Állásfoglalásra irányuló indítvány
13.11.2007
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Pasqualina Napoletano és Robert Evans
a PSE képviselőcsoportja nevében
Pakisztánról
B6‑0477/2007
az Európai Parlament állásfoglalása Pakisztánról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Közösség és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti, 2001. november 24-i partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra (más néven a harmadik generációs együttműködési megállapodásra), különösen e megállapodás 1. cikkére, amely kimondja, hogy „az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása … e megállapodás lényeges elemét képezi”;
– tekintettel a 2004. évi együttműködési megállapodásra vonatkozó 2007. február 8-i EU/Pakisztán közös nyilatkozatra, amelyben mindkét fél vállalta egy széles körű, formálissá tett politikai párbeszéd kialakítását, amely kiterjed többek között a terrorizmus elleni harcra, az atomsorompóra, az emberi jogokra és a felelősségteljes kormányzásra,
– tekintettel a Tanács 2007. november 8-i, a pakisztáni szükségállapot bevezetéséről szóló nyilatkozatára, Solana kül- és biztonságpolitikai főképviselő 2007. november 4-i nyilatkozatára, illetve az EU iszlámábádi misszióvezetői által tett, szintén 2007. november 4-i nyilatkozatra,
– tekintettel a Nemzetközösség külügyminisztereinek 2007. november 12-i bejelentésére, amely szerint a 2007. november 22-i soron következő találkozójukon felfüggesztik Pakisztán részvételét, ha addig Musarraf elnök nem tér vissza az alkotmányos rendhez,
– tekintettel az emberi jogok és a demokrácia pakisztáni helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2007. július 12-i és a 2007. október 25-i állásfoglalására,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Musarraf elnök 2007. november 3-án ideiglenes alkotmányos rendet (IAR) léptetett életbe, amelynek révén felfüggesztette az alkotmányt és a jogállamiságot, és helyettük katonai bíráskodást vezetett be,
B. mivel Pakisztán békéje és biztonsága veszélyben van; mivel ennek ellenére a katonai bíráskodás nem megfelelő reakció az ország törékeny politikai helyzetére,
C. mivel Pakisztánban élénk és bátor a civil társadalom, tiszteletben tartják az igazságszolgáltatást és a médiát, illetve régi hagyományai vannak a demokráciának,
1. őszintén meg van győződve róla, hogy a szélsőségeket és az instabilitást leginkább a jogállamiság és a mérsékelt politikai pártok által vezetett demokratikus kormányzás tudja visszaszorítani; ezért határozottan felszólít arra, hogy az országban a lehető leghamarabb vessenek véget a katonai bíráskodásnak és állítsák vissza az alkotmány által garantált alapvető jogokat, ideértve az élet és a tulajdon védelmét, a szabad mozgást, a gyülekezési és szólásszabadságot, valamint az állampolgárok egyenlő jogait és egyenlő jogvédelmét;
2. őszintén aggódik amiatt, hogy több mint 3000 főt tartóztattak le, köztük politikai pártok vezetőit, jogászokat, újságírókat, emberi jogi aktivistákat és a civil társadalom képviselőit; követeli, hogy azonnal függesszék fel Benazir Bhutto, a PPP vezetője, Ászmá Dzsahangir, a független Emberi Jogi Bizottság elnöke és a vallás és a hit szabadságával foglalkozó ENSZ-különmegbízott, valamint I. A. Rehman, ugyanezen szervezet alapítója házi őrizetét;
3. követeli, hogy a bíróság visszahelyezésével az igazságszolgáltatás függetlenségét állítsák vissza; követeli a békés utcai tüntetések során letartóztatott ügyvédi kamarai tagok azonnali szabadon bocsátását; különösen elítéli Chaudhry legfelső bíró jogtalan házi őrizetét;
4. felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy a szabad, tisztességes és átlátható választások megrendezéséhez szükséges feltételeket teremtse meg, hogy a választásokat meg lehessen tartani a parlament ötéves ciklusának 2007. november 15-i befejezte után 60 napon belül; ebben az összefüggésben üdvözli Musarraf elnök 2007. november 11-i nyilatkozatát, mely szerint a választásokra legkésőbb 2008. január 8-ig sor kerül;
5. emlékeztet arra, hogy a választások hitelessége attól fog függeni, hogy szabadon bocsátják-e az összes politikai foglyot, ideértve a hírszerző ügynökségek által jogtalanul fogva tartott személyeket is, valamint hogy véget vetnek-e a politikai ellenfelek eltüntetésének; a szólás szabadságát, valamint az egyesülési és gyülekezési szabadságot maradéktalanul vissza kell állítani, és különösen a beludzs pártokat érintő korlátozásokat fel kell oldani;
6. hangsúlyozza, hogy az EU megfigyelő küldöttségeinek keretében Pakisztánba küldendő európai parlamenti választási megfigyelői küldöttség útnak indítása attól függ, hogy a pakisztáni hatóságok eleget tesznek-e a szabad és tisztességes választások megrendezéséhez szükséges alapvető feltételeknek; ebben az összefüggésben rámutat, hogy ha a választásokat a katonai bíráskodás ideje alatt készítik elő és rendezik meg, az egyértelmű jele lesz az antidemokratikus berendezkedésnek;
7. követeli, hogy az alkotmánnyal összhangban és az összes ellenzéki párttal folytatott konzultációt követően alakítsanak teljesen semleges ügyvivő kormányt a választások felügyelete céljából; követeli továbbá a választási bizottság visszaállítását; követeli, hogy az összes politikai párt elnöke megmérethesse magát a választásokon;
8. megismétli Musarraf elnökhöz intézett felhívását, hogy hadsereg-főparancsnoki tisztségéről mondjon le, mielőtt az újabb elnökségre felesküszik, és mielőtt a számára civil és katonai tisztség viselését is megengedő parlamenti mentesség 2007. november 15-én lejár;
9. teljes mértékben egyetért a 2007. november 8-i tanácsi nyilatkozatban megjelölt feltételekkel, amelyek alapján meg lehet majd ítélni, hogy Pakisztánban visszaállt-e az alkotmányos rend; felhívja a Tanácsot, hogy abban az esetben, ha a katonai bíráskodást és az ideiglenes alkotmányos rendet nem szüntetik meg azonnali hatállyal, és ha Musarraf elnök nem mond le hadsereg-főparancsnoki tisztségéről, vegye fontolóra célzott intézkedések – utazási tilalom bevezetése, vagyonbefagyasztás – életbe léptetését Musarraf elnök, valamint más magas rangú katonai vezetők és kormánytisztviselők ellen;
10. felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az oktatás, a szegénység csökkentése, az egészségügy és a segélyszolgálatok munkája érdekében a független nem kormányzati szerveken keresztül folyósított támogatások növelését, és ugyanakkor a pakisztáni hatóságoknak biztosított közvetlen költségvetési támogatások csökkentését;
11. meggyőződése, hogy a média elhallgattatására tett minden kísérlet csak még jobban elszigeteli a rezsimet; követeli, hogy a médiát sújtó összes korlátozást oldják fel, és a politikai események szabad közvetítését akadályozó utasításokat vonják vissza;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Pakisztán kormányának.