ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
5.12.2007
az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján
előterjesztette: Pedro Guerreiro, Helmuth Markov, Jacky Hénin, Roberto Musacchio, Marco Rizzo, Willy Meyer Pleite és Ilda Figueiredo
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
a textil- és ruhaiparról
B6‑0510/2007
Az Európai Parlament állásfoglalása a textil- és ruhaiparról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a kínai textil és ruházati termékek EU-tagállamokba exportált bizonyos kategóriáiról szóló szándéknyilatkozat december 31-i lejártára, valamint a textil- és ruhakereskedelem tovább folytatódó átfogó liberalizációjára,
– tekintettel a felügyeleti rendszerre, amelynek révén a Kínából érkező importot kétszer – a tagállamok vámszolgálatai és a kínai hatóságok – ellenőrzik, valamint arra a tényre, hogy a szándéknyilatkozatban szereplő tíz kategória helyett 2008-ban az csak nyolcra terjed ki,
– tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,
A. mivel a textil- és ruhaipari kvóták eltörlése súlyos társadalmi következményekkel jár, méghozzá elsősorban olyan régiókban, ahol a legtöbb vállalat és dolgozó (főként nők) összpontosul, és ahol krónikusan alacsonyak a bérek,
B. mivel a textil- és ruhaipari munkahelyek felszámolása által legsúlyosabban érintett EU-régiók – a foglalkoztatás, a termelés vagy a szociális jólét terén – a legjelentősebb hátrányokat elszenvedők, és mivel ezen ipar védelmének elmaradása csupán tovább súlyosbítja társadalmi és gazdasági sebezhetőségüket és az Unión belüli területi egyenlőtlenségeket,
C. mivel az elmúlt 15 évben számos tagállamban előfordult, hogy több vállalat is áttelepítette termelését a világ más részére, különösen Észak-Afrikába és Ázsiába, munkanélküliséget és súlyos társadalmi és gazdasági válságot hagyva maga után,
D. mivel a textil- és ruhaipar természeténél fogva igen sokszínű; mivel szétágazó és más iparágakra is kiterjedő, valamint főként kis- és középvállalkozások (kkv-k) kiterjedt hálózata által alkotott iparról van szó, amely gyakran alvállalkozói rendszerben működik,
E. mivel a textil- és ruhaiparban jelenleg több mint 2,6 millió munkavállaló dolgozik és forgalma az EU egészében több mint 230 000 millió euró, valamint néhány tagállamban, például Portugáliában, a GDP és a foglalkoztatás jelentős hányadát ez teszi ki,
F. mivel az EU és Kína közötti szándéknyilatkozat küszöbön álló lejárta súlyos következményeket idéz elő a kevésbé kedvező helyzetben lévő régiókban; mivel az ebből következő esetleges regionális GDP-visszaesés megfelelő választ kíván;
G. mivel van ugyan néhány, komoly munkaerőt mozgósító és magas forgalmat produkáló vállalat, az iparágban főként mikro- és kisvállalkozások dolgoznak, amelyek közül nem egy erősen technológiaigényes,
H. mivel nem történtek hatékony intézkedések az EU textil- és ruhaiparának védelmére Kína WTO-hoz való csatlakozásának – már annak idején előre látható – következményeivel szemben, valamint azóta sem történt semmi az iparág ipari és kereskedelmi fejlesztése, és ennek révén a ma érzékelhető negatív következmények minimalizálása érdekében,
I. mivel a piac torzulása esetén a WTO tagjainak 2008 végéig lehetőségük van védintézkedések elfogadására a Kínából exportált termékekre vonatkozó mennyiségi korlátozások formájában,
1. fenntartja, hogy a kettős ellenőrzéssel működő felügyeleti rendszer csak akkor éri el célját, ha megakadályozza a 2005-ös helyzet újbóli előfordulását, amikor az EU-ba érkező import gyorsuló ütemben nőtt;
2. fenntartja, hogy a tervezett kettős ellenőrzéssel működő felügyeleti rendszer mellett új védintézkedéseket kell foganatosítani, amelyek kiterjednek többek között a termékek tagállamok által meghatározott kategóriáira, ezáltal lehetővé téve a textil- és ruhaipari foglalkoztatás és üzletmenet védelmét és támogatását az EU-ban;
3. rámutat arra, hogy a nemzetközi textil- és ruhaiparban jelentős helyet elfoglaló néhány ország 2008 végéig hatályos védintézkedéseket fogadott el, és ezért nem érti, hogy az EU miért nem követte példájukat;
4. aggályainak ad hangot a Bizottság Mandelson biztos nyilatkozatában megfogalmazódó azon szándéka kapcsán, hogy felülvizsgálja a kereskedelmi védelmi eszközöket (TDI) azon vállalatok érdekében, melyek olyan országokba telepítik át üzemeiket, ahol alacsonyabbak a gyártási költségek és a bérek, valamint kevésbé szigorúak a szociális és a környezetvédelmi előírások; fenntartja, hogy a TDI-k, különösen a textil- és ruhaiparban, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem alapvető eszközei;
5. úgy véli, hogy az EU-ban a textil- és a ruhaipar döntő fontosságú és a jövőre nézve nagy lehetőségeket magában rejtő iparág, továbbá segíthet a gazdasági és társadalmi kohézió gyakorlati megvalósításában is;
6. megerősíti, hogy az EU-nak mind nemzeti, mind közösségi szinten a tagállamokban támogatott tevékenységeken felül is meg kellene adnia az ennek az iparágnak megfelelő támogatást;
7. úgy véli, hogy az EU-ban a munkahelyek védelme, valamint a textil- és ruhaipar fejlesztése és modernizálása érdekében szükség van többek között a következőkre:
- -az alacsony béreken, alacsony képzettségen és alkalmi munkán alapuló modell felszámolására;
- -magasabb képzési és szakképesítési normák bevezetésére az iparágban dolgozó szakemberek részére;
- -a munkahelyek elvesztése és a vállalatok bezárása vagy áttelepülése miatt kialakuló munkanélküliség által sújtott családok tengernyi problémáját és súlyos nehézségeit kezelő intézkedések előmozdítására;
- -az azonnali és potenciális vállalatbezárásoknak és ennélfogva a munkanélküliségnek kitett területek és alágazatok felmérésére, hogy a körülményeknek megfelelő megelőző intézkedések születhessenek;
- -a forrásoknak és finanszírozási feltételeknek a mikro-, kis- és középméretű – továbbá tőkeéhes és strukturálisan kiegyensúlyozatlan – textilipari vállalatok szükségleteinek megfelelő növelésére és kiigazítására;
8. sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új nemzetközi kereskedelmi politikát annak érdekében, hogy a munkahelyteremtő iparágak és gazdasági tevékenységek, beleértve a textil- és ruhaipart, fenn tudjanak maradni és fejlődhessenek, hogy javuljanak a munkakörülmények, védelemben részesüljenek és fejlődjenek a szociális jogok, valamint hogy megvalósuljon a környezet hatékony védelme;
9. úgy véli, hogy a tagállamok részére lehetővé kell tenni, hogy kereskedelempolitikai intézkedéseket hozzanak a kedvezőtlen ciklikus tendenciák miatt szenvedő iparágak védelmére;
10. fenntartja, hogy az EU-ban a textil- és ruhaiparnak a modernizáció terén folyamatos kihívásokkal kell megbirkóznia, és ezért a Közösség támogatására van szüksége a hozzáadott érték létrehozása, a divat és a dizájn terén az innováció, valamint a termékminőség előmozdítása érdekében;
11. ismételten javasolja egy olyan, megfelelő források által támogatott közösségi program létrehozását a textil- és ruhaiparra vonatkozóan – különös tekintettel arra, hogy a hátrányos helyzetű régiók nagymértékben függnek ezen ágazattól –, mely magában foglalja a kutatás és innováció támogatását, a szakképzést és a kis- és középvállalatokat, és mindezt egy olyan közösségi programmal párhuzamosan, mely ösztönzi a kereskedelmi márkák kialakítását, valamint az iparágban előállított termékek külföldi promócióját, például nemzetközi kereskedelmi vásárok keretében;
12. megerősíti, hogy a szektor modernizációjának és előmozdításának támogatását az EU-szakpolitikák – beleértve az EU strukturális politikáját – átfogó céljának kell tekinteni, és a szükséges pénzügyi forrásokat ennek megfelelően kell előirányozni;
13. úgy véli, hogy – a textil- és ruhaipar modernizációja érdekében – a kis- és középvállalatoknak K+F tevékenységekbe és nem technológiai fejlesztésbe való közvetlen befektetését segítő ösztönző intézkedések és egyedi közösségi támogatási programok révén ösztönözni kell a kutatást és fejlesztést;
14. felhívja a Bizottságot, hogy a 7. kutatási keretprogram keretében biztosítson olyan megközelítést a kkv-k tekintetében, amely a vállalatok méretétől függetlenül megoldja a K+F elveinek az adott vállalatban való megvalósításának nehézségeit;
15. felhívja a Bizottságot, hogy gondosan értékelje az új vegyianyag-politika (REACH) textil- és ruhaiparra, és különösen a kkv-kre gyakorolt hatását, valamint fogadja el az ahhoz szükséges javaslatokat, hogy a behozott termékek ne részesüljenek kedvezőbb elbánásban, mint az EU-ban gyártott termékek;
16. sürgeti a regionális és nemzeti hatóságokat, hogy szorosan együttműködve a gazdasági és társadalmi érdekelt felekkel, dolgozzanak ki helyi stratégiai terveket a textil- és ruhaipari központok térségei részére;
17. úgy véli, hogy tanulmányokra, projektekre és beruházásokra van szükség más, többek között a textil- és ruhaiparhoz kapcsolódó, valamint magasabb hozzáadott értéket képviselő és nagyobb technológiai és fejlesztési képességgel rendelkező iparágak bevonása érdekében, ezáltal biztosítva a szükséges ipari diverzifikációt azokban a régiókban, ahol a textil- és ruhaipar összpontosul;
18. ismételten kéri egy olyan EU-szintű szabályozási keret létrehozását, amely szankcionálja a vállalatok Unión belül és kívül történő áttelepülését; úgy véli, hogy a vállalatoknak nemzeti és EU-szinten nyújtott állami támogatást hosszú távú kötelezettségvállalásokhoz kell kötni a regionális fejlesztés és a foglalkoztatás terén, és nem szabad olyan támogatást nyújtani, amely elősegítheti az áttelepülést; kéri, hogy erősítsék meg a munkavállalók érdekképviseletét a vállalatok igazgatótanácsában és az alapvető szervezeti döntéshozatali folyamatok során;
19. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mindennemű szubvenciót és támogatási formát vonjanak meg olyan cégektől, amelyek termelésüket áttelepítették, és hogy jussanak olyan megállapodásra, amelynek értelmében az áttelepült cégek kötelesek visszafizetni a számukra korábban megítélt támogatást;
20. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak olyan lépések megtételéhez, amelyek a védjegyhamisítás és a vámcsalás leküzdésére irányulnak, valamint olyan vámellenőrzések bevezetéséhez, amelyek lehetővé teszik hamis származási bizonyítvánnyal ellátott vagy a védjegyvédelmi szabályokat megsértő termékek azonosítását;
21. úgy véli, hogy a nem közösségi országokból behozott termékek vonatkozásában kötelezővé kell tenni a textil- és ruhaipari termékek eredetének feltüntetését, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el a „made in” címkékről szóló rendeletre irányuló javaslatot;
22. felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az euró árfolyam-felértékelődésének az uniós textil- és ruhaipari exporttermékekre gyakorolt hatásáról;
23. felhívja a Bizottságot olyan tanulmány készítésére, amely rámutat, hogy az ágazatnak a Kereskedelmi Világszervezet által szorgalmazott fokozatos liberalizációja miként befolyásolja a gazdasági, társadalmi és a területi kohéziót különösen a kevésbé kedvező helyzetű, a textil- és ruhaipartól nagymértékben függő régiókban;
24. felhívja a Bizottságot olyan tanulmány készítésére, amely rámutat, hogy a hozzáadott érték – különös tekintettel a behozatali termékekre – miként oszlik meg az ágazat értékláncának különböző elemei között;
25. felhívja a Bizottságot olyan tanulmány készítésére, amely rámutat, hogy az uniós textil- és ruhaipari termelés áthelyezése Észak-Afrikába, valamint nevezetesen az „euro-mediterrán piac” létrehozása miként befolyásolja a textil- és ruhaipari központok társadalmi-gazdasági helyzetét és az ágazatra jellemző foglalkoztatottságot;
26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.