Állásfoglalásra irányuló indítvány
23.1.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Angelika Beer, Monica Frassoni, Hélène Flautre és Cem Özdemir
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Iránról
B6‑0049/2008
az Európai Parlament állásfoglalása Iránról
Az Európai Parlament,
| - | tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1696. (2006) és 1747. (2007) számú | határozatára, |
- tekintettel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kormányzótanácsa részére a főigazgató által készített, 2007. november 15-i jelentésre, amely az Atomsorompó-szerződés biztosítéki egyezményéről és a Biztonsági Tanács Iráni Iszlám Köztársaságra vonatkozó 1696. (2006) és 1747. (2007) számú határozatáról szól,
- tekintettel az Irán atomenergetikai szándékairól és kapacitásairól szóló nemzeti hírszerzési becslésekre, amelyeket az Egyesült Államok nemzeti hírszerzési tanácsa tett közzé 2007. december 3-án,
- tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2007. október 25-i és a 2006. november 15-i állásfoglalására,
- tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2007. december 18-i 62/168. számú határozatára, és a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, szintén 2007. december 18-i 62/149. számú határozatára,
- tekintettel az Európai Tanács 2007. december 14-i következtetéseire,
- tekintettel a 2007. december 9. és 12. között Teheránban megtartott második EP–Irán parlamentközi ülésre,
- tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A nukleáris kérdésről:
A. mivel a NAÜ kormányzótanácsa részére készített legutóbbi jelentésében Mohamed ElBaradei főigazgató megállapítja, hogy az ügynökség ellenőrizni tudta, hogy a bejelentett nukleáris anyagokat nem térítik el Iránban, de nincs abban a helyzetben, hogy hiteles biztosítékot adjon az iráni be nem jelentett nukleáris anyagok és tevékenységek hiányáról a kiegészítő jegyzőkönyv teljes körű végrehajtása nélkül,
B. mivel 2007. november 15-én a NAÜ kormányzótanácsa jóváhagyott egy „munkatervet”, amelyben Teherán beleegyezett abba, hogy két hónapon belül rendezi a nukleáris tevékenységével kapcsolatos összes megoldatlan kérdést,
C. mivel ElBaradei főigazgató 2008. január 13-án megállapodásra jutott az iráni kormánnyal a még nyitott nukleáris kérdések egy hónapon belüli megoldásáról, mielőtt a jelentését benyújtja a kormányzótanácsnak 2008 márciusában,
D. mivel az Irán atomenergetikai szándékairól és kapacitásairól szóló egyesült államokbeli nemzeti hírszerzési becslés arra a következtetésre jut, hogy Irán 2003-ban leállította az atomfegyver-programját, és 2007 közepéig nem is indította újra; mivel a hírszerzési ügynökségek megállapítják továbbá, hogy „Teheránnak az atomfegyver-programja leállítására vonatkozó döntése arra enged következtetni, hogy kevésbé eltökélt az atomfegyverek kifejlesztésére, mint amennyire eltökéltnek tartottuk 2005 óta”,
E. mivel korábban, amikor a Biztonsági Tanács 2006. július 31-én elfogadta az 1696. számú határozatot, az Egyesült Államok kormányának képviselője azt mondta, hogy „az atomfegyverekre való törekvésének folytatásával Irán szembeszállt a nemzetközi közösséggel” és „közvetlen veszélyt jelent a nemzetközi békére és biztonságra”, ami „szigorú határozatot” tesz szükségessé,
F. mivel az Európai Tanács a 2007. december 16-i következtetéseiben felszólítja Iránt, hogy „adjon teljes, egyértelmű és hiteles válaszokat a NAÜ-nek, rendezze az Irán nukleáris tevékenységeivel kapcsolatos összes kérdést, erősítse meg és hajtsa végre a kiegészítő jegyzőkönyvet, és maradéktalanul hajtsa végre az átfogó biztosítéki egyezmény rendelkezéseit, ideértve annak kiegészítő megállapodásait is”; mivel a következtetések hangsúlyozzák továbbá, hogy „ezen lépések és a NAÜ által kért átláthatósági intézkedések megtétele kedvezően járulnának hozzá az Irán atomprogramja iránti bizalom megteremtéséhez”,
G. mivel 2006. június 6-án Javier Solana, az Európai Unió főképviselője Kína, Franciaország, Németország, Oroszország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok nevében Irán elé terjesztett egy sor – átfogó megállapodásra irányuló – kiterjedt javaslatot, többek között a könnyűvizes atomreaktor iráni építésének aktív támogatását, az oroszországi urándúsító üzemben való részvételt, a nukleáris anyagok szállítására vonatkozó jogilag kötelező biztosítékokat (amelyek nem egyetlen külföldi szállítótól függnek) és egy lényeges együttműködési csomagot a kevésbé elterjedés-érzékeny nukleáris kutatás és fejlesztés terén, beleértve egy, az Európai Unióval kötendő kereskedelmi és együttműködési megállapodást,
H. tekintettel az iráni nukleáris kérdésről 2008. január 22-én Berlinben tartott hatoldalú külügyminiszteri találkozóra,
I. tekintettel a közelmúltbeli nukleáris együttműködési megállapodásokra, amelyeket Franciaország kötött az Egyesült Arab Emirátusokkal, Algériával és Líbiával,
Az emberi jogokról és a demokráciáról:
J. mivel a polgári és politikai jogok helyzete Iránban továbbra is romlik a 2005. júniusi elnökválasztások óta,
K. mivel Irán a nemzetközi megállapodások keretében kötelezettséget vállalt az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok előmozdítására és védelmére,
L. mivel a 2008 márciusában tartandó madzslisz parlamenti választások jelöltjeinek nyilvántartásba vételi időszaka 2008. január 10-én zárult le; mivel a belügyminisztérium fogja kihirdetni a 2008. január 22-i határozatokat; és mivel az őrtanácsnak, amely az alkotmánynak megfelelően felügyeli a választások érvényességét, jogában áll a jelöltek kizárása,
M. mivel 2007-ben legalább 312 embert, köztük gyermekkorú bűnözőket, végeztek ki Iránban, és a kivégzettek valós száma ennél jóval nagyobb lehet,
N. mivel a televíziót, a nyomtatott médiát és az Internetet erősen cenzúrázzák,
O. mivel számos egyetemi oktatót távolítottak el oktatási tisztségéből azzal vádolva őket, hogy túl világiak, és mivel sok diákot letartóztattak a tüntetések után, például a 2007. december 7-i nemzeti egyetemi diáknaphoz kapcsolódó tüntetéseken résztvevőket,
P. mivel az emberi jogok tiszteletben tartásáért aktívan síkra szálló személyeket, például a szakszervezeti mozgalmárokat vagy az egymillió aláírás a nők jogaiért kampány tagjait, az üldöztetés veszélye fenyegeti,
Q. mivel az etnikai és vallási kisebbségek tagjainak – például az azerieknek, a szufiknak és a szunnitáknak – továbbra is szembe kell nézniük a kulturális és polgári jogaik elnyomásával; mivel bizonyos kisebbségek tagjainak, például az ahvaziknak, a kurdoknak, a beludzsoknak és a baháiknak még kínzással és kivégzéssel is szembe kell nézniük,
A nukleáris kérdésről:
1. üdvözli a NAÜ és Irán közötti, „munkatervről” szóló megállapodást, amelynek célja a deeszkaláció egyik esélyeként az Irán nukleáris programra vonatkozó valamennyi megoldatlan kérdés tisztázása, amennyiben a kötelezettségvállalást tiszteletben tartják;
2. úgy véli, hogy a nemzeti hírszerzési becslések következtetései kizárnak minden közvetlen katonai veszélyhelyzetet/erő alkalmazását magában foglaló helyzetet, és felhívja a Biztonsági Tanácsban tagsággal rendelkező uniós államokat, hogy az iráni kérdést utalják vissza tárgyalási szakba az NPT keretén belül;
3. maradéktalanul támogatja az Európai Tanács álláspontját, amely újra megerősíti teljes és egyértelmű támogatását azon erőfeszítések iránt, hogy találjanak egy tárgyalás útján kialkudott hosszú távú megoldást az iráni nukleáris kérdésre, valamint támogatását fejezi ki a NAÜ főigazgatója, Mohamed ElBaradei azon erőfeszítései kapcsán, amelyek az Iránnal kapcsolatos valamennyi nyitott valamennyi nyitott kérdés 2008. márciusig történő megoldására irányulnak.
4. felhívja Iránt, hogy teljesítse azon kötelezettségvállalását, hogy megválaszolja a NAÜ által 2008. március előtt megállapított, nyitott kérdéseket;
5. megismétli felhívását az iráni parlament és kormány felé, hogy ratifikálják és hajtsák végre a kiegészítő jegyzőkönyvet, illetve, hogy maradéktalanul hajtsák végre az átfogó biztonsági megállapodás rendelkezéseit;
6. úgy véli, hogy Irán jogos biztonsági aggodalmait legjobban az érintett felek közötti megbeszélések útján lehet eloszlatni, és e célból üdvözöl minden diplomáciai és gazdasági regionális vagy kétoldalú kezdeményezést;
7. felhívja az iráni kormányt, hogy nyilvánosan hirdesse ki, hogy Iránnak nem áll szándékában fenyegetni semmilyen ország, így Izrael területi integritását sem;
8. felhívja a közös kül- és biztonságpolitikáért felelős főképviselő, Javier Solana által képviselt Tanácsot, hogy kezdjen újból tárgyalásokat Iránnal, és úgy véli, hogy a Javier Solana által 2006. június 6-án előterjesztett javaslatok életképes alapot nyújthatnak, amennyiben azok előzetes feltételek nélkül kerülnek felhasználásra a tárgyalások során;
9. megismétli általános ellenérzését az atomenergia használatával kapcsolatban az atomenergia jellegéből adódó súlyos kockázatai, a megoldhatatlan hulladékprobléma, a magas költségek és az atomfegyverekhez fűződő lényeges kapcsolat miatt;
10. tekintettel a nukleáris technológia felhasználásának alapvetően kettős, katonai és civil célokra történő felhasználási lehetőségeire, súlyos aggodalmát fejezi ki Sarkozy elnök közelmúltbéli, az atomfegyverek elterjedésére vonatkozó politikája miatt;
11. felhívja Iránt és azon közel-keleti országokat, amelyek nukleáris energiába való beruházást fontolgatnak, hogy ne ismételjék meg számos uniós tagország hibáját azáltal, hogy egy veszélyes és elavult technológiát részesítenek előnyben; ehelyett ezen országokhoz fordul, hogy a modern, megújuló energiákat használó technológiák, az energiahatékonysági és -megtakarítási módszerek minden változatát dolgozzák ki;
12. megismétli felhívását valamennyi nukleáris fegyverrel rendelkező államhoz, hogy tegyenek fokozatos lépéseket a nukleáris robbanófejek számának csökkentésére, iktassák ki biztonságpolitikájukban a nukleáris fegyverek szerepét, és támogassák egy, Európát és a Közel-Keletet felölelő, nukleáris fegyverektől mentes övezet kialakítását;
13. az atomenergia teljes felszámolásáig támogatja az olyan kezdeményezéseket, mint például amelyeket az ENSZ a szervezet reformjával foglalkozó magas szintű szakértői munkacsoportja 2005-ben javasolt, a G8-vezetők pedig a 2007. júniusi éves csúcstalálkozójukon annak érdekében, hogy többoldalú programot hozzanak létre a nukleáris üzemanyag ENSZ-ellenőrzés alatt történő biztosítására;
A demokráciáról és az emberi jogokról:
14. megismétli súlyos aggodalmát az iráni emberi jogi helyzet romlása miatt, és felhívja a kormányt, hogy tartsa tiszteletben emberi jogi kötelezettségeit, beleértve az alábbiakat:
- -a csonkítás, a korbácsolás és a kínzás, valamint az emberetlen bánásmód egyéb formáinak megszüntetése; a nyilvános kivégzések eltörlése;
- -a megkövezés mint kivégzési mód eltörlése; az olyan személyek kivégzésének eltörlése, akik bűncselekményük idején 18. életévüket nem töltötték be;
- -a nőkkel és lányokkal szembeni diszkrimináció valamennyi formájának eltörlése;
- -a vallási, etnikai, nyelvi vagy egyéb kisebbségek elleni diszkrimináció és egyéb emberi jogok megsértése valamennyi formájának megszüntetése;
- -a politikai ellenfelek és emberi jogvédők zaklatásának, megfélemlítésének és üldözésének megszüntetése, valamint az emberi jogok megsértése büntetlenségének megszüntetése;
15. üdvözli az ENSZ 62/149 sz. közgyűlési határozatát, és felhívja az összes országot, különösen Iránt, amely továbbra is alkalmazza a halálbüntetést, hogy léptessen életbe általános moratóriumot;
16. felszólít az önkényesen vagy politikai nézeteik miatt bebörtönzött személyek szabadon bocsátására, illetve a megfelelő törvényes eljárások fenntartására; különösen a diáktüntetők, Masour Osanloo és Muhemed Salihi szakszervezeti vezetők és az Egymillió Aláírás elnevezésű kampány tagjainak azonnali szabadon bocsátására szólít fel;
17. határozottan elítéli az ahvazi politikai aktivisták, legújabban Ahmad Marmazi, Abdolhussein Harrabii, Hussein Asakereh, és Mehdi Haidari kivégzését, és felhívja az iráni kormányt, hogy haladéktalanul állítson le minden további kivégzést, beleértve Zamal Bawi, Faleh al-Mansouri, Said Saki és Rasoul Mazrea kivégzését;
18. mély sajnálattal tölti el a kurd, ahvazi és beludzs kisebbség tagjai százainak őrizetbe vételét; különösen felhív Abdolvahed „Hiwa” Butimar és Adnan Hassanpour kurd újságíró szabadon bocsátására, akiket halálra ítéltek;
19. aggodalmát fejezi ki a választáson induló jelölteknek az őrtanács általi átvilágítása miatt, és ragaszkodik ahhoz, hogy a passzív és aktív választói jogokat minden iráni felnőtt polgár számára biztosítani kell az elkövetkezendő országos választásokon;
Az EU és Irán közötti kapcsolatokról:
20. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be közleményt az EU-Irán közötti kapcsolatok helyzetéről, illetve azok perspektíváiról; mindkét oldalt arra ösztönzi, hogy minden más megfontolástól függetlenül élesszék újra az emberi jogi párbeszédet, és tárjanak fel módokat az együttműködési és kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások előmozdítására, ha ezzel párhuzamosan előrelépést lehet elérni a nukleáris kérdésben;
21. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre Iránban delegációt annak érdekében, hogy felgyorsítsa a tárgyalásokat különösen a menekülteknek szánt segély, a drogkereskedelem elleni harc és a hatóságokkal, valamint a civiltársadalommal folytatott párbeszéd elősegítése kapcsán;
22. tudomásul veszi a brit bírósági végzést, amely kimondja, hogy a Mujahedik-e-Khalq (MKO) szervezetet el kell távolítani az Egyesült Királyság terrorista szervezeteket felsoroló listájáról; ettől függetlenül aláhúzza, hogy a belső emberi jogi jogsértések, valamint a szervezet autoriter és szekta jellege kizárja a hivatalos kapcsolatokat az Európai Parlament és az MKO között;
23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, Irán állami legfelső bírósága elnökének és az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.