Állásfoglalásra irányuló indítvány
23.1.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Pasqualina Napoletano, Christa Prets, Libor Rouček és Vicente Miguel Garcés Ramón
a PSE képviselőcsoportja nevében
Iránról
B6‑0048/2008
az Európai Parlament állásfoglalása Iránról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen a nukleáris kérdést és az emberi jogokat érintő, és különösen a 2005. október 13-án, 2005. november 17-én, 2006. február 15-én és 2007. október 25-én elfogadott állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Tanács következtetéseire, különösen a 2007. december 14-i következtetésekre,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az iráni nukleáris programról szóló, 2006. július 31-i 1696., 2006. december 27-i 1737. és 2007. március 24-i 1747. számú határozataira,
– tekintettel az Irán és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) által elfogadott munkatervre, amelynek célja az Irán nukleáris programjával kapcsolatos kérdések tisztázása (Az atomsorompó-szerződés biztonsági megállapodásának végrehajtása az Iráni Iszlám Köztársaságban COV/2007/48 (2007. augusztus 30.) és annak INFCIRC/711. számú melléklete),
– tekintettel a NAÜ kormányzótanácsának jelentéseire, és különösen a GOV/207/58. számú, 2007. november 15-i jelentésre az atomsorompó-szerződés biztonsági megállapodásának és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1737. és 1747. számú határozataiban foglalt rendelkezéseknek az Iráni Iszlám Köztársaságban történő végrehajtására,
– tekintettel az USA nemzeti hírszerzésének 2007. december 3-án kiadott jelentésére Irán nukleáris törekvéseiről és képességeiről és a NAÜ igazgatójának ez ügyben tett nyilatkozatára (2007/22. számú sajtóközlemény),
– tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2006. december 19-i 61/176. számú határozatára, és különösen az ENSZ-közgyűlés 2007. december 17-én elfogadott 62/168. számú határozatára az emberi jogok helyzetéről az Iráni Iszlám Köztársaságban,
– tekintettel az ENSZ-közgyűlés által a halálbüntetés moratóriumáról 2007. december 18-án elfogadott határozatra,
– tekintettel a 2007. december 7. és 9. között Teheránban tartott második EP–Irán parlamentközi ülésre,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A nukleáris kérdés kapcsán:
A. mivel az atomsorompó-szerződés IV. cikke megállapítja, hogy „e Szerződés semmilyen szempontból nem érinti a szerződő felek azon elidegeníthetetlen jogát, hogy békés célokból mindenféle megkülönböztetéstől mentesen nukleáris energiát termeljenek és használjanak, illetve ezzel kapcsolatos kutatásokat végezzenek, e Szerződés I. és II cikkével összhangban”,
B. mivel Irán mostanáig nem függesztette fel a dúsítással kapcsolatos és az újrafeldolgozó tevékenységét, és nem hajtotta végre az atomsorompó-szerződés kiegészítő jegyzőkönyveit az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1696/2006., 1737/2007. és 1747/2007. számú határozatainak megfelelően annak érdekében, hogy visszaállítsa a programja teljesen békés jellegével kapcsolatos bizalmat,
C. mivel az EU főképviselője, Javier Solana és az iráni nukleáris főtárgyaló, Szaíd Dzsalili közötti legutóbbi, 2007. november 30-i londoni megbeszélések nem zárultak pozitív eredménnyel, különösen abban a kérdésben, hogy Irán teljesítse az ENSZ Biztonsági Tanácsa által az urándúsítás felfüggesztésével kapcsolatban támasztott követelményeket,
D. mivel a NAÜ igazgatója, Mohamed el-Baradei 2007. november 15-i, GOV/207/58. számú legutóbbi jelentésében megállapította, hogy előrelépés történt a NAÜ által kért biztonsági intézkedések Iránban történő végrehajtásában, valamint hogy Irán szélesebb körű tájékoztatást adott nukleáris programjának múltbeli szempontjairól; mivel azonban hangsúlyozta, hogy nagyobb együttműködésre van szükség a jelenlegi tevékenységgel kapcsolatos felvilágosítás tekintetében, beleértve az ellenőrök által az atomerőművekben talált, urán széles körű dúsítására utaló nyomokat, és mivel sürgette Iránt, hogy a lehető legkorábban hajtsa végre a kiegészítő jegyzőkönyvet,
E. mivel az USA 2007. december 3-án kiadott nemzeti hírszerző jelentésében (NIE) megállapította, hogy Irán nukleáris fegyverkezési programjának 2003-as lezárását követően nem kezdte újra azt 2007 közepén, a urán dúsításával és a nukleáris fegyverekben történő lehetséges jövőbeli használatával kapcsolatos aggályoktól eltérően,
F. mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott 1737. és 1747. számú határozatok további politikai és diplomáciai intézkedéseket tesznek szükségessé a nemzetközi közösség részéről a konkrét előrelépés érdekében,
G. mivel a G8-ak vezetői 2007. június 6-tól 8-ig tartott éves csúcsértekezletükön hangsúlyozták a nukleáris tüzelőanyagokkal kapcsolatos sokoldalú szempontokon alapuló mechanizmus mint a nemzeti dúsítási és újrafeldolgozó tevékenységek lehetséges alternatívája kidolgozásának és alkalmazásának fontosságát,
Az emberi jogok kapcsán:
H. mivel valamennyi érintett nemzetközi intézmény, nemzetközi emberi jogi szervezet, az iráni civil társadalom és az emberi jogi jogvédők egyetértenek abban, hogy az elmúlt években az iráni hatóságok által az egyetemes értékek előmozdítására tett intézkedések ellenére romlott az emberi jogi helyzet Iránban,
I. mivel Iránban a kivégzések száma, beleértve a kiskorúak és a homoszexuálisok kivégzését is, drámai mértékben nőtt az elmúlt években, és különösen 2007-ben,
J. mivel az elmúlt hónapokban újságírókat, nőjogi aktivistákat, szakszervezeti tagokat, értelmiségieket, diákokat és tanárokat tartóztattak le, tartottak fogva és gyakran kínoztak meg,
K. mivel a szabad véleménynyilvánítás jogát gyakorló etnikai és vallási közösségek elnyomása és hátrányos megkülönböztetése növekszik, különösen a kurdokkal (mintegy 500 embert börtönöztek be, a legtöbben közülük diákok), az arabokkal és a bahá’í és szúfi hit követőivel szemben,
L. mivel az elmúlt hónapokban számos diákot letartóztattak a professzorok leváltása és az egyetemeken a véleménynyilvánítás szabadságának további korlátozására irányuló egyéb intézkedések, beleértve a diákok több kiadványának betiltását és a felsőoktatásban tanuló diákok felfüggesztését és kizárását, elleni tiltakozásokat követően,
M. mivel Irán továbbra sem írta alá a nők elleni diszkrimináció valamennyi formájának eltörléséről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményt,
Az EU és Irán közötti kapcsolatokról
N. mivel Irán 2003 decemberében megszakította az EU és Irán közötti átfogó párbeszédet, és az EU–Irán emberi jogi párbeszéd keretében 2004 júniusa óta nem zajlott megbeszélés,
O. mivel az EU Iránnal ápolt kapcsolatai az elmúlt években egy három pilléren nyugvó megközelítésen alapultak, amelyet a kereskedelmi és együttműködési megállapodásról zajló tárgyalások, a politikai párbeszéd és az emberi jogi párbeszéd jellemzett, és mivel ez a három szempont nem választható el egymástól,
P. mivel az Európai Bizottság nem áll szerződéses kapcsolatban Iránnal, és az Európai Bizottságnak nincs küldöttsége Iránban,
A nukleáris kérdés kapcsán:
1. támogatását fejezi ki az EU erőfeszítési iránt, hogy tárgyalások útján hosszú távú megoldást találjon az iráni atomkérdésre, és hangsúlyozza a NAÜ által betöltendő fontos szerepet; aggodalmának ad hangot, amiért Javier Solana az EU közös kül- és biztonságpolitika főképviselője és Szaíd Dzsalili az iráni nukleáris ügyekkel foglalkozó tárgyaló közötti legutóbbi tárgyalások nem hoztak kézzel fogható előrelépést;
2. tudomásul veszi a NAÜ–Irán munkaterv megvalósításában elért előrelépést, és sürgeti Iránt, hogy folytassa az együttműködést a NAÜ-vel és adjon teljes körű, egyértelmű és hiteles válaszokat korábbi és jelenlegi nukleáris tevékenységeiről, továbbá ratifikálja és hajtsa végre a kiegészítő jegyzőkönyveket; hangsúlyozza továbbá, hogy e lépések és az átláthatósági intézkedések NAÜ által kért módon történő végrehajtása kedvezően járulnának hozzá az Irán atomprogramja iránti bizalom megteremtéséhez;
3. támogat bármilyen, az iráni atomkérdés tárgyalásos rendezését célzó politikai vagy diplomáciai kezdeményezést az ENSZ BT 1696., 1737. és 1747. határozataiban foglaltak szerint; jóváhagyja az Európai Tanácsnak az ezen határozatokban foglalt célok elérése érdekében az ENSZ BT-ben jelenleg folyó vitákkal kapcsolatos, 2007. december 14-i következtetéseit;
4. megismétli álláspontját, amelynek értelmében lehetőség van a jelenlegi atomkérdés eszkalációjának megoldására, és hogy nem szabad mérlegelni semmiféle katonai beavatkozást; felhívja az Egyesült Államok kormányát és az ügyben érintett egyéb szereplőket, hogy hagyjanak fel az Irán elleni katonai megoldásokkal és a rezsim megváltoztatására irányuló elképzelésekkel kapcsolatos retorikával;
5. elismeri, hogy Iránnak joga van az atomsorompó-szerződés IV. cikkének megfelelő atomprogram kidolgozására, és úgy véli, hogy az EU, valamint más nemzetközi partnerek kezdeményezései és javaslatai az Iránnal való együttműködésre a békés célú atomenergia-felhasználás terén hozzájárulhatnak a jelen válság megoldásához;
6. tudomásul veszi az amerikai Nemzeti Hírszerzési Értékelés iráni katonai és polgári atomprogramokról szóló megállapításait; úgy véli, hogy e megállapítások alátámasztják az uniós politika kétlépcsős megközelítését Irán diplomáciai úton történő meggyőzése érdekében, hogy maradéktalanul tartsa be a NAÜ kéréseit a polgári célú atomprogram lehetséges katonai felhasználásának hiteles és ellenőrizhető módon történő beszüntetésére;
7. sürgeti ezért Iránt, hogy haladéktalanul kezdje meg az atomprogramjának további irányvonalával kapcsolatos tárgyalások újabb fordulóját, és függessze fel a dúsításhoz kapcsolódó tevékenységeit; felhívja az Egyesült Államokat, hogy az Észak-Koreával folytatott tárgyalások diplomáciai sikerét követően az EU mellett közvetlenül vegyen részt az Iránnal folytatott tárgyalásokban, mivel az USA helyzete további biztonsági garanciákat nyújthat;
8. hiteles többoldalú nukleáris leszerelési lépéseket sürget az atomsorompó-szerződés megerősítésén keresztül, és felhívja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet annak érdekében, hogy a jelenleg megfeneklett, nukleáris leszereléssel kapcsolatos tárgyalások terén elmozdulás történjen;
9. hangsúlyozza az Amerikai Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Kínával és az el nem kötelezett országokkal való együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy egymást kiegészítő koncepciókat vizsgáljanak meg a nukleáris létesítményeiről és azok használatáról Iránnal kötendő átfogó megállapodás céljából, amely figyelembe veszi Irán biztonsági érdekeit;
10. úgy véli, hogy egy ilyen átfogó megállapodásnak elő kell segítenie egy Indiát, Pakisztánt és egyéb atomhatalmakat magába foglaló fenntartható regionális biztonsági rendszer létrehozását, és úgy véli, hogy Iránnak fel kellene vállalnia a regionális szereplőként rá háruló feladatokat és hozzá kellene járulnia egy tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtéséhez;
11. felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy komolyan vegye fontolóra egy, az atomenergia felhasználására vonatkozó új többoldalú keret létrehozását, amely a nukleáris fűtőanyag-ellátás garantálása mellett minimálisra csökkenti az atomfegyverek terjedésének kockázatát, és hogy haladéktalanul tegyen lépéseket ennek megvalósítása érdekében;
Az emberi jogok kapcsán:
12. súlyos aggodalmának ad hangot az emberi jogok iráni helyzetének az elmúlt években bekövetkezett romlása, a szabad véleménynyilvánítás jogával élő csoportok elhallgattatásának drámaian növekvő esetei és a sajtó- és szólásszabadságra vonatkozó egyre szigorúbb korlátozások miatt Iránban, és emlékeztet a kérdésről szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására;
13. elítéli a halálbüntetést mint büntetési módot és különösen a fiatal korú elkövetők és kiskorúak esetében kiszabott és végrehajtott halálbüntetéseket; felszólítja Iránt, hogy alkalmazza az ENSZ Közgyűlése által nemrégiben elfogadott, a kivégzésekkel kapcsolatos moratóriumról szóló határozatot, amelynek végső célja a halálbüntetés eltörlése; emlékezteti Iránt nemzetközi kötelezettségvállalásaira, konkrétan a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára és a Gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyek egyértelműen tiltják a kiskorúak, illetve még kiskorúságuk ideje alatt elkövetett bűncselekmények miatt elítélt személyek kivégzését; felhívja az iráni hatóságokat, hogy sürgősen módosítsák a büntető törvénykönyvet azért, hogy a megkövezéssel kapcsolatos moratóriumot végleges tilalommá váljon;
14. üdvözli az ENSZ Közgyűlés 2007. december 18-án elfogadott határozatát a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumról, amely a halálbüntetés eltörlése érdekében tett lépésként globális moratórium bevezetését szorgalmazza;
15. elítéli a vallási és etnikai kisebbségekkel – mint például a kurd és arab etnikai kisebbségekkel vagy a bahá'i és szúfi hit követőivel – szembeni bánásmódot, akiknek vallási meggyőződésük és etnikai származásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben, zaklatásban és üldöztetésben van részük; sürgeti ezért a nemzetközi közösséget, hogy hívja fel a figyelmet az etnikai és vallási kisebbségek helyzetének romlására Iránban;
16. emlékezteti az iráni kormányt a polgári és politikai jogokról, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányok aláírójaként vállalt, az alapvető emberi jogok, különösen a véleményszabadság jogának biztosítására vonatkozó kötelezettségeire, és felszólítja az összes bebörtönzött újságíró, diák, a nők és elítéltek jogaiért fellépő aktivista, valamint értelmiségi és szakszervezeti aktivista szabadon bocsátására;
17. felhívja a Tanács elnökségét, a Bizottságot és a tagállamok Iránba delegált diplomáciai képviselőit, hogy haladéktalanul tegyenek összehangolt lépéseket a fenti problémák tekintetében;
18. felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel szorosan együttműködve hatékonyan használja fel a demokráciáról és az emberi jogokról szóló új európai eszköz biztosította lehetőségeket annak érdekében, hogy a civil társadalom különböző szegmenseinek támogatása révén előmozdíthassa a demokráciát és az emberi jogok, például a nőjogok, a gazdasági és szociális jogok, a cenzúramentes média és az európai kollégákkal folytatott kulturális párbeszéd tiszteletben tartását;
Az EU és Irán közötti kapcsolatokról:
19. hangsúlyozza, hogy az Irán és az EU közötti Együttműködési és kereskedelmi megállapodás jövőbeli megkötése az emberi jogok iráni helyzetének jelentős javulásától, Iránnak a NAÜ-vel való teljes körű együttműködésétől és az atomprogramjának békés természetét garantáló objektív biztosítékokat nyújtásától függ;
20. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő közleményt az iráni helyzetről és az EU–Irán kapcsolatok lehetőségeiről, és vizsgálja meg az emberjogi párbeszéd újrakezdésének lehetőségét az Együttműködési és kereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokkal párhuzamosan, amely abban az esetben jöhet létre, ha Irán jelentős előrelépést tesz az emberi jogok és az atomkérdés terén;
21. felkéri a Bizottságot, hogy állítson fel delegációt Iránban annak érdekében, hogy felgyorsítsa a tárgyalásokat a menekülteknek szánt segély és a kábítószer-kereskedelem elleni harc terén, valamint hogy elősegítse a hatóságok és a civil társadalom közötti párbeszédet;
22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, Irán állami legfelső bírósága elnökének és az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.