Állásfoglalásra irányuló indítvány
9.7.2007
az Eljárási Szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Pasqualina Napoletano és Robert Evans
a PSE képviselőcsoportja nevében
Pakisztánról
B6‑0283/2007
az Európai Parlament állásfoglalása Pakisztánról
Az Európai Parlament,
tekintettel az Európai Közösség és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti, 2001. november 24-i partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra (más néven a harmadik generációs együttműködési megállapodásra), különösen e megállapodás 1. cikkére, amely kimondja, hogy „az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása e megállapodás lényeges elemét képezi”[1];
– tekintettel a 2004. évi együttműködési megállapodásra vonatkozó 2007. február 8-i EU/Pakisztán közös nyilatkozatra, amelyben mindkét fél vállalta egy széles körű formálissá tett politikai párbeszéd kialakítását, amely kiterjed többek között a terrorizmus elleni harcra, az atomsorompóra, az emberi jogokra és a felelősségteljes kormányzásra,
– tekintettel arra, hogy az év hátralévő részében parlamenti, helyi és elnökválasztások is esedékesek,
– tekintettel az Európai Parlament SAARC (Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Társulás) küldöttségének 2006 decemberében Pakisztánban tett látogatására és a Musarraf tábornokkal Lahoréban történt találkozóra,
– tekintettel az emberi jogok és a demokrácia pakisztáni helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2004. február 10-i [2]és a 2004. április 22-i[3] állásfoglalására,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Musarraf-kormányzat ideje alatt meghozott számos alkotmányos módosítás lényegesen átalakította a pakisztáni politikai rendszert, és a parlamentáris kormányzati rendszert sikeresen átalakította elnökségi rendszerré, amelyben az elnöknek jogában áll a parlament felülbírálata és feloszlatása,
B. mivel a hadsereg és a titkosszolgálat továbbra is erős hatást gyakorol a pakisztáni politikára, kormányra és gazdaságra, és ez olyan helyzetet idéz elő, amely ellentétes a demokrácia helyreállítását célzó ütemterv elvével, amely szerint a fegyveres erők visszaadnák a hatalmat a polgári kormányzatnak;
C. mivel a közelmúltbeli események, beleértve a pakisztáni Legfelsőbb Bíróság elnökének kötelességszegésre vonatkozó, eddig be nem bizonyított vádak alapján történő március 9-i felfüggesztését, és a folytatódó népi tiltakozások, amelyeket ez az intézkedés váltott ki, fokozták a demokrácia és a jogállamiság pakisztáni helyzetének kérdésével való foglalkozás sürgősségét,
D. mivel a Vörös Mecsetben és a mecset körül kialakult összecsapások, amelyek sok halálos áldozatot követelt, az iszlám szélsőségesek mozgalmának egyértelmű erődemonstrációi, amelyek ellen Musarraf elnök nem tudott elég gyorsan és határozottan fellépni;
E. mivel az Európai Unió jelentős anyagi támogatást nyújt Pakisztánnak a szegénység csökkentésére és a szociális szektor fejlesztésére,
1. sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy térjen vissza a demokratikus kormányzáshoz, azáltal, hogy az év vége előtt szabad, tisztességes és demokratikus választások tart, óva int attól, hogy szükségállapotot vagy más olyan intézkedést vezessen be, amely a szólás-, egyesülési, gyülekezési szabadság és a szabad mozgás betiltását szolgálná;
2. arra ösztönzi Musarraf elnököt, hogy tartsa be az alkotmányt és engedje meg, hogy az új nemzetgyűlések elnökválasztást tarthassanak valamint mondjon le a hadseregben betöltött vezérkari főnöki tisztségéről;
3. sürgeti a pakisztáni hadsereget, hogy tegye lehetővé a demokráciához való visszatérést szabad és tisztességes választások tartásával, ideértve a száműzetésben élő politikai vezetők Pakisztánba történő visszatérésének lehetőségét is; kéri, hogy hozzanak intézkedéseket a katonaság és más fegyveres csoportok politikai folyamatokra gyakorolt befolyásának korlátozására;
4. üdvözli azt a tényt, hogy az EU megfigyelőket küld a pakisztáni törvényhozási választásokra, és hogy az EP részt vesz a megfigyelő küldöttségben; aggodalmát fejezi ki azonban a választások előkészítése során felmerülő néhány szempont, különösen az alábbiak miatt:
- -a választások előtt három hónappal megalakuló, és Musarraf elnök által kinevezendő ügyvezető kormány semlegessége;
- -az a tény, hogy főiskolai végzettséget írtak elő a választhatóság előfeltételeként, a pakisztáni nők 70%-át fogja kizárni a választhatóságból. Elfogadhatatlan továbbá, hogy a madraszákban szerzett végzettséget főiskolai diplomaként ismerik el;
- -Pakiszán következő elnöke legitimitásának hiánya, amennyiben az elnököt a leköszönő nemzetgyűlés választja meg;
5. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy jelezzék egyértelműen Musarraf elnöknek, hogy a demokratikus átalakulás az egyetlen elfogadható kiút a jelenlegi válságból;
6. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy foglaljanak határozottan állást a Pakisztánnal kötött egyezményekben foglalt demokrácia- és emberi jogi záradék fenntartása mellett, és intenzív politikai párbeszédet szorgalmaz az emberi jogokról és a felelős kormányzásról;
7. kéri a demokratikus intézmények megerősítését és a polgári kormányzáshoz való visszatérést Pakisztánban, Musarraf elnök korábban tett kötelezettségvállalásaival összhangban;
8. mély aggodalmát fejezi ki a legfelsőbb bíróság elnökének kötelezettségmulasztás állítólagos vádjával való felfüggesztése miatt, amelyet széles körben az igazságszolgáltatás feletti befolyás választási évben történő fenntartására tett kormányzati erőfeszítésként ítéltek meg; felszólít az igazságszolgáltatás függetlensége és a jogállamiság tiszteletben tartására, és sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket az e tekintetben jelenleg mutatkozó negatív tendencia megfordítására, és tartózkodjon attól, hogy politikai befolyást gyakoroljon a jelenleg a legfelsőbb bíróság előtt folyamatban lévő ügyre;
9. mély sajnálatát fejezi ki 41 polgári személy Karacsiban május 12-én lezajlott politikai tüntetéseken bekövetkezett halála miatt , és elítéli az erőszak politikai célok elérése érdekében történő alkalmazását a kormánnyal szövetséges erők és az ellenzéki politikai pártok részéről egyaránt;
10. mély aggodalommal tölti el a jelenleg valószínűleg a Vörös Mecsetben tartózkodó, mintegy 1800 ember biztonsága, és sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt az ostromállapot további áldozatok nélküli megszüntetésére;
11. ugyanilyen aggodalommal tölti el a három kínai munkás lelövéséről szóló beszámoló, amelyet gyanúsított iszlám szélsőségesek követtek el Pesavárban, és feltehetően kapcsolatos a Vörös Mecset megostromlásával;
12. elítéli a kormányzat által a sajtószabadságnak a műsorszórási engedélyekben bevezetett módosítások, a szabadtéri események élő közvetítésének korlátozása, valamint a médiumoknak és a műsorszolgáltatói szövetségeknek kiadott kormányzati iránymutatások révén történő korlátozására tett minden kísérletét; elítéli az írott és az elektronikus sajtóban dolgozó újságírókkal szembeni fenyegetés, kényszer és megfélemlítés minden formáját;
13. aggodalmát fejezi ki a terroristagyanús személyeket, az újságírókat, a beludzs nemzeti mozgalom tagjait és más politikai aktivistákat érő számos, jól dokumentált „eltűnés” miatt; és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az emberrablás, a törvénytelen kivégzés és a bírósági tárgyalás nélküli fogvatartás ellenkezik a nemzetközi jog alapelveivel, ezen belül az élethez és a jogszerű eljáráshoz való joggal;
14. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy miközben Musarraf elnök nemzetközi szinten kötelezettséget vállalt a terrorizmus és a szélsőségek megfékezésére, a kormány, a hadsereg és a vallási fundamentalisták közötti belpolitikai szövetségek gátolhatják a kormány azon képességét, hogy fellépjen a szélsőségekkel és a fundamentalizmussal szemben;
15. aggodalommal tölti el az egyre növekvő bizonytalanság és a lázadásokkal kapcsolatos erőszak burjánzása a törzsi területeken, különösen Vazirisztánban, és kiemeli az öngyilkos merényletek előfordulását, ideértve a belügyminiszter elleni április 28-i pesavári merényletet is;
16. a tartományi és helyi vezetőkkel történő fokozott párbeszédre hív fel a nagyobb tartományi autonómia lehetőségéről, és kéri a tartományok érdekeinek nemzeti szinten történő fokozottabb képviseletét; elítéli a kormány elnyomó politikáját Beludzsisztánban, ahol folyamatosan nagyobb területi autonómiára, és a térség jelentős természeti erőforrásainak regionális ellenőrzésére irányuló követeléseket fogalmaznak meg;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és Pakisztán kormányának.