ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
28.6.2007
az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján
előterjesztette: Jan Andersson
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében
„A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése: a hasznok és a lehetőségek maximalizálása a munkavállalók védelmének biztosítása mellett” című bizottsági közleményről
B6‑0266/2007
Az Európai Parlament állásfoglalása „A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése: a hasznok és a lehetőségek maximalizálása a munkavállalók védelmének biztosítása mellett” című bizottsági közleményről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelvre[1],
– tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló iránymutatásokat tartalmazó, 2006. június 4-i bizottsági közleményre[2],
– tekintettel a 2007. június 13-i bizottsági közleményre, melynek címe: A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése: a hasznok és a lehetőségek maximalizálása a munkavállalók védelmének biztosítása mellett[3],
– tekintettel a munkavállalók kiküldetéséről szóló állásfoglalásaira[4],
– tekintettel a Tanácshoz címzett, B6-0132/2007 számú szóbeli választ igénylő kérdésre „A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése: a hasznok és a lehetőségek maximalizálása a munkavállalók védelmének biztosítása mellett” című bizottsági közleményről,
– tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,
A. mivel a 96/71/EK irányelv teljeskörű és következetes végrehajtása problémásnak bizonyult, mivel a tagállamok azt nem ültették át megfelelően, és illetékes hatóságaik nem működtek együtt egymással,
B. mivel a témában kiadott korábbi bizottsági közleményeket a Parlament elégtelennek tartotta, és azok nem oldották meg az irányelvvel kapcsolatos problémákat; mivel a Bizottság és a Parlament álláspontja továbbra is eltér például a kiküldő társaság jogi képviselőjének elérhetősége témájában a fogadó országban és a dokumentumoknak az irányelvnek való megfelelés ellenőrzése érdekében a munkavégzés helyén történő őrzésére vonatkozóan,
C. mivel a kiküldött munkavállalók védelme kiemelkedő fontosságú a munkavállalók – a Szerződésben is szereplő – szabad mozgásának biztosítása és a munkakörülmények változatlansága szempontjából, és alapvető jelentőségű közérdeknek kell azt tekinteni,
D. mivel az Európai Bíróság esetjoga, valamint a Laval-ügy[5] főtanácsnokának véleménye egyértelműen alátámasztja, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv, és ezért a közlemény hatálya alá is tartozó intézkedések csak abban az esetben indokoltak, ha azokat közérdekű célok igazolják, például a munkavállalók védelme,
1. meggyőződése, hogy a 96/71/EK irányelv teljeskörű végrehajtása a legfontosabb a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a munkavállalók védelme közötti megfelelő egyensúly megteremtésében, azaz a szociális dömping megakadályozásában;
2. úgy érzi, hogy a Bizottság iránymutatása és jogértelmezése egyes esetekben túlmutat az Európai Bíróság esetjogán;
3. felhívja a Bizottságot, hogy a kiküldetésekkel kapcsolatos intézkedések elfogadása során vegye figyelembe az Európai Unión belül létező számos különböző munkaerőpiaci modellt; kéri a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a tényt, hogy egyes tagállamok előírják egy meghatalmazott elérhetőségét a fogadó országban az irányelv megfelelő végrehajtása és ellenőrzése érdekében; úgy véli, hogy ez a meghatalmazott bárki lehetne, aki rendelkezik a társaság egyértelmű meghatalmazásával (akár maga a munkavállaló is);
4. úgy véli, hogy a tagállamok közti együttműködés és információcsere eddig nem volt kielégítő, és a probléma kezelése előfeltétele az irányelv sikeres végrehajtásának; úgy véli, hogy a Bizottságnak pontosabbnak kellene lennie a kiküldött munkavállalók védelméről szóló irányelv szerint elfogadható ellenőrző intézkedésekről szóló, a tagállamok számára adott iránymutatások kiadása során;
5. úgy véli, hogy a fogadó tagállam által az irányelv alapján végzett ellenőrzések, valamint az, hogy egyes dokumentumokat a fogadó országban kell őrizni, fontos eszköz a kiküldött munkavállalók jogai védelmének biztosítása terén; úgy véli azonban, hogy ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és nem szabad rejtett akadályokat képezniük a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása előtt;
6. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi esetjog elismeri a fogadó tagállam jogát arra, hogy megköveteljen bizonyos dokumentumokat a munkavállalók kiküldéséről szóló irányelvben foglalt munkakörülményeknek való megfelelés ellenőrzése érdekében;
7. kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő iránymutatásokat a társaságok és a tagállamok számára, hogy azok jobban megértsék, hogy mit tehetnek meg az irányelv és a vonatkozó esetjog alapján; kéri a Bizottságot, hogy egy állandó európai nemzetközi együttműködési platform létrehozásával támogassa a tagállami ellenőrző hatóságok közötti szoros együttműködést; üdvözli, hogy a Bizottság fel fog állítani egy magas szintű csoportot, melynek célja a tagállamok támogatása és segítése a jó gyakorlatok azonosításában és megosztásában, valamint a szociális partnerek rendszeres és hivatalos bevonásában;
8. úgy véli, hogy azokban a tagállamokban, ahol az irányelvet kollektív megállapodások révén hajtják végre, a szociális partnereknek közvetlen hozzáféréssel kellene rendelkezniük a kiküldő társaságokkal kapcsolatos információkhoz, hogy ellenőrzést tudjanak gyakorolni felettük, amely feladatot más tagállamokban a céginformációkhoz hozzáférő hatóságok látnak el;
9. támogatja a Bizottság következtetését, miszerint a fogadó tagállamnak előzetes nyilatkozatot kellene megkövetelnie a szolgáltatásnyújtótól, hogy ellenőrizni tudja, hogy az megfelel-e a foglalkoztatási feltételeknek;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.