Állásfoglalásra irányuló indítvány
16.1.2007
az Eljárási Szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Filiz Hakaeva Husmenova, Graham Watson, Adrian Cioroianu, Stanimir Ilchev, Tchetin Kazak, Antonyia Parvanova és Frédérique Ries
az ALDE képviselőcsoportja nevében
öt bolgár ápolónő és egy palesztin orvos fogva tartásáról és tárgyalásáról a bengázi gyermekkórházban 1999-ben történt HIV/AIDS eset kapcsán
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B6-0024/2007
B6‑0026/2007
az Európai Parlament állásfoglalása öt bolgár ápolónő és egy palesztin orvos fogva tartásáról és tárgyalásáról a bengázi gyermekkórházban 1999-ben történt HIV/AIDS eset kapcsán
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió „Az emberi jogok helyzete a világban” című éves jelentéseire, különösen a 2005. és 2006. évi jelentésekre,
– tekintettel Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2006. november 30-i (25. bekezdés), 2005. december 15-i (32. bekezdés) és 2005. április 13-i (39. bekezdés) állásfoglalásaira,
– tekintettel a Tanács vonatkozó következtetéseire,
– tekintettel az Európai Unió Tanácsának elnöksége által az Európai Tanácshoz intézett, az EU mediterrán államokkal kialakított stratégiai partnerségének végrehajtásáról szóló 2005. decemberi és 2006. decemberi jelentésre,
– tekintettel a témával kapcsolatban korábban született állásfoglalásaira,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 1999. február 9-én a líbiai hatóságok őrizetbe vettek több, a bengázi al-Fátih kórházban dolgozó bolgár ápolónőt, és mivel 2000. február 7-én bírósági eljárás indult a líbiai népbíróságon hat bolgár, egy palesztin és kilenc líbiai állampolgár ellen azzal a váddal, hogy szándékosan HIV vírussal fertőztek meg 393 gyermeket, jóllehet a bűnszövetkezetben való elkövetés vádpontját később ejtették,
B. mivel a bíróság 2004. május 6-án kivégzőosztag által végrehajtandó halálos ítéletet hozott öt bolgár ápolónő és egy palesztin orvos ellen; mivel 2005. december 25-én a líbiai legfelső bíróság ítéletet hirdetett a halálos ítélettel szembeni fellebbezésről és új tárgyalást rendelt el; mivel a 2006. május 11-től újratárgyalt per 2006. december 19-én megerősítette a halálos ítéletet,
C. mivel alapos a gyanú, hogy az alperesekkel szemben a börtönben kínzást alkalmaztak hamis vallomás kikényszerítése érdekében; mivel az alperesek jogait további számos esetben nyilvánvalóan megsértették,
D. mivel 2003-ban a líbiai hatóságok kérésére ismert nemzetközi HIV/AIDS-szakértők olyan jelentést fogalmaztak meg, amelynek következtetése szerint a kérdéses esetben a HIV vírus a vádlottak Líbiába érkezését megelőzően kezdődött kórházi fertőzésként terjedt; mivel a legutóbb közzétett dokumentumok szerint tudományosan igazolható a bengázi fertőzés eredete és időbeni lefolyása, mivel a vádlottak ártatlanságának ezen szilárd bizonyítékait számításon kívül hagyták és nem vették tekintetbe,
E. mivel 2004 novemberében az EU elindította a „bengázi HIV cselekvési tervet”, amely a fertőzött gyermekek és családjuk részére nyújtott technikai és orvosi segítséget, illetve a líbiai hatóságoknak az AIDS elleni küzdelemben nyújtott támogatást foglal magában; mivel 2 millió eurós közösségi költségvetési előirányzatot különítettek el a terv finanszírozására; mivel a Bizottság és a tagállamok támogatásával jól halad a cselekvési terv végrehajtása; mivel a fertőzött gyermekek közül sokan a tagállamok kórházaiban kaptak kezelést,
F. mivel 2006 januárjában létrejött a Bengázi Nemzetközi Alap nevű non-profit nem kormányzati szervezet, amelynek célja a bengázi helyi orvosi infrastruktúra fejlesztése annak érdekében, hogy javítsák a betegek ellátását és segítséget nyújtsanak az érintett családoknak,
1. elítéli a líbiai büntetőbíróság 2006. december 19-i ítéletét, amely az ismételt tárgyaláson halálra ítélt öt bolgár ápolónőt Kristiana Vulchevát, Nasia Nenovát, Valentina Siropulót, Valia Chervenyashkát és Snezana Dimitrovát, valamint egy palesztin orvost, Asraf al-Haiuit, akik már nyolc évet börtönben töltöttek a bengázi kórházbeli 1999-es HIV/AIDS üggyel kapcsolatban;
2. megjegyzi, hogy az EU nem fogadja el az ítéletet, és bízik abban, hogy az ügyet magasabb szintre fogják utalni annak érdekében, hogy kellő időben megtalálják az igazságos és méltányos megoldást;
3. ismételten komoly aggodalmának ad hangot az ítélet alapjául szolgáló vád megalapozottságával, a fogva tartás során a vádlottakkal szemben tanúsított bánásmóddal és az eljárás elhúzódásával kapcsolatban;
4. hangsúlyozza, hogy 2007 januárjától kezdve a bengázi tárgyalás közvetlenül érinti az Európai Unió öt állampolgárát;
5. felszólítja az érintett líbiai hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a halálos ítélet felülbírálata és megsemmisítése érdekében, és humanitárius alapon tegyék lehetővé az ügy gyors lezárását, ami szükséges előfeltétele a Líbiával ápolt uniós kapcsolatok folytatásának;
6. hangsúlyozza, hogy elkötelezett az ügy szoros figyelemmel kísérése mellett, és szándékában áll egy külön előadót kinevezni az üggyel kapcsolatban;
7. felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a HIV cselekvési terv végrehajtását, a fertőzött gyermekek és családjaik szenvedésének enyhítése érdekében támogassák a Bengázi Nemzetközi Alapot és segítsék a líbiai hatóságokat a HIV megelőzésében és terjedésének megállításában;
8. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy további negatív fejlemények esetén vegye fontolóra a Líbiával ápolt kapcsolatok felülvizsgálatát minden olyan területen, amelyet az Unió szükségesnek talál;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Líbia kormányának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének és az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.