Állásfoglalásra irányuló indítvány
7.11.2007
előterjesztette: Harlem Désir, Robert Goebbels, Pervenche Berès, Jan Andersson, Anne Van Lancker és Udo Bullmann
a PSE képviselőcsoportja nevében
Az európai érdek: Siker a globalizáció korában
B6‑0442/2007
az Európai Parlament állásfoglalása – Az európai érdek: Siker a globalizáció korában
Az Európai Parlament,
– tekintettel a 2007-re vonatkozó átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról készült múlt évi előkészítő jelentésre (A6-0012/2007),
– tekintettel Az európai érdek: Siker a globalizáció korában című bizottsági közleményre (COM(2007)0581),
– tekintettel az Ideje magasabb sebességbe kapcsolni: Új partnerség a növekedésért és a munkahelyekért című bizottsági közleményre (COM(2006)0030),
– tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló 2004. október 4-i, 2005. július 12-i, 2006. július 18-i és 2007. július 10-i tanácsi határozatra,
– tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló jogalkotási állásfoglalásokra[1],
– tekintettel az Európai Tanács által 2005. március 22–23-án elfogadott európai ifjúsági paktumra,
– tekintettel az Európai Tanács által 2006. március 23–24-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,
– tekintettel az Oktatás és képzés 2010: A lisszaboni stratégia sikere a sürgős reformokon múlik című bizottsági közleményre (COM(2003)0685),
– tekintettel A fogyatékkal élők helyzete a kibővített Európai Unióban: európai cselekvési terv 2006–2007-re című állásfoglalására[2],,
– tekintettel a szociális és foglalkoztatásügyi miniszterek 2007. július 5–6-i, az előttünk álló kihívásoknak való megfelelés 12 kulcspontjáról szóló guimarãesi informális találkozójára,
– tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,
A. mivel a gazdaságpolitika azokra az intézkedésekre vonatkozik, melyeket a kormányoknak kell foganatosítaniuk gazdasági téren az Európai Unió polgárai által támasztott igényeknek megfelelő fenntartható és hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása érdekében,
B. mivel az, hogy az állami politikák valójában támogatják-e vagy sem a növekedést, a gazdaságban tapasztalható növekedés forrásaitól és akadályaitól, illetve a globális gazdasági helyzetből adódó korlátok és lehetőségek alakulásától függ,
C. mivel széles körben bizonyított, hogy a magas inflációs ráta, a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány, az emberi tőkébe nem kellő mértékben történő befektetés és a kereskedelem túlzott védelme nem ösztönzi a fenntartható és hatékony gazdasági növekedést,
D. mivel a jelenlegi pénzügyi zavarok bizonytalanságot teremtenek, és tovább súlyosbíthatják a növekedés lassulását, és mivel az őszi előrejelzések Európai Bizottság általi kismértékű módosítása a gazdasági ciklus fordulópontját jelezheti, hacsak a piacok átláthatósága és a politikai döntéshozók megfelelő válaszai újra meg nem erősítik a fogyasztói bizalmat,
E. mivel az új Európai Unió a fejlett és a felzárkózó, alacsony költségű gazdaságok egyedülálló ötvözete, amely lehetővé teszi a költségek csökkentését, a belső és külső méretgazdaságosságot és a fejlődő gazdaságok deflációs és inflációs nyomásával szembeni ellenállást,
F. mivel a kibővített EU, amely 500 milliós lakosságával a világ egyik legnagyobb piacának számít, globális szereplővé és a globális szabályok egyik fő meghatározójává vált,
G. mivel az EU egységes piacának egyre kedvezőbb megítélése és vonzereje motiválja a gazdasági bevándorlást, az egész világon felmerülő problémák megoldásához szükséges politikai és pénzügyi segítségnyújtás iránti igényt, valamint a magánbefektetők és az állami befektetési alapok (szuverén vagyonalapok) tőkéjének beáramlását,
H. mivel a kibővített EU és annak a gazdaságra gyakorolt hatása, valamint tagállamai politikai és társadalmi-kulturális fejlődése reformokat és jobb együttműködést kíván a politikai döntéshozatal rendszerén belül,
I. mivel az euróövezeten belül erősebb a kölcsönös egymásrautaltság, mint az EU egészén belül, és mivel ez még nem testesül meg hatékony és következetes politikai folyamatokban – különösen a rendezett államháztartás, a minőségi kiadások és a termelékenységnövelő stratégiákba történő befektetések közötti kapcsolat vonatkozásában,
J. mivel a politikai döntéshozóknak az EU átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásainak meghatározásakor azonosítaniuk és kezelniük kell azokat a közös kihívásokat, melyekkel az EU gazdaságainak jelenleg és az elkövetkező években szembe kell nézniük,
K. mivel az európai gazdaság jobb eredményeket ért el 2006-ban és eredményei meghaladták a korábbi évekéit; azonban a pénzügyi ingadozásokat követően és a megnövekedett kockázatok miatt az Európai Bizottság 2007-es előrejelzését kismértékben lefelé korrigálta, 2,5%-ra az euróövezet és 2,8%-ra az EU vonatkozásában,
L. mivel az EU polgárainak tudatossága és a tőlük kapott aktív támogatás a gazdaságpolitikai intézkedések sikeres végrehajtásának előfeltétele,
M. mivel a lisszaboni csomag felülvizsgálatának lehetőségét ki kellene használni az integrált iránymutatások kiigazítására, hogy tükröződjenek az új kihívások, és jobban lehessen kezelni a hiányosságokat, továbbá a jelenlegi elkötelezettségek közötti következetesség hiányát,
N. mivel az európai foglalkoztatási stratégiának láthatóbbnak kell lennie, fokozottabb felügyeletet igényel, továbbá ösztönözni kell az abban való részvételt a megújított lisszaboni stratégia keretében, különösen a nemzeti reformprogramokban és a nemzeti reformprogramok végrehajtásáról szóló jelentésekben,
O. mivel a nemzeti reformprogramok végrehajtásáról szóló jelentések azt mutatják, hogy a politika végrehajtása a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása, valamint az oktatásba és szakképzésbe történő befektetések fokozása területén a leggyengébb,
P. mivel szoros kapcsolat áll fenn a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság, a munka, a szegénység elleni küzdelem valamint a társadalmi integráció között; mivel a munkavállalók körében tapasztalható szegénység egyre inkább középpontba kerül és a foglalkoztatási és társadalmi integrációs stratégiák fő kihívását jelenti; mivel ennélfogva lényeges az integrált iránymutatások újbóli egyensúlyi helyzetbe hozása, hogy teljesítsék társadalmi és környezeti célkitűzéseiket, továbbá figyelembe vegyék a különböző területek közötti együttműködést;
Q. mivel a szociális és foglalkoztatásügyi miniszterek fent említett nem hivatalos guimarãesi találkozója arra a következtetésre jutott, hogy a társadalmi integráció az európai fenntartható fejlődési stratégiák egyik alapvető dimenziója, hiszen olyan eszközöket biztosít, amelyek lehetőségeket teremthetnek mindenki számára, és pozitív hatással van a foglalkoztatásra, a szaktudásra és az emberi fejlődésre,
R. mivel a nemzeti reformprogramok sok intézkedése, különösen a foglalkoztatásra irányuló intézkedések egyértelműen hatással vannak a társadalmi integrációs stratégiákra, miközben a társadalmi integráció célkitűzései és stratégiái gyakran még mindig hiányoznak a nemzeti reformprogramokból,
Külső politikák
1. megjegyzi, hogy a gazdaság globalizációja új lehetőségeket teremt az uniós gazdaságok számára, amelyeknek fontosabb szerepet kell játszaniuk az elkövetkező évtizedekben és további előnyöket kell szerezniük a méretgazdaságosság, a kiterjedés, a városi agglomeráció, a hálózatok és a megbecsültség kihasználásával;
2. hangsúlyozza, hogy az EU csak úgy lesz képes a lisszaboni célok belső megvalósítására, ha globális szinten aktívan és egységesen lép fel; üdvözli ezért a lisszaboni stratégia koherens külső dimenziójának kifejlesztésére irányuló szándékot; úgy véli, hogy az átfogó külpolitikai megközelítésnek, amelynek központjában a szabályozási együttműködés, a szabványok konvergenciája és a szabályok egyenértékűsítése áll, elő kell segítenie a tisztességes versenyt és kereskedelmet; figyelmeztet ugyanakkor ezzel összefüggésben arra, hogy nem szabad alábecsülni a nemzetközi együttműködés és a reformfolyamatok további javításának fontosságát;
3. hangsúlyozza, hogy az EU globális szereplőként egyre fontosabb tényező, és a nyitott világgazdaság egyik legjelentősebb haszonélvezője mint a világ nagyobb áruexportőre és -importőre, valamint legnagyobb szolgáltatásexportőre és a külföldi működőtőke-befektetések második legnagyobb célpontja és kiindulópontja; úgy véli, hogy ennek következtében nagy a felelőssége is a globális problémák kezelésében és a közös külső gazdaságpolitikai eszközök kialakításában az EU egységes piaca által kifejtett külső hatásmegfelelő kezelése érdekében;
4. úgy ítéli meg, hogy az iparágak globális összefonódása és az uniós vállalatok harmadik országokból származó befektetők által történő felvásárlása, illetve az ellenkező irányú folyamat csökkenti a tényleges tőkeköltséget; intézkedések meghozatalát kéri a protekcionizmus elleni küzdelem céljából mind az Európai Unión belül, mind azon kívül; rámutat azonban arra, hogy az EU felügyeleti keretének kialakítása során alkalmazott megfelelő koordináció hiányában és az uniós versenyszabályok szigorú végrehajtása nélkül az egységes piac és a méretgazdaságosság terén annak következtében élvezett előnyök, hogy az EU egységes szereplőként vesz részt a globális piacon, esetleg csökkenhetnek;
5. támogatja az EKB függetlenségét a monetáris politika meghatározása és a globális pénzpiacok ingadozásainak kezelése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az euró árfolyamának felértékelődése a harmadik országokban tapasztalható növekvő egyensúlyhiány, illetve az EU-ban érzékelhető visszafogott kereslet eredménye, ami növeli az uniós cégekre nehezedő versenykényszert, és megvilágítja az EU hatékony gazdaságpolitika, nemzetközi megállapodások és együttműködés révén adandó válaszának szükségességét;
6. azon a véleményen van, hogy a természeti erőforrások, az alaptermékek és a szolgáltatások iránti kereslet megerősödése, ami a fejlődő gazdaságok növekedésére vezethető vissza, inflációs nyomást jelenthet az uniós tagországok gazdaságaira nézve, amelyet eddig a globális kínálat növekedéséhez való hozzájárulásuk ellensúlyozott; úgy véli, hogy az uniós tagállamoknak e probléma kezelése céljából a technológiai fejlődést elősegítő stratégiákkal ötvözött inflációellenes gazdaságpolitikai eszközöket kell kidolgozniuk, valamint ki kell alakítaniuk a lehetséges makrogazdasági kiigazítások és a jobb együttműködés keretét;
7. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy továbbfejleszti a szabályozási együttműködést, a szabványok konvergenciáját és a szabályok egyenértékűségét a harmadik országokkal folytatott tárgyalásai során; felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tisztességes munkát és a munkakörülmények javítását, küzdjön a szociális dömping ellen, a harmadik országokkal kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodásaiban rendszeresítsen új fejezetet a fenntartható fejlődésről, megkövetelve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető normáinak és tisztességes munkára vonatkozó elveinek megerősítését és betartatását, és hogy módszeresen alkalmazza társadalmi értékeit és elveit, amikor harmadik országokkal megállapodásokat köt;
Belső politikák
Összekötő kapocs a szociális védelemre és a társadalmi integrációra irányuló stratégia és az integrált iránymutatások között
8. üdvözli azt a bizottsági nyilatkozatot, mely szerint nagyobb figyelmet kell szentelni az aktív beilleszkedésnek és az esélyegyenlőségnek, elő kell mozdítani a megfelelő szociális védelmet és fokozni kell a szegénység elleni küzdelmet, hatékonyabb módszereket kell kidolgozni a munkához, az oktatáshoz, a szociális és egészségügyi ellátáshoz, valamint a szociális védelem egyéb formáihoz való hozzáféréshez fűződő meglévő polgári jogok Európa-szerte történő biztosítása érdekében;
9. hangsúlyozza, hogy biztosítani és javítani kell a szociális dimenziónak a lisszaboni stratégia következő szakaszába, különösen az integrált iránymutatásokba történő beillesztését és láthatóságát; úgy véli, hogy sürgősen orvosolni kell a foglalkoztatási iránymutatások jelenlegi aránytalanságait, amelyek nem képesek nyomatékot adni bizonyos szociális célkitűzéseknek, például amelyek a szegény munkavállalók számának csökkentését és a magas szintű foglalkoztatáshoz, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és a szociális védelem egyéb formáihoz való hozzáférés javítását célozzák; felkéri a Bizottságot, hogy az új kihívásokkal való szembenézés céljából dolgozza át az integrált iránymutatásokat és orvosolja a hiányosságokat;
10. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak módszeres megközelítést annak biztosítására, hogy tényleges koherencia legyen a nemzeti reformprogramok növekedésre, több és jobb munkahelyre irányuló folyamata, illetve a szociális védelem és a társadalmi integráció folyamata között;
A foglalkoztatási iránymutatások végrehajtása
11. felkéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a tagállamokban tapasztalható, a foglalkoztatási iránymutatások végrehajtása és hatékonysága terén jelentkező nagyfokú eltérésekkel annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok szélesebb körben alkalmazzák az európai foglalkoztatási stratégia mutatóit és célkitűzéseit, az élethosszig tartó tanulás eszközeit és az európai ifjúsági paktumban, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumban és a fogyatékossággal kapcsolatos 2006-2007. évi uniós cselekvési tervben rögzített intézkedéseket; kéri, hogy minden kötelezettségvállalás, célkitűzés és kritérium kerüljön bele az integrált iránymutatásokba, hogy növeljék az európai foglalkoztatási stratégia egységességét és hatékonyságát;
12. hangsúlyozza a foglalkoztatási politikákban rejlő stratégiai lehetőségek előmozdításának fontosságát; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy koordinációs tevékenységük során fordítsanak kiemelt figyelmet a munkahelyek minőségére, a munka, a család és a magánélet összehangolására, a mindenki által igénybe vehető képzés és oktatás minőségére és elérhetőségére, a megkülönböztetés elleni jogszabályok végrehajtására, a nők és férfiak esélyegyenlőségére vonatkozó politika megerősítésére, és a bevándorlás kérdéseire;
13. támogatja közös alapelvek elfogadását a rugalmas biztonság vonatkozásában, ötvözve a munkavállalók és a munkaadók számára a rugalmasságot a biztonsággal a munkaerőpiacon; bátorítja a tagállamokat, hogy a nemzeti reformprogramokra vonatkozó konzultáció keretében biztosítsanak jelentős helyet e közös alapelveknek, és kiemeli a képzés és átképzés, az aktív munkaerő-piaci politikák, a megfelelő szociális védelem központi szerepét, valamint a foglalkoztatáshoz való jog minden munkavállaló számára való biztosítása révén a munkaerőpiac feldarabolódása megszüntetésének fontosságát;
Gazdaságpolitikák
14. megjegyzi, hogy az EU-nak kísérletet kell tennie arra, hogy megmagyarázza a belső piac előnyeit azoknak a polgároknak, akik aggódnak amiatt, hogy a bővítés, valamint az integráció és a munkaerő mobilitása miatt a belső piacon megerősödött verseny eredményeképpen a hagyományos munkamodellt rugalmasabb modell váltja fel, és úgy véli, hogy ezeket az aggodalmakat olyan intézkedésekkel kell kezelni, melyek révén bővül a kínálat és javul a közjavak és szolgáltatások minősége, ez pedig idővel elősegíti a termelékenység növekedését és az aktív munkaerő-piaci politikákat;
15. aggodalmának ad hangot arra vonatkozóan, hogy az európai növekedés elég erős-e a globális pénzügyi piacok és az árfolyam ingadozásának ellensúlyozásához; úgy véli, hogy a stabil gazdaságpolitikák elősegítenék a bizalom megerősítését és a jelenlegi pénzügyi ingadozásból adódó bizonytalanság csökkentését; rámutat, hogy az európai gazdaság utóbbi években jelentkező egyik alapvető problémája az elégtelen belföldi kereslet volt;
16. hangsúlyozza, hogy a tagállamok gazdaságai között jelentős továbbgyűrűző hatások tapasztalhatók; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a stabil költségvetési politikára, valamint a jól működő államháztartásra vonatkozó, a „lisszaboni befektetéseket” magában foglaló fokozottabb együttműködés döntő fontosságú;
17. úgy véli, hogy a pénzpiacok átláthatósága, a versenyszabályok hatékonysága, valamint a megfelelő szabályozás és felügyelet továbbra is a pénzpiacok globalizációjának és a fogyasztói jogok biztosításának kulcsfontosságú elemei; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a pénzpiaci kérdéseket foglalja bele a lisszaboni program keretében zajló, egész Európát érintő egyes kezdeményezésekbe;
18. hangsúlyozza, hogy a termelékenység növekedésének lassulása aggodalomra ad okot gazdaságpolitikai téren, e lassulás az EU-n belül különböző, mindazonáltal megfigyelhető közös vonása a piacok, az értékesítés és a pénzügyi szolgáltatások terén megmutatkozó gyengeségek;
19. rámutat arra, hogy a szerkezeti merevség akadályozza a technológiai újítások hatékony felhasználását és a lemaradó iparágakban a hálózatok elérhetőségét; meggyőződése, hogy a gazdaságpolitikai iránymutatásoknak tartalmazniuk kell a kínálati oldalra vonatkozó intézkedéseket, melyek célja a határokon átnyúló üzleti tevékenység számára kedvező környezet megteremtése és az egységes pénzügyi piac kialakításának felgyorsítása;
20. elismeri, hogy Európában az innovációnak gyorsabban kellene megjelennie az új termékekben és szolgáltatásokban; támogatja ezért a kutatás, oktatás és innováció tudásháromszögére vonatkozó bizottsági javaslatot; az új szakismeretek, az élethosszig tartó tanulás és a modern oktatás/képzés terén hatékonyabb befektetéseket vár;
21. hangsúlyozza a gazdaságirányítási folyamatok, eljárások és szervezeti felépítés terén végrehajtott innovációk révén történő gazdasági átalakítás szükségességét; azon a véleményen van, hogy az új vállalatoknak e téren több tőkére és nagyobb kreativitásra van szükségük, miközben e vállalatok számos lehetőséget kínálnak a kisvállalkozások és a fiatalabb generáció számára;
22. megjegyzi, hogy a versenypolitikának ki kell egészítenie azokat a strukturális politikákat, melyek célja a kartellek megjelenésének és a kisvállalkozások kiszorításának megakadályozása;
23. úgy véli, hogy a termelékenység növelése a piac, az értékesítés és a pénzügyi szolgáltatások terén elérhető a különböző, különösen az euróövezeten belüli tagországok gazdasági reformjainak jobb koordinációja révén, illetve a gazdaságnak a technológiai beruházásokra fordított erőfeszítéseink növelése révén történő modernizációja útján; támogat egy olyan integrált gazdasági irányítási megközelítést, amely az integráció hozzáadott értékén alapul,
Intézményi szabályozás
24. azon a véleményen van, hogy a gazdasági helyzet nem befolyásolja automatikusan a hosszú távú növekedést, és hogy a piaci helyzetre reagáló intézmények létrehozása határozza meg, hogy a gazdaság képes-e a szerkezeti növekedés lehetőségeinek kihasználására; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy készítse el a valóban naprakész 2008–2010. évi integrált iránymutatásokat;
25. úgy véli, hogy az EU intézményeinek fejlesztése megkönnyíti a gazdaságpolitikák hatékony koordinációját és biztosítja az integrált iránymutatások és a nemzeti reformprogramok összehangoltságát; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok teljesítményének mérésére szolgáló mutatók megállapításával a nemzeti reformprogramok és a tagállamoknak szóló országspecifikus ajánlások fokozottabban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat;
26. hangsúlyozza, hogy az eurócsoport, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC), a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó bizottság (FSC) és a Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC) munkájának átláthatósága döntő jelentőségű az EU gazdaságpolitikai intézkedéseinek hatékony koordinálása és végrehajtása szempontjából;
27. meggyőződése, hogy nagyobb fokú kötelezettségvállalásra és az európai reformprogram jobb megértésére van szükség, valamint hogy a gazdasági stratégiák kidolgozásának vonatkozásában az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek, valamint az érintett Miniszterek Tanácsa szerepét meg kell erősíteni;
28. véleménye szerint még mindig javítani kell az „EU lisszaboni irányítását”, különösen a következő szempontok tekintetében: szorosabb koordináció a Miniszterek Tanácsának különböző formációi között, különösen a megfelelően koordinált nemzeti reformprogramok tekintetében, a tagállamok számára elegendő idő biztosítása nemzeti reformprogramjuk kidolgozására oly módon, hogy már az Európai Tanács éves tavaszi ülésének idejére véglegesen naprakésszé teszik/megerősítik az integrált iránymutatásokat, valamint az EP számára biztosított teljes konzultációs jogok;
29. ismételten sajnálatát fejezi ki, hogy még mindig nem született megegyezés a Parlament, a Tanács és a Bizottság között az egyértelmű ütemezésre és a magatartási kódexre vonatkozóan, amely a három érintett uniós intézmény megfelelő együttműködését és teljes mértékű bevonását lenne hivatott biztosítani az integrált szakpolitikai iránymutatások mint a lisszaboni stratégia központi eszközei megfelelő további kezelése terén; ezzel összefüggésben felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – tekintettel az integrált szakpolitikai iránymutatások közelgő felülvizsgálatára – mihamarabb nyújtsák be a három uniós intézmény szoros együttműködésére vonatkozó javaslataikat;
Az érdekelt felek részvétele
30. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lisszaboni stratégia és különösen a nemzeti reformprogramok keretében segítsék elő, hogy a nemzeti parlamentek, a regionális és helyi hatóságok, a szociális partnerek, a munkanélkülieket képviselő szervezetek és a társadalom munkaerőpiactól legtávolabbra került csoportjai a sajátjuknak érezzék e programokat és fokozottan vegyenek részt bennük;
31. üdvözli a kkv-kal és képviselőikkel folytatandó bizottsági konzultációra, valamint az „európai kisvállalkozási törvény” azt követő kidolgozására irányuló javaslatot; reményét fejezi ki, hogy a társadalmi párbeszéd során a kisvállalkozások meghallgatásra találnak, és hogy az „először gondolkodj kicsiben” elv maradéktalanul része lesz a politikai döntéshozatalnak;
Ütemezés
32. várakozással tekint a Szerződés 128. cikkének (2) bekezdésében meghatározott konzultációs szerepének betöltésére a foglalkoztatási iránymutatások felülvizsgálata során; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hagyjanak elegendő időt – amely semmi esetre sem kevesebb, mint öt hónap – a Parlament számára, hogy végrehajthassa feladatát;
33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.
- [1] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0048.
- [2] HL C 316. E, 2006.12.22., 370. o.