a falvak 23,5%-ában a dalitok részére nem vitték házhoz a postát, valamint a falvak 48,8%-ában a dalitok nem férhettek hozzá vízforrásokhoz a szegregáció és az érinthetetlenség gyakorlata miatt;

E.  mivel az indiai dalit gyermekek fele alultáplált, 21%-uk „súlyosan sovány” és 12%-uk nem éri meg az 5 éves kort[3];

F.  mivel az érinthetetlenség az iskolákban a dalit gyermekek körében az egész lakosságra jellemző értékekhez képest jóval nagyobb lemorzsolódási és írástudatlan sági arányt eredményez, és mivel a dalitok és nem dalitok közötti műveltségbeli hasadék alig változott India függetlenné válása óta és a dalit nők között az írástudók aránya a vidéki Indiában mindössze 37,8%[4].

G.  mivel a dalit nők, csakúgy mint a törzsekhez tartozó nők a szegények legszegényebbjei közé tartoznak Indiában, és az élet minden területén kettős – kaszt szerinti és nemi alapú – megkülönböztetésnek vannak kitéve; fizikai épségüket súlyosan veszélyeztetik, beleértve a felsőbb kasztok által büntetlenül elkövetett szexuális erőszak révén; valamint társadalmilag kirekesztik és gazdaságilag kizsákmányolják őket;

H.  mivel a kaszton kívüliekkel foglalkozó nemzeti bizottság úgy találta, hogy a kormánynak a kaszton kívüliek részére kidolgozott különleges terve keretében a dalitok jólétére és fejlődésére elkülönített összeg messze nem éri el a kívánt szintet sem az előirányzatok, sem pedig a kiadások tekintetében;

I.  mivel a dalitokkal rabszolga- és kényszermunkát végeztetnek, és számos piacon hátrányos megkülönböztetésnek teszik ki őket, beleértve a munka-, a lakhatási, a fogyasztói, a tőke- és a hitelpiacot; alacsonyabb bérezésben részesülnek és hosszabb munkaidőben dolgoznak, bérüket késve kapják készhez, valamint szóban vagy fizikailag bántalmazzák őket;

1.  üdvözli az indiai alkotmány a dalitok jogainak védelmét és előmozdítását célzó különböző rendelkezéseit, megjegyzi azonban, hogy e rendelkezések ellenére a dalitok jogait védő törvények végrehajtása messze nem megfelelő, valamint hogy India dalitjainak életét továbbra is beárnyékolja a sok atrocitás, az érinthetetlenség, az írástudatlanság, az esélyegyenlőség hiánya, a manuális vécétisztítás, az alulbérezettség, a rabszolgamunka, a gyermekmunka és a földtelenség;

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőinek csak kis százalékát ítélik el, és felhívja az indiai kormányt, hogy tökéletesítse büntetőjogi rendszerét a dalitokat érintő bűncselekmények elkövetői elleni vádak nyilvántartásba vételének elősegítése, a bűnelkövetők nagyobb arányának elítélése, a bírósági eljárások időtartamának lerövidítése; valamint a dalit nők védelmére különleges intézkedések meghozatala érdekében;

3.  üdvözli a gyermekek háziszolgaként, valamint útszéli étkezdékben, éttermekben, teázókban stb. való foglalkoztatásának közelmúltbeli megtiltását, és sürgeti az indiai kormányt, hogy tegyen lépéseket a gyermekmunka minden fajtájának átfogó betiltása érdekében;

4.  felhívja az indiai kormányt, hogy sürgősen tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a dalitok mindenki máshoz hasonlóan hozzáférjenek a rendőrségekhez és minden más közintézményhez és létesítményhez, beleértve a demokratikus berendezkedés olyan létesítményeit mint a községtanács (panchayat) épülete és a szavazóhelységek;

5.  üdvözli az Indiai Tervezési Bizottság (Planning Commission of India) és az egyes minisztériumok által követett költségvetési politikát, amelynek keretében költségvetési előirányzatokat határoznak meg a dalitok jóléte és fejlődése támogatására, valamint felhívja az indiai kormányt, hogy biztosítsa a dalitok jóléte és fejlődése támogatását célzó összes politikai és költségvetési intézkedés átfogó és időkorlátokhoz kötött végrehajtását, beleértve a kaszton kívüliek részére kidolgozott különleges tervet;

6.  sürgeti az indiai kormányt, hogy működjön szorosabban együtt az illetékes ENSZ emberi jogi testületekkel a kasztok szerinti megkülönböztetés hatékony eltörlése tekintetében, beleértve az ENSZ faji diszkrimináció eltörlésével foglalkozó bizottságát és a munka és származás szerinti megkülönböztetés eltörlésére vonatkozó alapelveket és iránymutatásokat kidolgozó ENSZ különmegbízottakkal;

   felhívja az indiai kormányt, hogy ratifikálja a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódok és büntetések elleni ENSZ egyezményt, hozzon megelőző intézkedéseket, hogy csökkenjen annak kockázata, hogy a dalitokat kínzásnak teszik ki, hozzon jogi lépéseket a kínzási bűncselekménnyé nyilvánítása érdekében Indiában, hozzon büntető intézkedéseket a kínzást elkövető rendőrök elítélésére, következetesen segítse a kínzások áldozatainak rehabilitációját és biztosítson számukra kompenzációt, valamint vezessen be a dalitok számára hozzáférhető, független panasztételi mechanizmust a kínzások áldozatai részére;

8.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az EU és India – az EU India csúcstalálkozók keretében – nem foglalkozik kellő mélységben a kasztok szerinti megkülönböztetés széleskörű problémájával;

9.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vessék fel a kasztok szerinti megkülönböztetés kérdését az EU-India csúcstalálkozókon és egyéb ülések során, minden politikai, emberi jogi, polgári társadalmi, fejlesztési és kereskedelmi párbeszéd részeként, és tájékoztassák az érintett bizottságokat a párbeszédek előrelépéseiről és az eredményeiről;

10.  sürgeti a Közös Fellépési Bizottság európai tagjait, hogy fejlesszék tovább a párbeszédet a kasztok szerinti megkülönböztetés problémájáról a demokráciáról és az emberi jogokról, a szociális és foglalkoztatási politikáról, valamint a fejlesztési együttműködésről szóló megbeszélések keretében;

11.  megismétli azon elvárását, hogy az EU indiai fejlesztési programjai foglaljanak magukban egyedi intézkedéseket annak biztosítására, hogy az olyan kisebbségek mint a dalitok és az ádivászik és a társadalom perifériájára szorult egyéb közösségek, törzsek és kasztok, valamint a társadalom fennmaradó része között fennálló hasadék bezárul a millenniumi fejlesztési célok elérése kapcsán;

12.  megismétli azt a követelését, hogy a Tanács és a Bizottság prioritásként kezelje az esélyegyenlőséget az európai uniós székhelyű magáncégeknél, és ösztönözze az európai uniós székhelyű cégeket az „Ambedkar-elvek” végrehajtására (foglalkoztatási és kiegészítő elvek a gazdasági és társadalmi kirekesztésről a külföldi befektetők részére Dél-Ázsiában a kaszt-alapú megkülönböztetés kérdésének kezelésére);

13.  üdvözli az EU elkötelezettségét az emberi jogok előmozdításával és védelmével foglakozó ENSZ albizottság által a munka és származás szerinti megkülönböztetés eltörlésére vonatkozó alapelvek és iránymutatások kidolgozása iránt, és sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy továbbra is támogassa ezt a munkát;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, India elnökének, kormányának és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az emberi jogok előmozdításával és védelmével foglakozó ENSZ albizottság elnökének, az ILO-nak, a UNICEF-nek, a Világbanknak és az IMF-nek.