Állásfoglalásra irányuló indítvány
5.12.2007
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Francis Wurtz
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
a Bizottság 2008-ra szóló jogalkotási és munkaprogramjáról
B6‑0508/2007
az Európai Parlament állásfoglalása a Bizottság 2008-ra szóló jogalkotási és munkaprogramjáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság 2008-ra szóló jogalkotási és munkaprogramjára (COM(2007) 640),
– tekintettel a 2008-ra szóló éves politikai stratégiára (COM(2007)65),
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2008 kulcsfontosságú év lesz Európa jövője szempontjából, amely során – egy évvel az európai parlamenti választások előtt – a tagállamoknak végleges döntést kell hozniuk a reformszerződésről; mivel e kérdés kiemelt jelentősége ellenére nem tapasztalhatók törekvések az irányban, hogy a polgárokat bevonják az EU jövőbeli politikájáról folytatott vitába és döntéshozatalba,
B. mivel az európai integráció uniós polgárok általi támogatottsága nem az elégtelen kommunikációs politika miatt csökken, hanem azért, mert az EU-nak láthatóan nem sikerült megoldania a munkanélküliség, a szegénység, az egyenlőtlenségek és a demokrácia hiányának problémáját,
C. mivel a munkavállalóknak, a fogyasztóknak és a közszolgáltatások felhasználóinak az uniós politika által kikényszerített és támogatott tisztességtelen társadalombiztosítási reformokkal, bércsökkentésekkel, az általános érdekű szolgáltatások privatizációjával és liberalizációjával, valamint a vállalatok áttelepülésével szemben vívott küzdelme és az ezekkel szemben tanúsított ellenállása folyamatosan fokozódik,
1. mélységesen elítéli, hogy a Bizottság stratégiája és politikája ellentmondásban áll a jogalkotási és munkaprogramjában megfogalmazott saját jelmondatával („A polgárok mindenek előtt”), ezért úgy véli, hogy a Bizottság és az Európai Unió politikáját alapjaiban kellene megváltoztatni;
2. felszólít a polgárokkal az Európai Unió jövőjéről folytatott átfogó vitára, valamint arra, hogy a reformszerződés sorsáról minden EU tagállamban népszavazás döntsön;
A több és jobb közszolgáltatásért és a szociális, gazdasági és területi kohézió előmozdításáért
3. aggodalommal figyeli a számos ágazatban zajló liberalizációs és deregulációs folyamat felgyorsulását, amely veszélyezteti a munkahelyek biztonságát, a szolgáltatások minőségét és a közszolgáltatások jövőjét az EU-ban; különösen aggasztja a Bizottság azon szándéka, hogy minden ellenérv dacára és szociális vagy biztonsági garanciák nélkül fenntartja és tovább folytatja a légi közlekedés és légi irányítás liberalizációját; emlékeztet arra, hogy a légi közlekedésben és más olyan ágazatokban, ahol emberek és áruk biztonsága forog kockán, az elsődleges szempontnak a szolgáltatások minőségét és a nagyfokú biztonságot kell tekinteni, nem pedig a pénzügyi megtérülést; tudomásul veszi a tengeri közlekedési csomagot; minden olyan új kísérletet elutasít, amely az európai parlamenti szavazás megkerülésére irányul, amely során az EP már két alkalommal elvetette a kikötői szolgáltatások liberalizációját;
4. a liberalizációs politikák végrehajtásának felfüggesztését kéri, és kéri a Bizottságot, hogy az érintett szereplőkkel együttműködésben készítsen hatásvizsgálatokat e politikák gazdasági és társadalmi következményeiről;
5. hangsúlyozza a közszolgáltatások fontosságát és azoknak az EU társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának előmozdításában betöltött szerepét; erősen bírálja az állammal, mint az általános érdekű szolgáltatások biztosítójával szembeni elfogultságot, és felhívást intéz arra vonatkozólag, hogy a közjavakat helyezzék az állam kezelésébe; kitart az állam szabályozó szerepének megerősítése, a piacon való részvétel és beavatkozás, valamint a jobb szabályozási keret létrehozása mellett, különösen a pénzpiacok vonatkozásában;
6. súlyos aggályainak ad hangot a Bizottság Mandelson biztos nyilatkozataiban megfogalmazódó azon szándéka kapcsán, hogy felülvizsgálja a kereskedelmi védelmi eszközt (TDI) azon vállalatok érdekében, melyek az alacsonyabb gyártási költségek és bérek, valamint a kevésbé szigorú környezetvédelmi előírások miatt üzemeiket Európából harmadik országokba telepítik át;
7. ismételten kéri egy olyan EU-szintű szabályozási keret létrehozását, amely szankcionálja a vállalatok EU-n belül és kívül történő áttelepülését; úgy véli, hogy a vállalatoknak nemzeti és EU-szinten nyújtott állami támogatást hosszú távú kötelezettségvállalásokhoz kell kötni a regionális fejlesztés és a foglalkoztatás terén, és nem szabad olyan támogatást nyújtani, amely elősegítheti az áttelepülést; kéri, hogy erősítsék meg a munkavállalók érdekképviseletét a vállalatok igazgatótanácsában és a strukturális igazgatási döntésekben;
8. megjegyzi, hogy az elmúlt években sok ágazatban jelentősen felgyorsult a koncentráció, és ez hátrányos következményekkel jár a fogyasztókra, munkavállalókra, valamint a kis- és középvállalkozásokra nézve; ezért tekintélyesebb fellépést kér a Bizottságtól a kartellekkel szemben, és kéri a Bizottságot, hogy hagyjon fel azzal a politikával, amely elsősorban az európai „osztályelsőket” támogatja;
9. tudomásul veszi, hogy tíz évvel az Európai Monetáris Unió létrejötte után a Bizottság felül kívánja vizsgálni azt; úgy ítéli meg, hogy az EU monetáris és költségvetési politikája, amely a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban elsőrendű célkitűzésként az árstabilitást és a költségvetési konszolidációt jelöli meg, korlátozó jellegű; hangsúlyozza, hogy az euró felé történő nominális konvergencia negatív hatással volt a gazdasági és foglalkoztatási növekedésre, a társadalmi és gazdasági kohézióra, az EU-tagállamok közötti tényleges konvergenciára, valamint az állami befektetésekre, veszélyeztetve a pillanatnyi csekély gazdasági fellendülést és a munkanélküliség elleni harcot;
A szociális Európa létrejöttét szolgáló menetrendet a jelenlegi lisszaboni menetrend helyett
10. megerősíti bírálatát a lisszaboni stratégiára vonatkozóan, amelyet az EU-ban fő érvként használtak fel a közművek és közszolgáltatások liberalizációjához és privatizációjához, a munkaerő-piacok rugalmassá és alkalmazkodóvá tételéhez, a bércsökkentéshez és a legtöbb szociális biztonsági ellátás – többek között a nyugdíj és az egészségügy – magántőke előtti megnyitásához;
11. hangsúlyozza, hogy új stratégiára van szükség egy új út kijelöléséhez Európa számára, ami teljes foglalkoztatottságot, megfelelő munkahelyeket és munkahelyi jogokat, magasabb béreket, társadalmi és gazdasági kohéziót, valamint mindenki számára szociális védelmet biztosít, és a legmagasabb életszínvonalat garantálja; egy út, amely egyrészt figyelembe veszi a tagállamok, különösen a lemaradók fejlődési szükségleteit, másrészt előmozdítja a tényleges konvergenciát hozzájárulván a tagállamok közötti fejlődési különbségek és a gazdasági, társadalmi és regionális téren fennálló egyenlőtlenségek csökkentéséhez;
12. hangsúlyozza, hogy az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) és a következő, 2008–2010-re szóló integrált iránymutatások felülvizsgálata során nem a Bizottság “rugalmas biztonságról” szóló elképzelését, hanem a „jó munka” fogalmát kell kiindulópontként alapul venni, és kiemelt feladatként kell kezelni a minőségi munka előmozdítását, a szociális biztonság növelését és a társadalmi integráció fokozását, a bérek emelését, a meglévő munkavállalói jogok megerősítését és újak bevezetését, a szociális kockázatkezelés javítását, valamint a munka és a magánélet közötti összhang javítását;
13. kéri a Bizottságot, hogy vonja vissza a munkaidőről szóló irányelv felülvizsgálatára tett javaslatát és kezdeményezzen jogsértési eljárásokat azon tagállamokkal szemben, amelyek nem tartják be a meglévő irányelvet és az Európai Bíróság „rendelkezésre állási idővel” kapcsolatos ítéleteit; elvárja, hogy a Bizottság tegyen új javaslatot a felülvizsgálatra, amelyben kezdeményezi a kívülmaradási jog fokozatos felszámolását és egyértelműen kötelezi a munkaadókat, hogy vezessenek be a munka és a magánélet összehangolását elősegítő munkaidő-rendszert;
14. tudomásul veszi, hogy a Bizottság javaslatot készül tenni az európai üzemi tanácsok létrehozásáról szóló 94/45/EK irányelv felülvizsgálatára; kéri a Bizottságtól a 2001. szeptember 4-én e tárgyban elfogadott európai parlamenti állásfoglalás megfelelő figyelembevételét; kiemeli, hogy a munkavállalók európai üzemi tanácsokban ülő képviselőinek meg kell adni a jogot a – többek között a fúziók és tulajdonosváltások során hozott – szerkezetátalakítási intézkedések átmeneti leállíttatására annak érdekében, hogy a munkavállalók képviselőinek legyen ideje egy alternatív tervet kidolgozni és a vezetés elé terjeszteni;
15. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy irányelvet dolgoz ki az egyenlő bánásmód elvének munkahelyen kívüli érvényesítésére, amely magas szintű védelmet biztosítana a hátrányos megkülönböztetéssel szemben;
16. tudomásul veszi, hogy a Bizottság felül kívánja vizsgálni az anyaság védelméről szóló 92/85/EK irányelvet, amely jelentősen növelhetné a gyermeket váró, szülés után álló vagy szoptató anyák munkahelyi védelmét;
17. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy ajánlást dolgoz ki az aktív beilleszkedésre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy ennek keretében foglalkozni kell a minimálbérek és a társadalmi beilleszkedést lehetővé tévő jövedelem kérdéseivel, a tagállamokban hatályos rendelkezések megkérdőjelezése nélkül;
18. kiemeli az erős és jól felszerelt közegészségügyi ágazat jelentőségét; elutasít minden privatizációt ebben az ágazatban; kéri a Bizottságot, hogy a szigorú minőségi követelményeket és az egészségügyi szolgáltatások egyenlő biztosítását szavatoló politikákat támogassa; úgy véli, hogy egyértelműbb és bővebb tájékoztatásra van szükség azon fogyasztók védelme és megfelelő tájékozottsága érdekében, akik más tagállamokban kívánnak egészségügyi szolgáltatásokat igénybe venni; felszólít egy, a betegek jogairól szóló európai charta kidolgozására, amely elősegítené az egészségügyi szolgáltatások minőségének javulását és útmutatóként szolgálna az ilyen szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók számára;
Felelősségvállalás az éghajlatváltozás kezelése terén
19. hangsúlyozza, hogy az EU nemzetközi szinten vezető szerepet tölt be az éghajlatváltozás problémájának kezelésében, és kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a Bali szigetén 2007 decemberében tartott klímakonferencia résztvevői fogadjanak el teljes körű mandátumot a 2012 utáni intézkedésekről szóló tárgyalások megkezdésére; kéri, hogy a Bizottság sürgősen dolgozzon ki lehetséges stratégiákat a 2012 utáni időszakra, terjessze elő a szén-dioxid kivonásáról és tárolásáról szóló irányelv-tervezetet annak mielőbbi elfogadása érdekében, illetve tegye meg javaslatát a kibocsátás-kereskedelmi rendszerről szóló irányelv felülvizsgálatára, továbbá gondoskodjon az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló fehér könyv megfelelő végrehajtásáról;
20. hangsúlyozza, hogy a közösségi stratégia folyományaként 2008-ban jogalkotási javaslatot kell kidolgozni a személygépjárművek és könnyű hasznogépjárművek széndioxid-kibocsátásának csökkentésére az EU által 2012-re kitűzött 120 gr/km-es kibocsátási cél elérése érdekében;
21. sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság éves politikai stratégiájában beharangozott kiemelt környezetvédelmi jogszabályok közül kettőt, nevezetesen a légi járművek nitrogénoxid-kibocsátásának korlátozásáról és a vízi járművek károsanyag-kibocsátásának csökkentéséről szóló jogalkotási javaslatot a jogalkotási és munkaprogram már nem tartalmaz; kéri a Bizottságot, hogy e jogalkotási javaslatokat vegye fel 2008-as jogalkotási és munkaprogramjába;
22. hangsúlyozza, hogy az EU fenntarthatóbb közlekedési formák alkalmazása felé való tervezett elmozdulása távolról sem történt meg; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van hatékony közlekedési intézkedések meghozatalára, a fenntarthatóság elvével és a környezetkímélőbb közlekedési formákba történő befektetések ösztönzésére irányuló szándékkal összhangban; kéri a Bizottságot, hogy 2008 júniusáig mérje fel és számítsa ki a közlekedés összes külső költségét és tegyen javaslatot azok internalizálására, számításaihoz mellékelve a külső költségek valamennyi közlekedési mód tekintetében való internalizálásáról készült hatásvizsgálatot is; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak javaslatot kell tennie a kerozin-adó EU-ban történő bevezetésére;
A fenntartható energiapolitika érdekében
23. elutasítja az energiapiac liberalizációját és kéri a Bizottságot, hogy az EU energiapolitikájára vonatkozó stratégiai elemzése során összpontosítson az energiapiac liberalizációjának negatív következményeire a folyamatos áremelkedés (elsősorban a nyersanyagok árának emelkedése) és az áramellátás terén nyújtott garanciák tekintetében;
24. úgy véli, hogy a tagállamoknak és az EU-nak határozott erőfeszítéseket kell tenniük, hogy véget vessenek a fosszilis üzemanyagoktól való függésüknek és visszafordítsák a jelenlegi fenntarthatatlan trendet; hangsúlyozza, hogy az ökológiai és a társadalmi fenntarthatóságot az EU és a tagállamok állami beruházási programjai középpontjába kell állítani; megjegyzi, hogy a beruházásokat egyre inkább a megújuló energiák alkalmazásának előmozdítása felé kell irányítani, elválasztván a gazdasági növekedést az energianövekedéstől és a forrásfelhasználástól, növelve az energiahatékonyságot és előmozdítva az energiatakarékosságot az energiafogyasztás általános szintjének csökkentése révén;
25. úgy véli, nagyobb hangsúlyt kell fektetni az energiahatékonyság javítását szolgáló intézkedésekre, a megújuló energiaforrások használatára és a kapcsolt energiatermelést lehetővé tévő technológiák népszerűsítésére, és hangsúlyozza, hogy mielőbb egyedi politikákat kell kidolgozni a megújuló energiaforrások áramtermelésben és a fűtés-hűtés területén való felhasználásának előmozdítására; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fogyasztási és termelési gyakorlatok terén a Bizottság által vázoltaknál horizontálisabb megközelítésre van szükség, és azok döntő fontosságúak az európai fenntartható fejlődési stratégia legfontosabb célkitűzései szempontjából;
26. elismeri, hogy a következő években az energiamegtakarítás és az energiával kapcsolatos politikák jelentik a legnagyobb kihívást, különösen az európai gázellátó hálózat és villamosenergia-hálózat kiépítése, és kiemeli, hogy az energiakérdésekről szóló vitákat le kell folytatni és e kérdésekben végső megállapodásra kell jutni a Tanáccsal a következő európai parlamenti választások előtt; kiemeli annak az energiáról szóló jogszabály-tervezetnek a jelentőségét, amely kötelező rendelkezések révén kívánja elérni az energiamegtakarításra, a megújuló energiaforrások alkalmazására és a kibocsátás-kereskedelmi rendszer közös EU kvótáján belüli nemzeti célszámokra vonatkozó három 20%-os célt;
27. értékeli a Bizottság azon módszerét, hogy egyértelműen definiálja a megújuló energiaforrásokat, és ezek között nem sorolja fel az atomenergiát vagy a szén-dioxid kivonási és tárolási technológiákat;
28. hangsúlyozza, hogy az EU-ban sürgősen foglalkozni kell az üzemanyagnak szánt biomassza fenntartható előállításának kérdésével oly módon, hogy az éghajlatváltozás mérséklését szolgáló uniós intézkedések ne járjanak hátrányos következményekkel a biomasszát előállító országok számára; aggasztónak tartja, hogy a Bizottság tanúsítvány-rendszert kíván bevezetni az EU-ban a fenntartható ökológiai üzemanyagok előállítására és kizárólag a harmadik országokból érkező behozatalt kívánja szabályozni; hangsúlyozza, hogy az EU-ban és azon kívül is meg kell előzni az erdőterületek csökkenésének, a talaj és a természeti erőforrások károsodásának és az élelmiszerhiány kialakulásának kockázatát minden érintett közösség körében; szükségesnek tartja egy olyan mélyreható vizsgálat lefolytatását, amely felmérné az ökológiai üzemanyagok új generációjának köszönhetően az üvegházhatású gázok kibocsátásában bekövetkező tényleges csökkenés várható előnyeit; hangsúlyozza, hogy az ökológiai üzemanyagok piaci bevezetésének mind környezeti, mind szociális, mind gazdasági értelemben meg kell felelnie a fenntarthatóság követelményének;
Az élelmiszerbiztonság és a mezőgazdasági termelés szigorú minőségi követelményeinek biztosítása
29. elítéli, hogy a Bizottság 2008-as jogalkotási és munkaprogramjában az élelmiszer-biztonságot nem kezeli elsőbbségi területként, sürgeti ezért a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a belső piacon forgalmazott élelmiszerek és élelmiszer-termékek biztonságának és jó minőségének szavatolására;
30. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak, amely kockázatkezelőként vesz részt a kockázatelemzési folyamatban, a kockázatokról szóló kommunikáció terén is vállalni kell a rá háruló felelősséget, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezt minden élelmiszer-biztonsági intézkedésében tegye világossá;
31. sajnálja, hogy a Bizottság 2008-ban nem kezeli kiemelt kommunikációs feladatként az új tápanyagprofil-rendszerről szóló tájékoztatást, és kéri, hogy a Bizottság intézkedjen az európai polgároknak a tápanyagprofil-rendszer kidolgozásáról és életbe léptetéséről történő kielégítő tájékoztatása érdekében;
32. hangsúlyozza az élelmiszer-adalékokról szóló, jelenleg hatályos irányelvek felülvizsgálatának fontosságát (a 62/2645/EGK, 65/66/EGK, 78/663/EGK, 78/664/EGK, 81/712/EGK, 89/107/EGK, 94/35/EK és a 95//2/EK irányelv, továbbá a 292/97/EK és 2002/247/EK határozat visszavonása); úgy véli, hogy valamennyi már piaci forgalomban lévő adalékot újra be kell vizsgálni, és használatukat csak akkor szabad engedélyezni, ha az a fogyasztók számára előnyökkel szolgál, továbbá nem károsíthatják a környezetet, a meghatározásoknak jogilag egyértelműbbnek kell lenniük, az adalékok használatát csak rendszeres felülvizsgálatok mellett szabad engedélyezni és figyelembe kell venni a nanotechnológia egészségügyi kockázatait külön határértékek meghatározása révén;
33. sajnálja, hogy a 2008-as éves politikai stratégiában beharangozott egészségügyi vonatkozású fellépések közül kettő nem jelent meg a Bizottság 2008-as jogalkotási és munkaprogramjában („A genetikailag módosított élelmiszerek és takarmányok kockázatértékelése jogi keretének kidolgozása az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által” és „Az orvosi eszközökről szóló jogszabályok korszerűsítése a betegek és felhasználók biztonságának növelése érdekében, az egyértelmű jogszabályi környezet biztosítása mellett”); kéri a Bizottságot, hogy e jogalkotási javaslatokat vegye fel 2008-as jogalkotási és munkaprogramjába;
34. bírálja a közös agrárpolitika korszerűsítését célzó vizsgálatról kiadott bizottsági közleményt, különösen mivel fenntartja a támogatások és a termelés szétválasztásának gyakorlatát, a támogatások termelők és országok közötti igazságtalan szétosztását, és támogatja az „intenzív mezőgazdasági termelés” modelljét, ami hátrányosan befolyásolja az élelmiszerek minőségét; elítéli, hogy a Bizottság nem terjeszt elő javaslatokat a családi gazdaságok és a kis- és középméretű gazdaságok problémáinak orvoslására, amelyek megélhetése az új közös agrárpolitikának köszönhetően veszélybe került;
35. úgy véli, annak érdekében, hogy pénzügyi források szabaduljanak fel, a KAP jövőbeni felülvizsgálata keretében a fokozottabb méltányosság alapján a közvetlen támogatást igazságosabban kell elosztani az egy gazdaságra eső támogatás plafonértékének bevezetésével és az azon gazdálkodóknak szánt támogatás százalékának emelésével, akik nem kapnak elég támogatást a KAP-ból (moduláció); úgy véli, hogy az így elért megtakarításokat legcélszerűbben kárpótlásra és mezőgazdasági–környezetvédelmi intézkedésekre lehetne felhasználni;
36. hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika alapelvének az „élelmiszer-önrendelkezés mindenki számára” elvnek kell lennie, és a mezőgazdasági termelés legfontosabb céljaként az egészséges és minőségi élelmiszerek előállítását kell kitűzni összhangban a környezetvédelem által támasztott igényekkel;
37. úgy véli, hogy kiemelt fontosságot kellene tulajdonítani a biomasszából, különösen a városi biomasszából történő biogáz termelésének; elismeri a bioüzemanyagok szerepét a költségvetési többletek felszabadításában, de felhívja a figyelmet a bioalkohol és a biodízel termelésével járó kedvezőtlen hatásokra, különösen amikor együtt jár a mezőgazdasági tevékenységet befolyásoló energianövények termesztésével és a szűk termelési kapacitási tényezők felhasználásával; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés és a környezeti egyensúly megvalósítása érdekében támogatni kell az elsődlegesen élelmiszert termelő mezőgazdaságot és az élelmiszer-önrendelkezés alapelvét;
A fenntartható halászati politika érdekében
38. úgy véli, hogy a halászati erőforrások fenntarthatósága alapvető fontosságú a halászati tevékenység és a halászati ágazat életképességének biztosítása szempontjából; úgy véli, hogy meg kell teremteni az egyensúlyt a társadalmi-gazdasági helyzet és a környezeti fenntarthatóság között; véleménye szerint mechanizmusokat kell bevezetni a halállomány helyreállítására vonatkozó tervek vagy más, az ökoszisztéma fokozott védelmét biztosító intézkedések miatt hátrányt szenvedő halászok támogatására vagy kárpótlására, különösen a kevésbé kedvező helyzetben lévő régiókban;
39. újra megfogalmazza a Bizottsághoz intézett kérését, hogy a jelenlegi irányítási módszerek kiegészítése érdekében tágabb perspektívából vizsgálja a tengeri környezet védelmét, valamint a kimerített halállományok visszaállítását szolgáló intézkedéseket különösen azáltal, hogy figyelembe vesz és tanulmányoz más tényezőket is, amelyek hatást gyakorolnak a tengeri környezetre és a halászati erőforrások állapotára, mint például a part menti és a nyílt tengeri szennyezést, az ipari és mezőgazdasági szennyvizeket, a mélytengeri kotrást és a tengeri szállítást; ezen a területen közösségi kezdeményezést kér a Bizottságtól;
40. aggodalmát fejezi ki, amiért néhány halászati szektorban jelentős különbség van a halászatból élők és a népesség más szegmensei jövedelmi szintje között, amelyet tovább súlyosbít, hogy a halászatból élők jövedelmét befolyásolja a halászattal járó bizonytalanság, a hal ingadozó ára és a termelés bizonyos tényezőinek költségei; úgy véli, hogy felül kell vizsgálni a közösségi politikákat annak érdekében, hogy a halászatból élők számára biztosítható legyen a méltányos életszínvonal elsősorban a vállalkozások jövedelmi és kiadási egyensúlyának javításával;
41. felszólatja a Bizottságot, hogy amint lehetséges, terjesszen elő közleményt a halászati termékek közös piacszervezésének felülvizsgálatára vonatkozó iránymutatásokról és javaslatról; úgy véli, a meglévő intervenciós mechanizmusok kiigazításával vagy újak létrehozatalával előnyben kell részesíteni az első értékesítési szinten történő ármeghatározás javítását a tagállamokban a halászati ágazat szükségleteinek kielégítése és a szektor értékláncában felhalmozódó érték igazságosabb újraelosztása érdekében;
Jobb fogyasztóvédelem
42. tudomásul veszi a Bizottság szándékát, hogy javaslatot tesz a fogyasztók szerződéses jogairól szóló keretirányelvre; kitart amellett, hogy egy ilyen horizontális eszköz nem alapulhat a maximális harmonizáció elvén, hanem magas szintű, az egész Unióra kiterjedő minimumkövetelményeket kell biztosítania, miközben lehetővé teszi, hogy a tagállamok szigorúbb szabályozást fogadjanak el;
43. felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse az egységes piac felülvizsgálatára vonatkozó úgynevezett új megközelítés kidolgozásáról szóló európai parlamenti iránymutatásokat; ragaszkodik a piacfelügyeleti szervek szerepének erősítéséhez annak érdekében, hogy kikerüljenek a forgalomból az olyan termékek, amelyek nagy valószínűséggel veszélyeztetik az emberek egészségét vagy biztonságát, a környezetet vagy egyéb fontos, közérdekű ügyeket; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek érdekében erősítse meg együttműködését a nemzeti/transznacionális fogyasztóvédelmi szervezetekkel;
44. felhívja a figyelmet arra, hogy a veszélyes termékek forgalomból való kivonása miatt, amelyre az utóbbi időben több alkalommal is sor került, a fogyasztók elvesztették bizalmukat, és felszólít a Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai azon kötelezettségeinek megerősítésére, amelyek értelmében a veszélyes termékekről tájékoztatniuk kell a nyilvánosságot, és intézkedniük kell;
45. hangsúlyozza, hogy szorosan nyomon kell követni a fejlett terápiák – például a génterápia, a szomatikus sejtterápia és a szöveti sebészet – új tudományos eredményeit és a megbízható kezelésekről és a biztonságos gyógyszerkészítményekről helytálló tájékoztatást kell adni a tagállamokban minden beteg és fogyasztó számára a lehető legjobb egészségügyi ellátás biztosítása érdekében;
A környezetvédelem erősítése
46. elismeri, hogy a biológiai sokféleség védelme és fenntartható felhasználása alapvető tényező a hosszú távú fenntartható fejlődésben és a jövőben elsőbbséget kell kapnia; úgy véli, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2010-ig és az azt követő időszakra szóló cselekvési terv, továbbá a természetes erőforrásokra vonatkozó tematikus stratégia ambíció nélküli és túlzottan szerteágazó annak ellenére, hogy a biológiai sokféleség elvesztésével visszafordíthatatlanul megszűnnek azok az előnyök is, amelyeket az ökoszisztémák a társadalomnak és a gazdaságnak nyújtottak; felszólítja a Bizottságot, hogy az elkövetkező 30 évre vonatkozóan kezdje el kidolgozni a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új cselekvési tervét;
47. úgy véli, hogy az EU polgári védelmi mechanizmusának megerősítése, valamint az EU-n belül, illetve a 2008. évi éves politikai stratégiában említett mechanizmusban részt vevő országokban bekövetkező katasztrófákra vonatkozó katasztrófamegelőzéssel kapcsolatos integrált stratégia kidolgozása rendkívül fontos, és felszólítja a Bizottságot, hogy a polgári védelem kérdését foglalja bele 2008. évi jogalkotási programjába;
A létező minőségi normák és szabályozások szintjének megőrzése
48. hangsúlyozza a jobb szabályozás programjának stratégiai felülvizsgálatával kapcsolatban, hogy a gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásvizsgálatoknak alapvetően irányt kell mutatniuk a Bizottság által javasolt, a jobb szabályozásra vonatkozó kezdeményezések számára ahelyett, hogy kizárólag a vállalkozások adminisztratív költségeinek csökkentésére és a „a vállalatok versenyképességét akadályozó nehézségek megszüntetésére” koncentrálnának; elutasítja a Bizottság azon gyakorlatát, hogy kötelező érvényű jogszabályok helyett egyre többször nem kötelező érvényű jogi eszközökre tesz javaslatokat az Európai Parlament megkerülése érdekében;
49. ragaszkodik ahhoz, hogy a függőben lévő javaslatok vizsgálata, valamint a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló program ne vezessen a meglévő minőségi normák és szabályok lazulásához, különösen ami az olyan érzékeny területeket illeti, mint az elektromos berendezések hulladékaira vonatkozó szabályok, a biocidokról szóló jogi keret és a gyógyszerkészítményekre vonatkozó szabályok egyszerűsítése, ahol fenn kell tartani a magas szintű környezetvédelmi, biztonsági és egészségügyi normákat;
50. rámutat, hogy az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága számára nemrégiben készített tanulmány azt állapítja meg, hogy a Bizottság által elvégzett társadalmi hatástanulmányok hatóköre és minősége eddig meglehetősen alacsony volt, és több esetben nem is került sor társadalmi hatásvizsgálatra hangsúlyozza, hogy a közös hatásvizsgálati megközelítés felülvizsgálatának orvosolnia kell ezt a helyzetet; hangsúlyozza, hogy megfelelő vizsgálatoknak azonos mértékben kell felmérniük a lehetséges szabályozás gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásait;
A bevándorlás megelőzésére irányuló büntetőintézkedések ellen
51. aggodalmának ad hangot az Európai Unió határainál naponta lejátszódó humanitárius tragédiák miatt, amelyek során több ezer migráns halt meg; úgy véli, hogy a Frontex által szervezett állandó őrjárat nem oldja meg a problémát; úgy véli, hogy a jogszerű bevándorlási csatornák megnyitása lenne a legjobb eszköz e humanitárius dráma elkerülésére;
52. üdvözli a „Dublin II” rendelet (343/2003/EK tanácsi rendelet) felülvizsgálatára irányuló bizottsági szándékot, és szorgalmazza, hogy a felülvizsgálat során szülessen megállapodás a terhek megosztására vonatkozó mechanizmusról annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok megfelelően kiveszik részüket a felelősségből és a fogadó országok nem maradnak segítség nélkül;
53. elvárja, hogy a munkaerő-vándorlásra vonatkozó uniós rendszer teljes mértékben vegye számításba a társadalmi szempontokat és a migránsok szociális helyzete javításának szükségességét ahelyett, hogy szűk látókörűen csak a vállalkozások gazdasági nyereségére koncentrálna;
54. rámutat, hogy a magasan képzett munkavállalók beutazási és tartózkodási feltételeiről szóló irányelvre vonatkozó javaslat a szegényebb országokat sújtó agyelszíváshoz vezethet, és aggódik ennek következményeiért; szükségesnek tartja a legális migráció csatornáinak mielőbbi megnyitását a segédmunkások és nem csak az idénymunkások számára;
55. tekintettel a Frontex és a RABIT-csapatok drámai kudarcára, ellenzi az európai határőrizeti rendszer kialakítására vonatkozó javaslatot hangsúlyozza, hogy az Unió déli és külső határainál sorra kerülő minden uniós fellépésnek a tengeren érkező emberek megmentését kell elsődleges fontosságúnak tekintenie és nem bűnözőként való kezelésüket;
A jogállamiság és a nemzetközi kapcsolatokban megvalósuló kölcsönösen előnyös együttműködés érdekében
56. üdvözli az új, „Államépítés a béke érdekében a Közel-Keleten: az EU cselekvési stratégiája” című közleményt; miközben elismeri a Bizottság szándékát a stabilizációs és újjáépítési erőfeszítésekben való elkötelezett részvétele fenntartására, ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió aktív szerepet vállaljon az ENSZ-határozatok végrehajtásának biztosításában és a régió békéjének megteremtésében;
57. ismételten megerősíti, hogy támogatja az arab békekezdeményezést, és szilárdan hiszi, hogy csak a megszállás felszámolása és az 1967-es határokon alapuló palesztin állam megalakítása (főváros: Kelet-Jeruzsálem), továbbá a palesztin menekültek számára az 1948. december 11-i, 194. számú közgyűlési határozat alapján kidolgozott igazságos megoldás biztosíthatja a tartós békét és biztonságot, valamint a régió stabilitását; üdvözli az Annapolisban megkötött megállapodást, hogy előfeltételek nélkül kezdenek tárgyalásokat a végleges határállapotokról, és felszólít minden olyan tevékenység beszüntetésére, amely a tárgyalások akadályozását célozza; elítéli ezért a helyzet romlását a helyszínen; hangsúlyozza, hogy Izraelnek teljesítenie kell nemzetközi kötelezettségeit, be kell fagyasztania a települések kialakításával kapcsolatos tevékenységeit, ideértve a természetes növekedést is, le kell állítania az illegális fal építését és a falat le kell bontania, szabadon kell bocsátani a politikai foglyokat, köztük a Palesztin Törvényhozó Tanács tagjait, és tartózkodnia kell a kollektív büntetés minden formájától; ragaszkodik ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatok megújítását az Izraelt a nemzetközi jog alapján terhelő kötelezettségei teljesítésétől kell függővé tenni;
58. felszólítja a Bizottságot, hogy cselekvési tervet terjesszen elő Gázára vonatkozóan, amely kitér arra is, hogyan lehet kezelni az egyre súlyosabb helyzetet Gázában, és amely eszközöket biztosít a humanitárius válság megoldásához, továbbá hogy biztosítsa a hozzáférésről és mozgásról szóló megállapodás (AMA) végrehajtását és vegyen részt a blokád azonnali feloldására irányuló erőfeszítésekben; hangsúlyozza a Ciszjordánia és Gáza közötti szükséges összeköttetés kialakításának fontosságát annak érdekében, hogy biztosítható legyen a jövőben az egybefüggő palesztin állam, amely politikai, földrajzi és gazdasági szempontból egy egységet alkot;
59. súlyos aggodalmának ad hangot az iraki és az afganisztáni helyzet miatt; úgy látja, hogy katonai eszközökkel nem lehet stabilitást teremteni, és az ezekre az országokra irányuló uniós politika lényegének az önrendelkezés és a területi integritás tiszteletben tartásának, valamint gazdasági és társadalmi fejlődésük elősegítésének kell lennie;
60. aggodalmát fejezi ki, mivel veszélybe kerülhet a regionális stabilitás, ha az iraki menekültek problémáját haladéktalanul és átfogó módon nem kezelik; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy javasoljon eszközöket a kérdés, nevezetesen a letelepedés megoldására, és ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzetközi közösség, elsősorban a megszálló hatalmak felelőssége, hogy azonnal kezeljék ezt a humanitárius és politikai katasztrófát;
61. mély aggodalommal tölti el a török csapatok határokon átnyúló katonai fellépése Irak északi részén; felszólítja a Bizottságot, a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokon ragaszkodjon ahhoz, hogy Törökország teljesítse a jószomszédi kapcsolatokra vonatkozó kötelezettségét, tartózkodjon Irak területi integritása bármilyen megsértésétől és csökkentse a török–iraki határon tapasztalható feszültséget;
62. támogatja az EU bővítési folyamatát, de úgy véli, hogy a tagjelölt országokkal zajló csatlakozási tárgyalásoknak, valamint a stabilizációs és társulási folyamatnak tiszteletben kell tartania az érintett népek gazdasági érdekeit és jogait, az érintett országok gazdaságának megfelelő ütemben kell haladnia, és nem szabad olyan szabadkereskedelmi megállapodásokat rájuk kényszerítenie, amelyek a megállapodások aláírói közül a gyengébbeknek károkat okoznak;
63. aggodalmának ad hangot, amiért Törökországban éppen akkor stagnál a reformfolyamat, amikor a csatlakozási tárgyalások új fejezetek megnyitásához értek; emlékeztet arra, hogy elsődleges fontosságú a politikai feltételek maradéktalan teljesítése, és a tárgyalások tekintetében súlyos következményekkel kell számolni, ha ezen a téren nem tapasztalható előrelépés; hangsúlyozza, hogy a Törökország által 2005 júliusában aláírt, az EK-Törökország társulási megállapodást a tíz új tagállamra kiterjesztő kiegészítő jegyzőkönyv teljes körű végrehajtása alapvető feltétele a Törökországgal zajló csatlakozási tárgyalások sikeres folytatásának;
64. megjegyzi, hogy a Bizottság programja tervezi a Nyugat-Balkánnal való stabilizációs és társulási megállapodások megkötését; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-i, 1244. számú határozata értelmében Koszovó Szerbia része, és a terület státuszára vonatkozó minden uniós állásfoglalásnak, továbbá a Koszovónak nyújtott segítségnek és a vele való együttműködésnek maradéktalanul tiszteletben kell tartania a nemzetközi jogot;
65. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az Európával szomszédos országokkal tovább fejlessze a kapcsolatokat; felszólít arra, hogy ezeket a kapcsolatokat a valódi partnerség és az érintett országokban élő népek érdekeinek teljes mértékű tiszteletben tartása alapján fejlesszék, és ne ezen országok forrásainak, különösen energiaforrásainak az uniós tőke javára történő elszívása céljából; helyteleníti, hogy az európai szomszédságpolitika nem foglalkozik a szomszéd országokban lejátszódó átalakulás társadalmi következményeivel és nem javasol intézkedéseket, amelyek segítenének a problémák leküzdésében;
66. helyteleníti, hogy a földközi-tengeri térség országaival fenntartott kapcsolatok terén a párbeszéden kívül más kezdeményezés nem szerepel a tervek között, és a többoldalú megközelítés helyett e kapcsolatok tekintetében a kétoldalú megközelítést alkalmazzák az EU déli határai mentén bekövetkező fejlődés ellenőrzése céljával;
67. helyteleníti, hogy a Bizottság részéről nincs kezdeményezés a fegyverkezés megelőzésére és a leszerelés elősegítésére; hangsúlyozza, meg kell akadályozni, hogy Európában új fegyverkezési verseny induljon a rakétavédelmi rendszerek EU-tagállamok területére való telepítésére vonatkozó tervek következtében; kitart amellett, hogy a világűrben zajló tevékenységek kizárólag békés célokat szolgálhatnak; hangsúlyozza, hogy sürgősen új kezdeményezésekre van szükség a tömegpusztító fegyverek, különösen az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására; ismételten kijelenti, hogy támogatja egy atomfegyverektől mentes övezet kialakítását a Közel-Keleten, és ebben a tekintetben üdvözli az Unió arra irányuló erőfeszítését, hogy Iránnal politikai tárgyalások útján megtalálja a megoldást; úgy véli, hogy alapvető fontosságú az egész Európára kiterjedő atomfegyver mentes övezet kialakítása az atomfegyver mentes világ megteremtéséhez való hozzájárulásként;
68. helyteleníti, hogy a Bizottság 2008. évi jogalkotási programjában nem szentel elég figyelmet a fejlesztési politikának; üdvözli a Bizottság amelletti elkötelezettségét, hogy fenntartja erőfeszítéseit a millenniumi fejlesztési célok végrehajtására vonatkozóan, de felszólítja a Bizottságot, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési eszközöket és alapokat szigorúan csak fejlesztési célokra használja; határozottan elutasít minden, a fejlesztési célok katonai felhasználására irányuló próbálkozást; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a különböző alapok és projektek számára átutalt pénzügyi források kezelésének átláthatósága és elszámoltathatósága; hangot ad eltökéltségének, hogy hatékonyan gyakorolni kívánja a demokratikus ellenőrzésre vonatkozó jogait annak érdekében, hogy az alapok ilyen jellegű, nem megfelelő felhasználását megakadályozza;
69. üdvözli a sorra kerülő EU–Afrika csúcstalálkozót, és az EU és Afrika közötti új, igazságos, demilitarizált kapcsolatok kialakítására szólít fel, amelyek kedveznek a gyengébb afrikai felek érdekeinek és társadalmi–gazdasági fejlődésüknek, és amelyek célja nem a kontinens gazdag erőforrásainak felhasználása vagy újragyarmatosítási törekvések megvalósítása; kitart amellett, hogy a fenntartható fejlődésnek, a szegénység eltörlésének, a járványok és az éghajlatváltozás, a migráció, az elsivatagosodás elleni küzdelemnek, a nemek egyenlősége ügyének, a biztonságnak és a közjavak megfelelő kezelésének közös kötelezettségeknek és az EU–Afrika együttműködés átfogó céljainak kell lenniük, és hangsúlyozza a millenniumi fejlesztési célok központi szerepét, amelyek a mindenki által elfogadott keretet biztosítják e célokhoz;
70. aggodalmának ad hangot a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás ratifikálásában bekövetkezett késedelem miatt, ami megakadályozhatja a 10. EFA végrehajtását, és ami valószínűleg kiesést okoz az AKCS–EU együttműködés számára biztosított, segélyekre elkülönített éves előirányzatokban, így arra ösztönzi a Bizottságot, hogy segítse a ratifikációs folyamat mielőbbi befejezését;
71. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.