Állásfoglalásra irányuló indítvány
23.1.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Tobias Pflüger és Vittorio Agnoletto
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Iránról
B6‑0054/2008
az Európai Parlament állásfoglalása Iránról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EU és Irán kapcsolatairól és az emberi jogok ezen országban való megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. kiemelve az iráni nukleáris dossziéval kapcsolatos, folyamatban lévő konfliktus katonai és politikai dimenzióját; aggodalmát fejezvén ki amiatt a valós lehetőség miatt, hogy a közeljövőben újabb háború pusztíthat a Közel-Keleten, veszélybe sodorván a világbékét és a világ stabilitását,
B. üdvözölvén a bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, és különösen Nobel-békedíjas főtitkára, Mohamed al-Barádai erőfeszítéseit, melynek eredményeképpen a konfliktus politikai, tárgyalásokon alapuló megoldását szeretnék elérni a létező nemzetközi szerződések keretében, melyek elismerik egyfelől valamennyi szuverén állam jogát, hogy polgári atomenergia-programot finanszírozzanak, másfelől a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hatékony ellenőrzését követelik meg annak megakadályozására, hogy a dúsított uránt és/vagy plutóniumot katonai célokra használhassák,
1. kéri az iráni atomkérdés tárgyaláson alapuló, általános és méltányos megoldására irányuló erőfeszítések fokozását Irán azon joga elismerése mellett, hogy jogában áll békés célú atomenergia-programot folytatni, ugyanakkor hiteles biztosítékokat kell nyújtania atomprogramja békés jellegét illetően; felkéri a Biztonsági Tanácsban hellyel rendelkező európai uniós tagállamokat, hogy próbálják elérni, hogy a Biztonsági Tanács ne foglalkozzon az iráni kérdéssel, és így arról a továbbiakban az Atomsorompó-szerződés keretében lehessen tárgyalni;
2. határozott meggyőződése, hogy a párbeszéd és a diplomácia meggyőző hosszú távra szóló megoldást nyújthat az iráni kérdésre, különösen a bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által irányított többoldalú keretben;
3. hangsúlyozza a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Nobel-békedíjas főtitkára, Mohamed al-Baradái által többször megismételt javaslatok jelentőségét, amelyek Irán és a nemzetközi közösség – ide értve az Egyesült Államok – politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak normalizálására vonatkoznak az iráni atomkérdés hosszú távú megoldásáért cserébe; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Washington és London válasza mindezidáig azt jelzi, hogy ebben a konfliktusban inkább a katonai konfrontációt részesítik előnyben, mint politikai megoldás keresését;
4. elutasítja a háborút, mint az iráni atomkérdés megoldásának eszközét, és így elutasít minden arra irányuló – különösen a Bush adminisztráció által tett – kísérletet, hogy az iraki példa alapján nemzetközi koalíciót hozzanak létre, amely kész katonailag beavatkozni Iránban;
5. tudomásul veszi az egyesült államokbeli ügynökségek és biztonsági szolgálatok – ide értve a CIA – „közös jelentését”, amelyek egyértelműen megerősítik, hogy az iráni hatóságok 2003-ban leállították valamennyi katonai atomprogramjukat, és hogy ily módon Irán nem jelent egyértelmű és közvetlen veszélyt, ami az amerikai Bush elnök szerint indokolná a katonai beavatkozást Iránban;
6. mélységesen aggódik Bush elnök reakciói miatt, aki tagadja e jelentés tartalmát és a jelentés ajánlásaival szembehelyezkedve az iráni kérdés katonai megoldását tartja az egyetlen lehetséges megoldási módnak, és mindez a 2008. végi amerikai elnöki választások fényében zajlik;
7. ezzel szemben úgy véli, hogy a 17 amerikai ügynökség által készített jelentés új, a maga nemében teljesen egyedi és hiteles lehetőséget kínál arra, hogy az iráni atomkérdést ismét az egyetlen lehetséges politikai-intézményi keretbe, azaz a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az ENSZ elé utalják; kéri az Európai Uniót és Javier Solanát, az EU külpolitikai főképviselőjét, hogy az Arab Ligával együtt tegyen azonnal politikai és diplomáciai kezdeményezést a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél, hogy az iráni atomkérdést ismét Bécsben tárgyalják a kérdéssel kapcsolatos létező nemzetközi szerződések által kínált garanciák által megerősített többoldalú keretben;
8. ebben az összefüggésben kéri az iráni kormányt, hogy mielőbb bizonyítsa hitelesen a nemzetközi közösségnek, hogy valóban szándékában áll hosszú távú politikai megoldást találni az atomkérdésre, engedélyezve például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreinek azonnali és feltétel nélküli visszatérését területére, azon elv alapján, hogy valamennyi országnak joga van polgári atomenergia-programot folytatni, de független ellenőrzésnek kell megvizsgálnia a dúsított urán és plutónium esetleges katonai célú felhasználását;
9. elítéli, hogy különösen Ahmadinedzsád iráni elnök az atomkérdést ideológia propaganda céljára vagy a régió stabilitásának fenyegetésére használja fel, amint azt Izrael állam létéről vagy Irán Afganisztán vagy a régió más országai elleni lehetséges támadásairól szóló elfogadhatatlan nyilatkozatai bizonyítják; hangsúlyozza, hogy az országos közvélemény vonatkozásában az iráni elnök atomkérdéssel kapcsolatos manipulációja valamennyire arányos növekvő politikai elszigetelődésével, mivel ez a manipuláció rejti a tényt, hogy képtelen fejlődési, demokratikus és gazdasági perspektívát kínálni népének;
10. támogatásáról biztosítja valamennyi demokratikus politikai és civil társadalmi erőt, különösen a női és diákegyesületeket, amelyek Iránban a fokozódó elnyomás ellenére nem erőszakos módon küzdenek a demokráciáért és az emberi jogokért; ezzel kapcsolatban emlékeztet számos korábbi állásfoglalására és megerősíti azokat;
11. tudomásul veszi az Európai Közösségek Bírósága és a Londoni Bíróság közelmúltban hozott határozatait, amelyek szigorúan bírálják a terrorista szervezetek és személyek feketelistájának az EU illetékes szervei által történő összeállítási módját, valamint konkrétan követelik az iráni ellenzék szervezeteinek törlését e listáról; emlékeztet arra, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése hasonlóképpen vélekedik e kérdésről; kéri a Tanácsot, hogy intézkedjen e határozatok tiszteletben tartása érdekében, amelyek nyilvánvalóan vitatják a „feketelista” politikai és jogi megalapozottságát; követeli e „feketelista” megszüntetését;
12. úgy határoz, hogy meghívja al-Barádai urat az Európai Parlamentbe az iraki nukleáris helyzet hosszú távú megoldását célzó átfogó javaslatának ismertetése céljából; felhívja az Európai Unió szlovén elnökségét, hogy hivatalosan is támogassa abbéli meggyőződésében, hogy az Egyesült Államok álláspontjától eltérően ne a fegyverkezésben és a konfrontációban keressük a kérdés megoldását;
13. megismétli az Atomsorompó-szerződés kimerítő alkalmazásának szükségességére vonatkozó felhívását; felkéri az összes országot, hogy e szerződést írják alá, és vessenek véget a katonai célú nukleáris tevékenységeknek; ismételten rámutat a teljesen fegyvermentes mediterrán övezet kialakítására vonatkozó elképzelésére, amihez az szükséges, hogy az összes közel-keleti ország aláírja az Atomsorompó-szerződést;
14. meg van győződve arról, hogy az iráni válság politikai, és nem katonai úton történő rendezése körül az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli hitele is kockán forog, mint kockán forgott az Irak elleni angol-amerikai háború idején is; kéri ezért, hogy Javier Solana főképviselő legyen a valóban európai kezdeményezések szóvivője, akit nem befolyásolnak az Egyesült Államok stratégiai érdekei, aki szem előtt tartja, hogy az EU és tagállamai rendelkeznek a szükséges gazdasági és kereskedelmi eszközökkel ahhoz, hogy ha akarják, meghallassák az üggyel kapcsolatos valóban európai hangot;
15. az EU tagállamainak külpolitikai, védelmi és energiapolitikai hatáskörére és felelősségére hivatkozva felkéri a tagállamokat, hogy az EU főképviselőjével közös és összehangolt álláspontot elfogadva szólaljanak fel;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Iráni Iszlám Köztársaság parlamentjének és kormányának, valamint az ENSZ, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Arab Liga főtitkárának.