ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

13.11.2007

a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Nirj Deva és Eija-Riitta Korhola
a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
a pakisztáni helyzetről

B6‑0479/2007

az Európai Parlament állásfoglalása a pakisztáni helyzetről

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2007. július 12-i és 2007. október 25-i állásfoglalására,

–  tekintettel az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének 2007. november 4-én, a rendkívüli állapot pakisztáni bevezetését követően tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az Elnökségnek az Európai Unió nevében kiadott 2007. november 6-i, a pakisztáni rendkívüli állapot bevezetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Közösség és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti, 2001. november 24-i partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának 2007. november 5-én tett nyilatkozatára az emberi jogi és ellenzéki aktivisták, beleértve az ENSZ-nek a vallás és a hit szabadságával foglalkozó különmegbízottja fogva tartásáról Pakisztánban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Musarraf elnök Pakisztán egész területére érvényes rendkívüli állapotot hirdetett 2007. november 3-án, valamint elrendelte és kinyilvánította a pakisztáni alkotmány felfüggesztését;

B.  mivel politikai pártok vezetőit, bírákat, jogászokat, újságírókat, emberi jogi aktivistákat – beleértve Ászmá Dzsahangirt, az ENSZ-nek a vallás és a hit szabadságával foglalkozó különmegbízottját, és Étzaz Ákszánt, a legfelső bíróság ügyvédi kamarájának elnökét – és civil társadalmi képviselőket tartóztattak le vagy helyeztek házi őrizetbe;

C.  mivel a pakisztáni legfelső bíróság azon tagjai, akik nem voltak hajlandók elfogadni a rendkívüli állapot törvényességét, továbbra is házi őrizet alatt állnak; mivel még mindig a pakisztáni legfelső bíróság előtt áll az a feladat, hogy kimondja, vajon Musarraf elnök megválasztása alkotmányos volt-e,

D.  mivel az EU elismeri, hogy Pakisztán békéjét és biztonságát veszély fenyegeti, ám úgy véli, hogy a stabilitás és a fejlődés csak a demokrácián, az emberi jogok tiszteletén és a jogállamiságon keresztül érhető el,

1.  aggodalmának ad hangot a pakisztáni helyzet miatt, amely a rendkívüli állapot bevezetéséhez, bizonyos alkotmányos garanciák felfüggesztéséhez és politikai pártok vezetői, bírák, jogászok, újságírók, emberi jogi aktivisták és civil társadalmi képviselők letartóztatásához vezetett Pakisztánban;

2.  felhívja a pakisztáni kormányt, hogy tegyen sürgős lépéseket az alkotmányban megállapított szabadságjogok és alapvető jogok visszaállítására, a 2008. januári választások szabad, tisztességes és átlátható megrendezésének garantálásához szükséges feltételek megteremtésére a biztonság és a stabilitás tekintetében, az összes politikai fogoly – beleértve a bíróság tagjai, valamint Ászmá Dzsahangir, az ENSZ-nek a vallás és a hit szabadságával foglalkozó különmegbízottja, és Étzaz Ákszán, a legfelső bíróság ügyvédi kamarájának elnöke – szabadon bocsátására, a médiát sújtó korlátozások feloldására, Musarraf elnök azon kötelezettségvállalására, hogy 2007. november 15-ével lemond hadsereg-főparancsnoki posztjáról, valamint a politikai ellenzékkel való megbékélés előmozdítására;

3.  elismeri a Pakisztán által a terroristacsoportok megerősödése ellen tett erőfeszítéseket, és támogatásáról biztosítja Pakisztánt és a pakisztáni népet a terrorizmus elleni küzdelemben; hangsúlyozza azonban, hogy a válasz nem a demokrácia útjáról való letérés, és a demokrácia visszaállításához a civil kormánynak vissza kell kapnia a hatalmat;

4.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sürgesse a pakisztáni kormányt az együttműködési megállapodásban foglalt elvek, különösen a demokrácia- és emberi jogi záradék fenntartására; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az együttműködési megállapodás végrehajtásáról;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az ENSZ főtitkárának és Pakisztán kormányának.